Földrajz | Geológia » Szakáll Sándor - Ásványrendszertan, Szulfidok és rokon vegyületek

Szulfidok és rokon vegyületek SZAKÁLL SÁNDOR ÁSVÁNYRENDSZERTAN A kristályrajzokat készítette: Fehér Béla Második rész: Szulfidok és rokon vegyületek 1 Szulfidok és rokon vegyületek II. osztály Szulfidok és rokon vegyületek (szulfosók; szelenidek, telluridok; arzenidek, antimonidok, bizmutidok; szulfohalogenidek, szulfoxidok) A szulfidok átlagos eloszlása a földkéregben csak 0,2%-ot tesz ki. Ha ebből a két leggyakoribb vasszulfidot (pirit, markazit) levonjuk, arányuk még sokkal kisebbnek adódik, csupán 0,01%-ra tehető Jelentőségük azonban az emberiség számára alapvető fontosságú, hasznosításuk évezredek óta közismert. A szulfidok fajokban gazdag osztály, jelenleg hozzávetőleg 500 szulfidásványt ismerünk. Elsősorban a Föld nagy mélységű öveire jellemzőek, ahonnan a földkéregbe magmás tevékenység során kerülnek. A földkéregben a bázisos mélységi magmák megszilárdulásakor válnak ki először az

előkristályosodás során, de legnagyobb változatosságban a savanyú és intermedier magmákhoz kapcsolódó utókristályosodási folyamatokhoz, főként a hidrotermás tevékenység során keletkeznek. A felszínre kerülve, illetve annak közelében azonban kevéssé állandók. Instabilis viselkedésüket a szabad oxigén okozza, de lényeges szerepe van a víznek is Az oxigén ugyanis kisebb ionrádiuszú és nagyobb az elektronegativitása mint a kénnek, így a szulfidok könnyen oxidálódnak, elbomlanak, melynek során zömmel vízben oldódó szulfátok képződnek. Ezekből aztán hidroxidok, oxidok, karbonátok és más vegyületek keletkezhetnek. Ennek eredményeként a szulfidokat nagy tömegben rejtő érctelepek felszín közeli részén, az oxidációs-cementációs zónában roppant változatos ásványtársulások jöhetnek létre. Képződhetnek szulfidok még üledékes környezetben is, ehhez azonban reduktív körülmények szükségesek. Ebbe az osztályba a

fémeknek kénnel, szelénnel és tellúrral (ún. kalkogén elemek), illetve arzénnel, antimonnal és bizmuttal (félfémek) alkotott vegyületei tartoznak. Közöttük legnagyobb fontossága a szorosabban vett szulfidoknak (fémeknek kénnel alkotott vegyületei) van, hiszen az emberiség által hasznosított legtöbb érc főalkotója szulfidásvány. A szelenidek, telluridok, arzenidek, antimonidok és bizmutidok kisebb számban ismertek és sokkal kisebb mennyiségben jelennek meg. A szulfidokban a kémiai kötéstípusok széles skálája megtalálható (fémes, kovalens, ionos, van der Waals kötések egyaránt). A szulfidos vegyületekben lévő fémes elemek közül a legfontosabbak a következők: Mn, Fe, Co, Ni, Cu, Zn, As, Mo, Ag, Sn, Sb, Hg, Pb és Bi. A hat, kristálykémiai szempontból igen változatos alosztály alapvetően a fém : anion (legtöbbször kén) arány alapján lett kijelölve. A szulfidszerkezetek változékonyságának egyik oka, hogy a nemfémes

kénen kívül bennük félfémek (Se, Te, As, Sb, Bi) is szerepelhetnek. Közülük azonban szerkezeti változás nélkül – hasonló méretük okán – csak a Se helyettesítheti a ként, míg a nagyobb méretű és fémesebb jellemű Te ritkán léphet be a rácsszerkezet komolyabb módosulása nélkül. Jellegzetességük még, hogy a rácsok egyes típusaiban a kénatomok kis S–S távolsággal kovalens kötésű S2-csoportokat alkotnak. Gyakori, hogy a kationpozíciókat két, vagy több, egymással egyenértékű fématom is betöltheti („kettős szulfidok”). Egyes rácsokban pedig a fém : kén arány nem mindig felel meg a sztöchiometriai követelményeknek, és ez a rácsban üres fématom-helyeket jelenthet. A szulfidok sokféleségének másik oka az As, Bi, Sb változatos megjelenése a szerkezetben. Ezek fémekhez társulva az intermetallikus vegyületekhez hasonló fémes rácsot alkothatnak (II. A alosztály) Máskor a valódi fémekhez hasonló szerepet

töltenek be, és ezzel a kettős szulfidok sajátos fajtája jöhet létre (például II. C és II D. alosztályok) Esetenként a kénnel trigonális piramisos felépítésű csoportokat alkotnak, melyek fémekhez kapcsolódva szulfosókat („komplex szulfidokat”) hoznak létre (II. E alosztály) Az erősen negatív jellemű kénnel viszont félfém-szulfidokat alkothatnak (II. F alosztály) A koordinációkat tekintve néhány szerkezetre a 12-es, fémekre jellemző rácsilleszkedés valósul meg. A szulfidok többségére azonban a 6-os, illetve 4-es koordináció a jellemző. Fentiek alapján érthető, hogy a szulfidos vegyületeket sok esetben átmeneti bélyegek jellemzik, ennek megfelelőek fizikai tulajdonságaik is. Főként fémes külsejűek, többé-kevésbé elektromos vezetők, de ismertek közöttük félvezetők és szigetelők is. Lehetnek közöttük dia-, para- és ferromágneses sajátságokat mutató ásványok egyaránt. Optikailag zömmel átlátszatlanok

(opak sajátság), viszont a nemfémes szulfidoknál ritka a fémes fény, ezzel szemben igen színesek és zömmel áttetszők. A fémes sajátságok azonban a fémes fény jellegében és az opak viselkedésben egyaránt erősen változhatnak. A Te vegyületeire például sokkal jellemzőbb a fémes jelleg. A nagy atomrádiuszú S, Se és Te miatt a kristályrács összetartása általában nem túl nagy, így a szulfidok keménysége átlagosan 3–5 közötti (csak kivételesen nagyobb). E kivételek közé tartoznak egyes Fe-, Ni- és Co-szulfidok („kovandok”). Ennek oka, hogy szerkezetükben a viszonylag kis (0,7–0,8 Å) kationrádiusz miatt tömött rácsilleszkedés valósul meg. A szulfidokra jellemző átmeneti jellegre példa még a kis vagy közepes olvadáspont, hevítéskor a kénnek a szublimációja, vegyi hatásokkal szemben a termésfémekhez hasonló viselkedés, illetve a levegőn tapasztalható csekély stabilitás. A szulfidok rendszerezése alapvetően a

fémestől a nemfémes jelleg irányába terjedő irányt jelez. Az első alosztályba az ötvözetszerű vegyületek tartoznak. A további alosztályokat a fém : kén arány szabja meg a > 1 : 1-től a < 1 : 1-ig. Külön alosztályt alkotnak a szerkezetileg különálló szulfosók, illetve a nemfémes szulfidok (benne az arzén-szulfidok, alkáli-szulfidok, szulfohalogenidek és szulfoxidok). 2 Szulfidok és rokon vegyületek II. A alosztály Fémek ötvözetei félfémekkel Ebbe az alosztályba a fémeknek félfémekkel (As, Bi, Sb) alkotott ötvözetei tartoznak. Az ide sorolt ásványokat legtöbbször a legtömöttebb rácsilleszkedés jellemzi. Mindhárom, a fémekre oly jellemző rácstípus – köbös lapon centrált, köbös térben centrált és hexagonális lapon centrált – ismert közöttük. Az alosztályba tartozó arzenideknek, antimonidoknak, illetve bizmutidoknak 12-es vagy 8-as koordinációjú fémes rácsa van. Fizikai sajátságaik ennek

megfelelően: erős fémes fény (csak a friss törési felületen, mert rövid idő alatt fénytelen, porszerű bevonat jelenik meg rajtuk), jó elektromos- és hővezetőképesség, kis keménység, viszonylag jó alakíthatóság. Az ide tartozó ásványok azonban ritkák, így részletesebb tárgyalásuktól eltekintünk domeykit dienerit maldonit diszkrazit polarit α-Cu3As Ni3As Au2Bi Ag3Sb Pd(Bi,Pb) köbös köbös köbös rombos rombos II. B alosztály Egyszerű szulfidok Fém : kén arány > 1 : 1 (általában 2 : 1) A kalkozinnak két polimorfja (monoklin és hexagonális) ismeretes, mindkettőre hexagonális szoros illeszkedésű rács jellemző. Amíg a monoklin kalkozin 103 °C alatt, addig a hexagonális β-kalkozin (vagy „magas” kalkozin) 103 °C fölött stabilis. A kalkozin közeli rokona a digenit, melyet a köbös legszorosabb illeszkedés jellemez. A rombos bornitban (mely 228 °C alatt stabilis) a kénatomok lapon centrált kockarácsa ismert, ahol a Cu

és Fe atomok rendezetten helyezkednek el a tetraéderes térközökben. Ezzel szemben a köbös („magas”) bornitban (mely 228 °C fölött stabilis) a Cu és Fe atomok rendezetlenül helyezkednek el a tetraéderes térközökben. A monoklin akantit 173 °C alatt stabilis, míg efölött az argentitnek nevezett köbös módosulatba vált át. Az akantit emiatt sokszor argentit utáni paramorfóza Az említett ásványok beható vizsgálata azért fontos számunkra, mert – figyelembe véve, hogy a szerkezeti módosulatokhoz meghatározott hőmérsékleti stabilitási tartományok tartoznak – segítségükkel a képződés genetikájára lehet következtetni. kalkozin digenit bornit akantit pentlandit berzelianit heazlewoodit Cu2S Cu9S5 Cu5FeS4 Ag2S (Fe,Ni)9S8 Cu2Se Ni3S2 monoklin trigonális (álköbös) rombos monoklin köbös köbös trigonális Kalkozin Cu2S Krist.: monoklin Kristályai álhexagonális táblák vagy prizmák (ábra) Uralkodó formák: {001}, {012}, {111},

{110}. Többféle ikertörvény szerint ikresedik, leggyakoribbak {110} sz ikrei (ábra) Három egyén átnövésével előálló ikrei kerék alakúak. Általában vaskos, tömeges, sokszor hintett, szemcsés, illetve bekérgezésekként jelenik meg. Fiz: hasadása {110} és {001} sz közepes, törése egyenetlen, kagylós; K = 2,5-3; S = 5,5-5,8; fekete vagy ólomszürke, karcolási pora sötétszürke; átlátszatlan; frissen fémfényű, idővel azonban felületén fénytelen, fekete, porszerű bevonat jelenik meg. Tércsop: P21/c a = 15,25; b = 11,88; c = 13,49; β = 116,3°; Z = 48. Ércmikr: kékesfehér vagy fehér, gyengén anizotróp, bireflexiója nagyon gyenge Kém: a réz helyére ritkán, kis mennyiségben Se és Te épülhet be. Földt.-előf: rézérctelepek oxidációs-cementációs zónájának jellemző szulfidja Főként más réz-szulfidok (például kalkopirit, tetraedrit, bornit) bomlásából keletkezik. Hidrotermás érctelepekben elsődleges képződéssel is

ismert. Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Recsk; Rozsnyó, Szomolnok (SK), Szászkabánya, Újmoldova (RO), Cornwall (GB), Jáchymov (CZ), Rio Tinto (E), Butte (Montana), Bisbee (Arizona) (USA). Ásvtárs: kalkopirit, tetraedrit, bornit, covellin, digenit, termésréz, galenit, szfalerit, enargit. Felh.: a réz egyik fontos ásványa 3 Szulfidok és rokon vegyületek Kalkozin: a{100}, b{010}, c{001}, m{110}, n{230}, l{130}, d{021}, f{012}, e{023}, p{111}, v{112}, z{113}, g{011}, j{013} a) táblás termet; b) prizmás termet; c) {110} szerinti hármas iker Bornit Cu5FeS4 Krist.: rombos Kristályai álhexaéderek, áldeltoidikozitetraéderek, a magas hőmérsékeleten képződő, köbös βbornit alakját mutatják, belsőleg azonban már rombossá alakultak (paramorfózák) Általában vaskos, tömeges, vagy szemcsés. Olykor penetrációs ikreket alkot Fiz: hasadása rossz, törése egyenetlen, kagylós; K = 3; S = 5,06-5,09; friss törési felületén világos rózsásbarna,

levegőn felülete azonban hamar irizálóvá válik: ibolyáskék, rézvörös, acélkék színekre futtatódik, színjátszóvá válik (tarka rézérc); karcolási pora fekete; átlátszatlan; frissen élénk fémfényű, de idővel felületén fénytelen, fekete bevonat jelenik meg. Tércsop: Pbca a = 10,95; b = 21,86; c = 10,95; Z = 16. Ércmikr: halvány rózsaszínű barna árnyalattal, de hamar ibolyásvöröses árnyalatúra változik; gyengén pleokroós, erősen anizotróp. Kém: összetétele az elméletitől sokszor jelentősen különbözik Vált: tarka rézérc (régies elnevezés, felületének tarka színjátékára utalva). Földt.-előf: elterjedt réz-szulfid, bár a legtöbbször kis mennyiségben jelenik meg Otthonos az előkristályosodás, kontakt metamorf, metaszomatikus, pegmatitos, végül a hidrotermás érctelepekben egyaránt. Ritkábban üledékes eredetű. Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Martonyi; Rozsnyó, Ötösbánya, Szomolnok (SK),

Szászkabánya, Dognácska, Újmoldova, Rézbánya (RO), Mansfeld (D), Cornwall (GB), Talnah, Norilszk (RUS), Sudbury (CAN), Bisbee, Ajo, Globe (Arizona), Butte (Montana) (USA). Ásvtárs: kalkopirit, pirit, tetraedrit, kalkozin, covellin, szfalerit, akantit. Felh.: a réz egyik fontos ásványa Akantit Ag2S Krist.: monoklin (álrombos vagy álköbös) Kristályai álhexaéderes, áloktaéderes (paramorfóza a köbös argentit után) (.ábra), illetve nyúlt oszlopos vagy tűs termetűek Általában vaskos, tömeges, szemcsés vagy porszerű, koromszerű halmazokat, illetve bádogszerű bevonatokat alkot. Fiz: hasadása nincs, törése egyenetlen, alakítható; K = 2–2,5; S = 7,2–7,4; fekete, karcolási pora fekete; átlátszatlan, frissen fémfényű, de idővel felszíne fénytelen lesz (porszerű és koromszerű megjelenése fénytelen). Tércsop: P21/n a = 4,22; b = 6,93; c = 7,86; β = 99,61°; Z = 4. Ércmikr: szürkésfehér, gyengén anizotróp, bireflexiója is gyenge Ha

eredetileg argentitként keletkezett, belsejét finom, anizotróp lemezrendszer tölti ki. Kém: sokszor kevés Sb-t, Pb-t, Cu-t vagy As-t tartalmaz. Vált: lágyezüstérc (régies elnevezése, mely kis keménységére utal), argentit (173 °C fölött stabilis, köbös módosulata). Földt.-előf: hidrotermás ércesedések egyik leggyakoribb ezüstásványa, különösen az Au–Ag formáció teléreiben otthonos. A galenit Ag-tartalma általában a benne lévő kicsiny akantit-zárványoktól származik Néhány lelőhely: Rudabánya, Telkibánya, Nagybörzsöny; Selmecbánya, Hodrusbánya, Újbánya, Körmöcbánya (SK), Felsőbánya, Kapnikbánya, Nagyág, Hondol, Verespatak (RO), Kongsberg (N), St. Andreasberg, Freiberg (D), Jáchymov (CZ), Santa Eulalia, Batopílas (Mexikó), Chile, Bolívia. Ásvtárs: proustit, pirargirit, termésezüst, polibázit, stefanit, galenit, szfalerit, kalcit, kvarc, barit. Felh.: az ezüst egyik legfontosabb ásványa 4 Szulfidok és rokon

vegyületek Akantit: c{100}, q{112}, p{111}, d{011}, m{113} a) álhexaéderes termet; b) áloktaéderes termet Pentlandit (Fe,Ni)9S8 Krist.: köbös Vaskos, tömeges, szemcsés halmazokban ismert Fiz: hasadása nincs, törése egyenetlen, kagylós; K = 3,5–4; S = 4,9–5,2; bronzsárga, karcolási pora fekete; átlátszatlan, fémes fényű. Tércsop: Fm3m a = 10,04; Z = 4. Ércmikr: világos krémsárga; izotróp Kém: a Fe és Ni arány széles sávban változhat (általában 1 : 1 és 1 : 2 közötti). A Ni-t sokszor Co helyettesíti Földt.-előf: alapvetően bázisos magmás kőzetekben otthonos, ahol más nikkel- és réztartalmú szulfidok kísérik Legtöbbször a likvidmagmás pirrhotinban szételegyedési zárványként van jelen. Számos meteoritból is kimutatták. Néhány lelőhely: Szarvaskő, Ófalu, Nemesgulács; Rozsnyó, Rudnok (SK), Holbák, Tiszovica (RO), Outokumpu (SF), Sudbury (CAN), Kola-félsziget, Norilszk, Pecsenga (RUS), Rustenburg (Dél-Afrikai Közt.)

Ásv.társ: pirrhotin, kalkopirit, pirit, kubanit, ilmenit, magnetit Felh.: a nikkel egyik legfontosabb ásványa II. C alosztály Fém : kén arány = 1 : 1 Az alosztályba változatos szerkezeti típusú ásványok tartoznak. Közöttük gazdasági jelentőségük, és elterjedésük miatt számunkra igen fontos ásványok találhatók. A sokféle szerkezeti típus közül az alábbiak a legfontosabbak: az alkáliföldfém-monoszulfidok, illetve a sokkal kevéssé bázikus fémek monoszulfidjai szerkezetére a köbös lapon centrált rács, vagyis a kősó-típusú rácsszerkezet a jellemző. A Zn, Cd és Hg monoszulfidjai esetében azonban nő a kovalencia, ami vagy alacsonyabb koordinációs számot, vagy rétegrácsos szerkezetet eredményez. Így például a Zn és Cd természetben ismert monoszulfidja kristályosodhat köbös, szfalerit-típusú szerkezettel, és hexagonális wurtzittípusú szerkezettel egyaránt. Ezekben a szerkezeti típusokban jelentősen megnövekszik a

kovalens kötés szerepe Fontos szerkezeti típust képvisel még a nikkelin, melyben az atomok a hexagonális legtömöttebb illeszkedés szerint rendezettek. A fentebb említett fontosabb alaptípusok mellett ebben az alosztályban is vannak rétegrácsos, illetve láncszerű szerkezetű szulfidok. Galenit-csoport Szerkezetük a köbös lapon centrált kősó-típusú rácsból származtatható, ahol a Na+ ionok helyét Ca2+, 2+ Pb , Mn2+ stb. ionok, míg a Cl– ionok helyét S2– (Te2–, Se2– ) ionok foglalják el (ábra) A kősórácsból következően hasadásuk {100} sz. kitűnő, vagy jó, ami az egyik legszembetűnőbb fizikai tulajdonságuk Jellemző kristályformájuk a hexaéder. Galenit, köbös lapon centrált rács (fehér gömbök S-ionok, fekete gömbök Pb-ionok) 5 Szulfidok és rokon vegyületek galenit alabandin oldhamit clausthalit altait PbS MnS CaS PbSe PbTe köbös köbös köbös köbös köbös Galenit PbS Krist.: köbös Hexaéderes, oktaéderes

és kubooktaéderes kristályai a leggyakoribbak (ábra) Uralkodó formák: {100}, {111}, {211} és {110}. Ikrek {111} sz kontakt és penetrációs típusúak Kristályain gyakoriak a felületi visszaoldódások, ívesen görbült lapok. Legtöbbször vaskos, tömeges, sokszor pátos tömegek vagy hintések, szemcsés halmazok formájában ismert. Fiz: hasadása {100} sz kitűnő; K = 2,5; S = 7,58; világos ólomszürke, idővel sötétebb ólomszürkére futtatódik; karcolási pora fekete; átlátszatlan; friss hasadási felületén erős fémfényű, míg a kristályok lapjai jobbára bágyadtabb fényűek. Tércsop: Fm3m a = 5,94; Z = 4 Ércmikr: tiszta fehér, teljesen izotróp. Kém: legtöbbször tiszta, jobbára Bi-, Ag-, Fe-, Sb-, As- és Cu-tartalma emelkedhet 1 tömeg% fölé. Ezek az elemek azonban zömmel a galenitben kis mennyiségben szinte mindig jelenlévő szulfosóktól származnak. Földt.-előf: nagy mennyiségben, széles elterjedésben jelenik meg

metaszomatikus, kontakt metamorf és hidrotermás ércesedésekben. Ritkábban üledékes eredettel is megjelenhet A felszínközelben mállásából sokféle, másodlagos, Pb-tartalmú ásvány (például cerusszit, anglesit, piromorfit) keletkezik. Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Parádsasvár, Rudabánya, Pátka; Selmecbánya, Hodrusbánya, Aranybánya (SK), Kapnikbánya, Herzsabánya, Borsabánya, Óradna, Nagyág (RO), Beregszász, Truskavec (UA), Příbram (CZ), Bleiberg (A), Tarnowskie Góry (PL), Trepča (YU), St. Andreasberg, Neudorf, Freiberg (D), Madan (BG), Alston Moor, Wheardale, Leadhills (GB). Ásv társ: szfalerit, pirit, kalkopirit, arzenopirit, tetraedrit, akantit, boulangerit, termésezüst, kvarc, kalcit. Felh.: az ólom és a szinte mindig jelenlévő Ag-ásványok miatt az ezüst legfontosabb ércásványa Hasznosítása széles körű: kohászat, nyomdaipar, akkumulátor-készítés, vegyipar, festékipar, üvegipar. Galenit: c{100},

p{111}, d{110}, u{221} a) hexaéderes termet; b) kubooktaéderes termet: c) oktaéderes termet Szfalerit-csoport A szfalerit-rács a gyémánt szerkezetével analóg, oly módon, hogy rácspontok felét Zn atomok, míg másik felét S atomok foglalják el (ábra). Mivel a rácsban így kétféle atom található, a gyémánt holoéderes (hexakiszoktaéderes) szimmetriája felesre (hexakisztetraéderes) csökken. A Zn-atomok lapon centrált kockarács szerint rendezettek. A Zn-atomokat négy kénatom veszi körül tetraéderes koordinációban A tetraéderekből összeálló rétegek az [110] irányból nézve A–B–C elrendezéssel helyezkednek el egymás fölött (a wurtzitban A– B–A–B sorrendben, lásd ott). 6 Szulfidok és rokon vegyületek Szfalerit, gyémánt szerkezetéhez hasonló rács szfalerit hawleyit metacinnabarit stilleit tiemannit coloradoit ZnS CdS HgS ZnSe HgSe HgTe köbös köbös köbös köbös köbös köbös Szfalerit ZnS Krist.: köbös

Kristályai legtöbbször tetraéderes {111}, rombdodekaéderes {110}, vagy {221} deltoiddodekaéderes termetűek (.ábra), sokszor torzultak és bonyolult összenövéseket alkotnak Ikerképződés {111} sz. gyakori, egyszerű vagy többszörös, kontakt és penetrációs ikrekként Gyakran vaskos, tömeges, jellemzően nagy hasadási felületekkel (pátos jelleg), finom vagy durva szemcsés hintések, rostos és gömbösvesés halmazok formájában egyaránt megjelenik. Fiz: hasadása {110} sz kitűnő; K = 3,5-4; S = 3,9-4,1 (vastartalommal változó); színtelen, sárga, barna, fekete (vastartalomtól függ), olykor vöröses, zöldes; karcolási pora fehér, sárga, barna; gyémánt vagy félig fémes fényű (a világosabbak gyémánt, míg a sötétebbek fémesebb fényűek); átlátszó, áttetsző, átlátszatlan. Tércsop: F-43m a = 5,40; Z = 4 Ércmikr: világosszürke, izotróp; törésmutatója és belső reflexiója a vastartalommal változik (a színtelentől a

világossárgán keresztül a sötétbarnáig). Kém: csak a legritkább esetben felel meg az elméleti összetételnek A cinket főleg Fe (26 tömeg%-ig), Mn és Cd, ritkábban In, Tl és Hg helyettesíti, míg a ként ritkán Se és Te. Magas hőmérsékleten a kalkopirittel, tetraedrittel, kubanittal elegykristálya jöhet létre, mely alacsonyabb hőmérsékleten szételegyedik, lemezkék, orsócskák formájában. Vált: klejofán (átlátszó, sárga, alacsony vastartalmú), marmatit (fekete, magas vastartalmú). Földt.-előf: nagy mennyiségben és széles elterjedésben jelenik meg kontakt metamorf, metaszomatikus és hidrotermás ércesedésekben. Járulékos ásvány pegmatitokban, meteoritokban Felszínközelben másodlagos Znásványokká alakul át (például smithsonit, goslarit, hemimorfit) Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Parádsasvár, Rudabánya, Pátka; Selmecbánya, Hodrusbánya, Aranybánya (SK), Kapnikbánya, Herzsabánya, Borsabánya,

Óradna, Dognácska (RO), Beregszász, Truskavec (UA), Příbram (CZ), Trepča (YU), Bleiberg (A), St. Andreasberg, Neudorf, Freiberg (D), Tarnowskie Góry (PL), Madan (BG), Alston Moor, Wheardale, Egremont (GB), Picos de Europa, Santander (E), Lengenbach (CH). Ásvtárs: galenit, pirit, kalkopirit, tetraedrit, kvarc, kalcit, fluorit, barit. Felh.: a cink (és a kadmium) legfontosabb ércásványa, de jelentősége lehet indium- és talliumtartalmának is Széleskörűen hasznosítják: kohászat, ötvözetgyártás (sárgaréz), horganyozás, festékgyártás, vegyipar, elektronikai ipar. 7 Szulfidok és rokon vegyületek Szfalerit: a{100}, p{111}, p{1-11} a) tetraéderes termet; b) deltoiddodekaéderes termet Kalkopirit-csoport A csoport tagjai a régebben kettős szulfidoknak nevezett vegyületek közé tartoznak. Ezekben alapvetően kétféle fémes elem kapcsolódik az S-atomokhoz. A kalkopirit rácstípusa levezethető a szfaleritéből, ahol a Zn atomokat 1:1 arányban Cu

és Fe atomokra kell cserélni. További kation-helyettesítésekkel háromvagy akár négyféle kation is jelen lehet a szerkezetben kalkopirit gallit roquésit eskebornit CuFeS2 CuGaS2 CuInS2 CuFeSe2 tetragonális tetragonális tetragonális tetragonális Kalkopirit CuFeS2 Krist.: tetragonális Kristályai általában áltetraéderes jellegűek, legtöbbször a pozitív diszfenoid az uralkodó forma. A kristályok lapjai sokszor erősen rostozottak Uralkodó formák: {112}, {1-12}, {001}, {011} Ikrek {112} és {012} sz., melyek penetrációs vagy ciklikus típusúak Zömmel azonban vaskos, tömeges megjelenésű vagy hintéseket alkot. Fiz: hasadása {011} sz olykor észrevehető, jó; törése egyenetlen, kagylós; K = 3,5-4; S = 4,1-4,3; enyhén zöldes árnyalatú aranysárga, gyakran irizáló felülettel; karcolási pora zöldesfekete; friss törési felülete erős fémfényű, mely idővel bágyadttá válik. Tércsop: I-42d a = 5,28; c = 10,42; Z = 4 Ércmikr:

halványsárga, mely hamar sötétebb sárgára változik; gyengén anizotróp. Kém: szerkezetében magas hőmérsékleten számos fém megjelenhet (Zn, Sn, In stb.), melyek azonban a lehűlés során különböző ásványzárványok formájában szételegyednek. Földt.-előf: a leggyakoribb rézásvány, széles elterjedésben, változatos körülmények között képződik Egyaránt otthonos az előkristályosodás, kontakt metamorf, metaszomatikus, pegmatitos, végül a hidrotermás-teléres érctelepekben. Hintésekként ismert a rézporfíros ércesedésekben Ritkán üledékes eredetű A felszínközelben könnyen másodlagos rézásványokká alakul át (például malachit, azurit, kuprit). Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Parádsasvár, Rudabánya, Recsk, Pátka; Selmecbánya, Rozsnyó, Ötösbánya (SK), Kapnikbánya, Herzsabánya, Borsabánya, Óradna, Dognácska, Szászkabánya, Balánbánya (RO), Beregszász, Truskavec (UA), Příbram (CZ),

Trepča (YU), St. Andreasberg, Neudorf, Freiberg (D), Rio Tinto (E). Ásvtárs: pirrhotin, pentlandit (előkristályosodás), szfalerit, tetraedrit, jamesonit, sziderit, ankerit (metaszomatikus ércesedések), pirit, galenit, szfalerit, kalkozin, covellin, pirit, kvarc, kalcit, barit (hidrotermás ércesedések), pirit, pirrhotin, molibdenit (rézporfíros ércesedések). Felh.: a réz legfontosabb ércásványa Wurtzit-csoport A csoport névadójának, a wurtzitnak szfalerithez való viszonya hasonló a gyémánt és grafit szerkezeti rokonságához. Az alapvetően homöopoláros wurtzit-szerkezetekben az S-atomok hexagonális legtömöttebb illeszkedése valósul meg, a kationok tetraéderes pozícióban vannak. A tetraéderekből összeálló rétegek a ctengelyre merőlegesen A–B–A–B elrendeződésűek (ábra) A wurtzit és szfalerit egymással paramorf ásványok A wurtzit a szfalerittel ellentétben közönséges hőmérsékleten és nyomáson metastabil módosulat, mely

hevítéskor 1020 °C-ig megmarad. Ezen a hőmérsékleten viszont reverzibilisen szfaleritté alakul A paramorf átalakulás egyébként csak a wurtzit szfalerit irányban megy végbe. A greenockit szerkezete analóg a wurtzitéval. 8 Szulfidok és rokon vegyületek Wurtzit, hexagonális legtömöttebb illeszkedésű rács (fehér gömbök S-atomok, fekete gömbök Zn-atomok) wurtzit ZnS greenockit CdS cadmoselit CdSe hexagonális hexagonális hexagonális Wurtzit ZnS Krist.: hexagonális Piramisos kristályai ritkák (ábra), legtöbbször vaskos, gömbös-vesés tömegekben, sugaras szerkezetű kérgek formájában jelenik meg. Sokszor szorosan összenő szfalerittel Fiz: hasadása {11-20} sz jó; törése kagylós, egyenetlen; K = 3,5-4; S = 4-4,1; barna, fekete, karcolási pora barna; gyémánt- vagy fémfényű; átlátszatlan. Tércsop: P63mc a = 3,82; c = 6,26; Z = 2 Ércmikr: halványszürke, igen gyengén anizotróp; belső reflexiója jelentős, sárgásbarna. Kém:

a cinket legtöbbször Fe, Mn és Cd helyettesítheti Földt.-előf: hidrotermás ércesedések ritkább ásványa: Gyöngyösoroszi; Hodrusbánya (SK), Felsőbánya, Kapnikbánya, Illoba (RO), Mežica (SJ), Příbram (CZ), Potosi, Llallagua, Oruro (Bolívia). Felh.: a cink egyik forrása Wurtzit: o{0001}, l{50-51}, piramisos termet Nikkelin-csoport A csoportba tartozó ásványok általános képlete: AX, ahol A = Ni, Co, Fe, Pt, Pd, míg X = As, Sb, Bi, Se, Te. Az ide tartozó ásványok nikkelin-rácsúak, melyekben az X-atomok a hexagonális legtömöttebb illeszkedés szerint rendezettek (ábra). Az X-atomokat hat A-atom koordinálja oktaéderesen A nikkelin-típusú rácsokban a fémes kötés dominál, mely ezeknek az ásványoknak a fizikai tulajdonságait is meghatározza, például az elektromosságot és hőt jól vezetik. Érdekes, hogy a csoportba alapvetően nem a szorosabban vett szulfidok tartoznak, hanem sokkal inkább arzenidek (például a csoport névadója a

nikkelin), szelenidek, antimonidok, bizmutidok és telluridok. A kivételnek számító pirrhotin jellegzetessége, hogy legtöbb módosulatában „vashiány” mutatkozik, más szóval a vas pozíciói nincsenek teljesen betöltve a szerkezetben (ez a tény jelenik meg a kémiai képletében is). 9 Szulfidok és rokon vegyületek Nikkelin, hexagonális legtömöttebb illeszkedésű rács nikkelin freboldit breithauptit szoboljevszkit imgreit pirrhotin NiAs CoSe NiSb PbBi NiTe Fe1-xS hexagonális hexagonális hexagonális hexagonális hexagonális monoklin és hexagonális Nikkelin NiAs Krist.: hexagonális Kristályai igen ritkák, piramisos termetűek, általában vaskos, tömeges Fiz: nem hasad, törése egyenetlen, rideg; K = 5-5,5; S = 7,78; halvány rézvörös (vörösnikkelérc), szürkés árnyalattal; karcolási pora fekete, átlátszatlan, erős fémfényű, de idővel fénye bágyadtabbá válik. Tércsop: P63/mmc a = 3,60; c = 5,01; Z = 2. Ércmikr: halvány

rózsaszínű; élénk anizotrópia, erős bireflexió Kém: a Ni-t főként Fe és Co, míg az As-t Sb vagy S helyettesítheti. Földt.-előf: Ni-Co-tartalmú érctelepek jellegzetes ásványa: Dobsina (SK), Tiszovica, Plavisevica (RO), St Andreasberg, Annaberg, Schneeberg (D), Jáchymov (CZ), Talmessi (Irán), Bou Azzer (Marokkó), Sudbury (CAN). Ásvtárs: pirrhotin, kalkopirit, pentlandit, breithauptit, bizmutin, rammelsbergit, kobaltin, arzenopirit, gersdorffit, löllingit. Felh.: a nikkel egyik legfontosabb ásványa Pirrhotin Fe1-xS (x = 0–0,17) Krist.: monoklin (és hexagonális) Álhexagonális táblás vagy prizmás kristályai (ábra) önállóan vagy párhuzamosan összenőve bemélyedt bázislapú, rozettás halmazokat képeznek. Uralkodó formák: {0001}, {1010} Zömmel vaskos, tömeges megjelenésű Fiz: hasadása {0001} sz közepes, törése egyenetlen, kagylós, rideg; K = 3,5-4,5; S = 4,6-4,7; frissen bronzbarna, idővel sötétebb dohánybarnára vagy tarkára

futtatódik; karcolási pora szürkésfekete; ferromágneses sajátságú (magnetopirit); átlátszatlan, frissen erős fémfényű, később fénye bágyadtabbá válik. Tércsop: A2/a a = 12,81; b = 6,87; c = 11,88; β = 117,3 °; Z = 32 Ércmikr: halványbarna, rózsaszín árnyalással; erősen anizotróp; pleokroizmusa jelentős (sárgásbarna színárnyalatokban változik). Kém: általában tiszta, legtöbbször Ni-t vagy Cu-t tartalmaz, melyet általában a pentlanditnak és kalkopiritnek zárványokként történő jelenléte okoz. Földt.-előf: változatos földtani viszonyok és széles hőmérsékleti határok között képződhet Legnagyobb tömegei az előkristályosodás során jönnek létre és bázisos magmatitokhoz kapcsolódnak. Ismert pegmatitokban, magas hőmérsékletű hidrotermás ércesedésekben, metaszomatikus érctelepekben, illetve metamorfitokban is. Üledékes eredettel ritkán fordul elő. Fontosabb lelőhelyek bázisos magmatitokban: Szarvaskő,

Egerbakta, Nemesgulács; Breaza, Holbák (RO), Falun (S), Outokumpu (SF), Pecsenga, Norilszk (RUS), Sudbury (CAN). Hidrotermás ércesedésekben: Nagybörzsöny, Recsk; Pernek, Rozsnyó, Alsósajó (SK), Herzsabánya, Óradna (RO), Trepča (YU), Dalnyegorszk (RUS). Ásvtárs: pirit, kalkopirit, pentlandit, kubanit, magnetit, nikkelin, ilmenit, szfalerit. Felh.: a nikkel egyik fontos ércásványa (a gyakori pentlandit-tartalom miatt) 10 Szulfidok és rokon vegyületek Pirrhotin: c{0001}, m{10-10}, u{40-41}, s{10-11}, táblás termet Az alosztály egyéb ásványai A covellin-típusú szerkezetekben CuS4-tetraéderek dupla rétegei kapcsolódnak egymáshoz S–S kötésekkel. Mivel ezek a kötések gyengébbek, mint a Cu–S kötések, ezért a szerkezet rétegrácsos jellegű Ezzel szemben a cinnabaritnak a c-tengely irányában elhelyezkedő, –Hg–S–Hg–S– felépítésű spirális lánca van (.ábra) Cinnabarit spirális lánca (c-tengelyre merőleges vetület) (fehér

gömbök S-atomok, fekete gömbök Hg-atomok) covellin cinnabarit millerit enargit luzonit famatinit sztannin CuS HgS NiS Cu3AsS4 Cu3AsS4 Cu3SbS4 Cu2FeSnS4 hexagonális trigonális trigonális rombos tetragonális tetragonális tetragonális Covellin CuS Krist.: hexagonális Kristályai hexagonális táblák (ábra), de gyakoribbak finom pikkelyes vagy tömött halmazai, porszerű hintései. Fontosabb formák: {0001}, {10-10}, {10-11} Fiz: hasadása {0001} sz kitűnő, lemezkéi rugalmasak; K = 1,5-2; S = 4,6-4,7; sötét indigókék (rézindigó), kékesfekete, sokszor erősen irizál (aranysárga, mélyvörös színekben), karcolási pora fekete; átlátszatlan, fémes fényű vagy fénytelen. Tércsop: P63/mmc. a = 3,79; c = 16,34; Z = 6 Ércmikr: halványszürke vagy tintakék; igen intenzív anizotrópia, erős bireflexió (tintakék–narancssárga–rézvörös) jellemzi. Földt.-előf: alapvetően rézérctelepek oxidációs-cementációs zónájának jellegzetes ásványa

(főként kalkopirit, bornit, kalkozin átalakulása során képződik), de olykor elsődleges képződéssel is megjelenik (például vulkáni exhalációval). Fontosabb lelőhelyek: Rudabánya, Recsk; Rozsnyó, Vashegy, Hnyustya (SK), Szászkabánya, Dognácska, Újmoldova (RO), Bor, Majdanpek (YU), Cornwall (GB), Jáchymov (CZ), Vezúv (I), Butte (Montana), Bisbee (Arizona) (USA). Ásvtárs: kalkozin, digenit, kalkopirit, tetraedrit, bornit, kuprit, enargit, malachit. Felh.: a réz egyik ércásványa 11 Szulfidok és rokon vegyületek Covellin: c{0001}, s{10-11}, táblás termet Cinnabarit HgS Krist.: trigonális Kristályai prizmásak, romboéderesek vagy táblásak (ábra) Fontosabb formák: {0001}, {1010}, {10-11} Kristályai igen sokszor formákban gazdagok, a romboéderek, dipiramisok vagy trapezoéderek nagy számban fejlődhetnek ki. Ikrek {0001} sz penetrációsak Leggyakrabban finom kristályos halmazok, hintések, bekérgezések, vagy porszerű halmazok formájában

jelenik meg. Fiz: hasadása {10-10} sz kitűnő, K = 2-2,5; S = 8,1-8,2; cinóbervörös (jól kristályos megjelenésben sötétvörös), színe fény hatására sötétedik; karcolási pora cinóbervörös; jól kristályos megjelenésében gyémántfényű, egyébként fénytelen; átlátszó, áttetsző. Tércsop: P3121 a = 4,14; c = 9,59; Z = 3 Polmikr: vörös, optikailag egytengelyű, pozitív Ércmikr: fehér, kékesfehér; erős anizotrópia, gyenge bireflexió, igen erős, vérvörös belső reflexió jellemzi. Kém: legtöbbször tiszta HgS. Földt.-előf: alacsony hőmérsékleten (100 °C alatt) képződik, az utolsóként kivált hidrotermás szulfidok között jelenik meg. Gyakran recens utóvulkáni folyamatokhoz (például szolfatára-működéshez), vagy hévizes eredetű kiválásokhoz kapcsolódik. Sokszor más Hg-tartalmú ásványok (főként Hg-tartalmú fakóércek) mállása során jön létre érctelepek oxidációs-cementációs zónájában. Fontosabb

lelőhelyek hidrotermás ércesedésekben és oxidációs-cementációs zónákban: Rudabánya, Martonyi, Gyöngyösoroszi, Pátka, Budapest; Selmecbánya, Körmöcbánya, Alsósajó, Aranybánya, Ötösbánya, Gölnicbánya, Rákosbánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagyompoly (RO), Vüsk, Borkút (UA), Avala (YU), Idrija (SLO), Almaden (E), Kína, USA. Vulkáni utóműködési folyamatok alacsony hőmérsékletű kiválásaiban: Fony, Gyöngyössolymos, Sárospatak, Rátka; Csíkszentimre, Hargitafürdő, Csíkmadaras (RO), Opálbánya (SK). Ásvtárs: antimonit, tetraedrit, szfalerit, galenit, markazit, pirit, realgár, kvarc, barit, kalcit (hidrotermás ércesedések), realgár, opál, markazit, antimonit (alacsony hőmérsékletű vulkáni utóműködési folyamatok). Felh.: a higany legfontosabb ércásványa Cinnabarit: c {0001}, a{10-11}, M{10-10}, g{10-12}, f{20-25}, n{20-21}, romboéderes termet II. D alosztály Fém : kén arány < 1 : 1 Ebben az alosztályban a

fém : kén (tellúr/szelén) arány < 1 : 1 (általában 3 : 4 és 2 : 3, illetve < vagy = 1 : 2). A diszulfidok között jellegzetes szerkezeti motívum jelenik meg, mely egy háromdimenziós M hálózatból és különálló S2-csoportokból áll (az S–S atomtávolság csak 2,05 Å, ami erős kovalens kapcsolatot jelez). Ilyen S2csoportok vannak a pirit-rácsban, ahol az M = Fe, Mn, Co, Ni stb, illetve a markazit-rácsban, ahol az M (hasonlóan a pirithez) Fe, Co, Ni stb. lehet Amíg azonban a pirit-rács a kősórácsból vezethető le, tehát lapon centrált kockarács, addig a markazit és rokonsága rombos térben centrált rácsot alkot. Kisebb számban, de ismerünk az alosztályban láncszerkezetű, illetve rétegrácsos felépítésű szulfidokat is. Antimonit-csoport A csoport tagjainak rácsa ∞ (Sb4S6) / (Bi4S6) kettős láncokból épül föl. A láncon belül minden Sb / Bi atomnak 3 kén szomszédja van, melyek az egyik oldalon háromszögben rendeződnek el

(ábra) Az SbS3 / BiS3 – csoportok váltakozó összeállása eredményezi az (Sb4S6) / (Bi4S6) szalagszerkezetet. A szalagok hossziránya a c-tengellyel párhuzamos. A szerkezetnek megfelelően a csoport tagjai legtöbbször a c-tengellyel párhuzamos, 12 Szulfidok és rokon vegyületek nyúlt oszlopos vagy tűs kristályokként jelennek meg, hasadásuk {010} sz. kitűnő Ugyanakkor kristályaik kitűnően siklathatók a (010) sík szerint. Antimonit kettős lánca (c-tengellyel párhuzamos nézet) (fehér gömbök Sb-atomok, fekete gömbök Sb-atomok) antimonit antimonszelit bizmutin guanajuatit Sb2S3 Sb2Se3 Bi2S3 Bi2Se3 rombos rombos rombos rombos Antimonit Sb2S3 Krist.: rombos Kristályai nagyon gyakoriak, nyúlt oszlopos vagy tűs termetűek A prizmás alkatot eredményező leggyakoribb {110} forma legtöbbször erősen rostozott. A prizmákat lezáró piramisos formák sokszor hiányoznak, a kristályok végei nincsenek rendesen kifejlődve. Uralkodó formák: {110},

{010}, {111}, {210} Jellegzetesek a prizmás kristályok kusza összenövései, illetve sugaras halmazokban történő elrendeződései. Sokszor vaskos, tömeges, vagy finom szemcsés halmazokat alkot. Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, hasadási lemezkéi rugalmasak; transzlációja ugyancsak a (010) sík szerinti, a c-tengely irányában, a szalagszerkezet mentén jön létre (kristályai ezért olykor görbültek, hullámosak); olvadáspontja alacsony, már gyertyalángban megolvad; K = 2; S = 4,63; frissen világos ólomszürke, idővel levegőn felülete sötétebbé, feketévé válik, ritkán pedig irizáló; karcolási pora ólomszürke; átlátszatlan, fémfényű (friss felületén erősen fémfényű). Tércsop: Pbnm. a = 11,22; b = 11,31; c = 3,83; Z = 4 Ércmikr: szürkésfehér, igen erős anizotrópia és bireflexió jellemzi Kém.: általában tiszta, kis mennyiségben Bi-t, Se-t és As-t tartalmazhat Földt.-előf: hidrotermás-teléres ércesedések, illetve

metaszomatikus érctelepek alacsony hőmérsékleten képződő ásványa. A vulkáni utóműködés során az utolsóként képződő szulfidok egyike (cinnabarittal, realgárral, markazittal együtt). Felszínközelben az antimonit könnyen Sb-oxidokká alakul át Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Rudabánya, Lovasberény, Nadap, Gyöngyössolymos, Erdőbénye, Rátka; Selmecbánya, Körmöcbánya, Aranybánya, Aranyidka, Opálbánya, Pernek, Csucsom, Magurka, Dubrava (SK), Szalónak (A), Felsőbánya, Kapnikbánya, Herzsabánya, Erzsébetbánya (RO), St. Andreasberg, Wolfsberg (D), Příbram (CZ), Kína, Japán, Bolívia. Ásvtárs: markazit, pirit, realgár, auripigment, cinnabarit, bournonit, szfalerit, tetraedrit, kalcit, barit, kvarc. Felh.: az antimon legfontosabb ércásványa, fontos ötvözőfém, de felhasználja még a vegyipar, festékipar és gumiipar is. Bizmutin Bi2S3 Krist.: rombos Kristályai nyúlt oszlopos vagy tűs termetűek Gyakoribb

formák: {110}, {010} és {111} Jellegzetesek a tűs kristályok kusza összenövései. Többnyire vaskos, tömeges, illetve finom szemcsés halmazokat alkot. Fiz: hasadása {010} sz kitűnő, hasadási lemezkéi rugalmasak; gyertyalángban könnyen megolvad; K = 2; S = 6,8; frissen ónfehér vagy világos ólomszürke, de idővel felülete sötétebbé, feketévé válik; karcolási pora ólomszürke; átlátszatlan, fémfényű (friss felületén erősen fémfényű). Tércsop: Pbnm a = 11,14; 13 Szulfidok és rokon vegyületek b = 11,30; c = 3,98; Z = 4. Ércmikr: fehér; erős anizotrópia, antimonitnál gyengébb bireflexió Kém: a Bi-t Sb, míg a ként olykor Se helyettesíti. Vált: horobetsuit (Sb-tartalmú) Földt.-előf: hidrotermás ércesedésekben és pegmatitokban otthonos: Nagybörzsöny; Dobsina, Dubrava (SK), Rézbánya, Oravica, Vaskő (RO), Cumbria, Cornwall (GB), Schneeberg, Altenberg (D), Kína, Japán, Bolívia, Mexikó. Ásvtárs: arzenopirit,

termésbizmut, kalkopirit, pirit, tetraedrit, pirrhotin Felh.: a bizmut legfontosabb ércásványa, fontos ötvözőfém, de felhasználja a vegyipar, üvegipar és az egészségügy is. Tetradimit-tsumoit család Ebbe a családba alapvetően szelenidek és telluridok tartoznak. Rétegszerkezetüknek megfelelően elsősorban leveles-pikkelyes halmazokként jelennek meg. Hasadásuk a rétegekkel párhuzamosan kitűnő (a rétegek között gyenge van der Waals kötőerő hat), élénk fémfényűek és kis keménységűek. Te- és Se-tartalmú ércesedések jellegzetes, de szinte mindig kis mennyiségben megjelenő ásványai. Közülük számos ásványt kárpáti lelőhelyeken fedeztek föl (pilsenit, tetradimit, telluronyevszkit). pilsenit tellurobizmutit tetradimit ingodit tsumoit nyevszkit ikunolit Bi4Te3 Bi2Te3 Bi2Te2S Bi2TeS BiTe BiSe Bi4SeS2 trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális trigonális Molibdenit-csoport A molibdenit és a rokon

ásványok szerkezete jellegzetes rétegrács. A Mo 3+3 kénatommal van koordinálva trigonális prizma formájában, illetve minden kénatomot 3 Mo-atom vesz körül. A bázislappal párhuzamosan a 3 atomsíkból (S–Mo–S) álló hexagonális rétegek szendvicsszerűen helyezkednek el (ábra). A szomszédos rétegeket egymással gyenge van der Waals kötőerők tartják össze. Lemezes vagy pikkelyes megjelenésük, bázislappal párhuzamos kiváló hasadásuk és kis keménységük egyaránt ennek a rétegszerkezetnek köszönhető. Molibdenit, három atomsíkból álló hexagonális rétegek molibdenit tungsztenit MoS2 WS2 hexagonális hexagonális 14 Szulfidok és rokon vegyületek Molibdenit MoS2 Krist: hexagonális. Hexagonális, {0001} sz vékony táblás kristályai nem ritkák (ábra) A bázislapon sokszor háromszögű vagy tollas vonalazottság figyelhető meg. Gyakoribb azonban fóliaszerű vagy finom szemcsés, pikkelyes halmazok formájában. Fiz: hasadása

{0001} sz kitűnő, lemezkéi hajlíthatók, de nem rugalmasak; K = 1-1,5; S = 4,6-4,7; ólomszürke, karcolási pora ólomszürke; átlátszatlan, fémfényű. Tércsop: P63/mmc a= 3,16; c = 12,29; Z = 2. Ércmikr: fehér, erősen pleokróos és anizotróp Kém: tiszta, olykor kevés Re-t tartalmaz Földt.-előf: széles elterjedtségű granitoidokban, pegmatitokban, magas hőmérsékletű hidrotermás kiválásokban, kontakt metamorf és porfíros ércesedésekben. Fontosabb lelőhelyek: Nadap, Sukoró, Recsk; Rézbánya, Szászkabánya, Újmoldova, Ditró (RO), Cseh-Szász érchegység (D, CZ), Cumberland, Cornwall (GB), Ural-hg. (RUS), Climax, Colorado (USA). Ásvtárs: kassziterit, scheelit, ortoklász, muszkovit, turmalin (pegmatitok), arzenopirit, volframit, topáz, fluorit, kassziterit, magnetit, zinnwaldit (magas hőmérsékletű hidrotermás ércesedések). Felh.: a molibdén (és a rénium) legfontosabb ércásványa, fontos ötvözőfém, de felhasználja az elektronikai

ipar, vegyipar és festékipar is. Molibdenit: c{0001}, u{10-14}, s{20-25}; táblás termet Pirit–markazit család A pirit-típusú szerkezetek a kősórácsból vezethetők le, ahol valamilyen fématom van a Na+ pozíciójában, illetve kovalens kötést tartalmazó, súlyzószerű S2 (As2, Sb2 és Se2) -csoportok a Cl– helyén (.ábra) Általános képletük: XY2, ahol X = Fe, Co, Ni, Mn, Pt stb., míg Y = S, Se, As, Sb A pirit-család ásványait hagyományosan „kovandok” néven említik. Ezek fizikai jellemzői: általában világos szín, mely leginkább sárgarézsárga vagy ónfehér, erős fémes fény, a szulfidok közötti legnagyobb keménység (5–6-os), végül ridegek, acéllal megütve szikráznak. E sajátságoknak alapvetően a tömött rácsilleszkedés az oka, melyet a szerkezetükben előforduló, zömmel kicsi (0,7–0,8 Å átmérőjű) kationok (Fe, Ni és Co) tesznek lehetővé. Az FeS2 rombos polimorfjában, a markazitban a pirithez hasonlóan

S2-csoportok vannak, de a Featomok rombos, térben centrált rácsot alkotnak (.ábra) Ha a súlyzószerű, kettős anioncsoportban az elemek azonosak a szimmetria rombos, ha viszont különböznek – S2 helyett AsS vagy SbS szerepel – a rács szimmetriája lecsökken, és monoklin vagy triklin rács jön létre. Az arzenopirit szerkezete a markazitból vezethető le, melyben minden második kénatomot As-atom helyettesít az S2-csoportban (ábra). A kobaltincsoport tagjai piritrácsúak, melyekben minden második kénatomot As/Sb helyettesít, így az S2-csoportok helyett As–S vagy Sb–S párok szerepelnek. A markazit, arzenopirit és kobaltin, illetve rokon ásványaik (a szorosabban vett pirit-csoport tagjaihoz hasonlóan) szintén a „kovandok” sorába tartoznak. Pirit, kősó-típusú rács súlyzószerű S2-csoportokkal (a); Markazit, rombos térben centrált rács (b) 15 Szulfidok és rokon vegyületek Arzenopirit, markazitból származtatható rács (minden

második S-atomot As-atomok foglalnak el) Pirit-csoport pirit vaesit cattierit hauerit krutait sperrylit FeS2 NiS2 CoS2 MnS2 CuSe2 PtAs2 köbös köbös köbös köbös köbös köbös Pirit FeS2 Krist.: köbös Kristályai legtöbbször hexaéderes {100}, pentagondodekaéderes {210} vagy oktaéderes {111} habitusúak (a pentagondodekaédert esetenként piritoédernek is nevezik, annyira jellegzetes forma piritkristályokon) (.ábra) A megfigyelt kristályformák száma száznál több, olykor egy kristályon 5–10 forma is kombinálódhat. Elterjedtebb formák: {100}, {111}, {210}, {321}, {421} Pentagondodekaéderes kristályok gyakori penetrációs ikre a vaskeresztiker, melynél az ikertörvény {110} szerinti (.ábra) A kristályok lapjai sokszor erősen rostozottak. Olykor megfigyelhetők torz kristályai, melyek a hexaéder erőteljes torzulásából prizmás, vagy tűs jelleget öltenek. Legtöbbször vaskos, tömeges, hintett, ritkábban sugaras-rostos, vagy gömbösvesés

(ez utóbbiak esetén gyakori a markazittal való szoros összenövés) Számos ásvány után képez pszeudomorfózát. Fiz: rosszul hasad, törése egyenetlen, kagylós; K = 6-6,5; S = 4,8-5,0; friss felületén világos aranysárga, idővel felszínén tarka futtatás jelenhet meg; karcolási pora zöldesfekete; átlátszatlan, friss törési felületén erősen fémfényű. Tércsop: Pa3 a = 5,41; Z = 4 Ércmikr: világossárga, izotróp, de olykor gyengén anizotróp (például az As-tartalmú változatok). Kém: legtöbbször tiszta, a vasat főként Ni és Co, kisebb mennyiségben Zn, Ag, Tl, míg a ként As és Se helyettesítheti. Vált: bravoit (Ni-tartalmú), dollárpirit (lapos, érme alakú pirit–markazit összenövés), melnyikovit/gélpirit (gömbös-vesés megjelenésű, pirit–markazit összenövés). Földt.-előf: a legközönségesebb és legelterjedtebb szulfidásvány Szinte minden földtani környezetben megjelenhet. Így bázisos magmatitokban az

előkristályosodás során, intermedier és savanyú magmatitokban, pegmatitokban, a hidrotermás ércképződés minden szakaszában, kontakt metamorf és metaszomatikus érctelepekben, üledékes környezetekben, ahol jelenléte reduktív viszonyokat jelez (karbonátos kőzetek, evaporitok, széntelepek), illetve metamorf folyamatok során. Felszínközelben különböző vas-oxidokká (goethit, hematit, lepidokrokit), illetve jarosittá és gipsszé mállik el. Néhány ismertebb lelőhely: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Rudabánya, Recsk, Komló, Esztergom, Budapest, Alsótelekes; Selmecbánya, Körmöcbánya, Aranybánya, Hnyustya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Tőkés, Óradna, Dognácska, Vaskő, Verespatak, Bucsum Izbica (RO), Navajun, Rio Tinto (E), Rio Marina, Elba-sz. (I), Huanzala (Peru) Ásvtárs: kalkopirit, pirrhotin, pentlandit, magnetit (előkristályosodás), galenit, szfalerit, kalkopirit, markazit, kalcit, kvarc, barit (hidrotermás ércesedések), markazit,

millerit, kalcit (üledékes környezet). 16 Szulfidok és rokon vegyületek Felh.: a kén egyik fontos nyersanyaga, legnagyobb mennyiségben kénsavgyártásra hasznosítják (ennek melléktermékeként az esetlegesen jelenlévő talliumot és szelént is kinyerik). Pirit: a{100}, e{210}, o{111}, s{321}; u{212}, f{310}, h{410}, k{520}, v{650}, θ{430}; a) hexaéderes termet; b-c) pentagondodekaéderes termet; d) oktaéderes termet; e) bonyolult kombináció gömbszerű termetet eredményez; f) vaskeresztiker, két pentagondodekaéder {110} szerinti penetrációs ikre Kobaltin-csoport gersdorffit ullmannit kobaltin willyamit platarzit irarzit NiAsS NiSbS CoAsS CoSbS PtAsS IrAsS köbös köbös rombos (álköbös) rombos (álköbös) köbös köbös Kobaltin CoAsS Krist.: rombos (álköbös) Álpentagondodekaéderes {210} és álhexaéderes {100} kristályai nem gyakoriak (.ábra) Alapvetően vaskos, tömeges, vagy szemcsés halmazok formájában ismert Fiz: hasadása {100}

sz jó, törése egyenetlen; K = 5,5, S = 6,3; friss törési felületén ezüstfehér, idővel felszíne sötétedik, acélszürke lesz; karcolási pora fekete; átlátszatlan, erős fémfényű. Tércsop: Pca21 a = 5,58; b = 5,58; c = 5,58; Z = 4 Ércmikr: fehér, rózsaszín árnyalással; izotróp, de olykor gyengén anizotróp is lehet. Kém: a Co-ot általában Ni és Fe, míg az As-t Sb helyettesítheti. Földt.-előf: magas hőmérsékletű hidrotermás, illetve kontakt metamorf Co-Ni-ércesedések jellegzetes ásványa: Oravica, Lippa (RO), Hnyustya (SK), Annaberg, Schneeberg (D), Tunaberg, Riddarhyttan (S), Skutterud (N), Bou Azzer (Marokkó), Cobalt, Ontario (CAN). Ásvtárs: arzenopirit, gersdorffit, ullmannit, pirit, löllingit, nikkelin, kalkopirit, pirrhotin. Felh.: a kobalt legfontosabb ércásványa 17 Szulfidok és rokon vegyületek Kobaltin: e{210}, p{111}, a{100} a) áloktaéder-álpentagondodekaéder középkristály; b) álhexaéderes termet

Markazit-csoport markazit ferroszelit frohbergit löllingit szafflorit rammelsbergit FeS2 FeSe2 FeTe2 FeAs2 CoAs2 NiAs2 rombos rombos rombos rombos rombos rombos Markazit FeS2 Krist.: rombos Gyakori kristályai táblás, prizmás vagy piramisos termetűek (ábra) Uralkodó formák: {110}, {011}, {001}, {013}. Ikerkristályok {110} sz közönségesek: lepke alakú kontakt ikrek, csillag vagy dárda alakú többszörös ikrek (dárdakovand) (ábra), poliszintetikus ikrek (fésűskovand). Sokszor vaskos tömegek, gömbösvesés, cseppköves halmazok, illetve rostos szerkezetű bekérgezések a jellemző megjelenései Igen gyakran pirittel nő össze. Számos ásvány képez pszeudomorfózát markazit után Fiz: hasadása {110} sz rossz, törése egyenetlen; K = 6-6,5; S = 4,89; világos aranysárga (friss törési felületén sárgás árnyalatú ezüstfehér, mely idővel enyhén zöldes árnyalatú lesz), felülete sokszor irizáló; karcolási pora sötétszürke vagy fekete;

átlátszatlan, erős fémfényű. Tércsop: Pmnn a = 4,43; b = 5,41; c = 3,38; Z = 2 Ércmikr: világossárga (pirit mellett kevésbé sárga), élénk anizotrópia, erős bireflexió jellemzi. Kém: rendszerint tiszta, csupán a ként helyettesítheti kevés Se vagy Te. Földt.-előf: a legtöbb markazit felszínközeli kialakulású Mindig alacsony hőmérsékleten képződik, főként savas oldatokból. A markazitnál stabilisabb pirit magasabb hőmérsékleten képződik, lúgos vagy kisebb mértékben savas oldatokból. Alacsony hőmérsékletű hidrotermás rendszerek, illetve hévizes kiválások jellegzetes ásványa. Igen elterjedt üledékes képződéssel is (például agyagos üledékekben, széntelelepekben), gyakran alkot pszeudomorfózát ősmaradványok után. Igen instabil, könnyen elmállik különböző szulfátásványokká, illetve vas-oxidokká. Fontosabb lelőhelyek: Gyöngyösoroszi, Mátraszentimre, Rudabánya (hidrotermás érctelepek), Ajka, Tatabánya

(széntelepek), Rezi, Cserszegtomaj, Miskolc, Budapest (hévizes kiválások); Selmecbánya, Körmöcbánya Aranybánya (SK), Herzsabánya, Felsőbánya, Erzsébetbánya (RO). Ásv.társ: antimonit, pirit, szfalerit, galenit, realgár, kvarc, kalcit, barit (hidrotermás ércesedések), pirit, millerit, kalcit (üledékes környezetek). Markazit: p{001}, m{110}, l{011}, b{013}, táblás termet 18 Szulfidok és rokon vegyületek Markazit, {110} szerinti poliszintetikus iker (dárdakovand megjelenés) Arzenopirit-csoport arzenopirit gudmundit glaukodot FeAsS FeSbS (Co,Fe)AsS monoklin monoklin monoklin Arzenopirit FeAsS Krist.: monoklin Az {101} sz prizmás, illetve az {101} és {120} formák hasonló mértékű kifejlődése révén piramisos kristályai álrombos alkatúak (.ábra) Gyakran alkot ikreket {120} és {101} sz, melyek kereszt alakúak (két egyénből állók) (.ábra), csillag alakúak (három egyénből állók), illetve a markazithoz hasonlóan dárda alakúak.

Legtöbbször vaskos, tömeges vagy szemcsés halmazokként jelenik meg Fiz: hasadása {101} sz jó, törése egyenetlen; K = 5,5-6; S = 6,0-6,2; frissen ezüstfehér, idővel felülete acélszürkévé válik; karcolási pora fekete; átlátszatlan, frissen erős fémfényű, fénye később bágyadttá válik. Tércsop: P21/c a = 5,74; b = 5,67; c = 5,78; β = 112,3°; Z = 4. Ércmikr: fehér, élénk anizotrópia, gyenge bireflexió jellemzi Kém: a vasat többkevesebb Co (átmenet a glaukodot irányába), míg az As-t Sb helyettesítheti (átmenet a gudmundit felé) Vált: danait (Co-tartalmú). Földt.-előf: a leggyakoribb arzéntartalmú szulfidásvány, széles hőmérsékleti határok között (a pegmatitostól a késői hidrotermás kiválásokig) előfordul. Leginkább azonban a közepes vagy magas hőmérsékletű hidrotermás ércesedésekben jelenik meg. Gyakori magas hőmérsékletű arany–kvarctelérekben, kassziterites ércesedésekben, illetve kontakt metamorf

ércelőfordulásokban. Fontosabb lelőhelyek: Nagybörzsöny, Irota; Pernek, Vashegy, Rozsnyó, Dobsina, Csucsom (SK), Óradna, Herzsabánya, Borsabánya, Oravica, Csiklova (RO), Trepča (YU), Freiberg, Altenberg (D), Tunaberg, Sala (S), Cornwall (GB), Cobalt, Ontario (CAN). Ásvtárs: kobaltin, gudmundit, skutterudit, löllingit, kobaltin, szfalerit, kassziterit, volframit, termésarany. Felh.: gyakori kobalttartalma miatt hasznosítják Arzenopirit: m{110}, u{014}, α{0.124} a) ék alakú kristály; b) {101} szerinti penetrációs iker 19 Szulfidok és rokon vegyületek II. E alosztály Szulfosók (komplex szulfidok) (S : As, Sb, Bi = x) A szulfosók a legújabb felfogás szerint a szerkezetben lévő trigonális piramisok alapján különíthetők el el a többi szulfidtól. Ezek az [AsS3]3–, [SbS3]3– és [BiS3]3– összetételű trigonális piramisok tehát a szulfosók szerkezetének alapvető építőelemei. A három kénatom az alaplapon helyezkedik el, míg a

félfémek a piramis csúcsában vannak. Más típusaikban (As,Sb,Bi)S6 összetételű oktaéderes csoportok is találhatók Csoportosításuk részben kémiai-szerkezeti alapon, részben a PbS és SnS alaptípusok, illetve azok keveredéséből előálló, ún. homológ-sorok alapján történik. A fajok számában gazdag szulfosók közül csak kevés jelenik meg nagy mennyiségben a természetben. Általában ritkaságként figyelhetők meg más, közönséges szulfidok (például galenit, kalkopirit, antimonit, bizmutin) társaságában. Komoly gazdasági jelentősége a nagyszámú szulfosók közül jelenleg csak a fakóérceknek (tetraedrit-csoport tagjai) van. Többnyire tűs-szálas vagy táblás-leveles kristályhalmazokként fordulnak elő Szerepük az ércesedések genetikai vizsgálatánál sokszor nagy fontosságú. Beható tanulmányozásuk ugyanis elősegítheti az ércképződési szakaszok pontosabb megállapítását. Szulfosók AsS3, SbS3 és BiS3 piramisokkal

Tetraedrit-csoport (fakóércek) A tetraéderes rácsszerkezet tárgyalásánál kettőzött élhosszúságú szfalerit-cellákból indulunk ki, melyben 32 ZnS-nek van helye. Ebben a tetraedrit-csoport két legfontosabb tagjánál (tetraedrit, tennantit) a nyolc Zn-atom helyére Sb-, illetve As-atomok kerülnek, a többi 24 helyet pedig Cu-atom tölti be. A rács kénatomszáma lecsökken: a 32 kénatomból 8 oly módon válik feleslegessé, hogy az Sb- és As-atomokat (eltérően a szfalerit-szerkezettől) csak 3 kénatom veszi körül. Ez cellánként 24 kénatomnak felelne meg, ennél azonban kettőnél több van. A kén oktaéderesen van koordinálva 6 Cu-atommal és tetraéderesen Cu3As/Cu3Sb csoportokkal. Az Sb/As-atom 3 kénatomhoz kapcsolódik trigonális piramisos elrendezés formájában A Cuatomok tetraéderes és trigonális koordinációban helyezkednek el A szerkezetben az Sb/As-atomok bármilyen arányban helyettesíthetik egymást. A Cu helyére pedig számos fém

beépülhet: Fe, Ag, Zn, Hg, Mn stb A fakóércekben lévő kation-helyettesítések több fizikai sajátságban (reflexióképesség, szín, karcolási por színe) jól nyomon követhetők. A tetraedrit-csoport tagjai számos fém régóta ismert legfontosabb ásványai közé tartoznak, így nagy a gazdasági jelentőségük. tetraedrit tennantit freibergit goldfieldit Cu12[S(SbS3)4] Cu12[S(AsS3)4] (Ag,Cu)12(Fe,Zn)2[S(SbS3)4] Cu12[S(Te,As)S3)4] köbös köbös köbös köbös Tetraedrit Cu12[S(SbS3)4] Krist.: köbös Kristályai jellegzetesen tetraéderes termetűek, nevét is innen kapta (ábra) Fontosabb formák: {111} tetraéder, {110} rombdodekaéder és {211} triakisztetraéder (.ábra) Általában vaskos, tömeges, vagy szemcsés halmazokként fordul elő. Kontakt és penetrációs ikrek {111} sz közönségesek (ábra) Fiz: hasadása nincs, törése kagylós, egyenetlen; rideg; K = 3-4,5 (kémiai összetétellel változik); S = 4,6-5,1 (a kémiai összetétel

függvényében változik); fakó acélszürke (fakóérc) vagy fekete; karcolási pora fekete, sötétbarna vagy vörösesbarna (függ a kémiai összetételtől); átlátszatlan, erős fémfényű, idővel fénye bágyadtabbá válik. Tércsop.: I-43m a = 10,32; Z = 2 Ércmikr: világosszürke; izotróp, néha belső reflexiója van, mely vörös és barna árnyalatokat mutat. Kém: teljes szilárd oldatsor létezik a tetraedrit, tennantit és freibergit között A Cu-t számos elem helyettesítheti, a legfontosabbak: Fe, Ag, Zn, Hg, Bi, Cd, Mn, ritkábbak Co, Ni, V. Az Sb-t As, ritkábban Te, Se, Bi vagy Ge helyettesítheti. Vált: schwazit (Hg-tartalmú), annivit (Bi-tartalmú) Földt.-előf: a leggyakoribb szulfosó, általánosan elterjedt hidrotermás, metaszomatikus és kontakt metamorf ércesedésekben. Néhány lelőhely: Gyöngyösoroszi, Recsk, Rudabánya; Selmecbánya, Aranybánya, Úrvölgy, Libetbánya, Alsósajó, Rozsnyó, Ötösbánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya,

Herzsabánya, Botesbánya, Oravica, Újmoldova, Rézbánya (RO), Beregszász (UA), Brixlegg (A), Freiberg, Annaberg (D), Jáchymov (CZ), Butte (Montana), (USA), Tsumeb (Namíbia). Ásvtárs: tennantit, freibergit, pirit, galenit, szfalerit, kalkopirit, arzenopirit, pirrhotin, kvarc, barit, kalcit. Felh.: számos fém és félfém (Cu, Ag, Zn, Sb, As, Te, Hg, Bi stb) alapvető fontosságú ércásványa 20 Szulfidok és rokon vegyületek Tetraedrit: p{111}, o{100}, d{110}, q{112}, q{11-2}, x{123} a) tetraéderes termet; b) triakisztetraéderes termet; c) két tetraéder penetrációs ikre Tennantit Cu12[S(AsS3)4] Krist.: köbös Tetraéderes kristályai közönségesek, hexaéderei ritkábbak Általában vaskos, tömeges vagy szemcsés halmazokként ismert. Kontakt és penetrációs ikrek {111} sz közönségesek Fiz: nincs hasadása, törése kagylós, egyenetlen, rideg; K = 4; S = 4,6-4,7; acélszürke, fekete, karcolási pora fekete; átlátszatlan, fémfényű. Tércsop: I-43m

a = 10,32; Z = 2 Ércmikr: világosszürke (olykor gyengén kékeszöld árnyalatú), izotróp. Kém: teljes szilárd oldatsor létezik a tetraedrit, tennantit és freibergit között A Cu-t sokféle elem helyettesítheti, a legfontosabbak: Fe, Ag, Zn, Hg, Bi, Cd, Mn stb. Az As-t legtöbbször Sb, ritkán Te és Se helyettesítheti. Földt.-előf: általánosan elterjedt hidrotermás és kontakt metamorf ércesedésekben Néhány lelőhely: Recsk, Parádfürdő, Rudabánya; Hodrusbánya, Libetbánya, Aranybánya (SK), Aranyosbánya, Hondol (RO), Freiberg, Annaberg (D), Cornwall (GB ), Lengenbach (CH). Ásvtárs: tetraedrit, freibergit, pirit, galenit, szfalerit, kalkopirit, arzenopirit, kvarc, barit, kalcit. Felh.: számos fém és félfém (Cu, Ag, Zn, Sb, As, Te, Hg, Bi stb) fontos ércásványa Egyéb, fontosabb szulfosók proustit pirargirit xantokon pirosztilpnit skinnerit wittichenit stefanit Ag3AsS3 Ag3SbS3 Ag3AsS3 Ag3SbS3 Cu3SbS3 Cu3BiS3 Ag5[S(SbS3)] trigonális trigonális

monoklin monoklin monoklin rombos rombos Proustit Ag3AsS3 Krist.: trigonális Prizmás, romboéderes és szkalenoéderes kristályokként ismert, de legtöbbször vaskos, tömeges megjelenésű. Fontosabb formák: {11-20}, {10-11}, {21-31} Ikrek gyakoriak {10-14} és {10-11} sz, többszörös ikrei buzogány alakúak. Fiz: hasadása {10-11} sz közepes, törése egyenetlen, rideg; K = 2-2,5; S = 5,6; cinóbervörös (világosvörös ezüstérc), fény hatására idővel sötétedik; karcolási pora világosvörös; áttetsző, gyémántfényű. Tércsop: R3c a = 10,79; c = 8,69; Z = 6 Ércmikr: fehér, halványkékes árnyalattal; élénk anizotrópia, erős bireflexió, kárminvörös belső reflexió jellemzi. Kém: tiszta, esetenként az As-t Sb helyettesíti Földt.-előf: alacsony hőmérsékleten képződött hidrotermás ércesedések ritkább ásványa Fontosabb lelőhelyek: Telkibánya, Rudabánya; Selmecbánya, Körmöcbánya, Újbánya, Hodrusbánya (SK), Nagybánya,

Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagyág, Verespatak (RO), Jáchymov, Příbram (CZ), Annaberg, Schneeberg, Freiberg (D), Lengenbach (CH), Batopílas (Mexikó), Chanarcillo (Chile). Ásvtárs: pirargirit, termésarany, termésezüst, galenit, akantit, szfalerit, polibázit, kvarc, barit. Felh.: fontos ezüstásvány Pirargirit Ag3SbS3 Krist.: trigonális Prizmás és szkalenoéderes kristályokban ismert leginkább (ábra), de általában vaskos, tömeges. Fontosabb formák: {11-20}, {10-11}, {21-31} Ikrek {10-14} és {10-11} szerint gyakoriak (többszörös ikrei buzogány alakúak). Fiz: hasadása {10-11} sz közepes, törése egyenetlen, rideg; K = 2,5; S = 5,8-5,9; skarlátvörös, fény hatására színe tovább sötétedik (sötétvörös ezüstérc), karcolási pora sötétvörös; áttetsző, átlátszatlan, gyémántfényű. Tércsop: R3c a = 11,04; c = 8,71; Z = 6 Ércmikr: kékes árnyalású fehér; 21 Szulfidok és rokon vegyületek élénk anizotrópia, erős

bireflexió, kárminvörös belső reflexió jellemzi. Kém: tiszta, esetenként az Sb-t As helyettesítheti. Földt.-előf: alacsony hőmérsékleten képződött hidrotermás ércesedések ásványa Fontosabb lelőhelyek: Nagybörzsöny, Telkibánya, Rudabánya; Selmecbánya, Újbánya, Körmöcbánya, Hodrusbánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagybánya, Aranyosbánya (RO), Jáchymov, Příbram (CZ), Annaberg, Schneeberg, Freiberg (D), Lengenbach (CH), Batopílas, Guanajuato (Mexikó), Chanarcillo (Chile). Ásvtárs: proustit, termésarany, termésezüst, akantit, tetraedrit, freibergit, galenit, szfalerit, polibázit, stefanit, kvarc, barit. Felh.: fontos ezüstásvány Pirargirit: P{10-11}, n{11-20}, prizmás termet Szulfosók: SnS alaptípusok Deformált (As,Sb,Bi)6-oktaéderek, elkülönülő (As,Sb,Bi)S3-piramisokkal kalkosztibit miargirit berthierit jamesonit boulangerit semseyit lorándit CuSbS2 AgSbS2 FeSb2S4 FePb4Sb6S14 Pb5Sb4S11 Pb9Sb8S21 TlAsS2 rombos monoklin

rombos monoklin rombos monoklin monoklin Boulangerit Pb5Sb4S11 Krist.: monoklin Nyúlt prizmás és tűs kristályok, melyek legtöbbször kusza halmazokat, olykor finom szálas vagy nemezszerű aggregátumokat alkotnak (tollérc). Fiz: hasadása {100} sz jó, tűs kristályai hajíthatók; K = 2,5-3; S = 6,0-6,3; ólomszürke, karcolási pora sötétbarna vagy fekete; átlátszatlan, fémfényű. Tércsop: P21/a a = 21,56; b = 23,51; c = 8,09; β = 100,7°; Z = 8. Ércmikr: világosszürke, halványkék árnyalattal; gyengén anizotróp, bireflexiója gyenge. Kém: kis mennyiségben számos fém vagy félfém megjelenhet a szerkezetben (Fe, Cu, Zn, As stb.) Vált: plumozit (tollérc megjelenés) Földt.-előf: alacsony hőmérsékletű hidrotermás ércesedésekben gyakran, de mindig kis mennyiségben jelenik meg: Gyöngyösoroszi, Rudabánya; Aranybánya, Magurka, Dubrava, Alsósajó (SK), Felsőbánya, Borsabánya, Óradna (RO), Horhausen, Wolfsberg (D), Jáchymov, Příbram (CZ),

Lengenbach (CH), Trepča (YU). Ásvtárs: bournonit, semseyit, galenit, szfalerit, antimonit, tetreaedrit, pirargirit, pirit, kvarc, barit. Felh.: számos elem forrása, az ércelőkészítés során más ásványokkal együtt dolgozzák föl Szulfosók: PbS alaptípusok – (As,Sb,Bi)6-oktaéderekkel bournonit seligmannit cosalit fizélyit hodrushit PbCuSbS3 PbCuAsS3 Pb2(Bi,Sb)2S5 Pb14Ag5Sb21S48 Cu4(Bi,Fe)6S11 rombos rombos rombos monoklin monoklin 22 Szulfidok és rokon vegyületek Bournonit PbCuSbS3 Krist: rombos. Kristályai prizmás vagy táblás termetűek, de sokkal gyakrabban jelenik meg {110} sz ikerkristályok formájában. Ezek tipikusan kereszt alakúak, illetve fogaskerékhez hasonlatosak, ezért nevezik kerékércnek (.ábra) Kristályai általában formákban gazdagok, uralkodó formák: {001}, {101}, {011}, {112} Sokszor vaskos tömegek vagy szemcsés hintések formájában jelenik meg. Fiz: rosszul hasad, törése egyenetlen; K = 2,5-3; S = 5,83; acélszürke,

fekete, karcolási pora fekete; átlátszatlan, fémfényű. Tércsop: Pnm21 a = 8,16; b = 8,71; c = 7,81; Z = 4. Ércmikr: közel tiszta fehér; gyengén anizotróp; jellemzően ikerlemezes felépítésű Kém.: az Sb-t sokszor As helyettesíti (ez átvezet a seligmannit irányába) Földt.-előf: alacsony hőmérsékletű hidrotermás ércesedések gyakori, de általában kis mennyiségben megjelenő ásványa: Gyöngyösoroszi, Recsk; Selmecbánya, Aranybánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Óradna, Nagyág (RO), Liskeard, Wheal Boys, Cornwall (GB), Horhausen, Westerwald, Neudorf (D), Příbram (CZ). Ásvtárs: boulangerit, galenit, szfalerit, tetraedrit, tennantit, jamesonit, antimonit, pirit, kvarc, barit. Felh.: a környezetében szorosan jelenlévő szulfidokkal együtt feldolgozva számos fém nyersanyaga Bournonit: c{001}, b{010}, a{100}, m{110}, penetrációs iker (kerékérc megjelenés) II. F alosztály Nemfémes szulfidok (arzén-szulfidok, alkáli-szulfidok;

szulfohalogenidek és szulfoxidok) Ebbe az alosztályba a félfémeknek (As, Sb), alkálifémeknek (K, Na), halogenideknek (Cl, Br, I), oxigénnek (OH-csoportnak) kénnel alkotott vegyületei tartoznak. Ennek megfelelően nem mutatnak a szulfidokra jellemző fémes sajátságokat. Szerkezetük legtöbbször molekularács A molekulák egymáshoz kapcsolódása leginkább láncszerű, illetve rétegszerű szerkezetet eredményez. Mivel a molekulák az esetek nagy részében gyenge van der Waals kötőerőkkel kapcsolódnak egymáshoz, ezek az ásványok kis stabilitásúak. Szerkezeti szempontból pedig átmenetet foglalnak el a szulfidokat követő ásványosztályok, tehát a halogenidek és az oxidok (hidroxidok) felé. Az auripigment szerkezetében AsS3-piramisokból összefűződött lánckapcsolódást találunk. A kovalens kötésű láncban az atomcsoportok csigavonalszerűen sorakoznak. Az egyes láncokat egymással van der Waals kötések kötik össze. Az egymás melletti

láncokból a (010) sík szerinti rétegesség áll elő A realgár szerkezete As4S4molekulákból épül föl A molekula atomjai váltakozva (–As–S–As–S–) kapcsolódnak össze és gyűrűszerű csoportot alkotnak (hasonlóan a rombos kén S8-molekuláihoz). A molekulákat gyenge van der Waals kötés köti egymáshoz. Mindkét ásvány jellegzetes tulajdonságai – kis keménység, alacsony olvadáspont, kis stabilitás – molekularács szerkezetükből következnek. realgár uzonit auripigment raszvumit corderoit perroudit kermezit As4S4 As4S5 As4S6 KFe2S3 Hg3S2Cl2 Hg5Ag4S5(Cl,Br,I) Sb2S2O monoklin monoklin monoklin rombos köbös rombos triklin Realgár As4S4 Krist.: monoklin Kristályai zömök vagy nyúlt prizmásak (ábra), olykor a c-tengely szerint erős rostozottsággal. Általában vaskos, szemcsés halmazok, illetve bekérgezések formájában jelenik meg Fiz: hasadása {010} sz. jó; törése egyenetlen, rideg; K = 1,5-2; S = 3,5-3,6; vörös vagy

narancssárga, karcolási pora hasonló; áttetsző, gyémánt- vagy zsírfényű. Tércsop: P21/n a = 9,32; b = 13,53; c = 6,58; β = 106,43°; Z = 4 Pol.mikr: narancssárga, vörös; optikailag kéttengelyű, negatív Ércmikr: halványszürke, narancssárga 23 Szulfidok és rokon vegyületek árnyalással; anizotrópiája erős; belső reflexiója sötét sárgásvörös. Kém: tiszta, ritkán kevés Sb-t és Tl-ot tartalmaz. Fény hatására elbomlik és felületén főleg auripigmentből álló porszerű bevonat képződik Idővel teljes mennyiségében átalakul auripigmentté. Földt.-előf: alacsony hőmérsékletű hidrotermás oldatokból, hévizekből válik ki, illetve fumarola vagy szolfatára tevékenység során keletkezik. Néhány lelőhely: Recsk, Rudabánya, Rátka; Selmecbánya, Körmöcbánya, Tajó, Opálbánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagyág, Újmoldova, Kovászna (RO), Freiberg, St. Andreasberg (D), Lengenbach (CH), Alsar (Macedónia), Kína,

Japán, Új-Zéland. Ásvtárs: auripigment, aragonit, kalcit, antimonit, markazit, tetraedrit, szfalerit, barit. Felh.: az arzén egyik legfontosabb ásványa Realgár: m{110}, c{001}, b{010}, l{210}, r{012}, prizmás termet Auripigment As4S6 Krist.: monoklin Kristályai zömök prizmásak (ábra), melyek olykor sugaras aggregátumokat formáznak Általában leveles, pikkelyes halmazok, illetve gömbös-vesés aggregátumok, bekérgezések formájában ismert. Fiz.: hasadása {010} sz kitűnő; lemezei hajlíthatók, de nem rugalmasak; K = 1,5-2; S = 3,49; citromsárga vagy narancssárga, karcolási pora halványsárga; áttetsző, gyantafényű, hasadási lemezeinek felülete gyöngyházfényű. Tércsop.: P21/n a = 11,49; b = 9,59; c = 4,25; β = 90,45°; Z = 2 Polmikr: sárga; optikailag kéttengelyű, negatív. Ércmikr: szürkésfehér, halványsárga árnyalattal; bireflexiója és anizotrópiája igen erős; belső reflexiója élénk sárga színű. Kém: általában tiszta,

olykor kevés Sb-t és Tl-ot tartalmazhat Földt.-előf: alacsony hőmérsékletű hidrotermás oldatokból és hévizekből válik ki, legtöbbször realgár társaságában. Realgár mállásából is gyakran képződik Fontosabb lelőhelyek: Recsk; Selmecbánya, Tajó, Opálbánya (SK), Kapnikbánya, Felsőbánya, Nagyág, Újmoldova, Kovászna (RO), Freiberg, St. Andreasberg (D), Lengenbach (CH), Alsar (Macedónia), Törökország, Irán, Kína, Japán. Ásvtárs: realgár, aragonit, kalcit, antimonit, markazit, szfalerit, tetraedrit. Felh.: évezredek óta festékként hasznosítják (latin auripigmentum = arany festék), illetve az arzén fontos nyersanyaga. Auripigment: i{210}, t{-311}, u{-321}, v{-331}, l{110}, h{301}, prizmás termet 24