Filozófia | Középiskola » Karl Marx

Karl Marx Karl Marx (1818-1883) a tudományos kommunizmus és a politikai gazdaságtan megalkotója, a dialektikus materializmus (Az anyag nem statikus, hanem folyamatosan keletkezik három alaptörvény szerint: 1. a mennyiség minőségbe megy át, 2 az ellentétek egymásba átalakulnak, 3. a tagadás tagadásának törvénye (A bizonyos formában megsemmisült anyag más formájában jön létre, mely megsemmisülve létrehozza az eredeti formát, de már magasabb szinten, pl.: az árpamag a földben megsemmisül [tagadás], a belőle kinövő növény magját elhullatja, majd megsemmisül [tagadás tagadása], de a mag közben megsokszorozódott.) Az anyag és a történelem törvényei megegyeznek) és a történelmi materializmus társszerzője Engels (1820-1895) mellett. A hegeli filozófia (minden tézis eleve tartalmazza az antitézisét, a kettő pedig "megszűntetve megőrződik" a szintézisben) alapján gondolkodott, de a materializmus átvételével végül

gyökeresen eltért ettől. A materializmusa szerint számára az anyag az elsődleges ("az anyag meghatározza a tudatot") Kihangsúlyozza a gyakorlat fontosságát, avagy az aktív politikai cselekvés és a f ilozófia elválaszthatatlanságát. ("A filozófusok a világot eddig csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk.") Számára a t ársadalom mozgásának és változásának folyamata a gazdasági folyamatokon alapul, hiszen ezek a folyamatok alakítják ki a történelmet. A gazdasági fejlődés valóban erős kihatással van a társadalomra, pl. az ipari forradalomkor a társadalomban addig nem látott réteg, a munkásság alakult ki, a parasztság rétege pedig jelentősen veszített jelentőségéből, a "sine nobilitate", azaz a n em nemes "vállalkozóréteg" szerepének kialakulása is erre a k orra tehető. Közgazdaságtani alkotó munkásságát Adam Smith (1723-1790, liberális kapitalizmus

= szabadság és egyenlőség eszméje, egyén és a közösség harmóniája, a "láthatatlan kéz" elmélete (kereslet-kínálat törvénye)) és David Ricardo (1772-1823) műveire és gondolataira alapozta. Ezek a gazdaság tényezőinek, a munkamegosztásnak és az értékelmélet megalapozásának gondolatai. Marx fő műve a Tőke, mely terjedelmében eléggé nagy, s melyben Marx a kapitalizmus keletkezését, lényegét vizsgálja, melynek ellentmondásait a szocializmussal kívánja feloldani. Lényeges fogalma az elidegenedés, mely az ember saját viszonyaitól elszakadását, a viszonyok, mint önálló hatalom megjelenését az ember felett, illetve a vallásban, mint az ember felett nyert szellemi hatalmat jelent: a szocializmus, majd a kommunizmus feladata az elidegenedés leküzdése. Tanait később Lenin és Engels tanaival együtt Marxizmus-Leninizmus néven (mely filozófiai, közgazdaságtani és társadalompolitikai-ideológiai részeket ötvöz) a

kialakuló szocialistakommunista ideológiák és rendszerek alapjául tették meg. Marx szerint a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. Ezt a tételét azzal indokolja, hogy a vallás egy embertelen és igazságtalan társadalmi berendezkedés eredménye, és egyben végső, igazoló alapja. A vallás a t ársadalmi tudat terméke, egy olyan társadalomnak és gazdasági rendnek az alkotása, amelyben az ember önmagától és munkájának eredményétől elidegenedve, kiszolgáltatottan és nyomorban él. A kiszolgáltatott és kizsákmányolt ember a "mennyország" illúziójával, annak boldogságával, idilli környezetével vigasztalja magát, az uralkodó osztályok pedig e hamis tudat teremtette illuzórikus világot a saját hatalmuk és a fennálló társadalmi viszonyok szentesítésére használják föl. ["Németországban a v allás kritikája lezárult, márpedig a vallás kritikája minden kritika előfeltétele. A tévedés világi

létezése kompromittálódott, miután mennyei "oratio pro aris et focis"-át megcáfolták. [] A vallástan kritika alapzata: az ember csinálja a vallást, nem a v allás csinálja az embert. Márpedig a vallás annak az embernek az öntudata és önérzete, aki még nem szerezte meg önmagát, vagy ismét elveszítette. [] Az ember az az ember világa, az állam, a társadalom Ez az állam, ez a társadalom termeli a vallást, egy visszájára fordított világtudatot, mert maga is visszájára fordított világ. A vallás ennek a v ilágnak általános elmélete, enciklopédikus összefoglalása, népszerű formába öntött logikája, spiritualista becsületügye, lelkesedése, erkölcsi szentesítése, ünnepélyes kiegészítése, általános vigasztaló és igazoló alapja. A vallás az emberi lényeg fantasztikus megvalósulása, mert az emberi lényegnek nincs igazi valósága. [.] A vallás a nép ópiuma A vallást mint a nép illuzórikus boldogságát

megszűntetni annyi, mint a nép valóságos boldogságát követelni. [] - Karl Marx: Zur kritik der hegelschen rechtsphilosophie.] Ahhoz, hogy az ember társadalmi méretekben önmagára találhasson, és igazságos világot teremthessen, le kell számolnia a v allással, a v isszájára fordított világ ünnepélyes kiegészítőjével. Ezt az önmagára találást forradalmi méretekben, a tevékeny rend átformálásával kell elérnie. Ezen elmélet (és a gyakorlat) végső, nagy célja a kommunizmus, az osztály és vallás nélküli társadalom. Ezen forradalmi gyakorlattal és a t ársadalmi és történelmi törvényeivel Marx az emberiség szolgálatába akarja állítani a túlzottan elméleti alapon működő filozófiát, emberértelmezése azonban nem körültekintő, mi több, hiányos. Megcáfoltnak véli az ember vallási értékrendjét, bár elődei valójában semmi ilyet nem cáfoltak meg. Nem tudta megkérdőjelezni a v allás igazságát, a hegeli dialektika

megfordításával csak annyit ér el, mint L. Feuerbach, vagyis hogy a vallási fogalmak antropomorf (Az ember képzelete által és az ember képére megalkotott kép a tárgyakról, dolgokról. Nyelvi példája: "Felkel" a nap) jellegűek Elhibázott gondolata a vallást a vallási ideológiával azonosítani. Az - egyébként jogos - társadalmi bírálatában nem a vallást éri kritikája, hanem az ideológiává torzított vallást, s a folytatott helytelen vallási gyakorlatot. A kritikájának középpontjában álló "siralomvölgy" és erkölcsi alapjai szöges ellentétben állnak mind a kereszténység alapítóinak a szellemével, mint a saját felfogásával. Karl Marx akkor került a legközelebb a keresztény valláshoz, amikor azt hitte, le kell számolnia vele. A Marx óta eltelt időszak gyakorlata azt igazolta, hogy a kereszténység nincsen meghatározott társadalmi berendezkedéshez kötve. Ez természetesen mutatja a Marxi valláselmélet

hibáit és hiányosságait is. A "földi" tevékenységet illetően az egyház álláspontja a "végső dolgokba vetett remény nem csökkenti a földi feladatok jelentőségét, hanem inkább új indítékokkal mozdítja elő teljesítésüket" (Gaudium et spes 21.) Tehát egyértelmű kiállás a földi dolgok jelentősége mellett. Így értelmet kap minden nemes törekvés (tehát az osztálynélküli társadalom megvalósítására tett törekvések is), de mégis nyitva marad az ég kapuja, melyet Karl Marx egyszer s mindenkorra bezárni vélt. Marx, bár korának jelentős gondolkodója, s merőben újszerű gondolatokat vet fel, világképe mégis meglehetősen egyoldalú és hiányos, nem terjed ki mindenre, kizárólag a vallás (elhibázott) ostorozása és a k ommunista egyosztályos társadalom megszületése adta gondolatait. Forrás: Turay - Nyíri - Bolberitz: Filozófia Budapest, 1992, Szent István Társulat Barcs - Lehmann - Szőke:

Filozófia - híres emberek, nagy gondolatok Diáktéka Kiadó