Környezetvédelem | Tanulmányok, esszék » Kapitány Ákos - A környezetvédelem finanszírozása az Európai Unióban

ZÖLD BELÉPÕ Magyarország az ezredfordulón MTA Stratégiai Kutatások EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata Kapitány Ákos A környezetvédelem finanszírozása az Európai Unióban 77. szám Témavezetõ: Kiss Károly Sorozatszerkesztõ: Kerekes Sándor és Kiss Károly Budapest, 1999. május 1 77. számú füzet A tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia és a Környezetvédelmi Minisztérium anyagi támogatásával készült Kiadja: BKE Környezetgazdaságtani és technológiai tanszék 1092 Budapest, Kinizsi u. 1-7 tel/fax: 217-95-88 2 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés 1 1. A környezetvédelmi célú támogatások és a környezetvédelmi politika összefüggései 2 1.1 Környezetpolitikai alapelvek 2 1.2 Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram 3 2. A környezetvédelem finanszírozási forrásai és feltételei az EU-ban 5 2.1 Közvetlenül a környezetvédelmi politika alá rendelt programok 6 2.2 Kutatás és technológiai

fejlesztés (KTF) 9 2.3 Energiapolitika 12 2.4 Strukturális politika 13 2.5 Agrárpolitika 20 3. Értékelés 26 3.1 Környezetvédelmi politika, LIFE program 26 3.2 Kutatás és technológiai fejlesztési politika értékelése 28 3.3 Energiapolitika értékelése 29 3.4 Strukturális politika 29 3.5 Az agrárpolitika értékelése 40 3.6 A támogatások értékelése a környezetvédelmi politika fényében 48 4. Jövõbeli lépések, AGENDA 2000 48 4.1 Az agrárpolitika változásai 49 4.2 Strukturális politika jövõbeli alakulása 51 4.3 Elõcsatlakozási alapok 52 5. ÖSSZEFOGLALÓ 55 FORRÁSOK 63 3 “Nincs egészséges belátása azon gazdának, ki nagyobb jövedelmezés végett jószágait kimeríti, mert annál kevésb jövedelme lesz nem sokára.” (gróf Széchenyi István) BEVEZETÉS ∗ Arra a kérdésre kerestem a választ dolgozatomban, hogy az Európai Unió, amely a fenntartható fejlődést állította az Ötödik

Környezetvédelmi Akcióprogramjának középpontjába, majd ezt az eszmét az Amszterdami szerződésbe is beemelte, hogyan finanszírozza az ehhez szükséges gazdasági, társadalmi átalakítást. A támogatások jelenlegi mértéke és feltételrendszere vajon megfelelő-e a kitűzött cél eléréséhez. Azt is vizsgáltam, hogy a közösségi környezetvédelmi támogatások vajon tükrözik-e a megfogalmazott prioritásokat, vagy a gazdasági, politikai megfontolások mögött a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés valójában csak másodlagos fontosságú. A kutatás megkezdésekor az alkalmazott munkahipotézis az volt, hogy a Közösség alapja a gazdasági integráció, ennek megfelelően az ezt közvetlenül vagy közvetve elősegítő tényezők élvezik a támogatások nagy részét, tehát a környezetvédelem is csak olyan mértékben, amennyiben hozzájárul a belső piac egységességéhez. Munkám arra irányult elsősorban, hogy feltérképezzem a

különböző környezetvédelmi célú tevékenységek számára rendelkezésre álló közösségi forrásokat és értékeljem azokat. A környezetvédelmi cél a közösségi támogatások számos ágában megjelenik, többek között a környezetvédelem szektorpolitikákba való integrálásának követelménye miatt is. Fontosságuk vagy meghatározó súlyuk alapján a következő szektorok finanszírozási forrásait választottam ki vizsgálataimhoz: • környezetvédelmi politika; • kutatás és technológiai fejlesztés; • energiapolitika; • strukturális politika; • agrárpolitika. Munkámhoz az alapvető indíttatást természetesen az adta, hogy Magyarország európai uniós csatlakozási törekvései egyre aktuálisabbá teszik a témát, különösen, mivel a környezetvédelem és a k örnyezetvédelmi finanszírozás a cs atlakozási tárgyalások egyik fontos kérdéseként jelenik meg. A PHARE programon keresztül már eddig is részesedett Magyarország

közösségi támogatásban, és erre további, bővebb lehetőséget nyújthatnak a 2000-től megnyíló előcsatlakozási alapok is. A közeljövőben alapvető változások fognak lezajlani, hiszen 1999. márciusában, a berlini csúcstalálkozón született meg a politikai döntés az AGENDA 2000-ben megfogalmazott, a 2000-től 2006-ig terjedő időszakot meghatározó javaslatokról. ∗ A dolgozat a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Posztgraduális Nemzetközi és Diplomácia Tanulmányok Intézetében folytatott tanulmányaimat lezáró szakdolgozaton alapul. 4 Ezek a reformok a környezetvédelmi finanszírozást is érintik, így dolgozatomban is tárgyalom őket. 1. A KÖRNYEZETVÉDELMI CÉLÚ TÁMOGATÁSOK ÉS A KÖRNYEZETVÉDELMI POLITIKA ÖSSZEFÜGGÉSEI Ebben a fejezetben a környezetvédelmi támogatások környezetpolitikai beágyazódását elemzem. Azt vizsgálom tehát, hogy melyek azok a környezetpolitikai célkitűzések és alapelvek, amelyek

érvényesülését a p énzügyi támogatásoknak elő kell segíteni és amelyeknek meg kell felelniük. 1.1 Környezetpolitikai alapelvek A környezetvédelmi politika céljait és alapelveit az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés 130r cikkelye fogalmazta meg, amelyet lényegileg az Amszterdami Szerződés sem változtatott meg. Ennek megfelelően a környezetvédelmi politika céljai: - a környezet megóvása, védelme és minőségének javítása; - az emberi egészség védelme; - a természeti erőforrások megfontolt és ésszerű felhasználása; - a környezet regionális és világméretű problémáival foglalkozó intézkedések előmozdítása nemzetközi téren. A 130r cikkely 2. bekezdése által megfogalmazott alapelvek: • magas szintű védelem, figyelembe véve a közösség különböző régióinak eltérő helyzetét; • az elővigyázatosság elve; • a szennyezéseket a keletkezés helyén kell megszüntetni; • a szennyező fizet elv; • az

integráció elve, miszerint környezetvédelmi követelményeket be kell építeni a többi közösségi politika meghatározásába és végrehajtásába. A finanszírozást tekintve is nagyon fontos alapelv ez, hiszen ennek következtében a környezetvédelmi célok támogatása más ágazatok finanszírozásában is megjelenik. Mint látni fogjuk ezek a források jelentik a nagyobb részét a pénzügyi támogatásoknak, míg a közvetlenül a környezetvédelmi politikához rendeltek kisebb összeget jelentenek. Továbbá a környezetvédelmi politikára is vonatkozik a Maastrichti szerződés 3b cikkelyében megfogalmazott szubszidiaritás alapelve. Ennek megfelelően a Közösség “csak akkor és olyan mértékben avatkozik be, ha a tervezett intézkedés célkitűzéseit a tagállamok nem tudják kellően megvalósítani, és ezek a célkitűzések a tervezett intézkedés nagyságrendje vagy hatása miatt közösségi szinten jobban megvalósíthatók.” A fenntartható

fejlődés, aminek elérését már az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram célul tűzte ki, csak az Amszterdami Szerződésben emelkedett a Közösség alapvető céljai közé. 5 A következőkben a környezetvédelmi politika jelenlegi célkitűzéseit, feladatait és a megvalósítás eszközeit kijelölő 5. Környezetvédelmi Akcióprogram főbb elemeit tekintem át. 1.2 Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram Az 1972-ben indult közös környezetvédelmi politika stratégiai irányait több évet átfogó akcióprogramokban fogalmazták meg. Az 1992-től 2000-ig terjedő időszakot az 5. K örnyezetvédelmi Akcióprogram fedi le, ami a “Fenntarthatóság felé: egy környezettel és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos politika és cselekvés Európai Közösségi programja” címet viseli (European Communities [1992]). Az akcióprogram által célul kitűzött fenntartható fejlődés fogalma először a Környezet és Fejlődés Bizottság 1987-es jelentése

(Brundland Jelentés) használta, még pedig abban az értelemben, hogy olyan “fejlődés, amely úgy elégíti ki a jelen nemzedékek igényeit, hogy az ne akadályozza a jövő nemzedékek képességét saját igényeik kielégítésében” (“Közös Jövőnk” [1988]). Megjelenése óta ez a fogalom meglehetősen “divatossá” vált és temérdek tudományos munka foglalkozott a fenntarthatóság kritériumaival. Jelen keretek között a fenntartható fejlődésnek csak az akcióprogram által említett gyakorlati követelményeit sorolom fel: - a természeti erőforrások kimerülésének megelőzése; - az energiatermelés és fogyasztás ésszerűsítése; - fogyasztási és magatartási szokások megváltoztatása. Az 5. Környezetvédelmi Akcióprogramban azok a tevékenységi területek élveznek prioritást, amelyek hozzásegítenek ahhoz, hogy kézzelfogható javulást lehessen elérni a program időtartama alatt. Ennek megfelelően az alábbiakat jelöli meg a

program: - fenntartható gazdálkodás a természeti erőforrásokkal; - a hulladékok integrált szennyezés megelőzése és ellenőrzése; - meg nem újuló energiahordozók használatának csökkentése; - jobb közlekedési-szállítási irányítás (telepítési döntések és szállítási módok); - városi területek környezetminőségének javítása; - közegészségügy és biztonság javítása, különös tekintettel az ipari kockázati tényezőkre, nukleáris biztonságra és a sugárvédelemre. A program kiválasztott öt célágazatot, ahol a közösségi szint a leghatékonyabb a problémák a kezelésére, illetve különösen jelentős a környezetre gyakorolt hatásuk és jelentőségük a fenntarthatóság felé vezető úton. Ezek az ágazatok: • ipar; • energetika; • közlekedés; • mezőgazdaság; • turizmus. 6 Fontos előrelépés az, hogy míg a korábbi akcióprogramok főleg a jogi szabályozásra fektették a hangsúlyt, addig az 5. A

kcióprogram szélesebb eszközskálát alkalmaz Csak így tartja elérhetőnek a jelenlegi gyakorlat megváltoztatását és a társadalom minden csoportjának bevonását. Az eszközök négy csoportját jelöli ki: 1. Jogi eszközök a közegészségügy és a k örnyezetvédelem alapvető szintjeinek meghatározására. Különös tekintettel nagy kockázatokra, nemzetközi kötelezettségekre, és a belső piac egységének megőrzésére. 2. Piaci alapú eszközök a termelők és fogyasztók környezeti érzékenységének felkeltésére (externális költségek internalizálásával, környezetbarát termékek számára előnyös árképzéssel). 3. Horizontális támogatási eszközök: jobb alap- és statisztikai adatok, tudományos kutatás és technológiai fejlesztés, jobb ágazati és területi tervezés, lakossági tájékoztatás és oktatás, szakképzés. 4. Pénzügyi támogatási mechanizmusok: az akcióprogram, a környezetvédelmi politika “integrációs”

alapelvének megfelelően, azt a követelményt állítja, hogy a közvetlen környezetvédelmi célú finanszírozáson kívül, a többi közösségi pénzügyi támogatási eszköznek is tekintettel kell lennie a környezetvédelmi szempontokra, és összhangban kell állnia a környezetvédelmi jogszabályokkal. Pénzügyi támogatási mechanizmusok A program részletesebben az alábbi célokat és követelményeket fogalmazza meg a közösségi pénzügyi támogatásokkal kapcsolatban. Először is elvi kérdésként leszögezi, hogy a támogatásoknak nem lehet olyan hatásuk, hogy csökken a gazdasági szereplők felelőssége és nem szolgálhatnak kifogásul a környezetvédelmi szempontok integrációjának hiányához. A Strukturális Alapokkal kapcsolatban leszögezi, hogy a közvetlen környezetvédelmi célú beruházásokon kívül is “olyan fejlődés támogatására fog törekedni, amely . f enntartható” Ezért a környezetvédelmi szempontokat jobban integrálni

kell, már a tervezés korai szakaszában is. Az akcióprogram megemlíti, a program megalkotásakor még csak tervben létező, Kohéziós Alapot is, mint környezetvédelmi finanszírozási forrást . A környezeti tudatformálásban, a környezeti felelősség és a fenntartható fejlődés koncepciójának gyakorlatba való átültetésében komoly feladatokat ró az akcióprogram a LIFE programra. Ez a következőket jelenti: “- a fenntartható fejlődés alapelveivel összhangban lévő termelési és magatartási modellek meghatározása és elősegítése; - a kiválasztott modellek és tevékenységek technikai életképességének és gazdasági hatékonyságának gyakorlati bemutatása; - olyan konkrét bemutatók, kísérleti projektek, horizontális információk, oktatás és képzés támogatása, amelyek célja a gazdasági szereplőinek befolyásolása gyakorlati példák használatán keresztül; - az irányítási struktúrák erősítése.” 7 A

környezetvédelmi beruházások finanszírozásában fontos szerepet játszó szereplőként említi meg az akcióprogram az Európai Beruházási Bankot, az EIB-t. 2. A KÖRNYEZETVÉDELEM FINANSZÍROZÁSI FORRÁSAI ÉS FELTÉTELEI AZ EU-BAN A környezetvédelmi cél számos uniós támogatási programban megjelenik, dolgozatomban ezek közül a legjelentősebbeket tárgyalom szektoronkénti bontásban, az alábbi sorrendben: 1. Közvetlenül a környezetvédelmi politika alá rendelt programok 2. Kutatás és technológiai fejlesztési politika 3. Energiapolitika 4. Strukturális és kohéziós politika 5. Agrárpolitika Azért, hogy a környezetvédelem finanszírozására fordított források nagyságát és jelentőségét a közösségi költségvetés összefüggéseiben tudjuk érzékelni, vizsgáljuk meg az 1998-as év költségvetését. 1. Táblázat: EK költségvetés 1998-ban és a környezetvédelemre fordított összegek Kötelezettségvállalás (millió ECU)

Közös Agrárpolitika piaci intézkedések kísérő intézkedések 40 437 38 154 2 283 Strukturális politika strukturális alapok Kohéziós Alap 33 461 30 482 2 871 Belső politikák ebből: KTF környezetvédelem (LIFE stb.) energetika 5 756 3 487 140,5 38 Külső akciók 5 731 Adminisztráció 4 353 Tartalékok 1 275 ÖSSZESEN 91 013 1 Környezetvédelmi célra fordított összeg (millió ECU) 1 727 1 1 900 2 1 435 3 585 4 140,5 20 5 -6 5 807,5 Részletesen ld. 25 fejezet időarányosan számolva, részleteket ld. 24 fejezet 3 50%-os aránnyal számolva, részletesen ld. 24 fejezet 4 Környezet és éghajlat, Tengeri tudományok és Nem-nukleáris energetikai programok 5 Save és Altener programok 6 Phare, Tacis és egyéb nemzetközi segélyprogramok környezetvédelmi kiadásait nem vizsgálja a dolgozat 2 8 Kifizetés ÖSSZESEN forrás: Official Journal L44, 16.021998 83 529 Ha megvizsgáljuk a környezetvédelmi célra fordított összegeket, akkor

érthetővé válik, hogy miért annyira fontos alapelv a környezetvédelmi szempontok integrációja. Enélkül csak egy rendkívül szerény összeg állna a k örnyezetvédelem rendelkezésére (140,5 millió ECU), hiszen a költségvetésbeli súlyuknál fogva, a környezetvédelmi célok esetében is a mezőgazdasági és a strukturális kiadások jelentik a meghatározó forrásokat. Bár a K özép-Kelet Európának és a Független Államok Közösségének segítésére szolgáló PHARE és TACIS programokban is megjelenik a környezetvédelmi támogatási cél, illetve az Európai Befeketetési Bank kölcsönei is jelentős szerepet játszanak környezetvédelmi infrastrukturális fejlesztések esetén, de ezek vizsgálata túlnőtt volna a szakdolgozatom keretein. 1. Ábra: a környezetvédelmi finanszírozás forrásai Mint láthatjuk, a környezetvédelmi cél majd minden költségvetési keretben megjelenik - ennyiben érvényesül a környezetvédelmi politika alapelve,

az integráció - de a finanszírozás nagysága és jellege különböző. A következőkben ezeket a környezetvédelmi finanszírozási forrásokat mutatom be részletesebben. 2.1 Közvetlenül a környezetvédelmi politika alá rendelt programok 7 Az alábbiakban a DG XI által menedzselt pénzügyi forrásokat tekintem át, nevezetesen az alábbiakat: - LIFE program; - Tudatformáló és tájékoztató tevékenységek; - Környezetvédő társadalmi szervezetek támogatása; - Környezeti nevelés; - Polgári védelem és környezeti katasztrófák; - Globális környezet. 2.11 LIFE 8 program Az Európai Unió legtöbb pénzügyi tevékenységének van valamilyen közvetlen vagy közvetett hatása a környezetre, azonban a LIFE program az egyetlen, amelyet külön abból a célból alkottak, hogy a Közösség környezetvédelmi politikájának megvalósításához és fejlesztéséhez hozzájáruljon. Az 1992-ben indult program általános célja az, hogy elősegítse a

Közösség környezetvédelmi politikájának megvalósítását és a jogérvényesítést. A második fázisra, mely az 1996-1999 periódust fedi le, 450 millió ECU költségvetési forrást különítettek el. A jogi alapot 7 8 interneten elérhető források alapján: www.europaeuint/comm/sg/aides/en/p2ch6s3htm L’ Instrument Financier pour l’Environment - Pénzügyi eszköz a környezetvédelemért 9 az EC 1404/96-os rendelet írja le, amely módosította az eredeti 1973/92-t. Bár a hosszú távú cél megmaradt, néhány tekintetben változások léptek életbe az első periódus (1992-95) tapasztalatai alapján. A módosítások célja a program hatásának növelése és a lebonyolítás tökéletesítése volt. Működési terület Bár a L IFE program mindhárom alterülete a környezet védelmét célozza, mindegyiknek saját prioritási vannak: 1. LIFE-Környezet: a program prioritásai: 1. újító szemléletű és bemutató projektek az ipar számára; 2.

demonstrációs, tájékoztató és módszertani segítségnyújtási tevékenységek helyi önkormányzatok számára; 3. előkészítő tevékenységek a Közösségi politikák és jogalkotás támogatására. 1992 és 1997 között 680 projektet támogattak ebből a keretből, összesen 272 millió ECU értékben. (Commission of the European Communities [1997]) 2. LIFE-Természet: a támogatott természetvédelmi tevékenységeknek hozzá kell járulniuk a Madárvédelmi (79/409/EEC) és az Élőhely (92/43/EEC) irányelvek megvalósításához. Mivel a - NATURA 2000-ként ismert - természetvédelmi területek összefüggő ökológiai hálózatának megteremtése mindkét direktíva központi eleme, a támogatott programoknak is az ebbe a hálózatba sorolt területeket kell érintenie. A most futó LIFE II esetén ezt szigorúbban is veszik, mint a korábbi időszakban, amikor a NATURA 2000-be tartozó területek kijelölése még nem történt meg. Ennek megfelelően olyan

lépések finanszírozásához járul hozzá a LIFE, amelyek a közösségi érdekeltségű élőhelyek helyreállítására és megőrzésére illetve a direktívákban megnevezett fajok védelmére irányulnak közvetlenül. 1992 és 1997 köz ött 299 pr ojektet finanszírozott a LIFE természetvédelmi része összesen 239,5 m illió ECU értékben. (Commission of the European Communities [1997]) 3. LIFE-Harmadik ország: A támogatási prioritások: technikai segítségnyújtás a környezetvédelmi szektor intézményeinek létrehozásához, demonstrációs tevékenységek a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében és élőhelyek valamint fajok védelme. A célterület: a Földközi és a Balti-tengert környező országok - kivéve a társulási szerződést aláírt, közép-európai államokat. 1998-ban az alábbiak pályázhattak: Albánia, Algéria, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Ciprus, Egyiptom, Izrael, Jordánia, Libanon, Málta, Marokkó, Palesztin

önkormányzatú területek, Szíria, Tunézia, Törökország és Oroszország balti részei. A költségvetés 75% - 25 % arányban oszlik meg a m editerrán és a balti régió támogatása között. 1992 és 1997 között 80 projektre 30 millió ECU támogatást ítéltek meg ebből a keretből. (Commission of the European Communities [1997]) 2. Táblázat: a LIFE II költségvetésének megoszlása a támogatási területek között: Környezetvédelem Természetvédelem 46% 46% 10 Harmadik országok Kísérő intézkedések forrás: EC Regulation 1404/96 5% 3% Részfinanszírozásra kérhető támogatás, a megfelelő költségek 50%-ának erejéig, az alábbi kivételekkel: - jövedelem termelő tevékenységek költségei esetén a költségek 30%-a; - az elsőbbséget élvező természetes élőhelyek és fajok (ld. 92/43/EEC “Habitat” direktíva) illetve a k ihalással fenyegetett madárfajok védelmét célzó lépések esetében 75%; - harmadik országok

környezetvédelmi intézményrendszerének megteremtésére irányuló segítségnyújtás esetén, kivételes esetekben, legfeljebb 100%. 2.12 Tudatformáló és tájékoztató tevékenységek Ez a költségvetési keret, mely 1997-ben 6 millió ECU-t tett ki, környezetvédelemmel kapcsolatos tudatformáló és tájékoztató tevékenységeket finanszíroz, mint például előadások, tanfolyamok, tréningek, útmutatók, tapasztalatcserét szolgáló programok és bemutató projektek. Csak európai jelentőségű és multiplikatív hatást felmutatni képes projektekkel lehet pályázni. A közösségi támogatás a költségek legfeljebb 50%-ára terjed ki. 2.13 Környezetvédő társadalmi szervezetek támogatása Pénzügyi támogatás a környezet védelmével foglalkozó nem-kormányzati non-profit szervezetek számára, melyek európai szinten képviseltetik magukat. A pályázati lehetőség évente kerül meghirdetésre, 1996-ban 2 millió ECU került szétosztásra. A

támogatások nem haladhatják meg a t ámogatott szervezet éves költségvetésének 60%-át. 2.14 Környezeti nevelés Az Európai Unió támogatja azokat a modell kezdeményezéseket, amelyek elősegítik a tagállamok közötti különböző együttműködéseket, valamint környezettel kapcsolatos nevelés és képzés fejlesztését célozzák az oktatás bármely szintjén (általános, középfokú és szakmai). A közösségi hozzájárulás a projektköltségek 20 és 50 % -a között van, és éves szinten összesen 1 m illió ECU-s keret áll rendelkezésre. 2.15 Polgári védelem és környezeti katasztrófák Az Unió a polgári védelem és környezetvédelmi katasztrófa-elhárítás (pl.: tengeri szennyezés) területén belül modell-kezdeményezéseket, évenkénti ”Európa”gyakorlatokat, önképzéseket, közérdekű tájékoztatási, oktatási és tudatformálási terveket, szakértők cseréjét és egyéb intézkedéseket támogat. 2.16 Globális környezet

11 A cél olyan globális környezetvédelmi ügyekben tett erőfeszítése támogatása, mint például: - ózonréteg védelme; - energia és környezet közötti összefüggés, különösen az üvegházhatással kapcsolatos intézkedések; - erdővel borított területek védelme (különösen a trópusokon); - biodiverzitás védelme. A keretösszeg 1 millió ECU, mely csak kisléptékű, innovatív modell kezdeményezések beindításának vagy előmozdításának támogatását teszi lehetővé. Bátorítják olyan előretekintő szakmai tanulmányok készítését, melyek célja közösségi stratégiák kifejlesztése és tárgyalási pozíciók kidolgozása a fent említett területeken. Kivételesen konferenciákra, szemináriumokra és műhelymunkákra is kapható adomány. 2.2 Kutatás és technológiai fejlesztés (KTF) 9 Az EU kutatás és technológiai fejlesztési politikájának (KTF) célja az unión belüli együttműködések elősegítése és az európai

ipar versenyképességének növelése. A megvalósítás eszköze a k utatási és technológiai fejlesztési keretprogram, amely teljes költségvetése az 1994-98-as időszakra 13,215 Mrd ECU 10 volt. A Tanács 1998. december 22-én fogadta el az Ötödik Keretprogramról szóló előterjesztést (Pressrelase, 22 December 1998). Alábbiakban ismertetem a rendelkezésre álló információk alapján a környezetvédelem leendő új támogatási formáit, majd részletesebben foglalkozom a most lezárult Negyedik Keretprogrammal. Ötödik Keretprogram 1999-2002 A teljes költségvetés: 14,96 Mrd ECU. A támogatás szerkezetét és a p rogram irányítását radikálisan átalakították, négy tematikus és három horizontális programra bontották. A programok költségvetése alább található: Tematikus programok Életminőség és az élő erőforrásokkal való gazdálkodás (ezen belül “Környezet és egészség” alprogram 160 millió ECU) Felhasználóbarát

információs társadalom Versenyképes és fenntartható növekedés Energia, környezet és fenntartható fejlődés - Fenntartható vízgazdálkodás és vízminőség 254 millió - Globális klímaváltozás és biodiverzitás 301 millió - Tengeri ökoszisztémák 170 millió - A jövő városa és kulturális örökség 170 millió - Tisztább energia, megújuló energiák 479 millió • • • • 9 2,413 Mrd ECU 3,6 Mrd ECU 2,705 Mrd ECU 2,125 Mrd ECU www.europaeuint/comm/sg/aides/en/p2ch1s1htm alapján Az eredeti 12,3 Mrd ECU-t Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásakor növelték meg. 10 12 - Energiahatékonyság - Egyéb KTF tevékenység - Kutatási infrastruktúra fejlesztés 547 millió 135 millió 69 millió Horizontális programok • • • A közösségi kutatás nemzetközi szerepének megerősítése Kis- és középvállalkozások támogatása A kutatói potenciál erősítése és társadalmi-gazdasági alapok 475 millió ECU 363

millió ECU 1280 millió ECU Ezen felül a Közös Kutató Központok (Joint Research Centre) 739 millió ECU, az EURATOM kutatási programja pedig 1,26 Mrd ECU támogatásban részesülnek. Magyarország számára fontos az a fejlemény, hogy a bizottság 1999. f ebruári javaslata szerint a k elet-közép-európai tagjelölt országok is teljes körűen vehetnek majd részt a programban. (forrás: Világgazdaság, 1999 február 16) Negyedik Keretprogram 1994-98 Az 1998-ban lezárult negyedik keretprogram (1994-1998) a kohézióra és a koncentrációra helyezte a hangsúlyt. Kohézió: cél a tagországok közötti fejlettségbeli különbségek csökkentése. Koncentráció: a program teljes költségvetését tíz kulcsterülethez rendelték: • információs és kommunikációs technológia; • ipari technológiák; • környezetvédelem (ld. 221 pont); • élettudományok és technológiák; • energia (ld. 222 pont); • közlekedés; • szociológiai kutatások; •

együttműködés nem-tagállamokkal és nemzetközi szervezetekkel; • az eredmények elterjesztése és optimális hasznosítása; • képzések és kutatói mobilitás támogatása; • kisvállalkozások technológia fejlesztési tevékenységének támogatása. A kutatás és technológiai fejlesztési politika megvalósítására a következő módok álltak rendelkezésre: • A költségek megosztása, ahol a projekteket a Közösség vállalatokkal, laboratóriumokkal vagy kutatóintézetekkel megosztva finanszírozza. • A Közös Kutató Központok (Joint Research Center) által végzett kutató munka. • Olyan összehangolt projektek, ahol az EK csak a koordinációs költségeket fedezi. • Intézkedések, melyek célja megkönnyíteni kisvállalkozások részvételét a közösségi KTF programokban. • Egyéb eszközök: pl.: demonstrációs projektek, melyek célja új, innovatív technológiák piacra jutásának megkönnyítése. 13 A költség megosztásos

akciók jelentették a leggyakoribb támogatási eszközt. A legtöbb programhoz való hozzáférés feltétele az volt, hogy legalább két tagállamból legyenek résztvevők. A közép-kelet-európai pályázók előtt is nyitva álltak egyes programok, ha EK tagállambeli partnerük volt. Néhány projekt kimondottan nem tagállamokkal való együttműködés elősegítését célozta. A közösségi támogatás felső határa általában nem haladta meg az 50%-ot. 2.21 Környezetvédelmi KTF programok Az 1994-98-as időtartamra a IV. Keretprogram 1,157 milliárd ECU-t irányozott elő. Ez a teljes KTF költségvetésnek nagyjából a 9 %-át tette ki A) Környezet és éghajlat A célja a Közösség környezetvédelmi politikájához szükséges tudományos ismeret és technikai képesség fejlesztése az alapvető folyamatok jobb megértése, a szennyező források meghatározása és a környezetre gyakorolt hatásuk komplex elemzése; a természeti és technológiai kockázat

megelőzés; és a k örnyezet állapotának helyreállítása érdekében. Kutatási területek: • természetes környezet, környezeti minőség és globális változások; • környezetvédelmi technológiák; • környezetvédelmi megfigyelő és beavatkozó rendszerek; • környezeti változások. B) Tengeri tudományok és technológiák A tengeri környezet rendszerének komplex, multidiszciplináris kutatása, különös tekintettel a tengerei környezet változásainak az éghajlatra gyakorolt hatásaira. 2.22 Energetikai KTF programok 11 Az Európai Közösség a hetvenes évek óta támogatja új energetikai technológiák demonstrációs 12 projektjeit. A következő területeket fedve le ezzel: az energia használat ésszerűsítése, megújuló energiák, szilárd energiahordozók, olaj és gáz. Az Európai Unió szerződésének életbelépésével a demonstrációs tevékenységek a negyedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram hatáskörébe lettek

vonva, így a legtöbb Thermie projekt a speciális nem-nukleáris energetikai KTF programba tartozik. Nem-nukleáris energia - Joule-Thermie program 11 Az interneten elérhető anyagok (www.europaeuint/comm/sg/aides/en/p2ch1s2htm) és a Magyar Természetvédők Szövetségének tréning anyaga: Energia és környezet az Európai Unióban, alapján 12 A “demonstrációs” fázis a kutatás és a fejlesztés között helyezkedik el. A demonstrációs projektek célja bemutatni, hogy a technológia megbízhatóan működik a gyakorlatban, hiszen az új technológiák bevezetésének az akadálya sokszor az, hogy nagyobb kockázatot képviselnek a bevált régi eljárásoknál.) 14 1994-98-as periódusra 1,03 milliárd ECU-s költségvetéssel rendelkező program. Thermie A (KTF, demonstrációs projektek) - ésszerűbb energia használat (épületekben, iparban, közlekedésben, városi infrastruktúrában, energiaiparban); - megújuló energiák (napenergia: termál és

fotovoltaikus, biomassza, hulladék, geotermikus, kisteljesítményű vízenergia és szélenergia); - fosszilis energiahordozók (tiszta szénégetőkamra, szilárd tüzelő folyékony vagy gázhalmazállapotúvá alakítása, hulladékkezelés, kombinált körfolyamatok, szénhidrogének feltárása, tárolása, szállítása). Thermie B (egyéb tevékenységek) - energetikai KTF stratégia kifejlesztése és megvalósítása; - energetikai technológiák elterjesztése; - összehangolt akciók, hálózatok; - előkészítő tevékenységek; - kisvállalkozások KTF tevékenységeinek segítése. Pénzügyi keretek: demonstrációs projektekre, stratégiára, terjesztésre és kisvállalkozásokra 566 millió ECU, kutatás-fejlesztésre 464 millió. Az igénybe vehető támogatás mértéke demonstrációs projektek esetén nem haladhatja meg a költségek 40%-át, egyéb tevékenységek esetén az elérhető maximum 100%. Közép-kelet-európai államok 1999-től vehetnek részt a

Thermie programban. 2.3 Energiapolitika 13 Az európai integráció az energia ügyekben való együttműködéssel kezdődött. Ez az 1952-ben létrejött Európai Szén és Acél Közösséggel indult, majd az 1958-ban jogerőre emelkedett Euratom Szerződéssel teljesedett ki. Először az 1970-es évek olajválságai során került előtérbe az energiatakarékosság és az alternatív energia források felhasználása, mint a közösségi politika által támogatott terület. Az egységes belső piac kiépülésével az elsődleges céllá az vált, hogy a tagállamok különálló energiapiacaiból egy egységes piacot alakítsanak ki, miközben megőrzik az ellátás biztonságát és a környezetvédelmi követelményekre is tekintettel vannak. (Commission Green Paper for Europen Union energy policy - COM (94) 659) A XVII. főigazgatóság a felelős az energia politika végrehajtásáért, melynek egyik eszköze a támogatási programok rendszere. A következőkben azokat

tekintem át, amelyek környezetvédelmi célkitűzéseket tartalmaznak. 2.31 Thermie program (ld. a kutatás és technológiai fejlesztésnél) 2.32 Altener program 13 www.europaeuint/comm/sg/aides/en/p2ch2s3htm és a Magyar Természetvédők Szövetségének tréning anyaga: Energia és környezet az Európai Unióban, alapján 15 A program célja olyan projektek támogatása, amelyek elősegítik a megújuló forrásokból való energiatermelést. Az 1993-97 közötti időszakra 40 millió ECU-t különítettek el. A program hatásköre: • standard-ok meghatározását célzó műszaki tanulmányok és értékelések; • megújuló energia infrastruktúra létrehozása vagy fejlesztése; • a nemzeti és közösségi tevékenységek jobb összehangolását segítő információs hálózat kialakítása; • tanulmányok, értékelések és egyéb intézkedések az ipari méretű, biomasszából történő energiatermelés műszaki, gazdasági és környezetvédelmi

vizsgálatára. 2.33 SAVE II (Specific Actions for Vigorous Energy Efficiency) A program célkitűzése támogatni a Közösségek energia készletének hatékonyabb felhasználását és ezzel együtt a környezet védelmét valamint a klímaváltozás elleni küzdelmet. A program 45 m illió ECU-t rendel a f enti célra 1996-2000-ig terjedő időszakra. A SAVE II. különös figyelmet szentel a regionális és helyi energiagazdálkodásnak 1996 óta. A program segíti a regionális és helyi kormányzatokat energiagazdálkodási ügynökségeik felállításában, ezáltal lehetővé téve, hogy megvalósítsák energiapolitikájukat. Elsősorban támogatott területek: • racionális energiahasználat épületekben, a közlekedésben és az iparban; • igényoldali gazdálkodás és integrált forrástervezés; • képzés és tréningek az energiahatékonyság területén; • kombinált hő- és energiatermelés; • regionális és helyi energiagazdálkodási ügynökségek

létesítése. (A program nyitva áll társult államok, közöttük Ciprus, Málta illetve Közép-Európa országai - számára is.) 2.4 Strukturális politika Az unión belüli gazdasági és szociális kohézió erősítésére hozták létre a Strukturális Alapok (ideértve a Közösségi Kezdeményezéseket is) és a K ohéziós Alap rendszerét. Mivel ezek konkrét célkitűzései némileg eltérnek, ezért az alábbiakban külön tárgyalom szerepüket és hatásukat a környezetvédelmi célú támogatásokban. Jelentőségük kiemelkedő, mivel a Közösség költségvetésének mintegy harmadát teszik ki és hatásuk meghatározó a kevésbé fejlett tagországok regionális fejlesztési beruházásaiban. 2.41 Strukturális Alapok 16 A Strukturális Alapok távlati célja az Unión belüli kevésbé fejlett régiók felzárkózásának segítése. Négy alapból álló rendszer szolgálja ezt a célt: Európai Regionális Fejlesztési Alap (European Regional

Development Fund, ERDF): termelő beruházások, infrastruktúra fejlesztése, hátrányos helyzetű régiók támogatása. Szabályozás: (EEC) 2083/93 rendelet Európai Szociális Alap (European Social Fund, ESF): célja a foglalkoztatás növelése, munkanélküliek elhelyezkedésének támogatása, képzések, a munkaerő adaptációjának támogatása. Szabályozás: (EEC) 2084/93 rendelet. Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Orientációs részlege (Guidance Section of the European Agricultural Guidance and Guarantee Fund, EAGGF-G): a mezőgazdaság szerkezetátalakításának támogatása. Szabályozás: (EEC) 2085/93 rendelet Halászati Alap (Financial Instrument for Fisheries Guidance (FIFG): a h alászati szektor szerkezetátalakítása. Szabályozás: (EEC) 2080/93 rendelet Az alapok általános működéséhez és koordinációjához a jogszabályi hátteret a keret rendelet - EEC 2081/93 és a koordinációs rendelet - EEC 2082/93 biztosítja. A

strukturális támogatások lebonyolítására különböző eszközök állnak rendelkezésre: • Nemzeti programok, melyek Közösségi Támogatási Keretmegállapodásokon (Community Support Framework, CSF) vagy Egyedi Programokon (Single Programming Documents) keresztül valósulnak meg. Ezek jelentik a források mintegy 90%-át. • Közösségi Kezdeményezések, a források 9%-át fedik le. • Technikai Segítségnyújtás és Innovatív Intézkedések (“Pilot Projects”), a támogatási keret 1%-a. Nemzeti Programok Mint látható, a s egélyek nagy része (90%) a tagállamok és a Bizottság közötti egyeztetések eredményeként kialakuló nemzeti programokon keresztül használódik fel. A szociális és gazdasági kohézió átfogó céljának elérését a létrehozott célkitűzések rendszere szolgálja, amelyek meghatározzák a támogatandó területeket és témákat. 1. Célkitűzés: a gazdaságilag legelmaradottabb régiók fejlődésének elősegítése,

melyek GDP-je nem éri el a közösségi átlag 75 %-át; 2. Célkitűzés: hanyatló ipari régiók gazdasági szerkezetátalakítása; 3. Célkitűzés: tartós munkanélküliség elleni küzdelem és fiatal munkanélküliek munkavállalásának segítése; 4. Célkitűzés: munkaerő adaptációja az ipari szerkezetátalakításhoz; 5a Célkitűzés: mezőgazdasági szerkezetátalakítás és halászati modernizáció; 17 5b Célkitűzés: vidéki területek fejlesztésének és szerkezet átalakításának támogatása; 6. Célkitűzés: különösen ritkán lakott területek fejlesztése és szerkezetátalakítása Közösségi Kezdeményezések A Közösségi Kezdeményezésekre 12,1 Mrd ECU-t különítettek el a jelen időszakra (1994-99), amely a strukturális támogatások 9%-át jelenti. A strukturális politika 1993-as reformját követően javult a környezetvédelmi támogatások helyzete két ok miatt is: 1. megnőtt a közvetlen környezetvédelmi beruházások

aránya; 2. környezetvédelmi biztosítékokat vezettek be, hogy a “nem-környezetvédelmi célú” befektetések se legyenek ellentétesek a környezetvédelmi politikával. 2.411 Közvetlen környezetvédelmi célú támogatások Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot és az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapot szabályozó rendeletek (EEC 2083/93 és EEC 2085/93) lehetővé teszik szinte bármilyen környezetvédelmi célú projekt pénzügyi támogatását, ha az hozzájárul a gazdasági fejlődéshez. Ennek megfelelően a közvetlen környezetvédelmi célú beruházások emelkedtek az előző időszakhoz képest és a strukturális támogatásoknak mintegy 9%-át teszik ki az 1994-99-es programidőszak alatt, összesen 9,445 Mrd ECU értékben. Az összeg jelentőségének érzékeltetéséhez elég, ha összehasonlítjuk a k örnyezetvédelmi politika megvalósítására rendelt LIFE programra elkülönített 450 millió ECU-vel (1996-99). A

támogatás szintje és iránya jelentősen különbözik a strukturális célkitűzések szerint. A legnagyobb összegeket az 1, 2 és 5b célkitűzés alá eső támogatásoknál fordították közvetlen környezetvédelmi célokra. Ezeket ismertetem részletesebben További támogatások nyerhetők még a Közösségi Kezdeményezések és a “modell programok” keretből. 3. Táblázat: környezetvédelmi támogatások a különböző strukturális célkitűzések alatt: millió ECU, 94-es árakon 1. Célkitűzés 14 8328 15 2. Célkitűzés 397 5b Célkitűzés 16 720,5 forrás: Cohesion Policy and the Environment, COM(95) 0509 final 14 adott célkitűzésen belül, annak %ában 8,9% 5,7% 11,7% gazdaságilag elmaradott régió, egy főre eső GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a hanyagtló ipari régiók szerkezetátalakítása 16 vidékfejlesztés 15 18 1. Célkitűzés (gazdaságilag elmaradott régiók)17 Az 1994-99-es időszak alatt 8 328 millió ECU jutott

környezetvédelmi beruházások finanszírozására, amelyből a legtöbbet Spanyolország, Olaszország, Németország és Portugália kapta. 4. Táblázat: az 1 célkitűzésen belüli környezetvédelmi támogatások megoszlása országok szerint Tagállam E F GR I P D millió ECU 3034 323 624 1867 1056 1106 forrás: (Cohesion Policy and the Environment, COM (95) 0509 final) UK 146 NL 5 B 92 IRL 74 Az 1. Célkitűzés alá eső többi projekthez hasonlóan, a környezetvédelmi célúak is általában nagy infrastrukturális beruházásokat jelentenek. Ennek oka részben az a kényszer, hogy a tagállamoknak meg kell felelniük a közösségi környezetvédelmi szabályozásnak, ami igen nagy összegekkel terheli meg az állami költségvetéseiket. Ezek a kényszerek megmutatkoznak a beruházások szektorális megoszlásában is, ahol a szennyvízkezelésre és az ivóvízellátás biztosítására fordították a támogatások túlnyomó többségét: • szennyvízkezelés

és vízellátás (6970,5 m ECU) • városi környezet és természetvédelem (1057,6 m ECU) • hulladékgazdálkodás (224,9 m ECU) • kutatás, tréning és egyéb (75 m ECU) (forrás: European Commission, DG XVI [1996a]) 83,7% 12,7% 2,7% 0,9% 2. Célkitűzés (hanyatló ipari régiók szerkezetátalakítása) Az 1994-99-es időszakra, a 2. Célkitűzés által lefedett támogatásokból 397 millió ECU-t fordítottak közvetlenül környezetvédelemre. Az országok közötti megoszlást az 5. táblázat tartalmazza 5. Táblázat: a 2 célkitűzésen belüli környezetvédelmi támogatások megoszlása országok szerint Tagállam E F GR I P D UK millió ECU 40 103 48 52 138 forrás: (Cohesion Policy and the Environment, COM (95) 0509 final) NL 5 B 8 IRL - A 2. célkitűzés alatt finanszírozott programok olyan problémákat vesznek célba, mint például víz és talaj szennyezés, elhagyott ipari és városi területek. Mint az alábbi adatok is mutatják, a problémák

- lényegében tüneti - kezelése dominál a támogatott tevékenységek között. A támogatások százalékos megoszlása: • szennyezések felszámolása, hulladékkezelés (210,8 m ECU) 53% • ipari területek és városi környezet helyreállítása (162 m ECU) 41% • képzés és egyéb (24,2 m ECU) 6% (forrás: European Commission, DG XVI [1996a]) 17 egy főre eső GDP kisebb, mint a közösségi átlag 75%-a 19 LUX 2 3. és 4 Célkitűzés (munkanélküliség leküzdése) Mivel az itt finanszírozott programok az emberi erőforrásra koncentrálnak, ezért a környezetre gyakorolt hatásaik is enyhébbek összehasonlítva például a nagy infrastrukturális beruházásokkal. Habár környezetvédelmi biztosítékok nem vonatkoznak a 3. és 4 célkitűzések alá eső programokra, a munkahelyteremtés keretében környezetvédelmi tevékenységekre is sor került (például: elhagyott területek rendezése, patakmedrek tisztítása stb.)(European Parliament,

Directorate General for Research [1997a]) 5a Célkitűzés (mezőgazdasági modernizáció) A mezőgazdaság modernizációjának elősegítésére létrehozott keret lehetővé teszi környezetvédelmi tevékenységek, pl.: környezetbarátabb technológiák beindításának támogatását vagy biogazdálkodásra való átállás segítését. A gyakorlatban a nagyon nagyszámú kisösszegű befektetések környezeti hatása igen eltérő. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) 5b Célkitűzés (vidékfejlesztés) Az 5b Célkitűzés által lefedett programokon belül 720,5 m illió ECU-t fordítottak szűkebb értelembe vett környezetvédelmi tevékenységekre. A támogatások országok szerinti megoszlását mutatja a következő táblázat: 6. Táblázat: az 5b célkitűzésen belüli környezetvédelmi támogatások megoszlása országok szerint Tagállam E F GR I P D UK NL millió ECU 67 245 94 - 207 64 36 forrás: (Cohesion Policy and the Environment,

COM (95) 0509 final) B 7 IRL - Lux 0,5 A tevékenységek jellege szerinti felosztásból kitűnik, hogy a vidéki táj megőrzésére, természetvédelemre fordítódott a költségvetés több, mint fele. Az erdősítés is megjelenik ebben a kategóriában, ami lehet előnyös, de éppenséggel káros környezeti hatásai is lehetnek. A támogatások százalékos megoszlása: • tájvédelem, biodiverzitás, környezetgazdálkodás (400,5 m ECU) 56% • szennyezés felszámolás (216,2 m ECU) 30% • erdősítés (103,8 m ECU) 14% (forrás: European Commission, DG XVI [1996a]) Az 5b célkitűzés jellegéből fakadóan, mint a vidékfejlesztés támogatási eszköze, hasznos eszközt nyújthatna a t ermészetvédelemi és környezetvédelmi tevékenységek előmozdítására, a gyakorlatban azonban ez nem teljesen működik. 6. Célkitűzés (ritkán lakott északi területek támogatása) 20 Körülbelül 20 millió ECU-t fordítottak környezetvédelmi jellegű

tevékenységekre ebben a kategóriában. A támogatott intézkedések például: megújítható energiák használatának népszerűsítése, hulladékgazdálkodás és újrahasznosítás, környezetvédelem a turisztikai központokban, természtevédelmi területek fejlesztése, környezetvédelmi tanulmányok, stb. Ezek a témák a támogatások felhasználásának progresszív irányaiba mutatnak és jelzik azt is, hogy a környezetvédelem milyen fontosságot élvez a skandináv országokban. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) 2.412 Közösségi kezdeményezések Egyes becslések (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) szerint a Közösségi Kezdeményezések keretein belül a támogatások kb. 25%-a fordítódik közvetlen környezetvédelmi intézkedések finanszírozására. A környezetvédelem számos program esetében a prioritások között szerepel. Ilyenek például a LEADER, REGIS, INTERREG II., és URBAN programok

2.42 Kohéziós Alap A Kohéziós Alap elődje az 1993-ban létrehozott “Financial Cohesion Instrument” volt, mely a környezetvédelem és a k özlekedés területén nyújtott támogatást a legfejletlenebb tagországoknak, ahol az egy főre jutó GNP 18 nem érte el a közösségi átlag 90%-át. Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália esett/esik ebbe a kategóriába. A Kohéziós Alap 1994-ben jött létre, jogi alapját az EC 1164/94-es rendelet biztosítja, fő célja a támogatott országok segítése a monetáris unió konvergencia kritériumainak elérésében. Működésének elvei és támogatási területei azonosak maradtak a korábbi kohéziós eszközzel, valamint a célországok tekintetében sem változott. A Kohéziós Alap országos szintű projekteket finanszíroz, és célja a források - az Európai Parlament kívánalmainak megfelelően 50-50%-os megosztása a környezetvédelem és közlekedés között. 7. Táblázat: a Kohéziós

Alapból finanszírozott támogatások tényleges megoszlása 1993-95 között, mind a négy országra összesítve: Környezetvédelem millió ECU % 1993 606 38,7 1994 923,4 49,8 1995 1036,7 48,2 forrás: European Commission, DG XVI [1996b] Közlekedés millió ECU 958,3 929,2 1113,1 % 61,3 50,2 51,8 A támogatások megoszlását a négy ország között a rendelet határozta meg az alábbi módon: Görögország 16-20 % Írország 7-10 % Portugália 16-20 % Spanyolország 52-58 % 18 Gross National Product 21 A jogi szabályozás sokkal lazább, mint a strukturális alapok esetén, hiányzanak az ott meglévő környezetvédelmi biztosítékok. Bár a Kohéziós Alapot megalkotó EC 1164/94-es rendelet szerint ugyan a “pályázatoknak tartalmazniuk kell . információt, mely lehetővé teszi a lehetséges környezeti hatások felbecsülését.”, azonban nem említi a Környezeti Hatásvizsgálat direktívát 19, így széles teret hagy a tagállamok értelmezésének.

Így nem is véletlen, hogy egyes esetekben csak formalitásnak tekintették a környezeti hatások elemzését, mint a példa is mutatja: “ A környezet és a közegészség védelme az ellenőrizetlen hulladéklerakás ellen. Az életminőség tekintélyes javulása.” - Ennyiben merült ki a környezeti hatások értékelése egy Görögországbeli hulladéklerakó építésénél (Proj. No 94/09/61/039) (Kouvelis et al [1997]) A többi biztosíték - a környezeti profil, a hatóságok bevonása - is hiányzik a követelmények közül. Összességében ezek a hiányosságok jelentősen gyengítik a környezetvédelmi követelmények érvényesülését, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az alapból finanszírozott infrastrukturális beruházások általában komoly környezeti terhekkel járnak. Környezetvédelmi projektek finanszírozása a Kohéziós Alapból Azok a környezetvédelmi projektek finanszírozhatók a Kohéziós Alapból, amelyek hozzájárulnak a

közösségi környezetvédelmi politika megvalósításához. Infrastrukturális beruházások, különösen a vízellátás és szennyvízkezelés fejlesztése részesül a legnagyobb mértékben a t ámogatásokból. A befektetések országonkénti bontásban láthatók a következő diagramokon: Kohéziós Alapból finanszírozott környezetvédelmi beruházások szektorális megoszlása (1995-ben) látható az alábbiakban. 8. Táblázat: Kohéziós Alap környezetvédelmi beruházásai Spanyolország esetén (millió ECU) Vízellátás 63.5 Szennyvízkezelés 276.7 Hulladék kezelés 3.1 Parti területek 100.4 Erózió kontroll 72 Városi környezet 24.6 forrás: European Commission, DG XVI [1996b] 9. Táblázat: Kohéziós Alap környezetvédelmi beruházásai Portugália esetén (millió ECU) Vízellátás 81.1 Szennyvízkezelés 58 Hulladék kezelés 7.6 forrás: European Commission, DG XVI [1996b] 10. Táblázat: Kohéziós Alap környezetvédelmi beruházásai Görögország

esetén (millió ECU) 19 Environmental Impact Assessment Directive 85/337/EEC 22 Vízellátás 32.9 Szennyvízkezelés 179.4 Hulladék kezelés 3.1 Egyéb 12.8 forrás: European Commission, DG XVI [1996b] 11. Táblázat: Kohéziós Alap környezetvédelmi beruházásai Írország esetén (millió ECU) Vízellátás 41.9 Szennyvízkezelés 50 Hulladék kezelés 1.2 forrás: European Commission, DG XVI [1996b] Ha a környezetvédelmi támogatások szempontjából hasonlítjuk össze a kohéziós és a strukturális alapokat, akkor a következő általános megállapítások tehetők: - A Strukturális Alapoknál mindössze a kifizetések 9%-a fordítódik közvetlen környezetvédelmi beruházásokra, míg a Kohéziós Alapnál ez közel 50%. Az utóbbi magas arány abban is gyökerezik, hogy a n égy kevésbé fejlett ország gazdasági integrációjához és az egységes belső piac megvalósításához nyilvánvalóan szükséges a k örnyezetvédelmi szabályozók

egységesítése is. Enélkül az enyhébb környezetvédelmi követelményeket állító országokban működő cégek versenyelőnyben lennének. A Kohéziós Alap támogatásai azt szolgálják, hogy a szigorúbb közösségi szabályozásnak eleget tudjanak tenni ezek az országok. (A gazdasági integráció, mint hajtóerő látszik abból is, hogy éppen a közlekedés a másik adományozási célterület.) - Hasonlóan a Strukturális Alapokhoz, a Kohéziós Alap esetében is a támogatások nagy részét a szennyvízkezelésre és a v ízellátás megoldására fordították. A Strukturális Alapok környezetvédelmi célú támogatásainak 74%-a jutott ilyen projektekre, a kohéziós alapnál ugyanez az arány 77%. 2.5 Agrárpolitika Az agrárpolitikai kiadások az EK költségvetésének a legnagyobb tételét jelentik, amely sokáig meghaladta a kétharmados aránt is és még mindig az 50% körül van. Az agro-környezetvédelmi intézkedések megjelenése a Közös

Agrárpolitika 1992-es reformjához kapcsolódik Az 1992-es CAP reform 20 A Római Szerződés által megfogalmazott célok az 50-es évekbeli megalkotásukkor érvényes prioritásokat tükrözték, magukon viselték a háború utáni újjáépítés és a hidegháború körülményeit. A hetvenes évekre azonban megmutatkoztak a rendszer alapproblémái: túltermelési válságok, felhalmozódó készletek és ezek finanszírozásának rendkívül nagy költségvetési terhei. Néhány módosítási kísérlet után 1992-ben jelentősen megreformálták. A MacSharry nevéhez fűződő reformot kiváltó okok között voltak belső problémák és nemzetközi tényezők is. 20 Halmai Péter [1995] alapján 23 A reform fő célja tulajdonképpen az ár- és jövedelempolitika szétválasztása (decoupling) volt, az árak (a világpiachoz közelítő) csökkentésével és a termelők jövedelmét kompenzáló közvetlen támogatásokkal. • • • • • • • Agrárpiaci

árcsökkentés: ettől azt várták, hogy a termelők kevésbé intenzív eljárásokat alkalmaznak és csökkennek a hozamok. A termelés további csökkentését célozta a termőföld pihentetés (set aside) - mely a k özvetlen kifizetések egyik fő követelménye. Közvetlen támogatások, melyeket csak bizonyos követelmények teljesítése esetén vehetnek igénybe a termelők. Kistermelők preferálása: kistermelők (kb. 20 ha-ig illetve 15 állategységig) mentesülnek a termelés korlátozása alól. Extenzívebb termelés támogatása: például a vágóállatokra fizetett prémiumot csak az a gazdaság kapja meg, ahol az állatsűrűség nem nem haladja meg az előírt értéket. Agro-környezetvédelem: azon a felismerésen alapszik, hogya mezőgazdaságnak nemcsak élelmiszertermelő funkciója van, hanem a természeti környezet, a hagyományos tájak megőrzésében és vidéki társadalom fenntartásában is szerepe van. Az ebbe a körbe tartozó intézkedésekkel a

következő fejezetben foglalkozom részletesebben. Közösségi kiadások limitálása Új agro-monetáris rendszer 2.51 Agro-környezetvédelmi intézkedések 21 Az 1992-es reform környezetvédelmi szempontból jelentős fejleménye az agrokörnyezetvédelmi intézkedések beépülése a Közös Agrárpolitikába. A jogi hátteret ehhez az (EEC) 2078/92-es rendelet teremti meg. A jogszabály célja kettős: 1. a környezetvédelem szempontjából előnyös hatásokat összekapcsolni a mezőgazdasági termelés csökkentésével; 2. hozzájárulni a mezőgazdasági bevételek diverzifikációjához és a vidékfejlesztéshez. A fentiek elérése érdekében a tagállamok programokat indítanak olyan gazdálkodók támogatására, akik az alábbi célkitűzések közül valamelyiket vállaljál: ♦ A műtrágya és növényvédő szer használat jelentős csökkentése vagy a biogazdálkodásra való áttérés 22. ♦ Extenzívebb növénytermesztési módszerek bevezetése (vagy a

j elenlegi fenntartása) vagy szántó területek átalakítása gyepekké. 21 Interneten elérhető források felhasználásával: www.europaeuint/en/comm/dg06/envir/en/421htm A már eszközölt műtrágya/növényvédőszer felhasználás csökkentés megőrzése illetve a beindított biogazdálkodás folytatására is lehet igényelni támogatást. 22 24 ♦ Az egységnyi területre jutó állatállomány csökkentése. ♦ A környezet- és természetvédelem valamint a vidéki táj megőrzésével összhangban levő gazdálkodási módszerek alkalmazása (hagyományos gyümölcsösök, szegélyterületek, folyópartok megőrzése) és kiveszőfélben lévő hagyományos fajták tenyésztése. ♦ Az olyan mezőgazdasági- és erdőterületek gondozása és karbantartása, ahol a műveléssel felhagytak. ♦ Termőföld hosszú távú (min. 20 év) pihentetése (“set aside”) környezetvédelmi szándékkal vagy a hidrológiai rendszerek megóvása érdekében. ♦ A

területek megnyitása a nyilvánosság számára, szabadidős tevékenységekre. ♦ Gazdálkodók képzése a környezetvédelem követelményeinek eleget tevő mezőgazdasági és erdészeti módszerekről. Míg a tagállamok számára kötelező a programok beindítása, addig a farmerek számára a részvétel önkéntes alapon zajlik. A tervezet kialakításakor azt a hatást várták, hogy több természetkímélő módon előállított termék lesz elérhető, az intenzív gazdálkodásból adódó szennyezés csökken, az értékes tájképi elemek megőrződnek, jó környezeti állapotban őrződnek meg azon területek, ahol a műveléssel felhagytak, az élővilág védelmét szolgáló biotópok alakulnak ki és bizonyos területek megnyílnak a nyilvánosság számára szabadidős tevékenységekre. A kialakított agro-környezetvédelmi programokban úgy vehetnek részt a farmerek, ha legalább 5 évre elkötelezik magukat valamelyik célkitűzés mellett (illetve 20

évre a termőföld pihentetés esetén). A programokba bekapcsolódó termelők jutalékot kapnak az elveszett hasznukat illetve a részvétel költségeit fedezendő. A tagállamok közösségi részfinanszírozást vehetnek igénybe a fizetett prémiumok bizonyos nagyságáig. A jutalékok maximális összegeit, a 12 táblázat tartalmazza 12. Táblázat: Agro-környezetvédelmi jutalékok maximális összegei Intézkedés Extenzívebb növénytermesztés és organikus gazdálkodás Állattartás extenzifikáció - egynyári haszonnövények - szántók átalakítása gyepekké - olajfa ligetek - citrusfélék - egyéb évelők és szőlő Kihalófélben lévő haszonállat fajták tenyésztése Éves max. prémium (ECU/ha ill. állategység) 181,1 301,9 483 1208 845,3 253,6 kivont állategységenként 120,8 Elnéptelenedett, felhagyott terület gondozása 301,9 Termőföld pihentetés (20 év-parlagoltatás) 724,5 Genetikai leromlással fenyegetett haszonnövényfajták

termesztése Képzéseken való részvétel 301,9 3019 fejenként 25 tanfolyamonként forrás: www.europaeuint/en/comm/dg06/envir/en/421htm A pénzügyeket illetően: a többi agrártámogatástól eltérően, az EK a programköltségeknek csak egy részét, 50 % -át fedezi, kivéve a strukturális alapoknál említett 1. Célkitűzés alá eső régiókat 23, ahol a közösségi részfinanszírozás 75%-ot tesz ki. Ez a tény a tagállamok aktivitására is hatással van, hiszen a fennmaradó összegek már az állami költségvetéseket terhelik. A finanszírozás az EAGGF Garancia szekciójából történik, az 1993-98-es időszakban a teljes kifizetés a 15 tagállamra számolva elérte az 5,5 Mrd ECU-t. Ez az EAGGF Garancia osztályból származó támogatások kb. 4 %-ára tehető 24 (Commission Working Document - DG VI [1998]) Az évenkénti és országok közötti megoszlás a következő táblázatban látható. Mint a 13. táblázatból látható, jelentős

különbségek vannak országonként: a viszonylag kicsi Ausztria a támogatások 20 %-át fogadta, míg vannak olyan országok, ahol ez nem éri el az 1%-ot sem (Belgium, Dánia, Görögország, Hollandia). A támogatások jelentős részét felvevő országok között van: Németország (21 %), Olaszo. (15 %) és Franciao (12 %) 13. Táblázat: agro-környezetvédelmi kifizetések a 2078/92-es rendelet alapján (millió ECU-ben) 93 95 96 98 25 B 0 0 0 1,2 1,3 12,4 14,9 Tagország részesedése (%) 0,3 DK 0 1,5 3 5,8 5,4 12,5 28,2 0,5 285,6 1162,9 21,3 D 94 97 36,6 122,6 223,4 GR 0 0 0 1,5 8,5 6,9 16,9 0,3 E 8,3 13,8 15,7 32,8 39,4 76,4 186,4 3,4 F 67,1 73,1 106,2 118,9 147,9 143,1 656,3 12 Irl 0 0 19 43,4 97,6 113,7 273,7 5 I 0 0 54,4 41,5 368,5 379,4 843,8 15,4 L 0 0 0 0 NL 0,8 0,8 4,2 7,6 P 0 UK 9,7 EU 12 összes A SF 12 7,2 231,7 263 Összes 93-98 4,2 5 9,2 0,2 12,2 14,9 40,5 0,7

38,6 40 49,1 87,3 227 4,2 20,1 25,5 37 50,2 149,7 2,7 123 231 485 550 0 0 0 541 259,5 295,5 0 0 0 256,6 134,7 140,5 23 1034 1187 3610 66,0 1096 20 531,8 9,7 Amelyek egy főre eső GDP-je a közösségi átlag 75%-a alatt van. 1997-ben a Garancia osztály kifizetései 42,08 Mrd ECU-re rúgtak, ennek 3,6%-a volt agrokörnyezetvédelmi kiadás. Az 1998 évi tervek 4,4%-kal számolnak, ami azonban valamennyivel alacsonyabb lesz. 25 becsült adat 24 26 S 0 0 0 43,4 82,7 EU 15 123 231 485 1391 1511 összes forrás: (Commission Working Document - DG VI [1998]) 103,6 1727 229,7 5467 4,2 100 A tagállamok indíthatnak nemzeti, regionális vagy helyi programokat is. Az egyes beindított programok különbözőek, tükrözve a megfelelő régiók eltérő környezeti és mezőgazdasági jellemzőit valamint igényeit. A programok beindulása szempontjából az 1994/95-ös és a 95/96-os év volt az első teljes év a tagállamok többségénél,

és megállapítható, hogy az esetek többségében a vártnál lassabban kezdődtek el. Erre reagált a Bizottság az (EC) 746/96-os számú rendeletével, ami az agro-környezetvédelmi programok megvalósításával foglalkozik. A támogatott gazdaságok számának megoszlása Ellentmondásos képet mutat az alábbi táblázat a különböző országok részvételi hajlandóságáról. Az új tagállamok farmerei jóval az EU átlag feletti arányban vesznek részt az agro-környezetvédelmi programokban (Ausztria-78%, Finnország77%, Svédország-64%). Az országok egy másik csoportjánál ez a 10%-ot sem éri el (Belgium - 2.8%, Görögo - 03%, Spanyolo - 27 %, Olaszo - 71% és Hollandia 5.9%) A németországi adatok nem összevethetők a többivel, mivel nem bonthatók le farmokra, így nem is szerepelnek ebben a táblázatban. Becslések szerint azonban a gazdák részvétele meghaladja a közösségi átlagot. 14. Táblázat: agro-környezetvédelmi programokba bevont farmok

száma B Támogatásban részesülő farmok száma (1000) 2 A tagállam összes farmjainak %-ában 2.8 DK 8 11.6 D - - GR 2.4 0.3 33.9 2.7 E F IRL 171 23.3 32.2 21 I 176.3 7.1 L 1.9 60.3 NL 6.7 5.9 137.9 30.6 25.4 10.8 597.6 9.4 173.4 78.2 77.8 77.2 P UK EU 11 összes A SF 27 S 56.6 63.7 EU 14 905.4 13.4 összes forrás: (Commission Working Document - DG VI [1998]) Összehasonlítva, hogy milyen megoszlásban kerültek ki a programokban résztvevő gazdaságok a fejletlenebb (1. célkitűzés 26 alá eső) illetve a fejlett régiókból, az mondható el, hogy a 1 4 tagállam (Németországot nem számítva) átlagában kevesebb gazdaság kötött megállapodást fejletlenebb régiókban (csupán 7.4%), mint a fejlettekben (20.0%) (Commission Working Document - DG VI [1998]) Agro-környezetvédelmi intézkedésekbe bevont terület Hasonlóan a programokban résztvevő gazdaságok számához, ebben a kimutatásban is a három új tagállam,

Ausztria, Finnország és Svédország szerepel az élen, 50% feletti lefedettséggel. (Ehhez a csoporthoz tartozik még Luxemburg is 759%-kal) 15. Táblázat: agro-környezetvédelmi programokba bevont terület nagysága B DK % 27 1.7 1000 ha 22.7 107.3 3.9 6741.0 38.9 34.8 0.6 E 871.1 2.9 F 6901.4 22.9 IRL 1089.6 24.1 I 2291.3 13.6 L 96.6 75.9 NL 34.5 1.9 664.2 16.8 2322.9 14.6 21177.3 16.3 2429.0 67.8 SF 1877.5 86.9 S 1642.2 51.6 D GR P UK EU 12 összes A EU 15 27126.0 19.5 összes forrás: (Commission Working Document - DG VI [1998]) 26 A strukturális politika felosztása szerinti 1. Célkitűzés: ahol a régió egy főre eső GDP-je nem éri el a Közösség átlagának 75%-át. 27 A tagállam mezőgazdaságilag hasznosított területének %-ában. 28 Az átlagtól jóval elmaradt ilyen tekintetben is Belgium, Dánia, Görögország, Spanyolország és Hollandia 4% alatti területaránnyal. Miként az érintett farmok számában,

a területi lefedettség arányában is a fejlettebb területek járnak elől: 27,8% a nem-1. Célkitűzésbe tartozó régióknál és 95 % az 1 Célkitűzés 28 alá tartozó esetében. 2.52 Erdősítési támogatás 29 A Közösség erdősítési tervezete, melyhez a jogi alapot az (EEC) 2080/92 rendelet szolgáltatja, gazdasági és környezetvédelmi megfontolásokon nyugszik. Hozzájárul mind a mezőgazdasági termelés szabályozásához, mind az erdőállomány növeléséhez. Olyan tájgazdálkodási formákat támogat, amelyek összeegyeztethetők a környezetvédelem követelményeivel, segítik az üvegházhatás elleni küzdelmet. Ez a Közösségi program támogatja a mezőgazdasági területek erdősítését, mint egy alternatív felhasználási módot és a gazdaságok erdészeti tevékenységeinek fejlesztését. A program fedezi az erdősítés költségeit, a kieső bevételt és a szükséges egyéb intézkedéseket (pl: erdőtüzek elleni védelem). A

Közösségi támogatás részfinanszírozás alapján működik, a költségek 50 %-át vagy (a strukturális politika 1. célkitűzése alá eső fejletlenebb térségeknél) 75%-át vállalja át a tagállamoktól Az 1993-97-es periódusra 1, 325 Mrd ECU lett elkülönítve erre a célra, amelyből mintegy 650 ezer hektár új erdő telepítését és 130 ezer hektár meglévő erdő rehabilitációját finanszírozzák. Mivel a mezőgazdasági területek erdősítése negatívan is hathat a környezetre gondoljunk itt például a monokultúrás “faültetvényekre” vagy nem őshonos fafajták telepítésére, ezért a környezeti hatások értékelése kötelező a tagállamok számára. 3. ÉRTÉKELÉS 3.1 Környezetvédelmi politika, LIFE program Az 1. T áblázat jól megvilágítja azt, hogy az 1996-99-os periódusra megítélt 450 millió ECU-ből valóban csak kísérleti projekteket, modell kezdeményezéseket lehet finanszírozni, és a nagy beruházások a

strukturális és kohéziós alapokból finanszírozódnak. LIFE-Környezet A LIFE-Környezet alprogram célcsoportja főként az ipar és a helyi önkormányzatok, mint ez a prioritásokból is kitűnik. A támogatások is tükrözik ezt az elhatározást: az 1998-ban támogatott 116 pr ojekt közül 51 i pari modell kezdeményezés és 60 helyi és regionális önkormányzati projekt volt. 28 A strukturális politika felosztása szerinti 1. Célkitűzés: ahol a régió egy főre eső GDP-je nem éri el a Közösség átlagának 75%-át. 29 Interneten elérhető anyagok alapján: www.europaeuint/en/comm/dg06/envir/en/422htm 29 A támogatások legnagyobb része hulladékgazdálkodással és szennyvízkezeléssel foglalkozó projektek finanszírozására fordítódott illetve olyan tevékenységek segítésére, amelyek célja a k örnyezetvédelem integrálása más szektorokba (ipar, turizmus, városi környezet). Az ipari modell kezdeményezéseket illetően, a legnagyobb

hangsúly tiszta technológiák fejlesztésére és az újrahasznosítás előmozdítására irányult. A lezárult projektek értékelése azt mutatta, hogy jelentős részük pozitív eredményt hozott és általánosan előnyös hatással jártak. (Commission of the Europen Communities [1996]) Az önkormányzati projektek főleg a víz- és hulladékgazdálkodással, levegőtisztasággal valamint a városi környezeti feltételek javításával foglalkoztak. Ez utóbbi a városi vagy város környéki zöld területek jobb hasznosítását vagy racionálisabb közlekedési rendszerek vizsgálatát jelentette általában. (Commission of the European Communities [1997]) Esettanulmány: Sör hideg csírátlanítása a Steirerbrau A.G-nál A tárolhatóság érdekében a sört szűrni és csíramentesíteni kell. Ez hagyományosan pasztőrözéssel történik. A Steirerbrau-nál a palackozott sört 62-68 C°-ra melegítik egy úgynevezett alagút pasztörizálóban. Ez a technológia

biztosítja ugyan a termék tartósítását, de olyan hátrányai vannak, mint például ízváltozás a hőkezelés folyamán, és bizonyos arányú üvegtörés. Mindezek mellet nagy az energia és vízszükséglete. Évek óta folytak kísérletek a sör hevítés nélküli tartósítására, mely technológia kímélné a természetes erőforrásokat és csökkentené a környezetszennyezést. Felfedezték, hogy a csíramentesítés elvégezhető újonnan kifejlesztett membrán szűrőkkel is a hagyományos szűréseket követően. A LIFE program támogatásával a vállalat több membrán szűrő egységet helyezett üzembe a fenti célra, és ezzel úttörő lépésre vállalkozott a sörgyárak közül. Az új, hatékonyabb technológia amellett, hogy eleget tesz az élelmiszeripari tisztasági követelményeknek, és kíméli a környezetet, költségtakarékos is. A projekt teljes költségvetése 2,8 millió ECU, amiből a LIFE program hozzájárulása 360 ezer ECU. Az

1996-ban indult projekt megvalósulása után 1 450 000 hektóliter sör palackozása során a környezeti terhek az alábbiak szerint csökkennek éves szinten: - Vízfogyasztás csökkenése: 21 750 m3; - Energia megtakarítás: 5 260 000 kWh; - CO2 emisszió csökkenése: kb. 1000 t; - Szennyvízterhelés csökkenése: 42 000 kg BOI; - Törött üveg mennyiség csökkenése: 180 t. (forrás: www.europaeuint/comm/life/envir/austriahtm) LIFE-Természet 30 Az utóbbi három évben eltolódás figyelhető meg a projektek témáiban a “madárvédelmi” céloktól az élőhely védelem és a nem madár fajok védelme irányában. A “madárvédelmi” projektek aránya 1996-ban 44 % volt, míg 1998-ban ez csak 18 %. Élőhelyek és nem madár fajok védelme az Élőhely direktíva (92/43/EEC) keretében javasolt területeken1996-ban 13%, 1998-ban 67%. (LIFETermészet kiválasztott projektek, sajtóközlemény, 1998 július) Ez a tendencia megfelel a védendő területek európai

hálózatába, a NATURA 2000be javasolt területek növekvő számával. A benyújtott projektek elbírálásánál egyre inkább meghatározó a NATURA 2000 há lózatba tartozás. Ezt tükrözi az 1998-as támogatások országok szerinti megoszlása is, ahol a feltűnő kis összegek (Finno. 0.41 m ECU, Íro, Lux, Dánia 0 ) azokat az országokat mutatják, ahol az európai ökológiai hálózat kijelölése lassabban halad, vagy még nem történt meg. A támogatások nemcsak terepi munkálatokra fordítódnak, hanem kisebb mértékben a szemléletformálás is megjelenik a t evékenységekben (1998-ban 70 % terepi természetvédelem, 10% szemléletformálás), jelezve a f elismerést, hogy enélkül lehetetlen a területek védelmét hosszú távon biztosító társadalmi támogatás elnyerése. A pozitív eredmények ellenére is a L IFE nem nyújt elégséges eszközt az Unió biodiverzitásának megőrzéséhez. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 30 megállapítása

szerint “A biodiverzitást sújtó emberi tevékenységekből (intenzív mezőgazdaság, erdőgazdálkodás, urbanizáció és infrastruktúra fejlesztés valamint egyéb szennyezések) származó teljes terhelés általánosan nőtt a Dobris Assessment (1995) óta.” (European Environmental Agency [1998]) Ez a negatív kép érthető is, ha meggondoljuk, hogy a Közösségi költségvetés túlnyomó részét éppen ezek a környezeti terhelést okozó szektorok (mezőgazdaság, infrastruktúra fejlesztés) támogatása teszi ki. Ezért nagyon fontos a környezetvédelmi szempontok integrációja a szektor politikákba, ezek értékelésével azonban dolgozatom más fejezeteiben foglalkozom részletesebben. Összességében elmondhatjuk, mint azt a Bizottság is elismeri: “A természetvédelem területén, a LIFE csak részleges választ volt képes adni a természetes élőhelyek fenntartására és helyreállítására vonatkozó Európai Unióbeli óriási igényre.”

(Commission of the European Communities [1996]). 3.2 Kutatás és technológiai fejlesztési politika értékelése Az 1996-os helyzetjelentésében a Bizottság megállapította, hogy a közösségi “KTF jelentősen hozzájárult az 5. Akcióprogram fő célkitűzéseihez, a környezetvédelmi eszköztár szélesítéséhez.” Ezt a pozitív véleményt azzal indokolja, hogy a KTF politika segítségével fejlődött a környezeti állapot felmérésének technikája, és a bonyolult környezeti folyamatok megértése. Továbbá tudományos alapot biztosított a környezetvédelmi szabályozáshoz és a megvalósítás nyomonkövetéséhez. (Commission of the European Communities [1996]) 30 European Environmental Agency 31 Bár a KTF programok ilyen hozzájárulása a környezetvédelem erősödéséhez nyilvánvaló, azonban ez a pozitív hatás nem tükröződik teljes mértékben a költségvetési keretekben. Míg az Ötödik Keretprogram összköltségvetése 13%-kal

haladja meg a N egyedik Keretprogramét, addig a környezetvédelemre fordított összegek csak kb. 9%-kal növekedtek, tehát a relatív arányuk csökkent a programon belül. Az energetikai KTF programok (Joule-Thermie) értékeléseként azt állapította meg a bizottság 1996-ban, hogy ezek “kulcsfontosságú elemei az Európai Unió által klímaváltozásra adott válasznak.” Az anyagi források vizsgálata azonban itt is ellentmondásokkal szolgál. Megújuló energiák kutatására és energiahatékonyságra mindössze 1,026 M rd ECU-t fordít a Közösség, míg az Euratom kutatási tevékenységére ettől kb. 230 millióval nagyobb összeget költ, holott az atomenergia egyre veszít jelentőségéből Nyugat-Európában. Mindössze négy reaktor áll építés alatt, tizenöt tagállamból 14 nem tervezi növelni a k apacitását és a t agországok közel fele atommentes. (Magyar Természetvédők Szövetsége [1998]) 3.3 Energiapolitika értékelése Dolgozatom fő

célja a környezetvédelmi finanszírozás áttekintése, ezért ebben a fejezetben is csak a környezetvédelmi jellegű programokkal foglalkozom, elismerve természetesen, hogy a közösségi energiapolitika ezernyi más szálon hat a környezetvédelemre. Bár a m egújuló energiákat és az energiatakarékosságot támogató ALTENER és SAVE programok fontos pozitív kezdeményezések, azonban kis költségvetéssel futnak, ezért hatásuk is meglehetősen korlátozott. Greenpeace tanulmány szerint 1990. é s 1995 köz ött az uniós energetikai támogatásoknak csak mintegy 12%-a jutott a megújulókra és az energiatakarékosságra, a többi a fosszilis tüzelőanyag- és a n ukleáris technológiák finanszírozására fordítódott. (Ruijgrok, E - Oosterhuis, F [1997]) Ez a csekély arány mindenesetre megkérdőjelezi a Közösség elkötelezettségét a fenti két téma iránt. Rövid értékelésként azt jegyezhetjük meg, hogy a S AVE program, melynek célja egyrészt

elősegíteni a CO2 szint stabilizálásáért folyó erőfeszítéseket, másrészt hozzájárulni az energiahatékonyság 20%-os javításához közösségi szinten (1986 és 1995 között), csak korlátozott eredménnyel járt. A megújuló energiák használatának elterjesztését célzó ALTENER hatásai is “csak 2000 után lesznek érzékelhetőek, a piaci alkalmazás nehézségei és a megfelelő piaci ösztönzők hiánya miatt”. (Commission of the European Communities [1996]) 3.4 Strukturális politika 3.41 A Strukturális Alapok környezetvédelmi célú beruházásai 32 Infrastrukturális beruházások Mint az 2.411 fejezetben bemutatott adatokból kitűnik, a legnagyobb összeget, 6970,5 millió ECU-t a s zenyvízkezelésre és vízellátásra fordították, ami túlnyomórészt nagy, infrastrukturális projekteket jelent. A többi tevékenység összesen nem kapott ennyi támogatást. A második jelentős keret a rehabilitációs programoké, amelyek ipari vagy

mezőgazdasági szennyezések felszámolását tűzték ki célul. Harmadsorban, a strukturális alapokból környezetgazdálkodást támogattak, mely kiterjed városi és természeti környezetre illetve erdősítésre is. Nem kevés kritika érte a strukturális alapokból finanszírozott támogatásokat a nagyberuházások irányába való eltolódás miatt, különösen ahol a tervek egyszerűen átgondolatlanok. Az aggodalmakat leginkább a vízellátás biztosítására szolgáló projektek váltották ki, amelyeket ugyan “környezetvédő” címkével láttak el, de sokszor éppen, hogy hozzájárultak a környezeti problémák növekedéséhez, mint például a vízfogyasztás növekedése, vizes élőhelyek kiszáradása. Mint az EU Számvevőszéke megállapította: “számos projekt, mely jelentős környezeti károk okozásáért felelős, az ERFA 31 keretében került társfinanszírozásra”. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) A

vízhálózat fejlesztésére indított projektek bár segítik a közösségi irányelvekhez 32 való alkalmazkodást, de nem biztosítják a víztartalékokkal való fenntartható gazdálkodást, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárulhatnak e létfontosságú természeti kincs további pazarlásához (különösen Dél-Európában, ahová a támogatások nagy része irányul). Az ivóvíz távoli területekről való összegyűjtése, azért hogy fedezni tudják a sűrűn lakott területek növekvő igényét csak időleges megoldást jelent. (Kouvelis et al [1997]) A problémák gyökerére akkor lehetne hatni, ha a felmerülő igényeket korlátoznák, a vízfelhasználás hatékonyságát növelnék és valós víz árakat vezetnének be, mellyel az externális költségeket internalizálhatnák. Mint azt a Bizottság az 5. K örnyezetvédelmi Akcióprogram félidős értékelésében megjegyezte: ”A vízfogyasztás visszafogására irányuló jelenlegi kezdeményezések . nem

jártak az általános fogyasztói szokások megváltozáshoz Továbbá, a mezőgazdaság intenzifikálása - különösen a déli tagállamokban - várhatóan további növekedéshez fog vezetni az öntözési célú vízfogyasztás emelkedésében” (Commission of the European Communities [1996]). Spanyol öntözéses projekteket vizsgálva, megállapították, hogy 140 környezetkárosító “vízgazdálkodási” rendszert támogattak EU források (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]). Az öntözési rendszerek erős támogatást élveznek, a f armereket csak a v ízköltség 10-20 %-a terheli, ami ellehetetleníti a hatékonyabb vízfelhasználást bátorító kezdeményezéseket. Ivóvíz ellátás Castilla y León tartományban 31 32 Európai Regionális Fejlesztési Alap Ivóvízre vonatkozó irányelvek: 75/440 és 80/778 33 Korábban az ivóvízellátásban fennakadások voltak és nyáron nem volt ritka a vízhiány. A probléma kezelésére

a spanyol Castilla y León tartomány regionális fejlesztési terve számos olyan projektet tartalmaz, amelyek célja a r égió lakosságának ivóvízzel való ellátása. Az egyes célkitűzések magukban foglalták 400 l/fő/nap ivóvíz biztosítását a 20 000 főnél több lakost számláló városoknak és 200250 l/fő/nap-ot a 2000 és 20 000 köz ötti településeknek, valamint a vízminőség általános javítását, ahol csak szükséges. A tervezett tevékenységek között van új ivóvízkezelő létesítmények építése illetve régebbiek felújítása, tározók és csőhálózat építése valamint a víznyerésre szolgáló kisebb gátak létrehozása. A program költségvetése 72,57 millió ECU volt az 199399-es Közösségi Támogatási Keretből 33 A 360 e zer lakosú León városát a Porma folyóból kívánták ellátni ivóvízzel. A felesleges befektetések elkerülése végett a b eruházást három fázisra bontották, mindegyik 425 l/s vízmennyiség

szolgáltatására képes. A második és a harmadik lépcső csak akkor lépne életbe, ha az igények növekedése ezt kikényszeríti. A projekt több, az ivóvízellátás fejlesztését célzó beruházásokra jellemző problémát is magában hordoz: • az építkezések úgy zajlottak, hogy lehetőség legyen a jövőbeni nagyobb igények kielégítésére pótlólagos kapacitásokat csatlakoztatni, ami ellentmond az 5. Környezetvédelmi Akcióprogramban kifejtett hatékonyabb vízfelhasználás céljával; • szinte semmi sem szolgálja a takarékosabb vízhasználatot a projektben; • a felszíni vizek minőségének javítása nem jelenik meg célként a projektben, ezért kimondhatjuk, hogy tulajdonképpen “csővégi” megoldásról van szó, ami szintén ellentétes az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram alapelveivel Az esettanulmány bemutatja a strukturális támogatások pozitív eredményeit az ivóvíz-szolgáltatás minőségének és stabilitásának

biztosításában. A példa azonban a vízellátásnak egy nagyon tradicionális megközelítését tükrözi, és azt mutatja, hogy a strukturális fejlesztések nem bátorították azokat az alternatív megoldásokat, amelyeket az 5. Környezetvédelmi Akcióprogram megkíván forrás: European Parliament, Directorate General for Research [1997a] A szennyvízkezelést célzó programok távlati környezeti hatása összességében pozitívnak mondható (körültekintő tervezés és működtetés esetén) különösen, ha figyelembe vesszük a m editerrán térség vizeinek jelenlegi túlterheltségét. Mindazonáltal vannak esetek, amikor az elkészült építmények sokkal nagyobb méretűek és kapacitásúak, mint a valós igény, ennek megfelelően csak jóval drágábban működtethetőek. (Kouvelis et al [1997]) Az 1., 2, és 5b Célkitűzések alá sorolt keretekből összesen 650 millió ECU-t fordítottak hulladékgyűjtés és kezelés, szennyezés felszámolás és tiszta

technológiák támogatására. Bár a hulladékgazdálkodást érintő támogatásoknak 33 Community Support Framework 34 hosszú távon előnyös környezetvédelmi hatása várható az illegális vagy nem megfelelő lerakók megszűnésével - feltételezve, hogy figyelmet szentelnek arra, hogy ne károsodjanak érzékeny területek az új infrastruktúra területi elhelyezésekor - meg kell azonban jegyezni, hogy a támogatások nagy része elsősorban a hulladék kezelésével foglalkozik, a megfelelő lerakók kialakítására koncentrál, és keveset törődik a képződő hulladék (ipari és kommunális) mennyiségének csökkentésével. (Kouvelis et al [1997]) A program dokumentációk gyakran csak növelni szeretnék azon települések számát, ahol szervezett hulladékgyűjtés folyik. Egy példa ilyenre az olasz Mezzogiorno, ahol azt tűzték ki célul, hogy a lakosság 70%-a számára legyen megszervezve a hulladékgyűjtés, a mostani 50%-kal szemben. (European

Parliament, Directorate General for Research [1997a]) Természetesen a h ulladékfeldolgozás, elhelyezési kapacitás növelése nem hamis cél, hiszen hozzájárul ahhoz, hogy a hulladék ne veszélyeztesse az emberi egészséget és a környezetet. Ezzel összhangban azonban olyan intézkedéseket is életbe kell léptetni, amelyek elősegítik egy “fenntarthatóbb” hulladékgazdálkodás kialakítását (a hulladék mennyiség csökkentése, újrahasznosítás). A következőkben egy pozitív tanulságokat és proaktív szemléletet hordozó esettanulmányt mutatok be. Berlini Környezetvédelmi Fejlesztési Program34 A legtöbb nagyvárosban a s zennyezés nagy része a h elyi vállalatoktól származik, amelyek nagy része kis- és középvállalkozás. Berlin életében is fontos szerepük van ezeknek a cégeknek, hiszen sok embert foglalkoztatnak. A város hosszú éveken keresztüli megosztottsága miatt, mivel a városon kívüli terjeszkedés nem volt lehetséges,

lakóövezetek keveredtek kis- és középvállalkozások telephelyeivel. A környezetvédelmi normák szigorodása miatt erősödött a nyomás a vállalkozásokra és lépésekre volt szükség a további működésük érdekében. A Berlini Környezetvédelmi Fejlesztési Programot a Berlin környéki régió közösségi támogatási keretének részeként fogadták el. A program a kis- és középvállalkozások által kibocsátott szennyezést kívánta csökkenteni azzal egyidejűleg, hogy a vállalatok versenyképességét fokozza. Célkitűzései: - tiszta technológiák bevezetésének segítésével megszabadítani a cég eket a környezetvédelmi bírságok terheitől; - az ipar által használt új környezetbarát infrastruktúra finanszírozása; - kis- és középvállalkozások számára kör nyezetvédelmi tanácsadó szolgálatot nyújtó cégek támogatása. A program az ipari szektor területén megvalósított gyakorlati tevékenységekre fókuszált, mint

például: - tiszta technológiák beindítása 64 különböző cégnél; 34 Berlin Environmental Improvement Programme 35 - segítség nyújtás 6 környezetvédelmi szolgáltatásokat nyújtó cég alapításához és fejlesztéséhez; - 2 központi infrastrukturális projekt megvalósítása: egy építési anyagokat újrahasznosító raktár és egy modern festék üzlet a kis festőipari vállalkozások részére; - 15 tiszta technológia modell projekt megvalósítása. Az első fázisban (1991-93) megvalósított 94 projekt eredményeként, melyekben 64 vállalkozás vett részt, az alábbi éves megtakarításokat érték el: • 140 000 MWh energia; • 44 000 tonna CO 2 ; • 62 000 tonna ivóvíz; • 11 100 tonna hulladék; • 23 tonna No x . A program ezenfelül 178 új munkahely keletkezéséhez vezetett a szolgáltató vállalatoknál és környezetvédelmi ügynökségeknél. A sikertényező többek között az összes érdekelt bevonása a program

különböző szakaszaiban és a célok jó megválasztása volt. forrás: Kouvelis et al [1997] Összességében megállapíthatjuk, hogy a Strukturális Alapokból folyósított támogatások révén megvalósított infrastrukturális projektek proaktív intézkedések helyett gyakran csak “csővégi megoldást” kínálnak különböző környezeti problémákra, ellentétben a környezetvédelmi politika azon alapelveivel, mint a “szennyező fizet elv” és a “megelőzés elve”. (EK Szerződés, 130r cikkely) A fenti tanulságokat levonni azért is fontos, mivel a M agyarország számára is megnyíló elő-csatlakozási alapok pontosan az infrastrukturális beruházások finanszírozására fognak keretet biztosítani. Azon belül is elsősorban a szennyvízkezelés hulladékgazdálkodás és levegőszennyezés csökkentése területén. Természetvédelem A természetvédelem, mint prioritás, leginkább az 5b célkitűzéshez tartozó programokban jelenik meg, azonban

az összes közvetlen környezetvédelmi célú beruházáshoz viszonyítva így is csekély összeget jelent csak. Annak ellenére, hogy az Unió megfogalmazott célja az ökológiai folyosók hálózatának, a NATURA 2000-nek a kiépítése, azonban az ehhez szükséges források nem állnak rendelkezésre. Ez elég hátrányos helyzetbe hozza a k özösségi természetvédelmi politikát, különösen, ha meggondoljuk, hogy a strukturális alapokból finanszírozott projektek nagy része valamilyen negatív hatással van a t ermészetre. “Amíg a strukturális támogatások egészét nem fenntartható módon használják fel, addig a természetvédelemre jutó összegek nem elégségesek az átgondolatlan projektek degradációs hatásainak ellensúlyozására.” (Kouvelis et al [1997]) Ez a megállapítás különösen fontos a csatlakozásra váró közép-európai országok szempontjából, amelyek természeti értékekben az uniós átlagnál jóval gazdagabbak. Mint az

Európai Környezetvédelmi Ügynökség jelentése megállapítja: “A gazdasági átalakulásból és növekedésből adódó nyomás fenyegeti ezeket (a természetes élőhelyeket), hacsak megfelelő védelmi intézkedésekbe nem épülnek a nemzeti 36 fejlesztési politikákba és a megfelelő finanszírozási mechanizmusokba valamint a csatlakozási szerződésekbe.” (European Environmental Agency [1998]) Továbbá a programdokumentációkból “hiányzik a természetvédelem és a vidéki gazdaság más szektorai, mint például mezőgazdaság és turizmus közötti összefüggés alapos elemzése”. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) Természetvédelem a görög Közösségi Támogatási Keretmegállapodásban 35 A Görögországgal kötött keretmegállapodás tartalmaz egy Környezetvédelmi Operációs Programot (Enviroment Operational Programme), melynek 502,3 millió ECU-s teljes költségvetéséből 376,6 milliót a strukturális

támogatások tesznek ki. A természetvédelmi célokra fordított rész 52 millió ECU-t jelent, melyet, többek között, az alábbi tevékenységek finanszírozására rendelték: - a védett területek megfigyelését és felügyeletét lehetővé tevő infrastruktúra kiépítése vagy megvásárlása; - a területek bemutatását és a látogatók kiszolgálását segítő infrastruktúra létesítése; - létező vagy tervezett védett területek (pl: NATURA 2000-be tartozó területek) kezelési terveinek elkészítése. Általánosságban a program eredményesnek értékelhető, azonban több akadály is felmerült a m egvalósítás során: a h elyi hatóságok hozzáértésének hiánya és a társadalmi szervezetek kizárása a d öntési folyamatból. Mindezek a segélyek abszorpcióját is gyengítették, lassították. Kedvező gyakorlatnak bizonyult azonban a Környezetvédelmi Minisztérium és a helyi hatóságok közötti együttműködés, amely decentralizáció

segítette azt, hogy a valós természetvédelmi igényeket elégítsék ki. forrás: Kouvelis et al [1997] 3.42 A Strukturális Alapok “nem-környezetvédelmi célú” beruházásai Bár jelen tanulmány célja a k örnyezetvédelem finanszírozásának elemzése, mivel azonban a strukturális támogatások a Közösségi költségvetés egyik legjelentősebb elemét jelentik, szükségesnek tartom egy általános kép felvázolását a “nemkörnyezetvédelmi célú” finanszírozással kapcsolatban is. Környezetvédelmi biztosítékok Az 2.41 pontban említett, a projektek környezeti kárait minimalizálni szándékozó környezetvédelmi biztosítékokat a strukturális alapok működését szabályozó 35 Community Support Framework 37 rendeletek (EEC 2081/93-as ún. “Keret-rendelet” és a EEC 2082/93-as “Koordinációs rendelet”) határozzák meg az alábbiak szerint. A. A tagállamoknak regionális fejlesztési terveikhez a régió “környezeti

helyzetelemzését” (environmental profile) is csatolniuk kell, amely tartalmazza a régió környezeti állapotának leírását, és a t ervezett tevékenységek környezeti hatásainak értékelését a fenntartható fejlődés és a hatályos közösségi jog alapján. B. A tervekhez mellékelni kell az előkészítés és megvalósítás során a környezetvédelmi hatóságok bevonására tett intézkedések leírását is. C. A “koordinációs rendelet” kimondja, hogy a strukturális támogatásoknak összhangban kell lenniük a közösségi politikákkal, ami azt is jelenti, hogy környezeti hatásvizsgálatot kell végezni a tervezett projektekre vonatkozóan. D. A projektek folyamatkövetése és értékelése során környezetvédelmi indikátorokat is figyelembe kell venni. Fontos megjegyezni, hogy az A) és B) pontban kifejtett előírások csak az 1, 2 és 5b Célkitűzésekhez tartozó programokra vonatkoznak. Az 5a célkitűzésre (mezőgazdasági struktúra

átalakítás és halászati modernizáció) nem terjednek ki, holott ezeknek a programoknak is komoly környezeti következményeik vannak. A) Környezeti helyzetelemzés Bármilyen kezdeményezésnek, ami a k örnyezetre hatással van - és ilyen majd minden területfejlesztési terv is - a főbb környezet folyamatok megértésén, a természetes erőforrások helyzetén és fenntarthatósági kritériumokon kell alapulnia. Az ezekre vonatkozó információk és adatok nélkül a fejlesztési tervek inkább csak szűk szektorális kezdeményezésekre irányulhatnak. A régiók “környezeti helyzetelemzésének” követelménye jelentős előrelépés annak biztosításában, hogy a strukturális fejlesztések összhangban legyenek a fenntartható fejlődéssel. Arra is lehetőséget teremt, hogy a tagállamok körültekintő tervezéssel elkerüljék újabb környezeti problémák keletkezését. A jogszabályi hivatkozás tulajdonképpen két elemet említ, amit egy ilyen

“környezeti helyzetelemzésnek” tartalmaznia kell: az egyik a régió környezeti állapotának értékelése, a másik pedig a tervezett stratégia hatásainak elemzése. Az összességében pozitív elképzelést azonban több kritika is érte társadalmi szervezetek részéről a megvalósítás hiányosságai miatt. “A gyakorlatban azonban a rendeletekben szereplő környezeti helyzetelemzés követelménye nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, az alábbi okok miatt: - A legtöbb esetben a tagállamok által készített projekttervek nem tartalmaztak egy átfogó hatástanulmányt. csak hivatkozást a kérdéses régió környezeti állapotára és a környezetvédelmi célú intézkedésekre. - A rendeletek szövegezése tág teret hagy a t agállamok különféle értelmezései számára,.” (Kouvelis et al [1997]) 38 A tervezett stratégiák környezeti hatásainak értékeléséről szóló követelmény biztosíthatná a környezetvédelmi témák korai

integrálását a strukturális alapokból finanszírozott programokba, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. “Az elkészített elemzések sokszor túlzottan egyszerűsítők és néhány esetben nem valósak” (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) Környezetvédő szervezetek kritikáját is kiváltotta: “sok 1. célkitűzésbe eső régiónál csak a követelmény figyelmen kívül hagyását vagy ‘a környezet állapota’ típusú beszámolókat eredményezett.” (Bina et al [1997]) A környezeti hatásvizsgálatról szóló direktíva csak projekt szintre érvényes, és nem vonatkozik a programok stratégiai szintjére, holott ez hozzájárulhatna a különböző gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi célok közötti egyensúly megteremtéséhez. B) Környezetvédelmi hatóságok bevonása Ez a követelmény fontos előrelépést képvisel a környezetvédelmi szempontok alaposabb integrációjának irányában. A

tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a valóságban a környezetvédelmi hatóságoknak csekély befolyásuk volt a projektek tervezése és kivitelezése során (Bina et al [1997]). Ez a következő okokkal magyarázható: • Hiányzó politikai szándék a környezetvédelmi hatóságok nem-környezetvédelmi programokba történő bevonását illetően. • Sokszor nehéz megállapítani, hogy melyik hatóság az illetékes, hiszen a környezetvédelem több intézmény hatókörébe esik. • Hiányzó szakértelem a környezetvédelmi hatóságon belül. Ezekhez még hozzájárul az is, hogy a környezetvédelmi hatóságok sokszor gyengébb politikai pozícióban vannak azokkal a hivatalokkal szemben, amelyek kulcsszerepet játszanak az ország gazdaságában (mezőgazdaság, turizmus, energiaipar stb.) Ezért a konfrontálódásnál alulmaradnak, vagy a szerepük a kimondottan környezetvédelmi jellegű tevékenységekre korlátozódik. (Kouvelis et al [1997]) C)

Környezeti hatásvizsgálat A finanszírozott projekteknek összhangban kell lenniük a hatályos közösségi joggal, ami azt is jelenti, hogy eleget kell tenniük a környezeti hatásvizsgálatokról szóló irányelvnek (85/337/EEC). Ez a direktíva szolgáltatja különböző állami- és magánberuházások környezeti hatásainak felméréséhez a kereteket és iránymutatást, és mint ilyen, az egyik legfontosabb eszköz a regionális fejlesztések negatív környezeti hatásainak kivédésében. Több gyenge pont is van azonban az alkalmazásában. A környezeti hatásvizsgálatok a tervek finanszírozásáról szóló politikai döntések után kezdődhetnek, ezért tényleges beavatkozásra csak korlátozott az esély. Emellett gyakran “a testület, amelyik benyújtja a projekttervet azonos azzal, amelyik a környezeti hatásvizsgálatot készíti” (Kouvelis et al [1997]). 39 A Tanács, észlelve ezeket a hiányosságokat módosította az irányelvet (97/11/EC),

mely módosítást 1999. márciusáig kell beépíteni a tagállamok jogrendszerébe D) Környezeti indikátorok A “Kohéziós Politika és a K örnyezet” 36 közleményében a Bizottság is elismeri a környezetvédelmi értékelés és folyamatkövetés során alkalmazott indikátorok fejlesztésének szükségességét. Összességében, mint az értékelések megállapítják: “a környezetvédelem másodlagos maradt és alapvetően védekezésbe szorult a programok tervezés során” (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]). Állampolgári részvétel Az állampolgári részvétel egyik fontos eleme az információhoz jutás szabadsága. A strukturális alapokra vonatkozóan erre koordinációs rendelet 37 tartalmaz utalást: “A tagállamoknak biztosítani kell, hogy a tervek megfelelő publicitást kapjanak.és Közösség szerepvállalásának jelentősége világos legyen a közvélemény előtt”. A tapasztalatok szerint, a szabályozás

kettőssége a gyakorlatban is tetten érhető. Míg a közösségi támogatás szerepének bemutatására figyelmet fordítanak, addig a programok céljairól és hatásairól a k özvéleményt csak kevéssé tájékoztatják. (Kouvelis et al [1997]) Holott a lakosság bevonása a tervezés és végrehajtás minden szintjén alapvető fontosságú, mivel ez tudja garantálni azt, hogy a programok a valós igényekre válaszolnak és megfelelnek a helyi (környezetvédelmi) követelményeknek. Az állampolgári részvétel biztosításával függ össze a ci vil szervezetek, azon belül környezetvédő csoportok bevonása a tervezés és a végrehajtás során. Erre az alapot a strukturális alapok keret rendelete 38 teremti meg, amikor a gazdasági és szociális partnerek bevonásáráról szól. Azonban nincs konkrét utalás arra, hogy kik tekintendők “gazdasági és szociális partnereknek”, ennek megfelelően a civil szervezetek bevonása országonként változó, gyakran

nem megfelelő. (Kouvelis et al [1997]). Szektorok szerinti hatások A célok széles hatóköre és a programok különbözősége miatt nagyon nehéz egy egységes képet alkotni a finanszírozott tevékenységek hatásairól, néhány általános következtetés azonban levonható. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) 36 Cohesion Policy and the Environment, COM (95) 0509 final 2082/93 38 2081/93 37 40 Az emberi erőforrás fejlesztésére irányuló tevékenységek általában kevés környezeti teherrel jártak (erre jó példát nyújtanak a K özösségi Kezdeményezések), sőt olyan intézkedések, mint például az energiatakarékosság bátorítása előnyös kihatással van a környezetre. A “zöldmezős”, új beruházások viszont valószínűbb, hogy károsítják a környezetet, például értékes élőhelyek megszüntetésén keresztül. Különösen igaz ez a nagy infrastrukturális projektekre. A strukturális támogatások

legnagyobb részét jelentő 1. célkitűzésbeli beruházások különös figyelmet érdemelnek, mivel az ide tartozó régiók fejletlenségüknél fogva általában az EU legérintetlenebb területei közé tartoznak, fontos természeti, környezeti értékekkel rendelkeznek. Mint azt az alábbi táblázat is mutatja elég szoros összefüggés található a védett madár fajok száma, ami bizonyos fokig a biodiverzitást jellemzi, és a strukturális alapokból kapott támogatások nagysága között. Tehát az 1 célkitűzés jórészt nagy, infrastrukturális beruházásai, olyan területeket érintenek, amelyeket különös elővigyázattal kell kezelni természeti értékeik miatt. (ld 16 táblázat) 16. Táblázat: strukturális kiadások és a tagállam biodiverzitásának kapcsolata Tagállam 1. célkitűzésre fordított (millió ECU 1994-99) 26300 E 2190 F 13980 GR 14860 I 13980 P 13640 D 2360 UK 150 NL 730 B 5620 IRL forrás: (Bina, O. - Cuff, J - Lake, R [1997]

Közösségi érdekeltségű fajok (SPEC 1-3) 39 106 98 95 82 77 68 55 53 45 34 Infrastrukturális beruházások A gazdasági fejlődés elősegítését célzó infrastrukturális beruházások az 1., a 2 és az 5b célkitűzés alatt is támogatásra kerültek. Precíz értékelésüket az adatok inkompatibilitása és hiányossága nehezíti. A infrastrukturális programok eltérő súlyát a különböző tagállamok esetében az alábbi táblázat mutatja: 17. Táblázat: infrastruktúra aránya az 1 Célkitűzés támogatásában (1994-99) Infrastruktúra aránya 1. Célkitűzésben (%) 39 Közlekedési infrastruktúra aránya a teljes 1. Célkitűzéshez Species of European Conservation Concern - SPEC1: globálisan veszélyeztetett fajok, SPEC2: fajok, melyek populációja Európában koncentrálódik és megőrzési státusza kedvezőtlen, SPEC3: fajok, melyek populációja nemcsak Európára koncentrálódik, de ott megőrzési státusza kedvezőtlen 41 képest (%) 19

Belgium 28 Egyesült Királyság 28 Franciaország 46 Görögország 24 Hollandia 20 Írország 8 Németország 30 Olaszország 30 Portugália 40 Spanyolország ÖSSZESEN 31 forrás: European Parliament, Directorate General for Research [1997a] 5 13 12 29 21 16 0 12 13 23 16 A Transz-Európai Hálózatok (TEN), azon belül is a közlekedési hálózat fejlesztése a Közösségi stratégiájának egyik lényeges eleme, mint azt a Fehér Könyv a Növekedésről, Versenyképességről és Foglalkoztatottságról felvázolta (Commission of the European Communities [1993]). Ahhoz, hogy a közlekedési infrastruktúra hatásairól képet kaphassunk, vizsgáljuk meg a befektetések arányát különböző közlekedési ágak szerint. 18. Táblázat: TEN befektetések közlekedési ág szerint (%) Közút Vasút Légiközl. Városi Strukturális Alap 63 35 0,3 (1994-99) Kohéziós Alap 73 20 3 (1993-96) forrás: European Parliament, Directorate General for Research [1997a] Tengeri 2 3 A

közúthálózat fejlesztésének túlsúlya világosan látszik az adatokból, és ha hozzávesszük, hogy a vasúti beruházások is többnyire a nagysebességű vonalakra koncentrálnak, akkor kitűnik, hogy a strukturális támogatások elsősorban olyan projektekre fordítódtak, amelyek komoly környezeti terheléssel járhatnak. Annak ellenére dominálnak a közúti beruházások, hogy a Bizottság közleménye kijelenti: “a környezeti károk csökkentése érdekében. szükséges a különböző közlekedési módok közötti egyensúly problémájának kezelése.” (Cohesion Policy and the Environment [1995]) Természetesen ezeket a környezeti terheket a beruházások gazdaság élénkítő hatásához kell viszonyítani, azonban az utóbbi időkben ebből a szempontból is egyre több kétség merül fel a h asonló infrastrukturális projektekkel kapcsolatban. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) A vizsgálatok azt mutatják, hogy a nagy

távolságokat átívelő új közlekedési folyosók (autópályák, nagy sebességű vasútvonalak) a régiók polarizációjához vezetnek, az előnyök a csomópontokban jelentkeznek, míg a hátrányokat a tranzit régiók viselik. A kiegyensúlyozott fejlődést inkább a régiókon belüli közlekedési infrastruktúra fejlesztése szolgálja. (Roads and Economy [1996]) Ipari szerkezetátalakítás 42 Az 1. és 2 Célkitűzésben megfogalmazott ipari szerkezetátalakítás számos lehetőséget biztosít környezetileg előnyös projektek kivitelezésére. Például, amelyek a tömegközlekedés fejlesztését vagy energiatakarékos módszerek elterjedését támogatják. Mindazonáltal ezek a tevékenységek csak kis részét képezik az összes támogatásnak. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) Mezőgazdaság Több program komoly aggodalomra ad okot a természetre gyakorolt hatása miatt. “A legellentmondásosabbak között . vannak a

spanyolországi öntözéses projektek” (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]). A spanyol közösségi támogatási keret 80 000 ha új öntözéses terület létesítését tűzte ki célul, azonban a vízhiány kezelésére nem állított fel alternatív elképzeléseket. A vitatható gazdasági életképessége ellenére magas támogatást élvez az öntözéses gazdálkodás. Az eredmény a hagyományos táj eltűnése. Halászat A halászati támogatások egyik célja a s zektor modernizálása és a halász flotta méretének csökkentése lenne, ami hozzájárulhatna a tengeri élővilágra nehezedő nyomás csökkentéséhez. Az 5a célkitűzés alá eső programokra azonban nem vonatkoznak az előbbi fejezetben említett környezetvédelmi biztosítékok és ez a programok hatásában is megmutatkozik. A támogatások elsősorban a halállománnyal való jobb gazdálkodásra, a hatékonyabb termelésre fordítódnak, például hatékonyabb

halászhajók építésére (ami egyben nagyobbat is jelent), ez pedig nem segíti elő a tradicionális halászati módszerek megmaradását. (European Parliament, Directorate General for Research [1997a]) 3.43 Kohéziós Alap értékelése A közlekedés és a k örnyezetvédelem aránya nagyjából megfelel az 50-50 %-os célnak, azonban ez még önmagában nem garantálja azt, hogy a környezetvédelem érdekeit teljes mértékben figyelembe veszik. Hasonlóan a Strukturális Alapokhoz, itt is a vízszolgáltatás biztosítása és a szennyvízkezelés fogadta a legnagyobb összeget. Az egyetlen olyan példát, amikor valamilyen más terület is jelentős támogatásban részesült, a spanyol erózió elleni védekezésre és a parti területek védelmére indított programok jelentik. Mint azt már a Strukturális Alapok hatásainál megállapítottuk, ezek a nagy infrastrukturális beruházások, hozzájárulnak ugyan a közösségi előírásokhoz való alkalmazkodáshoz,

azonban fenntarthatósági szempontból sok hiányosságuk van. Általában “csővégi megoldást” jelentenek és nem járulnak hozzá a természeti erőforrások hatékonyabb felhasználásához. Szükséges volna a hatókört szélesíteni és más környezetvédelmi szükségleteket is megcélozni, valamint az emberi erőforrás fejlesztését is lehetővé tenni, hiszen sokszor ebbéli hiányosságok okozzák az alapok felhasználásnak problémáit. 43 Mindezek mellett egyéb kérdések is felmerülnek, amit az 3.41 pontban a Strukturális Alapokkal kapcsoltban már részletesebben is elemeztünk. Magyar szempontból is különösen tanulságos a strukturális alapok tanulmányozása, mivel az ISPA 40 előcsatlakozási alap - melyet a csatlakozás első körében résztvevő középeurópai országok segítésére hoztak létre és 2000-től nyílik meg - a Kohéziós Alap mintájára fog működni. Ebből a szempontból is fontos, hogy a Kohéziós Alapra vonatkozó

környezeti biztosítékokat szigorítani tervezik. 3.5 Az agrárpolitika értékelése Az agrárpolitika nemcsak a közösségi költségvetésben betöltött súlyánál fogva fontos, hanem azért is, mivel a mezőgazdaság az 5. Környezetvédelmi akcióprogram által kiválasztott egyik célterület. A környezetvédelmi követelmények három szinten integrálódnak a CAP-ba: a termékek közös piaci szervezetei (CMO), az agro-környezetvédelmi intézkedések és a strukturális támogatások 41 terén. Mint azt a következőkben részletesebben is látni lehet, az agro-környezetvédelmi intézkedések 1992-es reform általi bevezetése jelentős környezetvédelmi haszonnal járt, azonban az agrárpolitikán belüli általános ellentmondást nem szüntette meg. Ez az ellentmondás abban áll, hogy a m agas intervenciós árak a t ermelés növelésére illetve az intenzívebb módszerekre ösztönöznek, súlyosbítva azokat a környezeti problémákat, amelyeket az

agro-környezetvédelmi intézkedések meg akarnak oldani. Ha figyelembe vesszük a r endelkezésre álló összegek arányát is, tehát azt, hogy az agro-környezetvédelmi támogatásokra az agrárkiadások 4%-át fordítják, akkor világossá válik, hogy “helyileg nagyon hasznosak lehetnek, de nem váltják ki az általánosabb célú kezdeményezést” (Commission of the European Communities [1996]) vagyis a környezetvédelmi szabályozók beépítését az agrárpolitika más eszközeibe. Ezért tehát ahhoz, hogy egy átfogóbb képet kapjunk a környezetvédelem agrárpolitikába való integrálásáról, először az agrárpolitika általános hatásait (azon belül is elsősorban a CMO-kat) elemzem ebből a nézőpontból, majd rátérek az agrokörnyezetvédelmi eszközök részletesebb értékelésére. 3.51 A Közös Agrárpolitika általános értékelése környezeti szempontból Az 5. Akcióprogram részidős értékelésében megállapítást nyert az, hogy “a

Közös Agrárpolitika 1992-es reformja keveset tett a k örnyezetvédelmi megfontolások körültekintő integrálása érdekében” (Commission of the European Communities [1996]). 40 Instrument for Structural Policies for pre-Accession A mezőgazdaságot érintő strukturális támogatásokkal a Strukturális politikáról szóló fejezetben foglalkozom részletesebben. 41 44 A magas és viszonylag stabil árak hozzájárultak a termelés intenzifikálásához, ami “a környezetre háruló nyomás forrása, beleértve a vízszennyezést, a talajállapot leromlását és a természeti értékek elvesztését” (Commission Working Document DG VI [1998]). A termelés intenzifikálására két út kínálkozik: vagy a meglévő területeken növelik a t ermelékenységet vagy a t ermelést olyan területekre is kiterjesztik ahol alacsonyabb árak mellet ez nem volna gazdaságos. Mindkét hatás kimutatható például az Egyesült Királyság csatlakozása után, ahol 1972 és

1982 között a gabona vetésterület 6%-kal, a gabona termés pedig 38%-kal nőtt. (European Comission [1997]) A különböző termékekre vonatkozó ártámogatások nagyban eltérnek 42, ami arra ösztönöz, hogy egy adott termékre specializálódjanak a gazdák, tehát elősegíti a monokultúrák elterjedését. Ez pedig a biodiverzitás csökkenését vonja maga után (European Comission [1997]) A magas tejárak is kétségtelenül elősegítették mind a termelés volumenének növekedését, mind a belterjesebb termelési módszerek elterjedését. Ez és a termelés területi koncentrációja 43 egyrészt hozzájárult a természetes vizek nitrát terhelésének növekedéséhez, másrészt pedig jelentősen hozzájárult az üvegházhatást okozó metán kibocsátáshoz. (A becslések szerint Európában az antropogén metán emisszió 34%-a a mezőgazdaságból, azon belül 16% pedig a tejtermelésből származik.) (European Comission [1997]) Az ártámogatása környezeti

hatásai komplexebbek e fent vázoltaknál, mivel a m agas árak hozzájárultak ahhoz is, hogy a termelés szempontjából kedvezőtlenebb területeken is fenntartsák a legeltetést, ami fontos tényező bizonyos területek biodiverzitása és a hagyományos táj megőrzésében. Hasonló hatás tulajdonítható a kedvezőtlen adottságú területeken (LFAs) 44 folyó mezőgazdasági tevékenységek támogatását célzó finanszírozásnak is. Ennek hatása azonban ellentmondásokat rejt magában, mivel a kifizetésre jogosult állategység számot nem korlátozták, így túllegeltetés is előfordulhat olyan érzékeny hegyi területeken, amelyek éppen az agro-környezetvédelmi intézkedések egyik célterületét alkotják. Mind a tej, mind az LFA rezsimmel kapcsolatban érvényes az a kérdés, hogy valóban ezek-e a megfelelő eszközök az említett környezeti célok eléréséhez, hiszen sem a tejtermelés szabályozást, sem az LFA támogatásokat nem erre alkották. A

megoldás egy alaposan átgondolt agro-környezetvédelmi rendszer lenne. (European Comission [1997]) Bár a dolgozat célja a Közösség környezetvédelmi finanszírozásának elemzése és a finanszírozás hatásainak értékelése, azonban egy teljesebb kép felvázolása érdekében érdemes a Közös Agrárpolitikát a tágabb összefüggéseiben is vizsgálni. Bár az EU költségvetésében még mindig 50% körüli a CAP részesedése, azonban gazdaságilag nagyon kis hatékonyságú eszközt jelent. Ez abban is megmutatkozik, hogy az agrár kiadások 150%-os növekedése a közösségi mezőgazdasági 42 Gabona, olajos magvak, cukor, marhahús és tej esetében a legmagasabbak, meghaladva a speciálisabb termékekre, gyümölcsökre és zöldségfélékre vonatkozókat. 43 Az állattenyésztés más területein is megfigyelhető a termelés koncentrálódása a kikötők környékén, ami az olcsó import takarmányra épül. 44 Less Favoured Areas (LFA) 45

termelésnek csak 30%-os növekedését eredményezte. (European Parliament, Directorate-General for Research [1997b]) Ezen kívül a Közös Agrárpolitika szociálisan is kiegyensúlyozatlan: a termelők 50% százaléka mindösszesen 5%-kal járul hozzá az össztermeléshez. Ez a tendencia párosul a termelés területi koncentrációjával is: a mezőgazdaságilag művelt terület 25%-án termelik meg a termékek kb. 80 % -át A gazdasági tevékenység koncentrálódása és intenzifikálása következtében egyre kevesebb munkaerőre van szüksége a szektornak. (European Parliament, Directorate-General for Research [1997b]) Közös Piaci Szervezetek (CMOs) A következőkben az 1992-es reform néhány intézkedésének környezeti hatását vizsgálom. Az intervenciós árak csökkentése: Az egyértelműnek tűnik, hogy a magasabb ártámogatás környezeti problémákat okoz, hiszen a magasabb ár arra ösztönzi a farmereket, hogy intenzifikálják a termelést, ami a

műtrágya és növényvédő szer bevitel növelését, belterjesebb állattenyésztési módszerek alkalmazását vonja maga után. Az árcsökkentés hatását azonban már sokkal nehezebb megbecsülni. Egyrészt a termelők, hogy ellensúlyozzák a bevételcsökkenést, kevesebb kemikáliát stb. fognak használni, hogy költségeiket is csökkenthessék, ami extenzívebb, és ezzel együtt környezet kímélőbb termelési módokhoz vezet. Másrészről viszont az árcsökkenés hozzájárulhat ahhoz, hogy a t ermelést csak a l egjobb területekre koncentrálják és tovább intenzifikálják, a t ermelékenység növelése (azaz fajlagos költségeik csökkentése) érdekében, ami negatívan hatna a környezetre. Termőföld pihentetés Az 1992-es reform során bevezetett terület pihentetési (set aside) előírások 45 alkotják a következő olyan rendelkezéscsomagot, amely elsődleges célja a termelés korlátozása és nem az előnyös környezeti hatások elérése

volt, de mégis jelentőséget tulajdonítanak neki ilyen tekintetben is. (Az agro-környezetvédelmi intézkedések körében környezetvédelmi célú területpihentetés csak az ilyen területek csekély hányadára vonatkozik.) A várt hatások: a művelés alól ideiglenes kivont területek előnyösek a felhasznált kemikáliák mennyiségének csökkentése és a b iodiverzitás szempontjából. Körültekintő alkalmazás hiányában azonban károsan is hathat: ha nem létesítenek megfelelő növénytakarót a földterületen, akkor erózió léphet fel. A várt előnyös hatásokat azonban aláássa az, hogy nincs olyan ösztönző, ami a környezetileg érzékeny termőföldek pihentetésére késztetné a farmereket. Továbbá, mivel a terület pihentetés elsősorban nem a környezetvédelem céljait szolgálja és 45 1995 óta a 2078/92-es rendelet alá tartozó, környezetvédelmi célú terület pihentetést is beszámítják a szántóföldi növényekre fizetett

támogatás feltételéül szolgáló kötelező pihentetett területekbe. 46 ideiglenes jellegű, a kedvező hatások is megszűnnek amikor a területet újra visszaveszik művelés alá. Az is ellentmondásossá teszi a m ódszer hatásainak értékelését, hogy lényegében a rendelkezésre álló termőföld csökkentésével a fennmaradó területeken folyó még intenzívebb gazdálkodásra ösztönöz. (European Comission [1997]) 3.52 Agro-környezetvédelmi intézkedések értékelése A program végrehajtása, általános tanulságok Összességében azt mondhatjuk, hogy az agro-környezetvédelmi tervezet pozitív hatást eredményezett, bár csak szerény méretekben, ami a korlátozott forrásokkal is magyarázható (EAGGF garancia költségvetés 4%-a). Különösen szembetűnő az intenzív mezőgazdasággal rendelkező területek (pl.: Hollandia, Dánia) igen csekély részvétele a programokban mind területi, mint farmok száma szerinti lebontásban (ld. 251

fejezetben ismertetett táblázatok) Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy itt a prémiumok nem fedezik a farmerek kieső bevételeit, másképpen megfogalmazva a s zükséges összegek meghaladják azt a nagyságot, amihez még közösségi részfinanszírozás igényelhető. Az is csökkenti a t agországok részvételi hajlandóságát, hogy az agrár támogatásokkal ellentétben itt nem a teljes összeget fedezi a Közösség, hanem csak részfinanszírozás igényelhető (50 ill. 75%) Általánosságban a t agországok három csoportra oszthatók a részvételük mértéke szerint: 1. a művelt területek 40-80 %-át lefedők, 2 az átlag körüliek (kb 20%) és 3. ahol a programok csak a művelt területek kevesebb, mint 10%-ára terjedtek ki A bizottsági értékelés kiemeli azt a fontos tapasztalatot is, hogy a programok tervezése során figyelembe kell venni a helyi jellemzőket, a különböző tájtípusok eltérő szükségleteit, valamint hangsúlyt kell fektetni a

programok nyomonkövetésére és értékelésére. (Commission Working Document - DG VI [1998]) Környezetvédelmi hatások A bevezetés óta eltelt időszakot elemezve a Bizottság megállapította: “Igen pozitív eredményekkel jártak a [műtrágya és növényvédő szer] input csökkentésére irányuló kezdeményezések, valamint a t ermészetvédelmi és a tájvédelmi intézkedések. Nehézségek támadtak viszont az extenzifikáció, a 20 évre szóló termőföld pihentetés és a nyilvánosság számára való megnyitás terén.” (Commission Working Document - DG VI [1998]) A pozitív eredmények ellenére a közösségi politikák, pontosabban a környezetvédelmi politika prioritásainak az integrálása nem zökkenőmentes: például az átfedés sokszor gyenge az agro-környezetvédelmi programok célterületei és a Madárvédelmi és Élőhely direktívák által kijelölt területek között. (BirdLife International [1997]) 47 1. Műtrágya és

növényvédő szer bevitel csökkenés Ez a cél több más programban is megjelenik például a természetvédelmi területeken folyó gazdálkodásra és az extenzív művelési ágak fenntartására vonatkozó esetben. A intézkedések széles körét tartalmazták a különböző programok: például talajvizsgálatra épülő, a földterületre specifikus műtrágya adag meghatározás, a növények változó igényeit követő, precíz műtrágya használat stb. Ahol a programokat széles körben alkalmazták, ott jelentős csökkenést értek el a nitrogén műtrágyák terén 46, ám az eredmények további elemzést igényelnek, hogy a csökkenés mennyiben az agro-környezetvédelmi programok és mennyiben egyéb tényezők (technológiai fejlődés, piaci hatások) következménye. (Commission Working Document - DG VI [1998]) Figyelembe kell azt is venni például a növényvédő szereknél, hogy a mennyiség csökkenése nem jelenti a környezeti terhek enyhülését,

akkor, ha egy nagyobb hatású szerre térnek át a farmerek. Néhány régióban azonban a gazdálkodók részvétele nagyon alacsony maradt. Különösen jellemző ez az intenzív mezőgazdasággal rendelkező államokra (pl.: Dánia, Olaszországban a Pó völgye). Az okok e gyrészt a prémiumok szintjére vezethetők vissza, amelyek nem fedezik a kieső hasznot, másrészt a gazdáknak az 5 évre szóló szerződések aláírásától való általános vonakodásával magyarázható. Ahol biogazdálkodásra való áttérés történt, az jelentős pozitív eredményeket hozott és növekedett az élőmunka-igény (ami több munkahelyet teremt). Néhány régióban problémát okozott a termékek piacra juttatása. (Commission Working Document DG VI [1998]) 2. Természetvédelmi jelentőséggel bíró területek A természetvédelmi területeket érintő intézkedések hatásainak értékelése összességében pozitív eredményeket mutat, ámbár hosszabb időre lenne szükség a

megbízhatóbb adatgyűjtéshez és elemzéshez. A beszámoló mindenesetre megerősíti azt, hogy a t ermészetvédelmi területek kezelése gyakran igényli az extenzív gazdálkodást, például legeltetést. (Commission Working Document - DG VI [1998]) 3. Tájvédelem Pozitív hatást eredményeztek az értékes tájelemek megőrzésére indított programok, különösen a holisztikus megközelítésben a tájat, mint rendszert 47 megvédeni akarók. Néhány helyen (pl: Írország) a történelmi értékek védelmének igénye is megmutatkozott, habár az érvényes rendeletben ezek nem szerepeltek. A természetvédelmi jelentőséggel bíró tájképi elemek (sövények, régi kőfalak, magányos öreg fák, stb.) amelyek védendő fajoknak nyújtanak menedéket és értékes 46 Például a németországi Szász tartomány felmérései szerint 1997-ben a 11 672 tonna NO3-N-nel csökkent a talajban a nitrát maradvány. 47 A tájat, mint olyan ökológiai rendszert tekintve,

amely különböző elemekkel jellemezhető: talaj típus, vegetáció és biodiverzitás, földhasználat típusa, természetes és épített jellegzetességek, parcellák nagysága és rendszere stb. 48 biotópokat képeznek sokszor csak a tradicionális művelési módszerekkel őrizhetők meg és gátolják a n agyobb nyereséggel szolgáló gazdálkodást. Ezért az ilyen területek vagy elhagyottá válnak vagy az értékes részeik pusztulnak el a beavatkozások folytán. A svédországi program, ahol egy komplex pontrendszert dolgoztak ki a prémiumok megállapítására és így sikerült az intenzív gazdálkodást folytatókat is érdekeltté tenniük, pozitív példát mutat be a fenti negatív folyamatok megelőzésére. (Commission Working Document - DG VI [1998]) Meg kell még jegyezni azt a t echnikai nehézséget, ami a pont- vagy vonalszerű tájképi elemekre vonatkozó prémium szintek meghatározásánál lépett fel, hiszen a kifizetések terület vagy

állategységre vonatkoznak. 4. Génállomány védelme A kiveszőben lévő háziállat és haszonnövény fajták védelmére kevés intézkedés történt a tagállamok nagy részében, bár ahol ilyen kezdeményezések voltak, ott egyértelmű eredmények mutatkoztak. Ausztria említhető meg az élenjárók közül, sikeres kezdeményezésekkel a h egyi területek tájjellegű szarvasmarha fajtáinak és hagyományos gyümölcsfáinak védelmére. (Commission Working Document - DG VI [1998]) 5. Szántó területek átalakítása gyepekké Az intézkedés célja: előmozdítani szántók átkonvertálását extenzív 48 gyepterületekké legalább 5 éves időtartamra. Ettől előnyös gazdasági és környezeti hatások is várhatók, mivel a produktív szántóterület csökken az extenzíven művelt füves területek viszont fontosak a biodiverzitás szempontjából. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a konverziós előírások mechanikus alkalmazása helyett a változatos

művelési módok és hagyományos rotálási rendszerek a támogatandók. A terület adottságainak elemzése szükséges minden esetben Intenzív füves területek esetén tekintélyes környezeti értéke lehet egy extenzíven művelt szántónak is, mint skóciai példák mutatják. (Commission Working Document - DG VI [1998]) 6. Extenzívebb állattenyésztés A program az állatállomány csökkentését támogatja, legelőgazdálkodás finanszírozása kívül esik a hatókörén. a ( fenntartható) Az intézkedés elégtelenül valósult meg, aminek több oka is van. Egyrészt a gazdáknak fizetett összeg nem fedezi az állatállomány csökkenésével kiesett hasznot. Másrészt aggodalmat keltett az, hogy így elveszíthetik a kvóták ki nem használt részét. A Bizottság beszámolója szerint további okot jelent az is, hogy az intézkedés a gazdálkodási szokásokkal ellentétes: olyan szemléletet testesít meg, miszerint minél gyengébben teljesít a

mezőgazdaság, annál jobb a környezetnek. Ez azonban nem egy vonzó “üzenet” a farmerek számára. (Commission Working Document - DG VI [1998]) 48 legfeljebb 1,4 állategység hektáronként 49 A helyes út az volna, ha a kívánt eredményt (extenzíven legeltetett élőhelyek megőrzését ) támogatnák és nem az elérés eszközét. Az intézkedéseknek magukban kellene foglalniuk mind az állatállomány csökkentésének mind a fenntartható gazdálkodásnak a támogatását. 7. Területpihentetés (set aside) Legalább 20 évre szóló, környezetvédelmi célú terület pihentetés (parlagoltatás) támogatása tartozik ebbe a programba. Több probléma is felmerült a részvételi aránnyal és a t ényleges hatással kapcsolatban. A tapasztalatok szerint a részvételi hajlandóságot elsősorban a húsz éves időtartam merevsége csökkentette és kevésbé a prémium nagysága. Rugalmasabb megoldások, mint például az időtartammal növekvő támogatás, a

lehetőség, hogy 5 vagy több év eltelte után kiszálljanak a programból bátorítaná a gazdák részvételét. (Commission Working Document - DG VI [1998]) Az intézkedés hatását gyengíti az, hogy nincsen biztosíték arra, hogy a környezetileg legérzékenyebb területeket veszik ki a művelés alól. Másrészről a terület pihentetés csak időleges, ami magában foglalja a művelés újraindításának lehetőségét a periódus letelte után. Tehát nem alkalmazható olyankor, ha az a cél, hogy a területet végleg kivonjuk a művelés alól. 8. Területek megnyitása a nyilvánosság számára Az intézkedés nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, stratégikusabb megközelítésre lenne szükség. A kieső bevételeket és a költségeket fedező prémiumok megállapítása nem megfelelő. (Commission Working Document - DG VI [1998]) Bár a vidéki táj és a természet szabadabb élvezete előnyt jelent a magánember számára és pozitívan hathat a

környezettudatos szemlélet kialakulására, viszont a környezeti terhelés növekedésével is járhat érzékeny területeken vagy a közlekedő utak meggondolatlan kialakításával. Általánosságban a területek hozzáférhetőségét nem az agro-környezetvédelem, hanem átfogóbban, a vidékfejlesztés keretein belül kellene támogatni. 9. Szemléletformálás, gazdálkodók képzése A többi agro-környezetvédelmi program értékelése azt mutatta, hogy a farmerek számára nyújtott képzéseknek és demonstrációs programoknak alapvető szerepük volt a sikeres végrehajtásban. A képzéseknek két fajtájuk volt: valamelyik agrokörnyezetvédelmi célkitűzéshez kapcsolódóak és általános kurzusok a helyes gazdálkodási módszerekről. Finnországban trénereket képeztek ki arra, hogy a farmok környezetgazdálkodási tervét elkészítsék. 700 ilyen szakembert készítettek fel, és az értékelés azt mutatta, hogy egyértelmű hatásuk volt a program

során a gazdák környezethez való viszonyára. 50 A szélesebb közönség szemléletét tekintve is általában pozitív hatással jártak az agro-környezetvédelmi programok. Mint a bizottsági értékelés megjegyzi: “A mezőgazdaságra egyre inkább nem úgy tekintenek, mint egy olyan tevékenységre, amely ellentétes a környezetvédelemmel., hanem mint a m egoldás lényeges elemére.” (Commission Working Document - DG VI [1998]) Magyar vonatkozások A közösségi agro-környezetvédelmi intézkedések magyar vonatkozásainak elemzésénél figyelembe kell azt venni, hogy a h azai és az EK szabályozás különböző körülmények között született. A CAP reformnál a termelés csökkentése, a piaci egyensúly megteremtése volt a fő cél, és a környezetvédelmi terhelés csökkentésének igénye is szerepet játszott. A rendszerváltás utáni magyar mezőgazdaságban a meghatározó irányok a jobb birtokszerkezet kialakítása, a strukturális

átalakulás, a minőségi vetőmag felhasználás növelése és a genetikai vonalak fenntartása. Ma Magyarországon az átlagos műtrágya és növényvédő szer használat alacsonyabb, mint az EU-ban, és ennek további csökkentése nem várható. Ebből a szempontból jelentős az, hogy a meglévő kevésbé szennyező termelési módszerek fenntartására támogatására is igényelhető finanszírozás. A közösségi agro-környezetvédelmi intézkedések további lehetőséget jelenthetnek az intenzív gazdálkodásra alkalmatlan területeken folyó extenzív művelés támogatásában. Ez azért is fontos, mivel hazánkban máig fennmaradtak olyan területek, amelyekre a tradicionális gazdálkodás jellemző. A közösségi támogatások ezen területére is igaz, hogy igénybevételükhöz szükséges a hazai támogatási rendszer átalakítása, a közösségi célokhoz illeszthető hazai prioritások kialakítása. Ez magában foglalja a források átcsoportosítását

a termelési és export támogatásokról a nem termelési típusú funkciók támogatására. (Magyar Tudományos Akadémia [1998]) 3.6 A támogatások értékelése a környezetvédelmi politika fényében Az alábbiakban röviden áttekintem, hogy a 2 . és 3 fejezetben leírt és értékelt támogatások mennyiben felelnek meg a környezetvédelmi politika irányvonalainak. Általában véve elmondható az, hogy a környezetvédelmi követelmények szektorok politikákba való integrációja elégtelenül valósult meg. Ezt a Közösség is felismerte az Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram részidős értékelésében, és intézkedéseket hozott az integráció erősítésére. (Decision No 2179/EC) Az integrálás gyengesége a strukturális alapoknál is több helyen megmutatkozik. Egyrészt a környezetvédelmi biztosítékok rendszere nem kielégítő (ld. 24 fejezet), másrészt a környezetvédelmi címkével ellátott projektek is sokszor nem felelnek meg a

fenntarthatósági kritériumoknak. Példaként szolgálhat erre számos öntözéses projekt támogatása a mediterrán országokban, amit nem kötöttek össze víztakarékossági intézkedésekkel és a vízfelhasználás költségeit sem a gazdálkodók 51 fizetik, ezzel tulajdonképpen hozzájárulnak a természeti erőforrások (itt az édesvíz) túlzott használatához. Hasonlóan kívánnivalót hagy maga után a környezetvédelem integrálása a Közös Agrárpolitikába. Az ellentmondásokra a 35 f ejezetben részletesebben kitértem, összefoglalva elmondható, hogy számos környezetvédelmi célú intézkedés hozzájárult a további intenzifikáláshoz az intézkedésen kívül eső területeken. Bár az agro-környezetvédelmi programok pozitív eredményeket hoztak, de arányuk a CAP egészén belül elég kicsi. Az új, modellértékű kezdeményezéseket támogató LIFE valamint a kutatás és technológia fejlesztési politika érdemben hozzájárult a magas

szintű védelem elvének teljesüléséhez. Hozzá kell azért ehhez tenni, hogy a KTF politikán belül nagyobb összeg jut a nukleáris kutatásokra, mint a megújuló energiákra és energiahatékonyságra, ami viszont ellentmond a fenntarthatóság elveinek. Nagyon csekély a tudatformálásra, környezeti nevelésre rendelkezésre álló pénzügyi támogatás. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a fenntartható fejlődés egyik fontos eleme éppen a fogyasztói szokások megváltoztatása lenne, amihez viszont a források nincsenek biztosítva. Az Ötödik Akcióprogram eredményeit summázva az Európai Tanács és a Parlament határozata megállapítja, hogy bár “számos területen előrehaladás történt, de hatalmas teendők vannak még a fenntarthatóság felé vezető úton.” (Decision No 2179/EC) 4. JÖVŐBELI LÉPÉSEK, AGENDA 2000 Az ezredforduló kihívásaira adott válaszait, az európai integráció bővítését és elmélyítését célzó

javaslatait foglalta össze a Bizottság az 1997 júliusában megjelent AGENDA 2000 dokumentumban, melyet 1998-ban konkrét tervezetek is követtek az agrárpolitika, a strukturális alapok és a bővítés tekintetében. 1999 márciusában, a berlini csúcstalálkozón politikai döntés is született a javaslatokról. Az alábbiakban a környezetvédelmet érintő főbb változásokat tekintem át. 4.1 Az agrárpolitika változásai A Közös Agrárpolitikát érintő reformok kettős megközelítést alkalmaznak: 1. további eltolódás az ártámogatásoktól a közvetlen kifizetések irányába; 2 a vidékfejlesztés előtérbe helyezése (ami az agro-környezetvédelmi programokat is magában foglalja), mely ezzel a CAP második pillérjévé válik. A Bizottság megállapítása szerint: “Ezek [az intézkedések] egy, a f armerek és a szélesebb társadalom közötti új kapcsolatrendszerhez vezetnek el, amely elismeri a gazdák döntő szerepét a vidéki táj

megőrzésében és védelmében.” (www.europaeuint/comm/dg06/publi/fact/envir/index enhtm) Környezetvédelem integrálása a Közös Piaci Szervezetekbe (CMOs) 52 Az intervenciós árak csökkentésétől és a közvetlen támogatások felé való eltolódástól ugyan általánosságban előnyös környezeti hatások várhatók, azonban több kritika érte a tervezetet a megfelelő környezetvédelmi biztosítékok hiánya miatt. (Yellachich, N - Murray, G [1997]) A reform egyik megfogalmazott célja a k örnyezetvédelmi követelmények szisztematikusabb integrációja a CAP szabályozásába, ez abban nyilvánul meg, hogy a tagállamoknak meg kell határozni a megfelelő környezetvédelmi követelményeket, és a be nem tartásukkor alkalmazott büntetéseket. (European Commission, DG VI [1999]) Előrelépést jelent az is, hogy minden olyan felhasználatlan pénzügyi forrást, ami annak eredményeképpen maradt meg, hogy a szükséges környezeti feltételeket nem

teljesítették, agro-környezetvédelmi intézkedések finanszírozására fordíthatják a tagállamok. További környezetvédelmi értelemben pozitív változást jelent az, hogy a szarvasmarha tenyésztés extenzifikálásának támogatását szolgáló prémiumokat jelentősen növelni célozzák. Ez a prémium akkor igényelhető, ha az állatállomány nem haladja meg az 1,4 állategység per hektárt. Vidékfejlesztés, agro-környezetvédelem 49 A “Közösségi Támogatás a Vidékfejlesztés számára” 50 rendelettervezet integrálja az eddigi vidékfejlesztési, környezetvédelmi és agrár-kohéziós eszközöket, és felváltja az EAGGF-ből folyósított eddigi strukturális támogatásokat és a kísérőintézkedéseket (agro-környezetvédelem, korai nyugdíjazás, erdősítés) szabályozó rendelkezéseket. Ennek a változtatásnak a közösségi szabályozás egyszerűsítése is a célja. A tervezett vidékfejlesztési intézkedések két csoportra

oszthatók: • az 1992-es reform kiegészítő intézkedései (agro-környezetvédelem, erdősítés, korai nyugdíj) kiegészítve a kedvezőtlen adottságú területekre (Less Favoured Areas) vonatkozó támogatásokkal; • modernizációt és diverzifikációt célzó intézkedések (szerkezetátalakítás, feldolgozás és marketing tevékenységek, erdősítés és a mezőgazdaság adaptációja). A vidékfejlesztési intézkedéseket az 1. célkitűzésbe eső régiók (ahol a GDP nem éri el a k özösségi átlag 75%-át) kivételével az EAGGF Garancia szekciójából fogják finanszírozni. Mind az 1992-es kísérőintézkedések, mind a modernizációs és diverzifikációs támogatások decentralizált módon fognak végrehajtódni a megfelelő szinteken. (European Commission, DG VI [1999]) 49 50 www.europaeuint/comm/dg06/ag2000/agprop/mot enhtm alapján Community Support for Rural Development 53 A már létező kísérőintézkedésekre (agro-környezetvédelem,

erdősítés, korai nyugdíj) az eddigiekhez képest magasabb összeget, évi 2.3 Mrd ECU-t fognak fordítani, ám ez kevesebb, mint az Agenda 2000 által eredetileg javasolt 2.8 M rd Az új vidékfejlesztési támogatásokra éves átlagban 2 Mrd euró fog jutni. Sajnos a tervezet nem tartalmaz változást a részfinanszírozást illetően, ami azt jelenti, hogy az agro-környezetvédelmi programok továbbra is plusz terheket jelentenek a tagországok számára, hiszen csak részfinanszírozást kérhetnek szemben a többi agrár támogatással. A tervezett agro-környezetvédelmi programok, hasonlóan a jelenlegiekhez, akkor nyújtanak majd támogatást a farmereknek, ha azok bizonyos környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vesznek gazdálkodásuk során (pl: extenzív termelési módszerek, biogazdálkodás, ökológiai célú területpihentetés, értékes tájelemek védelme stb.) Az erdősítési tevékenységek, amelyek szintén az átfogó vidékfejlesztési keretbe

illeszkednek, a j elenlegiekhez hasonló közösségi támogatást fognak élvezni. A tervezet szerint a környezetvédelmi megfontolásokat jobban integrálják majd a programokba, a fenntartható erdőgazdálkodás elősegítése érdekében. A Kedvezőtlen Adottságú Területekre (LFAs) vonatkozó javaslat néhány fontos változást tartalmaz: a környezetvédelem követelményeinek való jobb megfelelés érdekében a támogatásokat nem az állatállomány nagysága alapján, hanem a terület szerint fogják megállapítani, ami elejét veszi az olyan negatív tendenciáknak, mint a túllegeltetés. Ez azért is fontos fejlemény, mivel az EU mezőgazdasági területeinek 56%-a esik jelenleg a kedvezőtlen adottságú kategóriába. Egy következő eleme ennek a tervezetnek az, hogy nemcsak a különböző előnytelen természeti adottságú területek fognak ide tartozni (mint eddig) hanem azok is, ahol a természetvédelmi előírások akadályozzák a gazdálkodást. Ez új

lendületet adhat a NATURA 2000 hálózat megvalósításának. (www.europaeuint/comm/dg06/publi/fact/envir/index enhtm) Társadalmi szervezetek véleménye szerint, bár a j avaslat pozitív irányba mutat, azonban nem megy elég messzire, és a C AP nagy része továbbra is a környezeti terheléssel járó intenzív termelést támogatja. (Rural Development in an enlarged Europe Conference, Vienna, Oct. 1998) 19. Táblázat: tervezett agrárkiadások 2000-2006 (Mrd euró) Mezőgazdasági kiadások (EU 15) Közös agrárpolitika Vidékfejlesztés és a kísérőintézkedések (agrokörnyv.) 2000 40.9 2001 42.8 2002 43.9 2003 43.8 2004 42.8 2005 41.9 2006 41.7 36.6 4.3 38.5 4.3 39.6 4.3 39.4 4.3 38.4 4.4 37.6 4.4 37.3 4.4 54 Új tagállamok részére elkülönített 51 Elő-csatlakozási alap (SAPARD) forrás: European Council [1999] 0.5 0.5 1.6 2.0 2.5 2.9 3.4 0.5 0.5 0.5 0.5 0.5 4.2 Strukturális politika jövőbeli alakulása Az Agenda 2000 é s az

utána megjelent javaslat (Commission of the European Communities [1998a]) nyomán jelentősen változni fog a strukturális támogatások rendszere. A jelenlegi 7 célkitűzést háromra szűkítik le, melyek közül kettő regionális egy pedig horizontális alapon fog működni. 1. Célkitűzés: kibővül, a gazdaságilag elmaradott régiók (melyek egy főre eső GDPje a közösségi átlag 75%-át nem éri el) támogatásán túl a kontinenstől távoli régiók (francia, spanyol, portugál tengerentúli területek), és jelenlegi 6. Célkitűzés 52 alá tartozók segítésére is kiterjed Továbbra is prioritást élvezne ez a célkitűzés, a források 69,7%-át tervezik erre fordítani. 2. Célkitűzés: a jelenlegitől általánosabban a “gazdasági és társadalmi struktúraváltás” támogatására, amelybe mind az ipari területek, mind a lesüllyedőben levő vidéki régiók, mind a halászati válságövezetek bele tartoznak. A strukturális alapok kifizetéseinek

11,5%-át fogják erre fordítani. 3. Célkitűzés: horizontális kezdeményezés az emberi erőforrás fejlesztésére (aktív munkaerő-piaci fellépés, felnőtt képzés stb.) A források 12,3%-át különítik el erre. Azoknak a régióknak, amelyek a mostani 1, 2 és 5b célkitűzés kritériumait teljesítik, de az új 1. és 2 célkitűzés alól kiesnek, átmeneti támogatást fog nyújtani a Közösség. A Közösségi Kezdeményezések számát és pénzügyi keretét is leszűkítik: 1. határon átnyúló kezdeményezések, 2. vidékfejlesztés és 3 emberi erőforrás fejlesztése (különös tekintettel az egyenlő esélyek elvére), mely célok támogatására az eddigi 9 % helyett csak 5% fog rendelkezésre állni. A fenti intézkedések a támogatások elosztásának és menedzselésének átláthatóságát és hatékonyságát célozzák növelni. A környezetvédelmet közvetlenül is érintő változásokat a következőkben lehet összefoglalni: - A

környezetvédelmi biztosítékok és a monitoring rendszere erősödik, a helyi környezetvédelmi hatóságok szerepe is meghatározóbb lesz. - A környezeti állapot is meghatározó lesz a támogatások odaítélésében a 2. célkitűzés esetében. 51 Az Európai Tanács döntése értelmében a 15 jelenlegi tagállam, az új tagállamok és az elõcsatlakozási alapokra meghatározott összegeket szigorúan külön kell kezelni. 52 Északi, különösen ritkán lakott területek. 55 - A jelenlegihez hasonlóan, az alapvető környezetvédelmi infrastruktúra megteremtése továbbra is a támogatandó célok között marad. A Kohéziós Alap szabályozása kevéssé fog változni. Környezetvédelmi vonatkozásban szigorodik a projektek előtti környezetvédelmi hatásvizsgálatokat, ami fontos fejlemény, hiszen mint láttuk a Kohéziós Alapok ismertetésénél (2.42 fejezet), a környezetvédelmi biztosítékok rendszere meglehetősen laza volt eddig. Magyar

szempontból is fontos ez a változás, hiszen a 2000-től Magyarország számára is megnyíló ISPA előcsatlakozási alap a Kohéziós Alap mintájára fog működni. (Commission of the European Communities [1998b]) Fontos itt még megjegyezni, hogy az eddigi példák alapján a s zabályozások értelmezésében nagy szerepe van a t agállamok hozzáállásának, mivel a környezetvédelmi biztosítékok megfogalmazása tág teret hagy a különböző értelmezéseknek. Annak ellenőrzésében, hogy a környezetvédelmi szempontokat megfelelően veszik-e figyelembe a p rojektek tervezés és kivitelezése során, kiemelkedő szerepe van a társadalmi szervezeteknek. Összességében a strukturális politikára 213 Mrd eurót (1999-es árakon) különített el a döntés a 2000-2006-os időszakban, amiből 18 Mrd euró jut a Kohéziós Alapokra. Ehhez hozzá kell még adni az újonnan csatlakozó államok támogatására szánt 39.6 Mrd eurót valamint az ISPA előcsatlakozási alap

7,3 Mrd-ját is. Az Európai Tanács döntése értelmében a jelenlegi tagállamok, a jövendő új tagállamok és az előcsatlakozási alapok számára elkülönített összegeket szigorúan külön kell kezelni és csak a megadott célra lehet felhasználni. 20. Táblázat: 2000-2006-ra szóló pénzügyi keretterv strukturális kötelezettségvállalásai (Mrd euró) Strukturális Alapok 2000 29.4 2001 28.8 2002 28.3 2003 27.7 2004 27.1 2005 27.1 2006 26.7 Kohéziós Alap 2.6 2.6 2.6 2.6 2.5 2.5 2.5 Összesen 32.0 31.4 30.97 30.3 29.6 29.6 29.2 Új tagállamok 0 0 3.8 5.8 7.9 10.0 12.1 Előcsatlakozási alap (ISPA) forrás: European Council [1999] 1 1 1 1 1 1 1 4.3 Előcsatlakozási alapok A csatlakozási partnerséget aláírt 10 Közép-Kelet Európai ország felzárkózásának segítésére az Agenda 2000-ben megjelent, és az Európai Tanács döntésével is jóváhagyott, előcsatlakozási alapok hivatottak, melyek 2000-től nyílnak

meg a csatlakozni vágyó államok számára. A PHARE továbbra is megmarad, csak módosulnak a prioritásai. A PHARE és az előcsatlakozási alapok az adott állam csatlakozásáig szolgálnak támogatással, ezután a szerepüket a közösségi strukturális alapok veszik át. (Itt megjegyzem, hogy 2002 az első év, amikorra a javaslat már új tagokkal is számol.) 56 PHARE Az új fókusz kettős: 1. intézményi kapacitás fejlesztése a közösségi vívmányok (acquis communautaire) átvételének elősegítésére (PHARE költségvetés 30%-a); 2. infrastruktúra fejlesztés (a költségvetés 70%-a erejéig). (European Communities [1997]) Évente 1,56 M rd eurót szánnak erre a célra a 2000-2006-os peridus alatt. (European Council [1999]) A környezetvédelem támogatására elsősorban a 2. pont alatt van lehetőség, a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése területén. Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Előcsatlakozási Alap 53 (SAPARD 54) A SAPARD

program célja csatlakozni kívánó országok segítése a Közös Agrárpolitikára vonatkozó acquis átvételében és a mezőgazdasági szektoruk strukturális átalakításában. 520 millió eurót (European Council [1999]) különítenek el évente erre a célra a 10 ország számára az EAGGF Garancia szekciójából a 20002006-os időszakban. Az országok közötti elosztásnál figyelembe veszik a mezőgazdaságban dolgozók számát, a mezőgazdasági terület nagyságát és a gazdaságban betöltött szerepét is (GDP). Amennyiben az egyik ország taggá válik, akkor az előcsatlakozási alapot a strukturális alapok fogják felváltani és a SAPARD-beli része eloszlik többi jelölt ország között. A részfinanszírozás arány 75% százalék az állami kiadások esetén, míg termelő beruházásoknál ennél kevesebb, az EK által kezdeményezett technikai segítségnyújtási tevékenységeknél pedig elérheti a 100%-ot. Környezetvédelmi szempontból azért

fontos ez a pénzügyi eszköz, mivel támogatási irányelvei között szerepel a környezetvédelmi szempontból kíméletes művelési módszerek finanszírozása is illetve a környezetvédelmi megfontolások több prioritásba is beépíthetők. Támogatási irányelvek többek között: • mezőgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és marketingjének támogatása; • a minőségellenőrzési, állat- és növény-egészségügyi ellenőrző hálózat fejlesztése; • a környezet védelmét célzó mezőgazdasági termelési módszerek támogatása; • vidéki területek gazdasági többlábra állása; • szakmai továbbképzések; • vízgazdálkodás; • erdősítés támogatása, stb. Azok a tevékenységek élveznek elsőbbséget, amelyek növelik a hatékonyságot, fejlesztik a minőségi és egészségügyi színvonalat és új munkahelyeket teremtenek. 53 54 www.europaeuint/comm/dg06/publi/fact/sapard/index enhtm alapján Special Accession

Programme for Agriculture and Rural Development 57 Strukturális Politikai Előcsatlakozási Eszköz 55 (ISPA 56) Az Agenda 2000 által javasolt strukturális előcsatlakozási alap a SAPARD-hoz hasonlóan 2000-től válik elérhetővé a 10 közép-kelet-európai ország számára 57. Az ISPA működése a Kohéziós Alapéhoz lesz hasonló, támogatásai a környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését célozzák meg. Évi 1,04 Mrd euró fog a tervek szerint a tíz ország rendelkezésére állni ebből az alapból. Támogatási területek: • A közösségi környezetvédelmi szabályozás teljesítéséhez szükséges befektetések. (EU felmérés alapján a K KE országoknak mintegy 100-120 Mrd euróra lenne szüksége a k örnyezetvédelmi aquis teljesítéséhez az ivóvíz biztosítás, szennyvízkezelés, levegőszennyezés és hulladékgazdálkodás területén.) • Közlekedési infrastruktúra fejlesztése (a meglévő hálózat feljavítása,

a transzeurópai hálózatokhoz csatlakozás), ahol a becslések szerint 50-90 Mrd euró befektetésre van szüksége a 10 országnak csak a meglévő közúti és vasúti hálózat színvonalának emelésére. • Technikai segítségnyújtás és előkészítő tanulmányok finanszírozása a projektek minőségének és a hatékony megvalósításnak biztosítására. Az ISPA összköltségvetésének 2%-a használható fel ilyen tevékenységekre. A minimális projekt nagyság: 5 millió euró. A támogatások a közösségi vívmányok átvételére irányuló nemzeti programokon fognak alapulni. Az országok közötti elosztás szempontjai a lakosság, az egy főre jutó GDP (vásárlóerő paritáson számolva) és az ország területe. Mint látható, a s zükséges befektetések nagysága messze meghaladja az ISPA által biztosított összeget, ezért ettől a támogatástól elsősorban “katalizátor” hatást várnak. A cél tehát az, hogy segítsen más nemzetközi

hitelezőket és hazai befektetőket bevonni az adott infrastruktúra fejlesztésbe. A részfinanszírozás maximális aránya 85%, de mint azt megállapítottuk, hangsúlyt fektetnek az egyéb társfinanszírozók keresésére. A megvalósítás során a Kohéziós Alap példáját fogják követni, ebből a szempontból fontos felidézni azokat a tanulságokat, amelyeket ennek értékelésénél levontunk, és megkísérelni azokat az ISPA esetében elkerülni. Tehát a környezetvédelmi biztosítékok rendszerét be kell építeni a projektek megvalósítása során (körültekintő hatásvizsgálattól a környezetvédelmi hatóságok bevonásáig), különös tekintettel arra, hogy itt is elsősorban nagy infrastrukturális beruházásokra kerül sor, amelyek jelentős környezeti terheket is okozhatnak. 5. ÖSSZEFOGLALÓ 55 Commission of the European Communities [1998c] felhasználásával Instrument for Structural Policies for Pre-Accession 57 Ciprus számára egy másik, a

sajátos helyzetének megfelelő előcsatlakozási támogatásban részesül. 56 58 Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy az Európai Unió támogatási mechanizmusaiban hogyan jelenik meg a k örnyezetvédelmi cél, és a támogatások jelenlegi mértéke és feltételrendszere vajon megfelel-e az EU környezetpolitikájának. A környezetvédelmi politika céljait és alapelveit az 1992-ben aláírt Maastrichti Szerződés 130r cikkelye az alábbiak szerint fogalmazta meg: • magas szintű védelmet nyújt, figyelembe véve a közösség különböző régióinak eltérő helyzetét; • az elővigyázatosság elvén és azon az elven alapszik, hogy a szennyezéseket a keletkezés helyén kell megszüntetni és a szennyezőnek kell megfizetni; • a környezetvédelmi követelményeket integrálni kell a többi közösségi politika meghatározásába és végrehajtásába; • érvényes rá a szubszidiaritás alapelve. A környezetvédelmi politika jelenlegi

stratégiáját leíró Ötödik Környezetvédelmi Akcióprogram a fenntartható fejlődést állította középpontjába, ami közösségi céllá is vált az Amszterdami szerződés óta. Míg a korábbi akcióprogramok főleg a jogi szabályozásra fektették a hangsúlyt, addig az Ötödik Akcióprogram az eszközök négy csoportját jelöli ki: jogi eszközök, piaci alapú eszközök, horizontális támogatási eszközök és pénzügyi támogatási mechanizmusok. Pénzügyi támogatási mechanizmusok: A környezetvédelmi politika “integrációs” alapelvének megfelelően, a közvetlen környezetvédelmi célú finanszírozáson kívül, a többi közösségi pénzügyi támogatási eszköznek is tekintettel kell lennie a környezetvédelmi szempontokra, és összhangban kell állnia a környezetvédelmi jogszabályokkal. Ennek megfelelően, a környezetvédelmi cél a közösségi támogatások számos ágában megjelenik. Fontosságuk vagy meghatározó súlyuk alapján

a következő szektorok finanszírozási forrásait választottam ki vizsgálataimhoz: • környezetvédelmi politika; • kutatás és technológiai fejlesztés; • energiapolitika; • strukturális politika; • agrárpolitika. A környezetvédelmi szempontok integrációja nélkül csak egy rendkívül szerény összeg állna a környezetvédelem rendelkezésére (az 1998-as költségvetésben 140,5 millió ECU). A költségvetésbeli súlyuknál fogva, a környezetvédelmi célok esetében is a mezőgazdasági és a strukturális kiadások jelentik a meghatározó forrásokat. 1998-ban környezetvédelemre az előbbiből 1,7 Mrd ECU-t az utóbbiból pedig 3,3 Mrd-ot fordítottak. Közvetlenül a környezetvédelmi politika alá rendelt programok 59 Ezek közül legfontosabb a LIFE program, de néhány kisebb program is tartozik ide: tudatformáló és tájékoztató tevékenységek, környezetvédő társadalmi szervezetek, környezeti nevelés, polgári védelem és

környezeti katasztrófa elhárítás valamint globális környezetvédelmi tevékenységek támogatására. Az 1992-ben indult LIFE program általános célja az, hogy elősegítse a Közösség környezetvédelmi politikájának megvalósítását és a jogérvényesítést. A második fázisra, mely az 1996-1999. periódust fedi le, 450 millió ECU költségvetési forrást különítettek el. Ez az összeg csak kísérleti projektek és modell kezdeményezések finanszírozását teszi lehetővé, a nagy beruházások támogatására a strukturális és kohéziós alapok állnak rendelkezésre. A program saját prioritásokkal bíró alterületei: LIFE-Környezet, LIFE-Természet és LIFE-Harmadik ország. 1. LIFE-Környezet: újító szemléletű és bemutató projektek az ipar számára és a helyi önkormányzatok számára, valamint a közösségi politikák és jogalkotás támogatása. Az ipari modell kezdeményezéseket illetően, a legnagyobb hangsúly a tiszta

technológiák fejlesztésére és az újrahasznosítás előmozdítására irányult. A lezárult projektek értékelése azt mutatta, hogy jelentős részük pozitív eredményt hozott és általában előnyös hatással jártak. Az önkormányzati projektek főleg a víz- és hulladékgazdálkodással, levegőtisztasággal valamint a városi környezeti feltételek javításával foglalkoztak. Ez utóbbi a városi vagy város környéki zöld területek jobb hasznosítását vagy racionálisabb közlekedési rendszerek vizsgálatát jelentette általában. 2. LIFE Természet: közösségi érdekeltségű élőhelyek helyreállítása és megőrzése illetve a Madárvédelmi (79/409/EEC) és Élőhely direktívákban (92/43/EEC) megnevezett fajok védelme. Az utóbbi három évben a projektek témáiban eltolódás figyelhető meg a “madárvédelmi” céloktól az élőhelyvédelem és a nem madár fajok védelme irányában. Ez a t endencia megfelel a N ATURA 2000 hálózatba

javasolt területek növekvő számával. A benyújtott projektek elbírálásánál egyre inkább meghatározó a NATURA 2000 há lózatba tartozás. Ezt tükrözi az 1998-as támogatások országok szerinti megoszlása is. A pozitív eredmények ellenére is azonban, a LIFE nem nyújt elégséges eszközt az Unió biodiverzitásának megőrzéséhez. 3. LIFE-Harmadik ország: technikai segítségnyújtás a k örnyezetvédelmi szektor intézményeinek létrehozásához és demonstrációs tevékenységek a f enntartható fejlődés előmozdítása érdekében a Földközi és a Balti-tengert környező országok számára. 60 Kutatás és technológiai fejlesztés (KTF)58 Az 1998-ban lezárult negyedik keretprogram (1994-1998) költségvetéséből a környezetvédelem 1,157 m illiárd ECU-t, azaz a t eljes KTF költségvetésnek nagyjából a 9 % -át tette ki. A “Környezet és éghajlat” program célja a Közösség környezetvédelmi politikájához szükséges

tudományos ismeret fejlesztése az alábbi területeken: környezeti minőség és globális változások; környezetvédelmi technológiák; környezetvédelmi megfigyelő és beavatkozó rendszerek; valamint környezeti változások. A szintén KTF politika alá tartózó “Tengeri tudományok és technológiák” program a tengeri környezet rendszerének komplex, multidiszciplináris kutatását tűzte ki célul. A Tanács 1998. de cember 22-én fogadta el az Ötödik Keretprogramról szóló előterjesztést, a környezetvédelemi célra szánt rész összesen 2,285 Mrd ECU. Magyarország számára fontos az a fejlemény, hogy a Bizottság 1999. februári javaslata szerint a k elet-közép-európai tagjelölt országok is teljes körűen vehetnek majd részt a programban. A modellértékű kezdeményezéseket támogató LIFE valamint a közösségi KTF hozzájárult a magas szintű védelem elvének teljesüléséhez, a környezetvédelmi eszköztár szélesítéséhez. Ez a

pozitív szerep azonban nem tükröződik teljesen az anyagi források biztosítása terén. A környezetvédelmi szempontból fontos “Nem-nukleáris energia - Joule-Thermie” KTF program az 1994-98-as periódusra 1,03 m illiárd ECU-s költségvetéssel rendelkezett, és kutatási területe többek között az energiahasználat korszerűsítése, megújuló energiák hasznosítása és fosszilis tüzelőanyagok hatékonyabb felhasználása volt. Bár kulcsfontosságú eleme lenne a k límaváltozás elleni küzdelemnek, mégis megújuló energiák kutatására és energiahatékonyságra kevesebbet fordít a Közösség, mint az Euratom kutatási tevékenységére, holott az atomenergia egyre veszít jelentőségéből Nyugat-Európában. Energetika Két, viszonylag kis költségvetéssel rendelkező program tartozik ide, az ALTENER és a SAVE. Az előbbi célja olyan projektek támogatása, amelyek elősegítik a megújuló forrásokból való energia termelést. Az 1993-97

közötti időszakra 40 millió ECU-t különítettek el erre. A SAVE program célkitűzése támogatni a Közösségek energia készletének hatékonyabb felhasználását és ezzel együtt a környezet védelmét valamint a klímaváltozás elleni küzdelmet. A program 45 millió ECU-t rendel a f enti célra 1996-2000-ig terjedő időszakra. Bár ezek a megújuló energiákat és az energiatakarékosságot támogató kezdeményezések fontos szerepet játszanak, azonban kis költségvetéssel futnak, ezért hatásuk is meglehetősen korlátozott. 58 A közösségi “Research and Technological Development” megnevezés mintájára. 61 Strukturális Alapok A közvetlen környezetvédelmi célú beruházások a strukturális támogatásoknak mintegy 9%-át teszik ki az 1994-99-es programidőszak alatt, összesen 9,445 Mrd ECU értékben. Az összeg jelentőségének érzékeltetéséhez elég, ha összehasonlítjuk a környezetvédelmi politika megvalósítására rendelt LIFE

programra elkülönített 450 millió ECU-vel (1996-99). A támogatás szintje és iránya jelentősen különbözik a strukturális célkitűzések szerint. A legnagyobb összegeket az 1., 2 és 5b célkitűzés (gazdaságilag elmaradott régiók; ipari szerkezetátalakítás; vidékfejlesztés) alá eső támogatásoknál fordították közvetlen környezetvédelmi célokra. Összességében megállapíthatjuk, hogy a Strukturális Alapokból folyósított támogatások révén megvalósított infrastrukturális projektek proaktív intézkedések helyett gyakran csak “csővégi megoldást” kínálnak különböző környezeti problémákra, ellentétben a környezetvédelmi politika azon alapelveivel, mint a “szennyező fizet elv” és a “megelőzés elve”. Az aggodalmakat leginkább a vízellátás biztosítására szolgáló projektek váltották ki, mivel segítik ugyan a közösségi irányelvekhez való alkalmazkodást, de nem biztosítják a víztartalékokkal való

fenntartható gazdálkodást, hanem éppen ellenkezőleg, hozzájárulhatnak e létfontosságú természeti kincs további pazarlásához. A szennyvízkezelést célzó programok távlati környezeti hatása összességében pozitívnak mondható, körültekintő tervezés és működtetés esetén. Különösen, ha figyelembe vesszük a mediterrán térség vizeinek jelenlegi túlterheltségét. A hulladékgazdálkodást érintő támogatásoknak hosszú távon előnyös környezetvédelmi hatása várható az illegális vagy nem megfelelő lerakók megszűnésével, azonban a támogatások nagy része elsősorban a megfelelő lerakók kialakítására koncentrál, és keveset törődik a képződő hulladék mennyiségének csökkentésével. A fenti tanulságokat levonni azért is fontos, mivel a Magyarország számára is megnyíló elő-csatlakozási alapok is infrastrukturális beruházások finanszírozására fognak keretet biztosítani. Azon belül is elsősorban a

szennyvízkezelés, hulladékgazdálkodás és levegőszennyezés csökkentése területén. A természetvédelem, mint prioritás, leginkább az 5b célkitűzéshez (vidékfejlesztés) tartozó programokban jelenik meg, azonban az összes közvetlen környezetvédelmi célú beruházáshoz viszonyítva így is csekély összeget jelent csak. Bár az Unió megfogalmazott célja az ökológiai folyosók hálózatának, a NATURA 2000-nek a kiépítése, azonban az ehhez szükséges források nem állnak rendelkezésre. Közösségi kezdeményezések 62 Egyes becslések szerint a Közösségi Kezdeményezések keretein belül a támogatások kb. 25% -a fordítódik közvetlen környezetvédelmi intézkedések finanszírozására. A környezetvédelem számos program esetében a prioritások között szerepel. Ilyenek például a LEADER, REGIS, INTERREG II, és URBAN programok. A Strukturális Alapok “nem-környezetvédelmi célú” beruházásai Röviden azt állapíthatjuk meg,

hogy a környezetvédelmi biztosítékok (projektek környezetvédelmi profilja, a h atóságok bevonása, a k örnyezeti hatásvizsgálat és a környezetvédelmi indikátorok) érvényesítése a gyakorlatban elégtelenül működik. A rendelet szövegezése tág teret hagy a különböző értelmezéseknek és a tagállamok “manőverezéseinek”. Az állampolgári részvétel területén is kettősség érhető tetten: míg a közösségi támogatás szerepének bemutatására figyelmet fordítanak, addig a programok céljairól és hatásairól a közvéleményt csak kevéssé tájékoztatják. A civil szervezetek bevonása is országonként változó, gyakran nem megfelelő. Kohéziós Alap Azok a környezetvédelmi projektek finanszírozhatók a Kohéziós Alapból, amelyek hozzájárulnak a gazdaságilag legfejletlenebb 4 tagállamban (Görögország, Írország, Portugália, Spanyolország) a közösségi környezetvédelmi politika megvalósításához. Infrastrukturális

beruházások, különösen a vízellátás és szennyvízkezelés fejlesztése részesülnek a legnagyobb mértékben a támogatásokból. A négy kevésbé fejlett ország gazdasági integrációjához és az egységes belső piac megvalósításához nyilvánvalóan szükséges a környezetvédelmi szabályozók egységesítése is. Enélkül az enyhébb környezetvédelmi követelményeket állító országokban működő cégek versenyelőnyben lennének. A Kohéziós Alap támogatásai azt szolgálják, hogy a szigorúbb közösségi szabályozásnak eleget tudjanak tenni ezek az országok. Környezetvédelmi szempontból fontos megjegyezni, hogy a jogi szabályozás sokkal lazább, mint a strukturális alapok esetén, hiányoznak az ott meglévő környezetvédelmi biztosítékok. Magyar szempontból is különösen tanulságos a Kohéziós Alap tanulmányozása, mivel az ISPA 59 előcsatlakozási alap ennek mintájára fog működni. Ebből a szempontból is fontos, hogy

szigorítani tervezik a Kohéziós Alapra vonatkozó környezetvédelmi biztosítékokat. Agrárpolitika 59 Instrument for Structural Policies for pre-Accession 63 Az agrárpolitikai kiadások az EK költségvetésének a legnagyobb tételét jelentik. Az agro-környezetvédelmi intézkedések megjelenése a Közös Agrárpolitika 1992-es reformjához kapcsolódik Agro-környezetvédelem: azon a felismerésen alapszik, hogy a mezőgazdaságnak nemcsak élelmiszertermelő funkciója van, hanem a természeti környezet, a hagyományos tájak megőrzésében és vidéki társadalom fenntartásában is szerepe van. Bevezetésének kettős célja volt: 1. a környezetvédelem szempontjából előnyös hatásokat összekapcsolni a mezőgazdasági termelés csökkentésével; 2. hozzájárulni a mezőgazdasági bevételek diverzifikációjához és a vidékfejlesztéshez. A fentiek elérése érdekében a tagállamok programokat indítanak olyan gazdálkodók támogatására, akik

vállalják, hogy jelentősen csökkentik a műtrágya és növényvédő szer használatot, extenzívebb módszereket vezetnek be, szántó területet alakítanak át gyepekké, parlagoltatnak, vagy megnyitják a területüket a nyilvánosság előtt, illetve képzéseken vesznek részt. A tagállamok közösségi részfinanszírozást vehetnek igénybe a farmereknek fizetett prémiumok bizonyos nagyságáig. Fontos megjegyezni, hogy a többi agrártámogatástól eltérően, az EK a programköltségeknek csak egy részét, fedezi (50% ill. 75%) Ez a tény a t agállamok aktivitására is hatással van, hiszen a fennmaradó összegek már az állami költségvetéseket terhelik. Az 1993-98-es időszakban a teljes közösségi kifizetés a 15 tagállamra számolva elérte az 5,5 Mrd ECU-t. Ez az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia szekciójából származó támogatások kb. 4 %-ára tehető Ellentmondásos képet mutat a különböző országok

részvételi hajlandósága (támogatásban részesülő farmok %-ában). Jóval az EU átlag (13,4%) feletti arányban vesz részt az agro-környezetvédelmi programokban Ausztria, Finnország és Svédország, míg az országok egy másik csoportjánál ez a 10%-ot sem éri el. Az intézkedésekbe bevont terület arányát tekintve is a három új tagállam, Ausztria, Finnország és Svédország szerepel az élen, 50% feletti lefedettséggel. A 20%-os átlagtól jóval elmaradt ilyen tekintetben is Belgium, Dánia, Görögország, Spanyolország és Hollandia 4% alatti területaránnyal. Az agro-környezetvédelmi intézkedések 1992-es reform általi bevezetése jelentős környezetvédelmi haszonnal járt, azonban az agrárpolitikán belüli általános ellentmondást nem szüntette meg. Ha figyelembe vesszük a rendelkezésre álló összegek arányát is, tehát azt, hogy az agro-környezetvédelmi támogatásokra az agrárkiadások 4%-át fordítják, akkor világossá válik,

hogy nagyon hasznosak lehetnek, de nem váltják ki a környezetvédelmi szabályozók beépítését az agrárpolitika más eszközeibe. Különösen szembetűnő az intenzív mezőgazdasággal rendelkező területek (pl.:Hollandia, Dánia) igen csekély részvétele a programokban mind területi, mind 64 farmok száma szerinti lebontásban. Ez nagyrészt azzal magyarázható, hogy itt a prémiumok nem fedezik a farmerek kieső bevételeit. Megállapítható, hogy igen pozitív eredményekkel jártak a műtrágya és növényvédő szer input csökkentésére irányuló kezdeményezések, valamint a t ermészetvédelmi és a tájvédelmi intézkedések; nehézségek támadtak viszont az extenzifikáció, a 20 évre szóló termőföld pihentetés és a nyilvánosság számára való megnyitás terén. Magyar szempontból jelentős az, hogy a meglévő kevésbé szennyező termelési módszerek fenntartásához is igényelhető támogatás. Ma Magyarországon az átlagos műtrágya

és növényvédő szer használat ugyanis alacsonyabb, mint az EU-ban, és ennek további csökkentése nem várható. Hazánkban máig fennmaradtak olyan területek, amelyekre a tradicionális gazdálkodás jellemző. A közösségi agro-környezetvédelmi intézkedések további lehetőséget jelenthetnek az ilyen intenzív gazdálkodásra alkalmatlan területeken folyó extenzív művelés támogatásában. A közösségi támogatások ezen területére is igaz, hogy igénybevételükhöz szükséges a hazai támogatási rendszer átalakítása, a közösségi célokhoz illeszthető hazai prioritások kialakítása. Ez magában foglalja a források átcsoportosítását a t ermelési és export támogatásokról a nem termelési típusú funkciók támogatására. A támogatások értékelése a környezetvédelmi politika fényében Általában véve elmondható az, hogy a környezetvédelmi követelmények különböző szektorokba való integrációja elégtelenül valósult

meg. Ugyanakkor nagyon csekély a tudatformálásra, környezeti nevelésre rendelkezésre álló pénzügyi támogatás. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a fenntartható fejlődés egyik fontos eleme éppen a fogyasztói szokások megváltoztatása lenne, amihez viszont a források nincsenek biztosítva. Összefoglalóan azt lehet megállapítani, hogy a k örnyezetvédelemnek azok a területei élvezik a támogatások nagyobb részét, amelyek hozzájárulnak a gazdasági integráció fejlődéséhez, az egységes piac kialakulásához, a k örnyezetvédelmi politika megfontolásai sokszor háttérbe szorulnak. Jövőbeli lépések, AGENDA 2000 Az ezredforduló kihívásaira adott válaszait, az európai integráció bővítését és elmélyítését célzó javaslatait foglalta össze a Bizottság az 1997 j úliusában megjelent AGENDA 2000 dokum entumban. 1998 márciusában konkrét tervezetekkel is előállt az agrárpolitika, a strukturális alapok és a bővítés 65

tekintetében. A politikai döntés 1999 m árciusában, az Európai Tanács berlini csúcstalálkozóján született meg. A Közös Agrárpolitikát érintő reformok kettős megközelítést alkalmaznak: 1. további eltolódás az ártámogatásoktól a közvetlen jövedelempótló kifizetések irányába; 2. a vidékfejlesztés előtérbe helyezése (ami az agro-környezetvédelmi programokat is magában foglalja), mely ezzel a CAP második pillérjévé válik. Agro-környezetvédelemre, erdősítésre és korai nyugdíjazásra az eddigiekhez képest magasabb összeget, évi 2,3 Mrd eurót fognak fordítani. Sajnos azonban, a tervezet nem tartalmaz változást a részfinanszírozást illetően, ami azt jelenti, hogy az agrokörnyezetvédelmi programok továbbra is plusz terheket jelentenek a tagországok számára, hiszen csak részfinanszírozást kérhetnek szemben a t öbbi agrár támogatással. Megállapítható, hogy bár a javaslat pozitív irányba mutat, azonban nem

megy elég messzire, és a CAP nagy része továbbra is a k örnyezeti terheléssel járó intenzív termelést támogatja. Jelentős változások lesznek a strukturális alapokon belül is. A jelenlegi 7 célkitűzést háromra szűkítik le, melyek közül kettő regionális egy pedig horizontális alapon fog működni. A környezetvédelmet közvetlenül is érintő változásokat a következőkben lehet összefoglalni: - A környezetvédelmi biztosítékok és a monitoring rendszere erősödik, a helyi környezetvédelmi hatóságok szerepe is meghatározóbb lesz. - A környezeti állapot is meghatározó lesz a támogatások odaítélésében az új 2. célkitűzés esetében (gazdasági és társadalmi struktúraváltás). - A jelenlegihez hasonlóan, az alapvető környezetvédelmi infrastruktúra megteremtése továbbra is a támogatandó célok között marad. A Kohéziós Alap szabályozása kevéssé fog változni, a Bizottság csak módosítására tett javaslatot. A

környezetvédelmi vonatkozásokban ez azt jelenti, hogy szigorítani tervezik a projektek előtti környezetvédelmi hatásvizsgálatokat. Előcsatlakozási alapok A csatlakozási partnerséget aláírt 10 Közép-Kelet Európai ország felzárkózásának segítésére az Agenda 2000-ben felvázolt, majd az 1999. márciusi berlini csúcson is jóváhagyott előcsatlakozási alapok hivatottak, melyek 2000-től nyílnak meg a csatlakozni vágyó államok számára. A PHARE továbbra is megmarad, csak módosulnak a prioritásai. A Phare új fókusza kettős: 1. intézményi kapacitás fejlesztése a közösségi vívmányok (acquis communautaire) átvételének elősegítésére (PHARE költségvetés 30%-a); 2. infrastruktúra fejlesztés (a költségvetés 70%-a erejéig) Évente 156 Mrd eurót szánnak erre a cél ra a 2 000-2006-os peridus alatt. A környezetvédelem támogatására elsősorban a 2. pont alatt van lehetőség, a környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése

területén. 66 A mezőgazdasági és vidékfejlesztési alap, a SAPARD célja a csatlakozni kívánó országok segítése a Közös Agrárpolitikára vonatkozó acquis átvételében és a mezőgazdasági szektoruk strukturális átalakításában. 520 millió eurót különítenek el évente erre a célra a 1 0 ország számára a 2 000-2006-os időszakban. Környezetvédelmi szempontból azért fontos ez a pénzügyi eszköz, mivel támogatási irányelvei között szerepel a környezetkímélő művelési módszerek finanszírozása és a környezetvédelmi megfontolások több prioritásba is beépíthetők. A strukturális előcsatlakozási alap, az ISPA működése a Kohéziós Alapéhoz lesz hasonló, támogatásai a környezetvédelmi és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését célozzák meg. Évi 1,04 M rd euró fog a tervek szerint a tíz ország rendelkezésére állni ebből az alapból. A szükséges befektetések nagysága messze meghaladja az ISPA által

biztosított összeget, ezért ettől a támogatástól elsősorban “katalizátor” hatást várnak. FORRÁSOK Bina, O. - Cuff, J - Lake, R [1997]: EU Cohesion and the Environment: a vision for 2000 and beyond, Birdlife Intenational BirdLife [1997]: Nature conservation benefits of plans under the Agri-environment Regulation (2078/92/EEC) Cohesion Policy and the Environment, COM(95) 0509 final Commission of the European Communities [1993]: White Paper: Growth, Competitivness, Employment. The Challenges and Ways forward into the 21st Century, Bulletin of the European Communities, Supplement 6/93 Commission of the European Communities [1996]: Communication from the Commission COM(95) 624: Progress Report on implementation of the Europen Community Programme of Policy and Action in relation to the environment and sustainable development “towards sustainability”, Brussels Commission of the European Communities [1997]: Report pursuant to article 7(3) of Regulation (EC) No 1404/96

LIFE, COM(97) 633 final Commission of the European Communities [1998a]: Proposal for a Council Regulation laying down general provisions on the Structural Funds, COM(1998) 131 final Commission of the European Communities [1998b]: Proposal for a Council Regulation Amending Regulation (EC) 1164/94 Establishing a Cohesion Fund Commission of the European Communities [1998c]: Proposal for a Council Regulation for an Instrument for Structural Policies for Pre-Accession -ISPA, COM(1998) 138 67 Commission Working Document - DG VI [1998]: State of the Application of Regulation (EEC) No. 2078/92, Evaluation of Agri-environment Programmes Decision No. 2179/EC of the European Parliament and of the Council: On the review of the European Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development “Towards sustainability”, OJ L 275, 10.101998 European Commission [1997]: Towards a Common Agricultural and Rural Policy for Europe, Report of an Expert

Group European Commission, DG XVI [1996a]: The environment and the regions: Towards Sustainability European Commission, DG XVI [1996b]: Annual report of the Cohesion Fund 1995 European Commission, DG VI [1999]: Agriculture Council, Political Agreement on CAP reform, Newsletter, Special Edition – 11 March 1999 European Communities [1992]: Towards sustainability: a European Community programme of policy and action in relation to the environment and sustainable development European Communities [1997]: AGENDA 2000 For a stronger and wider Union European Environmental Agency [1998]: Europe’s Environment, The second assessment European Council [1999]: Presidency Conclusions, Berlin European Council, Press Release, 1999. március 25, Brüsszel European Parliament, Directorate General for Research [1997a]: Structural Funds and the Environment - Working document European Parliament, Directorate-General for Research [1997b]: Environment and Agriculture Halmai Péter [1995]: Az Európai Unió

agrárrendszere, Mezõgazda Kiadó, Budapest Kouvelis, S. - Corrie, H - Meldon, J - Schubert, D [1997]: Tools for Economic and Social Cohesion in the European Union. An environmental mid-term review Brussels, WWF International “Közös Jövőnk” [1988], Mezőgazdasági Könyvkiadó, Budapest, Magyar Természetvédők Szövetsége [1998]: Az Európai Unió és a Környezetvédelem Magyar Tudományos Akadémia [1998]: Környezetpolitika és Uniós csatlakozás 68 Pressrelase, 22 December 1998: European Union research ministers adopt the Fifth Framework Programme Roads and Economy [1996]: State of the art report, T&E publication 96/1 Ruijgrok, E. - Oosterhuis, F [1997]: Energy subsidies in Europe, Greenpeace International, Amsterdam Yellachich, N. - Murray, G [1997]: WWF’s First Reactions to the CAP Reform Proposals, WWF European Policy Office, Brussels 69