Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Kollár Péter - A megtakarítási hajlandóság milyen tényezők hatására változtatható meg néhány országban?

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Főiskolai Kar Gazdálkodási szak Összehasonlító gazdaságtan házi dolgozat A megtakarítási hajlandóság milyen tényezők hatására változtatható meg néhány országban Salgótarján, 2003. november 30 Készítette: Kollár Péter 2003./2004 Tanév II. Évfolyam I Félév Gazdálkodási szak Levelező tagozat “A” csoport TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 3. oldal I. A megtakarítási hajlamról általánosságban 5. oldal II. A megtakarítások – közelről 6. oldal II.1 Részvényben történő megtakarítás 7. oldal II.2 Bankban elhelyezett megtakarítás 7. oldal III. A bankok szerepe a piacgazdaságban 9. oldal IV. Az állam szerepe a megtakarításokban 10. oldal V. Megtakarítások az USA-ban 11. oldal VI. Megtakarítások Norvégiában 12.oldal VII. A távol-keleti országok megtakarítási hajlandósága 13. oldal VIII. A jóléti rendszer Németországban 15. oldal IX.

Felhasznált irodalom 18. oldal 2 BEVEZETÉS “Válasszon az Önnek legjobban tetsző, kamatozó betétszámlakönyveink közül” “Nincs ennél biztosabb, letéti jegy” Észrevehető minden országban, hogy sok befektetési intézmény ajánlja fel, hogy vigyáz a pénzünkre. Alig múlik el nap anélkül, hogy ne lehetne hallani vagy látni ilyen jellegű reklámot. Lehet, hogy ezek a reklámok csak összezavarják az embert, de figyelembe kell venni azt a tén yt, hogy az embereknek szükségük van bizonyos megtakarításokra. Az emberek számára a legfontosabb a megtakarítás A rendszeres megtakarítás egyrészt lehetővé teszi azt, hogy megvegyük, amire szükségünk van, másrészt könnyebbé teszi a váratlan eseményekre történő reagálást, mint például betegség, munkahely elvesztése, az időskorral járó gondok. Mit kell szem előtt tartani, amikor a befektetési lehetőségek között válogat az ember? A nagyobb összegű vásárlás előtti

piaci körülnézéshez hasonlóan érdemes a befektetések között is szétnézni, azokkal megismerkedni. A három legfontosabb eleme a bef ektetéseknek (megtakarításoknak) a következő: 3 1. Biztonság: A legelső, amire a pénzünk befektetése előtt gondolni kell, az a pénzünk biztonsága. A bankok és eg yéb pénzintézetek “ megvédik” a pénzünket a tűzkártól, rablóktól és egyéb hasonló eseményektől. Magyarországon az elhelyezett betétek után 1.000000,- forintig, az USA-ban 100.000,- $-ig az álla m garanciát vállal Ez megóvja a f ogyasztókat attól, hogy a pénzin tézet tönkremenése esetén elveszítsék a pénzüket. Az államkötvényekbe fektetett pénz vissz atérülését minden országban az állam közvetlenül garantálja. 2. A tőke hozadékrátája: A másik fő ok, amiért az emberek takarékoskodnak az, hogy a befektetett pénzük után kamathoz jussanak. Vagyis egy olyan bevételhez, ami abból keletkezik, hogy

pénzünket valaki más használja. Az összeg, amit kamatként kapunk a tőkehozadék. 3. Likviditás: Annak mércéje, hogy milyen könnyen lehet a betétként elhelyezett összeget készpénzre váltani. Minél könnyebben megy, annál nagyobb a likviditás. 4 I. A megtakarítási hajlamról általánosságban Vannak olyan területek, ahol a k özhatalom tevékenysége meghatározóan befolyásolja, az egyébként spontán rend működését. Ezek közé tartozik a pénzérték alakulása. Az átalakulásban szerkezeti tényezők, így az árszint és az árarányok kiigazítása, a termelékenységi hátrány ledolgozása, a kormányzat még gyenge lábon áll ó szavahihetősége, az új pénzügyi intézmények törékenysége mind-mind a mérsékelt infláció (10-30% közötti) állandósulását jelenti. Eközben a közgazdasági elméletből tudható, hogy már a mérsékelt infláció is erősen torzítja a jövedelemelosztást, az előrelátást, a

közteherviselést és az ösztönzőket. Mérsékli a megtakarítási hajlamot és kicsorbítja a pénzpolitikát. 5 II. A megtakarítások - közelről Hosszabb távon a gazdasági növekedés a tőkefelhalmozás függvénye. Ehhez megtakarításra van sz ükség; a gazd aságban létrejött öss zjövedelem meg kell, hogy haladja az áru- és szolgáltatásfogyasztást. A megtakarítás a beruházásnak, vagyis az új gyárak felépítésének, az új és j obb gépek, berendezések kifejlesztésének előfeltétele. Ha valaki megtakarít, azt jelenti, hogy folyó jövedelméből bizonyos összeget félretesz. Úgy is mondhatnánk, hogy lemond a mai fogyasztásról a holnap i nagyobb fogyasztás érdekében. Erre példaként a következő említhető meg: Ha 20.000 eurót félreteszünk (azaz felhalmozunk), dönthetünk úgy, hogy az elkövetkező időszakban az egészet élelemre, ruhára, nyaralásra költjük, vagy egy részét megtakarítjuk látens vásárlóerő

formájában. Ha a második lehetőséget választjuk, újabb döntés előtt állunk: hogyan fektessem be a megtakarított pénzemet. Ekkor ismét két lehetőség közül kell választanunk: vagy banka tesszük a pénzt, vagy valamilyen formában termelő tevékenységbe fektetjük. Ha bankba tesszük, a bank, kamatot fizet utána Ha befektetjük, például egy szeszfőzdébe, a hozam bizonytalanabb, de a bankinál jóval magasabb profit lehetősége merül fel, ami miatt ez a fajta befektetés, vonzóbb lehet. 6 II.1 Részvényben történő megtakarítás Amennyiben a megtakarított pénzünket részvénybe kívánjuk fektetni, mint az előzőekben említettem, termelő tevékenységbe fektetjük. Ennek van bizonyos kockázata is a várható magas hozam mellett. Ez pedig ne m más, mint az, hogy a termelő tevékenység nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ez a kockázat csak a befektetett pénzösszegre vonatkozik, az eg yéb vagyonunkra nem. Amennyiben a termelő

tevékenység beváltja a hozzá fűzött reményeket, a tulajdonosok (márpedig aki részv ény formájában befektet, az a vállalat tulajdonosa lesz) szép profitot “tehetnek zs ebre”. A prof itot kétféleképpen lehet felhasználni: vagy osztalékot fizetnek, ami a részvénytőke kamatának felel meg, vagy növelhető a részvény értéke. II.2 Bankban elhelyezett megtakarítás Aki a megtakarított pénzét ne m akarja bizonytalan hozam érdekében – kockázattal – részvénybe fektetni, annak a megtakarítás másik formája, a bankban elhelyezett betét biztosít lehetőséget erre. A megtakarításnak ezen formája sokkal biztonságosabb, de messze nem olyan hozamot biztosít, mint a részvény. A bankban elhelyezett betéteknek és a hozzáj uk kapcsolódó szolgáltatásoknak is több fajtája létezik, melyek jelentősen befolyásolják a megtakarítási hajlandóságot. Ezek a következők lehetnek: - Látra szóló (nem lekötött) bankbetét; -

Lekötött bankbetét, melynek több formája ismert: 30 naptól egészen 1 évre történő lekötés; 7 - A bankbetét nagyságához kapcsolódó kamat és kamatprémium. - A bankbetéthez kapcsolódó egyéb, kiegészítő szolgáltatások; - A bankbetéthez történő jutás módja (csak a bankban vehető fel a pénz, vagy bankjegykiadó automatán keresztül is). Ha mindezeket, az előzőekben felsoroltakat és a megtakarított pénzünk mennyiségét is figyelembe vesszük, akkor tudunk a bankbetét megfelelő formája mellett dönteni. Ehhez természetesen meg kell is mernünk a banki piacon szereplő összes pénzintézet nyújtotta lehetőségeket. Ennek az egyik legegyszerűbb formája a hirdetések alapján történő szűrés. Természetesen ez alapján még kiindulópontnak nem lehet megfelelő. messzemenő Ezután következtetéseket válik szükségessé levonni, a de kiválasztott pénzintézet(ek) felkeresése, akár személyesen, akár

telefonon, akár az interneten keresztül. 8 III. A bankok szerepe a piacgazdaságban A bankok szerepe a piacgazdaságban kettős. Először is a bank garantálja mindazok betéteit, akik megtakarítani akarnak. A bankbetét ne m más, mint az ügyfél által a banknak nyújtott hitel, a bank tartozása az ügyfél felé. A bankbetét ezért a bank szemszögéből tekintve kölcsöntőke. A bank másik feladata, hogy kölcsönt nyújtson a beruházni szán dékozóknak. A bank a saját profitja a kölcsön kamatának és a betéti kamatnak a különbsége. Ezt a különbözetet kamatmarzsnak hívják. A bankoknak igen nagy szerepe van az egész világon a megtakarítási hajlandóság változtatásában, hiszen az e mberek annak függvényében helyezik el pénzüket a bankban, hogy azok milyen feltételekkel, milyen kamatok mellett kínálják szolgáltatásaikat. 9 IV. Az állam szerepe a megtakarításokban A megtakarítási hajlandóság változtatásában az

államnak is jelentős (közvetett és közvetlen) szerepe van. Ez a szerep többoldalú Ezek a következők lehetnek: - Forgalmi adókulcsok meghatározása: szerepe abban mutatkozik meg, hogy egy adott termék forgalmi adókulcsának megemelésével, vagy csökkentésével az adott ter mék keresletét, ezáltal a megtakarítható pénzmennyiséget is szabályozni tudja. - Személyi jövedelemadó, tb járulék és egé szségügyi hozzájárulás kulcsának meghatározása: jelentős szerepük van, hiszen az emberek fizetésüket, melyből a megtakarítás elérhető, ezek levonása után kapják meg. - Állampapírok (kötvények, kincstárjegyek) kibocsátása: Ezekkel a megtakarítási hajlandóságot közvetlenül tudják befolyásolni, hiszen az ezekbe történő befektetések előre meghatározott fix kamatozással bírnak. Hátrányuk az, hogy a lejárat előtt felvett tőkebefektetés után nem fizet kamatot az állam. Előnye viszont, hogy a befektetett

tőkének és annak hozadékának kifizetésére az állam garanciát vállal. - Banki betétek után vállalt állami garancia: szabályozó szerepe abban mutatkozik meg, hogy a bankokban elhelyezett pénzbetétek után milyen összegben vállal garanciát az állam (mint már említettem ez Magyarországon 1.000000,- forint, az USA -ban 100000,- dollár) Az álla mi garancián felül elhelyezett pénzbetétek kockázata az, hog y a bank tönkremenetel esetén ezen összeghez jóval kisebb esélye van jutni a betétesnek. Ezért célszerű az állami garancia összegét figyelembe véve, akár több bankszámlát nyitni (pl.: Magyarországon 10.000000,- forint megtakarítást legalább tíz ban kszámlán elhelyezni. - Infláció mértékének szabályozása: az a dott államban, forgalomban lévő pénzmennyiség szabályozásával érhető el. Ezért jelentős szerepe van a megtakarítási hajlandóság szabályozásában. 10 V. Megtakarítások az USA-ban Az 1930-as

évek elején az USA számos bankját rohanták meg a befektetők azzal, hogy a bank okba fektetett bizalmuk jelentősen lecsökkent (tartottak a bankcsődtől), ezért a befektetett pénzüket ki akarták venni. Ebben az időszakban a FED (az USA köz ponti Bankja) ne m ált a hel yzet magaslatán. Amennyiben a FED nagyobb hajlandóságot mutatott volna a baj ba jutott bankoknak való hitelezésre, a válság nem lett volna olyan kiterjedt. A központi bankárok tanultak ebből a helyzetből akkor, amikor 1987 októberében a New Yorki értéktőzsdén a részvények árfolyama egy hét leforgása alatt 1 billi ó dollárral esett. A FED azonnal beje lentette, hogy a részvényárfolyamok esése miatt megfelelő likviditást biztosít a bankoknak. Ezzel el tudták kerülni a bankok elleni rohamot, a pánikot, a gazdasági összeomlást. 11 VI. Megtakarítások Norvégiában Az 1967-87-es időszakban Norvégiában az inflációs ráta átlagban 8% volt. Ugyanebben az

időszakban a részvények éves hozama átlag 17% (ebből 5% osztalék, 12% árf olyam-emelkedés formájában). A reálhoza m, vagyis a vásárlóerőben mért hozam évi (17%-8%)= 9% volt. Minthogy a részvények hozama átlagban 6%-kal magasabb volt, mint a ban kbetéteké, azt mondhatjuk, hogy a piac ebben az időszakban 6% kockázati prémiummal jutalmazta a részvényberuházást. Ha az 1973-77-es időszakot tekintjük, kiderül, hogy a részvénypiaci hozam átlag 2% volt, szemben a bankbetétek 9%os hozamával. Az 1983-87-es időszakban fordított volt a helyzet: a részvények átlaghozama 28% volt, szemben a bankbetétek 15%-os hozamával. A fenti adatokból kitűnik, hogy aki Norvégiában a pénzét részvénybe fekteti, az kockázatot kell, hogy vállaljon, és célszerű, hogy pénzének elvesztése ne rendítse meg alapvetően. 12 VII. A távol-keleti országok megtakarítási hajlandósága A leggyorsabban fejlődő távol-keleti országok nem hagyták, hogy

nagy jövedelemkülönbségek alakuljanak k i. A nagy jövedelemkülönbségeknek társadalmi, politikai feszültség, bizonytalanság, gazdasági visszaesés lett volna a következménye. A jólét azonban nem a jóléti intézményeken múlt Japánban a vállalat sokat tesz a jólétért (stabilan tartja a béreket, életfogytig tartó foglalkoztatást biztosít). Ezzel szemben Kínában a családok gondja a megélhetés, vállalattól függnek. Az állam kihúzza a csődből a vállalatokat, cserébe viszont nem ad szabadságjogokat, nem ad pluralizmust A távol-keleti országokban a gazdasági stabilitás elérése érdekében a hosszú távú megtakarítások ösztönzése került előtérbe. A második világháborút követő évtizedek politikai stabilitásának Japánban az egyik fontos tényezője volt az az adottság, hogy a szigetország etnikailag rendkívül homogén, a lakosság 98%-a japán. Japánban a vagyoni különbségek kisebbek, mint más fejlett tőkés

országokban. Ez a menedzserek kevésbé kiugró fizetésének, a magas jövedelmeket erősen lecsökkentő személyi jövedelemadó-rendszernek, az országon belü li regionális fejlettségi szintek kicsinységének köszönhető. A jövedelemkülönbségeket vizsgáló statisztikák azonban alig szolgálnak információval az i ngatlanok és értékpapírok formájában felhalmozott vagyonról, ami Japánban – a magas árak miatt is – meghatározó tényező. A viszonylag alacsony jövedelemkülönbségek és az etnikai hagyományok miatt a bűncselekmények száma a világon az egyik legalacsonyabb. Az életszínvonal javulásával az utóbbi 35 év ben a várható élettartam csaknem 15 évvel emelkedett, sőt az átlagos testmagasság és testsúly is jelentősen megnőtt. 13 A japán nők életvitele ma is jelentősen eltér a férfiakétól. Egyre több nő vállal munkát, de a házas ságot és – különösen – a gyermekek megszületését követően sokan

háztartásbelivé válnak. A nők bére nemcsak alacsonyabb beosztásuk miatt, hanem a részmunkaidős, bedolgozói szférában mutatkozó felülreprezentáltságuk miatt is kisebb, mint a férfiaké. A háztar tások gépesítése és a társadal mi problémák iránti érzékenység megnövekedésével egyre többen v esznek részt nemcsak hobbi jellegű, hanem társadalmi és politikai mozgalmakban, különösen a környezetvédelem és a fogyasztóvédelem területein. A japánok más fejlett országok állampolgáraihoz képest kisebb lakásokban élnek, a lakásárak pedig – a lakható terület alacsony aránya és a telekspekulációk – miatt rendkívül magasak. Az elektromos áram és a gáz ára szintén magas A városi lakosság f izetésének több, mint a f elét lakhatási költsége kre költi. Ez jelentősen befolyásolja a megtakarítási hajlandóságot. 14 VIII. A jóléti rendszer Németországban Az NSZK létrejötte után szinte azonnal hozzákezdett egy

meglehetősen sűrű “szociális háló” létrehozásához. A háborús pusztítások olyan súlyos elszegényedéshez vezettek, hogy markáns szociálpolitika nélkül nem lehetett volna elfogadtatni a piacgazdaságot. Az ötvenes é vek elejéig a lakos ság többsége, de a szak szervezetek is szemben álltak a piacg azdaság gondolatával. Már a valutareform is tartalmazott szociális elemeket, a nagy összegű betétek tulajdonosaira nagyobb veszteséget hár ított, mint a kisbetéte sekre. Hasonló elv érvényesült a háborúban elpusztult vagyonok állami kárpótlásában is. Nagy jelentőségű szociális intézkedések sora született: - A társadalombiztosítási rendszer 1953-as kiterjesztése, - A családi pótlék 1954-es bevezetése, - A nyugdíjrendszer reformja, - A nyugdíjak növekedésének a bérek növekedéséhez kötése 1957-ben, - Az egészségügyi szolgáltatások kibővítése 1959-1961 között, - A lakbérek rögzítése, - A

munkanélküliség problémáinak enyhítésére létrehozták a Szövetségi Munkaközvetítő és munkanélkülieket segélyező Hivatalt. Noha ezeket az intézkedéseket sem fogadta osztatlan egyetértés, azok jelentős mértékben hozzájárultak a rendszer politikai megszilárdulásához. A németországi szociálpolitikai rendszer alapja az általános, kötelez ő társadalombiztosítás. Ez alapvetően öregség, rokkantság, halál, üzemi baleset, foglalkozási megbetegedés, betegség és munkanélküliség esetére terjed ki. Minden személy köteles benne részt venni, akinek jövedelme nem haladja meg a törvényben rögzített szintet. Mentesítést élveznek ez alól a közhivatalnokok (róluk az állam gondoskodik) és az egészen kis jövedelműek, akár alkalmazottak, 15 akár önállóak. A járulék felét a munkavállaló, felét a munkaadó, balesetbiztosítási járulék egészét a munkaadó fizeti. A nyugdíjkorhatár a nők esetében 63,

a férfiak esetében 65, kivételes esetben 60 év. A munkanélküliség korlátok között történő tartásához – eltérően az USA-tól – az NSZK-ban mindig jelentős állami szerepvállalásra volt szükség. Hasonlóan más piacgazdaságot folytató országhoz, az 1970 -es években, az NSZK-ban is jelentősen megnőtt a munkanélküliség. A munkanélküliek száma az 1970-es 150 ezerről 1975-re 1 millióra emelkedett. A szociálpolitikai rendszer lényeges, a társ adalombiztosításon kívüli eleme a lakáspolitika. Ez évekig az állami gazdálkodás keretébe tartozott és még később is a bérlő védelmét szolgáló legkülönbözőbb rendeleteket foglalt magában. De magába foglal a szociálpolitika ol yan elemeket is, m int például a z eltartandó családtagok számától függően a bérpótlék, az adómérséklés, idősek otthonának a fenntartása, stb. Összegezve a rendszer meglehetősen bonyolult, melyben nem feltétlenül a legrászorultabbak, hanem

inkább azok jutnak a legt öbb kedvezményhez, akik a legjobban ismerik ki magukat ebben a labirintusban. A meglehetősen magas munkanélküli- és szociális segély inkább a munkanélküliség meghosszabbítására, semmint a munkahely keresésére ösztönöz, a magas transzferjövedelmek csökkentik a munkavégzésben való érdekeltséget. Ez a szociálpolitika segítette a súl yos helyzetbe került álla mpolgárokat a felszínen maradásban, a tömegek túlnyomó része számára elviselhetővé, politikailag elfogadhatóvá tette a rendszert. 16 Ugyanakkor az 196 0-as évektől kezdve olyan mértékben növekedtek meg a m unkanélküli biztosítás és betegbiztosítási terhei, hogy egyre inkább beleütközött a f inanszírozhatóság korlátaiba. Ennek következtében megnőtt a jövedelmek adókkal és társadalombiztosítási járulékokkal val ó megterhelése, ami viszont fékezte a növekedést. 17 IX. Felhasznált irodalom 1. Junior

Achievement Magyarország Alapítvány: Alkalmazott közgazdaságtan tankönyv – Váci Nyomda Kft. Vác, 1999 2. Arne Jon Isachsen – Carl B Hamilton – Thorvaldur Gylfason: Ismerjük meg a piacgazdaságot – Akadémiai kiadó, Budapest 1995. 3. Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem: Összehasonlító gazdaságtan – Aula Kiadó Budapest, 1997. 4. Bara Zoltán – Szabó Katalin: gazdasági rendszerek, országok, intézmények (Bevezetés az összehasonlító gazdaságtanba) – Aula Kiadó Budapest, 2001. 18