Biológia | Ízeltlábúak » Parainsecta (Entognatha) osztálya

Phylum: Arthropoda - Ízeltlábúak törzse Subphylum: Hexapoda - Hatlábúak altörzse Classis: Parainsecta (Entognatha) - osztálya Ordo: Protura - Előrovarok rendje Fossziliáikat nem találták, 1907-ben fedezték fel őket. Hovatartozásuk, életmódjuk hosszú éveken át gondot okozott a szakembereknek. Elnevezésük szerint sem teljes értékú rovarok. 500 fajukból hazánkban 6 él (protos - first , oura- tail) Leírás: Szem (oculus), csáp (antenna), fartoldalék (cercus) nincs, 0,5-2 mm hosszúak. Bár torukon 3 pár láb ered, csak a hátulsó két párral változtatják helyüket, az 1. párral a hiányzó csápjuk helyett előrenyúlva tapogatnak. Az 1-3 potrohszelvéneny csökevényes végtagok vannak. Szaporodás: A petéből kikelő lárvák potrohszelvényeinek száma 9, a kifejlett állatoknak 12. Az egyetlen Hexapoda taxon, melynek lárvája oligomer, fejlődésük teloanamorfózis. Az utolsó szelvények nem húzódnak vissza a potrohba, mint az összes többi

ivarérett rovaron. Életmód: Bomló növényi anyagok között élnek. Elsősorban ragadozók, de gombamicéliumot és baktériumokat is esznek. Eosentomon transitorium - Hajnalrovar Leírása: Alig 1 mm. A szájnyílás a zárt fejtok elején alakult ki, amelybe a szuronyszerű szájszervek visszahúzhatók. Elterjedése: Európa Életmódja: Kövek, korhadó fenyőfák kérge alatt, avarban, általában 10 cm-es mélységig él. Legújabb vizsgálatok szerint gombafonalak nedveit szívogatja. Sarló alakú karmával a táplálékot ragadja meg. A potroh 8 há tlemezén oldalt nyíló mirigy ragacsos váladékát a támadó ellenségére fecskendezi. Ordo: Collembola - Ugróvillások rendje (Greek, kolla= glue; embolon= tail) Common name: springtails Leírás: 0,2-9 mm, szárnyatlanok, 3 pár lábbal. A tor 3, a potroh 6 szelvényű Csápjuk mindig van, 4 ízű, tövében vannak az összetett szemek, melyek max. 8 ommatidiumból állnak Fartoldalékuk (cercus) nincs.

Elnevezésük a potroh 4 haslemezén eredő ugróvillaszervre (furca) vonatkozik, amely nyugalmi helyzetben előrefelé a testhez simul. Erős izomzata összehúzódására a villa hátrafelé kivágódik, s közben a test előrelendül. Az ugróvilla egyes csoportokon csökevényes vagy teljesen hiányzik. Fejlődés: Az ugróvillások különleges sajátsága, hogy az összes többi rovarral ellentétben az ivarérettség elérése után is vedlenek, fejlődésük kifejlés: epimorfózis, monometabólia. Életmód: Elsősorban talaj (2m-ig) és avarlakók, de moha között, fák kérge alatt, a vizek-, hó-, gleccserek tetején, hangya- és termesz fészekben, kövek alatt, barlangokban, még szobanövényeken is megtalálhatók. A leírt 7500 fajból nálunk 200 fajt mutattak ki Egyéb: a legősibb szárazföldi állatok közé tartoznak, a devonból 400 millió éves fosszíliáit mutatták ki vörös homokkőben. Élő fosszíliáknak tartják őket, mivel testfelépítésük nem

változott, a devonban érték el evolúciós klimaxukat. A legnagyobb egyedszámú ízeltlábúak 1 Familia: Sminthuridae – gömbugrókák Leírás: Potrohuk gömbölyded, szelvényezettség elmosódott, csápjuk hosszú és térdes. Életmód: epiedafikusok, termesztett növényekben károkat okozhatnak, 1m2-en 70000 i s lehet. Szaporodás: A hímek a nöstényeket csápjuknál fogva a spermatofór fölé helyezik. Familia: Onichuridae – vak ugróvillások Leírás: Féregszerűek, szemük nincs, ugróvillájuk csökevényes vagy hiányzik, csápjuk rövid. Életmód: euedafikusok: talajban, avarban, korhadó fákban, gombákban, barlangokban élnek. Familia: Poduridae Podura aquatica – vízi ugróvillás Leírás: 2 mm, kékes színű. Ugróvillája a vízi életmódhoz alkalmazkodott, lapos és hosszú Életmód: egész életükben a vizen élnek. Nagy egyedszámban fordulhatnak elő pocsolyák, olvadó hó tetején. A víz felszinére potyogó hulladékkal

táplálkozik, növények közé petézik Egyéb: a család egyetlen faja, az É-i féltekén gyakori faj. Familia: Tomoceridae Tomocerus longicornis - Hosszúcsápú ugróka Leírása: 5-6 mm. 6 potrohszelvénye van A csáp a testnél is hosszabb, melyeket felcsavar, ha megzavarják. A hengeres testet pikkelyek fedik A fej mindkét oldalán 8 pontszem van Elterjedése: Európa, a déli részek kivételével. Életmódja: Ivarérettségét fokozatos fejlődéssel éri el. Avarban, gombán él Megjegyzés: A növények zsenge részeinek megrágásával kárt is okozhat. Ordo: Diplura - Lábaspotrohúak rendje 2-5 mm. Név eredete: diploos - kettő, oura - farok, két feltúnő potrohfüggelékükre utal, mely fonál- vagy fogószerű lehet. Az 1 potrohszelvény hasoldalán 1 pár csökevényes láb, az 1-7en lábcsuták és csípőhólyagok nőnek Sárgásfehér testüket finom sertékből álló bunda fedi A csáp gyöngyfüzérszerűen ízelt. Nincs szemük Fénykerülők; a

talajban, mohában tevékenykedő mindenevő állatok. Több éven át élnek Megközelítóen 700 fajt írtak le, hazánkban eddig 10 fajuk ismeretes. Familia: Campodeidae Campodea staphylinus - Fonálfarkú ősrovar Leírása: 4-15 mm. A potroh végén lévő fartoldalék fonálszerű Bár szeme nincs, a fényre kerülve gyorsan a sötétség felé menekül. Elterjedése: Elszórtan Európa nagy részében Finnországig. Életmódja: Csak párás, nedves, de nem vizes környezetben él. Korhadó levelek, kövek alatt a hegyi erdőkben, síkságon nem ritka. Familia: Japygidae – Fogófarkúak 2 Classis: Insecta - Rovarok osztálya Subclassis: Monocondylea – Egybütykű rágójúak alosztálya (A mandibula a fejhez, a lábszár pedig a combhoz egy bütyökkel ízesül.) Ordo: Archeognatha - Ugró ősrovarok rendje archaeos = ősi; gnatha = rágó Familia: Meinertellidae (a tengerparti fajok tartoznak ebbe a családba) Familia: Machilidae - Pattanók családja (a

szárazföldi fajok tartoznak ebbe a családba) Olykor 20 m m-nél is hosszabb, szárnyatlan rovarok. Könyvekben gyakran a következő, 5 renddel együtt közösen emlegetik (sertefarkúak - Thysanura). Testüket pikkelyek borítják, emiatt tarka mustrázatúak vagy fémfényűek. A tor magasan domború Fejük előrefelé elkeskenyedik, csápjuk hosszú, 7 ízbő1 áll. Összetett szemeik nagyok, közöttük pont vagy homlokszemek is vannak, amelyekkel a fényviszonyokról tájékozódnak. Szájszerveik a fejtok külsején ízesülnek, nem annak belsejében, mint az előző két rend fajain. Állkapcsi tapogatóik térdszerűen hajlottak, még a helyváltoztatásban is részt vesznek. A potroh 3 fonálszerű sertében végződik, közülük a középső a leghosszabb, rugalmas, veszélykor ezt az állat az aljzathoz csapva tovapattan. A potroh hasoldalán pálcika alakú ún lábcsuták és csípőhólyagok is vannak. Mintegy 200 fajuk sziklákon, kövek között, erdei talajon

futkározik; hazánkban tucatnál is kevesebb fajt ismerünk. Lepismachilis notata - Ugró ősrovar Leírása: 20 mm. Sötétbronzos testét világos és sötétebb pikkelyrajzolatok tarkítják Nyugalmi állapotban csápja hátrafelé irányul. Veszély észlelésekor azonban azonnal előrecsapja, s fartoldalékait is széttárja. Futása gyors, lökésszerű, vagy 4-5 cm magasra, 10 cm távolságra ugrálva menekül. Elterjedése: Közép-Európa. Életmódja: Melegkedvelő, jól tűri a napsütést. Erdők avarján, mohos köveken, fatörzseken gyakori. Subclassis: Dicondylea - Kétbütykű rágójúak alosztálya (A mandibula a fejhez, a lábszár pedig a combhoz két bütyökkel ízesül.) Apterygota - Elsődlegesen szárnyatlanok tagozata Ordo: Zygentoma - Pikkelykék rendje 10 mm körüli fajok. Pikkelyes testük nagyobbára egyszínű, fémfényű Elöl a legszélesebb, hátrafelé fokozatosan keskenyedik, és a pattanóktól eltérően jóval laposabb. Potrohvégi három

függelékük csaknem egyforma hosszú. Összetett szemük kicsi Fejlődésük kifejlés Fürge állatok. Mindenevők, olykor ragadozók Erdőkben, köveken, mohán, egyes fajok hangyabolyokban keresik táplálékukat. Főleg a melegebb területekről eddig körülbelül 270 fajt írtak le. Hazánkban csak néhány fajukat ismerjük Az eddig említetteket közös néven ős3 vagy szárnyatlan rovaroknak (Apterygota) nevezik, az összes többi ún. szárnyas rovarokkal (Pterygota) szemben. Lepisma saccharina - Ezüstös pikkelyke (≈ezüstös ősrovar) Leírása: 7-10 mm. Ezüstösen csillogó és erősen lapos testéről bizonyára sokan emlékeznek e kis rovarra. Ha sikerül megfognunk, a testét befedő ezüstös pikkelyek jó része a kezünkre tapad. Nincs pontszeme, összetett szeme is csak néhány szemecskéból tevődött össze Farcsuták csak a két utolsó potrohszelvényén erednek. Elterjedése: Európa, de sokfelé széthurcolták. Életmódja: 2-5 évig, 3000 m -es

hegyek magasságáig él. Szürkületben, éjjel tevékenykedik Gyorsan fut, de ugrani nem tud. Fatörzseken, mohán, sziklákon, régi épületekben, lakásoknak főleg a mellékhelyiségeiben gyakori. Keményítő- és szénhidráttartalmú anyagokat kedvel, de gyapjúféleségeket, bőrárukat is megrág. Pterygota - Elsődlegesen szárnyasak tagozata Subsectio: Palaeoptera Ordo: Ephemeroptera - Kérészek rendje (Greek, ephemeros = short-lived; pteron = wing) Common name: mayflies Leírás: 5-38 mm. A kérészek különösen a sűrű, átlátszó szárnyerezet miatt a szitakötőkre hasonlítanak, de az 1. szárnyuk háromszög alakú, a 2 - amennyiben kifejlődött - tojás alakú és sokkal kisebb, s nyugalomban a test fölött egymáshoz simulnak. A csáp rövid Testük meglehetősen puha, gyengén kitines. 1 pár lábukkal előrenyúlva tapogatnak A potroh végén feltűnően hosszú páros fartoldalék, olykor még egy páratlan végfonal is van. A kérészéletet sokan a

rövid, néhány órás vagy legfeljebb csak a pár napos élet jelképének tekintik. A kifejlett, ivarérett kérészek túlnyomó többsége valóban ilyen rövid ideig repül, nem is táplálkozik, tevékenysége csupán a nászra korlátozódik. Egyedfejlődés: A lárvák többnyire folyóvízben - több évig fejlődnek, ahonnan egy növényre kimászva szárnyas szubimágóvá vedlenek. Néhány óra vagy nap múlva újabb vedléssel alakulnak át ivarérett imágóvá. Az egyetlen rovarcsoport, ahol a szárnyak megjelenése után is van vedlés. Fejlődésük tökéletlen átalakulás=átváltozás (hemimetamorfózis: prometabólia) Vizek környékén élnek. Csaknem 2500 fajukat írták le; hazánkban kereken 50 fajt ismerünk Familia: Palingeniidae - Tiszavirágok családja A szárnyak erezete igen sűrű, számos hosszanti és igen sok keresztérből áll. A szárny színe sötét barnásszürke. A hím 1 lábfeje két és félszer olyan hosszú, mint a comb A potrohvégi

végfonal csak a lárván fejlódőtt ki, a kifejlett példányokon már nem alakul ki. Lárvái ásó típusúak, a rágók fejhossznyira előrenyúlnak a fej elé. 6 trachekopoltyúi a potroh oldalán erednek, szélük rojtos. Hazánkban egy fajuk él Palingenia longicauda - Tiszavirág 4 Leírása: 25-38 mm. Európa legnagyobb kérésze A hím fartoldaléka testénél háromszor hosszabb, 60-80 mm. Elterjedése: Egész Európában elszórtan. Életmódja: Tiszta vízű, meredek, agyagos partszakaszok a lárvák kedvelt élőhelyei. Csak ilyen folyórészeken fejlődik tömegesen. A lárva - a horgászok "kilize" - az iszapban fúrt járatokban szerves korhadékból legalább 3 é ven át táplálkozik, majd hazánkban június közepén tömegesen kirajzik. Hazánkban korábban számos folyóban fejlődött nagy számban Ma azonban csak a Tiszában, júniusban rajzik, ott is egyre ritkábban. Ezt a rajzást nevezik "tiszavirágzásnak", amely számos kedvező

tényező (vízhőmérséklet, víz magassága, a levegő hőmérséklete, nyomása és páratartalma) együttes hatásának eredménye.A hím szubimágó, amint lárvabőrébő1 a víz felszínén kibújik, perceken belül egy közeli fatörzsön vagy más aljzaton még egyszer vedlik, ekkor válik ivaréretté. A nőstényeknél ez azonban elmarad, mert ezek ivaréretten hagyják el lárvabőrüket. Hamarosan gomolygó tömeget alkotnak néhány deciméterrel a víz színe felett. A rövid nász után a h ímek élettelenül húllanak a vízbe A nőstények a felszín közelében repölve a vízbe hullatják a petecsomagjuk tartalmát (gyakran 57 ezer petét) és ezt követően osztoznak a hímek sorsában. Másfél-két órás nászrepülés után a tiszavirágok a vízbe hullanak, élénk színük elszürkül. A bő táplálékra ilyenkor sok madár, hal gyűlik össze messze környékről. Manapság a vízszennyeződés, részben a rajzást megelőző zöldár túl magas

vízszintje miatt a tiszavirág rajzása mind ritkábban észlelhető. Familia: Ephemeridae – tarka kérészek Végfonal van. Szárnyuk átlátszó, sötét foltokkal, nálunk 2 fajuk él Ásó típusú lárva, a rágók fejhossznyira a fej elé nyúlnak. 7 trachekopoltyja a potroh oldalán ered (első csökevényes), szélük rojtos. Ephemera vulgata – tarka kérész A hát lemezein 2 háromszög alakú folt van. Alföldi folyókban, nagyobb patakokban, V-VII, 14-22 mm. Ephemera danica – dán kérész A potroh elülső szelvényei világossárgák. Hegy- és dombvidéki sebesebb patakok mentén gyakori. V-VII, 16-24 mm Familia: Baetidae Végfonal nincs, a második szárny kicsi, vagy hiányzik. Cloeon dipteron - Elevenszülő kérész Leírása: Csak egy pár szárnya van, potroha barnászöld, nincs végfonala, 8-10 mm. Életmódja: Hazánkban a leggyakoribb kérészfaj. Kisebb árkokban állóvizekben is kifejlődik, ezért a legtöbb helyen megtalálható májustól,

októberig. Elevenszülő Peték helyett eleven lárváit bocsátja vízbe és azokat 2 hétig őrzi. Familia: Heptageniidae Végfonal nincs. Két pár szárnyuk színtelen, áttetsző, legfeljebb ennek a fajnak a kifejlett hímjein az 1. szárny töve rozsdabarnás A kisebb 2 szárnyon háromnál több hosszanti ér fut a szárny végéig. Az 1 szárny hátulsó szélén 4 köztes ér halad a szárnyszegély felé Az 1 láb a leghosszabb. A 3 lábfej 5 ízbő1 áll 5 Rhithrogena semicolorata - Pehelykérész Leírása: 8-12 mm. A test sárgásbarna színű a potroh hátoldala sötétbarna A combokon hosszúkás barna folt van. Az összetett szemek sötét- vagy feketésszürkék A lábak rozsdavörösek vagy sárgásbarnák. Elterjedése: Európa hegyvidékei. Életmódja: 1 éven át fejlődik, az V-VIII. hónapban repül Heptagenia sulphurea - patakvirág A hosszanti erek sötétek, az első szárny a szegélyér és sugárér között sárga, máshol szintelen. Ordo: Odonata

- Szitakötők rendje (Greek, odous = tooth) Common names: dragonflies, damselflies A legősibb ismert szárnyas rovar fosszília a 350 millió éves Meganeura mony ősszitakötő a karbonban élt, 100 millió évvel korábban élt mint az első dinoszautuszok és 150 millió évvel korábban mint az első madarak. Szárfesztávolsága 75-85 cm volt 28-85 (18-150) mm. Mindkét pár hártyás szárny legalább megközelítően egyforma nagy, sűrű erezetű, pikkelytelen, legfeljebb részben finom szőrös, és nyugalomban oldalt kiterjesztve vagy a hátukon összecsapva helyezkedik el. A potroh végén nincs fonalszerű függelék, a hímeken rövid fogószerű fartoldalék vagy ivarkampó ered. A hím ivarkészüléke a többi rovarétól eltérően a potroh 2. szelvényében van Az apró sörteszerű csápok a fejnél rövidebbek. A láb utolsó ízei, a lábfejízek száma 3 A rágók jól fejlettek A szitakötők felismerésekor legalább tízszeres kézinagyítóval kell

megvizsgálni legtöbbször a szárnyerezettel körülhatárolt sejtek alakját s a háromszöget. Ez utóbbi a szárnytövek közelében, középen kialakult és kissé vastagabb erekkel határolt széles vagy keskeny háromszög alakú sejtcsoport. A leírásokban sokszor találkozunk az itt megadottól eltérő színezettel. Az elpusztult példányok eredeti színüket gyorsan elvesztik, ezért a gyűjteményekben őrzöttek is már kifakultak. A lárvák a vízben 1-4 év alatt, bábállapot nélkül alakulnak át imágóvá, amelyek az erdei rabló kivételével őszszel elpusztulnak. Fejlődésük átváltozás. A szitakötők kitinruhája szilárd, élénk színei azonban a halál után eltűnnek Mind a szitakötők, mind a lárváik ragadozók. A rovarvilág legkitúnőbb repülői, egyben kalózai Ágvégeken, magasabb tárgyakon óriási összetett szemeikkel figyelik környezetük mozgásait. Egyes fajok 8 m -rő1 is felismerik fajtársukat. Meredek fordulatokkal

villámsebesen vetik magukat repülő rovartáplálékukra, s a kisebbeket erős lábaikkal tartva, még repülés közben fel is falják. A legeredményesebb rovarpusztítók A sarkkörök kivételével az egész Földet benépesítik, eddig 4700 fajukat írták le. Hazánkban 90 fajt ismerünk, illetve részben várható a megismerésük. Subordo: Zygoptera - Kis- vagy Egyenlőszárnyú szitakötők Az 1. és a 2 szárny csaknem egyforma, a s zárnytövek keskenyek, a s zárnyvégek felé csak fokozatosan szélesednek ki. Az összetett szemek közötti távolság felülrő1 nézve a szemek átmérőjénél nagyobb. Gyengébb repülők, a víz környékérő1 nem távoznak messzire LÁRVA LEÍRÁSA Familia: Platycnemidiae - Széleslábú szitakötők családja 6 Mindkét szárny töve nemcsak keskeny, hanem szegélye csaknem párhuzamos, nyélszerű. A szárnyak sejtjei általában négyszögletesek. Az 1 szárny hegye előtti sötét folt - a szárnyjegy kicsi, alatta csupán

1 vagy 1,5 sejt fér el A 2 és a 3 lábszár lemezszerűen lapos, enyhén kiszélesedett, széleit hosszú és merev serték szegélyezik. Platycnemis pennipes - Széleslábú szitakötő Leírása: 35-38 mm. A nőstény sárgás- vagy barnásfekete, a hím világoskék és fekete foltos Elterjedése: Európa, Kis-Ázsia. Életmódja: Az V-IX. hónapokban gyakran látni repülő szitakötőket, amint a hím potrohvégével a nőstényt nyakon ragadva a víz fölött lebeg, tovaszáll vagy éppen a nőstény, potrohvégével a vízbe lógva, elszórja vagy a vízinövényekre helyezi petéit. Mivel a hímek ivarszerve a potroh tövén van, a potroh végén nyíló ivarszervbő1 a spermát előreviszik a párzószervükbe, majd párosodáskor a hímek potrohvégi függelékeikkel a nőstényt megragadják, mire a nőstény felgörbített potrohvégével gyűrűszerűen a hím ivarszervéhez kapcsolódik, s abból átveszi az ondót. Sekélyebb álló vagy lassan folyó vizek mentén

közönséges. Familia: Coenagrionidae - Légivadászok családja A szárnytövek nyélszerűen keskenyek, a szárnyjegy alatti sejtszám és a szárnysejtek alakja általában négyszögletes, mint az előző fajon. A 2 és a 3 lábszárak azonban nem szélesednek ki. Coenagrion ornatum - Díszes légivadász A lábakon hosszanti fekete és világos csíkok váltakoznak. A fejtetőn 2 nagy világos folt díszlik. A szárnyjegyek feketék A toron lévő középső fekete sáv az oldalsó sávoknál jóval szélesebb ( Coenagrion fajok). Leírása: 22-26 mm. A potroh végén a hímen alsó és felső, a nőstényen csak felső potrohfüggelékek vannak. A hátlemezeinek töve világoskék, a többi része fekete, aranyoszöld fémcsillogással. Az előhát hátulsó szegélyének közepén 2 apró világos színű kiugrás van Elterjedése: Közép- és Dél-Európa. Életmódja: Az V-VII. hónapokban sík és domb- vagy hegyvidéken szórványosan előfordul Coneagrion pulchellum -

Gyakori légivadász Leírása: A 2. potrohszelvényén V alakú rajzolat van A potroh hátoldala kék 29-35 mm Élőhelye: Nedves helyek, mocsaras rétek, csendesebb vízfolyások környékén mindenütt gyakori. Szaporodása: A többi fajhoz hasonlóan a hím párzáskor megragadja a nőstény nyakát vagy az előtorát. Ezután feltölti ondóval a 2 potrohszelvényén lévő ondótartót oly módon, hogy a potroh végén lévő ivarkészülékét a potrohhal együtt előrehajtja. A 2 potrohszelvényen az ondótartály mellett párzókészüléket is találunk. Ha az ondótartályt sikerült feltöltenie az állatnak, akkor párzóképessé válik. Ezután a hím a lábai között előrenyújtja a potrohvégét és a potrohfüggelékkel megfogja a nőstény nyakát. Egy levélre leszállva a nőstény a hím 2 potrohszelvényéhez nyújtja a potroh végét és így gyűrűvé záródva párzanak. (Több faj ezt is a levegőben repülve végzi. Ezt követő petézéskor is többnyire

a párok együtt maradnak és a nőstényt a hím védelmezi.) 7 Ischnura elegans – kék légivadász 30 mm, tora kék alapszínű, a középső potrohszelvények oldalt feketék, alsó oldaluk sárgás. A nőstények tompa olajbarnák, zöldesek vagy narancsszínűek. Az egyik leggyakoribb, legigénytelenebb faj: mindenféle vizes élőhelyek környékén előfordul. Petézéskor a hímek nem kísérik a nőstényeket. Familia: Lestidae - Rabló szitakötők családja A szárnyak töve keskeny, az előző fajéhoz hasonlóan nyélszerű. Az 1 szárny szárnyjegye alatt 2-3 sejt van. A szárnyak erezete többnyire ötszögletű sejteket alakít ki Lábszárai azonban nem laposak. Sympecma fusca - Erdei rabló szitakötő A szárnyjegy az 1. szárny csúcsához közelebb áll, mint a 2 szárnyon A fej felülrő1 nézve feltűnően széles, a pontszemek és az összetett szemek közötti távolság az utóbbi szélességénél sokkal nagyobb (Lestes fajok). Leírása: 34-40 mm. A

potroh hátlemezeit élesen határolt fémeszöld csíkok dísztik, amelyek a szelvények végein oldalra is lehúzódnak. A nőstény potrohvégén csak felső hegyes potrohfüggelékek vannak. Elterjedése: Európa délibb része, Lengyelország, Kis-Ázsia - Turkesztánig. Életmódja. Hazánk egyetlen imágóként áttelelő szitakötője, rendszerint vizek partján, napos erdőszegélyeken egész évben mindenütt csapatosan tanyázik, olykor már februárban előbújik. Lestes barbarus – foltos szárnyjegyű rabló Teste fémzöld, a szárjegy külső fele barna a külső sárgásfehér, mindenütt gyakori. VI-X Familia: Agrionidae - Színesszárnyú szitakötők családja Mindkét szárnyuk a tövétő1 kezdődően ívelten, fokozatosan szélesedik, nem nyélszerű, és a csúcsa szélesen lekerekedik. A szárnyerezet rendkívül sűrű A szárnyak színe még az azonos fajokon belül is különböző. Amíg a nőstény szárnyjegye fejlett, addig a hímen hiányzik Agrion

splendens - Sávos szitakötő Leírása: 42-48 mm. A hím tora, szárnytöve fémesen csillogó kékeszöld, a potroh kék, és a szárnyakon nagy, fémfényű sötétkék folt van. A 9 hátlemez felülről nézve a szélességével azonos hosszúságú. A nőstény egész teste, szárnya zöldes-aranyos, a szárnyjegye fehéren világít, a lábai szürkésfeketék. Elterjedése: Északnyugat-Ázsiától Észak-Afrikáig, Közép- és Dél-Európa, Anglia, Németország északi része. Életmódja: Lassú folyású patakok, vizesárkok mentén az V-VIII. hónapokban mintegy 500 m tengerszint feletti magasságig gyakori, a m agasabb területek hegyi patakjain, rétjein az egyenletesen sötét szárnyú A. virgo faj váltja fel Gyakran pihen a víz fölé hajló sás, gyékény levelein. Apró legyekre, rovarokra vadászik A mág nem teljesen ivarérett fiatalok egy csoportban maradnak, gyakran egy-egy sáscsomón töltik az éjszakát. Agrion virgo - Kisasszony szitakötő 8

Leírésa: a hím szárnya sötétkék vagy sötétzöld., fémes fényű, gyakran barnás árnyalatú A nőstény egyszínű barna. Életmódja: Gyorsabb lefolyású patakok mentén, tavasztól őszig gyakori. Nemritkán az előző fajjal együtt tanyázik. Subordo: Anisoptera - Nagy- vagy Egyenlőtlenszárnyú szitakötők Az 1. és a 2 szárny közötti különbség feltűnő, a 2 szárny töve hirtelen kiszélesedik, s itt nemcsak a szárny végénél, hanem az 1. szárnynál is határozottan szélesebb Az összetett szemek a fejtetőn egymáshoz érnek vagy legalább egymás közelében vannak. Kiváló repülők, költőhelyüktő1 nagyobb távolságra, olykor 100 km-re is elkóborolnak. LÁRVA LEÍRÁSA Familia: Aeschnidae - Karcsú acsák családja Vastagabb testű, nagyobb termetű szitakötők. A szemek a fejtetőn hosszabb szakaszon simulnak egymáshoz. A szárnyháromszög hegyesszöge oldalra, a szárnyak csúcsa felé irányul Anaciaeschna isosceles - Lápi acsa

Leírása: 67-72 mm. Széles szárnyai üvegszerűen átlátszók A fekete szárnyjegy elején-végén sárgásbarna folt van. A 2 szárny hirtelen kiszélesedő része szürke, a mellette lévő erek sárgásbarnák. A 2 há tlemezén hosszúkás sárga folt világít A csápok egymáshoz közel erednek. A szemek szélessége a hosszukkal azonos A szárnyjegy alatti két hosszanti ér között a szárny végén 5-10 sejtsor alakult ki. A hím és nőstény szeme egyaránt zöld; a toruk, potrohuk sárgás-vörhenyes barna. A hím felső potrohfüggeléke karcsú, vége finom hegyben elkeskenyedik, oldalról nézve az alsó sokkal rövidebb, alig éri el a felsó félhosszát. Elterjedése: A Földközi-tenger mellékétől Angliáig, Észak-Európáig. Életmódja: Sík vidékeken, csatornák, állóvizek, vizesárkok mentén az V-VII. hónapban él Aeschna cyanea – sebes acsa 2 tojásdad sárgászöld folt a toron + sávok a „mell” felé Fekete-zöld potroh, hímeknél

fekete-kék potrohvég. Állóvizek környékén fordul elő. Egyesével petézik vízinövények közelébe. Aeschna mixta – nádi acsa 2 sárga sáv a tor oldalain, sárga háromszög a potroh elülső részén. Hím: fekete-kék potrohmintázat Nőstény: fekete-sárga, fekete-barna Nem repül olyan jól, mint az előző faj. Növényekben gazdag állóvizek (halastavak) környékén fordul elő. Úszó nádszárak közé petézik. Aeschna affinis – gyakori acsa Hím: kék potroh Nőstény: zöld potroh 9 Mediterrán faj, Mo.-on síkvidéki területeken (Bugac, Bátorliget, Ócsa) Anax imperator - Óriás szitakötő Nagy testű, gazdag színezetű fajok. Szemei hosszan összeérnek A szárnyjegy alatti 2 hosszanti ér között a szárny végén csupán 2-4 sejtsor alakult ki. Mindkét ivar potrohának oldalán hosszanti kiemelkedő léc húzódik. A szárnyháromszög hegyesszöge a szárnyak csúcsa felé irányul. A szárnyak elülső szegélyere a szárnyjeggyel együtt

sárga (Anax fajok) Leírása: 70-76 mm. Feje, tora nagy részben zöld A hím potroha kék, a nőstényé halvány zöldeskék, mindkettőn hoszszanti fekete csík húzódik. A szárnyak töve a kiszélesedő részen csak elöl fehér, hátul szürke. Elterjedése: Közép-Európától Észak-Afrikáig. Életmódja: A VI-VIII. hónapokban alföldi csatornák, vizesárkok mellett rendkívül gyorsan repül. Anax parthenope - Tavi szitakötő Leírása: 80-86 mm. Feje, tora, sőt potroha is barna, a hímen a potroh hosszanti sávja olykor nem olyan éles, mint az előző fajon. A szárnyak töve a kiszélesedő részen hosszant végig fehér. Az 1-2 kiszélesedett potrohszelvény kékes, a nőstényen barna Elterjedése: Ázsia mérsékelt területeitől Dél-Európáig, Anglia, Svájc Életmódja: Az V-IX. hónapban nagyobb tavak mentén él, az előzőnél jóval ritkább Familia: Gomphidae – csermely szitakötők Szemeik nem érnek össze, a potroh vége kiszélesedik. A többi

szitakötőtől eltérően lárvái nem növényekre mászva kelnek ki, hanem a patakparti köveken. Színük sárga vagy zöld alapon fekete mintás. Erdei tisztásokon élnek, az imágók növényeken ülve vadásznak Onychogompus forcipatus – csermely szitakötő Lábszárai feketék, a combok töve sárga. Középhegységeinkben közönséges V Familia: Cordulegasteridae - Hegyi szitakötők családja A szárnyaik üvegszerűen átlátszók, a hímeké víztiszta, a nőstényeké részben halványsárga. A hosszanti szárnyjegy alatt 3 sejt elfér. A fekete tor sárga sávjainak határa éles A szemi a fejtetőn egy pontban érintkeznek. Mindkét szárnyuk szárnyháromszögének hegyesszöge oldalra, a szárnyak csúcsa felé irányul. Lesben ülve vadásznak Patakok mentén élnek Cordulegaster bidentatus - hegyi szitakötő Ritka hegyvidéki faj, a hím potrohfüggelékei párhuzamosak. A sárga gyűrűk száma kevesebb és az előtoron a sárga foltjai nagyobbak mint a

következő fajon. V Cordulegaster boltonii - Sárgafoltos hegyi szitakötő ) = C. heros= C annulata = gyűrűs szitakötő Leírása: 74-85 mm. Szemei aranyosbarnák A fej közepe a nyakszirt táján sárga A közép- és az utótor oldalán lévő széles sárga sávok között egy keskeny sárga sáv is kialakult. A potroh első sárga foltjai gyűrűt formáznak. A potrohon a széles és keskeny sárga sávok váltakoznak Elterjedése: Portugáliától Észak-Afrikán át Kis-Ázsiáig. Életmódja: Hegyi patakokban fejlődik, a VII-VIII. hónapokban repül A lárva amikor kimászik a vizből, hátán felpattan a bőr és kimászik a szitakötő. Elősször a lárva bőrébe kapaszkodik mivel szárnyait is még a teste fölött tartja. Miközben a szárnyakba levegőt présel, 10 azok megszáradnak, keménnyé merevednek, és a teste is teljesen kiszínezódik. Az imágó ezután a patakok beárnyékolt szakaszain, a víz fölött pár deciméternyi magasságban repdes.

Hazánk egyik legnagyobb szitakötője; eddig csak az Örségből és a Mecsekből, Zobákpusztáról és a Melegmányi-völgyből ismerjük. V Familia: Libellulidae - Laposhasú acsák családja A potroh feltűnően széles, többé-kevésbé lapos, oldala élben végződik. A szem hátulsó szegélyén nincs szemölcsszerű kiemelkedés. A szárnyháromszög hegyesszöge nem oldalra, a szárnycsúcs felé irányul, hanem a 2. szárny hátulsó szegélye felé Libellula depressa - Közönséges acsa A 2. szárny tövén rendszerint háromszögletes sötétbarna vagy fekete, élesen elhatárolt folt van. A hím potrohát olykor kékes hamvasság színezi (Libellula fajok) Leírása: 38-50 mm. Mind a nőstény, mind a hím potroha feltűnően széles, a szélessége a hosszának mintegy egynegyede, oldalszegélye határozottan ívelt, színe barna és sötétsárga, világosabb sárga foltsorral az oldalán; az idősebb hímek potroha hamvaskék. A 2 szárny fekete tőfoltja nagyobb, a

szárnyháromszög csúcsát is befedi, az 1. szárnyé kisebb, s mindkettőben az erezet világosabb, a nőstényen sárga. Elterjedése: Európa, Kis-Azsia. Életmódja: Néhány rokonához hasonlóan gyakran tömegesen nagy távolságra vándorol. Ilyenkor - az V-VII. hónapokban - kifejlődési helyétő1 messze, száraz tájakra is elkerül, de peterakásra a vizekhez mindig visszatér. Libellula quadrimaculata – négypettyes acsa Közönséges. V-VII A két ivar hasonló Minden szárnyukon 2 sötét folt van Állóvizek mellet él, alkalmanként lassú folyású vizek mentén is. Az előző fajhoz hasonlóan ágról vagy növényről indul el vadászni. A nőstény petéit repül közben a víz felszinére rakja Messze elvándorolhatnak. Libellula fulva - Mocsári szitakötő Leírása: 44-48 mm. A potroh karcsúbb, szélessége a hoszszának legfeljebb egyhatoda A potroh felső része, a fej elöl, a tor, továbbá a szárnyak elülső szegélye alatti erek sárgásbarnák, a

szemek felső részén piros folt díszlik. A 2 szárny tövén lévő fekete folt kisebb, csak a szárnyháromszögig terjed. Az 1 szárny tövén nincs fekete folt A hím potroha fehéreshamvas kék. Elterjedése: Spanyolországtól Nyugat- és Közép-Európán át a Szovjetunió keleti részéig. Életmódja: Az V-VII. hónapokban zsombékos, mocsaras területeken él Orthetrum cancellatum - Vízipásztor A potroh szélessége, a s zárnyháromszög hegyesszöge, a s zem "szemölcse" a közönséges acsánál említetthez hasonlóan alakult. A 2 szárny tövén azonban nincs élesen elhatárolt sötét folt, az legfeljebb sárgásra színeződhet. Potroha meglehetősen széles, de nem annyira, mint a közönséges acsán. A szemek a fejtetőn egy ponton érintkeznek A hím potrohát gyakran kékes hamvasság borítja, a nőstényé sárga vagy barna (Orthetrum fajok). 11 Leírása: 48-58 mm. A test színe sárga, részben barna, a potroh oldala hosszanti fekete

csíkos A szemeket határoló homlokrész fekete. A szárnyjegyek is feketék A nőstény potrohvégén csak alsó, a hímen egyszínú fekete páros felső és páratlan alsó potrohfüggelék is van. Életmódja: A VI-IX. hónapokban sík vidéken él Elterjedése: Európa, Kis-Ázsia. Sympetrum sanguineum - Alföldi szitakötő Leírása: Kisebb, hengeres potrohú szitakötó. A hím teste feltűnő bordó-piros, a nőstényé sárga. 30-35 mm Élőhelye, életmódja: Az egész ország sík és dombvidékein, réteken, erdei tisztásokon gyakori. Néha népes csoportokban cikáznak a napfényes nyári melegben 12