Média Ismeretek | Sajtó » Szikora Tamás - Koltay András, a sajtószabadság, egy közös európai eszme szabályozása

R EC ENZIÓ SZIKOR A TAMÁS* KOLTAY ANDRÁS: SAJTÓSZABADSÁG. EGY KÖZÖS EURÓPAI ESZME SZABÁLYOZÁSA Koltay Andrá� s eredetileg angol nyelven megjelent1 monográ� fiá� já� nak bő� ví�tett é� s aktualizá� lt vá� ltozata a sajtó� szabadsá� g alkotmá� nyos jogá� nak megkerü� lhetetlen ké� rdé� seit tá� rgyalja, a szó� lá� s- é� s sajtó� szabadsá� gé� rt folytatott, é� vszá� zadokon á� t tartó� – é� s sok esetben vé� rá� ldozatot kö� vetelő� – kü� zdelem fontosabb tö� rté� nelmi á� llomá� sainak felvillantá� sa mellett egé� szen a napjainkban zajló� folyamatok elemzé� sé� ig. A kö� tet má� r a bevezető� gondolatok kö� zö� tt tisztá� zza az olvasó� val, hogy nem elmé� leti é� rtekezé� ské� nt kí�vá� n szolgá� lni, ettő� l fü� ggetlenü� l a sajtó� szabadsá� g vé� delme é� s korlá� tozá� sa

mö� gö� tt meghú� zó� dó� elmé� leti é� s filozó� fiai ké� rdé� sek szü� ksé� gké� ppen megjelennek a szö� vegben. Abbó� l az alapté� zisbő� l indul ki, hogy a sajtó� szabadsá� gnak lé� tezik egyfajta kö� zö� s euró� pai eszmé� je: ennek igazolá� sá� ra mind az euró� pai (ideé� rtve első� dlegesen az euró� pai unió� s tagá� llamokat é� s az Egyesü� lt Kirá� lysá� got), mind pedig az Egyesü� lt Á� llamok uralkodó� elvi á� llá� spontjainak bemutatá� sa helyet kap a kö� tetben A tengerentú� lon é� rvé� nyesü� lő� , má� r az Első� Alkotmá� nykiegé� szí�té� s (1791) elfogadá� sa ó� ta formá� ló� dó� doktrí�ná� ró� l é� rtekező� tudomá� nyos á� llá� spontok becsatorná� zá� sa a sajtó� szabadsá� g euró� pai ideá� já� nak kö� zö� s voná� sait kutató� mű� ben

messze nem ö� nké� nyes dö� nté� s eredmé� nye. Az Atlanti-ó� ceá� n ké� t partjá� n é� rvé� nyesü� lő� szó� lá� s- é� s sajtó� szabadsá� g-felfogá� s szá� mos elté� ré� st mutat, amikre a szerző� a kö� tetben szinte valamennyi ré� szké� rdé� s kapcsá� n rendre igyekszik rá� mutatni, á� tfogó� ké� pet nyú� jtva az egyes narratí�vá� k kö� zti elté� ré� sekre. Ellenben, ha meg kí�vá� njuk é� rteni a szá� munkra adott esetben aká� r idegennek is tű� nő� jogi é� rvelé� seket, esetleges (alkotmá� ny)bí�ró� sá� gi dö� nté� seket, é� s kontextusba helyezni azokat, azonnal szembesü� lnü� nk kell azzal a té� nnyel, hogy a szó� lá� s- é� s sajtó� szabadsá� g alkotmá� nyos joga nem lé� gü� res té� rben, elszigetelten é� rtelmezendő� : azt gyakran komoly kü� lső� hatá� sok is é� rik,

é� s egyú� ttal egymá� sra is hatá� st gyakorolnak. Kü� lö� nö� sen igaz ez napjainkban, amikor az Egyesü� lt Á� llamokban szé� kelő� , de Euró� pá� ban is tö� bb szá� z millió� s felhaszná� ló� i bá� zissal bí�ró� kö� zö� ssé� gi platformok kapcsá� n kí�vá� nunk a szó� lá� s- é� s sajtó� szabadsá� g é� rtelmezé� sé� rő� l, kereteirő� l diskurzust folytatni. A kö� tet, egymá� ssal hasonló� terjedelmű� ö� t fejezetbő� l é� pü� l fel, amelyek mindegyike az é� rintett ké� rdé� sekkel, illetve a szerző� relevá� nsabb megá� llapí�tá� sait tartalmazó� kö� vetkezteté� sekkel zá� rul. Amennyiben az olvasó� azt gondolná� , hogy a sajtó� szabadsá� g euró� pai eszmé� jé� nek á� tfogó� , szilá� rd alapokon nyugvó� á� ttekinté� sé� hez é� s megé� rté� sé� hez elegendő� lehet

e kö� vetkezteté� sek tanulmá� nyozá� sa, té� ved. A sajtó� szabadsá� gá� nak ké� rdé� se, kü� lö� nö� sen manapsá� g sokkal ö� sszetettebb é� s kifinomultabb tudomá� nyos megalapozottsá� ggal bí�ró� alapjog, é� s egyben tá� rsadalmi é� rté� k is, mintsem hogy né� há� ny tucat ö� sszefoglaló� gondolattal mé� lyreható� an megé� rthessü� k gyö� kereit, fejlő� dé� sé� nek folyamatá� t é� s stá� diumait, majd kiteljesedé� sé� t. Az első� fejezetben a sajtó� szabadsá� g fundamentumaké� nt definiá� lt szó� lá� sszabadsá� g vé� delmé� nek elmé� leti ké� rdé� seirő� l é� s annak egyes igazolá� sairó� l olvashatunk, ami gyakorlati szempontbó� l azé� rt is né� lkü� lö� zhetetlen elő� ké� rdé� s, mert ennek hiá� nyá� ban nem igazá� n lehetne meghatá� rozni, hogy a beszé� d milyen

elismert é� s vé� dett é� rté� keket szolgá� l. Az igazsá� gkeresé� s, a demokratikus dö� nté� shozatali folyamatokban való� ré� szvé� tel, illetve az egyé� ni autonó� mia kibontakozá� sá� nak igazolá� sa mö� gö� tt egyará� nt komoly elvi megalapozottsá� ggal bí�ró� é� rvek hú� zó� dnak meg, é� s nem is szü� ksé� ges kö� zö� ttü� k sorrendet felá� llí�tani, ugyanis nem egymá� st kizá� ró� vagy korlá� tozó� té� nyező� k. Ehhez hasonló� an, a vé� lemé� nynyilvá� ní�tá� s egyes formá� i nem is kizá� ró� lag jogi szabá� lyozá� s ú� tjá� n korlá� tozandó� k, annak kereteket szabnak a tá� rsa2024 / 2 dalmi együ� tté� lé� s normá� i, tová� bbá� a kö� zö� ssé� gi platformok magá� nszabá� lyozá� sa: valamennyi normarendszer má� s-má� s é� rdeket szolgá� lva, elté� rő�

ú� ton é� rvé� nyesí�thető� , é� s kü� lö� nfé� le korlá� tokat szab a beszé� lő� re. A szerző� szavaival é� lve „a nyilvá� nos vitá� k korlá� tozá� sa nem azonos a vitá� k jogi korlá� tozá� sá� val.”2 Az elmé� leti ké� rdé� sek á� ttekinté� se alapjá� n kö� rvonalazható� , hogy a szó� lá� sszabadsá� g kö� zé� ppontjá� ban a kö� zé� leti ké� rdé� sek (kö� zü� gyek) nyí�lt megvitatá� sa á� ll, amely ilyen mó� don a legszű� kebb kö� rben eshet korlá� tozá� s alá� , é� s mé� g ha nem is teljesen egysé� ges mó� don, de a korlá� tozá� s alapesetei euró� pai szinten nagymé� rté� kben kö� rü� lhatá� rolható� k. A má� sodik, a sajtó� szabadsá� g jogi fogalmá� nak elemeit vizsgá� ló� fejezetben a szerző� a szó� lá� s- é� s sajtó� szabadsá� g egymá� stó� l

való� elhatá� rolá� sá� nak igyekszik kö� rü� ljá� rni. A sajtó� szabadsá� g mint alapjog immanens tartalmá� nak meghatá� rozá� sa mellett szinté� n fontos ké� rdé� s, kü� lö� nö� sen a digitá� lis technoló� giá� k hatá� sá� ra megjelenő� „á� llampolgá� ri ú� jsá� gí�rá� s” jelensé� gé� nek fé� nyé� ben, hogy manapsá� g ki tekinthető� a sajtó� szabadsá� g alanyá� nak, miké� nt definiá� lható� a mé� dia fogalma? Szü� ksé� ges-e a sajtó� szá� má� ra tö� bbletjogokat biztosí�tani kö� zé� rdekű� feladatellá� tá� sa é� rdeké� ben, egyú� ttal terhelik-e tö� bbletkö� telezettsé� gek? Egyá� ltan, megtalá� lható� ak-e ezek a tö� bbletkö� telezettsé� gek a té� teles jogi normá� kban, vagy megragadnak csupá� n a tá� rsadalmi igé� nyek szintjé� n? Ezekre a ké� rdé� sekre a

szerző� vizsgá� lata az alá� bbi vá� laszokat adja. A mé� dia kö� zé� rdekű� kö� telezettsé� gei é� s tá� rsadalmi felelő� ssé� ge jogszabá� lyban nem szerepelnek, első� dlegesen csupá� n a tudomá� nyos szakirodalomban é� s akadé� miai diskurzusban, illetve a bí�ró� sá� gi (jogalkalmazó� i) gyakorlatban jelenik meg hatá� rozott elvá� rá� ské� nt – konkré� t kivé� telké� nt a kö� tetben tö� bb helyen is emlí�tett, Euró� pa-szerte elismert vá� laszadá� si jog tekinthető� . Noha, unió� s szinten má� r megjelenik a szé� les kö� rű� , sokoldalú� tá� jé� koztatá� s mint a „kö� zö� nsé� g joga”,3 mindez az euró� pai szabá� lyozá� si kereteket figyelembe vé� ve nem tö� bb, mint puszta deklará� ció� ; e jog való� já� ban inká� bb (jogos) elvá� rá� ské� nt vagy igé� nyké� nt é� rtelmezhető� .

Ezzel pá� rhuzamosan a szerző� má� r e fejezeteben elő� re vetí�ti, hogy a hagyomá� nyos sajtó� szabá� lyozá� sá� val szemben a mé� diaszolgá� ltatá� sok tekinteté� ben jó� val szé� lesebb kö� rben lé� teznek – aká� r a tá� jé� koztatá� si tevé� kenysé� get (kö� telezettsé� get) é� rintő� – jogszabá� lyi korlá� tok. Mindazoná� ltal, a mé� dia szá� má� ra biztosí�tott tö� bbletjogok á� ltalá� nosan elismert formá� ban lé� teznek. A sajtó� szabadsá� g elmé� leti fejtegeté� sekben é� s té� nyleges jogi szabá� lyozá� sban megjelenő� kö� zé� rdekű� kö� telezettsé� gei kö� zö� tt jó� l é� rzé� kelhető� distinkció� k ellené� re a szerző� megí�té� lé� se szerint nem szü� ksé� ges a sajtó� szabadsá� g jelenlegi szabá� lyozá� sá� n vá� ltoztatni. Noha, e kö� zé�

rdekű� kö� telezettsé� geket a szerző� tö� bbek kö� zö� tt a „retorikai dí�szí�tő� elem”, a „retorikai fogá� s”, az „illú� zió� ” vagy az „erkö� lcsi igé� ny” kifejezé� sekkel is illeti, ugyanakkor a fejezet kö� vetkezteté� se mé� gis az, hogy az elmé� letben gyakorta megfogalmazott „vá� gyak” jogi szabá� lyozá� sba való� á� tü� lteté� se nem lehet cé� lravezető� ; erre euró� pai mintá� t/pé� ldá� t sem talá� lunk, kö� vetkezmé� nyei ugyanakkor jelen tudá� sunk szerint belá� thatatlanok lehetnek. A harmadik é� s negyedik fejezet a sajtó� (termé� kek) é� s a mé� diaszolgá� ltatá� sok szabá� lyozá� sá� val kapcsolatos ké� rdé� sek á� tfogó� tisztá� zá� sá� ra vá� llalkozik. Visszautalva a má� sodik fejezet kapcsá� n í�rtakra, talá� n nem is oly meglepő� , hogy a sajtó� szabá�

lyozá� sá� ró� l szó� ló� fejezet terjedelmé� t tekintve jó� val elmarad a mé� diaszolgá� ltatá� sokra irá� nyadó� kö� telezettsé� geket ismertető� ré� sztő� l. A sajtó� szabá� lyozá� sá� nak á� ltalá� nos jellemző� i kö� zö� tt emlí�té� st é� rdemel, hogy a „hagyomá� nyos” jogi szabá� lyozá� s mellett euró� pai lé� pté� kben is igen gyakori IN FO KO M M U NIK ÁCI Ó É S J O G | 53 R EC ENZIÓ az ö� n- é� s tá� rsszabá� lyozá� s kü� lö� nbö� ző� formá� ban való� jelenlé� te. Ezen tú� lmenő� en az á� llam á� ltali kiké� nyszerí�thető� sé� get biztosí�tó� jogi elő� í�rá� sok mellett a sajtó� t ez az etikai normarendszer rendelkezé� sei is kö� telezik. A tartalmi ké� rdé� seket illető� en ugyanakkor inká� bb kivé� telesnek mondható� a kifejezetten a sajtó� ban kö�

zzé� tett tartalmakra irá� nyadó� szabá� lyozá� s lé� te,4 ezzel szemben gyakoribb a szó� lá� sszabadsá� g á� ltalá� nosan elismert korlá� tainak a sajtó� val szembeni kiké� nyszerí�té� se – jellemző� en polgá� ri- é� s bü� ntető� eljá� rá� sok ú� tjá� n. A mé� diaszolgá� ltatá� sokat é� rintő� szabá� lyozá� s kapcsá� n a kö� tet rá� mutat, hogy a sajtó� termé� kekné� l euró� pai viszonylatban á� ltalá� nossá� gban jó� val erő� teljesebb mé� rté� kű� az á� llami beavatkozá� s. Ez ré� szben a mé� dia tá� rsadalomra gyakorolt hatá� saival hozható� ö� sszefü� ggé� sbe, az euró� pai á� llamok szabá� lyozá� sá� t é� rintő� nagyfokú� hasonlatossá� g pedig az audiovizuá� lis mé� dia tö� bb mint há� rom é� vtizedre visszanyú� ló� , majd azó� ta is folyamatosan alakuló�

é� s a mé� diá� t é� rintő� technoló� giai fejlő� dé� s eredmé� nyeké� ppen á� talakuló� mé� diafogyasztá� si szoká� sokhoz adaptá� ló� dó� , tá� rgyi hatá� lyá� t illető� en folyamatosan bő� vü� lő� kö� zö� s euró� pai unió� s szabá� lyozá� s kö� vetkezmé� nye. A kö� tet e fejezeté� nek fontos megá� llapí�tá� sa, hogy a szó� lá� sszabadsá� g á� ltalá� nosan elismert korlá� tai mellett a mé� diaszolgá� ltatá� sok szabá� lyozá� sa a kö� zö� nsé� g szá� má� ra megfelelő� formá� ban zajló� demokratikus diskurzus kereteinek megteremté� se mellett a sokszí�nű� , kü� lö� nfé� le vé� lemé� nyeknek helyet biztosí�tó� mé� diarendszer fenntartá� sá� t hivatott elő� segí�teni. A mé� diapluralizmus euró� pai modelljé� ben a tartalmi sokszí�nű� sé� g bizonyos

szintű� megkö� vetelé� se mellett az egyes szolgá� ltatá� sok piacra lé� pé� sé� t tá� mogató� inté� zkedé� sek is helyet kapnak, vé� gső� soron a tá� rsadalom tá� jé� kozó� dá� sá� t szolgá� lva. A szerző� rá� vilá� gí�t, hogy ugyan a korá� bban fenná� lló� (frekvencia)szű� kö� ssé� g korszaka a digitá� lis technoló� giá� k szé� les kö� rű� elterjedé� sé� vel gyakorlatilag vé� gé� rvé� nyesen vé� get é� rt, ez nem hozta magá� val a mé� diaszolgá� ltatá� sokra vonatkozó� pozití�v é� s negatí�v jellegű� kö� telezettsé� geket egyará� nt megfogalmazó� szabá� lyozá� son való� enyhí�té� s szü� ksé� gessé� gé� t; ehelyett inká� bb az online platformokra irá� nyadó� korlá� tozá� sok kö� ré� nek szé� lesebb kö� ré� t tartja kí�vá� natosnak.5 Az utolsó� , egyben

legterjedelmesebb fejezet a napjaink tö� megkommuniká� ció� s kö� rnyezeté� ben elvitathatatlanul egyre meghatá� rozó� bb szerepet betö� ltő� online platformok szabá� lyozá� si ké� rdé� seit tá� rgyalja. A szerző� má� r a fejezet bevezető� jé� ben elő� revetí�ti, hogy elté� rő� en a korá� bbiaktó� l, az online platformok tekinteté� ben a szabá� lyozá� s ú� tjá� n nem minden felmerü� lt ké� rdé� sre sikerü� lt megnyugtató� vá� laszt talá� lni. E kö� zö� ssé� gi oldalak a szó� lá� sszabadsá� g alkotmá� nyos tartalmá� t illető� en ú� j ké� rdé� seket vetettek fel, ezeket a szerző� is nagyfokú� alapossá� ggal elemzi. Í�gy pé� ldá� ul felveti, hogy vajon a szó� lá� sszabadsá� gá� t gyakorolja-e a platform a moderá� ció� s tevé� kenysé� ge sorá� n, é� s ha igen, hivatkozhat-e e jogá� nak vé�

delmé� re, amikor e tevé� kenysé� gé� re né� zve kö� telező� erejű� szabá� lyozá� st fogadnak el? Szerkeszté� si tevé� kenysé� g-e a tartalomkezelé� s, vagyis egyes tartalmak felhaszná� ló� k szá� má� ra való� sorrendbe á� llí�tá� sa, priorizá� lá� sa? E ké� rdé� sekre nem teljesen azonos vá� laszokat adnak Euró� pá� ban é� s az Egyesü� lt Á� llamokban: a tengerentú� li enyhe szabá� lyozá� s vitathatatlanul hozzá� já� rult ahhoz, hogy napjainkra a platformok meghatá� rozó� gazdasá� gi, tá� rsadalmi é� s aká� r politikai szereplő� vé� nő� hettek. Szinté� n ú� jfajta ké� rdé� seket hozott felszí�nre az online platformokon zajló� kommuniká� ció� szabá� lyozá� sa. Ahogy arra a szerző� is rá� mutat, a sajtó� é� s mé� diaszolgá� ltatá� sok kö� ré� ben korá� bban ismert jogszabá� lyi elő�

í�rá� sok mellett a gyors é� s haté� kony jogé� rvé� nyesí�té� s Jegyzetek * A szerző jogász, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Információs Társadalom Kutatóintézet tudományos segédmunkatársa, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás-tudományi Doktori Iskola doktorandusz hallgatója. E-mail: szikoratamas@uni-nkehu 1 András Koltay: Media Freedom and the Law: The Regulation of a Common European Idea. Abingdon, Routledge, 2024 2 56. o 3 Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1083 rendelete (2024. április 11) a belső piaci médiaszolgáltatások közös keretének létrehozásáról és a 2010/13/EU irányelv 54 | IN FO KO M M U NIK ÁCI Ó É S J O G egyik alternatí�vá� jaké� nt alkalmazott ö� n- é� s tá� rsszabá� lyozá� s mellett megjelent a magá� nszabá� lyozá� s (private governance) inté� zmé� nye. A platformok á� ltal kialakí�tott, a felhaszná� ló� k szá� má� ra

kö� telező� vé� tett é� s a szó� lá� sszabadsá� g elfogadott alkotmá� nyjogi té� teleiné� l jó� val szé� lesebb kö� rű� korlá� tozá� sokat biztosí�tó� normarendszereknek nemcsak lé� te, de alkalmazá� si mó� dja kezdetben sok esetben ö� nké� nyesnek é� s á� tlá� thatatlannak tű� nt, jogá� llami garanciá� k teljes né� lkü� lö� zé� se pedig ú� jfajta problé� má� kra vilá� gí�tott rá� . A kö� tetben is ismertetett euró� pai unió� s szabá� lyozá� s ezen utó� bbi ké� telyeket kí�vá� nja eloszlatni, a felhaszná� ló� k jogainak megó� vá� sá� t kö� zé� ppontba á� llí�tva A fejezet egyik fő� megá� llapí�tá� sa szerint a kö� zö� ssé� gi oldalak szabá� lyozá� sá� nak egyik meghatá� rozó� ké� rdé� seké� nt aposztrofá� lt moderá� lá� si tevé� kenysé� g kordá� ban

tartá� sa ö� nmagá� ban bizonyosan nem jelent megoldá� st a szó� lá� sszabadsá� g gyakorlá� sá� ra ró� tt terhek csö� kkenté� sé� re. A platformok mű� kö� dé� sé� nek struktú� rá� já� t, ü� zleti modelljé� t é� rintő� beavatkozá� sok né� lkü� l legfeljebb apró� bb inté� zkedé� seket lehet ugyan foganatosí�tani, de ezek a lá� tszó� lag, egyes ré� szproblé� má� k megoldá� sá� t jelentő� eszkö� zö� k nem eredmé� nyezik a felhaszná� ló� k jogainak való� di é� rvé� nyesü� lé� sé� t. A szerző� meglá� tá� sa szerint a platformszabá� lyozá� st é� rintő� en a kö� zeljö� vő� ben nem vá� rható� k fö� ldrengé� sszerű� vá� ltozá� sok, ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a kritikus pontok azonosí�tá� sa mellett ne lenne szü� ksé� ges tová� bbi lé� pé� seket tenni, irá� nyokat

szabni a felhaszná� ló� k vé� delme, szó� lá� sszabadsá� guk magasabb szintű� biztosí�tá� sa é� rdeké� ben. Ezek egyike mindenké� ppen a platformok kö� zé� rdekű� kö� telezettsé� geinek nö� velé� se irá� nyá� ba mutat. A kö� tet sok tekintetben pillanatfelvé� telt ad a sajtó� szabadsá� g aktuá� lis ké� rdé� seirő� l é� s az azokra adott egyes vá� laszokró� l, de ez korá� ntsem kritikaké� nt emlí�tendő� . Vé� lhető� en a szerző� is tisztá� ban volt vele, hogy a papí�rra vetett gondolatok egy ré� sze má� r a kö� tet nyomdai elő� ké� szü� lete alatt is veszí�thet aktualitá� sá� bó� l. Kü� lö� nö� ské� ppen igaz ez az online platformok vilá� gá� ban, amikor egy milliá� rdos nagysá� grendben mé� rhető� felhaszná� ló� i bá� zissal bí�ró� kö� zö� ssé� gi oldal vezető� je bá� rmelyik

pillanatban hozhat a tá� jé� kozó� dá� st korá� bban soha nem lá� tott mé� rté� kben befolyá� solni ké� pes dö� nté� st, ami – ha nem is vá� ltoztatja meg alapjaiban a sajtó� szabadsá� gró� l alkotott kö� zö� s euró� pai ké� pet, mé� gis – é� rezhető� vá� ltozá� sokat okozhat a demokratikus nyilvá� nossá� g aktuá� lis kereteire né� zve.6 A recenzió� (első� dlegesen terjedelmi) keretei nem tetté� k lehető� vé� , hogy a monográ� fia valamennyi elmé� leti jellegű� felveté� sé� re, lé� nyegi megá� llapí�tá� sá� ra, vagy a jö� vő� re vonatkozó� javaslatokra ré� szletekbe menő� en kité� rjü� nk. A kö� tet itt ö� sszegyű� jtö� tt szemelvé� nyei csupá� n í�zelí�tő� t kí�vá� ntak nyú� jtani a sajtó� szabadsá� g jogá� nak elmé� leti megalapozá� sá� bó� l, a kö� zö� s euró� pai

szabá� lyozá� si koncepció� egyes elemeibő� l, é� s né� miké� ppen hangsú� lyosabban megjelení�teni a napjaink tö� megkommuniká� ció� s kihí�vá� sait megtestesí�tő� kö� zö� ssé� gi platformok vonatkozá� sá� ban felmerü� lő� ú� jfajta ké� rdé� skö� rö� ket. Mi­ utá� n a sajtó� szabadsá� g kö� zö� s euró� pai eszmé� jé� nek alapos, á� tfogó� megé� rté� sé� hez né� lkü� lö� zhetetlen a ré� szletek feltá� rá� sa, ajá� nlom mindenkinek szí�ves figyelmé� be a kö� tetet, aki aká� r az elmé� leti ké� rdé� sek, aká� r azok (jogalkalmazó� i) gyakorlati é� rvé� nyesü� lé� se, aká� r a lehetsé� ges jö� vő� beli szabá� lyozá� si irá� nyok irá� nt mutat é� rdeklő� dé� st. A jelenkor (ahogyan a jö� vő� beli) szabá� lyozá� si irá� nyainak gyö� kerei az elmú� lt é�

vszá� zadok sorá� n kiforrott alkotmá� nyos elveken nyugszanak, ezé� rt megé� rté� sü� khö� z né� lkü� lö� zhetetlen az elmé� leti alapok é� s a tudomá� nyos há� tté� r ismerete, amely ismeretek elsajá� tí�tá� sá� hoz e kö� tet szinté� n nagymé� rté� kben hozzá� já� rul. módosításáról (a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló európai rendelet), 3. cikk 4 Ilyen „különös” szabályozási példaként említhető Magyarország, az Smtv. (a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010 évi CIV törvény) 14– 20. §-ai alapján a sajtótermékekben megjelenő médiatartalmakra nézve is megfogalmazott előírások érvényesítése során médiahatósági eljárásra is biztosított a jogi lehetőség 5 Erről részletesebben a kötet V. fejezete szól 6 Itt említhető példaként Mark Zuckerberg, a Meta első emberének 2025 januárjában tett azon

bejelentése, ami szerint többek között – kezdetben ugyan még csak az Egyesült Államokban – megszüntetik a tényellenőrök tevékenységét, a korábban háttérbe sorolt közéleti tartalmak ismét előtérbe kerülnek, a közösségi alapelvekben szereplő egyes tartalmi korlátokat eltörlik, illetve az algoritmusok segítségével végzett moderálás a jogszerűtlen tartalmakra fog fókuszálni, a platform által felállított szabályokat sértő tartalmakat pedig csupán bejelentés alapján fogják szűrni. https://aboutfbcom/ news/2025/01/meta-more-speech-fewer-mistakes/. 2024 / 2