Gazdasági Ismeretek | Világgazdaságtan » Molnár Anita - Oroszország története

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak OROSZORSZÁG TÖRTÉNETE (Szovjetunó bukása) 2003/2004 tanév 1. félév 2. évfolyam Készítette: Molnár Anita Gazdálkodási szak 2 évfolyam „C” cs. LEV 1 TARTALOMJEGYZÉK Bevezetés A forradalom kezdete A nagy háború A vörös október Vörösök a fehérek ellen A kulákgyilkos A háború Sztálingrád A győzelem felé A hidegháború évei A pangás időszaka A szovjetunió bukása Irodalomjegyzék Tartalomjegyzék 2 3 3 6 9 12 15 17 19 19 20 22 22 BEVEZETÉS A századforduló orosz birodalma hatalmas volt. Az 1897-es népszámlálás által nyilvántartásba vett százhuszonötmillió lélekből csak ötvenötmillió volt nagyorosz. Mielőtt a nagy háború megroppantotta gerincét, Oroszország tele volt energiával. A művészetek területén Szentpétervár lett a legdinamikusabb városa. Az ország tudományos élete, és ipara is elérte az akkori

világszínvonalat. A gazdaság a Nyugatról beáramló tőkének és szakértelemnek köszönhetően virágzott, a magas hozamú kormánykötvények francia és brit befektetők tízezreinek birtokában voltak Az orosz gazdaság az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Németország után a negyedik volt a világon. Az 1897-es népszámlálás adatai szerint a városokban a lakosság hetven százaléka tudott írni és olvasni, és arányuk gyorsan emelkedett. A század első felében elfogadott törvény a nyolc-tizenegy éves gyerekek számára előírta az alapfokú iskolai oktatást. Az egyetemeken alacsony volt a tandíj, de még ezt is elengedték azoknak a diákoknak, akik szegény családból származtak. A kormány nagylelkűsége nem talált viszonzásra: az orosz diákok hírhedten radikálisak voltak. A FORRADALOM KEZDETE Oroszország lett a divat ékszereivel, kaviárjával és kijevi csirkéjével, az újmódi koktélokhoz importált vodkájával. Miközben Oroszország

teljes sebességgel rohant az önkényuralom felé és egy olyan kormányzati apparátus világába, amely rugalmatlan volt, ha nem olajozták meg kenőpénzekkel. Nem működött országos törvényhozás, nem ült össze parlament, nem akadt a főnemeseknek 3 vagy a választott képviselőknek olyan rétege, amely képes lett volna tompítani a sokkok hatását. Miklós cár maga testesítette meg a hatalmat (koronázásakor saját maga helyezte önön fejére a koronát, mivel senki más nem volt erre méltó. Miklósnak akadtak erényei: türelmes, lojális és udvarias volt. Az iparosodás, az új gazdagság, az új osztályok az alkotmányos kompromisszumnak legalább a látszatát szükségessé tették. A hatalmas és korrupt bürokráciatehetetlennek bizonyult, amikor a rezsim 1904-ben első nagy válsága felé sodródott. Ez év februárjában a japánok meglepetésszerű támadást intéztek a Port Arthurnál veszteglő orosz flotta ellen. Mivel a Japánok a várost

nem tudták elfoglalni, ostromzár alá vették. A helyőrség kitartott, és októberben Miklós parancsot adott a Balti Flottának hogy siessen Port Arthur felmentésére. A flottával tartó börtönhajón lázadás tört ki A kiküldött flotta még a Jóreménység fokét sem érte el, amikor a város és a kikötőben lévő hajók már pusztulásra voltak ítélve. A megaláztatást forradalom követte Vjacseszlav Pleve belügyminisztert meggyilkolták. Szentpétervárott a hatalmas Putyilov Fegyver és Gépgyár munkásai sztrájkba kezdtek. Január 9-én vasárnap, Gapon vezetésével százezres tömeg gyűlt össze a Téli Palota előtt, hogy petícióit átadhassák az uralkodónak. Amint a tömeg előrehaladt a kozákok és a huszárok tüzet nyitottak. A halálos áldozatok száma kilencvenkettő volt Ivanovo – Voznyeszenszkben, egy ipari városban a munkások megalapították az első ismert „szovjetet” bizottságot ami követelte, hogy a munkások szabadon

összegyűlhessenek. Május 27-én az oroszok a legnagyobb tengeri csatában elvesztették mind a tizenkét csatahajójukat. A legénység fellázadt ami tova terjedt. Vidéken a parasztok majorokat gyújtottak fel és állatokat csonkítottak meg. Októberre a sztrájk az egész birodalomra kiterjedt A lázadásoknak nem voltak vezetői, a tekintélyes forradalmárok külföldön éltek. A két vezetőnek Vlagyimir Leninnek és Julij Martovnak gyorsan szétváltak útjai. 4 Lenin elitista szervezetet akart, melynek tagsága hivatásos forradalmárokra korlátozódik. Martov szélesebb alapokra helyezett és demokratikusabb pártot akart. Lenin a szavazáson hajszállal felülkerekedett. A szociáldemokraták két frakcióra váltak: Lenin többségére, a bolsevikokra, és Martov kisebbségére, a mensevikekre. Lenin alig volt hatással az utcai eseményekre, ugyanis bátorságához kétségek fértek. A mensevik Lev Trockij vezette az új szovjetet, amely koordinálni próbálta

a felkelést Létrehozták a Dumát, a parlamentet, amely Oroszország életében először, némi hatalommal bírt. A legfelsőbb hatalom a cár kezében maradt, mivel a parlament hatalmát szigorúan korlátozták. Nem volt ez demokrácia de elég volt ahhoz, hogy a liberális alkotmányos demokraták, a befolyásos kadetok megvonják támogatásukat az általános sztrájktól. Pjotr Sztolipin 1906 tavaszán lett miniszterelnök, a forradalmárokat a monarchista megvetésével kezelte „Ti hatalmas felfordulást akartok, mi pedig nagy Oroszországot”. A terrorizmus annak ellenére orosz járvány maradt. Sztolipin maga is célpont lett, amely során lányának a lába szétroncsolódott. Sztolipinen meg volt győződve arról, hogy a monarchia csak felelősségteljesebb kormányzással képes a túlélésre, ragaszkodott új és erőteljes reformok bevezetéséhez. Eladta az állami tulajdonban lévő földeket, eltörölte a parasztok földtulajdonlásának és

mozgásszabadságának jogi korlátait. Sztolipin célja az volt, hogy a forradalom ellenszereként a legenergikusabb parasztokból egy erős kisgazdaosztályt hozzon létre. 1911 szeptember 14-én Kijevi Operaházban Sztolipin miniszterelnököt meglőtték, öt nappal később bele halt sérüléseibe. Olyan országot hagyott maga után, amelynek jó esélye volt a forradalom elkerülésére. A vidék békés volt és virágzó. Az ipari termelés az előző hét év során majdnem a duplájára nőtt 5 A NAGY HÁBORÚ 1914. augusztus 2-án , ahogy Európa önmaga megsemmisítéséhez látott, „ A hitért, a cárért, a hazáért” jelszót kiáltozva tömegek gyűltek össze Szentpétervárott, hogy osztozzanak Berlin, Párizs és London eksztázisában. Miklós esküt tett, hogy addig nem köt békét, amíg az utolsó ellenséges katonát is ki nem űzték Oroszországból. Lenin Svájcba költözött, attól tartott, hogy az Orosz hazafias érzelmek kiáramlása a

szocializmus végét jelenti. Szergej Vitte gróf, Miklós legbölcsebb tanácsadója a háborút „örültségnek” tartotta. „Még ha feltételezzük is, hogy teljes győzelmet aratunk, az nemcsak a német főhatalom végét fogja jelenteni, hanem azt is, hogy Közép-Európában mindenütt köztársaságot kiáltanak ki. Ez egyidejűleg a cárizmusnak is a véget fog vetni” Egy év alatt négymillión pusztultak el, sebesültek meg, estek fogságul, vagy tűntek el. A reguláris hadsereg elveszett, helyébe egy tudatlanokból álló hadsereg lépett. Az oroszok szűkében voltak a telefon vezetéknek, így a parancsokat rádión továbbították, amit a németek lehallgattak. Az oroszok sikeresen harcoltak az Osztrák- Magyar Monarchia ellen, de a németek gondot jelentettek számukra. Egy hadosztályparancsnok mondta, hogy a németek az aknasorozatokkal felszántották a csatamezőt, és eltemették a védőket. „Ők a fémet pocsékolják, mi az emberi életeket.” A

németek lerohanták Orosz-Lengyelországot Varsó 1915 augusztus 5-én esett el. A Szent György Kórházban fáradt szenvedő tekintetekkel feküdtek a sebesültek. A kenyérért állók sorai a fővárosban több utcasarok hosszúságura nyúltak. Éjszaka betörték a pékség ablakait, virágzott a spekuláció. A kenyér ára megnégyszereződött, az aszpiriné pedig százszorosára nőtt. Az öngyilkossági ráta megháromszorozódott. A szállodák tele voltak olyan tisztekkel, akiknek a 6 fronton kellett volna lenniük. Senki sem kételkedett benne, hogy forradalom lesz. Az egyeduralom megmentése érdekében Feliksz Juszupov mindenre képes volt kezdeményezte az összeesküvést Raszputyin meggyilkolására, Raszputyin szívósnak bizonyult, mérgezett italt, és tortát adtak neki, majd szíven lőtték. A hír hallatán az emberek a Mojka –palota előtt letérdeltek hogy hálát adjanak Istennek és Feliksz Juszupovnak. Február 14-én a titkosrendőrség

jelentette, hogy katonatiszteket is láttak a háború és a kormány ellen tüntető tömegben. Érezhető volt a maximális bizonytalanság a közéletben. Megkezdődött az élelmiszer felhalmozás Február 23. a Nemzetközi Nőnap ürügyül szolgált a textilgyárakban dolgozó nőknek, hogy „Le a háborúval, Kenyeret a munkásoknak” kiáltásokkal az utcára tóduljanak. Az összeverődött emberek villamosokat borítottak fel, pékséget fosztottak ki. A rendőrök semmit sem tehettek, a tüntetések tovább folytatódtak Egy kozák egység a tömeg megrohamozására kapott parancsot Február 25-én, szombaton véres összecsapások kezdődtek. A rendőrség tüzet nyitott a tömegre, amelyek egy rendőrt vertek. De a tüntetők lassan felülkerekedtek, a tiszteket rákényszeritették kocsijaik elhagyására, és letartóztatottakat menekítettek ki. A vasárnap nyugalommal kezdődött, a templomok zsúfolásig megteltek. Nagy tömeg indult meg a Nyevszkij Proszpekt

irányába. A Mojka-csatornánál az emberek egy katonai egységbe ütköztek, akik sortüzet adtak le. A Volinszkij ezred gárdái akik tüntetőket lőttek le, éjszaka gyűlést tartottak és elhatározták, hogy csatlakoznak a néphez és lőszereket osztottak ki nekik. A civilek biztatták az ezredeket, hogy jöjjenek elő laktanyáikhoz és csatlakozzanak a néphez. A katonák saját épületeikre kezdtek lőni, a tömeg pedig betört a fegyverraktárakba, lőszert és karabélyt zsákmányoltak. A Kreszti börtönt elfoglalták, és 2400 foglyot kiszabadították, rendőröket meglincselték az őrszobákat felgyújtották. 7 A háború katasztrófát jelentett a zsidók számára, nem telt el nap, hogy ne akasztottak volna fel zsidókat kémkedés hamis vádjával. Kedden felkelők vették birtokukba a várost. Március 2-án Miklós aláírta a lemondási okmányt Ténylegesen két kormány volt Petrográdon. Az Ideiglenes Kormány, amelyet a Duma középosztálybeli

tagjai uraltak, és a munkás katonaküldöttek szovjetje. Különböző osztályokat és eltérő politikát képviseltek. A szovjet nyolcórás munkanapot akart, földosztást a parasztoknak, olyan hadsereget, amelyben a fegyelem az önkéntességen alapul, és amelyben a tiszteket választják, valamint a háború befejezését. Az Ideiglenes Kormány fojtatni kívánta a háborút és a társadalmi változást minimumon akarta tartani. A forradalmi Oroszország első miniszterelnöke Georgij Lvov lett. Lenin Zürichben értesült a forradalomról. Nem sokkal korábban egy gyűlésen azt mondta, nem számit arra, hogy a forradalom még életében kitör, de a bolsevikjai nem játszottak benne szerepet. A párt marginális volt, tele spiclikkel, Lenin arra fordította energiáját, hogy vitákat folytasson szocialista elvtársaival. Ellenezte a háborút, terveket szövögetett az Oroszországba való visszatérés módozatairól, végül lepecsételt vagonban szállították

Oroszországba. Három mondatban felvázolta azt, ami a bolsevikok csábereje volt. „Az embereknek békére van szükségük. Az embereknek kenyérre és földre van szükségük És ők háborút és, és éhséget, élelmiszerhiányt adnak nektek, a föld pedig a földbirtokosok kezén marad.” Alekszandr Kerenszkij május elsején hadügyminiszter lett. A tömeggyűlésen bálványozták háborús erőfeszítéséért. Június végére Kerenszkij nyári offenzívája katasztrófába torkollott. Ezredek bomlottak fel, amint dezertőrök tömegei hagyták ott áradatokban a frontot és öltek meg minden tisztet, aki meg akarta őket állítani. A fronton bekövetkezett események egy idő előtti felkelésbe, az úgynevezett Júliusi Napokba hajszolta bele a bolsevikokat. Bolsevik agitátorok keresztülvonultak a fővároson, az Ideiglenes Kormány megdöntését és 8 Kerenszkij felakasztását követelték. A városba kormányhü csapatokat hoztak be, és a bolsevikok

kísérlete a hatalom megragadására kudarcot vallott. Részleteket szivárogtattak ki a sajtónak a bolsevikok németek általi financiális támogatásáról. Az újságokban az állt, hogy Lenin Berlin ügynöke Lenin elmenekült, Trockijt letartóztatták és visszavitték a Kreszti börtönbe. Július 21-én Lvov lemondott, és Kerenszkij alapított új kormányt, amely a külügyekkel és az alkotmányos reformokkal foglalatoskodott. Miközben az Oroszország szétmállott. Az élelmiszer ellátás szűkös volt, a pénzsajtó csúcsra járt, áprilisban négyszázhatvanmillió, júliusban egymilliárd rubelt nyomtak. Az infláció elérte az ezer százalékot. Lavr Kornyilov tábornok kaukázusi hegyivadász- hadosztállyal jobboldali puccsot indított a kormány ellen. A puccs nem érte el Petrográdot Az „ellenforradalom” összeomlott: Kornyilovot házi őrizetbe vették, a tábornok, aki megbízásából vezette a csapatokat, agyon lőtte magát. A tisztek hatalmuk

maradékát is elvesztették embereik fölött. A fronton a katonák barátkoztak a németekkel, akik dohányt és bort adtak nekik. Oroszország szétesőben volt. Nacionalista mozgalmak hömpölygése ragadta magával Ukrajnát, Finnországot, a balti államokat. Felébredt a faji gyűlölet A zsidók úgy érezték, hogy a „középkor véres szelleme” lebeg a fejük fölött. Még nem tartották meg a választásokat az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, az ígért parlament létrehozására csak egy előparlament volt minden, amit elértek. A VÖRÖS OKTÓBER Szeptember 25-én Kerenszkij új kabinetet nevezett ki. Ez volt a negyedik Ideiglenes Kormány, a harmadik koalíció és a negyedik jelentős kormányátalakítás a forradalom óta. Minden nap éhes fáradt és dühös emberek hallgatták a bolsevik propagandát. 9 Mondanivalójuk a lehető legegyszerűbb volt, ahogy Szuhanov fogalmazta meg „A gazdagoknak csomó mindenük van a szegényeknek semmijük.

Minden a szegényeké lesz.” Trockij a banditák és huligánok híres vezére szenzációt keltett az előparlamentben. Azzal vádolta a kormányt és a burzsoáziát, hogy támogatja „az éhség csontos kezét” a forradalom megfojtásában. Azt mondta, hogy egy kormányzati „konspiráció” részeként a főváros feladására készülnek. Ez dühkitörést vont maga után a jobboldalon, bekiabálásokat a németekről és lepecsételt vonatokról, valaki pedig azt kiáltotta, hogy gazember. Erre Trockij és a bolsevikok kivonultak. Biztos volt, hogy kitör a polgárháború. A vérszomj és az osztálygyűlölet felerősödött. Mindenki jól tudta, hogy a polgárháború, - amit Trockijék kivonulása eredményezett- egész Oroszországra ki fog terjedni. A védekezés látszatát egy szabályosan összehívott kongresszussal nem lehetett volna kivitelezni. Országos szovjetválasztásokon a bolsevikoknak a legkisebb esélyük sem lehetett volna a győzelemre, ezért

cinikus és törvénytelen módon a létező kongresszust tömték meg bolsevikokkal. A puccs beindítását október 10-én határozták el. Lenin visszatért a városba, hogy részt vegyen Központi Bizottság ülésén. Tizenkét központi bizottsági tag vett részt az ülésen, parókában és sminkelve. Az Ideiglenes Kormány elszalasztotta a lehetőséget, hogy letartóztassa Trockijt, Zinovjevet, Kamenyevet, Kollontajt, Lenint, és azokat, akik megdöntésére szőttek összeesküvést. Nem kizárólag pártagitátorok tudtak az összeesküvésről az újságok is megírták. A mikor a kabinet október 16-án összeült, nem volt túlzottan megriadva. Feltételezték, hogy a puccs kivitelezhetetlenné vált, mivel már nem hathat a meglepetés erejével. Október 22-én a nyugati front komiszárja táviratozott Kerenszkijnek: „Semmi más nemmaradt hátra, mint feladni. A felbomlás bekövetkezett.” 10 Legtöbben úgy gondolták, ha a bolsevikok meg is pr

óbálkoznak a puccsal, kudarcot fognak vallani. Október 24.-én reggel ötkor a Kerenszkij parancsát végrehajtó tisztiiskolások összetörték a bolsevik újságok matricáit és lepecsételték a szerkesztőséget. Trockij ujjongott, Kerenszkij támadásba lendült. Ellenforradalommal lehetett vádolni a kormányt. Néhány óra múlva a bolsevikok visszafoglalták a szerkesztőséget. A matricákat újraöntötték, és az újságok négyórás késéssel megjelentek. Lenin fel-alá járkált rejtekhelyén. Délután egy feljegyzést firkantott le: „Most minden egy hajszálon múlik Kerül, amibe kerül, még ma éjszaka le kell tartóztatnunk a minisztereket.” Röviddel este tíz után eldöntötte, hogy átmegy Szmolnijba. A parókát felvette, a nagy okulárét is, de a sminkről elfeledkezett Kapcsolatba lépett Trockijjal, aki úgy találta, hogy elég sajátos látványt nyújtott így a szocialista ellenfeleknek nem okozott gondot, hogy felismerjék. Szerdán

október 25.-én, a bolsevik katonák elfoglalták a Néva hidjait, a távíróközpontot, a postahivatalokat, a vasútállomásokat, a Központi Bankot, és az elektromos központokat. Nem kellett ténylegesen megtámadniuk célpontjaikat, egyetlen lövést sem adtak le. Kerenszkij észre vette, hogy elvágták a telefon vonalát, és hogy a Táli Palota hidjait bolsevikok ellenőrzik. Úgy döntött, hogy lojális csapatokat hoz a frontról a puccs leverésére. A kormány tagjai taxival érkeztek a Téli Palotához, miközben Lenin Szmolnijban megdöntésüket jelentette be. A város nem vett tudomást Lenin bejelentéséről. Két kerékpáros a bolsevikok ultimátumát hozta, amelyben azzal fenyegetőztek, hogy tüzet nyitnak ha a palotát nem adják fel tizenkilenc óra tíz percig. A miniszterek abban reménykedtek, hogy Kerenszkij megérkezik az erősítéssel, és visszautasították az ultimátumot. A puccs nem zavarta meg a város életét, a miniszterek a Téli

Palotában levest, halat, és articsókát vacsoráztak. 11 Az Auróra, bolsevik legénységgel a fedélzetén, lehorgonyzott a Néván. Az volt a parancsa, hogy a Péter-Pál erdőből adott vörös fényjelzésre nyisson tüzet a palotára, csakhogy a cirkálónak csak vaktöltényei voltak. Tizenegy óra körül a Péter-Pál-erőd hathüvelyes ágyúi két lövést adtak le a palotára. A miniszterek bóbiskoltak a palotában, vagy telefonhívásokat fogadtak. A folyosókon bolsevikokat találtak, akik ellenállás nélkül hagyták magukat lefegyverezni, „Hányan vannak a palotában? –kérdezte egy miniszter. – tulajdonképpen kinek a kezén van a palota – a miénken vagy az övékén?” Senki sem tudta a választ. Egy apró termetű férfi robbant be a szobába, utána egy fegyveres társaság. A férfi éles kellemetlen hangon ordította: „Közlöm önökkel, az Ideiglenes Kormány minisztereivel, hogy le vannak tartóztatva. Antonov- Ovszejenko vagyok, a

Vojenrevkom, a Katonai Forradalmi Bizottság képviselője.” Petrográd a bolsevikok kezére került. VÖRÖSÖK A FEHÉREK ELLEN Az októberi nagy puccs utáni hetekben a bolsevikok először Petrográdon, utána Moszkvában szilárdították meg hatalmukat, miközben nyíltan arra szólították fel az orosz hadsereget, hogy barátkozzanak a németekkel. A fehér ellenforradalmi önkéntes hadsereg első egységei 1917. November 26án Novocserkaszkban tartottak díszszemlét December 2-án az önkéntesek utcai harcokban elfoglalták Rosztovot, ami polgárháború első fontosabb akciója volt. A fehérek eleinte informálisan toboroztak. A vörösök matrózokat nyertek meg a fekete-tengeri flottából, és jaltai börtönökből kiszabadított elitélteket. A Vörös Hadsereg létrehozását formálisan egy Lenin által 1918. január 28-án aláirt dekrétum rendelte el. 1918. nyarára csak az európai Oroszország belső magva állt szilárdan bolsevik ellenőrzés alatt. Fehér

csapatok ideiglenes kormányt alakítottak Szibériában, ahol antikommunista cseh légionáriusok barangoltak. Negyvenezren lehettek, volt 12 hadifoglyok és dezertőrök, akiket szabadon engedtek és felfegyvereztek, hogy Csehország Ausztriától való függetlenségéért harcoljanak. Trockij hozzájárulását adta, hogy transzszibériai vasúton és a Csendes – óceánon keresztül Franciaországba utazzanak a németek – az osztrákok szövetségesei ellen harcolni. A csehek és a bolsevikok viszonya ellenségeskedéssé fajult A csehek kapcsolatot teremtettek Alekszandr Kolcsak admirálissal, és fehér önkénteseivel. A nyugati szövetségesek segítették a fehéreket, mivel abban reménykedtek, hogy a fehérek újra megnyitják a frontot Németország ellen. A csehek számottevő erőnek számítottak a vörös egységekkel szemben. Július közepére a cseh csapatok átkarolták Jaketyerinburgot. Július 17-én, hajnali fél háromkor a cári családot

felébresztették. Azt mondták nekik, hogy elszállítják őket a közeledő csehek elöl. Miklóst, Alexandrát, fiukat, a lányaikat és a személyzetet a pincébe vezették, hogy ott várjanak az autókra. A ház mellett egy teherautó állt, amely arra szolgált, hogy elnyomja a lövések hangját és a sikolyokat, amikor a kivégzőosztag végzett velük. Jekatyerinburg nyolc nappal a gyilkosság után elesett. 1919 januárjában még négy nagyherceget végeznek ki a Péter-Pál –erődben. A Romanovok, gyermekeikkel és dédelgetett háziállataikkal úgy haltak meg, mint a gengszterek által elkövetett mészárlások áldozatai. A terror, amellyel a Romanovokat sújtották, szeptemberben általános politikává vált, miután egy fiatal nő, Fanya Kaplan mellbe és nyakon lőtte Lenint. Lenin ugyan sohasem gyógyult fel teljesen, de a merénylet ürügyként szolgált a vörös terror legitimálására. 1918 Szeptember 5-én elrendelték, hogy a fehérekkel

együttműködőket agyon kell lőni. A terror mindenütt jelen volt, A tífusz fokozta az éhezés borzalmait. Több millió hold gabona maradt learatatlanul. Az ipar összeomlott az erőltetett államosítás és a rendelkezések terhe alatt. 13 A németek és az osztrákok a nyugati fronton kötött fegyverszünet után visszavonták csapataikat Oroszországból és Ukrajnából. A szövetségesek továbbra is a fehéreket támogatták. „Miután legyőztük az oroszlánokat és a tigriseket – mondta Winston Churchill – nem szeretném, ha a páviánok minket győznének le. 1919 lett a sorsdöntő év, a fehérek négy offenzívát indítottak: délről Gyenyikin és Vrangel tábornok, Szibériából Kolcsak admirális, Észtországból Jugyenyics, Arhangelszkből pedig Miller tábornok. Ezredek hol ide, hol oda álltak át, a városok többször gazdát cseréltek. A periférián lévő területek: Grúzia, Ukrajna, a balti államok, Azerbajdzsán, Örményország

kikiáltották függetlenségüket. A bolsevizmus gyakorlata még szörnyűbbnek bizonyult, mint az elmélete. Ünneplésre nem volt okuk a bolsevikoknak, az ország romokban hevert. Az infláció termékcserén alapuló gazdasághoz vezetett, amelyben a béreket természetben fizették. 1920 augusztusában az Alkotmányozó Nemzetgyűléshez való visszatérést követelő Antonov–féle lázadás kezdte hatalmába keríteni a kormányzóságot. Antonov Ovszejenkót Lenin vidékre küldte Az új komiszár azt jelentette, hogy a parasztság éhezik makkon, és csalánon él. 1921-ben éhínség sújtotta a Volga vidékét, amit a későbbiekben járványok követtek. A válság a városokat is elérte, aminek hatására a városok elnéptelenedtek, az emberek vidékre menekültek. A Vörös Október és 1920 nyara között Moszkva lakossága megfeleződött. Az ellenforradalomtól való félelem meggyőzte a pártkongresszust arról, hogy vissza kell térni a normális gazdasághoz. A

szabad kereskedelmet ismét engedélyezték. Ez az új gazdasági politika, a NEP, kelletlenül meghozott döntés volt. Ahogy a gazdaság liberálisabbá vált, a politika egyre kevésbé volt az. A X pártkongresszus illegálissá nyilvánított a pártvonallal szembeni minden ellenzéket. A déli, eddig független köztársaságokat-Azerbajdzsánt, Örményországot, Grúziát- visszakényszeritették a Szovjetunióba. 14 Sztálin lett a nemzetiségi ügyek népbiztosa, a munkás-paraszt ellenőrzésnek a népbiztosa valamint a Politikai Irodán és a pártalkalmazottak fölött utasítási joggal rendelkező Szervezeti Iroda között, a párt napi működéséért volt felelős. 1922. áprilisában kinevezték Sztálint a Központi Bizottság főtitkárának Sztálin növelte a kormánygépezet és személyzete fölötti ellenőrzését. A Szovjet kommunisták a pártnak szentelték magukat. Mindent fel kell áldozni az egység érdekében: szabadságot, toleranciát,

magát az értelmet. Ennél fogva a Párt volt az egyetlen igazság, és a Párt egyre inkább Sztálin volt. Harmadik agyvérzésének következtében Lenin 1924. Január 21-én meghalt Miután riválisait Oroszországot megszégyenítette, hatalmas Sztálin laboratóriumként, akadály nélkül kezelhette amelyben élő embereken kísérletezhette ki, hogy milyen módon lehet birodalomból szuperhatalmat formálni „Ötven vagy száz évvel vagyunk lemaradva a fejlett országok mögött-, jelentette ki, tíz év alatt vagy behozzuk lemaradásunkat, vagy elbukunk.” A KULÁKGYILKOS A katasztrófa még mind a mai napig árnyékot vet az orosz falvakra. Az emberek fásultak és gyanakvóak, letargikusak, az épületek meszeletlenek. Több mint hatvan évvel ezelőtt kollektivizálták a paraszti gazdaságokat. A kulákokat, azokat a parasztokat, akik életrevalóságot és vállalkozó kedvet mutattak, teljes egészében megsemmisítették. A harmincas évek elejétől a

szocialista politikának kikiáltott terror és az éhínség talán tizennégymillió parasztot is e lpusztított. A kollektivizálás társadalmi és gazdasági katasztrófa volt. A kollektivizálás beindítása után a gabonatermelés a kecske és szarvasmarha termelés katasztrofálisan visszaesett. Alig volt városi áru amit megvehettek volna, és a gabona államilag megszabott ára a termelési költségeket sem fedezte. A városok éheztek, beszolgáltatási normákat állapítottak meg, és rekviráló csapatokat küldtek ki a gabona elkobzására. 1929re a húst is begyűjtötték, és a városokban bevezették a fejadagokat 15 1929. december 27-én Sztálin új forradalmat indított el Az ország gabonatermelő területeit azonnal kollektivizálni, és minden kulákot likvidálni kellett. A gyermekek nem szabadulhattak meg származásuktól, bele írták az igazolványukba, és diszkriminációk sokaságának tették ki őket, pl. nem volt joguk fejadagra, tanulásra.

1930 március 2-án Sztálin cikke jelent meg a Pravdában, Akiknek a siker a fejükbe szállt címmel. A kollektivizálás elsöprő siker volt hazudta, de egyes helyi tisztségviselők túl gyors ütemet diktálnak. Márciusban és áprilisban az új kolhozok majdnem fele összeomlott: parasztok milliói mentek vissza magángazdának, de nem hosszú időre menekültek meg. Miután a termést betakarították, újra kezdődött a kollektivizálási kampány. A kijevi kirakatperek jelét adták Sztálin rosszindulatának. Az összeesküvés 1932re a falvakra is kiterjedt A kollektivizálás és a vele szembeni ellenállás Ukrajnában különösen erős volt. Sztálin az egyenlő bérezés elvét „kispolgári előítéletnek” minősítve divatba hozta a „pártborítékot”, amelynek révén a párttagok magasabb fizetést és mellékest kaptak. Az igazi hatalom, amitől a köztársaságot megfosztották, Moszkvában székelt. Minden döntést Moszkvában hoztak meg. Az

előléptetéseknél a politika és a származási szempontok fontosabbak voltak, mint a képesség. Sztálin portréja ott függött minden műhelyben, jelszavai minden ajkon zengtek. 1938.-ban több embert öltek meg, mint ahányat a Romanov-uralom utolsó évszázadában kivégeztek. De ez nem egyedül Sztálin műve volt, a Csekát Lenin teremtette meg. Bár a név változott, a szervezet ugyanaz maradt Csekaként (1922-34), NKVD-ként (1934-43), NKGB-ként (1943-46), MGBként (1946-53), MVD-ként (1953), KGB-ként (1953-91). 16 A HÁBORÚ Sztálin személyesen üdvözölte Ribbentropot, és a náci-szovjet paktumot augusztus 23.-án aláírták Akik korábban halálos ellenségek voltak, most kölcsönös megmentési szerződést kötöttek. Hitler egy héten belül betört Lengyelországba. A Kreml semlegességért kapott jutalma rejtve maradt a paktum záradékában, amely megengedte a Szovjetuniónak, hogy visszaszerezze a forradalom után elvesztett orosz területeket.

Finnországot nehezebb volt megtörni. Az oroszok 1939 novemberében indítottak támadást, de szörnyű vereséget szenvedtek. 1940 júniusában, egy nappal azután, hogy Franciaország megbukott a nácikkal szemben, a Vörös Hadsereg elfoglalta Litvániát, Lettországot és Észtországot. A titkos záradékban megígért területet elfoglalták Hitler betartotta a szavát. Az oroszok is betartották tartály-és tehervagonokban olaj, gumi, réz és gabona gurult a Moszkva-Berlin vasútvonalon, hogy táplálja a britek ellen folytatott német hadjáratot. Rengeteg figyelmeztetést kapott Sztálin, hogy vigyázzon, Hitler úgy tartotta, hogy a bolsevizmust a zsidók inspirálták. Az oroszok számára 1941. június 21-e közönséges napként kezdődött Röviddel éjfél után a határőrök átengedték a Moszkva-Berlin expresszt a vasútállomáson. Három óra múlva megszólaltak a német fegyverek. A náci invázió a történelem legnagyobb támadó hadművelete volt: 3, 2

millió német katonát vonultattak fel százhetven vörös hadosztály ellen. Estére a németek két orosz fronton törtek át, és a német tankok benyomultak az oroszok háta mögé. Minszket a kilencedik napon foglalták el A nyugati hadseregcsoport Bialystoknál és Minszknél hatalmas bekerítési manőver áldozatául esett. Július 16.-án egy Moszkvától alig háromszáz kilométerre lévő Szmolenszket elfoglalták, és a balti államokat lerohanták. Kijevnél vivták meg a legnagyobb katlancsatát. Szeptember 17-én a németek bekerítették a Vörös Hadsereg egyik csoportját, amely addig nem szenvedett veszteséget. A város két nap múlva elesett. Az SS-ek elrendelték „Komiszárok, kommunisták, zsidók kilépni” 17 levetkeztették és agyonlőtték őket. De az országban állandóan volt ellenállás, a németek nem érezhették, hogy legyőzött országban vannak. A német páncélparancsnok 1941. Október 2-án indította el Moszkva elleni támadását

Majdnem hárommillió katona harcolt a csatában, Hitler és a világ azt hitte, hogy most kerül sor a kegyelemdöfésre. Leesett az első hó, a németek által bekerített Leningrádból a moszkvai frontra vezényelték Zsukov tábornokot. A németek a kimerülés határára kerültek. December 7.-én a hőmérséklet mínusz negyven fokra süllyedt A csata végső szakasza november 16.-án kezdődött, november 28-án a németek Moszkvától huszonhárom kilométerig jutottak. December 4-én a német 4 Hadsereg végső támadást indított a Moszkvába vezető szmolenszki út mentén. Zsukov a rendelkezésre álló tartalékot a résnél vetette be, és Moszkva erdős részeinél megállította a 4. Hadsereget December 5-én megkezdődött az orosz ellentámadás. Március közepére, Moszkva nyugatra stabilizálódott, Leningrád nem menekült meg. Hitler harcok helyett blokáddal próbálta megfojtani a bolsevizmus szülőhelyét, hárommillió ember ragadt a városban. 1942

januárjában kétmillió ember halt meg éhezés vagy a hideg miatt. A moszkvai csaták idejére a Szovjetunió az európai Oroszország területének negyedét elvesztette, az ország leggazdagabb területeit, ahol a lakosság negyvenöt százaléka élt. A Donyec-medence szénbányái és vegyipari üzemei, valamint a kelet-ukrajnai acélművek elestek. A búzaföldek egyharmada, az ország szarvasmarha és lóállományának a fele elveszett. 1942 júniusára a legtöbb gyárat újra indították, új erőművet építették a hadiüzemek energiaellátása céljából. Új szénbányákat nyitottak, 1942-ben a repülőgéptermelés nagyobb méreteket öltött, mint 1941-ben 18 SZTÁLINGRÁD Hitler úgy döntött, hogy délen indít támadást, azzal a céllal, hogy Sztálingrád és az olajmezők elfoglalása megbénítja a szovjet ipart. Augusztus 23-án a németek a Volgánál jártak. A német gyalogság és harckocsik betörtek a város központjába. A németek úgy

gondolták, hogy a város sorsa eldőlt A kimerültségen már túl lévő fiatalok félőrült lelkesedéssel harcoltak. A németek kétségbeesetten próbáltak döntést kicsikarni a tél beállta előtt, és kezdték felőrölni saját hadosztályaikat. Sztálingrád már nem város, hanem egy hatalmas lángoló füstfelhő. A 6 Hadsereg tudta, hogy halálra ítélték, a hőmérséklet mínusz negyven fokig süllyedt. Január 31-én Hitler Paulust tábornaggyá léptette elő, néhány órával ezután a 6. Hadsereg elküldte utolsó üzenetét „az oroszok a bunkerünk előtt állnak”. A GYŐZELEEM FELÉ A Szovjetunió nemcsak túlélését biztosította Sztálingrádnál, ott lépett a hatalomra vezető útra. A város felszabadítása önbizalmat adott a pártnak, Sztálin kinevezte magát a Szovjetunió marsalljának. A németek még nem voltak legyőzve, ellentámadással visszafoglalták Harkovot. Északon a németeké volt Orel, délen pedig Harkov. A fasizmus és a

kommunizmus óriási összecsapása 1943. Július 5-e reggelén kezdődött. Az oroszok egy dezertől megtudták a támadás óráját A páncélosok olyan közel kerültek egymáshoz, hogy a német és orosz tankok egymásnak mentek, miközben a németek géppuskatüzet zúdítottak saját páncélosaikra, hogy elűzzék a szovjet gyalogságot, akik lángszórótüzet engedtek be a tankok levegőbeömlő- nyílásain. Az oroszok kitartottak, az időjárás rosszra fordult A németek voltak azok akik elvonultak a besötétedett csatatérről. Bár Leningrád továbbra is német aknatűz alatt állt, a front nyugati irányba eltolódott az Oreltől 19 a Fekete –tengerig. Augusztus 23-án véglegesen visszafoglalták Harkovot, három nap múlva pedig Szmolenszket. A napok rövidebbek és hidegebbek lettek, végromlást hoztak egy országra, amely egy nemzedéken keresztül szenvedte meg a Nagy Háborút, a kollektivizálást, és a tisztogatást. A sokkos állapotban lévő német

csapatok Kijevtől keletre meghátráltak a Dnyepernél. November 5-én a szovjet csapatok betörtek az égő Kijevbe 1944 Január 27.-éy jelzőrakétákat lőttek fel Leningrádban a blokád végének megünneplésekor. Ukrajnát megtisztították a németektől, Hitler elrendelte, hogy a Krímet tartani kell. Keleten a szovjettámadás 1945. Január 12-én indult meg, Februárban Sztálin vonatra szállt, és II. Miklós jaltai Livagyia- palotájába ment, ahol nem alkudozott Oroszország háború utáni befolyásáról vendégeivel, Winston Churchillel, a brit arisztokratával, és Franklin Roosevelttel a haldokló amerikai óriással. Két nappala jaltai találkozó után elesett Budapest. Április 25-én az oroszok bekerítették Berlint. Május 1-jén egy német tábornok tudatta az oroszokkal, hogy Hitler halott. Május 2-án a németek tűzszünetet kértek. Hajnalban német foglyok kezdték megtölteni az utcákat, délután az orosz fegyverek beszüntették a tüzelést. A

HIDEGHÁBORÚ ÉVEI A diadalt nem kísérte enyhülés. A háború utáni évek kétségbeejtőek voltak, a nagyvárosok romokban hevertek. A lakosság száma ötöde volt a háború előttinek. A falusi Oroszországot is szétzúzták A hidegháború formálisan 1947 márciusában kezdődött. Az elnök felvázolta az Egyesült Államoknak a kommunista expanzióval szembeni politikáját, ami a Truman-doktrina néven vált ismertté. 20 Kelet- Európában a Vörös Hadsereg lett az úr. A háború végén a Szovjetunió még a világ egyetlen kommunista állama volt. Később Bulgária, Csehszlovákia, Kelet-Németország, Lengyelország, Magyarország és Románia csatlakozott hozzá. 1953. február 28-án Sztálin elég jó formában volt ahhoz, hogy nagyot dáridózzék cimboráival. Hruscsov másnap délután arra várt, hogy Sztálin szokás szerint magához rendelje, ez nem történt meg. Sztálin jelzett a személyzetnek, hogy készítsen teát, de azután már nem szólt,

hogy vigyék be. Agyvérzése volt, négy nap után meghalt. Halálát 1953 március 6-án jelentették be A S ztálin halálát ünneplő zekek lázadások hullámát indították el. 1934-ben Hruscsov már központi bizottsági tag, és Kaganovicstól megörökölte a moszkvai pártfőnöki posztot. Sztálin halála után munkatársai között nem volt domináns figura. Hruscsovra Berija jelentette a legnagyobb veszélyt 1956. február 35-én a XX Pártkongresszuson zárt ülésen Hruscsov felolvasott egy beszédet, a személyi kultuszról és következményeiről volt szó. Hruscsov Sztálin karrierjének minden lépését súlyos kritikának vetette alá, részletezte a tisztogatás idején történt gyilkosságokat és letartóztatásokat. A kommunista rezsim liberalizálása kockázatos vállalkozás volt. A beszéd is inspirálta az őszi felkelést Magyarországon. Hruscsov nem a kommunizmus felszámolását tartotta feladatának. 1956 Novemberében szovjet tankok begördültek

Budapestre. A belpolitika lecsillapítása érdekében Hruscsov megígérte, hogy a Szovjetunió három-négy éven belül eléri Amerikát. Hruscsov szovjet stílusban a bürokráciát alakítgatta, tíz kolhozelnökből kilenc kommunista lett. 1961-ben a XXII Pártkongresszuson kijelentették, hogy szocializmus befejeződött, és a tiszta kommunizmus szakaszát, a gazdagságot és bőséget húsz éven belül elérik. Leonyid Brezsnyev terveket forralt Hruscsov ellen. 21 A PANGÁS IDŐSZAKA Az ország nem akart újabb izgalmakat inkább stabilitásra vágyott, olcsó élelemre, alacsony lakbérre, biztos állásra és háromrubeles vodkára. Ezt Brezsnyev adta meg nekik. A szocializmusért meg kellett küzdeni, és az embereknek járt a jutalom. Lenin korruptsága spirituális formát öltött, Sztálinnak nem volt ideje pénzre, Hruscsov túl egyszerű volt ahhoz, hogy a pénz elcsábítsa, Brezsnyev azonban szerette a fényűzést. A Brezsnyev-években elkényeztették

mindazokat, akik alkalmazkodtak. Aki lázadozott arra szigorú büntetés várt. Tökéletesíttek a pszichiátriai kezelést mint büntetést. Brezsnyev kötelezte a szovjet polgárokat, hogy óvják a szovjet állam érdekeit, és fokozzák erejét és tekintélyét. A parasztokat „agrovárosokba” kikényszeritették a falvakból. Burjánzott a megvesztegetés, párttisztviselők munkahelyeket kínáltak áruba. A SZOVJETUNIÓ BUKÁSA 1982. november 10-én meghalt L I Brezsnyev, Utóda az 1956ban Magyarországon szovjet nagykövetként is tevékenykedő Jurij Andropov lett. aki Andropov a korábbi politikai viszonyok, átalakítását tűzte ki célul, s ehhez megfelelő utódot kívánt kinevelni. Világosan látta a Szovjetunió válságát, s négy pontban össze is foglalta a válság alapvető elemeit. Szükségesnek tartotta : - a politikai és gazdasági irányítás demokratizálását - a Nyugat és Kelet közötti technológiai és technikai különbség

csökkentését - a gazdaság egészének reformját az önigazgatás és a piacgazdaság kombinációjával 22 - a párt erkölcsi tekintélyének helyreállítását (a korrupció, az alkoholizmus elleni fellépés és a munkafegyelem megszilárdítása). A problémák felismerésén és nyílt hangoztatásán túl a gyakorlati cselekvésre már nem nyílt módja, mert 1984-ben meghalt. Az új főtitkár nem egy energikus személy lett, hanem egy hagyományos értelemben vett "pártapparatcsik", Konsztantyin Csernyenkó, aki a hagyományos pártvonal és a fiatalok küzdelméből győztesen került ki. Csernyenkó 1911-ben született és azt az irányvonalat testesítette meg a pártapparátuson belül, hogy a KB-tagok életük végéig töltsék be a tisztségeket, így a fiatalabb generáció egyenlőre a másodvonalba kényszerült. Csernyenkó azonban mindössze 13 hónapon keresztül állt csak a Szovjetunió élén. Hirtelen bekövetkező halálát követően

1985. márciusában Mihail Gorbacsov lett a főtitkár, aki a fiatalon, 54 évesen foglalhatta el pozícióját. Gorbacsov 1931-ben született, 1955-ben jogi egyetemet végzett, de szakmájában nem dolgozott egy napot sem, inkább a pártapparátust választotta. 1955-62 között Sztavropolban a Komszomol első titkára volt, majd 1970-ben a Sztavropol-vidéki pártbizottság első titkárává nevezték ki. Első sikereit azzal aratta, hogy Sztavropolban az átlagnál sokkal jobb mezőgazdasági teljesítményeket sikerült elérni, s emiatt felfigyeltek rá. Gorbacsovot 1978-ban Moszkvában a Központi Bizottság (KB) titkárává választották, s a mezőgazdaság felügyelete tartozott a hatáskörébe. Országos viszonylatban viszont nem sikerült a mezőgazdaságot "sikerágazattá" tenni, sőt súlyos válság jellemezte az 1978-1983 között időszak agrárpolitikáját. Ennek ellenére Gorbacsov pályája felfelé ívelt továbbra is, bekerült a Politikai

Bizottságba (PB), ami a legfelső hatalom előszobájának tekinthető. Amikor Andropov főtitkár lett, a hatvanas évek nemzedékének lelkes tagjai közül választott magának utódot, nevezetesen Gorbacsovot tekintette lehetséges utódának. Arra számított, hogy kb egy évtizednyi hatalomgyakorlása idején Gorbacsovot mint a fiatalok nemzedékének képviselőjét alkalmassá teszi arra, 23 hogy folytassa az általa megkezdett utat, s erre a szerepre a többiek is elfogadják. Amikor Gorbacsov a párt főtitkára lett a 60-as évek fiatal pártértelmiségeivel vette körül magát. A glasznoszty (nyíltság), a peresztrojka (átalakítás) és az uszkorenyije (gyorsítás) hármas jelszavával láttak neki a reformokhoz. Első feladatnak a peresztrojka fő irányvonalának kidolgozását tartotta, de három év múltán el kellett ismernie, hogy addig csak a koncepció kimunkálásán fáradoztak, többre nem jutottak. Ez alatt az idő alatt Gorbacsov a belpolitikában

hatalma megszilárdításán és a tisztségek felhalmozásán fáradozott. Új emberekkel vette körül magát - pl J Ligacsov, B Jelcin 1988ban a pártválasztások idején 89 ezer pártvezetőt cseréltek le 1988-ban a 19 pártkonferencián szétválasztották a párt és a tanácsok szerepét - igaz ez a döntés csak papíron érvényesült. A népi küldöttek 1989 évi kongresszusán viszont Gorbacsovot a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökévé választották, 1990 márciusában pedig a Szovjetunió népi küldötteinek III. rendkívüli kongresszusán létrehozták az államfői tisztséget is, s Gorbacsovot választották a Szovjetunió elnökévé. 1990-ben az SZKP XXVIII Kongresszusán sikerült a politikai Bizottságból kiszorítania a brezsnyevi politikával szimpatizálókat. Viszont a PB helyett egyre nagyobb szerepet biztosított az Elnöki Tanácsnak. Míg a központi hatalmat sikerrel koncentrálta Gorbacsov, a helyi szintű vezetés egyre inkább

kicsúszott a markából. A helyi pártapparátus ellenállt, s gazdasági és politikai téren is egyre inkább önállósulni igyekezett. A tagköztársaságokban a nemzeti mozgalmak élére álltak a korábbi pártklientúra tagjai, és 1990-ben a balti államok ki is nyilvánították a függetlenségüket, melyet az USA 1991-ben már el is ismert. A közép-ázsiai köztársaságokban pedig már csak arra futott a szovjethatalom erejéből, hogy a véres öldökléseket a belügyi alakulatokkal megakadályozza, de a leválás folyamatát leállítani már nem tudta. Elindult ezen az úton Ukrajna is. 24 A nemzeti mozgalmak fokozódásával az Orosz Tagköztársaságnak is szembe kellett néznie, s ennek során 1990-ben az oroszországi kommunista párt (Jelcin és G. Popov vezetésével) ki is vált az SZKP-ból, az Orosz Föderáció népi küldötteinek kongresszusa pedig elfogadta Oroszország Függetlenségi Nyilatkozatát, melynek értelmében az orosz törvények

a szövetségiek felett állnak. AZ OSZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökévé pedig Gorbacsov egyik korábbi közvetlen munkatársát, B. Jelcint választották Ennek eredményeképp Moszkvában két hatalmi centrum létezett a szovjet és az orosz. Ezek képviselői, Gorbacsov és Jelcin között egyre mélyült az ellentét, ami nyílt szakítást eredményezett. Gorbacsov a bel- és gazdaságpolitikában nem mutatott fel komolyabb sikereket, viszont a külpolitikában jelentős áttörést tudott elérni. Az Andropov által és kijelölt úton kívánt elindulni ezen a téren is Gorbacsov. Be kellett látnia, hogy a Nyugat és Kelet közötti szakadék áthidalása nélkül a belső gondok sem oldhatók meg. Az USA által elindított csillagháborús tervnek az volt ugyanis a célja, hogy a Szovjetuniót gazdaságilag ellehetetlenítse. A Szovjetunió amúgy sem volt már szuperhatalom, mint a bipoláris világrend idején, így a mesterségesen életben tartott verseny nem

szolgálhatta külpolitikai tekintetben sem a Szovjetunió érdekeit. A leszerelési tárgyalások és a Nyugathoz való közeledés mindenképpen gazdasági előnyökkel járt, de ennek az volt az ára, hogy 1989ben a máltai csúcstalálkozón Gorbacsovnak le kellett mondania KeletEurópáról, s idővel bele kellett törődnie a Varsói szerződés megszüntetésébe is. 1990-ben a gazdasági helyzet és a Hetek houstoni csúcstalálkozója arra késztette Gorbacsovot, hogy a piacpártiak érdekeit hagyja érvényesülni. 1990 februárjában Gorbacsov beleegyezését adta Németország egyesítésének. Az új főtitkár első gazdasági tanácsadója 1985-ben Aganbegjan lett, aki a gazdasági átalakítás alapvető feladatának az önigazgatás, a vállalatok munkásellenőrzésének bevezetését tartotta. Hagyományos privatizációról, tőzsde, részvénypiac bevezetéséről még szó sem volt. 1990-re azonban a bel- és 25 főként a külpolitikai

tényezők megváltozásával fordulat következett be a gazdaságirányítási koncepció területén is. Az ún Satalin-terv 500 nap alatt kívánta meghonosítani a piacgazdaságot a Szovjetunióban. Ez egy kétéves gazdaságpolitikai vita eredménye volt, ugyanis Gorbacsov ingadozott az önigazgatás programját hangoztatók és a piacpártiak között. A hagyományos tervutasításos rendszert már idejétmúltnak tartotta Gorbacsov, de kezdetben a piacpártiakkal szemben lépett fel, mert látta, hogy a piac törvényei az államhatalom ellenében nyernek teret. 1990-re azonban a belső gazdasági problémák elhatalmasodása és az IMF, a Világbank és az Együttműködési és Fejlesztési Szervezet szakemberei által kidolgozott tanulmány Gorbacsovot arra ösztönözte, pontosabban késztette, hogy igent mondjon az árliberalizálásra, a külföldi tőke beengedésére, a deregulációra és a privatizálásra. Mivel Gorbacsov nem tudta teljesen megnyugtató módon

tisztázni a puccsistákkal való kapcsolatát, ezért a tömeg támogatását elveszítette. Ezzel ellentétben a tömegek szemében közkedvelt Jelcin egyre nagyobb befolyásra tett szert. 1991 augusztus 24-én, a puccsisták vagyonát elkobozták, s új, tisztán "demokratákból" álló kormány jött létre. 1991. november 6-án Jelcin elnöki rendelettel betiltotta a Szovjetunió Kommunista pártját, Breszt közelében (Belovezsszkaja Puscsa-ban) Jelcin, mint az Orosz Föderáció elnöke megegyezett az ukrán és belorusz elnökkel, Kravcsukkal és Suskeviccsel, hogy a Szovjetuniót felszámoltnak tekintik, s létrehozzák helyette a FÁK-at, a Független Államok Közösségét, mely konföderációs alapon szervezné egybe a tagállamokat. December 10-12-én Ukrajna, Belorusszia és Oroszország semmisnek nyilvánítja a Szovjetunió megalakulásáról szóló 1922. december 30-i szerződést. Gorbacsov december 8-át követően egyeztető

tárgyalásokat folytatott Jelcinnel, 26 s 1991. december 25-én 10 óra 45 perckor lemondott szövetségi elnöki tisztségéről. Jelcin szintén 1931-ben született. Műszaki főiskolát végzett A hatvanas években a szverdlovszki területi pártbizottságon dolgozott, majd annak titkára lett. 1976-ban ismerkedett meg Gorbacsovval, aki 1985-ben maga mellé emelte, s a moszkvai pártbizottság első titkárává tette, majd a PB póttagjává választatta. Határozottan lépett fel a korrupcióval szemben, s sok esetben bírálta a reformok lassúságát, következetlenségét is. Emiatt 1987-ben meg kellett válnia moszkvai első titkári pozíciójától is, s az Állami Építőipari Bizottság elnöke lett. 1990 májusában őt választották az Orosz Föderáció Legfelsőbb Tanácsa elnökévé. 1991 júniusában közvetlen szavazással Oroszország első köztársasági elnökévé választották. 27