Jogi ismeretek | Római jog » Római jog vizsgatételek, 2006

-1- RÓMAI JOG (VIZSGATÉTELEK) 1 FÉLÉV TÖRTÉNETI RÉSZ 1. A római jog koszakai Mi lehet a korszakbeosztás alapja? 1.1 A római jog korszakai: - királyság (régi jog) - köztársaság: korai-késõi (régi jog-preklasszikus jog) - császárság: principatus-dominatus (klasszikus-posztklasszikus és iustinianusi jog) A korszakbeosztás alapja: az államformák változása. 1.2 A római jog korszakai: - patriarchális rabszolgaság kora - árutermelõ rabszolgaság kora - bomlás a gazdasági alapban A korszakbeosztás alapja: a gazdasági alap változásai. 1.3 A római jog korszakai: - A római paraszti társadalom õsi joga (a régi jog) Kr.e8sz-Kre3sz (királyság-korai köztársaság) - A római világbirodalom joga - preklasszikus jog (Kr.e3sz-Krisztus születéséig) (késõi köztársaság) - klasszikus jog (Kr. születésétõl-Kru3sz vége) (principatus) - A római birodalom hanyatló korának joga - posztklasszikus és iustinianusi jog (i.sz3 sz vége-isz 6 sz

közepe) (dominatus) A korszakbeosztás alapja: a jogi felépítmény változásai. (34.old) 2. A társadalmi tagozódás Rómában Az “osztályharc” eredményei 2.1 A társadalmi tagozódás Rómában Kezdetben patriarchális nemzetségi szervezet, melynek alapja a nemzetség és a római család. Nemzetség (gens): kifele védszövetség, befele közös vagyon, meghatározott öröklési rend, kultikus és névbeli közösség. Család: élén a pater familias-szal. Róma szabad állapotú lakossága a királykortól kettõs tagozódást mutat: patríciusok és plebeiusok. Patriciusok, plebejusok: a patriciusok és a plebejusok közti különbség alapja egyesek szerint vagyoni természetû, mások szerint etnikai természetû (patriciusok a hódító etruszkok, plebeiusok a leigázott latinok). Rabszolgák: Veii etruszk város meghódítása jelentõs változást hozott Róma életébe (Kr.e396) Nagyszámú hadifoglyot juttatott rabszolgaként a római gazdasági életbe.

Hatására a város ereje jelentõsen nõtt. 2.2 Az ún osztályharc eredményei A politikai jogok a patriciusokat illették, az ebbõl való részesedés igénye hozta létre a patriciusok és a plebejusok közti ún. osztályharcot, melynek eredményét az alábbi törvények tükrözik: - Kr.e 494 Politikai sztrájk: a plebs kivonul a Szent Hegyre Eredmény: a patriciusok hozzájárulnak, hogy a plebs -2- megválaszthassa saját fõtisztviselõit, a néptribunusokat (személyük szent és sérthetetlen: sacrosancti), akik késõbb megvétózhatták a plebs érdekeit sértõ törvényjavaslatokat, s menedékjogot nyújthattak az üldözött plebejusoknak. Melléjük választottak két aedilis plebist (rendészet). - Kr.e 445 Lex Canuleia: lehetõvé teszi a patriciusok és a plebejusok közötti házasságot - Kr.e 444: a plebejusok számára is nyitvaálló katonai tribunusi tisztséget consuli jogkörrel ruházták fel. - Kr.e 368-366 Leges Liciniae Sextiae: csökkentik a

plebs adósságterheit; 500 iugerumra korlátozták az ager publicusból az egyes polgárok által elfoglalható területet; megnyílik a plebs elõtt az egyik consuli tisztség. - Kr.e 326 Lex Poetelia Papiria: korlátozta, majd eltörölte az adósrabszolgaságot, megtiltotta az adósok megölését. - Kr.e 287 Lex Hortensia: megadta a plebiscitumok törvényerejét, de senatusi jóváhagyástól tette õket függõvé. Ettõl fogva a plebiscitum és a populiscitum, a nagy népgyûlés, vagy a plebs gyûlése által hozott jogszabály lényegében egyenrangú volt, csak a javaslattevõ az egyiknél a törvényes magistratus, a másiknál a tribun volt. (36-39.old+ Zlinszky 54) 3. A római állam magistratusai Magistratusok az állami fõhatalmat gyakorló tisztségviselõk. 3.1 A korai köztársaság kora (Kre510 - Kre3 sz) : - két consul: jogszolgáltatás (iurisdictio), hadvezetés (imperium militare), népgyûlés összehívása, törvényjavaslatok benyújtása (ius cum populo

agendi) és a senatus összehívása (ius cum senatu agendi) - praetor (i.e367-tõl): jogszolgáltatás (iurisdictio) - aedilis curulis: rendészeti jogkör és vásárbíró - quaestor: az államkincstár majd a hadikincstár vezetése - censor: senator- és adófizetõlajstrom (census), erkölcsfelügyelet A magistratusok sajátosságai: egy hivatali évre való választás, (kivéve censor az V. sz-tól 2 censor 5 évre), kollegialitás (intercessioval), a fõbb magistratusoknál imperium, alacsonyabb rangúaknál (quaestor, aedilis curulis) potestas (fõhatalom parancskibocsátási jog nélkül). Vészhelyzetben dictatort választottak 6 hónapra. (37-38.old) 3.2 Késõi köztársaság kora (Kre3 sz-Kr születése) : - két consul: jogszolgáltatás, hadvezetés, népgyûlés és a senatus összehívása - preator urbanus (városi praetor), preator peregrinus (idegenek preatora) - aedilis curulisok (Róma vásárbírái is lettek), quaestorok, censorok, plebejusi magistratusok

(44-45.old) 3.3 Principátus kora (Kr születése - Kru3 sz vége) : - princeps: az állam elsõ magisztrátusa, õ a fõparancsnok, a senatus feje, a proconsul; plusz néptribunus (sérthetetlenség, a népgyûlés összehívási joga, vétó) - megmaradnak a preatorok, a többi magistratus formális -3- - császár által kinevezett új tisztviselõk, pl.: praefectus urbi a rendészet, praefectus praetorio testõrség parancsnoka és jogszolgáltatás. (51-52.old) 3.4 Abszolut császárság kora-dominatus (Kru 3 sz vége - Kru 6 sz közepe) : Egyes tisztségek eltûnnek vagy formálissá válnak, mások megmaradnak és újak is születnek. A hivatalnoki kar hierarchizált és központilag kinevezett. - császár: a törvényhozó, az állam legfõbb bírája, õ igazgatta az egész birodalmat, õ volt az államvagyon tulajdonosa - consulok: a császár nevezte ki õket, õk elnököltek a senatusban - praetorok: már csak az ún. szabadságperekben mûködtek közre - aedilis

tisztség: megszûnik - 2 senatus: egy Rómában, egy Konstantinápolyban A császár által kinevezett fõméltóságok: - 4 praefectus praetorio: legmagasabb császári tisztségviselõ, a birodalom négy kerületének élén - 2 praefectus urbi: a két fõváros polgári igazgatását és jogszolgáltatását látták el - magister officiorum: az udvari hivatalok vezetõje - quaestor sacri palatii: a császár jogi tanácsadója, a császári rendeletek elõkészítõje - comes sacrorum largitiorum: a császár “pénzügyminisztere” A tisztségviselõk szigorú hierarchiáját és fizetésüket szigorú rendtartás (notitia dignitatum) szabta meg. A császár tanácsadó testülete a senatus helyébe lépõ sacrum consistorium lett. (57-58.old) 4. Ius, fas, mos A paraszti Róma társadalmi normáinak differenciálódása. 4.1 Ius Eredetileg: az, ami a polgárt nem sérti, tehát nem iniuria (sérelem). A peres eljárás elsõ szakasz ún. in iure eljárás Késõbb: a civile

jelzõvel a római városállam jogrendszerét (jogszabályok összességét) jelentette. A Kr.e2 sz-tól: inkább a római polgárok egymás közti családi és vagyoni viszonyait rendezõ jogot jelentette (késõbbi kifejezéssel: római magánjog). A köztársaság végétõl és különösen a császár-korban: jogászjogot, ill. jogtudományt jelentett A korai idõktõl kezdve alkalmazták jogkategóriák ellentéte, ill. párjaként (ius civile-ius gentium, ius civile-ius praetorium, etc.) 4.2 Fas Eredetileg: mindenféle magatartás, ami az isteneket nem sérti. Késõbb: a vallási normák összessége. Császár-kor: a vallási normák jogi normákká váltak. (ius divinum, szemben a nem vallási normákkal: ius humanum). 4.3 Mos Nem vallási jellegü erkölcsi normák, melyek a pater familias hatalma alatt egyesülõ házközösség életviszonyaira vonatkozott. A mos tulajdonképpen az õsök erkölcse (40.old) 5. Ius civile - ius gentium - ius naturale -4- 5.1 Ius

civile: a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte úgy az állam, mint polgártársai vonatkozásában. Modern kifejezéssel élve a ius civile Róma nemzeti joga, a római nép sajátos jogi formáinak összessége. Merev, formális jog volt ez, amely kezdetben nehezen alkalmazkodott a fejlõdõ árucsere követelményeihez. A ius civile kifejezést a Kr.e IIsz-tól kezdõdõen a római polgárok egymás közti vagyoni és családi viszonyait rendezõ jogi normák összességének a megjelölésére kezdték használni. 5.2 Ius gentium (népek joga): Rómában eredetileg a “háború és béke jogát” jelentette A ius gentium rendezte a hadüzenet, a békekötés, követküldés kérdéseit. Késõbb a görög “közös jog” (koinon dikaion) kifejezésnek Rómába való átültetésével megváltozott e kifejezés értelme. Gaius a ius gentiumot a ius naturaleval azonosította. Megállapította, hogy annak alapja a naturalis ratio, s olyan jogként jellemezte,

amellyel minden nép él. Florentinusnak tulajdonítják, de valószínûleg a posztklasszikus korból származik a felvetés, hogy a rabszolgaság intézménye megtalálható a ius gentiumban, de ellentétben áll a ius naturaleval, mert természetellenes. Az irodalomban felvetõdik a kérdés, hogy a ius gentium valóságos jog-e, vagy filozófiai kategória. A római jogászok beszélnek a ius gentium intézményeirõl, pl. a ius gentium szerinti házasságról, vagy a ius gentium szerinti tulajdonszerzési módokról, ami arra utal, hogy a ius gentium valóságos jog volt. Tekintve, hogy olyan jog, amely minden népnél közös, a valóságban nem létezett (nem lévén a minden állam feletti kényszerhatalmi szervezet, ami érvényesülését minden népnél kikényszeríthetné), így a ius gentium mégis filozófiai kategóriának látszik. 5.3 Ius naturale: nem római, hanem görög eredetû filozófiai kategória (füzei dikaion) a ius naturale. A rómaiak szerint ez a

fogalom az aequitason (méltányosság, egyenlõség) alapszik Paulus: “A jog kifejezést többféle értelemben használják: egyik értelemben azt nevezik jognak, ami mindig megfelelõ és jó, mint a természetjog.” Cicero: “ez a természet ereje; ez az értelmes ember gondolkodása és ésszerûsége; ez a jog és jogsértés zsinórmértéke.” 6. Ius civile - ius praetorium - ius honorarium 6.1 Ius civile: a római polgár valamennyi életviszonyát rendezte úgy az állam, mint polgártársai vonatkozásában. Modern kifejezéssel élve a ius civile Róma nemzeti joga, a római nép sajátos jogi formáinak összessége. Merev, formális jog volt ez, amely kezdetben nehezen alkalmazkodott a fejlõdõ árucsere követelményeihez. A ius civile kifejezést a Kr.e IIsz-tól kezdõdõen a római polgárok egymás közti vagyoni és családi viszonyait rendezõ jogi normák összességének a megjelölésére kezdték használni. 6.2 Ius praetorium: a római árucserejog

kialakulásában a praetorok döntõ szerepet játszottak Egyrészt a praetor urbanus kiadott olyan parancsokat, mely nem a civiljog merev szabályain, hanem a praetor hatalmán nyugodott. Másrészt a praetor peregrinus nem volt kötve a polgárok és a peregrinusok közti vitákban a civiljog szabályaihoz. Az általa kialakított perrendet a lex Aebutia civiljogi erõre emelte a 2 sz derekán. Ezzel a praetori perrend a római polgárok egymás közti jogvitáiban is alkalmazást nyert a praetor urbanus fóruma elõtt. A klasszikus korra a civiljog és a praetori jog összeolvadt. 6.3 Ius honorarium: a tisztségviselõk (honor) alkotta jog Elsõsorban a praetorok által, de: aedilis curulis, provinciai helytartó, etc. -5- 7. Sorolja fel a jogfejlõdés szempontjából különösen jelentõs római császárokat (indoklással) 7.1 Augustus (Kre31-Kru14): - Ius respondendi (Kr.e31-Kru14) - Lex Aelia Sentia: a rabszolgafelszabadítás korlátozásáról (Kr.u4) - Lex Iulia:

Augustus családjogi törvénye (9 körül) - Lex Papia Poppaea: Augustus családjogi törvénye (9 körül) 7.2 Hadrianus (117-137): - A polgári bürokrácia kiépítése - Salvius Iulianus megszerkeszti az Edictum Perpetuumot (129 körül) 7.3 Caracalla (211-217): - a Constitutio Antoniana (212): a birodalom minden szabad alattvalójára kiterjesztette a római polgárjogot. Ezáltal Róma a városközpontú államból formálisan is birodalom lett. 7.4 Diocletianus (284-305) - Az abszolut császárság (dominatus) megalapítása - Codex Gregorianus (294 körül) - Codex Hermogenianus (294 körül) 7.5 Constantinus (306-337): - 328-ban részlegesen szabályozza, hogy kikre hivatkozhatnak a bíróságok és a házassággal kapcsolatos törvényei a kereszténység befolyása alatt. 7.6 II Theodosius (408-450) kelet- és III Valentinianus (425-445) nyugatrómai császárok: - az idézési törvény (426) - melyben kötelezõ erõvel ruházták fel Gaius, Papianus, Ulpianus, Paulus,

Modestinus összes mûveit, valamint azoknak a korábbi jogtudósoknak a munkáit, amelyekre ez az öt jogtudós hivatkozik. 7.7 II Theodosius (408-450): - 438-ban kelt parancsára Constantinustól kezdve összegyüjtik a császári rendeleteket. Valamint: elévülés 30 év (424). (Táblázat hátul) 7.8 Iustinianus (527-565): - Codex Iustinianus: 528-ban Tribonianus vezetésével 10 tagú bizottság állította össze a Codex Gregorianus, a Codex Hermogenianus, a Codex Theodosianus anyagából, valamint az utóbb megjelent rendeletek anyagából. Életbe léptetésével egyidejûleg megtiltotta fenti 3 codexre való hivatkozást. (Ez a mû nem maradt ránk) - Digesta (vagy Pandactae): 530-ban megbízta Tribonianust a jogtudósok iratainak összegyûjtésével és abból egységes törvénykönyv szerkesztésével. Az anyag 1/3-a Ulpianustól, az 1/6-a Paulustól, az 1/18-a Papinianustól származott. A Digesta 533-ban lépett életbe. - Institutiones seu Elementa: a

Digesta-szerkesztési munkálatok idején bízta meg Iustinianus Tribonianust, Dorotheust és Theophilust, hogy egy tankönyvet is készítsenek.Az 533-ban elkészült mûvet szintén törvényerõvel ruházta fel. - Codex Iustinianus repetitae praelectionis: 534-ben egy négyes bizottság munkájának eredményeképpen új Codexet -6- bocsátott ki. Ez maradt ránk Ez a mû Hadrianustól (117-137) kezdve tárgyanként, idõrendi sorrendben tartalmazza a császári rendeleteket. Görög nyelven magánosok gyûjtötték össze e rendeleteket Novellae néven ismeretes. (80-82.old) 8. Birodalmi jog - helyi népjog - alanyi jog Ius publicum - ius privatum 8.1 Birodalmi jog: a birodalom egész területén érvényesült a római birodalmi fórumok elõtt Magába foglalta a civiljogot és a praetori jogot, majd a jogrendszer újabb differenciálódása után a római köz- és magánjogot. 8.2 Helyi népjog: a peregrinus birói fórumok elõtt érvényesült, melyeket Róma meghagyott,

mint alsófokú bíróságokat. 8.3 Alanyi jog: az alanyi jog a személy jogosultságát jelenti valamihez Érdekesen alakult ez Rómában. Azt, hogy valakinek alanyi joga van, vagy nincs, az döntötte el, hogy volt e kereset az ügyre, vagy sem. Az alanyi jog a kereset folyománya volt A kereset tehát a római magánjog döntõ jelentõségû intézménye volt. A modern jogrendszerekben az alanyi jog természetébõl következik, hogy az keresettel érvényesíthetõ. Ezzel szemben Rómában alanyi jog csak akkor létezik, ha a jogforrások keresetet adnak. A modern jogokban csak egyféle kereset létezik, amely valamennyi alanyi jog érvényesítésére szolgál. Ezzel szemben Rómában annyi féle alanyi jog volt, ahány kereset létezett A keresetfajták konstruálása teremtette meg az alanyi jogot. 8.4 Ius publicum (közjog): közjog az a jog, amely a római állam, a res Romana státuszát, a res publica létét érinti. Ulpianus különbözteti meg Digestájában a ius

publicumot és a ius privatumot A római jogban minden olyan jogviszony, amelyben a római állam érdekelt, vagy amelyben a magistratus, az államhatalom szerepel, a közjoghoz, a ius publicum keretébe tartozik. 8.5 Ius privatum (magánjog): magánjog az a jog, ami a magánfelek hasznára van A ius privatum a római polgár viszonyait rendezte. A ius publicum szabályait a magánfelek megállapodása nem módosíthatja. A közjog szabályai kényszerítõ jellegûek (ius cogens), míg a magánjogé engedõek, hézagpótlóak (ius dispositivum). A késõi klasszikus, majd a posztklasszikus jogtudomány választotta el az utilitas publica (közérdek) és az utilitas privata (magánérdek) fogalmának bevezetésével a ius publicumot a ius privatumtól. (49., 53-55old, Zlinszky 17old) 9. A jog fogalma Tárgyi jog - alanyi jog 9.1 A jog fogalmára a rómaiak “ius-t” használták kétféle értelemben Értették azon egyrészt a jogszabályt, modern kifejezéssel a tárgyi jogot,

amikor jogszabályok különbözõ csoportját kívánták e szóval megjelölni. De jelentette a jogosultságot is, modern kifejezéssel az alanyi jogot is Ulpianus mondja: “akinek joga van ajándékozni, annak joga van eladni.” 9.2 Tárgyi jog: jogszabály csoportok pl ius civile, ius praetorium, ius strictum, ius aequum, ius divinum, ius humanum, ius publicum, ius privatum, ius fetiale, ius naturale, ius gentium, etc. - Jogelvek: ius gentium, ius naturale. - Jogszabályok egyes forrásai: törvény, császári rendelet. 9.3 Alanyi jog: az alanyi jog a személy jogosultságát jelenti valamihez -7- Érdekesen alakult ez Rómában. Azt, hogy valakinak alanyi joga van, vagy nincs, az döntötte el, hogy volt e kereset az ügyre, vagy sem. Az alanyi jog a kereset folyománya volt A kereset tehát a római magánjog döntõ jelentõségû intézménye volt. A modern jogrendszerekben az alanyi jog természetébõl következik, hogy az keresettel érvényesíthetõ. Ezzel szemben

Rómában alanyi jog csak akkor létezik, ha a jogforrások keresetet adnak. A modern jogokban csak egyféle kereset létezik, amely valamennyi alanyi jog érvényesítésére szolgál. Ezzel szemben Rómában annyi féle alanyi jog volt, ahány kereset létezett A keresetfajták konstrulásáa teremtette meg az alanyi jogot. 10. Jogszabály, jogalany, jogtárgy, jogviszony 10.1 Jogszabály az állam által szentesített társadalmi norma A jogszabály valahonnan megismerhetõ kell legyen. Amibõl megismerhetõ, külsö jogforrásnak nevezzük A parancs jogszabályi minõsége az államhatalomtól ered. A jogszabályt alkotó államhatalmi tényezõt belsõ jogforrásnak nevezzük. Rómában a magánjogi jogszabály kötelezõ, érvényes voltához két tényezõ szükséges: - a magánfelek valamilyen elhatározása, érintettsége, érdekeltslge - az államhatalom erre vonatkozó, érvényesítõ, érvényre juttató parancsa. A ius publicum szerint pedig: - nem jogszabály az, amely

illetéktelenektõl nyer megfogalmazást, kibocsátást; - ha formailag jogszabálynak tûnik is, de nem jogaszabály az a norma, amely hatalmi úton az adott társadalomban nem érvényesíthetõ. Ulpianus: “a jog szabályai a következõk: tisztességesen élni, mást nem sérteni, mindenkinek megadni, ami jár”. 10.2 Jogalany a klasszikus római jogban persona, vagy caput kifejezéssel azt az embert jelölték, aki jogok és kötelezettségek alanya lehet, tehát jogalany, vagy személy. Érdekes számunkra, hogy a jogalanyiság elvonatkoztatott fogalma az ókorban formálisan nem létezett. Az állam gazdálkodott, jogviszonyokat hozott létre a magánszféra alanyaival, szerzõdéseket kötött más államokkal, (közjogi alanyokkal), tehát voltak a ius publicumból fakadó kötelezettségei és a ius publicumból folyó jogosultságai, mégsem volt az állam a mai értelemben vett jogalany. A közösség, amely a jogalanyiságot hordozta a senatus és a római nép

közössége volt (senatus populusque romanus). 10.3 Jogtárgy 10.4 Jogviszony Jelenleg az állam által szabályozott társadalmi viszonyt nevezzük jogviszonynak. A mai modern jogban a polgári törvénykönyv szabályai érvényesek az állam adásvételi ügyleteire is. Rómában ez nem így volt. Rómában minden az államot érintõ jogviszony ius publicum (Zlinszky 72.old) 11. Ius strictum - ius aequum, ius cogens - ius dispositivum A római jogfejlõdés különbözõ szakaszaiban a jog differenciálódását leíró jogelvekrõl van szó. 11.1 Ius strictum (szigorú jog): a betû szerint alkalmazandó civiljog ideológiájának kifejezése 11.2 Ius aequum (kezdetben egyenlõséget, a klasszikus korban tételekbe nem szedett jogot, Iustinianusnál méltányos jogot jelentett): a civiljog mellett a (praetorok által) kifejlõdött rugalmas árucserejog. 11.3 Ius cogens: a közjog (ius publicum) szabályai kényszerítõ jellegûek (ius cogens), azt magánfelek megállapodása

nem módosíthatja. -8- 11.4 Ius dispositivum: a magánjog (ius privatum) szabályai engedõek, hézagpótlóak (ius dispositivum). A ius dispositivum csak akkor nyer alkalmazást, ha a felek másképpen nem állapodnak meg. Kivételesen a magánjog szabályai között is lehetnek cogens szabályok Pl: a serdültség korhatára, vagy a kamatkorlátozó rendelkezések, etc. (54.old) 12. A jogalkalmazás és jogértelmezés római jogi eszközei és elvei 12.1 A jogalkalmazás egy logikai mûvelet, amelyben adva van a tényállás, adva van egy jogszabály, s a bíró kötelessége, hogy a jogszabály rendelkezéseit a konkrét esetre vonatkoztatva kimondja ítéletét. A primitív népeknél a bíráskodást a jogszabályok szó szerinti értelmezése jellemzi. Fejlett társadalomban a jogszabály értelmét vizsgálja a bíró. 12.2 A bíró jogalkalmazó munkájának eszközei: az interpretatio, azaz a jogszabály értelmezése és az analógia, azaz a hasonlóság, ahol nincs

jogszabály az adott esetre, tehát a bírónak kell bizonyos hasonlóság alapján ilyet konstruálni. 12.3 A jogértelmezés elvei: - A jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni. - A törvény kétértelmûsége esetén a törvényhozó akaratát kell vizsgálni. - Kétség esetén az érintettre enyhébb megoldást eredményezõ interpretatio alkalmazandó. (64--66.old) 13. Interpretatio és interpolatio, példákkal 13.1 Az interpretatio esetében van jogszabály a bíró elõtt álló ügyre Ha pontosan illik az ügyre a jogszabály, akkor egyszerû a döntés. Ha azonban a jogszabály nem pontosan illik az ügyre, akkor azt kiterjesztõleg, vagy megszorítólag értelmezni kell. Az értelmezés elvei: - A jogszabályt mindig a maga egészében kell értelmezni. Egyes részeit kiragadva nem lehet azt magyarázni. Pl: aki a törvény szavait megtartva annak értelmét megkerüli, kijátsza a törvényt - A törvény kétértelmûsége esetén a törvényhozó

akaratát kell vizsgálni. - Kétség esetén az érintettre az enyhébb megoldást eredményezõ interpretatio alkalmazandó. 13.2 Az interpolatio (módosítás) olyan szövegmódosító munka, melynek során a hibákat, ellentmondásokat, ismételgetéseket a törvényszövegbõl kiiktatnak. Pl ilyen munka volt a iustinianusi kodifikációt végzõ kompilátorok munkája is. (64-66., 81old) 14. A jogforrás alanyi és tárgyi értelemben A jogforrás: a jogszabály különbözõ megjelenési formáit jogforrásoknak nevezzük. Római jogforrások: szokásjog (consuetudo), törvény (lex, plebiscitum), senatus consultum, edictum, jogtudomány, császári rendelet. (66-67.old) 14.1 A jogforrás alanyi értelemben: a belsõ jogforrások, tehát a jogszabályt alkotó államhatalmi tényezõk. Legislatios hatáskörben: a nép, a senatus, a magistratus. Iurisdictios hatáskörben az államhatalom csúcsán lévõ magistratus. (Zlinszky 72.old) 14.2 A jogforrás tárgyi értelemben: a

külsõ jogforrások, tehát amibõl a jogszabály megismerhetõ. Ezek: szokásjog (consuetudo), törvény (lex, plebiscitum), senatus consultum, edictum (perpetuum, novum, repentium), császári rendeletek, jogtudomány. -9- (66.old, Zlinszky 72old) 15. A szokásjog Az állam keletkezése után biztosította bizonyos szokások érvényesülését. Így a szokás jogi tartalmat nyert és jogszokássá vált. A jogszokások összességét nevezzük szokásjognak Ez a jog mindig íratlanul keletkezik. A szokásjog ismérvei: - a nép hallgatólagosan elfogad egy gyarkorlatot, s az - írásba foglalás nélkül - mindenkit kötelez A szokásjog kettõs arca: - törvénymagyarázó: a törvény kétértelmûsége esetén - törvényrontó: amikor a gyakorlatban egy törvény alkalmazását megakadályozza. (67-68.old) 16. A római törvényalkotó szervek 16.1 Régi jog: a római állam kezdetén a törzsek katonai vezetõje gyakorolta a hatalmat Parancsa mindenkire kötelezõ volt.

16.2 Királykor: a király a legfõbb vezetõ Õ a legfõbb törvényalkotó 16.3 Korai köztársaság kora: A hatalom hármas megosztása: - elõterjesztés: magistratus (consul, praetor, esetleg dictator, tribunus plebis) - megszavazás: comitia curiata, elsõsorban a comitia centuriata, comitia tributa, concilium plebis, kizárólag a plebs népgyûlése, határozatai a plebiscitumok (Kr.e287-tõl nem, csak a plebejusokra) - jóváhagyás: senatus 16.4 Késõi köztársaság kora: - elõterjesztés: magisztrátus (consul, praetor, esetleg dictator, tribunus plebis). - megszavazás: csak a comitia centuriata és a comitia tributa marad meg - jóváhagyás: senatus 16.5 Principatus kora: látszólagosan (formailag) a senatus, gyakorlatilag a princeps (császár) 16.6 Abszolut császárság kora (dominatus): a császár 17. A “lex” szó jelentései A lex létrejötte A lex publica részei , a lex osztályozása a szankció szempontjából 17.1 A lex szó jelentései: - törvény -

a császári rendeletek (bár formailag nem azok) - szerzõdéskötésnél az egyik fél kikötése 17.2 A lex létrejötte: Köztársasági kor: a lex a népgyûlések szigorúan elõírt módon megszövegezett, megszavazott, és szabályszerûen kihirdetett határozatai. - lex lata, vagy rogata: a senatus által elfogadott lex. A lex lata, vagy rogata három része: - praescipto (a törvény fejirata): tartalmazta a javaslattevõ magisztrátus nevét, a törvény meghozatalának helyét és idejét és az elõször szavazó tribus nevét - rogatio (a törvény rendelkezõ része): törvényi parancsot, elõírást, tiltást tartalmazott - sanctio: a törvény megszegõivel szemben kilátásba helyezett joghátrányokat tartalamazta. -10- - lex data: a népgyûlés által valamely hadvezért felhatalmazó törvény egy-egy tartományi rendtartás kiadására. Principatus, majd császárkor: a köztársasági kor végétõl a lex két értelemben nyer alkalmazást: - lexnek

nevezik a császári rendeleteket, bár formailag nem azok - szerzõdéskötésnél az egyik fél kikötését (lex contracta). 17.4 A lex osztályozása a sanctio szempontjából: - lex perfecta: bizonyos magatartást tilosnak (kikényszerített), érvénytelennek nyilvánított, s ennek következménye rendszerint az eredeti állapot visszaállítása volt. - lex minus quam perfecta: csak büntetést írt elõ, de a jogsértõ cselekmény érvényes. - lex imperfecta: a tilos magatartáshoz nem fûzött semmilyen jogkövetkezményt. 18. A XII táblás törvények keletkezése és tartalma A plebs (C.Terentilius Arsa néptribunus) kiharcolja a szokásjog írásba foglalását A jogszabályok ismerete, ui. a patríciusi osztályból kikerülõ papi jogtudósok (pontifexek) kollégiumának titkos tudománya volt. A comitia a köztársasági alkotmány felfüggesztésével tizes bizottságot választott (decimviratus), akik Kr.e 451-re elkészítettek 10 táblát A második decimviratus

(kiket a nép elzavart), elkészített két táblát. Így XII táblás törvény Csak töredékek maradtak meg belõle, de latin és görög munkákból jól rekonstruálható volt. A performákat azonban (legis actio) nem foglalták írásba, s az továbbra is a pontifexek titkos tudománya maradt. Csak Kre 300-ban publikálták ezt is (Ius Flavianum) Tartalma: magánjogi (család-, és vagyonjogi), eljárásjogi, anyagi büntetõjogi, valamint akotmányjogi és vallási természetû szabályok. A XII táblás törvény lett a kizárólagos alapja a római jogfejlõdésnek. A joghézagokat a pontifexek az interpretatio és az analógia eszközeivel hidalták át, melyek a jogfejlõdést is elõsegítették. 19. Milyen - a római jog szempontjából jelentõs - lexeket ismer? 1. Kre 445 Lex Canuleia: a conubium (törvényes házasságkötés) kiterjesztése a plebsre 2. Kre 367 Leges Liciniae Sextiae: a praetori és az aedilis tisztség felállítása 3. Kre 326 Lex Poetelia Papiria:

az adósrabszolgaság eltörlése 4. Kre 287 Lex Hortensia: a plebiscitumok kötelezõ erejének kiterjesztése a patríciusokra 5. Kre 286 Lex Aquilia: törvény a károkozásról 6. Kre 204 Lex Cincia: törvény az ajándékozások korlátozására 7. Kre 200 körül Lex Plaetoria: a 25 évnél fiatalabb serdültek szerzõdéseirõl 8. Kre 150 körül Lex Aebutia (formuláris eljárás): a praetor peregrinus perrendjének civiljogi erõvel való felruházása 9. Kre 111 Sp Thorius lex agrariá-ja: a közföldek magántulajdonba adásáról 10. Kre 90 Lex Iulia: Itália minden szabad lakosát római polgárrá tette 11. Kre 81: Sulla alkotmányreformja Új büntetõtörvények Intézményesen biztosította a fõmagistratusok, mint promagistratusok valamelyik provincia kormányzatát átvegyék. 12. Kre 67 Lex Cornelia: a praetorok kötve vannak az általuk kibocsátott edictumhoz 13. Kru 9 körül lex Iulia és lex Papia Poppaea: Augustus családjogi törvényei 14. Kru 129 körül:

Salvinus Julianus megszerkeszti az Edictum Perpeetumot 15. Kru 212: Constitutio Antoniana: a polgárjog kiterjesztése a birodalom szabad lakosaira 16. Kru 426: lex citationis: II Theodosius és III Valentinianus idézési törvénye (Táblázat hátul) -11- 20. A praetor és edictuma Az edictumoknak ez a fajtája, mint jogforrás, különös szerepre tett szert. A praetor civiljogi értelemben jogszabályt nem alkothatott (praetor ius facere non potest), csupán azt jelenthette ki: - bizonyos igényre nézve “keresetet adok” (iudicium dabo) - bizonyos magatartást “jóváhagyni nem fogok” (ratum non habebo) - vkit vminek a “birtokába beutalok” (in possessionem esse iubeo) - “a felek megegyezését védelemben fogom részesíteni” (pacta conventa servabo) A civiljogi nehézségeket a praetori edictum (Kr.e367 és Kre150 között) csak a peren kívüli jogsegély formáiban tudta orvosolni. Kre150-ben a lex Aebutia a praetori peregrinus által kialakított

perrendet civiljogi erõre emelte, így alakult ki a praetori perrend (formuláris eljárás). Ezzel lehetõvé vált, hogy olyan igények is peresíthetõk legyenek, melyek a civiljog szabályai szerint nem, vagy csak nehezen voltak peresíthetõk. A praetor civiljogi értelemben jogszabályt nem alkothatott, csak hivatali hatalmára alapozva jelenthette ki edictumában pl.: A lex Cornelia (Kr.e67) kimondta, hogy a praetorok kötve vannak edictumaikhoz, mely formailag jogforrássá tette az edictumot. 21. Az “edictum perpetuum” A praetorok természetesen nem bocsátottak ki minden alkalommal tartalmilag új szövegû edictumot. A hivatali elõd által kibocsátott edictumnak azt a részét, amely a gyakorlatban bevált hivatalba léptükkor megtartották egész hivatali évükre szóló érvénnyel (edictum perpetuum), s legfeljebb 1-2 új programponttal egészítették azt ki (edictum novum). Volt lehetõség az évközbeni kiegészítésre (edictum repentium). Lassan kialakult

egy bizonyos állandó anyaga, amelyet a praetor az elõdjétõl átvett (edictum tralatitium). A praetori edictum jogforrási jellege formailag igen labilis volt. A lex Cornelia (Kre67) kimondta, hogy a praetorok kötve vannak edictumaikhoz, mely formailag jogforrássá tette az edictumot. A praetori - több, mint 300 éves - edictumanyag teljesen rendezetlen, használhatatlan volt, ezért Hadrianus megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az edictumanyag rendezésével. A császár egy senatus consultummal ezt a - szintén - Edictum Perpetuumnak nevezett törvénymûvet Kr.u129-ben megváltoztathatatlannak nyilvánította, s a helytartók és praetorok ezt a szöveget voltak kötelesek változatlanul közzétenni. Ezzel a császári hatalom pontot tett a praetori jog fejlõdésére. (72-73.old) 22. A senatus consultum, mint jogforás, a tanult senatus consultumok A senatus - nagy tekintélye ellenére - sem volt a köztársaság idején formailag jogszabályalkotó szerv, legfeljebb

tanácsát közölte valamely magistratussal, aki a kívánt jogszabály megteremtésére a szükséges lépést megtette. Az a tény azonban, hogy a senatus a magistratust - hivatali idejének lejárta után - felelõsségre vonhatta, a senatus consultumnak hatalmas súlyt biztosított. A császárkorban a senatus consultum mind nagyobb jelentõségre tesz szert, hiszen mögötte a princeps akarata húzódott meg. A II sz-ban már Gaius kimondja azt, hogy a senatus consultum törvényerõvel rendelkezik. A senatus consultum - éppúgy, mint a törvény - általában kezdeményezõjének nevét viselte. A princeps, mint a senatus “elnöke” ún oratio principis formájában tehetett javaslatot a senatusnak, s ennek törvényerejét alakilag a senatus consultum forma biztosította. Senatus consultumok - Hadrianus császár 130 körül megbízta Salvius Iulianus jogtudóst az edictumanyag rendezésével. Az elkészült -12- munkát Edictum Perpetuum néven egy senatus

consultummal halhatatlannak nyilvánította, s a praetorok és helytartók mostmár ezt a szöveget voltak kötelesek változatlanul közzétenni. (142p) - SC Claudianum (SZ336): büntetésbõl rabszolgává lehet az a szabad nõ, aki más tulajdonjogát megsértve idegen rabszolgával kezdett nemi viszonyt, s azt a rabszolga urának tiltakozására sem hagyta abba. - SC Silanianum (SZ341): kimondta, hogy ha a rabszolgatartó gyilkosságnak esik áldozatul, s vele egy fedél alatt lakó, vagy kíséretében levõ rabszolgák ölessenek meg, hacsak urukat saját életük veszélyeztetésével nem próbálták megvédeni. - SC Macedonianum (SZ414+K1222): kimondta, hogy a filius familias részére folyósított pénzkölcsön az apa halála után sem volt peresíthetõ. - SC Vellenianum (SZ447): a nõ kezességet sem vállalhatott. - SC Tertullianum (Ö824+904): Hadrianus uralkodása alatt kimondta, hogy a 3 gyermekes ingenua, ill. a 4 gyermekes libertina anya gyermekei után civiljogi

örökös lesz, akit az öröklésben csak az elhalt gyermek lemenõi, apja és apai ágról való testvérei elõznek meg az öröklésben. - SC Orphitianum (Ö825): kimondta, hogy az anya után gyermekeit mindenkit megelõzõen civiljogi öröklés illeti meg. - SC Libonianum (Ö849): a visszaélések elkerülése végett a végrendelet írójának tett juttatás csak e résznek az örökhagyó általi aláírásával lesz hatályossá. - SC Iuventianum (Ö880): részletesen szabályozta a pervesztes alperes kötelezettségét a hagyatéki vagyon kiadása tekintetében. - SC Neronianum (Ö895): minden, a rendelési alakszerûségek hibája miatt érvénytelen legatum, mint kötelmi hagyomány (legatum per damnationem) érvényes. - SC Trebellianum (Ö904): feleslegessé tette a kölcsönös stipulatiokat, amennyiben elrendelte, hogy a hagyaték, mint hitbizomány kiadását követõen a hitelezõk részére a hitbizományos ellen utilis actiok biztosíttassanak, másrészt kimondotta

azt, hogy a hagyatéki követelések érvényesítésére szolgáló keresetek a hitbizományost illessék. Ezzel a hitbizományos az örökös helyzetébe került, azaz heredis loco jutott, s amennyiben a hitbizomány az egész hagyatékra vonatkozott, úgy az örökösnek csupán a heres elnevezés maradt meg. - SC Pegasianum (Ö905): a lex Falcidia szabályát a hitbizományra is kiterjesztette. Ezzel lehetõvé vált, hogy az örökös a hagyaték negyedét megtartsa (quarta Pegasiana), amennyiben az örökhagyó még ennyit sem juttatott a részére. Ha az örökös ilyen lehetõség mellett sem volt hajlandó a hagyatékot elfogadni, a hitbizomány biztosítása -13- érdekében a senatusi határozat megadta a lehetõséget arra, hogy a praetor kényszerítse az örököst a hagyaték elfogadására. 23. A pontifikális interpretáció eredményei A XII táblás törvény elkészülte és publikálása után a pontifexek kollégiuma még jelentõsebbé vált. A fejlõdõ

életviszonyok folytán kialakuló új jogkérdéseket a XII táblás törvény meglévõ szerzõdési formáinak, szabályainak analóg alkalmazásával oldották meg a pontifexek. Ez volt az ún. pontifikális interpretáció A pontifexek jogtudományának kora a Kr.eIII sz-ban befejezõdik, amikor Flavius közzéteszi a kereseti formulákat, s azok nyilvánossá lesznek (ius Flavianum, feltehetõen Appius Claudius Caesas mûve). (74.old) 24. A római jogtudomány korszakai, képviselõi, a jogtudósok munkássága Régi jog kora: pontifexek Preklasszikus jog kora: az idõszak végéig fokozatos távolodás a pontifexektõl - elsõ nagyobb személyisége: Appius Claudius Caesus. A Flavius által közzétett kereseti formulák valószínûleg az õ munkája. Õ már nem volt tagja a pontifexek kollégiumának E kor jogtudománya inkább a jogi vélemények nyilvános osztogatásában állott, szóbeli jellegû volt és szájhagyomány útján terjedt. - az “irodalmi” jogtudomány

az elsõ pun háborút követõ gazdasági fellendülést követõen indul meg - Sextus Aellius: hármas könyve a Tripertita, amely tartalmazza a XII táblás törvényt, az ehhez kapcsolódó interpretációkat és a performákat. Tõle származik az ius Aellianum, mely az ius Flavianum korszerûsítése - Idõsebb és ifjabb Cato: a pontifexekhez fordulnak vissza. Ellenzik a görög filozófia behatását - Manilius, Brutus, Scaevola: van, aki szerint õk hárman teremtik meg a római jogtudományt. Görög hatás. Scaevola: jogtudományi rendszer és iskolateremtés. Õ a legrégebbi, aki bekerül a iustinianusi kodifikációba - Scaevola tanítványa Servius: változatos irodalmi formák: kommentár, monográfia, levél. Mesterének nagyobb hatása van az utókorra. Gallius - Cicero: római jogfilozófia és jogintézmények. Klasszikus jog kora: a preklasszikus kor jogászai fektették le az árucserejog alapjait. A principatussal kezdõdõ klasszikus korra a jogintézmények

továbbfejlesztése maradt. Augustus kezdeményezi a ius respondendi-t (tanácsadási jog). Továbbfejlõdik Tiberiusnál Hadrianusnál pedig e jogtudósok véleménye formailag is jogforrássá vált. Kezdetben két iskola: - schola Sabiana - civil jog - schola Proculiana - római magánjog Hadrianus uralkodásától a “remekjog fénykoráról” beszélnek. A legnagyobbak: Gaius, Papinianus, Paulus, Ulpianus, Modestinus. (74-79.old) 25. A posztklasszikus jogfejlõdés Az “idézési törvény” -14- 25.1 A posztklasszikus jogfejlõdés: a posztklasszikus jogtudományt a vulgárjogi gondolkodásmód, a névtelen jogtudósok módosító és továbbképzõ tevékenysége, a klasszikus mûvek kivonatolása jellemzi. Jellemzi még a görög és kismértékben a keresztény hatás Róma, mint városközpontú állam helyébe Diocletianustól hellenisztikus birodalom lép, mely Constantinustól kezdve kereszténnyé válik. A iustinianusi Digesta e korból csak két tudós nevét

õrizte meg: Arcadius Charisius és Hermogenianus. 25.2 Az idézési törvény (lex citationis) II. Theodosius kelet- és III Valentinianus nyugatrómai császárok kötelezõ erõvel ruházták fel egy közösen kiadott rendeletben, az ún. idézési törvényben (lex citationis) 426-ban Gaius, Papinianus, Ulpianus, Paulus és Modestinus összes mûveit, valamint azoknak a korábbi jogtudósoknak a munkáit, amelyekre ez az öt tudós hivatkozik. Ha a vélemények nem egyeznek, a jogtudósoknak az iratokból kitûnõ többségi véleménye az irányadó. Ha az eltérõ vélemények aránya egyenlõ, úgy az a nézet alkalmazandó, amelyhez Papinianus csatlakozik. Ha õ e kérdésben nem nyilvánít véleményt, a bíró szabadon választhat a véleménycsoportok között. (78-80.old) 26. A császári rendeletek elnevezése, fajtái A császári rendeletek kezdetben még nem törvények (lex), mert kezdetben még megõrizték az alkotmányosság látszatát, így formailag

vindikáltál maguknak a törvényhozói jogot. A császári rendeletek összefoglaló nevükön constitutio generalis. Aszerint, hogy általános, vagy egyedi esetekre szólnak: constitutio generalis, vagy specialis. A császárság két korszakának megfelelõen: 1. A princeps által kibocsátott rendeletek - edictum (rendelet): a magistratusok mintájára bocsátja ki, mint “a köztársaság elsõ tisztviselõje”. Az uralkodás idejéig érvényes. - mandatum (utasítás): a császárnak, mint a hivatalnoki kar fejének közigazgatási ügyekben kiadott rendelete - rescriptum (leirat): a császár, mint a birodalom jogszolgáltatásának feje a hozzá intézett vitás jogi kérdésekben döntött e formában - decretum (határozat): a császár a hozzá intézett fellebezésekrõl döntött e formában. 2. Az abszolut uralkodó által kibocsátott rendeletek: az elõzõ kor rendeleti formái az abszolut császárság korában is fennmaradtak. (79.old) 27. A Iustinianus elõtti

jogkönyvek (gyûjtemények, kodifikációk) 27.1 XII táblás törvény (Kre 451-450) 27.2 Ius Flavianum: Flavius közzéteszi a keresetformulákat (Kre300 körül) 27.3 Edictum Perpetuum: Hadrianus császár megbízására Salvius Iulianus rendszerbe szerkesztette az eddig kiadott edictumokat (Kr.u129) 27.4 Codex Gregorianus: Gregorianus jogász 291-ben összegyûjti a Hadrianus-tól Diocletianusig kiadott constitutiókat. 27.5 Codex Hermogenianus: Hermogenianus jogász összegyûjti a Diocletianustól 365-ig kiadott rendeleteket. -15- 27.6 Codex Theodosianus: rendeletek Constantinustól IITheodosianusig IITheodosianus 438ban kiadott rendelete alapján 27.7 Codex, Digesta, Codex Iustinianus repetitae praelectionis: Iustinianus 28. Iustinianus kodifikációja Iustinianus (527-565). Cél: az egységes Római Birodalom feltámasztása Eszköz egyrészt katonai, másrészt a birodalom mindkét felére érvényes jogkönyvadás. A kodifikáció négy szakasza: Codex Iustinianus:

528-ban a császár tíztagú bizottságot bízott meg, melynek feladata a Codex Gregorianus, Codex Hermogenianus, Codex Theodosianus, valamint az utóbbi megjelent rendeletek anyagából egységes törvénykönyv szerkesztése. A császár a Codex Iustinianus létrejöttével megtiltotta a korábbiakra való hivatkozást. E törvénykönyv nem maradt ránk Digesta: 530-ban a császár Tribonianus vezetéséve megbíz egy bizottságot, hogy a korábbi jelentõs jogtudósok munkáiból készítsen egységes törvénykönyvet. 39 jogtudós munkáját használták fel Az anyag egyharmada Ulpianustól, egyhatoda Paulustól, egynyolcada Papinianustól származott. A császári rendelet felhívta a kodifikációt végzõ jogászokat (komplikátorok), hogy kerüljék az ismétléseket, ellentmondásokat. Interpolatióra, azaz módosításra, változtatásra is fel voltak hatalmazva. A Digesta 7 részbõl ettõl függetlenül 50 könyvbõl, azon belül címekbõl, azon belül töredékekbõl,

s azon belül esetleg paragrafusokból áll. Institutiones seu Elementa: 536-ban bízott meg egy császár három jogtudóst egy tankönyv elkészítésére. Ez fõként Gaius munkáján alapult Codex Iustinianus repetiae praelectionis: Hadrianustól kezdve a császári rendeletek idõrendi felsorolása. A törvények elkészülte után megjelent görög nyelvû constitutiókat (rendeleteket) a császár már nem szerkesztette egybe. Magánosok gyûjtötték egybe, neve: Novellae Corpus Iuris Civilis: az Institutiók, Digesta és a Codex egységesen elõször 1583-ban jelentek meg. A késõbbi kiadások a Novellákat is tartalmazzák. Jelentõsége: a maga és a késõbbi korok számára összefoglalta a római jogtudomány fejlõdésének ezer év alatt született eredményeit. Bírósági használat: túl fejlett a termelési viszonyokhoz képest. (80-83.old) 29. Leges Romanae Barbarorum Jelentõségük Vulgárjogi kivonatok a Nyugat-Római Birodalom bukása után keletkezett

germán királyságokban. E törvénykönyveket e barbár királyságokban az ún. személyiségi elv (midenki saját nemzetiségének megfelelõen bírálandó el) érvényesítésével elsõsorban a volt római polgárokra és ivadékaikra nézve léptették életbe, s összefoglaló néven Leges Romanae Barbarorumnak nevezték. - Lex Romanae Visigothorum (nyugati gótok a jelenlegi Franciaország délnyugati részén és Spanyolországban). - Lex Romanae Burgundionum (a jelenlegi Franciaország délkeleti részén) - Edictum Theodorici (Nagy Theodor keleti gót király parancsára a mai Itália területén). Jelentõségük: a római jog továbbélése. (85.old) 30. A római jog sorsa Európában, Iustinianus után, a recepcióig A iustinianus-i jog három formában él tovább. -16- Folytatólagos továbbélés: a Bizánci Birodalomban a Balkánon folytatólagos továbbélés és vulgarizálódás. Bizánc: a VIII.sz-tól kivonatos törvénykönyvek: - Eclogae ton nomon

(törvényszemelvények), Izauri III. Leó császár (VIIIsz), görög nyelvû - Procherion (kézikönyv, I. Basilius Macedo császár (IXsz), görög nyelvû - Basilika (császári törvények), Bölcs Leó (866-911), 60 könyvbõl áll. A Digesta, a Codex, az Institutiók és a Novellák görög nyelvû feldolgozásai. A további egyszerûsödõ árucsereviszonyoknak már ezek is magasak voltak, a Basilikából készült kivonatok nyertek alkalmazást. Szaloniki: a város bírájának 1345-ben készült kivonata a Basilikából. 6 könyvbõl áll (Hexabiblos), 1946-ig volt érvényben. Oroszország, Bulgária, Szerbia, román fejedelemségek: ortodox egyházi közvetítés. Újjáéledés: Itáliában a keleti gót birodalom bukása után a bizánci hadi sikerektõl függött a iustinianus-i jog érvényesülése. A XIsz-ban Észak-Itáliában azonban fellendül az ipar és a kereskedelem és újjáéled a római jog. A folyamat a bolgnai egyetemen indul A bolognai jogi iskolát

glosszátor-iskolának, professzorait glosszátoroknak nevezzük. Legkiemelkedõbb glosszátorok a négy doktor: Martinus, Jacobus, Bulgarus és Hugo. Munkásságuk mégsem volt olyan nagy hatással a bírói gyakorlatra, mint az ún. kommentátorok tevékenysége, akik a glosszátorok széljegyzeteit látták el terjedelmes magyarázatokkal. Gyakorlati jelentõségük abban mutatkozott meg, hogy a glosszált római jogot sokkal közelebb hozták, mint a glosszátorok. Legjelentõsebb képviselõjük Bartolus és Baldus. Recepció: a recipere szóból: átvételt jelent. Olyan országokról van itt szó, amelyek addig nem alkalmazták, azonban változtatás nélkül átvették a római jogot. Ez történhetett egyszeri jogi aktussal, vagy folyamatos beszivárgás útján . (86-89.old) 31. A római jog recepciója és sorsa Európában a recepció után 32. Az egyházi jog, mint a római jog hordozója 33. A római jog hazánkban A mohácsi vész elõtt - magyarok tanultak a bologani

egyetemen - 1367-tõl magyar egyetem is létezik Pécsett, ahol oktatták a római jogot - Uzsai János és Tapolczai Bertalan XV.sz-i formulagyûjteménye római jogi hatást tükröz - Werbõczi Hármaskönyve öt vonatkozásban mutat római jogi hatást: - rendszere - általános fogalmak - általános római jogi elvek - római jogi terminológia - néhány családi- és öröklési jogi intézmény A mohácsi vésztõl 1848-ig - Pápóczi Imre pozsonyi kanonok: „Pozsonyi formuláskönyv” - Honterus János, Baranyai-Decsi János, Zsámboki János: a Corpus Iuris részleges recepciója - Frank Ignác (19.sz): munkásságában a német pandektisztika Savigny-féle irányzatának behatása 1848 után -17- - Szászy-Schwarz Gusztáv: munkásságán keresztül a német pandektisztika Jhering-féle irányzatának behatása - a BGB (Bürgerliches Gesetzbuch) hatása. A római jog oktatása hazánkban - 1667: a nagyszombati egyetem jogi karának a felállítása -

institutio-tanfolyam - pandekta-tanfolyam - az I. világháború után az oktatás tárgyát már csak a római jog institutioi képezik - Marton Géza: a római jog dogmatikája - Személyi Kálmán: interpolációkritika - Sztehlo Zoltán: jogi papyrologia - Schwarz Bertalan: freiburgi, majd isztambuli professzorként mûködött. - a római jog professzorai: Kiss Albert, Óriás Nándor, Pázmány Zoltán, Szentmiklósi Márton,, Sztehlo Zoltán. -18- PERJOG 34. A római magánjog rendszere A római polgár - a teljes jogú, önjogú római polgár (aki nem állt apai hatalom alatt) - alanya a közéletnek és személyisége teljes. Vagyona, családtagjai csak rajta keresztül érinthetõk a jog és a hatalom eszközeivel. A ház, a domus szent és sérthetetlen Határait nem lépheti át az államhatlom és a közjog. Miben nyilvánult ez meg: - magánfél feletti iurisdictio kizárólag a felek hozzájárulásával volt lehetséges - tehát nem volt polgári per a peres

felek hozzájárulása nélkül - a magistratus nem lehet bíró és nem is nevezhet ki bírót a magánfelek részére, ha azok nem akarják - a római polgár házából nem idézhetõ törvény elé - házában lévõket nem lehet lefoglalni, zálogolni, onnan kiemelni, idézni - a XII Táblás Törvény azzal a tanúval szemben, aki nem tett eleget az idézésnek és nem jelent meg a törvényszék elõtt, aki emiatt a perét elvesztette, csak azt tett lehetõvé, hogy odamenjen a tanú háza elé és elkiabálja a történteket. (Zlinszky 82-83.old) (229-230) 35. A jogérvényesítés módjai Az államban kétféle önhatalom van: - tilos önhatalom: itt a szerep a bíróságoké - jogos önhatalom: önvédelem, önsegély 35.1 Az önhatalmú jogi érvényesítés: módja a magánharc, fõként a nemzetségi társadalmaknál, de itt is elõtérbe kerül a bosszú visszaszorítása a kompozícióval. Az önhatalom törvényi úton való visszaszorítása elõször a XII Táblás

Törvényben jelentkezik, amely pl. nem büntette azt, aki az éjjeli tolvajt, vagy a fegyverrel rendelkezõ tolvajt megölteAz erõszakos jogérvényesírés általános tilalmát a lex Iulia de vi privata mondja ki (Caesar v. Augustus rendelete), majd Iustinianus is tiltja az önhatalmú jogérvényesítést. 35.2 Peres jogérvényesítés: Az állam által visszaszorított önhatalom szerepét a bírósági eljárás foglalja el, ami az esetek nagy részében a pert jelenti. A per olyan kontradiktórikus eljárás, melynél a bíró az egyik fél keresetére lefolytatott eljárás után a jogvitát eldöntve az alperest marasztalja, vagy a felperest keresetével elutasítja. -19- A bírósági eljárásra - azaz a peres és nem peres eljárásra vonatkozó szabályokat - ma egy külön jogágazat az eljárási jog (perjog) foglalja össze. Rómában a bírósági eljárás szabályai sohasem váltak el a magánjogtól. (99-101.old) 36. A római kereset fogalma és különbözõ

megjelölései (latin nevei) A kereset nem más, mint jog arra, hogy ami minket megillet, azt perrel érvényesíthessük. A római jogászok nem ismerték az alanyi jog (ez a glosszátoroktól származik) és a kereset különálló fogalmát. Nem úgy gondolkodtak, hogy “valamire jogom van”, hanem úgy, hogy “a praetor keresetet ad valamire”. A modern magánjog anyagi jogszabályok rendszere, a római magánjog keresetrendszer, tehát eljárási szabályok rendszere, amelyek azonban az anyagi jogszabályokat is magukban foglalták. Tehát a kereset léte, vagy nem léte döntötte el,. hogy valakinek van joga, vagy nincs Elnevezése általában actio. Bizonyos alanyi jogok érvényesítésére más elnevezések is szerepelnek. - vindicatio: tulajdonjog érvényesítésére - petitio: hagyaték iránti kereset - condictio: kölcsönösszeg visszaperlésére - querela: kötelesrésztõl végrendeletileg megfosztott visszaperlése A császári perben az actio elnevezés

háttérbe szorul. - interdictum: birtokkeresetek - persecutio: egyéb más keresetek (101-102.old) 37. Az elévülés és a jogvesztõ határidõ 37.1 Az elévülés fogalma: a kereseti jognak idõ múlása miatti elenyészése Indoka: egyes bizonyítékok hosszú idõ után már elenyésznek. - régi jogosulatlanságok perlése egy idõ után már igazságtalanságot eredményez - hanyagsága miatt meg sem érdemli. 37.2 Jogvesztõ határidõ: A civiljog keresetei a klasszikus jogban ún. örökös keresetek (actiones perpetuae) A praetori jog keresetei actiones temporales. Pl: büntetõkeresetek, vagy birtokkeresetek Az elévülés intézményét II.Theodosius császár rendeli el 424-ben, s az actiones perpetuae ez idõtõl kezdve 30 év. Az elévülést a bíró a perben csak az alperes kifogására vehette figyelembe, hivatalból nem. - Félbeszakad (interrumptiur) az elévülés: a jogfenntartó keresetindításával (Iustinianusnál perbe idézéssel), ill. a kötelezett

jogelismerõ magatartásával (pl:nyilatkozat, kamatfizetés) A félbeszakító ténytõl az elévülés újrakezdõdik. - Nyugszik (dormit) az elévülés: amikor a kereset indításának lehetõsége kizárt (pl.: serdületlen jogosult). - A halál is lehetett a keresetjogot megszüntetõ tény az erkölcsi elégtételt célzó kereseteknél (actio vindictam spirans), valamint büntetõkeresetnél (actiones poenales). Általában azonban az elhalt keresetjoga az örökösre átszállt. (102-104.old) 38. A vélelem és fictio (példákkal) -20- A bizonyítás a perben arra hárult, aki valamit állított. A bíró ítéletét a bizonyítékok bírói mérlegelése alapján hozta meg. Ha a bíró az ítéletét nem közvetlenül bizonyított, valótlan, vagy képzelt tényállásra alapozta, akkor vélelemrõl vagy fictioról beszélünk. 38.1 Vélelem: amennyiben a jogszabály elõírja, hogy a bíró ítéletét nem közvetlenül bizonyított, hanem csak valószínû

tényállásra alapítsa. Pl: házasságban született gyermek apja az anya férje - egyszerû, vagy megdönthetõ vélelem (praesumptio iuris): pl: a férj apasága - megdönthetetlen vélelem (presumptio iuris et de iurem): pl. a gyermek fogamzási ideje a születéstõl visszaszámított 182-tõl 300. napig 38.2 Fictio: a bíró ítéletét valótlan, képzelt tényállásra alapozza Pl: méhmagzatot élõ személynek kell tekinteni. Vagy: fogságban történt elhalálozás esetén úgy tekintették, mintha fogságbaeséskor halt volna meg az illetõ. Ellenbizonyítás kizárt (104-105.old) 39. A római bíráskodás Rómában a törvényhozói és bírói hatalom nem különült úgy el, mint a modern államokban. A bírósági hatáskörök sem voltak olyan pontosan meghatározva, mint a modern jogrendszerekben. A modern értelemben vett büntetõ- és bírói hatáskör sok vonatkozásban összefonódott Rómában. A praetorok Róma, városközpontú állam fõmagistratusai

voltak, míg magában a Római Birodalomban bíróságok egész hálózata mûködött. Minden összefonódottság ellenére is megkülönböztetjük a polgári és a bünetõbíráskodást. A magánjogi peres eljárás fejlõdésében Rómában 3 perrend váltja egymást idõlegesen, párhuzamosan is érvényesülve: a civiljogi, a praetori és a császári perrend. Ennek megfelelõen alakul a bíráskodás is. Civiljogi perrend - a peres eljárás kettéosztott: elsõ fele az imperiummal rendelkezõ magistratus elõtt, második fele az esetenként kijelölt esküdtbíró elõtt folyt le - a jogszolgáltató magistratus: eredetileg a rex volt, ezután a consulok, késõbb a praetor - a iurisdictio lehetett: peres (iurisdictio contentiosa) és perenkívüli (iurisdictio voluntaria) - a iurisdictio contentiosat a praetor gyakorolta, a consulok legfeljebb a iurisdictio voluntariat - esküdtbírák három kategóriája: iudex, arbiter, recuperatorok - iudex és arbiter: a közönséges

civiljogi perben a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte - arbiter: amikor bizonyos szakértõi funkciót is el kellett látni (pl. közös vagyon felosztása) - iudex mindig egyesbíró volt - arbiterként esetleg három esküdt is eljárhatott - recuperatorok: hármas vagy ötös tanácsban eljáró esküdtbírák, olyan perekben jártak el államközi szerzõdés alapján, amelyek tárgya Rómával szerzõdéses viszonyban levõ állam, vagy polgárai által Róma állam vagy polgárainak okozott vagyoni vagy személyi jellegû károk elbírálása volt - speciális magánjogi bíróságok (a köztársaság korában): - százszemélyes bíróság (iudicium centumvirale) hagyatéki perekben - tízszemélyes bíróság (decemviri litibus iudiciandis) szabadságperekben (A két bíróság a császárkor elején összeolvadt, a II.sz-ban eltûnt) Praetori perrend - iurisdictio: -21- - praetor urbanus, a polgárok pereiben - praetor peregrinus, polgárok és

peregrinusok pereiben - aedilis curilis (imperiummal nem rendelkezett), a rabszolgák és az igásbarmok kellékszavatossági pereiben - magistratusok illetékessége - akinek joghatósági területén az alperes lakik (forum domicilii) - ahol a vitás szerzõdést kötötték (forum contractus) - ahol a bûncselekményt elkövették (forum delicti) - esküdtbírók itt is a iudex, az arbiter és a recuperatorok (Civiljogi perekben járhatott el a tíz- és százszemélyes bíróság. Magánjogi ügyeket intézõ bírósági szervezetet tehát még a praetori perrend sem ismer.) Császári perrend: császári perrend építi ki elõször a magánjogi perekben eljáró bírósági szervezetét. Bíró: - császári hivatalnok - provinciákban a helytartó által kinevezett tisztségviselõ (iudex datus) - esküdtbírórendszer megszûnt - fellebbezés a császárhoz: rendszerint helyette a praefectus praetorio döntötte el a pert - speciális bírói fórum: a császár, rescriptumos

eljárásban - Constantinus óta a püspöki választott bíróság is döntött világi perekben (106-107.old) 40. A legis actios eljárás Az õsi római perrend a legis actios perrend volt, ahol pontosan elõírt módon a felek a iurisdictiót gyakorló magisztrátustól (rex, consul, praetor) a vita eldöntésére irányuló eljárás megindítását kérték. A legis actios eljárás fajai: - legis actio sacramento (eskü, fogadás) - legis actio per iudicis seu arbitri postulationem (bíró-kérés) - legis actio per condictionem (követelés) - legis actio per manus iniectionem (kézrátétel) - legis actio per pignoris capionem (zálogolás) Legis actio sacramento: Ez volt az általános performa. Lényege a vitában álló felek ünnepélyes fogadása volt arra nézve, kinek van igaza. Az eljárás két részre oszlott: 1. In iure eljárás: 1. A dolog kiadása iránti sacramentumos pernél (legis actio sacramento in rem) - idézés (in ius vocatio): a felperes köteles

elõállítani az alperest akár erõszakkal is. Ezzel azonosították a feleket. - a pertárgyat a magisztrátus elé vitték: felperes (vindicatio) alperes (contravindicatio). - ha alperes nem mondott ellent, akkor confessus, ha nem védekezett, akkor indefensus. Az eljárás e stádiumában befejezõdött. Praetor a dolgot felperesnek ítélte a vindikált dolgot (addictio). - ha alperes ellentmondott, fogadásra hívta a felperest (sacramentum), ezt követte a fogadási összeg letétele, majd a bíróválasztás. Az eljárás e szakasza litis contestatioval zárult Felek a jelenlevõket volt. -22tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerû 2. Követelésre irányuló kötelmi sacramentumos per (legis actio sacramento in personam) a vindicatio elmaradt, csak felperes állítottta, hogy alperes tartozik neki, utána felek felhívása a kölcsönös sacramentumra. 2. Apud iudicem eljárás: Az esküdtbíró elõtt,

alakszerûtlenül folyt le. A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. Legis Actio per iudicis seu arbitri postulationem Esetében a felperes megjelölte a praetor elõtt követelése jogalapját, s felhívta ellenfelét követelése teljesítésére. Az alperes tagadása esetén a felperes esküdtbíró kinevezését kérteA fogadási összeget itt már mellõzték. Ha szakértõi becslésre volt szükség, akkor arbiter járt el esküdtbíróként Ezt a performát alkalmazták stipulációs (kérdés-felelet formájába foglalt lekötelezés) követelésnél, örököstársi viszony megszüntetésére irányuló követelésnél, valamint feltehetõleg a Rómában élõ latinusok pereinél. Legis actio per condictionem A legis actio per condictionem performát a határozott pénzösszegre menõ

perekben a lex Silia, határozott dologra irányuló perekben a lex Calpurnia hozta be a Kr.e5sz második felében A felek - a bírósági eljáráson kívül - együttesen kijelentették (condicere) hogy 30 nap múlva a praetor elõtt bíróválasztás céljából meg fognak jelenni. Ez a performa a sacramentumos perektõl abban különbözött, hogy a fogadás és a fogadási összeg elmaradt. A legis actio per iudicis seu arbitri postulationem-tõl pedig abban, hogy felperes nem volt köteles megadni követelése jogalapját, csupán azt , X tartozik neki valamivel. Legis actio per manus iniectionem - Legis actio per pignoris capionem Mindkettõ végrehajtási eljárás. Lásd 52 tétel (110-112.old) 41. A formuláris eljárás A formuláris eljárás a praetor peregrinus által kifejlesztett perrend. Kre2sz-ban a lex Aebutia a régi civiljogi eljárás mellett e praetori perrendet is rögzítette. A formula: írásbeli rendelkezés, melyet a praetor az esküdtbíróhoz intézett.

Tartalmazta: a peres felek, a pertárgy megnevezését, valamint az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasítást. Ha a praetori edictumban az adott esetre nézve formula nem volt, a felek új formula kiadását kérhették. A formuláris per lefolyása: a praetori per átvette a civiljogi per szerkezetét. A civiljogi eljárás itt is két részre: in iure és apud iudicem szakaszra oszlott. A peres felek nem csak polgárok, hanem peregrinusok és latinusok is lehettek. Az idézés szabályai ugyanazok, mint a civiljogi perrendben, de a praetor büntetõkeresetet is adott a felperesnek a megjelenni vonakodó alperes ellen. - In iure eljárás: a tárgyalás a felperesnek a formula kibocsátása iránt a praetorhoz intézett szóbeli, alaktalan kérelmével kezdõdött. Ha az alperes érdemben védekezett - tehát tagadta a felperes igényét, vagy kifogással élt, tehát sem confessus, sem indefensus nem volt - akkor a praetor a formula kibocsátásáról döntött. A formula

-23- kibocsátását akkor tagadta meg, ha felperesei igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt, vagy ha a felperes igényét meghiúsító kifogást már in iure igazolva volt, vagy ha a felperes követelése tárgyában már korábban ítélet született. A litis contestatio korábbi, civiljogi értelmét elvesztette. A perszerzõdéssel a felek alávetették magukat a bíró ítéletének. Az új litis contestatio joghatásai: - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztõdik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis contestatiot követõen új per nem indítható) - a litis contestatio idõpontja az irányadó az ítélethozatalnál - litis contestatioval a felperesi igény pénzköveteléssé változik - Apud iudicem eljárás: azonos volt a civiljogi per e szakaszával azonban a bíró szigorúan kötve volt ahhoz, hogy a praetor mit írt elõ a formulában a pernyerés elõfeltételéül. Az eljárás az ítélet (sententia)

meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi - az alaki jogerõ azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerõ azt jelentette, hogy az ítélet rendelkezését a felmerülõ újabb, más perben is irányadónak kellett tekintenie a bírónak Fellebbezésnek (perorvoslatnak) nem volt helye. Jogorvoslattal lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhetõ - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. (112-115.old) 42. A formula fogalma, részei E perrendet a praetor által esküdtbíróhoz intézett, s a per elõfeltételeit tartalmazó írásbeli utasításról

(formula) formuláris eljárának nevezték. Ez egy írásbeli rendelkezés, mely a peres felek, a pertárgy megjelölését és az ügy érdemi elbírálására vonatkozó utasítást tartalmazza. Ezt a praetor állandó szövegbe foglalta és edictumában közzétette. Rendes alkatrészek: minden formulában benne voltak - elsõ helyen az esküdtbíró kinevezése - intentio (szándék): a felperes követelését rögzítette, s egyben elõírta, mit kell bizonyítania neki ahhoz, hogy pernyertes lehessen - condemnatio (elítélés, marasztalás): utasítás az esküdtbíróhoz arra nézve, hogyha az intentioban foglalt kereseti alapot bizonyítva látja, úgy az alperest marasztalja el, ellenkezõ esetben felmentõ ítéletet hozzon. Ez az alkatrész a -24- praeiudiciális perekben hiányzott. Mindig pénzben való marasztalásra utasította a bírót - demonstratio: szükség esetén az intentio pontosabb megjelölésére szolgál. - adiudicatio: osztó perekben

(tulajdonközösség megszüntetése, örököstársi viszony megszüntetése, stb.) szerepelt A praetor itt arra jogosította fel az esküdtbírót, hogy a vagyonmegosztás során tulajdont ruházzon át. Rendkívüli alkatrészek: - Exceptio (kifogás): az intentióban foglaltakon túl bizonyos körülmények megvizsgálását is elõírja a bíró számára a praetor. Ezek a kerseti kérelem érvényesíthetõségét a követelés fennállásának bizonyítása esetén is lerontja. Az exceptio doli lehetett megtévesztés, (pl.szerzõdésnél, s ezt a civiljog nem ismerte) és az eleve rosszhiszemû perlés. Az exceptio az után következett az intentio. Fajtái: - exceptio doli specialis (megtévesztés kifogása) - exceptio doli generalis (eleve rosszhiszemû megtévesztés kifogása) - exceptio peremtoria (végleges hatályú kifogás) - exceptio dilatoria (halasztó hatályú kifogás) - Praescriptio: a formula elején helyezték el és a demonstratiot, vagy az exceptiot

helyettesítette. (112-114.old) 43. Actio fajták a formuláris eljárásban A praetori formulákban megfogalmazott keresetek a formula szerkezete szempontjából többfélék lehettek: Actio civilis - actio honoraria Actio civilis: azok a keresetek, amelyek segítségével a praetor a civil jog szabályait juttatta eljárási úton érvényesüléshez, az actio civilis elnevezést viselte. Actio honoraria: azok a keresetek pedig, melyek az edictumban közzétett jogi normákon alapultak az actio honoraria nevet viseltél. Fogalmilag ide kapcsolódik: Actio in ius: a formula arra utasította a bírót, vizsgálja meg, van-e az igénynek civiljogi alapja Actio in factum: ha a kereset csak a praetor imperiumán nyugodott Actio in rem - actio in personam Actio in rem: bárki ellen indítható, abszolút hatályú kereset Actio in personam: meghatározott személy ellen indítható, relatív hatályú kereset Actio certa - actio incerta Actio certa: meghatározott dologra irányuló

kereset Actio incerta: nem pontosított dologra irányuló kereset (mindaz, amit a jóhiszemûség elõír) Actio stricti iuris - actio bonae fidei Actio stricti iuris: a követelés csak a szerzõdésre alapozott követelésre érvényes (régi civiljogi keresetek ilyenek) Actio bonae fidei: a követelés a késedelemre, kárra is vonatkozhat. Valamennyi actio incerta Actio fictitia: elõfordult, hogy praetor nem szerkesztett új keresetformulát (actio in factum), hanem amennyiben az adott tényállás egy civiljogi kereset tényállásához volt hasonló, akkor a formulában arra utasította az esküdtbírót, hogy kezelje az ügyet úgy, mintha a különbség nem is létezne. A praetornak ez az utasítása fiction alapult. (115-116.old) -25- 44. A császári perrend Az extraordinaria cognitio (rendkívüli eljárás) hosszú idõn kersztül létezett olyan igények érvényesítésére, melyek a formuláris perben nem voltak érvényesíthetõk. 342-ben a formulák

használatát eltiltották: cognitios per. A cognitios eljárás: - A hivatalnokbíró a rendes eljárás keretén kívül (extra ordinem) vizsgálta meg (cognoscere) ezeket az igényeket és döntött ezek tárgyában. - A per kettéosztottsága megszûnt, ugyanazon - a császár által kinevezett - hivatalnokbíró elõtt folyt le. - A peres eljárás litis denuntiatio útján, írásban kezdõdött. - Az idézés a bíróság feladata lett (evocatio). A felperes kérelmének (libellus) másolatát a bíróság kézbesítette az alperesnek, kötelezvén õt a megjelenésre. - Az alperes védekezését írásban adta elõ, s kifogásait - a formuláris eljárással ellentétben bármikor érvényesíthette a per során. - Amennyiben az alperes nem jelent meg, úgy távollétében tárgyalták az ügyet. - A felperes távolléte esetén nem tárgyalták az ügyet. - Litis contestatio: mostmár nem tanúfelhívás, hanem a contradictorius eljárás kezdete. Ha az ellenfél felperes

keresetének ellentmondott (contradictio), alperessé vált. - A formuláris per szabad bizonyítási rendszerét kötött bizonyítási rendszer váltotta fel. Az okirat, mint bizonyíték, nagyobb erejûnek minõsült minden tanúvallomásnál. - Peres felek jogegyenlõsége megszûnt, az elõkelõbbek elõnyt élveztek. A IVsz-tól állami védõ az alacsonyabb rendûeknek a visszaélések elkerülésére. - Az eljárást az ítélet meghozatala rekesztette be. - Elutasító ítéletben a felperest kötelezték a perköltségek megfizetésére. - Marasztaló ítéletben az alperest marasztalták felperes költségeiben. - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt helye. A fellebbezés többfokú volt - Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy késõbb írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsõbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidõ elmulasztása

esetén az ítélet jogerõre emelkedett. (118-120.old) 45. A praeiudicium (praeiudiciális eljárás) fogalma, esetei A formuláris eljárás keretén belül akkor volt szó praeiudiciális eljárásról, ha csupán egy jog fent-, vagy fent nem állásának megállapítására irányult a per. A 4.44-ben Gaius is említi ezt a performát, melyet elõzetes kérdéseket tisztázó mellékpernek, vagy elõpernek lehetne nevezni. Esetei, amikor azt kell megállapítani, hogy pl.: - fia-e az örökhagyónak a felperes, vagy sem - Gaius említi, hogy valaki libertus-e, vagy sem, vagy hogy - mennyi a hozomány. Gaius mondja továbbá, hogy a praeiudiciális eljárásban a condemnatio elmaradt. -26- (112.old + Gaius 444) 46. Eljárás és döntés in iure 46.1 In iure eljárás legis actios perben A dolog kiadása iránti sacramentumos pernél (legis actio sacramento in rem) - idézés (in ius vocatio): a felperes köteles elõállítani az alperest akár erõszakkal is. Ezzel

azonosították a feleket. - a pertárgyat a magistratus elé vitték: felperes (vindicatio) alperes (contravindicatio). - ha alperes nem mondott ellent, akkor confessus, ha nem védekezett, akkor indefensus. Az eljárás e stádiumában befejezõdött. Praetor a dolgot felperesnek ítélte a vindikált dolgot (addictio) - ha alperes ellentmondott fogadásra hívta a felperest (sacramentum), ezt követte a fogadási összeg letétele, majd a bíróválasztás. Az eljárás e szakasza litis contestatioval zárult Felek a jelenlevõket tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerû volt. Követelésre irányuló kötelmi sacramentumos per (legis actio sacramento in personam) - a vindicatio elmaradt, csak felperes állítottta, hogy alperes tartozik neki, utána felek felhívása a kölcsönös sacramentumra. 46.2 In iure eljárás formuláris perben In iure eljárás: a tárgyalás a felperesnek a formula kibocsátása iránt a

praetorhoz intézett szóbeli, alaktalan kérelmével kezdõdött. Ha az alperes érdemben védekezett - tehát tagadta a felperes igényét -, vagy kifogással élt, tehát sem confessus, sem indefensus nem volt - akkor a praetor a formula kibocsátásáról döntött. A formula kibocsátását akkor tagadta meg - ha felperesi igény sem civiljogi, sem praetori jogi alappal nem bírt - ha a felperes igényét meghiúsító kifogást már in iure igazolva volt - ha a felperes követelése tárgyában már korábban ítélet született. A litis contestatio korábbi, civiljogi értelmét elvesztette. A perszerzõdéssel a felek alávetették magukat a bíró ítéletének. Az új litis contestatio joghatásai - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztõdik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis contestatiot követõen új per nem indítható) - a litis contestatio idõpontja az irányadó az ítélethozatalnál - a litis contestatioval a felperesi igény

pénzköveteléssé változik 47. A litis contestatio fogalma, hatásai (mind a három eljárásban) 47.1 Legis actios eljárás A litis contestatio: tanufelhívás. Az eljárás in iure litis contestatioval zárult Felek a jelenlevõket tanúnak hívták fel annak szükség esetén való igazolására, hogy az eljárás szabályszerû volt. 47.2 Formuláris eljárás A litis contestatio: perszerzõdés, melyben a felek alávetik magukat a bíró ítéletének Hatásai: - actio consumitur (felperes kereseti joga felemésztõdik), bis de eadem re ne sit actio (ezen igény alapján a litis -27- contestatiot követõen új per nem indítható) - a litis contestatio idõpontja az irányadó az ítélethozatalnál (pl. árkérdés) - litis contestatioval a felperesi igény pénzköveteléssé változik 47.3 Cognitios eljárás A litis contestatio mostmár nem tanúfelhívás, sem nem perszerzõdés, hanem a kontradiktórikus eljárás kezdete, amikor is a felperes keresetének az

ellenfél ellentmond (contradictio), s ezzel alperessé válik. A litis contestatio - a formuláris perben megismert - fontos joghatásai megszûnnek, viszont ettõl a naptól kezdõdött a perelévülés. (Elõfordult, hogy a pert 30 évig nem döntötték el, s ezáltal megszûnt a keresetjog.) 48. Perbeli bizonyítás (szabad és kötött bizonyítás, bizonyítási teher) A bizonyítási eljárás: a pernek az a szakasza, amelyben a bíró a bizonyítékokat számbaveszi, s azokat mérlegelve teremti meg az ítéletének alapjául szolgáló tényállást. E bizonyítékok lehetnek: felek esküje, a tanúk vallomása, a bíróság elõtt produkált okiratok, bizonyos tárgyak szemléje. A bíró ítéletét általában a bizonyítási eljárás alapján megkonstruált tényállásra támaszkodva, a bizonyítékok bírói mérlegelése alapján hozza meg. Szabad és kötött bizonyítás: az õsi civiljogi perben a bizonyítékok mérlegelésének alig volt helye. A fejletteb,

praetori jog a bizonyítékok szabad mérlegelését tette lehetõvé. A császári per bizonyos mértékben ismét korlátok közé szorította a bírói mérlegelést, amnnyiben meglehetõsen szorosan határozta meg (kötött bizonyítási rendszer), hogy milyen bizonyítékoknak milyen bizonyító erõ tulajdonítható. Ekkor keletkezett pl. a köztudatban ma is meglehetõsen benne gyökerezõ szólás, hogy “egy tanú, nem tanú” (ullus testis, nullus testis). A bizonyítás terhe arra hárult, aki a perben valamit állított. Pl. a tulajdoni perben a tulajdonjog fennállását a felperesnek kellett bizonyítania (104-105.old) 49. Ítélet, jogorvoslat az ítélet ellen, res iudicata 49.1 Ítélet Civiljogi perrend Mindkét félnek a sacramentum után a fogadási összeget (a pertárgy értékének megfelelõ összeget) át kellett adnia a bírónak. Ez volt az ún fogadás A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást,

majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. A gyõztes fél az eljárás végén visszakapta ezt az összeget, a pervesztes fél fogadási összege pedig az államra szállt. Praetori perrend A praetori perrendben az apud iudicem eljárás az ítélet (sententia) meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi. - az alaki jogerõ azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerõ, hogy az ítélet renddelkezését a felmerülõ újabb, más perben is irányadónak kellett tekintenie a bírónak. A praetori perrendben a kártérítést pénzben kellett megfizetni. -28- Császári perrend A császári perrendben mindenféle igény honorálható volt, ami nem ellenkezett a jogszabályokkal. 49.2 Jogorvoslat az ítélet ellen

Civiljogi perrend A legis actios perekben az in iure eljárás után, az apud iudicem eljárásban az esküdtbíró (iudex, arbiter, recuperatores) a tényállás megvizsgálása alapján érdemben döntötte el a pert. Ez azt jelenti, hogy ebben az eljárásban sem perorvoslatnak, sem jogorvoslatnak helye nem volt. Praetori perrend Fellebbezésnek (perorvolatnak) nem volt helye, mivel az ítélet a felek ún. perszerzõdésén alapult, amelyben alávetették magukat a bíró döntésének, s így az ítélet azonnal jogerõre emelkedett. Jogorvoslattal - ellenben - lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhetõ - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. Császári perrend - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt

helye. A fellebbezés többfokú volt Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy késõbb írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsõbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidõ elmulasztása esetén az ítélet jogerõre emelkedett. 49.3 Res iudicata Ulpianus : “res iudicata pro veritate accipitur” (D. 1525) “A jogerõsen meg-ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni.” Mit jelent ez ? A római perben az ítélet rendelkezését - még abban az esetben is, ha az téves volt irányadónak kellett a bírónak tekintenie a korábban perben állt felek közt felmerülõ újabb más perben is. Ez az ítélet anyagi jogereje (110-120.old) 50. A három peres eljárás összehasonlítása (lényeges elemei) CIVILJOGI PERREND PRAETORI PERREND IURISDICTIO 1. in iure: magistratus 1. in iure magistratus 2. apud iudicem: esküdtbíró 2. apud iudicem: esküdtbíró (iudex,

arbiter, recuoeratores) (iudex, arbiter, recuperatores) PERBEHÍVÁS felperes- akár erõszakkal is - szabályai ugyanazok, mint a köteles volt az alperest a civiljogi perrendben, de ha a magistratus elé állítani felperes nem akarta alperest erõszakkal a bíróság elé vinni, a praetorbüntetõkeresetet is adhatott neki alperessel szemben PERES FELEK CSÁSZÁRI PERREND 1. kinevezett hivatalnok bíró libellus (idézés) -29polgárok polgárok, latinusok, honestiores, humiliores peregrinusok A PER SZERKEZETI ELEMEI 1. in iure: vindicatio bírókinevezés / bírókinevezés - litis contestatio contravindicati, addictio intentio / demonstratio - bizonyítási eljárás exceptio / intentio (tanúvallomás, okirat) sacramentum, litis contestatio 2.apud iudicem condemnatio - condemnatio - az ítélet meghozatala BIZONYÍTÁSI ELJÁRÁS kötött szabad kötött SENTENTIA pervesztes fél fogadási a pertárgy helyébe lépõ - mindenféle igény honorálható összege az államra

szállt pénzösszeget kellett a volt, amely nem ellenkezett a pervesztesnek megfizetni jogszabályokkal - perköltségeket pervesztes fél fizette PERORVOSLAT (FELLEBBEZÉS) nincs nincs van: többfokú fellebbezés a fellebbezési bíróság mind ténykérdésben, mind jogkérdésben ismét dönthetett JOGORVOSLAT nincs van: - van: - ha az eljárás súlyos hibában - többfokú fellebbezés szenvedett, új per volt - a fellebbezési bíróság mind indítható ténykérdésben, mind - a praetortól az eredeti állapot jogkérdésben ismét dönthetett visszaállítása volt kérhetõ - ítélet ellen másik magistartus intercessioja volt kiprovokálható 51. A praetor perenkívüli jogsegélyei Peren kívüli eljárás: színleges per (iurisdictio voluntaria) formájában végbemenõ jogi aktusok lebonyolítása (pl.: rabszolgafelszabadítás, in iure cessio formájában végbemenõ tulajdonátruházás) + peren kívüli jogsegélyek A peren kívüli jogsegélyek a praetor

imperiumán, s eredetük arra az idõre nyúlik vissza, amikor az egyetlen praetor (Kr.e367-150) a polgároknak a legis actiok merev perrendjében nem érvényesíthetõ igényeire igyekezett megoldást keresni. A formuláris per korában olyankor alkalmazta a praetor, ha új formula kidolgozása nélkül kívánt egyes polgárok javára, mások terhére kötelezettségeket teremteni. Interdictumok (tilalom, meghagyás, parancs) A praetor a parancsot eredetileg csak az elõterjesztett követelés indokoltsága esetén bocsátotta ki, amirõl mindkét fél meghallgatása útján gyõzõdött meg. A jogesetek szaporodása folytán ez az eljárás oda módosult, hogy a praetor az edictumában meghirdetett interdictumokat elõzetes vizsgálat nélkül bocsátotta ki. Ennek következtében az -30- interdictum az egyik fél (felperes) kérelmére kibocsátott feltételes praetori utasítás lett. Ha a panaszlott ez utasításnak nem tett eleget a kérelmezõ õt perbe vonhatta. A

praetor a pert a felek kölcsönös bírságígéretével vezette be. Ennek során az alperes arra az esetre ígérte a bíróság fizetését, ha rábizonyul, hogy az interdictumnak alap nélkül ellenszegült, míg a felperes, ha alaptalanul kérte az interdictum kibocsátását. A bírság eredetileg kártérítés jelleggel bírt, késõbb a felperes kára megtérítésére külön keresetet kapott. Az interdictum lehetett simplex (csak az egyik félhez szólt), vagy lehetett duplex (mindkét félhez szólt). Az interdictumok általános tartalmukat tekintve vonatkozhattak: - valamely dolog felmutatására (interdictum exhibitorium) - bizonyos jogsérelmek helyrehozására (interdictum restitorium) - vagy jogsértõ magatartás abbahagyására, pl. telken való átjárás (interdictum prohobotorium) In integrum restitutio: elõzõ állapot visszaállítását jelentette. E jogsegélynek a sérelmet szenvedett fél kérelmére akkor volt helye, ha más jogsegély lehetõsége nem

forgott fenn. Praetori stipulatio: olyan kötelezettségvállalás kirovása, melyre a civil jogban nem volt lehetõség. Pl. a gyám biztosítéka, hogy a gyámoltnak nem fog kárt okozni a gyámi vagyonkezelés Missio in possessionem: birtokba utalás. A missio legfontosabb esetei: - örökösök bebocsátása a hagyatékba - hitelezõk bebocsátása végrehajtás során az adós vagyonába (121-122.old) 52. A végrehajtás (mindhárom eljárás szerint) Végrehajtási eljáráson a jogerõs ítéletben foglalt döntés kikényszerítésének jogszabályban elõírt módját kell értenünk, amelynek akkor van helye, ha a marasztalt alperes az ítéletnek önként nem tesz eleget. 52.1 Civiljogi perrend Ún. személyi végrehajtás, amely az adós testére irányult A végrehajtás két legis actio-s elnevezéssel jelzett eljárás keretén belül ment végbe. Legis actio per manus iniectionem Pervesztes ha a részére - a XII Táblás Törvényben engedéyezett - 30 nap alatt

tartozását ki nem fizette, a hitelezõ kezét rátéve (manum inicere) elfoghatta, s a praetor elé vihette. Az adós nem védekezhetett, csak egy harmadik személy, a vindex (kezes). Ellenkezõ esetben a hitelezõ az adóst 60 napig bilincsbe verten fogságban tartotta, három egymást követõ vasárnapon kivitte a piacra. A 60 nap után a hitelezõ az adóst megölhette, vagy a Tiberisen túlra eladhatta rabszolgának. A manus iniectio embertelen szigora idõvel enyhült. Ledolgozhatta az adós a tartozását A Kr.e4sz-ban a lex Poetalia Papiria végleg megtiltotta az adós megölését Legis actio per pignoris capionem A végrehajtás kivételes esete. A hitelezõ magánúton, ünnepélyes mondóka keretében lefoglalhatta az adós vagyontárgyait. Pl az áldozati állat vételárának meg nem fizetése esetén 52.2 Praetori perrend A praetori perrend lényeges változtatása: bevezette a vagyoni végrehajtást és ezt tette általánossá. A praetor egyes esetekben cautiot kért

marasztalás esetére, más perekben 30 nap után a végrehajtást újabb kereset, az actio iudicati útján indíthatta meg. Az adós ha védekezett és védekezése alaptalannak bizonyult, a praetor duplumra marasztalta. Az actio iudicati következménye lehetett személyi és lehetett vagyoni végrahajtás. -31- Személyi végrehajtás: a felperes - praetori engedéllyel - mindaddig fogságban tarthatta alperest, amíg tartozását meg nem fizette, vagy le nem dolgozta. (A manus iniectio késõbbi, enyhébb formája.) Vagyoni végrehajtás: nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem csõdszerû volt. Az adós egész vagyona került árverésre. Aki a hitelezõk kielégítését a legnagyobb arányban vállalta, mint bonorum emptor, az adós egyetemes jogutódjaként jutott az adós helyébe. Ez akkor volt lehetséges, ha az adós vagyona passzív volt. Ezután a hitelezõk a bonorum emptorral szemben léphettek fel A hitelezõk megkárosítására irányuló

vagyonelidegenítés megakadályozására a mit sem sejtõ szerzõ ellenében védelmet nyújtott egy - a iustinianusi kodifikációban actio Paulina elnevezés alatt szereplõ kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzõvel szemben kártérítésre, a jóhiszemû ingyenes szerzõvel szemben a gazdagodás kiadására irányult. Cessio bonorum: ha az adós önként átengedte vagyonát a hitelezõknek, akkor mentesült a személyi végrehajtástól és az infamiától, késõbbi szerzeményeibõl pedig az élet fenntartásához szükséges vagyon szintén mentesült. Beneficium competentiae: Iustinianus e kedvezményt a végrehajtáskor meglevõ vagyonra is elismerte. 52.3 Császári perrend A korábbi végrehajtási rendszerek elemeibõl tevõdik össze, jelentõs újítása azonban az egyes vagyontárgyra menõ ún. szinguláris végrehajtás A végrehajtás formái: - Személyi végrehajtás: - annyiban módosult, hogy az adós magánfogsága helyébe az állami

fogságot helyezték. - Vagyoni végrehajtás: - egyes vagyontárgyakra menõ végrehajtás, bírói végrehajtó útján, bírói zálogolással - egész vagyonra menõ végrehajtás (az adós fizetésképtelensége, szökése esetén, vagyonának önkéntes átadása esetén) (123-125.old) 53. Actio Pauliana, cessio bonorum, beneficium competentiae 53.1 Actio Pauliana Vagyoni végrehajtás nem egyes vagyontárgyakra irányult, hanem csõdszerû volt. Az adós egész vagyona került árverésre. Aki a hitelezõk kielégítését a legnagyobb arányban vállalta, mint bonorum emptor, az adós egyetemes jogutódjaként jutott az adós helyébe. Ez akkor volt lehetséges, ha az adós vagyona passzív volt. Ezután a hitelezõk a bonorum emptorral szemben léphettek fel A hitelezõk megkárosítására irányuló vagyonelidegenítés megakadályozására a mit sem sejtõ szerzõ ellenében védelmet nyújtott egy - a iustinianusi kodifikációban actio Pauliana elnevezés alatt szereplõ

kereset útján. E kereset az adóssal összejátszó szerzõvel szemben kártérítésre, a jóhiszemû ingyenes szerzõvel szemben a gazdagodás kiadására irányult. 53.2 Bonorum cessio: önként átengedés Amennyiben az adós vagyonát önként átengedte a hitelezõk kielégítésére (cessio bonorum), mentesült a személyi végrehajtástól és az infamiától. Késõbbi szerzeményeibõl pedig az életfenntartásához szükséges vagyon szintén mentesült a végrehajtás alól. 53.3 Beneficium competentiae Iustinianus e kedvezményt a végrehajtáskor meglevõ vagyonra is elismerte. (123.old) 54. A képviselet és a római jog kisegítõ megoldásai (pótlékai) -32- Egy-egy jogviszonyban a közvetlenül érdekelt feleken kívülálló harmadik személy szerepe a római jogban irányulhatott: - a bizonyítás megkönnyítésére (mérlegtartó, tanú) - segédkezésre a szerzõdés létrehozásában, lebonyolításában (írnok, stb.) - üzenetközvetítés (küldönc,

tolmács) - képviselet, azaz egy jognyilatkozatnak a közvetlenül érdekelt fél helyetti eszközlésére A képviselet lehet: - közvetlen képviselet: - a képviselõ egyenesen a képviselt nevében és az õ számlájára teszi a jognyilatkozatot - a jogok és kötelezettségek, amelyek a nyilatkozat nyomán keletkeznek, azonnal a képviselt személyében állnak be (pl.: a modern jogok ügyvédi képviselete) - közvetett képviselet: - a képviselõ saját személyében teszi meg a jognyilatkozatot, köti meg a szerzõdést - jogi hatások elõbb a képviselõ személyében állnak be, melyeket aztán egy további aktussal a képviseletre ruház (pl.: gyám, gondnok) A képviselet keletkezésének jogalapja szerint lehetett: - törvényes: A képviseletre való felhatalnazás jogszabályon alapult (pl.: gyám, gondnok) - szerzõdéses: A képviselet jogalapja a felek megbízás formájában létrejövõ megállapodása. A képviselet tárgya szerint lehet: - peren kívüli: a

képviselt helyett a képviselõ köti meg a szerzõdést. - perbeli: a megbízás a perben való eljárásra vonatkozik. Kisegítõ megoldások: a római jog Iustinianusig csak a közvetett képviseletet ismerte. A praetor a civiljog szabályait mintegy megkerülve bizonyos esetekben keresetet adott a hatalom alattiak kötelezettségvállalásaira, esetén a rabszolgatartó, ill. a pater familias ellen A képviselet történeti áttekintése - civiljogi perrend: nincs képviselet. - praetori perrend: közvetett képviselõ lehet - intentioban a képviseltet, - condemnatioban a képviselõt jelölte meg - császári perrend: részben közvetlen képviselet. A marasztalás a cognitor (megbízott képviselõ) javára szól, azonban végrehajtási keresetet csak a képviselt volt jogosult indítani (és a megbízó ellen). Ügyvéd: csak mint szószóló (126-129.old) 55. A praetor jogfejlesztõ tevékenysége a perjogban - A peren kívüli jogsegélyek voltak a praetor jogképzõ

tevékenységének elsõ produktumai: interdictumok, in integrum restitutio, praetori stipulatiok, missio in possesionem - A formula - azáltal, hogy benne a praetor a per eldöntésére utasítást adott - a praetori jogképzés eszközévé vált két vonatkozásban is: - új, a civiljogban nem ismert keresetformulával lényegében jogszabályt képezett ki -33- - az elavult civiljogi kereset esetében a praetor a formula kiadását megtagadván vagy a kereset ellen a formulában az alperesnek kifogást adván a civiljogi szabályt hatályon kívül helyezte, vagy átalakította. (121-122.old) 56. Iustinianus újításai a perjogban - Õ tette általánossá az idézés rendjét. - Bizonyos mértékig korlátozta a fellebbezés többfokúságát. - A cognitor szó helyett a procurator-t használták. - Elismerte a közvetlen képviseletet. - Birtokszerzésnél a tényleges hatalom joghatásai a megbízó személyében állottak be. 57. A római eljárási jog továbbélése -

rendszer: a rendi jogban is érvényesült - hatáskör és illetékesség: - az alperes lakóhelye - az alperes születési helye - az ügylet helye (vásárperekben) - az elkövetés helye (bûncselekmények) - vétkes tartózkodási helye - pervitel: - szóbeli és közvetlen - egyházi bíróságoknál cognitios (Iustinianus) - végrehajtás: - adósvédõ - bonorum cessio elvei szerinti csõdeljárás (adósi vétlenség megkövetelése) - élt az actio Pauliana (a jó és rosszhiszemû adós megkülönböztetésével) - hitelezõk sorrendi egyenlõsége; viszont éltek a privilegizáltan kielégítendõ követelések - elismert a zálogbirokosok és a közokirattal biztosított jelzálogosok elõnyös helyzete - perenkívüli jogsegélyek: - interdictum: erõszakkal szemben, vagy tartozás behajtására - bírói birtokbautalás - kötelezettségvállalás bírói helyettesítése. SZEMÉLYEK -34- 58. A személy (jogképesség) fogalma, keletkezése, megszûnése Személy

(persona, caput): az az ember, aki a jogok és kötelezettségek alanya lehet. Jogalany, azaz személy. Az embereknek azt a képességét, hogy jogok és kötelezettségek alanya lehet, jogképességnek nevezzük, õt pedig magát jogképesnek (tulajdonjoga, követelése, tartozása lehet). - teljes jogképesség: római polgárok három statusa: libertas, civitas, familia - korlátozott (részleges) jogképesség: csak a helyi népjog szerinti jogképességét ismerték el. A Római Birodalom szempontjából jogképtelenek (nem teljes jogú polgárok). - teljes jogképtelenség: rabszolgák A jogképesség az élveszületéssel kezdõdik (halva-, kora-, szörnyszülött nem) és a halállal végzõdik (eltûnés : házasság=halál), de a méhmagzatnak is voltak bizonyos jogai, pl.: öröklés (133-135.old) 59. A “jogképesség” és a “cselekvõképesség” egybevetése Bizonyos személyeknek a jogéletben való önálló (pl.: csecsemõ, nõ, elmebeteg, tékozló)

részvételéhez a jogképesség önmagában nem volt elég. Ehhez bizonyos egyéb körülmények fennforgása is szükséges volt. Ennek hiánya a cselekvõképtelenség, vagy korlátozott cselekvõképtelenség. A cselekvõképesség alatt azt értjük, hogy valaki saját tényeivel jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának, vagy másoknak (pl.: szerzõdések) A jogképesség nem jár szükségképpen cselekvõképességgel (serdült és elmebeteg), s a cselekvõképesség sem jár szükségképpen jogképességgel (hatalom alatti családtag, vagy rabszolga). Õk a pater familiasnak szereztek jogot, vagy kötelezettséget delictumaik folytán A cselekvõképesség két iránya: - ügyletképesség: pl. szerzõdést köthet - vétõképesség: bûncselekményeiért felelõsségre vonható A cselekvõképességet befolyásoló tényezõk: - kor, nem, elmeállapot, tékozlás, testi fogyatékosság (pl.: süket - néma : szóbeli szerzõdés) - osztályozás cselekvõképesség

szerint: - cselekvõképes - korlátozottan cselekvõképes, - cselekvõképtelen (133-135, 167-170.old) 60. A status libertatis Teljes jogképességet a klasszikus jog szerint 3 személyi állapot (status) együttes megléte biztosította: - a szabadság állapota (libertas), - a polgárság állapota (civitas), - a családi állapot (familia), ez feltételezte az elõbbi kettõt. A szabadság állapota szerint az emberek lehettek szabadok, vagy rabszolgák. (135-136.old) 61. A rabszolgaság keletkezése, megszûnése Keletkezés: - fogságba esés - rabszolganõtõl való születés - büntetésbõl -35- Megszûnés: - felszabadítás (manumissio) - egyéb, a császárkorban kialakult módon Felszabadítás a három perrendben: - civiljog szerint: utána római polgár lett - színleges per formájában a praetor elõtt (manumissio vindicta) - a polgárok lajstromába való felvétellel (census - manumissio censu) - végrendelet útján (manumissio testamento) - praetori jog

szerint: - pl.: barátok elõtt (interamicos) kalapfeltétellel (mper pileum) (mper epistulam) - civiljogilag rabszolga maradt, de praetor (lex Iunia Norbana) - a késõ császárkorban: - színleges per formájában (manumissio vindicta) - végrendeletileg (manumissio testamento) - keresztény templomban való felszabadítással (manumissio in eclessia) A felszabadított római polgár lett. A rabszolgaság jogi tartalma: nem jogalany, hanem jogtárgy. Helyzetük a különbözõ korokban eltérõ, de fokozatos “emancipáció” megtörésekkel. (Öreg, beteg rabszolga; szabadság 20 évnél további jóhiszemû élvezése; úr gyilkosának feljelentése) (137-141-old.) 62. A fél-szabadok (cliens, servus publicus, colonus) Servus publicus: Rómában - egyes más keleti birodalmakkal ellentétben - a rabszolgák magántulajdonban voltak. A köztulajdonban lévõ rabszolgák servi publicii: - szabad nõvel házasság-szerû kapcsolatban élhettek (contubernium) - vagyonuk felével

végrendelkezhettek (peculium) - bizonyos idõ után felszabadulhattak - nyugdíj? Cliens: Colonus (szabad, de rabszolgája a földnek, amit megmûvel): - a principatus idején kezdõdik: szabad földbérlõk - a késõ császárkorra: röghöz kötött földmûvesek. A colonus politikailag teljesen jogfosztott volt, csak bizonyos magánjogi képességgel rendelkezett. 1. Peculium: földjét sem idegeníthette el, s nem végrendelkezhetett róla 2. Késõbb lehetett bizonyos magánvagyona 3. Volt bizonyos perlési lehetõsége is Családjogilag: majdnem a rabszolgával egyenlõ, csak büntetés terhe mellett hagyhatta el. Ingatlant csak a colonussal együtt lehetett csak elidegeníteni. Keletkezése: - születéssel, (egyik szülõ) bár ez is változott - szerzõdéssel a földesúr és a leendõ colonus közt - idõmúlással, 30 ill. 20 év patrónussággal Colonusok jogi helyzetét rendezõ szabályok - Codex - földjét még ideiglenesen sem hagyhatja el (súlyos bûnt.) -

szökevény colonus visszaperelhetõ új gazdájától + adó - ingatlan elidegenítése csak colonusokkal együtt Megszûnés: - a föld colonus általi megszerzésével -36- - 30, vagy 40 év közösségi tanácstagsággal (curialis) - püspöki rang elérése esetén A colonatus fajai: - keleti: coloni adseribti adórendszer, liberi coloni lakóhelyhez kötés - nyugati - császári birtok: közelebb a rabszolgához - magánbirtok: közelebb a szabadokhoz Jobbágyság: colonusok + patrociniusok (a kisemberek a hatalmasok védelme alá helyezték magukat a hatóságok túlkapásai ellen védekezvén). 63. A libertinus jogállása - Libertinus: felszabadított rabszolga (élete végéig tartó) A libertinus és a patrónus (felszabadító) jogilag nem szakadt el egymástól (revocatio in servitutem) - Ius patronatus (a pártfogó joga): a libertinusnak különbözõ szolgáltatási kötelezettségei voltak (obsequium, officium, operae alimenta). A patrónus hálátlanság címén

visszavonhatta a felszabadítást. A patrónusi jog a patrónus halálával nem szûnik meg, hanem öröklõdik. A patrónus köteles volt védeni a libertinust (serdületlent, gyámoltat). - Politikai jog: aktív választójog (nincs magisztratúra, nincs légió) Magánjog: korlátozások, pl.: szenátori rendûvel nem köthetett házasságot - Ius partronatus megszûnése: halálával. - patrónus nem teljesíti kötelezettségeit - császári privilégium útján (ius anullorum aureorum-szabad születés jogáll.) (restitutio natalium) 64. A status civitatis Háromféle jogi helyzet: polgárok (cives), latinusok (latinii), idegenek (peregrini). Római polgárok négyféleképpen: - születéssel (lex minitia - matrimonium iuris gentium) - örökbefogadással - felszabadítással, ha az civiljogi úton történt - egyéni, vagy csoportos adományozással Megillették: - politikai jogok: - szolgálás a légióban - aktív és passzív szavazati jog (ius sufragii) -

tisztségviselési jog (ius honore) - magánjogok: - vagyoni jog (ius commercii) - családjogi (ius connubii) jogképesség Latinusok: Három kategória: - latini veteres: azon latin közösségek lakói, akiknek városállamával Róma szerzõdést kötött Szavazati joggal, vagyoni jogképességgel rendelkeztek, esetleg családjogival is. Latinok joga: ius latii (Kr.e90-ben a lex iulia tárgytalanná tette) -37- latini coloniarii: azon provinciák azon városainak lakói, akik a lex iulia után a iuslatii-t kapták. Csak a ius comerciivel rendelkeztek - latini iuniani: azon felszabadítottak, kiket uruk nem civiljogilag szabadított fel, csak élõk közötti ius commercii-vel rendelkeztek, nem végrendelkezhettek, öröklés alanyai alanyai csak korlátozottan lehettek. Peregrinusok: - kezdetben azon idegen államok prolgárai, melyekkel szerzõdése volt Rómának, de nem latinusok. - majd azok, kik megtartván régi polgárságukat, római alattvalók lettek - számûzött

római polgár - peregrinus úr által felszabadított rabszolga - Lex Aelia Sentia értelmében római polgár által felszabadított, ha rabszolgakorában súlyos bûncselekményéért megbélyegezték - Constitutio Antoniana, 212: a birodalom minden alattvalója megkapta a római polgárjogot, kivéve peregrini dediticio - a peregrinus civiljogilag nem, csak a helyi nép joga alapján volt jogképes. A praetori jog azonban elismerte vagyoni jogképességét. (144-145.old) 65. A status familiae 65.1 Personae sui iuris: teljes jogképesség - Családfõ: férji (manus) és apai (patria potetas) hatalom illette meg. - Önálló férfi és nõ (mater familias) is lehetett önjogú. Pl: csecsemõ is Ha: - apja elhalt - apja felszabadította (emantipatio) - apja halála után született 65.2 Personae alieni iuris: Családi állapot a klasszikus jogban: Filius familias: bizonyos mértékig elismeri a családfiú önálló vagyoni jogalanyiságát (pl. katonasággal, vagy állami

szolgálattal szerzett vagyon esetében). Családi állapot a posztklasszikus és a jusztinianusi jogban: - a családtag önálló vagyoni jogalanyisága már általánossá válik - különvagyon keretében csak az apának, vagy apja vagyonának kezelése (146-147.old) 66. Agnatio - cognatio - sógorság 66.1 Agnatio: az agnatio a patriarchális házközösség jogvetülete - az agnat család a (pater familias) hatalmán és a monogám házasságon épült fel. - az agnatok az apai férfi vérrokonok, férfiági lemenõk - a családfõi hatalom ill. a hatalom alattiság élethosszig tartott, kivéve házasságbontás, csak a családfõ akarata, férjhezmenetel, emancipatio) A családfõ halálával az agnat familia felbomlik, s azok, akik közvetlenül az apa hatalma alatt álltak, önjogúakká válnak. -38- Az agnatio a család vagyonjogi kerete. A pater familias szabadon rendelkezett a vagyonnal Nem teljesen: a családi tulajdonostársak (maguk örökösei) tulajdona lappangó

állapotban volt. A családfõ halála után az agnat családtagjai az osztozkodásig vagyonközösségben (consortium) éltek. 66.2 Cognatio: a cognat család az apai és anyai vérrokonságon alapult Cognat rokonság: - egyenesági rokonok: nagyszülõ, szülõ, unoka - oldalági rokonok: testvérek, stb. - A rokonság fokát a nemzések határozzák meg. - Az árutermelõ rabszolgaság térhódításával fokozatosan bomlik fel az agnatio. - A praetori jog örökös helyzetbe hozza a pater familias alól kikerült gyermeket. - A cognation alapszik a császári kor öröklési joga. 66.3 Sógorság - Amilyen fokban cognat rokona valaki valakinek, a házastárs ugyanolyan fokon sógor. 67. A házasság fogalma, fajai, keletkezése, megszûnése A házasság képesség (conubium) szerint kétféle házasság van: Civiljogi házasság - Manusos házasság: a feleség a férj hatalma alá került. Ha korábban önjogú volt, akkor is - Manus nélküli házasság: itt nem volt férji

hatalom. Ha a feleség hatalom alatti volt, akkor továbbra is megmaradt addigi agnatiójában, ha önjogú volt, akkor megtartotta önjogúságát. Gyerekeit férje agnatiojába szülte, azok nem örököltek utána, s õ sem gyermekei után. Ez a hátrányos jogi helyzet fokozatosan a praetori, majd a császári jogban számolódott fel. A civiljogi házassághoz két római polgár kellett (vagy olyan latinusok, akik rendelkeztek combinummal). Ha bizonyos formákat betartottak, akkor jött létre a manusos házasság, egyébként manus nélküli. De bizonyos együttélés után (elbirtoklás) a férj megszerezhette a manust. A manusos házasságok az Kr.eIVsz-ra eltûnnek Idegenek házassága: római polgár - conubiummal nem rendelkezõ latinussal, latinusok, peregrinusok. A Constitutio Antoniona után a peregrinusok inkább maradtak a helyi jognál A római házasság megszûnése: - halállal - a capitis deminuto maxima és media megszüntette a római házasságot, a minima csak

a manust - válás útján A manusos házasságot a manus megszüntetése szüntette meg. Házassági akadályok - Abszolut házassági akadályok - serdületlenek - elmebetegek - heréltek - már házasságban élõk - “Relatív házassági akadályok” - egyenes vagy oldalági vérrokonok - örökbefogadással keletkezett rokonság - sógorság egyenes ágon -39- - szabadon született infamis személlyel - senatori rangú férfi színésznõvel vagy libertinával - gyám gyámoltjával - tartományi helytartó a tartomány lakosával - keresztény korban: keresztény zsidóval (151-155.old) 68. Házassági vagyonjogi intézmények A manus alá került nõ vagyoni helyzete: ha önjogú volt, akkor a vagyona, ha atyai hatalom alatt állott, akkor a vele adott vagyon (hisz agnatiójában az öröklési jogot elvesztette) hozomány címén a férj vagyonába olvadt bele. A manus nélküli házasságot kötött nõ vagyoni helyzete: ha a nõ önjogú volt, akkor vagyoni

jogképessége megmaradt. A nõ eltartása ekkor is a férjet terhelte, ha a nõnek saját vagyona volt. Házastársak közötti ajándékozás tiltva volt. Vélelem szerint a közös szerzeményt a férj szerezte. Eredetileg a manus nélküli házasságnak öröklésjogi hatásai nem voltak, de mind a praetori, mind a császári perrend biztosította ezt. Hozomány (dos) - A köztársaság idején vált erkölcsi kötelességgé a házasság terheinek megkönnyítésére (a férjnek). - A császárság idején vált jogintézménnyé. A házasság megszûnése után a nõnek, vagy örököseinek ki kellett adni, bár a férjnek a gyerekek után visszatartási joga volt. - A iustinianus-i kodifikácó a hozományt a férj vagyonában, de a feleség tulajdonában lévõ vagyonnak tekintette. - Házasság elõtti ajándékozás a võlegény részérõl, mely a iustinianus-i jog szerint a késõbbi hozomány része lett. (155-158.old) 69. Patria potestas Az apai hatalom a családgyermek

felett kezdetben szinte olyan korlátlan, mint a rabszolga felett. Személyileg - Élete és halála feletti jog (ius vitae acnecis) - Gyermekkitétel joga (kivéve az elsõszülöttet) - Gyermekeladás joga (transtiberium ius vendendi) - A mancipiumba való odaadás joga (kár ledolgozása) Ahogy esik szét azonban a patriarchális házközösség, úgy csökken a pater familias joga is gyermekei felett. A császárkorban a gyerek megölését és kitételét büntetik Iustinianusnál már perelhetõ is az apa a fiú részérõl (tartás). Az apai hatalom vagyonjogi tartalma A családgyermek vagyonilag nem jogalany: mindent az apjának szerez, a kötezettségek azonban õt terhelik (kivéve a bûncselekményekbõl a pater familias ellen keletkezett igényeket). Az a folyamat azonban, mely a paraszti házközösség bomlásával a családgyermek feletti személyi jogok terén végbement vagyonjogi vonalon is jelentkezett: - pl.: gyermek által katonai, vagy állami hivatali munkával

szerzett vagyon õt illeti meg - Constantinus: az anyai ágról kapott vagyont a pater familias nem idegenítheti el - Iustinianus: minden vagyon után, mely nem az apától származik, csak haszonélvezetet hozhat az apának. -40- - a praetori jog peresíthetõvé teszi a gyermek által vállalt kötelezettségeket az apával szemben is - az agnat rokonság háttérbe szorulása, a patria potestas is leszûkül. Az apai hatalom keletkezése: - törvényes római házasságból: gyermek felemelése, 182-300.nap - örökbefogadással - törvényesítéssel (concubinatusból: - utólagos házasság - császári kegyelem - curilisi szolgálat, curialishoz férjhezmenés) Az apai hatalom megszûnik a következõ esetekben: - Pater familias halála, vagy capitis deminutioja. - Gyermek halála, vagy capitis deminutioja - Gyermek örökbeadása (Iustinianusnál adoptio plena) - Gyermek mancipatiója - Büntetésbõl (ha a pater familias gyermekét háromszor, leányát unokáját egyszer

eladja, kiteszi) - Bizonyos papi méltóság elérésekor, vagy patriciusi cím (159-162.old) 70. Az örökbefogadás és az emancipatio Az örökbefogadás a patria potestas létrehozásának mesterséges útja volt. Az örökbefogadó sak önjogú római polgár lehetett. Iustinianus szerint az örökbefogadónak min 18 évvel idõsebbnek kellett lennie. A posztklasszikus korban nõk is fogadhattak örökbe (természetesen patria potestas nélkül). Az örökbefogadás két formája: Önjogú örökbefogadása (arrogatio): - Az arrogátornak legalább 60 évesnek kellett lennie. - Az örökbefogadottat a családgyermek személyi és vagyoni helyzetébe juttatta, manusos házasságban élõ feleségével, gyermekeivel, valamint vagyonával. - Eleinte csak fegyverforgató férfirõl lehetett szó, s a pontifex maximus közvetítésével comitia calata szavazatától függött. A császárkorban a császári rescriptummal megy végbe az arrogatio, és nõk, serdületlenek is lehetnek

arrogálhatók. Azonban az örökbefogadónak cautióval biztosítani kell, hogy nem bocsátja el apai hatalma alól az örökbefogadottat, vagy ha igen, ki kell adnia vagyonának egynegyedét (quarta divi Pii) Hatalom alatti személy örökbefogadása (adoptatio): - Háromszori (leánynál, unokánál egyszeri) színleges eladással (mantipatio), s ezt követõleg az örökbefogadó által indított színleges perrel (vindicatio filii) ment végbe. S miután a pater familias, mint alperes nem védekezik a praetor az örökbefogadónak ítéli a gyereket. - Iustinianusnál az adoptatio apai hatalmat csak felmenõ esetében biztosított (adoptio plena) egyébként csak öröklési jogot (adoptio minus plena). A gyermek mancipatioja: - Az apa által eszközölt háromszori (leánynál, unokánál egyszeri) színleges eladás útján ment végbe. -41- Ez esetben az apa elvesztette hatalmát a gyermek felett. - Anastasius császár császári engedélyhez, Iustinianus hatósági

bejelentéshez kötötte. (161-162.old) 71. A capitis deminutio fogalma, fajai (caput=személy, jogképesség) A capitis deminutio statusváltozást jelent. A caput a személyt, a jogképességet jelentette, amelyet három status határozott meg (status libertatis, civitatis, familiae). Bármelyik statusban változás állt be megszûnt az illetõ jogalany, s új caput állt elõ. Kivéve, ha a szabadság állapota szûnt meg, mert ilyenkor új caput sem keletkezett, hiszen rabszolgának nem volt jogalanyisága. A capitis deminutio esetei: A capitis deminutio maxima: - A szabadság teljes elvesztése, amikor a szabad ember rabszolgává lett. - A capitis deminutio maximát szenvedett minden vagyonát elvesztette a statusvesztést elõidézõ javára. Itt a praetor jogsegélyt adott a hitelezõknek azon személlyel szemben, akire a vagyon szállt - A rabszolgának a kötelezettségei is megszûntek, kivéve a bûncselekményekbõl származót. - Hadifogság esete. A capitis deminutio

media: - a római polgárjog elvesztése (peregrinussá válás): - önként más állam polgárává lett: a vagyon megmaradt - számûzetéssel: a vagyon a számûzõ államé lett, de a hitelezõknek jogsegély A capitis deminutio minima: Az agnatioból való kiválást jelentette. E status változása a politikai jogokat nem érintette, de vagyonilag igen, amennyiben az önjogú hatalom alattivá vált (pl.: manusos férjhezmenetel) Esetei: - manusos férjhezmenetel - önjogú örökbefogadás - mancipatio: a posztklasszikus korban a családtagok vagyoni önállóságának elismerésével a személy statusa ez esetben növekedett. (163-166.old) 72. Az életkor jogi jelentõsége Arrogátor csak 60 év feletti lehetett. Az örökbefogadónak min. 18 évvel idõsebbnek kellett lennie Impuberes két csoportja: - Infantes (7 év alatt): teljesen cselekvõképtelenek voltak, sem jognyilatkozatot nem tehettek, sem delictumaikért nem felelhettek. Helyettük szülõk, vagy a gyám -

Impuberes infantia maiorest: fiúk 7-14, lányok 7-12. Korlátozottan cselekvõképesek, csak olyan ügyleteket köthettek, melyekkel jogokat szerezhettek (ajándékozás). Kötelezettségszerzés: gyám Puberes: teljes ügylet-, és vétõképességel rendelkezik, de a klasszikus jogban kialakul a 25 éves korig tartó puber minor állapot. Ez még bizonyos védelmet nyújt a pubernek (gondnokkijelölés) Lex Plaetoria. Iustinianusnál a nagykorúság már 25 év. Császári privilégium: lányok 18, fiúk 20 Férfi 25-60-ig, nõ 20-50-ig köteles római házasságban élni. (168-169.old) -42- 73. A gyámság (tutela) és gondnokság (curia) 73.1 Gyámság: A gyámság (tutela) az önjogú, de kora, vagy neme miatt cselekvõképességében korlátozott, vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknek a képesség pótlására szolgáló intézmény. A gyám az infant helyett tett jognyilatkozatokat, kötött szerzõdéseket. Puberes infant maior esetében csak

távollétében jár el helyette, egyébként pedig jelenlétében A jognyilatkozatból származó jogok és kötelezettségek a gyám személyében állnak be, s õ csak a gyámsági jogviszony megszûntével ruházza át azokat a gyámoltra Ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében károsított meg valakit, akkor a gyámoltat csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig lehet perelni A gyámolt vagyonának biztosítására a törvényes gyám biztosítékot volt köteles adni. A végrendeleti és hatósági gyámnak pedig egész vagyonát jelzálog terhelte a gyámolt javára A gyámsági jogviszony kötelmet teremtett a gyám és a gyámolt között A gyámság kezdetben a családi vagyonegység fenntartását szolgálta, ezért a gyám a gyámolt vagyonának a várományosa volt. A klasszikus korban már a gyámolt érdekeit szolgálja Alapulhatott: - végrendelet alapján (tutela testamenta ria) - törvényes úton (tutela legitima) - legközelebbi agnat rokon, azonos fok

esetén többen is - posztklasszikus és iustinianus-i korban cognat rokonok, azok hiányában a hatóság rendel ki gyámot (tutor dativus) Megszûnt: - a gyám, vagy a gyámolt halálával - a gyám, vagy a gyámolt capitis deminutiójával - gyámolt felserdülésével - gyámolt praetor általi elmozdulásával: - saját kérésére - büntetésként 73.2 Gondnokság: Aki ügyeinek önálló vitelére egészben, vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom, vagy gyámság alatt, az gondnokság (cura) alá került A gondnokság a következõkben különbözött a gyámságtól: - szükség esetén a személyi felügyeletet is magába foglalta (elmebetegeknél) - a gyám auctoritását adta a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnok csak jóváhagyását - a gyámság mindig tartós jellegû volt, a gondnokság lehetett eseti is - gondnoka a teljesen cselekvõképes személynek is lehetett, gyámja nem A gondnokság fajai - a XII Táblás Törvénynél: - elmebetegek

gondnoksága (cura furiosi) - tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) - ezen kívül a klasszikus korra kialakultak: - a 25 évnél fiatalabb serdületlenek gondnoksága (cura minorum) - a távollévõk gondnoksága - a serdületlen gondnoksága, ha a gyám akadályoztatva van - nyugvó hagyaték gondnoksága - méhmagzat gondnoksága - testileg fogyatékos személy gondnoksága -43- (167-172.old) 74. A filius familias helyzete - Apai hatalom alatt állt. - Manusos házasságot kötött felesége a lányunoka helyén állt - Gyermekei, unokái a pater familias unokái, dédunokái voltak+lásd patria potestas 75. A nõk helyzete, jog- és cselekvõképessége A nõk közjogi téren nem voltak jogképesek, (nem volt sem passzív, sem aktív választójoguk). A magánjog terén jogképességgel bírtak (rendelkeztek a ius commerciivel és a ius counbiivel is), ez azonban nem jelentette azt, hogy szerzõdéseket szabadon köthettek volna, mert cselekvõképességük

korlátozott volt, ugyanis a Kr.eIVsz-ig a serdült, önjogú nõ (a vesta szüzeket kivéve) gyámság alatt állott. Bár vagyonát maga kezelhette, jelentõsebb civiljogi nyilatkozataihoz (mancipatio in iure cessio) gyámja hozzájárulása volt szükséges, nemkülönben a perléshez. Egyes szerzõdéseknél tanú sem lehetett, kezességet sem vállalhatott. (SC Velleianum) A nõk gyámsága ugyanúgy háromféle lehetett, mint a serdületleneké (végrendelet, törvényhatóság). Utóbb a nõ megkaphatta a gyámválasztás jogát. (169-170.old) 76. A “jogi személy” Modern terminológia - egyesületek: jogképességgel felruházott személyegyesülések - alapítványok: jogképességgel felruházott vagyontömegek Ezek elõképei megtalálhatók a római jogban: - universitas: inkább ez az általános megnevezés - corpus, collegium: jogalanyisággal felruházott személyegyesülés (egyesületek, pl.: hajófuvarozók egyesülete) - Pia causa: jogképességgel felruházott

célvagyon Egyesületek: - önálló léttel bíró személyegyesülések voltak még a vidéki városok, vallási testületek - a köztestületek a ius publicum, a magántestületek a ius privatum alá tartoztak, azonban, ha a köztestület vagyonnal rendelkezett, akkor ebben a vonatkozásban a ius privatum alá tartozott Testületek, egyesületek keletkezése: - kezdetben nem volt szabályozva, csak természetszerûleg alapszabályaik nem ellenkezhettek a XII Táblás Törvénnyel - a császárkorban már fõként politikai okokból (polgárok gyülekezési szabadsága), engedély volt szükséges A testületek, egyesületek jogi szervezete: - az egyesületek befelé ügyintézõ, kifelé képviselõ szervek (a közvetett képviselet szabályai szerint) útján mûködtek - ügyleti és vétõképességgel természetesen nem rendelkeztek, de a nevében eljáró képviselõ szervek delictumaiért gazdagodása erejéig az universitas perelhetõ volt - rabszolgatartó és patronusjoggal

rendelkeztek Megszûnésük: - senatus, vagy a császár feloszlatta - célja meghiúsult, -44- - tagsága a feloszlatást kimondta, vagy három alá csökkent Pia causa - a keresztény korban szokás volt az egyház részére adományozni - az V.-VIsz-ban megjelenik a kegyes célra (pia causa) történõ adományozás is, rendszerint kórházak, szegényházak részére A Pia causa keletkezése: alapító okirat, vagy végrendelet hozta létre - E jogképességgel felruházott vagyon természetesen nem rendelkezett ügylet- és vétõképességgel. A pia causa helyett képviselõ szervei jártak el. A Pia causa megszûnése: általában a vagyon kimerülésével. (173-178old) 77. Fictiok és vélelmek a személy- és családjogban 77.1 Fictiok: - a méhmagzatot élõnek kell tekinteni akkor, ha érdekeirõl van szó - hadifogságban meghalt rómait úgy kell tekinteni, mintha a fogságba eséskor halt volna meg (Fictio legis Cornelio) - az apai hatalom alatt lévõ hierarchia? -

a köz-, és magántestületek vagyonukat illetõen magánszemélynek minõsültek 77.2 Vélelmek: - fogamzás ideje 182-300. nap között (praesumptio iuris et de iure) - közös veszélyben meghalt család esetén: a serdületlenek a szülõk elõtt, a serdültek a szülõk után haltak meg, ok: az öröklési kérdés könnyebb megoldása - delictum esetén: korlátozottan cselekvõképes, serdületlen - belátási képesség (105.old) 78. Iustinianus újításai a személyi jogban - Könnyített a libertinusok helyzetén, de az engedelmességet a patronussal szemben õ is fenntartotta - A iustinianus-i korban a családfõ hatalma inkább személyi jellegû, mert a családtagok vagyonilag nagyrészt önállóvá lettek, a törvnyes öröklés teljesen a cognat rokonságra épült. - A hozományt a feleség tulajdonában lévõ, de a férj vagyonában elheyezkedõ vagyonnak tekintette. Ha a feleség nem ok nélkül vált el, akkor ki kellett neki adni. - Donatio Propter. Receptió a

keleti jogokból, magyar jogban (hídbér) - A gyermeknek nem az apától származó vagyonára csak haszonélvezeti joga van az apának. - Gyermek emantipatójához hatósági bejelentésre volt szükség. - Az infamia jogkövetkezményit mérsékelte. - Nagykorúság 25 helyett 20, ill. 18 lehetett császári privilégiummal SZEMÉLYI ÉS CSALÁDI JOG TOVÁBBÉLÉSE - személyiség keletkezése és megszûnése: - eltûnés esetén a valószínûsített halál vélelme - veszélyben eltûnt esetén 5 év - egyébként 70 év felett - vagy 20-30 év -45- - jogképesség: - rendenként különbözött - privilegium fori (egyházi rend) - jogi személyek: - alapítvány (pia causa) - közület - céh, társaság, cég: corpus - közösség: collegium - egyetem: universitas - politikai közösség: municipium - polgári egyenlõség: - csak százasunkban kezdjük felismerni: a szociális biztonságra való jog biztosítandó alapjog, s úgy, ahogy azt Róma polgárai is élvezték -

cselekvõképesség: - idõhatár - kisdedkor 6-7 évig - vétõképesség 14-tõl - munkajogi képesség 14-tõl (sõt korábban) - politikai jogképesség 18-24 - nõk házasságkötési korhatára 16 - férfiak nagykorúsága 25, 24, majd 20 és 18 - cselekvõképessgég - ép elme - politikai cselekvõképesség - bizonyos mûveltségi határ - egyes helyi jogokban nembeli és vallási korlátok - házasság: - szigorú egynejûség - egynemûek kapcsolatának tiltása - rokonok közti házasság tilalma - az apai hatalom alól való felszabadulás - az egyház - szentségnek tartotta - felette a iurisdictiot kizárólagos hatáskörbe vonta - jogi felbontását elvetette - törvényes házasságban születettek törvényes gyermekek - a gyermek születése utáni házasságkötés esetén a gyermek törvényesítésének lehetõsége - spurii, leányanyától született - jogképessége korlátozott - családi állása nem rendezhetõ - világi jog: királyi jóváhagyással

örökbefogadható - más-más rendbe tartozók itt-ott a colonatus szabályai szerint - rokonság: - egyházi jog - vérségi alapon - lelki alapon - keresztszülõ-gyermek (házassági akadály) -46- - egyenesági (le- és felmenõk): nemzések foka szerint - oldalági (közös õstõl levezetett): nagyobb távolság szeirnt - világi jog - osztályos atyafiság - törvénytelen származás hátrányait lépésrõl-lépésre feloldotta - a házasság feletti hatáskört elvonta az egyháztól - gyámság és gondnokság: - kettõ közötti különbség tovább élt, de határai elmosódtak - végrendeleti, törvényes és rendelt gyám megkülönböztetése római jog alapján - gyámság kötelezettségei alóli felmentés római jog alapján - házassági vagyonjog: - hozomány és bevitt vagyon - dos (hitbér) és parapherna (nõi különvagyon) értelme ingadozó - hozomány gyümölcsei a házasság terheinek könnyítésére - bontás, vagy férj halála esetén csak a

tiszta vagyont kell kiadni az asszonynak, vagy örököseinek - tartási kötelezettség: - felmenõk és lemenõk között, de megillette a patronust is - családi vagyonközösség gondolata tovább élt az osztályos atyafiak rendszerében - özvegyi haszonélvezet: a férjhez nem ment leényt és az ellátatlan özvegyet apja, ill. férje vagyonában megillette az ellátás. -47- DOLGOK 79. A dolog és vagyon fogalma, megjelölései 79.1 Dolog: olyan önálló testi tárgy, amelyen tulajdon állhat fenn Nem minõsül dolognak: - alkatrész - dologösszesség - a szabad ember teste 79.2 Vagyon: a minket megilletõ, pénzben kifejezhetõ jogok és kötelességek összessége Jogosultságok túlsúlya: aktív vagyon Kötelezettségek túlsúlya: passzív vagyon Külön vagyon: peculium. Az apától származó vagyon: patrimonium Egyéb: dos, köztestületek, testületek, pia causa vagyona, állam vagyona ill. vagyontárgyai, etc (185-186.old) 80. A dolog-osztályozások közül:

a magánvagyonba tartozó, a fogalomképes, elbirtokolható, az isteni és emberi jog alá tartozó dolgok Magánvagyonba tartozó dolgok - res in patrimonio - fizikai tárgyak, corpusok Magánvagyonon kívül esõ dolgok - res extra patrimonium - középületek, vallási kultusz tárgyai, császár korban a bíbor, etc. Forgalomképes dolgok - res, quarum commercium est - amelyik dolgot el szabad adni. (De: per alatt álló telek beletartozik valamelyik fél magánvagyonába, mégsem forgalomképes.) - ingó és ingatlan dolgok - helyettesíthetõ és helyettesíthetetlen dolgok - elhasználható és elhasználhatatlan dolgok - osztható és oszthatatlan dolgok - egyszerû és összetett dolgok - res mancipi és res nec mancipi Forgalmon kívüli dolgok. -48- Amelyik dolog eladása tilott. (De: per alatt álló telek beletartozik valamelyik fél magánvagyonába, mégsem forgalomképes.) - Res divini iuris - res sacre - res sancte - res religiosae - Res publicae Elbirtokolható

dolgok: a forgalomképes dolgok Isteni jog alá tartozó dolgok: - szent dolgok (res sacra): istenek tiszteletére szánt épületek, berendezésitárgyak, szobrok, eszközök - temetkezési hely (res religiosa): a sír a holtesttel (rabszolgáé is, az ellenségé nem) - ún. sérthetetlen dolgok (res sancta): város kapui, falai Emberi jog alá tartozó dolgok: - közdolgok (res publica): közhasználatú dolgok; folyó, kikötõ, középület, utca, tér, közösségek (állam, város) vagyona, etc. - magándolog (res privata): minden, ami nem közdolog Mindenkit megilletõ dolgok - levegõ - folyóvíz - tenger - tengerpart Senki dolga (res nullius) - isteni jog alá tartozó dolgok - közdolgok - nyugvó hagyaték Testi dolgok - amelyeket érzékelni lehet Testetlen dolgok - a jogok, mint például a haszonélvezet. a kötelmek, etc Res mancipi - itáliai földön levõ telkek - mezei telki jogok (szolgalmak: út, gyalogút, marhahajtás és vízvezetés joga) - rabszolgák -

négylábúak, amelyeket igavonásra vagy teherhordásra használnak Res nec mancipi - minden egyéb dolog Ingatlan dolgok - a telek és minden, ami azzal szorosan összefügg Ingó dolog - minden egyéb Egyéb - egyszeri használattal megsemmisülõ dolgok - helyettesíthetõ dolgok - osztható dolgok - oszthatatlan dolgok - egyszerû dolgok -49- - összetett dolgok - dologösszesség - felszerelés (187-193.old+Benedek) 81. A dolog-osztályozások közül: az alkatrész, a felszerelés, a tartozék, dologegyesítés és szétválás - Alkatrész: az összetett dolgot alkotó egyszerû dolgok, melyek a köztük lévõ kapcsolat miatt elvesztették önálló mivoltukat. Összefüggõ dolgokból tevõdik össze Pl: hajó, épület - Felszerelés (instrumentum): az összetett dolog és a dologösszesség közötti alakzat. közös név alá foglalt több olyan dolog, amelyek a maguk összeségében egy bizonyos másik dolog szolgálatára vannak rendelve. Pl.: telek, ház, fürdõ

felszerelése - Tartozék (pertinentia): a fõdolog szolgálatára hivatott, anélkül, hogy azzal egy dolgot alkotna. Pl.: gyûrû - a gyûrû tokja, kocsi - pótkerék - Dologegyesítés, vagy dologösszesség: nyáj (Pomponius) - Dologszétválasztás: az oszthatatlan dolgok nem választhatók károsodás nélkül szét, az osztható dolgok igen. (187-193.old) 83. Miben tér el a rabszolga az egyéb mozgó dolgoktól? Res immobilis (ingatlan dolgok) - res mobilis (ingó dolgok) felosztása szerint: - Res immobilis: a telek és mindaz, ami azzal szorosan összefügg - Res mobilis: minden egyéb (nem ingatlan) dolog ingó dolog, így a rabszolga és állatok is. A posztklasszikus korban - nem sokkal Iustinianus elõtt - az ingó dolgok közül önállósítják a mozgó dolgokat (res se moventes). Ezek: a rabszolga és az állatok Tényleges helyzete - a patriarchális házközösség tagja, helyzete a gyermekével nagyjából azonos - késõbb peculiuma lehetett és servus

vicariusokat tarthatott - a rabszolgatartók nemcsak testi, de szellemi munkaerejét és vállalkozó kedvét is igyekeztek kihasználni - a császári perben pedig rabszolga és ura peres felekként állhattak szemben egymással (135-138., 190old) 84. A tulajdon fogalma, jelentõsége; a római tulajdon történetének áttekintése 84.1 A tulajdon fogalma: a tulajdon egy dolog feletti teljes hatalom, amellyel a tulajdonos mindazt megteheti, amivel nem zavar másokat. - a római tulajdon olyan jog, amely mindig dologra vonatkozik - a római tulajdon olyan jog, amely teljes hatalmat, rendelkezési lehetõséget biztosít a tulajdonosnak a dolga felett 84.2 A tulajdon jelentõsége: minden eddigi társadalom legalapvetõbb intézménye 84.3 A római tulajdon történetének áttekintése Kezdetben a tulajdon egy dolog feletti tényleges uralom, hatalom. Nem válik el a birtoktól és magába foglalja azokat a részjogosultságokat is, amelyek késõbb - a tulajdonból kiszakadva

önálló jogokként jelentkeznek, mint pl. haszonélvezet, zálogjog -50- A tulajdon ekkor még egyetlen dolog feletti jog, mely elsõként az ingók feletti magántulajdon formájában jelenhetett meg. Erre utal az õsi tulajdonszerzési módnak a mancipationak, s a tulajdon õsi védelmének, a rei vindicationak ránk maradt formája. Eredetileg ugyanis minkét esetben szükség volt a dolog kézzel való megragadására. Egyrészt az ingatlan tulajdonról a földmûvelésre való áttérés elõtt fogalmilag is nehéz volt beszélni, másrészt a föld kezdetben közös nemzetségi tulajdonban volt. A letelepedés, a földmûvelés elõtérbe kerülése az állattenyésztés mellett, valamint az egyes pater familiasok növekvõ hatalma megindítja a nemzetségi kötelékek bomlását. A családon belül kezdetben csak a pater familiasnak vannak jogai, így tulajdona is csak neki van. Fél évezrednek kell eltelnie, hogy a családtagok tulajdonát is elismerjék. A tulajdon

megjelölései: késõn jelentkezik a fogalom, mint fõnév. - Köztársaság kora: dominium a már korábban is megjelent dominusból. - Principátus idején: proprietas, mely már nem elsõsorban az uralmat, hanem a valakihez való tartozást jelenti. Ez válik jellegadóvá. Dominium ex iure quiritium (quiritar tulajdon): a preklasszikus korra alakul ki. Elõfeltételei: - a római tulajdon alanya csak commerciummal bíró személy lehet (civis Romanus, esetleg Latinus) - nem minden dolog lehet a római tulajdontárgy (csak a magánvagyonba tartozó dolgok) - megfelelõ szerzésmód: csak ius civile és ius gentium szerint. A res mancipit csak res mancipatioval, vagy in iure cessioval lehet megszerezni. Peregrinus tulajdon (dominium ex iure gentium): a meghódított területeknek azokat a lakóit, akiket nem tettek rabszolgává, a rómaiak meghagyták javaik birtokában. A peregrinusok azonban nem nyertek dolgaik fölött quiritar tulajdonjogot, nem élhettek római

tulajdonvédelmi eszközökkel sem. Késõbb azonban római tulajdonkereseteket kaptak, mint “utilitis actiokat” “si civis esset” fictioval. Tartományi telek tulajdona: a principatus idején különbséget tettek a senatusnak vagy a princepsnek adózó telek között. A magánosok jogát ezek felett nem nevezték tulajdonnak, csupán possessio et ususfrustusnak, bár ez a jog tartalmilag annak megfelelt. A jogosultnak birtokvédelmi eszközök és a quiritar tulajdonos jogvédelmi eszközeihez hasonló petitorius keresetek is a rendelkezésére álltak jogosultsága védelmére. Az ún. bonitar tulajdon: ha valaki res mancipit annak tulajdonosától puszta traditioval szerzett meg, nem vált annak quiritar tulajdonosává, hanem az továbbra is az átruházóé maradt mindaddig, amíg utóbbi a a dolog quiritar tulajdonát elbirtoklással meg nem szerezte. A formátlanul szerzõ fél helyzetét bizánci források nyomán bonitar tulajdonnak nevezzük. A tulajdonnal kapcsolatos

változások a posztklasszikus korban és Iustinianusnál - egyrészt a birtok és a tulajdon addig éles szembeállítása eltûnik - másrészt pl. a haszonélvezõt, örökhaszonbérlõt, felépítményi joggal bírót kezdik majdnem tulajdonosként emlegetni párhuzamosan a klasszikus értelemben vett tulajdonossal - a quiritar és a bonitar tulajdon kettõssége véglegesen megszûnik. (194-205.old) 85. A római tulajdon fogalma, tartalma A XII táblás törvények vagyonjoga 84.1 A tulajdon fogalma: a tulajdon egy dolog feletti teljes hatalom, amellyel a tulajdonos mindazt megteheti, amivel nem zavar másokat. - a római tulajdon olyan jog, amely mindig dologra vonatkozik - a római tulajdon olyan jog, amely teljes hatalmat, rendelkezési lehetõséget biztosít a tulajdonosnak a dolga felett 84.2 A tulajdon tartalma -51- A tulajdon tartalmának pozitív oldala - a tulajdonos használhatja a dolgát - gyümölcsöztetheti a dolgát - rendelkezhet a dolgával, meg is

semmisítheti - bírhatja a dolgot: beleszámít vagyonába, nem kell senkinek visszaadnia, magánál tarthatja - birtokolja a dolgát, azaz a tulajdonos civilis possessor A tulajdon tartalmának negatív oldala A tulajdonos jogosultságai gyakorlása közben mindenki ellen védve van. Bárki akadályozza õt tulajdona élvezetében, az ellen keresettel léphet fel. 84.3 A XII táblás törvény vagyonjoga - öröklési joga: végrendelet és család híján a vagyon visszaszáll a nemzetségre - városon belül még a saját telken sem lehet valakit eltemetni, vagy elhamvasztani XII t.t - házakat egymástól csak bizonyos távolságra szabad építeni XII t.t - a telekhatáron nõtt fa tulajdonának kérdése XII t.t (198-199.old) 86. A tulajdon korlátai 86.1 Tulajdoni korlátozások a közérdek védelmére - városon belül még a saját telken sem lehet valakit eltemetni, vagy elhamvasztani XII t.t - sírhoz vezetõ út megilleti a hozzátartozókat, mégha idegen telken is

vezet át - ha árvíz, vagy más esemény miatt a közúton nem lehet közlekedni, a legközelebbi szomszéd köteles tûrni a telkén való átmeneti közforgalmat - építészeti korlátozások: házak magasságára, külsejére, karbantartására, bontására - új bányák feltárása érdekében is köteles volt tûrni a telkén a tulajdonos az ásványkutatást - Constantinus: öröklés, vagy adás-vétel során tilos volt a rabszolgacsaládokat egymástól elválasztani - az állam megtiltotta a hadifontosságú cikkek kivitelét - voltak ármaximáló rendeletek - különbözõ elidegenítési és terhelési tilalmak (hozomány, gyámolt vagyona, per alatt álló dolog) - kisajátítás - kártalanítással (pl. közmû építése esetén) 86.2 Korlátozások az együttélés érdekében: az ún szomszédjogok - házakat egymástól csak bizonyos távolságra szabad építeni XII t.t - tiltották az olyan építkezést, amely a szomszédtól a természetes fényt elveszi - a

telekhatáron nõtt fa tulajdonának kérdése XII t.t - a tulajdonos nem tehet olyan változtatást a telkén, amelybõl másnak kára lehet - bizonyos esetkben a tulajdonos köteles eltûrni, hogy a szomszéd a telkére behatoljon (építkezés) (199-201.old) 87. A tulajdonközösség (condominium), a közös tulajdon Tulajdonközösség, közös tulajdon leggyakrabban a felek közötti megegyezéssel, de születhet véletlenül is (pl. közös öröklés, a dolgok összekeveredése, közös kincstalálás) Pro indiviso (oszatatlanul) bírják tulajdonul, pro parte (részeik arányában). Klasszikus római jogászok: “Kettõnek ugyanaz a dolog a maga egészében nem lehet tulajdonában: a dolog valamilyen részének sem lehet valaki tulajdonosa, hanem csak az egész dolgot osztatlanul, részarányosan lehet tulajdonul bírni.” A római jog osztókereserte: actio communi dividundo -52- - ténylegesen megszünteti a tulajdonközösséget, ha a dolog osztható - ha nem

lehetséges, a bíró bérbe adhatja, a bérösszeget elosztja a tulajdonosok között - eladhatja, s a vételárat osztja fel a tulajdonosok között - mérték szerint, idõleges használatot rendel el. (201-203.old) 88. A birtok (possesio) fogalma, elemei 88.1 A birtok fogalma: A birtok az a (jogi) tény, amikor valakinél a hatalmában van egy dolog. A birtok ténye független attól, hogy a birtokosnak a dologhoz van-e valamilyen joga, hogy pl. tulajdonos-e, vagy sem A birtok elsõdlegesen ténykérdés, nem jogkérdés. A birtokot el kell választani a tulajdontól. Lehet, hogy a kettõ közül az egyik birtokos, de nem tulajdonos, a másik tulajdonos, de nem birtokos. A kettõ egybe is eshet A birtoknál az kérdés: nálam van-e a dolog, a tulajdonnál pedig az: enyém-e a dolog. 88.2 A birtok elemei: - corpus: azt jelenti, hogy testünkkel úgy hatunk a dologra, hogy az hozzánk, uralmunk alá kerüljön - animus: a birtoklási szándékot, akaratot fejezi ki A fejlõdés

során a corporális elem meggyengül, a birtok már inkább jog, mint tény. (206-207.old) 89. A birtok története A rómaiak elõtti idõkbõl származó jogrendszerek, törvénykönyvek nem határolják el a birtokot a tulajdontól. Ez a rómaiak érdeme Hármas gyökér: - egyes tulajdonszerzések elengedhetetlen tényállási elemként jelentkezik a birtok - uratlan dolgok magához (birtokba) vett - elbirtoklás esete Perjogban: a vitatott dolgot a vita eldöntéséig valamelyik peres félnél kell elhelyezni (a pertárgy birtoka). A birtok, mint jogi kategória kifejlõdésére döntõ jelentõségû a római földviszonyok kialakulása. A magistratus a sértett fél panaszára az ager publicus birtoklásának védelmére jogeszközt: interdictumot bocsátott rendelkezésre. A birtok védelme Közjogi eredetû. Az ager publicus használatához kapcsolódik egy joghatás: a birtok védelme Az állami tulajdonok mintájára képzõdött a magáningatlanok védelme, ezt követõen

az ingók védelme. (206-209.old) 90. A birtok fajai (jogos - jóhiszemû - hibátlan) 90.1 Jogos birtok (possessio iusta): ha nem ütközik a jogrendbe, s nem sérti másnak a dolgát Jogtalan birtok (possessio iniusta): ha jogrendbe ütközõ - mégha a tulajdonos nem tud róla, akkor is - jogtalan. 90.2 Jóhiszemû birtok (possessio bonae fidei): jóhiszemû birtokos az, aki azt hiszi, hogy a dolog az övé és hogy az õ birtoklása nem sérti másnak a dolgát. Rosszhiszemû birtok (possessio malae fidei): rosszhiszemû, aki tudja, hogy birtoklása jogellenes és sérti másnak a dolgát. -53- 90.3 Hibás birtok (possessio vitiosa): amelyet valaki vi, clam, precario (erõszakkal, alattomban, vagy szívességi használatra bármikori visszavonásig) szerzett. Hibátlan birtok (possessio nec vitiosa): hibátlan, ahol a szerzés körül ilyen (fenti) hiba nincs. Egyéb: possessio naturalis - possessio civilis elbirtokláshoz vezetõ birtok - (csak) egyéb jogkövetkezményekkel

járó birtok (209-213.old) 91. Civilis possessio, detentio Ha valaki ténylegesen hatalmában tart egy dolgot, akkor az naturalis possessor, az ilyen birtok pedig naturalis possessio, vagy másnéven detentio (mûszó: bírlalat). Ha a tényleges birtokhoz jogi következmények (birtokvédelem, tulajdonkeletkeztetõ hatás) azaz a birtokjog is társul, akkor beszélünk civilis possessioról. A birtok és a bírlalat között külsõ megjelenésükben nincs különbség. Az elhatárolás csupán a kívülrõl nem észlelhetõ ún. birtoklási cím (causa possessionis) vizsgálata alapján lehetséges A detentio két típusa: - abszolut detentio: amikor a dolog forgalmonkívülisége vagy a birtokos jogképtelensége akadályozza a birtokjogok megszerzését - relatív vagy képviseleti detentio: ahol a dolog tényleges birtokosa más számára, más nevében birtokol (mint hatalom alatti személy, mint dologi jogosult, vagy más dolgát kötelmi alapon birtokló). A szóban forgó

személyeket birtokközvetítõ detentoroknak nevezzük. A források néhány esetben mindkét felet birtokosnak tekintették. A birtokközvetítõk közül birtokosnak lett elismerve: - a kézizáloghitelezõ, akit a zálogtárgy birtokában kellett megvédeni - az örökhaszonbérlõ, akinek egyrészt jogi helyzete a tulajdonosét megközelíti, másrészt a többnyire távol lakó tulajdonos nem is tudott volna birtokában megvédeni - a sequester, akire a peres dolog õrizetét bízták a per eldõltéig - a precarista, aki mint cliens a patronus által birtokolt ager publicusból kapott ingyeneshasználatba földet - a megbízás nélküli ügyvivõ és a becsületes megtaláló (Benedek). 92. A birtok megszerzése A birtokot testileg és szándékkal (corpore et animo) szerezzük meg. Kik szerezhetnek birtokot? - Ténylegesen mindazok, akiknek megvan a megfelelõ értelmi képessége, még a rabszolga is. - Civiljogi birtokalany az olyan valaki lehet, aki jogok szerzésére

képes, akinek birtokjoga is lehet. A birtokszerzés módjai - önhatalmúlag, másoktól függetlenül - megengedett - tiltott - mások közremûködésével: traditio-átadás - longa manu traditio: ha a dolog jelen van rámutatással megvalósítható a traditio - quasi traditio: a tulajdonossal való megbeszélés alapján, a tulajdonos mintegy átadja -54- - szimbolikus átadás: a pince kulcsának átadása, okmány átadása - brevi manu traditio: pl. valaki az általa bérelt dolgot megvásárolja - constitutum possessio: valaki eladja a telkét , fenntartván magának a haszonélvezeti jogot. A longa manu traditio nem ellentéte a brevi manu traditionak, hanem a constitutum possessio (213-218.old) 93. A birtok megszûnése - Corpore ráhatás és animus együttes megszûnése folytán: - derelictio: elhagyás, szélnek eresztés - traditio: lemondás valamirõl más javára - Csak a corpore ráhatás megszûnése folytán: pl. elvesztés - Csak az animus megszûnése

folytán: ha a birtokos deklarálja szándékát. - Az alanyra való tekintettel: ha a birtokos meghal, vagy elveszti caputját. Civilis possesio megszûnik, naturalis possessio megmarad. - A tárgyra való tekintettel: a dolog megváltozik, vagy elenyészik - megszûnik a birtok. (218-221.old) 94. A birtokvédelem fogalma, indokai - A birtokvédelem az a legfõbb joghatás, amely magához a birtok tényéhez kapcsolódik. A birtokos védelmet kap pusztán azért, mert birtokol. Nem a birtokosnak a dologra vonatkozó valamilyen joga kap itt védelmet, hanem az a tény, hogy a dolog nála van, illetõleg volt. Ennek folytán birtokvédelmet kaphat még a rabló és a tolvaj is. A birtokvédelem elsõdlegesen tehát tényvédelem és nem jogvédelem. - A birtokvédelem egyben tulajdonvédelem is, hiszen az esetek többségében a dolog annak a birtokában szokott lenni, akinek ahhoz joga is van. A birtokper arra szolgál, hogy az eljövendõ tulajdoni per szempontjából tisztázza, kit

illet a felek közül a kedvezõbb alperesi helyzet. (221-216.old) 95. A birtokvédelem megvalósításának eszközei Possessorius védelem: - annyit jelent, hogy valakit megvédenek birtokában anélkül, hogy keresné, van-e joga birtokolni. Idõlegesen dönti el a dolog sorsát. Petitorius védelem: - nem birtokvédelem, hanem jogvédelem. Tehát, ha valaki a tulajdonjoga, vagy egyéb joga alapján perel, akkor csak e jog fennállásának bebizonyítása után lehet pernyertes, juthat esetleg hozzá a perelt dologhoz. Véglegesen eldönti a dolog sorsát. (221-222old) 96. Birtok-interdictumok 96.1 A birtok megszerzésére vonatkozó interdictumok -55- - interdictum quorum bonorum: bonorum possessor perelhette a hagyatéki dolgokat attól, aki azokat akár pro herede, akár pro possessore birtokolta. - interdictum Salvianum: biztosította a haszonbérbeadót, hogy a haszonbérlõjével kötött formátlan megegyezés alapján bérlõjének a bérleménybe bevitt dolgai a

bérleti díj biztosítására zálogul szolgálnak. 96.2 A birtok megtartására vonatkozó interdictumok: - interdictum uti possidetis: ingatlanok birtokvédelme, alkalmazása birtokháborítás esetén - interdictum simplex: egyik félhez intézett tilalom a háborítás miatt - interdictum duplex: mindkét félhez intézett parancs, annak biztosítja a birtokot, aki az interdictum kiadásakor a másikkal szemben hibátlanul birtokolt. Visszaszerzõ hatályú is lehet - interdictum utrubi: ingók birtokvédelme nem az gyõz, aki az interdictum kiadásakor birtokol, hanem az, aki az interdictum kiadásától számított egy éven belül hosszabb ideig birtokolt. Visszaszerzõ hatályú is lehet. 96.3 A birtok visszaszerzésére szolgáló interdictumok: - interdictum unde vi: birtokvisszaszerzés erõszakkal kivetettek esetében egy évig lehetséges, kivéve fegyveres kitaszítás. Egy év után csak a vagyonszaporulat kiadására ment Ingóság visszaszerzésénél nem

alkalmazták, de az interdictum utrubi visszaszerzõ hatályú is lehetett. - interdictum de vi armata: az unde vi szigorúbb esete, az ellen megy, aki felperest csoportos vagyfegyveres erõszakkal verte ki az ingatlan birtokából - interdictum de precario: szívességi használatban lévõ, de vissza nem adott dologra hibás birtok kifogását nem lehetett felvetni, indítható volt akkor is, ha prekárista már nem birtokolta a dolgot. (223-226.old) 97. A tulajdon megszerzési módok általában Brósz-Pólay Ius gentium alapján - traditio (átadás) - foglalás - kincstalálás - dologegyesülés - gyümölcsszerzés - specificatio (feldolgozás) Ius civile alapján - mancipatio - in iure cessio - usucapio (elbirtoklás) Singularis successio (egyes dolog megszerzése) Universalis successio (egész vagyon megszerzése) Egyéb - bírói adiudicatio - capitis deminutio - addictio (a litis aestimatio-perérték megfizetésével) -56- - kisajátítás Benedek A tulajdon eredeti

szerzésmódjai - foglalás (occupatio) - kincstalálás (inventio thesauri) - dolgok egyesülése és összekeveredése - gyümölcsszedés (fructuum separatio ill. perceptio) - feldolgozás (specificatio) - addictio és adsignatio A tulajdon származékos szerzésmódjai - a tulajdonátruházás formaszerû ügyletei - mancipatio - in iure cessio - formátlan átruházási ügylet - traditio - dissensus in causis (227-228-old.+Benedek) 98. A traditio módjai, fajai Birtok traditio: mások közremûködésévelvaló birtokszerzésnek egyetlen módja. - longa manu traditio - brevi manu traditio - quasi traditio Tulajdon traditio: - a leggyakoribb szerzési mód - a peregrinusokkal való forgalomban jóformán csak ez a tulajdonszerzési mód van - a tartományi telek megszerzése is traditióval történik - csak res nec mancipi tulajdonát traditióval megszerezni - csak a testi dolog tulajdonát lehet traditióval megszerezni (ez áll a birtoktraditióra is) - az átadó legyen

tulajdonos - senki több jogot nem ruházhat át, mint amennyi saját magának van (228-230.old) 99. A birtok- és tulajdontraditio egybevetése - Nem minden traditio eredményez tulajdont, de minden traditio birtokot eredményezhet. - Ha nem megfelelõ causa alapján történt a traditio, akkor az átvevõ csak birtokot szerez, tulajdont nem. - Önmagában a traditio nem eredményez tulajdont, de birtokot eredményezhet. - Tulajdontraditionál az átadó maga is tulajdonos kell legyen, birtoktraditionál nem feltétlenül. (228-230.old) 100. A foglalás és kincstalálás 100.1 Foglalás: uratlan dolgok birtokbavétele tulajdonszerzési szándékkal Esetei: - vadállatok elfogása - tengerpart és a tengerben keletkezett sziget elfoglalása - elhagyott dolgok elfoglalása - pénzszórás a nép közé - az ellenség dolgának elfoglalása -57- 100.2 Kincstalálás: a kincs valamely értékes dolognak olyan régen történt elrejtése, hogy már nem emlékeznek rá, s így nincs

tulajdonosa. A kincs uratlan dolog, de szabályozása némileg más: - kezdetben: a telek tulajdonosáé a kincs - Hadrianus: - aki a sajátjában, vagy szent helyen talál, akkor azé, - aki a máséban: fele a találóé, fele azé, akinek a telkén találták (231-233.old) 101. Az uratlan dolgok fajai, jogi sorsa - Vadállatok stb. elfogása Ide tartozik a tengerparton talált borostyánkõ, stb Tengerben keletkezett sziget. - Tengerpart. Mindenki dolga Ha valaki bekerített részét az ár elfoglalja, akkor az új part újra okkupálható. - Elhagyott dolgok elfoglalása. Ez nem vonatkozik az elvesztettre (ez csak birtokszerzés) - Ellenség dolgának elfoglalása: ha az így szerzett dolog nem tekintendõ hadizsákmánynak (mert az a római államot illette), akkor annak birtokbavétele olyan tulajdonszerzés, mintha uratlan dologról lett volna szó. 102. Feldolgozás és dologegyesülés Feldolgozás (specificatio): ha egy dologból (anyagból) új dolgot (nova species)

állítanak elõ. A ius gentium-on alapuló tulajdonszerzési mód. Pl. deszkából bútort, szõlõbõl bort Kérdés: kinek a tulajdona az új dolog? Klasszikusok két álláspontja: - Proculianusok: azé, aki létrehozta - Sabinianusok: az új dolog az anyag tulajdonosáé Iustinianus: - ha visszaállítható eredeti állapotába, akkor az anyag tulajdonosáé, - ha nem, akkor a feldolgozóé - ha részben a saját részben idegen anyagból történt a feldolgozás, akkor a feldolgozóé Accessio (járulékos dologegyesülés): tulajdonjogilag a járulék az egyesülés révén a fõdolog tulajdonosáé lesz (természetesen, ha a felek megegyezésével történik a két dolog egyesítése, akkor nem egyesülés következtében beálló tulajdonszerzésrõl beszélünk, hanem ilyenkor tulajdonátruházás folytán változik a tulajdonos személye. Ez az átruházás bekövetkezhet traditióval (mancipatóval, etc.) Ha az egyesülés nem végleges, akkor azt meg lehet szüntetni egy

praeiudiciális keresettel. Ekkor a tulajdonjog helyreáll és a tulajdonos dolgát egy rei vindicatiós keresettel perelheti vissza. Esetei: - Építés (inaedificatio): - saját telkén részben, vagy egészben idegen anyagból: az építmény osztja a telek sorsát. Az építõanyag tulajdonosának kétszeresre menõ keresete volt. - más telkén saját anyagból: az építmény szintén osztja a telek sorsát. Ha az építõ rosszhiszemû volt (tehát tudta, hogy nem az övéa telek), akkor még az építõanyag árát sem kapja vissza. - Folyókkal kapcsolatos accessiók: - csak a nem felmért teleknél növekedhet meg a telek a hordalékkal, a felmért teleknél a gyarapodás -58- okkupálható - szigetnél is az a kérdés, hogy felmért, vagy nem felmért - sodorvány: csak ha meggyökerezik, egyébként visszajár - Egyéb accessiók: - ültetés, vetés: meggyökerezéstõl osztja a telek sorsát - írás: még ha aranybetûkrõl is van szó, osztja az anyag (papír,

pergamen) sorsát - kép, festmény: a festmény a fõdolog - szövés: a beszõtt anyag (bár lehet értékesebb), osztja az anyag sorsát - fémek egyesítése: ha szétválaszthatatlan, akkor a fõdolog elnyeli a járulékos dolgot Kártérítés accessiónál: - véletlen, vagy jóhiszemû egyesítés - rosszhiszemû egyesítés Egyenrangú dolgok egyesülése: ha a szétválasztás károsodás nélkül lehetetlen, akkor részeik arányában közös tulajdon keletkezik. Pénz: ha valaki más pénzét tudta, vagy akarat nélkül kiadta és az már szétválaszthatatlan, összekeveredett, akkor az eredeti tulajdonosnak csak lopási keresete van. (233-237., 240old) 103. A gyümölcs fogalma és megszerzése Gyümölcsszerzés: nemcsak a fák, növények termését tekintették gyümölcsösnek, hanem tágabb értelemben minden olyan hozamot, ami egy termõ (anya) dologból idõszakonként természetes úton jön létre az anyadolog sérelme nélkül. Még tágabb értelemben

anyadolog fogyásával, sérelmével jön létre. Pl. fakitermelés, bányászat, etc A gyümölcs fajai a tulajdonszerzés szempontjából: - Függõ gyümölcs (fructus pendens): az anyadolog tulajdonosáé, mint alkatrész, de zálogba köthetõ, nem önálló dolog. - Elválasztott gyümölcs: lehullt gyümölcs, kölyökállat, lenyírt gyapjú. Nem szükségképpen az anyadolog tulajdonosáé, pl.: örökhaszonbérlõ, jóhiszemû tulajdonos Önálló dolog - Beszedett gyümölcs: nem csak önálló dolog, hanem birtokba is van véve. Beszedéssel szerez tulajdont a haszonélvezõ. A gyümölcsszerzés módjai: - egyesek: már a puszta elválással (separatio) - mások: beszedéssel - harmadik csoport: quasi traditióval (mintegy átadással) az anyadolog tulajdonosának akaratából. Pl. bérlõk Jogukat csak in personam actio biztosítja. Ha a tulajdonos megtitaná a beszedést, csak kártérítésért perelhetnek. A rómaiak a perlés szempontjából megkülönböztettek

meglévõ és elfogyasztott gyümölcsöt (237-239.old) 104. A quiritar tulajdon átruházása A mancipatio és az in iure cessio. Lásd: 105 tétel -59- 105. Mancipatio és in iure cessio 105.1Mancipatio - Adásvétel liturgiával, tanukkal, csereértékkel (ércmérleg) - Késõbb (kb.a pénz megjelenése elõtt) a liturgia csak képletes A mancipatiónak e jelképes adásvételi jellege lehetõvé tette, hogy szimbólikus vételár alkalmazásával ne csupán adásvételi, hanem egyéb ügyleti célokat (ajándékozás, végrendelkezés, gyermekfelszabadítás) is megvalósítsanak. - A mancipatio sorsa a klasszikus és a posztklasszikus korban: az írásbeliséggel jelentõsége egyre csökken, Iustinianus pedig el is törli (verespataki aranybánya). 105.2 In iure cessio - a mancipatio után keletkezett, de nehézsége miatt hamarabb is kiment a forgalomból - az in iure cessio tulajdonképpen egy színleges rei vindicatio (átengedõ tulajdonos, a magának vindikáló vevõ

és a praetor) - Az in iure cessio bármely dolog tulajdonosának megszerzésére alkalmas volt. Ezen kívül azonban egyéb jogokat, sõt egész vagyont (pl. örökség) is meg lehetett szerzeni in iure cessioval (241-244.old) 106. Az elbirtoklás feltételeinek kialakulása Az elbirtoklás az idõ jogkeletkeztetõ hatásán alapszik. Ha a valaki egy dolgot a türvény által meghatározott ideig folyamatosan birtokol, akkor bizonyos egyéb feltételek fennforgása esetén tulajdonossá válhat. Az idõmúlás tehát a birtokot tulajdonná erõsítheti Gaius: közérdekbõl vezették be az elbirtoklást, hogy bizonyos dolgok tulajdona ne legyen sokáig, vagy esetleg örökre bizonytalan. - Formai hibás az elbirtoklás: ha valaki res mancipit nem mancipatioval vagy in iure cessioval, hanem csak traditioval szerzett. - Tartalmi hibás: valaki nem tulajdonostól szerzett. Elbirtoklás a régi jogban: XII táblás törvény: ingatlan: két év, ingó: egy év. Félbeszakadás esetén

csak új elbirtoklás kezdõdhet. Elbirtoklás a klasszikus jogban: idõ u.a Az elbirtoklás tárgya a forgalomképes dolgok körének szûkebb, pl. lopott dolgot nem lehet elbirtokolni Elbirtoklás Iustinianusnál: ingó, usucapioval: 3 év. Ingatlan elbirtoklása: praescriptio longae possessionis, vagy praescriptio longi temporis. Az elbirtoklás szubjektív eleme: A jóhiszemûség (bona fides). Az elbirtoklás szempontjából az a jóhiszemû, aki azt hiszi, hogy az átruházó tulajdonos volt. A jóhiszemûségnek a birtokbavétel pillanatában kell fennforognia. Az elbirtoklás objektív eleme: - Jogalap: ha pl. adásvétel, csere, hozomány a dolog megszerzésének alapja - Nem jogalap: ha a dolog zálogba, bérletbe, használatra, stb. kapta valaki Az elbirtoklás civiljogi intézmény. Nem volt alkalmazható pl tartományi telekre Rendkívüli elbirtoklás: keresetelévüléssel, ha valaki 30, ill. 40 évig birtokolt (244-248.old) Az elbirtoklás szerzéscímei (iustus

titulus usucapuonis): - a tulajdon-traditio causái (emptionis, donationis, dotis, solutionis, credendi, permutationis), tehát: -60- - pro emptore - pro donato - pro dote - pro solutione (?) - pro credende (?) - pro permutatione (?) - egyéb: - pro derelicto - pro herede - pro legato - pro adiudicato - pro suo (Benedek 65.old) 107. Tulajdonszerzési cím és tulajdonszerzési mód (példákkal) Benedek A tulajdon eredeti szerzésmódjai - foglalás (occupatio) - kincstalálás (inventio thesauri) - dolgok egyesülése és összekeveredése - gyümölcsszedés (fructuum separatio ill. perceptio) - feldolgozás (specificatio) - addictio és adsignatio Eredeti szerzésmódnál iusta causa nem szükséges. A tulajdon származékos szerzésmódjai - a tulajdonátruházás formaszerû ügyletei - mancipatio - in iure cessio A tulajdonátruházás formaszerû ügyleteinél - tekintve, hogy mindkettõ absztrakt ügylet iusta causa nem szükséges. - formátlan átruházási ügylet -

traditio - causa emptionis: készvételnél és konszenzuális szerzõdésnél - causa donationis, causa dotis: mindkét ingyenes juttatás csak akkor, ha készügylettel vagy formátlan paktummal történik - causa solutionis: ha bármely okból kötött stipulatio vagy egy kötelmi hagyomány teljesítése végett ruházták át - causa credendi: pénztõl különbözõ helyettesítõ dolog kölcsönbe adása azzal, hogy az átvevõ ne ugyanazt, hanem ugyanannyit adjon vissza - causa permutationis: csere, causa transactionis: vitás ügyekben kölcsönös engedéssel létrehozott egyezség Tradition belül: dissensus in causis esetén két causa van. - Ha a szándék az átruházásra (pl. teleknél) megegyezik, valójában nincs dissensus - Ha pl. pénz átadója ajándékozásra, átvevõje kölcsönre gondol, akkor igazi dissensus (Benedek) Más tulajdon szerzése által: 108. A tulajdon megszûnése -61- - tulajdonátruházás (mancipatio, in iure cessio és traditio) -

gyümölcsszerzés - feldolgozás és dologegyesülés bizonyos esetei - ellenség által elfoglalt dolog Anélkül, hogy új tulajdon születne: - vadállat elszabadul - a dolog megsemmisül - a dolog forgalmon kívülivé válik - a tulajdonos capitis deminitio maximát szenved (249-250.old) 109. A birtok- és tulajdonderelictio egybevetése Birtokderelictio A birtok mindkét elemének együttes elenyésztével járó birtokmegszûnés alapesete. Ha valaki nem akar tovább birtokolni és ezt a szándékát corpore is kifejezésre hozza, megszûnik a birtok. Elhagyni (derelinkválni) csak szándékosan, tudatosan lehet. A traditio is felfogható derelictionak. Pl. a rakomány egy részének a kidobása azért, hogy a viharba került hajó megmeneküljön, csak birtokdelerictio. A hajósok a vihar elültével szeretnék azt visszaszerezni Ha tehát valaki ilyen dolgokat haszonszerzési szándékkal birtokba vesz, lopást követ el. Ugyancsak nem elhagyott dolog az elvesztett dolog.

Tulajdonderelictio Sabinianusok: amint valaki elhagyta a dolgát, azzal a dolog uratlanná vált. Proculianusok: az elhagyott dolog nem válik uratlanná, csak okkupálhatóvá, tehát a tulajdon azzal szûnik meg, ha valaki a dolgot elfoglalta. Res mancipi elfoglalása nem eredményezett tulajdont, csak birtokot. A res mancipi fogalmának eltûnésével az elhagyott dolog az elfoglalással a foglaló tulajdonába megy át. Klasszikus kor: aki hosszabb ideig megmûveletlenül hagyta földjét, ettõl még nem vesztette el birtokát. Ha azonban az ilyen földet valaki birtokba vette és mûvelni kezdte, a birtok megszûnt Iustinianus: rablónak bélyegzi azt, aki ilyen elhagyott földet elfoglal, megmûvel. (220-221., 231-232old) 110. A bona fides jelentõsége a dologi jogban - Az elvált gyümölcs nem feltétlen az anyadolog tulajdonosáé, hanem a jóhiszemû birtokosé is lehet. - Specificatio esetén Iustinianus megkívánja a bona fides-t. - Végleges accessio-nál a fõdolog

tulajdonosa kártérítésre lehet kötelezve, természetesen csak akkor, ha az egyesítõ jóhiszemû volt. - Gaius az elbirtoklás egyik legfontosabb elemének a bona fides-t tekinti. A jóhiszemûségnek csak az elbirtoklás kezdetén, a birtokbavétel pillanatában kell fennállnia. - Élõk közötti jogutódlásnál csak akkor, ha az utódnál is megvannak az elbirtoklás kellékei, így a jóhiszem is. (659, 665, 650, 682, 680.p) 111. A rei vindicatio -62- A birtokból kiesett civiljogi tulajdonos indítja dolga megszerzéséért. Megvan már a legis actio sacramentónál is, melynél mindkét félnek állítania kell, hogy tulajdonos, s legalább egy jelképet be kell mutatni. Megvan a formuláris eljárásban is egyszerûbb módon, ahol is csak a felperes állítja, hogy a vitás dolog az övé, az alperes védekezése pedig a tagadás. A rei vindicatiónál a per megnyerése érdekében két dolgot kell bizonyítania: - hogy õ a tulajdonos - hogy a dolog az alperesnél

van A rei vindicatiót megelõzõ esetleges eljárások: - a vitás birtokhelyzet tisztázása: ha a birtokedictumos eljárás folytán tisztázódott a helyzet és a tulajdonos kapta a birtokot (mint hibátlan birtokos), akkor az ügy be is fejezõdött, a petitorius perre már nem volt szükség. Egyébként az eljárás csak elõkészítõ jellegû volt - a bizonyítás megkönnyítésére: a felperes actio ad exhibendum kényszeríthette az alperest a dolog felmutatására, s ha az felmutatta, megindítható volt a fõkereset a rei vindicatio. Ha az alperes tagadta és az eljárás során kiderült, hogy mégis nála van, akkor minden további nélkül a felperesnek ítéltetett a dolog. Rei vindicatio indítása nem birtokló alperes ellen: - valaki rosszhiszemûen túladott a dolgon - valaki más helyett vállalta az alperességet Alperesi magatartások a rei vindicatióval szemben: - elismerhette a felperesi tulajdont és átengedte a dolgot - a felperes tulajdonjoga elismerése

mellett hivatkozhatott olyan jogra, mely biztosította neki a birtokot (pl. zálog) - más nevében tartja magánál a birtokot, s megnevezi az elõdöt - ha alperes elismerte felperes tulajdonjogát, hivatkozhatott arra, hogy bizonyos beruházásokat eszközölt Az alperes marasztalása: - nemcsak a dolgot, de a gyarapodást is ki kell adni - ha vonakodik a dolgot kiadni és ha ki tudná akkor a felperes becslõ esküje alapján marasztalják a perérték megfizetésére. Iustinianusnál már hatósági kényszert is igénybe lehetett venni (251-256.old) 112. A beruházások - Szükséges beruházások: ha nem csinálták volna meg, a dolog elpusztulna - Hasznos beruházások: amelyek a hozományt jobbá teszik - Fényûzõ beruházások: amelyek csak díszítik a dolgot, de nem növelik hasznosságát - Az alperest bizonyos beruházásai után lehetõségek, jogok ilették meg. Megtérítés, beszámítás, visszatartási jog. (254-257.old) 113. Ius adcrescendi, accessio, ius

tollendi, retentio 113.1 Ius adrescendi (növedéki jog): ami egy dologhoz kapcsolódik, hozzánõ a dologhoz -63- Kívülrõl: iszaplerakódás, belülrõl: gyümölcs. A ius adcrescendi örökölhetõ A tulajdon azáltal lesz teljes, hogy kiterjed a gyarapodásra, a részekre, a növedékre is. 113.2 Accessio (dologegyesülés): lásd 102 tétel 113.3 Ius tollendi: ha a felperes nem ajánl fel megtérítést, akkor az alperes elviheti a mozdítható beruházást (luxust). 113.4 Retentio (visszatartás): ha a felperes nem kártérít a beruházásért, akkor az alperes visszatarthatja a visszaadást. A retentio jogát alperes exceptio dolival érvényesíthette (255.old) 114. Actio Publiciana A Kr.eII-I-sz gazdasági fellendülése, a gyorsabb, hatékonyabb intézkedések miatt mellõzték a mancipatiot és az in iure cessiot és a res mancipi adásvételnél is rendszerint traditioval ruházták át a dolgot. Az ilyen formátlanul szerzõ azonban nem lett civiljogi tulajdonos,

így ha kiesett a birtokból, nem tudta azt visszaperelni. Ezt a kérdést oldotta meg az actio Publiciana, mely intentiojában utasítja a bírót, hogy tekintse az ilyen felperest úgy, mintha az elbirtoklás ideje már lejárt volna. Az actio Publiciananál erõsebb jogi actiora van lehetõség: - civiljogi tulajdonostól szerzõ esetben - ugyanattól a nem tulajdonostól, akinek elõször adták - ha különbözõ tulajdonostól szereztek, akkor a tényleges birtokos erõsebb, mint a birtokon kívüli. Az Actio Publiciana a rei vindicatio mintájára kiképzett fictitia actio. A iustinianusi korban a birtok tulajdon összemosódásával eltûnik az actio Publiciana is. (257-258.old) 115. A rei vindicatio-n és az actio Publiciana-n kívüli egyéb jogtulajdonvédelmi eszközök - Birtokvédelmi eszközök: ha a birtokhelyzet rendezése után a birtok a tulajdonoshoz kerül, akkor a petitorius eljárásra már nincs szükség. - Actio negatoria: jogosulatlan szolgalom gyakorlása

esetén. - Actio communi dividundo: ha valaki nem fér össze tulajdonostársaival. - Actio finium regundorum: ennek kapcsán a bíró lerögzíti az egyes telkek közötti vitás határokat. - Cautio damni infecti: szomszéd részérõl még be nem következett kár értékére óvadék. - Operis novi nuntiatio: a szomszéd olyan kezdõdõ építkezése ellen, amely nem jogszerû. - Interdictum quod vi aut clam: megtörtént tulajdonsértés esetén. - Poenalis (büntetõ) actiok. - Keresetek halmozása: egyes kereseteket lehet halmozni. (259-260.old) 116. A szolgalom fogalma, fajtái A szolgalom: a szolgalom olyan in rem védelemmel ellátott jog, amelynél fogva az egyik telek (uralkodó telek) mindenkori használója meghatározott szükséglet kielégítésére igénybe veheti a szomszédos telket (szolgáló telek). Fajtái: - mezei telki szolgalmak (út, vízvezetékes ellátás) - városi telki szolgalmak (világosság, kilátás, faépítés, csatornavezetés) (262-263.old)

-64- 117. A szolgalom fõ elvei 1. Szolgalom saját telken nem állhat fenn 2. Szolgalom nem kötelezhet tevésre csak tûrésre 3. A szolgalom jogosítottja nem engedélyezhet a maga jogán másnak szolgalmat 4. A szolgalmat magában átruházni nem lehet, csak a telkkel együtt 5. A szolgalom oszthatatlan (az egész telek illeti meg) 6. Szolgalom csak szomszédos telek esetén állhat fenn (kivétel pl kilátás: város) 7. Szolgalom csak a telek állandó és komoly gazdasági szókségleteinek kielégítésére alapítható Személyi szükségletekre, kényelmi, fényûzési célokra a szolgalom nem alapítható. 8. A szolgalmat a szolgáló telek lehetõ kímélésével kell gyakorolni (263-264.old) 118. A szolgalmak keletkezése, megszûnése, védelme 118.1 A szolgalom keletkezése - Deductio: a szolgalomalapító végintékedésével, vagy élõk közötti elidegenítéssel úgy juttat valakinek egy ingatlant,hogy a tulajdonból levon (deducere), megtart egy szolgalmat a

maga, vagy más számára. - Mancipatio: in iure cessioval, ezek eltûntével traditioval. - Hosszabb ideig tartó gyakorlással: a szolgalom elbirtoklása. 118.2 A szolgalom megszûnése - Ahogy a tulajdon megszûnik. - A szolgáló és az uralkodõ telek megszûnésével. - A nem gyakorlással (a szolgáló telek elbirtokolja a szolgalmat). - A szolgáló telek megváltozása (pl. elmocsarasodás) 118.3 A szolgalom védelme - A szolgalom elsõ megjelenési formájában res mancipi, tehát a res mancipit megilletõ védelem illeti, azaz mindenki ellen ható vindicatio. - Actio negatoria: a vindicatio ellentéte. Telektulajdonos tagadja, hogy e telken más javára szolgalom állna fenn. A kereset a háborítás megszûntetésére, kártérítésre, vagy óvadék megfizetésére megy. - Interdictumok: az elõzõ két civiljogi eszközön túl. A posztklasszikus korban birtok kiterjesztõ értelmet nyert, így megjelenik a szolgalom birtoka. (264-265.old) 119. A személyes szolgalmak

Iustinianus vonta ezen egy fogalom alá a haszonélvezetet, a használatot és a lakáshasználatot. Idegen dolgokon fennálló használati és gyümölcsöztetési jog a dolgok állagának épségben tartása mellett. 119.1 Haszonélvezet Keletkezése: hagyomány, végintézkedés, törvény által. A haszonélvezõt megillette a vindicatio joga, valamint az interdictumok. A haszonélvezetbõl kivált a szûkebb használat, ahol pl. már gyümölcsöztetési jog nincs Csak személyesen gyakorolhatja Justinianusnál bõvül a haszonélvezet joga: - jobbítás, gyarapítás - birtokvédelem a tulajdonossal egy elbírálás alá került. -65- Megszûnése: - ahogy a szolgalom is megszûnik - a kikötött idõ lejártával - capitis dominutio maximával és mediaval 119.2 Használat A haszonélvezetbõl - a posztklasszikus korban - kivált részjogosítvány. - A jogosított csak maga és házanépe szükségletei mértékéig szedheti a hasznokat (gyümölcsszerzési jog nem illeti

meg). - Jogát csak személyesen gyakorolhatja. (265-266.old) 120. A szomszédjogok és szolgalmak elvi összevetése A szolgalom csak szomszédok esetében merül fel. A szolgalom a szomszédjogon belüli szûkebb kategória. Pl.: átnyúló ágról lehulló gyümölcs nem a szolgalmi jogba tartozik 121. Az örökhaszonbérlet Mezõgazdasági ingatlan örök idõre való bérbeadása évi bér fizetése ellenében. Fõbb szabályai: - Minden köz- és magánterhet az örökhaszonbérlõ visel. - Az örökhaszonbérlõ birtokos, megilleti a possessorius védelem. - A gyümölcsszerzés szempontjából az örökhaszonbérlá tulajdonos. - Az örökhaszonbérlõt in rem védelem illeti meg magántulajdonnal szemben. A földtulajdonos és az örökhaszonbérlõ viaszonyai: - Az örökhaszonbérlõ évi bért köteles fizetni. - Bizonyos kötelezettség elmulasztása (pl. az évi bér nem fizetése) megszûnteti a örökhaszonbérletet, s a föld visszakerül tulajdonosához. - A föld

elidegenítése esetén a tulajdonosnak elõvásárlási joga van. Ha azzal nem él, a vételárból 2 % illeti meg. (268-269.old) 122. Az örökhaszonbérlet és a haszonélvezet egybevetése - A haszonbérlet meghatározott idõre szól, az örökhaszonbérlet határozatlanra. - Mindkettõt birtokosi védelem illeti meg. - A haszonélvezet nem elidegeníthetõ - az örökhaszonbérlet igen. - A haszonélvezet nem örökíthetõ, az örökhaszonbérlet igen. - A haszonélvezet nem csak mezõgazdasági ingatlanra, az örökhaszonbérlet csak arra vonatkozik. - A haszonélvezet gyakran eltartást volt hivatva biztosítani, az örökhaszonbérlet nem. 123. A felülépítményi jog (superficies) A felülépítményi jog más telken emelhetõ építmény, bérleti, vagy egyéb causa alapján fennálló használat. - Az építmény megsemmisüléséis in rem védelmet élvez a jogosult vagy utódja. - A telektulajdonos a tulajdonos. -66- A felülépítményi jog tulajdonosa: - Az

épületet korlátlanul használhatja, rendelkezhet vele. - Használati jogát elidegenítheti, átörökítheti. A superficies védelme: - Praetori edictum. - A posztklasszikus korban quasi tulajdonos minõségben megkapta a tulajdonosi jogsegélyeket is. (270-271.old) 124. A habitatio (lakhatás) és a superficies (felülépítményi jog) egybevetése Lényegében ugyanannak a dolognak a két oldala. 125. A praetor jogfejlesztõ tevékenysége a dologi jogban - Birtokedictumok, lásd 96. (Edictumokban kiadott tulajdonvédelmi keresetek, actiok) - Actio Publiciana, lásd 115. - A szolgalom védelmére kiadott edictumok. 126. Justinianus fõbb változtatásai a dologi jog körében Elbirtoklás Elbirtoklás elnevezései: - usucapio: ingó dolog elbirtoklása - longi temporis possessio: valamennyi ingatlan elbirtoklása (itáliai és tartományi telek is) Elbirtoklás ideje: - ingónál 3 év - egyazon tartományban lakóknál 10 év - különbözõ tartományban lakóknál 20 év Nem

elbirtokolható: - a császár és császárné dolgai - templomok és kegyes alapítványok ingatlanai - valamennyi hozományi dolog - az adventicius vagyonba tartozó dolgok - a végrendeletileg hagyományozott dolgok az örökös szempontjából Rendkívóli elbirtoklás (praescriptio longissimi temporis) Egyetlen feltétele a 30 ill. 40 évi megszakítás nélküli birtok Birtokvédelem - az interdictum elnevezést is megtartja, de az eddig peren kívüli jogsegélyt, mint actio extraordináriát bíróság elõtt, cognitios eljárás keretében lebonyolódó rendes, peres eljárássá teszi - meghagyja az önvédelem lehetõségét meglévõ birtok védelmére, de megtiltja az önsegélyt, tehát az erõszakot a birtok visszaszerzésére - eltörli az utrubira vonatkozó különszabályokat, és ingókra és ingatlanokra egységesen a birtok perindításkori hibás vagy hibátlan volta számít. Eredményként két interdictum marad: - interdictum uti possidetis: ingó és

ingatlan birtokháborításának elhárítására - interdictum de vi: önhatalmú cselekménnyel elvont ingó és ingatlan dolog visszaszerzésére Birtok: inkább jog, mint tény. -67- Közös rabszolga: felszabadításával kapcsolatos növedékjogot teljes egészében eltörölte. Elhagyott föld: rablónak nevezi azt, aki elhagyott földet elfoglal, megmûvel. Tulajdonszerzés: a mancipatio és az in iure cessio megszûnésével már nem csak a res nec mancipi, hanem a res mancipi megszerzésére is alkalmassá vált a traditio. TOVÁBBÉLÉS - tulajdon: - proprietas, dominium (dominium uralkodói felségjogok eredeti, vagy átengedett gyakorlását is jelentette) - dominium directum: tulajdonnal rendelkezésének joga - érvényesítése rei vindicatio által - dominium utile: a tulajdon hasznosításának joga (örökbérletre és haszonbérletre is alkalmazták) - érvényesítése actio negatoria által - Savigny állította helyre a tulajdon és a birtok fogalmát - a

tulajdon védelme: - rei vindicatio - a tulajdonos a birtokbabocsátást követelte a hozammal és a károk megtérítésével - beruházások római jog szerint - hasznos beruházások csak elviteli értékben - actio negatoria - a behatás jogosságát kellett bizonyítani - vélelem amellett, hogy a birtokos tulajdonos - actio Publiciana-t a ius commune alkalmazta: kereset a birtokos ellen annak, aki korábbi jogcímes birtokát igazolta - tulajdon megszerzése eredeti módon: - foglalás - korlátozta a vadászati-halászati regale jog - kincstalálás - korlátozta a tartományúr joga - gyümölcs (vitás) - növedék - dologegyesülés - feldolgozás (sajátkénti jóhiszemû feldolgozás) - folyómeder és sziget - lehetett tartományúri jog - hajótörésbõl kimentett ingóságok: parti mentõk javára - találás: ha bejelentették és a tulajdonos határidõn belül nem jelentkezett - származékos tulajdonszerzés: - jogi elõfeltételei - traditio - megegyezés - iusta

causa - birtok: - a kánonjog védte - sok tényleges birtok minõsült detentionak -68- - corpus nélkül nincs birtok - joghatása - védelem - alperesi pozíció - jóhiszemû birtokos elválással való gyümölcsszerzése - elbirtoklás - birtokvédelem: - interdictum utrubi - interdictum unde vi - inetrdictum uti possidetis (visszaszerzõ hatállyal) - actio spolii - nemcsak birtokra, gyümölcsire is - nemcsak az elvonó, hanem a jogutódai ellen is - sommás birtokvédelem (summariissimum) - a per tartamára - eltiltás a zavarástól - korlátozott idegen dologbeli jogok, szolgalmak - telki szolgalom - keletkezése: szerzõdéssel, végrendelettel - megszûnése: elbirtoklással, confusio útján - védelme: a birtokvédelem eszközeivel - szomszédjogi rendelkezések - átnyúló ág - áthulló gyümölcs - körüljárás - ereszátnyúlás - más légterére nyíló ablak - határra ültethetõ növényzet - felülépítményi jog: a rendi jogban nem élt - zálog: -

római jog: járulékos, biztosíték szerepét betöltõ, idegen dolgon fennálló jog - késõbb - ingózálog: kézizálog, szerzõdés alapján - ingatlan zálog: ingatlanjelzálog helyett ingatlan kézizálog - keletkezése - törvényes - szerzõdési - bírói úton - megszûnése - a fõkövetelés megszûntével - az ingatlan elenyésztével - szerzõdéses feloldással - más dologias jogok: - a birtokvédelem jogeszközeinek analog alkalmazásával biztosították - felségjogok - bírósági hatáskörök - adószedés joga -69- bányajogok - egyházi tisztségek betöltésének joga (kegyuraság) - vadászati-halászati jogok - monopoliumok (malom, kocsma, vásár, bormérés, rév, út) - egyházi tized szedésének joga - úrbéri szolgáltatások (napszám, robot) - hûbéri és jobbágy-földesúr viszonyok - emphyteusis - colonatus - precarium - szabad bérlet - szomszédi, városi elõvételi jogok - osztályos atyafiak elõvásárlási és visszavásárlási

joga - hitbizomány - kötött átszállási rend a vagyonban - polgári fejlõdés: - USA - alkotmányos alapjog a tulajdon szabadsága - ugyanakkor szabad préda az õslakosság - és tudomásul vették az emberi személy tárgyiasítását a rabszolgában - korai római szemlélet - az önhatalom jogérévényesítõ szerepe - társadalmi beavatkozás minimalizálása - nem vették észre, hogy Róma jelentõs társadalmi terheket fûzött a polgári önállósodáshoz - nem vették észre, hogy Róma intézményesen gondoskodott polgárai szociális létminimumáról, munkájáról, ellátásáról - a korai kapitalizmus ezen hiányai szülték a kommunizmusban: - a tulajdon teljes tagadását - az egyén teljes eltársadalmiasítását - pandektisták: - Savigny és történeti iskolája tárta fel: - a római tulajdon és birtok közti elvi különbséget - a római jog tételeinek történetiségét - azok közép- és újkori továbbfejlõdését - Következõ pandektista

nemzedék (Dernburg, Windscheid): - megpróbálta megalkotni a jog teljes fogalomtárát - megalapozni a német kodifikációt - Rudolf von Jehring: - feltárta a jog társadalmi érdekmegvalósító szerepét - vallotta, hogy a jogalkotó (ha helyesen látja meg az érdekeket), azoknak érvényesülését a jogalkotással segíteni, rendezni és irányítani is képes - Savigny és Jehring vitája: - Savigny: a possessio és a detentio különbségét a birtokló animusára vezeti vissza - Jehring szerint a possessio független az animustól, a különbség a causán múlik causája?) -70(Jehringgel szemben felvethetõ: hol van a rosszhiszemû, sajátként birtokló -71- RÓMAI JOG 2 FÉLÉV ÖRÖKLÉSI JOG 129. Vagyon, hagyaték, örökség 129.1 Vagyon: a személy jogainak és kötelezettségeinek összessége A pater familias életének utolsó pillanatában meglévõ vagyona halálának pillanatától az általa visszahagyott hagyatékká válik. A hagyaték nem azonos

a vagyonnal. 129.2 Hagyaték: a pater familias személyéhez tapadó jogokkal és kötelezettségekkel csökkent vagyon, amely jogok és kötelezettségek az õ elenyésztével maguk is elenyésznek. Ilyenek: - apai hatalom, férji hatalom (az örökhagyó családi jogai) - az örökhagyó eltartásra való joga, vagy ilyen irányú kötelezettsége - a haszonélvezet és a használat (személyes szolgalmak) - gyámság és gondnokság - büntetõ keresetek bizonyos adósságai mind a vádlotti, mind a sértetti oldalon (fóleg a meg nem ítéltek). A hagyaték tehát lehet a vagyonhoz képest kevesebb, ha pozitívumok esnek ki belõle, de lehet több is, amennyiben tartozások esnek ki belõle. (A hagyaték csak mérlegben lehet nagyobb a vagyonnál, abszolut összegben nem.) Hagyaték csak vagyonképes személy után maradhat. - Hatalomalatti után: - a régi jogban: nem volt öröklés - praetori jogban: peculium castrense és quasi castrense körében engedtek átszállást -

Iustinianusnál: a családgyermek is vagyonképes (utána is van öröklés) - Rabszolga után soha sincs! Hagyatékban bekövetkezõ jogutódlás - egyetemes jogutódlás (universalis successio = hereditas): amikor a hagyaték, mint egész, a benne foglalt jogok és kötelezettségek összessége együttesen száll át egy vagy több személyre. Az egyetemes jogutód: örökös. (Ez nem jelenti azt, hogy csak egy örökös lehet, vagy hogy az örökösöknek az egész hagyatékot meg kell kapniuk. Lehet több örökös is, mikor eszmei hányadban lesznek jogosítottjai az örökségben lévõ jogoknak és kötelességeknek.) - különös jogutódlás (singularis successio): ennek folytán az örökhagyó egyes - szorosan meghatározott vagyoni jogai szállnak át a jogutódra, pl. hagyomány esetén Formái: legatum, fedicomissium és donatio mortis causa. 129.3 Örökség: az örökhagyó halálával a jogutódra, ill a jogutódokra átszálló vagyon Amennyiben a hagyaték nincsen

legatummal megterhelve, az örökség egyenlõ a hagyatékkal, ellenkezõ esetben nem. Lehet ugyanis, hogy az örökhagyó a hagyatékában meglevõ egyes vagyontárgyaknak hagyományként harmadik személy részére való rendelésével az örökséget csökkentette. Összegezve: Vagyon - személyhez tartozó jogok és kötelességek = hagyaték - legatum = örökség. -72- Az egyetemes jogutódláson van a hangsúly, ugyanis az öröklés lebonyolítása csak akkor mehet végbe, ha legalább egy örökös van. A hagyatékból való singularis juttatás kísérõje és korlátozója lehet az egyetemes jogutódlásnak, de önmagában nem állhat meg. -2130. Az öröklés, örökség, hagyomány, hagyaték egybevetése 130.1 Öröklés - az egyetemes vagyon átszállásának folyamat - ugyanakkor a zegyetemleges jogutódlást is öröklésnek nevezzük 130.2 Örökség - az egyetemes jogutódlással átszálló vagyon 130.3 Hagyomány (legatum) - a különleges jogutódlás egyik

leggyakoribb formája 130.4 Hagyaték - a természetes személy után fennmaradó vagyoni természetû jogok és kötelzettségek összessége. 131. Milyen alapon örökölhet valaki? 131.1 Végrendelet alapján (successio testamentoria, vagy secundum tabulas) A végrendeleti és a törvényes öröklés mereven kizárják egymást. Törvényes öröklésre csak akkor kerülhet sor, ha végrendelet nincs (nem is volt, vagy egészében megdõlt). Ha a végrendelet csak a hagyaték egy részérõl intézkedik is, vagy ha a kinevezett örökösök közül csak egy maradt is, a hagyaték a végrendelet alapján nyílik meg. Azon vagyonrészek, amelyekrõl a végrendelet nem szól, a megmaradt örököst illeti (növedék). A végrendeleti öröklés csak késõbbi eredetû és a szabad rendelkezés elve csak fokozatosan törte át a családi vagyonközösség kereteit. Nem is törte át teljesen, mert a klasszikus jogban a családfõ rendelkezhet vagyonáról, de családja tagjairól meg

kell emlékeznie: - vagy örökössé nevezi õket - vagy kitagadja õket, elhárítja az útból. 131.2 A törvény rendelkezése alapján Lásd 133. tétel 131.3 Végrendelet ellenére A jog fejlõdésével bizonyos közeli családtagok a törvény alapján kötelezõen részesedtek a hagyatékból a végrendelkezõ akarata ellenére is, a törvény rendelkezése alapján. Ez a mellõzhetetlenség 132. Az örökség megszerzésének módjai 132.1 A hagyaték megnyílása: beáll az öröklés lehetõsége (delatio hereditatis) az örökhagyó halálával következik be, korábban nincs öröklés. Szükséges továbbá, hogy az örökség a meghívott által megszereztessék (acquisitio hereditatis). A delatio feltétele: örökös túlélje az örökhagyót. Az idõpont esetleg csak késõbb válik meghatározottá: - végrendeleti feltételes örökösnevezésnél, míg a feltétel be nem áll - a fictio legis Corneliae alkalmazási körében. 132.2 Az örökség megszerzésének

módjai -73- 1. Cretioval (elfogadó nyilatkozattal) A régi jogban ez egy ünnepélyes szóbeli ügylettel történt (cretio), késõbb formátlan jognyilatkozattal is végbemehetett. Cretionál 100 napos gondolkodási idõ lehetséges 2. Elfogadó nyialtkozat nélkül - A familiabeli örökösök már a delatioval ipso iure örökösökké válnak: - akár tudnak a megnyílásról, akár nem, - akár akarnak örökösök lenni, akár nem, õk a szükségképpeni örökösök (necessarii heredes). Ilyenek: - suus heres (mindegy, hogy végrendeleti, vagy törvényes úton van kijelölve) - servus cum libertate institutus (a rabszolga, akit felszabadításával egyidõben örökössé tesznek) Így tehát a delatio és acquisitio egybeesik. A sui heredes a köztársaság végén beneficium abstinendit kapnak a praetortól, vagyis tartózkodhatnak a hagyatékba bocsátkozástól. A suus a praetortól meggondolási határidõt kérhet (ez nem azonos a beneficum deliberationissal),

amely ha elmúlik anélkül, hogy beneficium abstinendit kérne, örökösnek tekinthetõ. -3A beneficium abstinendi megadása után a praetor a bonorum possessiot a következõ meghívottnak kínálja fel, ha nincs ilyen, a hitelezõknek kínálja az örökös nélküli örökséget. A servus cum libertate nem kap ius abstinendit. Õ szigorúbban vett heres necessaris, s gyakran éppen azért nevezik ki, hogy a közelgõ csõdöt (és az azzal járó infámiát) õ vigye el. A praetor õt a separation bonorum (vagyonelkülönítés) lehetõségében részesíti, mellyel a végrehajtást a hagyatékra korlátozhatja és peculiumát a szabadonbocsátott megtarthatja. Velük szemben a heredes extranei (házonkívüli örökösök) csak elfogadó nyilatkozattal válnak voluntarii heredes-szé, örökössé. Ezek lehetnek törvényes és végrendeleti úton meghívva A törvényes örökösök közül ilyenek: - a proximus agnatusok - a SC Tertullianum és SC Orfitianum alapján

meghívottak. Ezen önkéntes örökösök: - vagy cretioval (elfogadó nyilatkozattal) - vagy pro herede gestioval válnak örökössé. A pro herede gestio: olyan magatartás tanusítása, amely a hagyaték megszerzését mutatja. Pl: hagyatéki tárgy birtokbavétele, hagyatéki adós perlése, hagyatéki tartozás megfizetése. 3. Usucapio pro herede (elbirtoklással) A hagyaték megszerzésének különleges módja. A régi jog szerint, ha nincs suus, a hagyatékot, mint res nulliust (uratlan dolgot), vagy annak részét birtokba veheti bárki, s egy éves birtoklással elbirtokolhatja, s ezzel örökössé válik. Bona fides nem szükséges Az usucapio pro herede nyugvó hagyatékot elõfeltételez, tehát nem állhat fenn: - ha suus van meghíva - vagy a házonkívüli már belépett a hagyatékba. Ezen lehetõség indoka: az örökössel szemben nyomást gyakorolni a hagyaték minél elõbbi megszerzése iránt. A klasszikus jogban az elbirtoklás egyes vagyontárgyakra volt

lehteséges, az örökösi pozíció már nem elbirtokolható. Ez azt jelentette, hogy a hagyaték tárgyai - míg azokat az örökös birtokba nem vette szabad préda tárgyai voltak -74- Hogy ez ne minõsüljön lopásnak és ne legyen az elbirtoklás akadálya, a klasszikus jog a hagyatéki tárgyakat kizárta a lopott dolgok közül. Oka, mint fenn: siettetés Idõvel az intézmény tarthatatlan lett: - a praetor nem respektálta praetori örökös keresetével szemben az elbirtoklás kifogást - Hadrianus alatt egy SC kimondja, hogy civiljogi örökös keresetével szemben nem hatályos az elbirtoklás, a malae fidei possessornak ki kell adnia a hagyatékot - Marcus Aurelius pedig bûncselekménnyé nyilvánítja (crimen expilatae hereditatis) a hagyatéki tárgyak lefoglalását. 133. A praetor öröklési reformjai Successio ordinum et graduum 133.1 A praetor öröklési reformjai - igyekszik a ius civile hiányosságait pótolni - törekszik: a vérrokonságot és a manus

nélküli házasságot jobban figyelembe venni - kibõvíti a meghívottak körét - a közelebbi osztály, vagy fok elmaradása esetén megnyitja a hagyatékot a távolabbiaknak - érvényesül a successio graduum et ordinuum elve, amelyet a civiljog nem ismer - a végrendelet nélküli örökségre a praetor egy rangsort állapít meg: a pályázókat e szerint bocsátja birtokba - kialakított egy új végrendeleti formát az ún. hétpecsétes végrendeletet A birtokbautalás joghatása alapján tehetõ megkülönböztetés - bonorum possessio sine re (puszta hagyatékbirtok) - a hagyaték birtokosa engedni köteles a civiljogi örökösnek, azonban a hagyatéki perben a kedvezõbb alperesi pozícióban van (nem neki kell bizonyítani) - harmadikokkal szemben azonban védelmet kap a birtokos - ha a civiljogi örökös nem jelentkezik, vagy nem idõben jelentkezik, akkor a birtokos elbirtokolhatja a hagyatékot (usucapio pro herede) - bonorum possiessio cum re (praetori öröklési

jog) - a praetor nem tehet valakit civiljogi örökössé, de egyeseket egyenlõvé tehet a civiljogi örökössel és védelmet biztosíthat nekik nemcsak harmadikok, hanem a ius civile szerinti örökös ellen is (párhuzam: bonitar tulajdonos védelme a civiljogi tulajdonossal szemben) -4133.4 Successio ordinum et graduum Ha nem érvényesül, pl. a civiljogban, akkor ez azt jelenti, hogy: - ha a meghívott agnatus proximus nem tudta, vagy nem akarta az örökséget elfogadni, a távolabbi fokban (gradus) levõ agnatus nem örökölhetett - ha volt agnatus, de nem fogadta el az örökséget, úgy a közvetkezõ rend (ordo), a gentiles sem örökölhettek. -75- 134. A törvényes öröklés három rendszere 134.1 A civiljog törvényes öröklési rendje Elsõ ordoban in capita örökölt: - sui heredes - uxor in manu - filius, filia familias (természetes és adoptív gyermekek, postumusok is) - nem örökölt - adoptivus - emancipatus - férjhez ment lányok Távolabbi

lemenõk in stirpes örököltek. Távolság nem számított, ugyanis a távolabb álló suusok elõdjük helyébe lépnek, az õ részén osztoznak. Második ordoban örökölt - ha sui heredes - nincsenek - proximi agnati - örökhagyó testvérei - örökhagyó anyja (nõk után itt lehet elõször örökölni!) Harmadik ordoban örökölt, amennyiben sem sui, sem proximi agnati nem voltak - gentiles, ha nincs agnatus sem. A gens kollektíve örököl (A köztársaság vége elõtt megszûnt) A civiljogi öröklés problémái - az agnatio elve uralkodik - emancipatus nem örökölhet - a nem manusos házasságban élõ anya nem örökölhet gyereke után és ezen gyerekek sem az anya után - nincs öröklési lehetõség a házastársak között manus nélküli házasság esetén - parasztoknál: egyenjogú örökösök nemre, korra, teljesítõ képességre tekintet nélkül, s így a gazdasági egység széttagozódik - egy ízben jelöli ki az örököst, s ez fõleg a proximi

agnati körében jelent problémát: - ha a közelebbi jogosult nem fogadta el az örökséget, a távolabbi fokban ezt nem tehette meg (Gradus) - ha volt suus, az agnatus és gentiles szóba sem jöhettek (Ordo), vagyis a civiljog nem ismerte a successio graduum et ordinum elvét. 134.2 A praetori jog törvényes öröklési rendje - bonorum possessio unde liberi - liberi - valamennyi lemenõ - emancipatus - emancipatus gyermekei (fiktív suusok) - nem örökölt - más pater familias által adoptált gyermek - manusos házasságot kötött leány Korlát: az emancipatusnak osztályra kellett bocsátani az emancipatio után szerzett vagyonát, s csak ekkor örökölhet egy sorban a suusokkal. A bonorum possessio unde liberi cum re meghívás: általa a többi civil törvényes örökösök ki vannak zárva (agnatok, gentilisek). Az öröklés in stirpes történt: -76- - az emancipált fiú hatalom alatt maradt gyermekeivel egy sorban lépett fel, egy részt kaptak, fele-fele

arányban - nõnek nem lehetett sui-ja, így liberi-je sem. Ennél a bonorum possessionál - a férfiak és nõk egyenjogúak - figyelembe veszik a postumus suust és érdekei védelmében gondnokot rendelnek neki - több várományosnál is per stirpes oszlik meg a hagyaték, a reprezentáció elvét figyelembe véve. -5- bonorum possessio unde legitimi - ha liberi nem voltak, vagy nem jelentkeztek, akkor mégegyszer azok a sui, akik az elsõ osztályban jelentkezhettek volna, mint liberi az elsõ esztendõn belül, itt még, mint legitimi elsõ csoportjába tartozók jelentkezhettek a második év folyamán - ha sui nem jelentkeztek, a proximus agnatus ezek nem egymás után hívatnak meg, hanem egy ugyanazon határidõvel, de közülük az kapja meg, aki a civiljog szerint örökös volna (ha sui nem léptek fel a liberi osztályában egy éven belül, a második évben, mint legitimi kérhették az örökséget) A bonorum possessio unde legitimi sine re meghívás: vagyis egy

fokban közelebb álló, igényét a civiljogi hagyatéki keresettel sikeresen érvényesítheti a behelyezettel szemben. - bonorum possessio unde cognati - ha legitimi nem voltak, vagy nem jelentkeztek, az összes vérrokonok (cognati) - sui, harmadízben - fiktív sui, másodízben - lemenõk híján felmenõk: szülõk és nagyszülõk (dédszülõk nem) - egyeneságiak nem létében oldalrokonok, VI. fokig bezárólag A fokban közelebbi kizárja a távolabbit, azonos fokúak fejenként osztoznak. Ha a fokban közelebbiek nem igénylik meg a bonorum possessiot, a következõ fokon álló vérrokonok kapják meg a praetortól a hagyatékot (successio graduum). A manus nélküli házasságból és a házasságon kívül születettek itt tudnak anyjuk után örökölni. - bonorum possessio unde vir et uxor - ha sem agnatusok, sem cognatusok nem jelentkeztek, akkor a túlélõ házastárs Itt a manus nélküli házastársat veszik figyelembe (egyéb jelentkezõ híján). Elõfeltétel:

a házasság fennálta a halál idõpontjában. A hátrányos megkülönböztetés oka: - a házastárs családjába való vagyon áttolódás elleni fenntartás továbbra is fennáll - az özvegyekrõl elsõsorban másképp gondoskodnak (dos). Ez a bonorum possessio is sine re. 134.3 A iustinianusi törvényes öröklés rendje - elsõ osztály -77- - lemenõk (descendentes) - gyermekek - unokák - dédunokák A lemenõk között az adoptívak és a törvénytelenek is. Suus és nem suus között annyi a különbség, hogy a suus necessarius heres lesz, a többiek voluntarii. Távolabbi lemenõ akkor örököl, ha elõdje kiesett. A lemenõ nyomdokába lépõ utódok in stirpes örökölnek. - második osztály, ha lemenõk nincsenek - felmenõk és teljes testvérek együttesen vannak meghívva A felmenõk közül mindig csak a legközelebbi fokon örökölnek. Az elhalt testvért képviselik a gyermekeik (elsõfokon, unokák már nem). Ha csak felmenõk maradtak, akkor a

hagyaték ágak szerint oszlik meg (in lineas öröklés), az ágon belül az ott lévõk fejenként osztoznak. Ha az egyik ágon nincs senki az adott fokon, az egészet a másik kapja. Ha felmenõk (nagyszülõk) és testvérek (vagy testvérek gyermekei) együtt örökölnek in capita oszlik meg a hagyaték az azonos fokon állók között. - harmadik osztály - féltestvérek - consangunei - uterini - elhalt féltestvérek gyermekei (képviseleti elv) Azonos fokon állók in capita. - negyedik osztály - összes távolabbi oldalrokonok (képviseleti elv) A közelebbi kizárja a távolabbit. In capita osztoznak -6Ha egyik osztály sem jelentkezett, a hitvestárs is kérhette a hagyatékot (bonorum possessio unde vir et uxor - az egyetlen bonorum possessio Iustinianus rendszerében). Hogy ezt a hátrányos helyzetet kompenzálja, a hagyaték 1/4-ét, legfeljebb azonban 100 font aranyat adott a rászoruló özvegynek. (Ez törvényes hagyomány) Ha háromnál több gyerekkel konkurrál

az özvegy, akkor csak egy gyermekrészt kap, s saját gyerekeivel szemben azt is csak haszonélvezetre. Ezen szabályok állnak az önjogú és családgyermek utáni öröklésre is. De családfiúnál csak a peculium castrense, peculium quasi castrense és adventitius vagyon volt örökíthetõ. 135. In stirpes, in capita, per lineas öröklés Hol érvényesülnek? 135.1 In stirpes öröklés: az a törvényes öröklési jogi megoldás, mikor a távolabbi fokon lévõk az elõdjük helyébe lépnek az örökrész szempontjából, vagyis kiesõ elõdjük részén osztoznak. Ezen esetben egy fokban távolabb álló, mint törzsenként öröklõ egy sorban örökölhet egy fokban az örökhagyóhoz közelebb állóval. Pl: suus filius familias, elhalt, szintén suus testvére gyerekeivel Ebben az esetben tehát a képviseleti elv érvényesül. Esetei: - civiljogi öröklésben - suusok rendjében, kiesõ suusok helyén -78- - praetori törvényes öröklésben - bonorum

possessio unde liberi - Iustinianusnál - a lemenõk között - a teljes testvérek gyermekei - az elhalt féltestvérek gyermekeinél (csak náluk!) 135.2 In capita öröklés: a fejenkénti öröklés, amikor ugyanannyit kapnak az azonos fokon állók Esetei: - civiljogi öröklésben - suusok rendjében a suusok között - több egyenlõ fokú agnatus a proximi agnati rendjében - praetori törvényes öröklésben - a liberi között, ha egyenlõ fokon állnak - legitiminél is suusok, vagy agnatok között egyenlõ fokon - cognati között egyenlõ fokon állók között - Iustinianusnál - a lemenõk, ha azonos fokon vannak - a felmenõk egy ágon belül, fejenként, valamint a felmenõk és teljes testvérek között is - féltestvérek közt - az összes oldalrokonok között, az azonos fokon állók között. 135.3 Per lineas, vagy in lineas öröklés: egyedül Iustinianusnál érvényesül a felmenõk öröklésénél, amikor az örökhagyó után kizárólag felmenõk

maradtak, a hagyaték az apai és anyai ág között egyenlõen osztozik meg, az ágon belül az ott lévõk fejenként osztoznak. Közelebbi felmenõ léte bármely ágon kizárja az összes távolabbit. Ha az egyik ágon nincsen senki, a másik ág osztozik az egészen. 136. Öröklés libertinus után A törvényes öröklés szabályai libertinus civis után a libertinus eltérõ családi viszonyai miatt módosulnak. Libertinusnak nincs felmenõ, sem oldalrokonsága (servilis cognatio nem számít) Kivétel: - ha örökbe fogadták - vagy libertinát manus alá vették (így agnatioba kerülnek). Libertinusnál csak a lemenõ agnat, vagy cognat rokonság jön számítésba. Ez egyezik a szabad ember öröklési szabályaival. Ezek hiányában a patronus, vagy családja lép be Civiljog - suus - patronus vagy (ha nem lesz örökös, mert elõbb meghal) annak legitimus heresei Praetori jog - liberi (ha adoptív gyermek csak a hagyaték felét, másik fele a patronusé, vagy liberi

örököseié) - legitimi (civiljog 1-2) - cognati (lemenõ cognatusok) -7- familia patroni (másodszor) - vir et uxor - cognati manumissoris (a patronus cognatusai) Iustinianus -79- - lemenõ - patronus és gyermekei - patronus oldalrokonai. 137. A végrendelet fogalma, fajai 137.1 A végrendelet - halál estére szóló rendelkezés (csak a végrendelkezõ halálával lép életbe, addig korlátlanul visszavonható, kifejlett formájában) - egyoldalú rendelkezés (vagyis szerzõdéses kikötéseket nem tûr, pl. a végrendelkezõ nem köthet ki ellenszolgáltatást) - formaságokhoz kötött rendelkezés (ünnepélyes, szorosan meghatározott formák, majd pontosan megkívánt alakszerûségek között jöhetett érvényesen létre) ezek az akaratnyilvánítás tartalmát igazolják - visszavonható akaratnyilvánítás (az örökhagyó akaratét tükrözi, haláláig korlátlanul visszavonható) - örökösnevezést tartalmaz (ezt teszi végrendeletté az

akaratnyilvánítást) A végrendelet kötöttségei A római jogban a végrendeleti és a törvényes öröklés kizárják egymást, a végrendelet az elsõdleges, s ha van végrendelet és az érvényes, az egész hagyaték sorsát eldönti. Hacsak a hagyaték egy részét említi és erre nevez ki örököst, a megnevezett a hagyaték egészét kapja meg, mint egyetemes örökös. A végrendelet tehát az egész vagyon sorsát rendezi: nem lehet a vagyon egy részére végrendeleti, másik részére törvényes öröklés alapján megnyílást engedni. Kivétel: a köteles rész és a katona végrendelete (a modern jogokban ez nem így van). A végrendelet lényege és alapja (caput et fundamentum), elengedhetetlen tartalmi eleme az örökösnevezés (heredis institutio). Az örökösnevezés eleinte szigorú formaságokhoz volt kötve: - latin nyelv - parancsoló kifejezés - ünnepélyes szavak használata - a végrendelet élén kellett állnia - az elõzõ intézkedések

érvénytelenek voltak. A posztklasszikus korban enyhültek a formaságok, de ekkor is felismerhetõen, személy szerint, határozottan kellett megjelölni az örököst. Incerta persona kinevezése érvénytelen. Majdan születendõt eredetileg nem lehet örökössé rendelni (a végrendelet keletkezésekor már élnie kellett a kinevezettnek). Az örökhagyó nevezhet egy, vagy több örököst. A részeket szabadon határozhatja meg (enélkül a részek egyenlõek). Ha némely örököst külön említ, a többit pedig egybefoglalva, ez utóbbiak egy részt kapnak. Az örökrész mindig csak a hagyaték hányadában állapítható meg. Egyedi juttatásokat is tehetett az örökhagyó az örökösnevezésen kívül: - hagyomány rendelés - gyám rendelés - rabszolgafelszabadítás, de ezek csak az örökösnevezéssel együtt és attól függõen érvényesek. -80- Fiókvégrendelet (codicillus) a klasszikus jogban fejlõdött ki: a végrendeletet kísérõ és kiegészítõ

irat. Ha az elõzõ, vagy késõbb csinált végrendeletben meg volt említve és meg volt erõsítve, akkor a végrendelet kiegészítõ részének tekintették. - örökösnevezést - kitagadást - kinevezés visszavonását, kivéve minden más végrendeleti intézkedést tartalmazhatott. 137.2 A végrendelet fajai - eredetileg lehetõség az idegen részeltetésére - az aganatioba fogadás arrogatio (a comitia calata elõtt nem más, mint törvényi formában adott hozzájárulás) - a pater familias suus-szá fogadja az idegent, de valószínûleg csak akkor, ha nem volt saját vérbeli suusa és koránál fogva ilyet nem is remélhetett Ez még nem végrendelkezés, hiszen az egész populus beleezésétõl függg. De a végrendelkezés csírája -8Ebbõl az arrogatioból nõtt ki a pontifexi testület interpretatioja révén a valódi egyoldalú akaratnyilvánítás elsõ formája. 138. A végrendelet érvénytelensége 138.1 A végrendelet érvénytelen - alaki, vagy tartalmi

hibák miatt - eredetileg, vagy utólagosan. A végrendeletek érvénytelenségének megítélésekor fokozottan érvényesült a jóindulatú értelmezés (henigna interpretatio) és a favor testamenti elve. Ezek szerint a jogszolgáltatás igyekezett a hibában szenvedõ végrendeleteket is megmenteni az érvénytelenségtõl. Ha mód volt rá, törekedni kellett a végrendelkezõ akaratának érvényesítésére. Végrendeleteknél lehetséges a részleges (relatív) érvénytelenség. 138.2 Eredetileg érvénytelen a végrendelet (testamentum nullum, iustum, non iure factum) Formai hiányosságok miatt: - végrendelkezõnek nem volt meg a testamenti factio activája a készítéskor - a végrendelet ügyleti szabályait nem tartották meg. Tartalmi hiányosságok miatt: - ha nincs legalább egy érvényes örökösnevezés - ha az örökösnek kinevezett testamenti factioja hiányzik a végrendelet készítésekor. Ettõl eltérõen ha az öröklõképesség egy - hagyományosnál

(aki egyedi juttatást kapott a hagyatékból), vagy - a sokadik örökösnél hiányzik kinevezésüket nem írtnak tekintették (pro non scripto habetur), de a végrendelet érvényben maradt. Ugyancsak tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet a civiljog szerint, ha a végakarat sérti egy meglévõ mellõzhetetlen örökös jogait. 138.3 Utólag válik érvénytelenné a végrendelet A végrendelkezõ végrendeletét visszavonja - régebben ez lehetetlen, vagy korlátozott volt - a comitia elõtt lehetett esetleg megváltoztatni az eredetit - per aes et libram létrejött végrendeletnél ki volt zárva a változtatás lehetõsége - késõbb a visszavonás már lehetségessé vált. -81- A civiljog a visszavonás egyetlen módját ismerte: új végrendelet készítését (ezzel a korábbi hatályát veszti). De nem szünteti meg a végrendelet hatályát az örökhagyó akaratának puszta megváltoztatása még akkor sem: - ha elégeti az okiratot -

feltöri a pecséteket - kitörli az örökös nevét civiljogilag érvényes marad, mivel az irat csak a mancipatiot igazolja. A praetor azonban nem adott ez alapján bonorum possessiot, mert ahhoz sértetlen okirat kell - vagy a törvényes örököst bocsátotta be a hagyatékba - vagy ha bizonyítható, hogy az örökhagyó azért semmisítette meg végrendeletét, hogy korábbi rendelkezését keltse életre, ez utóbbi (vagyis az elõbb keletkezett végrendelet) alapján adott bonorum possessiot. Végrendeleti okirat véletlen megsemmisülése esetén is megmaradt a civiljogi érvény, de bonorum possessio ekkor sem volt lehetséges. A késõi császári jogban a végrendelet hatályát vesztette még a végrendelkezõ életéban azáltal, ha a keletkezésétõl számított 10 év már eltelt. Iustinianusnál viszont csak akkor, ha a 10 év elteltével az örökhagyó három tanu, vagy a hatóság elõtt kifejezetten visszavonta. Ha az örökhagyó a végrendelet megtétele után

elvesztette végrendelkezési képességét Kivéve: - a fictio legis Corneliae alapján, ha hadifogságban hal meg - ha a ius postliminii alapján a hadifogságból visszatér. A civiljog szerint ha a végrendelkezõ elveszti caputját, a végrendelet végleg megdõl, még akkor is, ha utóbb az eredeti caput helyreállna. A praetor viszont ilyen esetben ad bonorum possessiot, de ehhez az kell, hogy a caput visszanyerése után a végrendelkezõ kifejezésre juttassa, hogy végrendeletét továbbra is fenntartja. A cselekvõképesség elvesztése nem teszi a korábban készített végrendeletet érvénytelenné. Ha az összes örökösnevezés meghiúsul - az örökös elveszíti az örökség megnyílásáig öröklési képességét -9- ha a feltétel, mely mellett a kinevezés történt, meghiúsult - ha a kinevezett nem fogadta el az örökséget. Ha az örökös visszautasítja az örökséget Ezt megelõzendõ (hogy emiatt a részesített hagyományosok el ne veszítsék

hagyományukat) a lex Falcidia kimondta a hagyományosok érdekében, hogy az örökös legalább a hagyaték 1/4-ét kapja meg tisztán (tehát a terhek levonása után). Alaki mellõzhetetlenség Utólagosan megdõlhet a végrendelet, ill. annak egy része az alaki mellõzhetetlenség elve alapján a praetori jog szerint, ha megtámadja az arra jogosított mellõzhetetlen személy. 139. Mellõzhetetlenség 139.1 Alaki mellõzhetetlenség A civiljog szerint tartalmi okokból nem jön létre érvényesen a végrendelet, ha a végakarat sérti egy meglévõ mellõzhetetlen örökös jogait. A civiljog szerint mellõzhetetlenek a végrendeletben a suusok. -82- Tehát ha a suusokat mellõzik: - vagyis nem nevezik ki örökössé (amely kinevezés egyébként szólhatott bármely kis hagyatéki részre, de nem lehetett feltételhez kötött) - vagy nem tagadják ki a végrendelet hibás. A mellõzés a civiljog szerint akkor járt súlyosabb következményekkel, ha filius familias

mellõztek. Ezt a kérelmet (querela inofficiosi testamenti) egy éven belül lehetett benyújtani, s ha a mellõzött nem kéri, akkor a végrendelet érvényben maradt. Megemlítendõ, hogy ha a filius familias volt mellõzve, ami civiljogilag az egész végrendelet semisségét jelentette, akkor a kitagadott liberi törvényes öröklés címén kaphatott bonorum poessessiot, mivel a végrendelet elesvén, a kitagadás is elesett. 139.2 Anyagi mellõzhetetlenség A császári kor elején, a klasszikus korban merült fel. Azt törekszik biztosítani, hogy a legközelebbi személyek (ekkor már a cognatus rokonok) valósággal részesedjenek a hagyatékból. Legalább a rájuk nézõ törvényes örökrész meghatározott hányada erejéig. Mellékes, hogy ez úgy valósul-e meg, hogy az örökhagyó: - örökössé nevezi ki õket - vagy formailag ugyan kitagadja, vagy mellõzi õket, de más úton ajándék, vagy hagyomány címén juttatja nekik a megfelelõ részt. A

százszemélyes bíróság gyakorlata szerint erre a minimális hagyatéki részre (köteles részre) - a lemenõk (akár suusok, akár nem - benne az adoptált gyermekek is) - felmenõk (örökbefogadó szülõk nem) - testvérek (a teljes és apai féltestvérek, de csak akkor, ha a turpis persona van örökössé kinevezve) jogosultak. Ezek közül adott esetben azokat illeti meg a köteles rész, akik a végrendelet híján örökösök lennének: - tehát a lemenõ léte kizárja a felmenõt. - a közelebbi kizárja a távolabbi rokont. Ezen rokonok köteles része a törvényes örökrészük 1/4-e, tehát annak a hagyatéki résznek a negyede, amely végrendelet híján illetné meg õket. Iustinianus lényegesen változtatott a rendszeren. A kétféle mellõzhetetlenséget egybe kapcsolta: - 18. novella (536-ból) - 115. novella (542-bõl) 1. A köteles részre jogosultak továbbra is a lemenõk, felmenõk, testvérek (említett feltétellel) voltak A lemenõkre és felmenõkre

nézve egybe kapcsolta az alaki és az anyagi mellõzhetetlenséget, vagyis a lemenõt és a felmenõt örökössé kellett kinevezni, s köteles részt is meg kellett adni. 2. Taxatíve megállapította a kitagadás lehetséges okait, lemenõkre és felmenõkre külön-külön Kitagadás csak a törvényben felsorolt és a végrendeletben megjelölt okból volt érvényes, s a részesülõ örökösöknek kellett az ok valódiságát bizonyítani. 3. A kötelesrészt felemelte a törvényes örökrész 1/3-ra, ha a jogosult törvényes örökrésze a teljes hagyaték 1/4-e, vagy annál nagyobb lenne, felére, ha kisebb a teljes hagyaték negyedénél. - 10 - -83- 140. A végrendelet megtámadása 140.1 Alaki mellõzhetetlenség sérelme miatt Az örökössé nem nevezett és ki sem tagadott filius familias, ill. más suus mellõzése ellen hereditatis petitioval léphetett fel. A civiljogban: - a filius familias mellõzése esetén a végrendelet visszamenõleg érvénytelennek

volt tekintendõ (testamentum nullum in iustum) és a törvényes öröklés állt be - más suus mellõzött esetén - ha más kinevezett suussal álltak szemben, akkor a megtámadás hatására törvényes örökrészüket (portio virilis) kapták meg - extraneus kinevezettel szemben a hagyaték felét kapják (võ. utolsó példa a pont) A praetroi jogban a mellõzött liberi egy éven belül bonorum possessiot kérhetett a praetortól. A praetor megoszthatja a hagyatékot a több liberi között (az igénylõ mellõzött és a hozzá csatlakozó többiek), ugyanakkor azonban az extraneus kinevezetteket mellõzi a bonorum possessio megadásakor. Ha a mellõzött nem kér bonorum possessiot, a határidõn belül bonorum possessio secundum tabulas-ra van lehetõség, vagyi s a végrendelet érvényben marad (vö. utolsó példa b pont) 140.2 Az anyagi mellõzhetetlenség sérelme miatt Aki a jogosultak közül kötelesrészét nem kapta meg, mert: - egészen kitagadta - vagy mellõzte

az örökhagyó - vagy kevesebbet hagyott neki a kötelesrészénél A jogosult egy querela inofficiosi testamenti nevû keresetet (helyesebben kérelmet) indíthatott a végrendeleti örökösök ellen a százszemélyes bíróság elõtt. Ha a bíróság úgy találta, hogy a felperes alaptalanul lett mellõzve, kitagadva, megrövidítve, vagyis a panaszló ezt bizonyította, akkor a bíróság érvénytelenné nyilvánította a végrendeletet abban részében, amely a panaszló mellõzhetetlenségét sértette. A bíróság azzal a fictioval élt, hogy a legközelebbi rokonnal ilyen barátságtalanul bánó örökhagyó õrült volt. A végrendelet ilyetén - relatív (vagy egyes esetekben, ha a panaszló egyedül lett volna törvényes örökös) - és egészében való megdõlése után a panaszos mostmár egész törvényes örökrészét követelhette (hereditatis petitioval). A querela sikertelensége esetén a pnaszos elvesztette törvényes öröklési jogát, s azt is, amit

juttattak neki. A querela inofficiosi testamenti - vindictam spirans (bosszúért lihegõ) actio, mert csak maga a mellõzött indíthatta. Lehetõsége megszûnt: - a sérelmes fél halálával - a sérelem megbocsátásával - pl. a végrendelet elismerésével - praeiudicialis kereset (mert siker esetén megelõzi a panaszló öröklési keresetét) - öt év alatt elévül az örökhagyó halálától számítva - subsidiarius jellegû, csak akkor indítható, ha egyéb jogsegély nem áll rendelkezésre - pl. alaki mellõzhetetlenség sérelme miatt a filius familiasnak öröklési kereset áll rendelkezésére -84- (hereditas petitio) - de ha a filius familiast kitagadta, vagy kötelesrésznél kevesebbre nevezte ki az örökhagyó, akkor csak a querela állt rendelkezésére Az örökhagyó a kötelesrészt kijátszhatta úgy is, hogy a vagyonának jelentõs részét életében ingyenesen elidegenítette (ajándék, hozomány). Ha ezek miatt az elidegenítés elõtti vagyon

alapján kiszámított kötelesrész a hagyatékból nem telt ki, a kötelesrészre jogosultnak egy ún. querela inofficiosae donationis vel dotis eszköze volt a megajándékozott ellen, mellyel megdönthette az ajándéknak, vagy a hozománynak a kötelesrészt sértõ részét. Ez - a késõbbi császákorban kialakult - eszköz teljesen a querela inofficiosi testamenti szabályai szerint futott le. Iustinianus a querelanak csak akkor adott helyt, ha a kötelesrészre jogosult semmit sem kapott. Ha valamit is juttattak neki, csak kötelesrészének mértékéig kérhetett kiegészítést, actio suppletoriaval, ami egy megtérítési (rei persecutorius) kereset volt. Ekkor a querela hatása az lett, hogy a mellõzöttre vonatkozó részében megdõlt a végrendelet, s rendes hagyatéki perrel (hereditatis petitio) az egész törvényes örökrészét kérhette a panaszló. - 11 141. A törvényes rész, a köteles rész, a quarta Falcidia és quarta Divi Pii egybevetése 141.1 A

törvényes (intestat) örökrész Az örökösre végrendelet nélkül, tehát a törvényes öröklés beállásával esõ, vagy õt megilletõ örökrész. 141.2 A kötelesrész Az örökhagyó egyes legközelebbi rokonainak, az ún. anyagilag mellõzhetetleneknek, a hagyatékból bizonyos hányadot meg kellett kapniuk: ezt a kötelezõen járó részt nevezzük kötelesrésznek. A kötelesrész mértéke: a törvényes (intastat) örökrész 1/4-e. Ezt az 1/4-es mértéket a százszemélyes bíróság gyakorolta a quarta Falcidia mintájára hozta be. 141.3 A quarta Falcidia A köztársaság vége felé hozta be a lex Falcidia, mely elrendeli, hogy az örökösnek a tiszta hagyaték legalább 1/4-t hagyományoktól mentesen meg kell kapnia. Ha a hagyományok a hagyaték 3/4-ét meghaladják, az örökös a hagyományokból a quartát arányosan levonhatja, számítva a hagyaték tiszta értékét az örökhagyó halála idõpontjában. 141.4 A quarta Divi Pii Az örökbefogadással

kapcsolatos intézmény, melyben Antonius Pius császár az örökbefogadott számára biztosította az örökbefogadó vagyonának 1/4-át, abban az esetben, ha az örökbefogadó õt serdületlensége idején emancipálná, vagy végrendeletében kitagadná. 142. Az incapacitas és indignitas 142.1 Az incapatitas A régibb (köztársasági) jogban, valamint a késõi, császári jogban a testamenti factio passiva-n kívül semmi egyéb feltétele nem volt annak, hogy valaki örökös lehessen. A közbeesõ korszakban azonban a kezdõdõ császárság törvényhozása a végrendeleti öröklés terén (a törvényesen nem!) még egy különös képességet kívánt meg a meghívottól ahhoz, hogy örökös lehessen, ti. az örökség megszerzésére vonatkozó képességet (capacitas) Aki ezzel az utóbbi képességgel nem bír (incapax), annak érvényesen megnyílik ugyan a hagyaték, de azt nem szerezheti meg, hanem elejti. -85- Ha az incapax egyedüli örökös, ill. ha

minden kinevezett örökös incapax annak következménye az, hogy a végrendelet - örökös híján - megdõl és a törvényes öröklés áll be. Ha az incapax csak részben örökös, akkor az õ hagyatéki része caducummá (elesett örökrésszé) válik. Az incapacitas fõ eset volt az, amely a lex Iulia de maritandis ordinibus és a lex Papia Poppaea rendelkezése alapján súlytotta a házasságon kívül élõket és a gyermekteleneket. E törvény szerint: - a házasságköteles korban levõ, de házasságban nem élõ férfi, vagy nõ (coelebs) a rá nyílt végrendeleti örökség, vagy hagyomány megszerzésére egészen képtelen - a gyermektelen (orbus) pedig csak a felét szerezheti meg - gyermektelen házastársak pedig egymás hagyatékának csak 1/10 részét szerezhették meg. A másik említendõ eset a latinus Iunianusé a lex Iunia értelmében. Mindkét esetben elhárítható azonban az akadály, ha az örökössé meghívott az incapacitas okát a

hagyatékról való tudomásszerzéstõl 100 nap alatt megszünteti (házasságot köt, latinus iunianus megszerzi a civitast). A iustinianusi jogban mind a két eset ismeretlen. 142.2 Az indignitas Az örököstõl, aki már megszerezte az örökséget (aki tehát öröklõképes és az örökség megszerzésére is képes volt) a fiscus elvonhatja (eripitur) az örökséget méltatlanság címén. Méltatlan az örökségre többek között az, aki: - az örökhagyó ellen súlyosan vétkezett (pl. megölte, bántalmazta, ápolását elhanyagolta) - aki akadályozta a végrendelkezési aktust, vagy - aki a végrendeletet meghamisította, eltitkolta, sikertelenül megtámadta. Az érdemtelen örökös megszerezheti a hagyatékot (capax), de nem tarthatja meg, hanem azt tõle, mint indignustól, rendszerint a fiscus (néha más) extraordinem lefolytatott perrel elveszi (eripere, innen bona ereptoria). Az örökrészétõl megfosztott névleg továbbra is örökös marad (nomen heredis,

ius sepulchri), viszont a fiscus nem örökös, csak heredis loco est, s az elvett örökrészt cum honere kapja (hagyományokkal, felszabadításokkal terhelten). - 12 143. Beneficiumok az öröklési jogban A megszerzés hatása Az aditioval az örökös az örökhagyó universalis successorává, azaz minden átháruló jogának és kötelezettségének utódjává lett. Az örökhagyó jogai és kötelezettségei abban az állapotban mennek át az örökösre, amelyben az örökhagyónál voltak. Tehát pl.: - ha az örökhagyó elbirtoklófélben volt, az örökös folytatja az elbirtoklást: ha az elbirtoklás az örökhagyó rosszhiszemûsége miatt ki volt zárva, az örökös - saját jóhiszemûsége ellenére - örökli a birtok rosszhiszemûségét - ha vitiosus possessor volt, az lesz az örökös is, etc. Az örökléssel a hagyatéki vagyon beolvad az örökös vagyonába, s ott semmiféle különállást többé nem õriz meg. Ebbõl folyik: -86- - egyrészt, hogy

mindazok a jogviszonyok, melyek az eggyé vált két vagyon (az örökhagyóé és az örökösé) közt elõzõleg fennállottak, confusio, vagy consolidatio által megszûnnek, - másodszor, hogy a hagyaték hitelezõivel szemben az örökös teljesen abba a helyzetbe jut, amelyben saját hitelezõivel szemben van, azaz közvetlenül felelõs nekik egész vagyonával (nemcsak az örökséggel!). Ez a szigorú és mai szemlélettel ellentétes szabály egyszerû magyarázatot nyer a régi jognak abban az ismert szabályában, hogy a nemfizetõ adós személyi végrehajtás (manus iniectio) alá esik és így nemcsak egész vagyonával, de eredetileg személyével (testével is) felel. Amint felelt az örökhagyó, úgy felel az örökös is, aki az õ helyébe universalis successorként lépett be az örökség beolvadása utáni egész vagyonával. E szabályt a római konzervativizmus megõrizte azután is, hogy a személyi végrehajtás kiment a divatból, ami egyébként csak a

posztklasszikus idõkben következett be teljesen. Ez a következmény az örököst kétes, túlterhelt hagyatékoknál igen súlyos helyzetbe hozhatta, mert ha egyszer elfogadta a hagyatékot, akkor többé nem szabadulhatott az adósságoktól, mégha azok az elfogadáskor ismeretlenek voltak is elõtte. Ez az ultra vires hereditatis felelõsség = korlátlan felelõsség. A modern jogrendszerekben az örökös felelõssége általában a hagyaték erejéig áll fenn A túladósodott hagyaték örökösének védelme - Beneficium abstinendi (tartózkodás kedvezménye): amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodtak (elidegenítés, megterhelés), úgy a praetor nem adott a hagyatéki hitelezõknek - az örökösök ellen keresetet. - Beneficium deliberationis (meggondolás kedvezménye): az örökösök halogathatták az örökség elfogadását mindaddig, míg meg nem gyõzõdtek arról, hogy melyek a hagyaték terhei. - Beneficium inventarii: ha az örökös a

hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. - In integrum restitutio: csak igen kivételes esetben volt lehetõség in integrum restitutiora, pl. egy minor, vagy katona esetében. A hagyatéki hitelezõk védelme - Beneficium separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fenn, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetekrõl. Nem kaphatta a beneficium separationist az a hitelezõ: - aki az örökössel kielégítése ügyében tárgyalásokba kezdett - ha a hagyaték és az örökös vagyona már összekeveredett - a

hagyaték megszerzésétõl számítva 5 év eltelt. A hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok kielégítése - privilegizált követelések - temetési költségek - végrendelet felnyitásával és kihirdetésével kapcsolatos költségek - a leltár készítésével kapcsolatos költségek -87- - a hagyatéki eljárás lefolytatásával kapcsolatos költségek - a hitelezõket és a hagyományosokat olyan sorrendben volt köteles az örökös kielégíteni, amilyen sorrendben azok igényeiket érvényesítették - a hagyományosok (a quarta Falcidia szabálya által korlátozva) - kötelesrészre jogosultak - a fennmaradó hagyatékon osztozkodtak az örökösök. - 13 144. A singularis successio esetei az öröklési jogben 144.1 A tágabb értelemben vett hagyomány fogalma és fajai Hagyomány: amikor az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat /csak jogokat!/ az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat. Fajai: - hagyomány (legatum),

ennek császárkori változata a hitbizomány (fideicomissum) - részhagyomány (partitio legata) és egyetemes hitbizomány (universale fideicomissum) - halál estére szóló ajándékozás (donatio mortis causa) és a halál esetére szóló egyéb juttatás (mortis causa capio) 144.2 Szûkebb értelemben vett hagyomány A legatum, azaz a régi, civiljog szerinti hagyomány olyan halálesetre szóló juttatása, amelyet az örökhagyó végrendeletében rendel a hagyományos javára, az örökösök, vagy egyik meghatározott örökös terhére. A legatum lényegében nem más, mint végrendeletileg hagyott ajándék E jogviszony alanyai: - testator (végrendelkezõ) - heres (megterhelt örökös) - legatarius (megterhelt hagyományos) A legatum lehet: - in rem actioval védett jogok (tulajdon, szolgalom) átruházása - in rem actioval védett jogok (tulajdon, szolgalom) alapítása - kötelmi jellegû juttatások - legatum nominis (követelésátruházás) - legatum liberationis

(adósságelengedés) - az örökös terhére új kötelem alapítása - egy dolog kiadására - pénzösszeg fizetésére - esetleg az örökös saját dolgának, vagy egy harmadik személy dolgának, tehát a hagyatékhoz nem tartozó dolog szolgáltatására. 144.3 A legatum négy formája (az elsõ kettõ eredeti forma, az utóbbi kettõ az elõbbiekbõl alakult): 1. Legatum per vindicationem (dologi hagyomány) esetén: - actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio 2. Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) 3. Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az örököstársak ellen) -88- (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) 4. Legatum sinendi mondo

esetén: - actio in personam ad faciendum (a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst). 145. A dologi és a kötelmi hagyomány egybevetése A rendelés módja szerint minden hagyomány két alaptípusra vezethetõ vissza: - legatum per vindicationem: akként rendeli az örökhagyó a hagyományt, hogy a hagyományozott jog (tulajdon, szolgalom) róla közvetlenül a hagyományosra háramoljon át, azaz az utóbbit nyomban a hagyomány életbelépte után dologi kereset, vindicatio (rei vagy servitutis) illesse (a vindicatios legatum is csak akkor érvényes, ha van örökös, aki elfogadta a hagyatékot) - legatum per damnationem: akként rendeli az örökhagyó, hogy a hagyomány szolgáltatásával az örököst terheli meg, mikor is az örökös terhére és a hagyományos javára csak egy quasi contractualis kötelem keletkezik, melyet az utóbbi az actio ex testamento nevû keresettel érvényesíthet (stricti iuris kereset, adversus

infitiantem in duplum, a felelõsség omnis culpárét). A vindicatio jogát az örökhagyó csak olyan jogra nézve háríthatta át a hagyományosra, mely vindicatiora alkalmas, s ezt is csak kkor, ha a hagyományozott dolog éppen az õ civiljogi tulajdonában volt, úgy a végrendelet készítésekor, mint a delatiokor (helyettesíthetõ dolognál elég az utóbbi). Ellenben damnatioval hagyományozhatott bármely dolgot, vagy jogot: sajátját éppúgy, mint az örökösét, akár másét, mikor az örökös köteles volt azt megszerezni és szolgáltatni, vagy ha ez nem sikerült, köteles volt becsértéket fizetni. - 14 Ugyanebbõl folyik, hogy ugyanazon dologra nevezett több vindicatios hagyományostárs között mindig közös tulajdon keletkezik, tehát az esetleg elesõ részek a condominium szabályai szerint a hagyományos társak részeihez növedékként hozzánõnek. Ellenben több kötelmi hagyományostárs közül, ha összekapcsolva vannak megnevezve, mindegyik

csak a ráesõ részt, ha külön-külön, akkor mindegyik az egészet követelheti 146. Fidei commissum 146.1 A tágabb értelemben vett hagyomány fogalma és fajai Hagyomány: amikor az örökhagyó a hagyatékból egyes jogokat /csak jogokat!/ az örökösre szálló vagyon csökkentésével harmadik személynek juttat. Fajai: - hagyomány (legatum), ennek császárkori változata a hitbizomány (fideicomissum) - részhagyomány (partitio legata) és egyetemes hitbizomány (universale fideicomissum) - halál estére szóló ajándékozás (donatio mortis causa) és a halál esetére szóló egyéb juttatás (mortis causa capio). 146.2 A fideicomissum -89- Alakszerûtlenül rendelt hagyomány. Az örökhagyó írásban, vagy élõszóval (akár tanuk nélkül is) felkérte a hagyatékból részesülõ személyt, hogy a neki jutott vagyonból valakinek jutasson valamit, vagy egy rabszolgát szabadítson fel. A teljesítés eredetileg nem volt érvényesíthetõ, csak a felkért

személy hitére (fides) volt bízva. Augustus óta fideicomissum extra ordinem perelhetõvé lett. A fideicomissum mindig kötelmi hatályú volt, s így a legatum per damnationem szabályai szerint nyert elbírálást. A quarta Falcidia eredetileg nem vonatkozott rá A késõbbi jog lassan egyesítette a legatumot és a fideicomissumot.: - a fideicomissumot formailag és tartalmilag megszigorították - a quarta Falcidia-t kiterjesztették a fideicomissumra (SC Pegasianum) - enyhítették a legatum alakszerûségeit. Mind a legatum, mind a fideicomissum megszerzése szempontjából két idõpont volt lényeges: - dies legati (fideicomissii) cedens: a hagyományos joga megnyílásának ideje (az örökhagyó halálával következett be) . dies legati veniens: amikor az örökös megszerezte az örökséget A hagyományt vissza lehetett utasítani. 147. Jogsegély (keresetek, stb) az öröklési jogban 147.1 Az örökös jogvédelme Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete

azzal szemben, aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede, vagy pro possesore birtokolja. Ezzel a felperes követelhet: - hagyatékot - hagyatéki részt - egyes hagyatéki dolgokat - kötelmi tartozást. A herditatis petitio a rei vindicatival párhuzamos kereset. Interdictum quorum bonorum: a praetori jog szerinti örökös jogsegélye. A bonorum possessor keresete, aki a hagyatéki dolgot perelhette attól, aki azokat pro herede, vagy pro possesore birtokolta, akár pedig dolosusan szûnt meg azokat birtokolni. Ha a bonorum possessio sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval visszakövetelheti a dolgokat. Ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis örökössel szemben. Querela inofficiosi testamenti: a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio suppletoria: Iustinianustól kezdve a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio familiae herciscundae: az örököstársak

között keletkezett véletlen jogközösséget megszûntetõ kereset. Lex Falcidia: elrendelte, hogy az örökös az õ örökrészének 1/4-ét hagyományoktól mentesen kapja meg. Amennyiben pedig a hagyományok a hagyatéknak több, mint 3/4-ét kimerítették, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni. - 15 - -90- Caducorum vindicatio: az incapax, amennyiben a hagyatékról való tudomásszerzéstõl számított 100 nap alatt házasságot kötött, az incapacitas okát elhárította. Igényét a caducumra ezzel érvényesíthette A coelibes és orbira vonatkozó korlátozásokat Constantinus megszüntette. 147.2 A túladósodott hagyaték örökösének védelme Beneficium abstinendi: ha a sui et necessarii heredest a hagyaték túladósodása esetén az imfamiával járó csõdjellegû végrehajtás fenyegette, amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodott, úgy a praetor nem adott a hagyatéki hitelezõknek

ellene keresetet. Beneficium deliberationis: ha a hagyaték elfogadása után derült ki, hogy a leggondosabb vizsgálat ellenére is vannak még terhei a hagyatéknak, e terhekért az örökös egész vagyonával felelt. A praetor itt csupán arra szorítkozhatott, hogy arra az esetre, ha a hitelezõk az örököst a hagyaték elfogadására szorították, idõt engedett az örökösnek annak megfontolására, hogy elfogadja-e a hagyatékot. - Másrészt in integrum restitutio-t adott arra az esetre, ha az fenyegetés, vagy megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot. Beneficium inventarii: ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. 147.3 A hagyatéki hitelezõk védelme: Beneficium

separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fent, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetükrõl. 147.4 Hagyomány megszerzésére irányuló keresetek Legatum per vindicationem (dologi hagyomány) esetén: - actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az örököstársak ellen) (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) Legatum sinendi mondo esetén: - actio in personam ad faciendum

(a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst. 148. Nyugvó hagyaték, uratlan hagyaték 148.1 Nyugvó hagyaték (hereditas iacens) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és aquisitio közé esõ idõben. - Necessarius heresnél ilyen nincs (hacsak végrendeleti kineveztetése nem volt feltételhez kötve, bár, mint végrendeleti örökös nem suus necessarius!). - Voluntarii heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - már nem az örökhagyó vagyona (bár egy késõi forráshely szerint a hagyaték az õ személyét reprezentálja: -91- hereditas personam defuncti sustinet) - s még nem az örökösé, egy függõ, átmeneti állapotban levõ vagyonegység (épp ezért nem jogi személy), melynek függõsége megszûnik az aquisitioval, mely a delatio idõpontjára visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditatis iacensé), mintha a halál

pillanatában örökös lett volna. Idõközben ez a vagyon változásokon mehet keresztül, szerezhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon alanyának tevékenységét nem tételezi fel: - tulajdonszerzés, dologegyesülés, gyümölcselválás, rabszolgák szerzeményei negoltorum gestor által való szerzés révén - kötelezés rabszolgák delictumaiból, ügyleteibõl - az elbirtoklást folytathatja, be is fejezheti, viszont ellene elbirtoklás, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a praetor szükség esetén gondnokot is rendelt. 148.2 Uratlan hagyaték Ha a hagyatékot végrendeleti, vagy törvényes öröklés címén senki sem szerzi meg (bona vacantia), akkor az a lex Papia Poppaea értelmében, mint caducum az aerariumra, késõbb az ennek helyére lépõ fiscusra szállt. - 16 A régibb jog erre az esetre nem ismert külön rendszabályt: bármely hagyaték bárki által elfoglalható, s elbirtokolható volt, ha az örökös nem

jelentkezett, vagy késlekedett. Az ilyen elbirtokló mintegy occupatioval vált örökössé. A fiscusra háramlás ipso iure áll be, általa azonban a fiscus nem örökössé válik, csupán heredis loco jut a vagyonhoz (universalis successor), s mint ilyen, terhelik az esetleges hagyományok, felszabadítások, valamint tartozik fizetni a hagyatéki adósságokat, azonban az utóbbiakat is csak a hagyaték erejéig. A fiscus joga a hagyaték bevonására (bonorum vindicatio) az uratlanná válástól négy év alatt megszûnik. Ha a fiscus is elhárítja az adóssággal túlterhelt hagyatékot, akkor következik a hagyaték csõdje (bonorum venditio), melynél természetesen a hagymányok, rabszolgafelszabadítások érvénytelenné váltak. Éppen ezért, hogy a végrendeletben esetleg rendelt felszabadítások érvényre juthassanak, Marcus Aurelius megengedte, hogy a felszabadulandó, vagy helyette bárki más kérhesse a hagyaték addictioját annak ellenében, hogy a

hitelezõk kielégítését vállalja és biztosítja (addictio bonorum libertatum conservandorum causa). Ekkor a kérelmezõ válik universalis successorrá (heredis loco), õt illetik utiliter a hagyatéki keresetek, a felszabadítások pedig érvénybe lépnek. 149. A végrendelkezési és öröklési képesség egybevetése 149.1 Végrendelkezési képesség Ki végrendelkezhet? Akinek van aktív végrendelkezési képessége: - teljes jog- és cselekvõképes római polgár, de legalább ius commerciivel rendelkezõ latini (veteres és colnarii) - eleinte az önjogú nõnek sincs ilyen képessége, késõbb gyámi autocritas mellett már igen (Hadrianus), sõt a praetor enélkül is bonorum possessiot adhatott a nõ végrendelete alapján - eltiltottak általában is a nem cselekvõképesek. 149.2 Öröklési képesség -92- Öröklés, akár végrendelet, akár törvény alapján, csak oly személy részére nyílhat, akinek öröklõképessége van. Aki ezzel nem bír,

annak végrendeleti kinevezése semmis (pro non scripto habetur), ill. a törvényes öröklésre jogosultak között számba nem jön Az öröklési képesség (testamenti factio passiva) alapja szintén a commercium-képesség (civis, latinus), de nem kell cselekvõképessé, csak határozott személynek kell lennie. Az öröklõképességnek meg kell lennie az illetõ személy részére történõ delatio pillanatában, s ettõl fogva folyamatosan fenn kell állnia az aquisitioig. Végrendeleti örökösnél ezenfelül még a végrendelet készítésekor is (inspectio trium temporum). Kinevezhetõk örökössé: - hatalomalatti családtagok - idegen rabszolgák, ahol is a hatalmat gyakorlónak kell ius commerciivel rendelkeznie (hiszen õ a kedvezményezett) - saját rabszolga, de felszabadítással együtt kell örökössé nevezni. Nem volt passzív testamenti factiojuk: - peregrinusoknak (csak sajét helyi joguk szerint) - a nõknek egy ideig (Kr.e 169) elsõ osztálybeli polgár

hagyatékában nõ nem örökölhetett (a principatus korában ez megszûnik) - intesstabiliseknek - incerta personának - posthumusnak - jogi személynek. Késõbb a posthumusnál megszûnik és a favor testamenti elvének uralomra jutásával a majdan születõ is lehet kinevezett (de a végrendelkezés idején legalább foganva kell lennie). Végrendeleti örökösnél tehát az öröklési képességnek meg kellett lennie a delatiotól az acquisitioig, sõt a végrendelet készítésekor is. - Ha az öröklési képesség a végrendelet készítése után elveszett, de a megnyílásig helyreáll, ez nem volt akadálya az öröklésnek (media tempora non nocent). - A delatio után való elvesztése az öröklõképességnek végig kizárja az illetõ személyt az öröklésbõl, mégha utóbb megint visszanyerte volna is azt. 150. Kielégítési sorrend a római öröklési jogban 1. Privilegizált követelések - temetési költségek - a végrendelet felnyitásának és

kihirdetésének költségei - 17 - a leltárkészítés költségei - a hagyatéki eljárás költésgei 2. Hagyatéki hitelezõk, jelentkezésük sorrendjében 3. Kötelesrészre jogosultak 4. A hagyományosok (a quart Falcidia szabálya által korlátozva) 5. A fennmaradó hagyatékon osztozkodtak az örökösök 151. Helyettes örökös, utóöröklés Az örökség áthárulása és a növedékjog -93- 151.1 Helyettes örökös, utóöröklés Az örökhagyó kinevezhet helyettes örököst is, a kinevezett örökös helyettesítésére, arra az esetre, ha a kinevezett örökös valami okból nem válna örökössé (pl. nem élné túl az örökhagyót) Ez a substitutio vulgaris nem más, mint feltételes örökösnevezés (ha „A” nem válna örökössé). A kinevezést akárhány fokon meg lehet ismételni. A helyettes örökös az örökhagyó örököse lesz, ha a feltétel beáll. Ettõl kükönbözik: - substitutio pupillaris: az örökhagyó serdületlen

gyermekének rendel örököst arra az esetre, hogyha az, miután már hozzájutott a hagyatékhoz, meghalna serdültsége elõtt (vagyis még mielõtt végrendelkezhetett volna). Ebben az esetben a substitutus a gyermek örököse lesz, akit tehát az apa nevezett ki a gyermek felett, hatalmánál fogva. (Ez az egyetlen eset, mikor valaki másnak rendel a római jog szerint örököst.) - substitutio quasi pupillaris: az õrült gyermek részére való örökösnevezés,, ha az haláláig nem gyógyulna ki betegségébõl. A substitutio pupillarist és quasi pupillarist a magyar jogi nyelv utóöröklésnek nevezi. 151.2 A megnyílt örökség átháramlása - Transmissio Ha a meghívott a megnyílás után ugyan, de a hagyaték megszerzése elõtt halt meg, az elfogadás joga nem szállott tovább az örököseire. Ennek ellenére kialakult az a felfogás, hogy az örökös halálával a jog átszáll az utódaira is. Ezt az átszállást (transmissio) eleinte csak kivételes

esetekben ismerték el, késõbb Iustinianusnál már általánosan. Transmissio esetén az elhalt személy örökösei a delatiotól számított egy éven belül szerezhetik meg az örökséget. - In iure cessio hereditatis A civiljogban az agnatusnak joga volt arra, hogy mielõtt az örökséget elfogadta volna, erre irányuló jogosultságot egy harmadik személynek in iure cessio útján (in iure cessio hereditatis) átengedje. Az, akinek átengedte örökösi minõséget nyert. Kizárólag a proximi agnati törvényes örökösöket illette meg, de azokat sem, ha végrendeleti úton nyertek örökössé való kinevezést. Az örökség megszerzése után az in iure cessio hereditatisnak már nem volt helye. 151.3 Növedékjog Minden egyes örököstárs joga elvileg az egész hagyatékra vonatkozik. Ebbõl kiindulva: - az örökhagyó végrendeletében a hagyaték egyes részeirõl nem intézkedett - a végrendeletileg kinevezett, vagy a törvényes örököstársak egyike,

másika kiesett - nem élte túl az örökhagyót - öröklési képességét elvesztette - nem akart örökölni (hagyatékot nem fogadta el). Az így megürült hagyatéki részek a többi örökös örökrészét arányosan növelték. A megmaradó örökösöknek ezt a jogát növedékjognak (ius adcrescendi) nevezték. Nem érvényesült a növedékjog: -94- - helyettes örökösnevezésnél - transmissio esetén - érdemtelenség esetén (a fiscus szerezte meg azt) - incapax örökrésze (caducum) tekintetében (ugyanazon végrendeletben kinevezett, gyermekekkel rendelkezõ pater familias kapja meg, vagy ennek hiányában a fiscus). 152. Élõk közötti és halál esetére szóló ajándékozás 152.1 Donatio mortis causa A halálesetre szóló ajándékozás lényegében élõk közötti, kétoldalú ajándékozási ügylet, melynek feltétele az, hogy az ajándékozott túlélje az ajándékozót. - 18 Rá tehát általában az ajándékozás szabályai alkalmazandók

(ügyleti megegyezés, nagyobb ajándéknál bejelentési kötelezettség), viszont nem esik az örökjogi ügyeletek különös szabályai alá: - nem kell hozzá testamentum factio - nincs megnyílás, megszerzés, hanem az ajándékozó korábbi halála csupán, mint feltétel szerepel, melynek beálltától az ajándékozási ügylet hatálya függ - akár van örökös, akár nincs - akár elfogadja a hagyatékot, akár nem. Közelebbrõl nézve e feltétel lehet az ajándékozáshoz: - felfüggesztõ (conditio suspensiva) - az ajándék csak az ajándékozó korábbi elhaltával lép életbe, a megajándékozott korábbi elhaltával meghiúsul - felbontó hatállyal fûzve (conditio resolutiva) - az ajándék azonnal hatályba lép (a tulajdon átszáll, etc.), de a feltétel meghiúsultával (a megajándékozott korábbi halálával) mint causáját vesztett szolgáltatás visszakövetelhetõ (condictio causa data, causa non secuta) Mégis a donatio mortis causa, mint

halálesettel kapcsolatos juttatás, az idõk folyamán felvette a halálesetre szóló ügyletek némely tulajdonságát. Így: - mint a hagyatékból való részesedés hitbizománnyal terhelhetõ volt - a quarta Falcidia kiterjedt rá - incapax nem szerezhette meg - Iustinianusnál tetszés szerint visszavonható. Másfelõl - ugyancsak Iustinianus - a codicillus formai kellékeit írta elõ az ajándékozásra is. Viszont szabadult az ajándékozás némely korlátozásaitól, így a házastársak közti ajándék tilalma alól, s a iustinianusi jogban a bejelentési kötelezettség alól. Ajándék természetét azonban alapjában megtartotta. 152.2 Capio mortis causa Minden olyan halál esetére szóló juttatás, ami nem legatum, nem fideicomissum és nem donatio mortis causa, a capio mortis causa elnevezést viselte. -95- Leggyakoribb esete a conditionis implendae causa datum: olyan feltétel tûzése az örökös, vagy a hagyományos számára, amely harmadik személynek

bizonyos elõnyt jelent. Pl.: valaki a rabszolgáját olyan feltétellel szabadította fel, hogy az bizonyos összeget fizessen harmadik személynek. Ezt a juttatást: - nem szerezheti meg incapax - nem tarthatja meg érdemtelen - a lex Falcidia szabályai erre is vonatkoznak. 152.3 Részhagyomány A legatum per damnationem tárgyát a hagyaték egy része is képezhette, ez a partitio legati. Ebben az esetben is az egyetemes jogutód az örökös lett, s a hagyományos actio ex testamento incerti útján követelhette a tehermentes hagyatéki hányad kiadását. Az örököst megillette a quarta Falcidia. 152.4 Egyetemes hitbizomány Hasonló, mint a részhagyomány. Míg azonban a hagyatéki tartozások és követelések tekintetében a partitio legatinál az örökös és a hagyományos közötti viszony kizárólag belsõ jogviszony volt, amely harmadik személyre nem hatott ki, s emellett az örökös - a hagyományos terhére - a qurta Falcidia-t is megtarthatta magának, addig

az egyetemes hitbizomány tekintetében már kezdettõl fogva érvényesült az a törekvés, hogy a hitbizományos mintegy az örökös helyzetébe kerüljön, másrészt az örököst a quarta Falcidia visszatartésa ne illesse meg. 153. Az öröklési jog továbbélése - recepcio és usus modernus: - az öröklés dologi juttatás - védte a vallásos juttatásokat, mint végintézkedési meghagyást, vagy ajándékot - a végrendelet csak jóval késõbb lett elfogadott - végintézkedés: - végrendelkezési aktív képesség - cselekvõképesség - képviselet nem lehetséges - hét tanu, vagy hatósági személy - 19 - hagyomány - ismert - általában csak szerzeményi vagyonból - fideicommisum universale - ismert - Dél-Európában hivatalosan kellett bejegyeztetni - a legtöbb európai jog elfogadta - a közös végrendeletet - az öröklési szerzõdést - az öröklésrõl való lemondást - a hagyatéki végrehajtó intézményét - a kegyes alapítványok intézményét

- törvényes öröklés: - kötelesrész -96- - örökösök egyetemlegessége - osztályrabocsájtás - végintézkedési felmentés - újkori fejlõdés: - végintézkedés - halál esetére szóló ajándékozás - Code Civil - végintézkedéssel csak hagyomány - végrendelet tilos - öröklési szerzõdés csak házastársak között 154. Az egyház és a végrendelet - koraközépkor: - védte a vallásos juttatásokat, mint végintézkedési meghagyást, vagy ajándékot - egyházi jog: - elismerte a végintézkedést örökösnevezés nélkül is - két-három tanu elõtt, vagy az egyházi hatóság elõtt - ismerte a végrendelet ünnepélyes felnyitását. - 20 KÖTELMEK 155. A kötelem fogalma, szembeállítása az in rem védelemmel ellátott jogokkal -97- A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelezõ=creditor) a másik féltõl (adós=debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a követelésnek nem tenne eleget, a

hitelezõ jogosult õt in personam actioval erre a magatartásra rászorítani. in rem védelemmel ellátott jogok: in personam védelemmel ellátott jogok: • passzív magatartás, • aktív magatartás, • a tulajdonos áll mindenkivel szemben, • határozott személyek állnak egymás ellen, • tartós jellegûek, • rövid életûek, 156. A kötelem kialakulása, keletkezési forrásai Gaius: • obligatio szerzõdésbõl (obligato ex contractu), • obligatio delictumból (obligatio ex delicto), Posztklasszikusok: • obligatio szerzõdésbõl (obligato ex contractu), • obligatio delictumból (obligatio ex delicto), • obligatio különbözõ más jogcímekbõl (ex variis figuris causarum), Iustinianus: • obligatio szerzõdésbõl, • obligatio delictumból, • obligatio szerzõdészerû tényekbõl, • obligatio delictumszerû tényekbõl; 157. A kötelmek fajai (elsõsorban a naturalis obligatio) • obligatio civilis / obligatio honoraria, • obligatio stricti

iuris / obligatio bonae fidei, • obligatio naturalis: • nincs actioja, • mégis minden vonatkozásban joghatással bír, • Iustinianusnál tûnik fel elõször, • hatalomalattiak kötelmei (pl.: obligatio servi), • pactumban kikötött kamatkövetelés, • SC Macedonianum ellenére folyósított kölcsön, • büntetésbõl elvesztett követelés, • elévült követelés; 158. A jogügylet (negotium), a szerzõdés (contractus) és a kötelem (obligatio) egybevetése Negotium a fél olyan cselekménye, melyet abból a célból végez, hogy vele a jogrend által meghatározott joghatásokat hozzon létre. Contractus az a megállapodás, mely civiljogon alapuló keresettel van felruházva. Az ok, amely a peresíthetõséget megadja, a civilis causa. A kötelem olyan jogviszony, amelynél az egyik fél (hitelezõ=creditor) a másik féltõl (adós=debitor) bizonyos magatartást követelhet, s amennyiben az adós ennek a követelésnek nem tenne eleget, a hitelezõ jogosult

õt in personam actioval erre a magatartásra rászorítani. 159. Az egyetemlegesség és a halmozás Egyetemlegesség (solidaritas, vagy correalitas): a tartozás nem oszlik meg a kötelemben szereplõ több személy között: -98- - hitelezõi egyetemlegesség - adósi egyetemlegesség. Cumulatio: több adós esetén mindegyik adós önállóan, egymástól függetlenül felel a tartozásért. Pl: - condoctio furti: több tolvajtól egyetemlegesen, egyszeresre menõen - actio furti: halmozva, külön-külön négyszeresre. 160. Hol találkozunk a törvénynél fogva egyetemlegességgel? - Ügyleti rendelkezés alapján: - felek így szerzõdnek, - a végrendelkezõ végrendeletében köti ki; - Véletlenül: - közösen örökölnek valamit, - egy dolgot többen kapnak ajándékba, - egyszerre találnak kicset; - Törvény rendelkezése folytán: - több gyám együttes eljárásánál, - egy bûncselekményt együtt elkövetõk esetében; 161. A hatalomalattiak és

alkalmazottak kötelmei 161.1 Hatalomalattiak kötelmei: - Kártérítési kötelezettség - Actio noxalis: bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot. - Perenkívüli képviselet / kötelmek szerzõdésekbõl - Actio quod iussu: a családfõ parancsára a hatalomalatti által kötött szerzõdésekbõl eredõ tartozások megfizetésére volt indítható a családfõ ellen, az egész tartozás erejéig. - Actio de peculio: a hatalom gyakorlójának engedélyével kezelt különvagyon (peculium) körében kötött szerzõdésekbõl eredõ tartozás fejében a hatalom gyakorlója e vagyon erejéig volt perelhetõ. - Actio tributoria: akkor adta a praetor, ha a hatalomalatti a pater familias tudtával, de megbízása nélkül ipari, vagy kereskedelmi vállalkozást folytatott. Ilyenkor azonban a pater familias a

hatalomalattival szemben fennálló követeléseit csak a többi hitelezõvel együtt elégíthette ki. - Actio de in rem verso: útján felelt a különvagyon értékén felül is azokért a vagyoni elõnyökért, amelyek abból eredtek, hogy a hatalomalatti harmadik személyekkel kötött szerzõdésbõl származó hasznokat a pater familias vagyonába - akár annak tudtával, akár anélkül - fektette be. - Actio exercitoria: ha a családfõ, vagy rabszolgatartó a családgyermeket, vagy rabszolgát ipari, vagy kereskedelmi vállalata élére üzletvezetõnek (institor), vagy a hajóvállalata élére állította (magister navis), -99- úgy e keresettel lehetett õt perelni a hatalomalatti által megbizatása körében vállalt kötelezettségeiért, az egész tartozás erejéig. E keresetet adta meg a római jog utiliter kiterjesztve arra az esetre is, ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú kereskedõt (actio quasi institoria). E

kereset útján nyert pótlást a valóságos közvetlen képviselet a posztklasszikus korban. - Actio institoria (quasi institoria): ha a családfõ, vagy rabszolgatartó a családgyermeket, vagy rabszolgát ipari, vagy kereskedelmi vállalata élére üzletvezetõnek (institor), vagy a hajóvállalata élére állította (magister navis), úgy e keresettel lehetett õt perelni a hatalomalatti által megbizatása körében vállalt kötelezettségeiért, az egész tartozás erejéig. E keresetet adta meg a római jog utiliter kiterjesztve arra az esetre is, ha csupán egy meghatározott ügy ellátásával bíztak meg egy szabad állapotú kereskedõt (actio quasi institoria). E kereset útján nyert pótlást a valóságos közvetlen képviselet a posztklasszikus korban. 161.2 Alkalmazottak kötelmei - delictumszerû tényekbõl - Actio in factum adversus nautas, caupones, stabularios: a fogadósi receprumfelelõsség kiegészítéseként az utasoknak, vendégeknek azokért a

dolgaiért, amelyeket a fogadós õrzésre nem vett át, azok elvesztése, megrongálódása esetén felelõssé tette a hajósgazdát (fogadóst, istállótulajdonost), amennyiben a lopást, vagy rongálást a hajós (fogadós, istállótulajdonos) rabszolgái, vagy szabad állapotú alkalmazottai, vagy a fogadóban állandó jelleggel lakó vendégek követték el. A kereset kétszeresre menõ poenalis actio volt. (Az utas, vendég természetesen inkább ezzel a keresettel élt az õt ért kár esetén, mint a nehezen kideríthetõ tettes ellen indítható actio furtival, vagy actio legis Aquiliae-val. 162. A szolgáltatás és a teljesítés egybevetése Szolgáltatás: - fogalma: a kötelemben kikötött adósi magatartás. - fajai: - facere, dare, praestare, - specifikus, generikus, - certa, incerta, - fõ és mellék, - osztható és oszthatatlan, - vagylagos szolgáltatás és vagylagos felhatalmazottság, - datio in solutum, Teljesítés: -100- - fogalma: szolgáltatása

annak, amivel az adós a hitelezõnek tartozik - személyei: bárki, de mindig a hitelezõ kezéhez - depositio: hitelezõ késedelme, távolléte miatt - tárgya: amit a szerzõdésben kikötöttek - módjai - helye - ideje A szolgáltatás és a teljesítés viszonya: a teljesítés megvalósult szolgáltatás. 163. A “dare, facere, praestare” szolgáltatások figyelembe vételével, milyen szolgáltatásra vannak kötelezve az egyes reál- és konszenzuál szerzõdésben szereplõ felek? Real-contractusok - kölcsön - egyoldalú stricti iuris kötelem - hitelezõ kötelessége (dare szolgáltatás?) - dare, azaz tulajdonba adás (ha nem volt tulajdonos, a kölcsön sem jön létre) - adós kötelessége (dare szolgáltatás?) - csak azzal, vagy annyival tartozik, amit, vagy amennyit kapott - generikus, tehát köteles a dolog helyett ugyanolyat és ugyanannyit visszaadni (1215-1222) - haszonkölcsön (commodatum) - egyenlõtlenül kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem -

haszonkölcsönbe adó kötelessége (facere szolgáltatás?): - nem köteles az ígért dolgot adni, de ha használatra átengedte, köteles a lejáratig a haszonkölcsönbe vevõnél hagyni - nem köteles használatra alkalmas állapotba hozni, de szándékosan adott hibás dologból eredõ károkat köteles megtéríteni - köteles megtéríteni az állagfenntartás érdekében felmerült költségeket - haszonkölcsönbe vevõ kötelessége (facere szolgáltatás?): - lejárat után a dolgot az átvételi állapotban visszaadni (specifikus visszaadási kötelezettség, tehát ugyanazt a dolgot visszadni) - detentor, ezért köteles a haszonkölcsönbe adót a birtokháborításról, kivetésrõl értesíteni - köteles a dolgot rendeltetésszerûen, szerzõdésszerûen, a bona fides követelményeinek megfelelõen használni - tartozik a dolog állagának fenntartásáról - jó gazda módján - gondoskodni (1223-1228 + Benedek 189-190.old) - letét (depositum) - egyenlõtlenül

kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem - letevõ kötelessége (facere szolgáltatás?): - megtéríteni a letéteményesnek a dologra fordított összes kiadását - felel minden kárért, amelyet letéteményes miatta elszenvedett (pl. ha nem figyelmeztette letéteményest a dolog veszélyes voltára) - letéteményes kötelessége (praestare szolgáltatás?): - a rábízott dolgot épségben megõrzni - a dolgot külön engedély nélkül nem használhatja - mint detentor, nem részesül birtokvédelemben, ezért köteles a haszonkölcsönbe adót a -101- birtokháborításról, kivetésrõl értesíteni - a dolgot minden növekményével együtt köteles letevõnek, vagy általa megjelölt személynek kiadni (1229-1233 + Benedek 190-192. old) - kézizálogszerzõdés (contractus pigneraticius) - egyenlõtlenül kétoldalú, ingyenes, bonae fidei kötelem - kézizálog hitelezõ kötelessége (praestare szolgáltatás?): - a nála lévõ zálogtárgyat megõrizni -

ellenkezõ kikötés híján nem használni - azt gyümölcsöztetni, amennyiben az gyümölcsözõ dolog - a gyümölcsöket a kamatokra, s ha telik belõle, a tõkére fordítani - zálogadós kötelessége (facere szolgáltatás?): - a záloghitlezõ dologra eszközölt szükséges kiadásait megtéríteni - a dologban vétkesen okozott kárt megtéríteni (omnis culpa) (1234-1236 + Benedek 192-193. old) Consensual-contarctusok - adás-vétel (emptio venditio) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - eladó (venditor) kötelessége (facere szolgáltatás?): - szolgáltatni a dolgot, annak minden növekedésével, vis maior okozta esetleges csökkenéseivel - az eladó a teljesítésig az áru tulajdonosa - köteles a birtokot a vevõre átruházni - birtokátruházásig custodia-felelõs - jogszavatossági kötelezettség - kellékszavatossági kötelezettség - vevõ (emptor) kötelessége (dare szolgáltatás?): - vételár megfizetése - az eladott dolog tulajdonjoga átadás

után sem megy át vevõre, amíg a dolgot ki nem fizette - kikötés nélkül is köteles kamatot fizetni, amíg a vételárat meg nem fizeti - megállapodás után, de átvétel elõtt vis maior esetén is köteles a vételárat kifizetni - bérlet (locatio conductio rei) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - bérbeadó (locator rei) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a dolgot a bérlõ rendelkezésére bocsátani - bérlet egész tartama alatt a dolgot használatra alkalmas állapotban tartani - a dolog fizikai hibáiért kellékszavatossággal tartozik - ha idegen dolgot adott bérbe, vétkességére tekintet nélkül felel a bérlõvel szemben - köteles a bérlõt - mivel a bérlõ detentor - birtokperben megvédeni - köteles eltûrni, hogy a dolog gyümölcseit hallgatólagos traditioval bérlõ beszedhesse - bérlõ (conductor rei) kötelessége (facere szolgáltatás?): - jogosult, de nem köteles a bérelt dolgot használni - kivéve colonia partiaria: mûvelési

kötelezettség - köteles a dolgot ép állapotban visszaadni - köteles a bérbeadót bárhonnan jövõ birtokháborításról haladéktalanul értesíteni - köteles bért fizetni (1283-1309 + Benedek 177-179.old) - megbízás (mandatum) - (Brósz-Pólay: 1310-1316) -102- - 24 - munkaszerzõdés (locatio conductio operarum) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - munkavállaló (locator operum) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a kikötött idõben rendelkezésre állni - a munkaadó irányítása alatt, a kijelölt helyen a munkáját teljes gondossággal, személyesen elvégezni - nem eredmény-felelõs - tartozik megtéríteni azokat a károkat, amelyeket vétkesen, hozzáértése hiányában okozott - munkaadó (conductor operatum) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a kialkudott bért utólagosan a végzett munka arányában megfizetni (akkor is, ha munkáját nem vette igénybe, de az rendelkezésére állt) - köteles megfizetni azt a kárt, melyet a

munkavállalónak vétkesen okozott (1283-1309 + Benedek 180-181.old) - vállalkozási szerzõdés (locatio conductio operis) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - vállalkozó (conductor operis) kötelezettsége (facere szolgáltatás?): - a munkát teljes gondosággal és hozzáértéssel tartozik elvégezni - eredmény-felelõs (felel a hozzá nem értésért) - mások munkáját is igénybe veheti, de bizonyos esetekben kizárt a helyettes alkalmazása - felel a mû elkészítése körüli minden vétkességért - a kész munka átadásáig viseli a mû bármely okból való elpusztulásának veszélyét - megrendelõ (locator operis) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a jól elkészült mûvet köteles átvenni (hibás mû átvételét megtagadhatja) - a kikötött vállalkozási díjat megfizetni - felelõs azokért a károkért, melyet vállakozónak okozott - átvételig viseli a vállalkozónak átadott dolga vis maior okozta pusztulásának veszélyét (1283-1309

+ Benedek 181-183.old) - társasági szerzõdés (societas) - szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - társak (socii) kötelessége (facere szolgáltatás?): - a társaság alapításakor egyenlõ mértékben a vagyoni célhoz vagyoni jellegû kölcsönös szolgáltatással hozzájárulni (pénz, jogok, munkavégzés) - társaság ügyében eljáró társ azt a gondosságot tanusítani, amit saját ügyeiben szokott (1283-1309 + Benedek 183-185.old) 164. Az ún helyettesíthetõ és helyettesíthetetlen dolgok és a specifikus és generikus szolgáltatások közötti összefüggés A generikus szolgáltatás tárgya csak fajta, tehát minõség és mennyiség szerint van meghatározva, ezért a generikus szolgáltatás tárgya helyettesíthetõ dolog. A specifikus szolgáltatás tárgya meghatározott, konkrét dolog, ezért a helyettesíthetetlen dolgok körébõl való. Mégis: -103- - helyettesíthetõ dolog is lehet specifikus kötelem tárgya, pl. ha a letevõ egy zsák

lisztet helyez letétbe, akkor a letéteményes ugyanazt a zsák lisztet köteles visszaadni - helyettesíthetetlen dolog is lehet generikus kötelem tárgya, pl. ha az örökhagyó rabszolgái közül valakinek egyet hagyományoz: a rabszolga helyettesíthetetlen dolog, mégis generikus a kötelem, mert nem ezt, vagy azt a rabszolgát hagyományozta, hanem a rabszolgái közül egyet. A helyettesíthetõség és a helyettesíthetetlenség a dolgok jellemzõje. A specifikusság és a generikusság a szolgáltatások sajátossága. (959-962) 165. Vagylagos szolgáltatás, vagylagos felhalmozottság és teljesítés helyetti adás példákkal Vagylagos szolgáltatás (alternatív obligatio): ha a kötelem keletkezésekor az adós egyszerre többféle szolgáltatással tartozik, de az egyik szolgáltatás teljesítésével a kötelem megszûnik. Példa: „Ígéred nekem Stichust vagy Pamphilust? Ígérem.” Vagylagos felhatalmazottság (facultas alternatíva): a törvény, ill, a

szerzõdés felhatalmazza az adóst, hogy vagy a hitelezõ által követelt szolgáltatással, vagy mással teljesítsen. - 25 Példa: az ún. feléntúli sérelemnél az eladó csak az adásvétel felbontására perelhet Ezzel szemben a vevõ vagy hozzájárul az adásvétel felbontásához, vagy a vételár kiegészítésével fenntartja hatályában az adásvételt (tehát az eladó nem követelhet vételárkiegészítést). (968) 166. A kártérítés fogalma A kár fogalma: a kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. A kár fajai: - a vagyontárgy tönkremegy, elpusztul - lucrum cessans: elmaradt haszon A kártérítési kötelezettség alapja: - jogellenes cselekmény - szerzõdés (pl. biztosítási) - a törvény különös rendelkezése A kártérítési szolgáltatás mibenléte Célja: in integrum restitutio - a károkozó visszaadja a kérdéses, vitatott dolgot - pénzbeli kártérítés - természetbeni kártérítés A kártérítés mértéke - õsi, legalacsonyabb

mérték: az objektív, forgalmi érték - késõbb: a károsult relatív, teljes kárát figyelembe vették, ez az ún. interesse érték - Iustinianus: a forgalmi érték kétszeresében állapította meg a kártérítés maximumát - az ún. pretium affectionist, az elõszereteti értéket a római jog nem honorálta (972-984) -104- 167. A kármegosztás, a károk és hasznok compensatioja, a kárenyhítési kötelezettség 167.1 A kármegosztás: kivételesen a törvény a forgalmi érték alatt is megállapíthatja a kártérítési kötelezettség mértékét. Pl. a bérbe adott legelõn mérges füvek nõttek Bérlõ barmai megbetegedtek Jóhiszemû tulajdonos nem köteles a kártérítésre, hanem a károkozás idejére nem követelhet bért. 167.2 A károk és hasznok compensatioja: nem követelhetõ teljes kártérítés, ha a károkozó cselekménybõl a károsultra nézve bizonyos hasznok is származtak. Pl. valaki két telket ad el A telkek területe nem pontosan

egyezik a szerzõdés szerinti mértékkel Ilyenkor beszámítás, s eladó csak az esetleges különbözeti hiányért felel. 167.3 A kárenyhítési kötelezettség: a károsult is köteles közremûködni a kár elhárítására, ill csökkentése érdekében. (985-994) 168. A kártérítés, mint sanctio a római jogban A felróható kötelemszegés alapvetõ sanctioja, hogy az adós tartozik azt a kárt megtéríteni, amit a kötelemszegés az adósnak (?) okozott. A kötelemszegés lehet: - nemteljesítés - nem kellõ teljesítés. A nemteljesítés esetei: - lehetetlenülés - adóskésedelem - hitelezõkésedelem - nem kellõ teljesítés. (Benedek 125.old) 169. Az adós felelõssége általában Felelõsség általában Akkor merül fel, ha a kötelmet egyáltalán, vagy nem megfelelõen teljesítik. Régi jog: csak az objektív szempontokat vette figyelembe. XII tt: egyes tényállásoknál figyelembe vette, hogy a jogsértõ pl. szándékosan cselekedett-e, vagy nem

(dolus). Klasszikusoktól kezdõdõen: szerepel a dolus mellett a culpa is, mint felróhatóság, gondatlanság. Szerzõdéses felelõsségre vonás: elõbb a kötelem jön létre, s csak ezt követõen, valamelyik fél szerzõdésellenes magatartása vezethet el a felelõsségre vonáshoz. Deliktuális felelõsségre vonás: maga a cselekmény idézi elõ a kötelemet, a felelõsségre vonát. Adós felelõssége stricti iuris szerzõdéseknél: - adós csak arra volt kötelezve, amire vállalkozott - az õsi felfogás annyit kívánt meg, hogy tudatosan, tevõlegesen, aktív magatartással ne hiúsítsa meg a kötelemteljesítést. Adós felelõssége bonae fidei szerzõdéseknél - rugalmasabb felelõsségi rendszer - megkívánt, hogy az adós a kötelem teljesítése végett mindazt megtegye, amit a jóhiszemûség az adott esetben megkívánt. Adóstípusok a felelõsség szempontjából: - ingyenadós -105- - érdekelt adós. Felelõsségi fokozatok: - dolus: szándékos

szerzõdésellenes magatartás - dolusért mindenki felel - culpa: gondatlan magatartás - culpa lata: nagyfokú, kirívó gondatlanság - culpa lataért mindenki felel - culpa levis: enyhe, kisebb gondatlanság - culpa levisért minden érdekelt adós felel - culpa in concreto: egyéni gondatlanság - meghatározott bizalmi viszonyoknál (pl. gyámság, férj vagyonkezelése, társasági szerzõdés) - custodia: casus minorért (olyan kár, amit az ember általában el tud hárítani), kisebb balesetekért való felelõsség - custodiáért felel az érdekelt adós, akinél a szerzõdésbõl folyóan a másik szerzõdõ fél dolga van. Vis maior: olyan erõ, esemény, amelynek egyetlen ember sem tud ellenállni. - Vis maiorért általában senki sem felel. - Kivéve: - ha azt valaki szerzõdésileg vállalta (biztosító) - ha az illetõ tehet arról, hogy a dolgot vis maior érhette - ha a vis maiorral kapcsolatos mentési munkálatoknál a maga dolgát elõnyben részesítette

(995-1013) 170. A reál szerzõdésekben szereplõ felek felelõssége - kölcsön - egyoldalú stricti iuris kötelem - adós felelõssége - ha pénzkölcsönt nem ad meg, ellene condictio certae creditae pecuniae indítható. - ha elhasználható dolgot (gabona, bor, olaj) nem ad meg, akkor condictio triticaria. - hitelezõ felelõssége - ha az adós chirographumot állított ki, mielõtt részére a kölcsönt ténylegesen folyósították volna, s az adóslevél alapján annak birtokosa pert indított ellene az okiratban foglaltak érvényesítésére, adós exceptio non numeratae pecuniae védekezhetett hitelezõ elle (5 éven belül, Iustinianusnál 2 éven belül), vagy querela non numeratae pecuniae-t indíthatott hitelezõ ellen. - haszonkölcsön (commodatum) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - haszonkölcsönbe vevõ felelõssége: custodia-felelõs - ha becsértékben veszi át a dolgot: - minden veszély (vis maior is) õt terheli - ha a

haszonkölcsönbe adás a haszonkölcsönbe adó érdekében történt: - csak dolusért - 27 - csak a megállapodásnak megfelelõen használhatja, ellenkezõ esetben furtum usus - vis maiorért is felel -106- - ha nem adja vissza a dolgot, ellen indítható: - actio commodati directa - haszonkölcsönbe adó felelõssége: mint ingyenadós, csak dolusért felel - ellene indítható actio contraria - haszonkölcsönbe vevõt retentio illeti meg, ha: - ha szükséges kiadások keletkeztek - ha idõ elõtt, önkényes visszavonás miatt költségek, károk keletkeztek - ha haszonkölcsönbe adó dolosusan járt el - letét (depositum) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - letéteményes felelõssége: ingyenadós, csak dolusért felel - a dolgot nem használhatja, mert ha használná, furtum usus, s ellene indítható: - actio depositio directa (marasztalás infamál) - lopási keresetek: actio furti, condictio ex causa furtiva (mindkettõ actio rei persecutoriae,

tehát nemcsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is) - rei vindicatio - letevõ felelõssége: ha letéteményesnek az õrizet során költségei merülnének fel, letevõ ellen indítható: - actio contraria (sem beszáításnak, sem retentionak, sem exceptio doli-nak nincs helye) (1229-1233 + 1382) - kézizálogszerzõdés (contractus pigneraticius) - egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem - a zálogba adó felelõssége: omnis culpáért - ellene actio pigneraticia in personam contraria indítható - a záloghitelezõ felelõssége: custodia-felelõs - ellene actio pigneraticia in personam directa indítható 171. A konszenzuál szerzõdésekben szereplõ felek felelõssége - adás-vétel (emptio venditio) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - eladó (venditor) felelõssége: - custodia-felelõsség, holott az áru még sajátja, nem pedig idegen dolog - adós (emptor) felelõssége: - vis maior miatti pusztulásának következményeit vevõnek kell viselnie,

vagyis meg kell fizetnie a vételárat még akkor is, ha az árut egyáltalán nem, vagy rosszabb állapotban kapta meg - bérlet (locatio conductio rei) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - bérlõ (conductor rei) felelõssége: - a conductor keresete actio conducti: ezzel a keresettel kérheti a conductor a locatortól a bérbe vett dolog megfelelõ karbantartását, bizonyos beruházásainak, kárainak megtérítését. - bérbeadó (locator rei) felelõssége: - a locator keresete actio locati: ha a bérlõ vis maior folytán nem használhatja a dolgot, a conductort nem illeti meg a bér, ill. az elõre kapott bért köteles visszaadni A locator (bérbeadó) keresete ez. -107- - munkaszerzõdés (locatio conductio operarum) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - munkavállaló (conductor operum) felelõssége: - actio locatival követelheti a kikötött idõbért - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében

következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - munkaadó (locator operum) felelõssége: - actio conductival kívánhatja a megfelelõ munkát - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - vállalkozási szerzõds (locatio conductio operis) - szinallagmatikus bonae fidei kötelem - vállalkozó (conductor operis) felelõssége: - a culpa levisért felel, ha át is vesz valamit a megrendelõtõl: custodia-felelõsség - felelõssé tették azért is, hogy megfelelõ hozzáértéssel, szakszerûen lássa el a feladatot - 28 - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - megrendelõ (locator operis) kötelessége: - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló

körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - társasági szerzõdés (societas) - szinallagmatikus kötelem - társak (socii) felelõssége: - a tagok eljárásuk során eredetileg csak dolusért feleltek, késõbb culpa in concretoért is - a felek a társasági szerzõdésbõl folyó jogaikat az actio pro socio nevû keresettel érvényesíthették - a közös vagyon felosztása: actio communi dividundo. 172. A késedelem Adósi késedelem - lejáratkor, felhívásra, felróhatóan nem teljesít - a tolvaj mindig késedelmes adós - az adós a késedelem pillanatától felelõs a vis maior-ért is - kivéve: ha bizonyítani tudja, hogy ugyanaz a sors érte volna a dolgot a hitelezõnél is idõbeni teljesítés esetén - a késedelmes adós köteles a késedelembõl netán keletkezett kárt a hitelezõnek megtéríteni - már a római jog is kötelezte az adóst késedelmi kamat fizetésére. Hitelezõi késedelem - ha a hitelezõn múlik, hogy adós nem tud telesíteni -

az adós felelõssége minimumra száll -108- - ha azok a dolgok, amelyekkel teljesíteni akart, nem az adós dolusa folytán semmisültek meg, vesztek el, az adós kötelezettsége megszûnik - hitelezõ köteles a késedelme folytán netán keletkezett adósi kárt is megtéríteni. (1015-1028) 173. Milyen esetekben merülhet fel a vis maiorért való felelõsség? - ha azt valaki szerzõdésileg vállalta (biztosítás) - ha az illetõ tehet arról, hogy a dolgot vis maior érte - ha a vis maiorral kapcsolatos mentési munkálatoknál a maga dolgait elõnyben részesítette. (1007-1008) 174. A stipulatios kezesség formái - sponsio: „Esküvel ígéred, hogy ugyanazt adod:” - fidepromissio: „Ugyanazt hitedre ígéred?” - fideiusso: alakilag azonos az elõzõ kettõvel, tartalmilag lényegesen eltér. (1029-1038) 175. A iustinianusi kodifikációban szereplõ kezességi formák - fideiusso: (lásd 174. tétel) - mandatum: a kezes megbízza a hitelezõt, hogy

hitelezzen bizonyos összeget a fõadósnak. - tartozás elismerés formájában létrehozott kezesség: ha valaki más tartozását elismerte (1028-1039) 176. A “modern” kezesség legfõbb elvei - a kezesség mindig járulékos kötelem - nem személyhez kötött kötelem, ennek folytán átszáll a kezes örököseire is, idõbeli korlátozás nélkül - több kezes egyetemlegesen felel, de bármelyikük kérelmére a tartozás megoszlik a fizetõképes kezesek között (beneficium divisonis = a megosztás kedvezménye) - Iustinianusig a hitelezõ már szabadon választhatta meg, hogy kit perel - 29 - Iustinianusnál beneficium ordinis = a sortartás kedvezménye: a hitelezõ köteles elõbb a fõadóson megkísérelni a tartozás behajtását. Csak ha ez sikertelen lenne, akkor fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig. (1029-1038) 177. Beneficiumok kezességnél Beneficium divisonis (a megosztás kedvezménye) Több kezes egyetemlegesen felel, de bármelyikük

kérelmére a tartozás megoszlik a fizetõképes kezesek között. -109- Beneficium ordinis (a sortartás kedvezménye) A hitelezõ köteles elõbb a fõadóson megkísérelni a tartozás behajtását. Csak ha ez sikertelen lenne, akkor fordulhat a kezesek ellen a hiányzó összeg erejéig. (1029-1038) 178. A zálogjog elhelyezkedése a tananyagban 1. A zálogjogot lehet tárgyalni a szolgalmakkal az örökhaszonbérlettel és a felülépítményi joggal együtt. 2. Ismertethetõ a zálogjog a kötelem biztosítékai között, a kezességgel együtt 3. Végül ismertethetõ a zálogjog a zálogszerzõdés kapcsán is (Brósz-Pólay: 2.) (Benedek: 1., 2) 179. Zálogjogi formák 179.1 Fiducia Az adós mancipatio, vagy in iure cessio formájában feltételes adásvételt köt a hitelezõjével. A hitelezõ teljes biztonságot élvezett, az adós teljesen ki volt szolgáltatva. 179.2 Kézizálog (pignus) A dolog birtokának az átadása a hitelezõ részére azzal, hogy ez a

dolgot mindaddig visszatarthatja (retentio-jog), amíg a követelése kielégítést nem nyer. A kézizálogos hitelezõ a zálogalapítás idõpontjától fogva birtokol. 179.3 Jelzálog (hypotheca) Az adós formátlan megállapodással leköti zálogul valamilyen dolgát. A jelzálogos hitelezõ csak a követelés lejárta után és nemfizetés esetében követelheti a neki lekötött zálogtárgy birtokba adását. (1039-1053) 180. A zálogjog és a zálogszerzõdés közötti összefüggés A zálogjog három módon keletkezik: - jogügyleti úton, azaz a hitelezõ és az elzálogosító szerzõdésével, ill. végintézkedéssel - magistartusi, vagy bírói határozattal - jogszabályi rendelkezés alapján. A zálogszerzõdés az ügyleti úton történõ zálogalapítás fõ esete. A zálogszerzõdés lehet: - contractus pigneraticius (ingó) - pactum hypothecae (ingatlan) (1039+1071+1234+1193) 181. A zálogjoghoz kapcsolódó in rem védelmet élvezõ jogosultságok Ius

possidendi - a záloghitelezõ birtoklási joga A birtokbaadást a hitelezõ az adóssal szemben interdictum Salvianum-mal, mindenki mással szemben actio Serviana utilis, vagy actio hypothecaria-val kényszerítheti ki. Ius distrahendi - a záloghitelezõ eladási joga Vevõvel szemben a záloghitelezõ csak eladási jogáért felel. Elperlés miatt a vevõ az elzálogosító ellen fordulhat actio empti utilis-szel. -110- (1054-1066) - 30 182. Kielégítési sorrend több záloghitelezõ esetén Ius offerendi Kielégítési sorrend - ha a zálogjogok egy aktussal keletkeztek, akkor a több záloghitelezõ követelése arányában kap kielégítést - ha a zálogjogok egy idõben, de különbözõ ügylettel keletkeztek, akkor a birtokló záloghitelezõ részesül elõnyben - ha a zálogjogok különbözõ idõben keletkeztek, akkor az „aki elõbb van idõben, erõsebb a jogot illetõen” elv érvényesül. Ezeket az elveket áttörték az ún. privilegizált jogok: - a fiscus

követelése - a feleség hozománykövetelése - a már elzálogosított hajó, vagy ház javítására adott kölcsön. Ius offerendi Több záloghitelezõ esetén az elsõ rendelkezett a zálogtárggyal. A hátrább állók csak az elõzõk kielégítésével kaphatták meg a fennmaradó részt. Ezen csak oly módon segíthettek, ha felajánlották ius offerendi - az elõttük álló hitelezõk teljes kielégítését Ezt az elõttük álló köteles volt elfogadni (1068-1076) 183. A kötbér fogalma, funkciói A kötbér fogalma: a szerzõdõ felek által kikötött összeg megfizetése a szerzõdés nemteljesítése, vagy késedelmes teljesítése esetén. A kötbér funkciói: - peres eljárás során - a felek biztosították egymást afelõl, hogy a bíró elõtt a tárgyaláson megjelennek - ezzel szorították rá egymást a bírói ítélet teljesítésére - peren kívül - a megállapodás teljesítését kívánták elérni, ilyenkor büntetésre ment - kártérítés,

anélkül, hogy az alapkötelem teljesítése szóbe jönne - alternatívaként szerepel az alapkötelem mellett. Rendszerint stipulatioba foglalták, így azt külön keresettel lehetett érvényesíteni. Ha azonban a hitelezõ a kötbér esedékessé válta után elfogadta az utólagos teljesítést, a kötbér többé nem volt követelhetõ. (1077-1083) 184. A lex comissoria fogalma, alkalmazási köre A régi jogban volt ismert ez az ún. jogvesztõ záradék Ennek értelmében a záloghitelezõ nemteljesítés esetén, követelése fejében megtarthatta a zálogtárgyat. Constantinus az ilyen követelést semmisnek nyilvánította. Utóbb viszont megengedték azt, hogy amennyiben az eladás vevõ híján nem sikerült, a hitelezõ kérhette a császártól a dolog tulajdonát. (1065+1281) -111- 185. A novatio és a delegatio Novatio: valami új felvételével a régi kötelem alapjain másik kötelmet hozunk létre. A régi kötelem megszûnik, csak az új kötelem

hatályos. Delegatio: a felek személyében baállt változás. Kétféle lehet: - az adós delegál maga helyett valakit - a hitelezõ delegál maga helyett valakit. Ez utóbbi - a nemo plus iuris elve miatt - senkire sem sérelmes. Ha az adós akar delegálni, szükséges a hitelezõi hozzájárulás. Procurator in rem suam=mandatum agendi: a követeléseket az adós tudta és beleegyezése nélkül is át lehet ruházni. (1087-1091) - 31 186. A cessio A mandatumos formából alakult ki a követelésátruházás végleges alakzata az engedményezés. Az új hitelezõ az adósnak a régi hitelezõ részére történõ fizetés ellen azzal védekezhet, hogy értesíti az adóst az engedményezésrõl. A denuntiatio (értesítés) után az adós csak a kétszeres fizetés veszélyével teljesíthet a régi hitelezõnek. (1095-1100) 187. A liberatio és a szûkebb értelemben vett solutio közötti összefüggés Solutio a kötelékektõl való megszabadulás. Szûkebb értelemben az

adós kötelemszerû magatartását jelenti. Tágabb értelemben azonban a solutio egyenlõ a liberatioval A kötelemmegszûnés két fázisa: - az adós ténykedése, teljesítése (solutioja), minek következménye - az adósnak a hitelezõ tevékenysége folytán való megszabadulása (liberatioja). (1101-1107 + 1115-1133) 188. A teljesítés A teljesítés megvalósult szolgáltatás. Ha az adós eleget tesz a kötelezettségének, a kötelem megszûnik. Régi kor: kötelemmegszüntetõ ellenügylet szükségeltetett. Praetori jog: a rosszhiszemú hitelezõ keresete ellen exceptiot adott. Késõbb: a formátlan teljesítés is megszüntette a kötelmet. A teljesítés feltételei: - az adós helyett (tudta és belegyezése, sõt akarata nélkül) teljesíthet más is - az adós köteles a hitelezõ kezéhez teljesíteni (kivéve: ha törvény, vagy a szerzõdés másra felhatalmazza) -112- - a szerzõdés által megjelölt idõben köteles az adós teljesíteni, eltérõ

rendelkezés híján pedig az adós azonnal köteles teljesíteni - ha nincs rá utalás, az adós bárhol teljesíthet, egyébként a szerzõdés rendelkezései az irányadóak - részletteljesítésre a törvény, vagy a szerzõdés jogosíthatta fel az adóst - ha az adós ugyanannak a hitelezõnek több címen is tartozik és teljesítése nem elegendõ valamennyi tartozásának kiegyenlítésére, akkor a sorrend: - amely infámiával jár - amelyik kötbéres - amelyikhez pignus, vagy hypotheca járul - amelyik saját és nem idegen érdekében, pl. kezesi minõségben áll fenn - ha a követelések egyidejûek, akkor a részfizetést arányosan kell elszámolni az összes követelésekre - ha tõkével és kamattal is tartoznak, akkor a fizetést elõbb a lejárt kamatokra kell fordítani és a tõke törlesztésére csak a maradványt. (1101-1114) 189. Az ipso iure liberatio egyes esetei - ha a teljesítés lehetetlenné vált az adósnak fel nem róhatóan - litis

contestatioval - a halál általában nem szünteti meg a kötelmet - kivéve a személyes jellegû delictualis kötelmek (vindictam spirans actio) - mandatumnál - societasnál - capitis deminutioval - az adósi és hitelezõi pozíció confusiojával - idõhöz kötött szerzõdések az idõ pont bekövetkeztével - a feltételhez kötött szerzõdések a feltétel beálltával - büntetésbõl (önhatalmûlag zálogot vevõ esetében) - ha célja meghiúsult - fõkötelezettség megszûnte megszünteti a járulékos kötelezettséget - novatioval. (1115-1128) - 32 190. A beszámítás (compensatio) A beszámítás a tartozások és követelések egymás közti kiegyenlítése. A beszámítás - a római jogban perjogi intézmény A stricti iuris obligatioknál compensatioról szó sem lehetett. A bonae fidei iudiciumokban nem volt rá szükség. A iustinianusi kodifikáció elismeri, ahol egynemû, liquid és esedékes követelések állnak egymással szemben. Van ahol a törvény

tiltja: pl. letétbõl keletkezett követelések esetén (1129-1133) -113- 191. Mivel, milyen eszközökkel tágították a rómaiak szûk, kötött szerzõdésrendszerüket? A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. Gyakorlatilag azonban az élet több kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell utalni az alapul vett tényállásra - in-factum actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (Szerzõdéses típuskényszer:1145-tõl 1150-ig, 243. tétel) 192. A

klasszikus kor szerzõdésrendszere Reálszerzõdések: - a dolog átadásával jön létre -mutuum (kölcsön) - commodatum (haszonkölcsön) - depositum (letét) - pignus (zálogszerzõdés) Verbál szerzõdések - szavak útján jön létre - stipulatio Litteral szerzõdések - úrással jön létre - pénztárkönyvbe történõ kölcsönös bejegyzés - syngrapha - chirographum Konszenzuál szerzõdések - puszta megegyezéssel jön létre - valamennyi bonae fidei kötelem - emptio-venditi (adávétel) - locatio-conductio (bérlet) - societas (társaság) - mandatum (megbízás) (1207-1214) 193. A stipulatio Alakszerû és egybehangzó kérdés-felelet formájában való lekötelezés. A nemteljesítésnek súlyos követkeménye volt: az esküszegõ törvényen kívülivé válik Klasszikus kor: írásba foglalják. Iustinianusnál: eredeti formájában eltûnik. A stipulatio feltételei - csak élõszóban jöhet létre - csak jelenlevõk között és rögtöni válaszadással -

kérdésnek és feleltnek egybenagzõnak kell lennie. A stipulatio fajai - iudicialis (bírói) - praetoria (praetori), pl. cautio damni infecti -114- - convencionalis önkéntes, megegyezésen alapuló - communis (vegyes), pl. gyán stipulatioja - 33 Alkalmazási köre: kölcsön, novatio, kötelemátruházás, biztosíték adása, kamat kikötöés, ajándékozás, kezesség, hozományígéret, etc. (1194-1206) 194. A szerzõdések érvényét befolyásoló körülmények Error: a szerzõdõ felek, vagy egyikük helytelen elgondolásból köt szerzõdést. Lehet: - error iusris (jogbeli) - error facti (ténybeli) - csak akkor nem ártott, ha magára a szerzõdésre, vagy lényeges elemére: személyeire, tárgyára, anyagára vonatkozott - menthetõ volt - nem nagyfokú hanyagságon alapult. A lényeges és menthetõ tévedéssel kötött szerzõdés semmis. Dolus malus: megtévesztésrõl akkor beszélünk, ha a szerzõdõ fél tévedését egy másik személy szándékosan

és rosszhiszemûen idézi elõ - exceptio doli - actio de dolo - in integrum restitutio - actio empti Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít Reservatio mentalis: rokon az elhallgatással, egyoldalú, titkos fenntartás. Az egyik fél részben, vgy egészben más tartalmú ügyletet akar kötni, de ezt nem közli másik féllel. Kényszer és megfélelmlítés (vis ac metus): - a megfélemlítés kényszer okozta félelem. A megfélemlítés hatása alatt létrejött szerzõdés általában megtámadható. - exceptio metus - in integrum restitutio - in rem jellegû actio quod metus causa - fizikai kényszerrel (vis absoluta) létrejött szerzõdés semmis. Simulatio: ha a felek összejátszanak. Pl tiltott ajándékozások férj és feleség között adásvétel, bérlet leple alatt. Színlelt ügyletet meg nem történtnek kell venni. (1162-1177) 195. A szerzõdések hatályát befolyásoló körülmények 195.1

Feltétel: olyan jövõbeli bizonytalan esemény, amelytõl a szerzõdés hatálya függ Jövõbeninek kell lennie. Mindig magában hordozza a bizonytalanságot: - felfüggesztõ feltétel - az esemény beálltáig nem lép életbe a szerzõdés - ha a feltétel nem következik be, a szerzõdés véglegesen meghiúsul - bontó feltétel -115- - a szerzõdés megkötéséval hatályba lép, de ha az esemény beáll, a szerzõdés hatályát veszti 195.2 Idõmeghatározás: a feleknek az a rendelkezése, amellyel a szerzõdés hatását bizonyos idõhöz kötik: - vagy úgy, hogy hatása mikor kezdõdjlk - vagy úgy, hogy mikor szûnjék meg. 195.3 Meghagyás: rendszerint ajándékozásoknál, de fõleg halál esetére szóló intézkedéseknél fordul elõ. A szerzõdés jogi hatását nem érinti. 196. A simulatio, reservatio mentalis, a reticentia Simulatio: ha a felek összejátszanak. Pl tiltott ajándékozások férj és feleség között adásvétel, bérlet leple alatt.

Színlelt ügyletet meg nem történtnek kell venni. Reservatio mentalis: rokon az elhallgatással, egyoldalú, titkos fenntartás. Az egyik fél részben, vgy egészben más tartalmú ügyletet akar kötni, de ezt nem közli másik féllel. Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít (1167-1168 + 1171) - 34 197. A szerzõdések tartalma, keretei A szerzõdési tartalom általános keretei - nem kötelezhet sem fizikai, sem jogi lehetetlenre - nem lehet tilos - tartalmának határozottnak kell lennie - a szolgáltatásnak pénzben kifejezhetõnek kell lennie A szerzõdés tartalmi részei - természetes alkatrészek (naturalia negotii): tényállásbeli és joghatásbeli elemek - esetleges alkatrészek (accidentalia negotii): olyan elemek, amelyeket a felek külön megállapodása visz bele a szerzõdésbe (pl. idõtûzés, feltétel, meghagyás) 198. A “lehetetlen” és a “lehetetlenülés” egybevetése

Lehetetlen: a szerzõdés sem fizikai, sem jogi lehetetlenre nem kötelezhet. Lehtetlen szolgáltatást tartalmazó szerzõdés semmis. Lehetetlenülés: ha a teljesülés az adósnak lehetetlenné vált. Ez történhet az adósnak: - fel nem róhatóan - megszûnik a kötelem - felróhatóan - az adós nem szabadul, hanem az eredeti szolgáltatás helyébe kártérítés lép. (1116 + 1172) 199. A határozott tartalmú szerzõdés és a határozott szolgáltatás összevetése 199.1 A határozott tartalmú szerzõdés -116- A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. A szerzõdés tartalmának határozottnak kell lennie. Ez annyit jelent, hogy legkésõbb a teljesítéskor tudni kell, hogy az adós mivel tartozik, a hitelezõ mit követelhet. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. Gyakorlatilag azonban az élet több

kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell utalni az alapul vett tényállásra - in factum actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (1145-tõl 1150 Szerzõdési típuskényszer, 243. tétel) 199.2 A határozott (certa) szolgáltatás A római jog szerint a szolgáltatás lehet határozott, vagy határozatlan aszerint, hogy már a kötelem keletkezésekor nyilvánvaló-e a szolgáltatás mibenléte, milyensége és mennyisége. A források csak jogesetek tömegét idézik, de pontos szabályokat nem tartalmaznak. In certa a szolgáltatás: ha pl. a bor minõségét és fajtáját nem jelöltük meg Certa a szolgáltatás: ha a pincénkben levõ borok tulajdonát

ruházzuk át. 200. A római jogban hiányzó “közvetlen” képviselet pótlékai A hatalomalatti, mint „közvetlen képviselõ” A régi római jogban a közvetlen képviselet hiányát jórészt pótolta a hatalomalatti személyek és rabszolgák ügyködése a hatalombirtokos helyett. Ezek jogszerû ügyleteket köthettek azzal a hatállyal, hogy a jogot a hatalombirtokos szerezte meg. A kötelezettségek az ügyletkötõ hatalomalattit terhelték: - a rabszolgát naturalis obligatioként - az alieni iuris személyt civilis obligatioként. Eljárásuk a jogszerzés tekintetében azért nem tekinthetõ mégsem képviseletnek, mert az ügyletkötp, mint hatalomalatti személy szükségképpen szerez és kizárólag a hatalombirtokos részére. - 35 A detentor, mint közvetlen képviselõ Családjogi szempontból kívülálló szabad személyek általi direkt jogszerzést, tehát a valódi képviseletet egy esetben a fejlett római jog már elismerte, nevezetesen a birtok

megszerzésénél. Itt ui azzal, hogy a detentor, mint képviselõ megszerzi más megbízásából a birtok ténylegességét, a birtokjogok nyomban beállnak a képviselt személyében. Így a közvetlen képviselet általános elimerést nyert olyan jogok megszerzésénél, melyek keletkezésének a bitokszerzés tényállási eleme. A klasszikus jog még két esetben alkalmazza a közvetlen képviseletet - az általános vagyonkezelõ (procurator omnium bonorum) esetében - a gyámi képviseletnél. Mandatum, mint a képviselet egyik formája -117- Eredetileg szívességi tény. Egyik jóbarát megkérte a másikat, hogy távolléte alatt, vagy egyéb akadályoztatása miatt lássa el az ügyeit. Bizonyos esetekben kényszer: pl. libertus-patronus viszonyában A megbízás felkérésre más ügyének ingyenes ellátása. (Benedek 155.old) 201. A “dolus” szó különbözõ jelentései, elõfordulási helyei - példákkal A dolus szó jelentései: - csalárdság -

rosszhiszemû eljárás - szándékosság - megtévesztés. A dolus elõfordulási helyei, példákkal 1. Csalárdság 2. Rosszhiszemû eljárás 3. Szándékosság - Ebben az értelemben, mint a felelõsség egy fokozatát használjuk. - A dolus itt: szándékos szerzõdésellenes magatartás. - Dolusért mindenki felel. Cogens szabály 4. Megtévesztés - Dolus malus: megtévesztéssel okozott károsítás. - Egyszeresre menõ poenalis keresettel lehet a követelést érvényesíteni: ez volt az actio de dolo. - Exceptio doli: - a praetori formula rendkívüli alkatrésze az exceptio, ennek egyik esete az exceptio doli - beruházásoknál az alperes exceptio dolival érvényesíthette jogát a retentiohoz - actio Publiciana-nál ha az elbirtokló a dolgot a tulajdonos tudtával és beleegyezésével szerezte meg, habár nem egyenesen a tulajdonostól, élhetett az exceptio doli-val - ha a megtévesztett még nem teljesítette a szerzõdést, akkor a megtévesztõvel szemben kifogást

(exceptio doli) lehetett emelni - Reticentia: a dolus egyik különleges esete az elhallgatás; megtámadási, kártérítési igényt létesít. 202. A “causa” szó különbözõ jelentései, elõfordulási helyei - példákkal Jelentései: ok, ügy, -ért, miatt, jogcím, indok. A causa, mint jogcím - Traditio causái - causa emptionis: készvételnél és konszenzuális szerzõdésnél - causa donationis, causa dotis: mindkét ingyenes juttatás csak akkor, ha készügylettel vagy formátlan paktummal történik - causa solutionis: ha bármely okból kötött stipulatio vagy egy kötelmi hagyomány teljesítése végett ruházták át - causa credendi: pénztõl különbözõ helyettesítõ dolog kölcsönbe adása azzal, hogy az átvevõ ne engedéssel -118ugyanazt, hanem ugyanannyit adjon vissza - causa permutationis: csere, causa transactionis: vitás ügyekben kölcsönös létrehozott egyezség Tradition belül: dissensus in causis esetén két causa van. - 36 - A

causa, mint ok - Contractus az a megállapodás, mely civiljogon alapuló keresettel van felruházva. Az ok, amely a peresíthetõséget megadja a civilis causa. Stipulatio, mint absztrakt, causátlan kötelem - stipulatio, mint konkrét causális kötelem - A stipulatio absztrakt ügylet, causa nem szükséges, de amennyiben a felek úgy akarják, megjelölhetik a causát. usa detentionis - causa possessionis - Azt, hogy valaki csak birtokos-e, vagy birtokjoggal rendelkezõ civiljogi tulajdonos is, a birtoklás causája dönti el. Condictio sine causa - Ha valaki jogalap nélkül jut vagyoni elõnyhöz. 203. A kölcsön, haszonkölcsön és a rendhagyó letét 203.1 A kölcsön (mutuum és foenus) A kölcsön helyettesíthetõ dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni. Lényeges eleme: a mutui datio, azaz elhasználható dolognak traditio „credendi causa” útjáni tulajdonba adása. Reálkontraktus.

Egyoldalú, ingyenes, stricti iuris szerzõdés Elõzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhetõ kötelezettség. Létrejöhet: traditio és brevi manu traditio útján. A brevi manu traditio legfontosabb esetei: - a letéteményes a letétként õrzött pénzt a letevõ utólagos engedélyével felhasználja - a megbízott a véghezvitt ügyletbõl kifolyólag a kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja - kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását egy harmadik személy ekzéhez fizesse ki, azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni - elhasználhatatlan dolog tulajdonba adása, pl. valaki egy ezüsttálat ad át azzal, hogy az átvevõ adja el és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. Különleges esetei: - foenus (kamatozó kölcsön) - tengeri kölcsön. 203.2 Haszonkölcsön (commodatum) A haszonkölcsön egy dolog ingyenes használatba adása azzal a kötelezettséggel, hogy lejáratkor ugyanazt

a dolgot kell visszaadni (specifikus visszaadási kötelezettség). A commodatum a mindennapi élet gyakori szívességi ügylete. -119- Reálkontraktus. Egyenlõtlenül kétoldalú bonae fidei kötelem Létrejön: a felek formátlan megállapodásával, de szükséges az ígért dolog önkéntes átadása is. 203.3 Rendhagyó letét (depositum irregulare) A letét ingó dolog ingyenes õrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével. Specifikus visszaadási kötelezettség. A rendhagyó letét generikus visszaadási kötelezettséggel jár. Annyiban tér el a kölcsöntõl, hogy ez a fajta letét a letevõ érdekében jön létre, s nem stricti iuris, hanem bonae fidei kötelmet eredményez. Ha pénz volt az ilyen letét tárgya, akkor szokásos volt kamatot is kikötni. 204. A letét különös fajai 204.1 Vitás dolog letéte (sequestrum) Amikor két, vagy több fél vitázik, hogy kié egy bizonyos dolog. Amíg a vitát perben el nem döntik, együttesen átadják

megõrzésre a dolgot egy harmadiknak azzal a kikötéssel, hogy az illetõ majd a perben gyõztesnek adja át. A depositum és a sequestrum közötti különbség: - A sequestrumnál több (legalább két) letevõ szerepel, depositumnál egy. - A sequester birtokos a védelem szempontjából, a letéteményes csak detentor. 204.2 Szükség (kényszer) letét (depositum miserabile) Ha valaki valamilyen súlyos, rendszerint természeti csapás miatt olyan helyzetbe jut, hogy kénytelen dolgait megõrzésre átadni. A közérdek és a méltányosság megkívánja ilyenkor, hogy ne éljenek vissza a letevõ szorongatott helyzetével. A praetor idõbeli korlátozás nélkül duplumra menõ keresetet adott. - 37 204.3 Rendhagyó letét (depositum irregulare) A letét ingó dolog ingyenes õrizetbe adása bármikori visszaadás kötelezettségével. Specifikus visszaadási kötelezettség. A rendhagyó letét generikus visszaadási kötelezettséggel jár. Annyiban tér el a kölcsöntõl,

hogy ez a fajta letét a letevõ érdekében jön létre, s nem stricti iuris, hanem bonae fidei kötelmet eredményez. Ha pénz volt az ilyen letét tárgya, akkor szokásos volt kamatot is kikötni. 205. A névtelen reálszerzõdések (innominat realcontractusok) 205.1 Névtelen reál szerzõdések Névtelen azért, mert nem tartozik a már tárgyalt, zárt, nevekkel bíró szerzõdések közé. Reál azért, mert itt is, akárcsak a reálszerzõdéseknél, a szerzõdés, a kötelem létrejöttéhez kell valami res. A res jelenthet dologátadást, egyéb szolgáltatást. A névtelen reálszerzõdések kategóriája egy civiljogi és egy praetori jogeszköz összefonódásából keletkezett. Az alaphelyzet a következõ: ketten megegyeznek bizonyos kölcsönös teljesítésben, s e megegyezés folytán az egyik fél teljesít, a másik nem. A civiljog a teljesítõ félnek condictiót adott teljesítménye, ill. a másik félnél beállott gazdagodás visszakövetelésére Ez a

jogeszköz azonban nem volt alkalmas arra, hogy a nem teljesítõ felet rá lehessen szorítani a teljesítésre. Ekkor lépett közbe a praetor és in factum actiókkal lehetõséget biztosított arra, hogy a teljesítõ fél ne csak a teljesítményét követelhesse vissza, hanem e helyett a másik féltõl a teljesítést is kikényszeríthesse. 205.2 „Neves-névtelen” reál szerzõdések: - csere (permutatio): dolgok tulajdonának kölcsönös átruházása, az adásvételtõl annyiban tér el: - az adásvételnél az egyik oldalon mindig pénz szerepel -120- - az adásvétel konszenzuál szerzõdés, már a megegyezéssel létrejön, a csere viszont csak az egyik fél részérõl történt dologátadással - szívességi használat (szívességi kölcsön - precarium): egy dolog ingyenes használatra való átengedése bármikori visszavonás kikötésével, a precarium és a commodatum közötti eltérések: - míg a commodatumnál mindig van lejárat, a precariumnál a

dolog bármikor visszakérhetõ - a precarista possessor de csak a védelem szempontjából, a commodatarius viszont csak detentor - a commodatarius custodia felelõs, a precarista viszont - bár érdekelt adós - kivételesen dolusért felel - eladási bizomány (aestimatum): egy dolog eladás végett való átadása azzal a kikötéssel, hogy az átvevõ (bizományos) vagy a dolgot adja vissza, vagy a kikötött eladási árat fizesse meg, ennél a szerzõdésnél az adásvétel, a megbízás, a bérlet és a társaság elemei keverednek - kiegyezés (transactio): vitás igényeknek kölcsönös engedéssel való rendezése, a kiegyezésnek res iduicatával egyenlõ hatálya, ereje van, tehát minden perlés nélkül végrehajtható (1208, 1237-1246) 206. A mutuum és a nexum 206.1 Mutuum A kölcsön helyettesíthetõ dolgok tulajdonba adása azzal, hogy az adós lejáratkor ugyanabból a dologfajtából ugyanannyit köteles visszaadni. Lényeges eleme: a mutui datio, azaz

elhasználható dolognak traditio „credendi causa” útjáni tulajdonba adása. Reálkontraktus. Egyoldalú, ingyenes, stricti iuris szerzõdés Elõzetes megállapodásból (pactum de mutuo dando) nem származik perelhetõ kötelezettség. Létrejöhet: traditio és brevi manu traditio útján. A brevi manu traditio legfontosabb esetei: - a letéteményes a letétként õrzött pénzt a letevõ utólagos engedélyével felhasználja - a megbízott a véghezvitt ügyletbõl kifolyólag a kezéhez jutott pénzt a megbízótól kölcsönbe kapja - kölcsönadó utasítja adósát, hogy tartozását egy harmadik személy ekzéhez fizesse ki, azután a kapott pénzzel a megbízónak fog kölcsönképpen tartozni - elhasználhatatlan dolog tulajdonba adása, pl. valaki egy ezüsttálat ad át azzal, hogy az átvevõ adja el és a vételárat tartsa meg kölcsönképpen. Különleges esetei: - foenus (kamatozó kölcsön) - tengeri kölcsön. (1215-1222) - 38 206.2 Nexum -121- A

nexum feltehetõen eredetileg nyers ércpénz-, majd késõbb vert pénzkölcsön megalapítására szolgált. A mancipatióhoz hasonlóan a nexum is „érc és mérleg útján való eljárás” segítségével valósult meg. Valószínûleg csupán a felek mondókájában van különbség. A nexumról ránk maradt adatok nagyon hiányosak. A klasszikus kor elején már feledésbe ment (1192) 207. Per aes et libram ügyletek Civiljogi tulajdon átadásának sajátos módja római polgár számára. Testamenum per aes et libram A mancipatio alakiságával létrehozott végrendelkezés, mely a pontifikális interpretáció eredménye. A XII tt utáni idõben keletkezett. Az ügylet abban állt, hogy a végrendelkezõ színleges vételárért (fiduciárius mancipatio, mely eladó halálakor lép hatályba) eladta a hagyatéki vagyont halála esetére egy meghitt emberének, az ún. örökségvevõnek (familiae emptor), aki ígéretet, hogy az örökséget az örökhagyó által

megjelölt személyeknek kiadja. Valóságos örökösök csak kötelmi viszonyban álltak a familiae emptorral Utóbb a mencipatio alakiságát is mellõzték, s az ügyletrõl csak okiratot állítoyyak ki. Késõbb az örökösnevezés magában a nuncupatioban (élõszóbeli nyilatkozat, ígéret) történt, s a familiae emptor szerepe csupán a tanuskodásra korlátozódott. (844) 208. Az adásvétel fogalma, létrejötte, tárgya 208.1 Az adásvétel fogalma Az áru megszerése pénzért. Az adásvételben az eladó az áru szolgáltatására, a vevõ a vételár megfizetésére vállal kötelmet. 208.2 Az adásvétel létrejötte A szolgáltatások mindkét részrõl dologi átruházó ügylettel jönnek létre (mancipatio, in iure cessio, traditio), melyeknél a vétel szerzéscímeként a causa emptionis szerepel. Az adásvételbõl eredõ szolgáltatások kölcsönösek és - egyéb megállapodás hiányában - egyidejûleg teljesítendõk. 208.3 Az adásvétel tárgya Az

adásvétel tárgya az eladó részérõl az áru, a vevõ részérõl a vételár. Adásvétel tárgya lehet lehet nemcsak létezõ dolog, hanem olyan dolog is, ami csak ezután fog létrejönni. A remélt dolog vételétõl megkülönböztetendõ a reményvétel, ami valójában szerencsszerzõdés. Adásvétel tárgya lehet még: az örökbérlet, az örökhaszonbérlet, a telki szolgalmak, a személyes szolgalmak (Benedek 170-172.old) 209. Szavatosság adásvételnél 209.1 Az eladói jogszavatosság Az õsi jogban a mancipatios vétel vevõjének, ha tõle harmadik személy a megvásárolt dolgot el akarta perelni, joga és kötelessége volt az eladót, mint az õ auctorát (jogelõd) segítségül hívni a perben. Ha az eladó enm támogatta a vevõt, s így a harmadik személy szerezte meg a dolgot a vevõtõl, az eladó - egy actio auctoritatis nevû kereset alapján - a vételár kétszeresével felelt. Más vételeknél az eladónak az elperlésért való szavatosságát

szerzõdésileg stipulatioval kötötték ki. -122- A klasszikus jogban az eladónak az elperlésért való szavatossága - sitpulatio nélkül is - ipso iure érvényesült. A vevõ actio emptit indíthatott eladó ellen teljes kárának megtérítésére Az eladó tehát szavatossággal tartozik a vevõnek, ha maga az eladó, vagy harmadik személy az eladott dolgot, vagy a dologra vonatkozó valamilyen jogot az eladás elõtti idõbõl származó jogalapon per útján követeli és ennek folytán a vavõ a zavartalan birtoklást elveszti. Iustinianusnál aa actio empti, értékesebb dolognál a stipulatio duplae maradt fenn. 209.2 Az eladói kellékszavatosság - õsi jog - actio de modo agri: ha az eladó az eladott telket a mancipatiohoz fûzött jognyilatkozatában nagyobbnak tüntette fel, mint az a valóságban volt - 39 - rejtett hiba - actio redhibitoria: rejtett hiba esetén a vevõ hat hónapon belül felbonthatta a szerzõdést (elállhatott), azaz az áru

visszaadása ellenében visszakövetelhette a pénzt. - actio quanti minoris: ha a vevõ kisebb hiba ellenére meg akarta tartani az árut, ezzel a keresettel a vételár leszállítására perelhetett (amnnyivel a dolog kevesebbet ért neki a rejtett hiba miatt). (1276-1278) 210. Az adásvétel különleges esetei Mellékegyezmények - in diem addictio: eladó fenntartja magának a jogot, hogy a megkötött szerzõdéstõl elállhasson, ha meghatározott idõn belül jobb vevõ jelentkezik - lex commissoria: visszalépési jogot biztosít eladónak, ha vevõ a vételárat kikötött idõn belül nem fizetné meg (részletre történõ vételnél a vevõ az addig fizetett részleteket elveszti) - pactum reservatii: eladó a tulajdonjogot fenntartja magának mindaddig, amíg a vevõ a teljes vételárat ki nem fizeti - pactum displicentiae: próbára való vétel, mely a vevõt felhatalmazza arra, hogy a megkötött szerzõdéstõl egy éven belül elállhasson, amennyiben az áru nem

felel meg neki - ius protimiseos: elõvételi jog, mely arra jogosítja az eladót, hogy ha a vevõ el akarná idegeníteni az adásvétel tárgyát, azt az eladó tõle harmadik által kínált áron megvásárolhassa - pactum de retro vendendo: az eladó azt a jogot köti ki magának, hogy meghatározott idõn belül követelhesse a vevõtõl, hogy neki az árut eredeti vételáron visszaadja - pactum de retroemendo: a vevõ köti ki magának azt a jogot, hogy adott idõn belül követelhesse az eladótól az áru visszavásárlását eredeti áron. (Benedek 176-177.old) -123- 211. A locatio - conductio fogalma, komplexitása A bérleti szerzõdésben: - a bérbeadó (locator rei) egy elhasználhatatlan dolog idõleges használatának, vagy egy gyümölcsözõ dolog gyümölcsöztetésének átengedésére - a bérlõ (conductor rei) a kialkudott bér fizetésére vállal kötelmet. A bérleti kötelem tartós jogviszony: - határozott idõtartamra - határozatlan idõtartamra -

bármelyik fél bármikor, indoklás nélkül, egyoldalúan felmondhatja - mezõgazdasági ingatlan haszonbérletét azonban csak a gazdasági év végére szólóan. (A bérnek pénzbõl kell állnia. Ha bármi más, akkor névtelen reálszerzõdés) A dologbérlet megszûnése - locator bármikor kidobhatta bérlõjét, conductor bármikor elhagyhatta a bérleményt (a felmondás intézményét a rómaiak nem ismerték) - ha a kikötött idõ lejártával a locator megtûrte a conductorát a bérleményben, akkor a bérletet határozatlan idõre meghosszabbítottnak tekintették. A dologbérlet különleges fajtái - részes bérlet: megnegedett volt, hogy mezõgazdasági ingatlan bérleténél a bérlõ ne pénzben teljesítsen, hanem az ingatlanon termelt termények meghatározott részével (a nem pénzzel való fizetés egyetlen esete) - emphyteusis - locatio perpetua, amely az emphyteusison belül (vagy mellett?) in rem védelemmel ellátott örökös, személyhez nem kötött

bérlet volt a posztklasszikus idõben - próbára bérlet: bármelyik fel, az elsõ éven belül visszaléphetett. (+ 263. és 270 tétel) 212. A “munkabérlet” és a “mûbérlet” egybevetése Munkabérlet (locatio conductio operarum): szabad ember munkájának igénybevétele a munkában töltött idõ szerint fizetett pénzért. A munkaszerzõdés szinallagmatikus, bonae fidei kötelem - 40 - munkavállaló (locator operum) kötelessége: - a kikötött idõben rendelkezésre állni - a munkaadó irányítása alatt, a kijelölt helyen a munkáját teljes gondossággal, személyesen elvégezni - nem eredmény-felelõs - tartozik megtéríteni azokat a károkat, amelyeket vétkesen, hozzáértése hiányában okozott - munkaadó (conductor operatum) kötelessége: -124- - a kialkudott bért utólagosan a végzett munka arányában megfizetni (akkor is, ha munkáját nem vette igénybe, de az rendelkezésére állt) - köteles megfizetni azt a kárt, melyet a

munkavállalónak vétkesen okozott - munkavállaló (conductor operum) felelõssége: - actio locatival követelheti a kikötött idõbért - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - munkaadó (locator operum) felelõssége: - actio conductival kívánhatja a megfelelõ munkát - a két fél között a veszélyviselés megoszlik - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. Mûbérlet (locatio condutio operis): meghatározott mû elõállítása, eredmény produkálása pénzért. A mûbérlet szinallagmatikus, bonae fidei kötelem. - vállalkozó (conductor operis) kötelezettsége: - a munkát teljes gondosággal és hozzáértéssel tartozik elvégezni - eredmény-felelõs (felel a hozzá nem értésért) - mások munkáját is igénybe

veheti, de bizonyos esetekben kizárt a helyettes alkalmazása - felel a mû elkészítése körüli minden vétkességért - a kész munka átadásáig viseli a mû bármely okból való elpusztulásának veszélyét - megrendelõ (locator operis) kötelessége: - a jól elkészült mûvet köteles átvenni (hibás mû átvételét megtagadhatja) - a kikötött vállalkozási díjat megfizetni - felelõs azokért a károkért, melyet vállakozónak okozott - átvételig viseli a vállalkozónak átadott dolga vis maior okozta pusztulásának veszélyét - vállalkozó (conductor operis) felelõssége: - a culpa levisért felel - ha át is vesz valamit a megrendelõtõl: custodia-felelõsség - felelõssé tették azért is, hogy megfelelõ hozzáértéssel, szakszerûen lássa el a feladatot - általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. - megrendelõ (locator operis) kötelessége: -

általános szabály: akinek az érdekkörében következett be az akadály, a gátló körülmény, az viseli az ebbõl eredõ veszélyt. (263. és 270 tétel) 213. A megbízás és alkalmazási köre 213.1 A megbízás fogalma Eredetileg szívességi tény. Egyik jóbarát megkérte a másikat, hogy távolléte alatt, vagy egyéb akadályoztatása miatt lássa el az ügyeit. Bizonyos esetekben kényszer: pl. libertus-patronus viszonyában -125- A megbízás felkérésre más ügyének ingyenes ellátása. A megbízott köteles az ügy végeztével a netán kapott értékekkel elszámolni és a harmadikoktól esetleg hozzá befolyt javakat, pénzt a megbízónak átadni. Erre õt a megbízó actio directa-val szoríthatja: a marasztalás infamál. Ha a megbízás teljesítése során a megbízottnak kára, kiadásai merültek fel, actio mandati contraria-val érvényesítheti. Ugyaneezel kényszerítheti megbízóját, hogy a megbízás folytán vállalt kötelezettségeket

átvegye. Megbízott ha netán elõnyösebben tudja ellátni a megbízást, a megtakarítást nem tarthatja meg. - 41 213.2 A megbízás alkalmazási köre A mandatum legjelentõsebb felhasználási területe, amikor a kezességet mandatum formájában valósították meg. A kezes megbízza a hitelezõt, hogy hitelezzen bizonyos összeget a fõadósnak. (1310-1316) 214. A societas Eredete: a testvérörökösök vagyonközösságán alapszik. A fejlett jogban: személyek egyesülése megengedett vagyoni célra. Societas universorum bonorum: felöleli a tagok minden jelenlegi és jövõbeni vagyonát, vagyongyarapodását. Bármilyen címen jut hozzá valamelyik tag valamilyen vagyonhoz, az általában in medium, a közösbe megy, azt gyarapítja. Societas negotiationis: ahol a tagok egy bizonyos tevékenység folytatására szövetkeztek. Societas unius rei: egyetlen ügyletet akarnak közösen lebonyolítani. A társaság egyenlõen kétoldalú bonae fidei kötelmet eredményez.

Alapításakor valamilyen vagyoni hozzájárulással biztosítják létezését, fungálását. Ennek méréke egyenlõ. A társaság nem jogi személy. A tagok eredetileg dolusért, késõbb culpa in concreto-ért is felelnek. A társaság megszûnhet: - ex personis: személyes okokból (capitis deminutio, vagy egyik tag meghal) - ex rebus: a társaság, vagy egyik tag csõdje - ex voluntate: közös megegyezéssel - ex actione: kereset folytán, ítélettel. Jogérvényesítés: actio pro socio. (1317-1327) 215. A societas és a kollégium egybevetése 215.1 A societas: lásd 214 tétel 215.2 A collegium - universitas: inkább ez az általános megnevezés - corpus, collegium: jogalanyisággal felruházott személyegyesülés (egyesületek, pl.: hajófuvarozók egyesülete) - Pia causa: jogképességgel felruházott célvagyon -126- Egyesületek - önálló léttel bíró személyegyesülések voltak még a vidéki városok, vallási testületek - a köztestületek a ius

publicum, a magántestületek a ius privatum alá tartoztak, azonban, ha a köztestület vagyonnal rendelkezett, akkor ebben a vonatkozásban a ius privatum alá tartozott Testületek, egyesületek keletkezése - kezdetben nem volt szabályozva, csak természetszerûleg alapszabályaik nem ellenkezhettek a XII Táblás Törvénnyel - a császárkorban már fõként politikai okokból (polgárok gyülekezési szabadsága), engedély volt szükséges A testületek, egyesületek jogi szervezete - az egyesületek befelé ügyintézõ, kifelé képviselõ szervek (a közvetett képviselet szabályai szerint) útján mûködtek - ügyleti és vétõképességgel természetesen nem rendelkeztek, de a nevében eljáró képviselõ szervek delictumaiért gazdagodása erejéig az universitas perelhetõ volt - rabszolgatartó és patronusjoggal rendelkeztek Megszûnésük - senatus, vagy a császár feloszlatta - célja meghiúsult, - tagsága a feloszlatást kimondta, vagy három alá csökkent

(76. tétel) Differenciájuk: collegium olyan személyegyesülés, mely jogképességgel van felruházva, a societas jogképességgel nincs felruházva. - 42 216. A receptumok - receptum argentarii: bankár garanciavállalása valamilyen szolgáltatásért bankár az utalványozott, ügyfele az utalványozó, harmadik személy az utalványos - receptum arbitrii: a bíráskodás elvállalása a választott bíró által, az õt erre felkérõ, jogvitában álló felekkel szemben - receptum nautarum, cauponum, stabulariorum: a praetor felelõssé tette a hajófuvarozókat, fogadósokat, istálló-tulajdonosokat mindazokért a károkért, melyek õket ott érték, amennyiben ezek az utasok, vendégek vagyontárgyainak õrzését elvállalták; utóbb ilyen egyezmény nem is volt szükséges, elegendõ volt, ha a vagyontárgyakat a hajófuvarozó, fogadós, istálló-tulajdonos befogadta. 217. A novatio és a constitutum egybevetése Novatio: valami új felvételével a régi kötelem

alapjain másik kötelmet hozunk létre. A régi kötelem megszûnik, csak az új kötelem hatályos. -127- Constitutum: formátlan, meghatározott idõpontra tett ígéret az adós terhére fennálló pénz-, vagy más helyettesíthetõ dologban álló tartozás kiegyenlítésére. (185. és 245 tétel) 218. A bíróra vonatkozó római jogintézmények, rendelkezések (39. A római bíráskodás) Rómában a törvényhozói és bírói hatalom nem különült úgy el, mint a modern államokban. A bírósági hatáskörök sem voltak olyan pontosan meghatározva, mint a modern jogrendszerekben. A modern értelemben vett büntetõ- és bírói hatáskör sok vonatkozásban összefonódott Rómában. A praetorok Róma, városközpontú állam fõmagistratusai voltak, míg magában a Római Birodalomban bíróságok egész hálózata mûködött. Minden összefonódottság ellenére is megkülönböztetjük a polgári és a bünetõbíráskodást. A magánjogi peres eljárás

fejlõdésében Rómában 3 perrend váltja egymást idõlegesen, párhuzamosan is érvényesülve: a civiljogi, a praetori és a császári perrend. Ennek megfelelõen alakul a bíráskodás is Civiljogi perrend - a peres eljárás kettéosztott: elsõ fele az imperiummal rendelkezõ magistratus elõtt, második fele az esetenként kijelölt esküdtbíró elõtt folyt le - a jogszolgáltató magistratus: eredetileg a rex volt, ezután a consulok, késõbb a praetor - a iurisdictio lehetett: peres (iurisdictio contentiosa) és perenkívüli (iurisdictio voluntaria) - a iurisdictio contentiosat a praetor gyakorolta, a consulok legfeljebb a iurisdictio voluntariat - esküdtbírák három kategóriája: iudex, arbiter, recuperatorok - iudex és arbiter: a közönséges civiljogi perben a bizonyítási eljárást lefolytatta és a pert eldöntötte - arbiter: amikor bizonyos szakértõi funkciót is el kellett látni (pl. közös vagyon felosztása) - iudex mindig egyesbíró volt -

arbiterként esetleg három esküdt is eljárhatott - recuperatorok: hármas vagy ötös tanácsban eljáró esküdtbírák, olyan perekben jártak el államközi szerzõdés alapján, amelyek tárgya Rómával szerzõdéses viszonyban levõ állam, vagy polgárai által Róma állam vagy polgárainak okozott vagyoni vagy személyi jellegû károk elbírálása volt - speciális magánjogi bíróságok (a köztársaság korában): - százszemélyes bíróság (iudicium centumvirale) hagyatéki perekben - tízszemélyes bíróság (decemviri litibus iudiciandis) szabadságperekben (A két bíróság a császárkor elején összeolvadt, a II.sz-ban eltûnt) Praetori perrend - iurisdictio: - praetor urbanus, a polgárok pereiben - praetor peregrinus, polgárok és peregrinusok pereiben - aedilis curilis (imperiummal nem rendelkezett), a rabszolgák és az igásbarmok kellékszavatossági pereiben - magistratusok illetékessége - akinek joghatósági területén az alperes lakik (forum

domicilii) - ahol a vitás szerzõdét kötötték (forum contractus) - ahol a bûncselekményt elkövették (forum delicti) - 43 - -128- - esküdtbírók itt is a iudex, az arbiter és a recuperatorok (Civiljogi perekben járhatott el a tíz- és százszemélyes bíróság. Magánjogi ügyeket intézõ bírósági szervezetet tehát még a praetori perrend sem ismer.) Császári perrend: császári perrend építi ki elõször a magánjogi perekben eljáró bírósági szervezetét. Bíró: - császári hivatalnok - provinciákban a helytartó által kinevezett tisztségviselõ (iudex datus) - esküdtbírórendszer megszûnt - fellebbezés a császárhoz: rendszerint helyette a praefectus praetorio döntötte el a pert - speciális bírói fórum: a császár, rescriptumos eljárásban - Constantinus óta a püspöki választott bíróság is döntött világi perekben (106-107.old) 219. Az ajándékozás Az ajándékozás: a formátlan ajándékígéretet csak a iustinianusi

jog tette peresíthetõvé, csak akkor teszi peresíthetõvé, ha azt a másik fél elfogadta - házastársak közötti nagyobb ajándékozás a lex Cincia értelmében szabálytalan - az ajándékozó felelõssége nem volt azonos az eladóéval (csak dolus és culpa lata) - a megajándékozott az ajándékozó hitelezõivel szemben felelõsséggel tartozott - jóhiszemûség esetén e felelõsség csak a meglevõ gazdagodásra vonatkozott - Iustinianus az ajándékozást hálátlanság cmén visszavonhatóvá tette. 220. A jogalap nélküli gazdagodás elve és esetei 220.1 A jogalap nélküli gazdagodás elve Ha valaki jogalap nélkül (sine causa) jut vagyoni elõnyhöz, akkor is köteles azt visszaadni, ha nem áll fenn közöttük kötelem: maga a gazdagodás keletkezteti a kötelmet. A kötelem kettõs feltétele van: - kell, hogy az egyik fél részérõl datio forogjon fenn - kell, hogy a datio sine cause történjék. 220.2 A jogalap nélküli gazdagodás esetei -

tartozatlan szolgáltatás visszakövetelése (condictio indebiti) - be nem következett ellenteljesítés reményében történt szolgáltatás visszakövetelése (condictio causa data causa non secuta, vagy condictio ab causam datorum) - erkölcstelen, vagy jogellenes causa alapján történt teljesítés visszakövetelése (condictio ob turpem vel iniustam causam) - jogalap nélküli teljesítés visszakövetelése (condictio sine causa és condictio incerti ) 1349-1354) 221. A negotium gestum (megbízás nélküli ügyvitel) Ha valaki a más ügyébe önként beavatkozik, ebbõl a tevékenységbõl kölcsönösen jogok és kötelezettségek (kötelem) származhatnak. -129- A negotiorum gestor azt hiszi, hogy megbízták valamivel, holott nincs megbízása, ha valaki a megbízása határait túllépte; ha valaki tudva azt, hogy nincs megbízása, mégi beavatkozik a más dominus negotii dolgába, az illetõ érdekében, hogy azt valamilyen fenyegtõ kártól megóvja. A

megbízás nélküli ügyvitelvél az ügy ura az ügyvivõhöz került értéke körül, az esetleg behajtott összegekrõl elszámolást és esetleg kártérítést követelhet (actio negotiorum gestorum directa-val). Ezzel szmben az ügyvivõ követelheti az ügyvitel folytán keletkezett költségeinek, kárának a megtérítését (contraria actio-val). Ha célirányosan, hasznosan (utiliter) járt el Nem illeti meg az actio az ügyvivõt, ha nem úgy jár el, ahogy “kellett volna”, ill. ha az ügy urának kifejezett tilalma ellenére járt el. Az a körülmény, hogy eljárása esetleg nem volt sikeres, nem érinti az ügy urának vele szemben keletkezõ megtérítési kötelezettségét. (1355-1356) - 44 222. A delictum fogalma, elemei, következményei 222.1 A delictum fogalmi elemei Régi jog: objektív jogsérelem. A tettes szubjektív vétkessége nem elõfeltétel Csak a tûzvészokozásnál tettek különbséget a szándék és a véletlen között. Klasszikus jog: a

vétkességet is megkívánta. A delictumok mind dolusosak, kivéve lex Aquilia által szabályozott vagyoni károkozás. Vétõképetelnek jogsértõ cselekményei nem delictumok A posztklasszikus és iustinianusi jog a delictum fogalmát érintetlenül hagyta. 222.2 A delictum következményei - Actio rei persecutoria: tisztán megtérítésre, a lopott dolog visszaadására irányuló kereset. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1371 - Actio vindictam spirans: a kereset célja személyes jellegû elégtétel. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1373 - Actio popularis: a büntetõkeresetet nemcsak a sértett és a jogutódjai indíthatták, hanem bármelyik polgár. akár érintve volt a bûncselekmény által, akár nem. Ez a kereset az actio popularis *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1373 - Actio mixta: ún. vegyes büntetõkereset, amelyben a megtérítés iránti igény - akár a kár értékének

egyszeresére, akár többszörösére ment a kereset - benne foglaltatott, s mellette megtérítési kereset indítható nem volt. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1375 - Actio noxalis: bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot. *A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1376 - Actio furti: - actio furti: a praetori jog a tettenérés esetén a XII t.t-ben kiszabott büntetéseket mellõzve, a tolvajjal szemben négyszeresre; ha házkutatás során találták meg a lopott dolgot, háromszorosra; a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet adott - actio furti manifesti: a iustinianusi jog a tetten ért tolvajnál négyszeresre -130- - actio furti nec testamenti: a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet ismerte. *Az egyes delictumok: 1381 -

Actio iniuriarum: praetori edictumból származó, a sértett részére biztosított poenalis kereset, amellyel a sértett egy általa megfelelõnek tartott összeget követelhet a tettestõl. *Az egyes delictumok: 1383 - Actio legis Aquiliae: eredetileg tiszta poenalis kereset és mellette actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jog az utóbbi kereset lehetõségét megszüntette, s ezzel a kereset actio mixta jellegét öltötte. *Az egyes delictumok: 1390 - Actio vi bonorum raptorum: Lucullus praetor edictuma a csoportos, fegyveres vagyonrongálás és lopás büntetésére négyszeresre menõ büntetõkeresetet adott a sértettnek. A klasszikus korban rablásnak minõsült a csoportosan, de fegyvertelenül, vagy egyedül, de erõszakkal elkövetett „lopás”. E delictumból származó kereset, az actio vi bonorum raptorum egy éven belül négyszeresre, azontúl már egyszeresre ment. Ez idõben a kereset tiszta poenalis actio, éppúgy, mint az actio furti

és így mellette rei persecutoria actio is indítható volt; a posztklasszikus és iustinianusi korban azonban már, mint actio mixtát kezelték. * Az egyes delictumok: 1394 - Actio de sepulchro violato: a sírhely megrongálása miatt az eltemetett rokonai, s ha ilyen nem volt, bárki más actio in factumot indíthatott (actio popularis), amely, ha rokon indította, a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen, úgy 100 aranyra ment. *Az egyes delictumok: 1395 223. A poenalis actiok jellemzõi A delictumokból származó kötelem jogot teremtett a sértett, vagy jogutódja javára, a kártérítést is általában magában foglaló pénzbüntetés követelésére a tettessel szemben. Pénzbüntetés a poena A büntetõkereseteket actiones poenales-nak nevezték. Pl: a lopott dolog visszaadására, vagy értékének megtérítésére irányuló keresetekkel (actio rei persecutoria). (1371 - lásd 222. tétel) - 45 224. Az iniuria A személysértés delictum volt. Az idegen

személyiség minden tudatos megsértését magában foglalta az actio iniuriarum. Aaz iniuria megvalósulhatott szóbelileg, vagy tettleg Nemcsak az önjogú személlyel szembne, de családtagjain, rabszolgáin, sõt más vagyontárgyain keresztül közvetve is elkövethetõ. -131- Az actio iniuriarum poenalis kereset volt, s emellett a sértett életére korlátozott actio vindictam spirans. (1383-1384) 225. A lopás (furtum) A furtum nemcsak egy dolognak mástól való elvételét jelentette, hanem a delictumot elkövetõ kezeire bízott idegen dolog elsajátítását (sikkasztás), talált dolog birtokba vételét a megtartás szándékával, sõt még az orgazdaságot is. A római jog nemcsak a dologlopást (furtum rei) ismerte, de a használatlopást (furtum usus), valamint az ún. birtoklopást (furtum possessionis) is ismerte - Actio furti: - actio furti: a praetori jog a tettenérés esetén a XII t.t-ben kiszabott büntetéseket mellõzve, a tolvajjal szemben

négyszeresre; ha házkutatás során találták meg a lopott dolgot, háromszorosra; a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet adott - actio furti manifesti: a iustinianusi jog a tetten ért tolvajnál négyszeresre - actio furti nec testamenti: a tetten nem ért tolvajnál kétszeresre menõ keresetet ismerte. *Az egyes delictumok: 1381 - Actio pigneraticia: a hitelezõ köteles a dolgot - zálogszerzõdésnél - az alapkövetelés megszüntekor az adósnak visszaadni. Ha nem tenné, az adósnak ez a kereset áll a rendelkezésére *A zálogszerzõdés (pignus): 1235 - Condictio ex causa furtiva: a sértett tulajdonos keresete, mellyel magát a dolgot, vagy ha már az nem volt meg, annak a lopás elkövetése óta elért legmagasabb értékét követelhette. Mivel a condictio ex causa furtiva actiones rei persecutoriae volt, nmecsak a tolvajjal, hanem jogutódaival szemben is megindíható volt. (1379-1381) 226. A damnum iniuria datum A rongálás már Rómában is

olyan delictumnak minõsült, amellyel megtérítés jellegû bírság járt. A lex Aquilia életbeléptetése feledésbe borította ezt a szabályt, s alapja lett a római károkozásból származó delictuális kötelem tanának. Delictuális rongálás: - idegen rabszolga, vagy barom megölése: 1 évre visszamenõ legnagyobb értékének megfizetése - megsebzett rabszolga, barom, vagy egyéb megrongált dolog: 30 napra visszamenõ legmagasabb értékének megtérítésére kötelezete a tettest. A lex Aquilia tényállás: - a károkozás jogsértõ (damnum iniuria datum) legyen - károkozás “test a testnek” okozza (corpore suo corpori damnum dare). Az actio legis Aquiliae (Kr.e 286) eredetileg tiszta poenalis kereset és mellette az actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jogban actio mizta jellegét öltötte (1385-1390) -132- 227. Preatori delictumok - megfélelemlítéssel (metus) szerzõdés kötésére, vagy joglemondásra való

kényszerítés: actio qoud metus causa, négyszeresre menõ büntetõ kereset - megtévesztéssel (dolus malus) okozott károsítás: actio de dolo, egyszeresre menõ poenalis kereset - rablás (rapina) az vi bonorum raptorum: egy éven belül négyszeresre, azon tál egyszeresre ment (tiszta poenalis kereset és mellette az actio rei persecutoria is indítható volt) - sírhely megrongálása (sepulchrum violatum) az eltemetett rokonai, s ha ilyen nem volt, bárki más actio in factumot indíthatott (actio popularis), amely, ha rokon indította, a bíró belátása szerinti összegre, ha idegen, úgy 100 aranyra ment - hitelezõk megkárosítása (fraus creditorum) a praetor delictummá nyilvánította; az az adós követte el, aki vagyontárgyait a végrehajtás elõl elidegenítássel szándékosan elvonta (lásd actio Pauliana). (1391-1396) - 46 228. A quasi delictumok Actio deiectis et effusis: a praetor felelõssé tette azt, akinek lakásából közútra kidobtak, vagy

kiöntöttek valamit, ha ez a ténykedés kárt okozott, akkor is, ha a lakás gazdája a károkozásban teljesen vétlen volt. A kereset az okozott kár kétszeresére ment *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1406 Actio de positis et suspensis: a praetori edictum keresetet biztosított bárkinek (actio popularis) azon háztulajdonos, vagy lakó ellen, akinek házán, lakásán, a közút felé esõ részen leeséssel fenyegetõ tárgy (pl. cégér) volt kifüggesztve E kereset tekintet nélkül a kár bekövetkeztére 10 arany összegú bírságra ment. *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1408 Actio in factum adversus nautas, caupones, stabularios: a fogadósi receprumfelelõsség kiegészítéseként az utasoknak, vendégeknek azokért a dolgaiért, amelyeket a fogadós õrzésre nem vett át, azok elvesztése, megrongálódása esetén felelõssé tette a hajósgazdát (fogadóst, istállótulajdonost), amennyiben a lopást, vagy rongálást a hajós (fogadós,

istállótulajdonos) rabszolgái, vagy szabad állapotú alkalmazottai, vagy a fogadóban állandó jelleggel lakó vendégek követték el. A kereset kétszeresre menõ poenalis actio volt. (Az utas, vendég természetesen inkább ezzel a keresettel élt az õt ért kár esetén, mint a nehezen kideríthetõ tettes ellen indítható actio furtival, vagy actio legis Aquikiaeval. *Kötelmek delictumszerû tényállásokból: 1409 A kötelességszegõ bíró felelõssége Az olyan bíró ellen, aki kötelességét sértve járt el, a károsult peres fél kártérítési perrel léphetett fel, akár szándékos, akár hanyagság esetén. Miután elc volt - a damnum iniuria datum kivételével -, hogy a delictumok csak szándékosak lehetnek, ezért a tényállás nem delictumot, csak delictumszerû tényállást, ill. ilyen kötelmet valósított meg (1406-1410) 229. A crimenek Rómában a bûncselekmények két kategóriája alakult ki: -133- - a magánüldözés alá esõ

bûncselekményeké: delictum. - a közüldözés alá esõ bûncselekményeké: crimen. Eredetileg két criment ismertek: - a hazaárulást (perduellio) - a gyilkosságot (parricidium). A Sulla-féle büntetõjogi reform a crimenek számát növelte: - állami fõszervek megsértése - az állami tulajdon megkárosítása - a provinciák elnyomása - méregkeverés - pénzhamisítás - etc. A klasszikus korban a császári perben a delictumok esetén is elrettentõ büntetésekre törekedtek. A posztklasszikus jog némileg fellazította a crimina és a delicta közötti határt, de a keeõsség a római jog egész fejlõdése folyamán fennmaradt. A delictumok magánjellege a klasszikus kortól egyre jobban megszilárdul. A régi súlyos büntetések helyett (tolvaj megölése) a delictumok területén kizárólagossá vált a kötelezõ compositio rendszere, tehát a tiszta pénzbeli büntetésé. (1360-1368) 230. A kötelmi jog továbbélése Általános szabályok - szerzõdések

- a kötelmek rendszere - egyházi jog - az ígéret kötelezõ betartása - a bonae fidei contractus - feltétel és idõhatár - tévedés, megtévesztés, kényszer - közvetlen képviselet: procurator, mandator - 47 - nevesített szerzõdések - adásvétel - árban és áruban megegyezéssel létrejött - francia, spanyol, portugál, lombard jogok: tulajdon átszállító hatás - keresekdõk joga - bérlet - locatio-conductio rei - locatio-conductio operum - locatio-conductio operis - szellemi munka bérlete: nem a locatio-conductio operum, hanem mandatum - mandatum - kánonjogban visszterhessé vált - tipizált formák alakultak ki: ügyvéd, alkusz, orvos, tanár - késõbb: író, mûvész, újságíró, riporter -134- - societas - a cégnek nincs jogi személyisége - megállapodás szerinti viszony - egyéb - kölcsön - meghatározott pénznemben való fizetés kikötése - uzsora és kamat: egyházi tilalom alatt - commodatum és depositum - szóbeli és írásbeli

szerzõdés - kezesség, ajándék, választott bírói hatáskör - quasicontractusok - condictio: alaptalan gazdagodás visszakövetelésére - negotiorum gestio - lex Rhodia de iactu mercium - actio de in rem verso Magándelictumok - a fogalom átértelmezése - kánonjog - minden büntetés mérlegelés kérdése - duplumra, vagy többszörösre menõ kereseteket nem vette át - vagyoni elégtételt elve elutasított jogsértésekért - hûbéri jog - nem fogadta el a jogsértés büntetését - pusztán a kár megtérítésérõl rendelkeztek - magánbûncselekmények: rei persecutoria - damnum iniuria datum - egyházi jog - damnum iniuria datum - lex Aquiliae - csak vétkes, vagy vétkesen gondatlan magatartás - iniuria - szmélysértés: nagyobb hatalmaskodás - dolosus magatartás - nem vagyoni, erkölcsi kár tana - quasidelictumok - nauta, caupo felelõssége - leltárfelelõsség - custodia felelõsség - alkalmazottért: háttérfelelõsség - 48 231. A lex Aquilia és a

kártérítési jog -135- A rongálás már Rómában is olyan delictumnak minõsült, amellyel megtérítés jellegû bírság járt. A lex Aquilia életbeléptetése feledésbe borította ezt a szabályt, s alapja lett a római károkozásból származó delictuális kötelem tanának. Delictuális rongálás: - idegen rabszolga, vagy barom megölése: 1 évre visszamenõ legnagyobb értékének megfizetése - megsebzett rabszolga, barom, vagy egyéb megrongált dolog: 30 napra visszamenõ legmagasabb értékének megtérítésére kötelezete a tettest. A lex Aquilia tényállás: - a károkozás jogsértõ (damnum iniuria datum) legyen - károkozás “test a testnek” okozza (corpore suo corpori damnum dare). Az actio legis Aquiliae (Kr.e 286) eredetileg tiszta poenalis kereset és mellette az actio rei persecutoria is indítható volt. A posztklasszikus jogban actio mizta jellegét öltötte (1385-1390) 232. A tulajdon és a birtok újrafelfedezése - tulajdon: -

proprietas, dominium (dominium uralkodói felségjogok eredeti, vagy átengedett gyakorlását is jelentette) - dominium directum: tulajdonnal rendelkezésének joga - érvényesítése rei vindicatio által - dominium utile: a tulajdon hasznosításának joga (örökbérletre és haszonbérletre is alkalmazták) - érvényesítése actio negatoria által - Savigny állította helyre a tulajdon és a birtok fogalmát - a tulajdon védelme: - rei vindicatio - a tulajdonos a birtokbabocsátást követelte a hozammal és a károk megtérítésével - beruházások római jog szerint - hasznos beruházások csak elviteli értékben - actio negatoria - a behatás jogosságát kellett bizonyítani - vélelem amellett, hogy a birtokos tulajdonos - actio Publiciana-t a ius commune alkalmazta: kereset a birtokos ellen annak, aki korábbi jogcímes birtokát igazolta - tulajdon megszerzése eredeti módon: - foglalás - korlátozta a vadászati-halászati regale jog - kincstalálás -

korlátozta a tartományúr joga - gyümölcs (vitás) - növedék - dologegyesülés - feldolgozás (sajátkénti jóhiszemû feldolgozás) - folyómeder és sziget - lehetett tartományúri jog -136- - hajótörésbõl kimentett ingóságok: parti mentõk javára - találás: ha bejelentették és a tulajdonos határidõn belül nem jelentkezett - származékos tulajdonszerzés: - jogi elõfeltételei - traditio - megegyezés - iusta causa - birtok: - a kánonjog védte - sok tényleges birtok minõsült detentionak - corpus nélkül nincs birtok - 49 - joghatása - védelem - alperesi pozíció - jóhiszemû birtokos elválással való gyümölcsszerzése - elbirtoklás - birtokvédelem: - interdictum utrubi - interdictum unde vi - inetrdictum uti possidetis (visszaszerzõ hatállyal) - actio spolii - nemcsak birtokra, gyümölcsire is - nemcsak az elvonó, hanem a jogutódai ellen is - sommás birtokvédelem (summariissimum) - a per tartamára - eltiltás a zavarástól 233.

Legislatio és iurisdicto Rómában a társadalmi normák két belsõ jogforrása létezett: - legislatios hatáskörben új törvényeket a nép, a senatus, a magistartus (király) együtt alkottak, ennek során mindhárom tényezõnek meghatározott szerepköre volt: - iusirsdictios hatáskörben az államhatalmi szervezet csúcsán álló magistratus az “élõ jogból” kimondhatta, mit tart érvényes jogszabálynak. 233.1 Legislatio: a lex meghozatala, a legislatio úgy kezdõdött, hogy a hatalom közvetlen gyakorlója, a magistratus (kezdetben a király) kidolgozta azt a törvényszöveget, amelyet el kívánt fogadtatni. Megismerték, késõbb a köztársaság idején megvitatták contiokon, összejöveteleken, utána szabályos javaslat formájában elõterjesztették az illetékes népgyûlésen. Kezdetben a comitia curiata, tehát 30 szavazat többsége kellett ahhoz, hogy egy törvényt elfogadjanak. A curian belül formátlanul eldöntötték, hogy a curia többsége

mit javasol. A curia képviselõje adta le a szavazatot. A szavazás sorrendjét sorshúzással döntötték el Ugyanez volt a helyzet a comitia tribután is (37 szavazat). A comitia centuriatanál (193 szavazat) határozott rendje volt a szavazásnak: -137- - lovagcentúriák - osztályok - osztályon belül kisorsolták, a centúriák sorrendjét. A népgyûlésen igennel, vagy nemmel kellett szavazni, kis táblácskákkal: - UR: uti rogas (úgy legyen, ahogy kéred) - A: antiquo (maradjunk a réginél). A többségi szavazat eredményét a senatushoz terjesztették elõ, jóváhagyásra. Azután a senatus a magistratussal kihirdettette a törvényt. A törvényhozás formaiságához szakrális elõfeltételek is tartoztak: - szükséges jeleket ki kellett kérni - az áldozatokat be kellett mutatni. Kedvezõtlen jelek esetén az eljárást félbe kellett szakítani. Ugyancsak érvénytelenítette az eljárást mindennemû formabontó rendzavarás is. 233.2 Iurisdicto: a

jogszolgáltatás hatalma, törvényértelmezõi-, magyarázói-, alkalmazói hatáskör - consul: színleges perek - praetor urbanus: római polgárok vitái - praetor peregrinus: római polgárok és peregrinusok, valamint peregrinusok egymás közti vitái - iudex. arbiter, recuperatores (Dr. Zlinszky: Ius publicum) - 50 234. Ítélet és hatósági parancs 234.1 Ítélet Civiljogi perrend Mindkét félnek a sacramentum után a fogadási összeget (a pertárgy értékének megfelelõ összeget) át kellett adnia a bírónak. Ez volt az ún fogadás A iudex (arbiter, recuperatores) a felek meghallgatása után lefolytatta a bizonyítási eljárást, majd kihirdette ítéletét arra nézve, hogy melyik fél nyerte meg a fogadást, s ezáltal a jogvitát közvetve döntötte el. A gyõztes fél az eljárás végén visszakapta ezt az összeget, a pervesztes fél fogadási összege pedig az államra szállt. Praetori perrend A praetori perrendben az apud iudicem eljárás az ítélet

(sententia) meghozatalával nyert befejezést. Az ítélet lehet alaki és anyagi. - az alaki jogerõ azt jelentette, hogy felperes most eldöntött igényét újból perrel nem érvényesíthette, mert alperes az ítélt dolog kifogását (exceptio rei iudicatae) emelhette vele szemben - az anyagi jogerõ, hogy az ítélet renddelkezését a felmerülõ újabb, más perben isirányadónak kellett tekintenie a bírónak. A praetori perrendben a kártérítést pénzben kellett megfizetni. Császári perrend A császári perrendben mindenféle igény honorálható volt, ami nem ellenkezett a jogszabályokkal. -138- 234.2 Jogorvoslat az ítélet ellen Civiljogi perrend A legis actios perekben az in iure eljárás után, az apud iudicem eljárásban az esküdtbíró (iudex, arbiter, recuperatores) a tényállás megvizsgálása alapján érdemben döntötte el a pert. Ez azt jelenti, hogy ebben az eljárásban sem perorvoslatnak, sem jogorvoslatnak helye nem volt. Praetori perrend

Fellebbezésnek (perorvolatnak) nem volt helye, mivel az ítélet a felek ún. perszerzõdésén alapult, amelyben alávetették magukat a bíró döntésének, s így az ítélet azonnal jogerõre emelkedett. Jogorvoslattal - ellenben - lehetett élni: - ha az eljárás súlyos hibában szenvedett (pl. iudex rabszolga volt), az ítélet semmisségének megállapítására új per volt indítható - a praetortól az eredeti állapot visszaállítása volt kérhetõ - az ítélet ellen tiltakozásra jogosult másik magistratus intercessioja (tiltakozása) volt kiprovokálható. Császári perrend - Az ítélet ellen fellebbezésnek (perorvoslatnak) volt helye. A fellebbezés többfokú volt Az ítélet kihirdetésekor szóban, vagy késõbb írásban lehetett fellebbezni. A fellebbezési bíróság ténykérdésben és jogkérdésben ismét dönthetett. A legfelsõbb bírói fórum ítéletének meghozatala, vagy a fellebbezési határidõ elmulasztása esetén az ítélet jogerõre

emelkedett. 234.3 Res iudicata Ulpianus : “res iudicata pro veritate accipitur” (D. 1525) “A jogerősen meg-ítélt dolgot igazságnak kell elfogadni.” Mit jelent ez ? A római perben az ítélet rendelkezését - még abban az esetben is, ha az téves volt irányadónak kellett a bírónak tekintenie a korábban perben állt felek közt felmerülő újabb más perben is. Ez az ítélet anyagi jogereje (110-120.old = 49 tétel) 235. Usus modernus Pandectarum és Pandecta jogtudomány Usus modernus Pandektarum A XVI.sz-tól kezdve Németországban kialakult gyakorlati irányzat, a praktikusok irányzata A praktikusok munkássága kevésbé volt tudományos, érdemük az, hogy megteremtették alapjait a pnadektisztika kialakulásának. A pandekta jogtudomány - Savigny és történeti iskolája tárta fel: - a római tulajdon és birtok közti elvi különbséget - a római jog tételeinek történetiségét - azok közép- és újkori továbbfejlõdését - Következõ

pandektista nemzedék (Dernburg, Windscheid): - megpróbálta megalkotni a jog teljes fogalomtárát - megalapozni a német kodifikációt - 51 - Rudolf von Jehring: - feltárta a jog társadalmi érdekmegvalósító szerepét - vallotta, hogy a jogalkotó (ha helyesen látja meg az érdekeket), azoknak érvényesülését a -139- jogalkotással segíteni, rendezni és irányítani is képes - Savigny és Jehring vitája: - Savigny: a possessio és a detentio különbségét a birtokló animusára vezeti vissza - Jehring szerint a possessio független az animustól, a különbség a causán múlik (Jehringgel szemben felvethetõ: hol van a rosszhiszemû, sajátként birtokló causája?) (202) 236. A gondnokság (73 A gyámság) 236.1 Gyámság (tutela): A gyámság (tutela) az önjogú, de kora, vagy neme miatt cselekvõképességében korlátozott, vagy ilyen képességgel egyáltalán nem bíró személyeknek a képesség pótlására szolgáló intézmény. A gyám az infant

helyett tett jognyilatkozatokat, kötött szerzõdéseket. Puberes infant maior esetében csak távollétében jár el helyette, egyébként pedig jelenlétében. A jognyilatkozatból származó jogok és kötelezettségek a gyám személyében állnak be, s õ csak a gyámsági jogviszony megszûntével ruházza át azokat a gyámoltra. Ha a gyám a gyámi vagyonkezelés keretében károsított meg valakit, akkor a gyámoltat csak a jogalap nélküli gazdagodás erejéig lehet perelni A gyámolt vagyonának biztosítására a törvényes gyám biztosítékot volt köteles adni. A végrendeleti és hatósági gyámnak pedig egész vagyonát jelzálog terhelte a gyámolt javára. A gyámsági jogviszony kötelmet teremtett a gyám és a gyámolt között. A gyámság kezdetben a családi vagyonegység fenntartását szolgálta, ezért a gyám a gyámolt vagyonának a várományosa volt. A klasszikus korban már a gyámolt érdekeit szolgálja Alapulhatott: - végrendelet alapján

(tutela testamenta ria) - törvényes úton (tutela legitima) - legközelebbi agnat rokon, azonos fok esetén többen is - posztklasszikus és iustinianus-i korban cognat rokonok, azok hiányában a hatóság rendel ki gyámot (tutor dativus) Megszûnt: - a gyám, vagy a gyámolt halálával - a gyám, vagy a gyámolt capitis deminutiójával - gyámolt felserdülésével - gyámolt praetor általi elmozdulásával: - saját kérésére - büntetésként 236.2 Gondnokság (curia): Aki ügyeinek önálló vitelére egészben, vagy részben képtelen volt és nem állott apai hatalom, vagy gyámság alatt, az gondnokság (cura) alá került A gondnokság a következõkben különbözött a gyámságtól: - szükség esetén a személyi felügyeletet is magába foglalta (elmebetegeknél) - a gyám auctoritását adta a gyámolt jognyilatkozatához, a gondnok csak jóváhagyását - a gyámság mindig tartós jellegû volt, a gondnokság lehetett eseti is - gondnoka a teljesen

cselekvõképes személynek is lehetett, gyámja nem A gondnokság fajai - a XII Táblás Törvénynél: - elmebetegek gondnoksága (cura furiosi) -140- - tékozlók feletti gondnokság (cura prodigi) - ezen kívül a klasszikus korra kialakultak: - a 25 évnél fiatalabb serdületlenek gondnoksága (cura minorum) - a távollévõk gondnoksága - a serdületlen gondnoksága, ha a gyám akadályoztatva van - nyugvó hagyaték gondnoksága - 52 - méhmagzat gondnoksága - testileg fogyatékos személy gondnoksága (167-172.old) 237. Pia Causa és hereditas iacens 237.1 Pia causa - a keresztény korban szokás volt az egyház részére adományozni - az V.-VIsz-ban megjelenik a kegyes célra (pia causa) történõ adományozás is, rendszerint kórházak, szegényházak részére A Pia causa keletkezése: alapító okirat, vagy végrendelet hozta létre - E jogképességgel felruházott vagyon természetesen nem rendelkezett ügylet- és vétõképességgel. A pia causa helyett

képviselõ szervei jártak el. A Pia causa megszûnése: általában a vagyon kimerülésével. (173-178.old) 237.2 Hereditatis iacens (nyugvó hagyaték) Nyugvó hagyatékról beszélünk a delatio és aquisitio közé esõ idõben. - Necessarius heresnél ilyen nincs (hacsak végrendeleti kineveztetése nem volt feltételhez kötve, bár, mint végrendeleti örökös nem suus necessarius!). - Voluntarii heresnél több-kevesebb ideig mindig van. A hereditas iacens uratlan vagyontömeg: - már nem az örökhagyó vagyona (bár egy késõi forráshely szerint a hagyaték az õ szemmélyét reprezentálja: hereditas personam defuncti sustinet) - s még nem az örökösé, egy függõ, átmeneti állapotban levõ vagyonegység )épp ezért nem jogi személy), melynek függõsége megszûnik az aquisitioval, mely a delatio idõpontjára visszahat, úgyhogy az örökös közvetlenül az örökhagyó jogutódja lesz (nem a hereditatis iacensé), mintha a halál pillanatában örökös lett

volna. Idõközben ez a vagyon változásokon mehet keresztül, szerezhet jogokat és kötelezettségeket minden olyan módon, mely a vagyon alanyának tevékenységét nem tételezi fel: - tulajdonszerzés, dologegyesülés, gyümölcselválás, rabszolgák szerzeményeinegoltorum gestor által való szerzés révén - kötelezés rabszolgák delictumaiból, ügyleteibõl - az elbirtoklást folytathatja, be is fejezheti, viszont ellene elbirtoklás, elévülés folyhat. A hereditas iacens részére a praetor szükség esetén gondnokot is rendelt. -141- (76. és 147 tétel) 238. Bonitar tulajdonos és bonorum possessor 238.1 Az ún bonitar tulajdon: ha valaki res mancipit annak tulajdonosától puszta traditioval szerzett meg, nem vált annak quiritar tulajdonosává, hanem az továbbra is az átruházóé maradt mindaddig, amíg utóbbi a a dolog quiritar tulajdonát elbirtoklással meg nem szerezte. A formátlanul szerzõ fél helyzetét bizánci források nyomán bonitar

tulajdonnak nevezzük. 238.2Bonorum possessio cum re: nem mindenképpen hatálytalanok azok a végrendeletek, amelyeket eleve nem jogszerûen készítettek, vagy bár jogszerûen csinálták õket, késõbb mégis érvénytelenné váltak, vagy megdõltek. Ha ugyanis hét tanú pecsétjével van ellátva a végrendelet, a kinevezett örökös bonorum possessio-t kérhet, feltéve, hogy a végrendelkezõ halála idején római polgár és önjogú volt. Ugyanis, ha azért vált érvénytelenné a végrendelet, mert mondjuk a végrendelkezõ polgárságát vagy szabadságát elvesztette, vagy valakivel örökbe fogadtatta magát, és halála idején örökbefogadó apjának a potestasa alatt állt, a kinevezett örökös nem kérheti a bonorum possessio secundum tabulast. Azok tehát, akik egy olyan végrendelet rendelkezéseinek megfelelõen kapták meg a bonorum possessio-t, amely végrendelet rögtön már keletkezésekor nem a jog elõírásai szerint készítettek el, vagy ha a

jognak megfelelt is, az késõbb megdõlt, vagy érvénytelenné vált, föltéve, hogy elnyerhetik az örökséget, ebben az esetben az õ bonorum possessio-juk cum re (végleges hatályú) lesz. Ha azonban tõlük el lehet vonni az örökséget, ebben az esetben az õ bonorum possessio-juk csak sine re (nem végleges hatályú) lesz. (Gaius) - 53 Bonorum possessio sine re: a praetor egyeseknek gyakran úgy adja meg a bonorum possessio-t, hogy az akinek megadja, nem kapja meg véglegesen az örökséget. Az ilyen possessiot sine re (ideiglenesen) mondják. Ha ugyanis a jogszerûen készült végrendeletben kinevezett örökös elfogadta az örökséget, de a bonorum possessio tabulas testamenti-t nem akarja kérni - megelégedvén azzal, hogy a civiljog szerint örökös - minden további nélkül azok, akik ha nem készült volna végrendelet, a törvény alapján az örökségre meghívást kapnának, kérhetik a bonorum possessio-t. Ez esetben azonban õk sine re kapják meg az

örökséget, mert a végrendeletben kinevezett örökös elperelheti tõlük az örökséget. Ugyanez a szabály érvényesül, ha valaki végrendelet nélkül halván el, az õ suus heres-e nem akar kérni bonorum possessio-t, neki elég, hogy törvényes jogon örökös és az agnatust megilleti a bonorum possessio, de csak sine re, mert az örökös elperelheti tõle az örökséget. Ennek megfelelõen ha egy agnatust illet meg az örökség a civiljog szerint és az illetõ elfogadta az örökséget, de bonorum possessio-t nem akar kérni és ha egy cognatus a legközelebbiek közül megkéri, sine re kapja meg a bonorum possessio-t ugyanezen indokok alapján. (Gaius) 238.3 Összegezve: A bonorum possessio sine re és a bonitar tulajdon állítható párhuzamba, tekintve hogy mindkettõ idõleges hatályú birtok. Ezen azt kell érteni, hogy mindkettõ visszaszerzésére az eredeti tulajdonos keresetet indíthat. A bonorum possessio cum re végleges hatályú, visszaszerzésére

további lehetõség nem áll fenn. -142- 239. Rei vindicatio és hereditatis petitio (111. és 240 tétel) 239.1 A rei vindicatio A birtokból kiesett civiljogi tulajdonos indítja dolga megszerzéséért. Megvan már a legis actio sacramentónál is, melynél mindkét félnek állítania kell, hogy tulajdonos, s legalább egy jelképet be kell mutatni. Megvan a formuláris eljárásban is egyszerûbb módon, ahol is csak a felperes állítja, hogy a vitás dolog az övé, az alperes védekezése pedig a tagadás. A rei vindicatiónál a per megnyerése érdekében két dolgot kell bizonyítania: - hogy õ a tulajdonos - hogy a dolog az alperesnél van A rei vindicatiót megelõzõ esetleges eljárások: - a vitás birtokhelyzet tisztázása: ha a birtokedictumos eljárás folytán tisztázódott a helyzet és a tulajdonos kapta a birtokot (mint hibátlan birtokos), akkor az ügy be is fejezõdött, a petitorius perre már nem volt szükség. Egyébként az eljárás csak

elõkészítõ jellegû volt - a bizonyítás megkönnyítésére: a felperes actio ad exhibendum kényszeríthette az alperest a dolog felmutatására, s ha az felmutatta, megindítható volt a fõkereset a rei vindicatio. Ha az alperes tagadta és az eljárás során kiderült, hogy mégis nála van, akkor minden további nélkül a felperesnek ítéltetett a dolog. Rei vindicatio indítása nem birtokló alperes ellen: - valaki rosszhiszemûen túladott a dolgon - valaki más helyett vállalta az alperességet Alperesi magatartások a rei vindicatioval szemben: - elismerhette a felperesi tulajdont és átengedte a dolgot - a felperes tulajdonjoga elismerése mellett hivatkozhatott olyan jogra, mely biztosította neki a birtokot (pl. zálog) - más nevében tartja magánál a birtokot, s megnevezi az elõdöt - ha alperes elismerte felperes tulajdonjogát, hivatkozhatott arra, hogy bizonyos beruházásokat eszközölt Az alperes marasztalása: - nemcsak a dolgot, de a gyarapodást is

ki kell adni - ha vonakodik a dolgot kiadni és ha ki tudná akkor a felperes becslõ esküje alapján marasztalják a perérték megfizetésére. Iustinianusnál már hatósági kényszert is igénybe lehetett venni (251-256.old) 239.2 Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete az ellen, aki a hagyatékot pro herede vagy pro possessore birtokolja. Felperes: civiljogi örökös Alperes: aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede vagy pro possessore birtokolja. - 54 - -143- - pro herede az birtokolt, aki magát jó-, akár rosszhiszeműen örökösnek vallotta - pro possessore az birtokolt, aki a perben a praetor előtt neki a felperes által feltett kérdésre kitérő választ adott, azaz birtoklását nem indokolta meg, de nem is volt hajlandó a hagyatéki tárgyat kiadi, s ezzel felperes öröklési jogát mintegy vitatta. Bizonyítási teher: elsősorban a felperest terhelte, akinek a delatiot kellett bizonyítania. Az aquisitio bizonyítása csak

kifejezett elfogadó nyilatkozat (cretio) esetén volt szükséges, ui. a kereset megindítása a hagyaték elfogadására utaló magatartásnak minősült (pro herede gestio). Ezzel szemben az alperes vagy saját örökösi minőségét, vagy esetleg a hagyaték, vagy hagyatéki tárgy birtoklásának jogcímét bizonyíthatta. Perben hozott ítélet: a hagyaték, a hagyatéki rész, vagy egyes hagyatéki dolgok kiadására marasztalt, ideértve mindazokat a vagyontárgyakat is, amelyek eladás vagy csere folytán a hagyatéki tárgyak helyébe léptek (pl. az eladott hagyatéki gyümölcsöskert árából vett lekóház, vagy a hagyatéki lakóház eladásából befolyt vételár.) 3.3 Összegezve A rei vindicatioval párhuzamos kereset: - mindkét kereset a birtokos ellen irányult - mindkét keresetben a birtokos volt az alperes - mindkét keresetben a bizonyítás terhe a felperesre hárult 240. A hagyatéki keresetek (Ua., mint 147 tétel) 240.1 Az örökös jogvédelme

Hereditatis petitio: a civiljogi örökös keresete azzal szemben, aki a hagyatékot, vagy egy hagyatéki részt pro herede, vagy pro possesore birtokolja. Ezzel a felperes követelhet: - hagyatékot - hagyatéki részt - egyes hagyatéki dolgokat - kötelmi tartozást. A herditatis petitio a rei vindicatival párhuzamos kereset. Interdictum quorum bonorum: a praetori jog szerinti örökös jogsegélye. A bonorum possessor keresete, aki a hagyatéki dolgot perelhette attól, aki azokat pro herede, vagy pro possesore birtokolta, akár pedig dolosusan szûnt meg azokat birtokolni. Ha a bonorum possessio sine re, akkor a civiljogi örökös hereditatis petitioval visszakövetelheti a dolgokat. Ha a bonorum possessio cum re, akkor a bonorum possessor végleg megtarthatja a hagyatékot a civilis örökössel szemben. Querela inofficiosi testamenti: a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye. Actio suppletoria: Iustinianustól kezdve a kötelesrészre jogosult örökös jogsegélye.

Actio familiae herciscundae: az örököstársak között keletkezett véletlen jogközösséget megszûntetõ kereset. -144- Lex Falcidia: elrendelte, hogy az örökös az õ örökrészének 1/4-ét hagyományoktól mentesen kapja meg. Amennyiben pedig a hagyományok a hagyatéknak több, mint 3/4-ét kimerítették, az örökösnek joga volt a hagyományokat a quarta Falcidia mértékéig csökkenteni. Caducorum vindicatio: az incapax, amennyiben a hagyatékról való tudomásszerzéstõl számított 100 nap alatt házasságot kötött, az incapacitas okát elhárította. Igényét a caducumra ezzel érvényesíthette A coelibes és orbira vonatkozó korlátozásokat Constantinus megszüntette. 240.2 A túladósodott hagyaték örökösének védelme Beneficium abstinendi: ha a sui et necessarii heredest a hagyaték túladósodása esetén az imfamiával járó csõdjellegû végrehajtás fenyegette, amennyiben a hagyatékba való beavatkozástól tartózkodott, úgy a praetor

nem adott a hagyatéki hitelezõknek ellene keresetet. Beneficium deliberationis: ha a hagyaték elfogadása után derült ki, hogy a leggondosabb vizsgálat ellenére is vannak még terhei a hagyatéknak, e terhekért az örökös egész vagyonával felelt. A praetor itt csupán arra szorítkozhatott, hogy arra az esetre, ha a hitelezõk az örököst a hagyaték elfogadására szorították, idõt engedett az örökösnek annak megfontolására, hogy elfogadja-e a hagyatékot. - Másrészt in integrum restitutio-t adott arra az esetre, ha az fenyegetés, vagy megtévesztés hatása alatt tett elfogadó nyilatkozatot. - 55 Beneficium inventarii: ha az örökös a hagyaték megnyílásáról való értesülést követõ 30 napon belül a mai közjegyzõnek megfelelõ hatósági személy közbenjöttével leltározni kezdte a hagyatékot és a leltározást 60 napon belül be is fejezte, úgy a hagyatéki terhekért csak a leltárba felvett hagyatéki vagyontárgyakkal felelt. 240.3 A

hagyatéki hitelezõk védelme: Beneficium separationis: a hagyatéki hitelezõk és a hagyományosok javára a praetor elkülönítette a hagyatéki vagyont az örökös vagyonától oly módon, hogy a hagyatéki vagyont elsõsorban az õ kielégítésükre tartotta fent, õket viszont lemondatta az örökös ellen indítandó keresetükrõl. 240.4 Hagyomány megszerzésére irányuló keresetek Legatum per vindicationem (dologi hagyomány) esetén: - actio in rem (a hagyományos a hagyomány tárgyát magának követelheti, bárkinél is van az) - rei vindicatio - servitutis vindicatio - ususfructus vindicatio Legatum per damnationem (kötelmi hagyomány) esetén: - actio ex testamento (a hagyományos az örököst perelheti a hagyomány kiadásáért) Legatum per praeceptionem esetén: - actio familiae herciscundae (az örököstársak ellen) (Az a hagyományalakzat, amikor az örökhagyó az örököstársak egyikének juttat a többiek terhére hagyományt.) Legatum sinendi mondo

esetén: - actio in personam ad faciendum (a hagyomány elvitelének tûrésére és nem átadására kötelezte az örököst 241. Verbál obligatiok -145- A szóbeli (ún. verbál) szerzõdések az elõírt formaságoknak megfelellõen elmondott szavak által létesített contractusok. A kötelem létrejöttéhez mindig kimondott élõszóra van szükség A szóbeli szerzõdések fõ példája a római jog egész történetén át érvényesülõ stipulatio. Pl. egyoldalú szóbeli ígéret létesíti az iuniurandum liberti (a felszabadított esküje) elnevezésû kötelmet. Ez a felszabadítandó rabszolga esküvel megerõsített ígérete, amellyel a rabszolga kötelezi magát, hogy felszabadítása után ura részére bizonyos szolgálatokat fog teljesíteni. (1209-1210) 242. Litterál szerzõdések Az írásbeli (ún. litterál) szerzõdések a köztársaság vége felé elsõsorban az üzletemberek között szokássá vált a pénztárkönyvekbe történõ kölcsönös

bejegyzéssel (litteris) kötelmeket. Létrejöttük pontos módjáról, alkalmazásukról nem sokat tudunk. Syngrapha: az adós és a hitelezõ által együttesen aláírt adóslevél. Chirographum: az adós által egyoldalúan kiállított és csak általa aláírt kötelezvény. Ezekben az esetekben az írásbeliség, az írásba foglalás eredményezi a kötelmet. Itt tehát az írás érvényességi kellék. (1211-1212) 243. Szerzõdési típuskényszer a római jogban A rómaiak csak meghatározott tényállásokat ismertek el a contractusok alapjául. Elvileg tehát kizárták annak lehetõségét, hogy az ezektõl eltérõ tényállások alapján szerzõdést lehessen kötni, s azokat peresíteni lehessen. Gyakorlatilag azonban az élet több kibúvót talált e merev szabály elkerülésére: - stipulatio: melyben nem kell utalni az alapul vett tényállásra - in-factum actio: keresetet adott ott is, ahol erre a civiljog szerint nem volt lehetõség - névtelen

szerzõdések: lehetõséget biztosítottak elsõsorban a szinallagmatikus megállapodások érvényesítésére - kötbér: egyik fontos funkciója az volt, hogy nem peresíthetõ igények érvényesítését közvetve lehetõvé tegye (1145-tõl 1150-ig) 244. Nevesített szerzõdések Azok, melyeknek neve utal a szerzõdés tartalmára. Biztosan nevesített szerzõdés - adásvétel (emptio-vendictio) - bérlet (locatio-conductio) - 56 - mandatum - societas (Dr. Zlinszky: A római jog továbbélése) 245. A pactum érvénye a római jogfejlõdés során Ulpianus: - „A puszta megállapodás nem szül kötelmet.” - „A szerzõdések kötelezõ erejüket a megegyezéstõl (pactum) kapják. Tehát egy contractus létrejöttéhez megkívánták a felek megállapodását, de ez még csak pactum volt. -146- Csupán négy esetben jutottak el oda, hogy maga a puszta, formátlan megegyezés, consensus már kötelez, már contractus: az ún. konszenzuál szerzõdéseknél

(adás-vétel, bérlet, munkaszerzõdés, vállalkozási szerzõdés, societas). Járulékos pactumok: - pacta adiecta: a fõszerzõdéshez járuló, bármiféle, formátlan megállapodás - civiljogban nem volt peresíthetõ - praetori jogban exceptioval lehetett élni, ha a fõszerzõdés: - bonae fidei contractus volt - a pactum a fõszerzõdésesel egyidejûleg jött létre. A peresíthetõ pactumok kialakulása A praetor védte a pactumokat. Ez a védelemben általában csak exceptionális volt (exceptio pacti, vagy exceptio doli). Késõbb egy pactum alapján történt teljesítés visszakövetelésére in factum actiot adott, ha a másik fél nem teljesítene. A császár is felkarolta a paktumokat (ún. pacta legitima) Iustinianus elrendelte, hogy senkinek sem szabad a saját pactuma ellenére eljárni. A praetor és a császár e jogfejlesztõ tevékenységén túlmenõen már a klasszikus korban általánossaá vált az a felfogás, hogy a bonae fidei szerzõdések mellett,

azokkal kapcsolatosan, bizonyos részproblémákat szabályozó pactumok is elismerést érdemelnek. Peresíthetõ pactumok: - praetori jog - receptum argentarii: bankár garanciavállalása valamilyen szolgáltatásért bankár az utalványozott, ügyfele az utalványozó, harmadik személy az utalványos - receptum arbitrii: a bíráskodás elvállalása a választott bíró által, az õt erre felkérõ, jogvitában álló felekkel szemben - receptum nautarum, cauponum, stabulariorum: a praetor felelõssé tette a hajófuvarozókat, fogadósokat, istálló-tulajdonosokat mindazokért a károkért, melyek õket ott érték, amennyiben ezek az utasok, vendégek vagyontárgyainak õrzését elvállalták; utóbb ilyen egyezmény nem is volt szükséges, elegendõ volt, ha a vagyontárgyakat a hajófuvarozó, fogadós, istálló-tulajdonos befogadta - constitutum: formátlan, meghatározott idõpontra tett ígéret az adós terhére fennálló pénz-, vagy más helyettesíthetõ

dologban álló tartozás kiegyenlítésére - császári jog - compromissum: olyan egyezmény, amely arra irányult, hogy a felek jogvitájuk tisztázása érdekében választott bíró döntésének fogják alávetni magukat - hozományígéret: kezdetben csak stipulatio keretében volt érvényesíthetõ, késõbb a posztklasszikus jog tette peresíthetõvé - ajándékozás: a formátlan ajándékígéretet csak a iustinianusi jog tette peresíthetõvé, csak akkor teszi peresíthetõvé, ha azt a másik fél elfogadta - házastársak közötti nagyobb ajándékozás a lex Cincia értelmében szabálytalan lata) -147- az ajándékozó felelõssége nem volt azonos az eladóéval (csak dolus és culpa - a megajándékozott az ajándékozó hitelezõivel szemben felelõsséggel tartozott - jóhiszemûség esetén e felelõsség csak a meglevõ gazdagodásra vonatkozott - Iustinianus az ajándékozást hálátlanság cmén visszavonhatóvá tette. 246. A kártérítés jogalapja

a római jogban A kár fogalma: a kár a vagyonban bekövetkezett csökkenés. A kár fajai: - a vagyontárgy tönkremegy, elpusztul - lucrum cessans: elmaradt haszon - 57 A kártérítési kötelezettség alapja: - jogellenes cselekmény - szerzõdés (pl. biztosítási) - a törvény különös rendelkezése A kártérítési szolgáltatás mibenléte Célja: in integrum restitutio - a károkozó visszaadja a kérdéses, vitatott dolgot - pénzbeli kártérítés - természetbeni kártérítés A kártérítés mértéke - õsi, legalacsonyabb mérték: az objektív, forgalmi érték - késõbb: a károsult relatív, teljes kárát figyelembe vették, ez az ún. interesse érték - Iustinianus: a forgalmi érték kétszeresében állapította meg a kártérítés maximumát - az ún. pretium affectionist, az elõszereteti értéket a római jog nem honorálta (972-984, 166. tétel) 247. A magánbüntetés, mint sanctio Rómában a bûncselekmények két kategóriája alakult ki: - a

magánüldözés alá esõ bûncselekményeké: delictum. - a közüldözés alá esõ bûncselekményeké: crimen. Eredetileg két criment ismertek: - a hazaárulást (perduellio) - a gyilkosságot (parricidium). A Sulla-féle büntetõjogi reform a crimenek számát növelte: - állami fõszervek megsértése - az állami tulajdon megkárosítása - a provinciák elnyomása - méregkeverés - pénzhamisítás - etc. A klasszikus korban a császári perben a delictumok esetén is elrettentõ büntetésekre törekedtek. A posztklasszikus jog némileg fellazította a crimina és a delicta közötti határt, de a keeõsség a római jog egész fejlõdése folyamán fennmaradt. -148- A delictumok magánjellege a klasszikus kortól egyre jobban megszilárdul. A régi súlyos büntetések helyett (tolvaj megölése) a delictumok területén kizárólagossá vált a kötelezõ compositio rendszere, tehát a tiszta pénzbeli büntetésé. ((1360-1368) 248. Noxalis felelõsség, noxalis

keresetek 248.1 Noxalis felelõsség A noxába adás (noxae deditio) a családtagra nézve mancipiumba való kerülést jelentett, míg a rabszolgára nézve tulajdonátszállást eredményezett, végleges jelleggel. A noxa caput sequuitur elve azt jelenti, hogy a családfõ, vagy a rabszolgatartó ellen annak családtagja, vagy rabszolgája által elkövetett delictum miatt folyamatba tett noxalis per poenalissá válhat, ha a hatalom alatti családtagot emancipálták, vagy a rabszolgát felszabadították. Ilyenkor a családfõ, vagy a rabszolgatartó a perbõl szabadult. A per mostmár a felszabadult ellen folyt Ez állott fordítva is Ha ti.családjogilag önjogú személy családfõi hatalom alá került, vagy a szabad ember rabszolgává lett, az ellene indított poenalis per mostmár a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen folyó noxalis perré vált 248. 2 A noxális actio Bármely büntetõkeresetnek (akár actio poenalis, akár actio mixta) helye volt, mint actio

noxalisnak a családfõ, ill. a rabszolgatartó ellen, ha a családtag, vagy a rabszolga követte el a delictumot (*A delictum elemei és a delictumhoz kapcsolódó keresetek: 1376)