Politika, Politológia | Tanulmányok, esszék » Grandpierre Attila - A legátfogóbb természetes közösség, a Nemzet

Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni Megjelent: Napi Magyarország, 1999 május 15, szombat A legátfogóbb természetes közösség: a nemzet Életünk emberi kiteljesítését egyre hatalmasabb tényezõk veszélyeztetik a huszadik század végén. Hazánkban a kommunizmus pusztításait nem egy emberközpontú, egészséges, a jóra épülõ világ követte, hanem várakozásainkkal éles ellentétben egy még pusztítóbb társadalmi berendezkedés. Nemcsak a nemzetgazdaság teljesítménye zuhant a hatvanas évek szintje alá. Még fájóbb, hogy a nemzet szellemi élete, érzelmi összetartozása vált az ötvenes évekénél is mérgezettebbé. Mi ennek az oka? Mindenekelõtt a globalizmus, az emberiség egyre teljesebb alárendelése egy szûk pénzhatalmi kör pénzügyi érdekeinek, és maga a kommunizmus, amely ennek statisztálva a globalista célok kiszolgálásához szükséges szemléletet és erkölcstelenséget fölerõsítette, szélesebb

körûvé tette. A globalizmus a nemzetgazdaságokat egyre inkább uralma alá hajtja és egy minden eddiginél felszínesebb, nemzetközi ál-kultúrával váltja fel a nemzeti kultúrák mélyen gyökerezõ értékeit. Ha nem akarjuk, hogy életünk túlnyomó része annak jegyében teljen el, hogy általunk teljesen ismeretlen üzletemberek zsebeit töltjük föl önmagunk és családunk rovására, és hogy emellett szellemileg is szolgaságba kényszerüljünk, és azért dolgozzunk, hogy ez a szolgaság minél teljesebb legyen, hogy az általánossá váló bûnözés alanyaivá, egy "mad max" világ áldozataivá váljunk, akkor változtatnunk kell eddigi álláspontunkon. Közösség és tudat Nem élhetünk úgy, hogy napi tíz-tizenkét órát dolgozunk méltánytalan anyagi ellenszolgáltatásért, olyan szellemi környezetben, amely a rádiókon, tévéken, a sajtó túlnyomó részén keresztül az embertelen anyagi szemléletnek megfelelõen szolgaivá,

bárgyúvá és embertelenné igyekszik tenni mindnyájunkat. Nem élhetünk úgy, hogy egyre kiszolgáltatottabb helyzetünkben megelégedjünk azzal, hogy tehetetlenül állunk a gazdasági, szellemi és fizikai bûnözés elhatalmasodásának világáradatában. Jóhiszemû várakozásunkat fel kell váltania egy olyan általános társadalmi kezdeményezésnek, amely képes megvilágítani az okokat és a jobbítás módjait, sõt, képes a közösen kialakított megoldások megvalósítására, társadalmi érvényesítésére is. A kommunizmus és a fogyasztói társadalom által kialakított szolgai szemlélet annyira megrontotta a társadalmat, az egyének szemléletét annyira befolyása alá kerítette, hogy ma már a nemzet építését elölrõl, az alapoktól kell elkezdeni. A legelsõ lépés olyan szellemiség kialakítása, amely képes a mai élet problémáit a maguk igazi súlyában és mélységében meglátni, és a megoldást megtalálni. Ehhez pedig a

http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (1 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni legfontosabb az emberi értelem iránti bizalmatlanság eloszlatása, az értelem valóságos lehetõségeinek és feladatainak felismerése. Az értelem, az emberi szellem, a kultúra elleni bûnök a legsúlyosabbak és a legalapvetõbbek. Ilyenek a tudás, az erkölcs, és az igazság elleni merényletek, az erkölcsi relativizmus, cinizmus, mindenfajta megítélés önkényességének tana, az igazság szubjektivitásának tana, a tudás eredendõ felszínességének, bûnösségének, nehezen elérhetõségének, a tömegek számára elérhetetlenségének tanai. Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban, legemberibben élni. A mai társadalom azonban, mint óriás hatalom, az emberek legnagyobb részét egy kívülrõl vezérelt kényszerpályára taszítja. Mégis, mindannyian embernek, önálló,

boldogságra termett lényeknek születtünk. Mi több: a világ titkainak sugallatára kíváncsi, érzõ, gondolkodó lényeknek. Olyan gondolkodó lények vagyunk, akik a világ elõbbre viteléért születtünk a világra, a Természet, a Világegyetem sorsának kiteljesítésére. Az emberré válás legfontosabb tényezõje az elme kiteljesedése, a tudat megjelenése. A tudat megjelenése - eddig fel nem tárt módon - alapvetõen közösségi kölcsönhatások eredménye. Ahogy a természet erõi hozzák létre, fejlesztik ki a magból a diófát, ugyanúgy a természet erõi fejlesztik ki az emberréválás hajnalán az emberi tudat megszületését kiváltó emberi közösségeket. Az emberréválás kulcsfontosságú eseménye, hogy a közösségi lét olyan magas fokú, természetes szervezõdést ért el, amely az egyes elméket bekapcsolta a közösségi élet átfogóbb áramkörébe, és ez az átfogóbb természetes áramkör egy szervezõdési szinten túl kiváltotta

az önmagát megfigyelni képes tudat, az öntudat megjelenését. A közösségi tudat megjelenése átfogóbb, önállósuló tudati ernyõként magasabb tudatosságot tett lehetõvé. Ez az átfogóbb tudaternyõ közvetlenül és finom felbontásban érzékeli a Természet és a Világegyetem mibenlétét, sorsát, lényegét, fejlõdési irányát. A Világegyetem és a Természet fejlõdésének létezik egy természettõl adott iránya, és ez az élet, a közösségi tudat és az emberi öntudat megjelenése felé mutat. A Világegyetem és a Természet jelenléte az emberréváláskor önálló létformát öltött a természetes emberi öntudatban. Az öntudat és a közösségi szervezõdés egymást kísérõ párhuzamos jelenségekként léptek föl az emberiség történetében. A legátfogóbb létszint, ameddig a Természet erõinek közösségi szervezõdése eljutott, az egy nyelven beszélõk, egy kultúrát élõ közössége. A legátfogóbb természetes alapon

szervezõdõ közösség a nemzet. Az emberi tudat és a nemzet megjelenése tehát egymással egyidejû folyamatok, amelyek egymás feltételei és legfõbb segítõi voltak. A mai világban azonban egy ezzel ellentétes tendencia figyelhetõ meg: az életünket, a társadalom folyamatait felfogni és megérteni igyekvõ tudat, az értelem egyre tömegesebb méretû visszaszorulása, tudatlanná válása. Nem értjük, mi történik körülöttünk Nem értjük, mit történik az országban, a közvárakozással ellentétben miért nem köszöntött be a felemelkedés korszaka a szovjet megszállás után. Nem értjük, milyen világban élünk, és nehezen látható, mit is kéne tennünk, hogy saját belsõ törvényeinknek megfeleljünk. David Riesman "A magányos tömeg" c könyvében leírta, hogy a mai társadalmakra olyan embertípus jellemzõ, amely lényegében kívülrõl irányított. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a "külsõ irányítás" nem enged

belepillantani kártyáiba, arra a következtetésre kell jussunk, hogy a mai ember nem rendelkezik élete alakítása fölött. De ahogy az emberréválás nem kevesek elõjoga volt, úgy ma az élet, az emberi tudat fényével beragyogott élet is természetszerûen mindannyiunk joga kell legyen. Nincs kétfajta ember, egy, aki érdemes a tudásra, a szaktudásra, és egy másik, aki erre nem érdemes. A tudás lényege, hogy átadjuk egymásnak Tudásunk alapjait egymástól sajátítjuk el A kultúra lényege, hogy anyagi és szellemi sorsközösségünket, emberi összetartozásunk közösségi mivoltát, az http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (2 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni egyéninél átfogóbb létszintjét megnyissa és ezzel szellemünket fölemelje. Mindannyiunk feladata, hogy a megszerzett tudást szülõközösségünk tagjai számára elérhetõvé tegyük. Tartozunk

ezzel embertársainknak a kölcsönösség, társas lény mivoltunk, emberi sorsközösségünk alapján. Emberi természetünk csak a közösségi létben bontakozhat ki igazán. Különösen fontos az élet lényegére, közösségi természetére vonatkozó felismerések megosztása egymással. Érezzük és tudjuk, mire születtünk, mégis elmeborzongató belegondolni, milyen óriási a különbség eszményeink és a társadalmi valóság között. Eszményeink érvényre juttatását, a jövõ átfogó alakítását csak a közösségi lét teheti lehetõvé. A természetes közösségek legátfogóbb szintje pedig a nemzeti lét A nemzet mindig is a társadalmi élet legfontosabb kategóriája volt. A múlt századtól azonban megindultak a támadások a nemzeti lét ellen, elõször a marxizmust, majd a fasizmust támogató tõkés csoportok, késõbb a kommunisták és a liberálisok részérõl. A nemzet eredete Érdekes, hogy a "baloldali" eszmerendszerek

magukat közösség-barátnak mondják, mégis milyen ellenséges viszonyban állnak a nemzeti léttel. A nemzetet egyes "baloldali" filozófiák - mint pl a marxizmus - újkeletû jelenségnek minõsítik, és a francia forradalomra vezetik vissza (1789). Mások a magyar nemzet fogalmának megjelenését Kézai Simonhoz (1300 körül) kötik. Herodotos szerint a szkíták nemzeti összetartozását kifejezõ mítosz az emberiség õskorába nyúlik vissza. A magyar történelem fennmaradt õskódexe, a Tarih-i-Üngürüsz szerint azonban a magyarság, a magyar összetartozás tudata már évezredekkel ezelõtt jelen volt közöttünk. Grandpierre K Endre bebizonyította, hogy a magyarság nemzettudata évtízezredekre, az emberiség mágikus õskorára nyúlik vissza. És fordítva: ahogy közelítünk a mához, úgy válik a nemzetlátás egyre felszínesebbé, nemzet-ellenesebbé. A természeti világmodell Miért születtünk, és miért élünk? Kétségtelen, hogy az

embert a Világegyetem hozta létre, a Természet, az élõvilág teremtette meg. A Világegyetem szervezõ ereje hozta létre saját értelmi rendje alapján az embert. A szervezõ erõvel rendelkezõ, és szervezõdési irányát kiteljesítõ, megvalósító Kozmosz önmegvalósító kozmikus elmeként mûködik. A Természet maga ennek a kozmikus elmének kiteljesedése, káprázatosan gazdag és tovább gazdagodó folyama. Az élõvilág szervezõdése hozta létre az emberiséget, hogy lélekkel és szellemmel tovább gazdagítsa és kiteljesítse az élet világát. Az ember megjelenésével létrejött a kultúra, az emberi élet szellemi mivoltának képviselete. A kultúra kifejlõdése természetszerûleg egyfajta közösségi élet megteremtését igényelte. A közösségek feladata az élet http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (3 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni kérdéseinek

felvetése és megválaszolása, a tudás átadása és továbbfejlesztése, az élet céljának betöltése volt. Akkor lehetünk teljes emberi lények, ha élünk a bennünket átfogóbb közösségekhez, a nemzethez, az emberiséghez, az élõvilághoz és a Világegyetemhez kötõ összefüggésekkel. A Világegyetem az ember számára a fõ természeti létkörökön át nyilvánul meg: VILÁGEGYETEM - ÉLÕVILÁG - EMBERISÉG - NEMZET - SZEMÉLY Ezzel az öt fõ létkörrel áll elénk a természetes világ modellje. Igaz, hogy létezik még létkör a személyen belül is, a belsõ tudatvilágban, és a belsõ biológiai világban, mint például a sejtek, az atomok, az erõterek, de számunkra, mint egységes élõlények számára most a bennünket átfogóbb rendszerbe ölelõ összefüggések érdekelnek. A természetes világmodell kulcs-szerepet játszik egyéni és közösségi életünkben, akár felismerjük, akár nem. Ezek a létkörök alkotják azt a természeti

folyamatot, amely megteremtette az emberi személyiség alapját. A természeti létkörök ebben az egymásba ágyazottságban mindannyian elvi és lényegi fontosságúak. Világos, hogy nem vizsgálhatjuk meg az Embert a Világegyetem nélkül, ha nem akarjuk szem elõl téveszteni az Ember végsõ mozgatórugóját, a Kozmoszban megnyilvánuló szervezõerõt. A Világegyetem vizsgálata nélkül az ember elveszti végsõ talaját, és életét egysíkúvá, kozmikus tudati vonatkozása vesztetté, alkalmazottá teszi egy világa vesztett, világtalan életben. Hasonlóan, a Természet, a környezõ világ tanulmányozása, titkainak vizsgálata nélkül az emberi elme nem képes kifejlõdni, kiteljesedni. Mindez nyilvánvalónak tûnhet - de mindebbõl következik, hogy a nemzeti lét is elengedhetetlenül fontos az ember szellemi látóköre számára. Ugyanis a nemzet annak a nyelvnek hordozója, melynek segítségével legszemélyesebb gondolatainkat megfogalmazzuk. A nyelv

fogalmai, ezek jelentésudvarai olyan tudatos és tudattalanba merült gondolatokat hordoznak, amelyek szellemiségünk, szellemi alkatunk lényeges meghatározói. A nemzet annak a kultúrának megteremtõje, hordozója és továbbvivõje, amelyben életünk és szellemiségünk kibontakozhat. A természetes világmodell egyfajta világképlet, amelyen lemérhetjük személyes életünk, szellemiségünk alakulását. Ahogy a nemzet képes szellemiségünk irányultságának természetes irányát kijelölni, úgy a Természet megnyilvánulásai képesek szellemiségünk irányultságát egy még átfogóbb összefüggésrendszerre megnyitni. Szellemiségünk kibontakozásának végsõ színtere a Világegyetem végsõ titkainak feltárása. És mivel ezek a létkörök mind természetesek, ezért szellemiségük iránya mind egybeesik az egész, átfogó Természet egységes szellemiségének irányával. A természetes nemzetfogalom a nemzetet szerves élõlényként fogja fel,

amely az élõvilág egy fontos, életfontosságú szerveként jött létre, és ennek a természetes szellemiségnek kiteljesítésére hivatott. Ahogy személyes életünk csak a nemzet életébe épülve, annak kiteljesítésében kaphat értelmet, úgy a nemzet élete csak az élõvilág, a Világegyetem szellemiségének kiteljesítésében érheti el rendeltetésének valóra váltását. http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (4 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni Élni vágyni annyi, mint különbre, jobbra vágyni, nemesebbre, nagyszerûbbre, eszményire. Eszmények nélkül az ész nem eszmélhet. Természeti, emberi sorsunk elérhetõségéhez, az Éden visszahódításához, életünk kiteljesítéséhez mindenekelõtt eszmélnünk, éreznünk és gondolkoznunk kell. Az élet tudni, érezni akar bennünk mindent, ami lényeges, tudni, érezni akarja, miért jött létre a

Világegyetemben. Mit akar az élettõl a Világegyetem? Miért hozott létre bennünket a Természet? A Világegyetem fejlõdése során a (látszólag) élettelen és tudattalan létezésbõl nem vak-véletleneken át, hanem magas szervezõerõvel hívta létre az Életet. Ez a Világegyetem elsõ számú "csodája", olyan megnyilvánulása, amely a Természet logikájára kíváncsi emberek elõtt feltárulhat. A Természet logikája a felszíni, egyszintû gondolkodásra, az egy síkon mozgó tudományágak egy-utas gondolkozására merõleges. A Természet ugyanis összeköti a fizikát, a biológiát, a társadalomelméletet, a tudatfilozófiát. A Természet a tudományok egységes egészét igényli, tehát a Természet interdiszciplináris. A Természet egységes logikája szerint a fizikai létezésbõl elõugró élet és tudat lényege szerint megtáltosodást jelent. A Világegyetem második számú "csodája" a Természet csodája: a tudat

kibontakoztatása az élõvilágban, az ember megjelenése. A Világegyetem harmadik számú csodája az Ember csodája - lenne, s ez az Ember természeti létfeladata: az élet és a tudat megtáltosítása, kibontakoztatása, kiteljesítése. Az emberiség létfeladata az értelem és emberi érzés kiteljesítése a bennünk élõ természeti, elemi erõvel. Ha az emberiség visszatalál természeti gyökereihez, ha feladatát nem a Természet erõivel való szembefordulásra, a Természet leigázására fordítja, hanem a Természet legmélyebb lényegi fejlõdési irányának továbbvitelére, az emberiség képes lehet a Világegyetem létakaratát kiteljesíteni. Az ember akkor teljesítheti kozmikus, természeti rendeltetését, ha továbbviszi a kozmikus szellemi irányt a maga létkörében: az egyéni, közösségi, nemzeti szinteken, és az emberiség egészében. És mivel az ember belsõ világában tovább él a kozmikus szervezõerõ, ezért az ember kiteljesedésével

a Kozmosz éled fel. Saját belsõ Kozmosz-feltámasztásainknak akkor szerezhetünk azonban csakis egyéni életünkön túlmutató érvényt, ha a bennünk feléledt Természet fényét átadjuk környezetünknek, társainknak, és ha gondoskodunk arról, hogy az élet és a tudat fénye a nagyobb közösségekben is kigyulladjon, a nemzetben, az emberiségben - ekkor gyulladhat ki a Természetben és a Kozmoszban. Mindannyian a világgal állunk párban. A világ elõbbrejutása mindannyiunk feladata és személyes ügye Megfelel-e az emberiség természeti létfeladatának? A történelem tanúbizonysága: az emberiség egyre nagyobb fokú manipulálása, megtévesztése, az értelem elsorvasztása, az érzések és az értelem szembeállítása, belsõ világunk hamis és bûnös színben feltüntetése (a nyugati civilizáció domináns dogmája szerint az emberi belsõ világ alantas ösztönök színhelye), az emberi kultúra emberi dimenzióinak (az értelem hatókörének

fejlesztése, természeti feladatoknak, ünnepeknek, életnek élõ közösségek, a közösségi tisztánlátás, erkölcsi világlátás) elsorvasztása az emberiséget egyre fokozódó mértékben vezeti embertelen, természetellenes pályára. Az emberiség tehát letért természeti létfeladata teljesítése útjáról, és embertelen, gazdasági-pénzhatalmipolitikai erõk uralma alatt senyvedve elvesztette szellemi látókörét, értelme egykori hordereje a mindennapi apró-cseprõ ügyekre sorvadt és nem terjed túl a közvetlen, személyes gyakorlat körén. A http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (5 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni materializmusra épülõ civilizáció: a társadalmi kontraszelekció, a munkalehetõségek alárendelése a pénzhatalmi érdekeknek, az egyre növekvõ tényleges munkaidõ, a társadalmi hírközlés üzleti érdekeknek alárendelése, a tudomány,

a mûvészet, a kultúra lényegi lefokozása a mai embert önállótlan, arctalan tömeg-emberré igyekszik alakítani, minden oldalról beszorítja, hogy rákényszerítse önálló, emberi lény-mivoltának, eszméinek, életelvének feladására. Érzésvilága a célzatosan manipuláló társadalomban legyengül, indulatvilága szalonképtelennek minõsül. Szellemének maradékait pedig az értelemellenes, az értelem számára eleve felfoghatatlan tényezõre építõ misztika veri béklyóba. Az értelem hatóköre a mai társadalomban hihetetlen mértékben, mesterségesen leszûkített. A fogyasztói társadalomban a hatalmi társadalom kitermelte tömegember szisztematikus manipulálása a nemzeteket aláveti az üzleti életet alakító tényezõknek. Az eredmény: az emberi értelem, érzés, érzékelés, világérzékelés letompult, elsorvadt, megcsonkult, alávettetett. Hogyan térhetünk vissza természeti létfeladatunkhoz? Életünk akkor kaphat emberi,

természeti értelmet, ha a bennünk élõ eszmények, ábrándok, legmélyebb, életreszóló, emberi vágyaink vezetik életünket. Az eszményi lélek, az eszményi élet érvényre kell jusson. A legfontosabb eszmények: az élet emberi, különbre, jobbra, igazságra vágyásának érvényre jutása a nyers erõ és a társadalom anyagi kényszerei (pénz, állás, anyagi juttatások, hatalmi elõnyök, manipuláció) felett. Elölrõl kell kezdeni a nemzet felépítését Ehhez szükség van olyan spontán szervezõdõ közösségek létrehozására, amelyek az életünk egészét érintõ problémák meglátásával és megoldásával foglalkoznak. Idetartoznak olyan kérdések, amelyeket szinte teljesen kirekesztettek a mai fogyasztói társadalom látókörén: az élet végsõ kérdései, a Világegyetem eredetének és természetének kérdése, az élet értelme, a társadalom, a nemzet emberivé tétele, a világ megváltoztatása. Mindezeket a kérdéseket a mai

társadalom egyre inkább szûk szakmai berkeknek tartja fenn, amelyeket pedig az egyetemi-akadémiai élet anyagi-politikai befolyásolásával képes szellemi korlátok közé terelni. Olyan közösségeket kell létrehoznunk, amelyek egyik alapgondolata, hogy minden ember képes minden lényegi problémát meglátni éppen azért, mert ezek személyesen érintik sorsát. És ha érintik sorsát, azt érzi, és így meg is értheti, és annyiban, amennyiben személyes sorstényezõje, meg is képes ezeket oldani. A nemzet újjászületése olyan közösségek létrejöttével képzelhetõ el, amelyek célja az egyén, a nemzet és az emberiség sorskérdéseinek, az élet végsõ kérdéseinek megfogalmazása és a válaszok megvalósítása. Ha ilyen közösségek létrejönnek, ha a mai társadalom emberei rátalálnak az ilyen közösségek létrehozásának útjaira, akkor a természetes közösségek beindíthatják, fölerõsíthetik a magyar társadalom szerves

szervezõdését. A mai angol társadalomban majdnem mindenki egyszerre több hivatalosan bejelentett egyesület tagja. Elképzelhetõ, hogy baráti körökbõl, spontán közösségekbõl, és tudatosan vállalt közösségi kezdeményezésekbõl az egész társadalomra kiterjedõ természetes közösségek hálózata fejlõdjön ki. Ha pedig a társadalom jelentõs részére kiterjednek a természetes közösségek, a nemzet saját életének megvilágítására képessé válhat, újjászervezõdhet, és saját kezébe veheti sorsának irányítását. http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (6 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni Kiút a fogyasztói társadalomból Hogyan tudjuk kivonni életünket a tevékenységünket egyre inkább a maga uralma alá hajtó gazdasági erõk egyre kíméletlenebb szorítása alól? Ez a lépés elkerülhetetlen - különben egész életünk azzal telik, hogy

elemi létfeltételeinket igyekszünk létrehozni, és arra már nem jut idõ, hogy gondolkodni és cselekdni kezdjünk. Mivel a mai társadalmak életünket egyre növekvõ mértékben vetik alá akaratuknak, egyre rohanóbb és embertelenebb a világ, ezért csak magunkra, egymásra, élet-közösségeinkre, családunkra, a magyarságra, az emberiségre számíthatunk. Ezek a természetes közösségek azok, amelyek mellénk állhatnak életünk felszabadításában, és ezért ezek alaposabb megismerése elkerülhetetlen. Életünknek csak akkor adhatunk értelmet, ha életünk egészének alakítását saját kezünkbe vesszük. Ez nem jelenti szó szerint életünk egészét abban az értelemben, hogy életünk minden pillanatára kiterjedjen. Az elsõ lépések lehetnek csak aprók, önmagukban kisebb, csak perspektívájuknak kell átfogónak, életünk egészére irányulónak lenniük. Hogyan gondolhatjuk el életünk egészét? Életünk egésze születésünktõl halálunkig

tart. Ahhoz, hogy életünk egészének magán túlmutató értelme lehessen, kell valamiféle tényezõ, amely ezt az értelmet hordozza, kiteljesíti. De mi van életünkön kívül? Van-e olyan tényezõ, amely képes továbbvinni egyéni életünk értelmét halálunk után is? Nyilvánvaló, hogy léteznek ilyen tényezõk. Az ilyen tényezõket úgy hívják: embertársaink, utódaink Utódaink testileg-szellemileg hordozhatják tovább az életünket jelentõ tényezõket. Utódaink kivételével a többi emberrel halálunk után csak szellemiségünk tarthat fenn kapcsolatot. Szellemiségünk kapcsolatot tud tartani egykori személyes ismerõseinkkel. De szellemiségünk elõbb-utóbb elenyészik, ha az egymásra következõ nemzedékek egyre inkább csak közvetve lépnek szellemiségünkkel kapcsolatba, és ezt nem viszik maguk is tovább. Szellemiségünk fennmaradásának azonban végsõ soron az az egyetlen biztosítéka, ha bekapcsolódik egy átfogóbb közösség

életébe. Az egyéni létünkön túlnyúló, átfogóbb közösségek léte tehát életünk értelmének legfõbb biztosítéka, pillére, és terepe egyben. Ebbõl az alapvetõ ténybõl viszont az következik, hogy életünk egésze akkor nyerheti el igazi értelmét, kiteljesedését, ha egy átfogóbb közösséget segít, táplál, szolgál, éltet. A nemzet fogalma A Világegyetem, a Természet rendeltetése génjeinkben él tovább. Életünk feladata a bennünk élõ természeti erõk kiteljesítése, kivirágoztatása. A nemzet annak a kultúrának megteremtõje, hordozója és továbbvivõje, amelyben szellemiségünk kibontakozik. A nemzet eredetileg egy szerves közösséget http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (7 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni jelentett, amely közvetlenül a személyes részvétellel létrehozott közösségeken alapult, amely ezeknek a közösségeknek

társadalmiasult formája. A nemzet az a közösség, amely, ha valami fennmarad életünk végén belõlünk, ezt a valamit tovább éltetni képes. Ha életünknek értelmet akarunk adni, amely túlnyúlik személyes életünkön, ez életünk szellemi meghosszabbítását jelenti. És mivel szellemiségünk adja életünk legfontosabb, legszemélyesebb, leglényegesebb magját, ezért szellemi túlélésünk lényegében valóságos túlélést jelent. Szellemi túlélésünk, halhatatlanságunk legfontosabb pillére és biztosítéka tehát a nemzet. A nemzet szerepe tehát szellemi életünkben közvetlenül és a legszemélyesebben érvényesül. Ha errõl nem veszünk tudomást, életünket, szellemiségünket mi magunk ítéljük gyors elsorvadásra, idõ elõtti halálra, mások elõli bezárkózásra. A nemzet léte azonban nemcsak puszta terepet biztosít tetteink, szellemiségünk, emlékünk fennmaradásához, hanem egyben irányt is ad szellemiségünk kibontakozására.

Ha a nemzet az egyedüli, amely szellemi kibontakozásunk esetén biztosíthatja szellemiségünk halhatatlanságát, akkor szellemiségünk egy olyan központi fókusza kell legyen, amelyre szellemiségünk mint lényegi tényezõre irányul. Szellemiségünk rendeltetése ennek a szellemiséget továbbvivõ tényezõnek, a nemzetnek fenntartása és továbbfejlesztése, továbbvitele továbbvitele a Természet, a Világegyetem kiteljesedése felé. Ahogy a nemzet képes szellemiségünk irányultságának természetes irányát kijelölni, úgy a Természet megnyilvánulásai képesek szellemiségünk, a nemzet szellemiségének irányultságát egy még átfogóbb összefüggés-rendszerre megnyitni. Szellemiségünk kibontakozásának végsõ színtere a Világegyetem végsõ titkainak feltárása. Szellemiségünk iránya egybeesik az egész, átfogó Természet egységes szellemiségének irányával. A természetes nemzetfogalom a nemzetet mint egy kozmikus élõlényt fogja

fel, amely az élõvilág egy fontos, életfontosságú szerveként jött létre, és ennek a természetes szellemiségnek kiteljesítésére hivatott. Ahogy személyes életünk csak a nemzet életébe épülve, annak kiteljesítésében kaphat értelmet, úgy a nemzet élete csak az élõvilág, a Világegyetem szellemiségének kiteljesítésében érheti el rendeltetésének valóra váltását. A nemzetet azok a mozgatóerõk hozzák létre, amelyek életünk értelmessé tételét igénylik, amelyek életünk egészét emberivé akarják teljesíteni, mert a velünk született, természeti-genetikus-kozmikus belsõ erõk akaratára hallgatnak, azokra, amelyekért megszülettünk. A nemzetben testesül meg a Világegyetem szervezõereje. A nemzet antenna az Ember, a Természet, a Világegyetem titkaira A nemzet olyan közösségi antenna, amelynek fényerejéhez mindannyian hozzájárulunk, ha hallgatunk a bennünk kibontakozni vágyó életerõ akaratára. A nemzet egy

antenna-erdõ a végtelen felé, és közös feladatunk ennek az antenna-erdõnek összehangolása, hogy az általa közvetített kép éles és tiszta, mindannyiunk számára világos, fénylõ és értelemtõl sugárzó legyen. A nemzet életünk szellemiségének talaja, hordozója és mennyboltja. Még a mai, egyre atomizáltabb, elszigeteltebb társadalomban is sokféle közösség létezik. A mai társadalmat olyan csoportok mûködése határozza meg, amelyek üzleti céljaik érdekében csoportosultak. Olyan közösségeket kell létrehoznunk, amelyek nem üzleti alapon állnak, hanem az élet egésze iránti érdeklõdés és jobbítás szándéka vezet. A közvetlen, emberi érdeklõdés, és az élet szeretete alapján is lehet csoportokat létrehozni, nemcsak a profit növelése érdekében. Az élet oldalán álló csoportok mindmáig többnyire megmaradtak baráti szinten, mûkedvelõ körként vagy alkalmi társulásnak bizonyultak és szétestek. A természetes

közösségeknek a szellem kibontakozatásán túl azonban a http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (8 of 9)20040801 19:57:58 Mindannyian szeretnénk életünket a lehetõ legjobban élni szerzett megoldások gyakorlati érvényesítését sem szabad szem elõl téveszteniük. Gyakorlati, tevékeny, a közösségek létrehozását és felemelését szolgáló tevékenységet érdemes folytatnunk. Grandpierre Attila, csillagász http://grandpierre.zenenethu/november/termeszetes %20kozosseg %20a nemzethtm (9 of 9)20040801 19:57:58