Jogi ismeretek | Római jog » Római jog tételek

1 Római jog IX. 08 A, Történeti rész B, Perjog C, Személy és családjog D, Dologi jog E, Kötelmi jog F, Öröklési jog órai előadás + később jegyzet Benedek-féle fénymásolat Benedek-féle fénymásolat Tankönyv Tankönyv Benedek-féle fénymásolat Latin kiejtés szabályai: ae oe e vagy é c k, kivéve ha e, i, y, ae, ao áll előtte, mert akkor c-nek “ejcsükk” h gyakran nem hangzik a szó elején s sz ti ci, kivéve ha előtte s, t, x van u v, ha su, qu, nqu előzi meg Római jog (ius civile, ius quiritium): az ókori Rómában hatályban volt jogszabályok összessége. Ez az időszak a XII táblás törvényektől, ie 450-530-ig Tágabb értelemben a római jog nemcsak az ókori Rómának az akkor hatályos jogszabályainak összessége, hanem a római jog középkori és újkori továbbélése is ide tartozik. Ez időben a XI sz.-ban kezdődik az itáliai glossátorok iskolájában és tart egészen a XIX sz-i német pandektisticáig. Szűkebb

értelemben római jogon a római ókorban hatályos magánjogot (ius privatum) értjük. Gyakorlatilag már ebben a korban a jogterületeket a magán és közjogra osztották. Ius privatum: a személyeknek az egymáshoz fűződő jogi viszonyait szabályozza. Pl: nemzetközi magánjog, polgárjog, kereskedelmi jog, munkajog stb Közjog (ius publicum): az állam és a magánszemély, valamint az állam és az állami szervek kapcsolatrendszerét szabályozza. Pl: alkotmányjog, pénzügyjog, nemzetközi jog Római jog történetének korszakolása Három szempont alapján korszakoljuk: 1, Köztörténeti vagy alkotmánytörténeti korszakolás a, Királyságkor Kezdetektől – ie.510-ig, amikor megdöntik a királyságot b, Köztársaság kora ie. 510 – ie 31-ig c, Császárság ie.31-től – Róma bukásáig 476-ig - principátus Augustustól ie.31-től – 284-ig - dominátus 284-től 476-ig 2, Római magánjog korszakai a, Civiljog kizárólagos kora b, Ciciljog és a praetori

jog párhuzamos együttélésének kora c, Civiljog és a praetori jog összeolvadása ie. IV sz-ig ie. III sz-tól - I sz I. sz-tól – III sz-ig 1 2 d, Császári jog III. és Iv sz-ban 3, Római jog jogtudomány szempontjából fejlődési szakaszokra való felbontása a, Archaikus jogtudomány kezdetektől – ie. IIIsz-ig (ősi termelési módon alapuló társadalom kora) b, Praeklasszikus jogtudomány ie. III sz-tól I sz végéig ( gyakorlatilag a késői köztársaság kora) c, Klasszikus jogtudomány I. sz – III sz közepéig d, Késő császárkor joga - post klasszikus jogtud. III.sz-tól – VI sz elejéig - justitianusi jogtud. 527-től – 565-ig A, T Ö RT É NE T I RÉ S Z I. II. III. IV. V. VI. VII. Királyság és köztársaság államszervezete Principátus Civiljog jogforrásairól Preatori jog jogforrásairól Jogtudomány Justitianusi kodefikáció Római jog továbbélése 2 3 I. KIRÁLYSÁG ÉS KÖZTÁRSASÁG ÁLLAMSZERVEZETE A

királyság államszervezete A királyság kora Róma mondaszerinti alapításától terjed ie. 510-ig Az államszervezetnek három fő pillére volt: A, Király (rex): a legfőbb bíró, hadvezér, papi méltóság a római államban Hatalmának az alapja az imperium, ami az állami főhatalmat jelöl. A király az imperiumot a népgyűléstől nyeri, tehát Rómában a király választott tisztség. A király helyettese Róma városában: praefectus urbi. Interrex: amikor a királyi tisztség nincs betöltve, akkor arra az időszakra interrexet választanak, akinek a tisztsége öt napra szól. Az interrex személyét a senatus tagjai választják egymásután maguk közül sorshúzással, amíg a népgyűlés megválasztja a királyt. B, Senatus: a királynak a tanácsadó testülete. Előbb 100 főből áll, majd a királyság végére kb. 300 főre emelkedett számuk. Ők valószínűleg a nemzetségfőből kerültek ki C, Népgyűlés (comitia): Különböző formái vannak. A

királyság korában comitia curiata-nak nevezzük. Azért, mert Róma népességét 30 ún curiakra osztották hadi beosztás alapján. Az egyes curiak egyenként szavaznak, minden curianak egy szavazata van. A comitia curianak elsősorban döntési jogköre van azokban a kérdésekben, amelyekben a rex ki kívánja kérni a curiak tanácsát. Köztársaság államszervezete Szintén három pillére épül: 1, Magistratus: Két értelme van. Egyrészt jelöli az állami hivatalt, illetve az adott tisztséget betöltő személyt is magistratusnak nevezzük. Minden magistratusra jellemző: - tevékenységüket ingyen végzik, sőt néha saját vagyonából kellett kiegészítenie a tevékenységéhez szükséges összeget. Mivel ezek előre nem látható költségek voltak, így joga volt hivatal során lemondani (ambitio) - annuitás: a hivatalt egy évig töltik be - kollegalitás: ugyanabból a hivatalból, magistratusból több, legalább kettő van - egy évre választották őket

Csoportosítás: - interiummal (állami főhatalommal) rendelkeznek vagy sem ún. rendes magistratusról van szó vagy rendkívüliről A rendes magistratusokat (magistratus ordianalis) a comitia választja. A rendkívülieket (magistratus exordinalis) a korábbi magistratus nevezi ki vagy esetleg a senatus. 3 4 - Nagyobb magistratusról (magistratus maior) vagy kisebb magistratusról (magistratus minor) van e szó. Imperium: állami főhatalmat jelöl. Különböző összetevő elemei vannak: - imperium domi: polgári főhatalom, vagyis Róma városfalain belül milyen jogosítványokkal rendelkezhet valaki. - imperium militae: katonai főhatalom, az a jog, hogy katonai csapatokat vezényeljen, irányítson valaki - iurisdictio: jogszolgáltató jogkört jelent. Az imperiummal rendelkező magistratus összehívhatja a népgyűlést és a senatust. Iuscoercionis: annak a joga, hogy büntetéseket szabhat ki. Ez is az imperium része. Potestas: mondhatnánk, hogy az imperium

magába foglalja potestast, de jár olyan tág jogosítványokkal, mint az imperium. Jellemzői: - intercessio: a magistratus –mivel kollegalitásban többen vannak- a társának az intézkedéseivel szemben intercedálhat (közbenjárhat), ezáltal megsemmisíti az intézkedést. - összehívhat contiot (formátlan összejövetel), ahol közkérdéseket megvitathatnak mindenféle jogi kötelezettség nélkül. Ezt csak a potestassal rendelkező magistratus teheti meg. - ius edicendi: rendeletkiadási joga van. Rendes magistratusok: A, censor csak konzult viselt ember lehetett. Őt egyedül a magistratusok közül öt évre választották. Tevékenységük valójában 18 hónapig tartott. Feladatuk Róma polgárait vagyoni helyzetük szerint vagyoni osztályokba sorolták. Összeállították a senatus névjegyzékét. Erkölcsi felügyeletet gyakoroltak Róma társadalma felett. Állami javak felügyelete is az ő hatáskörükbe tartozott. B, consul először ie. 510-ben

állítanak fel mindjárt kettőt imperiummal rendelkezik, tehát ő egy magistratus maior jogköre ua., mint a királyé, kivéve a szakrális jellegű konfuciókat. A szakrális funkció átkerül egy papi testülethez, az ún. pontifexhez, amelynek feje: pontifex maximus C, praetor ie. 367-ben a jogszolgáltatás végzésére hozzák létre, mert a consul leggyakoribb feladata a jogszolgáltatás és az ügyek gyakorisága miatt már nem tudja ellátni és átruházza egy másik magistratusra. Ez a magistratus csak potestasi hivatali hatalommal rendelkezik A római polgárok egymás közötti vitás kérdéseiben bír jogszolgáltatási hatáskörrel, de az idők folyamán Róma területe növekszik, kiterjed Itáliára, ezért szükségessé válik az idők folyamán egy második praetori tisztség felállítása. Erre ie. 242-ben kerül sor, méghozzá a római polgári jogokkal nem 4 5 rendelkező ún. peregrinusok számára Ettől fogva őt praetor peregrinusnak nevezik

Aki a római polgári jogokkal rendelkezőkkel foglalkozik azt praetor urbanusnak nevezzük D, aedilis curullis: ie. 367-ben Feladatkörébe a középületek és a középítkezések felügyelete Másrészt rendészeti feladatokat látott el és ő volt még a vásárok bírája. Későbbiekben fontos szerepe van, ugyanis egy nagyon sajátos magánjogi intézmény, az ún. eladói kellékszavatosság szabályait ő alakította ki. Ha a megvásárolt áru rejtett hibát rejt, akkor az eladó ellen fordulhatok kellék hibáért a kellék szavatosság miatt. E, questor kincstárok őrei, vagyis pénzügyi igazgatási feladatokat láttak el, valamint a fontosabb iratok őrzése is az ő feladatuk volt. Ezek voltak a rendes magistratusok, az egész római állam magistratusai. Emellett azonban megjelennek a plebejus magistratusok, akik kezdetben csak a plebsnek (szegényebb népi réteg) a képviselői voltak és ilyen az ie. 494-ben választott tribunus plebis (néptribunus). Ezt a

tisztséget a plebejus népgyűlés választotta. Jogkörébe tartozott: - plebejus népgyűlés összehívása (consilium plebis) - később a senatust is összehívhatta - vétójoggal rendelkezik a magistratusok döntéseivel szemben, tehát ha a consul vagy praetor olyan döntést hoz, ami a szegényebb népréteg érdekeit sérti, akkor semlegesíthette a döntést - menedékjoga van, tehát a magistratusok által fenyegetett személynek menedéket adhatott a házában - személye szent és sérthetetlen volt, állami védelmet élvezet Mindezek mellett volt egy segítője, akit aedilis plebisnek nevezünk Elsősorban a plebejus kincstárnak a kezelői és a plebejus irattár őrzői. Rendkívüli magistratusok A, dictator Maximum hat hónapra választotta meg a senatus vagy a consul katonai vagy polgárháborús vészhelyzetben. Minden másféle magistratusnak hatalma felfüggesztődik a dictator működése alatt. Teljhatalma van, de azzal a kikötéssel, hogy csak a

veszélyhelyzet fennállásáig vagy maximum hat hónapig állhat fenn a hatalma. Utána köteles volt lemondani és átadni hatalmát a senatusnak és a consuloknak. B, interrex köztársaságban volt. Köztársaságban nincs király, de Róma hagyományából származik Ha valamelyik főmagistratus megürül –tehát mind a két consuli tisztség megürül- és nincs dictator, akkor a senatus saját tagjaiból öt-öt napra interrex-et jelöl ki, hogy az állami hatalom folyamatossága biztosítva legyen. Ez az állapot addig áll fenn, amíg a commitia újabb consult nem választ 5 6 C, decemviri legibub scribundis: tíztagú bizottság a törvények írásba foglalására. Ie 451 – 450-ben bír jelentőséggel, amikor a római nép tíztagú bizottságot küldött ki a szokásjognak az írásba foglalására. Amíg ezt a XII táblás törvénynek nevezett művet létre nem hozták, addig valamennyi köztársasági intézménynek a hatalma függőt, tehát nem

választottak új consult, illetve a meglévő consul átadta a hatalmát a decemvireknek, hogy ne korlátozzák a törvényalkotó munkájukat. Nem új törvényeket hoztak létre, hanem a szokásjogokat foglalták írásba. 2, Senatus A római állam folyamatos működésének a letéteményese volt. Tagjai a pates (atyák) - Külpoltikát és a hadügyet irányította főként. A consul beszámolt a senatus előtt a katonai és szövetségi politikáról. - Ellenőrizte az államháztartást - Szakrális ügyeket felügyelte - Közigazgatás és az igazságszolgáltatás irányította - A magistratust hivatalának éve végén beszámoltatta és felelőségre is vonhatta - A népgyűlésnek a határozatait utólagosan jóváhagyata (autoctoritását adta) Mivel ez problémákhoz vezetett az idők folyamán, hogy van egy törvény, népgyűlési határozat, ami a nép akaratából elfogadásra került és esetleg a senatus mégsem adná auctoritását, akkor egy diszfunkció,

egyensúlytalansági helyzet jönne létre az állami szervek között, ezért egy törvény hoztak: Lex Publilia ie. 339-ben, ami kimondta, hogy a népgyűlés határozata előtt kikérheti a senatus véleményét, így nem kerülhet kényelmetlen helyzetbe. A törvényeket a javaslatot benyújtó magistratus nevéről nevezik el A senatus határozatait senatus consultumnak nevezzük. 3, Comitia (népgyűlés): a köztársaság korában három comitia is létezett, sajátosságaik, hogy határozataikat vita nélkül hozzák, mert szavaznak. A magistratus által feltett kérdésre válaszolnak, amit rogationak hívnak. Két fajta válasz lehet Egyik válasz az utirogas, vagyis “ahogy kérdezed”, ez jelenti az igent. A másik az antiquo “ragaszkodom a régihez”, vagyis nem A, comitia curiata: - imperiummal rendelkező magistratust (consult, dictatort) iktatta be - szakrális feladatokat látott el - fontos volt a comitia curiatanak az a válfaja, amit a pontifex maximus

elnökölt. Ezt a változatot comitia calata-nak nevezzük, amely a családjogban jelentős, mert a népgyűlés a pontifex maximus vezetésével döntött abban a kérdésben, hogy ha egy családfő utód nélkül maradna, akkor hogy vagyona ne szálljon az államra örökbefogadhat-e valakit vagy sem. A végrendelkezésben is fontos szerepe volt. 6 7 - Az idők folyamán összehívása egyre ritkult és gyakorlatilag meg is szűnt, csak egy-egy jelképes személy képviselte a 30 curianak a mindegyikét és csupán ők szavaztak elsősorban a magistratusok beiktatása kapcsán. B, comitia centuriata: egyre inkább átveszi a comitia curiate feladatait. Róma lakossága centuriákra (katonai és vagyoni népesség felosztás) voltak felosztva és e szerint szavaztak. Összesen 198 centuria volt. - feladata volt a főmagistratusok megválasztása - törvényhozás - hadüzenet és a békekötés kérdése - büntető bíráskodás C, comitia tributa: Területileg Rómát négy

városi és tizenhat vidéki tribusra osztották fel. Feladata: - kisebb magistratusok megválasztása - törvényhozás - szövetségkötés más államokkal - nem politikai ügyekben való törvénykezés consilium plebis: plebejusnépgyűlés: kezdetben csak a plebsre hozott kötelező döntéseket. Ie. 287-ben egy ún Lex Hortenzia kiterjesztette hatáskörét az egész római népre. Ie.180-ban Lex Villa Annalis, mely törvény a magistratusok betöltésének sorrendjét határozza meg. Először a questori tisztséget lehetett betölteni, majd aedilis curullis vagy tribunus plebis, ugyanis ebben a korban a plebejusi tisztséget is meghatározóak, utána praetor, consul és csak consuli tisztséget betöltöttet lehetett megválasztani censornak. 7 8 II. PRINCIPÁTUS ÁLLAMSZERVEZETE Az I. sz végére a köztársasági államforma válságba jutott, s ez oda vezetett, hogy Augustus létrehozta a principátusnak nevezett államformát, amelyet a köztársaság

intézményének látszata mögött elrejtett egyeduralomnak nevezünk. Három pillére van: 1, Princeps: a senatus első embere, hatalmát hármas hatalomra építi: - tribunica protestas, hogy ő szent és sérthetetlen - imperium proconsulare: tartományi főhelytartó, teljhatalommal Teljes római birodalomra kiterjesztik. - imperator: katonai főparancsnok 2, Köztársasági intézmények egyre inkább felszámolás alá kerülnek. A köztársasági álszervek megmaradnak, de a császárnak ajánlási joga van a betöltésükre. Nevezetesen a köztársasági magistratusok közül rendszeresen a senatori rend tagjait nevezi ki magistratusnak. A consulok hatalma formálissá válik. A praetorok számát felemeli. A questorok és az aedilisek tisztségét császári hivatalnokokkal tölti be. A censori tisztséget megszűnteti. A senatus hatalma marad meg csak szinte, létszámát növeli 300-ról 600-ra. Jogkörében marad a magistratusok megválasztása, ahol azonban a princeps

tesz javaslatot. A senatus kormányozza Itáliát, illetve jogkörébe tartozik a büntető bíráskodás és a törvényhozás Népgyűlés szerepe formális. 3, Császári hivatalnok szervezet Ez egy új hatalmi ág. Eleinte a princeps magánigazgatási egysége volt, amelynek jogkörét később kiterjeszti a római államra is. Különbséget kell tenni a hivatal szempontjából: ♥csak Rómát igazgató hivatalok: - prefectus pretorio: a császári testőrség parancsnoka volt, de a princestől fokozatosan vett át jogköröket, mint a törvénykezési jogkör és a fellebbezett ügyek intézését. - prefectus urbi: polgári főhivatalnok. A közrend fenntartása és a bíráskodás tartozott jogkörében Rómában. ♥egész birodalmat szolgáló hivatalok: - princesnek a kancelláriája - consilium principis: a császár tanácsadó testülete 8 9 IX. 09 Dominatus (284-476) 284-ben Diocletianus hatalomra kerülésével kezdett kialakulni. Alapvető jellemzője, hogy

tetrarhia, vagyis négy személyre való hatalmi felosztás alakul ki. Hét főcsászár (augusztus) és két cézár uralkodott a birodalomban. Az augusztus fő hatáskörei: tv.hozás, végrehajtó hatalom, igazság szolgáltatás és az állam kincstár felelősé. Kialakult a birodalmi adminisztráció, e szerint van központi és helyi igazgatási szerveket. Központi kormányzat: - államtanács sacrum consi - udvari főméltóságok: élén a magistratus oficiorum állt. Feladata: az uralkodó döntéseinek formába öntése levelezés állam- és palotarendőrség irányítása. - Crestor sacripalati: igazságügyi miniszter vagy főkancellár Feladata az uralkodó nevében kiadott iratok jogi formába öntése, császári rendeleteket ő fogalmazta, illetve a kinevezések - Comes sacrolum largocionum: pénzügyminiszter - Comes rerum privatorum: az uralkodó magánvagyonát felügyeli Területi igazgatás Polgári és katonai igazgatásra osztható. A polgári igazgatás

háromszintűvé vált. A birodalmat négy részre, prefectusra osztották Prefectus pretorio: a prefectus élén álltak négyen. Feladata a közigazgatás irányítása, a természetbeli adók beszedése és a legfelsőbb szintű törvényhozás Alattuk álltak: 1. Prefectus urbi: a két főváros élén álltak és a városi hivatalnokokat felügyelték 2. Vicarius: a prefectus urbi helyettesei 3. Dioecesisek, ők is a prefectus pretorio jogosítványokkal bírtak 4. Pro consulens: helytartók, akik a providenciák élén állnak a bíráskodás és a közigazgatás irányítása a feladatuk. Katonai igazgatás Katonaság részei: Szintjei: palatini: császár közelében lévők csapatok Comitatenses: egyes provinciákban tartózkodók Limites: határőr a, főparancsnokok - gyalogsági főparancsnok magister peditum - lovassági főparancsnok magister aequitum b, területi parancsnok magister militum c, helytartók duces Ezzel a dominátust befejeztük. 9 10 A római jog

forrása 1. Jogforrás: a jog megjelenési formája, ahonnan a jog megismerhető 2. A jogforrás az, ami a jogot létrehozza Civil jog jogforrásai: - Szokásjog consuetudo: a nép hozza létre - Törvény lex: comitia hozza létre - Szenátusi határozat senatus consultum Praetori jog forrásai: - Magistratus jogpolitikai programja: edictum - Császári rendeletek constitutio Vegyes jogforrás: - Jogtudomány iurispudentia - Jogtudósok Iuris consules CIVILJOG JOGFORRÁSAIRÓL III. A, Szokásjog: a népnek az egyes életviszonyok rendezése során követő hagyomány, ami apáról fiúra száll. Ez nem írott jog, vagyis ius non scriptum A közhelyeslés magáévá tette és ez lett a jog kötelező alapja. Szerepe: - törvénypótló funkció - törvény magyarázó funkció - törvényrontó funkció B, Törvény Az állam az erre hivatott szervek közreműködésével létrejött kihirdetett és szövegezett szabály. A római állam mindhárom állami szerve részt vett a

törvényhozásban: 1. magistratus: tv kezdeményezés; kifüggesztik a hivatal előtt, és véleményezni lehet - consu l - tribunus plebis - praetor - dictator - censor - aedilis curullis - questor 2. comitia: igen vagy nem választ adott a felvetett kérdésre - comitia curiata - comitia centuriata - comitia tributa 3. senatus: a népgyűlés határozatára utólagosan az autoritását adja Részei:  praescriptio: tartalmazza a tv. javasló magistratus nevét, szavazás helyét és dátumát, elöszőr szavazó tribust  rogatio: maga a rendelkezés  sanctio: pozitív vagy negatív jogkövetkezmény • lex perfecta: olyan tv., amely szankciója az, hogy érvénytelen a tv, de nem fűz hozzá büntetést 10 11 • • • lex plus quam perfecta: maga a jogügylet érvénytelen és mellette egyéb büntetést is kilátásba helyez a jogalkotó lex minus quam perfecta: a jogügylet érvényes, de büntetés társul hozzá lex inperfecta: érvényes az ügylet és

büntetés sem járul hozzá XII táblás törvény Első írott tv. Ie 450 körül íródott érctáblára, ami mára elveszett Egyes szerzőktől lehet rá következtetniA civiljogot innen származtatjuk A plebejus réteg írásos garanciát kért az íratlan szabályok ellen. A decemvir legibub scribundis egy 10 tagú bizottság, akik a hatályos szokásjogokat foglalták írásba Tartalmaz: magánjogi rendelkezéseket Perjogi szabályozást Büntetőjogi szabályozást Államjogi rendelkezéseket Szakrálisjogi rendelkezések Jellemző a rövid, parancsolómódban megfogalmazott rendelkezések. C, Senatus consultum Szenátus határozata. Kezdetben jogalkotó szerepe nem volt Határozata politikai szempontból lényeges volt, de formailag nem kötelező érvényű volt, hanem csak egy kérés. Principátus idejére már általános érvényű szabályt fogalmaztak meg, ami az autoritas patres. Virágkora az I. és a II sz IV. PRAETORIJOG JOGFORRÁSAIRÓL 1. Edictum A peregrinus

és urbanus praetor jogpolitikai programját hirdetmény formában tartalmazó nyilatkozat. Egy fatáblára (album) kiírta és azt kifüggesztette, hogy mindenki láthassa Az aedilis curullis és a provinciai helytartók is kibocsátottak edictumot. Ez egy követelmény, ami nem a praetorral áll szemben. Tartalmaz: kifogásokat Kereseteket Peren kívüli jogeszközöket Meglévő jog érvényesülését elősegíti. A praetor jogokat nem hozhat (praetor ius facare non potes). Kezdetben az edictum nem kötelezte a praetort Lex Cornelia: ie. 67-ben Hivatali évében a praetornak tartania kellett magát az edictumhoz. Típusai: • Edictum novum: hivatali éve elején adta ki a praetor • Edictum repentinum: első hivatali éve végén egészítette ki • Edictum tralactitum: előző praetortól átvesz jól bevált dolgokat • Edictum pertetum: az edictum azon része, ami az idők folyamán stabilra kialakult Lex Aebutia ie. 150 Korára kialakul egy edictum anyag Ie. 130: Salvius

Julianus: edictum anyag kodefikációja Edictum Perpetum a mű címe Innen a magistratust kötelező volt felvenni az edictumba. 11 12 2. Constitutio Principátus kezdetén a császárnak jogalkotói joga nem volt. Ie 200 után már kötelező érvényűnek minősülnek rendelkezései Formái, aszerint, hogy a császár milyen minőségben adta ki: • Edictum: a császár, mint magistratus, ált. szabályok • Mandátum: a császár, mint a közigazgatási szervezet feje a közigazgatás szereplőit és a katonákat kötelezte • Rescriptum: császárhoz intézett jogi kérdésekben adott választ. Magánszemély vagy hivatalnok kérdezett tőle. A kérdés alá írta válaszát subscriptio Epistula, ha külön levelet írt a válasznak. • Decretum: a császárnak, mint a legfőbb bírónak az adott ügyben hozott megfellebbezhetetlen döntését tartalmazza. • Pragmatica sanctio: ünnepélyes alkalmakkor adták ki. • Codex: császári rendeleteket tartalmaz. 291-ben

Gregorianus összegyűjtötte az összes császári rendelkezéseket. Ezek összefoglaló neve: Codex Gregorianus. Codex Hermogenianuse: magángyűjtemény, ami a Codex Gregorianus utáni időt is tartalmazza. 438-ban II. Theodosius kiadta a Codex Theodozianust 16 könyvben Ez egy állami hivatalos, hatályos joganyag volt. V. JOGTUDOMÁNY Önálló szellemi tevékenységként jelenik meg. Meghatározza az összes jogforrás alkalmazását 1. Archaikus jogtudomány Ie. IV-III sz Szakrális, vagyis pontifikális jogtudomány. A pontifexek határozzák meg, hogy melyik napok jók a perlekedésre és, hogy melyik legis lexiat lehet alkalmazni. A pontifexek monopóliuma megtörik ie. III sz-ban és világi tudománnyá válik Appius Claudius Caesus Tiberius Coruncoius: az első jogi tanár. 2. Praeklasszikus jogtudomány Ie. III sz- iu I sz végéig Jellemző, hogy az írásbeliség megváltozik. Jogtudósait veteres-nek hívjuk Agere: perben eljárni, cselekményeket elvégezni Cavere:

ügyleteket, szerződéseket szerkeszteni Consulere: jogi tanácsadás Respondere: jogi szakértői véleményezés Első jogtudós: Sextus Aelius. Tripertita c művének első része a XII táblás törvényt tartalmazza, második része azokat megmagyarázza, a harmadikban pedig az összefoglaló performákat írja le. Egyéb jogtudósok: Manilius, Junius Brutus, Marcius Scaerola Cato: a jogi regula formát hozza létre Q. Mucius Scaevola művei voltak az elsők, amik bekerültek a Justinianusi törvénykönyvbe Servius Sulpicius Rufus: iust civilae-hez és a praetori joghoz írt kommentárokat. 12 13 Aequilius Gallus: dolus, a csalárdság fogalmának megszületése Alfenus: a digesta műfaj megteremtője Ofilius: Caesar felkérte, hogy a római jogot kodefikálja. Nem sikerült, mert Caesar meghalt 3. Klasszikus jogtudomány I.sz - III sz közepéig A császári jog időszaka Azért lényeges, mert a császár egyes jogtudósoknak megadta, hogy a császári pecsét alatt jogi

válaszokat adhatot ki Ius respondendi Sabianusi iskola scola sabiniane Megteremtője Capito udvari jogász. Követői: Cassius Longinus Salvius Julianus Pomponius Javeolenus Africanus Gaius Proculianusi iskola scola proculiana Labeo alapította, aki több, mint száz művet hozott létre. Követői: Proculus: Labeo tanítánya Nerva Celsus Neratius Iskolán kívüliek: Marcellus Florentinus Remek jogászok  II. – III sz Gaius Papinianus Paulus Ulpianus Papinianus diákjai Modestinus: Ulpianus tanítványa 4. Postklasszikus jogtudomány III. – IV sz eleje Hermogenianus: Codex Hermogenianus Arcadicus Charissius: utolsó jogtudós akinek a művei bekerültek a jusztinianuszi kodifikációba. Iu. 426-ban Lex Citationis: Idézési törvény, ami meghatározza, hogy mely jogtudósok műveire lehet hagyatkozni, vagyis az öt remek jogászt által elfogadott tudósokra gondol. Ha egy ügy a bíró elé kerül, akkor az öt remek jogász ajánlását kell követnie vagy a többségi

álláspontot. Ha nincs többség, akkor Papinianus véleménye a döntő. Ha ő sem nyilatkozik, akkor egyéni belátására van bízva az ügy. 13 14 VI. JUSTINIANUSI KODIFIKÁCIÓ Justinianus kelet-római császár, aki 527-565 között uralkodott. Törekvése, hogy a birodalom hajdani fényét visszaállítja. Egységes törvénykönyvet akart Állomásai: • 527-ben kezdődött Tribonianus vezetésével, aki igazságügyi miniszter volt. Összefoglalták az érvényben lévő császári rendeleteket, constitutiokat Ez a Codex Justiniani 529-ben fejezték be. Ez a mű elveszett • 530-ban Justinianus kiadott rendelete szerint egy tíztagú bizottságot utasított arra, hogy rendszerezzék a jogtudósi iratokat, azokban részeket változtathattak, ellentmondásokat kiküszöbölhették (interpolatio: szövegben létrehozott változás) Tribonianus vezette, de a két nagy iskola is képviseltette magát Dorotheussal és Theophiliussal. Kompillátoroknak nevezzük azokat,

akik ezt a munkát végezték. 530-ra készült el Ez a Digesta, vagy görögül:digesta sen pandectae. 50 könyvre tagolódik D-vel jelöljük a Digestát a rendszerezésben, utána jön a száma (pl:18), a könyveken belül fejezetek (titulus) vannak könyvenként (D.18IIfejezet), ami paragrafusra (fragmentum) oszlik és ezt is számokkal jelölik. A fragmentumoknak lehet egy bevezető rendelkezése, amit pr-rel jelölünk • 534-ben kiküldik ezt a három tagú bizottságot, hogy diákok számára elemi tankönyvet hozzanak létre. Ezek az Instutitiok Gaius könyvéből is merítenek: Gaiusi intitutio-rendszer, aminek a lényege, hogy a jogi oktatás során először a személyekről szóló rész kerül bemutatása, majd a dolgokról, végül a keresetekről esik szó. • Codex Repetitiae praelectionis: első kodex újragondolása • Justinianus élete végén Novellae c. összegyűjtötte az új konstituciókat, összesen 168 db-ot. • 1583: Corpus Juris Civilis: a fent

említett négy művének kiadása egybe. Bothofredus adta ki. Tartalmazta: Digestat, Institutiokat, Codex Rep Prae-t és a Novallákat VII. A RÓMAI JOG TOVÁBBÉLÉSE Ny-Római Birodalomban a barbár törvénykönyvekben élt tovább. Ennek két műve van: • Lex Romana Visigothorum: a vízi gótok (mai D-Fro. és É-Spo része) törvénykönyve Kb. 506-ban keletkezett Főleg a Codex Theodozianusra és a klasszikus szerzők (Ulpianus, Papinianus) műveire támaszkodik. • Lex Romana Burgondionum: a burgondiak törvénykönyve. A keleti-római birodalom 1453-ban szűnik meg, de a justinianusi törvények tovább élnek rómaiul, tehát a IX.sz-ban Bölcs Leo (886-910) bizánci császár a justinianusi törvénykönyveket kiadatja görögül. Ez a Basilikák, ami hatvan könyvből áll. Justinianus halála után a római jog feledésbe merül a XI. sz-ig Glosszátorok kora XI. – XIII sz Itáliában Glossza: szövegmagyarázó stílus Bolognaban megalakul az első jogi egyetem,

ahol római jogot tanítanak. Irnelius tanár fő módszere a szövegmagyarázó stílus volt, innen kapja az iskola is a nevét. Ezeket a glosszákat betűzték a sorok közé vagy a margóra írták. Irnelius tanítványai a négy doktor: Jacobus, Bulgarus, Martinus és Hugo. Itáliai egyetemeken bevezették a glosszát. Nagy sikere volt és kialakult az az elv, hogy Justinianusnak azon rendelkezéseit, amelyek nem voltak glosszákkal ellátva, azokat a bíróságokon nem is alkalmazták Középen volt a Digesta és azt vette körben a kommentár 14 15 Utolsó glosszátor: Accurius. Művei: Magna Grossa, más néven Grossa Ordinaria, ami 94,000 grosszát tartalmazott. Kommentátorok vagy post glosszátorok XIII – XIV. sz-ban Itáliában, majd Spanyolországban és Németországban Bartolus, aki a nemzetközi magánjog atyja. Másik képviselő: Baldus Nemcsak törvény magyarázó, hanem komplexen definiáltak, kommentáltak. A római jog recessióját készítették elő,

mert saját koruk viszonyaira alkalmazták. Pl: a rabszolgaságot a feudalizmus vette át. Humanisták XVI. sz-ban Elrugaszkodnak a justinianusi törvénykönyvtől és önálló jogi konstrukciókat hoznak létre a Digestákból kiindulva. Franciaországban: Cuiacius: tanárok voltak és létrehozták a Gall-módszert, Donellis Mos-Gallicus: törvénymű rendszeréből levont jogelvek. Faber: az első interpolációs kritikus, vagyis a változtatásokat akarják visszaírni, amit a Justinianusi törvényben átírtak. A Digestákból újraértelmezik azt és bírálták az előzőeket. Az eredeti szöveget tartották klassznak. Németországban: usu modernus pandektarum iskola: a pandekták modern alkalmazása a bírósági gyakorlatba is átkerült, nemcsak az egyetemeken tanították. Pandektisztikus iskola XIX. sz-ban Németország: a német polgári törvénykönyvnek a tudományos szervezeti megalapozói, ami azóta is fennáll. Sok ország, mint Ázsia, Afrika ezt tekinti

modernnek Savigny indította el ezt az iskolát, ahol valamennyi pandektista római jogász volt. A történeti módszert találta ki, ennek képviselői: Puchta és Mommsen, aki Nobel-díjas ókor történész Ennek lényege, hogy nem elég a justinianusi szövegeket vizsgálni, hanem azt vissza kell helyezni a saját korába és nem szabad elfelejteni, hogy milyen sok idő alatt fejlődött ki. Fogalmi (dogmatikus) iskola: pontosan meghatározott fogalmakból felépülő rendszert akart alkotni. Ott is fogalmakat hoztak létre, ami az eredeti justinianusi törvényekben nem volt megfogalmazva. Windscheid {vindsejd}: berlini tanár. Az orosz cár szemináriumot hozott létre neki, ahol oktathatta őket A német ptk-nak készítette el az első tervezetét Brinz: jogi személyekről való felfogásáról híres. Rudolf Ihering {jéring}, aki egyik iskolához sem tartozott és az érdek fogalmát vezette be. Azt kell vizsgálni szerinte, hogy adott intézménynek mi a célja.” Római

jogot, a római jogon keresztül.” 15 16 B, RÓ M A I P ER J O G Lsd. jegyzet X. 05 C, SZEMÉLY- ÉS C SALÁDJOG Jogalanyiság (jogképesség): egy természetes személy/ek vagy jogi személy/ek jogokat és kötelezettségeket szerezhetnek. A természetes személy maga az ember, a jogi személy pedig egy bizonyos kiragadott emberi célok, amelyek jogalanyisággal lehetnek felruházva. A jogképesség az ember születésével kezdődik, és halálával végződik. Jogképesek a szabadon született római polgárok, ellenben a rabszolgával, aki jogképtelen. Cselekvőképesség: az embernek az a képessége, hogy jogilag hatályos ügyleteket, cselekményeket végezhet és ebből magának, illetve másoknak jogokat és kötelezettségeket szerezhet. Jogi személyiségnek nincsen cselekvőképessége Két oldala van a cselekvőképességnek: - védőképesség: valaki által másnak okozott kárért felelősségre vonható vagy sem - ügyleti képesség: az ügyleteihez

milyen jogkövetkezmények kapcsolódnak Ezt befolyásolja az egyén értelmi képessége. Fontos körülmény a cselekvőképességben: kor értelmi állapot nem 1, Kor szerinti felosztás a, teljesen cselekvőképtelen b, korlátozottan cselekvőképtelen c, cselekvőképes Cselekvőképesség határa az ún. serdültség Serdültség után már jogképes az egyén Serdült a leány 12 éves kora után, fiúknál 14 éves kor után. Ha valaki cselekvőképes, akkor jogügyleteket köthet. A serdületlenek csoportjai: - születéstől 7 éves koráig: (infantes) cselekvőképtelenek - 7 évestől 12, illetve 14 éves korig (inpuperes infantia maiores): korlátozottan cselekvőképes. Korlátozottan cselekvőképes egyén csak gyámja hozzájárulásával köthet hatályos ügyleteket, ez alól kivétel a házasságkötés és a végrendelkezés esete. Ha jogi ügyleteit gyámja nélkül teszi, akkor: - egyoldalú jogi ügyletek hatályosak Pl: ha valaki megajándékozza - kötelező

jogügyletek érvénytelenek - kétoldalú ügyletnél ahol jogok és kötelezettségek vannak, ott a jogosultság tekintetében hatályosak, de a kötelezettségek tekintetében érvénytelenek. “Bicegő ügylet” A római jogban kialakult még egy kategória. Ez a minor kategóriája Ide tartoznak a 25 év alatti serdültek, vagyis a 12-25 éves leányos és a 14-25 éves fiúk. 2, Értelmi képesség szerinti cselekvőképesség: - Elmebeteg: teljesen cselekvőképtelen - Gyengeelméjű: bizonyos esetekben vannak világos pillanatai. Világos pillanataiban (lucido intervallum) teljes jogképesnek tekintjük, míg egyéb időszakban cselekvőképtelennek tekintjük. 16 17 3, Nem szerinti cselekvőképesség A nők csak gyámjaik hozzájárulásával köthetnek jogügyleteket. Jogképesnek született római polgár lehet cselekvőképtelen, illetve korlátozottan cselekvőképes. A rabszolga, aki jogképtelen az is lehet cselekvőképes Ezt a körülményt használták ki,

hogy a távollévő rabszolgákkal kötettek üzletet. Így már érthető a cselekvőképesség másik része, hogy “saját maga vagy mások számára”. A rabszolga jogképtelen, így jogai és kötelezettségek alanya nem lehet, de ha cselekvőképes, akkor jogügyleteiből másoknak –magának nem- jogokat szerezhet, nevezetesen az urának (pater familiaes). Vélelem: egy valószínű tényállásnak a valósként való elfogadása. Fajtái: - egyszerű vélelem (praesuntio iuris): ellenbizonyítás megengedett ez esetben - megdönthetetlen vélelem (praesuntio iuris et de iure): ellenbizonyításnak helye nincs. Egyszerű vélelem az apaság vélelme pl. A méh magzat fogantatása pillanatától kezdve öröklésjogi tekintetben jogokat szerezhet már születése előtt, azzal a feltétellel, hogy ha élve születik Azt mondtuk, hogy jogképesség jogok és kötelezettségek alanya lehet A magzat, mint természetes személy örökséget szerezhet, mivel jogalany, de azzal a

kikötéssel, hogy élve születik. Ha a magzat édesapja meghal még születése előtt, de csak születése után szerzi meg a jogképességet. Ezzel kapcsolatban több kérdés is felmerül Egyszerű vélelem kategóriájába esik az apaság vélelmének a kérdése. A gyermek csak akkor örököl az apja után, ha az adott férfi ténylegesen az apja is volt. Erre állított fel a római jog egy vélelmet, hogy a született gyermek apja az anyával törvényes házasságban élő férfi. Ez vagy így van, vagy nem, de a jog ezt valósnak fogadja el. Ha valaki ezt másként gondolja, akkor bizonyítsa az ellenkezőjét, vagyis ellenbizonyításnak helye van. A másik probléma a következő: azt mondjuk, hogy a magzat akkor szerez jogokat, ha a fogantatási idő alatt nyílt meg számára az örökség. Az apa halála vajon a méh magzat időszakára esik vagy előtte, vagy utáni időszakra Ezért meg kell határozni, hogy mikor történt a fogantatás A római jog azt mondja, hogy

a gyerek fogantatása a születését megelőző 182 és 300. nap között történt Ez ellen ellenbizonyításnak helye nincs, vagyis ez a megdönthetetlen vélelem kategóriájába esik. Ha az apa halála óta eltelt több, mint 300 nap vagy nem telt el még 182 nap, akkor nem lehetett a gyereket az apától származónak tekinteni A közös veszélyben elhaltak esetében szintén egy vélelmet állított fel a jog, nevezetesen, hogy a feleség a férj előtt halt-e meg; a serdült a családfő után; a serdületlen a családfő előtt. Fontos ez a vélelem, mert örökölni csak az tud, aki az örökség megnyílása pillanatában életben van. Rómában a hagyaték átszállásának alapja a végrendelet öröklés volt és a jogképességet bizonyos tényezők korlátozták. Három-féle státusz volt: 1, Status libertatis: szabadság szempontjából milyen az adott személy jogképessége 2, Status civitatis: polgárjog szerinti állapot 3, Status familiae: családjogi

szempontból Fictio: egy valótlan tényállást fogadunk el valódinak. Ilyen pl a fictio legis corneliae, amelynél a hadifogságba esett személlyel kapcsolatban állított fel egy fikciót, miszerint az a római polgár, aki fogságba esett és ott meg is halt, úgy tekintjük, hogy a hadifogsága pillanatában halt volna meg. Ez azért fontos, mert aki hadifogságba esik az rabszolga lesz, így jogképességét elveszti, vagyis nem lehet utána örökölni Ezt kiküszöbölve tekinti úgy a jog, hogy amikor meghalt az a utolsó szabad pillanata volt, még mielőtt hadifogoly lett volna. 17 18 Rabszolgák A rabszolga teljesen jogképtelen, dolognak minősül (res mancipi). Res mancipi: azok a dolgok, amelyeknek civiljogi hatályú átruházásához mancipáció nevű ügylet szükséges. Köre felsorolható: 1, rabszolga 2, itáliai telek 3, itáliában honos igavonó és teherhordó állatok 4, út szolgalma 5, vízvezetés szolgalma Azért ezek a res mancipik, mert a

lényeges dolog a föld, amit megművel a római; az amivel megműveli, a beszélő szerszám, vagyis a rabszolga, illetve az állat. Itália parcellázva van, így némelyik el van zárva a közúttól, ahova bejárást kell biztosítani, ez az út szolgalom, vagyis engedni kell, hogy a telek szomszéd a telkemen át bejusson a saját telkébe. Az öntözéses földművelés miatt a vizet másnak a földjén kellett, hogy csatornába átvezessék, ez a vízvezetés szolgalma. Res nec mancipi: egyéb dolgok, amelyeket át lehet ruházni formátlan traditioval. In iure cessio: (cessio = átruházás) res mancipi és mancipi dolgok tekintetében hatályos, tehát a dolog tulajdonjogát átviszi. Ha eladok egy dolgok és azt mancipációval teszem, akkor tulajdonos lesz a másik fél; ha nem mancipációval teszem, akkor nem lesz tuljdonos, ebből kifolyólag tudni kell, hogy melyek azok a dolgok amik res mancipik vagy res nec mancipik Res mancipik köre felsorolható, és ami nem

tartozik ebbe a körbe az a res nec mancipik körébe tartozik. A rabszolga a családfőnek a hatalma alatt áll. Meg kell jegyezni, hogy a pater familiaes hatalma alatt állhat még a felesége és a gyermekei is Ennek a hatalomnak különböző megnyilvánulási formái vannak: gyermek vonatkoztatásában patria potestas; rabszolgán dominica potestas; a feleségén manus. Dominica potestas: teljes rendeltetést biztosít a családfőnek a rabszolga személye felett. Gyakorlatilag bármit megtehet a rabszolgájával, akár meg is ölhette, de ennek általában a gazdasági érdek határt szabott Másrészt a cenzor a kegyetlenkedő családfőt kihúzta a cenzusból Később megjelennek a törvények, amelyek védik a rabszolgát. Fontos a rabszolga jogi helyzete, amit kettősség határoz meg. A rabszolga ember, de dolognak tekintik. Legfontosabb körülmény a vagyonjogi jogképességük Ebből a szempontból ugyanabban a helyzetben van, mint egy szabad családtag Ez azt jelenti,

hogy ha valakinek kárt okoz, akkor emiatt kereset indítható, de ő is keresetet indíthat. Ez a kereseti jog nem őt illeti meg, hanem a családfőt. Ha a rabszolgának kárt okoznak, akkor ő indít keresetet, illetve ha a rabszolga okoz kárt, akkor szintén a családfő ellen indítanak keresetet. Ebben az esetben kapott egy könnyítést a családfő, mondván, hogy a családfő nem állhat jót az összes rabszolga miatt, így volt a noxae deditio, vagyis actio noxaes, vagyis arra az időre, amíg a károsultnak a kára megtérül, addig a tulaj átengedte a rabszolgát a károsultnak. Ügyleti szempontból a cselekvőképesség a meghatározó, a jogokat a gazdája számára szerzi meg, de a kötelezettségek a rabszolgát terhelik. Ha a rabszolga önként teljesít a ráháruló kötelezettségekből, akkor ezt a teljesítést már nem lehet visszakövetelni, de ha a rabszolga nem teljesít, akkor ezt nem lehet kikényszeríteni. Kivéve akkor, ha a rabszolgának külön

vagyona (peculium) van, amely az egységes vagyon része. Ennek körére a rabszolga kötelezettségeket vállalhatott. 18 19 Szabadságperek (vindicatio) Ez abból indul ki, hogy az ember szabad vagy rabszolga. Vannak olyan szabadok, akik nem szabadok, de annak hiszik magukat és vannak olyan egyének, akik szabadok, de rabszolgának hiszik magukat. Ennek tisztázására szokás a szabadságpereket megindítani Nem az érintett személy indítja valaki ellen, hiszen az adott személy állapota kétséges, ezért egy harmadik személyre van szükség, akit szabadságvédőnek (assertor libertatis) nevezünk. A szabadságper vállfajai: - vindicatio in libertatem: az adott rabszolgának tartott személy szabad-e - vindicatio in servitutem: az assertor azt állítja, hogy az egyén nem szabad, hanem az ő rabszolgája. A rabszolgaság megszűnése Sajátos jogügylet. Kétféleképpen történhet: rabszolga felszabadítással (manu missio): fontos, hogy csak tulajdonos szabadíthat

fel. Ha később kiderül, hogy a rabszolga, amit vettem fél évvel ezelőtt a piacon, hogy az egy lopott rabszolga volt, akkor, akitől vettem az nem tulajdonos volt, így én sem váltam azzá. Ezért fel kívánom szabadítani, de ez így nem lesz hatályos, mert nem én vagyok a tulajdonosa. Az én felszabadításom csak azt fogja eredményezni, hogy ez a rabszolga uratlan dolog lesz, vagyis valaki szabadon használhatja. Másrészről pedig előfordulhat az, hogy egy rabszolgának több tulajdonosa van. “A” személy fel kívánja szabadítani a rabszolgát, de “B” és “C” tulajdonosok ezt nem akarják, akkor csak annyit értek el, hogy “A” tulajdonjoga átszáll “B” és “C” tulajdonába. Ugyanez a helyzet, hogy ha haszonélvező van a képben, és a tulajdonos kívánja felszabadítani a rabszolgát, akkor a haszonélvezet még a rabszolgán marad. A felszabadítás történelmi korszakai 1, A régi civiljogban - - manumissio vindicta: a szabadságper

formáját használja ki, vagyis megkér egy bizalmi embert, hogy indítson szabadságpert. A bizalmi ember megindítja a pert és az az in iure szakaszban be is fejeződik, mert a tulajdonos nem kontravindikál, vagyis nem mond neki ellent, így a rabszolga szabaddá válik. Manumissio censu: a szavazópolgárok névjegyzékbe való felvételekor a gazda felíratja a rabszolgát a censusba, névjegyzékbe. Manumissio testamento: végrendeletben történő felszabadítás, ahol az első probléma, hogy a végrendelet tartalmazhat feltételt. Ebben az esetben a kérdés, hogy a rabszolga mikor lesz szabad, ha nincs feltétel, akkor a családfő halálával szabaddá válik, ha van feltétel, akkor, csak ha a feltétel létrejön. Pl: rabszolgám szabaduljon fel, ha a legkisebb fiam betölti a 14. életévét Ekkor csak akkor szabadul, ha a gyermek 14 éves lesz Tudjuk, hogy egyszer szabad lesz, ezért őt statulibernek nevezzük. 19 20 Azáltal, hogy a rabszolga felszabadul, nem

szűnik meg minden kapcsolata a családfővel, hanem a dominica potestas viszony átalakul patronus- libertus viszonnyá. A manumissio testamento esetén a rabszolgának nincsen patronusa (libertinus orcinus). 2, prétori jogban jegyzet 3, dominátus korában jegyzet Felszabadítás korlátozásai Lex Fufia Caninia: nagymértékű felszabadításokat szabályozza ez a tv. Lex Aelia Sentia: principátus idejében keletkezett, amely bizonyos felszabadításokat érvénytelennek tekint. Nevezetesen, ha a felszabadítás nem a megfelelő formában történt Akkor is ha az úr még nem volt 20 éves, hiszen akkor érvénytelen volt, illetve ha a rabszolga nem érte el a 30 éves korhatárt. Ha az úr elérte a 20 éves életkort, de a rabszolga nem, akkor azzal a korlátozással járt, hogy a felszabadított személy nem a római polgárjogot szerzi meg a felszabadítás során, hanem a latinus iunianus jogállást. Bár a felszabadított, ha megfelelően szabadították fel, akkor római

polgár lehetett, ellenben fennmaradt a különbség közte és a szabadnak születettek között A latinus iunianus úgy, mint a cives peregrinus a második státuszhoz tartozik, a status civitatishez a rómaiaknak Rómának a felosztása a római polgárjog alapján, ez alapján a római polgárjoggal rendelkező a Cives Romani; a részleges jogképességgel bíró Latini és a római polgárjoggal egyáltalán nem rendelkező idegenek a peregrinus. Legfontosabb, hogy a római jog a cives romani és a latini-kal foglalkozik, de a peregrinusoknak meghagyta a saját jogaikat, annak ellenére, hogy területüket elfoglalta. Ha Rómába jöttek, akkor viszont a római törvények szerint csökkentett jogokkal bírtak A rómaiak, a civesek különböző jogosítványokkal bírtak. Azt mondhatjuk, hogy volt magánjogi és közjogi jellegű jogosítvány Közjogi jellegű jogosítvány (ius suffragii), vagyis az aktív választójog. (ius honorum), vagyis választható, ez a passzív

választójog. Mindkettő a római polgárjognak a közjogi jogosítványai közé tartozott. A ius suffragiit egészítette ki a ius militiae, vagyis a római katonai légiókba történő felosztás, vagyis választhatsz, de a ha Róma veszélyben van akkor katonáskodnod kell Magánjogi jellegű jogosítvány Ius connubii: római házasságkötésnek a joga, csak római polgárok köthettek római házasságot. Természetesen lehetőség volt arra, hogy valaki ne a római törvények szabályai szerint kössön házasságot, hanem a ius gentium alapján, illetve a római polgárjoggal nem rendelkezőknek az együttélését azt concubinatusnak nevezik, tehát, mint ahogy ma is a házassági életközösséget, tehát nem tekintették házasságnak. Ius commercii: gyakorlatilag vagyonjogi képességet jelent, a vagyon jogviszonyoknak a jogosítottja lehet, vagyis szerzőképes az adott személy. Ezek a jogok minden római polgárt megilletett. A római hódítások következtében az

elfoglalt területeken élőket is jogilag szabályozni kellett. Ennek megfelelően azt mondták, hogy a római polgársághoz legközelebb álló jogviszony a latinus jogállás. Ellenben ennek is három fokozata volt 20 21 Latini prisci vagy veteres: majdnem megegyezett a római jogállással, csak bizonyos közjogi jogosítványokat nem adtak meg. Tehát a latinok jogállása hasonló volt, mint a civiseké, de az egyes fokozatokban eltérés volt. Latini coloniarii: a római jogi házasságkötés jogát vették el tőlük Latini Iuniani: élők közötti ius comercii illette. Örökséget nem szerezhettek Ennél is kevesebb jogállással bírtak a peregrinusok, a provinciák lakói, de ez a joghelyzet az ún. mozaik, hiszen többféle nép él együtt, ezeknek a római szokásokhoz való asszimilációjáról van szó Vagy alkalmazkodnak vagy, pedig a római jog nem vesz róluk tudomást Gyakorlatilag adtak nekik valamit, hogy a kedélyek megnyugodjanak, ezért jött létre

Kre 90-ben a lex Julia. Később Kru 212-ben a birodalom valamennyi polgára megkapja a római polgárjogot a constitutio Antoniniana szerint, azonban azt mondták, hogy a peregrinusok, akik a háborúban nem adták meg magukat azok ezután sem kaphatták meg a jogokat. A status familiae hatalom alatt nem állnak azok az önjogúak, míg a patria potestas alatt álló személyek jogképességükben korlátozva vannak, csupán a családfő számára szerezhetnek vagyont. A hatalom alatt egészen a családfő haláláig fennállt Lehet, hogy fiai már 70 évesek voltak, de a családfő még mindig dirigált nekik, fiaiknak, unokáiknak. Azonban a halálával a közvetlenül a hatalom alatt állók (gyermekei; unokái, akiknek apjuk már nem él és a felesége) önjogúak lettek. A fiai önjogúak lettek, de saját fiaik felett már ők gyakorolták a hatalmat Azok nyertek, akiknek már nem éltek a szüleik  A patria potestas alól a leánygyermekek a házasságukkal kikerültek- e

hatalom alól, de ezt a hatalmat átvette a kedves férj. A másik lehetőség az emanipáció, vagyis ne csak a nőkre vonatkoztassunk, az apa még életében elbocsátja gyermekét, így azt önjogúvá tette Ennek a fordítottja is létezett, vagyis önjogú személy bekerült valakinek a patria potestasa alá örökbefogadással, ezáltal ő is örökölhetett. Státusz változás status deminutio Capitis deminutio:. Három fokozata van: - capitis deminutio maxima: római polgárból rabszolga lesz - capitis deminutio media: a polgárjogi státusz megváltozása, anélkül, hogy a status libertatus megváltozna. Polgárból peregrinus lesz - capitis demunitio minima: csak a családjogi státusz változik meg JOGI SZEMÉLYEK Jogi személy: a jogrend bizonyos önállósult emberi célokat magánjogi jogalanyisággal ruház fel. Bizonyos személyek vagyont adnak pl az árvák nevelésére, ami egy kiragadott életcél, s amelyet jogalanyisággal ruháznak fel, ebből kialakul egy

alapítvány, ami ezeket a személyeket támogatni fogja. Két fő csoportja van a jogi személyeknek: - az ún. személyegyesítő jogi személyek, mint a testület universitas personum, ahol három személy alkot jogi személyt. Minden személy egy-egy jogi személy + maga a testület is az = 4 jogi személy - alapítvány universitas rerum; corpus: egy szervezettel felruházott célvagyon. Olyan célvagyon, amit jogi képviselő szervezettel ruházunk fel 21 22 Magánjogi társaság societas: két vagy több személynek a szerződése arra nézve, hogy közös tevékenységet folytatnak egy bizonyos cél érdekében. Ebben az esetben nincs szó jogi személyről, a vagyon, amit a társaság rendelkezésére bocsátottak az a társaságot alkotó személyek vagyona marad Jogi személynél, aki pl egy alapítványt hoz létre, akkor a vagyon felett az alapítvány rendelkezik. Ha a magánjogi társaság egyik tagja meghal, akkor megszűnik a társaság is, nem úgy, mint pl. az

alapítványt támogatójánál Ha egyesületről van szó, ami jogi személyiséggel lett felruházva, akkor nem változtat az egyesület jogi személyiségén, hogy a jogi személyt alkotó egyik tag meghal. A jogi személy a jog képességből kifolyólag van felruházva jogokkal és kötelezettségekkel, a társaság az pedig kötelmi jogviszony alapján, tehát egy szerződés köti a feleket és eszerint vannak jogaik és kötelezettségeik egymás irányába, illetve akivel szerződést kötnek, mag a jogi személy mindenkivel szemben vállalja a dolgokat. Az önálló alapítvány rendelkezik jogi személyiséggel, míg az önállótlan alapítvány az egy eseti juttatás, vagyis én egy vagyont rendelek meghatározott célra, vagy halálom után valakit valamilyen juttatásban részesítek. Ha én létrehozok egy valódi alapítványt, akkor vagyonomat átadom és létrehozok egy szervezetet. Jogi személyek típusa: - közjogi típusú jogi személyek: -állam, maga a

jogalany: jogok, és kötelezettségek alanya lehet, vagyis Rómában saját vagyona lehetet. Tulajdonjogi szempontból ide tartoztak a közföldek, amit kiadtak, vagy állami rabszolgákkal műveltettek. Rómában a principátus idején kialakult a fiscus: állami költségek fedezésére szolgáló vagyon, ami más volt, mint az államkincstár. A fiscus szerezhetett magánszemélyektől örökséget, pereket indíthatott és perelhették őt is - köztestületek: Ide tartozik a municipium vagyis a királyi város, a tartományi városok coloniák és a községek a vicus, pagus. Ezeket a településeket azért kellet jogi személyiséggel felruházni, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezzen, de ezeknek a közjogi jogi személyeknek a jogi személyiségét az alapító okiratok statutumok határozzák meg. - magánjogi jogi személyek: - egyesületek societates personale: három személy volt szükséges és bizonyos mesterségek védelmére egyesületet alapítottak, illetve

az egyes papi testületek jogalanyisággal lettek felruházva. Az alapító okirat fontos, meghatározza a képviseletet, amire azért van szükség, mert a jogi személyiség nem cselekvőképes, jogi ügyletet nem köthet, s a cselekvőképtelenség pótlására hozták létre ezt a képviselői intézményt. Csak a képviselettel rendelkező szerezhet jogokat és kötelezettségeket a jogi személy számára. - alapítvány corpus: csak a kegyes célokra létrehozott alapítványt emelnénk ki, ami gyakori volt Rómában. Úgy nevezzük, hogy pia causae. A kegyes célból rendelt vagyon tömeg, ami célvagyonnak tekinthető és valamilyen célra való rendelés pillanatától fogva, aki ezt a vagyont adja, elveszti az erről való rendelkezést a vagyon felett maga a kezelő testület fog rendelkezni. 22 23 D, DOLOGIJOG A VAGYON ÉS A DOLOG Vagyon: az azonos célra rendelt gazdasági érdekű jogosultságok és kötelezettségek összessége. Gazdasági érdekű, azt

jelenti, hogy pénzben kifejezhető Akinek van vagyona, az nem azt jelenti, hogy tulajdona is van. Vagyona gyakorlatilag minden jogalanynak van Pl: Egy koldus ruhái lopottak, tehát nincs tulajdona, de vagyona van, ami egy passzív vagyon, a kötelezettségek vannak túlsúlyban, hiszen a ruhát vissza kell majd adnia a tulajdonosnak. Aktív vagyona a koldult pénz Biztosítótársaságnak sincs tulajdona, hiszen bérli a székházat, autókat, de hatalmas vagyona van a befolyt biztosítási összegből, kötelezettsége pedig a bekövetkező káreset kifizetése. Aktív vagyon: ha a jogosultságok vannak túlsúlyban Passzív vagyon: ha a kötelezettségek vannak túlsúlyban Bruttó vagyon: a jogosultságok és kötelezettségek összessége számszerűsítve Nettó vagyon: a jogosultságok és kötelezettségek összességéből a kötelezettségek levonása után maradt vagyon. A vagyonban bekövetkezett változások a vagyonjog intézménye rendezi: - dologi jog: ált.

értelemben egy abszolút szerkezetű jogviszony, amelyben van egy meghatározott jogosult, ami lehet több személy is. Ezzel a meghatározott jogosulttal szemben mindenki más kötelezett Ha egy vagyon jogosultjaként tulajdonos is vagyok, akkor, mint tulajdonos jogosult vagyok a tulajdonom tárgyára nézve mindenkinek más jogosulatlan behatását kizárni. - kötelmi jog: relatív szerkezetű jogviszony. A kötelemben mindig egy meghatározott személyek (adósok) állnak szemben egy másik személlyel (hitelező), akiknek egy meghatározott szolgáltatás, teljesítésre kötelezettek. - öröklési jog: találunk dologi és kötelmi jogosultságokat is. Vagyonban bekövetkezett változásoknak, nevezetesen a halál esetére történő vagyon áthárulásnak a jogi rendezése. A dologi jognak három fő része van: - birtok, vagy birtoktan - tulajdonjog - idegen dologbeli jogok (pl: út vagy vízvezeték szolgalma) Dolog (res): dolognak tekintjük jogi értelemben a külvilágnak

az olyan elkülönült részét, melyek önálló tulajdonságai folytán más testi tárgyaktól megkülönböztethető és így jogviszonynak a tárgy lehet. Egyszerűbb meghatározni, hogy mi nem tartozik a dolog körébe: - emberi uralom alá nem vonható tárgyak, mint az égitestek - szabad ember teste - dologösszesség: egyedi dolgok alkotják. A vele kapcsolatos ügyleteket abból a szempontból kell megítélni, hogy az adott dologra nézve bekövetkezik a joghatás vagy se. Ez egy gyűjtőnév, amely az azonos dolgok összességéről való rendelkezést könnyíti meg. Pl: 23 24 könyvtár, nyáj, gyűjtemények darabjai. Dologösszességről önállóan is rendelkezhetem, eladhatom a könyvtáramat. Különálló dolgok is kapcsolódhatnak egymáshoz, nemcsak a gazdasági célszerűség, lehet köztük másfajta kapcsolat is. Ez a kapcsolat abból áll, hogy egyik a másiknak a használhatóságát segíti elő Ilyenkor az egyik dolog a fődolog (res principalis), a

másik a mellékdolog. A kettő közötti kapcsolat lehet: - tartozék (pertinencia): amikor a fődolog használatára egy mellékdolog van rendelve pl: zárnak a kulcs - felszerelés (instrumentum): a fődolog használatára több mellékdolog van rendelve pl: földműveléshez szükséges szerszámok. Külön kell rendelkezni adás-vételnél az instrumentumokról, míg a pertinencia esetén, ha a hegedűmet eladom, akkor a vonót is oda kell adnom. Dolgok osztályozása: • forgalom kívüli dolgok (res extra commercium): a magánjogi forgalmon kívüli dolgok. - Res divini iuris Res sarae Res sanctae Res religiosae - Res publicae • forgalomképes dolgok (res in commercio): - Ingó és ingatlan dolog - Helyettesíthető és helyettesíthetetlen dolgok - Elhasználható és elhasználhatatlan dolgok - Osztható és oszthatatlan dolgok - Egyszerű és összetett dolgok - Res mancipi és res nec mancipi X. 06 24 25 X. 07 A természetes gyümölcs az anyadolog sérelme

nélkül jön létre, ez alól kivétel a bányaművelés hozadéka, mert kitermelés során sérülés történik. A gyümölcsnek három szakasza van: - fructus pendens: függő gyümölcs, mert osztja az anyadolognak a jogi fogalmát, vagyis ott kezdődik, amikor elválik az anyadologtól (separatio), valamint ha beszedik. Itt három személyt kell megjegyezni: egy személy csak separatioval szerezheti meg a tulajdonjogot, a másik két személy csak gyümölcsbeszedéssel (perceptio). A tulajdonos, aki separatioval megszerzi, mert övé az anyadolog, így annak gyümölcse is őt illeti Ugyanez a helyzet a másik személykörnél, a jóhiszemű tulajdonosnál, vagyis az a személy, aki a dolgot a birtokában tartja, azzal a tudattal, hogy övé a dolog. Valójában tulajdonos lesz az elbirtoklási idő leteltével, tehát a jog azt mondja, hogy ne várjuk meg az elbirtoklási idő végét, hanem a gyümölcsöket már most is adjuk neki. Azért jóhiszemű birtokos, mert nem

tudhatta, hogy elődje nem volt tulajdonos. A harmadik kategória az örökhaszonbérlő, aki a mezőgazdasági ingatlant bérfizetés fejében magánál tartja, ami nem más, mint egy használat és gyümölcsöztetés bérbeadása. A másik két személykör a haszonélvező és a használó csak perceptioval szerez tulajdonjogot. Ez azért fontos, mert ha tulajdonosa és haszonélvezője van az adott dolognak, akkor a tulajdonos separátioval, míg a haszonélvező perceptióval fog tulajdonjogot szerezni. A kettő közül a haszonélvező a valamennyi beszedett gyümölcsön tulajdonjogot szerez, míg a használó csak saját maga és családtagjai részére szedheti be a gyümölcsöt. A separátió és perceptio az eredeti szerzésmód szerint kap tulajdont, ezzel szemben nagyon gyakori a gyümölcsök feletti származékos szerzésmód. Ebben az esetben kötelmi alapon szereznek a gyümölcsök felett tulajdonjogot, nevezetesen, amikor a bérlő nem szerez eredeti módon

tulajdonjogot a gyümölcsökön, csak a bérleti jogviszonyból kifolyólag. Ennek a megkülönböztetésnek a lényege, hogy ha a bérlő nem jut a gyümölcsökhöz egy harmadik személy miatt, akkor a bérlő nem fordulhat ezzel a harmadikkal szembe, mert nem kötelmi jogosult, ő csak a bérbeadóval áll szerződéses viszonyban, vagyis nem indíthat preinidikációt a kötelmi alapon gyümölcsök felett tulajdonjogot szerző, csak a bérbeadót kérhet számon, hogy a bérleti jogviszonyból fakadó jogosultságát nem tudta érvényesíteni. A másik eredeti szerzésmód a specificatio ( feldolgozás). Egy régi materiából egy új anyag (nova species) jön létre. A kérdés, hogy van a materia, van egy feldolgozó tevékenység és van egy emberi munka, amely eredményeképpen egy új dolog jön létre. Ennek az új dolognak a tulajdonjoga kié legyen? A régi vagy az új anyag bír nagyobb jelentőséggel? Pl: egy nagy divatcég pár négyzetméter anyagból egy klassz

ruhát csinál és azt több ezer dollárért árulja, akkor nem kérdéses, hogy nem az anyag kerül ennyibe, hanem a márkanév. Ha a specificatió feltételei megvoltak, nevezetesen az, hogy ha a specicatió feltételei megvoltak (ingó dolognak kellett lennie és a feldolgozásnak emberi munka eredményeképpen kellett létrejönnie, vagyis jóhiszemű feldolgozóval álltunk szemben), akkor a két nagyobb iskola eltérő állást foglaltak. A szabiniánusok azt mondták, hogy a feldolgozás eredményeképpen létrejött új dolog az anyag tulajdonosáé, míg a proculianusok szerint a feldolgozóé a tulajdonjog. Ez a vita nagyon hosszú ideig fennállt, míg létrejött egy ún. közvetítő nézet, amely a két iskola álláspontját közelítette egymáshoz. Ez a közelítő nézet azt mondja, hogy bizonyos esetben az egyiknek van igaza, bizonyos esetben a másiknak. Ez a bizonyos eset pedig, hogy a dolog visszaállítható-e eredeti formájába Ha visszaállítható, akkor a

szabiniánusi álláspont érvényesül, ha nem, akkor a proculianusoknak van igazuk. Justinianus a közvetítő nézetet veszi át, azzal a kiegészítéssel, hogy ha a feldolgozó saját anyagot is felhasznál, még ha a dolog visszaállítható eredeti formájába, akkor is a proculianusi álláspont bizonyul igaznak. 25 26 Ha jóhiszemű a feldolgozó és a tulajdonjog az övé, akkor mi lesz az előző tulajdonossal? Az ő tulajdonjoga nem érvényesül, de elképzelhető olyan szituáció, amikor elégtételt kell adni a volt tulajdonosnak. Addictio és adsignatio: Tk. A TULAJDONJOG SZÁRMAZÉKOS SZERZÉSMÓDJAI Itt beszélhetünk forma szerinti szerzési módokról: - formaszerű, formális szerzési mód: mancipatio és in iure cessio - formátlan szerzési mód: traditio Mancipatio: a legrégibb római ügylet, amit ismerünk. A jogügylet amikor megszületik, mancipatio, akkor a kérdés, hogy mi az ami a tulajdonjogot átviszi egy másik félnek. A formának

tulajdonítottak nagy szerepet és ehhez a mancipatiohoz a két félnek a jelenléte volt szükséges. Átruházó fél: mancipio dans, szerző fél: macipio accipiens Mellettük még öt serdült római férfinek, mint tanúnak is jelenkellett lennie, plussz egy fő mérlegtartónak (libripens) is, aki a korábbi időkben amikor réz rúdakkal vagy más lemérhető fémpénz volt a dolog ára, méregetet, illetve később amikor az megszűnt, akkor gyakorlatilag egy tanú szerepét játszotta. Ahhoz, hogy a tulajdonjog átruházása érvényes legyen, ahhoz egy meghatározott szövegű mondókát kellett a szerző félnek elmondania: hunc ego hominem ex iure Quiritium esse aio isque mihi emptus esto hoc aere aeneaque libra. A tulajdonjog csak akkor száll át, ha az átruházó fél maga is tulajdonosa volt a dolognak. A mancipatio 3000 éves intézmény, amit később más egyéb célokra is felhasználták, nevezetesen a családjogban az apai hatalom alóli felszabadulásra, vagyis

ha egy harmadik személy elmondta ezt a mondókát, akkor kikerült a hatalom alól. Felhasználták még az emancipatiora, végrendelkezésre. Van az ügylet aminek nincsen causája, ami azt jelenti, hogy nem adásvételről van feltétlenül szó, hiszen a mondóka nem azt mondja, hogy én ezt a rabszolgát megveszem, hanem, hogy én ezt a rabszolgát magaménak mondom, s mivel nem mondom, hogy mi által, így széles körben alkalmazható. In iure cessio: egy színleges per, amelyben az alperes nem kontravindikál. Pl egy rabszolgám tulajdonjogát kívánom átruházni egy másik félnek Ebben az esetben a szerző fél, mint felperes egy keresetet indít ellenem, és azt mondja, hogy az adott rabszolga az övé, habár tudja, hogy ez nem így van. Nekem tiltakoznom kéne, hogy nem, ez az én rabszolgám, de nem teszem, mert átakarom ruházni a tulajdonjogot, tehát nem konravindikálok, nem mondok ellent, így a per in iure szakaszban befejeződik és a tulajdon tárgyat

átadják. Innen az elnevezés, hogy in ure szakaszban cessioval megszerzi a fél a dolog tulajdonjogát. A római jog fejlődése során, főleg amikor a pontifex maximus elvesztette monopoliumát a performulák őrzése felett, akkor fejlődésnek indult , ettől fogva traditioval történik a tulajdonjog átruházása, későbbiek folyamán a res mancipi és res nec mancipi különbségtétel megszűnésével a res mancipire is a traditio lesz a szerzésmód Justinianusnál. Traditionál arról van szó, hogy az átruházó és a szerző fél megegyezésén alapul a tulajdonjog átruházása. Rájöttek, hogy nem a forma, a külsőség számít, hanem az akarat megegyezés, vagyis a konszenzus. A traditionak egy jog által elismert szerzéscím alapján kellett végbe mennie, vagyis egy iustae causa traditionissal. A megegyezés magába foglalja azt, hogy mindkét személy ugyanazt a dolgot kívánja átruházni, illetve átvenni. A traditio lényege, hogy van-e érvényes iustar

causa traditionis. Ezért fontos ismerni, hogy melyek a traditio szerzéscímei, iustae causái: 1. causa emptionis: emptio-adásvétel. Adásvétel alapján történő tulajdon átruházási jogcím 26 27 2. 3. 4. 5. Causa donationis: ha valaki a tulajdonjogot elajándékozza egy másik félnek Causa dotis: hozomány címén a férj tulajdonjogot szerez Causa solutionis: kötelmi jogi szerzési cím, ide tartozik minden olyan kötelmi követelés, ami a pénztől különböző, mert azon tulajdonjogot összekeveredéssel szerzünk Causa credendi Névtelen reálszerződések formái Dissensus in causis: ha nincs megegyezés, hogy melyik causát használják. Két esetben a jog kivételt tesz, és nem érvényteleníti az ügyletet, ha az egyik fél azt hiszi, hogy neki van öröklési jogcíme, ami a kötelmi hagyomány (megkülönböztetve az örökléstől, amikor az örökhagyó vagyona aktívál és passzivált, vagyis adósság maradt utána; addig hagyomány esetében az

örökhagyónak csak valamilyen vagyontárgyai csak aktivált szállnak át az örökösre) alapján, amikor egy harmadik személynek ki kell adnia egy vagyontárgyat. Vagyis én kötelezem a feleségemet, hogy a hagyatékomból adjon ki egy vagyontárgyat a szeretőmnek. Stitulációnál ugyan azt a szót kell ismételni, mint pl: Ígéred- e, hogy megkapom azt? –Ígérem. Adod-e? –Adom. Ez azért dissensus in causa, mert a stituláció és a kötelmi hagyomány a causa solutionis esetére vonatkozik, ahol a kötelmi juttatásról, teljesítésről van szó. A másik eset, amikor pénzről van szó; az egyik fél kölcsönre, míg a másik fél ajándékozásra gondol. AZ ELBIRTOKLÁS Valaki a törvény által előírt időn keresztül egy dolgot a hatalmában tart és ennek következtében az elbirtoklási idő végével a dolog tulajdonosává válik. Az elbirtoklás intézményét három ok hívta életre: 1, Amikor én a tulajdonostól szerzek valamit, csak éppen azért van

szükség elbirtoklásra, mert traditio esetében nem tudok jogszerű szerzéscímet szerezni, vagyis bizonyítási nehézség van. A jog alapján mivel az előd tulajdonos volt, így én is tulajdonos leszek, de nem tudom igazolni ezt a tulajdonjogot (elveszett okirat, tanúk elhaltak), ilyenkor az elbirtoklás segít. Ingó dolognál egy év, ingatlannál kettő év az elbirtoklás ideje Ezért Modestinus (az utolsó remek jogász) után azt mondjuk, hogy nem másról van szó, mint az elbirtoklás egy tulajdonjog hozzáadás, vagyis a meglévő tulajdonjoghoz járul hozzá az elbirtoklással szerzett tulajdonjog. 2, A probléma az, hogy ha az előd nem volt tulajdonos, vagy bizonytalan, hogy az volt-e. Ebben az esetben nem is leszek tulajdonos csak az elbirtoklás lesz az, amely feltétel fennállása esetén én tulajdonossá válok. 3, Amikor tulajdonostól szereztem a dolgot, de nem megfelelő ügylettel, formahibásan, vagyis nem lettem a dolog kviritár tulajdonosa. Az

elbirtoklás ezt a formahibát fogja orvosolni. Történetileg három fő szakasza van: 1. Az ősi jogban ususnak nevezték az elbirtoklást, ami azt jelentette, hogy ha valaki a dolog birtokában volt (ingó dolognál egy évig, ingatlan esetében két évig), akkor az idő elteltével, ha a dolog nem volt lopott dolog, akkor az egyén tulajdonossá vált. Erről a XII táblás törvényekben olvashatunk. 2. Klasszikus kori elbirtoklás az usucapio (usu-használni, capio-megszerezni). 3. Justinianus létrehozta a rendes elbirtoklást, és megalkotta a szerzéscímet figyelmen kívül hagyó rendkívüli elbirtoklást (usucapio ill. praescriptio extraordinaria) 27 28 Usucapio Pozitív feltételek és negatív akadályok. Az elbirtoklásnak két pozitív feltétele van: szükség van egy iusta causára, jogszerű szerzéscímre, illetve az elbirtoklás idejére, ahol elég a birtokba lépés időpontját bizonyítani. Negatív akadályoknak hiányozniuk kell ahhoz, hogy

elbirtoklásról tudjunk beszélni. Ezek, hogy a dolognak alkalmasnak kell lennie; jóhiszeműnek kell lennie az elbirtoklónak; elbirtoklás nem szakadhat meg. Bizonyítási szempontból jelentős e két feltétel. A negatív akadályok hiánya vélelmezve van, vagyis úgy vesszük, hogy nem áll fenn negatív feltétel. Ez megdönthető vélelem Ha ez vélelmezve van, akkor az öt feltételből csak kettőt kell bizonyítani és máris a dolog tulajdonosának fognak, tekinteni, nevezetesen azt, hogy egy iusta causa usucapio alapján léptem a dolog birtokába, és ez az időpont olyan időpont volt, amelyhez képest az elbirtoklás eltelt, tehát a dolog tulajdonosa vagyok. Aki az elbirtoklást állítja, annak elég, ha a pozitív feltételek meglétét bizonyítja, míg a másik fél az elbirtoklást vitató vagy pozitív feltétel hiányát bizonyítja vagy valamely negatív feltétel fennforgását. Fontos szerzéscímek: 1) Pro emptore: az első elbirtoklási jogcímnél

gyakorlatilag az összes traditio szerzéscím összefoglalásra kerül, vagyis a tulajdon traditio szerzéscímként egyben el van ismerve. Azért, mert a származékos szerzési módoknak a fő szabálya az elbirtoklás, vagyis ha valaki származékos szerzésmódot szerzett, akkor elbirtoklással fog magának biztos tulajdont teremteni. Ha már egyszer a tulajdon traditiot bizonyítani tudja, akkor ez a szerzéscím elbirtoklási szerzéscímként el van ismerve 2) Pro derelicto: 3) Pro herede: öröklés, hagyaték esetén azért van szükség elbirtoklásra, mert a római jog más volt, mint ma. Ma az örökhagyó halálának pillanatában átszáll a hagyaték az örökösre Rómában az örökhagyó halálával a hagyatéka csak megnyílt és elkezdődött egy periódus, amikor az örökösöknek jelentkezniük kellett a hagyatékra, mert a hagyaték gyakran passzív hagyaték volt, vagyis adósság esetén nem kellett jelentkezni. Ez a nyugvó hagyaték időszaka, ami nagyon

hosszú időszak is lehetett, amely alatt az örökhagyó által megkezdett elbirtoklás befejeződhetett Ha pl az örökhagyónál volt a dolog három hónapig és nyugvó hagyaték alatt 9 hónapig valaki számára ez tulajdonjogot eredményezett. Nem mindig a valós örökös kapott így dolgokat, de ha az elbirtoklási idő után derült ki, hogy nem örökös, akkor is tulajdonjogot formálhatott az adott dologra. 4) Pro legato: (hagyomány) 5) Pro suo: kisegítő jogcím, ide tartoznak az egyéb olyan jogcímek, amikre nem gondoltak, nevezetesen putativus titulus. 6) Pro adiudicatio Nem feltétlenül kell a birtoklásnak az én személyemben fennállnia. Elképzelhető, hogy én birtokközvetítő detentor útján, tehát ha megvettem a dolgot és azt egy másik személynek bérbe adom és befejeződik az elbirtoklás éve, akkor is az enyém marad a dolog. Ezen kívül van még két olyan eset, amikor se nem birtokközvetítő detentortól, se nem possessor usucatioról nincs

szó, mégis más birtoklása az én javamra száll át. Ennek egyik esete a successio in usucapionem, ami jogutódlást jelent. Ebben az esetben az örökhagyónál megkezdődött elbirtoklást én fejezem be. Eltelt 3 hónap az örökbehagyónál, a hátralévő 9 hónapban nálam van a dolog, így az elbirtoklási idő leteltnek tekinthető. A fő kérdés az, hogy gyakorlatilag mi lesz az elbirtoklás jogcíme. Egyrészt figyelembe kell venni, hogy az örök- 28 29 hagyó a dolgot hogyan szerezte és a jóhiszemnek az örökbehagyónál, kell fennállnia. Vagyis az a tény, hogy az örökhagyó abban a hiszemben vette meg a dolgot, hogy az övé és a halála időpontjában kiderül, hogy a dolog mégsem volt az övé, az nem akadályoz meg engem abban, hogy elbirtokoljam a dolgot, tudatában vagyok, hogy az örökhagyónál lévő dolog nem az övé volt, de a maradék elbirtoklási időt figyelembe véve a dolog az én tulajdonomba száll át. A másik eset az a accessio

possessionis. Az elődjeink birtokát hozzászámíthatom saját elbirtoklási időmhöz Nevezetesen ha egyik személy eladja dolgát “B” személynek, aki tovább ajándékozza “C”-nek, aki hozományba adja “D”-nek és én tőle veszem meg és mindezek a történések egy éven belül játszódnak le, akkor csak akkor tudom hozzászámítani elődeim idejét, ha mindnyájuknak a birtokba lépése jóhiszemű volt és én azon a jogcímen fogom elbirtokolni amelyen hozzám a dolog jutott. Az elbirtoklás akadályai • A jóhiszem (bona fides) fennállása vélelmezve van. A jóhiszemnek fenn kell állni, ha a birtokba lépés időpontjában meg van a jóhiszem, akkor az már elegendő. Később létrejövő rosszhiszem (mala fides) nem jön figyelembe. • Az elbirtoklás folyamatos módja szintén vélelmezve van. Ennek a megszakadása az usurpatio, amely bekövetkezhet több okból is. Pl: bármilyen okból kifolyólag: elvesztem a naturalis possessiot a dolog felett; a

dolog forgalomkívülivé válik. Ha a megszakadásnak az oka megszűnik akkor az elbirtoklási idő újra kezdődik. Az elbirtoklás megakadásán azt értjük, hogy nem szakad meg az elbirtoklási idő, hanem csak nyugszik egy objektív külső körülmény miatt. A nyugvási ok megszűnése után folytatódik az elbirtoklás ideje • A dolog elbirtoklásra való alkalmas volta (res habilis) a harmadik eset. • A dolog elbirtoklásra való alkalmatlan volta (res inhabilis): ezek köre: forgalmon kívüli dolgok, de vannak olyan forgalomképes dolgok, amik ide tartoznak. Ezek a következők: - elidegenítési tilalom alá eső dolgok - res furtiva: objektíve elbirtokolhatatlan dolgok, lopott dologért bármikor lehetett jelentkezni. A lopott dolog, ha megtisztul lopott mivoltától, akkor elbirtokolható Ilyen, ha a kézi zálogba adó visszalopja saját dolgát(kölcsön fejében kézi zálogba elhelyezem egyik dolgomat, de természetesen a tulajdonos én vagyok) Ez a

birtoklopás, de a dolog megtisztul lopott mivoltából. - Res vi possessa: az ingatlanokra vonatkozik és nemcsak a lopott birtokszerzés esik megrovás alá, hanem az erőszakkal elvett ingatlan is. Ezek a szabályok jelentősen megváltoznak a posztklasszikus korban és Justinianusnál egy teljesen új elbirtoklási rendszer alakul ki. A posztklasszikus korban gyakorlatilag szükségessé vált a peregrinus tulajdonát és a tartományi telek tekintetében az elbirtoklás intézményének kidolgozása. Ez elsősorban azzal jár, hogy más feltételeket határoztak meg az elbirtokláshoz. Az első feltétel a iustum intitium possessionis feltétele volt, ami olyan birtokba lépés volt, amely jóhiszeműen történik. Az elbirtoklási idő is megváltozott, miszerint ha különböző városokban lakik az elbirtokló fél, mint akitől szerezte, akkor húsz év az elbirtoklási idő; ha pedig azonos városban, akkor tíz év. Ez az időben hosszú elbirtoklás, vagyis praescriptio

longi temporis. Ha mindkét fél elköltözött egyazon városba, akkor a hátralévő idő feleződött, de ha külön városba költözött, akkor duplázódott. Ha 6 év már letelt a 10 évből és azonos városban laktak, és az egyik fél másik városba költözött, akkor még 8 évig tartott az idő 29 30 A Justinianusi korban ezt átveszik és a mai európai joggyakorlat is e két gyakorlatot használja. Justinianus szerint van: - rendes elbirtoklás (praescriptio longi tempori): az ingók esetében felemeli az egy évet hat évre, ingatlan esetén tíz, illetve húsz év szükséges az elbirtoklás létrejöttéhez. Itt már nem a városból való elköltözést veszi figyelembe, hanem, hogy a tartományból való elköltözést. A többi szabályt megtartja Az elbirtoklás alól kivett dolgok körét kibővíti, a császár-császárné dolgaival, a fiscus dolgaival, az örökösre átszálló hagyaték sem birtokolható el bizonyos esetekben, illetve az adventicus

vagyonába tartozó dolgokkal. - rendkívüli elbirtoklás ( praescriptio longissimi temporis): megemeli az elbirtoklás idejét 10 vagy 20 évről 30 évre, és azt mondja, hogy elég, ha az egyén jóhiszemű. Lopott dolog is elbirtokolhatóvá válik Ha én tudom, hogy a dolgom ott van X-nél, és azt tőlem lopta, akkor az elbirtoklási idő megszakad. 40 év elbirtoklási idő azokra a dolgokra vonatkozott, amik a rendes elbirtoklás hatálya alól kivett dolgok elbirtoklásánál nyert alkalmazást. A TULAJDONJOG VÉDELME A tulajdon védelmet, petitórius jogvédelemnek is nevezzük. Itt valamilyen jogkérdés tisztázására kerül sor, nem úgy, mint a birtokvédelemnél, amikor egy ténykérdést tisztáznak Tulajdonvédelmi eszközökre két okból lehet szükség a római jogban: - amikor a tulajdonost tulajdonjogának gyakorlásában úgy akadályoznak meg, hogy a tulajdonjogának tárgyát kivetik. - a másik szituáció amikor nem vetik ki tulajdonának birtokából, de

valamilyen módon zavarják a dolog teljes élvezetében. A birtokvédelem azért nem elegendő, mert nem azért zavarják, mert nem ismerik el, hogy ő a tulajdonos, hanem, mert valamilyen jogot formálnak erre a dologra. Vagyis pl: én azért zavarlak, mert te vagy a dolog birtokosa, de a haszonélvező meg én vagyok Ennek a jogkérdésnek a tisztázásában az actio negatoria vagy az actio pregatura. Vagyis a tulajdonvédelmi eszközök közül kettő arra fog szolgálni, hogy az elvesztett birtokot visszaállítsa és ez lesz a rei vindicatio, illetve az actio publiciana, addig a meglévő birtok esetén, de annak zavarása fennállása miatt az actio negatoria lesz jelentős. Rei vindicatio: tulajdonjognak az érvényesítésének az eszköze. Felperes az actor, alperes a reis. A rei vindicatio felperese, aki a saját kviritár tulajdonát állítja és ennek a dolognak a birtokából kiesett Ha kviritár tulajdonos vagyok és nem estem ki a birtokból, akkor actio negatoriát

kell indítani. Ha pedig csak bonitát tulajdonos vagyok és kiestem a dolog birtokából, akkor actio publicianat kell indítani Nem biztos, hogy a dolog a birtokosnál van, lehet, hogy egy birtok közvetítő detendornál van, ilyenkor a detendor köteles megjelölni, hogy kinek a számára közvetíti a birtokot, így a birtokos személye ellen kell a pert beindítani. Ha nem jó személy ellen indítok pert, akkor elutasíthatják a keresetemet, ezáltal a kereseti jogom felemésztődik. Utána már hiába tudom, hogy kinél van a birtokom, fújhatom, mert felemésztődött, elveszett a kereseti jogom Kétszer nem lehet ugyanarra a dologra pert indítani. Kivételes esetben lehet olyan személy ellen is rei vindicatiot indítani, aki nem a birtokosa a dolognak. Az egyik ilyen eset, ha a személy, aki birtokolja a dolgot megneszeli, hogy pert akarok ellene indítani, és gyorsan elidegeníti a dolgot A másik eset, amikor pont a fordítottja történik, hogy nem azért nincs nála a

30 31 dolog, mert túladott rajta, hanem soha nem is volt nála, csak úgy viselkedett mintha nála lett volna. Pl: Kata dolga Imrénél van Marci úgy tesz, mintha nála lenne, Kata ezért rei vindicatiot indít Marci ellen. Bebizonyosodik, hogy nincs Marcinál a dolog, elvesztette a kereseti jogát Kata Imre örül A fenti két esetben a személyeket fictus possessoroknak nevezzük. Ezt alperesi legitimationak nevezik, annak a megállapítása, hogy ki ennek a rei vindicatio al, illetve felperese. Ha ez tisztázódott, akkor kerül sor a perre, ahol bizonyítási eljárásra kerül sor. A felperesnek bizonyítania kell, hogy ő a tulajdonos, másrészt, hogy a dolog az alperesnél van. Ez megtörténhet a dolog felmutatásával actio ad exhibendum-mal A tulajdonjogot tudja bizonyítani, hogy megjelöl eredeti szerzésmódot (a dolgot ő alakította át, mert feldolgozó vagy a gyümölcsöt beszedte, mert haszonélvező). Származékos szerzés esetén szerzéscímet

bizonyítja, még hozzá olyat, amelyhez képest az elbirtoklás idő letelt. Ha ezt sikerül bizonyítani, akkor tulajdonosnak tekintenek, de ott van az alperes, aki ezt tagadja, másrészt pedig kifogásokkal (exceptio) élhet, vagyis mondhatja, hogy azért van nála a dolog, mert azt a felperes neki zálogba adta (exceptio pignoris) vagy haszonélvezetbe adta (exceptio ususfructus). Hivatkozhat másrészt arra, hogy azért van a dolog nála, mert a felperestől vette és az neki át is adta, csak mancipátio helyett traditioval a res mancipire. Valójában kimondja, hogy ő a birtokos, de a felperes kviritár tulajdonosként megindítja ellene a rei vindicatiot és az alperes kifizeti a vételárat, ez csalárd magatartásra (exceptio doli) hivatkozik és az alperes lesz a felmentett. A dolgot megvette a felperestől, letelt az egy év birtoklási idő is, de azt állítja, hogy korábban nála volt a dolog, tehát ő is tud szerzéscímet bizonyítani és az ő elbirtoklási ideje

hamarabb letelt, mint a felperesé. Ez a jogos tulajdon kifogása exceptio iusti dominii Az alperesé lesz az adott dolog. A rei vindicatioban a marasztalás mindig pénzben történt. A dolog értékét nem kirendelt szakértő állapítja meg, akit le lehet fizetni, hanem a felperes. Aki a saját dolgát drágábbra fogja taksálni, így arra kényszeríti az alperest, hogy a dolgot természetben adja ki és állítsa vissza eredeti állapotára. A per időtartalma alatt a dolognak hasznai voltak, gyümölcsei keletkeztek, illetve az alperes beruházásokat eszközölt a dolgon. Ha jóhiszeműen tartotta magánál a dolgot, akkor azokról a növekményeiről nem kell elszámolnia, amik véletlenül pusztultak el, csak ha vétsége miatt pusztult el. Ha rosszhiszemű, akkor a véletlenül a neki nem felróható növekményekért is helyt kell állnia A gyümölcsök tekintetében ugyanez a helyzet Az alperes, amíg a dolog nála volt bizonyos beruházásokat eszközölhetett, pl. az

ingatlanon, amik annak az állagát megváltoztatták. Pl: új tető, új csatorna, parkosítás, szobrok, vagyis növelte az értékét az ingatlannak. Van szükségszerű beruházás (impensae necessarie): ha a dolog állagának fenntartása érdekében meg kellett tenni, függetlenül attól, hogy ki birtokolja. Létezik hasznos beruházás (impensae utiles): ezek növelik az adott dolog értékét. Különbséget kell tenni, hogy az alperes jóhiszemű volt, vagy rosszhiszemű Ha jóhiszemű volt, akkor a beruházás értékét követelheti a felperestől vagy magával viheti. Ha rosszhiszeműség áll fenn, akkor nem tarthat igényt kártérítésre. Harmadik a fényűzési beruházás (impesae voluptariae): az adott dolog nem igényelte a beruházást, kényelmi szempont miatt jött létre. Elviheti a luxus dolgot, de ha a tulajdonos megfizeti ennek ellenértékét, akkor ott kell hagynia Actio Publiciana 31 32 Ha nem kviritár tulajdonos volt az, akit a dolog birtokából

kivetettek, hanem csak monitár tulajdonos volt, akkor a praetor nem adhat ki rei vindicatiot a segítséget kérőnek. Ilyenkor a praetor egy fikcióval segít neki, vagyis úgy vette, mintha ez a dolog már nála lett volna egy éve, így az kviritár tulajdonossá vált. Így a felperes a dolog jóhiszemű birtokosa, mert a dolgot magánál tartja, és ha jóhiszemű, akkor a dolgot eltudja birtokolni. Az actio Publiciaval a praetor ugyanolyan védelmet nyújtott annak a tulajdonosnak, aki elbirtokló helyzetben van, mint annak a tulajdonosnak, aki kviritár tulajdonosnak tekint. Ugyanazokkal a szabályok szerint játszódott le, mint a rei vindicatio, de kevésbé volt sikeres, mert jóhiszemű birtokosról van szó. Egyrészt alulmaradt, ha kiderült, hogy nem volt jóhiszemű, illetve ha nincs rendben a szerzéscím Másrészt az alperes is hivatkozhatott bizonyos kifogásokkal Azt mondhatta, hogy igen, te jóhiszemű birtokosnak tartod magad, és azt állítod, hogy én

kivetettelek a dolog birtokából, de gyakorlatilag mind a ketten ugyanattól a személytől szereztük, vagyis mindketten kifizettük a vételárat, de nekem adta át az előző tulaj a dolgot. Kettős eladás esetén a római jog azt mondja, hogy aki időben az előbbi az a jogban az erősebb, vagyis aki előbb lépett a dolog birtokába az a jogban az erősebb. Van olyan eset is, amikor az alperes is egy jóhiszemű szerzési jogcímet bizonyít és a felperes is, vagyis két különböző személytől vették meg ugyanazt a dolgot, ilyenkor a dolog azé, aki a dolog birtokában van, ha mindketten jóhiszemű jogcímet szerez. Actio negatoria Amikor a dolog tulajdonosát a dolog használatában úgy zavarják, hogy a háborító fél egy idegen dologbeli jogot állít. Ebben az esetben a tulajdonost korlátozhatja vagy megállapítja, hogy idegen dologbeli jog nem áll fenn és eltiltja a további zavarástól, illetve egy biztosíték adására kötelezi, hogy ha zavarja ismét,

akkor a biztosíték átkerül a felpereshez. A TULAJDONKÖZÖSSÉG Arról van szó, hogy többen ugyanarra a dologra nézve tulajdonosak. Különösen a védelme, megszerzése, megszűnése okoz változást. Tankönyv ÖSSZEFOGLALÁS A római tulajdonjog lényege: 1) Egy tulajdonos a res mancipiét mancipálja. Ez kviritár tulajdonjogot eredményez Ha ettől a személytől a kviritár tulajdonjogot el kívánnák vonni, akkor rei vindicatiot indíthat. Ha idegen dologbeli jogot állítanak, akkor actio vegatoriát indíthat. 2) Ha egy nem tulajdonos a res mancipit mancipálja. Ez nem fog tulajdonjogot eredményezni Usucapiora lesz szükség, hogy ezen a dolgon tulajdonjogot szerezzen, ha a két pozitív feltétel fennáll, illetve ha a három negatív feltétel hiányzik, ami egyébként számára vélelmezve van. 3) Ha egy tulajdonos a res mancipiét radálja traditioval. Ez monitár tulajdonjogot fog eredményezni Ez a monitár tulajdonjog usucapioval kviritár tulajdonjogot

eredményez, vagyis ha a monitár tulajdonos a dolog birtokából kiesik, akkor ebben az időszakban actio Publicianat fog indítani. Ha pedig letelt az egy év, akkor pedig rei vindicatiot indíthat 4) Nem tulajdonos a res mancipiét traditioval adja át. A hiba, a nemo plusi, nem lesz tulajdonos a szerző fél, de az usucapio leteltével övé a dolog tulajdonjoga 32 33 X. 26 AZ IDEGEN DOLOGBELI JOGOK Szolgalmak (servitutes): amely nem más, mint a tulajdonosnak a korlátlan hatalmát korlátozó jogosultság, mely alapján valamilyen magatartást tanúsíthat a másik tulajdonjogának tekinthető tárgyon. A szolgalmak rendszere Justiniánus idejére alakul ki. Csoportjai: Telki szolgalmak (servitutes praediorum): megléte valamilyen telekhez vagy ingatlanhoz kötődnek. Telki szolgalom esetén, ha meghal a szolgalom gyakorlója, akkor jogutódja folytathatja a szolgalom gyakorlását Ha az a telek tulajdonos, akinek átjárási joga van egy telken és meghal, akkor örököse

szintén használhatja az adott telken való átjárást. A telki szolgáló lehető kímélése mellett kell ezt érvényesíteni. Civiliter módon kell ezt gyakorolni, de lehet korlátozás is Ezt kivédi a birtokvédelem (mivel csak testi tárgyakon állhat fenn birtok, ezért jogok tekintetében, ha azokat ténylegesen gyakorolják is, akkor jogbirtokról beszélhetünk, ergo birtokvédelemben lehet részesíteni), ami aszerint alakul, hogy milyen típusú szolgalomról van szó: - mezei telki szolgalom (servitutes praediorum rusticorum): a védelmére speciális birtok interdictumok szolgálnak, kifejezetten erre a célra lettel kreálva. - városi telki szolgalom (servitus praediorum urbanorum): pozitív városi telki szolgalom: a szokásos birtok interdictum szolgálja, mivel egyben a másik pozitív telki szolgalomnak a megsértése egyben birtokháborítást jelent. Negatív városi telki szolgalom: birtok interdictum nem áll rendelkezésre Petitórius: valaki –akár a

tulajdonos is- akadályozza a telki szolgalmi jogosultat a jogosultságának gyakorlásában. Vagyis felperesi pozícióban szerepel a mezei, városi telki szolgalom jogosultja; alperesi pozícióban pedig az a személy áll, aki ezt akadályozza. Ez a kereset az actio confessoria, valamennyi idegen dologbeli jog érvényesítésére szolgáló jogeszköz. Ez a kereset tökéletes tükörképe az actio negatoriának, mert itt a kviritár tulajdonos, mint felperes indított pert az alperes ellen, mert az zavarja valamilyen (idegen dologbeli) jogosultság alapján a tulajdonjogát. Confessoriánál a felperes lesz egy idegen dologbeli jogosult, az alperes a tulajdonos és itt a tulajdonost tiltják el zavaró magatartásától. Deductio servitus: a tulajdonos mancipátioval vagy in iure cessioval átruházza másra a telkét azzal, hogy azon őneki telki szolgalmi jogosultsága maradhasson fenn. Pl: Tulaj eladja a földjét, kivéve belőle egy átjárási jogosultságot, vagyis kivontuk

ebből a tulajdon átruházásból a szolgalmat, ezzel az átruházó ügylet egyben az uralkodó telek számára való szolgalom megalapítását is jelenti. Személyes szolgalmak (servitutes personarium): megléte a szolgalom gyakorlójához kötődnek. A szolgalom gyakorlási ideje az adott személyhez van kötve Ha a feleség örököl a férje után egy örök haszonélvezetet, akkor az özvegy csak a haláláig használhatja az adott szolgalmat, örökösei már nem. -haszonélvezet (ususfructus) maga a fogalom egy elhasználhatatlan dolognak az ingyenes használatra és gyümölcsöztetésre legfeljebb a jogosítottnak az élete végéig. Jogi személy is kaphat haszonélvezetet, aminek az időtartama max 100 év Ha ellen 33 34 szolgáltatás van, akkor örökhaszonbérletről lehet szó. Elsősorban az özvegy kap haszonélvezetet, míg az örökösöké a tulajdonjog Csak elhasználhatatlan dolgon áll fenn, mert a haszonélvezet tárgyát a haszonélvezet lejártával

vissza kell szolgáltatni kifogástalan állapotban az adott dolgot. Tehát az állapotot nem változtathatja meg, még nem is javíthatja meg, ahhoz, hogy az eredeti állapotban történjen a visszaadás gyakran egy külön felvállalt biztosíték-adás volt kötelező a haszonélvező részéről, amit cautio usufructuaria-nak nevezünk. Custodia kötelezettséggel tartozik a haszonélvező A haszonélvező esetén, illetve bármilyen személyes szolgalom esetén nem lehet átruházni a dolgot, de a jog gyakorlását át lehet engedni ingyenesen és visszterhesen. A gyümölcsökön perceptioval szerez tulajdonjogot a haszonélvező, amit nem szed be az a tulajdonosé. Kivételesen előfordul, hogy elhasználható dolgot adnak haszonélvezetbe, de ilyenkor nem haszonélvezetről, hanem quasi-ususfructus-ról, rendhagyó haszonélvezetről beszélünk. Azért lehetséges mégis elhasználható dolog haszonélvezete, mert a cautio usufructuariaval gyakorlatilag nem biztos, hogy

ugyanaz a dolog kerül vissza, de a biztosíték ott van. Nem ugyan azt a dolgot kell vissza adni, hanem ugyanolyat, ugyan abban a mennyiségben. Habitáció: joggyakorlást visszterhesen át lehet adni. A habitáció addig áll fenn, amíg a határidő le nem jár, de maximum a haszonélvező haláláig. Usus: nem lehet sehogy sem átengedni a joggyakorlatot. Emphyteusis: Különbség közte és az örökbérlet között, hogy az emphyteusis tárgya mezei telek (gazdálkodásra), míg az örökbérlet tárgya városi telek (épületépítés, beépítésre). Mezei ingatlannak örökre vagy maximum 100 évre való gyümölcsöztetésre és használatra való átengedése bérfizetés (canon) mellett. Vagyis nem más, mint átmenet aadásvétel (vevő tulajdonjogot szerez, és nem kell vissza adni a dolgot) és a bérlet (használatra és haszonszedésre irányul és a dolgot vissza kell adni) között. Az emphyteusis a két szerződés előnyeit egyesíti, vagyis az adásvétel

hatását váltja ki azzal, hogy max. 100 évig használhatja, és nem kell kifizetnie a teljes vételárat Van egy örökhaszonbérlő, aki a possessora interdicta helyzetben van, vagyis egy olyan bírlaló, aki birtokvédelemben részesül; mellette a tulajdonos, akinek bizonyos helyzetekben áll fenn a jogosítványa. Ő szerzi meg a mezőgazdasági ingatlannak a természetes gyümölcsnek nem minősülő (iszap lerakódás, folyóban keletkezett sziget stb) dolgokat Másrészt ezt a telket elidegenítheti az örökhaszonbérlő, de a tulajdonost elővételi jog illeti meg. Ha nem él vele, akkor a kapott összeg egy ötvened rész megilleti, vagyis az átruházásért kapott összeg 2%-át át kell adni a tulajdonosnak. Ez történhet ingyenesen és akkor a dolog értékének az egy ötvened részét kell a tulajdonosnak átadni. A tulajdonos joga akkor is fennáll, ha az örökhaszonbérlő nem fizet, de minden más tekintetben az örökhaszonbérlő az, aki joggyakorlással van

felhatalmazva Örökbérlet (superficies): azért jött létre, mert az ingatlan erős acessiója esetén az építmény tulajdonjoga osztja a telke sorsát. (inaedificatio solo quod) Akié a telek, azé a rajta lévő ház is. Ha valaki nem a saját telkén építi fel a házát, akkor nem lesz tulajdonos, de örökbérletet kérhet Meghatározott évi bért kell fizetni (solarium) 34 35 Zálogjog: követelés fejében dolog ad át vagy köt le egy másik személynek. A zálogjog accessorius jellegű (zálogjognak a hatálya kötődik a főkötelezettség hatályáig) és konstitutív (záró lekötéssel jön létre) - derivatív (származékos szerzésmód) alapú szervezésű. Ha az elzálogosító nem volt tulajdonos, akkor a záloghitelező sem szerez rá zálogjogot Ha ezt a dolgot így tovább adják, akkor azt zálogjoggal adják tovább. Az első zálogjogi alakzat az ősi arhaikus korban alakult ki. Sajátos mancipatioról és in iure cessioról van szó, amit a

rómaiak fiducia cum creditore-nek neveztek. A fiducia az egy bizalmi embernek való átruházást jelent, a creditor kötelezőt jelent, vagyis hitelből származó bizalmi viszonyról van szó. Ez azt jelenti, hogy az adós egy dolgát biztosítékként átruházza mancipatioval a hitelezőre, és ha ezt res mancipivel teszi, akkor kviritár tulajdonjogot szerez. A biztosíték funkció ezzel a tulajdonváltással valósul meg, ha a jogalap megszűnik, akkor köteles re mancipálni a volt tulajnak. Ha ezt nem teszi meg, akkor pert indíthat ellene, aminek inflamáló(?) értéke volt, vagyis elvesztette a becsületét a város előtt és nem kötött vele senki üzletet ezután. Később azonban ezzel nem elégedtek meg, így szokásossá vált, hogy a hitelező precariumban visszaadja a tulajdonosnak. Ha mégis visszaszolgáltatja és nem re mancipál, akkor az a probléma, hogy nem válik újra kviritár tulajdonossá. Így elbirtoklásra van szükség, azzal a kikötéssel, hogy

egy év birtoklási idő elegendő. Kézizálog (pignus datum) nem a tulajdont, hanem a dolog birtokát ruházzák át a kézizálog hitelezőre. A záloghitelező is birtokvédelemben részesül, hogy ha az adós nem fizet, akkor se viheti el a dolgot. Csak akkor tudja betölteni a funkcióját, ha nem fizetés esetén a dolgot eladhatja, tehát erre külön felhatalmazás kell és a kapott vételár egy részét megtartja a többit kiadja. Lex commissoria: meg is tarthatja a dolgot az értékére való tekintet nélkül Jelzálog: kishaszonbérlők esetén a probléma az volt, hogy biztosítékként nem tudtak mást adni, mint a megműveléshez szükséges eszközöket és állatokat, ezért kialakult, hogy a birtokba átadás nem a záloglekötés időpontjába történt, hanem a nemfizetés időpontjában történt, vagyis nem zálogba adták, hanem zálogba lekötötték szerszámaikat, amik ingó dolgok. Ingó és ingatlan dolog lehet jelzálog, ami öt éve a magyar jogban is

így van. Interdictum Salvianum Révén a záloghitelező csak annyit vehetett magához, amennyi a kölcsön volt. Actio Sreviana utilis keresetet hoztak létre, nevezetesen arra az esetre, ha az adós valaki más személy részére átruházná a lekötött dolgot. Ha nem lehet különbséget tenni az ingó és ingatlan zálog fajták között, akkor nézzük meg, hogy mi lehet a zálogjognak a tárgya. Legelemibb, ami kínálkozik az a dolog, dologösszességek (nyáj, raktárkészlet). Időbeni dolog esetén is lehet probléma, pl: lekötöm jelzálogul okt. 23-án a nyárvégén esedékes búzatermésemet a banknak, de a szerződést csak dec 05-én írjuk alá A zálog a lekötés időpontjában jön létre és nem szerződés aláírásakor vagy a betakarításnál Ha nincs termés, akkor azt kell megvizsgálni, hogy ki a felelős Zálogjog Azok az idegen dologbeli jogok zálogosíthatók el, amelyeknek a jog átruházását a jogszabályok nem zárják ki (az usust zárja ki),

vagyis a telki szolgalmak terhelhetőek, személyi szolgalmak közül az ususfructus és habitatio, illetve az emphyteusis és az örökbérlet. A zálogon is lehet zálogjogot lekötni Emellett kötelmi követeléseket (pignus nominis) is le lehet kötni, amikor én valakivel szemben fennálló követelésemet kötöm le biztosítékul. Tudom, hogy “A” fizetni fog nekem 10,000 Ft-ot és a banknak lekötöm zálogként, hiszen a kötelmi követelésem van, amit biztosítékul fel tudom ajánlani. 35 36 Subpignus, alzálogjog: kötelmi követelés, amin nekem van zálogjogom, azt is tovább le tudom kötni zálogul, méghozzá két féle módon: vagy a kötelmi követeléssel együtt vagy anélkül is. Ha kötelmi követeléssel terhelt zálogjogot zálogosítok el, akkor egyrészt vagy nem teljesítés esetén átszáll rám a kötelmi követelés joga, amit esedékességkor behajthatok az adósom helyett, vagy ha kötelmi követelés nélkül zálogosítjuk csak a

zálogjogot, akkor csak a zálogjog érvényesítési jogát kapja meg. Magyarán a kötelmi követelést csak akkor hajthatja be a záloghitelező, ha kötelmi követelést zálogosítottak el, vagy ha a kötelmi követelést a zálogjoggal együtt zálogosítottak el, ha külön csak a zálogjogot zálogosították el, akkor nem teljesítés esetén csak ezt követelhetem, a kötelmi követelést nem. Dolgok és jogok mellett el lehet zálogosítani magát a vagyont is, amit úgy határoztunk meg, hogy az azonos célra rendelet gazdasági érdekű jogok és kötelezettségek összessége. Itt is jogokról és kötelezettségekről van szó, egy egész valamiről. Azt kell itt elsősorban látni, hogy a római jogban gyakori volt a teljes vagyonok lekötése zálogul, mert egyrészt nem volt nyilvántartás, így azt a vagyont többször le lehetett kötni, ami azt a veszélyt hordozza, hogy nem fizetés esetén az első hitelező érvényesíti a zálogot és a többieknek már nem

marad semmi. Szolgálta a hitelezők érdekét, akik így nagyobb biztosítékhoz jutottak, mintha kisebb vagyont kötöttek volna le, másrészt az adósnak is érdeke volt, mert így hitelképesebbnek tűnt, ha az egész vagyont köti le. A vagyon állandóan változik Ha lekötöm a vagyonom, és az növekszik akkor ez az összeg is beletartozik a záloghitelbe, vagy nem? A klasszikus jog azt mondta, hogy csak az akkori adott vagyon számított bele, de ki lehetett kötni, hogy a későbbi vagyon növekmény is a zálog tárgyává lesz. Justiniánus pedig megfordítja, és azt mondja, hogy a vagyonba bekerülő későbbi növekmény is alkotja a zálog tárgyát, de ki is lehet azt zárni A zálogjog tartalma Ius possidendi: birtoklás joga. Kézizálog esetén a zálogi lekötés időpontban történik meg a birtokba adás, jelzálog esetén egy későbbi időpontban. Záloghitelező nem használhatja a dolgot, de ha mégis, akkor ez használatlopásnak (furtum usus) minősül A

természetes gyümölcs tekintetében az a megítélés, hogy ha nincs erre külön megállapodás, akkor ún. tacita antichresis-ről (hallgatólagos megállapodás) ilyenkor a gyümölcsökből befolyt összeget elsősorban a kamatok törlesztésre kell fordítani, majd a tőkére Pactum antichreticum-ról beszélünk, amely abban különbözik, hogy ilyenkor a gyümölcsöket a kamat tartozás fejében beszámítják. Ha a gyümölcs értéke kisebb vagy nagyobb, mint a tényleges kamat, az nem számít. Pignus Gordanum: arra a szituációra jött létre, ha egy adós ugyanazzal a hitelezővel szemben több tartozása áll fenn, kiderül, hogy nem mind tudja kielégíteni, akkor az első pár adósságát elégíti ki, mondván, hogy az van kézizáloggal terhelve, a többi adósságra a vállát vonogatja, hogy sajnálom, de nem tudok fizetni. Erre hozta létre ezt Gordanum, hogy mindaddig, amíg nekem ugyanazzal a személlyel szemben tartozásom áll fenn, a kézizálog kiterjed a

kézizáloggal nem biztosított dolgok körére is. Ius distrahendi: elidegenítés joga. Nem fizetés esetén a dolgot eladhatja tartozás fejében, a felesleget pedig át kell, hogy adja. A klasszikus jogban a felekre volt bízva, hogy belefoglalják a szerződésbe vagy sem, ez az esetleges alkatrész. Postklasszikus korban ún. természetes alkatrészévé vált a kézizálog szerződésnek, hogy záloghitelezőt megilleti külön kikötés nélkül a zálogtárgy eladása, de ha a felek úgy gondolják, akkor ezt kizárhatják. Harmadik fejlődési pontban már e nélkül már nem is lehetett szerződést kötni. 36 37 Ha nem történik meg a kifizetés, akkor a záloghitelező ius distrahendivel kíván élni, ezt megteheti úgy, hogy ő saját maga értékesíti a dolgot, de már a reális vételár megszerzése végett, akár árverésre is vihette. Ha a dolgot nem lehet értékesíteni (elavult, állásban elromlott stb), akkor a római jog egy, két éves várakozási

időt ír elő, ha nem sikerül ezalatt az idő alatt sem eladni, akkor a császártól kérheti az impetratio dominii-t (ideiglenes hatályú tulajdonba utalás) vagyis tulajdonba kérhette a császártól a tulajdonba adást. Az erre rákövetkező két évben az adós még mindig kifizethette a tartozást és vihette a szajrét haza. A késői császárkor idejéig, amíg be nem tiltják, addig a Lex commissoria kikötéssel megtarthatja a dolgot sajátjaként a dolog értékétől függetlenül. Zálogjogok találkozása Ha a zálogot további záloggal terhelik meg, vagy több zálogjog jön létre, akkor fontos meghatározni, hogy a záloghitelezőknek mi a viszony egymás között. 1. Egy zálogadós többeknek köti le ugyan azt a dolgot. Ilyenkor követelésük arányában szereznek zálogjogot. 2. Zálogadós különböző időpontokban különböző napokon többeknek köti le. Ekkor a qui prior tempore potior iure szabály érvényesül, vagyis aki az időben korábbi az a

jogban erősebb. A csalárdságok kiküszöbölése miatt a szerződésben ha van tanú, akkor az erősebb, mint a tanú nélkülié. 3. Ha ugyanazt a zálogtárgyat különböző ügyletekkel több személynek köti le egy napon. Ebben az esetben a birtokló van kedvező helyzetben 4. Amikor többen kötik le különböző személyeknek zálogul ugyanazt, akkor ugyanaz a helyzet, mint az actio publiciana esetén, hogy azt kell megvizsgálni, hogy kinek kötötték le először joghatályosan. Ha több zálogjog konkurál egymással, akkor kialakul egy láncolat, amely alapján az első helyen álló gyakorolhatja a ius distrahendit, vagyis a dolog eladásának a jogát. A többiek pedig a vételárból megmaradt összegen osztozkodnak. Aki eladta, az levonja belőle a neki járó öszszeget, tovább adja a másodiknak a maradékot, aki szintúgy levonja belőle a tartozást, és addig adják így tovább, amíg tart a pénz Ez hátrányos lehet annak, aki a rangsor végén áll,

ezért lehetőség volt a ranghely megváltására (ius offerendi), ami azt jelenti, hogy a rangsor végén álló bizonyos pénzösszegért meg veheti az első helyet, azáltal ő gyakorolhatja a dolog eladásának a jogát, de nem a ranghelyet veszi meg. Ha van “A”, “B”, “C” és “D” követelő, akkor “D” megveheti “A”-tól az értékesítés jogát, aki olyan drágán adja el a dolgot, hogy, mint a rangsorban az utolsó ő is megkapja a pénzét. E, KÖTELMI JOG A KÖTELEM ÁLTALÁBAN A dologi jog az egy abszolút szerkezetű jogviszony, addig a kötelmi jog egy relatív szerkezetű, vagyis meghatározott személyek között áll fenn, de csak azzal a személlyel, akivel kötelmi viszonyban vagyok. Kötelem olyan relatív szerkezetű jogviszony, amelynek alapját egy személy vagy személyek köre másik személynek vagy személyek körének szolgáltatás teljesítésére tartozik. A személy/ek első köre az adós/ok (debitor), aki/k követeli ezt a

szolgáltatást azok a hitelezők (creditor). A köztük fennálló jogviszony tárgya a solutio, teljesítés Nem szabad keverni a kötelmet a szerződéssel (contractus), amely két félnek az egybehangzó akaratnyilvánítása. 37 38 Vannak egyoldalú kötelmek (obligationes unilaterales) amikor az egyik fél az adós, a másik a hitelező. Pl: kölcsön Deliktuális kötelmek is az egyoldalú kötelmek közé tartozik, általában bűncselekményeknél, amikor valaki kárt okoz egy másik személynek, amiből kötelmi kötelezettség áll fenn. Kétoldalú kötelmek közé tartozik az egyenlőtlenül kétoldalú obligationes bilaterales inaequales, két kötelezettség van ugyanabban a kötelemben. Van egy főkötelezettség, ami biztosan fenn áll és van egy esetleges kötelezettség. Pl: “A” átadja letétként, megőrzésre az egyik dolgát “B”-nek. A főkötelezett “B” személy lesz, mert köteles a dolgot neki visszaadni, amikor kéri. Előfordulhat, hogy a

dologban kár keletkezik és “B”-nek helyre kell állíttatnia, vagy ráfordításokat eszközöl, de ezt követelheti “A”-tól. Egyenlően kétoldalú, vagyis szinallagmatikus kötelem az obligationes bilaterales aequales. Mind az adós, mind a hitelezői oldalon fenn áll egy jogosultság és egy követelés is. Pl: adásvétel, bérlet, névtelen reálszerződés, munkaszerződés A solutio szerint lehet csoportosítani a kötelmeket: -dare: ha az egy dolog tulajdonjogának az átruházására vagy valamilyen civiljogú hatályú szolgalmat kívánnak alapítani. Ezen kívül szinte minden szolgáltatás facere -facere: tevésben megnyilvánuló szolgáltatás (szüret, aratás) vagy lehet nem tevésben is megnyilvánuló, mint pl: vállalja, hogy nem fog tőle pénzt kérni, pedig tartozik neki. Meg kell említeni, hogy a tulajdon átruházásnak és a szolgalmaknak nem minősülő egyéb dologjellegű szolgáltatások is, mint birtokba vagy használatba adás is ide

tartozik. Minden facere szolgáltatás, ami nem dare -praestare: helytállási kötelezettséget jelent, ez létrejöhet úgy, hogy fel ajánlja, hogy teljesít valaki helyett (pl. biztosítók) vagy a deliktuális kötelezetteknek is ez van, az általuk okozott kárért felel. Kötelmi szankciók In personam actio-k szolgálnak a kötelmek érvényesítésére, de ezen belül is különbséget kell tenni, amikor egy szerződéses kapcsolat jön létre, ebben az esetben ún. rei persecutoriae keresetet lehet indítani és különbséget kell tenni az ún deliktuális keresetek között, amely –valamilyen büntetési összeg megfizetésére kötelez. Van még poenalis kereset, amikor nem az okozott sérüléssel arányos a szankció, hanem egy előre meghatározott, de változó pénzöszszeget kell megfizetni. Ha a kötelemnek valamelyik eleme hiányzik, akkor beszélünk csonka kötelemtől. Naturális obligáció lényege, hogy valaki teljesít egy harmadik személynek egy fenn

álló jogviszonyból kifolyólag, amit ő perrel nem követelhetne tőlem. Pl: borravaló De ha már átadtam, akkor már nem követelhetem vissza, mint jogalap nélküli X . 27 A kötelmek forrásai Történelmi fejlődést figyelhetünk meg Rómában, nevezeteses Gaiustól Jusztiniánuszig. Gaius volt az aki, először jelentetett meg joghallgatóknak institutiokat a II. sz-ban Ő azt mondta, hogy keletkezhetnek kötelmek ex contractu, szerződésekből és magán deliktumokból. Ezt a kettes felosztást tovább kellett bővítenie, mert vannak tényállások, amik nem fedik le ezt a két kategóriát, ezért létrehozta a harmadikat, amit úgy foglalt össze, hogy különböző jogalapból keletkező kötelmek (ex variae causarum figurae). Nem lehetet sem a contraktusok, sem a magán deliktumok közé sorolni. 38 39 Jusztiniánusz ezt a hármas felosztást bővítette tovább. Azt mondta, hogy nem három, hanem négy + egy jogalapból keletkezhetnek kötelmek. Az ex

contractuális kötelmek mellett, vannak olyan kötelmek, amiket quasi contactuális kötelmeknek nevezünk, amikor nem jön létre a felek egybehangzó akaratnyilatkozata, de mintegy szerződés szerinti tényállásból jön létre a kötelem. Ha ebben a tényállásban a felek egybehangzó akaratnyilvánítást tettek volna, akkor szerződés lenne, de mivel ez az elem hiányzik, így nem szerződésről beszélünk, hanem szerződésszerű tényről. Pl: ha én megbízok egy személyt, hogy ügyeimet képviselje, távollétemben lakásomra vigyázzon, akkor az egy mandátum, megbízás Előfordulnak olyan szituációk, amikor nincs meg ez a kifejezett szándék mindkét félben, hogy jogviszonyba lépjenek egymással, mégis ez a harmadik személy eljár az én érdekemben, ez a megbízás nélküli ügyvivő, ha a szomszéd a távollétemben a tüzet eloltja a lakásomban. Nem volt tőlem felhatalmazása, hogy ezt tegye meg, mégis megteszi, én nem ellenzem utólag, tehát azt

mondjuk, hogy egy quasi contactuális, szerződésszerű kapcsolat jött létre közöttünk és ez lesz az ún. negotiorum gestio, a megbízás nélküli ügyvitel. Egy másik példa a társasági szerződés esetében, amikor a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy egy közös gazdasági cél érdekében vagyonukat a társaság rendelkezésére bocsátják. Ez egy szerződés egy societiasnak, társasági szerződésnek nevezet okirattal jön létre. Előfordulhat az, hogy többen folytatnak közös gazdasági tevékenységet, anélkül, hogy erre külön megállapodásuk lenne. Ilyen például az, hogy a három fiú megörökli apa gyárát Köztük nem volt és nincs is társasági szerződés, ez az öröklés kapcsán egy véletlen közösséget hoznak lotra. Tovább menve Jusztiniánusz azt mondja, hogy a quasi contaractuális mellett vannak a deliktumok, amit Gaius is mondott és hasonlóan a szerződésekhez azt mondja, hogy quasi deliktumok, tehát olyan

tényállások, amik oliktumok lennének, ha megfelelnének a deliktumok követelményének, vagyis annak, hogy szándékosan (dolus) okozták az adott magánbűncselekményt. Van egy kivétel a dolog rongálásának tényállása, ahol nem szükséges a szándékosság, hanem elég az enyhe gondatlanság, ezen kívül valamennyi deliktum esetén szükséges a szándékosság. Pl: ha valaki másnak a tulajdonában lévő rabszolgáját megöli, akkor annak a vagyonában csökkenést okoz, ezért ő deliktuális alapon felelősséggel tartozik. Ugyanígy elképzelhető az is, hogy egy ház tulajdonosát felelősségre vonnak, ha az ő házának ablakából kidobnak egy tárgyat, ami a sétálót fejbe kólintja. Jusztiniánusz megtartotta a különböző egyéb tényállásokból keletkezett kategóriát (ex variae causarum figurae) azzal, hogy ezek a kötelmek a magánjog más területén találhatóak meg, mint családjogban vagy öröklési jogban. Ezt “külkalandozó”

kötelmeknek is nevezik Pl: a serdületlen csak gyámja hozzájárulásával köthet ügyletet, a gyámi hozzájárulás esetén gyakran előfordul, hogy kötnek egy megállapodást, amelyben a gyám a gyámoltnak az ügyvitelét vállalja, tehát jogok és kötelezettségek születnek. Nagykorúság esetén ezeket a szerzeményeket megkapja a gyámolt, de ráfordítás költségét a gyámnak meg kell térítenie, vagyis egy kötelem jön létre köztük Ha jobban megnézzük ezeket a kötelmeket, akkor azt mondhatjuk, hogy akár a quasi contraktuális, akár a deliktumok, vagy a quasi deliktumok, olyan kötelmek, amelyek a felek akaratán kívüli tényből jönnek létre. Vagyis vannak contraktusból, a felek akaratából létrejövő kötelmek és vannak: ex lege kötelmek (a törvény rendeléséből származó kötelmek) A kötelmek története A kötelmek a deliktumokból alakultak ki, tudniillik a deliktumoknak van egy sajátossága, vagyis az, hogy a deliktum elkövetője nem

kártérítéssel tartozik, hanem büntetés megfizetésével (poena). Ez a büntető jelleg az ősi archaikus jognak a jellemzője és ennek megfelelően az első kötelmek a deliktumokból erednek. Annak megfelelően alakult a poena összege, hogy a lopás tényállása, hogyan valósult meg. Ha a furtum manifestum, vagyis tetten ért lopásról 39 40 van szó, akkor a tolvajt négyszeres összegben marasztalták, ha nem tetten ért tolvajról volt szó, akkor csak kétszeres összegben marasztalták el. Háromszoros az összeg, ha házkutatás (perquisitio lance et licio) során találják meg a lopott dolgot. A sértett tanúk jelenlétében ment a gyanúsítotthoz, csak egy ágyékkötő volt rajta, hogy ne csempészhesse be az adott tárgyat és ezáltal ne tudja bemószerolni a gyanúsítottat ártatlanul. Az ősi jogban kialakultak a szerződésszerű kötelmek, ahol az eljárás ritusát tiszteletben tartották. A mancipációnak az ügylete is ilyen volt, amikor a

tulajdon átruházás a mancipáció ritusával történt. Az ajándékozásnál, ha szeretném, hogy mancipációval kerülne át az adott dolog a másik személy tulajdonába, akkor egy színlelt árért, egy szeszterciuszért történik az adásvétel (mancipatio nummo uno). A másik lehetőség a nexum, amely szerint a felek a teljesítésre irányuló kötelezettségüket kifejezték, akkor érc rúdakat mérlegelték le, ahol jelen volt egy libritens, de nem tudjuk, hogy valójában hogyan zajlott le, mert nem tartalmazták a XII táblás törvények. Hasonló ügylet volt a sponsio, ami fejlettebb ügylet volt és kevesebb formaságot írt elő, csupán annyit, hogy a hitelező kérdésére a megegyező igével kellett válaszolni és az hozta létre az ügyletett. Nevezetesen ez a “spondere” ige volt: Ígérsz-e nekem tízet? –Ígérek! A SZOLGÁLTATÁS ÉS ANNAK TELJESÍTÉSE Szolgáltatások osztályozása: 1. Osztható és oszthatatlan szolgáltatás: akkor van

jelentősége, ha részletfizetésben állapodnak meg a felek pl. 2. Specifikus és generikus szolgáltatás: ha a szolgáltatás egyedei a maguk sajátos tulajdonságai folytán vannak meghatározva, in speciei. Ez a specifikus szolgáltatás, pl: ha én odaadom valakinek egy kis példányszámban kiadott könyvet, akkor ő köteles viszszaadni ugyanazt a könyvet, mint amit én neki odaadtam. Generikus, ha az adott dolgot egy nagyobb fajhoz tartozó egyeddel lehet kielégíteni, amelyet meghatározhatunk faja, neme, súlya szerint, akkor nem teljesítés esetén nem ugyanazt a dolgot kapom vissza, hanem ugyanazt a minőségűt és ugyanabban a menynyiségben. Pl: búza Zártfajú kötelem generikus szolgáltatás, csak a generikus szolgáltatások körében egyfajta szűkítés valósult meg, ilyen értelemben ez egy köztes alakzat. Generikus a viszszaadási kötelezettség, de szűken van meghatározva a szolgáltatás tárgya Pl: adtam neked egy ritka 1787-es vörös, egri

bikavért kölcsönbe és szeretném, ha visszakapnám, de ez az évjárat már nem kapható, sőt a múzeumi egy példány is a tűzvész idején megsemmisült. Alternatív és a facultas szolgáltatás: alternatív obligáció és vagylagos kötelem, illetve 3. a facultas alternatíva, ami egy felváltó szolgáltatás. Két hasonló intézményről van szó, de jogi megítélésük különböző. Alternatív obligatio: azt jelenti, hogy két szolgáltatás van meghatározva a kötelemben, vagyis vagy egyikkel, vagy másikkal kell teljesíteni. Alternatíva csak két választás lehet Kérdés az, hogy melyikkel kell teljesíteni? A fő szabály az, hogy az választ, aki ki van kötve a szerződésben. Ha nincs kikötve senki, akkor az adós jogosult választani Mi van akkor, ha a hitelező jogosult választani? Kiválasztja az “A” szolgáltatást, ami a teljesítés idejére ellehetetlenül, megsemmisül és az felróható az adósnak, akkor a hitelezőt kártérítés illeti.

Akkor van okozati összefüggés, ha a károkozó tényállás conditio sineqvaria, vagyis ha nincs az a tényállás, akkor nem jött volna létre a kár. Pl: egy hídon megyek és megzavarom az ott várakozó lovas szekérnél a lovakat, a szekéren lévő rabszolga leesik bele a vízbe és belefullad. Vagyis van egy kár, hogy meghalt a rab- 40 41 szolga, akkor ez most összefüggésben áll a magatartásom a kárral vagy sem. Ha öszszefüggésben áll, akkor kártérítést kell fizetnem Csak a jogilag releváns magatartásokat kell vizsgálni, ami a bíró egyéni megítélésére van döntve, hogy mi a releváns viselkedés. Kártérítés mértéke Ha közrejátszott a károsult is a kár bekövetkeztéért, akkor megosszák a kárt. A kártérítés mértékének meghatározása során a károsult teljes érdeksérelmét kell megtéríteni, vagyis olyan helyzetbe kell hozni, mint amilyen a károkozó magatartás előtt volt. Ennek a kárösszeg kiszámításánál több

körülményt is figyelembe kell venni. Kiindulási alap a dolog piaci ára. Ehhez járul az interesse érték, rendkívüli érték, hogy objektív indokolható érték, amellyel az adott dolog az adott piaci értékénél nagyobb értéket képvisel. Pl: vakvezető kutyája Vagyis egy adott dolog bizonyos körülmények között többet ér, mint a hasonló dolog Ettől el kell különíteni a pretium affectionis-t, az előszereteti értéket, amikor valaki a dologhoz érzelmi értéket kapcsol. Pozitív interesse: a hitelezőnek a szolgáltatás kifogástalan teljesítése. Negatív interesse: a szolgáltatásnak az ún. biztatási érdek fogalma, vagyis az, hogy a szerződés, a kötelem a tőle elvárt szubjektív érdeket teljesíteni tudja Vagyonmozgás szerint: pozitív interesséről beszélünk, ha a jelenlegi vagyon állását összehasonlítom azzal a vagyonnal, ami akkor állt volna elő, ha az adós a szolgáltatást kifogástalanul teljesítette volna. Pl: ha felfogadok

egy építőt a házam felépítésére, akkor a mostani és az a vagyonállapot közötti különbség, amikor a ház áll. Negatív interesse, vagy a biztatási kár a mostani vagyonállapot és a közötti állapot közötti különbség, ha a szerződést meg sem kötöttem volna az adott személlyel. Pl: felkívántam építtetni a házam, a falak állnak, de nem úgy ahogy kellett volna és a vállalkozó levonul az építkezésről Felróhatóság A római felelősségi rendszer kapcsán kerül előtérbe. Felróhatóság: a jogrend az adósnak a valamilyen magatartását valamilyen következményekkel sújtja. Vétkesség: egy szubjektív megközelítés. Alatta értjük a személynek a saját cselekményéhez fűződő pszichikai kapcsolatát. A felróhatóság egyik esete, amikor valaki vétkes, de van olyan eset is, amikor felrója, de a vétkesség körébe nem tartozik. Vétkesség a saját cselekményéhez fűződő pszichikai kapcsolat, ami rosszalló társadalmi

megítélés alá esik Magyarán felróhatóság körébe a szubjektív vétkesség és az objektív felróhatóság tartozik, amikor nem volt vétkes a károkozó, mégis a kártényét valakinek beszámítják. FELRÓHATÓSÁG Szubjektív vétkesség Objektív felróhatóság 41 42 A kötelmeket szokták bon fidei (az eset egyéb körülményeit a méltányosság és egyéb szempontjait is figyelembe kell venni) és stricti iuris (szigorú értelemben vett megítélésről van szó) felosztani. A bon fidei kötelmek az általánosabbak és ezek szankciói a felróhatóság és vétkesség alapján való vétkességi felelősségi rendszer. A stricti iuris kötelmeknél a perpetua obligationus, vagyis a kötelem megörökléséről fogunk beszélni. A vétkességet okozata szerint több csoportra lehet osztani. Beszélhetünk a dolus-ról, ami egy szándékos magatartást jelent és akkor beszélünk róla, amikor valaki előre látja a magatartásának következményeit, de

kifejezetten akarja azt vagy belenyugszik, hogy így történt. Culpa, gondatlanság, amelyet többféle szempontból lehet csoportosítani súlyossága szerint és megvalósulásának módja szerint. Súlyossága szerint: - Culpa lata súlyos gondatlanság: ha valaki elmulassza azt a gondosságot, ami egy közönséges embertől is elvárható - Culpa in concreto: a mérce a “jó és gondos családfő” mércéje és azt mondjuk, hogy elmulasztotta azt a gondosságot, ami a jó gazdára illik. - Culpa levis enyhe gondatlanság: bonus et diligens paterfamilias mércéje. Ez egy absztrakt mérce Megvalósításának módja szerint: - Culpa in faciendo komissiv culpa: valamely magatartást valósítok meg, ami gondatlan magatartásnak minősül. Pl: nem kellő gondossággal őrzök egy tárgyat - Culpa in non faciendo omissiv culpa: a gondatlanság abban valósul meg, hogy nem teszek meg valamit Pl: nem látom el a lovakat A dolust, a culpa latat, culpa in concretot és a culpa levist

együttesen omnis culpa-nak, összes culának nevezzük. Ami ezen túl van azt véletlen balesetnek, casusnak nevezzük. Ennek két fajtája van: - Casus minor alsó baleset: ami a baleset körébe tartozik, tehát független a ténye a bonus et diligens paterfamiliastól, de azért nem olyan súlyos, ami ellen ne lehetne védekezni. Fogalmát úgy fogalmazzuk meg, hogy meghatározzuk a culpa levist és a casus maiort és ami közte van az a casus minor. - Casus maior erőhatalom: ez a vis maior, a véletlen baleset. Elháríthatatlan erő, hatalom, amit emberi erővel elhárítani nem lehet. Pl: árvíz, tűzvész - Enyhe felelősség 42 43 D CL C in C C.lev Cau minor Cau mai precarista, agrimentor klasszikus korra megszűnik Haszonkölcsön, ajándékozás Enyhe felelősség Hozomány (socius) Gyám a gyámolt tekin- X Ingyen adósok X X Bizalmi adósok tetében X X X Érdekelt adós ség X X X Custodia kötelezettX lősség Késedelmes adósX ség X X Ez az

ált. eladó-vevő-bérbeadó rendes felelős- X X X X X X X Haszonkölcsön vevő, vállalkozó fokozott feleRitkán, ha az adós késve fizet X teljes (feltétlen) felelős- A római jogban a contractusok redszere: 1, Formális Érvényes létrejöttéhez a jog bizonyos alakszerűségek meglétét köti. A jog korábbi szakaszában volt lényeges - Stipulatio (verborum oblig.): szóbeli előírás, a későbbi jogban is megtalálható si / E - Litteral contractus: írásbeli előírás, s.i / E 2, Formátlan (alakszerűséghez nem kötött) a, REÁL SZERZŐDÉS (Egyik fél reális teljesítés kell) - Mutum (kölcsön): a kölcsönadónak át is kell adni a kölcsönösszeget s.i / E - Commodatum (haszonkölcsön): a kölcsönadónak át kell adni a dolgot ingyenesen b.f / EK - Depositum (letét): megőrzésre b.f / EK - Contractus pigneraticius (kézizálog szerz.): ha a kézizálog hitelező birtokba veszi bf / EK - Contractus innominati (névtelen reálszerz.):

Jusztninianus hozza létre, minden olyan szerződés, ahol az egyik fél reális teljesítése kell, és nem tartozik a fenti négy kategóriába b.f / SZ b, KONSZENZUÁLIS SZERZŐDÉS (A felek egybehangzó akarata hozza létre a szerz-t.) Már a puszta megegyezés létrehozza. 1, Emptio venditio (adásvétel) SZ / b.f 2, Locatio conductio rei (bérlet) SZ - Loc.condoperarum (munkaszerződés) - Loc.condoperis (vállalkozási szerződés) 3, Societas (társasági szerődés.) SZ 43 44 4, Mandatum (megbízás) EK E: EK: SZ: s.i: b.f: egyoldalú kötelem egyenlőtlenül kétoldalú kötelem szinallagmatikus kötelem stricti iuris kötelem bonae fidei kötelem A római jog kombinálja egymással a forma kényszert a típus szabadsággal, illetve a típuskényszert a forma szabadsággal. Bármilyen szerződést megköthetek stipulatioként, ha a formaságokat betartom, tehát típus szabadság van, de forma kényszer Szabad formában is megköthetem, de akkor az adott típusú

szerződést kell megkötni. A szerződés, mint jogügylet A jogügylet nem más, mint valamilyen jogviszony létrehozására, megváltoztatására vagy módosítására irányuló akaratnyilatkozat. Ebből a szempontból a szerzőséd is jogügyletnek minősül. Az akaratnyilatkozaton van a hangsúly, aminek két oldala van Egyrészt a belső elhatározás, másrészt ennek a külső megnyilvánulása A külső nyilatkozat, ami megnyilvánul az bizonyítható, míg a belső akarat csak közvetve nyilvánul meg. Az akaratnyilatkozat, ha hibában szenved, akkor ezt annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében állt Akarathibák: 1. tévedés (error),a mely ha bizonyos feltételeknek megfelel, akkor érvénytelenné teszi a jogügyletet. Ennek a tévedésnek ténybelinek, lényegesnek és menthetőnek kell lennie Ténybeli tévedés (error facti): tényekben való tévedés. A jogbeli tévedés (error iuris) nem jön figyelembe. Ez alól kivételt tehettek, és azt mondták,

hogy a katonák (mivel távol van), 25 év alatti serdültek, parasztok és a nőknél elnézték a jog nem tudását. Lényeges tévedés (error essentialis): valamilyen lényeges elemre kell vonatkoznia. A jogügyletben való tévedések (error in negoti), mint pl: az egyik fél kölcsönre, a másik ajándékozásra gondolt. Jogügylet személyeiben történő tévedés (error in persona): ez csak abban az esetben minősül lényeges tévedésnek, ha ez a jogügyletnek a jellegéből fakad. Pl: ha vállalkozói szerződést kötök egy híres festővel, akiről azt hiszem, hogy jó festő és kiderül, hogy erről szó sincs. Egyéb esetekben, ha nincs személyhez kötött tévedés, akkor ez nem jön figyelembe. Fontos, ha nem a személyben, hanem a személy elnevezésében van a tévedés (error in nomine), ami nem jön figyelembe. Amikor a dolognak az alkotó elemeiben áll fenn a tévedés (error in substantia). Pl: veszek egy ékszert és azt gondolom, hogy arany, de kiderül,

hogy egy rézötvözet, ilyenkor a tévedés az lényegesnek minősül. Határeset, mert ha anyagában van tévedés, az érvényteleníti a jogügyletet, de ha a minőségében van tévedés, az nem lényeges tévedés.(kellékár szavatossággal lehet orvosolni) Pl: az arany tál, amit vettem csak arannyal van befuttatva, erre azt mondták, hogy mivel tartalmaz aranyat ezért a jogügylet érvényes. Menthető tévedés (error iustus et probabilis): akkor nem menthető a tévedés, ha egy közönséges embertől is elvárható lenne, hogy ezt a tévedést elismerje. 2. megtévesztés (dolus malus) a dolus deliktumnak minősül, ami poena összeggel büntethető, illetve a dolus, mint megtévesztés akarati hibaként is figyelembe jön, ami érvényteleníti a jogügyletet. Másnak a tévedésbe ejtéséről vagy tévedésbe tartásáról szól. A római jog különböző eszközöket ad az adott félnek. Pl: egy római kereskedő a tengerparti házát meghívta 44 45 3.

vendégsége, akiről tudta, hogy szeret halászni. A rabszolgáival egy halászatott imitált és nagy fogást mutatott, közbe előző nap a piacról hozatta a halat. A barátnak megtetszett az ingatlan, hogy ez egy bőséges halfogó hely, megvette az ingatlant Ezzel a tulaj magasabb vételárat mondott Ha nem lett volna ilyen gazdag halakban a part, akkor a vendég meg sem vette volna. Megtévesztés esetében a vendég az actio de dolo-val keresettel élhet. Ha a megtévesztő indítja a keresetet (exceptio doli), mondván, hogy kérem a pénzt, hiszen ezt a jogügyletet megkötöttük, akkor csak kifogással élhet a vendég. Harmadik megoldás, hogy ha nem történt teljesítés egyik fél részéről sem, akkor peren kívüli jogsegély (inintegrum restitutio) állhat fenn. megfélemlítés (vis ac metus): akarathibáról van szó. Két fajtája van: a, vis absoluta, amikor nincs is akarat, ez a teljes fizikai kényszer. Mivel nincs akarat, akkor ez mindig semmis. b, vis

compulsiva esetében van akarata, de ez egy külső kényszer hatására jön létre. Ennek a kényszernek komolynak, közvetlenek kell lennie és lényeges körülményre (családtag) vonatkoznia Az így létrejött ügylet akarati hibában szenved Megtámadható az ügylet Bizonyos esetekben nem akarathibáról van szó, hanem valamilye tényalapból a külső és a belső akaratnyilatkozat között eltérés van. Ide tartozik a titkos fenntartás és a színlelés Titkos fenntartás (reservatio mentalis): amikor az egyik fél valamilyen fenntartást nem közöl a másik féllel, ami a jogügyletet lényegesen módosító körülmény. Színlelés (simulatio): amikor a felek akarnak ügyletet kötni, de nem azt az ügyletet kötik meg, amit szerettek volna. Van maga az ügylet (negotium simulatum) és van a mögötte lévő eltakart ügylet (negotium dissimulatum). Pl: adózás miatt jobb ajándékozni, mint eladni Az ügylet megítélése, hogy ha takart ügylet feltételei

megfelelőek, akkor érvényesnek tekintik, feltéve, ha nem a jogszabályok kijátszására irányul. Foglaló (arrha confirmatoria): a szerződést erősítő ügylet a szerződés megkötésekor adják át. Ha a foglalót adó teljesít, akkor ebben az esetben beleszámítják a szolgáltatásba vagy viszszaadják Ha a foglalóadó eláll az ügylettől, akkor elveszti a foglalót Ha a foglalót kapó áll el az ügylettől, akkor 2x-en kell visszaadnia. Bánatpénz (arrha poenalis): kötelmet lazító ügylet, a szerződés megkötésekor adják át. Megfelelő összegszerű bírság letétele, ha a fél eláll az ügylettől A szerződés tartalma 1. Tartalmi elemek (amelyek kizárják a szerződés létrejöttét) - Impossibilium nulla obligatio est: a lehetetlenre irányuló szerződés érvénytelen. Ez lehet akár egy jogi vagy egy ténybeli lehetetlen helyzet. Pl: egy olyan dolog eladása, ami nem áll rendelkezésre - Amikor a szerződés tárgy nem meghatározott vagy nem

meghatározható. Pl: bérbe adom a telkem valamennyiért. A szerződés pillanatában nincs meghatározva, de meghatározható a dolog. Pl: anynyiért adom el a telkem, amennyit a szakértő megállapít - A szerződés nem tartalmazhat olyan körülményt, ami jogszabályba megkerülésére vonatkozik (in fraudem legis agere). A római jogban tilos a jog betűjét kijátszó szerződés. - A jó erkölcsöt nem figyelembe vevő ügylet (negotium contra bonos mores) is érvénytelen. 45 46 2. Lényeges alkatrészek (essentialia negotii) A jogügylet érvényesen nem jön létre ezek hiányában. Pl: adásvétel létrejön az áruban és a vételár megállapításában. Ezek lényeges elemek, ha valamelyik hiányzik, nincs szerződés. - Természetes alkatrészek (naturalia negotii): azokat a jogszabályokat jelenti, amiket belekell értenie a feleknek a szerződésbe, még akkor is, ha nincs kikötve a szerződésbe, de ha a felek akarják kizárhatják a szerződésből. -

Esetleges alkatrészek (accidentalia negotii): a felek szabadon fűzhetik hozzá a megállapodáshoz. Köre változatos lehet, bármivel kapcsolatban lehet Köréből kiemelhetünk olyan jogintézményeket, amelyekre általános szabályokat fogalmazhatunk meg: • Időtűzés (dies): a jogügyletnek a hatályát köthetjük egy adott időponthoz vagy intervallumhoz. A lényeg, hogy a jövőbeli, biztos eseményről legyen szó, amelynek bekövetkezte bizonyos (dies certus incertus quando). Akkor is határozottnak kell tekinteni, ha a bekövetkezés ideje bizonytalan. Pl: január 04-én egy bizonyos szolgáltatást teljesítenem kell. A január 04-e bekövetkezte biztos Lehet a jövőben bizonytalan, de biztos időpont is, mint pl: halál időpontja. • Feltétel (conditio): jövőbeli bizonytalanul bekövetkező esemény. Pl: ha kineveznek Egyiptom kormányzójává, akkor adok egy zsák búzát. Ennek jogi hatálya az, hogy ha ez a jövőbeli bizonytalan esemény bekövetkezik,

akkor a szerződés hatálya beáll vagy szűnik meg. Ennek alapján a két legfontosabb típus:  Felfüggesztő feltétel Conditio suspensiva: a jövőbeli bizonytalan esemény bekövetkeztekor áll be a szerződés hatálya. Pl: családfő úgy végrendelkezik, hogy halála után felesége örököljön, ha nem megy férjhez újra De ez csak a feleség halálakor tudjuk meg, hogy férjez ment-e újra vagy sem. Ez így értelmetlen Ezt a felfüggesztő negatív feltételt át kellett alakítani pozitív felbontó feltételé. Vagyis a feleség kapja meg a vagyont, de ha férjhez megy, akkor ez semmis.  Felbontó feltétel Conditio resolutiva: a szerződés érvényesen, hatályosan létrejött, de a jövőbeli bizonytalan időpont bekövetkeztekor hatályát veszti. Pl: eladom a könyvem, hacsak egy éven belül egy jobb ajánlat nem érkezik • Meghagyás (modus): lehet élők közti ügylet és halál esetére szóló ügylet. Az előírt feltétel teljesítésétől

független az ügyleti joghatály Pl: adok egy nyakláncot, de akkor vizsgázz le. Az érvénytelen jogügylet 1. Semmis jogügylet: ha valamilyen semmiségi ok jön létre, akkor a jogügylet nem jön létre, nem fűződik hozzá joghatály. 2. Megtámadható jogügylet: érvényesen létrejött, jogkövetkezmények fakadnak belőle, de a személyeknek a köre, akik érintve vannak benne (a megtámadásra jogosultak) és keresetük sikerrel jár, akkor a jogügylet érvénytelen lesz. 46 47 STRICTI IURIS EGYOLDALÚ KÖTELMEK Stipulatio: Volt idő (a XII táblás tv-ek időszakában), amikor kizárólagos módja volt a szerződéskötésnek. Később párhuzamosan együtt élt a többi tipizált szerződésekkel Első formája a római polgárok számára volt csak használható kezdetben a “spondere” igével. Itt egybehangzó akaratnak kell lennie, így süketnémáknál és azokkal, akik nem beszélik a nyelvet nem alkalmazható. Később bővült azoknak a formaságoknak

a köre, amik lehetővé tették a peregrinusok számára is a stipulatiot. A felek megjelölhették, hogy milyen jogalapból hozzák létre a jogügyletet, de homályban is maradhatott. Későbbi korokban, ha a válasz tartalmazta értelmezés útján a kérdés elemét, akkor érvényesnek tekintették a stipulatiot. Pl: -Ígérsz-e nékem tízet? –Ígérek ötöt! Így az öt mértékében létrejött a szerződés, mert tartalmilag az öt benne van a tízben Alapvetően a stipulatio egy stricti iuris kötelem, vagyis csak azt lehet követelni, amit a szerződés tartalmaz, illetve az annak a helyébe lépő pénzösszeget. Ha elhal a promissor, akkor az örököse köteles helytállni. Ezt az ügyletet át lehet alakítani bonae fidae ügyletté, ha a dolustól való mentességet belefoglaljuk. Pl: ígérsz-e nekem tízet adni a jóhiszemű tisztesség szabályait figyelembe véve? A stipulatio az esetek többségében nem tartalmazott causát, így széles körben lehetet

használni, illetve a kezesség is a stipulatio formaságait felhasználja. Litterálkontraktus Lsd. Tk Mutuum Egy reálszerződés. Egyoldalú kötelmet eredményez Kölcsönről beszélünk, ha egy helyettesíthető dolog tulajdonjogát ruházzuk át generikus visszaadási kötelezettséggel Vagyis kölcsön tárgy helyettesíthető, elhasználható dolog lehet pl: pénz, gabona, olíva olaj A kölcsöntárgyon a kölcsönbevevő tulajdonjogot szerez és a szerződés lejártakor ugyanabból, ugyanannyit köteles visszaadni Ez a baráti kölcsönből alakult ki Később már kamatot is kértek rá, amit akkor lehetet követelni, ha a kölcsönbeadás pillanatában ezt kikötötték stipulatioval. A tengeri kölcsönnél (foenus nauticum), amikor arról van szó, hogy a hajós vállalkozó a pénzzel a tengeren átszáll, ami igen veszélyes, tehát a kamat is nagyobb. EGYENLŐTLENÜL KÉTOLDALÚ KÖTELMEK Commodatum (haszonkölcsön): elhasználhatatlan dolgot ad át valaki

ingyenesen egy másik félnek, azzal, hogy azt tartozik specifikusan visszaadni. Reálszerződés Haszonkölcsönbe vevő a commodatarius, a haszonkölcsönbe adó a commodans. Ha elhasználható dolgot adunk, az kölcsön és nem haszonkölcsön. Kivételes esetben lehet haszonkölcsönbe adni elhasználható dolgot, pl: kiállításra, bemutatásra. A dolog birlalatát szerzi meg a haszonkölcsönbe vevő, mert a relatív detenció egyik esete a commodatum. Az egyenlőtlenül kétoldalú kötelem azt jelenti, hogy a haszonkölcsönbe vevő a fő kötelezett, ami abból áll, hogy a dolgot vissza kell adni a lejártakor. Ha hosszú évekig használja, akkor bizonyos ráfordításokat eszközöl, ezért a kiadások tekintetében esetleges kötelezett a haszonkölcsönbe adó Másik jellemző, hogy perjogi szempontból mindig két kötelmi kereset keletkezik az egyenlőtlenül kétoldalú kötelmeknél: actio directa, amikor a haszonbérletbe adó követel- 47 48 heti vissza a

dolgot és actio contrallia, amikor a haszonkölcsönbe vevő kérheti a dologra fordított összeg megtérítését. (ilyenkor: actio commodatum directa, actio depositum directa, actio depositum contrallia, actio commodatum contrallia stb). A szinallagmatikus kötelmeknél: actio emptio –actio venditio, actio locatio – actio conductio A commodatarius jogosult az ingyenes használatra és köteles visszaadni. Ha a használat során a dolog károsodik vagy a kölcsönhaszonba adó nem akar fizetni, akkor a felelőséget vizsgálni kell. Azt, hogy egy ez a haszonkölcsönbe vevő érdekelt adós-e és mivel vissza kell adni in species, tehát egy őrzési kötelezettséget is vállal, vagyis custodia kötelezett lesz. Ingyen adósként fog felelni a commodans pl: hordót kölcsönadom, de a dongánál kifolyt az első osztályú bor. Itt a szándékosságot vizsgálják Depositum (letét): reálszerződés, tehát akkor jön létre érvényesen, ha átadják a dolgot. A letéti

szerződés egy ingó, elhasználhatatlan dolognak őrzésre való átadása, azzal, hogy a letevő által meghatározott időpontban in species tartozik visszaadni. A depositum a letevő érdekét szolgálja, mert nem használhatja az őrző. Pl: ruhatáros néni sem használhatja a kabátomat, mert az használatlopásnak minősül. Omnis culpáért felel a letevő, a letéteményes ingyen adós lesz. Különös nemei vannak: • Szükségletét (depositum miserabile): ha valaki vészhelyzetben van és nincs alkalma megválasztani azt a személyt, akinél az értékét elhelyezhetné. Ha nem őrzi meg a dolgot, akkor duplummal marasztalható, vagyis a dolog értékének a kétszeresét köteles megfizetni. • Sequestratio: peres dologról van szó, amelynek a tulajdonjogát vitatják és azt egy harmadik személynél helyezik el. Nem biztos, hogy a letevőnek kell kiadni • Rendhagyó letét (depositum irregulare): elhasználható dolgot adnak át őrzésre in species. A dolog

tulajdona átmegy a letéteményeshez. Pl: közraktárjegy Mutuum hasonlít erre a letétre, de a különbség, hogy a letétet akkor kell visszaadni, amikor a letevő kéri, míg kölcsönnél lejárati idő van. Contractus pigneraticus (kézizálog szerződés): A kézizálog hitelező birtokos lesz. Contractus innominati (névtelen reálszerződés): Gyűjtőfogalom. Jusztiniánusz hozta létre ezt a kategóriát. Két egymással szembenálló pactumról van szó, ami azáltal lesz névtelen reálszerződés, hogy az egyik fél teljesít abból kifolyólag, és azt keresettel lehet érvényesíteni A másiknak jogeszközt kell adni, hogy jogsérelmét helyreállítsa, ezért hozta létre a prescriptis verbis actio-t, ami a névtelen reálszerződések keresete. Itt a teljesítő fél kérheti a másik féltől a szolgáltatás teljesítését. Pl: én felszántom a kerted, ha adsz két mázsa búzát Ha felszántottam és nem adja a búzát, akkor pva-val kényszeríthetem, hogy

adja a búzát, ezáltal szinallagmatikus kötelem jön létre. Típusai a benne lévő szolgáltatás alapján: dare kötelem áll szemben facere. Ennek a két elemnek variációjából négy csoportot lehet létrehozni: - Dare kötelem áll szemben dare kötelemmel: átadom a lovam tulajdonjogát azért, hogy dare szolgáltatást kapjak, nevezetesen egy szamarat. Ez a do ut des - Dare szolgáltatásért fare szolgáltatást várok, ez a do ut facias. Adok valamit, hogy facare szolgáltatást teljesíts, vagyis adok két mázsa búzát, hogy megjavítsd a házam tetejét. 48 49 - Facare áll szemben ellenszolgáltatással, ez a facio ut des. Szekeredet megjavítom, hogy adj búzát - Lehet, hogy két facare szolgáltatás áll egymással, ez a facio ut facias. Megjavítom a házad, hogy felszántsd a kertem A névtelen reálszerződéseknél kialakulnak gyakoriságuk miatt olyan szerződések, amelyeket időközben nevesítettek (nevesített névtelen reálszerződések). Ide

tartoznak a csere szerződések (dare ut des), amikor átruházom valaminek a tulajdonjogát, hogy azért kapjak valamit, illetve az ún. bizományi vétel, amikor arról van szó, hogy a tulajdonos átad egy dolgot a bizományosnak becsértékben, és ha azt értékesíti, akkor csak a becsérték összegét kell odaadnia, a fennmaradó rész az övé Ha nem tudja eladni, akkor visszaadja a dolgot Ez a bizományos kereskedelem miatt van Pl: ruha bolt, patika Másik két típusa a precarium és a perbeli egyezség. KONSZENZUÁL SZERZŐDÉSEK Emptio venditio Adásvétel. Egy árunak (merx) a pénzért történő átruházását jelenti Itt azt kell megvizsgálni, hogy mi lehet áru. Áru csak lehetséges, létező dolog lehet, illetve ennek határozottnak vagy meghatározottnak kell lennie. Lehet áru az is, ami a jövőben létrejövő áru Megkülönböztetünk remélt vételt (eladom a júniusi termésemet) és remény vétel (megveszem a halász aznapi fogását, ha nem fog semmit,

akkor is jár neki a pénz) között Az áruval és az ellenszolgáltatással kapcsolatban is megfogalmazhatunk követelményeket. Határozott, komoly pénzösszegnek kell lennie, de nem kell igazságosnak nem kellett lennie. Az adásvétel arra irányul, hogy a két fél kölcsönösen becsapja egymást (Digesták). Már Diocletianus megfogalmazta a feléntúli sérelem (lesio enormis) intézményét, amelyet csak ingatlan eladásnál lehetett figyelembe venni. Ha a vevő által fizetett ár, nem érte el a piaci ár felét, akkor az eladó elállhatott az ügylettől, az ingatlan visszakerült hozzá és vissza kellett adnia a vételárat. Ezt azonban felválthatta azzal, hogy kiegészítette a vételárat a piaci ár felével (facultas alternativa) és ez is a leasio enormishez tartozik, ma ezt a szolgáltatás – ellenszolgáltatás aránytalanságnak nevezik. Ebből egy szinallagmatikus kötelem jön létre. Az eladó kötelezettsége lesz, hogy az árunak átruházása a

vevőre, ami nem feltétlenül a tulajdonjog átruházását jelenti, hanem az üres birtokot kell átruházni, ahol nem áll fenn másnak a tulajdonjoga. Az eladó másik kötelezettsége, hogy jogszavatossággal és kellékszavatossággal tartozik. Kellékszavatosságról beszélünk akkor, amikor az eladó felelősséget vállal az áru rejtett hibáiért Pl: eladom a lovam, de kiderül, hogy beteg, akkor kellékszavatossággal tartozom. Azt, hogy mi számít kellékhibának azt az eadilis curillisek alakították ki, akik a vásárok bírái voltak, nevezetesen a rabszolgák és igásállat vételnél meghatározták tételesen, hogy amelyek azok a belső hibák, amik kellékhibának számítanak. Csak rejtett hibákra vonatkozik Actio redhibitoria: ha lehetséges az áru kijavítása, kicserélése, illetve az adásvételtől elálló kereset, amit egy hónapig érvényesíthet Actio quanti minoris: arányos vételár csökkentésnek a keresete, amit hat hónapig érvényesíthet.

Jogszavatosság azt jelenti, hogy az eladónak helyt kell állnia a vevővel szemben, ha az adásvétel tárgyát tőle mégis elperelnék. Itt arról van szó, hogy van egy eladó és van egy vevő Köztük létrejön az adásvétel: az eladó átadja az árut, a vevő a pénzösszeget és egy harmadik személy, aki tulajdonosa ennek a dolognak rei vindicatioval elperli a vevőtől a dolgot. Ebben az esetben két érdek ütközik. Egyrészt ennek az ügyletnek a fenntartásához való érdek, másrészt a tulajdonvédelmi érdek Ebben az esetben a római jog azt mondja, hogy a tulajdonos 49 50 megkapja a saját dolgát, míg a vevő jogszavatossági igényt támaszt az eladóval szemben, mert elperlés történt harmadik személy részéről. Manciátios vételnél a dupláját követelheti actio curicatus perrel, míg stipulationál a stipulatio duplé nevű keresettel, ami a klasszikus kor időszakára a vétel nevével jelölték a keresetet, vagyis actio emptivel lehetett

ezt a jogszavatossággal érvényesíteni. Mellékegyezmények Mind az eladó, mind a vevő érdekét szolgálhatja. Ezek nem mások, mint állandósult akcidentáliák, vagyis olyan jogügyleti alkatrészek, amit a felek szabad akarat elhatározásukból fűznek az adásvételhez, de sűrűségük miatt állandósultak, sajátos nevet kaptak. In diem addactio: az eladó fenntartja a jogot arra, hogy ha meghatározott időn belül jobb vevő nem jelentkezik, akkor adja el a dolgot. Lex commissoria: részletfizetésnél a vevő késedelmeskedik a fizetéssel és a lex commissoria kikötést tartalmaz a szerződés, akkor vissza kell adnia az árut és elveszti fizetett részleteket is. Mai formája a reservati dominii, vagyis a tulajdonjog fenntartásával kötött adásvétel, vagyis eladom a dolgomat, de a tulajdonjogot fenntartom rajta, amíg a teljes összeg nincs kifizetve. Pactum displicentiae: próbára való vétel, ha kipróbálta és nem tetszik, akkor visszaadhatja. Locatio

conductio rei Amikor egy dolog meghatározott idejű használatáért pénzbeli ellenszolgáltatást fizet. Van egy sajátos válfaja colonia parciaria részes bérlet, amikor a bérleti díj nem pénzben áll, hanem az adott mezőgazdasági ingatlanon megtermelt termény egy hányada. Ezt nem keverjük össze a társbérlettel, amikor kettő, három vagy négy személy veszi bérbe ugyanazt a dolgot. Munkaszerződés A római jogban meghatározott idejű fizikai munkavégzése áll fenn. Szellemi munkára megbízási szerződést, mandátumot hoztak létre, amiért nem volt ellenszolgáltatás, fizetés Pl: ügyvéd, orvos. Eredményt elő kell állítani Vállalkozási szerződés Gondossági kötelemről van szó, eredményért nem felel. XI. 23 Egyetemlegesség Kiindulópont a többalanyiság. A dologi jogban egy dolognak több tulajdonosa lehet, úgy kötelmek esetén is szerepelhet több személy Ezen személyek egymás melletti szerepe több féle lehet. Előfordulhat, hogy a

kötelmi viszony az adós és a hitelező oldalán úgy szerepel több személy, hogy ők bárkitől, bármely adóstól követelhetik a tartozást, így bármelyik adós fizetése bármelyik kölcsönadónak szabadul az egész adós csoport a teher alól. Egy hitelező esetében, bármelyik adóstól történő teljesítés megszűnteti a kötelmet. Ebben az esetben azt mondjuk, hogy egyetemlegesség áll fenn. Ettől az egyetemlegességtől el kell határolnunk a halmozásnak az esetén, vagyis amikor többen követnek el deliktumot és ilyenkor a megfizetésre irányuló kötelmi igény az mindegyikük ellen külön-külön indítható Az egyetemlegesség fajtái: 1, Hitelezői –aktív- egyetemlegesség 50 51 Több hitelező áll egymás mellett az adóssal szemben. Ez a jogviszony úgy jön létre, hogy több személy felteszi ugyanazt a kérdést stipulatio formájában az adósnak, aki mindegyikük irányába kötelezettséget vállal. Fő jelentősége abban áll, hogy

közvetlen képviselet nem volt a római jogban, így csak közvetett képviseletről beszélhetünk. Ezért kötöttek hitelezői egyetemlegességet, ugyan is a praktikus oldala ennek az intézménynek abban áll, hogy távollévők között, a különböző helyeken lévő hitelezők közül bármelyiknek történő fizetés esetén a többivel fennálló kötelmet is megszűnteti. Valójában anélkül, hogy a hitelező képviselőt küldeni egyetemleges hitelezőtársként más személyekkel tart fenn kapcsolatot, így megkönnyíti az adósnak a teljesítést. 2, Adósi –passzív- egyetemlegesség Gyakoribb ez az eset, amikor több adóstárs közül bármelyik kötelezhető a hitelezővel szemben. A hitelező előnye abból áll, hogy bármelyik adóstól kérheti a teljesítést Számára a legkedvezőbbet fogja választani. Létrejöttének legfőbb módja a jogügyleti út, amit correalitasnak nevezünk. Élők közti ügylettel, stipulatioval (hitelezőnek több adós

vállal kötelezettséget), illetve halálesetre szólóan végrendeleti rendelkezésként kötelmi hagyomány. Ha többen deliktumot követnek el, akkor bármelyikük ellen lehet fellépni. Többek által felvállalt szolgáltatás, a munkavállalás is egyetemlegességet eredményez. Klasszikus korban azt jelenti, hogy több adós egyetemlegesen van kötelezve a hitelezőnek, hogy a hitelező bármelyik adós ellen megindíthatja tetszés szerint a kötelmi jogviszonyból származó keresetet, ezzel a kereset indítással a kereseti joga is felemésztődik, mert ugyanabból a jogalapból nem lehet több keresetet indítani. Más szemszögből a nem jogügyletből származó kötelmek esetén csak a teljesítés esetén szűnik meg a kötelem. Jusztinianusz esetén ez a szabály akként változik, hogy ügyleti egyetemlegesség esetében is csak a materiális kielégítés szabadítja meg az adóst a kötelem alól. Azt a szigort, hogy az egyszerű kereset indítás nem szűnteti meg

a kötelmet, azzal ellensúlyozta Jusztiniánusz, hogy az adóstársak között a jogviszonyt úgy rendezte, hogy ha valamelyik adóstárs fizetet, akkor tőle csak a saját részét lehetett követelni, vagyis a követelést megosztotta (beneficium divisionis) Fontos, hogy nemcsak a kötelezettséget, hanem az egyéb járulékokat (kötbér, fedezet) is megszűntette. Ha valamelyik adóstárs késedelembe esik, és nem fizet, akkor valamennyi adóstársnak a felelőssége szigorodik Ha az egyik fél teljesít, akkor az adósok közötti viszony rendeződik, vagyis az adós kérheti a hitelezőt, hogy engedje át a teljesítésre azokat a kereseteket számára, amelyek a többi adóstárssal szemben megillették, vagyis ez a kereset átengedésének a kedvezménye (beneficium cedendarum actionum). Kezesség A hitelezővel szemben egy vagyont állítunk biztosítékként. Objektív teljesítőkézség: Egyrészt dologi biztosítékként a zálogjog szolgál, másrészt kötelmi

kötelezettségként kezest állíthat az adós a saját meglévő vagyona mellé: a kezes vagyonát is felajánlja. Adpromissio: stipulatio útján való kezesség vállalás. Három típusa van: Sponsio: csak comercioval rendelkezők vállalhatták fel. A római polgárok és a latinusok egy része, tehát csak római polgárok egymás közötti ügyleteiben vállalhatóak fel, de a peregrinusokkal való üzletben is lehetőséget kívántak adni. Ez a fidei 51 52 promissio. Gyakorlatilag bármelyik ügylet stipulatioval megköthető volt, de ennek az ára az volt, hogy a formaságokat be kellet tartani. Mindkettőre ugyanazok a szabályok vonatkoztak és ezek csak stipulatios ügylethez kapcsolódhatnak Hátrány, hogy a felek halálával megszűnt a felelősség, illetve a Lex Furia de sponsu nevű köztársasági törvény egy jogvesztő határidőt kötött ki, vagyis két éven túl a hitelező nem fordulhatott a kezességvállalóval szemben. Ezeknek a korlátozásoknak a

kiküszöbölésére jött létre egy új stipulatios fajta a fideiussio. Megszűnteti a korábbi ügyletek hiányosságait és már valamennyi ügylethez járulhat fideissio, nem csak stipulatiohoz. A történelmi időszak folyamán az egyik hiányossága szülte a másikat. Szubjektív teljesítőképesség: Pl: esküvel való megerősítés. Későbbi korokban a bomló erkölcs miatt már ez nem elegendő, ezért szükséges foglaló, kötbér kikötés stb A kezességet ezenkívül, más ügyletekkel is fel lehet vállalni. Pl: bankár a nála bankszámlát vezetőnek kezességet vállal; ugyancsak ilyen a constitutum debiti alieni, vagyis a tartozás elismerés. Tehát fennáll egy tartozás az adós és hitelező között, és én egy paktummal megerősítem, hogy ez a tartozás az én tartozásom, vagyis az adós érdekében kezességet vállalok A mandatum qualificatum: az adós utasítja a megbízottját, hogy helyette fizetést teljesítsen. Ebben az esetben a mandátumból

keletkező egyenlőtlenül kétoldalú kötelemből kifolyólag a fizető kezes az adóssal szemben actio mandatum contrariaval követelheti az általa kifizetett pénzösszeg megfizetését. Kezesi kötelem alapján egy járulékos kötelezettség áll fenn. Hasonlít a dologi jogban tanult zálogjog járulékos jellegére, nevezetesen a kezes annyiban marasztalható amennyire az adós volt, többre nem. Szintén követi a jogi sorsa a fő kötelem sorsát, vagyis ha a fő kötelemben módosulás áll fenn, akkor a kezesi kötelem is módosul, valamint megilleti a kezest a járulékos jellegből kifolyólag kereset tekintetében ugyanazok a keresetek, amelyek az adóst megilletik. Ha a kezesi járulékos kötelem létrejön, akkor a fideiussio esetében a hitelező fordulhat akár a kezes vagy adós ellen, akitől érvényesítést remélhet. Ezt azonban megváltoztatta Jusztinianus, amit sortartás kedvezménynek (beneficium exussionis seu ordinis) nevezünk. A hitelező köteles

először a főadóst felkérni a fizetésre, és ha az nem fizet, vagy ha csak részlegesen teljesít, akkor fordulhat a kezeshez. A kezesnek visszkereseti joga volt a főadóssal szemben vagy kérhette a hitelezőt, hogy ruházza át számára az őt jogosan megillető keresetet. Intercessio Másoknak való kötelezettség vállalás. Három fő esete van: - kumulatív intercessio: kezességvállalás - privatív intercessio: más tartozásának átvállalása - tacita intercessio: más érdekében saját kötelezettséget vállalok Ezek alkalmazása szűk körű volt, különösen a nők tekintetében. A SC Vellaenum megtiltotta a nőknek a más érdekében történő kezességvállalást, ezzel is védve őket. 52