Jogi ismeretek | Nemzetközi jog » Az EU jogrendszeréről alapfokon

I. rész AZ EU JOGRENDSZERÉRŐL - ALAPFOKON 1. A közösségi jogrendszer sajátosságai 1.1 A közösségi jog forrásai A közösségi jog forrásait két csoportba, az elsődleges és a másodlagos források csoportjába lehet sorolni. Elsődleges jog: Alapító szerződések (Római Szerződés, Párizsi Szerződés, EAK-szerződés) Fúziós Szerződés Egységes Európai Okmány Maastrichti Szerződés Másodlagos jog: rendelet irányelv határozat állásfoglalás ajánlás 1.11 Elsődleges jogforrások Az ún. elsődleges források a közösségi jog hierarchiájának csúcsán álló szerződések, tehát az Európai Gazdasági Közösséget (EGK)1 létrehozó ún. Római Szerződés, az Európai Szén- és Acélközösséget (ESZAK) alapító Párizsi Szerződés, valamint az Európai Atomközösséget (EAK) létrehozó Alapszerződések, a hozzájuk tartozó mellékletekkel és protokollokkal együtt (EK-szerződés 239. c ikk) Ide tartoznak továbbá az ezen

szerződéseket kiegészítő, valamint az alapszerződéseket módosító szerződések. Ebbe a kategóriába sorolható többek között a három közösséget, azok szerveit eggyé olvasztó Fúziós Szerződés, az Egységes Európai Okmány vagy a Maastrichti Szerződés valamint az új tagállamok csatlakozásának okmányai is. E szerződések közül külön is kiemelkedik az EK-szerződés (korábban EGK - vagy Római Szerződés), amelyet a Közösség egyfajta "alkotmányaként" értelmezhetünk, s melynek tulajdonsága, hogy szemben az Európai Atomközösség és az Európai Acél- és Szénközösség alapszerződésével, az EK-szerződés a gazdaság minden területére kiterjed. A szakértők a közösségi jog elsődleges forrásai között tartják még számon a közösségi jog ún. íratlan forrásait Ezek az íratlan források azok az ún általános jogelvek, amelyek a tagállamok közös filozófiai, politikai és jogi alapjain nyugszanak. Az

általános jogelvek egyfajta rést töltenek be, hiszen olyan területeket szabályoznak, amelyek az írott közösségi jogból egyébként kimaradnak. Íratlan jogi források közé szokás még sorolni a szokásjogot, azzal a megjegyzéssel, hogy szemben az általános jogelvekkel a szokásjog a közösségi jogban szinte alig játszik szerepet. Szokásjogként említhetem azt a gyakran felhozott példát, miszerint az államtitkárokat, függetlenül a nemzeti besorolástól, szokásjog alapján a kormány tagjaként fogadják el és ebből következően az államtitkárok delegálhatók a Tanács üléseire. 1.12 Másodlagos jogforrások A közösségi jog másik csoportját az ún. másodlagos jogforrások alkotják A másodlagos jogforrások a következők: a rendelet, az irányelv és a határozat, továbbá létezik még a állásfoglalás és az ajánlás, ez utóbbi kettőnek azonban már nincs kötelező ereje. Ezen források, jogszabályok jellemzője, hogy ezeket nem

a tagállamok alkotják, hanem azok a közösségi intézmények pl. a Tanács, a Bizottság (vagy a Tanács és a Parlament közösen, EKszerződés 189 é s 189b c ikk) döntéseinek eredményeként születnek (A közösségi intézményeket magukkal az alapszerződésekkel hozták létre és mûködésükről, feladatukról és jogalkotó funkciójukról is az EK-szerződés rendelkezik. Például, a Bizottság feladatait az EKszerződés 155 cikke szabályozza) Ezen másodlagos közösségi jogforrásokkal kapcsolatos kérdéseket az EK-szerződés 189. cikke taglalja. E cikk második bekezdésének értelmében "a rendelet általános érvényû Minden részét tekintve kötelező és valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó". A hangsúly tehát az általános alkalmazáson van, valamint azon, hogy a rendelet a tagállamokban közvetlenül érvényt nyer, tehát azt a nemzeti jogba áttenni nem kell, sőt egy esetleges transzformáció, értelmezés

kifejezetten tilos is. A rendeletet az EK-szerződés 191. c ikk, 1 bekezdése alapján a Hivatalos Lapban meg kell jelentetni. A 189. c ikk harmadik bekezdése így szól: "az irányelv minden tagállamra kötelező az elérendő cél tekintetében, de a forma és az eszközök megválasztása, a belső szervek, tehát a tagállamok intézményeinek, szerveinek feladata". A megfogalmazás egyértelmûvé teszi a rendelet és az irányelv közötti alapvető különbséget: míg a rendelet hatálybalépésétől fogva valamennyi tagország jogrendszerébe azonnal, automatikusan beépül, az irányelvet maguknak a tagállamoknak kell saját jogrendszerükbe - mindig bizonyos időhatárokon belül - áttenni, végrehajtani, azaz az irányelv esetében egy kétlépcsős jogalkotási folyamatról van szó. Az EK-szerződés 189. c ikk negyedik bekezdése értelmében: "a határozat minden részében kötelező arra nézve, akire a h atározat irányul", azaz a h

atározatnak mindig van egy (esetleg több) címzettje. Határozatok, amelyeket a 115 cikk 1 be kezdése alapján tagállamokkal szemben hoznak, bár egyedi esetet hivatottak szabályozni, hatásuknál fogva inkább az irányelv kategóriába sorolhatók, hiszen ezek a határozatok az irányelvhez hasonlóan kétlépcsős folyamat eredményeként épülnek be a nemzeti jogrendbe. Ugyanezen cikk szabályozza még a két további jogforrást, az állásfoglalásokat és az ajánlásokat, mindkettőre érvényes, a nem kötelező jelleg. Tehát a v éleményből illetve ajánlásból semmiféle jog vagy kötelezettség nem adódik, ugyanakkor sokszor bizonyos hatásokat el lehet velük érni. Végül szólni kell az acqius communautaire sokat emlegetett fogalmának a közösségi joghoz való viszonyáról. Ha közösségi jogon olyan szabályokat értettünk, amelyek jogi értelemben kötelező erejûek, az acquis communautaire fogalmát ennél is szélesebben kell értelmeznünk. Az

acquis magában foglal minden szabályt, alapelvet, egyezményt, nyilatkozatot, határozatot, véleményt, célkitûzést és gyakorlatot, amely az EU-ra vonatkozik, függetlenül attól, hogy azt milyen módon, milyen intézmények fogadták el. Az acqius fogalmának elvi és gyakorlati jelentőségét a jogilag kötelező és nem kötelező szabályok összekapcsolása adja. Ez annak elismerését jelenti, hogy a két normacsoport között kölcsönös, egymást feltételező kapcsolat van, s hogy a jogfejlődésben bizonyos szabályok előbb kötelező erő nélküli nyilatkozatok, vélemények és alapelvek formájában jelennek meg, és csak a későbbiekben válnak jogilag kötelezővé. 1.2 A közösségi jog és a nemzeti jog viszonya A közösségi jogrendszer bemutatásakor fontos bemutatni mindazon elveket, mechanizmusokat és automatizmusokat, amelyek a közösségi és a nemzeti jog viszonyát rendezik. (1) A közösségi jog jellemzője, hogy a tagállamokban az

egyéneknek is lehetnek alanyi jogai; a tagállamokra rótt kötelezettségekből is keletkezhet jogosultság az egyének, a tagállamok állampolgárai számára. Jó példa erre az az eset, ha egy tagállam nem, késve esetleg nem megfelelően tesz át egy irányelvet saját nemzeti jogrendszerébe. Ilyen esetekben fordulhat az egyén, személyes érintettségé bizonyítása mellett, a l uxemburgi székhelyû Európai Bírósághoz. A Bíróság e témában hozott korai döntései, mára már a közösségi jogrendszer sajátosságai bemutatásának iskolapéldáivá váltak. Itt gondolhatunk például a "Bizottság kontra Olaszország" ügyre, egy zöldségirányelv nem határidőre történt transzformációja ürügyén (Ítélet: 1976.226), a "TA-Luft" esetre, a nem megfelelő transzformáció példájaként (Ítélet: 1991.530) vagy egy valamivel frissebb ítéletre a "Paola Faccini Dori kontra Recred Srl" jogvitában (Ítélet: 1994.714)

Ugyanakkor hiba lenne azt gondolni, hogy a közösségi jog valamiféle nemzetközi jognak tekinthető. Erről ugyanis szó sincs Sokkal inkább arról, hogy a Közösség létrehozta a saját maga, más jogrendszerhez nehezen hasonlítható jogrendszerét, melynek fontos jellemzője, hogy jogokat ruház az egyénekre, közvetlenül hoz létre jogokat és kötelezettségeket a tagállamok belső jogalanyaival szemben. A közösségi jogban a t agállamok saját szuverén jogaikat korlátozzák akkor - és mindezt a fenti példák is jól mutatják - amikor az egyének számára bizonyos jogokat biztosítanak, függetlenül attól, hogy a tagállam lépéseket tett-e a nemzeti jogalkotásában a közösségi jog transzformálására. (2) További jellemző, hogy a tagállamok jogrendszerébe beépül a közösségi jog: a közösségi jognak a tagállamok jogrendszereiben közvetlen hatása és hatálya van, továbbá elsőbbséget élvez a tagállamok belső jogrendszerével szemben,

azaz a közösségi jognak elsőbbsége van. Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amennyiben a nemzeti jog rendelkezése ellentétes a közösségi jogéval, ez utóbbit kell érvényesnek tekinteni. A közösségi primer jog közvetlen hatását és szupremációját is az E urópai Bíróság döntései erősítettek meg. Az első ilyen döntések egyike volt a még 1963-ból származó "Van Gend & Loos" (Ítélet 1963.25), valamint a "Costa/ENEL" (Ítélet 1964.715) Van Gend & Loos A holland Van Gend & Loos szállítmányozási vállalat 1960-ban kemikáliákat importált az NSZK-ból. A holland hatóságok egy az 1960 márciusában hatályba lépett holland jogszabály alapján 8% vámot vetettek ki a Németországból érkező szállítmányra. Ezt követően a Van Gend & Loos vállalat azzal a céllal indított pert, hogy a bíróság állapítsa meg, a holland jogszabály ellentétes az EK-szerződés 12. cikkével, amely kimondja a

vámok fokozatos lebontását illetve tiltja újabb vámok és mennyiségi korlátozások kivetését. Az Európai Bíróság állásfoglalásában abból indult ki, hogy az EK-szerződés 12. c ikkének közvetlen hatása van és a t agállamra rótt kötelezettségből az egyénnek is jogosultsága keletkezik. A szerződés 12 cikke kimondja, hogy tilos vámot emelni Így a holland hatóságok által hozott jogszabály ellentétes a közösségi joggal, s mivel a közösségi jog élvez elsőbbséget, a holland nemzeti jogszabály semmis. A közösségi jog elsőbbségének az irányelveken alapuló jogharmonizáció szempontjából is fontos következménye az ún. z áróhatás A záróhatás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a tagállam az EU jogalkotása folytán az adott szabályozási tárgy tekintetében lemond jogalkotási szuverenitásáról. Az EU nélkül tehát a közösségileg szabályozott tárgyat a tagállam saját nemzeti jogalkotásában többé már nem érintheti.

Ilyen terület például a közös mezőgazdasági politika (38-47.cikk), vagy a kereskedelempolitika (9-37cikk) 1.3 A közösségi jogharmonizáció Túl azon, hogy a közösségi elsődleges jog közvetlenül hat és elsődleges a tagállamok nemzeti jogrendszerével szemben, a közösségi jogharmonizációban központi szerepet kapnak a másodlagos jogforrások közé tartozó irányelvek. Az EK-szerződés 100 cikke értelmében: "az irányelveket a Tanács egyhangú szavazással, a Bizottság javaslatára és az Európai Parlament, valamint a G azdasági- és Szociális Bizottság meghallgatásával hozza a t agállamok olyan törvényeinek és rendeleteinek összehangolására, közelítésére, amelyek közvetlenül kihatnak a közös piac létrejöttére és mûködésére." (Az irányelvek szerepe 1987-ig, az Egységes Európai Okmány hatályba lépéséig kizárólagos volt a jogharmonizációban, azóta viszont a rendeletek is a jogharmonizációs eszközök

közé tartoznak.) Az EK-szerződés 100a cikke - miközben bevezette a T anács minősített többségi döntésén alapuló jogközelítés lehetőségét - növelte a tagállamok szabadságát egyes jogterületeken: amennyiben a nemzeti joguk magasabb szintû védelmet nyújt nem kell, hogy átvegyék a közösségi jogot olyan területeken, mint az egészségügy, a biztonság, a környzet- és a fogyasztóvédelem. Nem érvényes viszont olyan területeken - erről a cikk 2 b ekezdése rendelkezik - mint az adóügyek, szabad munkaerő-áramlás, valamint a munkavállalók jogai és érdekei. Cassis de Dijon A Rewe-Zentrale kontra Bundesmonopolverwaltung für Branntwein néven szereplő ügy lényege, hogy Franciaországban egy 15-20 fokos alkoholtartalmú italt állítanak elő feketeribizliből. Ez az ital a Cassis de Dijon, amelyet a Rewe kereskedelmi vállalat importálni kívánt az NSZK-ba. A német hatóság azonban ezt megtiltotta, mert keveselte a likőr szesztartalmát.

(Az NSZK-ban a 32 f okosnál gyengébb italokat nem lehetett likőrként forgalomba hozni.) A Rewe-Zentrale azzal a céllal indított pert az NSZK-ban, hogy állapítsa meg, az említett német jogszabály ellentétes az EK-szerződés azon cikkelyével, amely előírja, hogy az áruk Közösségen belüli szabad forgalma elé nem szabad akadályokat állítani. (EK-szerződés 3035 cikk) A német bíróság az Európai Bírósághoz fordult előzetes állásfoglalásért. Az Európai Bíróság ítélete alapján a termékek tagállamok közötti forgalmát a tagállamok a nemzeti jogrendszerek közötti különbségre hivatkozva nem korlátozhatják. Kivételt képeznek az egészségügyi vagy fogyasztóvédelmi szempontok. (EK-szerződés 36 cikk) Amennyiben tehát egy terméket a jogszabályokat nem sértve állítanak elő az egyik tagországban, akkor nem lehet megtiltani árusítását egy másik államban. Vagyis a tagországok kölcsönösen elismerik egymás tradícióit

Az Európai Bíróság állásfoglalása alapján tehát a német bíróság azt az ítéletet hozta, hogy a Cassis likőr Németországban is forgalomba hozható, azzal a f eltétellel, hogy a l ikőr üvegén egy külön címkével hívják fel a fogyasztók figyelmét a likőr alkoholtartalmára. Többségi döntéssel hozott jogharmonizáció esetén a kisebbségben maradt tagállamok továbbra is alkalmazhatják nemzeti jogukat az EK-szerződés 36. c ikke /Kivételek/ alapján: ezen cikk értelmében ugyanis kivételnek számítanak a következő okok: "közerkölcs, közrend és közbiztonság, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, mûvészeti, történelmi vagy régészeti szempontból értékes nemzeti kincsek védelme, ipari és kereskedelmi tulajdon védelme. Ezek a tilalmak vagy korlátozások nem képezhetik viszont az önkényes diszkrimináció vagy a tagállamok közötti kereskedelem leplezett korlátozásának eszközét".

Végül, a 100a 5 be kezdése értelmében a harmonizációs intézkedéseknek módot kell adniuk, hogy "a tagállamok a 36. cikkben foglalt nem gazdasági természetû okokra tekintettel átmeneti védelmi intézkedéseket tehessenek". Az Európai Uniót megalapító Maastrichti Szerződés óta a közösségi jogharmonizáció valamelyest lelassult, vagy inkább kicsit felpuhult. Ennek egyik oka kétségtelenül az EKszerződés 3b c ikkében megfogalmazott szubszidiaritás elve, amelyre egyébként az Uniós Szerződés B pontjában /Az Unió céljai/ is történik hivatkozás, mely szerint "a Közösség azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, csakis a szubszidiaritás elve alapján tevékenykedik, addig és amennyiben a célok a figyelembe vett intézkedésekkel a tagállamok szintjén kielégítően nem érhetők el, és terjedelmük vagy hatásaik miatt közösségi síkon jobban megvalósíthatók". Az EU szubszidiaritási

elve szûkebb körû a szubszidiaritás általánosan ismert fogalmánál, amely a demokrácia nélkülözhetetlen elemének ítéli a h atalomnak azt a fajta tagolódását, amely mind nagyobb s mind több jogkört biztosít az önkormányzatoknak. Az EK-szerződés a szubszidiaritás elvét a Közösség és a tagállam viszonyára korlátozza. Nem is járhatott volna el másképpen, hiszen az államszervezet felépítése a t agállamok hatásköre. Így a tagállamok jellegéről csupán a következőket rögzíti: az EU-szerződés preambuluma szerint ".megerősítve a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságjogok és a jogállamiság tiszteletben tartását.", továbbá A cikke szerint "e szerződés Európa népei mind szorosabb uniója megvalósításának új fokát jelenti, amelyben a döntéseket lehetőleg minél polgárközelibben kell meghozni." Az integráció előirányzott kiterjesztése a kül- és biztonságpolitikára

(2. pillér), továbbá a belés igazságügy (3 pillér) egyes területeire előrevetíti az EU hatáskörének növekedését, a tagállami szuverenitás korlátozását. E központi hatáskör túlterjedésének ellensúlyozására hivatott a szubszidiaritás. EURÓPAI UNIÓ 1. PILLÉR Gazdasági Pénzügyi Unió 2. PILLÉR és Közös kül- és biztonságpolitika - Európai Közösség (korábban EGK) 3. PILLÉR Közös bel- és igazságügy - közös biztonságpolitika a Nyugat-európai Unióra (WEU) alapozva - menekültügyi politika - Európai Szén- és Acélközösség Európai Atomenergiai Közösség - bevándorlási politika - közös fellépés a nemzetközi bûnözéssel szemben vámügyi rendőrségi és bírói együttmûködés 2. Magyarország és a jogközelítés Magyarország uniós csatlakozására való felkészülés szempontjából kiemelkedő jelentőségû a jogharmonizáció. Egészen egyszerûen azért, mert a j ogharmonizációval teremtjük

meg az integráció előfeltételét. Azzal a megjegyzéssel, hogy a közösségi joggal való teljes körû konformitás csak és kizárólag a tagság keretei között lehetséges. A jogközelítésnek két szintje van. Egyrészt a hagyományos jogalkotási tevékenység keretében folyó közelítés, mint például a t ársasági jog, a vámjog, a versenyjog, másrészt a m ûszakiszakmai szinten folyó harmonizáció, amelynek legjelentősebb elemét az egységes európai piacot szabályozó több száz közösségi direktíva, rendelkezés nemzeti jogalkotásunkba való átültetése képezi. EURÓPAI MEGÁLLAPODÁS (TÁRSULÁSI MEGÁLLAPODÁS) 1994. ÉVI I TÖRVÉNY FEHÉR KÖNYV KÖZÉP- ÉS KELET EURÓPA TÁRSULT ORSZÁGAINAK FELKÉSZÜLÉSE AZ EURÓPAI UNIÓ EGYSÉGES BELSŐ PIACÁBA TÖRTÉNŐ INTEGRÁCIÓRA A tanulmány ezen fejezetében e két szintet kívánom bemutatni. Tehát a társulási szerződést és az azt kihirdető 1994. évi I törvényt mint első szintet,

valamint az Európai Tanács 1995 júniusi cannes-i értekezletén elfogadott "fehér könyvet" mint második szintet, amely azokat az intézkedéseket foglalja össze, amelyek átvételével a t ársult országok gazdaságai kapcsolódhatnak az EU egységes belső piacához. 2.1 Az Európai Megállapodás A Magyar Köztársaság, az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló Európai Megállapodás aláírására 1991. december 16-án Brüsszelben került sor. A magyar-EK társulási szerződés a Római Szerződés 238. cikke2 alapján jött létre és célja az ipari termékek szabadkereskedelmének megteremtése, kölcsönös kedvezmények nyújtása a mezőgazdasági termékek importjának kezelésében, a tőke, a s zolgáltatások és a m unkaerő áramlásának, valamint a letelepedésnek a fokozatos liberalizálása, együttmûködési célok kitûzése, politikai dialógus kialakítása. Kétségtelen tény, hogy

a szerződés, bár nem szavatolja a későbbi teljes jogú tagságot, nagyban elősegíti az arra való felkészülést. A szerződésben aszimmetria érvényesül, méghozzá Magyarország javára, azaz a Közösség az átmeneti időszakban gyorsabban nyitja meg piacait, mint Magyarország. Az átmeneti időszak tíz év, de a K özösség a k ereskedelmi akadályok lebontását az ötödik év végére befejezi. Magát a dokumentumot 1991. december 16-án írták alá és 1994 február 1-én lépett hatályba A dokumentum kereskedelmi része viszont ideiglenes, interim megállapodásként már 1992. március 1-től hatályos. Az Európai Megállapodás preambulumot, 124 c ikket, 7 jegyzőkönyvet, 13 m ellékletet, közös nyilatkozatokat, levélváltásokat tartalmaz. Nálunk az 1994. évi I számú törvényként hirdették ki 2.11 Az Európai Megállapodás részei, tartalma A társulási megállapodás az Európai Közösségek alapját képező integrációs rendszerre épül,

nevezetesen a n égy szabadságra: az áruk, a szolgáltatások, a munkaerő és a tőke szabad mozgására. A közös piac létrejöttéhez e szerződésben is az első és legkidolgozottabb program a szabadkereskedelem megteremtésére irányul. A szerződés az ipari termékeket illetően 2000. december 31-ig a Közösség és Magyarország között teljes szabadkereskedelmi övezetet létesít. Az áruk vámoktól, illetékektől, valamint mennyiségi korlátozásoktól és azokkal egyenértékû intézkedésektől mentesen áramlanak azokban a szektorokban is, amelyek kereskedelmét a Közösség hagyományosan különleges rendszer keretében kezelte. A szabadkereskedelmi övezet megvalósítása, ahogyan azt e fejezet bevezetőjében már említettem, aszimmetrikus módon történik: a Közösség gyorsabban nyújtja a kedvezményeket, a v ámok és korlátozások lebontásának magyar menetrendje lassabb, óvatosabb. Az importhoz kapcsolódó díjakat és illetékeket 1995 és

1997 között szüntetjük meg. A vámok és a mennyiségi korlátozások lebontási menetrendjét mindkét fél autonóm módon, vagy megállapodás alapján kölcsönösen gyorsíthatja. Ugyanakkor a megállapodás hatálybalépésétől kezdve egyik fél sem vezethet be az egymás közötti kereskedelemben új vámot vagy ezzel egyenértékû terhet, nem növelheti a m ár alkalmazott vámokat és nem vezethet be új mennyiségi korlátozásokat vagy ezzel egyenértékû hatású intézkedéseket. A mezőgazdasági termékeket illetően a felek kölcsönös koncessziókat nyújtottak egymásnak. A koncessziók által nem érintett területeken pedig mindkét fél szabad kezet kap agrárpolitikájának alakításában. A kedvezmények mértékéről csak az első ötéves időszakra szólóan állapodtak meg azzal, hogy a felek majd tárgyalnak továbbfejlesztésük lehetőségeiről. Felmerülhet a k érdés, hogy ezen a területen miért csak koncessziós keretekben

gondolkodhattunk. A válasz nagyon egyszerû, a Közösség közös agrárpolitikája miatt a szabadkereskedelem ezen a területen teljes jogú tagság nélkül nem képzelhető el és részünkről csak irreális célként lett volna megfogalmazható. A szolgáltatásokkal foglalkozó fejezet általános célként előírja, hogy a felek fokozatosan, egymás szolgáltatási szektorának fejlettségét figyelembe véve, számolják fel azokat az akadályokat, amelyek korlátozzák a közösségi, illetve a magyar vállalatok, állampolgárok szolgáltató tevékenységét. A liberalizációhoz szükséges konkrét intézkedések meghatározását viszont a megállapodás a Társulási Tanács feladatává teszi. Magyarország továbbá vállalta, hogy jogszabályait, ideértve adminisztratív, technikai és egyéb szabályait is, fokozatosan a közösségi például szállítási politika szabályaihoz igazítja. A munkaerőmozgással összefüggésben a társulási megállapodás

előirányozza a t örvényesen külföldön dolgozók munkaügyi és szociális körülményeinek javítását, a nemzeti elbánás biztosítását például javadalmazásban és az elbocsátásban, munkaügyi és szociális kérdésekben. A társulási szerződés a munkaerőmozgás mennyiségi kereteinek meghatározását Magyarország és az EU-tagállamai között megkötendő kétoldalú egyezmények hatáskörébe utalja. A tőkemozgás terén a vállalatok esetében a felek a megállapodás hatálybalépésétől kölcsönösen garantálják a k ülföldi beruházásokból származó nyereségnek és magának a befektetett tőkének a h azautalhatóságát. A Közösség ezt a g aranciát az egyéni vállalkozók részére is azonnal megadja, míg Magyarország ezt az ötödik év végéig vállalta. 2.12 Az Európai Megállapodás jogharmonizációra vonatkozó részei A társulási szerződés nagy gondot fordít a jogszabályok közelítésére: az Európai Megállapodás V.

címének III fejezete (67-69 cikk) kifejezetten a jogszabályok közelítéséről tartalmaz szabályokat. Emellett a megállapodás más részei is megállapítanak jogharmonizációs feladatokat, konkrétan, egyes kérdésekkel összefüggésben. Ide tartozik például a szolgáltatásokkal foglalkozó fejezet már említett szállítási politikára vonatkozó része. A 67. c ikk értelmében "a szerződő felek elismerik, hogy Magyarország közösségi integrációjának egyik alapvető előfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövőbeli jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz. Magyarország biztosítja, hogy amennyire csak lehetséges, jövőbeli jogszabályai a Közösség jogszabályaival összeegyeztethetők lesznek." Harmonizációs kötelezettségünk ezen "puha" megfogalmazása két dolgot jelent. Egyfelől a magyar-EK jogközelítésben nem érvényesülnek a közösségi jogban a jogharmonizációval kapcsolatban kialakult

jogelvek, szabályok, legalábbis nem kötelező jelleggel. Az Európai Megállapodás külön nem tartalmaz szabályokat a jogharmonizációs tevékenység mechanizmusáról, módszereiről. Másfelől, amint láttuk, a 67 cikk szerint a magyar jogszabályokat csak annyira kell közelítenünk a közösségiekhez, "amennyire csak lehetséges". Ez az "amennyire lehetséges" azt jelenti, hogy amennyiben azt gazdasági vagy pénzügyi érdekeink megkívánják, lehetőségünk van a h armonizálás késleltetésére, átütemezésére. (Ezt a fordulatot nem véletlenül hangsúlyoztam; a kérdésre szándékaim szerint a tanulmány egy későbbi fejezetében még visszatérek.) A 67. c ikkben foglalt rendelkezések nyilvánvalóvá teszik, hogy a jogharmonizációs kötelezettséget a m agyar jogrendszer egészére kell vonatkoztatnunk. A jogharmonizáció, a közösségi joggal való összeegyeztethetőség szempontját tehát valamennyi jogszabály

előkészítése és megalkotása során érvényesíteni vagy legalábbis mérlegelni kell. Mi több, a harmonizációs kényszernek a j ogrendszer egészére való kiterjedéséből az következik, hogy hosszú távon a magyar jogrendszer alapvető törvényszerûségeinek, tagozódásának, továbbá szervezeti és intézményi feltételeinek olyan irányba kell fejlődniük, hogy jogrendszerünk a csatlakozást követően zavartalanul illeszkedhessen a közösségi jog- és intézményrendszerhez. Mindezekből következik, hogy jogi kötelezettség híján is célszerû a magyar jogharmonizációs tevékenység során tekintettel lennünk az elsődleges és másodlagos közösségi jogból és az Európai Bíróság joggyakorlatából adódó szempontokra, ideértve az általános jogelveket is. A közösségi joghoz való közelítés pedig elválaszthatatlan az acqius communautaire kötelező erő nélküli részeihez való igazodásunk. Bár a 67. cikkben foglalt rendelkezések

ismeretében nyilvánvalóvá vált, hogy a jogszabályok közelítése a teljes közösségi jogra, illetve a magyar jog egészére kiterjedő követelmény, a 68. cikk egyes szabályozási területeket külön is megnevez. Ezek az ún prioritást élvező területek Ez alapján "a jogszabályok közelítése különösen a következő területekre terjed ki: vámjog, társasági jog, bankjog, vállalati számvitel és adózás, szellemi tulajdonjog, a dolgozóknak a munkahelyen történő védelme, pénzügyi szolgáltatások, versenyszabályok, emberek, állatok és növények életének és egészségének védelme, élelmiszer-jogszabályok, a fogyasztói érdekvédelem, ideértve a t ermékfelelősséget, közvetett adózás, mûszaki szabályok és szabványok, fuvarozás és környezetvédelem". A társulási megállapodás bemutatott két cikkében meghatározott követelményeket Magyarországon érvényesíteni kell a jogszabályok előkészítése és megalkotása

során. Ezzel összhangban áll az Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I törvény, amelynek alapján ma már követelmény, hogy a m egállapodás tárgykörét érintő törvényjavaslatok indoklása tájékoztatást adjon arról, hogy a javasolt szabályozás milyen mértékben tesz eleget az Unió jogszabályaihoz való közelítés követelményének, illetve, hogy az összeegyeztethető-e az EU jogszabályaival. Vitatható pont persze, hogy egy szabályozás tartalmilag mikor minősül harmonizáltnak. Itt csak visszautalni kívánok arra, hogy az irányelvekben megvalósuló közösségi jogharmonizáció a t agállamokra a s zabályozás céljainak elérését illetően hárít kötelezettségeket, az előírt eredmény elérésének módszereit, eszközeit azonban maguk a tagállamok választhatják meg. A társult viszonyon alapuló jogharmonizációban sem érvényesül ettől eltérő megközelítés, sőt jogharmonizációs kötelezettségeink megfogalmazása a

közösségi tagállamokénál nagyobb szabadságot biztosít a számunkra. Magyarországnak csak annyira kell közelítenie "amennyire lehetséges". Ezért már abban az esetben is harmonizáltnak tekinthető a magyar szabályozás, ha összességében biztosítja a közösségi irányelvben előírt cél elérését. Az pedig már az egyes szabályozási tárgyak, jogterületek természetétől függ, hogy ennek érdekében milyen jogtechnikai megoldást kell alkalmazni. A teljesség kedvéért álljon még itt a z Európai Megállapodás jogharmonizációra vonatkozó harmadik cikkének ismertetése is. A 69 c ikk értelmében "a Közösség technikai segítséget nyújt Magyarországnak a jogközelítés megvalósításában, melynek elemei a következők: - Szakértők cseréje - Információk megadása - Szemináriumok rendezése - Képzés - Segítségnyújtás a közösségi joganyag lefordításában". 2.2 A Fehér Könyv Az Európai Bizottság az

Európai Tanács 1995. júniusi cannes-i ülésére elkészítette a középés kelet-európai országok számára az egységes belső piaci közösségi jogszabályok átvételéhez iránymutatást adó "Fehér Könyvet". A fehér könyv kidolgozásának előzménye, hogy 1994 t avaszán előbb Magyarország, majd Lengyelország kormánya csatlakozási kérelmet nyújtott be az EU-hoz, és több társult ország is jelezte, hogy hasonlóképpen kíván eljárni a jövőben. Ezért az Európai Tanács korfui értekezlete 1994-ben felkérte az Európai Bizottságot, hogy soron következő ülésére készítsen jelentést a k oppenhágai tanácsülés óta a k özeledés terén elért előrehaladásról, valamint dolgozzon ki a csatlakozásra felkészítő stratégiát. A társult országokat a csatlakozásra felkészítő stratégia néhány hónap alatt elkészült, és azt az Európai Tanács 1994. de cember 9-10-én Essenben megtartott értekezlete fogadta el Abból

kiindulva, hogy az áruk, szolgáltatások, személyek és a tőke, illetőleg fizetések határok nélküli szabad mozgását lehetővé tevő egységes belső piac az eddig megvalósult európai integráció sarokköve s egyben megkülönböztető ismérve, az Essenben elfogadott dokumentum a belső piac követelményeire való felkészülést a csatlakozási stratégia központi elemévé tette. Következésképpen elrendelte egy, a társult országok ezirányú intézkedéseinek irányt mutató "Fehér Könyv" megalkotását, és meghatározta annak fő tartalmát. 2.21 A "Fehér Könyv" tartalma A "Fehér Könyv" alapvetően a t ársult országok belpiaci integrációt célzó nemzeti intézkedéseinek meghozatalához, az ezzel kapcsolatos nemzeti jogharmonizációs munkaprogram elkészítéséhez kíván iránymutatásul szolgálni. Ezzel van összhangban a dokumentum szerkezete és lényegi mondanivalója. A több száz oldalas dokumentum két

részből áll. Az első, általános rész politikai szinten fogalmazza meg az egységes belső piacba történő integráció és az ezzel összefüggő jogharmonizáció célját, összefüggéseit, lényegét. A mellékletként csatolt második, speciális, jóval terjedelmesebb rész 23 területre, illetve ágazatra bontva, részletesen ismerteti a nemzeti sajátosságoknak megfelelően honosítandó közösségi jogszabályokat, és ajánlásokat tesz a társult országok harmonizációs, jogközelítési tevékenységéhez. A fehér könyv különös részének 23 t erülete 1. Tőke szabad áramlása 2. Ipari termékek szabad áramlása és biztonsága 2.1 Új kereskedelmi akadályok megelőzése 2.2 Új megközelítésû irányelvek 2.3 Ágazati megközelítésû irányelvek 2.31 Motoros jármûvek és vontatmányaik 2.32 Két- és háromkerekû jármûvek 2.33 Vegyi anyagok 2.34 Élelmiszerek 2.35 Humán gyógyszerek 2.36 Állategészségügyi célú gyógyszerek

3. Verseny 3.1 Állami támogatás 3.2 Szervezeti egyesülések ellenőrzése 3.3 A versenyt korlátozó megállapodások és az erőfölénnyel való visszaélés 3.4 Állami monopóliumok és állami vállalatok 4. Szociálpolitika 4.1 Nők és férfiak egyenlő lehetőségei 4.2 A társadalombiztosítási rendszerek összehangolása 4.3 Munkahelyi egészség és biztonság 4.4 Munkajog és munkahelyi feltételek 5. Mezőgazdaság 5.1 Általános áttekintés a következő: 5.2 Állat-, növényegészségügyi és takarmányozási szabályozás 5.3 Mezőgazdasági piacok 5.31 Marha, borjú, juh és kecske húsok 5.32 Zöldség, gyümölcs 5.33 Bor, borpárlatok 5.34 Sertés, baromfi, tojás 6. Szállítás 6.1 Közúti szállítás 6.2 Vasút 6.3 Belvízi hajózás 6.4 Tengeri szállítás - piacrajutás 6.5 Tengeri biztonság és környezetvédelem 6.6 Légi szállítás 7. Audiovizuális szolgáltatások 8. Környezetvédelem 8.1 Élelmiszerek rádióaktív szennyezése 8.2

Sugárzás-védelem 8.3 Veszélyes vegyi anyagok 8.4 A forgalmazott anyagok kockázatának ellenőrzése 8.5 Egyes veszélyes vegyszerek importja és exportja 8.6 Genetikailag módosítottélő szervezetek felhasználásának környezeti hatásai 8.7 Hulladék-gazdálkodási politika 8.8 Építkezési gépek és felszerelések zajkibocsátása 8.9 Levegőszennyezés 8.10 Ózonréteget károsító készítmények 9. Távközlés 10. Közvetlen adózás 11. Ipari termékek mozgása a nem , vagy részben harmonizált területeken 12. Közbeszerzések 13. Pénzügyi szolgáltatások 13.1 Pénzintézetek 13.2 Biztosítás 14. Személyi adatvédelem 15. Társasági jog 16. Számvitel 17. Polgári jog 17.1 Polgári jogi felelősség a hibás termékek által okozott kárért 17.2 Kereskedelmi ügynökök 17.3 Polgári és kereskedelmi jogi ítéletek kölcsönös elismerése 17.4 Szerződéses kötelmekre alkalmazandó jog 18. Szakmai képesítések kölcsönös elismerése 19. Szellemi

tulajdon 20. Energia 20.1 Szénhidrogének 20.2 Szállítás és készletezés biztonsága 20.3 Árak nyilvánossága 20.4 Áram és gáz tranzitálása 20.5 Nukleáris ágazat 20.6 A villamosenergia- és gázpiac liberalizálása 20.7 Kazánok 20.8 Folyékony üzemanyagok kéntartalma 20.9 Nyersolaj megtakarítások helyettesítő tüzelőanyag alkotórészek benzinben történő felhasználásával 21. Vámok 22. Közvetett adózás 23. Fogyasztóvédelem 23.1 Általános bevezetés 23.2 Az áruk minősége és biztonsága 23.3 A fogyasztók gazdasági érdekeinek védelme A felsorolásból is jól látszik, hogy az EK-t alapító szerződésből és a másodlagos jogból származtatott "közösségi belső piaci jog" ágazati megoszlása nem mindig igazodik az egyes magyar gazdasági ágazatokhoz, jogintézményekhez. Mindez fokozza a koordináció szükségességét a "Fehér Könyv" végrehajtása során. A 23 t erület koordinációja a következő

munkacsoportokban TÉMAKÖR TÁRCA MUNKACSOPORT VEZETŐJE 1. Tőke szabad áramlása PM Tétényi Tamás, történik: h. államtitkár 2. Ipari termékek szabad IKIM áramlása Kirilly Tamás, főov. 3. Verseny GVH Sárai József, irodavezető PM Kelen Zsuzsa, főovh. IKIM Schmidt Péter, főov. MÜM Nagy Katalin, főov. NM Novák Katalin, főov. 5. Mezőgazdaság FM Vajda László, főov. 6. Szállítás KHVM Scharle Péter, h. államtitkár 4. Szociálpolitika 7. Audiovizuális MKM szolgáltatások Rónai Iván, főov. 8. Környezetvédelem Kovács Árpád, KTM h. államtitkár 9. Távközlés KHVM Bölcskei Imre, h. államtitkár 10. Közvetlen adózás PM Csobánczi Péter, h. államtitkár 11. Ipari termékek mozgása IKIM a nem harmonizált területeken Kirilly Tamás, főov. 12. Közbeszerzések IKIM Schmidt Péter, főov. IM Németh Anita, közig. tanácsadó 13. szolgáltatások Pénzügyi PM Ugodiné Márta, főov.

Klemencsics Szakács Tibor, főov. Király Árpád 14. Személyi adatvédelem IM Oros Paulina, főovh. 15. Társasági jog IM Gadó Gábor, h. államtitkár 16. Számvitel PM Nagy Gábor, főov. 17. Polgári jog IM Gátos György, főovh. 18. Szakmai képesítések MKM kölcsönös elismerése Nagy Tibor Gyula, főov. 19. Szellemi tulajdon IM Ficsor Mihály, főov. 20. Energia IKIM Horváth Zoltán, főov. 21. Vámok PM Beszteri Sára, főov. 22. Közvetett adózás PM Csobánczi Péter, h. államtitkár 23. Fogyasztóvédelem IKIM Schmidt Péter, főov. Köncse Tamásné, főov. 2.22 A "Fehér Könyv" és a jogharmonizáció A "Fehér Könyv" két szakaszra osztja a b első piacot érintő jogharmonizációt. Az egyes közösségi jogszabályokat, szektoronként, ennek megfelelően sorolja be. Az első szakaszban történő átvételre azokat a k özösségi jogszabályokat ajánlja, amelyek általános keretül szolgálnak,

alapvető elveket foglalnak magukban, a legfontosabb eljárási kérdéseket érintik, vagy elengedhetetlenek az egységes belső piacnak az adott szektorban való megteremtéséhez és hatékony mûködéséhez. Szintén az első szakaszba utalják azoknak a s zabályoknak a harmonizációját, amelyek hatása csak hosszabb távon érvényesülhet. Az egyes szektorok közötti rangsorolásra azonban a "Fehér Könyv" kísérletet sem tesz. A közösségi javaslatok és szakaszonkénti rangsorolások egyrészt tisztán jogi és logikai szempontokat követnek, másrészt érthetően az EU érdekeit és nézőpontját fejezik ki. Mindez meglehetősen sajátos módon jut a dokumentum második részében kifejezésre. A társult viszonyban lévő országok érdekei szempontjából fontos mezőgazdaság területén a dokumentum mellőzi az agrárrendtartások nem technikai jellegû elemeit, valamint a személyek szabad áramlását biztosító közösségi jogszabályokat.

Ugyanakkor a Közösség gazdasági érdekei szempontjából elsőbbséget élvező területeken, így a t őkemozgás kérdéskörében vagy a pénzügyi szolgáltatások ágazatában a h armonizációt már az első szakaszban fontosnak tartja. Ennek megfelelően a "Fehér Könyv" prioritásképzései biztosítják a jogharmonizációs lépések ésszerû egymásutániságát, de nem számolnak a h armonizáció gazdasági, társadalmi és egyéb hatásaival. Továbbá nem méri fel a dokumentum a jogközelítés előnyeit és hátrányait. Irányelv jellegéből adódóan a dokumentum időbeli ütemezést nem foglal magába, és nem állapít meg határidőket sem. Elismeri továbbá, hogy a rangsorolás nem köti a társult országokat, és nyomós indokaik lehetnek az ajánlásoktól való eltérésre. A dokumentum a harmonizálás előfeltételének tekinti a piacgazdaság kiépítését, valamint az annak mûködéséhez szükséges szabályozás és

intézményrendszer kialakítását. Mivel multilaterális dokumentum, nem veszi figyelembe az érintett országokban elért jogharmonizációs eredményeket, hiszen azok meglehetősen különbözőek. A térség egységes kezelése miatt a társult országokban kialakult helyzet ismertetése túlzottan általánosított és nem kellően differenciált. Egyes megállapítások és ajánlások még olyan értelmezést is lehetővé tesznek, mintha az EU a b első piac valamennyi társult országára történő egyidejû kiterjesztésével számolna, ennek előfeltételéül szabva, hogy a r égió a b első piaci szabályok szerint mûködjék együtt a Közösséggel. A "Fehér Könyv" kapcsán hangsúlyozni kell, hogy a harmonizáció nem azonos a jogszabályok átvételével. Biztosítani kell a j ogszabályok érvényesüléséhez elengedhetetlen szervezeti, intézményi és egyéb feltételeket is. Ezek megteremtését tartja a d okumentum a leglényegesebb feladatnak.

Külön is alá kívánom húzni, hogy a "Fehér Könyv" ajánlásai nem kötelezőek. Nem is ilyen céllal születtek, sokkal inkább azért, hogy irányt mutassanak a közép- és kelet-európai társult országoknak az egységes belső piac követelményeihez való igazodásban. Az itt szereplő ajánlások és megvalósításuk nem része a csatlakozási tárgyalásoknak. A dokumentumban foglaltak teljesítése jogilag nem számon kérhető, miként az összes ajánlás megvalósítása sem garantálja a taggá válást. 3. Magyarország jogharmonizációs erőfeszítései, jogközelítésünk jelenlegi helyzete 3.1 Eredmények A belső piac feltételeihez való alkalmazkodás nem új keletû folyamat Magyarországon. Az 1980-as évek óta egyre intenzívebbé váló gazdasági kapcsolatok egyoldalú autonóm magyar adaptációt indokoltak, különösen az áruforgalom jogi szabályozása területén. Magyarország politikai és gazdasági rendszerének átalakulása

következtében felgyorsult a K özösség jogrendszeréhez való közelítés folyamata, különösen a belső piaci jogszabályok tekintetében. Ez a f olyamat aztán az Európai Megállapodás hatálybalépésével intézményesült. Az EM-t kihirdető, 1994. évi I törvény 4§-a értelmében a kormánynak, minden olyan esetben, amikor valamely törvényjavaslat az Európai Megállapodás tárgykörébe tartozik, tájékoztatnia kell a Parlamentet arról, hogy a javasolt szabályozás milyen viszonyban van a közösségi joggal, megvalósítja-e a közösségi szabályozáshoz való jogközelítést. Amennyiben egy törvényjavaslat eltér a közösségi jogtól, azt indokolni kell. Kormányzati síkon 1992-től megkezdődött egy tudatos intézményrendszer lefektetése és 1994-től jogharmonizációnk is tudatos. Ezzel összhangban született meg a jogharmonizációs feladattervről szóló 2004/1995. (I20) Korm határozat, amely összekapcsolja a magyar jogalkotás

tervezését és a j ogharmonizáció programozását. A határozat előírja, hogy az Európai Megállapodás első és második ötéves szakaszaira átfogó jogharmonizációs programot kell készíteni, illetve hogy az egységes belső piaci jogszabályok átvételére külön programot kell kialakítani, figyelembe véve a magyar gazdaság helyzetét és fejlődési lehetőségeit, valamint azt a magyar szándékot, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunkról a tárgyalások már 1997-ben megkezdődjenek. Ezenkívül ez a határozat megkövetelte részletes éves jogharmonizációs feladattervek készítését, valamint a jogharmonizáció időarányos teljesítéséről való rendszeres, évenkénti beszámolót. E határozat alapján készült el 1995 májusára az Európai Megállapodásban meghatározott első ötéves szakaszra vonatkozó átfogó jogharmonizációs program. A program célja az Európai Megállapodásból adódó jogközelítési feladatok

számbavétele és teljesítésük ütemezése. A program táblázat formáját ölti, amely a szabályozási tárgyakhoz igazodó csoportosításban tartalmazza a harmonizációs feladatokat, vagyis azon közösségi jogszabályok listáját, amelyekhez az előttünk álló években közelítenünk kell. Itt mintegy 470 köz össégi jogszabályról van szó. Ezenkívül külön, de az átfogó jogharmonizációs programhoz illeszkedő feladatterv készült az egységes belső piacra vonatkozó közösségi jogszabályok átvételéről. E jórészt technikai tárgyú szabályok harmonizációjának összehangolásáért korábban az IKM volt a f elelős, ma már ez is az Integrációs Államtitkárság feladata, maga a munka pedig 23 munkacsoportban folyik. A munkacsoportok az illetékes szaktárcák, valamint az érintett szakmai szövetségek és kutató intézetek munkatársaiból állnak. A TERÜLET jogharmonizációban elfogadott JOGSZABÁLYOK jogszabályok 1. A tőke

szabad áramlása A devizáról szóló 1995. évi XCV törvény, 161/1995. (XII 26) Korm rendelet, 92/1996. (VI28) Korm rendelet 2. Az ipari termékek biztonsága és 25/1996 (IV.17) IKM rendelet a szabad áramlása robbanásveszélyes környzetben mûködő villamos berendezésekről, Az élelmiszerekről szóló 1995. évi XC törvény, 1/1996. (I9) FM-NM-IKM rendelet, 40/1995. (XI16) FM rendelet 3. Verseny A versenyről szóló 1996. évi LVII törvény 4. Szociálpolitika - 5. Mezőgazdaság Az állategészségügyről szóló 1995. é vi XCI törvény A takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló 1995. évi XCII törvény 6. Szállítás - 7. Audiovizuális szolgáltatás - 8.Környezetvédelem A természetvédelemről szóló 1996. é vi LIII törvény 102/1996. (VII12) Korm rendelet a hulladékgazdálkodásról 9/1995. (VIII 21) KTM rendelet a levegőtisztaságvédelemről 9. Távközlés - 10. Pénzügyi szolgáltatások A

biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI törvény 11. Társasági és polgári jog - 12. Számvitel 23/1995. (XI16) PM rendelet a könyvvizsgálók képesítéséről 13. Szakképesítések kölcsönös - elismerése 14. Szellemi tulajdonjog - 15. Energia - 16. Vámok 1995. évi C törvény, új vámkódex 17. Fogyasztóvédelem - Elfogadásra váró jogszabályok TERÜLET JOGSZABÁLYOK 1. A tőke szabad áramlása - 1997-ben 2. Az ipari termékek biztonsága és A dohánytermékek előállítására és forgalomba szabad áramlása hozatalára vonatkozó FM-NM-IKM rendelet 3. Verseny - 4. Szociálpolitika A Munka Törvénykönyve módosítása 5. Mezőgazdaság A növényfajták állami elismeréséről, a vetőmagvak és vegetatív szaporítóanyagok előállításáról és forgalmazásáról szóló törvény A biotermelésre vonatkozó miniszteri rendelet 6. Szállítás - 7. Audiovizuális

szolgáltatás A gazdasági reklámtevékenységről szóló törvény 8.Környezetvédelem Az ipari üzemek levegőszennyezését szabályozó rendelet A nagy hőerőmûvek egyes légszennyező anyagai kibocsátásának csökkentéséről szóló rendelet A genetikailag módosított szervezetekről szóló törvény 9. Távközlés - 10. Pénzügyi szolgáltatások Hitelintézeti törvény 11. Társasági és polgári jog - 12. Számvitel - 13. Szakképesítések kölcsönös Az ügyvédi szolgáltatások szabadságáról szóló elismerése törvény 14. Szellemi tulajdonjog Védjegytörvény Szerzői jogi törvény 15. Energia - 16. Vámok - 17. Fogyasztóvédelem - KISLEXIKON acqius communautaire: az alapszerződések, valamint az EU által kiadott rendeletek és irányelvek összessége. Tágabb értelemben részét képezi az EU egész eljárási rendje Az új belépőknek vállalniuk kell, hogy hosszabb - rövidebb átmeneti idő után átveszik és

alkalmazzák ezeket. alapszerződések: az Európai Szén- és Acélközösséget, az Európai Gazdasági Közösséget, az Európai Atomenergia Közösséget alapító szerződések, az Egységes Európai Okmány, valamint a Maastrichti Szerződés összefoglaló neve. belső piac: az integrációnak a vámuniónál fejlettebb fokozata, ahol az áruk és szolgáltatások, a tőke és a m unkaerő országok közötti áramlásának útjából a különféle adminisztratív akadályokat is eltávolítják. derogáció: felmentés; valamely tagország átmenetileg vagy tartósan mentesül bizonyos olyan kötelezettség teljesítése alól, amelyben a tagállamok megegyeznek. direktíva: lásd irányelv EK-szerződés: az európai integráció legátfogóbb, 1957. március 25-én Rómában, Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Németország és Olaszország által aláírt dokumentuma. Két fontos továbbfejlesztése az Egységes Európai Okmány (1986) és a Maastrichti

Szerződés (1992). Egységes Európai Okmány: az E K addigi alapszerződéseit nagymértékben továbbfejlesztő okmány, mely maga is az EK egyik elsődleges jogforrása. A dokumentumot 1986-ban írták alá, 1987. j úlius 1-én lépett hatályba Az "egységes" arra utal, hogy az EK és az 1969 óta folyó politikai együttmûködés kereteit egyaránt szabályozza. elsődleges jog: a közösségek alapító szerződései (alapszerződések), módosításaik, valamint a rájuk épülő szerződések. Ezek együtt képezik az EU "alkotmányát" Európai Atomenergia Közösség (röv.: Euratom): 1958 j anuár 1-től létező intézmény Célja a tagországok atomenergiával kapcsolatos tevékenységének összehangolása. Európai Bíróság: az EU luxemburgi székhelyû szervezete. Feladata egyrészt konkrét ügyekben való állásfoglalás, másrészt az alapszerződések és az EK-jog értelmezése. Európai Bizottság: az EU egyik legfontosabb, a

tényleges végrehajtó hatalmat gyakorló szerve. A Bizottság kifejezés egyaránt jelöli a ma 20 tagú irányító testületet, valamint annak kb. 15000 főből álló apparátusát Európai Gazdasági Közösség: 1958. j anuár 1-től mûködő szervezet, mely a t agországok integrálásával kíván hozzájárulni "az életszínvonal emeléséhez, a jólét fokozásához, valamint Európa egységesüléséhez." Európai Megállapodások: a k elet-közép európai országokkal megkötött társulási megállapodások. Megkülönböztető sajátosságuk a h agyományos társulási szerződésektől, hogy célként tartalmazzák a társulási viszonyt létesítő országok későbbi csatlakozását. Az iparcikkek forgalmát fékező különféle akadályoklebontását 10 éves időtartamra irányozzák elő. A megállapodások fontos sajátossága az aszimmetria, ami esetünkben azt jelenti, hogy az EU előbb bontja le az akadályokat, amit a k elet-közép európai

országok csak később viszonoznak. Az EU Európai Megállapodást a következő országokkal kötött: Cseh-Szlovákia, Lengyelország, Magyarország (1991), Bulgária és Románia (1993), Észtország, Lettország, Litvánia, Szlovénia (1995). Európai Parlament: az EU tagországainak képviselőiből álló, inkább csak reprezentatív, semmint tényleges törvényhozó szervezet, bár jogköre fokozatosan bővül. Képviselőit 1979 óta közvetlenül választják a tagállamok polgárai. A plenáris ülések helyszíne Strasbourg, míg a parlament bizottságai Brüsszelben üléseznek. Európai Szén- és Acélközösség (röv. ESZAK ill Montanunió): 1951-ben létrehozott szervezet, amely Belgium, Franciaország, Hollandia, Luxemburg, Olaszország és az NSZK szén- és acéliparának közös irányítására-felügyeletére jött létre. Európai Tanács: az EU-tagországok kormányfőinek évente kétszer-háromszor ülésező testülete. Az Európai Tanács nem rendelkezik

formális jogosítványokkal, az integráció legfontosabb stratégiai kérdéseit mégis ez a testület dönti el. Európai Unió: az európai integráció új szervezeti kerete, amely három pilléren nyugszik. A három pillér a következő: az Európai Közösség, a közös kül- és biztonságpolitika, valamint a bel- és igazságügyi együttmûködés. fehér könyv: az angol törvény-előkészítési gyakorlatból átvett sajátos mûfaj: valamely nagy horderejû kérdés tervezett kezelési módjáról készült átfogó összeállítás, amely iránymutatásul szolgál a k ésőbbi jogszabályalkotás számára. (lásd Fehér Könyv a kelet-közép európai országok jogharmonizációját előkészítendő) fúziós szerződés: az Európai Gazdasági Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség, valamint az Európai Atomközösség Tanácsait, illetve Bizottságait egyesítő szerződés. A fúziós szerződés az EU elsődleges jogforrásai közé tartozik.

határozat: az EU kötelező erejû jogszabálya, amelyet akkor alkalmaznak, amikor az előírás nem valamennyi, hanem például csak néhány tagállamra vonatkozik. A határozatnak tehát mindig címzettje van. irányelv (direktíva): az EU kötelező jellegû jogszabálya, amely kötelezettségeket ír elő valamennyi tagország számára, de a teljesítés módját a tagország belső jogszabályalkotására bízza. jogharmonizáció: az a t evékenység, amelynek keretében az EU tagországai a n emzeti jogszabályaikat közelítik egymáshoz, illetve az EU közös jogához. A jogharmonizáció minden belépni kívánó ország számára kötelező. közvetlen hatály: az EU rendeleteit hatályba lépésük után azonnal alkalmazni kell valamennyi tagországban. Nincs szükség tehát arra, hogy a nemzeti törvényhozások külön jogszabályt alkossanak átvételükre, azaz a rendeletnek közvetlen hatálya van. Maastrichti Szerződés: az Európai Uniót létrehozó

szerződés. 1992 február 7-én írták alá a dél-hollandiai Maastrichtban, és a tagállamokban történt ratifikációkat követően 1993. november 1-én lépett életbe. másodlagos jog: a M iniszerek Tanácsa, illetve a Bizottság által kiadott rendeletek, irányelvek, határozatok, ajánlások és állásfoglalások összessége, amely az Európai Bíróság döntéseivel és az azokban megfogalmazott jogelvekkel egészül ki. Az elsődleges jogforrásokkal együtt az acquis communautaire fontos eleme. Miniszterek Tanácsa: az EU legmagasabb szintû jogszabályalkotó és döntéshozó szerve. Összetétele változó: az általános kérdéseket a külügyminiszterekből álló Általános Ügyek Tanácsa tárgyalja, a speciális kérdésekben a szakminiszterekből álló Tanács dönt. Montánunió: lásd Szén- és Acélközösség Official Journal (röv. OJ): az Európai Unió hivatalos lapja, amelyben az EU a közösségi jogszabályokat megjelenteti. (L-sorozat:

rendeletek, irányelvek, döntések és állásfoglalások; C-sorozat: információk, megjegyzések; S-sorozat: közbeszerzési tenderek.) rendelet: az EU kötelező jellegû jogszabálya. Minden tagországra általánosan érvényes, anélkül, hogy a nemzeti jogba külön át kellene emelni. (lásd közvetlen hatály) Római Szerződés: az Európai Gazdasági Közösséget és az Európai Atomenergia Közösséget alapító szerződés, amelyet 1957. március 25-én írtak alá és 1958 január 1-én léptettek életbe szabványosítás: a t agországok közötti kereskedelmet fékező vámok és mennyiségi korlátozások lebontása után a szabványok különbözősége fékezte a kölcsönös áruforgalmat. E hatást megfékezendő kezdtek hozzá az európai szabványok kidolgozásához. szubszidiaritás: a szubszidiaritás elve alapján, minden döntést azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol az optimális informáltság, a d öntési felelősség és a d

öntések hatásainak következményei a l egjobban láthatók és érvényesíthetők. Eszerint a közösségre csak azokat a jogköröket ruházzák át, amelyeket hatékonyabban lehet közösségi szinten gyakorolni, mint a függetlenül eljáró tagállamok vagy régiók útján. társulás: sajátos jogviszony az EK és kívülálló országok között. A társulási szerződésben a felek kedvezményeket biztosítanak egymásnak. Ezek lehetnek egyoldalú vagy kölcsönös kedvezmények. A társulás nem tagsági viszony, éppen ezért hibás a gyakran használt "társult tag" kifejezés. vámunió: a gazdasági integráció egyik fokozata. A vámunió azt jelenti, hogy a benne részt vevő országok egymás áruira nem vetnek ki importvámot, a külső országok termékeire pedig közösen megállapított vámokat alkalmaznak. Egyéb, a témához kapcsolódó hasznos irodalom Dienes-Oehm Egon: "Fehér könyv" a közép- és kelet-európai országok

felkészüléséről a belső piachoz való csatlakozásra. In: Európa Zsebkönyv, Az Európai Unió és Magyarország (Szerkesztette: Hargita Árpádné, Izikné Hedri Gabriella, Palánkai Tibor), 1995 Az Európai Unió belső piaca és Magyarország, Európa Füzetek, ITDH, 1995 Ficsor Mihály: Jogrendszer és Magyarország alkalmazkodása. In: Európa Zsebkönyv, Az Európai Unió és Magyarország. (Szerkesztette: Hargita Árpádné, Izikné Hedri Gabriella, Palánkai Tibor), 1995 Hargita Árpádné: A magyar-EK társulási megállapodás. In: Az Európai Közösség és Magyarország a kilencvenes évek közepén. (Szerk: Izikné Hedri Gabriella) Aula kiadó, 1993 Hargita Árpádné: Felkészülés az Európai Unióhoz való csatlakozásra a Maastricht utáni Európában. In: Magyarország úton az Európai Unióba (Szerk: Izikné Hedri Gabriella) Aula Kiadó, 1995. Marc Maresceau: Az Európai Megállapodások az Európai Tanács koppenhágai csúcsértekezletén hozott

határozatai után: végrehajtás és értékelés. In: Az Európai Megálladodás végrehajtásának jogi és elméleti kérdései. (Szerkesztette: Balázs Péter és Marc Maresceau), OMIKK, Budapest, 1995 Sieber Edit: Az EU bel- és igazságügyi együttmûködését szabályozó "acqius communautaire" 1. rész In: Európai Tükör, 1996 I évfolyam 1 szám október Fehér Könyv, Közép- és kelet-Európa társult országainak felkészülése az Európai Unió egységes belső piacába történő integrációba (függelékkel ellátott változat), Európai Bizottság Magyarországi Képviselete A TÁRSULT TÍZEK Mialatt a gazdaság növekedése Nyugat Európában lelassulóban van a társult-tízek számára az előrejelzések reményteljesek. A 95-ös évben általánosan véve az átalakulóban lévő országok gazdasági növekedése meghaladta az előző évi értéket. A GDP átlagos növekedése előreláthatóan 1996-ban és 97-ben alig fog az 5%-os értéktől

elmaradni A gyors gazdasági fejlődés ellenére az inflációs ráták fokozatosan csökkenek (az egyes országok inflációsrátái között óriási eltérések mutatkoznak). A gazdaság fejlődése pozitív hatással van a foglalkoztatottságra, s így a munkanélküliségi ráta csökkenésére is. . sz. táblázat: GDP, reál %-os változás (1994-97) 1994 1995 1996*1997 Bulgária 1,4 2,7 2,1 1,7 Cseh Köztársaság 2,6 4,8 5,5 5,9 Esztország 3,2 4,5 4,0 3,8 Lettország 1,9 -1,6 1,2 2,2 Lengyelország 5,2 7,0 6,0 5,5 Litvánia 1,0 2,5 1,0 2,5 Magyarország 2,9 1,7 2,13,5 Románia 3,9 6,9 4,5 5,2 Szlovákia 4,9 7,4 4,5 4,6 Szlovénia 5,3 4,2 4,4 4,6 CEC-10* 4,0 5,2 4,74,9 *előrejelzés *Central European countries - (Társult Tízek) A változások kedvezőtlen tendenciákat is magukkal vonnak. A hazai kereslet egyre jobban eltolódik az import felé, ami a k ülkereskedelmi mérleg és a t eljesítmény-mérleg deficitjét

tovább növeli. . Bulgária sz. táblázat: 1994 1995 1996*1997 81,7 62,0 33,0 30,0 Infláció (1994-97) Cseh Köztársaság 10,7 9,1 8,5 7,4 Esztország 33,6 28,9 20,0 18,0 Lettország 28,1 26,0 18,5 14,0 Lengyelország 32,2 28,0 21,0 17,0 Litvánia 44,6 37,0 28,0 19,0 Magyarország 19,6 26,4 23,018,0 Románia 129,7 33,1 24,0 20,0 Szlovákia 13,6 9,7 6,5 6,0 Szlovénia 18,5 12,6 12,6 7,0 CEC-10 38,9 23,7 23,714,3 * előrejelzés 1995 második felében az árak növekedése elkezdett lelassulni, még Magyarországon is, amely az egyedüli olyan ország, ahol az inflációt a k özvetett adóemelés és a f orint jelentős leértékelése gyorsítja fel. A Cseh Köztársaság, Szlovákia és Szlovénia az el ső három olyan ország, ahol az inflációt sikerült éves szinten egyszámjegyûre csökkenteni. Az export teljesítményének fejlődése az alacsony hazai kereslettel kombinálva pozitív hatással volt a legtöbb ország

külkereskedelmi mérlegére 1994-ben. A hazai kereslet a társult országokban folyamatosan növekszik, így az 1995-ös import aránya az exporthoz tovább rontotta a kereskedelmi mérlegeket. . sz. táblázat: Külkereskedelmi mérleg 1993 1994 1995 19961997 Bulgária -8,2 -0,2 3,3 3,6 4,4 Cseh -1,0 -2,5 -8,7 -10,4 - a GDP %- ában (1993-97) Köztársaság 11,0 Esztország -5,4 15,5 20,4 -17,8 13,0 Lettország -7,2 11,1 11,9 -11,1 10,3 Lengyelország -2,7 -0,9 -1,6 -2,0 -2,7 Litvánia 10,9 -7,9 -5,5 -5,5 -6,2 Magyarország -8,4 -8,8 -5,8 -4,5-3,9 Románia -6,2 -3,2 -6,2 -4,2 -3,6 Szlovákia -7,4 0,6 0,3 -1,3 -2,6 Szlovénia -1,1 -1,3 -4,5 -4,6 -5,5 CEC-10 -4,3 -3,0 -4,1 -4,2-4,6 sz. táblázat: EU import a C EEC-ből (Közép és Kelet Európai Országok-ból) Kereskedelem termékek szerint (SITC 91 Rev.3)* 92 93 94 95 92/91 93/9294/93 95/94 95/91 milliárd ECU évenkénti %-os változás ÖSSZESEN (0-9)

16,2 22,5 26,8 33,9 41,7 17,3 16,8 26,6 23,0 20,8 ALAPANYAGOK (0-4) 4,6 5,4 5,5 6,3 6,5 -5,3 0,9 14,5 2,6 2,9 élelmiszer, ital és 2,2 2,2 2,1 2,3 2,3 -7,8 -9,5 10,8 0,6 -1,8 1,3 1,7 1,7 2,2 2,6 16,2 -2,3 26,6 19,4 14,5 1,1 1,4 1,7 1,8 1,5 25,4 21,6 6,7 -15,2 -4,8 16,7 20,7 27,1 34,5 26,5 21,9 30,5 27,3 26,5 dohányárú (0+1) megmunkálatlan anyagok a tüzelőanyagok kivételével (2+4) ásványos tüzelőanyagok KÉSZTERMÉKEK 11,3 (5-8) vegyianyagok (5) 1,5 1,7 1,7 2,3 3,1 2,0 -0,3 30,1 36,6 16,0 gépészeti és szállítási 2,3 3,7 5,1 6,9 9,7 30,2 38,0 35,9 41,0 36,2 7,4 11,3 13,9 17,9 21,7 30,3 20,1 28,5 20,9 24,9 0,4 0,5 0,5 0,7 11,9 15,0 0,2 47,1 17,4 felszerelések (7) különböző kesztermélek (6+8) EGYÉB OSZTÁLYOZOTT TERMÉKEK (9) NEM 0,4 EU össz import (extra -EU) 492,6 487,1 493,2 543,2 575,2 -1,1 1,3 10,1 5,9 3,9 EU össz import

FÁK* 18,2 16,6 17,8 21,3 23,2 -8,6 6,7 19,9 8,8 6,2 * A SITC - Standard International Trade Classification egy analitikus nomenklatúra, amit az ENSZ vezetett be gazdasági elemzésekhez. Ebben a t áblázatban a nomenklatúra harmadik változatát használjuk, amelyet 1988-ban vezettek be. * 1991-ig Szovjetunió, 1992-től FÁK sz. táblázat: EU export CEEC-be (Közép Kereskedelem termékek szerint (SITC 91 Rev.3)* és Kelet 92 93 Európai 94 Országok-ba) 95 92/91 93/9294/93 95/94 95/91 milliárd ECU évenkénti %-os változás ÖSSZESEN (0-9) 17,7 24,6 33,2 40,3 49,3 22,8 32,2 21,4 22,4 24,6 ALAPANYAGOK (0-4) 2,7 3,8 4,9 5,1 5,5 18,1 24,8 4,7 8,3 13,7 élelmiszer, ital és 1,7 2,3 3,2 3,4 3,7 11,8 34,6 6,2 8,6 14,8 0,5 0,7 0,9 1,1 1,4 16,8 15,0 23,9 26,1 20,4 0,5 0,7 0,8 0,6 0,5 41,0 3,7 -21,9 -23,1 -3,2 20,1 27,3 34,1 42,5 25,0 33,7 24,8 24,7 27,0 2,8 3,8 4,8 6,1 22,7 34,3 25,8 26,6 27,3 dohányárú

(0+1) megmunkálatlan anyagok a tüzelőanyagok kivételével (2+4) ásványos tüzelőanyagok KÉSZTERMÉKEK 14,3 (5-8) vegyianyagok (5) 2,0 7,2 9,6 12,5 15,5 19,1 20,3 29,1 23,5 23,8 24,1 5,1 7,7 11,0 13,8 17,3 32,7 39,1 25,8 25,0 30,5 NEM 0,7 0,8 1,0 1,1 1,3 -4,6 28,3 9,7 17,8 12,2 gépészeti és szállítási felszerelések (7) különböző kesztermélek (6+8) EGYÉB OSZTÁLYOZOTT TERMÉKEK (9) EU össz import (extra -EU) 423,2 436,1 491,1 541,8 589,3 3,0 12,6 10,3 8,8 7,9 EU össz import FÁK* 14,0 13,0 14,8 16,0 17,9 7,1 14,3 8,0 11,5 6,8 * A SITC - Standard International Trade Classification egy analitikus nomenklatúra, amit az ENSZ vezetett be gazdasági elemzésekhez. Ebben a t áblázatban a nomenklatúra harmadik változatát használjuk, amelyet 1988-ban vezettek be. * 1991-ig ÉRTÉK Szovjetunió, 1992-től FÁK ÉVES A NÖVEKEDÉS MEGOSZLÁSBAN VÁLTOZÁS MEGOSZLÁSA*

SITC TERMÉKEK MILLIÁRD % Rev.3 ECU SZÁZALÉKPONTBAN VALÓ NÖVEKEDÉS EXTRA-EU IMPORT TERMÉKENKÉNTEU IMPORT A CEECBŐL %% KUM. *Ez egy ráta, ami az 1994/95 közötti egyesített ternéknövekedés és az 1994-es össz import arányát mutatja. sz. táblázat: Eu kereskedelem a C EEC országokkal a C EEC partnerei által EU-export 95 CEECpartnerei 94 EU-import 95 meg- milliárd ECU oszlás 95/94 95 % 94 EU-kereskedelmi mérleg 95 meg- milliárd oszlás ECU 95/94 9594 95 95/94 % milliárd ECUaz összkereskedelem vált. vált. %-ban Észtország 0,9 0,31 0,45 46,2 1,0 0,27 0,43 62,9 0,04 0,02 7,3 1,9 Lettország 1,3 0,49 0,63 28,8 2,1 0,73 0,87 18,0 -0,25 -0,24 -20,4 -16,2 Litvánia 1,7 0,72 0,83 14,5 2,1 0,75 0,88 17,5 -0,03 -0,05 -1,8 -3,1 10,83 13,50 24,7 26,6 9,11 11,10 21,9 1,72 2,40 8,6 9,7 Lengyelország 27,4 Cseh Köztársaság 20,5 7,93 10,12 27,7 18,8 6,36 7,86 23,5 1,56 2,26 10,9 12,6 Szlovák

Köztársaság 5,5 1,79 2,69 50,1 6,3 1,87 2,62 39,6 -0,08 0,08 -2,2 1,4 6,15 6,77 10,0 15,6 4,92 6,50 31,9 1,230,27 11,1 2,0 Magyarország 13,7 Románia 7,2 2,65 3,55 34,2 7,8 2,51 3,26 30,1 0,14 0,29 2,7 4,2 Bulgária 3,8 1,60 1,87 17,2 4,2 1,34 1,76 31,4 0,25 0,11 8,6 2,9 Albánia 1,0 0,43 0,50 18,4 0,5 0,12 0,21 74,5 0,30 0,29 55,2 40,4 Szlovénia 8,9 3,67 4,38 19,1 9,1 3,42 3,78 10,6 0,25 0,59 3,6 7,2 Horvátország 6,2 2,86 3,07 7,0 4,2 1,81 1,75 -3,3 1,06 1,32 22,6 27,4 BoszniaHercegovina 0,3 0,10 0,14 47,6 0,1 0,01 0,02 84,5 0,08 0,12 77,5 72,7 Makedónia* 1,6 0,74 0,80 7,9 1,5 0,66 0,64 -2,8 0,08 0,15 5,5 10,7 CEEC 100,0 40,26 49,29 22,4 100,0 33,89 41,69 23,0 6,37 7,60 8,6 8,3 * FYROM - Former Yugoslav Republic of Macedonia MAGYARORSZÁG . sz táblázat: Magyarország - fő gazdasági mutatók 1993 94 95 -0,8 2,9 1,5 Mezőgazdasági termelés (a) -6,0 2,0 Ipari 4,0

9,5 5,1 22,5 19,1 28,5 GDP állandó 96utolsó árakon (a) termelés (a) Fogyasztói árindex (a) 27,7 jan.már Munkanélküliségi 11,3 ráta 10,1 9,5 -5,5 -8,3 -6,5 -3,2 -3,6 -2,6 %-osan (g) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg - Milliárd $ (f) Teljesítmény mérleg feb. -3,5 -3,9 -2,5 feb. 24,6 28,5 31,7 302 375 250 Milliárd $ (b) Adósság-export ráta -0,6 jan. - Milliárd $ (d,f) Összesített külföldi adósság -0,6 jan. % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános költségvetési deficit kormányzati (d) a bázisnak megfelelően (e) össz kemény valuta adósság /keményvaluta export 30,6 feb. (f) konvertibilis valutában megadva (g) periódus átlag A magyar gazdaság növekedése 1996 első negyedévében folyamatos előrehaladást mutatott. Magyarország és az IMF között megszületett a készenléti hitelről

szóló megállapodás. A Cseh Köztársasággal és Lengyelországgal egyetemben Magyar-ország is tagjává vált a világ "elit" országait összefogó OECD-nek. Az infláció fő jellemzője a folyamat lelassulása volt. A kereskedelmi és a folyó mérleg fejlődést mutatott. A költségvetési mérleg hiánya továbbra is az intézkedések központjában áll. Az ipar teljesítménye kevésbé volt pozitív, ezért 1996 m ásodik felére nem zárható ki a gazdasági növekedés lelassulása. 1995-ben a GDP 1,5%-ot növekedett az előző évi 2,9%-os növekedéssel szemben. Az 1995ös növekedést a t árgyév márciusában a kormány által bevezetett takarékossági intézkedések jelentősen befolyásolták. Ezek a l épések elkerülhetetlenek voltak a felduzzadt teljesítmény mérleg és költségvetési hiány csökkentése érdekében. Az intézkedési csomag (Bokros csomag) nem csak jelentékeny, hanem rövid időn belül elérhető sikerre irányult. A

költségvetés deficitjét sikerült a GDP 6,5%-ra leszorítani, ami jelentős előrelépést mutat az 1994-es 8% feletti értékkel szemben. A teljesítmény mérleg hiányát 2,5 milliárd US$-ra csökkentették, s ez az érték körülbelül a GDP 5,5%-val egyenlő, ami jelentős előrelépést jelez az 93-as és 94-es 9% körül mozgó értékhez képest. 1996 első negyedévi külkereskedelmi mérleg deficitjének (0,8 milliárd US$) az összehasonlítása a 95-ös év ugyanazon időszaka alatt felhalmozott hiánnyal (1 milliárd US$) reményre ad okot a k ormány gazdasági intézkedéseinek hatékonyságát illetőleg. A hiány csökkenése minden bizonnyal nagyobb lett volna, ha a különösen hideg tél miatt nem kellett volna az energiaimportot jelentősen (kb. 25%-kal) megnövelni A teljesítmény mérleg deficit az első 5 hónapban 700 m illió US$-t tett ki, amely alapján bizakodhatunk abban, hogy a hiány az 1996-ra előirányzott 2 milliárd US$-t nem fogja

meghaladni. A deficit kedvező alakulása mögött az export értékek 6%-os növekedése változatlan importértékek mellett húzódik. Magyarország exportjának körülbelül 3/5-e irányul az EU országaiba, ahol jelenleg a gazdasági növekedés lelassulóban van, ami sajnos Magyarország exportjára is kihat. A külkereskedelmi mérleg folyamatos fejlődésére gátlón hathat a t ervezetnél magasabb infláció, ami a magyar termékek és szolgáltatások versenyképességét csökkenti. A kormány nyilatkozataiban rendszeresen hangoztatja, hogy az infláció értéke 1996-ban nem fogja meghaladni a 2 2-24%-ot. Az év első 5 hónapjában a fogyasztói árak átlagosan 26%-kal emelkedtek, 1995 ugyanezen időszaka alatt a növekedés 29%-os volt. Az infláció növekedési ütemének lelassulása a b érek reálértékének változásában is nyomonkövethető. 1996 első negyedévében a bérek reálértéke 9%-kal csökkent, ami előrelépést jelent az 94-es 10%-hoz képest.

A magyar gazdaság fejlődésében főszerephez jutott a m agyar ipar is, amely a t ermelés és a termelékenység terén egyaránt figyelemre méltó növekedést produkált 1996 első negyedévében, de a növekedés üteme az utolsó két esztendőhöz (1994-10%; 1995-5%) képest lelassulóban van. Amióta 1993-ban a munkanélküliségi ráta 12%-kal elérte csúcspontját, egy lassú, de folyamatos csökkenés figyelhető meg, amely eredményeként ez a ráta 1996 első negyedévében 10%-os volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kedvező változás inkább a munkaerő részvételi arányának csökkenésében keresendő, mint a foglalkoztatottság növekedésében. A külföldi tőke számára Magyarország változatlanul óriási vonzerővel bír. A FDI- Foreign Direct Investment (Külföldi Közvetlen Tőkebefektetés) fontos eszköz a m agyar gazdaság modernizációjának elősegítéséhez. 1995-ben a b efektetések elérték a 4 ,5 milliárd US$-os értéket, amihez

részben az energiaszektor privatizációjának megindítása is hozzájárult. Általában véve a privatizációs folyamat előrehaladottságát mutatja a m agyar bankszektor, ahol a bankok 3/4-e magánkézben van. A FDI 95-ös növekedése lehetővé tette a gazdaság számára, hogy külső adósságait törlessze. 1996 m árciusában az összesített külföldi adósság (Gross Foreign Debt) kevesebb volt 30 milliárd US$-nál, ami a GDP 77%-val egyenlő. 1995ben az adósságállomány 33 m illiárd US$-ral tetőzött Magyarország nemzetközi tartalékai szintén jelentősen növekedtek 1995 második felében, s jelenleg 10,8 milliárd US$ tartalékkal rendelkezik az ország, ami megközelítőleg egyenlő az ország 8 h ónapi importjának konvertibilis fizetőeszköz igényével. Magyarország 1995-ben kiemelkedő sikereket ért el a privatizáció területén (bank-szektor és gyógyszeripar). A privatizációból befolyt jövedelem meghaladta a 450 milliárd Forintot (ami

körülbelül 3 milliárd US$-nak felel meg). 1996 első hónapjaiban ez a siker tovább folytatódott. Az elvárások szerint a 96-os költségvetési hiány nem haladhatja meg a GDP 4%-át. E feltétel fenntartása mellett Magyarország és az IMF között megállapodás született a készenléti hitel elnyeréséről, ami az ország pozitív megítéléséhez a n emzetközi pénzpiacon jelentősen hozzájárul. 1996 májusáig a költségvetési hiány állandó jelleggel napirenden szerepelt, mivel a kormány az elvártnál jobban teljesített a b evételek és a kiadások területén. A kormány pénzügypolitikájára jellemző az 1995-ben megkezdett és azóta is folyamatban levő rövid lejáratú intézkedések, mint például a reál bérek megkurtítása és az import illeték bevezetése. A kormány számára döntő változást hozhatna, ha intézkedéseihez széles tömegek támogatását bírhatná maga mögött a közös gazdasági siker eléréséhez. BULGÁRIA sz.

táblázat: Bulgária - fő gazdasági mutatók GDP állandó 1993 94 95 -2,4 2,6 1,4 96utolsó árakon (a) Mezőgazdasági termelés (a) 30,3 10,8 Ipari -2,2 5,0 1,4 termelés (a) Fogyasztói árindex (a) -4,9 jan.már 73 96,1 62,2 31,5 jan.máj Munkanélküliségi 15,9 ráta 12,9 11,4 10,4 máj. 15,7 -6,6 -7,2 -0,9 -0,0 0,4 0,0 Q1 -1,1 -0,0 0,3 -0,1 Q1 13,1 10,4 9,4 280 190 160 %-osan (g) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg Milliárd $ (f) Teljesítmény mérleg Milliárd $ (d,f) Összesített külföldi adósság Milliárd $ (b) Adósság-export ráta % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános költségvetési deficit kormányzati (d) a bázisnak megfelelően (e) össz kemény adósság/keményvaluta export valuta (f) konvertibilis valutában megadva (g) periódus átlag 1994-ben kezdődött meg a bulgár gazdaság

fejlődése öt éven keresztül húzódó recesszió után. Bulgária jelenleg komoly gazdasági nehézségekkel küzd. Április közepe óta az ország nemzeti valutája gyors ütemben értékelődik le. Az ország devizatartalékai olyan mély szintre süllyedtek le, hogy Bulgáriának feltétlenül szüksége lesz külföldről jövő tőkebeinjektálásra, ha el akarja kerülni azokat a nehézségeket, amelyek az ország adósságának törlesztésekor merülnének fel. Az infláció továbbra is jelentősen növekszik, s májusban a havi érték átlépte a 12%-ot. CSEH KÖZTÁRSASÁG sz. táblázat: GDP állandó Cseh Köztársaság 1993 94 95 96utolsó 0,0 4,8 4,3 jan.- 2,6 árakon (a) már. Mezőgazdasági termelés (a) -1,0 -5,6 4,0 Ipari -5,0 2,4 9,2 termelés (a) Fogyasztói árindex (a) 10,7 jan.ápr 21,0 Munkanélküliségi 3,0 ráta 10,0 9,1 8,7 máj. 3,2 3,0 2,7 máj. - fő gazdasági mutatók %-osan (b) Költségvetési mérleg

0,8 1,0 0,6 0,2 -0,9 -3,9 a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg Milliárd $ Teljesítmény mérleg ápr. 0,6 0,0 -1,9 Milliárd $ Összesített külföldi adósság -1,4 jan.- -0,5 jan.már 8,7 10,3 14,0 43 55 60 Milliárd $ (b) Adósság-export ráta % (d) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános költségvetési deficit kormányzati (d) össz kemény adósság/keményvaluta export valuta Általában véve a cseh gazdaságról elmondható, hogy erősnek látszik, viszont nem szabad figyelmen kívül hagyni a jelentős inflációs nyomást és a növekvő összegû külföldi adósságot. 1996 első negyedévében a GDP a megszokott ütemben folytatta növekedését a privát fogyasztás és a b efektetések növekedésének kihatásaként. A munkanélküliség elfogadhatóan alacsony szinten mozog. Az inflációt sikerült megfékezni Az általános költségvetési pozíció

azonban nem olyan erős, mint ahogyan az elvátható lenne. A hazai növekedéssel egyidejûleg a teljesítmény mérleg romlott az első negyedévben. Ezen előzmények hatására az ország deviza tartalékai visszaestek. ÉSZTORSZÁG . sz táblázat: Észtország - fő gazdasági mutatók 1993 94 95 -8,5 -2,7 2,9 Mezőgazdasági termelés (a) 13,8 10,7 -6,3 Ipari 30,0 -3,5 1,4 89,8 47,7 29,0 GDP állandó 96utolsó árakon (a) termelés (a) Fogyasztói árindex (a) 28,9 jan.ápr Munkanélküliségi 3,9 ráta 4,5 4,1 0,2 0,0 0,2 -0,1 -0,5 -0,8 0,0 -0,2 -0,2 140 279 352 4,7 ápr. %-osan (b,g) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg Milliárd $ (d) Teljesítmény mérleg Milliárd $ (d) Összesített 324 ápr. külföldi adósság Milliárd $ (e) Adósság-export ráta 21,9 20,5 19,1 17,0 ápr. % (f) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c)

általános költségvetési deficit kormányzati (d) konvertibilis valutában (e) az időszak végén., tartalmazza az USSR nem kötelezettségeit (f) össz kemény valuta adósság a kemény valuta export százalékaként megadva (g) tartalmazza a munkanélkülieket és a munkát keresőeket egyaránt A gazdasági reform Észtországban a monetáris és fiskális politika szigorúan szabályozott kerete között megy végbe. E gazdaságpolitikának egyik fő jellemzője a nagyon liberális külkereskedelem. Az ország vonzereje jelentős a külföldi befektetők számára A tradicionális mezőgazdasági piac a folytonos hanyatlástól szenved. Az ipari termelés is visszaesőben van, s jelenleg a GDP 20% alatti értékét teszi ki. Az erős ipari bázis hiányában a f ejlődés fő mozgatója a szolgáltató szektor. Többévnyi túl optimista előrejelzést követően 1995-ben a GDP végre pozitív irányban változott, és a növekedés elérte a 3%-ot. LETTORSZÁG . sz

táblázat: Lettország - fő gazdasági mutatók 1993 GDP állandó 94 95 -15,0 0,6 -1,5 96utolsó árakon (a) Mezőgazdasági termelés (a) -14,4 -28,1 Ipari -32,6 -2,2 -6,3 109,1 35,9 23,1 17,4 máj. 6,5 6,1 6,8 feb. -2,0 -4,0 -2,3 jan.- termelés (a) Fogyasztói árindex (a) Munkanélküliségi 5,3 ráta %-osan (b) Költségvetési mérleg 1,0 már. a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg -0,1 -0,4 -0,5 ápr. Milliárd $ Teljesítmény mérleg 0,2 -0,1 -0,2 Milliárd $ Összesített külföldi adósság 225,0 359,0 390,0 Milliárd $ (d) Adósság-export ráta 23,0 36,0 30,8 % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest -0,3 jan.- (b) a periódus végén (c) általános kormányzati költségvetési deficit (d) az időszak végén., nem tartalmazza az USSR kötelezettségeit (e) debt stock as a proportion of merchandise exports 1995-ben a gazdaság fejlődését visszavetette a bankszektor krízise.

A privát és a köz szektor számlái egyaránt be lettek fagyasztva és a kamatlábak megugrottak. Összesítve ezek vezettek a nagyarányú visszaeséshez a fogyasztás és a beruházás területén. A folyamat természetesen válságos helyzetet teremtett a költségvetés számára. 1996 elején úgy tûnik, hogy a gazdaság túljutott a válságos időszakon, a termelés növekedésnek indult, a kereskedelem fejlődik és a költségvetési problémák irányíthatóvá váltak. LENGYELORSZÁG . sz táblázat: Lengyelország - fő gazdasági mutatók 1993 94 95 3,8 5,2 7,0 Mezőgazdasági termelés (a) 6,8 -9,3 13,0 Ipari 6,4 12,1 9,4 GDP állandó 96utolsó árakon (a) termelés (a) Fogyasztói árindex (a) 8,52 jan.máj 35,3 32,2 27,8 19,8 máj. Munkanélküliségi 16,4 ráta 16,0 14,9 14,7 máj. -2,7 -2,7 %-osan (b) Költségvetési -2,8 mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg -2,3 -0,8 -1,8 ápr. Milliárd $ (d) Teljesítmény

mérleg -2,3 -0,9 -2,1 0,0 jan.már Milliárd $ (d) Összesített külföldi adósság -2,0 jan.- 47,2 42,2 43,9 43,2 már. 347 249 192 173 már. Milliárd $ (b) Adósság-export ráta % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános deficit állami költségvetési (d) konvertibilis valutában (e) össz kemény valuta adósság a kemény valuta export százalékaként megadva A lengyel gazdaság 95-ös teljesítése csaknem minden szempontból kedvezőnek tekinthető. Európai viszonylatban a gazdasági növekedés itt volt a legnagyobb, járulékos inflációs, illetve fizetési mérleg problémák felmerülése nélkül. A munkanélküliség, bár még mindig kiemelkedően magas, csökkenő tendenciát mutat. Ezen tényezők együttesen segítették Lengyelországot abban, hogy a közép-európai országok közül harmadikként, Magyarországot és a Cseh Köztársaságot követően,

felvételt nyerjen az OECD-be. Kevésbé mutat kedvező képet 1996 e lső negyedévének mérlege. Az infláció csökkenése helyett úgy tûnik, hogy megreked az évi 20% körüli értéken, ami az exportra negatív hatást fejt ki. LITVÁNIA . sz táblázat: Litvánia - fő gazdasági mutatók 1993 GDP állandó 94 95 -30,4 1,0 2,8 96utolsó árakon (a) Mezőgazdasági termelés (a) -8,0 -18,0 2,0 Ipari -29,8 -6,7 0,8 termelés (a,b) Fogyasztói árindex (a) 0,1 jan.ápr 188,7 45,1 35,7 28,8 máj. 3,8 7,3 7,4 máj. 0,8 -1,7 -1,8 -0,3 -0,2 -0,2 -0,2 -0,3 -0,2 Munkanélküliségi 4,4 ráta %-osan (c) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (d) Külkereskedelmi mérleg Milliárd $ (e) Teljesítmény mérleg Milliárd $ (e) Összesített külföldi adósság 281,0 502,2 825,4 830,0már. Milliárd $ (f) Adósság-export ráta 16,5 23,4 30,6 % (g) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) az 1993-as évre csak

az állami tulajdonban lévő szektorra (c) a periódus végén (d) általános állami költségvetési deficit (e) konvertibilis valutában megadva (f) az időszak végén., nem tartalmazza az USSR kötelezettségeit (g) össz kemény valuta adósság a kemény valuta export százalékaként megadva A fellendülés, amely 1994-ben kezdődött meg a négy éven keresztül tartó recessziót követően 1995-ben érte el eddigi csúcspontját, amikor is a GDP 2,5%-kal növekedett. A makrogazdasági stabilizáció elérésében jelentős szerepet játszott a szigorú költségvetési és monetáris politika. Jóllehet a stabilizáció még törékeny és bármikor alááshatja a teljesen eladósodott energiaszektor. A pénzügyi szektor gyengeségére mutatott rá a múlt év végén lejátszódott bank-krízis. A termelési és szolgáltatói szektor fejlődése nyújt támaszt a gazdaság fellendülésének. OROSZORSZÁG . sz táblázat: Oroszország - fő gazdasági mutatók 1993 94

GDP állandó -9 95 96utolsó -12,6 -4,0 -3,0 jan.- árakon (a) máj. Mezőgazdasági termelés (a) -4,0 -9,0 Ipari 14,6 -20,6 -3,0 termelés (a) Fogyasztói árindex (a) -11,0 -4,0 jan.máj 877 307 198 83,9 jan.ápr Munkanélküliségi 5,5 ráta 7,5 8,2 8,8 ápr. -9,9 -2,9 -4,6 jan.- %-osan (b) Költségvetési mérleg -6,7 a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg már. 11,9 15,7 19,9 már. Milliárd $ (d) Teljesítmény mérleg 2,3 3,3 6,3 83,7 119,1 120,4 175 188 Milliárd $ (d) Összesített külföldi adósság Milliárd $ (b) Adósság-export ráta 7,0 jan.- 187 % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) Rubel cash flow költségvetés + helyi hatóságok, - off költségvetési intézkedések (d) tartalmazza a volt Szovjetunió (FSU) és nem-FSU tranzakciókat egyaránt (e)Összadósság az export százalékában kifejezve, az FSU tranzakciók kivételével.

Az orosz hatóságoknak sikerült 1992 ót a eredményeket elérniük a stabilizáció terén. A gazdasági helyzetet erősítették a különféle nemzetközi pénzügyi szervezetektől folyamatosan áramló támogatások és a fő hitelek átütemezéséről szóló egyezmény megkötése a külföldi hitelezőkkel. Mindenesetre az oly régóta várt gazdasági fellendülés még mindig nem kezdődött meg. 1996 első felében Oroszországnak csak nehézségek árán sikerült megállapodást kötnie az IMF-fel a teljesítőképesség kritériumairól. A külföldi közvetlen tőkebefektetés - FDI értéke alacsony az ország nagyságát és a lehetőségeket tekintve. 1991 és 1995 között a külföldi tőke áramlásának a kumulált értéke 8 milliárd US$. ROMÁNIA . sz táblázat: Románia - fő gazdasági mutatók GDP állandó 1993 94 95 96utolsó 1,5 3,9 6,9 3,0 jan.- árakon (a) Mezőgazdasági ápr. 14,0 0,2 4,9 termelés (a) Ipari 1,3 3,3 8,9

termelés (a) Fogyasztói árindex (a) 4,2 jan.ápr 256,1 137,0 33,3 28,7 jan.ápr Munkanélküliségi 10,2 ráta 10,9 9,3 -0,1 -4,3 -3,3 -1,1 -0,6 -1,3 7,7 máj. %-osan (b) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg Milliárd $ (d) Teljesítmény mérleg ápr. -1,5 -0,4 -1,3 Milliárd $ (d) Összesített külföldi adósság -0,2 jan.már 4,5 4,0 5,3 80 54 59 Milliárd $ (b) Adósság-export ráta -0,2 jan.- % (e) (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános kormányzati költségvetési deficit (d) konvertibilis valutában (e) össz kemény valuta adósság a kemény valuta export százalékaként megadva Románia figyelemreméltó sikereket ért el a m akrogazdasági stabilizáció terén. 1993 óta a GDP pozitív értékeket mutat. Az átalakulást kísérő nagyon magas inflációt sikerült megfékezni és a munkanélküliségi ráta is folyamatosan

csökken. A strukturális reformokat kísérő folyamatok bizonytalanok. A hatóságoknak fel kellene ismerniük, hogy a már jelenleg is fennálló strukturális problémák figyelmen kívül hagyása a közép és hosszú távú gazdasági növekedést nagymértékben hátráltatják. A privatizáció továbbra is folyamatban van 1996 első negyedévében 124 á llami tulajdonban lévő vállalatot privatizáltak és ezzel a p rivatizált cégek kumulált száma eléri az 1630-at. A nagy tömegeket bevonó román privatizációs program nagy sikerrel ért véget áprilisban. SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG . sz táblázat: Szlovák Köztársaság - fő gazdasági mutatók GDP állandó 1993 94 95 96utolsó -4 4,8 7,4 7,3 Q1 6,4 8,3 5,7 jan.- árakon (a) Mezőgazdasági termelés (a) -7 Ipari -14 termelés (a) Fogyasztói árindex (a) ápr. 25,1 13,8 7,2 6,1 máj. Munkanélküliségi 14,4 14,6 13,1 12,0 máj. ráta %-osan (b) Költségvetési mérleg -7,5 -3,1

-1,7 ápr. a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg -0,9 0,1 0,1 -0,8 jan.máj Milliárd $ Teljesítmény mérleg -2,3 jan.- -0,4 0,2 0,7 3,6 4,3 5,8 48,7 47,9 52,9 -0,4 Q1 Milliárd $ Összesített külföldi adósság Milliárd $ (b) Adósság-export ráta % (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános költségvetési deficit kormányzati A folyamatosan gyors fellendülést produkáló szlovák gazdaság az utóbbi időben nehézségekkel küzd, amire a külkereskedelmi mérleg deficitje is rámutat. Habár a fellendülést az export növekedése okozta, a g azdasági növekedést jelenleg teljesen a h azai kereslet determinálja, amelynek fő jellemzője az import irányában történő eltolódás. Az inflációs ráta úgy tûnik, hogy 6% körüli értéken stabilizálódik. A munkanélküliség változatlanul nagyon magas, de a közeljövőben van remény a leszorítására a gyors

gazdasági növekedésnek köszönhetően. A kiváló makrogazdasági helyzet éles kontrasztban áll a h azai politikai feszültséggel és a nehézkes strukturális reformokkal, ami az ország image-ára kedvezőtlen hatással van. A privatizációban számos rendellenesség figyelhető meg SZLOVÉNIA . sz táblázat: Szlovénia - fő gazdasági mutatók GDP állandó 1993 94 95 96utolsó 1,3 3,5 -1,6 jan.- 5,3 árakon (a) már. Mezőgazdasági termelés (a) -3,7 6,6 2,5 Ipari -2,5 6,4 1,9 termelés (a) Fogyasztói árindex (a) -1,3 jan.ápr 32,3 19,8 12,6 10,9 máj. Munkanélküliségi 15,4 ráta 14,2 14,5 13,8 máj. 0,3 -0,2 -0,3 -0,2 -0,1 -1,2 %-osan (b) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (b) Külkereskedelmi mérleg már. Milliárd $ (c) Teljesítmény mérleg 0,2 0,5 0,0 Milliárd $ (b) 0,1 jan.febr Milliárd $ (c) Összesített külföldi adósság -0,1 jan.- 1,9 2,3 3,8 Adósság-export ráta 25 29 46 % (d) (a)

százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) konvertibilis valutában (d) össz kemény valuta adósság a kemény valuta export százalékaként megadva A szlovén gazdaság a t últerheltség jeleit mutatja: a g azdasági növekedés csökken és az inflációs nyomás folytatódik. 1995-ben a gazdaság fejlődése lelassult és 96 elejére a tendencia már negatív értékeket mutat, amiért leginkább az export növekedésének lelassulása tehető felelőssé. Az ipar termelése is megrekedt és a munkanélküliség rendkívül magas értékeket mutat továbbra is. Az inflációt sikerült 1995 végére egyszámjegyûre csökkenteni A munkaerőpiacon az alacsony bérek miatt uralkodó elégedetlenséget, amit többször is sztrájk formájában jutattak a szakszervezetek a kormány tudomására, az illetékesek továbbra sem akarják/tudják enyhíteni. A munkanélküliség változatlanul magas a foglalkoztatottság nem

kielégítő növekedése miatt. UKRAJNA . sz táblázat: Ukrajna - fő gazdasági mutatók 1993 94 95 -17 -23 -9,1 jan.11,8 máj. Mezőgazdasági termelés (a) 1,5 16,5 2,5 Ipari -8,5 -2,8 jan.35,6 17,4 GDP állandó árakon (a) termelés (a) 96utolsó máj. Fogyasztói árindex (a) 5371 891 377 118,5jan.máj Munkanélküliségi 0,4 ráta 0,4 0,6 10,1 8,6 4,2 -1,8 0,3 0,2 1,4 1,4 0,8 máj. %-osan (b) Költségvetési mérleg a GDP %-ban (c) Külkereskedelmi mérleg ápr. Milliárd $ Teljesítmény mérleg -0,9 -0,4 jan.- Milliárd $ (a) százalékos változása az előző év ugyanazon időszakához képest (b) a periódus végén (c) általános költségvetési deficit kormányzati Az ukrán hatóságok erőfeszítéseinek eredményeként, a m onetáris és pénzügyi politika szigorításának segítségével, a h avi inflációt sikerült a g azdasági átalakulás kezdete óta a legalacsonyabb értékre visszaszorítani és a váltási

árfolyamot stabilizálni. Pozitív fejlődésnek tudható be, hogy a privatizációs folyamat kielégítő lépésekben halad és az elnök, a kormány és a parlament között demokratikus együttmûködés formái bontakoznak ki. A gazdasági reformok lassan indultak meg az országban, s csak 1994 októberétől Kuchma elnök megválasztásakor indult meg ténylegesen a liberalizációs folyamat (Ukrajna ekkor már három éve kikiáltotta függetlenségét). FÜGGELÉK . sz. Teljesítménymérleg táblázat: Az Európai Bizottság Előjelzése 1989 1990 1991 1992 1993 1. korábbi milliárd 0,9 $ Csehszlovákia GDP %-ban 1,9 19941995 1996 1997 -1,3 0,4 0,3 - -- -2,9 1,2 0,8 - -- 2. Cseh milliárd $ - - - 0,7 0,0 -1,6 -1,5 -1,2 Köztársaság GDP %-ban - - - - 2,2 0,0 -3,7 -2,8 -2,0 3.Szlovákia milliárd $ - - - -0,6 0,7 0,3 0,4 0,3 GDP %-ban - - - -5,4 5,7 2,2 2,1 1,5 0,1 0,3 0,3 -3,5 -3,9-3,1 -2,8 -2,4 -5,0 0,4 0,8 0,9

-9,6 -9,5-7,6 -6,5 -5,1 milliárd -1,8 5. Lengyelország $ 0,7 -2,2 -0,3 -2,3 -1,1 -1,7 -1,7 - milliárd -1,4 4. Magyarország $ GDP %-ban -3,1 GDP %-ban 1,1 -2,9 -0,3 -2,7 -1,1 -1,3 -1,1 -1,9 milliárd -1,5 $ -1,0 -0,3 -0,8 -1,1 -0,0 0,1 0,3 0,4 GDP %-ban 12,5 -4,1 -9,3 -9,8 -0,2 0,4 2,9 3,1 milliárd 2,9 $ -1,8 -1,3 -1,7 -1,4 -0,4 -1,1 -1,0 -0,8 GDP %-ban -7,9 -4,7 -8,8 -5,4 -1,3 -3,5 -3,0 -2,4 milliárd $ - 0,1 0,9 0,2 0,5 0,5 0,7 0,9 GDP %-ban - - 1,0 7,5 1,2 3,4 2,5 3,3 4,1 milliárd $ - - 0,1 0,0 -0,2 -0,2 -0,4 -0,3 GDP %-ban - - - 7,6 0,7 -6,4 -5,4 -8,0 -5,3 10. Lettország milliárd $ - - 0,0 0,2 -0,1 -0,1 -0,1 -0,1 6. Bulgária 7. Románia 8. Szlovénia 9. Észtország -2,7 -6,8 13,0 GDP %-ban - - - 1,8 6,8 -2,5 -1,7 -1,2 -1,2 milliárd $ - - 0,2 -0,2 -0,2 -0,2 -0,2 -0,2 GDP %-ban - - 11,0 -5,7 -3,7 -4,0 -2,7 -2,1 -3,3 -3,1 -2,2 -8,2 -4,7 -7,1 -6,2 -6,8 -1,7 -1,6

-1,2 -4,1 -2,1 -2,7 -2,0 -2,0 (1- milliárd $ - - -1,0 -8,1 -4,7 -7,1 -6,23 -6,5 GDP %-ban - - - -0,6 -3,6 -1,8 -2,4 -1,8 -1,7 GDP %-ban - - - 1,2 -2,8 -1,6 -2,2 -1,7 -1,1 11. Litvánia - Összesen (1-7) milliárd -0,9 $ GDP %-ban Összesen 11) Egyszerû átlag -0,4 (1-11) forrás: European Economy, Supplement A Economic ternds No 2-February 1996 A táblázatból kitûnik Magyarországnak a többi országhoz képest is igen súlyos teljesítmény mérleg problémája. 1994-ben, még mindig aggodalomra adva okot, a GDP 9,5%-t tette ki a hiány. Az 1993/94-es magyar teljesítmény mérlegben mutatkozó visszaesés több fő okra vezethető vissza: egyik oldalról hozzájárult az ország magas költségvetési deficitje, a reál váltási árfolyam értékelése 1990 végétől egészen 1994-ig, s a negatív tényezők közé sorolhatjuk a mély strukturális válságot is. Meg kell említeni az ország speciális tranzitjellegéből adódó előnyök egy

jelentős részének elvesztését az ENSZ embargó (Szerbia, Montenegro) által. Bár az előrevetítések a hiány folyamatos csökkenését mutatják, azonban ha összevetjük a Magyarországra vonatkozó előrejelzéseket a T ársult Tízek-re vonatkozókkal, még mindig jelentős elmaradást figyelhetünk meg. A számtalan bizonytalanságra adó ok e llenére a térségben 1996/97-re a negatív hatások csökkeni fognak és a stabilizáció tartóssá válhat. . sz. táblázat: Össz 1989 1990 1991 hivatalos tartalék 19921993 1994 1995 június 1. korábbi milliárd 2,3 $ 0,5 1,4 1,3 - Csehszlovákia (a) import (b) 0,6 1,3 1,1 - 2. Cseh milliárd $ - - 0,9 3,9 6,2 11,8 Köztársaság import (b) - - - 1,2 2,7 4,0 7,4 3.Szlovákia milliárd $ - - 05 0,9 2,2 2,8 (e) import (b) - - 1,1 1,2 3,0 3,4 (e) milliárd 1,7 $ 1,2 4,0 4,46,7 6,8 7,6 import 2,3 5,3 5,27,1 4. Magyarország 2,4 - 3,5 (b) 5. Lengyelország 6. Bulgária 7.

Románia (c) 7,2 7,8 milliárd 2,5 $ 4,7 3,8 4,6 4,6 6,5 11,0 (f) import (b) 3,3 5,5 3,3 3,5 3,0 3,6 5,8 (f) milliárd 1,2 $ 0,2 0,4 1,2 1,0 1,4 1,7 import (b) 2,4 0,4 1,8 2,8 2,1 3,0 3,5 milliárd 2,5 $ 0,4 0,6 0,8 1,0 2,0 1,8 import (b) 0,8 1,0 1,3 1,6 2,6 2,1 - 0,1 0,7 0,8 1,5 1,8 - - 0,3 1,2 1,3 2,3 2,5 milliárd $ - - 0,2 0,4 0,5 0,5 import (b) - - 4,5 4,8 3,3 3,2 6,0 8. Szlovénia (d) milliárd $ import (b) 9. Észtország - 10. Lettország 11. Litvánia Összesen (1-7) milliárd $ - - 0,2 0,5 0,6 0,5 import (b) - - - 1,5 4,4 4,5 3,3 milliárd $ - - 0,1 0,4 0,5 0,6 import (b) - - 1,2 2,3 2,8 3,0 7,0 10,3 12,3 18,0 25,0 36,7 - 13,6 20,1 28,1 40,1 - milliárd 10,2 $ Összesen (2-11) milliárd $ átlagos import fedezettség (egyszerû átlag) (1-7) 3,5 1,9 2,5 2,83,0 3,9 5,0 (1-11) - - - 2,43,1 3,6 4,2 (a) csak konvertibilis tartalékok (b) termékek és szolgáltatások importja (c) a banki

rendszer külföldi valutatartalékai (d) nem tartalmazza a Jugoszláv Nemzeti Bank kal szembeni arany és egyéb külföldi vagyonokat a szövetség felbomlása idején (e) 1995 augusztus (f) 1995 július forrás: European Economy Az átalakulás kezdetére jellemző nagyon alacsony érték óta, amikor is a hivatalos tartalék átlagos értéke nem haladta meg a 2,4 hónapos importfedezettséget (1992 év végi mutató), a helyzet kedvezően alakult, s 1995 közepére elérte a 4,2 hónapot. Bár általában véve minden ország részese volt ennek a p ozitív tendenciának, mégis a t artalékok növekedése néhány országra koncentrálódott csupán. Magyarország, a Cseh Köztársaság és Lengyelország a "fő felelős" ezért a hirtelen előrehaladásért. Ezekben az országokban az import fedezettség meghaladta a 6 hónapot 1995 közepére és a jövőben is a növekedés töretlen üteme várható. sz. táblázat: 1. korábbi milliárd $ Össz

konvertibilis külföldi adósság 1989 1990 1991 19921993 1994 1995 7,9 8,4 9,8 9,5 - 14,4 25,6 26,9 - Csehszlovákia GDP %- 14,3 ban 2. Cseh milliárd $ - - - 6,9 8,5 10,7 15,0 Köztársaság GDP %- ban - - 25,4 27,4 29,6 33,4 3.Szlovákia milliárd $ - - - 2,8 3,4 4,0 5,0 GDP %- ban - - 26,0 30,6 31,7 34,4 milliárd 4. Magyarország $ 20,4 21,3 22,7 21,424,6 28,5 33,0 GDP %- 70,3 ban 64,8 73,5 58,366,6 69,5 77,1 40,2 48,9 48,3 48,2 48,7 42,2 45,1 GDP %- 60,2 ban 78,5 71,5 53,7 52,7 43,3 39,1 milliárd $ 10,2 11,6 12,5 12,8 11,1 10,2 GDP %- 42,0 ban 134,0 147,0 151,0 124,0 111,0 82,0 milliárd $ 0,8 1,1 2,1 3,4 4,4 4,9 5,2 GDP %- 3,6 ban 4,9 7,6 17,5 16,9 16,3 16,0 milliárd $ - - 1,9 1,7 1,9 2,3 2,6 GDP %- ban - 14,7 14,4 15,5 16,5 14,7 milliárd $ - - 0,04 0,14 0,17 0,23 milliárd 5. Lengyelország $ 6. Bulgária 7. Románia 8. Szlovénia 9. Észtország 9,2 - GDP %- ban - - 4,2 8,6

6,5 6,2 - - - 0,04 0,23 0,36 0,37 GDP %- ban - - 3,0 10,0 10,0 9,0 milliárd $ - - - 0,1 0,28 0,44 0,58 GDP %- ban - - 5,1 9,8 7,5 7,2 78,5 89,9 94,5 95,0 102,4 101,4 113,5 GDP %- 52,3 ban 67,1 66,8 55,5 49,5 45,7 44,5 Egyszerû átlag 1-7 GDP %-ban 38,1 59,3 65,0 59,853,0 50,2 47,0 Összesen 11) (1- milliárd $ - - - 97,1 104,9 104,7 117,3 GDP %- ban - - 46,2 46,5 43,0 41,7 10. Lettország milliárd $ 11. Litvánia Összesen (1-7) milliárd $ átlagos adósság/GDP ráta erősen eladósodott 124,0 alacsony bevételû országok (c) 129,7 128,1 122,1 117,2 - erősen eladósodott 51,3 közepes bevételû országok (c) 48,3 49,9 47,9 42,2 - fejlődő és országok 34,0 36,4 37,7 39,7 - átalakuló 34,5 forrás: European Economy Az 1994-es év kivételével a CEEC 6 összesített konvertibilis adósságállománya nominálértékben folyamatosan növekszik az átalakulás kezdete óta. A régió külföldi adósság/GDP rátája,

amely sokkal pontosabb mutatója azoknak a gazdasági terheknek, amelyek az adósságot jelenítik meg, 1990 v ége és 1995 köz epe között egyharmadával esett vissza. A Cseh Köztársaságban és Szlovákiában végbement folyamatokkal ellentétben Magyarországon az össz adósság növekedésének csupán egyik kisebb létrehozója a hivatalos tartalék növelésével járóelvonás. A nettó adósság növekedésének fő okaként a teljesítmény mérleg folytonos hiánya nevezhető meg. 1995 közepe óta a teljesítménymérleg stabilizálása áll a k ormány márciusban meghozott intézkedéseinek központjában, de a hiány még így is meghaladta az 1996-os év elejéig beáramlott nettó FDI-t. sz. táblázat: A CEEC partnereinek hitelképessége és besorolása EUROMONEY 1990 1991 1992 1993 19941995 márc. szept márc.szept márc. szept. Cseh hitelképesség 61,7 54,1 53,4 54,9 64,5 66,2 68,2 73,9 69,3 Köztársaság besorolás 35 49 48 43 40 39

39 35 41 Szlovákia hitelképesség 61,7 54,1 44 45,3 47,2 46,3 48 57,9 60,21 besorolás 35 58 56 63 64 66 53 51 52 54,5 54,9 61,1 60,759,8 60,2 63,8 44 46 47 46 4446 50 44 50,4 36,5 35,8 44,6 41,8 45,1 47,9 48,4 57 71 78 72 80 73 71 72 hitelképesség 43,3 30,7 35,8 36,9 43,2 43 43,3 48,7 50,4 besorolás 89 72 66 75 74 77 68 64 hitelképesség 34,7 22,6 29,9 24,8 28,5 38,1 37,7 40,7 40,8 besorolás 114 91 122 125 88 98 90 90 39 Magyarország hitelképesség 60,8 besorolás 40 Lengyelország hitelképesség 43 besorolás Bulgária Románia 73 71 90 Szlovénia Észtország Lettország Litvánia hitelképesség - - 34,2 42,2 47,6 43,1 53,1 61,3 60,5 besorolás - - 74 63 61 73 53 47 50 hitelképesség - - 24,2 23,4 28,9 33,5 35 49,4 46,1 besorolás - - 117 126 122 105 102 66 76 hitelképesség - - 23 21,7 26 33,5 30 35,6 31,1 besorolás - - 123 133 132 104 125 106 116

hitelképesség - - 24,1 21,4 26,6 32,7 31,3 35,4 31 besorolás - 118 134 130 110 121 108 118 44,0 42,4 42,1 48,3 49,3 50,3 54,9 55,5 - - 36,0 36,1 41,9 43,9 45,2 51,1 50,2 tlagos - - 81,9 87,3 86,9 78,2 80 - átlagos hitelképesség CEEC 50,9 6 CEEC10 a CEEC 10 á 69,4 72,2 besorolása (a besorolt országok száma) 132 130 169 169 170 167 167 187 181 1 Új neve: Európai Közösségek (EK) 2 Az EK-szerződés 238. cikke értelmében "a Közösség szerződést köthet egy vagy több állammal, vagy egy vagy több nemzetközi szervezettel, mely szerződés egy kölcsönös jogokon és kötelességeken alapuló együttmûködést, társulási viszonyt biztosít."