Mitológia | Görög » Az olimposzi istenvilág

Adatlap

Év, oldalszám:2008, 20 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:396
Feltöltve:2008. január 24
Méret:265 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!

Értékelések

11111 Anonymus 2018. február 28
  Köszönöm, csodálatos anyag!

Új értékelés

Tartalmi kivonat

AZ OLIMPOSZI ISTENVILÁG A görögök nem gondoltak olyasmit, hogy a mindenséget az istenségek teremtették. Ellenkezőleg: a mindenség hozta létre az isteneket. Mielőtt az istenek léteztek volna, már elnyerte formáját az ég és a föld. Ők voltak az ősszülők Gyermekeik a titánok és unokáik az istenek. A titánok és a 12 olümposzi isten A titánok akiket idősebb isteneknek is neveznek, kimondhatatlanul hosszú ideig uralkodtak a mindenségben. Hatalmas termetű és hihetetlenül erős lények voltak Rengeteg titán létezett, de a mitológia történeteiben csak kevés bukkan fel közülük. A legjelentősebb 1. Kronosz, latinul Szaturnusz Ő uralkodott a titánokon, míg fia Zeusz le nem taszította trónjáról, és el nem ragadta hatalmát. A rómaiak azt beszélték, hogy amikor Jupiter – ez Zeusz latin neve – trónra szállt, Szaturnusz Itáliába költözött, és ekkor vette kezdetét az aranykor, a teljes béke és boldogság korszaka, amely addig

tartott, amíg itt ő uralkodott. A többi nevezetes titán: 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. Ókeanosz, a folyó, akiről úgy tudták, hogy körbefolyja a földet; felesége Téthüsz; Hüperión, a Nap, a Hold és Hajnal atyja Mnémoszüné, akinek neve emlékezetet jelent, Themisz, akinek neve Méltányosság; Iapetosz, aki fia, Atlasz miatt híres: ő hordja vállán a világot, valamint Prométheusz, az emberiség megmentője. A régi istenek közül ők azok, akiket Zeusz nem száműzött, amikor átvette a hatalmat, ám a ranglétrán hátrább kerültek. A 12 nagy olümposzi uralkodott az isteneken, akik a titánokat követték. Melléknevük onnan származik, hogy otthonuk az Olümposz. Hogy az Olümposz mi volt valójában, azt nehéz megmondani. Kezdetben kétségtelenül hegycsúcsnak tartották, általában Göro legmagasabb hegyével, a thesszáliai Olümposz hegységgel azonosítják, amely Gör.o észak-keleti részén magasodik. Homérosz azt mondja, hogy Poszeidón

uralkodik a tengeren, Hádész a holtak birodalmán, Zeuszé az égbolt, ám az Olümposz mindhármuk közös lakóhelye. Bárhol volt is, bejárata a nagy felhőkapu volt, melyre ügyelnek az égi, olümposzi őrök, a Hórák, hogy sűrű ködfelhőjét nyissák s újra becsukják. Ezen belül volt az istenek lakhelye, ahol ambróziának és nektárnak örvendtek, s Apollón lantját hallgatták A 12 olümposzi egyetlen családot alkot: 1. 2. 3. 4. 5. 6. ZEUSZ (JUPITER) a főisten. Két fivére POSZEIDÓN (NEPTUNUSZ) és HADÉSZ (PLUTO), HESZTIA (VESTA), a nővérük, HÉRA (JUNO), Zeusz felesége és ARÉSZ (MARS), a fiuk. Zeusz gyermekei: 7. ATHÉNÉ (MINERVA) 8. APOLLÓN 9. APHRODITÉ (VÉNUS) 10. HERMÉSZ (MERCURIUS) 11. ARTEMISZ (DIANA), valamint Héra fia: 12. HÉPHAISZTOSZ (VULCANUS), akit néha Zeusz fiának is mondanak ZEUSZ (JUPITER) Zeusz és fivére sorsot húztak, hogy eldöntsék, hogyan osztozzanak a mindenség részein. Poszeidónnak a tenger jutott, Hádésznak

az alvilág. A legfőbb uralmat Zeusz kapta meg Ő volt az égbolt ura, az Esőisten, Fellegrázó, az ő kezében volt a rettenetes mennykő. Hatalma nagyobb volt, mint a többi istené együttvéve. Mindazonáltal mégsem volt sem mindenható, sem mindentudó. Szembe lehetett vele szállni, és rá lehetett szedni Az Iliászban Poszeidón is, Héra is becsapja. Néha arról is szó esik, hogy a titokzatos hatalom, Moira, a Végzet erősebb nála. Héra lenézően kérdezi tőle, fölemelné-e szavát egy olyan ember érdekében, akit a Moira halálra szemelt ki. Zeuszt úgy ábrázolják, mint aki egyik nőbe a másik után szeret bele, és a legváltozatosabb trükköket eszeli ki avégett, hogy hűtlenségét titokban tartsa felesége előtt. Miért tulajdonítottak ilyen akciókat az istenek legfelségesebbikének? A tudósok ezt úgy magyarázzák, hogy a költemények és mítoszok Zeusza több istenből van összeállítva. Amikor kultusza megjelent egy városban, amelynek más

volt legfőbb istene, akkor a két istenalak lassan egybeolvadt, majd a korábbi isten felesége Zeuszra szállt. Az eredmény mindenesetre szerencsétlen volt és a későbbi görögök nem kedvelték ezeket a véget nem érő szerelmi ügyeket. Ám de Zeusz már a legkorábbi beszámolók szerint is hatalmas isten. Az emberektől nemcsak áldozatot követelt meg, hanem azt is, hogy helyesen cselekedjenek. Pajzsa az aigisz, melyre ránézni is rettenetes, madara a s as, fája a t ölgy volt. Jósdája a tölgyfák hona, D ódóné. Az isten akaratát, a t ölgylevelek susogása jelezte, melyet a papo k értelmeztek. HÉRA (JUNO) Zeusz felesége és nővére volt. Ókeanosz és Téthüsz nevelték fel A házasság védnöke, a férjes asszonyok az ő különleges védelmét élvezték. A költők csak ritkán ábrázolják vonzónak, ám ha bármely, róla szóló beszámoló részletekbe bocsátkozik, legfőbb jellemvonásaként azt a bosszúszomjat mutatja be, mellyel Zeusz szeretői

iránt viseltetik még akkor is, ha az isten erőszakkal és csellel bírta rá őket, hogy odaadják magukat. Hérát egyáltalán nem érdekelte, hogy vonakodott-e valamelyikük, vagy hogy mennyire volt ártatlan a dologban, egyformán bánt valamennyiükkel. Csillapíthatatlan haragja a nőket is, gyermekeiket is üldözte. Nem felejtett A trójai háború tisztességes békével érhetett volna véget, amelyben egyik félnek sem esik bántódása, ha Héra nem gyűlöli az egyik trójait, aki őnála szebbnek ítélt egy másik istennőt. Mellőzött szépsége miatt érzett sérelme nem múlt el, amíg Trója romokban nem hevert. Egy fontos történetben, az aranygyapjú legendájában nagylelkű védelmezője a hősöknek és ösztönzője a heroikus tetteknek. Sehol másutt nem viselkedik így Ezzel együtt minden otthonban tisztelték. A férjes asszonyok hozzá fordultak segítségért Ilithüia (vagy Eileithüia), aki a nőknak a szülésnél segédkezett, az ő leánya

volt. Szent állatai a tehén és a páva. Kedvelt városa Argosz volt POSZEIDÓN (NEPTUNUS) Ő volt a tenger ura, Zeusz fivére, rangban mögötte a második. Az Égei-tenger mindkét partján tengerészek voltak a görögök, s a tengeristen rendkívül fontos személyiség volt számukra. Felesége Amphitrité, Ókeanosz titán unokája Pompás palotát tartott a tenger mélyén, de gyakrabban időzött az Olümposzon. Azon kívül, hogy a tenger ura, ő adta az első lovat az embereknek, ezért is nagy tisztelet övezte. De ha aranykocsiján elhajtott a v izek felette hullámok dörgése elcsöndesült, és nyugalmas béke támadt hangtalanul forgó kocsikerekei nyomán.Nevezték Földrázónak is, és mindig háromágú szigonyát markolva ábrázolják, amellyel megrendít és megráz mindent, amit csak akar.Állatai a bikák és a lovak, ám a bika sok más istennek is jellegzetes állata HADÉSZ (PLUTO) Ő a harmadik fivér az olümposzi istenek között; birodalma az alvilág,

s ő uralkodik a halottakon. Plutónak is nevezték, azaz a gazdagság istenének, az értékes fémek után, melyek a földben rejlenek. A rómaiak ezt a görög eredetű nevét is használták, de gyakran Disnek nevezték őt, ami latinul gazdagságot jelent. Híres volt sapkája vagy sisakja, amely viselőjét láthatatlanná tette. Csak ritkán hagyta el sötét birodalmát, hogy látogatóba menjen az Olümposzra, vagy a földre, de nem is nagyon hívták. Nem volt szívesen látott vendég Könyörtelen és kérlelhetetlen volt, de igazságos: félelmetes, de nem gonosz isten. Felesége Perszephoné (Proserpina), akit ő rabolt el a földi világból és az Alvilág királynéjává tette.A halottak királya volt – de nem azonos magával a halállal, melyet a görögök Thanatosznak, a rómaiak Orcusnak neveznek. PALLAS ATHÉNÉ (MINERVA) Ő egyedül Zeusz lánya, nem anya szülte. Felnőttként és teljes fegyverzetben pattant ki apja fejéből. A róla szóló legkorábbi

beszámoló, az Iliász szerint ádáz és könyörtelen harcistennő, de későbbi forrásaink szerint csak abban az esetben, kedveli a háborút, ha az a külső ellenség ellen védelmezi az államot és az otthont. Mindenekelőtt a Város istennője volt, a civilizált életforma, a kézműipar és a mezőgazdaság védnöke, ő találta fel a zablát, s ezzel lehetővé tette az emberek számára, hogy szolgálatukba állítsák a l ovat.Ő volt Zeusz kedvenc gyermeke. Apja rábízta pajzsát, a szörnyű aigisz, és pusztító fegyverét, a mennykövet Leggyakoribb mellékneve: ”szürkeszemű” („ragyogószemű”, „bagolyszemű”). A három szűz istennő közül ő volt a legelső. Parthenosz-nak (=Szűz) is nevezték, szentélye a Parthenón. Választott városa Athén volt, fája az olajfa, melyet ő teremtett, madara a bagoly. PHOIBOSZ APPOLLLÓN Zeusz és Létó (Latona) fia, Délosz szigetén született. A „leggörögebb istennek” nevezték Ő a mesteri

zenész, aki. gyönyörködteti az Olümposzt lantjával Ő a Messzelövő, a nyilazó isten, az ezüstíj ura. Gyógyító is, aki először tanította meg az embereknek az orvoslást Ő a fény istene is, akiben nincs sötétség, így ő az igazság istene is. Ajkát nem hagyja el hazug szóA Parnasszosz hegység lejtőjén fekvő Delphoi, ahol Apollón jósdája van, fontos szerepet játszik a gör ög mitológiában. Szent forrása a Kasztalia, folyója a Képhiszosz Azt tartották, Delphoi a világ közepe; rengeteg zarándok kereste föl, görögök és nem görögök egyaránt. Egyetlen jósda sem versenyezhetett vele Az igazságot tudni vágyóknak egy papnő válaszolt, aki transzba esett és ilyen állapotban felelt a k érdésekre. (Kábult állapotát feltehetőleg valamiféle, a sziklahasadékból kigőzölgés okozta, melyet belélegzett, miközben háromlábú székén, a tripúszon ült.) Apollónt, születése helyéről Déloszinak nevezték (vagy Püthiosznak a

Püthón sárkánykígyóról, amely egykor a Parnasszosz barlangjában lakott, s az isten megölt). További neve még a Lükeiosz, amit a farkas jelentésű lükosz-ból, vagy a kisázsiai Lükia félsziget nevéből eredeztetnek A delphoi Apollón jótékony hatalom volt, aki közvetlen kapcsolatot létesített az istenek és az em berek között, tudtukra adta az istenek akaratát, és megmutatta nekik, hogyan éljenek békében velük. Ő volt a Megtisztító: tisztulást nyertek nála azok, akiknek rokonvér mocskolta be a kezét. Néhány történet azonban kegyetlennek és könyörtelennek mutatja. Két jellemvonás harcol benne, mint minden istenben: a primitív, nyers és a szép, költői. Növénye a babér, a neki szánt állatok közül a delfin és a varjú a legfontosabb. ARTEMISZ (DIANA) Latinul Cynthiának is nevezik a s zületési helyéről, a Cynthus-hegyről. Apollón ikernővére, Zeusz és Létó leánya. A három szűz olümposzi istennő közül az egyik

Artemisz a Vadon Úrnője, az istenek fővadásza, ami elég különös foglalkozás egy nő számára. Mint jó vadász, törődik az ifjú élőlényekkel. Ő „a hamvas ifjúság” védelmezője Ő volt az, aki a Trója alá készülő flotta kihajózását megakadályozta, amíg egy szűz lányt fel nem áldoztak neki. Más történetek szerint is ádáz és bosszúálló. Másrészt a nők gyors és fájdalommentes halálát azzal volt szokás magyarázni, hogy Artemisz ezüstnyila okozta. Ahogy Phoiboszt a Nappal, Artemiszt a Holddal azonosították, s Phoibénam és Szelénének (latin Luna) is nevezték. Eredetileg egyik név sem az övé. Phoibé titán volt, a régi istenek egyike Az volt Szeléné is, a Holdistennő, akinek semmi köze sem volt Apollónhoz. Szeléné Héliosznak volt a nővére, a Napistené, akivel Apollónt összekeverték. (Hekatéval is azonosítják: ő a „háromarcú istennő”: Szeléné az égen, Artemisz a f öldön és Hékaté az alvilágban,

s a f öldi világban éjjel) Szent növénye a ciprus, állata a szarvas. APHRODITÉ (VENUS) A szerelem és a szépség istennője, aki elbájol embereket és isteneket egyaránt. A nevető istennő, aki édesen vagy gúnyosan kacagja azokat, akiket csábereje rabul ejtett. Az ellenállhatatlan, aki még a bölcsek elméjét is meglopja. Az Iliász szerint Zeusz és Dioné leánya, de a későbbi költemények szerint a tenger habjából született; neve is ezt jelenti: a habokból kikelő. Aphrosz ugyanis a tenger tajtékos habjait jelenti Küthéra partján született meg a tengerből, s nyomban továbbindult Ciprusra. Mindkét sziget az ő szent helye; ezért nevezik Küthéreiának és Küprianénak is. A rómaiak hasonlóan beszélnek róla Vele a szépség érkezik. Alakjának van más aspektusa is Az Iliászban, ahol a hősök harca a téma, ő is le akar kaszabolni egy szerencsétlen flótást. De mivel lágy és gyönge teremtés, a halandóknak nem kell félniük tőle.

A későbbi költeményekben hitszegő és gúnyos karakter, halálos és romboló hatalma van az embereken. A legtöbb történetben Héphaisztosznak, a sánta és rút kovácsistennek a felesége. Növénye a mirtusz, madara a galamb, olykor a veréb és a hattyú. HERMÉSZ (MERCURIUS) Apja Zeusz, anyja pedig Atlasz leánya, Maia. Híres szobra miatt alakja jóval ismerősebb számunkra, mint bármely más istené. Mozgása könnyed és gyors Lábán szárnyas sarut hord, és szárnyakat visel sapkáján és varázserejű pálcáján is. Hermész Zeusz követeként „jár a halandók közt, meg az égi lakók közt”. Az istenek közt ő a legagyafúrtabb és legfortélyosabb: ő a mestertolvaj, még nem volt egy napos, mikor ezt a karrierjét elkezdte. Ő a kereskedelem és a piac istene, a kereskedők védnöke. Érdekes kontrasztként ő a halottak komor kísérője is, az isteni hírnök, aki a lelkeket végső otthonukba vezeti. A mitológia történeteiben gyakran bukkan

föl, mint bármely más isten. ARÉSZ (MARS) Homérosz azt mondja, hogy a háború istenét, Zeusz és Héra fiát mindkét szülője utálta. Az Iliászban Homérosz gyilkosnak, vérszomjasnak nevezi őt, a halandókat sújtó átoknak; s furcsa módon gyávának is mutatja, aki jajveszékel fájdalmában és megfutamodik, amikor megsebesül. A harcmezőt egy sereg kísérővel járja Ott van nővére, Erisz, akinek neve viszályt jelent, és fia, a Küzdelem. A háború istennője Enüó (latinul Bellona) jár mögötte a Rémülettel, a Vacogással és a Kétségbeeséssel. Ahogy mennek, nyögés hangja kél mögöttük, és vértől árad a föld.A rómaiak Marsot jobban szerették, mint a görögök Arészt Nem az Iliász jajveszékelő istenét látták benne, hanem fényes páncélú, impozáns, győzhetetlen, nagyszerű jelenséget. A nagy római hőskölteményben a harcosok örömujjongásban törnek ki, mikor megtudják, hogy Mars mezején fognak harcolni.Arész alakja

ritkán fordul elő a mitológiában. Az egyik történetben Aphrodité szeretőjeként látjuk, akit az istennő férje, Héphaisztosz az olümposziak nagy megelégedésére hálócsapdába ejt. Ám az esetek nagy részében alig több, mint a háború szimbóluma. Nem olyan kiformált személyiség, mint Héra, Apollón vagy Hermész. Kultusza egyetlen városban sem volt A görögök bizonytalanul annyit mondtak róla, hogy Thrákiából, a görög föld északkeleti részéről érkezett, amely ádáz és kegyetlen emberek hazája. Kedvenc madara a keselyű, a kutya rosszul járt vele, hogy Arész kiválasztott állatává tette. HÉPHAISZTOSZ (VULCANUS) A tűz istenét olykor Zeusz és Héra fiának mondják, máskor egyedül Héra gyermekének, akit azért szült, hogy bosszút álljon az Athénét világra hozó Zeuszon. A makulátlan szépségű halhatatlanok között egyedül Héphaisztosz volt rút. Ráadásul sántított is Nagy tisztelet övezi mint mestert: ő a

halhatatlanok fegyverkovácsa, de nem csak fegyvereiket, hanem házukat és bútoraikat is ő remekelte. Műhelyében szolgálóleányok vannak, akiket ő készített aranyból és ezek segítik munkájában. Későbbi költők gyakran említik, hogy műhelye egyik vagy másik tűzhányó gyomrában van, s hogy ez okozza a vulkánok kitörését. Felesége az Iliász szerint a három grácia egyike: Aglaia, az Odüsszeiában Aphrodité a felesége. Nyájas, békeszerető isten volt, a földön és az égben egyaránt népszerűségnek örvendett. Athénéval együtt igen fontos szerepe volt a város életében Ők ketten voltak az iparosok védnökei, vagyis azé a tevékenységé, amely a földművelés mellett a civilizáció támasza volt. Héphaisztosz a kovácsok, Athéné a takácsok védőszentje volt Amikor az újszülött gyermekeket formálisan bejelentették a vár os elöljáróságának, a szertartás istene Héphaisztosz volt. HESTIA (VESTA) Zeusz nővére, Athéné

és Artemisz mellett a harmadik szűz istennő. Nem önálló személyiség, nem játszik szerepet a mítoszokban. A tűzhely istennője volt, az otthon szimbólumáé, amely körül az újszülött gyermeket körbevitték, mielőtt befogadták volna a családba. Minden étkezés a neki szóló felajánlással kezdődik és végződik. Minden városban állt egy tűzhely Hesztiának szentelve, amelynek tüze sohasem alhatott ki. Ha gyarmatvárost alapítottak, a telepesek szenet vittek az anyaváros tűzhelyéről, s az új város tűzhelyén azzal gyújtottak tüzet. Rómában hat papnő, a Vesta-szüzek gondozták tüzét A KISEBB OLÜMPOSZI ISTENEK A 12 na gy isten mellett voltak kisebbek is az Olümposzon. A legfontosabb közülük a szerelem istene, • • • Erósz, latinul Cupido. A korai történetekben szép, komoly ifjú, aki csupa jót ad az embernek. Ezt a gondolatot a görögök számára nem költő, hanem a filozófus Platón foglalta össze a legjobban: „ Erósz

az emberi szívben lakozik, de nem minden ember szívében, mert ahol megátalkodottságot érez, onnan távozik. Legszebb tulajdonsága, hogy képtelen gonoszul cselekedni, és nem is járul hozzá ilyen cselekedetek végrehajtásához. Erőszakot sem alkalmaz Minden ember saját jószántából szolgálja őt. És akit Erósz megérintett, nem jár többé sötétben” Korai források szerint Erósz nem fia Aphroditénak, hanem alkalmi kísérője csupán, a későbbiekben már fiának nevezik. Gyakran ábrázolták bekötött szemmel, mert a s zerelem vak Kíséretéhez tartozott Anterósz, akiről néha azt mondták, hogy a visszautasított szerelmet bosszulja meg, néha pedig, hogy azon áll bosszút, aki ellenzi a szerelmet; továbbá Himerosz, vagyis a vágyakozás és Hümén (latinosan Hymen), a nász istene. Hébé, Zeusz és Héra leánya az ifjúság istennője volt. Olykor az istenek pohárnokának szerepét tölti be; máskor ez Ganümédésznek, Trósz király

szépséges, fiatal fiának a feladata, akit Zeusz sasmadara elragadott, és az Olümposzra vitt. Hébéről nem maradtak fönn történetek, kivéve a Héraklésszel kötött házasságáról szólót. Írisz, a szivárvány istennője és az istenek futára, mégpedig az Iliász szerint az egyetlen futár. Hermész alakja először az Odüsszeiában tűnik fel ebben a funkciójában, de nem foglalja el Írisz helyét. Az istenek egyszer az egyiket, másszor a másikat szólítják. Az Olümposzon laktak a gyönyörű Gráciák és Múzsák is. • • A Kháriszok (latinul Gráciák) hárman voltak: Aglaia, a Ragyogás, Euphroszüné, az Öröm és Thalia, az Ünnep. Zeusznak és Ókeanosz lányának, Eurünoménak a leányai voltak. A Gráciák nem elkülönült személyek, hanem a kellem és a szépség hármas megtestesítője. Az istenek gyönyörködtek bennük, amikor amikor elragadottan táncoltak Apollón lantjának hangjára, és boldog volt az az ember, akit

fölkerestek. Ők azok, akik „virágba borítják az életet” Társnőikkel, a Múzsákkal együtt ők a „dal királynői”, és az istenek lakomái elképzelhetetlen volt nélkülük. A Múzsák, Zeusznak és Mnémoszünének, az Emlékezetnek leányai kilencen voltak. Boldog, akit szeretnek a múzsák Legyen bár szomorúság és bánat az ember lelkében, ha a Múzsa kegyeltje dalol, egyszeriben elfedi sötét gondolatait, és nem emlékszik gondjaira.” Később, mindegyiküknek megvolt a saját területe MÚZSÁK Név Erató Euterpé Kalliopé Jelentése Szeretetreméltó Öröm Csodaszép hang Kleio Melpomené Hírnév Éneklés Polühümnia Sok dal Terpszikhoré Tháleia Boldog tánc Jókedv/bőség Urania Égi Művészeti ág Lírai költészet Zene Epikus költészet Történelem Tragikus színjátékok Némajáték, szent líra Tánc Komikus színjáték csillagászat Hésziodosz a Helikon mellett lakott; ez volt a múzsák egyik lakhelye. Apollónnak, az

Igazság istenének és a Kháriszoknak voltak kísérői. Pindarosz szerint a lant éppúgy az övéké is, mint Apollóné. Ahogy Zeusz személye emelkedettebbé vált, két ragyogó alak jelent meg mellette az Olümposzon: • • • Themisz, az Isteni Igazságosság, és Diké, az Emberi Igazságosság. Ezek soha nem váltak valóságos személyekké Ez érvényes két másik megszemélyesített érzelemre, melyet Homérosz és Hésziodosz is a legtöbbre értékel. Ezek: Nemeszisz, a Jogos Bosszú és Aidósz, akinek a neve tiszteletet is jelent és azt a szégyenérzetet, ami visszatartja az embereket a gonosztettek elkövetésétől. A VÍZI ISTENEK Poszeidón (Neptunus) volt a Tenger (azaz a Földközi-tenger és a Barátságos Tenger=Fekete Tenger) ura és parancsolója. Az alvilági folyók is az ő fennhatósága alá tartoznak • • • • • • • Ókeanosz titán volt a földet körbefolyó nagy folyónak, Ókeanosznak az ura. Felesége, Téthüsz szintén

titán volt. Az Ókeanidák e folyó nimfái Valamennyi folyó istene az ő fiuk volt. Pontosz, neve nyílt tengert jelent, a Földanya fia és apja Néreusznak. Néreusz, akit „tengeri öregnek” neveztek, jóval jelentősebb szerepet játszik a mitológiában, mint apja. Mindig igazat mond, megfontoltan szól, jóságos, törvénytisztelő. Felesége Dórisz, Ókeanosz leánya Ötven gyönyörű leányuk tengeri nimfa volt, akiket apjuk után Néreidáknak neveztek. Egyikük Thetisz, Akhilleusz anyja volt, egy másik Néreida, Amphitrité pedig Poszeidón felesége. Tritón volt a tenger trombitása, trombitája egy óriási kagyló. Ő Poszeidón és Amphitrité fia. Próteusz-t néha Poszeidón fiának mondják, máskor kísérőjének. Két rendkívüli képessége volt: tudott jósolni és tetszés szerint változtatta alakját. A Najádok szintén vízi nimfák voltak, patakokban, forrásokban és kutakban laktak. Leukothea és fia, Palaimón egykor halandók voltak, később

lettek tengeri istenségekké, mint Glaukosz. AZ ALVILÁG A halottak birodalmát a 12 ol ümposzi isten egyike, Hádész kormányozza királynéjával, Perszephonéval. Az alvilág neve is Hadész Az Iliászban azt olvassuk, hogy a föld bizonyos titokzatos tájai alatt terül el. Az Odüsszeia szerint a föld szélén, az Ókeanosznál van a bejárata, de még számos elképzelés is született. Vergilius, a római költő pontosan vázolja a földrajzát: a lefelé vezető ösvény oda visz, ahol a bánat folyója, az Acheron beletorkollik a sírás folyójába, a Cocytusba. Kharón, az öreg révész szállítja át a lelkeket a túlsó partra, ahol Tartarus adamantkapuja áll. Kharón csak azokat veszi föl csónakjára, akiknek szájába haláluk után beletették az útiköltség céljára szolgáló aprópénzt, az oboloszt, és akiket tisztességesen eltemettek. A kapu előtt ül Kerberosz, a háromfejű, sárkányfarkú eb, amely minden lelket beenged, de kifele senkit.

Három feje közül az egyik mindig ébren van Az Alvilág jelentős folyói: • • • Styx (Sztüx): méltósága onnan ered, hogy istensége segítette Zeuszt Kronosz elleni harcában. Kókütosz: (a „jajveszékelés folyója”) Léthé, amelyből feledést isznak az árnyak Később alakult ki az alvilági igazságszolgáltatás mítosza. Eszerint alvilági bírák – egykori krétai és más országokból származó királyok, más mítosz szerint pedig Zeusz leszármazottai: • Aiakosz + M inósz + R hadamanthüsz > ítélik meg életük alapján az árnyakat, és küldik őket örök büntetésre a Tartaroszba, vagy jutalmul az Élüszion (Elysium) mezeire. 1. A TARTAROSZban megismerik a hiábavaló munka okozta szenvedést ( Danaiszok = Danaidák, Danaosz férjgyilkos leányi, akik lyukas hordóba töltik a vizet; vagy Sziszüphosz, akinek egy hegy lejtőjén kell az állandóan visszagördülő szikát felhengergetni. Ítt szenved Ixión, Héra csábítója

is, egy örökké forgó tüzes kerékhez van kötve.) 2. Az ÉLÜSZIONban viszont gyönyörű, aszfodeloszoktól (liliomszerű virágoktól) tarka réteken és kies berkekben élnek a boldogok. Mindenki azzal foglalatoskodik, amit életében leginkább kedvelt. KHAOSZ NÜX (ÉJSZAKA) EREBOSZ (ALVILÁGI SÖTÉT) HÉMÉRA NEMESZISZ THANATOSZ HESZPERIDÁK: (MEGTORLÁS) KÉREK KLOTHÓ (ERŐSZAKOS HALÁL) ERÜTHEIA HÜPNOSZ HESZPERIA (ÁLOM) • MOIRÁK: (HALÁL) AIGLÉ • (NAPPAL) ERISZ LAKHÉSZISZ ATROPOSZ (VISZÁLY) HESZPERIDÁK: A három Heszperisz abban a messze nyugaton levő gyümölcsösben lakik, amelyet Földanya ajándékozott Hérának. Egyesek szerint az Éjszaka leányai, mások szerint Atlaszé és Heszperiszé, Heszperosz egyik leányáé. Gyönyörűen énekelnek. MOIRÁK: Három fehér ruhás, egymástól elválaszthatatlanok., Erebosz nemzette őket. Atroposz a legkisebb, de a legfélelmetesebb Az emberek életének időtartamát Zeusz szabja meg, s

döntésül közli a Moirákkal. Meg is változtathatja ezt a dönt ést, és megmentheti azoknak az életét, akiket kedvel, amikor az élet fonalát – amelyet • • • • Klothó fon orsóján, és Lakheszisz mér ki mérőrúdjával – Atroposz ollója el akarja vágni. Sőt: emberek is akadnak, akik azt állítják, hogy bizonyos mértékig módjukban van sorsukat irányítani, oly módon, hogy kerülik a fölösleges veszedelmeket. Ezért a f iatalabb istenek csak nevetnek a M oirákon A Moirák nem Zeusz gyermekei, Hanem a N agy Sorsistennő szűzen fogant leányai. Az istennővel pedig még az istenek sem szegülhetnek szembe, s ezért a "Leküzdhetetlen Végzet"-nek szokták nevezni. NEMESZISZ:Nemeszisz az attikai Rhamnúszban lakik, egyik kezében almafaágat tart, a másikban egy kereket, szarvasokkal díszített ezüst korona van a f ején, s korbács lóg az övén. Ókeanosz leánya, s majdnem olyan szép, mint Aphrodité Zeusz egyszer beleszeretett

N.-be, s szárazon és vízen át űzőbe vette Hiába öltött N újabb és újabb alakot, Zeusznak a végén mégis sikerült hattyú alakjában magáévá tennie. N egy tojást tojt, s ebből kelt ki Helené, a trójai háború oka. • ERISZ: Hérának és Zeusznak 3 gy ermeke született, három isten: Árész, Héphaisztosz és Hébé. Egyesek azt állítják, hogy Árész és ikertestvére, E akkor fogant, amikor Héra hozzáért egy bizonyos virághoz. Ez a növény (virág) valószínűleg a galagonya volt, ami a kelta irodalomban „nővére” a kökénynek, ami Erisz (Viszály) szimbóluma. A thrákiai Árész szereti a harcot. Nővére, E, pletykálkodással és féltékenységszításával igyekszik egyre újabb alkalmat teremteni a háborúskodásra. Akárcsak ő, Árész sem pártfogolja jobban egyik várost vagy pártot, mint a másikat: hol az egyik, hol a másik oldalon harcol, ahogy éppen kedve tartja; magát a gy ilkolást és a r ombolást élvezi. Társai, a

halhatatlan istenek, Zeusztól és Hérától kezdve, valamennyien gyűlölik, kivéve E.-t, valamint Aphroditét, aki valamilyen természetellenes szenvedélyt táplál iránta, meg Hádészt, aki alig várja, hogy a bátor ifjú harcosokat lemészárolják a szörnyű háborúkban. Amikor Péleusz és Thétisz összeházasodtak, E.-t nem hívták meg Bosszúból – hogy egy kis zavart keltsen – egy aranyalmát gurított a t ömegbe „A legszebbnek!”-felírattal. Ez lett a későbbi trójai háború előidézője. KHAOSZ GAIA (+ERÓSZ) URANOSZ HEKATONKHEIREK: KÜKLOPSZOK: TITÁNOK: TITANISZOK: KOTTOSZ SZTEROPÉSZ ÓKEANOSZ TÉTHÜSZ BRIAREÓSZ BRONTÉSZ KOIOSZ PHOIBÉ GÜGÉSZ ARGÉSZ HÜPERIÓN THEIA IAPETHOSZ THEMISZ KROIOSZ MNÉMOSZÜNÉ KRONOSZ RHEIA • • HEKATONKHEIREK = SZÁZKEZŰ ÓRIÁSOK: GÜGÉSZ A Gügész szónak („földszülötte”) van egy másik formája is, a gigász („óriás”), és az óriásokat a görög mitológiában Észak-Görögország

hegyeivel hozzák kapcsolatba. Briareuszt („erős”) nevezték Aigaiónnak is (Iliász), tehát lehetséges, hogy az ő népe voltak a líbiai thrákok, akiknek kecskeistennőjről, Aigiszről kapta nevét az Égeitenger. • • • KOTTOSZ a kottaszok névadó őse. Törzseiket „százkezűeknek” nevezték; talán mert papnőik 50 tagból álló testületeket lakottak, mint a Danaidák és a Néreiszek, vagy mert a férfiakat száz főből álló harci egységekbe szervezték, mint a korai rómaiak. BRIAREÓSZ KÜKLOPSZOK: SZTEROPÉSZ BRONTÉSZ ARGÉSZ • TITÁNOK: ÓKEANOSZ KOIOSZ HÜPERIÓN IAPETHOSZ KROIOSZ KRONOSZ Kronosz bukása Kronosz testvérét, Rheiát vette feleségül, akinek szent fája a tölgy. De Földanya is, s haldokló apja, Uranosz is megjósolta neki, hogy saját fia egyike fogja megfosztani trónjától. Ezért minden évben lenyelte a gyermekeket, akiket Rheia szült neki: elsőnek Hesztiát, aztán Démétért és Hérát, végül Hádészt és

Poszeidónt. Rheia felbőszült. Harmadik fiát, Zeuszt, sötét éjszaka szülte meg Arkadiában, a L ükaion hegyén. A gyermeket megfürösztötte a Néda folyóban, aztán odaadta Földanyának, aki elvitte Kréta szigetére, Lüktoszba, és elrejtette az Égei-dombon levő Dikté-barlangban. Rábízta Melisszeusz leányaira, Adraszteia és Ió kőrisnimfákra, valamint Amaltheia kecskenimfára, hogy neveljék fel. Zeusz meghálálta a három nimfa jóságát, s amikor ő lett a Világegyetem ura, Amaltheia képmását – a Bakot – elhelyezte a csillagok között. Egyik szarvát is kölcsönkérte – tehén szarvához hasonlított -, és Melisszeusz lányainak ajándékozta; ez lett a híres Bőségszaru, amely mindig tele van olyan étellel és itallal, amelyre tulajdonosa vágyik. A csecsemő Zeusz aranybölcsője egy fán lógott (hogy Kronosz sem az égben, sem a f öldön, sem a t engerben ne találhassa meg), s körülötte álltak a f egyveres Kurészek, Rheia fiai.

Pajzsukat lándzsájukkal ütögették, és torkuk szakadtából kiabálták túl a gy ermek sírását, nehogy Kronosz meghallhassa a t ávolból. Rheia ugyanis bepólyázott egy követ, és azt adta oda Kronosznak az arkadiai Thaumaszion hegyén. Kronosz le is nyelte abban a hitben, hogy a csecsemő Zeuszt nyeli le. Ennek ellenére megsejtette, mi történt, és üldözőbe vette Zeuszt, mire Zeusz kígyóvá változott, dajkáit pedig medvévé varázsolta: így keletkeztek a Medve és Kígyó csillagképek. Mikor Zeusz férfivá serdült, Métisz tanácsára elment anyjához, Rheiához, és megkérte, tegye meg Kronosz pohárnokává. Rheia szívesen segített bosszúterve megvalósításában: szerzett neki hánytatót, s Zeusz – Métisz utasítása szerint – belekeverte Kronosz mézes borába. Ennek hatására kiokádta Zeusz testvéreit. A háború már tíz éve folyt, amikor Földanya megjósolta unokájának, Zeusznak, hogy akkor fog győzni, ha szövetkezik azokkal,

akiket Kronosz a Tartaroszba száműzött. • TITANISZOK: TÉTHÜSZ PHOIBÉ THEIA THEMISZ MNÉMOSZÜNÉ RHEIA PONTOSZ GAIA THAUMASZ PHORKÜSZ KÉTHÓ (+ÉLEKTRA) (+KRATAIA) SZKÜLLA HARPÜÁK THOÓSZA IRISZ GORGÓK: GRAIÁK: SZTHÉNÓ PEFRÉDÓ EURÜALÉ ENÜÓ POLÜPHÉMOSZ MEDUSZA DEINÓ LADÓN SÁRKÁNY A tenger gyermekei Az ötven Néreisz Thetisz tengeristennő szelíd, jótékony kísérője, ötven sellő, Dórisz nimfa és Néreusz leányai. Néreusz jóstehetséggel megáldott öreg ember, aki a tengerben lakik és alakot tud változtatni. A Phorküdák a Néreiszek unokatestvérei, Kétó és egy másik bölcs öreg tengerlakó, Phorküsz gyermekei, éspedig Ládón, Ekhidné, a Líbiában lakó három Gorgó, a három Graia és egyesek szerint a hár om Heszperisz. A Gorgók valamikor nagyon szépek voltak Csakhogy Medúsza egy éjjel együtt hált Poszeidónnal, s Athéné – mérgében, hogy éppen az ő egyik templomában bujálkodtak – haragos

tekintetű, nagy fogú, lógó nyelvű, rézkarmú és kígyóhajú szárnyas szörnyeteggé változtatta, akinek a tekintete kővé változtatta az embreket. Amikor Perszeusz végül levágta a fejét, holttestéből előugrott Poszeidón két gyermeke, Khrüszaór és Pégaszosz, Athéné pedig aigiszára kötözte a l evágott fejet. Egyesek szerint azonban az aigisz Medúsza bőre, s Athéné nyúzta le róla. • GRAIÁK A Graiák szép arcú, hattyú alakú teremtések, de születésüktől fogva őszesszürke a hajuk, s hármuknak összesen egy szemük és egy foguk van. A három Heszperisz abban a messze nyugaton levő gyümölcsösben lakik, amelyet Földanya ajándékozott Hérának. Egyesek szerint az Éjszaka leányai, mások szerint Atlaszé és Heszperiszé, Heszperosz egyik leányáé. Gyönyörűen énekelnek Ekhidné félig csinos nő, félig foltos kígyó volt. Hajdan az arimoszok közt élt egy barlang mélyén, nyers emberhússal táplálkozott, és egy sereg

ijesztő szörnyeteget szült férjének, Tüphónnak. A százszemű Argosz azonban alvás közben megölte Ladón teljes egészében kígyó volt, noha emberi nyelven beszélt.A Heszperiszek aranyalmáit őrizte, míg Héraklész nyila meg nem ölte. Néreusz, Phorküsz, Thaumasz, Eurübia és Kétó valamennyien Földanya Pontosztól született gyermekei voltak; ezért állítják a Phorküdák és Néreidák, hogy a Harpüiák unokatestvérei. A Harphüiák ugyanis Thaumasz és Élektra tengeri nimfa szőke hajú, sebes röptű leányai. Kréta szigetén laknak egy barlangban, s ők fogják el a gonosztevőket, hogy az Erinnüszök megbüntethessék őket. GAIA ARGOSZ TITÜOSZ MNÉMOSZÜNÉ ANTAIOSZ OREIASZOK OAPHNAE GIGÁSZOK: (HEGYI NIMFÁK) PALLASZ DAMASZTÓR TÜPHÓN PALLÉNEUSZ (+EKHIDNA) PORPHÜRIÓN PELOROSZ TÜPHOETÉSZ EKHIÓN ALKÜONEUSZ ERÜTHOSZ ENKELADOSZ ALÓEUSZ EPHIALTÉSZ ÓTOSZ NEMEAI OROSZLÁN LERNAI HÜDRA 100 FEJŰ SÁRKÁNY SZPHINX KHIMAIRA

KERBEROSZ PROMÉTHEUSZ ORTHOSZ SASA TÜPHÓN Földanya bosszút akart állni a Gigászok elpusztításáért, odaadta magát Tartarosznak, és a kilikiai Kórükosz egyik barlangjában nemsokára meg is szülte legifjabb gyermekét, T.-t, a leghatalmasabb szörnyet, amely valaha is világra jött. Az ágyékától lefelé csak tekergő kígyókból állt. Ha kinyújtotta a karját, mindkét irányba száz mérföldet ért, s a k eze helyén kígyófejek nyüzsögtek. Otromba szamárfeje a cs illagokat súrolta, hatalmas szárnyai elsötétítették a napot, szeméből láng csapott ki, szájából tüzes láva ömlött. Amikor rohamra indult az Olümposz ellen, az istenek ijedtükben Egyiptomba menekültek, és állatoknak álcázták magukat: Zeusz kosnak, Apollón hollónak, Dionűszosz kecskének, Héra fehér tehénnek, Artemisz macskának, Aphrodité halnak, Árész vadkannak, Hermész íbisznek és így tovább. Csak Athéné nem futamodott meg, és addig csúfolta Zeuszt

gyávasága miatt, míg az újból felöltötte igazi alakját, és ráhajított T.-ra egy villámot, aztán kanyarított egyet a kovakő sarlóval, amellyel annak idején apját, Uranoszt kiherélte. A megsebzett T fájdalmában üvöltve az észak-szíriai Kasziosz-hegyre menekült, s ott aztán viaskodni kezdtek. T milliónyi gyűrűjével Zeusz köré tekeredett, elvette a sarlóját, s miután mindkét kezéből és lábából kivágta az inakat, a kórükoszi barlangba hurcolta. Zeusz halhatatlan ugyan, de ezúttal még az ujját se tudta mozdítani. T az inakat egy medvebőr alá rejtette, és kígyófarkú szörnynővérére, Delphüné őrizetére bízta. Zeusz vereségének híre megdöbbentette az isteneket, de Hermész és Pán titkon a barlanghoz osont. Pán hirtelen iszonyú nagyot kiáltott, és megrémítette vele Delphünét, Hermész meg ezalatt ügyesen elcsente az inakat, és visszatette Zeusz kezébe, lábába. De vannak, akik azt állítják, hogy az inakat

Kadmosz csalta ki Delphünétől, azzal az ürüggyel, hogy felhúrozza velük a lantját, s gyönyörű muzsikát fog játszani neki rajta; Apollón pedig halálra nyilazta Delphünét. Zeusz visszatért az Olümposzra, felült egy kocsira, amit szárnyas lovak húztak, s ismét üldözőbe vette villámaival T.-t Az a Nüsza hegyére menekült, ahol a három Moira megkínálta gyorsan fonnyadó gyümölccsel, mondván, hogy visszanyeri tőle az erejét. Valójában a gyümölcs biztos halálra ítélte. Eljutott ugyan a thrákiai Haimosz-hegyig, ahol iszonyú szikladarabokat kapott fel, és hajigált Zeusz felé, Zeusz azonban elébük tartotta villámait, a sziklák visszapattantak a s zörnyetegre, és iszonyúan megsebezték. A Haimosz-hegység T kiomló véréről kapta a nevét. T Szicília felé menekült, ahol Zeusz úgy vetett véget a küzdelemnek, hogy ráhajította az Etna hegyet. Az Etna még ma is tüzet okád • • Tüphón „kábító füstöt” jelent,

megjelenése a tűzhányó kitörését jelzi. Ezért is mondják, hogy Zeusz a szörnyet végül is az Etna alá temette. Széth isten – Tüphón állítólag az ő lehelete – majdnem ugyanúgy csonkította meg Oziriszt, mint Püthón Zeuszt, de végül mindketten vereséget szenvedtek. E párhuzam alapján tévesztették össze Püthónt Tüphónnal. Ekhidné gyermekei Ekhidné szörnyeteg sarjakat szült Tüphónnak: Kerberoszt, a pokol háromfejű kutyáját, Hüdrát, a Lernában lekó sokfejű vízikígyót, Khimairát, a kígyótestű, oroszlánfejű tűzokádó kecskét, és Orthroszt, Gérüón kétfejű kutyáját, aki együtt hált saját anyjával, és a Szfinxet és a nemeai oroszlánt nemzette vele KERBEROSZT a dórok a kutyafejű egyiptomi istennel, Anubisszal hozták kapcsolatba, aki az Alvilágba vezette a lelkeket. Eredetileg valószínű Hekaté és Hekabé halálistennő lehetett, akit szukának ábrázoltak, mivel a kutyák megeszik a hullákat és megugatják

a holdat. KHIMAIRA nyilván a három részből álló esztendő jelképe volt a naptárban. (Ekhidné leány, Khimaira, akinek ránk maradt egy képmása a karkhemisi hettita templomban, a Nagy Istennő három részből álló Szent Évének jelképe volt: az oroszlán a tavaszt, a kecske a n yarat, a kígyó a telet szimbolizálta. URANOSZ APHRODITÉ PONTOSZ ERINNÜSZÖK: (BELSŐ TISZIPHÓNÉ MEGAIRA THAUMASZ (+ÉLEKTRA) IRISZ HARPÜIÁK: KELAINÓ TENGER) ALLÉKTÓ (SZIVÁRVÁNY) AELLO(HÁBORGÓ) PODARGÉ(GYORSLÁBÚ) ÓKÜPETÉ(GYORSREPÜLÉSŰ) • HARPÜIÁK: A H.-ák Thaumasz és Élektra tengeri nimfa szőke hajú, sebes röptű leányai Kréta szigetén laknak egy barlangban, s ők fogják el a gonosztevőket, hogy az Erinnüszök megbüntethessék őket. Eredetileg a krétai Halál-istennőt személyesítették meg forgószél alakjában Homérosz Odüsszeiájában. A szirénekkel elsőfokú unokatestvérek Csak arra vártak, hogy megkaparinthassák a testből

távozó lelket. • ÍRISZ: Héra hírnöke. Mindig mindenkinek a kedvében akart járni • ERINNÜSZÖK: Az E.-ök, azaz fúriák az Ereboszban laknak, és öregebbek Zeusznál, vagy bármelyik olümposzi istennél. Az a dolguk, hogy meghallgassák a halandók panaszait, ha pl a fiatalok pökhendi módon bánnak az öregekkel, a gyermekek a szüleikkel, a házigazdák a vendégekkel, s hogy az ilyen gaztetteket megbüntessék. A vétkeseket könyörtelenül városról városra, országról országra kergetik, pillanatnyi pihenés vagy szünet nélkül. Az Erinnüszök kígyóhajú, kutyafejű, szénkefetestű, denevérszárnyú, vérben forgó szemű banyák. Rézszöges korbácsuk van, s áldozataik iszonyú kínok közt pusztulnak el. Társalgás közben nem tanácsos kimondani az igazi nevüket, ezért rendszerint Eumeniszeknek, azaz „Nyájasak”-nak szokták emlegetni őket. Hádészt is Plutónnak, vagy Plutónak („gazdag”) szokták nevezni A kőrisnimfák azonosak a

fúriákkal, csak szelídebb változatban. • URANOSZ Uranosz megcsonkítása A titánokat U. nemzette Földanyával, miután lázadó fiait, a Küklópszokat, lehajította a Tartaroszba. A Tartarosz sötét hely az alvilágban, ugyanolyan távolságra a Földtől, mint amilyen távol van a Föld az Égtől: egy lezuhanó üllő 9 nap alatt érne a fenekére. Földanya bosszúból rávette a t itánokat, hogy támadják meg apjukat. Meg is cselekedték, még pedig Kronosznak, hetük közül a legfiatalabbnak a vezetésével, akit anyjuk felfegyverzett egy kovakő sarlóval. Álmában lepték meg U-t, és a könyörtelen Kronosz kiherélte a kovakő sarlóval Aztán bal kezével megmarkolta apja nemi szervét (azóta is rossza előjelnek tartják, ha bal kézzel nyúl valamihez az ember), és a Drepanon-foknál a sarlóval együtt a tengerbe hajította. Csakhogy a sebből néhány csepp vér Földanyára hullott, s így született meg a három Erinnüsz, az apagyilkosságot és

esküszegést megbosszuló három fúria. Ebből a vérből származtak a Meliaszoknak nevezett kőrisnimfák is. Utána a ni mfák kiszabadították a T artaroszból a Küklópszokat, és Kronoszra ruházták a legfőbb hatalmat a földön. De alighogy Kronosz kezébe került a főhatalom, a Küklópszokat – a Százfejűekkel együtt – ismét a Tartaroszba száműzte, s mikor feleségül vette testvérét, Rheiát, uralkodni kezdett Éliszben. • APHRODITÉ Aphrodité születése A., a Szerelem Istennője, mezítelenül emelkedett ki a t anger habjaiból Meglovagolt egy kagylót, és először Küthéra szigetén szállt partra. De rájött, hogy ez csak egy kis sziget, tovább ment hát a Pelopponészoszra, és végül Ciprus szigetén, Paphoszban telepedett le. Még ma is ez a város A. kultuszának központja Ahová csak lépett, füvek és virágok fakadtak a földből. Paphoszban Themisz lányai, az Évszakok, sietve felöltöztették és felékesítették Némelyek

szerint A. abból a tajtékból született, amely Uranosz nemi szerve körül verődött, amikor Kronosz levágta és a tengerbe hajította; mások szerint Zeusz nemzette Dionéval, aki vagy Ókeanosz és Téthüsz tengeri nimfa, vagy a Levegő és a Föld leánya volt. Abban azonban mindenki egyetért, hogy A. galambok és verebek kíséretében szokott a levegőbe emelkedni (A galambok és a verebek bujaságukról voltak közismertek.) A-t Szíriában vagy Palesztinában Istár vagy Asztarót néven tisztelték. A krétai istennőnek közeli kapcsolatai vannak a tengerrel (A tengeri sün és a tintahal neki van szentelve.) Aphrodité jelleme és cselekedetei A.-t csak ritkán lehetett rávenni, hogy varázsövét, amely mindenkit szerelemre gyullasztott a viselője iránt, kölcsönadja a többi istennőnek, mert féltékenyen őrizte kiváltságos helyzetét. Zeusz Héphaisztoszhoz, a sánta kovácsistenhez adta nőül, de annak a három gyermeknek – Phobosznak, Deimosznak és

Harmoniának -, akivel A. megajándékozta a férjét, igazában Árész, az egyenes lábú, féktelen, iszákos, kötekedő hadisten volt az apja. Héphaisztosz mit sem tudott e csalásról, míg egyszer Héliosz elpletykálta neki, hogy rendszeresen együtt hál A. és Árész. Héphaisztosz bosszúból kovácsolt egy vadászhálót, ami vékony volt, mint a pókháló, de elszakíthatatlan. Bele tette kettejük ágyába, és mikor elment Héphaisztosz otthonról, A. Árészt fogadta, miközben belegabalyodtak a hálóba Héphaisztosz ezt látván összehívta az isteneket, hogy lássák A. szégyenkezését Aztán bejelentette, hogy feleségét addig nem engedi szabadon, míg vissza nem kapja azokat az értékes ajándékokat, melyeket Zeusznak, A. nevelőapjának adott az asszonyért A ffi istenek persze rohantak, hogy A.-t kínos helyzetben láthassák, az istennők viszont tapintatosan otthon maradtak. Zeusz annyira fel volt háborodva, hogy nem csak az ajándékokat nem volt

hajlandó visszaadni, de még bele se óhajtott szólnia férj és feleség közti idétlen viszályba. Poszeidón, aki A meztelen testét megpillantva egyből beleszeretett, nem árulta el, hogy féltékeny lett Árészre, s úgy tett, mintha együtt érezne Héphaisztosszal. Felajánlotta, hogy kifizeti ő az ajándékok ellenértékét. Így aztán Árész kiszabadult, és visszatért Thrákiába, A. meg elment Paphoszba, s a tengerben visszanyerte szüzességét A.-nak hízelgett Hermész nyílt szerelmi vallomása, s nemsokára eltöltött vele egy éjszakát Ennek az éjszakának egy kétnemű lény lett a gyümölcse: Hermaphroditosz. A éppúgy örült annak is, hogy Poszeidón a pártjára állt, s két fiút szült neki: Rhodoszt és Hérophiloszt. Fölösleges is mondanunk, hogy Árész nem fizetett. Azzal érvelt, hogy ha Zeusz nem hajlandó fizetni, miért fizessen ő? A végén senki se fizetett, mert Héphaisztosz őrülten szerelmes volt A.ba, és esze ágában se

volt elválni tőle Később A. Dionüszosznak is odaadta magát Neki Priaposzt szülte A csúnya kis gyereknek hatalmas nemi szerve volt. Ocsmány külsejét Hérának köszönhette: az istennő így akarta megmutatni, hogy helyteleníti A. csapodár életmódját Priaposz kertész, mindig nyesőkés van nála. Noha Zeusz sohasem hált együtt fogadott leányával, miként egyesek állítják, A. varázsöve mindig kísértésbe hozta. Végül is elhatározta, hogy megalázza az istennőt: őrült szenvedélyt ébresztett benne egy halandó ffi iránt. Ez a f fi a dardanok királya, Ilosz egyik unokája, a jóképű Ankhiszész volt. Káprázatos vörös ruhában, phrügiai hercegnőnek álcázva, odaadta magát a f fi-nak. Amikor felfedte kilétét, Ankhiszosz megrémült, hogy egy istennőt látott meztelenül, és könyörögni kezdett, hogy hagyja életben. A biztosította, hogy semmi oka félelemre, s hogy születendő fiuk híres ember lesz. Néhány nap múlva Ankhiszosz

dicsekedve mesélt barátainak az esetről, Zeusz ezt meghallván lehajított rá egy villámot, de az nem ölte meg, mert A. elé hajította a varázsövét Ankhiszosz az ijedtségtől úgy elgyöngült, hogy soha többé nem tudott kiegyenesedni, és A. – miután megszülte fiát, Aineiászt – hamarosan ki is ábrándult belőle. Egyszer a ciprusi Kinürász felesége – bár egyesek szerint Büblosz királyának, Phoinixnek, mások szerint Theiasz asszír királyank a felesége volt – ostoba módon azzal hencegett, hogy az ő Szmürna nevű leánya még A.-nél is szebb Az istennő úgy állt bosszút a sértésért, hogy Szmürnát szerelemre lobbantotta saját apja iránt. A leány egy sötét éjjelen bemászott az apja mellé az ágyba, akit a dajka úgy leitatott, hogy nem vette észre, mit művel. Kimürász később rájött, hogy Szmürna születendő gyerekének apja is, nagyapja is ő, és mérgében elkergette a lányt a pal otából. Egy hegycsúcson a csecsemő

Adonisz megszületett, A pedig megbánta, amit tett, beledugta Adóniszt egy ládába, a l ádát meg rábízta Perszephonéra, a hol tak királynőjére azzal, hogy rejtse el egy sötét helyen. Csakhogy Perszephonét elfogta a kíváncsiság, hogy mi lehet a ládában, felnyitotta és meglátta benne a kis Adóniszt. A gyerek olyan szép volt, hogy kivette a ládából és felvitte a palotájába. Amikor A értesült a dol ogról, azonnal lement utána a Tartaroszba, és visszakövetelte Adóniszt. Mikor Perszephoné visszautasította – mert Adónisz már a szeretője volt -, A. Zeuszhoz fordult Zeusz előtt azonban nem volt titok, hogy A is lefeküdni szeretne Adonisszal, s nem volt hajlandó ilyen ízetlen vitában ítélkezni. Alacsonyabb fokú bíróság elé utalta az ügyet, amelynek Kalliopé múzsa volt az elnöke. Kalliopé úgy döntött, hogy Perszephonénak és A.-nak egyforma joga van Adoniszra – A-nak azért, mert segítségére sietett, amikor született,

Perszephonénak pedig azért, mert kiszabadította a l ádából -, de Adónisz számára minden évben biztosítani kell egy kis pihenést is, amikor nincs kitéve a két kielégíthetetlen istennő kéjvágyának. Kalliopé tehát három egyenlő részre osztotta az évet Az egyik részét az egyik, a másikat a másik istennővel kellett töltenie, a harmadik részben kellett volna pihennie. A azonban nem járt el tisztességesen: állandóan a de rekán hordta varázsövét, ezzel rávette Adóniszt, hogy a „pihenő részt” is vele töltse. Egyúttal megtagadta a Perszephonéval töltött időt is, amin joggal háborodott fel az istennő. Elment Thrákiába Árészhez, és elmesélte, hogy A. már jobban szereti Adóniszt, mint őt, Árészt A tény, hogy egy halandót, aki még nőies is (Adóniszt), jobban szeret, nagyon féltékennyé tette, és vadkannak álcázva magát, megtámadta Adóniszt, aki a L ibanon hegyén vadászott, és A. szeme láttára felnyársalta

agyarával. Adónisz véréből kökörcsin fakadt, lelke pedig leszállt a Tartaroszba A Moirák csak egyetlen isteni kötelességet róttak A.-ra: hogy szeretkezzék Egyszer azonban Athéné rajtakapta, hogy titokban a szövőszék mellett ül és dolgozik. Panaszkodni kezdett, hogy megsértette ősi jogait, és azzal fenyegetőzött, hogy teljesen lemond róluk. A hosszasan mentegetőzött, és ettől fogva soha többé nem dolgozott. • TANTALOSZ T. maghitt barátja volt Zeusznak, s részt vehetett az olümposzi nektár- és ambroszialakomákon, amíg fejébe nem szállt a dicsőség, el nem árulta Zeusz titkait, és el nem lopta az istenek eledelét, hogy halandó barátaival megossza De mielőtt még ez a gaztette kiderült, aljasabbat is elkövetett. Meghívta lakomára az olümposziakat, s mivel úgy látta, hogy éléskamrájában lévő élelem nem elég a társaságnak – de lehet, hogy csak Zeuszt akarta próbára tenni, hogy tényleg mindent tud-e -, tény, hogy

feldarabolta Pelopszot, a f iát, és belerakta az ételbe. De az isteneket nem sikerült rászednie: iszonyodva eltolták az ételt, csak Démétér nem, aki még mindig zavarodott volt egy kicsit Perszephoné elvesztése miatt, és evett a bal lapcka húsából. T megbűnhődött két gaztettéért: országa elpusztult, ő maga pedig – miután Zeusz saját kezűleg végzett vele – örök szenvedésre ítéltetett. Egy iszapos tó fölé hajló gyümölcsfa ágán lóg, örökös éhínség és szomjúság gyötri. A vízből nem tud inni, a gyümölcsből nem tud enni. Több bűne is volt, pl hazudott Zeusznak, a büntetés soha nem maradt el. (Miután Zeusz megbüntette T-t, új életre támasztotta Pelopszot Azóta Pelopsz bal válla elefántcsontból van, erről lehet megismerni ivadékait is.) T. rút fia Broteász volt az első, aki szobrot készített az Istenek Anyjáról A szobor még ma is áll a Szipülosz-hegyről északra, a koddini szirten. Broteász híres vadász

volt, de megtagadta Artemisztől az istennőt megillető tiszteletet, mire Artemisz elvette az eszét. Elkezdett kiabálni, hogy ő éghetetlen, rávetette magát egy égő máglyára, s a lángok elemésztették. De vannak, akik szerint öngyilkos lett, mert rútsága miatt mindenki irtózott tőle. Broteász fiát, s egyben örökösét Tantaloszank nevezték nagyapjáról.