Biológia | Könyvek » Csonka János - Gombák leírása

Adatlap

Év, oldalszám:2001, 125 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:402
Feltöltve:2007. november 01
Méret:1 MB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

11111 efery 2014. november 26
  Köszönöm, nagyon jó.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

Gombák Csonka János Recepttár Akácpereszke Jellemzés: Fehér, citromsárgásan fehér színű, pikkelyes kalappal és pikkelyes tönkkel. Főleg akácosban, fű között terem. Kalap: Domború, majd ellaposodó, 5-12 cm széles. Fehér, sárgásfehér, halvány citromsárgás. Eleinte sárgásfehér pelyhes pikkelyek díszítik, később, főleg középen, sima és csupasz. Széle kezdetben begöngyölt, többnyire pelyhes burokmaradványokkal. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók. Színük fehér, végül esetleg sárgásfehér Spórapora fehér. Tönk: Rövid, 4-7 cm hosszú és zömök, 15-20 mm vastag. Fehér vagy sárgásfehér Pelyhes pikkelyek borítják. Hús: Fehér, citromsárgásan árnyalt. Szag és íz: Nem feltűnő szagú, jóízű gomba. Termőhely és idő: Réten, füves helyeken, erdei tisztásokon terem. Különösen gyakori az alföldi akácosokban. Tavasztól őszig, főleg nyáron, esők után seregesen gyűjthető. Felhasználás: Jóízű, ehető

gomba. Hasonló fajok: Vigyázzunk, a fehér gyilkos galócával könnyen összetéveszthető! A galócáknak gallérja és bocskora van, a lemezek a kalap széle felé szélesebbek, és nem teremnek telepített, tiszta akácosban. Az ehető májusi pereszkénél és tejpereszkénél az akácpereszke kisebb, és azok nem pikkelyesek. Igen hasonló még hozzá a csipkés őzlábgomba és a tarlógomba, azok is gallérosak, de nem pikkelyes tönkűek, színük pedig nem lehet citromsárgás. 2 Áltrifla Jellemzés: Burgonya alakú, rozsdabarnás színű, kemény gomba. Felszíne pikkelyesen repedező, alul gyökerező, rövid tönkkel. Belseje szürkésfekete. Termőtest: A pöfetegekhez hasonló gömbölyded vagy inkább burgonya, tojás alakú, 2-12 cm széles, 3-6 cm magas. Színe csak igen fiatalon fehér, hamar sárgásbarnás, rozsdabarnás esz. Felszíne táblásan berepedező, sűrűn álló barnás pikkelyekkel. Az idős gomba a tetején szabálytalanul felszakad. Alul igen

rövid, összenyomott, gyökérszerű, a föld alatt szerteágazó fonalhálózatban folytatódó tönkszerű része van. Hús: Kemény, a kéregben merev, szinte bőrszíjszerű. A belsejét a termőréteg tölti ki, amely eleinte fehéres, de igen hamar szürke, ibolyás árnyalatú, majd szürkésfeketés lesz, végül barnásfekete porrá hull szét. A gomba alsó, kehelyszerű része a szétporlás után is hosszú ideig megmarad. A spórapora barnásfekete Spórái barnásfeketék, gömbölyűek, tüskések. Szag és íz: Aromás, később kissé retekre emlékeztető, majd szúrós, undorító szagú és kissé csípős ízű. Termőhely és idő: Nyári és őszi gomba, amely erdőben, erdőszélen, különösen bükkösben, tölgyesben és bokros, szárazabb helyeken, utak mentén igen gyakori, néha seregesen jön elő. Sokszor félig a föld alatt fejlődik, és csak alig emelkedik ki Gyökérkapcsolt gomba. Száraz időben is gyakori Mérgezés: Fogyasztása után

rosszullét, izzadás, hányás, ájulás vagy tudatzavar jelentkezik. Nálunk azonban mérgezést eddig még nem okozott Szarvasgomba hamisítására felhasználják. Fűszeres íze miatt külföldön kis mennyiségben gombaporkeverékben használják is. Hasonló fajok: Az áltrifla összetéveszthető esetleg a bimbós pöfeteggel, de megfeketedő belseje, kemény és táblásan repedező bőre jól megkülönbözteti. Inkább a nyári szarvasgomba helyett szedik néha. A nyári szarvasgomba azonban földben terem, felülete nem repedező, hanem egyenetlen, kiemelkedően rücskös, belseje pedig átmetszve márványozott. 3 Árvégű fülőke Jellemzés: Csoportosan, fatörzsek tövén, fatuskók mellett termő egyszínű, vörösbarnás gomba. Tönkje szívós, bordás, megcsavarodó, alul feltűnően vékonyodó, árvégű. Kalap: Kúposan domború, 4-15 cm nagy. Felülete hullámosan egyenetlen. Vörösbarna, gesztenyebarna, néha halványabb, fehéresvöröses, máskor

viszont sötétebb, foltos, pettyes. Vékony húsú Lemezek: Közepesen ritkán állók, szélesek, színűk halvány vörösesbarnás. Gyakran sötetebben rozsdafoltosak. Szélük lehet fogazott A spórapora fehér Tönk: Egy csoportban egymás mellett, néha egymással összefüggve, de többnyire nem teljesen összenőve több tönk nő együtt. A tönk 5-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, Iefelé elvékonyodik, és a vékony része a földbe, fába lenyúlik, gyökerezik, és mivel csavarodik is, többnyire dugóhúzószerű. Színe a kalaphoz hasonló, de alul sötétebb Hús: Fehéresbarnás. A kalapban rugalmas, hajlítható, nem törékeny A tönkben rostos, szívós, a tönk aljában majdnem fásan kemény. Szag és íz: Gyengén gombaszagú, kicsit kesernyés utóízű. Termőhely és idő: Erdei lombos fák, főleg tölgyfák tövében, a gyökerekről előtörve a talajon, máskor a tönkön vagy a tuskón csoportosan terem, tavasztól őszig, legbővebben ősszel. Főleg

tölgyerdőkben, az egész országban igen gyakori Felhasználás: A kalap és a tönk felső része ehető, a tönk alja szívós, kemény. Levesnek vagy salátának szokták készíteni, de más gombás ételbe is használható. Jól és szépen szárad. Hasonló fajok: Első rátekintésre hasonlít ugyan más csoportos gombákhoz is, de vörösesbarna színéről és bordás, megcsavarodó, alul elvékonyodó tönkjéről biztosan és könnyen felismerhetjük. 4 Barna csengettyűgomba Jellemzés: Kalapja változó barnás színű, zsírfényű, lemezei eleinte fehérek, később rózsaszínre változók. Tönkje a kalapból csuklószerűen kifordítható. Korhadó fán, többnyire egyenként terem. Kalap: Félgömb alakúból kiterülő, 5-15 cm széles, vékony húsú. Színe a termőhely és idő szerint igen változatos, többnyire barna, szürkésbarnás, de lehet fehéres, kékesszürke, feketebarna is. Gyakran felhőzetesen foltos, tarka, sugarasan rajzolt, de lehet még

pikkelyes is. Felülete selymes-szálas, nyirkosan fényes, zsírfényű. Lemezek: Színük kezdetben fehér, majd lassan rózsaszínen át hússzínű, végül piszkosvöröses lesz. Spórapura rózsaszínű Spórái rózsaszínűek, tojásdadok. Termőrétegében jellegzetes cisztidák vannak Tönk: Megnyúlt, hengeres, eléggé merev, a kalapból csuklósan kifordítható. 5- 12 cm hosszú, 0,5 1,5 cm vastag Fehér, de többnyire szürkésbarnásan vagy feketésen felhős, és rajta - főleg alul hosszanti, finom, rásimuló feketés szálak húzódnak Hús: Fiatal korban rugalmasan kemény, később puha, vizenyős, és igen törékeny lesz. A kalapban vékony, a tönkben tömör, szálkás, rostos. Színe fehér Szag és íz: Enyhe, nem jellemző. Termőhely és idő: Majdnem egész évben, ugyanazon a helyen ismételten is termő, gyakori gomba. Faanyagon, fatönkön, tuskókon, mindenféle erdőben és erdőirtás helyén, többnyire magányosan vagy kettesével-hármasával

terem. Aránylag száraz időben is előjön Felhasználás: A fiatal gomba igen jó ízű, ehető, az idősebbtől az étel kissé nyálkás lesz. Törékeny, vizenyős, nem állóképes húsa miatt árusításra alkalmatlan. A tönk alsó része szálkásan rostos, ezért azt ne tegyük az ételbe. Hasonló fajok: Sokáig fehéren maradó lemezei miatt könnyen pereszkének lehet nézni. A hasonló pereszkéktől és fülőkéktől csuklósan kiforduló tönkje és rózsaszínre váló lemezei által különbözik. A szürke és a nagy döggomba valamint a tövisaljagomba lemezszíne hasonló, de a tönkjük nem fordítható ki csuklósan, azon kívül nem korhadó fán teremnek. A barna csengettyűgombának rokona a fehér csengettyűgomba. Ez kisebb termetű, törékenyebb Kalapja, tönkje fehér, szürkésfehér. Elhalt faanyagon, olykor gyümölcsfák faanyagán is, többnyire egyenként terem Rokona a nagyobb termetű, meglehetősen ritka, hulladék anyagokon, főleg

fűrészporon, a talajon termő csoportos csengettyűgomba is. Ennek kalapja világos sárgásszürkés 5 Barna csészegomba Jellemzés: Kicsiny, csésze alakú, porcosan puha, barna gomba. Termőtest: Nem nagy méretű, 2-8 cm széles. Belül barna, vörösbarna, olajbarna, gesztenyebarna, kívül halványabb barnás és finoman szemcsés, hamvas. Termőréteg: A csésze belső oldalát béleli ki. Az érett gombából olykor cigarettafüsthöz hasonlóan lövelli a spórafelhőt. A spórák tojás alakúak, aránylag nagyok, fehérek. Tönk: Nincs. Hús: Rugalmas, majdnem porcos, de eléggé könnyen törik. Szag és íz: Kissé fűszeres, gombaszagú. Termőhely és idő: Erdőben, főleg tölgyesben, a talajon terem, mohás, nyirkos helyeken, nyáron és ősszel helyenként seregesen is. Minthogy a talajon ülő gombát nehéz észrevenni, ha egyet találunk, érdemes tovább keresni. Felhasználás: Bár vékony húsú, mégis eléggé kiadós, jó, ehető gomba. Idős korban

azonban lehet kissé kesernyés ízű. Elkészítés előtt alaposan meg kell mosni, mert a föld és a homok rátapadhat. Szépen és gyorsan szárad Hasonló fajok: A barna csészegombának több, ugyancsak barna színű közeli rokona van, amelyek közül némelyik, például a rövid, bordás tönkjéről felismerhető nyeles serleggomba ugyancsak gyakori. Ezek mind ehető gombák Mérgező csak a tulipáncsészegomba, amely belül lilás, kívül barnásfehér és csilIagszerűen behasadozó 6 Barna érdestinóru Jellemzés: Tönkje karcsú, szürke, sötétebben pikkelyes, érdes. Kalapja puhább húsú, barna A csöves rész fehéresből megszürkül, húsa feketedik. Leginkább gyertyános erdőben terem Kalap: Félgömb alakú, domború, 5-12 cm nagy, igen vastag húsú. Színe a fehéresszürkétől a sárga és barna színek különféle árnyalataiban fordul elő, többnyire világos vagy sötétbarna. Felülete lehet kissé ragadós. Bőre nem húzható le, néha a

kalap szélén túlér, visszahajlik. Csöves rész: Eléggé vastag, széles, és a húsról könnyen lefejthető. A tönktől többnyire mély árok választja el Nyílásai aprók Színe szürkésfehérből szürke, majd szürkésbarnás lesz, a nyomáshelyeken barnul. A spórapor barnássárga. Tönk: Hosszú, megnyúlt, karcsú, felfelé vékonyodó, ritkán zömökebb, 6-18 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Szürke színű, és eléggé sűrűn álló sötétebb, szürkésfeketés, felszakadozó pikkelyektől érdes, hosszában csíkos. Hús: Szürkésfehér, megtörve kissé szürkül, kékül. Főzve és szárítva szürkésfekete lesz Az öregebb példányok húsa elég gyorsan megpuhul, vizenyős, vattaszerű lesz. A tönkben a hús mereven törik, idős korban szívósan keményedő. Szag és íz: Kissé savanykás ízű, kellemes szagú. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg nyíltabb füves részeken és nyirkos, árnyas ligetekben, erdei patakok mentén a fűben,

legtöbbször nyírfák és gyertyánfák alatt terem, mert ezek gyökérkapcsolt gombája. Június és október között található Felhasználás: Jóízű kedvelt gomba, de csak a fiatalja kifogástalan. Az idős gomba az ételt nyálkásítja. Tönkje hamar szívósan kemény lesz, kalapja viszont esős időben erősen átvizesedik Főzve a színe megsötétedik, szárítva megfeketedik, és aránylag nehezen is szárad. Hasonló fajok: Leírásunk a főfajra vonatkozik. Van ugyanis néhány közeli rokona, amelyek főleg a kalapszínben térnek el tőle. Ezek egyike a sötét érdestinóru Ennek húsa puha, erősen feketedik, a kalap sötétszürke, feketés, bőre repedezik. A tönkön fémes, csillogó sötét szín van, mintha megégett volna. A hús megtörve ibolyásfeketére színeződik el, és húsában a kukacrágás fekete Gyertyánosban találjuk, főleg patakok mentén, agyagtalajon. A barna érdestinórut, valamint rokonait más tinórufajoktól jól

megkülönbözteti szürkés színű termőrétegük és érdespikkelyes tönkjük. Közeli rokona a sárga érdestinóru is Ennek kalapja sárgás, a bőre többnyire repedező, a csöves rész sárga, később barnuló, a hús és a tönk is sárga. 7 Barna porhanyósgomba Jellemzés: Csoportos növésű, igen törékeny gomba. Kalapja és lemezei sötétbarnák, tönkje viszont fehér, selymes fényű, belül üres. Kalap: Félgömb alakúból szétterülő, 2-12 cm széles. Barna, sötét csokoládébarna, gesztenyebarna, végül barnássárgára kifakuló. Gyakran a közepe világosabb, a széle pedig széles sávban sötétebb. Peremén pókhálószerű fátyolmaradványok lehetnek. Lemezek: Halványbarnából igen gyorsan sötét csokoládébarnára sötétednek. Olykor kezdetben halványvörösek. A fiatal gomba lemezeit gyakran fátyol fedi Spórapora sötét csokoládébarna. Tönk: A csoportos növés miatt görbe, karcsú, 3-10 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Fehér

színű és selymesen fényes. Felülete hullámos, egyenetlen, belül csövesen üres Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben igen törékeny. Barnás, többé- kevésbé vizenyős. Szag és íz: Jóízű, de nem kellemesen földszagú. Termőhely és idő: Erdők talaján, fatörzsek vagy fatuskók közelében, a korhadó faanyagon nagy csoportokban fejlődik. Főleg ősszel gyakori, de nyár elején is előjöhet. Nedves helyeken vagy kiadós esők után az ország minden erdős térületén igen bőven terem. Felhasználás: Ehető, sőt fiatalon jóízű, de törékenysége miatt nem tartós, az idős gombából készített ételt a spórapora sötétre festi. Hasonló fajok: Hozzá hasonló mérgező gomba nemigen akad, mert a mérgező susulykák kalapja csúcsos, sugarasan rostos, lemezeik világosabbak, szürkésbarnák, és a susulykák nem nőnek csoportosan. Az ehetők közül csak a csoportos pereszke kalapja lehet felülről hasonló, meg a csupros tuskógomba, de ezek

lemezei világosak, fehéresek. 8 Begöngyöltszélű cölöpgomba Jellemzés: Nyomásra rozsdabarnán foltosodó, olajbarna, sárgásbarna, tölcséres alakú, nagyobb gomba. Lemezei zöldes árnyalattal sárgásbarnák, a kalapról lefejthetők. Kalap: Domború, majd tölcséres, olykor kajla. Szélein aláhajló, begöngyölt, 5- 15 cm széles, néha nagyobb. Színe sárgásbarna, nyomásra sötét vörösbarna lesz Nedvesen nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Lemezek: Sűrűn állók, mélyen lefutók. A kalap húsáról könnyen leválaszthatók Színük zöldessárgás, rozsdasárga, barnássárga. Sérülésre, érintésre sötét rozsdabarnára színeződnek. Spórapora sárgásbarna Spórái barnássárgák, megnyúlt tojásdadok. Tönk: Rövid, zömök, cölöpszerű, de lehet kissé megnyúlt, görbe vagy lefelé vékonyodó is. 3-10 cm hosszú,1-3 cm vastag Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Rostos, színe sárgás, elvágva vagy megtörve sötét

rozsdabarnára változik. Főzve majdnem fekete. Szag és íz: Gyümölcsre emlékeztető szagú, savanykás ízű. Termőhely és idő: Lomberdőben, esetleg fenyvesben is, nedves, bokros helyeken, leginkább patak partján, árkokban, erdőszélen, egyesével, de helyenként seregesen terem a talajon. Nyáron és ősszel található. Helyenként gyakori, de nem tömeges Mérgezés: Vigyázzunk vele, mert nyersen súlyosan mérgező! Külföldön sokfelé fogyasztják, főként a fiatal kalapot sütve, de már több halálesetet is okozott. Érzékeny emberek, a megfőzött vagy sütött gombától is rosszul lesznek. Feltétlenül kerüljük Hasonló fajok: A kenyérgombához és más tejelőgombákhoz hasonlít, de azok megtörve tejnedvet engednek. Összetéveszthető vele esetleg a világító tölcsérgomba is, ez azonban csoportos, narancsszínű, vöröses, sérülésre nem foltosodik, és szintén mérgező. 9 Bimbós pöfeteg Jellemzés: Kicsiny vagy közepes, fehér,

gömbölyded, körte alakú gomba, tetején sűrű, letörölhető szemcsékkel, tüskékkel. Termőtest: Bunkós, fordított palackhoz hasonló, körte alakú, felül golyószerű, lefelé fokozatosan szűkül, és rövid hengeres része van, 3-10 cm magas, 3-5 cm széles. Színe fehér, később sárgás, éretten szürkésbarna. Bőre két összenőtt rétegű, amely a hússal is összenőtt. Az idős gomba a csúcsán felreped, és ha a gombát megnyomjuk, a spórapor kipöfög belőle. Felszínét apró, törékeny, letörölhető tüskeszerű szemcsék és pikkelyek borítják, amelyek később maguktól is lehullanak róla. Hús: Rugalmasan puha, kezdetben hófehér, sajtszerűen tömör és vágható, majd sárgás, vizenyős, később barna és száraz porrá hullik szét. A termőréteg, amely barna spórákra esik szét, a gömbölyű fejrészben csak egy kerek, puhán velős rész, a tönkben csak rostok vannak termőréteg nélkül. Utóbbi nem sárgul meg úgy, mint a

gomba felső része, hanem csak szürkül. Spórapora barna Spórái sárgásbarnák, gömbölyűek. Szag és íz: Fiatalon kellemesen, jellemzően aromás gomba ízű kissé retekszagú vagy lehet karbidra emlékeztető kellemetlen szagú. Termőhely és idő: Nyáron és ősszel termő gomba, de csaknem egész évben előjön. A megszáradt példányok áttelelnek. Igen gyakori és mindenfelé tömegesen, seregesen, néha boszorkánykörben is terem. Erdőben, réten, legelőn egyaránt megtaláljuk Felhasználás: Amíg fiatal és belül fehér, minden pöfeteg ehető. Közülük ez az egyik legjobb ízű faj, de jellegzetes és erős aromája miatt egymagában gombás ételnek nem elsőrendű. Leginkább rántva, sütve jó. Más gombával vegyítve jó levesbe, húsételhez is Igen jól szárítható, szép hófehér szárítmányt ad, és gombaporba is jól használható. Hasonló fajok: A pöfetegekhez hasonlít a mérges áltrifla, amely mérgező. Ennek felszíne repedező,

burka kemény, belseje pedig fiatalon is szürkésfekete. A pöfetegek a fiatal, burokba zárt gyilkos galócákkal is összetéveszthetők, de felmetszve a burokba zárt kalapos gomba azonnal felismerhető. Sok hasonló, kisebb-nagyobb, gyakori ehető pöfeteg hasonlít hozzá Ilyen pl a kicsiny, szürkepöfeteg amely egész gömbölyű, tönkje nincs, csak vékony gyökérszerű köteggel folytatódik a talajban. A körte alakú pöfeteg ugyancsak gyakori, hasonló faj Termőhelyében különbözik, mert korhadó faanyagon terem, és csoportos növésű. 10 Büdös galambgomba Jellemzés: Nagy termetű vastag húsú, sárgásbarna és ragadós kalapú galambgomba. A kalap széle feltűnően, fésűsen bordás. Kalap: Gömbölyűből félgömb alakú, domború lesz, 6-15 cm széles, okkersárga, barnássárga, sárgásbarna, a közepén barna. Nedvesen ragadós, kiemelkedő bordákon sorban ülő kis dudorokkal, szemölcsökkel. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a

rendesnél kissé vastagabbak és küllősen elrendeződők. Színük sárgásfehér, szürkésfehér, krémszínű. Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök. 4-14 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag Hengeres, de alul kissé hasas is lehet. Fehér, alul többnyire kissé barnás vagy barna foltos Belsejében emeletesen egymás fölött elhelyezkedő üregek vannak. Hús: Merev, törékeny, pattanva törő, a tönkben morzsalékony. Fehér, barnásfehér Szag és íz: Csípős, igen rossz ízű. Szaga fiatalon nem jelentékeny, később igen büdös, olajszagú. Termőhely és idő: Erdőkben, főleg sűrű lomberdők talaján, nyáron és kora ősszel sokfelé igen gyakori. Száraz időben is terem Felhasználás: Nem mérgező, de rossz íze és szaga miatt ehetetlen. Hasonló fajok: Hozzá hasonló ehető gomba nincsen. Más, ugyancsak csípős, rossz ízű galambgombától ezt a fajt megkülönbözteti kalapjának színe, ragadóssága, és a kalap fésűsen bordás széle. 11 Cifra

korallgomba Jellemzés: Ágas-bogas, közepes termetű, vörösessárga gomba. Fiatalon a tönk fehér, az ágak hússzínűek, a többször elágazódó ágak vége citromsárga. Termőtest: Egy tőből sok, többszörösen elágazó, kanyargós növésű ág indul ki. Mérete 4-15 cm Az ágak többszínűek, vörösessárgák, rózsássárgák, helyenként vörösek, az ágvégek sárgák. Idős korban az egész gomba vagy csak helyenként sárgásfehérre kifakul. Hús: Mereven szívós, rostos, kemény, de törékeny, fehér. Szag és íz: Jóízű, végül kissé kesernyés. Szaga jó Termőhely és idő: Erdőben, talajon, nyáron és ősszel terem, de csak egyes helyeken gyakori. Felhasználás: Kissé mérgező, hashajtó hatású. Hasonló fajok: Nagyon hasonló a sárga korallgombához, amelytől a kifakult példányok alig különböztethetők meg. Vékonyabb, kanyargósabb ágai, helyenként vöröses színe és a világosabb sárga ágvégek nem eléggé biztos

különbségek. Ezen kívül van még néhány ritkább, nemcsak sárga, vörösessárga korallgombafaj, amelyek között ugyancsak akad ártalmas, sőt mérgező is, mint pl. a ritka szürke korallgomba 12 Császárgomba Jellemzés: Piros kalapú, sárga tönkű, élénksárga lemezű, nagyobb termetű galléros gomba, nagy, fehér bocskorral. Kalap: Félgömb alakúból domború, később kiterülő 5-20 cm széles. Narancsvörös de lehet tűzvörös vagy sárga is, tetején néha nagy, fehér burokmaradványok tapadnak. Széle finoman bordás. Bőre lehúzható Lemezek: Halványsárgák, később élénk citromsárgák, nem lefutók, szélesek, különösen a kalap szélén. Spórapora fehér Spórái fehérek, tojásdadok. Tönk: Hengeres, tömör, alul gumósan megvastagodó, 8-15 cm hosszú, 2-3 cm vastag. Sárga, citromsárga vagy aranysárga. Gallérja is sárga, nagy, lelógó, felül finoman bordázott A gumó szélén nagy, vastag, elálló, fehér színű, széles,

zsákszerű bocskor van, amelynek felső széle több csúcsra széthasadozik. Hús: Puha, sárgásfehér, a kalapbőr alatt sárgáspiros, a tönk közepében és aljában pedig fehér. Szag és íz: Jóízű, gyengén kellemes illatú. A fiatal gomba: Kacsatojás nagyságú is lehet, felül szélesebb, teljesen zárt, vastag, fehér burokban van. Termőhely és idő: Leginkább tölgyesben, szelídgesztenyésben található, de mindig csak a fák mellett, mert gyökérkapcsolt gomba. Előfordul fenyvesben és mogyorócserjék között is A melegebb, száraz, agyagos talajt kedveli, mert a melegebb vidékek gombája. Melegebb években néhol tömegesen is előjön, de általában nem mondható gyakorinak. Június és október között, főleg augusztusban jelentkezik. Felhasználás: Jóízű, ehető, közkedvelt és keresett gomba. A régi római idők óta ismert és az egyik legtöbbre tartott gombafaj. Igen ízletesen és sokféleképpen elkészíthető Konzervnek, salátának és

szárítmánynak is jó. Az ételt a főzéskor kioldódó sárga szín szépen megfesti. Hasonló fajok: Minden hasonló galócától feltűnően és összetéveszthetetlenül megkülönbözteti élénksárga tönkje és lemezei. A mérgező légyölő galóca lemezei és tönkje fehér. A hasonló színű galambgombáknak nincsen gallérjuk és bocskoruk, tönkjük sem sárga, és húsuk pattanva törő. 13 Cseh kucsmagomba Jellemzés: Süvege hosszában árkos, gödrös, és a hosszú tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, azt gyűrűszerűen körülveszi. Süveg: Harang vagy kucsma alakú 2-4 cm magas, hosszában árkolt, hullámosan gödrös. A tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, az egész süveg a tönktől körös-körül eláll. Színe sárgásbarna, vörösesbarna A spórapora fehéres Tönk: 5-15 cm magas, karcsú, fehér, törékeny. Hús: Merev, puha, viaszosan törékeny, de nedvdús és romlékony. A gomba belseje átmetszve egyetlen üreg, amelyet részben

vattaszerűen laza szövedék bélel ki. Szag és íz: . Nem jellegzetes Termőhely és idő: Erdőszéleken és erdőkben, bokros helyeken kora tavasszal, áprilistól júniusig terem. Felhasználás: Kevésbé értékes, mint a többi kucsmagomba, de ugyanúgy felhasználható. Csak a fiatalja jó, az idősebbje vizenyős, romlékony, sőt forrázás nélkül megárthat Hasonló fajok: Jellegzetes gomba, illetve két igen hasonló faj, amely a többi kucsmagombától és a papsapkagombáktól jól elkülöníthető azáltal, hogy a süvege a tönkkel csak a csúcsán nőtt össze, és a tönköt harangszerűen veszi körül. 14 Csigapereszke Jellemzés: A pereszkékre és a galambgombákra is emlékeztető csigagomba. Színe fehér alapon biborlilás színnel felhősen foltos. Kalap: Közepesen nagy termetű, domború vagy ellaposodó, 4-14 cm széles. Fehér alapon szürkés rózsaszínű, vörös, lilásvörös, bíborlila elmosódott foltoktól tarka. Helyenként, főleg a

szélén, lehet sárga foltos is. Gyakran szálkásan tarka, mintha ecsetvonásokkal lenne megfestve. Felülete alig ragadós. Széle begöngyölt Lemezek: Kissé lefutók, alig ritkán állók és nem vastagok. Fehérek, de vörösödők, vörösfoltosak lesznek. Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök, tömör, ritkán igen vastag, csak 3-10 cm hosszú, de I-3 cm vastag. Fehér, rózsásan, vörösesen felhősen foltos Felül aprón szemcsés, pikkelyes Hús: A kalapban is, a tönkben is igen vastag. Fehér, helyenként kissé rózsásvöröses Szag és íz: Íze jó, nyersen kissé kaparó, szaga nem jelentős, avarszagú. Termőhely és idő: Lomberdők talaján ősszel, későn is, egészen a fagyok beálltáig helyenként egyes években bőven található. Seregesen terem, de a fiatal példányokat a vastag avarszőnyeg gyakran még takarja. Felhasználás: Igen jó, ehető gomba, bárhogy elkészítve igen ízletes. Szépen szárad is és csak ritkán kukacos. Hasonló fajok:

Más csigagombafajok nem hasonlók hozzá, inkább galambgombának vagy pereszkének lehet vélni, de jellegzetes színéről könnyen felismerhető. Egyes mérgező galambgombák, például a hánytató galambgomba színben kissé hasonlók, de a galambgombák húsa a tönkben nem rostos, hanem pattanva törik. 15 Csillagspórás susulyka Jellemzés: Kúpos, csúcsos és szálasrostos, selymes barna kalapú, törékeny kis gombák. Lemezeik szürkésbarnák. Kalap: Kúp alakú, majd behasadozó széllel szétterülő, de a közepe akkor is csúcsos marad. 1-6 cm széles Színe különféle árnyalatú barna, többnyire sötétbarna. Felülete sugarasan szálas, szálkás, rostos vagy bordás. Lemezek: Kezdetben szürkések, majd szürkésbarnák, végül barnák lesznek. Spóráik sárgák, a főfaj spórái feltűnően csillag alakúak, több hegyes kiemelkedéssel, más fajok spórája lehet más, például vese alakú is. Tönk: Egyenes, karcsú, alul sokszor gumós, 2-8 cm

hosszú, 2-10 mm vastag. Színe többnyire barnás, de lehet felül fehéres, sárgás vagy lilás is. Hús: Puha, törékeny, a kalapban igen vékony. Színe fehéres, a tönkben többnyire kissé megbarnuló vagy megvörösödő. Szag és íz: Többnyire eléggé erősen kellemetlen rossz szagú gombák, de egyesek lehetnek szagtalanok is. Termőhely és idő: Főleg sűrű erdőben, de máshol is, árnyékos, nedves, nyirkos helyeken teremnek, egyes fajok azonban nyíltabb, füves területen is. Tavasztól őszig némelyik faj helyenként gyakori. Mérgezés: Többé-kevésbé mérgezők, a csillagspórás susulyka eléggé súlyosan is. Tünetei a susulykamérgezésre jellemzők. Hasonló fajok: A csillagspórás susulykához igen hasonló több kisebb termetű barna susulyka van. Ezeket egymástól, sőt a kerti susulykától és rokonaitól megkülönböztetni sokszor csak mikroszkópos vizsgálattal lehet. Minthogy majdnem minden susulyka mérgező, ezért ha el akarjuk kerülni

őket, annak felismerése is elegendő, hogy a gomba susulyka. Az ehető gombák közül a hozzá nem értők a mezei szegfűgombával téveszthetik össze, pedig annak lemezei ritkán állók és nem szürkésbarna színűek, kalapja nem sugarasan szálas, húsa nem olyan törékeny, és jellemző az illata is. 16 Csupros C Csupros tuskógomba Jellemzés: Csoportos növésű, világosbarna, pikkelyes kalapú gomba. Kissé lefutó lemezei is világosbarnás színűek. Gallértalan Kalap: Domború, kissé kúp alakú, végül ellaposodó - de a közepén akkor is kúpos marad , 2-8 cm széles. Színe halványbarnás, okkersárgás, rózsássárgás, világosbarna, sugaras rajzolatú és sötétebb apró szálkás pikkelyek díszítik, főleg középen. Széle idős korban kissé bordás. Lemezek: Kissé lefutók, sűrűn állók. Csak kezdetben fehéresek, okkersárgák, hamar halványbarnák lesznek. Spórapora fehér Tönk: Karcsú, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 3-10 mm

vastag. A kalappal egyező rózsássárgás, világosbarnás vagy barna színű. Felülete rostos- szálas, gallérja nincsen Hús: A kalapban igen vékony, a tönkben rostos, szálakra foszló. Fehéres, világosbarnás színű. Szag és íz: Szaga nem jelentős, az íze kissé fanyar, de nem kellemetlenül. Felhasználás: Jó, ehető gomba, amelyet sokfelé gyűjtenek. Frissen különféle módon elkészíthető. Szárításra is alkalmas A gyűrűs tuskógombától eltérően nem igényel hosszabb főzést. Termőhely és idő: Lombos erdők talaján, különösen tölgy, akác és szelídgesztenye tövében vagy közelében, a talajon, nyáron és ősszel helyenként nem ritka. Különösen a Dunántúl déli részén és a Bükkben igen gyakori, még szárazabb időben is. Hasonló fajok: Összetéveszthető az ehető ízletes tőkegombával, pedig annak nem a kalapja, hanem a tönkje pikkelyes. A gyűrűs tuskógomba pedig nagyobb, galléros, lemezein és tönkjén több a

fehér szín. A tüskés tőkegombának, amely rossz ízű, kalapja is, tönkje is erősen pikkelyes. A többi hasonló termetű csoportos gomba, így pl. a mérgező sárga kénvirággomba kalapja inkább sárga színű 17 Dióízű galambgomba Jellemzés: Nagy termetű, fehér lemezű, fehér tönkű galambgombák. A lemezek és a tönk töve gyakran rozsdafoltos. Kalapszínük zöld vagy húsvörös, vékony kalapbőrük gyakran nem ér a kalap széléig. Kalap: Domború, majd lapos, középen gyakran tölcséresen, gödrösen benyomott, 5-15 cm nagyságú. Színe különféle, legtöbbször húsvörös vagy világoszöld, barnászöld, de lehet majdnem fehéressárgás vagy barna is. Sokszor a kalap közepe sokkal világosabb, sárgásfehér színű Minden színátmenet előfordul rajta. Felülete lehet finoman sugarasan ráncolt, eres Vékony kalapbőre - különösen a húsvörös színváltozatban - szűkre szabott, úgyhogy a kalap húsát a szélén itt-ott nem takarja

teljesen, és a vékony bőr mellett a lemezek bordásan kilátszanak. A kalapbőr csak a kalap feléig húzható le Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, üvegszerűen szétpattanva törékenyek, morzsalékonyak. Fehérek vagy fehéresek, gyakran rozsdafoltosak Spóraporuk fehér Tönk: Rövid, zömök, eléggé vastag, hengeres, 3-11 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag, az alján többnyire vékonyodó. Színe fehér, de a tönk tövén többé- kevésbé rozsdás Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Szag és íz: Nyersen is jóízű, kifejezetten édeskés, dióra emlékeztető. Csaknem szagtalan. Termőhely és idő: Lomberdőben, egyesével sokszor tömegesen teremnek a talajon, a fák alatt. Már kora nyáron tömegesek, mikor a többi faj még ritka, de később is minden erdős vidéken igen gyakoriak. Felhasználás: Egyikük a legízletesebb galambgombáknak, még nyersen is kellemes ízűek, minden elkészítésre alkalmasak. Hibájuk, hogy nagyon

törékenyek és morzsalékonyak, főleg a lemezek törnek apró darabokra. Az is hibájuk, hogy gyorsan kukacosodnak. Jól száríthatók Árusításra a csípős ízű vörös galambgombákhoz, sőt a gyilkos galócához való felületes hasonlóságuk miatt nem engedélyezettek. Hasonló fajok: A vörös és a zöld színű változatokat sokan külön fajnak tartják. A zöldes példányok, ha csak a kalapokat látjuk, összetéveszthetők a gyilkos galócával. A gyilkos galócának azonban a tönkön gallérja és alul bocskora van, húsa pedig nem pattanva törő. A vöröses kalapú példányok más vörös színű galambgombákhoz 18 hasonlítanak, így pl. az élénkvörös, égetően csípős hánytató galambgombához, a vörös kalapú, de sárga lemezű ízletes nagy galambgombához. Igen hasonló hozzájuk a barnuló húsú galambgomba, amely eléggé gyakori faj. Ennek kalapszíne a termőhely szerint változó, többnyire barnásvörös lila, de lehet tarka,

középen zöldessárga, sárgásfehér vagy más színű is. Lemezei fehéresek, majd halvány okkerszínűek, sárgásak. Tönkje fehér vagy szürkés,olykor vörösesen futtatott Húsa fehér színű, de megtörve szürkésbarnára színt váltó. Kellemetlen heringszagú, a szaga romlott halra emlékeztet. A barnulóhúsú galambgomba nálunk erdőkben, nyáron és ősszel gyakori. Ehető, mert a rossz szaga a főzéskor eltűnik, és igy fogyasztásra is ajánlható. Nagyon hasonló még hozzájuk az ugyancsak gyakori, de fogyasztásra nem alkalmas feketésvörös galambgomba, amelynek kalapja sötétebb vörös, feketésvörös, ibolyásvörös vagy középen majdnem fekete. Húsa merevebb, nem barnul meg, és általában kissé csípős ízű, különösen, ha a lemezeket kóstoljuk. 19 Elefántcsont-csigagomba Elefántcsont-csigagomba Jellemzés: Egyszínű fehér vagy sárgásfehér, nyálkás, ragadós kalapú, közepes termetű őszi gomba, amely ritkán álló,

vastag, viasszerű lemezeiről és a tönkön korpás pikkelyeiről ismerhető fel. Kalap: Félgömb alakú, domború, 3-10 cm nagy. Pereme fiatalon aláhajló, kissé pihés Lemezek: Feltűnően ritkán állók, vastagok, nem törékenyek, kissé lefutók. Tönk: Karcsú, vékony, gyakran hullámosan görbe, hajlott, 5-10 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. Felülete kissé ragadós A kalap alatt, a felső harmadában szemesés, korpásan pikkelyes. Hús: Fehér. Szag és íz: Igen jellegzetes, kellemetlenül erős "csigagombaszagú" és aromás ízű. Termőhely és idő: Ősszel terem erdőkben, a talajon magányosan, néha seregesen. Helyenként gyakori. Felhasználás: Ehető és sokféleképpen felhasználható gomba, de jellegzetes aromája miatt csak kevesen szeretik. Elkészítés előtt ragadós bőrét le kell húzni, de az étel így is kissé nyálkás tőle. Szárítható, gombapornak is használható Hasonló fajok: Hasonlít hozzá a helyenként nem ritka csípős

fehér pereszke, amelynek lemezei azonban vékonyabbak, nem lefutók és sűrűn állók. Kalapja nem ragadós és íze csípős. Más, esetleg felületesen hasonlító fehér gombáktól, mint pl a tarlógombától, az erdőszéli csiperkétől, a fehér gyilkos galócától megkülönbözteti, hogy azok lemeze nem lefutó, nem vaskos, és hogy tönkjükön gallér is van. Hasonlít hozzá több más csigagomba, így leginkább a vagy fehér csigagomba, amelynek kalapja száraz, nem nyálkás, és húsa is vastagabb. Az ősszel helyenként igen gyakori, más színű többi csigagombát színük alapján könnyű megkülönböztetni. 20 Élénkszínű nyirokgomba Élénkszínű Jellemzés: Tölcsér alakú, Iefutó lemezű, sárga kalapú, zömök gomba. Lemezei kissé ritkán állók és az átlagosnál vastagabbak. Kalap: Kezdetben domború, majd ellaposodó, végül egy kissé tölcséres. 410 cm széles, púpos vagy közepén bemélyedő is lehet. Sárga, rózsássárga vagy

világos narancsszínű. Sima vagy aprón pikkelyes, nem ragadós. Lemezek: Kissé ritkán állók, erősen lefutók, és kissé vastagok, viaszszerűek. Színük a kalaphoz hasonló sárgásfehér, halványsárga. Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök, tömör, 4-10 cm hosszú, 5-15 mm vastag. Fehéres, sárgás, rózsássárgás. Felülete kissé szálas Hús: Puha, eléggé törékeny, sárgásfehéres vagy halvány narancssárgás színű. A kalap közepén eléggé vastag. Szag és íz: Nem jelentékeny. Termőhely és idő: Mezőkön, legelőkön és erdei füves helyeken, főleg csak ősszel terem. Egyes években helyenként nagyobb mennyiségben található Felhasználás: Jóízű ehető gomba, amely ritkán kukacos és fogyasztásra ajánlható. Hasonló fajok: Összetéveszthető egyes tölcsérgombákkal, amelyek között mérgezők is vannak, így a rozsdasárga tölcsérgombával. A tölcsérgombáktól megkülönböztetik kissé ritkán álló és kissé vastag

lemezei, erre a kevéssé feltűnő tulajdonságra ezért fokozottan figyelni kell. 21 Erdei csiperke Jellemzés: Barna, pikkelyesen tarka kalapú, hamar megfeketedő lemezű, erősen vörösödő és aránylag vékony húsú, vékonyabb tönkű csiperkék. Kalap: Félgömb alakúból, tojásdadból olykor majdnem szögletes harang alakon át hamar kiterülő. 4-10 cm széles A kalapbőr lehúzható Színe vörösbarna, barna, szürkés alapon széles, de nem felszakadozó barnás szálakkal és pikkelyekkel díszített. Középen szürkésbarna, csupasz. A nyomáshelyeken barnásan vörösödő Lehet félgömb alakú, szélesebb kalapú és alacsonyabb növésű, rozsdásbarna, a kalapra simuló, szálas pikkelyekkel fedett is. Lemezek: Már kezdetben szürkés rózsaszínűek, és barnásvörösön át gyorsan feketednek. A fiatal gomba lemezei a nyomáshelyeken élénk húsvörös színűek. A lemezek nyirkosak, nedvesek, törékenyek. Tönk: Egyenletesen karcsú, az alján

többnyire talpszerűen duzzadt, bunkós, 5-10 cm hosszú, de csak 1-2 cm vastag. Van rövidebb és megnyúltabb változata Színe kezdetben fehér, de igen gyorsan szürkül, barnul, márványosan feketedik, nyomásra lehet vörösfoltos. Felülete hamvas, selymes. Belül szélesen csövesedő, csak alul tömör Gallérja egyszerű, eléggé vékony, lelógó, gyakran aránylag mélyen álló, fehérből gyorsan szürkésbarnára feketedik. Hús: Merev. Fiatalon fehér, megtörve hamar húsvörösre vagy borvörösre színeződik, a lomberdőben élő fajé rögtön vérvörös lesz. Az idősebb gomba húsa szürkül, barnásfekete lesz. Csak a tönk aljában marad fehér, ahol viszont sárguló is lehet Szag és íz: Enyhén sajátos, csiperkére és parafára emlékeztető illatuk van. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt előfordulnak. A fenyvescsiperkét a fenyőerdőkben, az erdei csiperkét pedig a tölgyesekben, bokros helyeken, főként meszes talajon

találjuk. Mindkét faj júliustól októberig gyakori, de nem mindenütt és nem minden esztendőben. Néha igen nagy tömegben jönnek elő, seregesen és nagy boszorkánykörökben, de hamar, egy-két nap alatt megöregszenek. Felhasználás: Jóízű, de kevéssé állóképes csiperkék, és mivel az ételt feketére festik, nem is közkedveltek. Hasonló fajok: Megjegyezzük, hogy nálunk a rozsdabarna kalapú, karcsúbb növésű, erősebben vörösödő húsú, lomberdőinkben élő erdei csiperke a gyakoribb. Az inkább szürkésbarna kalapú, zömökebb, vörösre színeződő húsú fenyvescsiperke valamivel ritkább, már csak azért is, mert kevesebb a fenyőerdő. Az erősen fekete lemezű, barna és pikkelyes kalapú, erősen vörösödő húsú erdei csiperkék nem könnyen téveszthetők össze más gombával. Legfeljebb arra vigyázzunk, hogy a sárguló csiperke pikkelyes példányaival ne tévesszük össze. Az is előfordul, hogy fiatal példányait

összetévesztik a mérgező téglavörös susulykával, pedig annak tönkje nem galléros, lemezei világosabbak, szürkésbarnák vagy vörösesbarnák maradnak, kalapja sugarasan rostos, behasadozó, húsa nem meggypiros, hanem halványvöröses lesz. Az ehető piruló őzlábgombához is hasonlíthat, de annak lemezei fehérek maradnak, gyűrűje eltologatható, és tönkje a kalapból csuklósan kifordítható. A piruló galócától, és a Párducgalócától abban különbözik, hogy azoknak a lemezei fehérek, kalapjukon a pettyek pedig világosabbak a kalap színénél. 22 Erdei szegfűgomba Jellemzés: Fehéres színű, szegfűgomba illatú. Lemezei ritkán állók A tönk töve sötét vörösesbarna. Többnyire csoportos. Kalap: Kicsiny, 1-6 cm széles, eleinte domború, később lapos. Színe fehéres, de lehet rózsás, lilás, szürkés vagy feketés is. A széle idős korban többnyire bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, fehérek, olykor halványan

sárgásak vagy barnásak. Spórapora fehér Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 3-8 cm hosszú, 2-5 mm vastag. Felül fehéressárgás, lefelé fokozatosan sötétebb, középen vörösbarna, alul lilásfekete színű. Általában kissé csoportos, 3-6 példány nő együtt. Hús: Fehéres, a kalapban vékony, rugalmas, merev, a tönkben igen szívós. Szag és íz: A mezei szegfűgombához hasonlóan szegfűszegszagú. Termőhely és idő: Erdőben a talajon, korhadó leveleken, kis csoportokban seregesen terem. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori Felhasználás: Jó ehető gomba, amelyet - bár kicsiny - érdemes gyűjteni. Leginkább levesnek alkalmas. Hasonló fajok: A mérges gombák közül hasonlítanak hozzá a parlagi, a kisfehér és a viaszfehér tölcsérgomba, de azoknak lemezei sűrűn állók és lefutók. Mindegyiktől különbözik illatával és az alján sötét színű, szívós tönkjével is. A mezei szegfűgombától megkülönbözteti fehéres színe és

termőhelye. Az ugyancsak ehető rozsdásszárúfülőke lemezei sűrűn állók. 23 Erdőszéli csiperke Jellemzés: Húsa ánizsszagú és megsárguló. A gomba nyomásra kívül is sárgul. A lemezek sokáig halványak, de végül csokoládébarnák, feketések lesznek. Tönkje csöves és talpas Kalap: Fiatalon tojás-, gyűszű- vagy hegyes harang alakú, nemegyszer szögletes, aránylag kicsiny, majd félgömb alakú, ernyőszerűen kiterülő, végül lapos lesz. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa közepesen vastag Bőre lehúzható, fehér, selymesen fényes, néha sárgás krémszínű, a nyomáshelyeken sárgásan foltosodik. Idős korban barnásszürkés, feketedő, néha pikkelyes is. Lemezek: Fiatalon fehérek, halványszürkén át vörösesbarnára feketedők, de sokáig világos színűek. Néha a sötétedés a szürkésrozsdás árnyalaton is átmegy, máskor csak a barnásrozsdáson. Az idős gomba lemezei nyirkosak, vizesek Tönk: Karcsú, alul hirtelen

kiszélesedő, talpszerű, gumós vastagodással, amely lehet szögletes vagy gömbölyded. Gyakran görbe, 5-15 cm, néha 25 cm hosszú,1-5 cm vastag Színe fehér, de sárgán foltosodó, selymes, felülete finoman szálas és pelyhes. Az idős gomba tönkje, főleg a kalap alatt szürkülő, sötétedő, alján sárguló vagy rozsdás. Állománya szálas-rostos, belül hamar csövessé, üregessé válik Gallérja fejlett, lehet kettős rétegű, vastag vagy hártyaszerű, alsó szélén pelyhes vattaszerű, fehér, néha szalmaszínű, elálló vagy lelógó. A fiatal gomba: Tönkje hamar megnyúlik, és gumója aránylag széles, ugyanakkor a kalap még fejletlen, gyűszűszerű. Hús: Kissé merev. Fehér, olykor sárguló, de többnyire csak a kalap bőre alatt és a tönktövében lehet sárgás Az idősebb gomba húsa, különösen a tönkben, szürkülő, feketés is lehet. Szag és íz: Íze kellemes, enyhén édeskés, diószerű. Szaga ánizsra, néha kissé keserű

mandulára emlékeztet Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben, az erdőszéleken terem, akácos erdeinkben a leggyakoribb gombák közé tartozik. Ritkás erdőben, legeltetett erdőszéleken, erdei tisztásokon, bokros helyeken, erdei utakon, réten, kertben sokfelé gyakori. Nyári és őszi gomba, amely eső után májustól novemberig terem Felhasználás: Sokféleképpen elkészíthető jóízű csemegegomba, éppúgy, mint a kerti csiperke. Hasonló fajok: Az erdőszéli csiperkék is egy összevont csoport, ide sorolható a közel rokon, de kisebb termetű, sárguló kalapú, ánizsszagú karcsú és hosszúlábú csiperke, melyek szintén ehetők, ha nem is elsőrangúak. Az erdőszéli csiperke sok gombához hasonlít A mérges gombák közül a fehér gyilkos galócával téveszthető könnyen össze, mert lemezei kezdetben eléggé sokáig fehéresek lehetnek, és a tönk alja gumós. Alakja is karcsú, termőhelye is azonos, sőt a szaga is majdnem hasonló lehet,

mert az ánizsszag fiatalon nem eléggé érezhető. A fiatal gyilkos galócával való összetévesztésre ezért fokozottan kell ügyelni A gyilkos galóca legjobb megkülönböztető jele a teljesen fehéren maradó lemezek és a tönk alján a bocskor. A téglavörös susulyka fiatal példányai is hasonlítanak hozzá, itt a gallér hiánya a megkülönböztető jel, továbbá a kalap bőrének rostossága. Fiatalon mindegyik gomba még világos lemezű, alakra hasonló, és kívül többé-kevésbé fehér. Ezért a fiatal, ki nem nyílott erdőszéli csiperkét ne gyűjtse az, aki nem ismeri biztosan, és csak teljes tönkkel szabad szedni. A sárguló csiperkéktől legbiztosabban a szaga különbözteti meg, de azok sárgulása is sokkal erősebb, és kifejezetten citromszínű. A retekszagú fakógomba fehér színű változatától már gallérja is megkülönbözteti. 24 Farkastinoru Jellemzés: Tönkje hálózatosan recés, és alul meggyvörös. A csöves rész

zöldessárga, nem piros, nyomásra kékül. Íze keserű Kalap: Félgömb alakú, domború, vastag húsú, 6-20 cm széles. Színe szürkésbarna, de halványsárgától a kifakult szürkéig több változatban előfordul. Elmosódottan foltos is lehet. Felszíne kezdetben bársonyos, molyhos, szarvasbőrszerű tapintású. Csöves rész: Igen szűk nyílású, fiatalon sárga, később zöldessárga lesz. A nyomáshelyeken azonnal zöldeskékre vagy kékesfeketére színeződik. A spórapor barnássárga. Tönk: Merev, tömör, megnyúlt. Többnyire alul gumós, a vastagodás alatt hegyesedő, kb. 6-15 cm hosszú, 2-6 cm vastag Színe fent sárga, alul meggyvörös A tönkön kárminpiros, bíborvörös színű hálózat látható, amely többnyire eléggé kifejlett. Hús: Halványsárga, merev, kemény, megtörve kissé kékül. Szag és íz: Szaga enyhén, de nem kellemesen savanykás. Kellemetlenül kesernyés ízű. Termőhely és idő: Nyári, kora őszi gomba. Lomberdőben és

fenyvesben, főleg meszes talajon terem. Gyökérkapcsolt gomba Nálunk aránylag ritkán, és ahol előjön, ott is többnyire csak egyesével található. Mérgezés: Mérgező. Elfogyasztása után rosszullét, hányás, hasmenés jelentkezik Kesernyés íze miatt azonban többnyire nem eszik meg. Szárítva is kissé mérgező Hasonló fajok: Az ízletes vargányával és más ehető tinórufajokkal csak akkor téveszthető össze, ha a tönk vörös színe nem látszik. Ezért tilos a tinórugombák gyűjtése tönk nélkül, és csak a kalapoknak az árusítása. A molyhos tinórú karcsú tönkű, tönkjén vörös szín is lehet, de hálózat nincsen, íze pedig nem kesernyés. Igen hasonló hozzá az ugyancsak mérgező kesernyés tinóru. Ennek tönkje azonban többnyire vörös szín nélkül hálózatosan recés, és a tönk lefelé a talajban kihegyesedő, gyökérszerű részben folytatódik. Végül a változékony tinóru is hasonlít hozzá, de annak termőrétege

vörös, és a tönkön a hálózat hosszú szemű. A sátántinóru pedig világos kalapú, hasasabb tönkű, hasonló gomba, de a csöves része is vörös. Fattyú-kucsma 25 Fattyú-kucsmagomba Jellemzés: Süvege hegyesen kúpos, méhsejtszerűen gödrös, alsó része nem nőtt a tönkhöz, kissé eláll tőle. A süveg és a tönk belül egyetlen üreg Süveg: Rövid, csak 2-4 cm magas, hegyesen tojás alakú, kúpos. A tönkkel fele hosszúságban nőtt össze, ezért a széle alul a tönk körül elálló, közte és a tönk között hézag van. Színe sárgásbarna, zöldesbarna Felületén a gödrök hosszúkásak és sorokba rendezettek. Az elválasztó bordák többé-kevésbé párhuzamosak, feketések Spórapora fehéres. Tönk: Hosszú, alul szélesebb, felül vékonyodó, 4-10 cm hosszú, az egész gomba kb. 8-14 cm magas. Színe fehér, sárgásfehér Felülete felül lehet kissé árkos, barázdás A süveg és a tönk belül egyetlen sima felületű üreg.

Hús: Merev, viaszszerűen puha, törékeny. Szag és íz: Jóízű, lisztszagú. Termőhely és idő: Tavaszi gomba, áprilistól júniusig terem, réten, legelőn és erdőszéleken. Erdei füves helyeken, tisztásokon is helyenként gyakori, sőt olykor tömeges is. Felhasználás: Jóízű és ugyanúgy felhasználható, mint az ízletes kucsmagomba. Hasonló fajok: A papsapkagombákhoz hasonlíthat. Ezek belseje azonban nem egyetlen üreg, hanem válaszfalakkal több üregre osztott. A többi kucsmagombához inkább hasonló. Az ízletes és hegyes kucsmagomba abban különbözik tőle, hogy süvegük a tönkkel teljesen összenőtt, a cseh kucsmagomba süvege viszont csak a csúcsán függ össze a tönkkel. 26 Fehér gyilkos galóca Jellemzés: A gyilkos galócához hasonló, de egyszínű, teljesen fehér gomba, tönkjén lelógó gallérral és a tönk tövén jól fejlett bocskorral. Kalap: Félgömb alakúból domború, majd kiterülő, kb. 5-8 cm széles Kezdetben

hófehér színű, később a közepén lehet kissé sárgás. Ragadós vagy szárazon fényes. Pereme néha pelyhes. Bőre lehúzható Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a kalap szélén szélesebbek, fehérek. Spórái fehérek, gömbölydedek. Spórapora fehér Tönk: Karcsú, 8-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, tömör, később esetleg odvasodó. Színe fehér Gallérja lelógó A tönk alján, a gumón fejlett bocskor van, amely nemritkán a tönkre tapad. A bocskor a tönk gumós tövével együtt mélyen az avarba süllyed, és könnyen beleszakad. Hús: Fehér, eléggé puha, vizenyős, hamar romlik. Szag és íz: Szaga többnyire jelentéktelen, olykor a gyilkos galócáéhoz hasonló. Az idősebb példányok íze lehet kissé csípős, kaparó. A fiatal gomba: Tojás alakú, teljesen burokba zárt, felül keskenyebb. Termőhely és idő: Nedvesebb, meszes talajú erdőkben termő gyökérkapcsolt gomba, amely inkább a melegebb vidéken fordul elő. Nálunk csak

Gödöllő környékén gyakori, de egyes helyeken, a Dunántúlon és másutt is megtalálható. Főleg tölgyfák alatt, egyesével vagy néhány példány nő. Már májusban előjöhet, és októberig előfordul. Mérgezés: Halálosan mérgező, ugyanúgy, mint a gyilkos galóca. Hasonló fajok: A felületes gyűjtő több más gombával összetévesztheti, leginkább a fiatal csiperkékkel vagy a tarlógombával, esetleg a májusi pereszkével. Ha azonban a bocskorra és fehér lemezeire ügyelünk, egyikkel sem téveszthetjük össze. A csiperkét megkülönbözteti még megsötétedő lemeze, a tarlógombát csuklósan kiforduló tönkje, a májusi pereszkét a gallér hiánya, és mindhármat aránylag keményebb, vastagabb húsa is. Fehér porhanyósgomba 27 Jellemzés: Fehéres kalapú, lilás lemezű, törékeny, többnyire kicsi gomba. Kalapja domború vagy lapos, a szélén bordás. Kalap: Domborúból laposan szétterülő, 3-12 cm széles. Fehér, olykor kissé

sárgás vagy lilás árnyalatú. A kalap széle többnyire pelyhes, csipkés fátyolmaradványokkal Lemezek: Kezdetben szürkés rózsaszínűek, lilásak, végül sötét vörösbarnára, feketésbarnára színeződnek. Tönk: Karcsú, egyenes, 4-12 cm hosszú és 3-6 mm vastag. Feltűnően törékeny, de rostos állományú. Hús: Fehér, a kalapban vékony, igen törékeny. Szag és íz: Nem jellemző. Termőhely és idő: Erdőben, erdőszélen, utak szélén, de kertekben is, árnyékos helyeken, a talajon vagy fatörmeléken gyakran seregesen is terem. Olykor egyesével, de többnyire 2-3 példányból álló kis csoportokban jelenik meg. Már kora tavasztól egészen késő őszig sokfelé gyakori. Felhasználás: Ehető, különösen levesben vagy salátának elkészítve fogyasztható. Annyira törékeny, hogy rosszul tárolható és nehezen szállítható, ezért nincs árusításra engedélyezve. Hasonló fajok: Eléggé jellegzetes, könnyen felismerhető. Csak az

ugyancsak ehető tavaszi rétgombához és az erdei szegfűgombához hasonlít kissé, de az előbbi lemezei világosabbak, sárgásbarnák, tönkje pedig galléros, az utóbbi lemezei fehérek, és mindkettő szívósabb állományú, nem ilyen törékeny gomba. Feketedő nedűgomba 28 Jellemzés: Kicsi, kúpos kalapú, feltűnően sárgáspiros gomba. Nyomásra, sérülésre feketefoltos lesz. Kalap: Hegyes kúp alakú, végül a szélein visszahajló, de a középen kúpos marad, 2-6 cm széles. Színe élénksárga, narancsszínű, piros, többnyire e színekből keverten foltos. Nyomásra feketén foltosodik, az idős gomba végül magától is megfeketedhet. Állománya kissé szálas Lemezek: Tönkhöz nőttek, eléggé ritkán állók, kissé vastagok. A színük kénsárga, de helyenként megszürkülnek. Spórapora, spórái fehérek Tönk: Karcsú, egyenes, 6-10 cm hosszú, 5-10 mm vastag. Sárga, a töve fehér Szálasan csíkos. Megfeketedő Hús: Igen puha,

vizenyős, sárga vagy narancssárga színű, de végül megfeketedik. A kalapban igen vékony. Szag és íz: Nem jellemző. Termőhely és idő: Füves helyeken, réten, mezőn, legelőn és erdei tisztásokon a fű között magányosan, tavasztól őszig esők után található. Felhasználás: A többi nedűgombától eltérőleg ez a faj mérgező, illetve más földrészen súlyosan mérgezőnek tekintik, ezért legalábbis gyanús. Nem szabad fogyasztani. Hasonló fajok: A nálunk helyenként gyakori többi élénk színű nedűgombához, így például a sárga nedűgombához és a vörös nedűgombához hasonlít. Fenyő tinoru 29 Jellemzés: Sárgásbarna, rozsdaszínű, ragadós kalapú, fenyvesben termő, közepes termetű tinóru. Sárga tönkjén, fiatal korban fölül finom, korpaszerű szemcsék vannak. Kalap: Kúpos, félgömb alakú, domború, végül ellaposodó, 3-10 cm, átlagban 5-7 cm nagy. Felülete nyálkás, ragadós, szárazon fényes. Színe

sárgásbarna, kissé vöröses árnyalattal vagy vöröses Marna. Az idős gomba sárgásra fakul, különösen a szélén. A kalap bőre könnyen egészben lehúzható. Csöves rész: Kezdetben szűk nyílású, fehéres vajsárga, később sárga és tág nyílású. A fiatal gombán kiizzadt sárgás, tejszerű folyadékcseppek láthatók. A spórapor barnássárga. Tönk: Aránylag alacsony, eléggé egyenletes vastag vagy felfelé kissé vékonyodó, rostos, tömör, 4-6 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Világossárga, felső harmadán apró, gyöngyszerű, majd barnás, korpaszerű szemcséket láthatunk. Hús: Lágy, halványsárga színű, nem változó. Szag és íz: Kissé gyümölcsre emlékeztető ízű és szagú. Termőhely és idő: Kora tavasztól késő őszig fenyvesben mindenütt gyakori. Fenyőfákkal gyökérkapcsolt gomba, meszes és homokos talajon tömegesen és bőven terem. Seregesen is előfordul Aránylag kis termetű, ezért a fenyőtűk közül nem emelkedik

magasra. Felhasználás: A fiatal gomba frissen elkészítve jóízű, legjobb pörköltnek. Elkészítés előtt a kalap bőrét le kell húzni, különben az étel nyálkás lesz. Főzés közben megbarnul. Az idősebb példányok tönkjét és az elöregedett csöves termőréteget helyesebb lefejteni és eldobni. Nem eléggé állóképes, nehezen és rosszul szárad Hasonló fajok: A fenyőtinóru tulajdonképpen két egymáshoz igen hasonló faj, amelyek gyakorlati jelentősége egyforma. Hasonlók az ugyancsak ehető, ragadós kalapú, fenyvesben termő gyűrűstinóruk is, de azok jól megkülönböztethetők azáltal, hogy tönkjükön gallér is van. A többi tinóru viszont nem ragadós kalapú, és általában nem fenyvesben termő. Fenyő pereszke 30 Jellemzés: Főleg késő ősszel, fenyvesekben seregesen termő szürkés, feketésen pikkelyesen szálas, kúpos kalapú. kisebb termetű gomba Lemezei és tönkje szürkésfehér. Kalap: Kezdetben kúpos, majd lassan

kiterülő, de a közepén ilyenkor is kissé csúcsos. 2-10 cm széles Színe világosszürke, szürke alapon sötétebb szálas vonalakkal sűrűn, sugarasan rajzolt, vagy apró, feketés pikkelyektől tarka. Néha eléggé világos, majdnem fehér, máskor hamvasfekete, ritkábban barnás, többnyire egérszürke, közepén feketés. Kissé nemezes tapintatú kalapbőre csak kb a feléig húzható le Széle idősebb korban behasadozó is lehet. Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók vagy kissé foggal lefutók, fehérek, szürkésfehérek. Spórapora fehér. Tönk: Többnyire zömök, rövid, 3-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Fehér, szürkésfehér, néha szálasan csíkos, sokszor a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hengeres, gyakran egyenletes, máskor felfelé vékonyodó, rostos, de puha húsú. Mélyen ül a földben Hús: Merev, de törékeny, a tönkben foszlósan rostos. Fehér, szürkésfehér, szürke Szag és íz: Lisztre, máskor korhadó fenyőtűkre,

földre emlékeztető szagú és kissé szappanízű. Termőhely és idő: Főleg őszi gomba, többnyire elég későn, csak októberben jelenik meg, és a havazásokig, a nagyobb fagyokig terem. De enyhe télen vagy tavasszal, sőt olykor nyár elején is előjön. Fenyvesben többnyire igen nagy tömegben, seregesen találjuk, különösen homokos, kavicsos talajon. Felhasználás: Bőven termő, és megfelelően elkészítve jó ízű, ehető gomba. Ízét különféleképpen ítélik meg, sokan dicsérik, de vannak akik nem tartják jóízűnek. A kalap bőrét tanácsos lehúzni, lekaparni, mert így jobb ízű. Az elkészítési módtól is sok függ Sajátos íze miatt régebben rákízű pereszkének nevezték. Hasonló fajok: A fenyőpereszke tulajdonképpen nem egy faj, több közel rokon pereszkét foglalunk össze e név alatt. A leggyakoribb őszi, fenyvesben termő törzsalaktól megkülönböztethető, pl a sötét, majdnem fekete kalapú és szürke lemezű bükki

pereszke, a lemezein rózsás színt mutató rózsás pereszke, valamint a nagyobb termetű és rossz ízű csípős szürke pereszke Igen hasonlít végül hozzá az ehető sárguló pereszke, amely lombos erdők talaján, nyáron terem, világosabb fehéres színű, és citromsárgásra színeződik. Ezeken kívül változatos alakja és színe miatt több gombához lehet hasonló. A mérges gombák közül hasonlít rá a párducpereszke, amely felismerhető arról, hogy zömökebb, nagyobb, barnásszürke kalapján szürkésfeketés széles pikkelyek vannak, tönkje középen vastag, hasas, bunkós. Magashegyi fenyvesekben és bükkösökben terem, nálunk nagy ritkaság A susulykák hasonló alakúak, nagyságúak, és kalapjuk is sugarasan repedező, lemezeik azonban barnás, szürkésbarna színűek, de kalapjuk színe is eléggé különbözik. A szürke pereszke, hasonló, de nagyobb kalapja nem pikkelyes, kalapbőre jobban lehúzható, fehér lemezei inkább a sárga felé

hajlanak, tönkje is vastagabb, magasabb, sárgásfehér. A szappanszagú pereszke is hasonlít hozzá, de kalapján hiányoznak a sugaras fekete szálak és pikkelyek, húsa pedig megtörve vöröses lesz. Ezek egyike sem jó, ehető gomba. 31 Földtoló galambgomba Jellemzés: Nagy termetű, többnyire tölcsér alakú, fehér gomba. Lemezei érintkezési helyén a tönk halványan kékes lehet. Kalap: Kezdetben gömbölyű, domború, később a közepén tölcsérszerűen bemélyedő, de a széle többnyire begöngyölt marad, 8-15 cm széles. Színe fehér, barnásfehér, de mivel előbújáskor már a talajban kinyílik, és a fölötte levő földréteget felemeli, a kalap teteje mindig földes, a vastagabb törmeléktől szennyes. Idős korban foltosan megbarnul Lemezek: Kissé lefutók, sűrűn állók, és kissé vastagok. Fehérek, de főleg a tönk körül olykor halvány zöldeskéken árnyaltak. Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök, hengeres vagy felül kissé

vastagabb, 5- 13 cm hosszú, 1-5 cm vastag. Fehér, de fenn a lemezek mellett többnyire halvány zöldeskékes árnyalat látszik. Hús: Merev, kemény, pattanva törő. Szag és íz: Íze eleinte jó, később kissé csípős, retekízű. Szaga sajátos, kissé halszagra emlékeztető. Termőhely és idő: Lomberdők talaján, nyáron és ősszel terem, száraz időben is. Helyenként gyakori. Felhasználás: Ehető, de nem jó minőségű. Az összetévesztési lehetőségek miatt sem ajánlható biztonságos gyűjtésre. Hasonló fajok: A földtoló galambgomba rendkívül hasonlít a nagy fehér tejelőgombákhoz, így a keserűgombához, a pelyhes keserűgombához és rokonaihoz, amelyek általában erősen csípős ízük miatt fogyasztásra alkalmatlanok. A tejelőgombákat megkülönbözteti ugyan tejnedvük, de az száraz időjárás esetén beszáradhat. Felületes megfigyelés esetén összetéveszthető a mérgező viaszfehér tölcsérgombával is, bár annak húsa

szálas rostos, nem pattanva törő. A földtoló galambgombát minden hasonló gombától megkülönbözteti tönkjének és lemezeinek halvány zöldeskék színe, az azonban nem minden esetben látszik. 32 Gyapjas tintagomba Jellemzés: Középnagy, feltűnő gomba, amelyet hosszúkás tojásdad, gyapjas kalapjáról könnyen felismerhetünk. Kalap: Kezdetben hosszúkás, hengeres, megnyúlt tojás alakú, majd kúposan szétnyíló, 5-16 cm széles. Színe fehér, közepén sárgás, szélei esetleg kissé rózsásak. Feltűnően sűrű, elálló, gyapjas-pelyhes, fehér, később barnás pikkelyekre felszakadozó. Széle bordás és behasadozó. Lemezek: Szélei először fehérek, majd élük rózsaszín, végül megfeketednek és tintaszerűen elfolyósodnak. Spórapora barnásfekete Tönk: Megnyúlt, karcsú, csöves, lefelé vastagodó, esetleg alul kissé gumós és gyökerező. 5-16 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag, tömör A tönkön többnyire elmozdítható, kicsiny

gyűrűszerű gallér van. Hús: Puha, kissé vizenyős, fehér, majd kissé rózsaszínes. Szag és íz: Csaknem szagtalan, íze kellemes. Termőhely és idő: Trágyás talajon, füves helyeken, megművelt területen, de erdőszélen is terem, főleg homokos talajon. Útszélen, szőlőkben, földeken, kertekben, legelőkőn többnyire seregesen találjuk. Tavasztól őszig eső után elég gyorsan, helyenként tömegesen jelenik meg. Felhasználás: Kitűnő ehető gomba, minden módon elkészítve jó, de csak addig, míg lemezei nem feketednek meg. Rántva és levesbe a legalkalmasabb Puha, vizenyős húsa miatt azonban hamar romlik, a tárolást és szállítást nem jól állja. Hasonló fajok: Hozzá hasonló gomba nincs, legfeljebb a nagy őzlábgombára emlékeztet, de annak kalapján a pikkelyek barnák, lemezei pedig fehérek maradnak. 33 Gyapjaslábú fülőke Jellemzés: Kiss termetű, eléggé szívós húsú barna gomba, melynek tönkjen tövén vattaszerűen

gyapjas. Kalap: Domború, majd kúpos, kicsiny, 2-7 cm széles, fiatalon sárgásbarna, hamvas, majd barna, szürkésbarna lesz. Gyakran fonnyadt Lemezek: Sűrűn állók, olykor kissé ritkán állók, nem lefutók. Színük kezdetben sárga, barnássárga, később barna. a spórapora azonban fehér Tönk: Karcsú, egyenes, merev, 4-8 cm hosszú, 3-4 cm vastag. Világosbarnás színű, merev, töve feltűnően, vattaszerűen pelyhes, gyapjas, sárgásfehér vagy citromsárga színű. Hús: A kalapban vékony, a tönkben szívós, világosbarnás. Szag és íz: Kellemetlenül csípős ízű. Szaga nem jellemző Termőhely és idő: Erdőben, talajon, az avar között, olykor seregesen, de nem csoportosan terem. Tavasztól késő őszig, főleg esők után igen gyakori Száraz időben sokszor fonnyadtan található. Felhasználás: Szívós, rágós és rossz ízű, tehát fogyasztásra alkalmatlan. Mint igen gyakori és gyanús faj, mégis említést érdemel. Hasonló fajok: A mezei

szegfűgombától sűrűbben álló barna lemezei, sötétebb barna színe, gyapjas tönkje és termőhelye jól megkülönbözteti. A sárga rétgomba sem erdőben terem, nem csípős ízű, és a kalapnál sötétebb színűek a lemezei. A mérgező susulykák kalapja inkább kúpos, rostos, behasadozó, húsúk törékeny. Kissé hasonló lehet a kis barna fakókombához is, de gyapjas tönkje mindezektől megkülönbözteti. 34 Gyilkos galóca Jellemzés: Közepesen nagy termetű. Tönkjén lelógó gallér és jól fejlett bocskor van. Lemezei fehérek Húsa fehér és nem változik. A kalap színe zöld vagy barnászöld árnyalatú Kalap: Félgömb vagy harang alakúból domború, végül kiterülő, 5-12 cm nagy. Színe fehéres, sárgászöld, olajzöld, zöldesbarna, a szélén sokszor világosabb, selymes, szálas, többnyire kissé sötétebb sugaras rajzolattal. Bőre lehúzható Tetején néha fehér burokmaradványok is lehetnek, de legtöbbször teljesen csupasz.

Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, a tönkre felkanyarodók, a tönköt nem érintik. A kalap szélén a legszélesebbek Fehérek, néha - idősebb gombán - zöldes árnyalattal. Spórapora fehér Spórái fehérek, gömbölydedek. Tönk: Karcsú, lefelé vastagodó, alul gumósan megvastagodott, tömör, később lehet odvasodó, 5-15 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Színe fehér, gyakran halványzöldes színnel márványozott, gyűrűs rajzolatokkal. Gallérja jól fejlett, a fiatal gombán a lemezeket takarja, de később lelógó, többnyire bordásan csíkos. Bocskora fejlett, nagy, fehér, többnyire eléggé eláll a tönktől. Szedéskor a bocskor gyakran egészében a földben marad. Hús: Puha, vizenyős, fehér, és színét nem változtatja. Hamar romlik. Szag és íz: Szaga jellegzetes, kissé a nyers burgonyára emlékeztető különös szag, amely lehet édesen émelygős is. A fiatal gombán a szag alig érezhető Nyersen és főzve is ízletes, ezért megtévesztő A

fiatal gomba: Teljesen burokban van, ezért alakra a tojáshoz hasonló. Kettévágva benne a fejlődő kalap és tönk felismerhető, ilyenkor a kalap még fehér, a tönk bunkós része vastagabb. mint a kalap Termőhely és idő: Lomberdőkben, vegyes erdőkben terem. Leginkább tölgyfák alatt, de kivételesen fenyőfélék alatt is található, egyesével, vagy néhány példány a fától távolodó vonalak mentén. Nyári és őszi gomba, júniustól októberig terem. Melegkedvelő faj, a tőlünk északra fekvő országokban egyre ritkább Nálunk gyakorinak mondható, az országban majdnem mindenütt előfordul. Mérgezés: Igen súlyosan, halálosan mérgező gomba. A halállal végződő gombamérgezéseket nálunk legtöbbször a gyilkos galóca okozza. Hasonló fajok: A gyilkos galóca hasonlít más galócákhoz, de összetéveszthető néhány ehető gombával is. Fiatal és fehérebb példányai különösen az erdőszéli csiperkéhez hasonlítanak. De a csiperkének

rózsaszínűből megfeketedő lemezei vannak, bocskora nincsen. A tarlógomba tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, bocskora nincsen. A zöld galambgombának és a sárgászöld pereszkének sem gallérjuk, sem bocskoruk nincs. Ezen felül a sárgászöld pereszke lemezei és tönkje sárgás, a zöld galambgombák húsa pedig pattanva törik. A fiatal, burokba zárt gomba esetleg a bimbós pöfeteggel és a császárgomba fiataljaival is összetéveszthető. Az átmetszett gombán természetesen a tévedés azonnal szembeötlik Hasonlít hozzá a citromgalóca, amelynek kalapja ugyancsak halványzöldes, zöldessárga színű, de pettyes, tönkje tövén pedig bocskor nem marad, csak a gumó felső szélén van meg a nyoma, mint körbefutó párkány, ránc vagy perem. Nyersen mérgező gomba. Fogyasztásra különben sem alkalmas, nem jó ízű Régebben súlyosan mérgezőnek hitték, a gyilkos galócától ugyanis nem tudták biztosan elkülöníteni. Gyökeres fülőke

35 Jellemzés: Igen hosszú, a talajban gyökérszerűen folytatódó tönkje van. Kalapja ragadós Lemezei fehérek, ritkán állók. Kalap: Kúposan domború, laposan szétterülő, de középen kissé csúcsos, 4- 15 cm széles. Szürkéssárga, szürkésbarna, zöldesbarna. Nedves időben feltűnően ragadós, szárazon fényes. Felülete többnyire sugarasan ráncos. Lemezek: Kissé ritkán állók, eléggé szélesek. Nem lefutók, de a tönkhöz olykor kis foggal hozzánőttek. Színük fehér. Spórapora fehér Tönk: Hosszú, karcsú, alul orsószerűen megvastagodott, 8-25 cm hosszú. Gyökérszerű része a talajban fokozatosan elvékonyodva mélyen (10-30 cm) gyökerező. Színe szürkés-, halványbarnás, felülete hosszant csíkos, rostos Hús: Fehér, rugalmas, nem törékeny. A tönkben erősen szívós, rostos Szag és íz: Enyhén gombaszagú. Termőhely és idő: Az erdei fák gyökereiből, a mélyből előtörve az erdőtalajon magányosan terem. Nyáron és

ősszel sokfelé gyakori Felhasználás: Kalapja ehető, a tönk azonban szívós, rágós. Levesbe vagy más gombákhoz keverve használható. Hasonló fajok: Több más gombához hasonlít, így a sötétlábú pereszke fajcsoporthoz is, de ragadós kalapjáról és mélyen a talajban gyökerező tönkjéről felismerhető. Rokonai közül ugyancsak gyökerező tönkű a hosszúszárú fülőke, de annak kalapja is, tönkje is bársonyos. Egyébként ezek sem mérgezők 36 Gyűrűs tuskógomba Jellemzés: Fatuskón csoportosan termő barna, sárgásbarna gomba, de igen változatos alakú és színű. A lemezek alig lefutók, a tőnk erősen rostos és galléros. A kalapon apró, szálkás pikkelyek vannak. Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, közepén gyakran kis csúcsa van, ritkábban, inkább csak idős korban tölcséres. Vékony húsú, 2-10 cm széles, de megnőhet sokkal nagyobbra is. Színe változóan mézszínű, azaz sárga, sárgásbarna, barna,

rozsdabarna, többnyire körbefutó színgyűrűk tarkítják, vagy a közepe sötétebb barna. Felülete fiatal korban sűrűn, később gyéren, főleg középen aprón szőrös, szálkás, kis sárga pikkelyekkel vagy sötétebb szőrökkel fedett. A pikkelyek letörölhetők Széle gyakran bordás. A kalapok egymás mellett állva az alsókat gyakran fehér spóraporral lisztszerűen beszórják, úgyhogy aki ezt nem tudja, penészesnek nézi őket. Lemezek: Tönkhöz nőttek vagy csak kissé lefutók, nem nagyon sűrűn állók, sőt az idős gombán kissé ritkán állók. Fiatalon ugyan fehérek, de igen gyakran gyorsan barnulnak, vörösesbarnásak lesznek, és többnyire rozsdabarnán foltosodnak. A spórapor fehér. Tönk: Tömör, megnyúlt, eléggé egyenletesen hengeres, nemritkán görbe, 5- 16 cm hosszú, 0, 5-2 cm vastag. Felül sárgásfehér, a gallér alatt esetleg szürkésen zöldes, hamvas is, lefelé fokozatosan sötétebb barna, vörösesbarna, legalul

feketésbarna. Gyakran bordázott, barnásan szálas. Sárgás, néha fehéres gallérja van, amely a fiatal gombán a lemezeket takaró részleges burok maradványa. A gallér vastag, felül bordás rajzolatú. Néha lehet gyengén fejlett is Hús: Halvány, fehéres szürkéssárga, később barnás. Mereven rugalmas, a tönkben szívós, rostos, belül középen szivacsosan laza, a tövében igen kemény. A tönk jellemzően szálakra foszlóan rostos. Szag és íz: Szaga jó, de a nyers gomba íze savanykásan fanyar, sajátságosan összehúzó, lehet édeskésen szappanízű vagy kissé csípős. Ha tartósan rágjuk, torokkaparó. Termőhely és idő: Jellegzetesen őszi gomba. Igen nagy mennyiségben gyűjthető ősz elejétől tél közepéig, de legnagyobb mennyiségben szeptember végétől novemberig. Fatörzsek tövén, tönkökön, erdőkben, erdőszélen, erdei tisztásokon és irtásokon 37 terem, többnyire sok példányból álló (néha 100 gombát is

összefogó) nagy csoportokban. Néha kisebb csoportokban vagy magányosan a talajon is találhatjuk Nálunk általában elhalt faanyagon terem, parazitaként, élő fán csak ritkán jelentkezik. Felhasználás: Jó, ehető gomba, az egész országban általánosan ismert, kedvelt, és nagy mennyiségben árusítják. Legalkalmasabb pörköltnek vagy rizses gombának, és mivel bőven terem, konzerv, gombakivonat készítésére is használható. A tönk szívósan rostos, ezért csak a kalapokat és a tönk felső harmadát készítsük el. Az idős gomba elég gyakran kukacos, tárolásra nem nagyon való, mert ha szedéskor még egészségesnek látszik is, állás közben könnyen megkukacosodik. Szárításra a fiatalja alkalmas. Vigyázzunk, mert nyersen fogyasztva mérgező! A nem eléggé átfőtt gyűrűs tuskógomba nálunk is okozott már többször mérgezést. Jól főzzük meg, legalább 2025 percig Hasonló fajok: Tulajdonképpen nem egy, hanem néhány egymáshoz

hasonló faj. Változatos nagyságuk, alakjuk és színük miatt azonosításuk és felismerésük nehéz. A csoportos, fán termő, hasonló gombák között mérgező csak a sárga kénvirággomba és a rossz ízű vöröses kénvirággomba, de ezek nem gallérosak, kalapjuk nem pikkelyes, és lemezeik színe mindig zöldes árnyalatú. Rossz ízűek még egyes csoportos tőkegombák is, de azoknak lemezei barnássárgák, és a tönkjük pikkelyes. Az ehető fajok közül még néhány csoportos, fán termő gomba hasonlít hozzá, így pl. az ízletes tőkegomba, de annak nem a kalapja pikkelyes, hanem a tönkje, és már tavasztól kezdve terem. A téli fülőke tönkje nem galléros, hanem bársonyos, kalapja pedig ragadós, és nem pikkelyes. 38 Hánytató galambgomba Jellemzés: Piros vagy lilás kalapú,fehér lemezű és tönkű,kisebb, törékeny galambgomba. Íze égetően csípős. Kalap: Félgömb alakú, domború vagy lapos, 4-7 cm széles, de 11 cmig nőhet.

Többnyire vékony húsú és törékeny. Színe vörös, rózsaszínű, élénklila, de gyakran kifakuló. Felülete kissé fénylő, a széle néha bordás. A kalap bőre lehúzható Lemezek: Sűrűn állók, de lehetnek néha ritkábban állók is. Nem lefutók, fehérek, vékonyak, törékenyek, morzsalékonyak. Spórapora fehér Tönk: Zömök, hengeres, 5-8 cm hosszú, 7-2 cm vastag, csövesedő. Tiszta fehér színű. Hús: Fehér, nem nagyon merev, néha kissé vizenyős, de pattanva törő és morzsalékony. Szag és íz: Kissé gyümölcsszagú, égetően csípős ízű. Főzés után a csípős íz mérséklődik. Termőhely és idő: Lombos- és fenyőerdőben, főleg a nedves, nyirkosabb helyeken, a talajon terem. Gyökérkapcsolt gomba Nyáron és ősszel, de inkább a hűvösebb, nedvesebb időben, helyenként gyakori. Mérgezés: Nagyobb mennyiségben fogyasztva erős hányást, csikarást, hasmenést, kisebb fokú mérgezést okoz. Hasonló fajok: A nem csípős ízű

ehető, vörös kalapú galambgombák közül hasonlít rá a barnulóhúsú galambgomba, amelynek húsa színt vált és rossz szagú. A dióízű galambgombának a lemezei és a tönk alja többnyire rozsdafoltos, kalapbőre helyenként nem ér a kalap széléig. Az ízletes nagy galambgomba nem csípős, és a lemezei sárgák. A legjobban hasonlít hozzá a rózsás galambgomba, de annak kalapbőre többnyire kissé bársonyos és nem lehúzható, tönkje vastagabb, húsa sokkal merevebb. A borvörös galambgomba viszont csípős ízű, kisebb gomba, lemezei sárgák. Feltűnően hasonlít hozzá még a ritka sárguló piros galambgomba, amely ugyancsak csípős ízű és megárt, de kisebb termetű, és nyomásra citromsárgán foltosodik. Végül hasonló a kicsiny törékeny galambgomba, amelynek kalapja többnyire ibolyaszínű, lila, de lehet vörös, olajbarna, sőt helyenként zöldes is. Húsa égetően csípős ízű, és elfogyasztva rosszullétet okoz. Homoki

papsapkagomba 39 Jellemzés: Süvege szabálytalanul gyűrött, lebenyes, többcsúcsú, feketésbarna, fekete színű. Tönkje fehéres Süveg: Kisebb vagy közepes, 2-7cm nagyságú, szabálytalan alakú, többcsúcsú vagy lehet majdnem szabályosan kétcsúcsú. A süveget alkotó lebenyek, lapok görbültek, ráncoltak vagy simák lehetnek. Színe sötétbarna, majd feketésbarna, fekete. A lapok alsó oldala fehéres. Spórapora fehéres Tönk: 3-5 (-7) cm hosszú, 1-1,5cm vastag, fehéres, hengeres, sima, helyenként, főleg alul, kisebb barázdákkal, gödrökkel. Átmetszve a tönkben végighúzódó üreg van. Hús: Fehéres, törékeny, viasszerű, néha kissé szívós. Szag és íz: Szagtalan, gyengén édeskés ízű. Termőhely és idő: Homokos talajon, erdőkben, erdőszéleken, utak mentén, különösen nyárasokban, nyárfák környékén gyakori és tömeges. Tavasszal és nyár elején terem. Mérgezés: Nagyobb mennyiség elfogyasztása esetén muszkarin

típusú enyhe mérgezést okoz. Jóízű gomba, fő termőhelyén, a Duna-Tisza közén fogyasztják Megfelelően elkészítve méreganyaga részben elbomlik, ennek ellenére minden évben több mérgezést okoz. Hasonló fajok: Feketés, jellegzetes alakú süvege és fehéres tönkje minden ehető fajtól jól elkülöníti. A mérgező rokon fajok közül az egyszínűen fehéres fodros papsapkagomba hasonlít alakilag hozzá, de inkább hasonlít rá a nagyobb termetű, barna süvegű, ritka csúcsos papsapkagomba. 40 Ízletes kucsmagomba Jellemzés: Sárgásbarna süvege méhsejtszerűen gödrös. A gomba viasszerűen törékeny húsú és belül teljesen üres. Csak tavasszal, televényes, füves talajon terem. Süveg: Kucsmaszerű, tojásdad vagy gömbszerű. Széle a tönkkel alul teljesen összenőtt. 5-8 cm magas, és majdnem ugyanolyan széles. Felszínét szabálytalanul, sejtszerűen bordák és mély gödröcskék borítják. Színe halványbarnás, de lehet

világosabb okkersárga vagy sötétebb szürkésbarna is. A süveg belül üres, és az üreg a tönkben közvetlenül folytatódik. A spórapor színe világossárgás, majdnem fehér. Spórái fehérek Tönk: Aránylag rövid, 4-12 cm magas, 4-8 cm széles, fehér vagy kissé sárgásfehér. Felülete lisztes-poros, gödrös vagy ráncos, belül a süveggel összefüggően teljesen üres. Az üreg belső felülete fehér, sima Hús: Mereven puha, viasszerű, törékeny, fehér. Szag és íz: Gyengén lisztszagú, igen kellemes ízű. Termőhely és idő: Kora tavasszal terem, április közepétől júniusig. Enyhe tavaszban már márciusban előjöhet. Lombos erdő szélén, ligetes helyen, réteken, patakparton, kertekben, agyagos televénytalajon találjuk. Nálunk csak néhány vidéken gyakori, de egyes helyeken tömegesen fordul elő. A szabadban, kertben, több-kevesebb sikerrel megtelepíthető. Felhasználás: Egyike a legtöbbre becsült ehető gombáknak. Igen jó levesbe,

rizses gombának vagy hússal töltve, de lehet szalonnával sütni is. Szárítva kiváló ízű, aromás fűszer. Egészben vagy kettéhasítva is szokták szárítani A szárítmány fehér része kissé rózsás vagy barnás lesz. Hasonló fajok: Közel rokon ehető faj a hegyes kucsmagomba, amely többnyire kisebb, hegyesen csúcsos, bordáinak széle sötétebb, pöfetegekre emlékeztető szagú, és inkább erdőben terem. Hasonlít az ízletes kucsmagombához az ehető fattyúkucsmagomba és cseh kucsmagomba Ezek süvege viszont alul nem folytatódik közvetlenül a tönkben, hanem eláll attól,és csak feljebb van a tönkkel összenőve. Más kucsmagombákkal való összetévesztés azonban nem aggályos, hiszen ezek mind ehetők. Fontos a kucsmagombák megkülönböztetése a mérges papsapkagombáktól Ezek süvege nem egyenletesen gödrös, hanem ráncos tekervényekből, szabálytalan lapokból áll és belsejük több külön üregre oszlik. 41 Ízletes nagy

galambgomba Jellemzés: Nagy termetű galambgomba, kalapszíne elég változatos, de többnyire barnásvörös. Lemezszíne sárga, íze nem csípős. Kalap: Domború, lapos vagy kissé tölcséres, 5-20 cm széles. Színe igen változó, leginkább barnásvörös, de lehet piros, rózsaszínű, narancsszínű, esetleg barnássárga, olajzöld is. Közepe gyakran kifakuló, halvány zöldessárgás. Kissé lehet fénylő. A kalap széle többnyire bordás. A kalapbőr félig lehúzható Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem lefutók, kissé vastagok, törékenyek, morzsalékonyak. Színük sárga A spórapora sárgásfehér Spórái halványsárgásak Tönk: Vastag, hengeres, lehet kissé megnyúlt is. 5-12 cm hosszú,1,5-4 cm vastag Fehér, szürkésen futtatott, olykor lehet többé-kevésbé vöröses is. Hús: Fehér, merev, pattanva törő, morzsalékony. Szag és íz: Nyersen is jó ízű, dióra emlékeztető. Termőhely és idő: Mindenféle erdőben, a talajon terem a fák

alatt egyenként, olykór seregesen is. Gyökérkapcsolt gomba Nyár elejétől késő őszig igen gyakori, tömegesen is található. Felhasználás: Jóízű ehető gomba, amely minden elkészítésmódra felhasználható. Hibája, hogy törékeny, és hamar kukacosodik. Hasonló fajok: Több vörös galambgomba is igen hasonlíthat hozzá, amelyek íze azonban égetően csípős, ezért a vörös színű galambgombákat kóstolgatva kell gyűjteni, mivel csak a nem csípősek az ehetők. Hasonlít hozzá néhány nem csípős más piros galambgomba is, ezek többségének azonban fehér a lemeze. Végül hasonlít hozzá a jó ízű aranyos galambgomba, amely ritkább, de feltűnően szép sárgáspiros, narancsszínű kalapú, lemezei sötétsárgák, de élük feltűnően világosabb citromsárga. 42 Ízletes tőkegomba Jellemzés: Csoportos, kisebb termetű, lombos fák tönkjén, tövén növő gomba. A kalap, a lemezek és a tönk sárgásbarna, a tönkön kis gallér és

alatta pikkelyek vannak. Kalap: Félgömb alakúból lassan kiterülő, közepén nemritkán kis, lapos púppal. 2-5 cm nagy, de 10 cm-esre is megnőhet. Vékony húsú Színe barna, sárgásbarna, középen többnyire élénkebb, és gyakran a szélén körbefutó sötétebb sáv látszik. Lemezek: Halványbarnáról rozsdabarnára színeződnek. Spórapora rozsdabarna A lemezekről bőven lehulló spórapor a talajt, a fatönköt rozsdabarnára festi. Spórái sárgák, tojásdadok. Tönk: Karcsú, egyenletes, többnyire görbe, 5-12 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag. Gallérja barna, szakadozott, lelógó, végül elenyésző. A tönk a gallér felett világosabb, alatta sötétbarna, a tövén fekete. A gallér alatt sűrűn felálló vagy felkunkorodó, kicsi, barna pikkelyekkel fedett. Hús: A kalapban puha, rugalmas, fehér, a tönkben merev, törékeny, aljában szívós, barnás, alul sötétbarna. Termőhely és idő: Kora tavasztól késő őszig terem. Elhalt, de még el nem

korhadt fatönkön, öreg fák tövében, mohás fatuskón, gyökereken, árnyékos, nyirkos erdőben, csoportokban található. Egy-egy csoportban néha 100-nál több kalap is előfordul Fatuskókon termeszthető is. Felhasználás: Jó szagú, igen jó ízű ehető gomba. Levesnek, salátának ajánlható Hasonló fajok: Más csoportos, fatönkön termő gombákhoz hasonló, de azoktól elég könnyen megkülönböztethető. A sárga és a vöröses kénvirággombától megkülönbözteti, hogy azok lemezei zöldesek, tönkjük sárga, nem pikkelyes, és ízük keserű. A téli fülőke is hasonlít rá, de annak tönkje gallér nélküli és bársonyos, kalapja pedig ragadós és halszagú. A gyűrűs és a csupros tuskógomba nagyobb, és nem a tönkjük, hanem a kalap teteje pikkelyes, spóraporuk pedig fehér. A többi tőkegombától jól megkülönbözteti, hogy ennek nem a kalapja pikkelyes, hanem csak a tönkje. A nálunk ritka csoportos déli rétgomba kalapja ugyancsak

sima, színe azonban a szélén fehéres. Tönkje szálkás-pikkelyes, felül fehéres, alul barnás. Ez a faj leginkább fűzfán és nyárfán csoportosan terem Meleg hónapokban nálunk főleg csak az ország déli részén, a Duna és a Tisza mentén helyenként gyakori. Igen jó ehető gomba Régebben egyes déli országokban termesztették is 43 Ízletes vargánya Jellemzés: Vastag húsú nagy gomba. A kalap barna, a tönk többnyire hasas, barnás felületén hálózatos rece van. A szűk nyílású csövecskék a fiatal gombán fehérek, később sárgászöldek. A gomba húsa hófehér, színe nem változik. Kalap: Kezdetben golyó alakú, gömb alakú, széle a tönkhöz hajlik, majd félgömbösen szétterül, felszíne gyakran ráncos, 5-20 cm nagy. Óriási növésű is gyakran előfordul, így lehet 40 cm átmérőjű és 1 kg súlyú is. Igen vastag húsú A kalap és a tönk aránya változó. Vannak nagy kalapú, karcsú tönkű példányok, de gyakoribb a nagy,

hasas tönkön a kicsi kalap. Színe változó, fiatalon fehéres, sárgás, majd szürkésbarna, vörösbarna, gesztenyebarna, csokoládészínű, olykor szinte fekete. Lehet egyszínű és felhősen foltos. A kalap bőre nem vagy alig húzható le. Csöves rész: Kezdetben fehér, igen szűk nyílásokkal, később sárgás, idős korban zöldessárga, végül piszkos olajzöld színű lesz. A csöves rész a húsról könnyen lefejthető, és a tönk körül nemritkán árokszerű bemélyedés látszik. A spórapor barnássárga Tönk: Gyakran hasas, de alakja változó. Lehet az alján vastagodó, répaszerű, és akad karcsú, egyenletes tönkű példány is. Átlag 5-10 cm magas, 3-5 cm vastag, de előfordul 15 cm-es magasság és vastagság is Színe fehéresbarnás, barna, világosabb, mint a kalap. A tőnkön hálózatos recézettség, finom, sötétedő barna rajzolat látszik, néha az egész tönk hálózatosan recés, máskor csak a felső harmada. Öreg gombán a

hálózat elmosódhat. Hús: Mindig szép fehér, és fehér is marad, még szárítva is, vastag és eléggé tömör. Szag és íz: Kellemes, közismert illatú, dióra emlékeztető ízű. Termőhely és idő: Kora nyártól késő őszig terem, többnyire van nyári és egy őszi tömeges megjelenési időszaka. Minden erdőben gyakori, leginkább tölgyesekben, de bükkösben, fenyvesben és vegyes erdőben is megtaláljuk. Gyökérkapcsolt gomba Szereti a ritkább, ligetes erdőrészeket, erdőszélét, füves ösvényeket, amelyek mentén bőven terem, de előjöhet sziklás, meredek hegyoldalon is. Kiadósabb nyári esők után kb 10 napra jelenik meg. Az erdő állatai igen kedvelik, ezért sokszor megrágva találjuk Felhasználás: A legtöbbre becsült ehető gombáink egyike. Sokféleképpen felhasználható, levesben, pörköltnek és sütve egyaránt jó. Állóképes Jól tárolható és szállítható Szárításra a legalkalmasabb gombánk Ecetes, sózott vagy más

módon tartósított gombakészítménynek is alkalmas. Az idős példányok csöves része kissé nyálkássá teszi az ételt, ezért azt ajánlatos eltávolítani. Hasonló fajok: A vargánya változatának tekintik a bronzos tinórut, amely nagy termetű, vastag húsú. Az ízletes vargányától abban különbözik, hogy kalapja sötét feketésbarna, a csövek nyílása és a tönk pedig sárgás. Kissé hasonlít hozzá néhány mérgező vagy rossz ízű tinóru Ezek közül a farkastinóru húsa keserű és gyengén kékül, a tönk alsó része pedig feltűnően vörös színű. A kesernyés tinóru igen hasonló, erre kell leginkább figyelni. Ennek kalapja szürkés- vagy fehéresbarna, húsa sárgásfehéres, gyengén kékül is, keserű ízű, tönkje alul többnyire hegyesen gyökerező. Az epeízű tinóru nálunk ritka, a vargányához szintén hasonló gomba, de a tönkje durván, nagyszeműen, gödrösen hálózatos, a termőréteg pedig rózsaszínűre változó,

és a gomba íze epéhez hasonlóan keserű. A hasonló ehető fajok közül a legjobban hasonlít hozzá az okkerszínű vargánya, de annak tönkjén nincs hálózat, csöves része sárgább, kalapja vörösesbarna, finoman szálas. A barna tinóru tönkje sem hálózatos, húsa pedig gyengén megkékül. A gesztenyetinóru kis termetű, kalapja és tönkje barna és bársonyos, fehér húsa gyengén kékül, tönkje pedig belül odvas, üreges. 44 Kékhátú galambgomba Jellemzés: Fehér tönk, fehér lemez szabályos galambgomba. Kalapszíne többnyire keverten lila és zöldes, húsa vastag és merev, lemezei pedig nem töredezők. Kalap: Félgömb alakú, domború, majd lapos, 515 cm nagy, vastag húsú. Színe változó: lila, kékes, zöldes, sárgásszürke, gyakran felhősen foltosan tarka, fiatalon inkább szürke, később kékeslila vagy galambszínű. Többnyire a liláskék és a szürkészöld szín egyidejűleg látható rajta. Felülete többnyire finoman,

hálózatosan ráncos. Kalapbőre lehúzható. Lemezek: Közepesen sűrűn állók, nem vagy csak kissé lefutók, kissé vastagabbak és ellentétben minden más galambgombával - érintésre, a körmöt rajtuk végighúzva nem törnek szét merev üvegszerűen, hanem puhán, rugalmasan elhajolnak. Spórapora fehér Tönk: Zömök, vastag, hengeres, feltűnően merev, 5-10 cm hosszú, 1,5-4 cm vastag, fehér, de néha ibolyásan árnyalt. Hús: Fehér, merev, pattanva törő. Szag és íz: Nyersen is kellemes, dió ízű. Szagtalan Termőhely és idő: Lomberdők talaján egyesével, sokszor nagy mennyiségben is terem a fák alatt, mert gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és kora ősszel található A nyári szárazabb időben is mindenfelé gyakori. Felhasználás: Jóízű, ehető gomba, amely kiadós is. Sokféleképpen elkészíthető, de mint minden galambgomba, ez is legjobb más gombákkal keverten, vegyes gombás ételben. A kalap tepsiben sütve (mint a keserűgomba) kitűnő

csemege, de jól használható levesbe és salátának is. A galambgombák különösen alkalmasak szárításra, szépen, gyorsan és jól száradnak, színüket is megtartják. A szárított galambgomba könnyen megdarálható gombapornak. Ropogós, merev húsúk konzerválásra is alkalmas. Hasonló fajok: Más gombák közül csak a többi galambgombák lehetnek hozzá hasonlóak. Ilyen pl a kisebb termetű, ibolyás vagy lila kalapú törékeny galambgomba, amely feltűnően törékeny, morzsolódó és égetően csípős ízű. A fenyőgalambgomba színe is lilás, de lemezei sárgák, tönkje is lilás, és íze égetően csípős A dióízű galambgomba lemezei üvegszerűen töredeznek és rozsdafoltosak lesznek, tönkje is alul rozsdabarnás. 45 Kerti csiperke Jellemzés: Kalapja fehér vagy barnásfehér, vastag húsú, lehúzható vastag bőrrel. Lemezei rózsaszínen át sötét csokoládébarna színűvé változnak. A tönk galléros Kalap: Félgömb alakúból

kiterülő, 3-15 cm nagy, vastag húsú. A bőre csupasz, vastag, lehúzható. Színe krétafehér, szürkésfehér, sárgásfehér, selyemfényű, de lehet sárgásbarna, középen sötétebb barnás, sima vagy pikkelyes, esetleg cserepesen felszakadozó is. Nyomáshelyeken barnul, vagy esetleg vörös foltos lesz. Széle kezdetben aláhajló Lemezek: Nem lefutók, sűrűnállók, a tönk körül szabadon állnak, a kalap széle felé keskenyednek. A gallér soká borítja őket Csak az igen fiatal példányokon fehérek, hamar rózsásfehérek, szép rózsaszínűek, majd húsvörösön át vörösesbarnák, végül csokoládészínűek, feketések lesznek. Spórapora bíborbarna A spórák halvány bíborbarnák. Tönk: Többnyire egyenletesen vastag, alul kissé gumós, 3-15 cm, de legtöbbször aránylag rövid, csak 3-8 cm hosszú, és I-3 cm vastag. Többnyire tömör, néha kissé odvasodó. Fehér, de lehet sárgásfehér, barnásfehér, különösen a tövén, amely lefelé

kissé keskenyedik. Gallérja közepesen vagy jól fejlett, hártyás, fehér, ritkán sárgásfehér, néha leszakadozó, eltűnő. Hús: A kalapban vastag, eléggé merev. Fehér, nem változó vagy csak kissé rózsásra színeződő. A tönk aljában néha kissé sárgul vagy rozsdás Szag és íz: Kellemes, közismert fűszeres, "csiperkegomba-illatú" (de nem ánizsszagú). A jellegzetes illat szárítva is felismerhető és más gombáktól ez is megkülönbözteti. Termőhely és idő: Trágyás, de főleg csak füves helyeken, réteken, legelőkön és erdőszéleken, kertben, utak mentén, ritka akácosban mindenfelé igen gyakori. Fontos gomba, mert az országban sokfelé előfordul, és egész évben tömegesen terem. Már áprilistól, az esők után elég gyorsan megjelenik, és december elejéig hoz termőtestet. Felhasználás: Sampinyon néven közismert és általánosan fogyasztott gomba. változatosan elkészíthető és kiadós. Jó levesnek, salátának,

rántva, húshoz, ételízesítőnek és használható konzervekben, gombaporkeverékekben is. Jól szárad, de sajnos, nedvszívó és penészedő, ezért csak gondosan tárolva tartható el. Hasonló fajok: Sokféle változata van. Leggyakoribb a sima, fehér alapú törzsalak, de gyakoriak a halványbarnás vagy sötétebb barnás kalapúak is, amelyeknek kalapja 46 szálasan pikkelyes. Rokonai közül hasonlít hozzá az őzlábcsiperke, amelynek kalapja körben pikkelyes, nagy, barna, húsa a tönkben megtörve vörösödik. Trágyadombokon és erdőszélen találjuk. Az óriáscsiperke nagy, sárgásbarna, pikkelyes kalapú A lemezek a tönk körül gyűrűben forrtak össze, lassan színeződnek el. Az erdőszéli csiperke karcsúbb, fehérebb, húsa sárgul. Ánizsillatú, csöves tönkű gomba A sziki csiperke kalapja táblásan berepedező, szürkés, húsa pedig erősebben vörösödik. Legjobban hasonlít hozzá a kétspórás csiperke, amelynek húsa csak a lemezek

feletti részen rózsaszínű kissé, a tönkben pedig barnuló. Egyéb külső tulajdonságaiban a kerti csiperkével megegyezik. Spórái azonban nem négyesével, hanem csak kettesével fejlődnek. Kertekben, legelőkön, útszélen, szemétdombon, házak körül, főleg szalmás trágyás, nem füves helyeken, a szabadban is terem. A gombapincékben mesterségesen termesztik. Végül igen hasonlít a kerti csiperkéhez a bocskoros csiperke. Ennek kalapja azonban többnyire szélesen lapos, pogácsaszerű A tönk többnyire igen rövid, vastag, lefelé vékonyodó, fehér. A gallérja mélyen ül, többnyire a tőnk tövén található, mintha bocskor lenne, és gyakran kettős. Trágyás, nedves talajon, erdőben, ártéri területeken, helyenként nagy mennyiségben terem. Az itt felsorolt csiperkék ugyanolyan ízletes, jó, ehető gombák, mint a kerti csiperke. A csiperke több mérges gombával is összetéveszthető. Különösen vigyázni kell a gyilkos galócákkal való

összecserélésre. A fő különbség a csiperke sötétedő lemeze és a gyilkos galóca bocskora, de különbözik a gomba szaga és termőhelye is. A nagy döggombától megkülönbözteti a csiperke vastag húsú kalapja, gallérja, lehúzható kalapbőre, és az is, hogy a nagy döggomba lemezei csak rózsaszínűre válnak. A téglavörös susulyka fiatal, fehérebb példányait is összetéveszthetik kisebb csiperkével. De annak gallérja nincs, lemezei legfeljebb világos fahéjszínűre barnulnak, kalapja kúpos és szálas, rostos, berepedező. A sárguló csiperke is hasonlít hozzá, de az főleg abban különbözik, hogy kellemetlen szagú, és citromsárgára színeződik. Az ehető tarlógombának lemezei fehérek, rózsásfehérek maradnak, és tönkje a kalapból csuklósan kifordítható. A tejpereszke lemezei is fehérek maradnak, és gallérja sincsen. 47 Kerti susulyka Jellemzés: Barnássárga, kúpos és bordás kalapú, kisebb termetű gomba. Kalapszéle

behasadozó, lemezei szürkésbarnásak, húsa vékony, puha. Kalap: Kúp alakú, kicsiny, 2-10 cm széles. Erősen sugarasan szálas, szélein többnyire virágszirmokhoz hasonlóan behasadozó. Színe barnássárga vagy sárgásbarna, de lehet szalmasárga vagy szürkésbarna is. Szélét fiatal korban fátyol köti a tönkhöz. Lemezek: Halvány szürkéssárgásak, majd szürkésbarnás, barnás színűek. Spórái barnássárgák, hosszúkás vese alakúak. Tönk: Egyenes, egyenletesen vastag, a kalaphoz arányítva hosszú, 2-10 cm és 0,51,5 cm vastag. Alul a tönk töve gyakran gumós Színe fehéres vagy halványsárgás, halványbarnás. Felül a kalap alatt gyakran apró, fehér szemcsék borítják Hús: Fehéres, a kalapban vékony, törékeny, puha vizenyős. A tönkben is törékeny, többnyire halványbarnás. Szag és íz: Általában kellemetlen szagú és édeskés-kesernyés ízű. Termőhely és idő: Kertekben, bokrok alján, de erdőkben is, árnyékos, nyirkos

helyeken tavasztól késő őszig terem. Mindenfelé gyakori, de többnyire egyenként, magányosan, bár néha seregesen jelenik meg. Mérgezés: Mérgező, a tünetek a susulykamérgezésre jellemzők, gyakran igen súlyosak. Hasonló fajok: Hasonlít hozzá számos ritkább susulykafaj is, így elsősorban a közeli rokonai, például a gumóstönkű susulyka, de ezek ugyancsak mérgezőek. A kerti susulykával gyakran előfordulnak mérgezések, mert összetévesztik a mezei szegfűgombával. Megkülönböztető tulajdonságai, hogy a szegfűgomba kalapja nem sugarasan rostos-bordás, lemezei ritkán állók és a kalappal egyező, nem sötétebb színűek, tönkje pedig szívós, nem törékeny, puha. A szegfűgombára jellemző a jó illata is. Inkább hasonlít a sárga rétgombához, amelytől főleg a kalap rostos-bordás felületével különbözik. Hasonlíthat a fenyőpereszkéhez is, de annak kalapja feketésszürke és lemezei fehéresek. A kerti tintagomba lemezei

viszont megfeketednek és az a gomba sűrű csoportos. 48 Kerti tintagomba Jellemzés: Nagy csoportokban, sűrűn egymás mellett fejlődő, barnássárga kalapú, fehér tönkű, kis gomba. Kalapja kúpos, bordás, gyöngyösen hamvas, lemezei megfeketednek és elfolyósodnak. Kalap: Tojásdad, gyűszű alakú, végül kúposan szétterülő,1-6 cm nagy. Rozsdasárga, barnássárga, középen vörösesbarna. Hamvas, rajta fiatalon csillámló korpás szemcsék vannak. Felülete feltűnően sugarasan bordás, sőt szélein behasadozó. Lemezek: Fehéresek, majd rózsásak, később barnák, de hamar megfeketednek és elfolyósodnak. Tönk: Egy tőből sok tönk indul ki, szorosan egymás mellé zsúfolva. A 100 kalapból álló telep sem tartozik a ritkaságok közé. A tönkök megnyúltak, csövesek Egy-egy tönk 2-15 cm hosszú, 4-8 mm vastag. Hús: Fehéres, puha, vizenyős, törékeny, a kalapban igen vékony, a tönkben foszlósan szálas. Az egész gomba végül aránylag

gyorsan megfeketedik, majd elfolyósodik Szag és íz: Szaga nem jellemző, íze nyersen jó. Termőhely és idő: Korhadó fatuskók, fatönkök, kerítésoszlopok, bokrok körül, fatörzsek tövén is, leggyakrabban homokos talajú kertekben, házak körül, udvarokon, út mentén, árokszélen, de gyakran erdőben is, különösen akácosban, nagy csoportokban és seregesen is terem. Igen gyorsan nő, és napok alatt elvirul Kora tavasztól késő őszig mindenfelé igen gyakori. Ugyanaz a telep egy évben sokszor akár minden eső után is terem. Ha megöntözzük, gyorsabban hozza termését Felhasználás: Jóízű gomba, de csak addig fogyasszuk, amíg lemezei nem feketék, mert azután az ételt feketére festi, és íze is rosszabb. Levesbe szokták tenni, de minden ételhez jól felhasználható. Egészen fiatalon érdemes csak szedni, és azonnal fel kell használni, mert állás közben is megöregszik, sokszor már néhány óra alatt megfeketedik és elfolyósodik. Bár

kicsiny, de nem szaporátlan, mert egy-egy csoportos telep nagy mennyiséget ad. EIkészítés előtt többször és jól meg kell mosni, mert többnyire homokos, földes. Fogyasztása után tilos alkoholt inni, mert a ráncos tintagombához hasonló tüneteket okozhat. Hasonló fajok: Ha jól megismertük, akkor más gombával nem téveszthetjük már össze. Színre hasonló hozzá a mérgező kerti susulyka, de ez csak magányosan nő, nem csoportosan, lemezei pedig szürkésbarnák. Alakra hasonlít ugyan hozzá a rossz ízű lúgszagú kígyógomba is, de ennek lemezei fehéres színűek maradnak, a kalapja pedig inkább szürkés. Hasonló lehet az ugyancsak ehető barna porhanyósgomba, ennek kalapja és lemezei azonban sötétbarnák. 49 Kesernyés nyárfapereszke Jellemzés: Vörösesbarna, gesztenyebarna, nagy termetű, vastag és kemény húsú pereszke. Tönkje barnásan szálas, lemezei rozsdafoltosak, és a nyomáshelyeken barnulnak. A lemezek fehérek Kalap:

Félgömb alakúból domború, majd kiterülő, 5-18 cm. A kalap színe sokszor barnásvörös, téglaszínű barna, középen gyakran sötétebb, gyakran sugarasan szálas. Lemezek: Fehérek vagy ritkábban sárgásak, rajtuk vörösesbarnás foltok látszanak. A nyomáshelyeken barnulnak. Tönk: Eléggé egyenletesen hengeres, de gyakran lefelé vékonyodó, 5-15 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Előfordul vastagabb tönkű is Alapszíne fehér, de sokszor vörösbarna vagy rozsdabarna, szálas, pikkelyes. A kalap alatt egy darabon fehér, lejjebb barnásan elszíneződő. Hús: Fehér, de lehet sárgás vagy szürkés is. A kalapban vastag, a tönkben lefelé fokozatosan barnuló, rostos, merev. Szag és íz: Gyengén, de jellegzetesen liszt- vagy földszagú, gyakran kissé szappanszagú. Íze többé-kevésbé kesernyés, különösen a tönkben kesernyés utóízű Termőhely és idő: Nyár végétől késő őszig terem, erdőben, ligetekben, útszéli fasorokban, különösen

nyárfák alatt. A nyárfaligetekben ősszel nagy tömegben, seregesen találjuk, még szárazabb időjárás esetén is. Felhasználás: A kevésbé keserű ízű változatait több helyen eszik, keserű tönkje nélkül, leforrázva, esetleg forrázás nélkül. Rossz íze miatt nem ajánlható fogyasztásra. Hasonló fajok: Legközelebbi rokonai közül a kesernyés pereszke karcsúbb, sötétebb színű, lomberdőben terem, és nálunk kevésbé gyakori. Fenyőerdőben, hegyvidéken további közeli rokon fajok is előfordulnak, és akad közöttük olyan is, amely enyhén mérgező. 50 Kesernyés tinórú Jellemzés: Az ízletes vargányához hasonló, nagy termetű, vastag húsú tinóru. Kalapja világosbarnás, termőrétege zöldessárga. Húsa kissé kékül és kissé kesernyés ízű. Kalap: Erősen domború, vastag húsú, 10-25 cm átmérőjű. Színe fehéresszürkés, halványbarnás, okkersárgás, kissé zöldesen szürkésbarnás. Fiatalon kissé molyhos. Az

idős példányok kalapbőre gyakran táblásan repedező Csöves rész: Fiatal korban sárga, de hamarosan zöldessárga, szürkészöldes lesz. Nyomásra, sérülésre kékeszölden foltosodik. Spórapora barnássárga Tönk: Középen duzzadt, hasas, ritkábban majdnem egyenletesen vastag. Alul elvékonyodó, sőt a talajban többnyire kihegyesedik, és gyökérszerűen folytatódik. Színe változó, sárgászürkés, szürkés Márnás, esetleg világosabb szürkésfehér vagy zöldesfehér. Helyenként, főleg alul olykor igen kevés vöröses szín is lehet rajta Felületén igen finom, sokszor csak nagyítóval látható hálózatos rece van. Hús: Igen kemény, merev, sárgás színű. többnyire halványan kissé kékül Szag és íz: Többé-kevésbé keserű ízű. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg tölgy- és bükkfák alatt termő gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és ősszel sokfelé gyakori, az utóbbi években erősen terjedőben van Mérgezés: Eléggé heves,

más tünetekkel is kevert gyomor- és béltünetes mérgezést okoz. Hasonló fajok: Az ehető tinórukkal könnyen összetéveszthető, mert tönkje többnyire nem vörös, így aki csak a vörös tönkű tinórukat kerüli, ehetőnek vélheti. Különösen fontos figyelni rá azért is, mert az ízletes vargúnyához igen hasonlít, attól főleg csak kékülő húsa, gyökerező tönkje és keserű íze különíti el. Hasonlít az ugyancsak mérgező rokon fajhoz, a farkastinóruhoz is, de annak tönkje már vörös színű. Hasonlít az összes többi barna kalapú tinóruhoz is, ezektől főleg csak a tönk alakja, rajzolata és a keserű íz különbözteti meg. 51 Keserűgomba Jellemzés: Nagy termetű, tölcsér alakú, feltűnően merev húsú, egyszínű fehér gomba. Bőven folyó fehér, csípős ízű tejnedve van. Lemezei igen sűrűn állnak, lefutók, és a kalapbőre sima. Kalap: Tölcsér alakú, de domborodó szélein aláhajló. 6-20 (-30) cm nagy Sima,

csupasz. Bőre nem húzható le Lemezek: Színük fehér, legfeljebb halvány sárgásfehér. Könnyen sérülnek, ilyenkor bőven buggyan elő belőlük tejnedv. A megszáradt gombán a lemezek hullámosan meggörbülnek és összehajlanak, szinte csöves termőrétegre emlékeztető hálózatot alkotnak. A spórapor fehér Tönk: Rövid, zömök, tömör, olykor lefelé kissé vékonyodó, 3-8 cm hosszú,1-3 cm vastag. Fehér, sima Hús: Merev, kemény, pattanva törő, fehér. Bőven tartalmaz fehér tejnedvet Szag és íz: Igen csípős ízű, szárítva keserű. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg tölgyesben, bükkösben a talajon terem, a sűrű, mély fekvésű, nyirkosabb erdőrészeken, többnyire tömegesen, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. Nyáron és kora ősszel, főleg a nyár elején néha ellepi az erdőt. Nálunk inkább csak a hegyes vidékeken gyakori Felhasználás: Parázson, tűzhelyen vagy tepsiben sóval, juhtúróval vagy szalonnával

egészben megsütve szokták fogyasztani. Sokan szeretik így Egyébként csípős íze miatt más elkészítésmódra nem alkalmas. Szárítva is csípős és keserű Hasonló fajok: Igen hasonlít hozzá a tölgyesekben inkább ősszel gyakori közeli rokona, a pelyhes keserűgomba, amelynek azonban kalapja és tönkje finoman bársonyos, nemezes, és lemezei nem annyira sűrűn állók. Ez égetően keserű ízű, csípős, és sütve sem válik élvezhetővé! Hasonló hozzá a nyárfák alatt található, csípős ízű rózsáslemezű keserűgomba, amelynek lemezei rózsásfehérek és itt-ott vörös foltosak. Alakra hasonló a földtoló galambgomba, de az nem tejelő, nem égetően csípős, és lemezei körül a tönknél halvány zöldeskék szín is mutatkozik. 52 Késői laskagomba Jellemzés: Élő fán és faanyagon termő, féloldalas kalapú gomba. Kalapja többnyire szürke, lefutó lemezei és tönkje fehér. Kalap: Kissé domború, kagylószerű, majd lapos,

féloldalas, kajla. Néha kicsi, 2-10 cm, máskor igen nagyra, 35 cm-ig megnő. Fiatalon a széle begöngyölt A kalapok emeletesen állnak egymás felett, felül a legnagyobbak. Színük különféle, legtöbbször szürkésfekete, palaszínű, de lehet barnásszürke, kék vagy fehéres is. Fiatalon többnyire ibolyásfekete, majd hamuszínen át Lemezek: A spórapor fehér, bőven hull, és a kalapok alatt a talajt fehéren bevonja. Spórái fehérek, hosszúkás tojásdadok. Tönk: Igen rövid, és egy közös tőből sok tönk indul ki. A közös összeolvadó tönkrész lehet akár 15 cm széles is, és ebből a vastag alapból néha több, akár 15 cm hosszú tönk is kinyúlhat. Felületük pehelyszőrös, színük fehér vagy halványszürkés Hús: Fehér, puha, de később szívós lesz. A tönkrész már fiatalon is az Szerkezete sugarasan rostos, szálakra foszló. Szag és íz: Kellemes és erős gombaszaga van, íze édeskés. Termőhely és idő: Ôszitéli gomba,

szeptembertől terem Enyhe téli és kora tavaszi hónapokban is előfordul Különféle élő fák törzsén, tövén, tuskóján, gyakran bokrok tövén is csoportosan terem. Főleg fűzfán, bükkön, de sokféle más erdei és kerti fán, sőt bodzán is megtalálhatjuk. Nem támadja meg az ép fát, csak a sérültet A fában hosszában terjed, és így a gombakalapok néha 4-5 m magasan is mutatkoznak. Nem ritka az akár több kilogrammos laskagomba csoport. Kivágott fán és földben maradt tuskón is kinő A gomba által megtámadott fa kellemes gombaszagú és fehér. Faanyagon, fűrészporon, sőt különféle hulladékanyagokon is termeszthető. Felhasználás: Ehető, árusítható gomba, a régi idők óta fogyasztják. Levesbe és húsételhez jóízű. Az idősebb példányok kissé rágósak és nehezen emészthetők Legjobb, ha apróra vagdalva vagy darálva tesszük az ételbe, vagy ha szárítjuk, és porrá törjük. Igen szépen, eredeti színében szárad, és

jól porítható Hasonló fajok: Hozzá hasonló mérges gomba nincsen. A különféle ritkább és apróbb, nem mérgező laskagombáktól a színe jól megkülönbözteti. Az ördögszekérgomba kalapja barna, nem teljesen Féloldalas, csak kajla, és ritkán csoportos, mezőn terem, a talajon. Más hasonló színű és csoportos gombák kalapja nem féloldalas, nem kajla (pl. a csoportos pereszke) A féloldalas taplók nem lemezesek és fakemények. A késői laskagombához igen hasonló közeli rokona, az erestönkű laskagomba, amely barnássárga, sárga kalapú, és tönkjén a lefutó lemezek hálózatos recében folytatódnak. Különféle lombos fákon, főleg nyárfán, szilfán, juharfán, az elhalt faanyagon tavasztól őszig terem, főleg az ország déli részén. Fűrészporon, fahulladékon, fatuskókon termeszthető. Igen jó, ehető gomba 53 Királyvargánya Jellemzés: Rózsapiros kalapú, sárga húsú, nagy tinórugomba. Csöves része sárga, tönkje zömök,

sárga, hálózatosan recés. Húsa sárga Kalap: Domború, vastag húsú, 8-20 cm széles. Színe a vörösesrózsás szín különféle árnyalata lehet, többnyire rózsaszínű, de lehet sárgás-, élénkvörös, lilás- vagy olykor téglavörös, barnásvörös is. Felülete finoman szálas. Csöves rész: Élénksárga vagy citromsárga, szűk nyílású. Ha nyomás, sérülés éri, zöldeskék foltot kap. A spórapor barnássárga Tönk: Többnyire alul duzzadt, bunkós, hasas. Alapszíne élénksárga, de nemritkán pirossal rajzolt. Különösen alul lehet esetleg kissé vérvörös is Hús: Merev. Élénk tojássárga színű A kukacrágás benne többnyire barnásvörösre elszíneződik. Megtörve rendszerint vörösödik, esetleg kissé kékül A tönk aljában a hús cseresznye- vagy vérvörös is lehet. Szag és íz: Kellemesen savanykás ízű. Termőhely és idő: Lombos erdőben, főleg tölgyesekben és bükkösökben, sziklás talajon is terem. Inkább csak

elszórtan találjuk de helyenként tömegesen Inkább nyári, kora őszi, gyökérkapcsolt gomba. Felhasználás: Kiváló ehető gomba, éppen úgy, mint az ízletes vargánya. Mindenféle módon használhatjuk, és mindig jó ízű. Szárításra is kiválóan alkalmas Hasonló fajok: Jellegzetes gomba, amelynek esetleges összetévesztése a mérgező változékony tinóruval, a farkastinóruval és sátántinóruval könnyen elkerülhető. A királyvargányának ugyanis a kalapja vörös, azoknak pedig elsősorban a tönkjük vagy a kalap alján a termőrétegük. A legjobban hasonlít hozzá a nem mérgező bíbortinóru, mert annak kalapja ugyancsak rózsaszínű, és a termőrétege fiatal korban sárga is lehet, csöves része azonban később bíborvörös vagy téglavörös, és tönkje is nagyrészt élénkvörös. Az ehető fajok közül esetleg kissé hasonló hozzá az okkerszínű vargánya, annak kalapja azonban nem rózsaszínes, hanem vörösesbarna. 54 Lila

pereszke Jellemzés: Lila színű gomba, húsa is lilás. Kalapja és tönkje idősebb korban fokozatosan fakuló, barnuló. Késő ősszel terem Kalap: Kezdetben félgömb alakú, domború, majd kiterülő, idős korban tölcséresedő, 5-15 cm nagy. Színe kezdetben élénk hamvas ibolyáskék, ibolyásbarna, majd fokozatosan barnul és fakul. Az idős példányok szürkésbarnák, vörösesbarnák, az ibolyaszín csak a kalap közepén látszik, majd eltűnik. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, de néha lehetnek kissé lefutók is. Színük kezdetben a kalappal egyező, ibolyáslila, de fokozatosan barnul, bár valamivel később, mint a kalap. A lemezek aránylag könnyen lefejthetők a húsról. Spórapora ibolyásfehér Spórái lilásfehérek, tojásdadok, finoman pontozottak. Tönk: Aránylag rövid, fiatalon az avarból alig kiemelkedő, 5-10 cm magas, 1-2 cm vastag, egyenes vagy kissé hajlott, alul elgörbülő, kiszélesedő. Rostos, rugalmas Színe ibolyáslila,

hosszában csíkos, néha világosabb. Felső részén, lilás alapon néha fehéresen hamvas, korpás Alul molyhos-nemezes, és lombbal, avarral összefüggő micéliumfonalak tapadnak rajta, amelyek nemritkán szintén lilásak. Hús: Merev, nem törékeny, de a tönkben rostos. Színe ibolyáslila, idősebb korban világosabb, fakuló, vizenyősebb, lehet barnás vagy fehéres is. Szag és íz: Változó, néha kellemes, illatszerre, ibolyára vagy mandulára emlékeztető, de többnyire retekszagú. Íze kellemes, néha kissé savanykás, nemritkán retekízű Termőhely és idő: Vastag lombszőnyegen, avaron, erdőben, erdőszélen, árokszéleken termő gomba. Megtalálható néha kertekben is. Főleg tölgyfaleveleken vagy korhadó fenyőtűkön, de más lombszőnyegen és földdel letakart avarban, szemétben is terem. Mogyoróbokrok közelében különösen gyakori Gyakran előfordul nagy boszorkánykörökben vagy sorokban is. Nem könnyű észrevenni, mert a fiatal

példányokat lomb takarja, ezért ha egyet meglátunk, a vonalat követve a többit is kikaparhatjuk az avar alól. A talaj szerint mérete és színe változik. Fenyőtűkőn sötétebb ibolyás, lomberdőben - nyáron - halványbarnás Említést érdemel, hogy a lila pereszke tulajdonképpen néhány egymáshoz igen hasonló rokon faj. Nagy változékonyságának ez a magyarázata. Szeptember elejétől decemberig fordul elő, néha még később is A gyengébb fagyot tűri, olykor tavasszal, helyenként nyáron is előjön. Gyakori, de nem minden évben egyformán, egyes években, nagy tömegben találjuk. Felhasználás: Jó, ehető gomba. Nem erősen, de jellegzetesen aromás és kellemesen ropogós Legjobb más gombával együtt készíteni. Jó pörköltet, levest vagy más gombás ételt ad Ecetesgombának is igen alkalmas Hasonló fajok: Mással alig téveszthető össze, a kék és a vastaghúsú pókhálósgomba azonban hasonlít kissé hozzá, de azok lemezei

rozsdabarnák lesznek. Az igen apró selymes susulyka lila változatának lemezei szürkés piszkosbarnák, a gomba törékeny, és kalapja selymes, sugarasan szálas. A retekszagú kígyógomba is jóval kisebb, és inkább rózsaszínes, mint lila színű. A szagos pereszke a lila pereszke kifakult példányaihoz igen hasonló, de ugyancsak jó, ehető, barnás krémszínű, kellemes illatú gomba. Hasonlít hozzá az ugyancsak igen jóízű, ehető lilatönkű pereszke, amelynek kalapja világos krémszínű, de tönkjén olyan sötétlila elszíneződés van, " mintha nedves tintaceruzával kenték volna be. Hasonlít végül a kifakult lila pereszkéhez a márványos pereszke is. Ez nem jó ízű, egyszínűen szürke vagy barnásszürke gomba, kalapja szélén körben elmosódott sötétebb foltokkal. Réten, legelőn, a fű között, ősszel gyakori 55 Májgomba Jellemzés: Májra emlékeztető, nyelv alakú, nagy termetű, főleg csak fák oldalán fejlődő gomba.

Húsa a nyers húsra emlékeztet, rostos, és vöröses levet tartalmaz. Termőtest: Kezdetben gömbölyded, később máj vagy nyelv alakú, szétterülő, sokszor igen nagyra növő, kb. 40 cm-ig Nemritkán rövid tönkje is van. Felül narancssárga, rozsdabarna, barnás vérvörös, végül sötétbarna. Felülete érdesen szemesés, esős időben erősen nyálkás Termőréteg: Csöves, likacsos szerkezetű, a csövek nyílásai aprók. A csöves rész a hússal összenőtt. Színe világos, fehéressárgás, rozsdasárgás Nyomásra barnásvörösen foltosodik. Felszíne egyenetlen, mert a csövek nyílásai nem egy magasságban vannak. Felszínén néha vöröses, vizes cseppeket izzad ki Spórái gömbölyűek, barnássárgák. Hús: Puha, feltűnően rostos, szálakra foszló. A nyers húsra emlékeztető vöröses hússzínű, sugaras, fehéres rostszálaktól csíkos. Véres vízre emlékeztető vöröses levet tartalmaz. Szag és íz: Kissé savanykás ízű, az idős gomba

erősebben savanyú, összehúzóan fanyar. Gyümölcsre emlékeztető szagú Termőhely és idő: Erdei lombfák, de főleg tölgyfák törzsén, tövén, tuskóján, leginkább a fa odvában vagy üregeiben terem. Nyár végén és ősszel gyakori gomba Felhasználás: Ehető. Nem gombaízű, ezért ízesítésre más gombát tehetünk hozzá, vagy úgy lehet fogyasztani, mint a húst, rántva, sütve vagy vadasan, de salátának és savanyú levesben is használható. Csak a fiatalját együk, az idős gomba fanyar Elkészítés előtt célszerű a szeleteket vízben áztatni, hogy csersav tartalma kiázzon. Piaci árusításra nem alkalmas, mert puha húsa nem állóképes lédús. és hamar romlik Hasonló fajok: Más gomba alig hasonlít hozzá. Húsa minden más hasonló gombától megkülönbözteti. Néhány taplógomba alakra ugyan hasonló, de azok fásan kemények. 56 Májusi pereszke Jellemzés: Sárgásfehér színű, a kalapban feltűnően vastag húsú kora tavaszi

gomba, sűrűn álló, fehér lemezekkel. Lisztszagú A tönk húsa rostos. Kalap: Igen változó alakú, fiatalon félgömbszerű, később kiterülő, gyakran kissé kúpos, olykor szabálytalan. Széle fiatalon begöngyölt. Igen vastag húsú 4-15 cm nagy, de többnyire csak 8 cm. Színe fehér, krémszínű. sárgásfehér, bőrsárga, néha kissé rózsás is. Közepén nemritkán felhősen barna foltos, és állás közben is foltosodik. A kalap bőre alig húzható le Lemezek: Sűrűn állók, vékonyak, tönkhöz nőttek, törékenyek. Színük fehér, de később kissé barnássárgásak lesznek. Spórapora fehér Tönk: Aránylag rövid, hengeres vagy felfelé vékonyodó, gyakran görbült, merev, tömör, rostos, 3-10 cm hosszú, 10 cm vastag. Színe a kalap színéhez hasonló, néha világosabb, alulról olykor barnuló. Hús: A kalapban vastag, rugalmas, a tönkben rostos. Fehér vagy csak kissé halványsárgás Szag és íz: Kellemes fűszeres lisztszagú, néha

gyümölcsre is emlékeztető illatú és liszttízű. Termőhely és idő: Tavaszi gomba. Már április közepén megjelenik, de zömmel májusban, júniusban terem. Leginkább erdőszélen, erdei tisztásokon, akácosokban, ligetes, bokros helyeken, hegyi legelőkön, fű között találjuk, magányosan és seregesen, néha nagy boszorkánykörökben is. De csak egyes vidékeken gyakori Felhasználás: Igen jó ízű, kitűnő ehető gomba. A kerti csiperkéhez hasonlóan mindenféle gombás ételhez használják. Vigyázni kell azonban vele, mert különösen később, nyár elején már könnyen összetéveszthető több mérges gombával. Hasonló fajok: A mérges gombák közül hasonlít hozzá a fiatal téglavörös susulyka, de az inkább kúpos, rostosán csíkos kalapú, vékony húsú, és később megvörösödik, lemezei pedig barnásak. Hasonlíthat hozzá a gyilkos galóca, de még inkább a fehér gyilkos galóca Ezek színe hasonló lehet, és lemezeik is fehérek, a

galócáknak azonban gallérjuk és bocskoruk van, és nem is lisztszagúak. Legjobban hasonlít hozzá a nagy döggomba, ennek a lemezei azonban fiatalon sárgásak, később rózsaszínűek, húsa a kalapban vékony, és nem tavasszal terem. Végül még a viaszfehér tölcsérgomba is hasonlíthat hozzá, de annak lemezei erősen lefutók, nincs jó szaga, és főleg ősszel terem. Mindegyik mérges gombától megkülönbözteti a májusi pereszkét igen vastag húsa és feltűnő, kellemes lisztszaga. Hasonló fehéres, nem mérgező gomba van több is, pl. az elefántcsontcsigagomba, a csípős fehér pereszke, de ezek ősszel teremnek. A tarlógomba tönkje galléros Hasonlít hozzá még az igen vastag húsú tejpereszke is, amely az alföldi legelőkön terem, és jó, ehető gomba. Végül igen hasonlít hozzá az ugyancsak jó, ehető fehér álpereszke, amelynek lemezei kissé lefutók, és ősszel terem. 57 Légyölő galóca Jellemzés: Feltűnő színű, nagy

termetit, közismert "mesegomba. Jellegzetessége a szép piros kalap, rajta fehér pettyekben a burokmaradványok, a fehér lemezek és a galléros, fehér, alul gumós tönk. Kalap: Félgömb alakú, domború, végül kiterülő, 10-20 cm széles vagy még nagyobb. Piros színe különféle árnyalatú lehet, de idősebb korban, különösen a szélén barnássárgára fakul. A burokmaradványok vastagok, fehérek, varszerűek, szemölcsösek, de az eső teljesen le is moshatja őket. Az idősebb példányok kalapjának széle kissé bordás Bőre lehúzható. Lemezek: Fehérek, sűrűn állók, nem lefutók, szélesek, a kalap s szélén a legszélesebbek. Spórapora fehér. Spórái fehérek, gömbölydedek Tönk: Megnyúlt, karcsú, lefelé vastagodó, 10-20 cm magas, 1- 4 cm vastag, tömör, majd esetleg odvasodó, fehér. Gallérja fehér, ritkán kissé sárgás, lelógó, jól fejlett A tönk tövén a gumó tojás alakú, és a burok tapadási helye rendesen több,

varszerűen rücskös övben látszik rajta. Bocskora nincs Hús: Puha, eléggé törékeny, mint a legtöbb galócáé. Fehér, de közvetlenül a kalapbőr alatt sárga vagy narancssárga. Szag és íz: Enyhén jó szagú. A fiatal gomba: Burka már kezdetben is varszerűen rücskös és gyorsan szétszakadozik. A gomba fiatalon sem tojás alakú. Termőhely és idő: Főleg őszi gomba. A hűvösebb éghajlatot kedveli Inkább a magasabb hegyek és az északi vidékek gyakori gombája. Nálunk csak helyenként fordul elő, de ahol előjön, tömeges is lehet. Többnyire október végén vagy novemberben, főleg fenyőerdőben, továbbá nyírfák és tölgyfák alatt találjuk. Gyökérkapcsolt gomba Mérgezés: Közismerten, de csak ritkán súlyosan mérgező gomba. A méreganyag vidékenként különböző mértékben fejlődik benne, és legtöbb van a kalapbőrben. Az északi országokban, ahol gyakori, a bőr lehúzása után ecetes sós vízben kifőzve (méregtelenítve)

fogyasztják is. Méreganyaga az idegrendszerre hat Régebben légyirtásra használták Hasonló fajok: Más gombával alig téveszthető össze. Barnás változata legfeljebb a piruló galócához hasonlít. A császárgombától könnyen meg lehet különböztetni annak élénksárga lemezei és tönkje, valamint fehér bocskora révén. Ha a pettyek hiányoznak róla, akkor a piros galambgombákhoz hasonló, de azoknak nincsen gallérjuk, húsuk pedig merev, pattanva törő. Az egészen fiatal gomba átvágás előtt a pöfetegekhez lehet kissé hasonló 58 Kis barna fakógomba Jellemzés: Kis termetű, majdnem egyszínű barna gombák. Sűrűn álló lemezeik szürkésbarnák. Tönkjük felül finoman szemcsés-poros vagy pókhálós-fátyolos. Több egymáshoz hasonló faj. Kalap: Domború, majd lapos, világos bőrszínűtől sárgásbarnán át a sötétbarnáig változó színű. Csupasz, sima, nem bordás. Nagysága 2-7 cm Lemezek: Kezdetben szürkések, később

szürkésbarnák, barnák. Spóraporuk barna Tönk: Karcsú, világosbarnás, később barna. A kalap alatt finoman szemcsés- poros, vagy legalábbis fiatal korában kissé pókhálós, fátyolos. Hús: Puha, törékeny, a tönkben kissé rostos, fehéresbarnás. Szag és íz: Olykor kissé kesernyés ízű. Termőhely és idő: Lomberdők és fenyvesek talaján, bokros helyeken, főleg nedves, homokos talajon, kora tavasztól késő őszig gyakori. Esős időjáráskor helyenként, pl egyes Balaton-parti fenyőerdőkben, nagy mennyiségben található. Mérgezés: Nem jó ízű, nagyobb mennyiségben fogyasztva hol hallucinogén, hol muszkarin jellegű rosszullétet okoz. Helyenként forrázva mégis eszik Minthogy csekély mennyiségben ugyan, de mérgező hatóanyagok vannak benne, óvakodni kell tőle. Hasonló fajok: Igen hasonló hozzá néhány ritkább más kisebb fakógomba, így elsősorban tönkjén és a kalap szélén pókhálós-szálas burokmaradványokkal díszített

fátyolos fakógomba, de ezek ugyancsak nem ehetők. Az ehető mezei szegfűgombával tévesztik össze, és helyette fogyasztják. A szegfűgomba lemezei azonban ritkán állók, világosabb színűek, és jellegzetes szaga is megkülönbözteti. Hasonló a sárga rétgomba, de annak színe világosabb, barnássárga, sárgás, tönkje pedig fehéres, és termőhelye is egészen más. 59 Mezei szegfűgomba Jellemzés: Világos tejeskávé színű, halványbarnás, egyszínű, rugalmas húsú, kicsiny gomba. Fő ismertetőjele a jellegzetes illata és ritkán álló, halványbarnás lemezei. Kalap: Fiatalon púposan domború, később lapos, de akkor közepén gyakran kissé csúcsos. Az öreg gomba kalapjának a széle néha felhajló, hullámos. 2-6 cm nagy Fehéressárga, sárgásbarnás, barnás testszínű, esetleg rozsdabarnás. Közepén többnyire sötétebb, illetve a kalapon gyakran egy sötétebb belső és egy ugyanolyan széles világosabb külső rész látszik. Az

idősebb példányok kalapjának széle többnyire kissé bordás. Lemezek: Ritkán állók, nem lefutók, aránylag vastagok, a tönk felé lekerekítettek. Színük nem fehér, hanem világos sárgásbarnás, fehéresbarnás, okkerbarnás. Spórái fehérek, kicsinyek, tojásdadok. Tönk: Karcsú, egyenes, egyenletesen vastag, 4-10 cm hosszú, 3-6 mm vastag, olyan szívós, hogy körömmel kell lecsípni. Színe a kalappal megegyező vagy alul kissé sötétebb. Hús: A kalapban vékony, eléggé rugalmas, merev, fehéres, halványsárgás. A tönkben szívós és nehezen elszakítható. A gomba száraz időben elfonnyad, de ha ismét nedvességhez jut, újra éled. Szag és íz: Jóízű és feltűnően fűszeres jó szagú, szegfűszegre emlékeztető illatú. Termőhely és idő: Fű között terem. Legelőkön, réteken, mezőkön találjuk, de erdőszélen, erdei füves tisztásokon, kertekben is. Kora tavasztól késő őszig, többnyire igen nagy tömegben, seregesen terem,

gyakran boszorkánykörben vagy hosszú, zegzugos vonalban. Felhasználás: Egyike a legközkedveltebb és legjobban keresett gombáinknak. Az egész országban gyűjtik és árusítják, nagy mennyiségben kerül forgalomba. A tönk legalsó részét azonban célszerű eldobni, mert rágós. Leggyakrabban levesben és mártásként fogyasztják, de bármilyen elkészítés módra alkalmas. Ritkán kukacos Szárításra és tartósításra is alkalmas. Az árusított gomba tönkjének hossza legfeljebb 1 cm lehet. Hasonló fajok: A szegfűgombára vigyázni kell, mert a hozzá nem értők sok egyéb gombát, néha mérgezőt is kevernek közé. Gyakran előfordul, hogy a szegfűgomba közé két, vele összetéveszthető veszedelmes mérges gombát is szednek. Ezek egyike 60 a kerti susulyka, amelynek lemezei sűrűn állók és szürkésbarnásak, kalapja erősen rostos, bordás, húsa puha, törékeny, tehát elég könnyen megkülönböztethető tőle. A másik a parlagi

tölcsérgomba, amelynek lemezei kissé lefutók, eléggé sűrűn állók, tönkje görbe és húsa törékeny. A szegfűgomba mindkettőtől sajátságos jó illatával is különbözik. Felületes és tájékozatlan gombaszedők figyelmetlenségből és tudatlanságból mégis elnézik, ezért a piaci árusítást ellenőrzőknek a szegfűgombát különös gonddal, darabonként, kiterítve kell átvizsgálniuk. A sárga rétgomba lemezei sűrűn állók, sárgásbarnák. A gyapjaslábú fülőke lemezei sűrűbben állnak, színe sötétebben barnás, íze csípős. Hasonlít hozzá a kis barnafakógomba is, de annak színe sötétebb, egészen barna, lemezei sűrűn állók, és húsa törékenyebb. A mérgező, kis termetű őzlábgombákkal alig téveszthető össze, mert azoknak kalapja pikkelyes, tarka. Mindezen gombáknak még hiányzik a jellemző szegfűgombaillata Az enni való gombák közül hasonlít hozzá több faj is, így néhány kis termetű, hasonlóan barnás

színű ehető gomba. Ilyen például a rozsdásszárúfülőke Ennek lemezei sűrűn állók, fehérek. Az erdei szegfűgomba illata majdnem azonos, de kalapja fehéres színű, és tönkje alul sötét vörösbarna. Ez is jó, ehető gomba 61 Mérges pókhálósgomba Jellemzés: Kicsiny, vékony húsú, domború kalapú, rozsdaszínű vagy barna gomba. Kissé retekszagú. Hegyvidéki erdőben terem Kalap: Domború vagy lapos, vékony húsú, 3-7 cm átmérőjű. Színe barna, sárgásbarna, vörösbarna, narancsbarna, apró, szálas pikkelyekkel fedett, később csupasz. Nem ragadós A kalap szélén a pókhálószerű fátyol maradványai néha láthatók. Lemezek: Kezdetben világos barnássárgák, végül rozsdaszínűek. Spórái sárgák, mandula alakúak, szemesések. Tönk: Karcsú, vékony, merev, egyenes, 3-8 cm hosszú, 3-10 mm vastag. Sárga-, barnássárga, rozsdabarnás, a kalapnál világosabb színű. Hús: Merev, szívós, bőrszerű, barnás vagy rozsdabarnás

színű. Szag és íz: Termőhely és idő: Erdők talaján, elsősorban hegyvidéki fenyvesekben, nyáron és ősszel, sokfelé bőven terem. Nálunk csak egyes helyeken került elő Mérgezés: Mérgező. Huzamos, tartós fogyasztás esetén súlyos, esetleg halálos végű, a szokásos mérgezési típusokba be nem sorolható mérgezést okoz. Északi országokban hozzá közel álló fajokban is kimutattak hasonló méreganyagot. Hasonló fajok: Ehető gombáinkhoz nem hasonlít. A mezei szegfűgombától sötétebb színe és termőhelye jól megkülönbözteti. Sok más pókhálós gomba és egyes fakógombák hasonlítanak hozzá, de azok közül egy sem ehető. 62 Molyhos tinóru Jellemzés: Molyhos, bársonyos és barna kalapú, karcsú tönkű, közepesen nagy gomba. A tönk vörösbarnásan sávozott, a csövek sárgák, nyílásuk tág. Kalap: Félgömb alakú, domború, kb. 5-15 cm nagy. Bársonyosan molyhos felületű, szarvasbőrszerű tapintatú. A molyhosság az

idős példányokon csökken, esetleg el is tűnhet. Színe eléggé változatos lehet szürkésbarna, zöldesbarna, zöldessárga, gesztenyebarna. A bőre nemritkán táblásan berepedezik, és a repedésekben a hús sárgásan kilátszik. Bőre nem húzható le Csöves rész: Aránylag tág nyílású, idős korban a nyílások feltűnően sárgák, egyenetlenek, szögletesek. A csöves rész könnyen lefejthető, néha a tönkre kissé lefut. Színe élénksárga, tojássárga, az idősebb példányokon barnássárga, zöldessárgába megy át. Nyomásra többnyire nem színeződik erősen, de előfordul a zöldeskék színváltás is. A spórapor barnássárga Tönk: Aránylag karcsú, a kalaphoz viszonyítva vékony és hosszú, gyakran kissé csavart és görbe, lefelé nemritkán kissé vékonyodó, 7-15 cm hosszú, 0,5-3 cm vastag. Színe sárgás alapon vörösbarnával sávozott, csíkosbordás, de nem recés. Vöröses színt rendesen csak a tönk egyharmadán látunk, az

alján, közepén vagy fenn, és az fokozatosan megy át barnába. Hús: A kalapban elég vastag, puhuló. Fiatalon fehéressárga, később sötétebb sárga Megtörve nem vagy gyengén kékül. A tönkben a hús sárgás, színtartó vagy vörösbe, kékbe kissé színt váltó lehet. Szag és íz: Enyhén kellemes gombaízű. Szaga gyümölcsre emlékeztet Termőhely és idő: Júniustól október végéig terem lomb- és fenyőerdőben, ligetes erdőben, erdőszélen, gyakran erdei utakon, ösvényeken, erdei füves helyen. Eléggé gyakori, de többnyire csak egyesével, elszórtan találjuk. Gyökérkapcsolt gomba Aránylag szárazabb időben is előjön. Hamar kukacosodik, és nemritkán penész támadja meg. Ilyenkor az egész gombát hófehér vagy citromsárga bevonat borítja Felhasználás: Fiatalon jóízű és sokféleképpen felhasználható, éppen úgy, mint az ízletes vargánya. Idősebb korban azonban csekélyebb értékű, mert tönkje kesernyés, kevésbé

állóképes, de eléggé jól szárad. 63 Hasonló fajok: Az ehető fajok közül igen közeli rokona az aranytinóru, amely kisebb, 2-10 cm. Tönkjén több a vörös A kalap erősen repedező, és a repedésekben rózsáspiros szín látszik. A csöves rész tág nyílású, megzöldül, nyomásra kékesen foltos lesz. Nagyon gyakori gomba, de majdnem mindig kukacos, és fehéren vagy sárgán penészesedett. Az aranytinórunak csak az egészen fiatal példányait szabad gyűjteni, mert az idősebb gomba rossz ízű, és az ételt nyálkássá teszi. Nagyon hasonló hozzá az ugyancsak ehető barna tinóru is, amelytől alig különbözik. Ennek kalapja gesztenyebarna, a csöves rész zöldessárga, és nyomásra zöldeskékre színeződő. Tönkje sárgásbarna, és nincs rajta hálózatos rece Húsa sárgásfehér, kissé kékülő. Erdőben, erdőszélen, főleg fenyvesben helyenként és elszórtan terem Jó ízű, ehető és szárítható gomba. A piros tönkűek közül

igen hasonlít rá a mérgező farkastinóru, de annak tönkje a tövén élénkpiros, és a tönk felülete hálózatosan recés. A kesernyés tinóru tönkje is hálózatosan recés, kalapja világosabb színű, és az íze feltűnően keserű. 64 Nagy döggomba Jellemzés: Lisztszagú, nagy termetű nyáriőszi gomba, amelynek kalapja világos, fehéres, selymes fényű, vékony húsú. Lemezei kezdetben sárgásak, később rózsaszínűre válnak. Kalap: Kúpos vagy domború, végül lapos. Olykor kissé kajla, gyakran kis púpja van. 5-18 cm széles. A hozzá hasonló ehető gombákhoz viszonyítva vékony húsú. Széle fiatalon aláhajló, majd hullámos. Színe halvány sárgásfehér, zöldesfehér, fehéresszürke vagy fehéresbarna. A kalapbőr vékony, lehúzható Lemezek: Szélesek, a tönköt érintők. Színük eleinte, de elég sokáig sárgásfehér, majd sárgásrózsaszín, végül húsvörös. Spórapora rózsaszínű Spórái rózsaszínűek, sokszögűek.

Tönk: Merev, hengeres, többnyire kissé szabálytalan, egyenlőtlenül vastag vagy gumós, 5-16 cm hosszú, de lehet jóval hosszabb (30 cm) is, 2-5 cm vastag. Színe fehéres, selyemfényű, és feltűnően szálasan csíkos, rostosan bordás, néha finoman szemcsés is. Hús: Merev, fehér, a tönkben szálas-rostos, belsejében szivacsos, nemritkán üregesedő. Szag és íz: Erősen lisztszagú, de szaga nem kellemes. Néha íztelen, máskor kissé retekízű. Termőhely és idő: Magányosan terem vagy csak néhány példány egymás közelében. Főleg nyáron és ősszel bükkösben, tölgyesben, árnyas bokros vagy ligetes helyeken, inkább hegyvidéken, televény- és agyagtalajon. Nem gyakori, de nem is ritka gomba Mérgezés: Muszkarinjelleggel kevert, gyomor-béltünetes, eléggé ijesztő mérgezést okoz, amely súlyos, de nem halálos. Hasonló fajok: Több ehető gombával összetéveszthető. A fehér, szürkés és világosbarnás színű, nagyobb termetű ehető

gombákhoz hasonlíthat. Mindegyiktől megkülönbözteti azonban a kalap feltűnően vékony húsa, és legtöbbtől a rózsaszínűre váló lemezei is. A májusi pereszke és a tejpereszke feltűnően vastag húsú, lemezük pedig fehéres marad. Az erdőszéli csiperke is húsosabb, ánizsszagú, sárgán foltosodik, tönkje galléros, lemezei megsötétednek. A szürke tölcsérgombához is hasonló lehet, de az kissé lefutó lemezű, kalapja és felfelé vékonyodó tönkje inkább barnásszürkés, húsa aromásan gombaillatú. Leginkább hasonlít a tövisaljagombához, amely ugyan többnyire sötétebb kalapú és főleg tavaszi gomba, az elkülönítés mégis sokszor igen nehéz. Az ugyancsak mérgező szürke döggomba mindig jóval kisebb, törékenyebb, kalapja sötétebb, lemezei pedig kezdetben szürkésfehér színűek. 65 Nagy őzlábgomba Jellemzés: Feltűnő, igen nagy, hosszú tönkű, esernyőszerű gomba. A kalap közepén csúcsos, barna, a többi

részén, világos alapon barna, felszakadozó pikkelyektől tarka. Barnán tarkázott tönkje lefelé vastagodó, alul gumós, és rajta eltolható gyűrű van. Kalap: Fiatalon tojásdad, később esernyőszerűen kiterülő, középen csúcsos púppal. 10-30 cm nagyra nő. Fiatalon összefüggően sötétbarna, barna bőre növekedés közben körben felrepedezik, ezért a kifejlett, szétnyílt gomba fehéres, világos szürkésbarnás alapon szabálytalanul rendezett, sötétebb barna, kiálló pikkelyekkel tarkított. Széle rojtos A kalap bőre nem húzható le Lemezek: A tönk körül gyűrűben összenőttek, és a tönktől udvar választja el őket. Szabadon és igen sűrűn állnak, a kalap széle felé szélesebbek, puhák. Színük fehér, az idős gombán lehet vörösesbarnán rozsdafoltos is. Spórapora fehér Spórái fehérek, tojásdadok. Tönk: Megnyúlt, magas, lefelé fokozatosan vastagabb, alul hagymaszerűen, gumósan kiszélesedő, 10-40 cm hosszú, 1-3,5 cm

vastag, a gumó 3-6 cm nagy. A kalapból csuklószerűen kifordítható. Alapszíne barnás, de bőre növekedéskor szétrepedezik, és így világos sárgásszürkés alapon apró, sűrű, barna pikkelyektől övesen márványozott, tarka. Állománya keményen rostos, szálas, belül üres, csöves Gyűrűje kettős szélű, szélein puha, barnás, korpás, középen merevebb, porcos, sima, pelyhes. Könnyen elmozdítható, a tönkön le és fel tologatható Hús: Puha, a tönkben szívós, rostos. Fehér, színtartó, az idősebb példányoké lehet kissé szürkés rózsaszínű. Szárítva szürkésfehér Nehezen szeletelhető, kócszerű Szag és íz: Kellemes mogyoróízű, édeskés. Gyengén lisztszagú A fiatal gomba: Tönkje duzzadt, felfelé vékonyodó, alul széles talpon álló. A tönk csúcsán a kalap kicsiny, tojás alakú, ezért a fiatal gomba dobverőre, cimbalomütőre emlékeztet. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben egyaránt megterem, különösen

füves, ritkás, ligetes erdőben, akácosban, fiatalosban, irtásos, bokros helyeken, erdőszéleken, többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az erdők mélyén, sziklás vagy homokos talajon, sőt kertekben is előjön. Nyár elejétől késő őszig terem, különösen kora ősszel igen gyakori. Felhasználás: Levesnek, rántva, sütve vagy más gombás ételnek egyaránt jó. Fiatalon egyike a legjobb csemegegombáknak, eléggé állóképes és ritkán kukacos. Kirántva a gombakalapok halhúsra emlékeztető ízűek. Leszedve tovább fejlődik Tönkje rostos, rágós, ezért azt megdarálva használjuk fel. Szárításra alkalmas, 66 világosszürkés színűre szárad. Az idősebb gomba szárítva is rágós, a fiatal gomba nyersen is ehető. Hasonló fajok: Kevés gomba hasonlít hozzá. Csak két rokon faj, a csipkés őzlábgomba és a karcsú őzlábgomba igen hasonlóak, de mindkettő jóval kisebb, ehetők. A karcsú őzlábgomba a méretkülönbségen

kívül másban alig különbözik a nagy őzlábgombától. A csipkés őzlábgomba azonban halványbarnás - fehéres színű, kalapja alig pikkelyes, a széle pedig a szakadozott burokmaradványoktól csipkés, és ez a faj fű között, réten, legelőn terem. A mérgező vörhenyes és rozsdás őzlábgombák, valamint ezek rokonai lényegesen kisebbek, és a feltűnő nagyságkülönbség miatt nem téveszthetők vele össze. A mérgező párducgalóca kalapja nem fehéres alapon barna pikkelyes, hanem barna alapon fehér pettyes, továbbá kisebb, és gallérja nem eltologatható gyűrű. Az ehető csiperkék lemezei megsötétednek. A piruló őzlábgomba alacsonyabb termetű, durvábban pikkelyes kalapú, és húsa megvörösödik. 67 Nyárfa-tőkegomba Jellemzés: Nagy termetű, vastag húsú, erősen pikkelyes, szálkás kalapú és tönkű, halványbarnás gomba. Többnyire tárolt faanyagon és farönkön, magányosan vagy kisebb csoportokban terem. Kalap: Domború,

olykor közepén kissé csúcsos, 6-20 cm, néha még nagyobb is. Fehéres, barnás, okkerszínű vagy rozsdabarnás. Sűrűn szálkás, pelyhes, pikkelyes, olykor cserepesen repedezett. Lehet majdnem csupasz is. Peremén cafrangos fátyolmaradványok maradnak. Lemezek: Halványbarnából barnára, rozsdabarnára sötétednek. Tönk: 5-15 cm hosszú, 1-4 cm vastag, görbe, felfelé kissé vékonyodó. Fehéres, alul barna Felálló, durva, szálkás pikkelyek fedik, főleg alul. Hús: Merev, a tönkben kemény, rostos. Színe fehéres, a tönkben barnás. Szag és íz: Eléggé erősen keserű utóízű. Lehet rossz szagú is Termőhely és idő: Főleg nyárfák, ritkábban más lombos fák tönkjén, tuskóján, de leginkább fatelepeken tárolt faanyagon, nemritkán megmunkált oszlopokon is, Felhasználás: Nem ehető, a fán termő ehető gombákkal azonban összetéveszthető gyakori faj, amelynek mint a fa- anyagokat tönkretevő kártevőnek van jelentősége. Hasonló fajok:

Minden más fán termő csoportos gombától megkülönbözteti erősen szálkás-pikkelyes tönkje, halványbarnás, fehéres színe, nagyobb termete, barnás lemezszíne, és termőhelye. A többi tőkegombák színében általában sárgás árnyalat is van. 68 Okkerszínű vargánya Jellemzés: Nagy termetű, vastag húsú vargánya, húsa sárgás, tönkje nem hálózatosan recés. Kalapja sárgásbarna, nyomásra vörösesbarnán foltosodó. Kalap: Átlag 12 cm (5-20) átmérőjű, domború, vastag húsú. Színe okkersárga, világosbarna vagy szürkéssárga, nyomásra, sérülésre barnásan vagy vörösesbarnán foltosodik. Felszíne csupasz, hamvas, fiatalon bársonyos, később ráncosodó, kissé egyenetlen. A kalapbőr nem húzható le. Csöves rész: Szűk nyílású, fiatalon sárga, később zöldessárga, végül zöldesbarna. Nyomásra a színe nem változik. Tönk: 5-18 cm hosszú, bunkó alakú vagy hasas, de alul szélesebb. Színe sárgás, alul barnásan

rozsdás. Hálózat nincs rajta, de felül szemesésen nemezes, lejjebb szálas, csíkos. Hús: Kemény, sárgás, nem kékülő, de a kalapbőr alatti rész kissé rozsdás. Szag és íz: Kellemes, édeskés, utóíze savanykás. Szaga szárítva vargánya jellegű Termőhely és idő: Csak tölgyerdőben, illetve tölggyel vegyes lombos erdőkben terem főleg alföldi vagy lankás tölgyesekben. Helyenként elég gyakori, másutt nem fordul elő. Júliustól októberig terem, fő szezonja a nyár vége Felhasználás: Jóízű gomba, de az idős példányok íze lehet kellemetlen. Minden elkészítésmódra alkalmas. Jól szárítható Hasonló fajok: A vastag húsú vargányák mind hasonlók ugyan, de hozzá leginkább hasonló a ritka sárgahúsú vargánya, amelynek csöves része, húsa és tönkje szintén sárga, leginkább kalapjában tér el tőle. Ez a gomba vörösbarna és finoman szálas, a tönkjén pedig hálózatos rece van. Az ízletes vargányától annak fehér

húsa és tönkjén a hálózatos rece jól megkülönbözteti. A mérgező tinóruktól az elkülönítés könnyű, hiszen a sátántinóru és farkastinóru tönkje vörös. Az ehető molyhos tinórutól és barna tinórutól a zömökebb termet, a keményebb hús és a kalap vöröses foltosodása egyebek között a legfeltűnőbb különbség. De az ilyen összetévesztésnek amúgy nincs jelentősége. 69 Olajsárga susulyka Jellemzés: Kis termetű, vékony húsú gomba. Kalapja domború, szálas, pikkelyes, nemezes, színe olajsárga, sárgásbarna, világosbarna. Lemezei olajsárgák, majd szürkésbarnák. Tönkje a kalappal egyező színű vagy rozsdásbarna. Kalap: Kezdetben félgömb alakú, majd domború, 1-6 cm nagyságú. Felületén finoman vagy durvábban szálaspikkelyes, nemezes, gyapjas, de ez elöregedve eltűnik. A kalap közepén néha felfelé álló finom szálak, pikkelyek, a szélén pedig finom fátyolmaradványok láthatók. Lemezek: Kezdetben

halványak, majd olajsárgák, sárgásbarnák, és végül szürkés fakóbarnák. Spórái halvány sárgásbarnák, elliptikusak vagy bab alakúak Tönk: 2-4 cm hosszú, 0,5-0,8 cm vastag. Kezdetben halványbarnás, később sárgásbarna, rozsdabarna. Felül világosabb, alul sötétebb Felülete finoman vagy durvábban szálas, pikkelyes, szemcsés. Töve gyakran fehéren molyhos A fiatal példányokon pókhálószerű gallérmaradvány látható. Hús: Halványsárga, citromsárga, olajsárga, a tönkben barnás, Szag és íz: Poros földszagú, ez a szag különösen megtörve érezhető. Íze kezdetben gyengén édeskés, majd kesernyés, végül esetleg csípős, rossz ízű lesz. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben, erdőszéleken, ligetes erdőkben gyakori. Nyáron és ősszel terem. Mérgezés: Kis mennyiségű muszkarint tartalmaz, ezért csak nagyobb mennyiségben okoz mérgezést. Hasonló fajok: A legtöbb hasonló nagyságú és alakú gombától elkülönül

szálaspikkelyes, nemezes kalapjával - így pl. a sima kalapú mezei szegfűgombától és a rozsdásszárú fülőkétől. Az ugyancsak pikkelyes kalapú tőkegombák viszont csoportos növésűek. Felületes megfigyelő számára hasonló a kis barna fakógomba és a sárga rétgomba, valamint több barnás susulykafaj, de mindezektől is elkülönül jellegzetesen szálas, pikkelyes kalapjával. 70 Óriás tölcsérgomba Jellemzés: Igen nagy termetű, aránylag kis kalapú gomba, a kalap közepén kis csúccsal. A tönk oszlopszerű, felfelé vékonyodó. Kellemes szaga van Kalap: Lapos vagy csak kissé tölcséres, közepén többnyire kiemelkedő kis csúccsal. Széle begöngyölt, aláhajló. Kezdetben aránylag kicsi és vékony, 4- 20 cm széles. Színe barnássárga, okkersárga, halványsárgás vagy fehér. Lemezek: Mélyen lefutók. Fehér színük később sárgás, barnássárgás lesz. Spórapora fehér Tönk: Erősen fejlett, aránylag vastag, oszlopszerű,

felfelé vékonyodó. 5-20 cm hosszú, 1-6 cm vastag Színe fehéres vagy sárgásbarnás Hús: Merev, a tönkben rostos, szálakra foszló. Fehéres színű Szag és íz: Liszt- vagy kissé retekízű. Szaga jellegzetesen kellemes, lisztre vagy fűszerekre emlékeztető, aromás. Termőhely és idő: Erdőszélen, erdei nyirkos árkokban, erdei tisztásokon, bokros, füves helyeken terem. Nyári és kora őszi gomba Nem nagyon gyakori, de igen feltűnő. Felhasználás: Igen jóízű, ehető gomba. Minden elkészítési módra alkalmas, de aromás íze miatt célszerű más gombával keverve fogyasztani. Kitűnően szárítható, szép szárítmányt ad. Hasonló fajok: Más gombával alig téveszthető össze, legfeljebb a szürke tölcsérgomba hasonlít hozzá kissé alakban, de annak kalapja nagy és szürke színű. 71 Óriáspöfeteg Jellemzés: Igen nagy méretű, emberfej nagyságú vagy még sokkal nagyobb, gömbölyű, fehér gomba Termőtest: Gömbölyű vagy

gömbölyded, 10-25 cm, de lehet fél méter átmérőjű is. Eleinte fehér, később kissé barnás-fehéres. A külső burok teljesen sima, szarvasbőrre emlékeztető tapintású. A belső Murok vékony, puha. Idős korban a gombát körülvevő kettős burok széttöredezik, lehull, a termőtest vattaszerű belseje pedig szabaddá válik. Hús: Fiatalon fehér, tömött, sajtszerűen rugalmas, később zöldessárga, végül barna spóratömeggé érik. A spórák szétszóródása után a spóratömeg közötti finom, vattaszerű, barna színű laza fonalhálózat soká megmarad. Spóraporát barna Szag és íz: Szaga kellemesen aromás jellegzetes, erős. Idős korban kellemetlenné válik. Íze nem jelentős Termőhely és idő: Erdőszéleken, ritkás erdőkben, akácosban, bokros-füves helyeken, Gyakran kertben, utak mentén is sokfelé előfordul. Főleg nyáron és kora ősszel terem. Nem gyakori, de igen feltűnő gomba Felhasználás: Amíg belseje még fehér, jó,

ehető. Legjobb szeletelve, rántva, így íze halszerű. Szívós burkait azonban le kell hámozni Aromás szaga miatt nem mindenki kedveli. Jól szárítható, a szárítmánya is fehér Az idősebb gomba, ha belseje már sárgul, barnul, fogyasztásra alkalmatlan. Annak ellenére, hogy nem sok terem belőle, érdemes figyelni rá, mert igen kiadós, és biztosan felismerhető. Hasonló fajok: Mérete folytán más gombával nem téveszthető össze. A többi pöfetegfaj sokkal kisebb. 72 Ördögszekérgomba Jellemzés: Barna kalapú, fehér, mélyen lefutó lemezű, fehér tönkű, többnyire kajla, közepes termetű gomba, amely, késő ősszel legelőkön, rétekén terem. Kalap: Domború, lapos vagy tölcséres, de többé-kevésbé kajla, 412 cm nagy. Színe barna, de lehet esetleg kissé sárgás, vöröses vagy szürkés, néha sötétbarna. Lemezek: Színük fehér, de lehet kissé sárgásfehér vagy szürkésfehér is. Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök, lefelé

vékonyodó és esetleg gyökerező, 2-5 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. A tönk mindig fehér színű Hús: Fehér, mereven rugalmas, a kalapban vékony. Szag és íz: Gyengén kellemes gombaszagú és jóízű. Termőhely és idő: Az ördögszekér (mezei iringó), továbbá egyéb mezei növények gyökerével él szimbiózisban, ezért csak mezőn, réten, legelőn, szántóföld szélén, és néha erdei füves tisztásokon terem, ahol ezek a növények nőnek. Jellegzetes őszi faj, amely leginkább október november hónapokban fordul elő. Az alföldi füves pusztaságokon olykor tömegesen terem, de máshol sem ritka. Felhasználás: Jó, ehető gomba, eléggé ismert és kedvelt, az alföldi piacokon sokszor nagy mennyiségben árusítják. Mindenféle gombás étel készítéséhez alkalmas Hasonló fajok: Összetéveszthető vele esetleg az alakra kissé hasonló, de kisebb, mérgező parlagi tölcsérgomba, amellyel gyakran egy helyen és egy időben is terem. A parlagi

tölcsérgomba azonban egyszínű, fehéres, szürkés, világosbarnás, míg az ördögszekérgombán élénken elüt a kalap barna színe a fehér tönktől és a lemezektől, amellett rendszerint erősebben kajla is. Alakra hasonlíthat hozzá az ehető kajsza lisztgomba is, de ennek lemezei az érett gombán rózsaszínűek, és a kalap színe is világosabb. 73 Parlagi tölcsérgomba Jellemzés: Kicsiny, egyszínű, szürkésfehér vagy halványbarnás, fű között termő gomba. Lemezei csak kissé lefutók. Tönkje görbe Kalap: Fiatalon kúposan domború, majd lapos, végül tölcséres, kicsiny, 1-6 cm széles. Színe fehéres, halvány szürkésbarnás vagy húsbarnás, hamvas. Lehet körben sötétebben árnyékolt is Széle olykor hullámosan karéjos, fodros. Lemezek: Sűrűn állók, csak kissé lefutók, színük a kalappal megegyező vagy világosabb, fehéres, spórapora fehér. Spórái fehérek, tojásdadok, aprók. Tönk: Rövid, görbe, lehet 1-6 cm hosszú

és 2-12 mm vastag. Színe a kalappal megegyező. Hús: Rugalmasan puha, törékeny, a kalapban vékony, barnásfehéres színű. Szag és íz: Kezdetben inkább jóízű és jó szagú, később kissé dohos vagy savanykás lesz. Termőhely és idő: Füves helyen a fű között terem réten, legelőn, mezőn, szántóföldön, gyakran seregesen. De terem az erdőben is, füves helyeken Jellegzetes őszi faj. Szórványosan előfordul ugyan tavasszal és nyáron is, de főleg ősszel az egész ország területén gyakori. Mérgezés: Nagy muszkarintartalma miatt erősen mérgező. Halálos mérgezést okozhat. A tünetek a susulykamérgezés típusát mutatják Hasonló fajok: Meg kell jegyeznünk, hogy leírásunk a parlagi tölcsérgombára vonatkozik, mert nálunk ez a gyakori, súlyosan mérgező gomba. A parlagi tölcsérgombát újabban nem tekintik külön fajnak, hanem csak a kis fehér tölcsérgomba változatának. Ez utóbbi azonban többnyire fehérebb színű, és nem

súlyosan mérgező. Lemezei megszáradva barnássárgásak lesznek Főleg erdei füves helyeken, ligetekben, kertekben gyakori. Eddig az irodalomban "mezei" tölcsérgomba néven volt található, lelőhelye szerint azonban ez a név megtévesztő. Összetéveszthető a jó, ehető mezei szegfűgombával! Gyakran közé szedik, ezért sokszor okoz mérgezést. Kis figyelemmel ez elkerülhető, mert a szegfűgomba jellegzetesen jó illatú, tönkje szívós, merev, lemezei ritkán állók és nem lefutók. A parlagi tölcsérgomba kissé hasonlít az ehető erdei szegfűgombához is, de annak tönkje is szívós, merev és alul sötétbarna, lemezei ritkán állók, nem lefutók. Még inkább hasonlít az ehető kasza lisztgombához, bár az többnyire kissé nagyobb, lemezei mélyen lefutók, és a kifejlett gombán rózsaszínesre változnak. Fiatalon azonban nehéz az elkülönítésük, ezért a kajsza Iisztgombát ajánlatos kerülni. 74 Párducgalóca Jellemzés:

Közepesen nagy vagy kisebb termetű, barna kalapú galóca. A kalap széle bordás, tetejére sok fehéres petty tapad. Gallérja lelógó, a tönk gumója peremes, keskeny burokmaradvánnyal. Kalap: Félgömb alakúból domború, kiterülő, 5-10 cm széles, barna, feketésbarna, szürkésbarna, sárgásbarna, de lehet majdnem fehér is. Tetején a burok sok kicsi, kezdetben hófehér, később szürkés pettyben marad meg, amelyek a kalapon tapadnak, de az eső teljesen le is moshatja róla. A burokmaradványok a kalapon sokszor párhuzamos sorokban helyezkednek el. Széle bordás, bőre lehúzható. Lemezek: Sűrűn állók, a tönköt érintők, majdnem szabadok, fehérek, galóca jellegűek. Spórái fehérek, tojásdadok. Spórapora fehér Tönk: Karcsú, 5-15 cm magas, 0,5-2 cm vastag, alján különbözőképpen fejlett gumóval. Mindig fehér Gallérja kezdetben elálló, később többé- kevésbé lelógó, gyakran ferdén áll vagy néha hiányzik. A burok fehér, és

belőle csak egy vagy több keskeny, párkányszerű perem marad a gumó szélén. A tönk belül laza, később lehet odvas A fiatal gomba tönkje rövid és vastag Hús: Fehér, puha. Szag és íz: Kissé a nyers burgonyára emlékeztető szagú, íze gyengén édeskés. Termőhely és idő: Nyári-őszi gomba. Májustól novemberig terem lomb- és fenyőerdőben. Gyökérkapcsolt gomba Eléggé gyakori Többnyire egyenként, néha seregesen terem. Kisebb csoportokban, a szárazabb időszakban is előjön Mérgezés: Erősen mérgező. Mérgezése hallucinogén típusú, többnyire csak idegrendszeri tünetekben nyilvánul meg. Az ismert kép, hogy "bolondgombát evett", ilyen jellegű mérgezést jelent. Ritkán halálos, de igen súlyos lehet Hasonló fajok: Sok gombával összetéveszthető, elsősorban az ehető, vörösödő húsú piruló galócával, amely éppen azért fogyasztásra nem ajánlható. A piruló galócából csak azokat a példányokat szedjük,

amelyek valóban pirulnak. Hasonlíthat néha a selyemgombákhoz is, mert a gallér és a kalapon a pettyek a párducgalócán is hiányozhatnak. Néha összetévesztik a nagy őzlábgombával vagy a piruló őzlábgombával, pedig ezektől már könnyen megkülönböztethető, mert az őzlábgombák kalapja világos alapon sötétebben felszakadozóan pikkelyes, míg a párducgalócáé sötétebb alapon fehéresen pettyes. Ezen kívül az őzlábgombák tönkje a kalapból csuklósan kifordítható, és gallérjuk eltologatható gyűrű. Összetéveszthető még az erdei csiperkével is, amelynek kalapján azonban a pikkelyek sötétebbek, lemezei nem fehérek, hanem vörösesbarnák, barnás-feketék, húsa pedig vörösödik. 75 Piruló galóca Jellemzés: Barnásvöröses kalapú, nagyobb, zömök galóca. Kalapján barnás színű, sűrűn álló, szabálytalan alakú pettyek, burokmaradványok vannak. Fehér húsa és lemezei a nyomás helyén vagy megtörve jellegzetesen

megvörösödnek. Gallérja lelógó, csíkolt. Tönkje gumós, tövében vöröses. Kalap: Félgömb alakúból lapos, szétterülő, 5-18 cm nagy. Vörösbarnás színű, de különböző színváltozatokban előfordul: borvörös, piszkosvörös, szürkés hússzínű, sárgásbarna, okkeresszürke vagy fehéres, vörös futtatással. A világosabb példányok nemritkán foltosak A burokmaradványok a kalapon szürkés, barnás vagy fehéres színű, különböző nagyságú kiálló pettyek, amelyek eléggé tapadnak, de az eső mégis lemoshatja őket. A fiatal gombán olyan sűrűn borítják a kalapot, hogy közöttük a kalap bőre alig látszik. A kalap bőre lehúzható, széle sima, legfeljebb az idősebb példányokon kissé bordás. Lemezek: Fehérek, de az idősebb példányokon maguktól is, egyébként nyomásra, sérülésre általában vörösödnek. Spórapora fehér Tönk: Zömök, 8-18 cm hosszú, 1-3,5 cm vastag, alul rücskös, pikkelyes gumóval. A gumó 3-5 cm

vastag is lehet. A tönk kezdetben majdnem fehér, később különösen alul vöröses, nyomásra és sérülésre vörösödő. Gallérja jól fejlett, fehér, lelógó, csíkos. Hús: Fehér, a kalap bőre alatt halványvöröses, nyomásra vagy a törés helyén többnyire megvörösödik, néha megbarnul, de előfordul, hogy a színe alig változik. A tönk tövében azonban mindig vörösödik, és többnyire már magától is vöröses. Ugyanilyen a kukacrágások helyén is. Szag és íz: Szaga enyhén kellemes. Íze fiatalon édeskés, később kissé kaparó Termőhely és idő: Főleg lomberdőben, különösen tölgyesben találjuk, de gyakran fenyvesben is, fák közelében, mert gyökérkapcsolt gomba. A sűrűbb erdőt kedveli Tavasztól késő őszig majdnem minden évben igen gyakori. Felhasználás: Jóízű ehető gomba, de árusításra nem engedélyezett, mert a mérgezőkkel könnyen összetéveszthető. Csak olyan példányt szedjünk, amelyikben a hús vörös

színváltozása akár a tönkben, akár a kalapban, akár a lemezeken jól megfigyelhető. Elkészítés előtt a kalap bőrét mindig húzzuk le 76 Hasonló fajok: A mérgező párducgalócával és a légyölő galócával könnyen összetéveszthető. A párducgalóca abban különbözik tőle, hogy sem kívül, sem belül nem vörösödik, és a tönk töve nem rücskös, hanem azon kicsiny, párkányszerű bocskor van, a kalap széle pedig erősebben bordás. A légyölő galóca kalapja inkább sárgásvörös, piros színű, és húsa ennek sem vörösödik. A piruló galócához hasonlít a szürke galóca. Kalapja szürkésbarna, a burokmaradványok is szürkések A kalap széle nem vagy alig bordás. A tönk a gumó alatt elvékonyodva kissé gyökerező, fehérből szürkülő, gallérja nagy és lelógó. Nem mérgező, de a mérgező galócákkal könnyen összetéveszthető. Hegyvidéki faj, nálunk nem gyakori 77 Piruló őzlábgomba Jellemzés: Nagy termetű,

kalapja táblás, cserepes, barna pikkelyekkel borított, lemezei fehérek. Tönkjén eltologatható gyűrű van. Húsa fehérből narancsvörösre szint vált Kalap: Domború, harang alakú, középen csúcsos, 7-15 cm széles. Fehéresbarna, szürkésbarnás alapon sötétebb barna, tetőcserépszerű, táblás pikkelyekkel. Lemezek: Szélesek, lágyak, a tönköt nem érik el, a tönk körül gyűrűben nőttek össze, a kalap széle felé szélesebbek. Fehérek, de sérülésre sárgásvörösen foltosodnak. Spórapora fehér Tönk: Megnyúlt, karcsú, 10 -25 cm magas, 1-2 cm vastag. Lefelé vastagodó, alul gumós, fiatalon talpszerűen kiszélesedő. A kalapból csuklósan kifordítható Színe fehéresszürkés, halvány barnásszürkés, pikkelyes, egyszínű. Gallérja vastag, sallangos szélű, elmozdítható gyűrű. Hús: Fehér, de megtörve, elvágva narancsvörösre, téglavörösre, sárgásvörösre változik. A színváltozása nem mindig feltűnő A kalapban lágy,

kócszerű, a tönkben rostos, alul szívós rostos. Szag és íz: Nem jellegzetes. Termőhely és idő: Erdei televénytalajon, elsősorban fenyvesben a korhadó fenyőtűkön, de parkokban, kertekben is sokfelé gyakori. Főleg ősszel terem Felhasználás: Jóízű ehető gomba. Fogyasztásra éppen úgy alkalmas, mint a nagy őzlábgomba, azzal a megszorítással, hogy erdőn kívül termő hasonló fajt ne szedjünk. Hasonló fajok: Egy változata a sötétkalapú piruló őzlábgomba, amelynek tönkje alul hagymásan vastag. Igen ritka ugyan, de kertben, humuszos talajon előfordul Több ízben rosszullétet, enyhébb mérgezést okozott külföldön. A piruló őzlábgomba nagyon hasonlít közeli rokonához, a nagy őzlábgombához, amelytől gömbölyűbb kalapja, táblás pikkelyei, nem tarka tönkje és húsának megvörösödése különbözteti meg. Az ugyancsak ehető piruló galóca kalapja nem sötéten pikkelyes, hanem világosan pettyes, és gallérja nem mozdítható

el. Esetleg összetéveszthető az erdei csiperkével is, mert annak ugyancsak vörösödik a húsa és pikkelyes a kalapja, de lemezei nem fehérek. A mérgező kisebb őzlábgombák tönkje nem fordítható ki a kalapból, és gallérjuk sem mozdítható el. 78 Pisztricgomba Jellemzés: Többnyire igen nagyra növő, taplószerűen szívós húsú, de kerek kalapú gomba. Színe felül rozsdasárga alapon sötétebb pikkelyektől feltűnően körben tarka. Termőtest: Legyező vagy félkör, esetleg vese alakú, kerek, többnyire igen nagy, 60 cm-t is elérhet. Felül domború, lapos, sőt kissé tölcséres is lehet. Élénk rozsdasárga, sárgásbarna vagy rozsdabarna színű, nagy, sötétebb barna, barnásfekete, rásimuló körökben elrendeződő pikkelyekkel. Széle éles, kissé begöngyölődő. Termőréteg: Likacsos, a csövek nyílásai kezdetben igen aprók, pontszerűek. Az idősebb példányokon, főként a tönk körül tágak, szögletesek, és a tönkön recés

hálózat alakjában folytatódnak. A termőréteg a húsról nem választható le, színe sárgásfehér, az idős gombán halvány sárgásbarnás. Spórapora fehér Tönk: Többnyire rövid tönkje van, néha kivételesen több termőtestnek közös, összeolvadó tönkje is lehet, amely görbülő, oldalt álló, a termőtest széléhez illeszkedő. Hossza 8-20 cm, vastagsága 3-15 cm A tönk töve barnásfekete Hús: Hajlékony, sajtszerű, de végül bőrszíjszerűen szívósra válik. Színe fehér Szag és íz: Kissé édeskés ízű, erősen lisztszagú, sőt többnyire jellegzetes, fűszerekre emlékeztető, átható szagú. Termőhely és idő: Lombosfák törzsén terem, néha egészen magasan. Gyakran találjuk diófán, juharfán, nyárfán, fűzfán, bükkfán. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori. A fának káros élősködője Felhasználás: A fiatal példányokat szokták levesbe főzni, mert ízesíti, de utána kiszedik, mert rágós, szívós. Hasonló fajok:

Csak néhány tapló akad, amely hozzá hasonló, de feltűnő pikkelyes, tarka kalapja és nagy mérete jól megkülönbözteti. Megemlítendő, hogy vannak rendszerezők, akik a pisztricgombát a lemezes kalapos gombák közé sorolják, de nemcsak termőrétege, hanem életmódja szerint is inkább a taplókhoz tartozik. 79 Ragadós bocskorosgomba Jellemzés: Középnagy, többnyire fehér gomba, rózsaszínre változó lemezekkel, nagy bocskorral, de gallér nélküli tönkkel. Kalap: Kúposból szétterülő, széle később felhajlik, de többnyire csak az egyik oldalán. 6 -15 cm széles, eléggé vékony húsú. Színe fehér, szürkés - sárgásfehér vagy közepén sötétebb, az idősebb példányok barnulók. Felülete többnyire ragadós. Lemezek: Szélesek, kezdetben fehérek, majd rózsaszínre, húsvörösre színeződnek, az öreg gombán kissé megbarnulnak. Felülete többnyire ragadós. Tönk: Eléggé magas és karcsú, felfelé vékonyodó, tömör, 4-20 cm

hosszú, 1- 2 cm vastag. Fehér vagy a kalaphoz hasonló színű, selymes felületű. A tönk a kalapból csuklósan kifordítható. A tönk tövén a bocskor feltűnően nagy, fehér, behasadozó szélű Hús: Puha, törékeny, vizenyős, fehér. Szag és íz: Nem jó, összehúzó ízű és nem jó szagú, de szaga nem jellemző. Termőhely és idő: Tavasztól őszig terem, különösen májusjúniusban. Lakott helyek közelében, korhadó, trágyás anyagon, kertben, ligetekben, temetőkben, utak mentén, városban is, néha erdőben. Sokfelé nem ritka Felhasználás: Ehető, de vizenyős, törékeny húsú. Esetleg más gombákkal együtt elkészíthető. Mivel a mérges galócákkal összetéveszthető, ezért gyűjtésre nem ajánljuk. Hasonló fajok: Összetéveszthető a gyilkos galócákkal, amelyeknek lemezei azonban fehérek maradnak, és tönkjükön, a bocskoron kívül még gallér is van. Leginkább a selyemgombákkal téveszthető össze, amelyek kalapjának széle

azonban erősen bordás, és lemezeik fehérek maradnak. Hasonlít az ehető csiperkékhez is, de ezeknek nincs bocskoruk, van gallérjuk, és lemezeik végül feketék lesznek. Rokonai közül hasonlít hozzá az óriás bocskorosgomba, amelynek kalapja selymes-szálas, pikkelyektől nemezes. Ez különféle lombosfákon, főleg kertekben és utcán, lakott helyen ültetett fák törzsén terem, gyakran a törzs oldalából vagy odvaiból tör elő. Nem gyakori gomba, de feltűnő. Rokona a rizsszalmán termesztett kelet-ázsiai bocskorosgomba is. 80 Ráncos fenyőgomba Jellemzés: Zömök, csiperkékhez hasonló termetű, galléros, de sárgásbarna lemezű gomba. Domború kalapja jellegzetesen, sugarasan ráncos. Fenyvesben terem Kalap: Félgömb alakú, domború, 512 cm széles. Színe okkersárga, halványbarnás, közepén sötétebb. Olykor fehéren pelyhes, szemcsés. Lemezek: Halvány okkersárgás, sárgásbarnás színűek. Spórái sárgák, tojásdadok, szemcsések.

Tönk: Hengeres, 6 -15 cm hosszú, 2-5 cm vastag, alul többnyire kissé gumós, a gumó szélén olykor bocskorszerű burokmaradványokkal. Fehéresbarnás, hosszában kissé ráncos, vonalas. Gallérja fejlett, hártyás, lelógó Hús: Kissé mereven puha, fehér, olykor kissé vizenyős. Szag és íz: Nem jellegzetes Termőhely és idő: Fenyőerdők talaján, nyáron és ősszel terem. A magasabb fekvésű hegyvidékeken gyakori, nálunk csak helyenként található. Felhasználás: Jóízű ehető gomba. A csiperkékkel azonos elkészítésre ajánlható Hasonló fajok: Ez az értékes és egészen sajátos, jól felismerhető gomba a tőkegombáktól jól elkülöníthető. Termetre, előfordulásmódra inkább a csiperkékhez hasonlít, de azoktól barnássárga lemezeivel feltűnően különbözik. 81 Ráncos tintagomba Jellemzés: Hamvasszürke, jellegzetesen sugaras, ráncos kalapú, fehér tönkű, közepes termetű, csoportos növésű gomba. Lemezei megfeketednek és

elfolyósodnak. Kalap: Kezdetben tojás alakú, később csúcsos harang alakú, kúposan szétnyíló, 412 cm széles. Színe fiatalon fehér, rózsásfehér, csupán a csúcsán barnás, majd hamvasszürke, sárgásszürke, barnásszürke és közepén sötétebb. Lemezek: Kezdetben fehéresek, később barnán át megfeketednek, végül tintaszerűen elfolyósodnak. Tönk: Egy tőből kevés számú tönk indul ki, ritkán csoportosabb. Egy-egy tönk megnyúlt, 4-16 cm hosszú, 0,5-15 cm vastag, csövesedő. A tönkön többnyire kis, duzzadt öv látható. Gyakran mélyen nyúlik a földbe Hús: Fehér, rugalmas, puha, a tönkben rostosan szálakra foszló, és középen csöves. Szag és íz: Nem jellegzetes, csaknem szagtalan. Termőhely és idő: Nedves televénytalajon, többnyire korhadó fatönkök mellett, árnyékos, nedves helyeken, kertekben, utak mellett is, csoportosan és seregesen terem. Egy-egy telep egy évben többször is hoz termést Tavasztól késő őszig

mindenfelé elég gyakori, többnyire kétszer van fő termésideje, nyár elején és késő ősszel. Felhasználás: Óvatosak legyünk a fogyasztásával, mert igen jóízű ugyan, de szeszes ital egyidejű fogyasztása esetén kellemetlen tüneteket, vértódulást okozhat. Erdőben termett egyes változatai mérgezők is. Hasonló fajok: Szürke, tojás alakú és jellemzően ráncos kalapjáról, megfeketedő lemezeiről biztosan felismerhető, más gombával nem téveszthető össze, csak a rokon tintagombákkal. Mivel erdőben termő hasonmása megárt, ezért erdőben ne gyűjtsük! 82 Redős papsapkagomba Jellemzés: Süvege agyvelőszerűen tekervényes, kanyargósan ráncos. A gomba belsejében válaszfalakkal elkülönülő több üreg van. Süveg: Igen szabálytalan alakú, fekvő tojásdad, szögletesen gömbölyded. Felülete szabálytalanul sűrűn álló, agyvelőszerű tekervényekkel, ráncokkal, bordákkal borított, gyakran kissé lebenyes, 4-12 cm.

Átmetszve a süvegben több egymástól elkülönült, különböző nagyságú üregeket látunk. Az üregek belseje szürkésfehéren molyhos A süveg színe sötétbarna, de előfordul világosabb vagy sötétebb vörösbarna vagy feketés példány is. A spórapora fehér Spórái fehérek, tojás alakúak, nagyok Tönk: Eléggé szabálytalan, aránylag rövid, 3-6 cm magas, I-3 cm széles. Felülete többnyire mély hosszanti bordáktól gödrös. Színe fehér, szürkésfehér, de gyakran kissé vöröses. A tönk fiatalon tömör, később elég hamar üreges, odvas lesz Hús: Igen törékeny, viasszerű. Szag és íz: Kellemesen gombaszagú és jóízű. Termőhely és idő: Kora tavaszi gomba, de előjöhet az egész évben, néha ősszel is. Főleg fenyvesekben, hegyvidéken, és homokos talajon terem. A földből nem nagyon emelkedik ki, és színe miatt sem könnyen észrevehető. Nálunk ritka Mérgezés: Erősen mérgező lehet, bár méreganyaga helyenként,

időnként, sőt gombánként változó mennyiségű. Nyersen és forrázás nélkül veszélyesebb Mivel jóízű, ezért sós vízzel kifőzve vagy többször forrázva, szárítva vagy ecetesen tartósítva más országokban fogyasztják, de ha nem megfelelően készítik el, halálos mérgezést is okozhat. Veszélyessége miatt fogyasztásra még leforrázva sem javasolható, mert ha sok benne a méreganyag, akkor az a forrázással sem távolítható el teljesen. Hasonló fajok: Leírásunk a fő fajra vonatkozik, de ezenkívül tulajdonképpen néhány egyéb rokonfaj is van. Ezek közül nálunk a hozzá igen hasonló nagy papsapkagomba a gyakoribb. Ez nagyobb, süvege kevésbé ráncos, inkább lebenyes és lomberdőben tavasztól őszig mindenfelé, még az Alföldön is előfordul. Adataink szerint hasonlóan mérgező, leforrázás nélkül fogyasztva falloid típusú mérgezéseket okozhat. A jó, ehető kucsmagombáktól könnyen megkülönböztethető, mert azok belseje

egyetlen üreg, és süvegük nem tekervényesen ráncos, hanem csak gödrös. 83 Retekszagú fakógomba Jellemzés: Közepes nagyságú, retekszagú és rossz ízű gomba. Kalapja fakóbarnás, lemezei piszkosbarnára színeződnek, tönkje pedig fölül szemcsés-korpás. Nem egy, hanem több hasonló faj Kalap: Domború, majd lapos, vastag húsú, 3-10 cm széles. Fakó barnásokker, zsemle- vagy bőrszínű, néha eléggé világos, máskor lehet vörösbarnás. Előfordul fehéres színben is. Felülete nedvesen kissé ragadós. Lemezek: Fiatalon világosbarnásak vagy sárgásbarnák, végül piszkosbarnák lesznek. Spórapora barna. Tönk: Eléggé egyenletes, 3-12 cm hosszú, 1-3 cm vastag. Színe fehér, de lefelé barnásan szálas, selymes. Felül a kalap alatt kissé szemesés, fehéren pikkelyeskorpás Hús: Merev, piszkosfehér, a tönk tövében barnás. Szag és íz: Többnyire nem kellemes, retekre emlékezető szagú.Íze is gyakran csípős, kesernyés

Termőhely és idő: Főleg ősszel, lomb- és fenyőerdőben mindenfelé elég gyakori. Mérgezés: Nem enni való gomba, egyes esetekben - nagyobb mennyiségben fogyasztva - a párducgalócáéhoz hasonló tünetekkel kevert enyhe muszkarin típusú mérgezést okozhat. Hasonló fajok: A retekszagú fakógomba nem könnyen felismerhető, mert tulajdonképpen nem egy, hanem több, egymáshoz igen hasonló faj, amelyeket még alapos szakvizsgálattal sem könnyű egymástól megkülönböztetni. Erre azonban gyakorlatilag nincs is szükség, mert hasonló jelentőségűek, és így valamennyit egyformán kerülni kell. Változatos színe és mérete miatt egyébként több más gombához, így például egyes pókhálósgombákhoz és egyik-másik pereszkéhez is hasonlít. Ezért a piszkosbarnára színeződött lemezekre, a retekszagra és a rossz ízre figyeljünk. 84 Retekszagú kígyógomba Jellemzés: Rózsáslilás vagy kékesszürkés, de eléggé egyszínű kicsiny gomba,

amelynek jellegzetes retekszaga van. Kalap: Kúposan domború, de lehet laposan domború vagy később lapos. Kicsiny, többnyire 2-4 cm, de nőhet 7 cm-ig. Színe változó, de többnyire rózsáslilás árnyalatú. Lehet fehéres, lilás, rózsás, kékesszürkés, kifakuló is. Széle többnyire bordás Van nagyobb termetű rózsaszínes, kisebb lilás és egy fakó változata. Lemezek: Csak közepesen sűrűn állók, nem lefutók, a kalaphoz hasonló színűek, lilásak, rózsaszínűek, fehéresek. A spórapora fehér Tönk: Többnyire felfelé vékonyodó, ritkábban hengeres. 4-6 cm hosszú, 5-10 mm vastag. Eléggé rugalmas, merev Színe a kalapéhoz hasonló, többnyire lila vagy lilás rózsaszínű. Hús: Halvány rózsáslilás, kifakulva zöldeslilás, szürke, a kalapban vékony. Puha, törékeny, többnyire kissé vizenyősen áttetsző. Mereven törik Szag és íz: Feltűnően retekszagú, kissé csípős ízű. Termőhely és idő: Erdőben a talajon és az avaron,

egyesével és seregesen, Mérgezés: Enyhén mérgező, nagyobb mennyiségben a susulykamérgezéshez hasonló, enyhe, de jellegzetes muszkarin típusú tüneteket okoz. Hasonló fajok: A jó, ehető lila pereszkéhez csak a lilás példányok hasonlóak, de határozottan eltér tőle, mert jóval kisebb, puhább és vékony, vizenyős, áttetsző húsa is feltűnően megkülönbözteti. 85 Rizike Jellemzés: Narancsszínű, téglavörös kalapján körbefutó sávos rajzolattal. Tejnedve narancsvörös, a gomba a sérülés helyén zölden foltosodik . Kalap: Domború, szélein aláhajló, közepesen nagy, fokozatosan tölcséresedő, 15 cm széles. Néha kissé ragadós. Nyomásra, sérülésre élénkzöld foltokat kap. Nem emelkedik ki magasra a talajból, gyakran az avar, a fű alatt marad. Lemezek: Élénk narancsszínűek, nyomásra, sérülésre megzöldülnek. Spórapora fehér. Tönk: Rövid, zömök, középen többnyire csöves, 4-8 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag. Színe

a kalappal megegyező, de felületén lehetnek kissé sötétebb bemélyedő gödröcskék. Hús: Merev, pattanva törő. Élénk narancsszínű, különösen egy széles réteg a bőr alatt, a gomba belsejében világosabb, fehéres. Kettévágva vagy megtörve megzöldül Bőven tartalmaz narancsvörös, piros vagy sárgarépaszínű tejnedvet. Szag és íz: Szaga fűszeres, de nem jellemző. Jóízű, de lehet kissé csípős is Termőhely és idő: Fenyvesben, fenyők alatt helyenként igen tömegesen terem, nemcsak hegyvidéken, hanem az alföldi ültetett fenyőligetekben is. Gyökérkapcsolt gomba. Felhasználás: Kitűnő ehető gomba, amelyet főleg ecetes salátának szoktak elkészíteni, de bármely más elkészítési módon, pl. rántva és levesnek is egyike a legjobb gombáinknak. Eléggé állóképes, legfeljebb megzöldül Rosszul szárad Hasonló fajok: Igen hasonlít hozzá közeli rokona, az ugyancsak ehető, de jóval ritkább, feketefenyő alatt termő

vöröstejű rizike, amelynek tejnedve sötétvörös. Első rátekintésre több tejelőgomba, így az igen csípős ízű sárgatejű tejelőgomba igen hasonló, de annak tejnedve nem vörös, hanem sárga, és a gomba nem foltosodik zölden. Könnyen összetévesztik a szőrgombával is, amelynek kalapszíne és rajzolata egészen hasonló, de kalapja szőrös, tejnedve fehér és csípős. Ez utóbbi enyhén mérges gomba! 86 Rozsdásszárú fülőke Jellemzés: Kicsiny vékony húsú sárgásbarna gomba, amelyre a többé- kevésbé rozsdaszínű szívós tönkje és sűrűn álló fehéres lemezei jellemzők. Kalap: Domború, majd lapos, széle néha felhajlott. Kicsi, 2-6 cm széles. Színe lehet sárgásfehéres, halvány rozsdaszínű, sárgásbarnás, egészen rozsdabarnáig. Közepe többnyire sötétebb. Lemezek: Nem lefutók, fehérek vagy csak igen halvány sárgásak. Spórapora fehér Tönk: Rövid, egyenes, egyenletesen vastag, sima, 3-8 cm hosszú, 2-6 mm vastag.

A kalaphoz hasonló színű, de sötétebb, élénk rozsdabarnás. Tövén gyakran fehér Hús: Fehéres-, halványbarna a kalapban igen vékony, a tönkben rostos, nem törékeny. Szag és íz: Gyakran kissé avas, néha hagymára emlékeztető savanykás szaga van, máskor szagtalan- íze - különösen a fenyvesben termett példányoké - dohos. Termőhely és idő: Erdők talaján, kora tavasztól késő őszig, seregesen terem az avaron- Mindenfelé igen gyakori gomba. Felhasználás: Kalapja ugyan ehető, de íze nem elsőrendű- Inkább más gombával keverve fogyasztható. Levesbe jó Hasonló fajok: A mérges gombák közül esetleg a parlagi tölcsérgomba emlékeztet rá, de az kissé lefutó lemezű, egyszínű, fehéres, tönkje egészen más. Inkább hasonlít az ehető mezei szegfűgombához, ezért gyakran szedik helyette "erdei szegfűgomba" néven. Legfeltűnőbb különbség köztük a termőhelyen kívül a szegfűgomba jellemző illata és az, hogy annak

lemezei ritkán állók és halványbarnásak. Hasonlít még hozzá a nála kisebb, karcsúbb, és erősen fokhagymaszagú fokhagymagomba, amelyet fűszergombának is használnak. 87 Rózsáságú korallgomba Jellemzés: Ágas-bogasan többszörösen elágazó, bokros, de vastag tövű gomba, rövidágakkal. Az ágvégek pirosasak Termőtest: Vastag, erősen fejlett tőből számos rövid ág indul ki, amelyek sűrűn, karfiolszerűen sokfelé elágaznak. Az idősebb gombán az ágak vékonyabbak, bokrosan szétágazók. Színe sárgásfehér, sárgásbarnás. Az ágak hegye, főleg fiatalon rózsaszínű, pirosas, de idős korban sárgásfehérre kifakulhat. Spórapora sárgás Hús: Mereven kemény, törékeny, fehér. Szag és íz: Édeskésen jó ízű, de végül kissé kesernyés, savanykás. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg bükkösökben, sziklás, nyirkos helyeken, a talajon terem. Nyáron és ősszel helyenként gyakori, de csak ritkán tömeges Felhasználás:

Ehető, sőt jobb a sárga korallgombánál. Húsa kissé merev, szívós Ennek ágvégeit is le szokták vágni, és célszerű le is forrázni. Legízletesebb a fiatalja rántva. Idős, átvizesedett állapotban hasmenést okozhat Hasonló fajok: A sárga korallgombához és az enyhén mérgező cifra korallgombához hasonló. Megkülönbözteti azonban a feltűnően nagy, vastag tönkje, rövidebb ágai, és az, hogy nem az ágak, hanem csak az ágvégek színe pirosas. 88 Sárga gerebengomba Jellemzés: Kalapos gombajellegű, de a gerebenfélékhez tartozó, szabálytalan tölcsér alakú, zsemleszínű, közepes nagyságú gomba. A kalap alsó részén levő termőrétege mélyen lefutó, törékeny, sűrű tüskékből áll. Kalap: Domború, lapos, egyenetlenül dombos, többnyire szabálytalan, hullámos szélű. A szomszédos példányok össze is nőhetnek. Vastag húsú, kb. 5-15 cm széles Színe tojássárga, barnássárga, zsemleszínű, sárgásfehér A kalap bőre

nem húzható le. Termőréteg: Mélyen lefutó, sűrűn borítják törékeny, puha, nem egyforma hosszúságú tüskék, csapok. Színe világossárga, sárgásfehér Tönk: Rövid, zömök, 3-6 cm hosszú,1-3 cm vastag. Tömör, a kalapba fokozatosan szélesedik. Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb Hús: Vastag, merev, de eléggé morzsolódóan törékeny, sárgásfehér. Megtörve kissé barnul. Szag és íz: Kellemes gombaillatú, kissé csípősen kesernyés, de nem rossz ízű. Termőhely és idő: Nyári, de főleg őszi gomba. Fenyvesben, bükkösben, inkább csak hegyvidéken, seregesen terem. Nálunk csak helyenként fordul elő Felhasználás: Fiatalon jóízű, ropogós húsú, enyhén, de kellemesen kesernyés mellékízű. Legjobb ecetben salátának vagy sütve, de jó pörköltnek is Az idősebb gomba keserű ízű, ezért ne fogyasszuk, vagy elkészítés előtt felvágva áztassuk ki sós vízben, egyébként még meg is árthat. Hasonló fajok: Aki

termőrétegét megnézi, más gombával nem tévesztheti össze. Alakja, nagysága és színe azonban hasonlít a sárga rókagombához. 89 Sárga gyűrűstinóru Jellemzés: Karcsú termetű, élénk aranysárga színű tinóru. Kalapja ragadós, tönkje galléros. Kalap: Domború, majd lapos, közepén többnyire kissé csúcsos, 5-15 cm széles. Citromsárga, aranysárga, fiatalon lehet narancsvörös, aranybarna. Igen ragadós, szárazon fényes. Kalapbőre könnyen lehúzható Szélén a burok elszakadásakor fehér fátyoldarabok maradhatnak. Csöves rész: A tönkre kissé lefutó. Élénksárga, később kissé barnuló, nyomásra szürkéslilásan elszíneződő. A csövek nyílása fiatal korban igen szűk, idős korban eléggé tág lesz. A csöves rész a kalapról könnyen lefejthető Spórapora barnássárga Tönk: Karcsú, egyenletesen hengeres, 5-12 cm hosszú, 1-2 cm vastag. Élénksárga, később kissé barnás is lehet. A gallér felett vörösesbarnán,

barnásan pontozott vagy hálózatos. Gallérja fehér, sárga, vékony, múlékony A gallér helyén a tönk néha kissé megvastagodott. Hús: Élénksárga, lassan kissé megbarnuló, puha, vajszerű. Idős korban, a kalapban szivacsos, vattaszerű, a tönkben rostos lesz. Szag és íz: Enyhén gombaízű, kellemes illatú. Termőhely és idő: A vörösfenyő gyökérkapcsolt gombája, ezért csakis vörösfenyők alatt terem, nyáron és ősszel, helyenként tömegesen is. Aránylag száraz időben is előjön. Sokszor alig emelkedik ki az avarból, ezért a gyökerek mentén sugaras irányban érdemes keresni. Felhasználás: Fiatalja igen jóízű, de a kalapbőrt ajánlatos lehúzni, mert különben az étel nyálkás lesz. Leginkább pörköltnek elkészítve fogyasztható Szárításra nem alkalmas, mert puha húsa rosszul szárad. Hasonló fajok: Mérgező hasonló faj nincs. Közeli rokona, az ugyancsak jó ízű barna gyűrűstinóru nagyobb, barna kalapú, fehéres

húsú, a hegyvidéki fenyvesekben tömegesen termő fontos ehető gomba, de nálunk nem nagyon gyakori. Az ugyancsak ragadós kalapú, fenyőfák alatt termő fenyőtinóru is ezekhez hasonló ehető faj, de nincs gallérja. 90 Sárga gévagomba Jellemzés: Élő fák törzsén növő, szabálytalan alakú taplóféle amelyet termőrétegének élénk kénsárga színéről ismerhetünk fel. Termőtest: Kezdetben gömbölyded, később félgömb vagy vese alakú. Legtöbbször több termőtest egymással szabálytalanul összenőtt, legyező- vagy tetőcserépszerűen egymás felett áll. Alakja igen változatos, többnyire szabálytalanul görbült és kidudorodásoktól egyenetlen. Néha a fa törzsén kéregszerűen szétterül Mérete 40 cm-t is elérhet. Színe élénksárga, rozsdasárga, téglavörös, narancsszínű, esetleg fehéressárgára vagy zöldessárgára kifakult. Termőréteg: Csöves, likacsos szerkezetű, a csövek likacsai aprók, pontszerűek. Színe

élénksárga, kénsárga. Fiatal gombán sárga cseppeket választ ki A spórapora fehér. Hús: Fiatalon puha, leves, kissé rostos szerkezetű, sajtra, túróra emlékeztető. Később megkeményedik, végül szívós, bőrszerű, de szétmorzsolható. Színe fehér, sárgásfehér. Szag és íz: Sajátosan savanykás szagú, kissé kesernyés, savanykás ízű. Termőhely és idő: Különböző lombfák törzsén, tövén, tuskóján találjuk, de megterem kivágott fatönkökön is, gyakran a fák üregeiben, odvában. Sokszor találjuk folyópartot szegélyező fűzfában, de gyümölcsfákon, főleg körte- és almafán is előfordul. Tavasztól őszig mindenfelé gyakori Gyorsan fejlődik A fáknak káros élősködő gombája. Felhasználás: A fiatal gomba jóízű, főleg levesbe főzve fogyasztják. Apróra vagdosva teszik az ételbe. A fiatal gombából vágott vékony szeleteket leforrázás után rántani is lehet, az idős gombák azonban ehetetlenül

szívósak,rágósak. Hasonló fajok: Alakra több tapló hasonló lehet, de élénk kénsárga termőrétege mindegyiktől megkülönbözteti. 91 Sárga korallgomba Jellemzés: Agancsszerűen ágas-bogas, nagyobb termetű sárga gomba. Ágai hosszúak, többször elágazók. Termőtest: Egy vastag tőből sokszorosan, vékonyodóan elágazó, 5-21 cm nagy. Töve fehér, az ágak különféle sárga, barnássárga színűek, többnyire vöröses rozsdaszínű foltokkal. Az ágak hengeresek, végük többnyire kétágúan villás, az idős gombán barnás. Az egész gomba sárgásfehérre kifakulhat. A spórapora fehér Hús: Kemény, merev, de törékeny. Színe fehér Szag és íz: Jóízű, de végül kissé kesernyés. Szaga fűszeres Termőhely és idő: Lomberdőkben, bükkösben, tölgyesben, néha fenyvesekben is, a talajon terem. Köves, sziklás helyeken is találhatjuk, helyenként seregesen Nyári és őszi gomba, amely sokfelé, főleg hegyvidékeinken elég gyakori.

Felhasználás: Az idős gomba és az ágak vége hashajtó hatású anyagot tartalmaz kis mennyiségben, amely forrázással eltávolítható. Fiatalon ehető, de szívós, merev húsa miatt csekélyebb értékű. Elkészítés előtt a vékonyabb ágvégeket (kb 2 cm-t) vágjuk le, mert azok keserűek. Különösen gombás ételben használható, leginkább rántva Mivel szívós és kissé nehezen emészthető, azért célszerű leforrázni, mert így puhul. Hasonló fajok: Igen hasonlít hozzá a cifra korallgomba, amely háromszínű, és ágai inkább narancssárgák, kanyargósabbak, görbék. Ez a gomba enyhén mérgező Más, hasonló korallgombák kisebbek, kemények, szívós, merev húsúak, és így fogyasztásra nem alkalmasak, sőt egyesek megárthatnak, hasmenést okoznak. Ezért a korallgombák fogyasztásában óvatosság ajánlatos. 92 Sárga kénvirággomba Jellemzés: Csoportosan, fatuskón növő, kénsárga húsú, keserű ízű gomba. Lemezei fiatalon

zöldessárgák, de hamar zöldesbarnák lesznek. Fiatalon pókhálós fátyla van. Kalap: Kissé kúpos, félgömb alakúból laposra kiterülő, közepén többnyire sötétebb színű, kis, lapos kúppal. 2-8 cm nagy, vékony húsú Színe kénsárga, rozsdasárga, csak közepén barnásvörös. A kalap szélén a fátyolos burokmaradványtól néha feltűnő piszkossárga vagy feketés pihék vannak. Lemezek: Színük kénsárgából hamar zöldes árnyalatú lesz, majd olajzöld, feketészöld, csak öreg példányokon bíborbarna. Spórapora feketésbarna, csokoládészínű. Tönk: Aránylag hosszú, karcsú, egyenletesen vastag, görbe, egy tőből néha igen sok tönk is kiindul. 5-15 cm hosszú, kb 1,5 cm vastag Színe sárga, lefelé rövid szakaszon többnyire sötétebb, rozsdás és vörösbarnán szálas. A fiatal gombán a lemezeket finom pókhálószerű burok takarja, amely elszakadva a tönkön sötétebb nyomot hagyhat hátra, de többnyire teljesen elenyészik.

Hús: Kénsárga, barnára sötétedik. Szag és íz: Kissé kellemetlen szagú és rossz ízű, keserű, többnyire epeízű. Termőhely és idő: Egész évben terem, néha még télen és kora tavasszal is. Főleg nyáron és ősszel találjuk nagy csoportokban, elhalt fatönkön, fák tövében vagy kivágott fa helyén a földön. Mindenféle erdőben igen gyakori. Mérgezés: Keserű, rossz ízű, ezért aligha kerül fogyasztásra. Tulajdonképpen mérgező gomba Rosszullétet és hasmenést okozhat, de súlyosabb mérgezésről, sőt külföldön halálos esetről is tudunk. Hasonló fajok: Sok fán termő, csoportos, sárgásbarna gombához hasonlít. Leginkább hasonló hozzá közeli rokona, a vöröses kénvirággomba, amely többnyire nagyobb, és kalapszíne kifejezettebben vörösbarna. Ez a szép és igen gyakori gomba ugyan nem mérgező, de rossz ízű, keserű. Hasonlít az ízletes tőkegombához is, ez viszont egyszínűen sárgásbarna, tönkje pedig galléros

és pikkelyes. A gyűrűs tuskógomba galléros, lemezei fiatalon fehéresek, kalapja pedig sárgásbarna és pikkelyes. A barna porhanyósgomba kalapja és lemeze barna, de tönkje fehér és csöves. Legjobban hasonlít még hozzá a téli fülőke, de annak tönkje bársonyos és alul sötétbarnaA sárga és a vöröses kénvirággombát valamennyi hasonló gombától jól megkülönbözteti lemezeinek zöldes színe. 93 Sárga rókagomba Jellemzés: Tölcsér alakú, de szabálytalan, kalapszerűen kiszélesedő felső része fodros szélű. Közepes termetű, tojás- sárga színű gomba. Termőrétege ráncos, eres (nem lemezes). Kalap: A gomba olyan, mint egy telt tölcsér. A kalaprésze többnyire domború, hullámosan lapos, csak néha tölcséres, 3-10 cm széles, széle kezdetben kissé aláhajló, begöngyölt, később felhajló és fodrosodó. Színe sárga - főtt tojás sárgájához hasonló - vagy világosabb, főleg a bükkösben termett példányok

sárgásfehérek. Termőréteg: A termőtesten mélyen lefutó, egymással összekötött vaskosabb ráncok, erek vannak. Színük a kalaphoz hasonló vagy kissé világosabb Spórapora fehér Tönk: Rövid, zömök, lefelé vékonyodó, 3-8 cm hosszú, 0,5-1,5 cm vastag. A kalapnál kissé világosabb sárga. Hús: Merev, tömör, fehér, csak a bőr alatt sárgás. Szag és íz: Jóízű, de kissé borsra emlékeztető, nyersen fűszeresen csípős. Csípős íze elkészítés után eltűnik. Kellemes és jellemző szaga van, amely kajszibarackra, de paprikára is emlékeztet. Szárítva is megtartja szagát Termőhely és idő: Nyári és kora őszi gomba, de a termés zöme a meleg, esős nyár eleji hónapokra esik, ezért hazánkban egyes száraz években igen kevés terem. Erdőtalajon, különösen a sűrű, sötétebb bükkerdőkben és tölgyesekben, bokros helyen és mohás, nyirkos hegyoldalon többnyire seregesen, helyenként igen tömegesen kerül élő. Egyes vidékeken

igen gyakori Felhasználás: Közkedvelt, kitűnő, ehető, jól ismert gomba. Mindenféle gombás ételnek alkalmas, de kissé kemény. Jól szállítható, tartós, állóképes és ritkán kukacos Nagy mennyiségben kerül árusításra. Szárításra nem ajánlható, mert megkeményedik, és nehezen puhul meg újra. Nedves tartósításra, sóban eltevésre is alkalmas Hasonló fajok: Ha figyeljük a ráncos, eres termőréteget, más gombával alig téveszthetjük össze. Csak a figyelmetlen, gombát nem ismerő téveszti össze a mérgező világító tölcsérgombával, amely sötétebb, vörösesbarna, narancsszínű, finom feketés vonalakkal rajzolt és szabályosan lemezes, csoportos. Alakra és színre igen hasonló hozzá az ehető sárga gerebengomba is, de annak termőrétege tüskés. Hasonló hozzá még a fakósárga tölcsérgomba, de az szabályosan lemezes és rozsdasárga színű. 94 Sárguló csiperke Jellemzés: Fehér húsa citromsárgára változik,

különösen a tönk tövében. Rossz, egyes vegyi készítményekre (karbol, jodoform, tinta) emlékeztető szagú. Egyébként a kerti, a sziki vagy az erdőszéli csiperkéhez hasonló. Kalap: Domború, majd laposodó, középnagy, 6-12 cm, de lehet kisebb is. Fehér, szürkésfehér, szürkés vagy szürkésbarna, barna. A kalapbőr lehet sima, cserepesen repedezett, vagy apró pikkelyektől barnafoltos, tarka. A nyomáshelyeken sárgul Lemezek: Kezdetben fehérek, majd szürkésen át lassan rózsaszínesek, végül barnák, feketésbarnák. Tönk: Alacsony, zömök, gyakran görbülő, olykor lefelé vékonyodó, de az alján általában gumós vagy kissé bunkós, 3-8 cm hosszú,1-3 cm vastag. Színe fehér, sárgás vagy barnás, esetleg feketés, a kalappal egyező színű, selymes fényű. A nyomáshelyen feltűnően sárgán foltosodik, alul már kívül is élénksárga lehet. A metszéslapon gyorsan citromsárga színt vesz fel, dörzsölésre krómsárgára színeződik.

Gallérja vékony, szakadozó. A fiatal gomba tönkje többnyire rövid, lefelé vékonyodó. Hús: Merev, fehér. Nyomásra és a vágáshelyeken többnyire azonnal élénk krómsárga színű lesz, vagy a kalapban kissé szürkésfekete, és csak a tönkben sárguló. Az állott gombán a sárga szín eltűnik, de nyomásra, dörzsölésre újra előjön. Szag és íz: Vegyi készítményekre emlékeztető, karbol-, jodoform- vagy tintaszagú. A friss gombán a szag néha nem eléggé kifejezett, de főzve erősödik, és undort kelt. Termőhely és idő: Füves, bokros helyeken, erdőszéleken, akácosban, utak mentén, árokszélén, réten, kertben, legelőn olykor más csiperkékkel együtt is terem, többnyire kisebb csoportokban. Szereti a televényes, humuszos, trágyás, árnyékos, füves helyet (de még a növényzet nélküli salakos útszélen is megterem). Szerencsére nem mindenütt gyakori. Egész évben előjön, de leggyakrabban nyár végén, ősszel Mérgezés:

Megárt, illetve fogyasztása gyomor-bélpanaszokat és tartós undort okoz. Nagyobb mennyiségben már mérgező. Hasonló fajok: Közeli rokona az ugyancsak ártalmas tinta szagú csiperke, amely könnyen felismerhető szürke és apró feketés pikkelyekkel díszített kalapjáról. Ez a faj azonban nem gyakori. Hasonlít az ehető csiperkékhez Jellegzetessége - a sárgulás nem mindig eléggé feltűnő, tehát az undort keltő szag a legjellemzőbb rá Ezért általános szabály, hogy minden jó szagú és jó ízű csiperke ehető, de a rossz szagúak megárthatnak. 95 Sátántinóru Jellemzés: Tönkje hasas, élénkvörös színű és feltűnően hálózatos. A termőréteg is vörös. Kalapja világos, szürkés, fehéres. Nagy termetű, igen vastag húsú, zömök gomba. Kalap: Domború, végül lapos, 10-30 cm nagy, a fiatal gombán még aránylag kicsiny, ilyenkor a tönk a szélesebb. Feltűnően világos, fehér, sárgásfehér, szürkésfehér, zöldesfehér.

Felszíne fiatalon finoman bársonyos, később lehet sima, ragadós is. Kalapbőre nem húzható le Csöves rész: A sárga csövek szűk nyílása vörös, ezért a termőréteg felszíne sárgásvörös, narancsvörös, bíborvörös, végül olajzöld lesz. Nyomásra megzöldül, megkékül. A spórapor barnássárga Tönk: Erősen hasas, zömök, tömör. 5-15 cm hosszú és kb ugyanilyen vastag lehet Felső harmadán sárga, középen és lenn élénk vérvörös. Alul vörös alapon sárga, felül sárga alapon vörös recés hálózata van. Hús: Fehéressárga, a törés helyén vagy elvágva gyengén kékül, ibolyásra színeződik. Szag és íz: Jó ízű és kellemesen édeskés, jó szagú. Az idősebb gombának azonban kellemetlen, jellegzetesen rossz dögszaga van. Termőhely és idő: Nyári, kora őszi, erdei lombfákhoz gyökérkapcsolt gomba. Meszes talajon, ritkás lomberdőben terem. Nálunk általában ritka Mérgezés: Nyersen erősen mérgező. Alaposan főzve

azonban, úgy látszik, többnyire méregtelenítődik. Sokfelé többször is fogyasztották baj nélkül A sátántinóru okozta mérgezésekről feltehető, hogy a gomba nem volt eléggé megfőzve-megsütve. Mérgezése gyomor- és béltüneteket okoz. Hasonló fajok: Igen hasonló hozzá a bíbortinóru, de annak kalapja rózsaszínű árnyalatú, kalapbőre lehúzható. A csövek nyílása aranysárga, majd vérpiros lesz A tönk aránylag magas, karcsú, felső felében sárga alapon vérpirosan hálózatos, recés. Húsa sárgás, nem mérgező. A változékony tinórukkal tévesztik össze leggyakrabban, de azok kalapja barna. A királyvargányának kalapja vörös, rózsaszínes, csövei élénksárgák. A többi tinórútól könnyen meg lehet különböztetni, mert a tönk élénkvörös színe és recés hálózata együttvéve a mérgező és a gyanús fajokat jelzi, ezek közül pedig vörös termőréteg és fehéres kalapszín csak a sátántinórun található. 96

Selyemgombák Jellemzés: Kalapjuk erősen bordázott szélű, törékeny. Tönkjük magas, karcsú, erősen fejlett bocskorral, de gallér nélkül. Lemezeik fehérek. Kalap: Kezdetben kúpos, domború, később lassan kiterülő, középen többnyire kúpos kiemelkedéssel. 3-8 cm nagy, de megnőhet 15 cm-re is. Színe igen változó, többnyire selymes fényű szürke, de lehet feketésszürke vagy majdnem fehér is. Van sárgásvörös, rozsdaszínű, barna és sárga változata is, amelyet külön fajnak tartanak. Minden színben szép, selymesen fénylő, a kalap széle mindig erősen bordás. Burokmaradvány a kalapon többnyire nem marad Bőre nem húzható le. Lemezek: Fehérek, néha kissé sárgás árnyalatúak. Spórapora fehér Tönk: Karcsú, magas, nyúlánk, fehér, sárgásfehér, gyakran a kalap színével márványozott. Hossza 5-15 cm Belül hamar üreges, csöves lesz Gallérja nincs A tönk alja gyengén megvastagodik, bocskora jól fejlett, elálló, szélein

behasadozott, fehér. A bocskor kétharmad része rendszerint a föld felszíne alatt van Hús: Vékony, fehér, sárgásfehér és igen törékeny. Szag és íz: Nem jellemző. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőkben júniustól késő őszig gyakori gyökérkapcsolt gombák. Nedves és száraz időben, az erdő mélyén és a füves tisztásokon egyaránt teremnek. Általában magányosan, egyesével találjuk Magasra kiállnak a fűből vagy az avarból, és könnyen észrevehetők. Felhasználás: A mérgező galócákkal könnyen összetéveszthetők, nyersen fogyasztva pedig mérgezők. Ezért gyűjtésre nem ajánlhatók Hasonló fajok: Nagy, fehér bocskora miatt a gyilkos galócához, színében pedig a párducgalócához hasonlít. Mindkettőtől megkülönbözteti azonban a gallér hiánya és igen erősen bordás szélű kalapja. Igen hasonló hozzá a ragadós bocskorosgomba is A bocskorosgomba lemezei azonban rózsaszínűre, hússzínűre változnak, és a kalapja

nem bordás. 97 Sereges tölcsérgomba Jellemzés: Tölcsér alakú, kellemes illatú, kisebb gomba, amely felismerhető arról, hogy a kalap színe okkersárga, mélyen lefutó lemezei pedig fehérek. Kalap: Tölcsér alakúvá válik, de középen gyakran kis csúcsa marad. 2-10 cm széles Színe okkersárga, rózsássárga, barnássárga, vörösbarna, halványbarnás, tejeskávé színű. Lemezek: Fehérek, az idősebb gombán sárgásfehérek. A spórapor fehér. Tönk: Egyenes, merev, rugalmas, hajlékony, elég rövid, felfelé vékonyodó. 2- 10 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag Színe a kalaphoz hasonló, de világosabb. Hús: Fehér, rugalmasan puha, de szálas-rostosan foszló, a kalap szélén vékony. Szag és íz: Kellemes, enyhén fűszeres kalácsszaga igen jellegzetes. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdőben, bokros helyeken is, az avaron seregesen terem. Tavasztól késő őszig sokfelé igen gyakori, és szárazabb időjárásban is előjön Felhasználás:

Jóízű, ehető gomba. Érdemes gyűjteni, annak ellenére, hogy kicsiny, mert tömegesen terem. Különösen levesgombának jó, de salátának és más gombás ételnek is felhasználható. Nem eléggé méltányolt erdei gomba Hasonló fajok: Ha jellegzetességeit jól megfigyeljük, mással alig tévesztjük össze. Alakra hasonló ugyan a mérgező parlagi tölcsérgomba és a kis fehér tölcsérgomba, de azok felül-alul egyszínűek, fehér, fehéresszürkés vagy halványbarnás gombák, és többnyire inkább a fű között teremnek. Színben hasonlít kissé hozzá az ugyancsak ehető, de kevésbé jóízű rozsdásszárú fülőke is, de ennek lemezei nem lefutók. A rozsdasárga tölcsérgomba és a fakósárga tölcsérgomba lemezei nem fehérek, hanem a kalaphoz hasonló rozsdabarna vagy rozsdasárga színűek. Ezek közeli rokonai, de fogyasztásra nem alkalmasak, sőt a fakósárga tölcsérgomba kissé mérgező is. 98 Sziki csiperke Jellemzés: Feltűnően

vastag húsú, nagy termetű, cserepesen, táblásan, felszakadozó kalapú csiperke. Lemezei hamar barnásfeketék lesznek. Húsa vörösödő Kalap: Félgömb alakúból kitérülő, végül lapos, sokszor kissé szögletes, harang alakú. 6-16 cm, de lehet 30 cm széles is. Húsa igen vastag Bőre vastag, lehúzható, többnyire táblásan-cserepesen felszakadozó. Széle fiatalon erősen begöngyölt. Színe halványbarnás, szürkésfehér, többnyire szürkés árnyalatú. Lemezek: Fiatalon fehéresek, hússzínen át hamar feketére színeződnek. Tönk: Rövid, zömök, tömör, 5-15 cm hosszú, 3-6 cm vastag. Színe fehéresbarnás Gallérja vékony, hártyás, fehér, lelógó, olykor kissé szakadozott. Hús: Feltűnően merev, fehér, nyomásra és a vágáshelyeken erősen megvörösödik, majd füstszürke, szürkésbarnás lesz. Szag és íz: Szaga nem kellemes, de ez a szag főzéskor, sütéskor eltűnik. Termőhely és idő: Réten, legelőn, különösen szikes

talajon és homokos területeken, nyáron és ősszel helyenként tömegesen terem. Nálunk az Alföldön, főleg a Hortobágyon gyakori, jelentős faj. Felhasználás: Jóízű ehető gomba, amely épp úgy sokféleképpen felhasználható, mint a kerti csiperke. Fogyasztásában azonban bizonyos fokú óvatosság ajánlatos, mert nagyobb mennyiségben elfogyasztva esetleg emésztési zavarokat okozhat. Hasonló fajok: Csak a közeli rokon nagyobb termetű, vörösödő húsú csiperkékhez hasonlít, így elsősorban az ugyancsak ehető kerti és erdei csiperkéhez, de már lelőhelye által is eltér a többi fajtól, szürkés színű és felrepedező kalapja pedig jó ismertetőjele. 99 Szömörcsög Jellemzés: Fiatalon a pöfetegekhez hasonló burokba van zárva, amelyből később a kucsmagombához hasonló termőtest nő ki. Ekkor a magas, törékeny, fehér tönkön zöldes színű, ragadós, erősen bűzlő süveg ül. A fiatal gomba: Tojásszerű, gömbölyű, sima,

fehéres, halvány, barnásszürkés színű. -(Népiesen boszorkánytojásnak vagy ördögtojásnak nevezik.) Áttetsző külső burka alatt kocsonyás tartalma érzékelhető. Az eléggé vastag kocsonyás rétegben a második burok alatt már benne ül a fejletlen süveg és a tönk. A leszedett boszorkánytojásból a gomba otthon is tovább fejlődik, kinő. Süveg: Harang vagy kúp alakú, fent csúcsos és lyukas, 3-7 cm magas. A tönkkel csak a tetején nőtt össze, de hosszában rásimuló, zárt. Felülete gödrös Színe olajzöld, felülete igen nyálkás, szétfolyó. A legyek kedvelik, és bőven ellepik, ezek hordják szét a spóráit. A spórapora fehér Tönk: Hosszú, 25 cm-ig is megnő, középen a legszélesebb, henger alakú, belül üres. Színe fehér, felszíne szivacsosan likacsos. A tőnk tövében a felszakadt külső burok, mint a tönköt körülvevő nagy bocskor megtalálható, alján micéliumzsinór vezet a talajba. Hús: A tönkben mereven puha,

törékeny, a süveg termőrétegében szétfolyó Szag és íz: Fiatalon szagtalan vagy nyers burgonyára emlékeztető szagú, később áthatóan dögszagú. Aki a szagát már ismeri, a gombát több méter távolságból is észreveszi. Termőhely és idő: Nyári, kora őszi gomba, amely mindenféle erdőben, árnyékos, Bokros helyeken magányosan vagy többedmagával kisebb telepekben terem. Száraz, meleg időben eléggé gyakori Gyökérélősködő Felhasználás: Átható rossz szaga miatt nem fogyasztható, de nem mérges. A teljesen zárt, fiatal, kocsonyás gombát, amely még szagtalan, egyes országokban eszik, és sajátságosan jóízűnek mondják. Hasonló fajok: Igen hasonlít hozzá a homoki szömörcsög, amely kisebb, karcsúbb, burka halványlilás, rózsaszínes. Ez a faj napos helyeken, homokos talajon, lomb- és fenyőerdőkben, akácosokban, nálunk, a szőlőkben is gyakori, ahol mint a szőlő parazitája káros. Első rátekintésre a szömörcsög

emlékeztet a kucsmagombákra, de a tőnk tövén a bocskor, a ragadós süveg és rossz szaga jól megkülönbözteti azoktól. A fiatal, zárt gomba a pöfetegekhez hasonló, de kettévágva látszik benne a tőnk és a süveg kezdeménye, azon kívül kocsonyás, belső rétege révén is könnyen megkülönböztethetjük. 100 Szürke döggomba Jellemzés: Közepes vagy kisebb termetű, jellegzetesen szürke, kúpos kalapú, rózsaszínes lemezű, fehér tönkű, vékony húsú, törékeny gombák. Több egymáshoz hasonló faj. Kalap: Kúp alakú, kúposan szétterülő, 3-10 cm széles. Színe szürke, zöldesszürke, zöldesbarnás vagy barnásszürke. Sajátosan zsírfényű, sugarasan szálas-rostos állományú. Feltűnően vékony húsú Lemezek: Aránylag szélesek, sűrűn állók, a tönköt nem érintik, puhák, törékenyek. Kezdetben szürkésfehérek, később szürkés rózsaszínűek, barnás hússzínűek lesznek. A spórapor rózsaszínű, a spórák is

rózsaszínűek, öt vagy hatszögletűek. Tönk: Karcsú, többnyire felfelé kissé vékonyodó, 4-10 cm hosszú, 4-15 mm vastag. Fehér, fehéres színű, és rostosan szálas állományú, törékeny. Hús: Fehéres, puha, a kalapban kissé vizenyős, törékeny. Szag és íz: Szaguk nemritkán sajátságosan kellemetlen, gázra, vegyi anyagokra emlékeztető. A szag többnyire nem erős, van azonban közöttük erősen lúgszagú, ammóniaszagú és rossz ízű is. Termőhely és idő: Erdők talaján, főleg tölgyesben teremnek, de kertekben, árnyékos, nedves, bokros helyeken a növényzet takarásában is találhatók. Ősszel gyakoriak, de van, amelyik előjön korán tavasszal (áprilisban), sőt hűvös időjárásban nyáron is. A tavaszi példányok általában kisebb termetűek, szürkébb színűek, a nyáriak viszont nagyobbak, zöldesebb színűek, az ősziek pedig erősebben rossz szagúak. Mérgezés: A nagy döggombáéhoz hasonló jellegű, de kevésbé súlyos

mérgezést okoznak. Elfogyasztásuk után inkább csak enyhe bél- vagy muszkarin típusú tünetek jelentkeznek. Hasonló fajok: Rendkívül hasonlóak a tövisaljagombához, amellyel könnyen összetéveszthetők. De összetéveszthetők még a fenyőpereszkével vagy a többi szürkés kalapú pereszkével is, a széles lemezű fülőkével, vagy akár a szürke tölcsérgombával, amelyektől leginkább a rózsaszínűre váló lemezeikkel különböznek. De hasonlítanak a barna csengettyűgombára is, amelynek tönkje csuklósan kifordítható. 101 Szürke tölcsérgomba Jellemzés: Nagy termetű, őszi gomba, csak kissé lefutó lemezekkel. A kalap színe hamvasszürke, a lemezeké sárgásfehér. A tönk vastag, felfelé vékonyodik és rostos. Kalap: Domború, majd lapos, ritkán tölcséres, 7-14 cm, de lehet jóval nagyobb is. Vastag húsú Széle kissé aláhajló, fiatalon begöngyölt. Színe szürkés, egérszürke, barnásszürke. A fiatal gombán hamvasfehér

bevonat és gyakran körbefutó hamvas rajzolat látszik. Helyenként előjön karcsúbb, vékonyabb kalapú, tölcséresedő változatban is. Lemezek: A kalapról könnyen lefejthetők. Színük sárgásfehér, halványsárgás A spórapor fehér. Tönk: Vastag, merev, tömör, megnyúlt, felfelé kissé vékonyodó, 4-12 cm hosszú, 1-4 cm vastag. Színe halványszürke, fehéres, alul molyhos, felülete rostos, csíkos Hús: Fehér, merev, a tönkben rostos, szálakra foszló. Szag és íz: Feltűnően erős, kellemes, igen jellegzetesen fűszeres szagú, kissé édeskés, savanykás ízű. Ha ismerjük a szagát, akkor már ennek alapján felismerhetjük. Termőhely és idő: Lomb- és fenyőerdők talaján, többnyire csak vastag avarszőnyegen terem, őszi időben, havazásokig. Fagyálló Előjön egyenként is, de többnyire seregesen vagy boszorkánykörökben. Az ország legnagyobb Felhasználás: Jó, ehető, ropogós húsú gomba. Mártásnak, levesnek, pörköltnek is

alkalmas. Szaga azonban főzéskor még jobban érződik Erős aromája miatt egyesek nem szívesen eszik, mások viszont éppen ezért kedvelik. Akit az erős szag zavar, fogyassza forrázva. Legjobb más gombafajokkal keverve, ízesítőnek húshoz vagy gomba. mártáshoz Jól és szépen szárad Gombapornak is jól használható Az idős példányok túl érzékeny egyéneknek megárthatnak. Hasonló fajok: Eléggé hasonlíthat hozzá a mérgező viaszfehér tölcsérgomba, különösen késő ősszel. Ennek azonban kalapja is, lemezei is fehéresek, kalapja a szélén ezüstös, selymes, tönkje pedig gyakran görbe. Összetéveszthető vele a mérgező nagy döggomba is, de ennek lemezei kissé sem lefutók, és az érett gombán rózsaszínesre, hússzínűre változnak. A kalap színe ugyan hasonló, de többnyire világosabb, és húsa sokkal vékonyabb. Igen hasonlít hozzá, és ezért könnyen össze is téveszthető az ugyancsak ehető csoportos pereszkével, de annak

lemezei inkább fehérek, és a gomba feltűnően csoportosan jelenik meg. Hasonló lehet még hozzá a késő őszi kifakult lila pereszke, amelyen azonban a lilás árnyalatot valahol még megtaláljuk, és a vele rokon, jó illatú és jóízű, ritkább szagos pereszke is, amelyre illatán kívül az a jellemző, hogy az egész gomba egyenletesen halványbarnás színű. 102 Szőrgomba Jellemzés: Sárgásvörös, körben sávos kalapú, rózsaszín árnyalattal. A kalap széle feltűnően szőrös. Tejnedve fehér, csípős. Kalap: Közepesen nagy, 4-15 cm széles, domború, végül laposan tölcséres. Széle aláhajló, begöngyölt Sárgás rózsaszínű, narancsszínű, vöröses, de lehet jóval világosabb is: fehéresrózsás, körben sötétebben rajzolt körkörös sávokkal. FeIüIete kissé, a kalap széle azonban jellegzetesen puhán szőrös. A többször kézbe vett gombán és idősebb példányokon a szőrök a kalapra nyomódnak és alig látszanak. Lemezek:

Sűrűn állók, kevéssé lefutók, eleinte fehéresek, később sárgásak, rózsaszínes sárgák. Spórapora fehér Tőnk: Rövid, 3-8 cm hosszú, zömök, 1-2,5 cm vastag, tömör. Halvány rózsaszínű Felületén kis, bemélyedő gödrök lehetnek Hús: Merev, de laza, pattanva törő. Fehér vagy pirosasfehér színű Bőven tartalmaz fehér tejnedvet. Szag és íz: Égetően csípős ízű. Termőhely és idő: Lomberdőben, főleg nyírfák alatt terem, gyökérkapcsolt gomba. Nyár végén és ősszel helyenként elég gyakori. Mérgezés: Gyengén mérgező, gyomor-, béltünetekkel, de csípős íze miatt úgysem fogyasztható. Gyakorlati jelentősége, hogy a rizikével összetéveszthető Hasonló fajok: A rizikéhez hasonlít ugyan, de annak tejnedve vörös, nyomásra sérülésre zöldül, nem égetően csípős, és a kalapja nem szőrös. Vannak más hasonló szőrös vagy nem szőrös kalapú tejelőgombák is, amelyek ugyancsak csípős ízűek. 103

Tarlógomba Jellemzés: Csiperke alakú és külsejű gomba, de lemezei fehérek vagy gyengén rózsaszínesek, és tönkje csuklósan kifordítható. Főleg nyílt, füves helyeken és megművelt területen terem. Kalap: Félgömb alakúból ellaposodó, 4-15 cm, de többnyire csak 6-10 cm átmérőjű. Színe fehér, néha felhősen sárguló vagy barna foltos. Felülete sima, ritkán kissé pikkelyesen felszakadozott is lehet. Széle finoman pelyhes vagy csipkés Bőre lehámozható. Lemezek: Fehérek, később szürkésrózsásra változhatnak. Spórapora fehér vagy enyhén krémszínű. Tönk: Karcsú, egyenletesen vékony, tövén olykor kissé gumós, 5-12 cm hosszú, 0,52 cm vastag. Sima, fehér, néha sárgán foltos A kalapból többnyire csuklósan kifordítható. Gallérja csipkés szélű, eléggé vékony, többnyire lecsüngő vagy a tönkre rásimuló. Hús: Puha, fehér, színtartó, néha kissé sárgás. Szárítva elszíneződik és szürkéslilás lesz. Termőhely

és idő: Kertekben, parkokban, legelőkön, réten, szántóföldeken, gyepen, utak mentén, gyakran megművelt talajon, olykor erdőben is, különösen fiatal akácosban és nyárasokban, elszórtan vagy seregesen teremnek. Nyári-őszi, gyakori gombák. Felhasználás: Elég jó ízű, de nem jelentékeny gombák, amelyeket összetéveszthetőségük miatt fogyasztásra nem ajánlunk. Hasonló fajok: Tulajdonképpen nem egy faj, hanem fajcsoport, amelybe több hasonló faj tartozik. A mérges gombák közül a galócákkal, elsősorban a fehér gyilkos galócával könnyen összetéveszthetők, mert lemeze annak is fehér, gallérja lelógó. Csupán a bocskor és esetleg a galóca szaga a megkülönböztető jel. Hasonló lehet a mérgező nagy döggomba is, de annak tönkje nem galléros, és a kalap húsa vékonyabb. Ehető gombáink közül a fehér pereszkegombákhoz, a májusi pereszkéhez és a tejpereszkéhez hasonlítanak, de azok tönkje a kalapból nem fordítható ki

csuklósan, és gallérjuk sincsen. Gyakran összetévesztik az ehető csiperkékkel, és közé is szedik. A csiperkék lemezei azonban a rózsaszínen, vörösbarnán át megsötétednek, és tönkjük nem fordítható ki csuklósan. 104 Tavaszi rétgomba Jellemzés: Fehéres kalapú tavaszi faj, lemezei jellegzetes olajbarnás színűek. Tönkje galléros Kalap: Félgömb alakúból szétterülő, középen esetleg kissé púpos, 2-10 cm széles. Színe fehéres, világos okkersárgás, halvány sárgásbarnás. Többnyire csupasz, néha kissé ragadós vagy táblásan repedezett is lehet. Szélén gyakran cafrangos fátyolmaradványok vannak. Lemezek: Tönkhöz nőttek, halvány szürkésbarnásból olajbarnára színeződnek. Spórapora barnássárga. Tönk: Karcsú, olykor megnyúlt, 4-10 cm hosszú, 2-15 mm vastag. Fehéres, a töve felé sárgásbarnás, tövén gyakran gyökérszerű micéliumrostokkal. Vékony, hamar eltűnő gallérja van. Hús: Merev, a tönkben kissé

rostos. Fehér, a tönk töve felé kissé barnás Szag és íz: Lisztízű és lisztszagú. Termőhely és idő: Füves helyeken, erdőben, réten, parkokban, kertben, de ház körül is terem. Kora tavasztól kezdve sokfelé igen gyakori Felhasználás: Ehető, de nincs különösebb jelentősége. Hasonló fajok: Összetéveszthető sok más fehéres kalapú gombával, még a fehér gyilkos galócával is, de olajbarna lemezei által különbözik a hasonló más fajoktól. Összetéveszthető azonban a fiatal korában fehér téglavörös susulykával, mert annak lemezszíne hasonló a tavaszi rétgomba lemezéhez, a susulykák kalapja azonban sugarasan rostos, és gallérjuk nincs. Hasonlít az ehető fehér porhanyósgombához is, de annak lemezei sötétebbek, Iilásak, és gallérja nincs. Említést érdemel, hogy a zömökebb termetű, fehéresebb, vastagabb tönkű, keményebb húsú, csak kertekben és szántóföldön termő változata, a kerti rétgomba első

rátekintésre a csiperkékhez is hasonló, olajbarna lemezszíne azonban elég jól elkülöníti azoktól. Hasonlít hozzá még a kisebb termetű rokona, a sárga rétgomba is, amelynek kalapja sárgásbarna, sárga vagy sárgásfehér, lemezei pedig sötétebbek, sárgásbarnák. Húsa törékeny, lisztszagú és lisztízű. Ez a faj réten, útszélen, trágyás, füves helyeken, tavasztól ősz végéig, különösen eső után seregesen terem. Főleg az Alföldön gyakori Ehető, de jelentéktelen, vékony húsú, törékeny gomba. A mezei szegfűgombához hasonlít kissé, ezért olykor helyette szedik. 105 Tejpereszke Jellemzés: Nagy termetű, igen vastag húsú, tejfehér színű gomba. Kalapja domború és begöngyölt szélű. Réten, legelőn, fű között terem. Kalap: Kezdetben gömbölyű, labdához hasonló, majd félgömb alakú, erősen domború, igen vastag húsú, 6-20 cm szél és. Fehér, tejfehér, olykor halványzöldes árnyalatú. Sima, majdnem fényes

Széle erősen begöngyölt, még kinyílt állapotban is. Lemezek: Igen keskenyek, sűrűn állók, többé-kevésbé a tönkre lefutók. Fehér, zöldesfehér színűek. Spórapora fehér Spórái szürkésfehérek, finoman pontozottak Tönk: Rövid, zömök, felfelé vékonyodó, alul gyakran talpszerűen kiszélesedő. 4-10 cm hosszú, 2-6 cm vastag, de, alul lehet 10 cm vastag is. Hús: Igen vastag, tömör, mereven puha, a tönkben rostos. Színe fehér Szag és íz: Sajátos, de nem erős szagú, jóízű. Termőhely és idő: Füves helyeken, réten, legelőn, nyíltabb ligetes erdőkben, erdőszélen, nyár elejétől őszig terem. Különösen az alföldi fátlan vidékeken Felhasználás: Jóízű ehető gomba. Általánosan gyűjtött, közkedvelt faj, amely mindenféle formában elkészíthető. Kitűnően szárad, szárítmánya szép fehér Hasonló fajok: Csupán a májusi pereszkéhez hasonló, de annál nagyobb, vastagabb húsú, nem sárgás árnyalatú, és attól

termésidejében is eltér. A sziki csiperke lemezei barnásfeketére színeződnek és tönkje galléros. 106 Téglavörös susulyka Jellemzés: Kúpos kalapú, kezdetben fehér, kérőbb vöröses színű, barna lemezű, kis vagy közepes termétű gomba. Kalapja szálas-rostos, behasadozó, húsú kissé vörösödő. Kalap: Kúp alakú, púposan szétterülő, 1-9 cm széles. Kezdetben selymes fehér, később sárgás, rózsaszínes fehér, majd sárgásvörös, téglaszínű. A vörös szín olykor csak nyomáshelyeken vagy állás közben jön eIő. Kalapbőre sugarasan selymes, szálas, a szélein behasadozó. Lemezek: Fiatalon szürkésfehéresek, majd sárgásbarnák, végül vörösbarnák lesznek. Spórái barnássárgák, hosszúkás vese alakúak vagy kissé szögletesek. Tönk: Rövid, zömök, egyenes, tömör, 1-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, a kalappal megegyező színű. Nyomáshelyeken állás közben vörösödik Hús: Fehér, a tönkben többnyire kissé

megvörösödő, a kalapban vékony. Puha, vizenyős, törékeny. Szag és íz: Fiatalon nem jellemző, később kissé kellemetlen, denaturált szeszre emlékeztető vagy sajátos jó szagú. Íze is különös, édeskés vagy kissé csípős Termőhely és idő: Erdőben, de kertekben is, különféle árnyas, füves helyeken megterem. Sokszor találjuk ösvények, utak mellett, a földön vagy moha között Tavasztól, májustól kezdve októberig terem. Nem nagyon gyakori, csak itt-ott kerül elő. Mérgezés: Muszkarin típusú, életveszélyes mérgezést okoz. Hasonló fajok: Bár kifejlődve és vörösödve már igen jellegzetes gomba, amely más gombákhoz alig hasonlít, a fiatal fehér példányok más fehéres gombákkal könnyen össze. téveszthetők. Így pl az ehető erdőszéli csiperkével, annak tönkje azonban galléros, és idősebb korban lemezei feketednek. A májusi pereszkétől már abban is különbözik, hogy az vastag húsú, fehér lemezű és

lisztszagú. A tavaszi rétgomba is hasonlít hozzá, de annak többnyire még látszik a gallérja. A tövisaljagombával való összetévesztésre is ügyelni kell, de annak a a lemezei fehéresek, majd később rózsaszínesek, kalapja pedig szürkés. 107 Téli fülőke Jellemzés: Késő ősszel, télen, fán csoportosan termő, élénk rozsdasárga színű, ragadós kalapú, sötét bársonyos tönkű, halszagú gomba. Kalap: Domború, később lapos, többnyire kicsiny, 3-15 cm, lehet nagyobb is. Színe élénksárga, élénk rozsdasárga, középen sötétebb. Lemezek: Szélesek, tönkhöz nőttek, halványsárgák. A spórapor fehér Tönk: Megnyúlt, görbe, csövesedő. 410 cm hosszú, 0,3-1 cm vastag Színe felül sárga, lefelé fokozatosan sötétebb vörösesbarna, zöldesbarna, barnásfekete. Hús: Halványsárga, rugalmas, a tönkben rostos, szívós. Szag és íz: Feltűnően halszagú. Termőhely és idő: Kizárólag fák törzsén vagy tövén, kivágott fák

visszamaradt tuskóján terem. Olykor magasan a fa törzsén vagy ágain találjuk Farontó, élősködő gomba. Leggyakrabban akácfán, dión vagy vadgesztenyén él, ezért a házak körül utcán, udvaron és kertekben találhatjuk meg. Főleg októbertől egész télen terem, de egész évben is előfordulhat. A téli hónapokban gyakori, ha nincs erős fagy Egymást követően nagyobb csoportokban jön elő a faanyagból. Azért jelentős, mert akkor is gyűjthető, amikor más gomba nem található. Felhasználás: Ehető gomba. Levesnek vagy más gombás ételnek is alkalmas, de sajátságos íze miatt főleg eceteshagymás salátát készítenek belőle. A tönk alsó részét távolítsuk el, mert szívós, rágós. Ízét és nyálkásságát csökkenti, ha leforrázzuk, és a forrázóvizet leöntjük. Hasonló fajok: Összetéveszthető vele a mérgező sárga kénvirággomba. Ennek lemezei azonban mindig zöldes árnyalatúak. Az ehető, csoportos, fán termő barna

gombák közül hasonlít hozzá az ízletes tőkegomba, de az pikkelyes tönkű és galléros, valamint a gyűrűs tuskógomba. Ezek azonban erdei fákon nőnek Az utóbbi kalapja szálkás-pikkelyes, tönkje galléros. Mindtől különbözik és jól felismerhető a téli fülőke azáltal, hogy tönkje bársonyos, kalapja ragadós és halszagú. Az ehető kerti tintagomba is csoportos, de kalapja kúp alakú és bordás, törékeny, tönkje fehér, lemezei pedig megfeketednek. A rossz ízű rozsdasárga tőkegombának kalapja is, tönkje is pikkelyes. 108 Tövisaljagomba Jellemzés: Szilvafák, kajszibarackfák, kökény- és galagonyabokrok közelében, kora tavasszal terem. Kalapja sugarasan szálas, világos szürkésbarna, szürkés. Lemezei eleinte fehérek, majd rózsaszínűek. Tönkje fehéres, görbe Lisztszagú. Kalap: Tompán kúpos, közepe csúcsos, a szélén hullámos, nemritkán kissé kajla. 3-16 cm nagy, eléggé vékony húsú. Színe változatos,

fehéresszürkés, szürkésbarnás, zöldesszürke, sárgásbarnás, de mindig sugarasan rajzolt, szálas, csíkos, fényes. Széle nemritkán behasadozott. Felülete olykor cserepesen repedezett Lemezek: Sűrűn állók, tönkhöz nőttek, néha kissé foggal lefutók is lehetnek. Eleinte fehéresszürkések, később lassan rózsaszínesek, végül barnás hússzínűek. Spórapora rózsaszínű. Spórái rózsaszínűek, sokszögletűek Tönk: Hengeres, gyakran felfelé vékonyodó, 4-15 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Gyakran hajlott, és néha csavarodó. Szálas-rostos, de eléggé törékeny Színe fehér, fehéres vagy esetleg a kalaphoz hasonló. Felülete szálas, csíkos Hús: Puha, a tönkben szálas-rostos, csövesedő. Színe fehéresszürke Szag és íz: Elég erősen, olykor kellemetlenül lisztszagú és lisztízű. Termőhely és idő: Kora tavaszi gomba. Április végén jelenik meg, és májusban helyenként tömegesen terem, de kisebb számban ősszel újra

előjöhet. Gyümölcsösben, kertben, erdőszélen, bokros legelőn, erdőirtásban, többnyire füvesbokros helyeken terem. Csak szilvafélék (szilva, kajszi, kökény stb) és galagonya alatt található, mert ezekkel gyökérkapcsolt gomba. Felhasználás: Ehető, de nem elsőrangú. Sokfelé ismerik, és a májusi pereszkével együtt fogyasztják. Májusnál későbbi időben azonban még jó gombaismerő se szedje, mert több mérges gombával is összetéveszthető. Hasonló fajok: A mérges gombák közül feltűnően hasonlít rá a nagy döggomba, amelynek lemezei azonban fiatalon sárgásak, többnyire nagyobb termetű, erdőben, későbbi időben terem. A tövisaljagombához igen hasonlít a szürke vagy zöldesszürke kalapú szürke döggomba is, amely kisebb, törékenyebb és termőhelyben is különbözik. Hasonlíthat a tövisaljagombához a mérges kerti susulyka, amelynek lemezei nem rózsaszínesek, hanem szürkésbarnák, és a mérges téglavörös susulyka is,

bár ennek a lemezei is végül szürkésbarnák, vörösbarnák lesznek, és az egész gomba vörösödik. Az ehető gombák közül felületesen hasonlít a májusi pereszkéhez, amely feltűnően vastag húsú, fehér kalapú és fehér lemezű gomba. 109 Trombitagomba Jellemzés: Sajátságos, keskeny tölcsér alakú, belül üres. Sötét szürkésfekete színű, többnyire csoportos, kicsiny gomba. Termőrétege ráncos. Kalap: Mélyen tölcséres, a bemélyedés a gomba közepén leér a talajig, tehát a gomba belül a tövig üres. A kalap szélessége 3-8 cm Széle visszahajlik, mint a trombitáé, és később rojtosan, cafrangosan beszakadozott. Színe a tölcsér belső oldalán barnásszürke, barnásfekete, fekete, sötétszürke: Termőréteg: A gomba külső oldalán kissé ráncos, mélyen lefutó. Színe hamvas, kékesszürke, hamuszínű, végül megfeketedik. Spórapora fehér Tönk: A termőréteg alatt a tönkrész csak igen rövid, szürkés, belül üres,

gyökerező. Többnyire csoportos, egy tőben 2-8 gomba függ össze. Az egész gomba 5-12 cm magas, de ebből majdnem az egész a termőréteg. Hús: Vékony, merev, ropogós, szürke, sötét kékesszürke. Szag és íz: Szaga gyengén fűszeres, íze nyersen nem jellegzetes. Termőhely és idő: Nyári, őszi gomba, főleg a nyár végén gyakori. Erdei talajon, árnyas helyeken, bükkösben, tölgyesben és fenyvesben, de fiatal sűrű erdőben is, nyirkos, mohás helyeken, erdei árokparton is seregesen terem. Néha nehéz észrevenni, a talajjal összeolvad a színe. Ha tehát találunk, érdemes tovább keresni, mert sokszor nagyobb mennyiséget szedhetünk. Felhasználás: Kitűnő fűszergomba, aromája a szarvasgombához hasonlít. Kissé emlékeztet ízben a kucsmagombákra is. A látszólag kicsiny, vékony gomba elég kiadósan felhasználható húshoz, rizshez vagy más gombás ételhez. Jól tárolható és szárítható. Különösen értékes szárítva, mert aromája,

illata még jobb, mint frissen Gombaporba igyekezzünk ezért trombitagombát is keverni. Egymagában kissé rágós és feketít. Hasonló fajok: Az ugyancsak ehető, de kevéssé ízletes, ritkább szürke rókagomba igen hasonló, de kisebb tönkje nem üres belül. 110 Tulipán-csészegomba Jellemzés: Csillagszerűen, cikkelyesen behasadt szélű csésze, amelynek belseje Iila színű. Termőtest: Közepes termetűre is megnövekedő, 5-12 cm átmérőjű. Kezdetben a talajban ülő, golyó alakú, zárt, de hamarosan a tetején kilyukad, csésze alakú lesz. Végül a széle 5-10 cikkelyre, háromszög alakú karéjra hasad be, és tulipánra emlékeztetően szétnyílik. Belül lila és sima, kívül barnásfehér és finoman nemezes. Hús: Aránylag eléggé vastag, 0,5 cm is lehet. Porcszerűen, viaszosan törékeny, fehér Szag és íz: Nem jelentékeny. Termőhely és idő: Erdők talaján, főleg fenyvesben, meszes talajon, tavasszal, helyenként nagy számban is

előfordulhat. Felhasználás: Csekély mennyiségben méreganyagot tartalmaz. Nyersen erősebben mérgező, méreganyagát ugyanis a forró víz oldja. Hasonló fajok: A csészegombák közül ez az egyetlen mérgező, ezért felismerésére ügyeljünk. Minden más fajtól különbözik a csésze szélének cikkelyes, virágsziromszerű behasadozásával, és a csésze belsejének lila színével. 111 Varas zöld galambgomba Jellemzés: Kemény húsú galambgomba, amelynek kalapja mindig szürkészöldes színű és rücskös. Kalap: Vastag húsú, 5-15 cm nagy. Szürkészöld, világoszöld, olykor kékeszöldes, bársonyos színű. Bőre apró táblácskákra felszakadozó, repedezett, ezért rücskös, varas. Lemezek: Tönköt érintők, merevek, töredezők, fehérek vagy halvány krémszínűek. A spórapora fehéres Tönk: Oszlopszerű, 5-12 cm hosszú, 20 cm vastag, fehér, olykor néhány rozsdaszínű folttal. Igen kemény húsú Hús: Merev, pattanva törő,

morzsolódó, fehér. Szag és íz: Nyersen is jóízű. Szaga nem jellegzetes Termőhely és idő: Lombos erdők talaján, főleg nyáron termő gyökérkapcsolt gomba. Helyenként gyakori. Felhasználás: Ízletes, ehető faj, amely a kékhátú galambgombához hasonlóan sokféleképpen használható fel. Sütve vagy salátának igen alkalmas Jól szárítható is Hasonló fajok: Ha a rücskös, varas kalapbőrére és a szürkészöldes színére ügyelünk, könnyen felismerhetjük. A szintén zöldes kalapú gyilkos galócához a színén kívül másban nem hasonlít. Zöld színe miatt ugyancsak felületesen lehet kissé hasonló a dió ízű galambgombához 112 Vastaghúsú pókhálósgomba Jellemzés: Közepes vagy nagy termetű, vastag, kemény és fehér húsú, többékevésbé barna és lila színű gomba. A lemezeket kezdetben pókhálószerű szálakból álló burok fedi. Lemezeinek színe végül rozsdabarna. Tönkje alul hagymaszerűen duzzadt, gumós. Kalap:

Domború, majdnem félgömb alakú, 6-15 cm széles. A kalap színe igen változó, többnyire sötétbarna, fiatalon lila, de később lehet vörösbarna, barnássárgára kifakuló, esetleg feltűnően foltos is. A kalapbőr száraz, fénylő, gyakran tapad rá avar Lemezek: Kezdetben kissé lilásan fehérek, később ibolyaszínűek, lilák, végül rozsdabarnák lesznek. Tönk: Aránylag tömzsi, alul többnyire megvastagodott, hagymaszerűen, bunkósan duzzadt. 6-10 cm hosszú, 1,5-5 cm vastag Színe fehéreslilás, majd barnáslila A tönk felületén többnyire jól látszó rozsdabarna szálak vannak. Hús: Fehér, csak alig ibolyáslilás. Merev, a tönkben rostos, Szag és íz: Kellemes szagú, jóízű. Termőhely és idő: Lombos- és fenyőerdőben, erdőszélen, a talajon, ősszel terem. Gyökérkapcsolt gomba. Nálunk sokfelé gyakori Felhasználása: Jóízű, ehető gomba Jól szárítható is, szárítmánya világos lilásbarna színű. Sok pókhálósgomba közül

általában kevés a jóízű. Ez a faj a legjobbak egyike Hasonló fajok: Összetéveszthető az ehető lila pereszkével és a szagospereszkével, amelyeknek nincs pókhálója. Mérges gomba nincsen hozzá hasonló Több más pókhálósgomba hasonlít azonban hozzá, amelyek ugyancsak ehetők, de kevésbé jóízűek. Ilyen például a sárgásbarna pókhálósgomba, amelynek kalapja sárgásbarna, lemezei kezdetben fehéresek, de gyorsan sárgásbarnák és végül rozsdabarnák lesznek. Hasonlít hozzá az igen gyakori kék pókhálósgomba is, annak ellenére, hogy az egész gomba többnyire ibolyáskék, lila, mert kalapja nemritkán sárgásbarnásra vagy fakó fehéresre, lemezei pedig idős korban rozsdabarnára színeződnek. 113 Változékony tinóru Jellemzés: Tönkje vörösen hálózatos, hosszú szemű hálózattal. Termőrétege olajzöld vagy vörös húsa, erősen kékül. Kalap: Domború, vastag húsú, 6 -15 cm nagy. Színe világosbarna, vörösbarna vagy

rozsdásbarna, néha vörös is. Felülete fiatalon finoman bársonyos, később nedves időben esetleg ragadós. Csöves rész: Fiatalon sárgáspiros, narancsszínű, téglavörös, az idősebb gombán barnászöldes, olajzöld. Nyomásra kékül A spórapor barnássárga Tönk: Változó alakú, lehet hasas, gumós vagy karcsú, megnyúlt, az alján kihegyesedő, gyökerező, 5-13 cm hosszú, 2-6 cm vastag. Színe sárga, sárgáspiros alapon változó mértékben vörös, vörösbarna, hosszú, nagy szemű, hálózatos rajzzal. A hálózat néha az egész tönkön, néha csak a felső részén látszik jól. A nyomáshelyeken kékül Hús: Halványsárga, eltörve, elvágva megkékül. Az elszíneződés erőssége változó, többnyire erősen kékül, de lehet vöröses vagy zöldes árnyalatú is. A tönk aljában gyakran sötét borvörös, lilásvörös színű. Szag és íz: Kellemes, enyhe gombaszagú, néha savanykás ízű. Termőhely és idő: Nyári és őszi gomba.

Lomberdőben, főleg tölgyesekben és bükkösben, agyagos, meszes talajon találjuk. A ritkásabb erdőt kedveli Meredekebb füves lejtőkön is előjön. Gyakori, helyenként seregesen termő, gyökérkapcsolt gomba. Felhasználás: Nyersen mérgező, de alaposan átsütve, főzve ehető. Sokfelé fogyasztják. Jól meg kell főzni, legkevesebb negyedóra hosszat, e nélkül egyes esetekben megárthat. Szárításra azért kevésbé alkalmas, mert megfeketedik, nem ad szép szárítmányt. Fogyasztásra általában nem ajánlható, és árusítása nincs megengedve, nemcsak azért, mert megárthat, hanem azért is, mert a mérgező fajokkal összetéveszthető. Hasonló fajok: Hasonlít hozzá néhány közeli rokona, így a céklatinóru, amelynek húsa szintén kékül, tönkjén hálózat nincs, de finoman pontozott, és a színt váltó vörös tinóru, amelynek csöves része bíborvörös, téglaszínű, a tönk sárgás alapon pontozott, felül vörös, de nem hálózatos

rajzolatú. Húsa a törésnél azonnal sötétkékre változik, és színe szivárványszerűen alakulhat egészen a sötétfeketéig. Összetéveszthető a mérges farkastinóruval és a sátántinóruval is. A farkastinóru tönkjén élénkvörös hálózatos rajz van, de termőrétege nem vörös. A sátántinóru hasas tönkje és termőrétege vörös, a tönk hálózatosan recés, kalapja azonban világos, fehéres színű. Hasonlít rá a kis termetű borsos tinóru, amelyet a változékony tinóru kis példányának lehet nézni. Ennek kalapja vörösbarna és íze borsosan csípős 114 Viaszfehér tölcsérgomba Jellemzés: Inkább csak közepes termetű, hamvasfehéres vagy egészen fehéres színű, lefutó lemezű tölcsérgomba. A kalap lehet márványos rajzolatú. Kalap: Kezdetben domború, végül kissé vagy erősebben is tölcséres, olykor lehet kajla. 4--12 cm széles Színe fehér, fehéres, krémszínű, halvány okkeres vagy szürkésfehér. Kezdetben

többnyire hamvas, ezüstösen selymes, később - különösen átnedvesedve - körben repedező vagy márványos rajzolatú. Olykor kissé ragadós Széle sokszor hullámosan fodros, karéjos is lehet. Lemezek: Kissé vagy közepesen lefutók és nem nagyon sűrűn állók. Kezdetben fehérek, később, különösen száradáskor, kissé sárgásra, barnássárgára színeződnek. Spórapora fehér Tönk: Változó méretű : lehet karcsú, 5-15 cm hosszú, de többnyire rövid, zömök, inkább 2-8 cm. Vastagsága is 3- 30 mm között változó Többnyire görbe, felfelé vékonyodó, különösen ha több példány nőtt együtt. Színe a kalaphoz hasonlóan fehéres, fehér, rostos-csíkos, olykor kissé sárgás. Hús: Rugalmasan merev, a tönkben erősen szálas. Szag és íz: Sajátosan jellegzetes, bár nem feltűnő, kissé édeskés, kellemes, de lehet szagtalan is. Termőhely és idő: Lombos- és fenyőerdők talaján, de árnyékos, nedves helyeken kertekben is sokfelé

gyakori. Főleg esős időben, nyáron és ősszel olykor seregesen jelenik meg. Többnyire csoportosan, vagy legalább 2-3 példány terem együtt, de előfordul egyesével is. Mérgezés: Több-kevesebb muszkarint tartalmaz. Néha alig mérgező, de nagyobb mennyiségben fogyasztva halált is okozhat. Hasonló fajok: Megjegyzendő, hogy ez a leírásunk csak a viaszfehér tölcsérgombára vonatkozik, amelynek eddigi magyar nevét (nagyfehér tölcsérgomba) azért változtattuk meg, mert a főfaj nem mondható nagynak. A viaszfehér tölcsérgomba egyébként nem egy faj. A több, egymáshoz igen hasonló faj alakban alig különbözik egymástól, főleg a termőhelyben és a termésviszonyokban tapasztalhatók különbségek. Közülük az egyik fenyőerdőben, korhadó fenyőtűkön, másik a lomberdők avarján csoportosan terem, de van az erdőtalajon egyesével és seregesen termő is. Abban azonban megegyeznek, hogy több-kevesebb méreganyagot, főleg muszkarint

tartalmaznak. A hasonló színű májusi pereszke, fehér álpereszke és akácpereszke nem tölcséres, nem lefutó lemezű. Igen hasonló hozzájuk a többnyire kisebb termetű kis fehér tölcsérgomba és rokonsága, különösen a súlyosan mérgező parlagi tölcsérgomba. Feltűnően hasonlít még rá a kajsza lisztgomba is, amelynek lemezei azonban idős korban nem sárgásra, hanem rózsaszínesre színeződnek. 115 Világító tölcsérgomba Jellemzés: Fatönkön vagy amellett, csoportosan növő, tölcséres, sajátságos rókavörös árnyalatú rozsdabarna, merev húsú, közepes vagy nagy termetű, feltűnő gomba. Kalap: Kezdetben a teteje domború, de végül erősen tölcséres lesz, gyakran kissé kajla is, 4-20 cm széles, de nem ritka az óriás növés sem. A kalap széle aláhajló, begöngyölt. Színe az élénk narancssárgától narancsvörösön át lehet sötét vörösbarna is, középen rendszerint sötétebb. Kifakulhat sárgára Jellemző a fényes

kalapon a sugarasan szálas, vonalas, sötétebb finom rajzolat. Lemezek: Mélyen lefutók és sűrűn állók. Színük narancssárga, sajátosan narancsvagy rókavörös, szárazon sárgásfehér, fehéres A spórapor azonban fehéres Spórái halványsárgásak, kicsinyek, tojásdadok. Tönk: Megnyúlt, egyenes vagy kissé görbe lefelé fokozatosan vékonyodó, 4-20 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag kivételesen lehet igen rövid, de lehet a hosszúsága akár 40 cm is. Színe a kalapnál kissé világosabb Felülete szálas, csíkos, néha bordás is Hús: Rozsdasárga, sárga, narancssárga, mereven rugalmas, a tönkben szálas-rostos. Nedves időben eléggé nedvdús, narancssárga levet tartalmaz. A nedvdús gomba vagy a micéliuma sötétben esetleg kissé foszforeszkál, innen kapta a nevét. Szag és íz: Gyenge, de sajátságos avarszaga van. Kissé csípős ízű lehet Termőhely és idő: Különféle lombfák, főleg tölgyfák tövén, tuskóján, tönkjén vagy körülötte

a talajban levő gyökereken terem erdőben, erdőszélen. Csaknem mindig csoportos, néha igen sok példányból álló, nagy csoportokban is előfordul. Nyári gomba, amely esős, meleg nyári és kora őszi hónapokban olykor tömeges. Száraz időben is előjön, és soká kitart, nem öregszik el 1-2 nap alatt, de kifakul. Déli faj, az északi országokban nem terem. Mérgezés: Mérgező, hánytató hatású, de mérgezése többnyire nem súlyos. Gyakran összetévesztik a sárga rókagombával, és így nálunk igen gyakran okoz mérgezést. Hasonló fajok: A sárga rókagomba hasonlít hozzá, de a rókagomba mindig csak sárga vagy sárgásfehér színű, sohasem vöröses. A fő különbség, hogy a rókagomba termőrétege nem lemezes, hanem csak ráncos, eres. A világító tölcsérgomba csoportosan is terem. Hasonlít még hozzá a rozsdasárga tölcsérgomba és a fakósárga tölcsérgomba, ezek lemezei világosbarnás színűek, nem narancsvörösek, nem csoportosak,

hanem magányosak. Hasonlít még az ugyancsak, mérgező begöngyölt szélű cölöpgombához is, ámbár annak lemezei rozsdabarnán foltosodnak,és nem csoportos, hanem mindig magányos növésű. Minden csoportos, fán termő gombától 116 különbözik abban, hogy lemezei mélyen lefutók és narancssárga színűek. Ebbe az önálló családot képviselő csoportba nagyobbrészt fán termő, ezért féloldalas, kajla kalapú fehérspórás gombák tartoznak. Lemezeik sűrűn állók, többnyire fehér színűek és mélyen Iefutók. Állományuk, különösen a tönkben, erősebben rostos, szívós, olykor nehezen elszakíthatók. Fák törzsén, tuskón, bokrok tövén, talajon korhadó faanyagon többnyire csoportosan teremnek. Bizonyos fokú kapcsolatot mutatnak a taplógombafélékkel. A laskagomba nemzetségbe tartozó nagyobb termetű fajok kalapja sima, ezek közül a két gyakori, ehető fajt ismertetjük. A kisebb termetű, más nemzetségekbe sorolt hazai fajok

szívós húsúk miatt fogyasztásra általában nem javasolhatók. Ilyen például a sárgásfehér, barnásfekete pikkelyekkel díszített pikkelyes fagomba. 117 Vörhenyes őzlábgomba Jellemzés: Közepesen kicsiny gombák, kalapjuk világos alapon rozsdabarnás, apró, barna pikkelyekkel díszített. Gallérjuk hamar eltűnő, lemezeik fehérek. Húsuk megtörve többnyire gyengén vörösödik. Kalap: Kúposból fokozatosan kiterülő,1-8 cm átmérőjű, pereme lehet hullámos vagy behasadozó. A kalap közepe egyszínű vörösesbarna, többi része fehéres-rózsás alapon világos rozsdabarnás vagy sötétebb, felszakadozó, apró pikkelyekkel. Lemezek: Sűrűn állók, nem lefutók, fehérek, sárgásfehérek, néha kicsit barnulnak. Spóraporuk fehér. Spóráik fehérek, ék alakúak Tönk: Karcsú, egyenletes, vékony, alul kissé gumós. 2-6 cm hosszú, 0,2-0,8 cm vastag. Színe a kalappal egyező, alapszíne fehér vagy halványvöröses Gallérja vékony,

pelyhes, fehér, alul néha barnás, többnyire felfelé álló, de szakadozó, megfogva könnyen letörlődik, gyakran hiányzik is. A tönk a kalapból nem, vagy csak nehezen fordítható ki. Hús: Fehér, de megtörve többnyire kissé vörösödik, a tönkben már eredetileg is vöröses lehet. A kalapbőr alatt és a tönk kérgében jelentkező vörösödés sokszor csak órák múlva jelentkezik. Szag és íz: Nem jellegzetes. Termőhely és idő: Főleg őszi gombák. Eléggé gyakoriak, erdőkben sokfelé előfordulnak. Leginkább ritkás fenyvesek szélén, de lomberdőkben, erdei utak mentén, sőt bokros helyeken, kertekben is találhatók. Mérgezés: A vörhenyes és a rozsdás őzlábgomba erősen mérgező. Gyakran előfordul, hogy más gomba, főleg a szegfűgomba vagy kisebb csiperke helyett vagy közé szedik, és súlyos, nemegyszer halálos mérgezést is okozott, amely a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonló módon zajlik le, ha nagyobb mennyiséget fogyasztottak

belőle. Hasonló fajok: Fontos tudni, hogy a vörhenyes őzlábgombához több igen hasonló, más mérgező őzlábgombafaj is van. Közülük nálunk, az ártéri nyárfaligetekben és az alföldi akácosokban, egyes években, nagy mennyiségben is előfordul kissé nagyobb termetű, világosabb színű közeli rokona, a rozsdás és a vörösödő őzlábgomba. Ezek is vörösbarnán pikkelyes, tarka kalapú gombák. A tönkön a gallér lehet pelyhes, szakadozott vagy tölcsérszerűen felálló, esetleg lelógó hártyás, gyakran hiányozhat is. 118 Ezek is súlyosan mérgezők. Igen hasonló hozzájuk még az őszi erdők talaján nálunk igen gyakori büdös őzlábgomba, amely kis termetű. Kúp alakú kalapja vörösbarna, olykor majdnem feketésbarna, kiálló pikkelyekkel díszített. Szaga feltűnően kellemetlen, karbidra emlékeztető, visszataszító. Nem mérgező ugyan, de fogyasztásra alkalmatlan. A kisebb termetű mérgező őzlábgombák miatt fogyasztásra

csakis a nagy őzlábgomba ajánlható! Összetéveszthetők még az erdei csiperkékkel, de azok általában sokkal nagyobbak és lemezeik vörösbarna, majd feketésbarna színűek. A mezei szegfűgombától igen könnyen megkülönböztethetők, mert annak kalapja nem pikkelyes, nem tarka, tönkje szívós és nem galléros, lemezei barnásak, ritkán állók, és szaga jó, illatos. A nagy és a piruló őzlábgombák sokkal nagyobbak, gyűrűjük eltologatható. 119 Vörös érdestinóru Jellemzés: Tönkje szürkésfehér alapon feketés pikkelyektől érdes. Kalapja rozsdavörös, igen vastag húsú. Húsa vörösesen át szürkésfeketére színeződik. Kalap: Félgömb alakú, domború, 6-15 cm széles, de nagyobb, óriás példányok is előfordulnak. Színe többnyire rozsdavörös, narancsvörös, de előfordul barnásvörös vagy sárgás színárnyalatban is. A kalapszín élesen elüt a szürkésfehér, érdes tönktől. Felülete bársonyos, száraz A kalap bőre

nem húzható le. Fiatal gombán a kalapbőr jóval túlér a kalap szélén, és kezdetben a túlérő bőr a tönkre rátapad. Csöves rész: Szűk nyílású, piszkosfehér, szürke, majd szürkészöldes, barnás. A fiatal gombán a csöves réteg vékony, csak pár milliméter, később megvastagodik, mert a csövek megnyúlnak. A spórapor barnássárga. Tönk: Magasra növő, 8-20 cm hosszú, I-3 cm vastag, de előfordul 6 cm vastag tönk is. Színe fehér vagy világosszürke alapon sűrűn pikkelyes, szürkésbarnás, fekete pikkelyekkel és hosszanti szálakkal eléggé egyenletesen beszórva. Nyomásra kissé feketedik. Hús: A kalapban vastag. Fiatalon kemény, később megpuhul A tönkben merev Megtörve a fehér hús vörösesen át ibolyásszürkére, kékeszöldre vagy Szag és íz: Kellemes, enyhén gombaízű. Termőhely és idő: Nyári, őszi gomba. Júniustól októberig terem, főleg nyárfák alatt, mert gyökérkapcsolt gomba Inkább ligetes helyen, sokfelé az

Alföldön is találjuk. Nálunk csak helyenként jön elő, de akkor elég bőségesen. Rovar és csiga csak ritkán bántja, fiatalon eléggé álló- és szállítóképes. Felhasználás: Jóízű, kiadós, sokféleképpen felhasználható. Főzéskor megsötétedik, feketedik, és - különösen az idősebb gombáktól - az étel kissé nyálkás lesz. A idősebb gombákról ezért a csöves réteget fejtsük le Szárítva alig használható, mert sötét színűre szárad nem puhul meg, és így legfeljebb gombapornak alkalmas. Hasonló fajok: Tulajdonképpen két vagy több faj, nálunk gyakoribb a nyárfák alatt termő, a tölgyesben, bükkösben illetve fenyvesben előforduló fajok viszont ritkábbak, de ugyanolyan jóízűek. Barnásabb kalapú közeli rokona nálunk kevésbé gyakori Más gombával alig téveszthető össze, a többi érdestinórutól is jól megkülönbözteti piros kalapja. 120 Vörösbarna tejelőgomba Jellemzés: Egyszínű vörösbarna,

rozsdavörös, lefutó lemezű tejelőgomba. Tejnedve sárgásfehér, kissé kesernyés, csípős. Kalap: Domború, lapos, majd kissé tölcséres, 3-12 cm széles. Vörösbarnás, rozsdabarna, többnyire kissé ragadós vagy fényes. Olykor kissé körben sávos Lemezek: A kalaphoz hasonló színűek, de halványabbak, és a spóráktól olykor fehéren porosak. Spórapora fehér Tönk: Hengeres, de lehet alul vagy felül kissé vékonyodó, 3- 12 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag. Színe a kalaphoz hasonló, de alul többnyire észrevehetően sötétebb, olykor élénk barnásvörös. Belül tömör Hús: Merev, pattanva törő, halvány barnásvöröses színű. Tejnedve sárgásfehér, sokszor mintha vizezett lenne. Szag és íz: Íze kissé kesernyés-csípős, lenyelve a torokban kaparó érzést keltő. Termőhely és idő: Lomberdőkben, főleg tölgyesben az erdőtalajon olykor seregesen megjelenő gyökérkapcsolt gomba. Nyár elejétől késő őszig sokfelé igen gyakori

Felhasználás: Kellemetlen íze miatt fogyasztásra nem alkalmas. Hasonló fajok: A vörösbarna tejelőgombához több igen hasonló, közel rokon más tejelőgomba is van. Legjobban hasonlít hozzá az ugyancsak gyakori édeskés tejelőgomba, amely élénkebb színű és tejnedve vízszerűen híg. A sötétebb vörös színű rőt keserűgomba tejnedve viszont fehér és égetően csípős ízű. A cikóriatejelőgomba egészen sötét, feketésbarna kalapú és feltűnően kellemes szagú, de ugyancsak csípős ízű. Mindezek fogyasztásra alkalmatlanok Ehető viszont a nagyobb termetű, vastagabb húsú kenyérgomba, de nálunk nincs nagyobb jelentősége, mert csak az ország egyes pontjain gyakoribb. Ennek lemezei a kalapnál jóval világosabb sárgás színűek, és fehér tejnedve, valamint húsa a levegőn megbarnul. 121 Vöröses nyálkásgomba Jellemzés: Sajátságos lilásvörös, rézvörös színéről és barnásfeketés, ritkán álló, vastag, lefutó

lemezeiről jól felismerhető, közepes termetű, fenyvesben termő gomba. Kalap: Domború, majd lapos, de középen csúcsos, 5-10 cm nagy, vastag húsú. Színe rézvörös, lilásan barnásvörös, narancsvörös vagy sárgás szürkésvörös. Felülete kissé ragadós vagy szárazon fényes. Lemezek: Kezdetben vörösesbarnák, majd lilásbarnák, végül barnásfeketék. A fiatal gombán fátyol köti össze a kalap szélét a tönkkel és takarja a lemezeket. Spórái feketésbarnák, orsó alakúak. Tönk: Karcsú, orsószerű, többnyire görbe, 5-10 cm hosszú, 0,5-2 cm vastag, tömör. Színe nagyjában a kalaphoz hasonló: sárgás, vöröses, lilás, alul a tövén sárga, narancssárga, közepén többnyire keresztben foltos, csíkos. Hús: Narancssárga, rozsdavörös, lilásvörös színű, a tönk tövében élénksárga. A féregrágás a halványabb húsban lilavörös lesz, feltűnően elszíneződik. Szag és íz: Íze enyhén fanyar, szaga alig van. Termőhely

és idő: Fenyőerdők talaján, nyár végén, de főleg ősszel többnyire seregesen találjuk. Egyes helyeken gyakori, többnyire a fenyőtinóruval egy helyen Felhasználás: Jó, ehető gomba. Fogyasztásra sokféleképpen alkalmas, de leginkább levesnek kiváló. Kitűnően és szépen szárad Hasonló fajok: Más gombával nem téveszthető össze. Közeli rokona a barna nyálkásgomba, amelyen nincsen vöröses árnyalat, kalapbőre lehúzható, húsa fehér, és inkább csak a magasabb hegyvidéken terem. 122 Zöld harmatgomba Jellemzés: Nyálkás eragadós zöld kalapú közepes vagy kis termetű. Tönkje galléros. Lemezei csokoládébarna színeződnek Kalap: Kúposan domború, majd lapos, idős korban a széle olykor széles körben felkunkorodó. 3-12 cm nagy. Nedves időben igen ragadós, nyálkás, szárazon fényes. Színe kékeszöld, élénk rézrozsda színű, de az idős gombán sárgára kifakuló. Bőre lehúzható. Szélén fehéres, vattaszerű bolyhok,

rojtok látszanak, olykor a kalapon is vannak fehér pikkelyek, és gyakran ráragad az avar is. Lemezek: Tönkhöz nőttek. Szürkéből halvány vörösbarnára, majd csokoládébarnára sötétednek, csak élük világosabb. Spórapora bíborbarna Tönk: Karcsú, 5-10 cm hosszú, 0,5-1 cm vastag, hosszában csíkos, belül csöves. Színe a kalapéhoz hasonló kékeszöld, de foltos. Erősen nyálkás, és fehér pikkelyek díszítik. Gallérja fejlett, lelógó, de könnyen letörölhető, fehér, pelyhes Hús: Halvány zöldesfehér, a kalapban vékony. Szag és íz: Nem jellegzetes. Termőhely és idő: Lomberdők talaján, ligetekben, árnyékos helyeken, trágyás talajon, főleg esős őszi időben terem. Helyenként seregesen, nagy mennyiségben kerül elő. Felhasználás: Ehető, de a nyálkás bőrét le kell húzni. A csiperkéhez hasonló ízű Főleg mint levesgomba használható. Hasonló fajok: Más gombával nem téveszthető össze, mert a zöld kalapú más

gombáknak (például a zöld kalapú gyilkos galócának!) nincs sötétbarnára váló lemeze. A sárgára kifakult kalapú példányokhoz hasonlít azonban néhány rokona, pl a ma már nagy mennyiségben is jól termeszthető, a szabadban azonban ritka óriás harmat gomba. Ennek vastag húsú kalapja 8-15 cm, nemritkán 25 cm széles, lemezei fiatalon szürkék, majd szürkéskékek, végül lilásfeketék. húsa fehér, fiatalon jóízű A termesztett óriás harmatgombának több kitenyésztett fajtája van már, főleg barna színben, de van sárga és fehér is. Mindenféle elkészítésmódra alkalmas jó ehető gomba. A szabadban ritkán találni, főleg füves helyen és megművelt területen, többnyire korhadó gabonahulladékon terem. Alakban és színben hasonlít kissé a csiperkefajokhoz. Megkülönbözteti azonban azoktól felül bordás tönkje és bordás gallérja, lemezszíne pedig kékesszürke vagy lilásfekete, de a kalapszín is többnyire eltér. 123

Tartalomjegyzék GOMBÁK . 1 Akácpereszke. 2 Áltrifla . 3 Árvégű fülőke . 4 Barna csengettyűgomba. 5 Barna csészegomba . 6 Barna érdestinóru . 7 Barna porhanyósgomba. 8 Begöngyöltszélű cölöpgomba . 9 Bimbós pöfeteg. 10 Csupros tuskógomba . 17 Elefántcsont-csigagomba . 20 Élénkszínű . 21 Fattyú-kucsma. 25 Fehér gyilkos galóca. 27 Kis barna fakógomba . 59 Mezei szegfűgomba . 60 Mérges pókhálósgomba . 62 Molyhos tinóru . 63 Nagy döggomba . 65 Nagy őzlábgomba . 66 Nyárfa-tőkegomba . 68 Okkerszínű vargánya . 69 Olajsárga susulyka . 70 Óriás tölcsérgomba . 71 Óriáspöfeteg . 72 Ördögszekérgomba . 73 Parlagi tölcsérgomba . 74 Párducgalóca. 75 Piruló galóca . 76 Piruló őzlábgomba. 78 Pisztricgomba . 79 Ragadós bocskorosgomba . 80 Ráncos fenyőgomba . 81 Ráncos tintagomba . 82 Redős papsapkagomba . 83 Retekszagú fakógomba. 84 Retekszagú kígyógomba . 85 Rizike . 86 Rozsdásszárú fülőke . 87 Rózsáságú korallgomba . 88

Sárga gerebengomba . 89 Sárga gyűrűstinóru . 90 Sárga gévagomba . 91 Sárga korallgomba . 92 Sárga kénvirággomba . 93 Sárga rókagomba. 94 Sárguló csiperke . 95 Sátántinóru . 96 Selyemgombák . 97 Sereges tölcsérgomba . 98 Sziki csiperke . 99 Szömörcsög . 100 Szürke döggomba . 101 Szürke tölcsérgomba . 102 Szőrgomba . 103 Tarlógomba . 104 Tavaszi rétgomba . 105 124 Tejpereszke . 106 Téglavörös susulyka. 107 Téli fülőke . 108 Tövisaljagomba. 109 Trombitagomba. 110 Tulipán-csészegomba . 111 Varas zöld galambgomba . 112 Vastaghúsú pókhálósgomba . 113 Változékony tinóru . 114 Viaszfehér tölcsérgomba . 115 Világító tölcsérgomba . 116 Vörhenyes őzlábgomba . 118 Vörös érdestinóru . 120 Vörösbarna tejelőgomba. 121 Vöröses nyálkásgomba . 122 Zöld harmatgomba. 123 Tartalomjegyzék . 124 125