Történelem | Középiskola » Az Aranybulla

Az Aranybulla Vázlat: I. 1 Magyarország a XIII század elején II. 1 II András: az új berendezkedés politikája - Tárnokmester - Birtokpolitikája - Új adófajták - Pénzbeváltás - Bérbe adás 2. Elégedetlenség 3. Az Aranybulla III. 1 Az Aranybulla megújítása III. Béla király (1172-96) korában Magyarország megerősödött, ugyanakkor megkezdődött a birtokok fokozott eladományozása. III Béla volt az első uralkodó, aki egy egész vármegyényi területet adományozott el egyszerre (Modrus zsupánságot a Frangepánok ősének). Ez a politika elindította a királyi földbirtokokból származó, természetben beszedett ún. domaniális jövedelmek csökkenését Ezt ellensúlyozandó egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a királyi jogon szedett ún. regálé jövedelmek III. Béla halála után idősebb fia, Imre (1196-1204) került trónra Halála után, hiába volt kiskorú fia, (III.) László már megkoronázva, öccse, András foglalta el a trónt A

belpolitikai harcokban folytatódott, sőt felgyorsult a birtokeladományozás. II. András (1205-35) hatalomra kerülve meghirdette az új berendezkedés politikáját, amelyet a király gazdasági ügyeivel foglalkozó tisztségviselő, a tárnokmester valósított meg. (121622 között a király hű embere Ampod fia Dénes volt a tárnokmester.) Birtokpolitikájában (amit új intézkedéseknek nevezett) tovább növelte az eladományozás ütemét („az adományozás legjobb mértéke a mértéktelenség"). Gyorsan fogytak így a királyi várföldek és udvari birtokok. A megadományozottak addigi segítségükért, hűségükért kaptak birtokot és nem jövőbeni szolgálatukért, azaz ezek nem hűbéri jellegű birtokadományok voltak, mert nem voltak sem hivatalhoz, sem katonáskodáshoz kötve. A nagy, egész vármegyékre kiterjedő eladományozás azonban jelentősen csökkentette a király domaniális (természetbeni) jövedelmeit, ezeket a regálé (pénzbeli)

jövedelmekkel kellett pótolni. Ezért új adófajtákat vezetett be (pl rendkívüli adó, nyolcvanadvám). Továbbá évenként többszöri pénzbeváltással, egyre csökkenő nemesfémtartalmú pénzek kiadásával (pénzrontás) igyekezett növelni a kamara hasznát. Bérbe adtak bizonyos királyi jövedelmeket: pl. pénzverés (a pénzverő kamarák bérlői zsidók és izmaeliták voltak), sókereskedelem, vámszedés. A király így is állandó pénzszűkében volt, hiszen külpolitikai vállalkozásai (halicsi- és keresztes hadjárat) is sokba kerültek. A nagy birtokeladományozások miatt elégedetlenkedők jelentek meg. Ilyenek voltak az Imre-párti főurak, akik nemcsak, hogy nem kaptak újabb birtokokat, de egyes esetekben még vissza is vettek tőlük. Külön sérelmezték az idegeneknek (II András felesége Gertrúd merániai rokonai) juttatott birtokot és jövedelmeket (1213 Gertrúd meggyilkolása). A királyi szerviensek (akik katonai szolgálatot

teljesítettek a király zászlaja alatt, és csak a királyi bíráskodás alá tartoztak) ők a nagy birtokadományozások révén magánföldesúri függésbe kerültek, elveszítették kiváltságaikat. A várjobbágyok: a várföldek eladományozásával ők is magánföldesúri függésbe kerültek. Az új regálé-növelő intézkedésekkel is elégedetlenkedők jelentek meg, az egyház és a magánföldesurak egyaránt elutasították a bérleti rendszert. 1222-ben az elégedetlenkedő Imre párti főurak szerviensekre és várjobbágyokra támaszkodó mozgalma palotaforradalommal elmozdította az új berendezkedés híveit és a fehérvári törvénylátó napon érdekei védelmét biztosító oklevél kiadására kényszerítették II. Andrást. Az Aranybulla 31 pontból álló, arany függőpecséttel ellátott uralkodói oklevél, amelynek pontjai leginkább az elégedetlenkedők sérelmeit voltak hivatottak orvosolni. Megtiltotta egész vármegyék eladományozását,

illetve a becsületes szolgálattal megszerzett birtokok királyi elvételét. Kivétel nélkül megtiltotta a tisztséghalmozást Megtiltotta idegenek számára a méltóság- és birtokadományt. Kimondták, hogy kamaraispánok, pénzverők, sótisztek csak az ország nemesei lehetnek. Kimondták azt is, hogy az új pénz 1 évig legyen forgalomban A 31., utolsó cikkely megadta a törvényszegő királlyal szemben az ellenállás jogát a világi előkelőknek (báróknak) és a püspököknek. A megjelenő társadalmi erők alapján a pontok több mint harmada (11 cikkely) a szerviensekkel foglalkozott, ezekben 5 olyan jogot kaptak, amelyek a későbbiekben a nemesi előjogok alapját képezték. Ilyen volt az adómentesség, a birtokuk örökíthetősége, szabad adományozhatósága (fiú utód nélkül a birtok 1/4-e leányára száll, a többiről szabadon intézkedhetett); katonáskodási kötelezettség csak védekező háború esetén, országhatárokon kívül csak az

uralkodó költségén kötelesek hadba vonulni, a szerviens immunitást élvez a birtokán, a szervienseket csak per és bírói eljárás alapján lehet börtönbe zárni, továbbá jogukban áll megjelenni az évenkénti székesfehérvári törvénylátó napon. Az Aranybulla a várjobbágyokkal és várnépekkel kevesebbet foglalkozott, de megerősítette jogaikat. Az egyházzal szemben korlátozóan lépett fel. A tizedet természetben kellett fizetni (kicsi volt még a pénzforgalom és azt is a király saját részére kívánta beszedetni) Sólerakatok csak a királyi raktárral rendelkező településen lehettek (ezzel akarta távol tartani az egyházat a só-kereskedelemtől). II. András az Aranybulla pontjait nem nagyon tartotta be, hívei hamarosan újra pozícióba kerültek, ha lassabb ütemben is, de folytatódott a birtokadományozás. Az egyház pedig elérte az Aranybulla 1231-es megújításában, hogy az érdekeit sértő rendelkezések kikerüljenek a

cikkelyekből, sőt az 1233-ban Halicsba tartó uralkodótól újabb engedményeket csikartak ki (beregi egyezmény). Kimondta az egyház teljes adómentességét, visszaszorították az izmaelitákat és a zsidókat, és az egyház visszakapta a sókereskedelem jogát