Vallás | Tanulmányok, esszék » Hetesi Zsolt - A Húsvét eredete és számítása

Adatlap

Év, oldalszám:2003, 46 oldal
Nyelv:magyar
Letöltések száma:674
Feltöltve:2004. december 12
Méret:238 KB
Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!


Értékelések

10000 ELTECsillagaszat 2020. október 09
  A szerzőnek: igen, évekkel később, hogy elmentél az ELTE-ről, mesélték a volt kollégáid a tanszéken, hogy ők is egy kóklernak tartottak, de nem is csodálom. Amit beadtál, az a szakma szégyene, ez a munka még csak nem is fizika- és csillagászat történet (de még ha az is lett volna, még az sem ütné meg az ELTE-TTK-án a fizika- és csillagász szakos diplomamunkáktól elvárt minimum követelmény szintet, ez nem a tudománytörténet szak, merthogy olyan is van az ELTE-én, csak épp a bölcsész karon) hanem amit beadtál valami olyasmi, ami egy teológia szakon talán elmenne, érthetetlen ezt hogyan fogadhatták el egy természettudományos (!), kutatói (!), fizika-csillagász (!) szakon, főleg az ELTE-én (!). Vagy komolyan féltek attól, hogy súlyos vallási fanatikus őrült lehetsz, és nem mertek beléd kötni (merthogy ez a munka nem teljesíti az egyetemen a szakos követelményeket sem tartalmi, sem formai szempontból), vagy nagyon jó volt az intézeti hátszeled, esetleg mindkettő.

Nekünk is tartottál ott (2008-2009?) egy szabadon választható specit, még a tárgy nevére is emlékszem: „Fatüzeléstől az űrkorszakig és vissza”. Már akkor is egy sarlatánnak tűntél sokak szemében. Csak hogy tudd, volt olyan, aki annyira depressziós lett a ’pár éven belül jön az összeomlás meg a világvége, meg az EMBEREVÉS’ hantáidtól, hogy utánad teljesen befordult. Később ki is rúgták. Több, mint 10 évvel később egy mukk nem jött be azokból a jóslataidból, amiket akkor összehantáztál nekünk! De annyira hiteles voltál már akkoriban is a specid során is hangoztatott környezetvédő, fakivágás ellen szóló dumáddal, hogy a tantárgyhoz ajánlottan megvetetted a gagyi könyved, pedig az egyetemi személyes weboldaladon a nyomtatott könyv megvétele után megtaláltuk PDF-ben is a könyvet és majdnem megvertük ezért az aljas üzleti húzásért (milyen véletlen, hogy elfelejtetted említeni, nyilván kellett a pénz a kiadótól a kb 70 könyvből befolyólag, most akkor hogy is volt ez, az anyagi haszonért inkább pusztuljon a környezet? ) Marhára hiteles voltál a fizikus hallgatóság szemében is...te már talán nem emlékszel rá, de már a fizikus hallgatóság is kételkedett sok helyen a mondandódban. Azóta meg megismertük a volt kollégáid véleményét is... Amúgy nyilván a bemutatott problémák valósak voltak, csak kicsit őrült a bácsi...
ÉN szégyellem magam a helyedben, hogy te is fizika-csillagász szakos diplomát kaphattál, gondolom nem véletlen, hogy nem a szakmában helyezkedtél el, hanem szédíted a népet a templomban meg hasonló helyeken, és pár évente cserélgeted az egyetemet is, ahol dolgozol.
Vegyél példát a Kiss Laciról az intézetben, ő tényleg fizikusként-csillagászként végzett, aként is tanít és kutat. Rólad ezek közül egyik sem mondható el. Ha nem érted miért nem, baj van.
11100 Anonymus 2019. február 24
  Engedtessék meg nekem, mint a szakdolgozat szerzőjének két válasz a lentebb található két hozzászólásra.

Aki úgy el tudott végezni egy fizika-csillagász szakot, hogy tudománytörténeten egy szót sem hallott a legendás Ponori-Thewrewk Aurélról, Teres Ágostonról, akik nemrég hunytak el, illetve Székely Istvánról, a 20. század egyik legnagyobb magyar kronológusáról, továbbá arról, hogy a kronológia éppen olyan szerves része a csillagászatnak, mint az asztrofizika, vagy a kozmológia (amit jelen sorok írója 10 éven át tanított az ELTÉn), az inkább szégyellje magát. A névtelenség különösen aljas módja a véleménynyilvánításnak.

ajsuranyi részére: az információt tudom és talán az egyik lábjegyzet tartalmazza is, de az egyszerűség kedvéért így használtam.

Hetesi Zsolt
11000 Anonymus 2017. március 13
  Ezt a szakdolgozatot elfogadták fizika-csillagász szakon? Én is ott tanultam. Ez a szakdolgozat egy szégyen.
11110 ajsuranyi 2017. február 06
  Máté nem írhatta evangéliumát Palesztinában, mivel úgy száz évvel később nevezik el csupán a rómaiak Júdeát, bosszúból a Bar Kohba felkelésért Palesztínának
11111 D.Laszlo 2011. április 21
  Ennyi adattal még nem találkoztam ezt a témát illetően. Számomra rendkívül hasznos.

Új értékelés

Tartalmi kivonat

A HÚSVÉT EREDETE ÉS SZÁMÍTÁSA - különös tekintettel Üdvözítőnk halálának dátumára Írta: Hetesi Zsolt ELTE TTK csillagász-fizika szak Témavezető: Dr. Barlai Katalin tudományos főmunkatárs MTA KTM Csillagászati Kutatóintézet SZAKDOLGOZAT 2003 TARTALOMJEGYZÉK I. A húsvét eredete 3 Bevezetés 3 I.1 A zsidók naptára és pászka-ünnepe 5 I.2 Az első keresztény húsvét Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának időpontja a mi naptárunk szerint 10 I.3 Naptárrekonstrukció Jézus korára 16 I. 4 Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról 20 A) A dies nefastus problémaköre. A 30 év, mint lehetőség – B) A 33 évvel számoló elképzelés – C) A döntés lehetetlen volta. Újabb naptárrekonstrukciós megjegyzések I.5 A húsvét ünneplésének rövid története 31 II. A húsvét számítása 33 Bevezetés 33 II.1 A húsvéti ünnepkör pontos elhelyezkedése az egyházi évben 33 II.2

Táblázat a latin kifejezésekről a húsvét ünnepkörében 34 II.3A húsvét kiszámítása során használt fogalmak és számok 34 A) A vasárnap-betű – B) Az aranyszám és a Metón-ciklus – C) Az epakta II.4 A húsvét kiszámítása a Gergely-reform előtt 38 II.5 A húsvét kiszámítása a Gergely-féle naptárban 39 Irodalomjegyzék 42 2 Munkánk során főként három kérdést járunk körbe. A tanulmány első felében a húsvét ünneplésének eredetével foglalkozunk, melynek keretében bővebben megismerkedünk a zsidóság korabeli naptárával és néhány szokásával. Ebből kiindulva megadjuk Jézus Krisztus halálának dátumát a jelenlegi időszámítás szerint – illetve megmutatjuk ennek nehézségét. Eközben – megkönnyítendő a számításokat - közlünk egy egyszerű rekonstrukciós módszert a korabeli zsidó naptár elkészítéséhez. Ezután végigkísérjük – ha csak nagy vonalakban is – a keresztény húsvét

történetét napjainkig. Végül kifejtjük a húsvét helyének kiszámítását a mi naptári körünkben. Tudjuk jól, hogy e tanulmány témája iránt manapság csekély érdeklődés mutatkozik, azonban – mind Krisztus halálának kiszámításakor, mind a húsvét eredetének kérdésénél – ki fog derülni, hogy eredményeink, amelyek Jézus halálával kapcsolatosak, a történettudomány részéről tarthatnak érdeklődésre számot, másrészt a húsvét ünnepének mozgó volta beleszól mindennapjainkba is. Munkánk jelentőségét, és újdonságát egyébként Krisztus halála dátumának újszerű megközelítése adja. Mielőtt belefognánk tárgykörünk boncolgatásába, a bevezetésben néhány fontos információval szolgálunk a Bibliáról. I. A húsvét eredete Bevezetés Legelőször azt a kérdést tisztázzuk, hogy mit is értsünk húsvéton. Munkánkban erre az ünnepre kizárólag, mint a zsidó-keresztény kultúrkör ünnepére gondolunk. A zsidó

húsvét (tkp. pészah) az Egyiptomból való kiszabadulás, a szabadság ünnepe Később ezt részletesebben is kifejtjük. A keresztény húsvét Jézus kínszenvedésének (ezen keresztül az emberiség bűntől való megváltásának), és feltámadásának ünnepe. Végeredményben a két ünnep annyiban kapcsolódik egymáshoz, hogy Jézus feltámadása egy zsidó húsvéttal hozható kapcsolatba, valamint mindkét ünnep szimbolikájában jelen van az áldozat – a zsidóknál a bárány, a keresztényeknél Jézus, mint Isten báránya – és a szabadság motívuma. Mivel munkánk egyik elsőrendű forrásműve a Biblia, tekintsük át röviden szerkezetét és tartalmát. A Biblia tulajdonképpen a zsidó és keresztény vallás által szentnek és Isten által sugalmazottnak tartott könyvek gyűjteménye. Nevezik még Szent Iratoknak, vagy a magyar fülnek szebben hangzó Szentírásnak is. Felépítését tekintve a következőket mondhatjuk rá: két részre osztható;

Ó- és Újszövetségre. Az Ószövetség a zsidók által elfogadott (azaz kánonba vett, tehát kanonizált, sugalmazottnak1 elfogadott) 39 könyvből áll, és eredetileg héber nyelven íródott. Az Ószövetség elnevezés Isten és a választott nép - a zsidók - között kötött szövetségre utal. Ebben a szövetségben váltak a zsidók Isten kiválasztott népévé, aki megígérte, hogy elküldi a Messiást2, Isten küldöttjét. A zsidók csupán az Ószövetséget tartják Isten szavának, mert nem fogadják el Jézust Megváltónak, így számukra az evangéliumok sem Istentől sugalmazottak. A héber - zsidó - kánon lényegét tekintve már a Kr e 3 században kialakult. Legfontosabb könyvei: Mózes 5 könyve, amelyet a zsidók Tórának (tanítás) neveznek, valamint a próféták írásai. A keresztények mind az Ó- mind az Újszövetséget szentnek tartják, azonban különbség van az Ószövetség elfogadott könyveinek számában a protestáns és a

katolikus egyházak között. A zsidó kánont használják a protestánsok, azonban a katolikusok hét könyvvel kiegészítették ezt. A katolikus egyház mindvégig ragaszkodott ehhez a bővebb kánonhoz, azonban a reformáció egyházai csak a zsidó kánont fogadták el. A protestáns 1 A Biblia könyveit Isten által sugalmazottnak tartják, azaz a szerzőt Isten vezette írás közben. Messiás ( héb. masiah, fölkent ), Megváltónak is nevezik a keresztények Isten küldöttje választott népéhez, a zsidókhoz. A tanítás szerint, mely főleg a prófétáktól ered, a Messiás - Isten fölkentje - meg fogja szabadítani a népet minden nyomorúságtól. 2 3 egyházak ezen általuk nem kanonizált könyveket apokrif (azaz nem sugalmazott) iratoknak tartják. Az Újszövetség csupán a keresztény egyházak által elfogadott iratok gyűjteménye, azonban itt egyetértés van a katolikus és a protestáns egyházak között a kanonikus könyvek számában. Az

Újszövetség 27 könyvet foglal magába, ezek eredetileg görög nyelven íródtak Ezek közül számukra legfontosabb a négy evangélium. Most ismerjük meg nagy vonalakban, hogy miről szól a Biblia 73 könyve. Az Ószövetség könyveiben a világ teremtéséről, a vízözönről, a nyelvek keletkezéséről, és a zsidó nép Isten általi kiválasztatásáról olvashatunk (Mózes öt könyve). A többi ószövetségi könyvben a zsidóság későbbi történetét, királyaik harcait és az Isten által a néphez küldött próféták üzeneteit olvashatjuk. Úgy érezzük, hogy bővebben kell írnunk Mózes könyveiről, valamint a prófétákról: Mózes öt könyve közül számunkra a 2. és az utána következők a fontosabbak, ugyanis ezekből értesülünk arról, hogyan vonultak ki a zsidók Egyiptomból és hogyan vált teljessé a zsidó nép Istennel kötött szövetsége a Sínai pusztaságban. Ezekből a könyvekből ismerhetjük meg a zsidó nép törvényeit,

amelyek Isten előírásait tartalmazzák az ünnepek rendjére, a papságra, a vallási tisztaságra és tisztátalanságra, és általában a hétköznapi életre vonatkozóan. A próféták könyvei üzenetet hordoznak a nép számára, mert a nép le-letért arról az útról, amit a mózesi törvények kiszabtak. A próféták, Isten emberei megfeddik a népet sokszor még a királyokat is - életmódjuk miatt, de ígéretet adnak egy eljövendő Megváltóról, aki igazságot ad a zsidó népnek és megújítja a szövetséget Istennel. A Biblia második részében, az ún. Újszövetségben a Megváltó elérkeztéről van szó, és itt teljesedik be Isten terve az emberekkel kapcsolatban: új szövetség köttetik az ember és Isten közt Jézus által - ő a megígért Megváltó. Ez a szövetség a mai napig érvényes a keresztény vallás szerint, de a zsidók nem fogadják el Jézust megváltónak, ezért számukra az Újszövetség nem Isten szava. Az Újszövetségből a

mi számunkra a legfontosabb a négy evangélium, de ez mellett olvashatunk még az apostolok tetteiről és levelezéseiről a korai keresztény közösségekkel, valamint János apokalipszisében a világ végéről is. Az evangélium elnevezés a görög evangelion, jóhír jelentésű kifejezésből ered, amely a Megváltó eljöveteléről szóló örvendetes hírt jelentette, amit előbb élőszóban hirdettek és később lejegyeztek. Néhány szó az evangéliumokról: címüket szerzőikről, az evangélistákról kapták, akiknek nevét a hagyomány Máté, Márk, Lukács és János személyében őrizte meg. Kik voltak ők? Máté, az apostollá lett vámos, azaz adószedő, Márk, az ifjú jeruzsálemi tanítvány, Lukács, a kedves orvos, Pál apostol kísérője missziós útjain, és végül János, a szeretett tanítvány Jézus apostolainak egyike, aki igen magas kort ért meg. E négy könyv Jézus életét és tanítását írja le, de mind a négy evangélista

kissé más szempontok alapján. Nem teljes Jézus-életrajzok ezek, hiszen egyrészt mindegyikük mást tartott fontosnak, másrészt szelektálniuk kellett a rengeteg történet közül. Máté, Márk és Lukács nagyon hasonló szerkezetű művet írt, ezért e három evangéliumot szinoptikusoknak (azaz együttlátóknak) nevezik. Ennek a három evangéliumnak valószínűleg közös a forrása, amit ősevangéliumnak nevezünk és eredetileg talán arámi nyelven íródott. Az ősi hagyomány szerint Máté írta, valószínűleg Palesztinában, vagy Szíriában, Kr. u 50 körül Műve azonban ebben a formájában nem maradt fenn, az általunk ismert alakját később nyerte el. A birtokunkban levő legrégebbi evangélium Márké Rómában íródott Kr. u 65-70 között. Márk, mint Péter apostol titkára, az ő visszaemlékezéseinek felhasználásával írta meg munkáját, de szem előtt tartotta Máté első változatát, az ősevangéliumot is. Stílusa kissé darabos,

inkább Jézus tevékenységét, cselekedeteit hangsúlyozza ki, mint prédikációit és tanítását. Evangéliuma a pogányokhoz szól, mivel magyarázó jellegű kiegészítéseket fűz a 4 zsidó szokásokhoz és tanításokhoz, amelyeket a nem zsidó olvasók nem ismertek. Az ő evangéliuma a legrövidebb. Máté írásainak általunk ismert kikristályosodott változata általános föltevés szerint Kr. u. 70-80 között keletkezett Szerzője3főként Márk alapján írta meg könyvét, de használta a maga első változatát, az ősevangéliumot is, sőt a Lukáccsal azonos szövegrészek alapján amelyek Márknál hiányoznak - a Jézus beszédeit tartalmazó feltételezett gyűjteményt, az ún. Logiát vagy Q-forrást is. (a német Quelle, forrás szóból) Máté evangéliuma elsősorban a zsidókból lett keresztényeknek szólt, és azt próbálja bizonyítani, hogy Jézus az ószövetségi próféták által megjövendölt Messiás. A harmadik evangélium

szerzője Lukács, Mátéval egy időben, Kr. u 70-80 körül készült el evangéliuma megírásával. Gondos forrástanulmányozás után írta meg művét, elsősorban Márk evangéliumának és a Q-forrásnak felhasználásával. Ezen kívül gazdag anyagot szolgáltatott számára a szájhagyomány is. Sok mindennek utánajárt, talán személyesen beszélt Jézus életének szemtanúival, mint például a még életben levő tanítványokkal. Evangéliuma szinte irodalmi igénnyel megírt mű Lukács választékos stílusa és gazdag szókincse lehetővé tette, hogy az összegyűjtött anyagot megfelelő módon dolgozza fel. Műveltségére vet fényt, hogy alaposan ismerte mind a görög, mind a zsidó kultúrát Máténál és Márknál sokkal óvatosabban bánik a számokkal és dátumokkal, sokszor használja a "körülbelül" kifejezést. Evangéliumát elsősorban a görögös műveltségű polgároknak írta, Jézust úgy mutatja be, mint a szegények,

nyomorultak, megvetettek Megváltóját. A negyedik evangélium - amelynek az írója János - keletkezett a legkésőbb, kb. Kr u 96-100 között Kis-Ázsiában. Ez különbözik leginkább a többitől, a szinoptikusok alig vannak rá hatással. Már feltételezi, hogy olvasói ismerik Jézus életének eseményeit, és voltaképpen kiegészíti a többi evangélium tudósításait, mivel főként olyan eseményeket mond el Jézus életéből, amelyekről a szinoptikusok hallgatnak. A szemtanú alaposságával beszél a történtekről, főként Jézus jeruzsálemi és júdeai tanítását helyezve előtérbe, szemben a szinoptikusokkal, akik Jézus galileai működését adják elő. János a műveltebb rétegeknek és nem az egyszerű népnek írta művét. Evangéliumában nehezebben emészthető teológiai kérdéseket is érint. Főleg az ő írásaiból tudnak a keresztények Jézus isteni természetére mély magyarázatot találni. Meg akarja mutatni, hogy Jézus a Krisztus,

az Isten fia, és mindazok, akik ezt hiszik az Ő nevében örök életet nyernek. I. 1 A zsidók naptára és pászka-ünnepe Ebben a részben írunk arról a zsidó ünnepről, amely több szempontból is a mi húsvétunk elődjének tekinthető. Természetesen ehhez bővebben meg kell ismerkednünk a korabeli zsidó naptárral is. Nem komplex zsidó naptártörténetet szeretnénk adni, csupán azokat a fogalmakat tisztázzuk, amelyek óhatatlanul befolyásolják munkánk megértését. A zsidó naptár valószínűleg a Kr. e 9 században alakult ki végleges formájában, miután az izraeliták Egyiptomból betelepültek Kánaánba (Palesztinába). Az ottani őslakosság naptárának mintájára alkották meg saját időszámításukat. Ebben az időben a zsidók a Hold járásához igazított, de a Nap mozgására is tekintettel levő ún. luniszoláris naptárt használtak: az év 12 holdhónapból állt, minden hónap újholdkor kezdődött és újholdig tartott.4 3 A Máté -

evangélium általunk ismert görög nyelvű átdolgozott változata egyáltalán nem biztos, hogy Máté alkotása. Keletkezési idejében ( Kr u 70-80 ) Máté talán már nem is élt 4 A történelem folyamán a különböző kultúrák egymástól eltérő naptárakat alakítottak ki. Ezek általában 3 nagy csoportra oszthatóak attól függően, hogy melyik égitest periodikus mozgását vették figyelembe annak megalkotásakor. Ezek szerint vannak ún Hold (lunáris) naptárak, amelyek a Hold kb 29 és fél napos 5 Mivel egy holdhónap 29,530589 nap hosszú, a gyakorlatban 29-30 napos hónapokkal számoltak. De az így keletkezett 12 hónapos holdév csak 354,367068 (a gyakorlatban kerekítve 354-355) nap hosszú lett, ezért jelentős, csaknem 11 napos különbség keletkezett a holdév és a tényleges - a Nap járása szerinti - év között, amely mint köztudott 365 és 1/4 nap (egész pontosan 365,262199). Ez a különbség 3 év alatt felnövekszik egy teljes

hónapra, ezért a csúszás kiküszöbölésére szökőhónapot volt szokás beilleszteni tizenharmadik hónapként nagyjából 3 évente. Mivel ez a hónap Adar hónapot követte a naptárban, így Adar Séni-nek, azaz Második Adarnak, vagy Veadarnak nevezték. A hónapoknak kezdetben nem volt külön nevük, egyszerűen sorszámozták őket. Kivételt képezett az első hónap, melyet Étánim, a második, melyet Búl, a hetedik, melyet Ábib és a nyolcadik, amelyet Zim néven is emlegettek. Később a babiloni fogság ideje alatt vették át azt a 12 hónapnevet, melyeket a mai napig használnak, azonban párhuzamosan még egy ideig megmaradt a sorszámmal való jelölés szokása is. A hónapok nevei a következők voltak: Zsidó hónap: 1 (7) Tisri 2 (8) Marchesván 3 (9) Kiszlév 4 (10) Tébét 5 (11) Sebát 6 (12) Adar 7 (1) Niszán 8 (2) Ijjár 9 (3) Sziván 10 (4) Tammúz 11 (5) Áb 12 (6) Elúl Babiloni hónap: 7 Tasrítu 8 Arahszamna 9 Kiszlimu 10 Tebetu 11 Sabátu 12

Addaru 1 Nisszanu 2 Airu 3 Szimánu 4 Du úzu 5 Abu 6 Ulúlu Helye a mai naptárban: (szeptember-október) (október-november) (november-december) (december-január) (január-február) (február-március) (március-április) (április-május) (május-június) (június-július) (július-augusztus) (augusztus-szeptember) Az év kezdő hónapja az őszi Tisri hó volt, ekkor tartották újévi ünnepüket. Azonban a mózesi törvények előírták, hogy az Egyiptomból való kivonulás hónapjával a (tavaszi 7. hónap) Ábibbal kezdődjön az év. Aztán a babiloni fogság után az ottani tavaszi évkezdet hatására végképp elfogadták vallási évük kezdetének a Niszán hónapot, de érdekes módon megtartották a régit is. Így aztán a zsidó naptárban két évkezdet volt: a polgári ősszel, a vallási pedig tavasszal.5 Niszán hónap volt tehát a vallási év kezdő hónapja, és ideje az első tavaszi újholddal jött el. Ezt előzte meg az előző év utolsó hónapja,

Adar E hó 1-jén kimentek a mezőre, és ha még nem kelt ki az árpa, beiktatták Adar után Veadar hónapot. Ennek oka az volt, hogy Niszán 16-án kellett felajánlani a templomban az első zsenge kévét áldozatul. (Palesztinában igen korán érnek a korai gabonafélék, elsősorban az árpa.) Tehát Veadar hónap beiktatását teljesen megfigyeléses módszerrel végezték, így utólag roppant nehéz megállapítani, hogy melyek azok az évek, amikor ez be is következett. Azt azonban tudjuk, hogy március 21-e a tavaszi napéjegyenlőség napja általában Niszán hónapban, de inkább előtte volt. Azaz Niszán, szinodikus keringési idejét veszik alapegységül. Aztán vannak Nap (szoláris) naptárak, amelyek a Föld kb 365,25 napos Nap körüli keringési idejét tekintik kiindulási időegységnek. Végül vannak Hold-Nap (luniszoláris) naptárak, amelyek mind a Nap mind a Hold periodikus mozgását felhasználják és próbálják egyesíteni. 5 Ennek alapjai az

ószövetségi Szentírásban is megtalálhatók. Ott az egyiptomi fogságból való kiszabadulás emléke miatt kerül Niszán hónap az első hónap szerepébe, Isten rendelése alapján (Kiv 12, 1 skk.) 6 az évkezdő hónap mindig azzal az újholddal kezdődött, amely március 21-éhez legközelebb esett. Ezért a zsidók Niszán hónapja kb a mi naptárunkban március második felének, április első felének felel meg. A zsidók a napokat kezdetben reggeltől reggelig számították. A régebbi bibliai szövegekben ugyanis a nap megnevezésére a "nappal" és "éjszaka" kifejezéseket használják (pl. Ter 8,22: "a nappal és az éjszaka" Kiv 29,39 és Szám 28,4: "Az egyik bárányt reggel áldozd fel, a másikat estefelé." - mindegyik idézetben előbb szerepel tehát a nappal, mint az éjszaka). A sorrend lényeges, mivel ez a Kr e 6 századtól (tehát a babiloni fogság idejétől) megváltozott. Ettől kezdve

"éjszaka" és "nappal" sorrendet találjuk az iratokban, vagyis a napot estétől estéig kezdték számítani6. Csak a nappalt osztották fel az órákra, kb reggel 6 órától este 6 óráig, az éjszakát "őrjárás"-t időszakokra bontották. Az ószövetségi időkben három, Jézus idejében 4 ilyen "őrjárás" volt. A hónap első napjának megállapítása tapasztalati alapon történt. A hónap 29 napjának estéjén Jeruzsálemben két személynek kellett jelenteni a papoknak, és esküvel megerősíteni, hogy meglátta az újholdat. Ezek nem kijelölt személyek voltak, bárki jelenthette az újhold feltűnését, ilyenkor a papok megvendégelték őket, hogy jöjjenek máskor is. Ha meglátták, meghirdették az új hónapot. Ilyenkor megfújták a sófárokat7 (Zsolt 81,4) és elkezdődött az új hónap. Ha nem sikerült megpillantani a hajszálvékony holdsarlót (például borult idő volt), akkor a következő nap estéjén

mindenképpen megkezdték az új hónapot.8 Újhold akkor van, amikor a Hold pályája során a Nap és a Föld közé kerül. Ilyenkor csak a Nap felőli oldala van megvilágítva, a Föld felé néző fele sötét. A Hold ilyenkor nem látszik, majd jó 1,5-2 nap múlva megjelenik a keskeny cérnavékony sarlója a nyugati égbolton napnyugta után. A zsidók tulajdonképpen ezt az időpontot - az újhold első láthatóságának idejét tekintették a holdhónap kezdetének, nem pedig a csillagászati értelemben vett holdújulást, amikor a Hold láthatatlan. Ezt a vékony holdsarlót kellett tehát a két megfigyelőnek észlelni. Újholdtól kezdve a Hold Naptól megvilágított felének egyre nagyobb része lesz látható, míg végül a pálya másik felén éppen szembe kerül a Nappal és a megvilágított Hold kör alakúnak látszik. Ez a telehold vagy holdtölte Ettől kezdve a Hold megvilágított része ismét kisebbedik, végül teljesen eltűnik, s aztán az újholddal

ismét megjelenik. A Holdnak ez a szabályos váltakozása adta a lehetőséget a holdhónappal való időszámításhoz. A hét napos hét a zsidó időszámítás másik legrégibb eleme. Innét terjedt el szinte az egész világon, és használatos napjainkig. A hét a zsidóknál vasárnappal kezdődik, és szombattal végződik. Külön neve csupán a hetedik napon szombatnak van A többit egyszerűen sorszámozzák egytől-hatig. Így: első nap (azaz vasárnap), második nap (azaz hétfő), stb. A zsidó vallás legfontosabb, hetenként megismétlődő ünnepe a szombat, a nyugalom és az ima ideje. Péntek este napnyugtával kezdődött és szombaton ugyanakkor ért véget (A zsidók ugyanis napnyugtától napnyugtáig számították a napot.) Szombaton teljes munkatilalom volt, mindenféle testi és szellemi munkától tartózkodtak és erre vonatkozólag 39 tilalmat állapítottak meg. Így például: nem volt szabad szombaton tüzet gyújtani, sütni, főzni. A péntekről

maradt tűz csak a kész ételek felmelegítésére és világításra volt használható. Tilalom alá esett az írás, a kereskedelem, minden szellemi, ipari, és mezőgazdasági munka. Terhet cipelni - akár könnyűt is - nem volt szabad Ugyanígy tilos volt a lovaglás, kocsizás, hosszabb gyaloglás is. Még azt is meghatározták, hogy zsidó ember az otthonát (vagy azt a helyet, ahol a szombat beálltakor tartózkodott) csupán egy 6 Jézus halálának időpontját vizsgálva ez az információ fontos szerephez fog jutni. Kosszarvból készített kürtök 8 Könnyen ellenőrizhető, hogy így sosem keletkezik szekuláris eltérés a Hold járásától a zsidó naptárban. 7 7 szombatjárásnyira hagyhatta el, aminek nagyágát kb. 2000 lépésben (900-1000 m) állapították meg. Hithű zsidók még a lépteiket is megszámolták szombaton A szombat egyébként örömünnep, ilyenkor nem böjtöltek. Már péntek délelőtt megfürödtek és tiszta ruhát vettek fel. (A

pénteket ez miatt a készület napjának nevezték, mivel ekkor készültek fel a szombatra.) Meggyújtották a gyertyákat; az esti vacsoránál áldást mondtak a szombati nyugalomért. A főétkezés másnap délben volt, gyakran vendégeket is hívtak. Harmadik kötelező étkezésük szombat délután volt A templomban ezen a napon különleges áldozatot mutattak be, a zsinagógában reggel és délelőtt tartottak istentiszteletet. A hetente ismétlődő szombat mellett voltak a zsidóknak havonta, évente, hétévente és ötvenévente ismétlődő ünnepei. Havonta ismétlődő ünnep volt az újhold ünnepe (héb ros hódes, hónap feje ), a hónapok első napja, melynek kezdetét kürtök megfújásával adták hírül Jeruzsálem lakóinak. Évente ismétlődő ünnep volt a húsvét, a pünkösd, a sátoros ünnep, az újév napja, engesztelőnap, a templomszentelés ünnepe és purim. Hétévente ismétlődő ünnep volt a szombat-év. Ahogy a hét napjainak sorát

hetedikként a szombat zárta - mint a nyugalom napja - ugyanúgy minden hetedik évben a földeket pihentették, nem szántottak, nem vetettek, annak bizonyságaként, hogy az Isten tulajdona. Ebben az évben az adósságokat el kellett engedni. Hat évi szolgálat után a hetedikben a rabszolgák is visszakapták szabadságukat A szombat év a hatodik év sátoros ünnepétől a hetedik év sátoros ünnepéig tartott. Igen kétséges, hogy bármikor is betartották volna a fenti formában. Úgyszintén zsidó jellegzetesség volt az ötvenévenként tartott ún. Jóbel-év (azaz jubileumi év) Ez hétszer hét év után következő esztendő különleges év volt. Az eladott földek ekkor visszakerültek eredeti tulajdonosuk kezébe, így az elszegényedett családoknak lehetőségük nyílt arra, hogy visszanyerjék vagyonukat. A Jóbel-év engesztelőnaptól a következő év engesztelő napjáig tartott. A zsidó heti, havi, és évente ismétlődő ünnepeket két főcsoportra

osztották, úgymint főünnepek és félünnepek. Főünnep a húsvét 1 és 6 napja, az egynapos pünkösd, a sátoros ünnep 1. és 8 napja (semini aceret), az egynapos engesztelőnap, valamint újév napja (Tisri 1.), szombati jellegű munkatilalommal Valamelyest azonban ez a tilalom enyhítve volt, mivel pl. az ételt elkészíthették az előző nap rakott tűzön (engesztelőnap kivételével, mert az teljesen szombat jellegű volt). Ahogyan a szombatot megelőző napot előkészületi napnak nevezték, ugyanúgy előkészületi napnak nevezték a más egyéb éves ünnepek előtti napokat is. A zsidók három legfontosabb ünnepe a húsvét, a pünkösd és a sátoros ünnep volt. Ezeket zarándok ünnepnek nevezzük, mivel ilyenkor minden 13. életévét betöltött zsidó férfinak Jeruzsálembe kellet zarándokolni. Ismerkedjünk meg a zsidó húsvéttal és pünkösddel, mert ezekből származnak a mi ilyen nevű ünnepeink is. Húsvét (héb pészah átvonulás, arámi

paszka, ebből gör. paszcha, magyar pászka) ünnepe Niszán hó 15-től 21-ig tartott. Az ezt megelőző nap Niszán 14-e volt a húsvét előkészületi napja. Mivel minden hónap elseje újholdra esett, Niszán 14/15- én, az ünnep kezdetén mindig telehold volt. Húsvét egyébként eredetileg az aratás kezdetének ünnepe volt, aztán az Egyiptomból való kivonulás ünnepe lett.9 Ennek emlékére az ünnep teljes ideje alatt nem volt szabad mást, hanem csak kovásztalan kenyeret fogyasztani, mivel a kivonulás alkalmával is csak ilyet ettek, mert a sietség miatt nem volt idő a kenyeret megkeleszteni. Ezért a húsvétot a kovásztalan kenyerek (héberül maccót) ünnepének is nevezik. 15-én (első nap), és 21-én (utolsó nap) szombat jellegű munkaszünetet tartottak. 15-ét Mózes 3 könyve az "ünnep szombatjának" nevezi (Lev 23,11 és 23,15). A húsvéti ünnep mind a hét napját nem töltötte minden zarándok Jeruzsálemben, az első ünnepi napot

(15.-e) követő reggelen már megengedett volt a hazatérés. 9 Lásd Kiv 12,1 skk. 8 Niszán 16-án az új termésből egy marék zsenge árpát hálaáldozatként mutattak be a Templomban. Ehhez az ünnephez kapcsolódik a húsvéti bárány feláldozása és húsának elfogyasztása. A bárányt a családfő vágta le Niszán 14-én délután 3 óra és sötétedés között a Templomban. A báránynak egy esztendősnek és hímnek kellett lenni A vért a papok a templomban az égő áldozati oltár lábához öntötték, belső részeit elégették, a többi részét pedig, amelyben nem volt szabad csontot törni, kereszt alakú nyárson megsütötték és napnyugta után - ami a zsidóknál már 15.-ének számított - kovásztalan kenyérrel, meg keserű salátával, szertartásos körülmények között elfogyasztották. A lakoma rendszerint belenyúlt az éjszakába és ilyenkor igen hosszú időt töltöttek az asztal mellett. Templomi szertartás és bárány nélkül

ünnepelték a húsvétot mindazok, akik nem tudtak Jeruzsálembe zarándokolni, mivel a bárányt csak ott lehetett levágni. Azonban a kovásztalan kenyeret és a keserű salátát elfogyaszthatták. Amennyiben valaki a szentélytől távol való tartózkodása (pl.: utazás) vagy bármi okból való tisztátalanság10(pl: haláleset) miatt nem vehetett részt a pészah-i áldozatbemutatáson és bárányvacsorán, ebben az esetben egy hónap múlva ezeket (Ijjár hónapban) mindezeket elvégezhette. Ugyancsak tilos volt húsvéti bárányt fogyasztani annak, akit kiközösítettek, vagy saját maguk különültek el a hivatalos zsidó vallási irányzattól, így például az esszénusoknak11és a kumráni közösség tagjainak, viszont a törvény megengedte nekik, hogy kovásztalan kenyeret és keserű salátát egyenek. De nemcsak a törvény tiltotta ezt számukra, hanem az a tény, hogy ezeknél a csoportoknál általános volt az eltérés a hivatalos irányzattól az ünnepek

kiszámításánál. Különösen a húsvét idejének meghatározásában tértek el és ezért sem vehettek részt a templomi bárányvágási szertartásban, mivel az a hivatalos zsidó naptár szerint volt megtartva. 10 Érdekes jellegzetessége volt a zsidó vallásnak az ún. tisztátalanság fogalma Ez nem csupán fizikai, hanem kultikus szempontból értendő. Tiszta az, ami közel kerülhet Istenhez, tisztátalan, ami ez alól ki van véve Vannak tisztátalan állatok, dolgok, emberek és az ezekkel történő érintkezés a tisztát is beszennyezi és maga az ember tisztátalanná válik ilyen esetben. Ez azt vonta maga után, hogy nem vehetett részt vallásos szertartásokon, nem mehetett be a templomba, vagy a zsinagógába, mert a vallási életben részt venni csak tisztán lehetett. Mózes törvényei meghatározták a tisztátalan állatok, dolgok, emberek körét. Az állatok közül tisztátalan: 1. amelyik nem hasított körmű és nem kérődző (pl tisztátalan a

disznó, a nyúl); 2. a madarak közül a varjú félék, a ragadozó és dögevő madarak és más hulladék és húsevők számítottak tisztátalannak; 3. a csúszómászó állatok (pl kígyó); 4 az összes rovarok az egyenesszárnyú szöcske és sáskafélék kivételével. Ezeket a tisztátalan állatokat nem fogyaszthatták, nem lehettek áldozati állatok és érintésük tisztátalanná tette az embert. Ebbe a kategóriába estek az egyébként tiszta állatok, amelyek vére nem folyt el, vagy természetes módon hullottak el. A temetés, a temetőlátogatás szintén tisztátalanságot okozott, de még a sír, vagy sírgödör érintése is, ugyanígy a halott, a leprás beteg, a gyermekágyas és havibajos nő. Tisztátalanságtól megszabadulni bizonyos - a Törvényben meghatározott esetenként különböző hosszúságú - idő után, előírt szertartási áldozatok és rituális mosdás v. fürdés útján lehetett Heti ünnepük, a szombat beköszönte előtt a

zsidók szintén megmosakodtak, vagy megfürödtek és tiszta ruhát öltöttek, hogy a nyugalom napján tisztán lépjenek kapcsolatba imáikon keresztül Istennel. Ezen kívül szintén kötelező volt a rituális kézmosás, étkezés előtt, kenyér, vagy kenyérfélék fogyasztása esetén, asztali áldás elmondása előtt. Ugyanígy cselekedtek, ha reggel fölkeltek 11 Zsidó vallási-politikai mozgalom, mely feltehetőleg a haszideusok (egy zsidó vallási politikai mozgalom, héb. a.m igazak) utódainak tekinthetők, azok legaszkétikusabb csoportjaiból alakultak vallási szektává Az esszénusok a politikai életben nem vettek részt, főleg puritán életmódjukkal keltettek feltűnést. Az érzéki élvezeteket kerülték, viszont erénynek minősítették az önmegtartóztatást. A könyörületesség, mások segítése kötelező volt számukra. Bár a nőtlenség nem volt kötelező számukra, sokan közülük nem házasodtak meg, és szorosan együtt élő aszkétikus

közösséggé formálódtak. Vagyonközösségben éltek, a gazdagságot megvetették Aki a szektába akart lépni, annak vagyonát a közösségnek kellett ajándékozni. Még a ruházkodással is elütöttek a környező lakosságtól; egyszerű, durva vászonruhát hordtak. Elhatárolták magukat a világ dolgaitól, földműveléssel, kézművességgel foglalkoztak. Kereskedelem, bármiféle adásvétel tilos volt számukra. 9 Azonban ha jól átgondoljuk a dolgot, rögtön rájövünk, hogy otthon, családi körben ezek a szektás zsidók is készíthettek valamiféle bárányvacsorát, valószínűleg készítettek is, ugyan mi gátolta volna meg őket ebben? Ilyen esetben legtöbbször egy fiatal kecskebakot sütöttek meg és azt tették az asztalra. Érdemes megjegyezni, hogy Mózes eredetileg Niszán 14-ét nevezi húsvétnak, a 15-től 21-ig terjedő napokat pedig a kovásztalan kenyér ünnepének, a húsvéti bárány levágását pedig Niszán 14. napjának

estéjére rendelte el Ez az előírás még akkor született, amikor a zsidók a napokat reggeltől reggelig számították. De amikor elkezdték a napokat estétől estig számolni, a húsvéti bárány levágásának ideje már 15-ére esett, a Niszán 14-ei húsvét, mint ünnep elvesztette jelentőségét. Ettől kezdve nevezték Niszán 14-ét húsvét előkészületi napjának, a 15-től 21-ig terjedő napok pedig húsvét ünnepe nevet kapta, amelynek a kovásztalan kenyér ünnepe kifejezés mintegy a szinonimájává vált. Ezen elnevezések etimológiája Krisztus halála időpontjának megállapításában szintén nagy jelentőségű. Pünkösd (héb. sebuót, hetek) Neve azért jelent heteket, mivel hét héttel tartották húsvét második napja után, Sziván hó 6-án12. Ezen ünnep a Sínai-hegyi törvényhozás ünnepe, azonban eredetileg az aratás befejezését követő hálaadó ünnep volt E napon szombat jellegű munkatilalmat tartottak. Különleges

áldozatokat mutattak be ilyenkor, új gabonából készült kenyeret és gyümölcsöket vittek a templomba ételáldozatul, és ezen a napon szokták felolvasni a bibliai Rut könyvét. A fentieket így foglalhatjuk össze, a naptár szempontjából: Niszán 1. = az első tavaszi13 újhold megpillantása után nap?? (később ezt még megvitatjuk, nem teljesen igaz így) Niszán 14. = a húsvét előkészületi napja a zsidó naptárban, az első tavaszi telehold Sziván 5/6/7. = pünkösd, 50 nappal húsvét után Lehetséges, hogy túlontúl bőségesnek tűnik a naptár ismertetése mellett a sok zsidó szokás leírása, ám később kiderül, hogy ezek ismerete nélkül nem lennének érthetők Jézus halálának időpontjával kapcsolatos fejtegetéseink. I. 2 Az első keresztény húsvét Jézus Krisztus szenvedésének és feltámadásának időpontja a mi naptárunk szerint Jézus Krisztus alakja meghatározó jellegű a keresztény vallások körében. De ki volt ó

valójában? Ezt a kérdést csak a Biblia segítségével tudjuk megválaszolni. Tömören úgy foglalhatjuk össze válaszunkat, hogy a kereszténység legendás megalapítója, az Isten által megígért Messiás, aki szenvedésével és halálával megváltotta az emberiség bűneit. Életéről és tanításáról a Biblia egyes részei - az evangéliumok - tudósítanak. Ám ha figyelmesen elolvassuk az evangéliumokat, azt tapasztalhatjuk, hogy sehol egy évszám, egy pontos dátum nem található bennük. A legjobb esetben is körülírással - fejedelmek és királyok uralkodási idejével adják meg az események időpontját. Sőt néha egymásnak is ellentmondanak: ugyanazon eseményeket egymástól eltérő sorrendben mondják el. Lehetséges, hogy az evangéliumok nem teljes Jézus - életrajzok? Ezek a pontatlanságok többeket arra késztettek, 12 Pontosabban 5.-én, 6-án, vagy 7-én, attól függően, hogy Niszán és Ijjár hónap 29, vagy 30 napos volt Ez az

újhold meg nem biztos, hogy tavaszi, hiszen írtuk korábban, hogy a 13. hónap beiktatásától függött Niszán helye a mostani naptárban. Lehet, hogy Niszán hónap március 21 előtt elkezdődött, ilyen esetben kezdő újholdja még téli újhold – a Niszán 14.-e körül beálló telehold azonban nagy valószínűséggel március 21 után esik, tehát tavaszi. Ilyenkor az első tavaszi újhold a következő – Ijjár – hónap kezdetekor látható újhold lenne 13 10 hogy az evangéliumokat történeti hitelesség szempontjából megbízhatatlannak, sőt koholmánynak tartsák, és kétségbe vonják még Jézus létezését is. Az evangéliumok a korai keresztény igehirdetés eszközei voltak, amelyek abból a célból készültek, hogy a Krisztusba vetett hitet élesszék. A hitük terjesztésére összpontosító evangélisták nem sokat törődtek a történelmi hitelességgel, nem voltak életrajzírók és nem arra fektették a fő hangsúlyt, hogy Jézus

életének eseményeit időrendben mondják el. Tehát az evangéliumok elsősorban a hit dokumentumai. Szerzői nem Jézus életének részletes leírását tartották fontosnak, hanem annak bizonyítását, hogy ő nem más, mint a próféták által oly sokszor megjövendölt Messiás. Jézusról az evangéliumokon kívül megemlékeznek nem keresztény, ún. profán források is. Ezek zsidó és római szerzők tollából származó értesülések, azonban kronológiai szempontból használhatatlanok, mivel többnyire szűkszavú, néhány soros közlemények, tartalmukra vonatkozólag feltehetőleg közvetett forráson alapulnak. Van olyan is amelynél a későbbi betoldás gyanúja merül fel. Végső soron oda jutottunk, hogy mégis csak az evangéliumokban - mint egyedüli forrásmunkákban - kell keresnünk a történeti Jézust. Az evangéliumok fent részletezett pontatlanságaiból és látszólagos ellentmondásaiból azonban nem következik az, hogy Jézus talán nem is

élt, legfeljebb az, hogy az evangéliumok alapján nem lehet minden vonásában hiteles Jézus-életrajzot írni. De hogy történeti személy volt, azt ma már nagyon kevesen vonják kétségbe. Annak ellenére, hogy az evangéliumok alapján nehézkes lesz megállapítanunk, hogy milyen sorrendben – és mikor – követték egymást Jézus földi életének utolsó időszakában az események, tárgykörünk megkívánja a részletes elemzést is. Mikor lépett fel Jézus és mennyi ideig tanított? Tanulmányozzuk át az evangéliumokat, milyen adatokat tartalmaznak erre a kérdésre vonatkozólag. Ha figyelmesen elvégezzük ezt a munkát, rögtön rájövünk, hogy különbség van a szinoptikusok14 valamint János evangélista adatai között. A szinoptikusok szövege, illetve az általuk leírt epizódok sokkal inkább megegyeznek egymással, mint János evangéliumával - gyakran szószerinti egyezést találunk bennük. Innen kapták elnevezésüket is: szinoptikus, azaz

együttlátó. A szinoptikus evangélisták egy évbe sűrítik bele a tanítás időszakát, idevágó kronológiai adat sincs munkájukban, mivel nevezetes napokat, ünnepeket nem említenek ebben az időszakban, eltekintve attól az egy húsvéti ünneptől, amelyhez a halál időpontja köthető. Ezzel szemben János evangéliuma időrend szerint halad előre és négy húsvétot ( Jn 2,13 Jn 5,1 Jn 6,4 és Jn 11,55 ) említ Jézus működése alatt, valamint egy sátoros ünnepet ( Jn 10,22 ) és egy templomszentelési ünnepet (Jn 11,55 ). János a harmadik húsvétot nem nevezi meg név szerint, csupán annyit ír le, hogy "ünnepük volt a zsidóknak." (Jn 5,1 ) A későbbiekben látni fogjuk, hogy ez az ünnep aligha lehet más, mint húsvét. A szinoptikusok azonban nem csak időrendi adatok szempontjából, hanem más egyéb tekintetben is különböznek Jánostól. Náluk Jézus tanításának színtere főképp Galilea, míg János inkább a júdeai és

jeruzsálemi eseményekről számol be. János nyilván ismerte a másik három evangéliumot - mivel az övé keletkezett a legkésőbb - és éppen azért különbözik azoktól, mert egyszerűen nem akarta újra leírni azokat az eseményeket, amelyekről a szinoptikusok már beszámoltak. Jánosról elmondhatjuk, hogy információit közvetlen élményei alapján szerezte, hiszen - mint Jézus apostolainak egyike - tanúja volt azoknak. Ezzel szemben a szinoptikusok közvetett forrásokra támaszkodtak evangéliumuk megírásánál. Ezek szövege az ún. ősevangéliumra megy vissza János evangéliuma teljesen független a szinoptikusoktól, bár feltehetőleg ismerte azokat, de evangéliumát azok nagyobb arányú felhasználása nélkül írta meg. Csupán néhány helyen találkozunk nála olyan epizódokkal, amelyeket már a szinoptikusok is elbeszéltek. 14 Az első három evangélista, Máté, Márk és Lukács 11 A négy húsvét és más ünnepek említése egyaránt

arra a megállapításra ösztönöz bennünket, hogy János történetileg jóval pontosabb a szinoptikusoknál. A fenti kronológiai tényezőkön kívül megerősítik János pontosságát földrajzi adatai is.15 Ezért úgy gondoljuk, hogy munkánk céljaira leginkább János evangéliuma felel meg, mint forrásmű. Ezért írásunkban elsősorban az ő időrendjére támaszkodunk. A szinoptikusok közül a legrégebbi Márkot követjük, az események sorrendjének figyelembe vételénél beleillesztve János 4 húsvétot és 2 másik ünnepet említő időrendjébe. János ünnepei evangéliumának kronológiai keretét alkotják. Vizsgáljuk hát meg, melyek ezek a nevezetes ünnepek, amelyek egyúttal behatárolják Jézus nyilvános működésének időtartalmát. János evangéliumában a 4 nevezetes húsvét és a másik 2 ünnep - a sátoros ünnep és a Templomszentelés ünnepe - az alábbi sorrendben található meg. 1. Az első húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán

14/15-21 A zsidó naptár szerint a Niszán hó 14/15-21 - ig tartó húsvét tavasszal van, nagyjából március-április hónapra szokott esni. Ezen az ünnepen történt a Templom megtisztítása - azaz a kereskedők kiűzése a Templomból, majd Jézus találkozása Nikodémussal. "A zsidók húsvétjának közeledtével Jézus fölment Jeruzsálembe. "(Jn 2,13) Az előadás sorrendjében ez az első húsvét 2. A másodi húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21 Ekkor történt a 38 éve beteg ember meggyógyítása a Betheszda -fürdőnél. " Nem sokkal ezután ünnepük volt a zsidóknak és Jézus fölment Jeruzsálembe." (Jn 5,1) Az előadás sorrendjében ez a második ünnep. Név szerint ugyan nem írja le János, hogy ez húsvét lenne, azonban minden valószínűség szerint húsvét volt, erre a kérdésre egyébként még visszatérünk később. 3. A harmadik húsvét ünnepe, ezúttal Galileában = Niszán 14/15-21 János a csodálatos

kenyérszaporítás és a vízenjárás történetét majd Jézus zsinagógai beszédét adja elő ezzel az ünneppel kapcsolatban, amelyeknek így adja meg az időpontját: "Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe." (Jn 6,4 ) Ez Jézus tanításának harmadik húsvétja 4. A sátoros ünnep Jeruzsálemben = Tisri 15-22 Ez az ünnep ősszel van kb. szeptember-október hónapban "Közeledett a zsidók ünnepe, a sátoros ünnep. amikor már eltelt az ünnep fele Jézus fölment a Templomba és tanított" (Jn 7,2 és 7,14). A János által leírt események sorrendjéből következőleg ez az ünnep ugyanabban az évben volt, mint a harmadik húsvét. 5. A Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben = Kiszlév 25-étől 8 napon át, tehát átnyúlik Tébét hónapba 15 Általában többet mond el az események színhelyéről, mint a szinoptikusok. Ismeri a Jordánon túli Betániát (Jn 1,28), a galileai Kánát (Jn 2,1; 2,11; 4,46). Ainont Szalim közelében (Jn

3,23 ) Szamariában Szikart (Jn 4,5), Júdeában egy Efraim nevű helységet (Jn 11,54) és egy másik Betániát (Jn 11,1 ; 11,18). Jeruzsálem helyrajzáról is többet tudunk meg Jánostól, mint a szinoptikusoktól. Beszél a Siloe- (Jn 9,6 ; 9,11) és a Betheszda fürdőről (Jn 5,2). Ismeri a Kidron- völgyet (Jn 18,1), a "köves udvar"-t (görög szövegben: lithosztrotosz-t) vagy az arámiul Gabbatának nevezett helyet (Jn 19,13), ahol a prokurátorok szoktak törvénykezni, valamint a "Koponya-helyet" amelyet arámiul Golgotának hívtak. A Betheszda-fürdőről azt mondja János, hogy 5 oszlopcsarnoka volt Ezt a kutatók kétségbe vonták, mondván, hogy a korabeli négyszögletes fürdőmedencéket csak 4 oszlopcsarnok vehette körül. János hitelességét és pontosságát a régészet azonban igazolta: kiderült, hogy ennek a fürdőnek 2 medencéje volt és az ezeket elválasztó oszlopcsarnok volt az ötödik. 12 Ezt az ünnepet télen tartják

és a mi naptárunk szerint decemberre esik. "A Templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt" (Jn 10,22 ) A sátoros ünnep eseményei után ír erről János tehát ugyanabban az évben volt, mint a 3. és 4 pontban említett ünnepek 6. A negyedik - egyben utolsó - húsvét ünnepe Jeruzsálemben = Niszán 14/15-21 Jézus szenvedése és halála kötődik ehhez a húsvéthoz. "Közel volt a zsidók húsvétja" (Jn 11,55 ). Ennek eseményei már Jézus tanításának negyedik évében játszódtak A János által említett 4 húsvét feltehetőleg 4 egymást követő évben volt, és így Jézus nyilvános működésének időszakát legalább 4 naptári év keretébe helyezhetjük. Azt - nagy valószínűséggel - nem tételezhetjük fel, hogy Jézus tevékenysége alatt lett volna olyan év, amikor a húsvétot János nem említi meg, - hiszen ezt az ünnepet a Jeruzsálembe zarándokolt nép tanítására használta fel Jézus - és az ekkor

történt eseményekről mindig megemlékezik az evangélista. Ha végigolvassák a kigyűjtött bibliai helyeket Önök is meggyőződhetnek róla, hogy még akkor is megemlíti a húsvétot az evangélista, ha Jézus nem tartózkodik Jeruzsálemben (lásd a kenyérszaporítás története Jn 6,1-21). Ez idő alatt Jézus ötször járt Jeruzsálemben. A szinoptikusok azonban látszólag 1 évbe sűrítik bele ennek az időszaknak az eseményeit. Úgy tűnik, hogy már ez önmagában elég nagy merénylet a történeti hitelesség ellen, de ismételten vegyük figyelembe, hogy az evangélisták nem történelemkönyvet írtak, egyébiránt pedig erre a kérdésre is ki fogunk még térni. Mindenesetre időrendi keret biztonsággal csak János evangéliuma alapján állítható fel, és ebbe helyezhetők el a szinoptikusok által elmondott események, elsősorban Márk előadási sorrendjében. Tudjuk tehát, hogy Jézus kb. 3 évig és néhány hónapig működött nyilvánosan De

mikorra tehető ennek kezdete? Jézus fellépése az evangéliumok szerint megkeresztelkedésével vette kezdetét. Ezzel kilépett az ismeretlenség homályából és megkezdte tanítói tevékenységét. Ennek időpontját csupán nagy megközelítéssel tudjuk meghatározni - az eredmény egy 3-4 éves időszak lesz. Próbáljuk meg ezt a feladatot megoldani a szinoptikusok, és elsősorban Lukács evangélista adatai alapján, mivel az ő evangéliuma az egyetlen, amely kronológiai adatokat tartalmaz erre az időszakra vonatkozólag. A szinoptikus evangélisták Jézus nyilvános tanításának kezdetét Keresztelő János fellépésével kapcsolják össze, ugyanis szerintük János fellépését rövid idő múlva követte Jézus tanítói tevékenységének kezdete. Keresztelő János Jézus működésének előhírnöke volt Bűnbánatra szólította fel a hozzá fordulókat, hirdette, hogy közel van a mennyek országa, a Megváltó eljövetele. Akik elfogadták tanítását

és hozzákezdtek a Messiás útjának egyengetéséhez, azokat megkeresztelte a Jordán vizében a bűnbánat keresztségével. Jézus mielőtt nyilvános működését megkezdte - felkereste a Jordán folyó mellett működő Jánost, hogy megkeresztelkedjék. Az evangéliumok így írnak erről: "Ezekben a napokban Júdea pusztájában fellépett Keresztelő János. akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék." (Mt 3,1 és 3,13) "Történt, hogy Keresztelő János a pusztában hirdette a bűnbánat keresztségét, a bűnök bocsánatát. ezekben a napokban történt, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből és megkereszteltette magát Jánossal a Jordánban." (Mk 1,4 és 1,9) Lukács evangélista a fentieken túl olyan kronológiai támpontokat ad evangéliumában, amelyek hellyel-közzel alkalmasak a fenti események időben történő elhelyezéséhez. Ő a kor történetíróinak általános módszerével adja meg

ezek időpontját. Felsorolja Keresztelő János fellépésének idején élt és az akkori olvasó által jól ismert uralkodókat és egyéb fontos személyiségeket. Így ír: 13 "Tibériusz császár uralkodásának 15. esztendejében, amikor Poncius Pilátus volt Judea helytartója, s Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitis tartományának, Lizániás pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idején az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. S ő bejárta a Jordán egész környékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára." "Ekkor történt, hogy amikor már az egész nép megkeresztelkedett és Jézus is fölvette a keresztséget. föllépésekor Jézus mintegy harminc éves volt" (Lk 3,1 - 3; 3,21 és 3,23) Ezek alapján próbáljuk meghatározni mikor lépett fel Keresztelő János, majd ezt követően Jézus. A

két esemény között nyilván nem telt el hosszabb idő, de 4-5 hónapnál kevesebb sem valószínű, mivel Keresztelő János mozgalmának kialakulásához, majd ismertté válásához nyilván kellett néhány hónap. Tiberius Kr. u 14-37-ig volt császár Pilátus 26 nyarán foglalta el a helytartói széket és helytartó volt egészen 36-ig. Heródes (-Antipász) pedig Kr e 4- Kr u 39 között uralkodott negyedes fejedelemként Galileában és Pereában. Fülöp Kr e 4- Kr u 34 közé helyezhető, mint az ország északkeleti részeinek (Iturea, Trachonitisz, stb.) negyedes fejedelme. Lizániás (- Lüszániász) aki a Damaszkusztól nyugatra fekvő Abila városának és környékének Abilinának volt az uralkodója, kevésbé ismert. Uralkodása 25-37 közé tehető Abban az időben Jeruzsálemben Kaifás volt a főpap (Kr. u 18-36) Egyik elődje Annás volt a főpapi méltóságban (Kr. u 6-15), őt azért említi Lukács, mert Kaifás apósa volt és befolyását a vallási

ügyekben megőrizte főpapsága után is. Értékelve a fenti adatokat a következő eredményre jutunk: ha a fejedelmek uralkodási idejét vesszük figyelembe a legszűkebb intervallum Kr. u 26-34 lesz, mint János fellépésének ideje. Ilyen bő időhatárokkal nem megyünk semmire Azonban Lukács másik adata, mely szerint a nevezett esemény Tiberius uralkodásának 15. évében történt, már sokkal inkább segítségünkre lehet, s eláruljuk valóban ez lesz a perdöntő adat. Tiberius elődje Augustus Kr u. 14 augusztus 19-én halt meg és innentől uralkodott Tiberius Hivatalosan a szenátus Kr u 14. szeptember 15-én nevezte ki császárrá A római császárok azonban nem uralkodásuk, hanem tribunusi hatalmuk (tribunicia potestas) éveit számolták. Ezt évenként az adományozás évfordulóján megújították. Tiberius esetében ez a nap december 10 Kr u 14ben azonban ez már a megújítás dátuma, mivel tribunusi hatalmát már Augustus alatt is viselte 16 éven

keresztül. Ha éveit Augustus halálától számítjuk, uralkodásának első éve Kr u. 14 Augusztus 19-től 15 augusztus 18-ig tartott Ha onnét számítjuk, amikor a szenátus kinevezte császárrá, akkor ez az év Kr. u 14 szeptember 15 - Kr u 15 szeptember 14 Ha pedig tribunusi hatalma megújításától, akkor Kr. u 14 december 10 - Kr u 15 december 9 Innen előreszámolva tizenöt évet 28. augusztus 19/szeptember 15/december 10 – 29 augusztus 18./szeptember 14/december 9 közötti időtartamot kapjuk Maguk a rómaiak is ezen a módon számolták az uralkodási éveket. Jézus ekkor kb 35 éves volt, amennyiben a Kr e. 7 évet fogadjuk el születési évének Ez tulajdonképpen megfelel Lukács állításának, mely szerint "mintegy (= azaz körülbelül) harminc éves volt." A nyilvános hivatal gyakorlásához előírt életkor harminc év volt, mind a zsidóknál, mind a görögöknél és a rómaiaknál (Szám 4,3 1. Krón 23,3) Lukács kifejezésének értelme

tehát az, hogy Jézus akkor már betöltötte az előírt kort, vagyis a harmincas éveiben járt. Azt gondolhatnánk máris eredményre jutottunk, mert sikerült János fellépését egy éves időhatárok közé szorítani - és feltehetőleg erre az időszakra esik Jézus tevékenységének kezdete is. Mindezzel összevágni látszik Jézus "mintegy harminc éves" életkorának magyarázata is. Látni fogjuk azonban, hogy nem minden tekintetben elégedhetünk meg eddigi eredményeinkkel. Ha a fellépés időpontjához hozzáadjuk azt az időt, ameddig Jézus nyilvánosan működött, a halál időpontját kapjuk. Kutatásunk során végig ezt a módszert kell szem előtt tartanunk. De Jézus mikor halt meg? - ezt kellene tudnunk Megelőlegezzük – később 14 részletezzük majd, hogy miért -: csak két időpont alkalmas. Kr u 30 április 7 valamint 33 április 3. Tudvalevő ugyanis, hogy Jézus pénteki napon halt meg húsvét előkészületi napján (zsidó

naptár szerinti Niszán hó 14-én), és csak ezekben az években esett Niszán 14 péntekre a kérdéses időszakban. Tiberius 15. éveként a Kr u 28 év augusztus 19/szeptember 15/december 10-től 29 év augusztus 18/szeptember 14./december 9 -ig terjedő időszakot állapítottuk meg Ha ennek az időszaknak a 29. évre eső augusztus 18/szeptember 14/esetleg december 9 -ig szakaszát vesszük kiindulópontul, mint Keresztelő János fellépésének idejét, a keresztelkedés a 29. év végére tehető, majd a 30., 31, 32, és 33 évi húsvéttal számolva 33 április 3-áig jutunk és megkapjuk a halál egyik lehetséges időpontját. A János által említett ünnepek ebben az esetben így alakulnak: Kr. u 30 Niszán 14/15-21 1 húsvét Jeruzsálemben A Templom megtisztítása Kr. u 31 Niszán 14/15-21 2 húsvét Jeruzsálemben A Betheszda-fürdői beteggyógyítás Kr. u 32 Niszán 14/15-21 3 húsvét Galileában A csodálatos kenyérszaporítás Kr. u 32 Tisri 15-22 Sátoros

ünnep Jeruzsálemben. Kr. u 32 Kiszlév 25-Tebet 3 Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben Kr. u 33 Niszán 14/15-21 4 húsvét Jeruzsálemben Jézus kereszthalála és feltámadása Mint már említettük nem valószínű, hogy János elhagyott volna akár egy húsvétot is evangéliumában. Ezzel tulajdonképp le is zárhatnánk a működés kezdetének és hosszának meghatározását. Azonban más lehetőség is adódik, és nem lennénk következetesek, ha nem vennénk figyelembe ezt. Nézzük tehát ezt! Vegyük elő Suetonius római történetíró "Caesarok élete" c. művét Tiberius életét megörökítő harmadik könyvben az alábbiakat írja róla: "16. legyőzte és hatalma alá kényszerítette egész Illyricumot" "17.ez idő tájt történt ugyanis, hogy Quintilius Varus három légiójával Germániában odaveszett.a diadalmenetet maga Tiberius halasztotta el, lévén Varus veresége miatt az egész állam gyászban."

"18.(Tiberius) a következő évben elutazott Germániába" "20.Tiberius 2 évi távollét után Germániából Rómába hazatérve megtartotta diadalmenetét, melyet annak idején el kellet halasztania." "21.Nem sokkal ezután a consulok törvényt bocsátottak ki, melynek értelmében Agustusra és Tiberiusra közösen bízták rá a tartományok kormányzását, valamint a cenzus megtartását. Tiberius az öt évenkénti népszámlálás lebonyolítása után elutazott Illyricumba. De még az útról hazahívták,. súlyos állapotban ugyan, de még életben találta Augustust" Nézzük sorjában, mi olvasható ki a fenti idézetekből. Illyricum leverése, valamint a Varus-féle vereség Kr. u 9-ben volt, ezt tudjuk a történelemből16(16-17 szakasz) A "következő évben", tehát 10-ben utazott Germániába Tiberius (18. szakasz), majd két évei távollét után 12. január 16-án17tartotta meg elmaradt diadalmenetét(20 szakasz) Ezután

következik a perdöntő 21. szakasz, amely "nem sokkal ezután" - ra teszi Augustus és Tiberius közös uralkodását. Azaz Tiberius már valamikor a 12 év folyamán társcsászár lett Augustus mellett. A cenzust már közösen végezték Tehát Tiberius uralkodásának első két évét még Augustusszal együtt töltötte s valószínű, hogy a nép is így számította uralkodásának éveit, nem mint a történetírók, akik csak 14-től, amikor egyeduralkodó lett. Tiberius uralkodásának első éve tehát a 12-13. évekre tehető, ha ebből az adatból számolunk előre 15 évet római módon, akkor a 26-27. esztendőhöz fogunk eljutni Keresztelő János fellépését a 26. év második felére tesszük - igaz, hogy nem tudjuk pontosan, hogy az év 16 17 Benne van minden történelemkönyvben. Lásd Pallas Lexikon 16. kötet Tiberius címszó alatt 15 melyik hónapjára esett - akkor bőven marad idő mozgalmának kialakulásához, majd közismertté

válásához a nép körében. Ebből következőleg Jézus megkeresztelkedését a 26. év végére, vagy a 27 év elejére tesszük, akkor valószínűleg nem követünk el néhány hónapnál nagyobb hibát. Így a 27-28-2930- as évekre jön ki Jézus működésének négy nevezetes húsvétja Íme tehát egy másik lehetséges megoldás, aminek megadjuk - nagy vonalakban - a kronológiáját. Kr. u 27 1. húsvét Jeruzsálemben A Templom megtisztítása Kr. u 28 2. húsvét Jeruzsálemben A Betheszda-fürdői gyógyítás Kr. u 29 3. húsvét Galileában A csodálatos kenyérszaporítás Kr. u 29 Sátoros ünnep Jeruzsálemben. Kr. u 29 Templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Kr. u 30 4. húsvét Jeruzsálemben Jézus kereszthalála és feltámadása Sokak szerint az első húsvétnak a 27. évre történő datálását erősíti meg János evangéliuma, ugyanis miután leírja a Templom megtisztításának eseményeit, elmondja, hogy a zsidók kétségbe vonták Jézus

határozott Templomi fellépésének a jogosultságát, és kérdőre vonták. "Miféle csodajelet mutatsz, hogy ezt mered tenni?" Jézus azt válaszolta: "Bontsátok le ezt a Templomot és harmadnapra fölépítem." A zsidók ellene vetették: "Negyvenhat esztendeig épült ez a Templom és te három nap alatt újjáépítenéd?"" (Jn 2,18-20) Ebből az tűnik ki, hogy amikor az evangélista által elbeszélt esemény történt a Templom építési munkáinak kezdete óta 46 esztendő telt el. Josephus Flavius szerint nagy Heródes uralkodásának 18. évében kezdte el a Templom átépítését (A zsidók története XV 11,1) - azaz Kr. e 20/19 év telén és Kr u 64-ben fejeződtek be a munkálatok Ha az építkezés kezdetéhez hozzáadunk 46 évet épp a Kr. u 27 évet kapjuk, egész pontosan ez az év az építkezés 46. éve volt Ám a zsidó történetíró nem mindig tökéletesen pontos – ez az adata nem száz százalékosan biztos. Mint

már említettük Lukács arról értesít bennünket, hogy Jézus "mintegy harminc éves volt, amikor fellépett" (Lk 3,23). Ha Kr e 7-ben született, akkor 27-ben töltötte be 33 életévét. Ez tulajdonképp megfelel a mintegy harmincnak, mivel Lukács csupán azt akarja érzékeltetni, hogy Jézus a harmincas éveiben járt, ugyanis - mint mondottuk - mind a zsidóknál, mind a rómaiaknál és a görögöknél az foglalhatott el közhivatalt, aki elmúlt 30 éves. Íme egy újabb, de kevésbé fontos tanúság a 27 esztendő - mint a működés kezdetének éve - mellett. Így hát két időpont is rendelkezésünkre áll, mint lehetséges évszám Jézus halálával kapcsolatban. Következzék hát a döntés – ám ehhez meg kell ismernünk, miként lehet helyreállítani a korabeli zsidó naptárat. I. 3 Naptárrekonstrukció Jézus korára Legelőször is azt nézzük meg, hogyan lehet meghatározni egy történelmi újhold pontos idejét. Vegyük például azt az

újholdat, amely kapcsolatba hozható Jézus keresztre feszítésének napjával. Mint fent említettük, ez a Kr u 30 évi első tavaszi - azaz a napéjegyenlőség utáni első – újhold, vagy ugyanez 33-ban. Ennek az újholdnak a hajszálvékony sarlóját megpillantva kezdték el Kr. u 30-ban az első tavaszi hónapot, Niszánt a zsidók, amelynek 14. napján feszítették Jézust keresztre (ld I4 rész) A számításhoz nem kell más, mint papír és egy egyszerű számológép. Annyit tudunk csak, hogy az általunk keresett újhold biztosan Kr. u 30 március 1, 0h után következett be valamikor Éppen ezért számoljuk össze, hogy hány nap telt el 30. március 1, 0h és egy általunk pontosan ismert időpontú modern kori újhold között - legyen ez például 1998 március 28. 4h 14m A számolás módszere az alábbi: 3 évet 365 a 4. évet 366 nappal vegyük A kiinduló év nem szökőév, a legközelebbi Kr. u 32 1582-ben pedig le kell vonnunk 10 napot a Gergely pápa -

féle 16 naptárreform miatt (ebben az évben a pápa rendeletére október 4-e után október 15-e következett, így igazították ki a Julián-naptár csúszását) és később pedig ugyanezen okból - a Gergely - naptár miatt - 1700, 1800 és 1900 is 365 nappal számolandó be. De persze ehhez még hozzá kell adni azokat a napokat is, amelyek Kr. u 30 március 1-től ezen év végéig teltek el, valamint azokat a napokat is, amelyek 1998 elejétől március 28. 4h 14m-ig teltek el A 4h 14m az alábbi módon számolható át tört napba: Ha 24h akkor 4h 14m egyenlő egyenlő 1 nappal, x nappal. Ebből x = (4h +14/60)/24h. Ha mindent összeadunk 718823,176 napot kapunk eredményül. Most azt kell megvizsgálnunk, hogy erre az időszakra hányszor mérhető rá az újholdtól újholdi eltelő 29,53058912 nap. Nyilván ahány egész számszor ez megtehető, annyi egész holdhónap telt el a 2 dátum között. Ami tört - holdhónap marad - azaz az osztás maradéka - az

pontosan azt méri le, hogy hány nap telt el Kr. u 30 március 1 0h és az eztán következő legelső újhold között - mi is ezt kerestük! Ez a maradék tulajdonképpen töredék-holdhónapban áll elő, ha napban szeretnénk megkapni, akkor a fenti osztás (718823,./29,53) maradékát szorozzuk be 29,53058912-vel, így a végeredményünk napokban áll majd. Ha ezt hozzáadjuk Kr u 30 március 1. 0h-hoz, akkor pontosan az első tavaszi újhold idejét kapjuk meg Ennek időpontja pedig számításunk értelmében Kr. u 30 március 23, hajnali 2h 36m lesz Ha van más forrásunk is, ahol ezt szintén megadják, ott nem ezt fogjuk találni, mint az újhold dátumát. Miért ez az eltérés? Azért, mert az általunk használt holdhónap hossza (29,53. nap) csak elméleti átlag Ha ugyanis figyelembe vesszük azt, hogy a Föld ellipszispályán kering a Nap körül és ebből következőleg (Kepler második törvénye miatt) az ellipszis egyes részein gyorsabban halad, máshol

lassabban, akkor észrevehetjük, hogy ez hatással van a körülöttünk keringő holdra is. Egy holdhónap ugyanis az az időtartam, ami az alatt telik el, amíg a Hold kétszer jut ugyanabba a fázisba, pl. kétszer áll együtt a Nappal (azaz újhold van). Abból pedig, hogy a Föld hol lassabban, hol gyorsabban halad, az következik, hogy a Holdnak is hol több, hol kevesebb időre van szüksége ahhoz, hogy újra elérje az újhold pozícióját, azaz együttálljon a Nappal. Másrészt a Hold is ellipszispályán kering a Föld körül. Ezeknek a változó időtartamoknak az átlaga a 29,53058912 nap Ahhoz, hogy egy újhold időpontját pontosan kapjuk meg az kell, hogy a fent leírt számítást más kiinduló adatokkal is elvégezzük. 3 ilyen számítás általában már elegendő Ha például az 1995 január 1. 11h 46m –kor bekövetkezett újholdból indulunk ki és az eredményül kapott Kr u 30 márciusi időpontot az előbbi eredménnyel ( 30 március 23, 2h 36m)

átlagoljuk, akkor az alábbi eredményt fogjuk kapni: Kr. u 30 március 22 21h 10m Mivel a számítások kiinduló adatai közép-európai zónaidőben voltak adottak, így az eredmény is abban áll, tehát 1 órát még hozzá kell adni, így lesz belőle jeruzsálemi idő. Ha most a kapott eredményt összevetjük a számítógéppel kapott március 22. 22h 03m- el, akkor láthatjuk, hogy ez jó egyezés18 Ennek az újholdnak a sarlóját csak március 24.-én lehetett meglátni, mert 23-án este csak 0,7%-a volt fényes a holdkorongnak ( tehát nagyon vékony volt a sarló ) és csak 8.9 fok távolságra volt a Naptól - azaz kb. háromnegyed órával a Nap után már le is nyugodott, tehát még azelőtt, hogy elég sötét lett volna ahhoz, hogy észlelhető legyen. Ebből következően Niszán 1. március 25-én volt Kr u 30-ban Ebből előreszámolva 14 napot kapjuk Niszán 14.-ét, ez április 7-e, és péntek - egyben a keresztre feszítés egyik lehetséges dátuma 18 Mi a

számítógépes ellenőrzést az Expert Astronomer programmal, a Guide 7.0 programmal, valamint az USNO adatbázisából végeztük, ezek mellett pedig a kardinális két újhold adatát többször kiszámoltuk, végül összevetettük több szerző eredményeivel (ld. Holzmeister: Chronologia Vitae Christi, (1933) p 200) 17 Kr. u 33-ban pedig március 19-én volt újhold, 14h 58m- kor Ezt már másnap észre lehetett venni, mert felszínének 1.3% - a volt fényes Ebből következően Niszán 1 = március 21. és Niszán 14-e pedig április 3-ra, péntekre esik Ez tehát a másik lehetséges dátum Kr u 26 és 36 között sehol másutt nem esik Niszán 14.-e péntekre, csak 30-ban és 33-ban Azonban ezek magukban nem elégséges dátumok, Kr. u 27 és 34 között teljesen helyre kell állítani a naptárat. Miért van erre szükség? Előfordulhat, hogy a megfigyeléses alapon álló zsidó naptárban valamelyik fontos húsvét (30 vagy 33) előtt felhalmozódó késés vagy

sietés fordult elő. A korabeli zsidó naptár rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy ezeket két-három hónap után kisimítja, ám hogy megtudjuk mi az igazság, el kell végezni a rekonstrukciót a kérdéses évekre. Csillagászati újhold Zsidó hónap első napja Kr. u 27 január 26. 17:24 február 25. 9:31 március 26. 22:15 április 25. 7:58 május 24. 15:43 június 22. 22:40 július 22. 5:52 augusztus 20. 14:09 szeptember 19. 0:12 október 18. 12:38 november 17. 3:55 december 16 21:51 január 29. = Sebat 1 február 27. = Adar 1 március 27. = Niszán 1 április 27. = Ijjár 1 május 26. = Sziván 1 június 25. = Tammuz 1 július 24. = Áb 1 augusztus 22. = Elul 1 szeptember 21. = Tisri 1 október 20. = Márhesván 1 november 19. = Kiszlév 1 december 19. = Tébét 1 29 30 29 29 29 30 29 30 29 30 30 30 Kr. u 28 január 15. 17:14 február 14. 12:04 március15. 4:42 április 13. 18:28 május 13. 5:37 június 11. 14:51 július 10. 23:00 augusztus 9. 6:48 szeptember 7.

15:03 október 7. 12:34 november 5. 12:06 december 5. 2:05 január 18. = Sebat 1 február 16. = Adar 1 március 17. = Niszán 1 április 16. = Ijjár 1 május 15. = Sziván 1 június 13. = Tammuz 1 július 13. = Áb 1 augusztus 11. = Elul 1 szeptember 9. Tisri 1 október 9. = Márhesván 1 november 7. = Kiszlév 1 december 7. = Tébét 1 29 30 30 29 29 30 29 29 30 29 30 30 Kr. u 29 január 3. 18:17 február 2. 11:45 március 4. 5:15 április 2. 21:45 május 2 12:40 június 1. 1:43 június 30. 12:53 január 6. = Sebat 1 február 4. = Adar 1 március 6. = Veadar 1 április 5. = Niszán 1 május 4. = Ijjár 1 június 3. = Sziván 1 július 2. = Tammuz 1 29 30 30 29 30 29 30 18 Zsidó hónap hossza (nap) augusztus 1. = Áb 1 augusztus 30. = Elul 1 szeptember 29. = Tisri 1 október 28. = Márhesván 1 november 26. = Kiszlév 1 december 26. = Tébét 1 július 29. 22:33 augusztus 28. 7:24 szeptember 26. 16:22 október 26. 2:15 november 24. 13:31 december 24. 2:10 29 30 29 29 30

29 Kr. u 30 január 22. február 21. március 22. április 21. május 21. június 19. július 19. augusztus 17. szeptember 16. október 15. november 14. december 13. 15:57 6:38 22:03 13:52 5:27 20:01 9:04 20:42 7:30 18:08 5:00 16:04 január 24. = Sebat 1 február 23. = Adar 1 március 25. = Niszán 1 április 23. = Ijjár 1 május 23. = Sziván 1 június 22. = Tammuz 1 július 21. = Áb 1 augusztus 20. = Elul 1 szeptember 18. = Tisri 1 október 18. = Márhesván 1 november 16. = Kiszlév 1 december 16. = Tebet 1 30 30 29 29 30 29 30 29 30 29 30 29 Kr u. 31 január 12. február 10. március 12. április 10. május 10. június 8. július 8. augusztus 7. szeptember 5. október 5. november 3. december 3. 3:12 14:34 2:37 15:49 6:12 21:10 12:39 3:21 17:34 7:07 19:55 7:46 január 14. = Sebat 1 február 12. = Adar 1 március 14. = Niszán 1 április 12. = Ijjár 1 május 12. = Sziván 1 június 11. = Tammuz 1 július 10. = Áb 1 augusztus 9. = Elul 1 szeptember 8. = Tisri 1 október 7.

= Márhesván 1 november 6. = Kiszlév 1 december 5. Tebet 1 29 30 29 30 30 29 30 30 29 30 29 30 Kr. u 32 január 1. január 31. február 29. március 30. április 28. május 27. június 26. július 26. augusztus 24. szeptember 23. október 23. november 21. 18:33 4:32 14:14 0:18 11:17 23:31 13:12 4:18 20:36 13:28 5:48 20:37 január 4. = Sebat 1 február 2. = Adar 1 március 2. = Veadar 1 április 1. = Niszán 1 április 30. = Ijjár 1 május 30. = Sziván 1 június 28. = Tammuz 1 július 28. = Áb 1 augusztus 27. = Elul 1 szeptember 25. = Tisri 1 október 25. = Márhesván 1 november 24. = Kiszlév 1 29 29 30 29 30 29 30 30 29 30 30 29 19 december 21. 9:27 december 23. = Tebet 1 30 Kr. u 33 január 19. február 18. március 19. április 17. május 17. június 15. július 15. augusztus 13. szeptember 12. október 12. november 11. december 10. 20:28 6:08 14:58 23:28 8:17 18:13 6:11 20:47 13:55 8:30 2:49 19:27 január 22. = Sebat 1 február 20. = Adar 1 március 21. =

Niszán 1 április 20. = Ijjár 1 május 19. = Sziván 1 június 18. = Tammuz 1 július 17. = Áb 1 augusztus 16. = Elul 1 szeptember 14. = Tisri 1 október 14. = Márhesván 1 november 13. = Kiszlév 1 december 13. = Tebet 1 29 29 30 tovább irreleváns Kr. u 34 január 9. február 7. március 9. április 7. 21:47 21:49 7:45 16:00 január 12. = Sebat 1 február 10. = Adar 1 március 11. = Veadar 1 április 9. = Niszán 1 Íme a zsidó naptár, és íme a két általunk fontosnak tartott hónapkezdés. Szerencsénkre a zsidó naptárban nem tapasztalható eltérés, korábban számolt adatainkkal szemben. A hónapok kezdőnapjairól szólva megjegyezzük, hogy az újholdat csak az előző hónap 29. napján este figyelték, a 30. napon az újhold látványa nélkül is elkezdték az új hónapot – ezt a tényt beleépítettük a rekonstrukcióba. Figyelembe vettük továbbá, hogy az említett időszakban hol állt a Hold az ekliptikához képest. A Hold pályája az

ekliptikával 5°-os szöget zár be, így pályája során néha az ekliptika alatt, néha az ekliptika fölött tartózkodik. Általános elvként elmondhatjuk, hogy az újhold megfigyelhető akkor, ha legalább 1 – 1.5 nap telt el a csillagászati újhold óta. Ez nagyjából ekvivalens azzal a feltétellel, hogy a holdsarló a napnyugta pontjától legalább 10° távolságra van, és természetesen legalább ugyanennyivel a horizont fölött is. Ez utóbbi szempont miatt fontos a Hold ekliptikához viszonyított helyzete, hisz a Hold akár 5°-al is lehet az ekliptika alatt (s maga az ekliptika is változó szöget zár be a horizonttal19)! I. 4 Hipotézisek Jézus Krisztus kereszthalálának időpontjáról A) A dies nefastus problémaköre. A 30 év, mint lehetőség Most megadjuk a magyarázatát, hogy miért csak a már sokat említett két időpont alkalmas, mint Jézus halálának lehetséges dátuma. Jézus halálának utolsó két napján az alábbi események

történtek: Utolsó előtti nap Csütörtök Délután: -az utolsó vacsora előkészítése (Mk 14,12-16 Mt 26,17-19 Lk 22,7-13) 19 Ez Jeruzsálemben 34.7° és 817° között lehet Ebből következik, hogy az említett effektus legjobban az őszi hónapkezdéseknél veendő figyelembe, tavasszal nincs hatása. 20 Este: Éjjel: -az utolsó vacsora (Mk 14,17-31 Mt 26,20-35 Lk 22,14-38 Jn 13,1-17,20) -Jézus a Getszemáni kertben. Elfogatása (Mk 14,32-52 Mt 26,36-56 Lk 22,3953 Jn 18,1-11) -kihallgatás Annás előtt (Jn 18,12-27) -kihallgatás Kaifás előtt (Mk 14,53-72 Mt 26,57-75 Lk 22,54-65 Jn 18,24) Utolsó nap Péntek Reggel: -a főtanács összeül és ítéletet hoz (Mk 15,1 Mt 27,1-2 Lk 22,66-71) -az áruló Júdás felakasztja magát (Mt 27,3-10) -Jézust átvezetik Pilátushoz, első kihallgatás ( Mk 15,2-5 Mt 27,11-14 Lk 23,1-5 Jn 18,28-38) Délelőtt: -Pilátus átviteti Jézust Heródes Antipászhoz, utána vissza a helytartóhoz (Lk 23,6-12) Dél körül: -a

második kihallgatás Pilátus előtt, Barabás szabadon bocsátása, az ítélet jóváhagyása. (Mk 15,6-20 Mt 27,15-31 Lk 23,13-25 Jn 18,38-19,16) -keresztút, keresztre feszítés (Mk 15,20-36 Mt 27,32-49 Lk 23,26-43 Jn 19,17-30) Délután három óra körül: Jézus meghal a kereszten, csodás jelenségek, a két latornak lábát törik (Mk 15,37-41 Mt 27,50-56 Lk 23,44-47 Jn 19,30-37) -Jézust eltemetik (Mk 15,42-47 Mt 27,57-61 Lk 23,50-53 Jn 19,38-42) -őrséget állítanak a sírhoz (Mt 27,62 -66) A legbiztosabb adat Jézus halálával kapcsolatban annak heti napja. mind a négy evangélista megegyezik abban, hogy Jézus pénteki napon halt meg a kereszten, amelyet a készület vagy előkészület napjának neveznek. Így írnak: "Másnap a készület napjának (pénteknek) elmúltával." (Mt 27,62) ".előkészület napja (=péntek) volt, a szombat már beállóban" (Lk 23,54) "Az előkészület napja volt." (Jn 19,31) Mivel a halál napja péntek

volt, következésképpen az előző nap eseményei, - így az utolsó vacsora is - csütörtökön zajlottak le. Meg kell állapítanunk, hogy ezen péntek a zsidó naptár szerint az ünnepnek melyik napja volt? Ha elfogadjuk a szinoptikusok állítását, miszerint Jézus csütörtökön töltötte el tanítványaival a bárányvacsorát, akkor az a csütörtök nappal Niszán 14, este Niszán 15 kellett legyen, a mózesi törvény értelmében (ld. korábban) Így péntek Niszán 15-e volt Ám korábban nem ezt írtuk, hanem, hogy péntek Niszán 14-e! Valóban, János evangélista ezt írja pénteken, a Pilátus előtti kihallgatás kapcsán: "húsvét előkészületi napja volt" (Jn 19,14), másutt pedig azt, hogy "a zsidók nem mehettek be a helytartóságra, nehogy tisztátalanná váljanak, s elkölthessék a húsvéti bárányt." (Jn 18,28) Ez húsvét előkészületi napjára utal, mert akkor este fogyasztják el a húsvéti bárányt. A pénteket

követő szombatról pedig azt írja, hogy "az a szombat nagy ünnep volt." (Jn 19,31) Valószínűleg azért nevezi azt a szombatot nagynak, mivel húsvét ünnepével esett egy napra. Tehát szerinte az a péntek Niszán 14-e, a húsvét előkészületi napja. Kinek van igaza, a keresztre feszítés péntekje Niszán 14-ére vagy 15-ére - más szóval húsvét előkészületi napjára vagy húsvét első napjára - esett? Egy igen tetszetős és egyszerű megoldást mutatunk be most, melyben két különböző naptár használatában látják a megoldást a kutatók. A következőt állítják: Emlékezzünk csak arra, hogyan kezdődött a hónap a zsidóknál: a hónap 29. napján az újhold megpillantásakor sófárt fújva jelezték az új hónap kezdetét. Ha pedig nem látták meg az újholdat, például borult idő miatt, akkor a 30. napon mindenképpen elkezdték az új hónapot. Egyes kutatók szerint ez a kezdés az ország területén nem lehetett egységes, 21

előfordulhatott az, hogy egy nap eltérés mutatkozott egyes vidékek között. Galileában meglátják a kétnapos újholdat (két napja haladt el a Nap mellett - ekkor pillantható meg először) kezdetét vette az első tavaszi hónap, Niszán. Jeruzsálemben alkalmasint borult volt ugyanazon a napon. A hónap tehát szükségszerűen egy nappal később kezdődött szerintük Jézus tehát, aki galileai volt, ezért tartotta előbb a húsvéti bárány-vacsorát egy nappal Niszán 13-án, amely az ő számítása szerint már 14-e volt. A szinoptikusok eszerint írják le az eseményeket, de mellette tudnak róla, hogy Jeruzsálemben egy nap eltérés van. János evangéliuma elsősorban az írástudók felé fordul, így törvényszerű, hogy ő a jeruzsálemi időszámítást használja. Mint később látni fogjuk abban az évben, amikor ezek történtek Niszán 1. március 25-ére esett, tehát Galileában március 24-ére A csillagászati újhold 22-én volt, amelyet

március 23-án este már meg kellett pillantani, hogy elkezdhessék az új hónapot. Az újholdat - mint már fent írtuk - általában 2 nap múlva lehet biztosan meglátni, ez esetben csak 1 nap telt el. Ha hátralapozunk a számítási melléklethez, láthatjuk, hogy ekkor a Hold felszínének kb. 1%-a volt fényes Nem mondjuk, hogy lehetetlen meglátni, de jó szem kell hozzá, az biztos.20 Ezért inkább azt feltételezik, hogy jó néhány hónappal korábban már egyszer-kétszer előbb kezdték valamelyik hónapot Galileában, amikor csillagászatilag erre lehetőség volt. Jeruzsálemben viszont egy nappal elmaradtak. Ez miatt a korábbi sietés miatt aztán március 24-én el kellett volna kezdeni az új hónapot. A fenti módszer azonban hibás, nem veszi figyelembe, nem ismeri azt a tényt, hogy Palesztina területén egységes volt az időszámítás. Amikor az újhold megfigyelésével megbízott 2 személy jelentette a főtanácsnak, hogy megpillantották a vékony

holdsarlót, ezt a hírt füst- és tűzjelekkel továbbították a zsidó közösségeknek. Az ország lakói egyetlen éjszaka megkapták a hírt: elkezdődött az új hónap. A Misna szerint az Olajfák hegyéről indították a tűzjelek leadását, hosszú cédruspóznákra kötözött nádat és kócot gyújtottak meg és addig jeleztek vele, míg annak észlelését a legközelebbi állomás hasonló módon nem nyugtázta. Galilea irányában az első állomás a Karn Sartaba hegycsúcs volt, a Jordán völgyének nyugati oldalán, abban az időben itt állt az Alexandrium nevű erőd. A következő állomás szintén egy erőd, az Agrippium volt, amely a Kokab El-Hava-n állt, majd innét a Tábor-hegy felé továbbították a fényjeleket. Tábor hegyről még kelet felé túl a Jordánon fekvő tartományokba is eljutott az új hónap kezdetének híre. Tehát ezt a megoldási javaslatot is el kell vetnünk, és más magyarázatot kell keresnünk. Most, hogy egy jónak

látszó megoldást elvetettünk, fel kell állítanunk egy másikat, hogy előbbre jussunk. Emlékezzünk csak, mikor tartották a zsidók a húsvéti bárányvacsorát? Azt találjuk, hogy - a mi fogalmunk szerint - Niszán 14-én este napnyugta után, ami náluk már Niszán 15. nap estéjének számított, és szertartásos előírások szerint fogyasztották el a bárányt. Lapozzuk fel Mózes öt könyvét, mit mond erről: "Az első hónap tizennegyedik napján estefelé van az Úr húsvétja, a hónap tizenötödik napján pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe az Úr tiszteletére. Hét napon át kovásztalan kenyeret egyetek." (Lev 23,5-6) "E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt időben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint." (Szám 9,3) "Az első hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában; egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek

megparancsolta." (Szám 9,5) Mózesnél azt találjuk, hogy az első hónap (=Niszán) tizennegyedik napjának estéjén kell megenni a húsvéti bárányt. Ezzel szemben zsidó számítás szerint 15-én este történik ez az esemény. Úgy látszik, ellentmondás van Mózes előírásai és a zsidók gyakorlata között Az 20 Valószínűbb, hogy nem lehetett észrevenni. 22 ellentmondás azonban csak látszólagos, ugyanis a babiloni fogság előtti időben, amikor Mózes könyvei elnyerték jelenlegi alakjukat, a napokat reggeltől reggelig számították, és Mózes törvényei is ezt a módszert tükrözik. Amikor a fogság után áttértek a napok estétől estéig való számítására, akkor a törvényben meghatározott 14. nap estéje már a 15 nap estéjének számított, de ugyanarra az időpontra esett. Idők múltával feledésbe merült, hogy miért a 15. nap estéjén fogyasztják el a bárányt, amikor Mózes azt parancsolja, hogy a 14. nap estéjén kell

azt megenni Már nem emlékezett rá senki, hogy a bibliai szövegben egy másik fajta módszert alkalmaztak a nap kezdetének számításánál. Feltételezzük, hogy voltak olyan csoportok Jézus idejében, akik ragaszkodni akartak Mózes törvényeihez, és ezért - a mi fogalmunk szerint - már 13-án este megtartották a bárányvacsorát, abban a hiszemben, hogy Mózes ezt írja elő számukra, mert ez az este a zsidó naptár szerint már a 14. nap estéje volt Bizonyára voltak olyan zsidók, akik így ülték meg húsvét ünnepét, és erős a gyanúnk, hogy Jézus és köre is ez szerint járt el. Még azt is meg merjük kockáztatni, voltak olyan hithű zsidók, akik mindegyik nap megtartották a bárányvacsorát, nehogy véletlenül is Mózes törvényei ellen cselekedjenek. De ez a hipotézis már a fantázia birodalmába vezetne bennünket, erről ne többet, térjünk vissza tárgykörünkhöz. Tehát megállapíthatjuk, hogy a napkezdetnek egy újabb számítási

módszere alapján határozták meg egy olyan időpont helyét, amely egy régebbi módszer szerint volt megadva a Bibliában. Nem vették észre - nem is vehették észre - hogy számításukban hiba van, mert nem ismerték a régi módszert, és így egy nappal előbb kezdték meg húsvét ünnepét. Azonban nemcsak az ünnepek időpontjának szó szerint történő értelmezésében, hanem azok elnevezésében is igyekeztek visszatérni a Bibliához. Mózes ugyanis Niszán 14-ét nevezi húsvétnak, a 15-21-ig tartó ünnepi időszakot pedig a kovásztalan kenyér ünnepének hívja. Amikor a babiloni fogság után megváltozott a napkezdet, a bárány elfogyasztásának ideje már a 15. nap estéjére esett, a 14-ei húsvét, mint ünnep elvesztette jelentőségét Ekkortól 14-ét húsvét előkészületi napjának hívták, a 15-21-ig tartó időszak pedig megkapta a húsvét nevet (a kovásztalan kenyér ünnepe kifejezés megmaradt, ez utóbbi szinonimájaként). Mindez ideig a

kutatók csupán a különbözőséget látták a szinoptikusok és János evangéliuma között, amikor az előbbiek húsvét napjára, az utóbbi pedig húsvét előkészületi napjára teszi Jézus keresztre feszítésének napját. Pedig mindegyik ugyanarról a napról beszél, csupán más kifejezést használ. Ha figyelmesen áttanulmányozzuk az evangéliumokat, észrevesszük, hogy míg János megkülönbözteti az ünnep előkészületi napját a többitől, addig a szinoptikusok csupán húsvétról (és ennek szinonimájaként kovásztalan kenyér ünnepéről beszélnek). Tehát ők az előkészület napját is az ünnepnapok sorába iktatták, és a 14-től 21-ig tartó időszak napjait egyformán ünnepi napoknak tartják; mivel így áll Mózes törvényeiben. Így egy régiesebb, az Írásokhoz visszamenő értelmezést használnak. A könnyebb megértés kedvéért tekintsük át a különböző elnevezéseket, egymással párhuzamba állítva Mózes, János és a

szinoptikusok értelmezése szerint: Niszán 14 Mózes Húsvét Niszán 15-21 Kovásztalan kenyér ünnepe János Húsvét előkészületi napja Húsvét Szinoptikusok 14-21: Húsvét ( vagy kovásztalan kenyér ünnepe ) Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy amikor Jézus halálának napját a szinoptikusok alapján húsvét első napjára tesszük, ugyanazt a napot János evangélista alapján húsvét előkészületi napjának nevezhetjük, mivel a két nap egy és ugyanaz. Ezzel megoldottnak tekinthetjük ezt a régóta sokak által elemzett - de megnyugtatóan meg nem 23 magyarázott - kérdést, amely annyi fejtörést okozott az evangéliumok tanulmányozóinak. Különbség tehát nem a halál idejének különböző időpontra tételében van, hanem az időpont különböző elnevezésében. A fő különbség a kétféle elnevezést használó zsidó csoportok között csupán abban van, hogy mikor fogyasztották el a húsvéti bárányt, a 14-ét megelőző,

illetve követő este. Ez a a tény egy másik - eddig sokat vitatott, nyugvópontra nem jutott - kérdésre is megadja a választ. Miért mondják a szinoptikusok az utolsó vacsorát húsvéti bárány-vacsorának, ezzel szemben János nem úgy emlékezik meg róla? Egyszerű a magyarázat, ő nem abba a körbe tartozott, mint a szinoptikusok (vagy legalábbis nem nekik írta evangéliumát). Ő a hivatalos zsidó álláspontot képviselte, és a Niszán 14-én (zsidó naptár szerint 15-én) este tartotta a húsvéti vacsorát, annak ellenére, hogy ő maga is ott volt a 13-án (zsidó naptár szerint 14-én) este tartott utolsó vacsorán, amely úgy zajlott le, mint egy bárányvacsora. Erről nem emlékezik meg evangéliumában, egyszerűen lényegtelennek tartotta erről írni, mivel az ő felfogása szerint az azt követő este kell tartani. Mindez kitűnik abból, hogy 14-ét húsvét előkészületi napjának nevezi, és az ezt követő 15-ét tartja húsvétnak. A fentieket

olvasva felmerülhet az olvasóban a kérdés, mivel a húsvéti vacsorát előbb tartották, nyilván a bárány vágásának is egy nappal előbb kellett történnie - levághatták-e egy nappal előbb a bárányt, hiszen a templomi vágási szertartás a hivatalos zsidó naptárhoz volt igazítva, és csak kizárólag másnap volt? Azt kell válaszolnunk, hogy valóban levágták, de templomi vágási szertartás nélkül, mivel az csak másnap volt. Mint már utaltunk rá a valóságban semmi sem akadályozhatta meg ezeket a hivatalos vallási irányzattól eltérő zsidókat abban, hogy valamiféle házi húsvéti vacsorát készítsenek. A gyakorlatban ezt meg is tették Mivel az ő számításuk szerint nem a templomi vágási szertartás idejére esett a bárány vágása, azt levágták maguk, sokan még ha nem is bárányt, de legalább egy fiatal kecskebakot. Jézus és az apostolok esetében is valami ilyesféléről lehetett szó, így ünnepelhették az utolsó húsvéti

vacsorát, egy nappal hamarabb, mint a zsidók hivatalos körei. Niszán 14-e mellett szól még néhány más adat is. Márk evangélista, (az előző pontban elmondott archaikus megnevezés szerint) megőrzött egy olyan adatot, amelyből inkább a húsvét előkészületi napjára lehet következtetni, mint az ünnep napjára: "Két nappal húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe előtt a főpapok és írástudók arról tanácskoztak, hogyan foghatnák el Jézust csellel, hogy aztán megöljék. Egy dologban megállapodtak: "Ne az ünnepen, nehogy zavargás támadjon a nép közt!"" (Mk 14,1-2) A zsidó hagyományban van két olyan adat, amely szintén amellett szól, hogy Jézust a húsvéti előkészület napján ölték meg "a húsvét előkészületi napján végezték ki a názáreti a Jézust." (Talmud, Szanhedrin 43 ) a A másik a Misna egy helye (Peszachim VIII. 6,6 ), amely a szenvedéstörténetben szereplő húsvéti amnesztiát

bizonyítja. Ünnepnap alkalmával a helytartó szabadon szokott bocsátani egy foglyot, az evangéliumok elmondják, hogy Poncius Pilátus a keresztre feszítés napján szabadon engedett egy Barabás nevű foglyot(Mt 27,15 Mk 15,6 Lk 23,17 Jn 18,39). A Misna adata szerint a kegyelemben részesített foglyot a készületi nap estéje előtt kellett elbocsátani, azaz Niszán 14-én, hogy még részt tudjon venni a húsvéti vacsorán. Talán az itt következő érv lesz a legmegnyugtatóbb ebben a kérdésben. A magunk részéről teljesen kizártnak tartjuk, hogy Niszán 15.-én, húsvét első napján a zsidók bármiféle eljárást lefolytattak volna Jézus ellen, hiszen, mint korábban írtuk, ez a nap szombat jellegű munkatilalmi nap volt. Ilyenkor nemcsak fizikai munkát, de szellemi tevékenységet sem volt szabad folytatni, ezen a napon tehát nem ülhetett össze a zsidó főtanács Jézus felett ítélkezni. Ez egyértelműen Niszán 14.-e felé billenti a mérleg nyelvét

Összegezve eddigi eredményeinket, megállapíthatjuk, hogy Jézus pere és halála húsvét előkészületi napján, azaz Niszán 14-én volt (Jn 19,14). Az is világosan kiolvasható 24 az evangéliumból, hogy péntek volt (Mt 27,62 Mk 15,42 Lk 23,54 Jn 19,31). Az utolsó vacsora, melyet a tizenkettővel együtt töltött el Jézus, Niszán 13.-án, csütörtökön este volt (zsidó számítás szerint napnyugta után ekkor már 14.-e van) Tehát Niszán 15-e abban az évben kettős ünnep volt: szombat és húsvét ünnepének első napja, így hát előző nap este kellett a zsidóknak elfogyasztani a húsvéti bárányt - azaz Niszán 14-e véget ért napnyugtakor és kezdődött az ünnep a húsvéti vacsorával. Niszán 14-e 30-ban és 33-ban esett péntekre És most lapozzunk előre az I.4 rész kezdetéhez, ahol felvázoltuk Jézus szenvedéstörténetének időrendjét: eddigi eredményeink alapján így határozhatjuk meg mai dátumozással az események időrendjét,

ha azok 30-ban történtek. (33-ra hasonlóan el lehet végezni a rekonstrukciót.) 30. március 31 ( péntek ) Niszán 7. Jézus Jerikóban 30 április 1. szombat (estétől vasárnap) Niszán 8. (estétől 9 ) Betániai vacsora 30 április 2. vasárnap Niszán 9. Jézus bevonul Jeruzsálembe 30 április 4. kedd Niszán 10. A főpapok és írástudók Jézus megöléséről tárgyalnak 30 április 3.-5 hétfő - szerda Niszán 10-12. Tanítás a Templomban, összeütközés a farizeusokkal és szadduceusokkal. Példabeszédek 30 április 5. szerda Niszán 12. A főtanács újabb tanácskozása Jézus elfogásáról 30 április 6. csütörtök Niszán 13. Az utolsó vacsora 30 április 7. péntek Niszán 14. A keresztre feszítés napja. Húsvét előkészületi napja. 30 április 8. szombat Niszán 15. A zsidó húsvét első napja. 30. április 9 vasárnap Niszán 16. Jézus Krisztus feltámadása Palesztina abban az időben római fennhatóság alatt állt, és

a köztudatban úgy él, hogy Jézust Judea római helytartója ítélte el, és feszíttette keresztre. Megvizsgálva a római naptárt azt látjuk, hogy április 7-e a római naptárban dies nefastus21. Megint felbukkant egy ismeretlen fogalom, amit illő lesz megmagyarázni. Mit jelent ez a kifejezés? Dies nefastus latinul tulajdonképpen annyi, mint "tiltott nap". Ezek az isteneknek ajánlott napok voltak, melyeken tilos volt a bíráskodás, amely az isteneket sértette 21 ld A római világ atlasza Bp. 1991 95 old 25 volna. A dies nefastus tehát nem jogi kifejezés volt, hanem vallási A rómaiak háromféle napot különböztettek meg a naptárukban. Voltak napok, amikor szabad volt ítélkezni (dies fasti), és voltak, amikor nem (dies nefasti), ilyenkor a praetor22nem mondta ki reggel a do, dico, addico szavakat (= adok, ítélkezem, odaítélek) szavakat, amivel a törvénykezést meg szokta nyitni. A kettéosztott napokon (dies intercisi) délig tilos volt,

déltől szabad volt ítélkezni. A napok felosztásáról tanúskodik Ovidius is, Fasti című művében (I 46-50): "Tiltott nap, ha a három szót ki nem ejti a bíró, Törvény napja, melyen pörben ítélni szabad, Ám de ne hidd, hogy egész napon át érvényes e törvény: Reggel tiltottat felszabadíthat a dél." Ezek a napok eloszlottak a naptárban, de sok esetben ugyanazon féléből egymás után több foglalt belőlük helyet, így nemcsak április 7-e, de néhány előző és azt követő nap dies nefastus a római naptárban (gyakorlatilag 5-étől 22-ig folyamatosan). Ezzel aztán por került az eddig jól működő kronológiánk fogaskerekei közé: Egy ilyen napon Pilátus nem ítélhette el Jézust, mert nem volt szabad törvénykeznie. Tudtunkkal ez a kérdés a szakirodalomban mindez ideig ilyen formában fel sem merült Vágjunk bele, és próbáljunk túljutni ezen a problémán is! A zsidó Főtanács már ítéletet hozott, de azt jóvá kellett

hagyatni a római helytartóval is. Abban az időben ugyanis a halálbüntetésre igent kellett mondani a helytartónak is, amit az általában meg is tett, nem volt szokásban minden apró-cseprő ügyben külön vizsgálatot elrendelni, a helytartó el szokta fogadni a zsidók ítéletét. Ebben az esetben azonban nem látszik túl engedékenynek Pilátus, a helytartó. Mi lehet ennek az oka? Naivan azt feltételezhetnénk, hogy megesett a szíve a meggyötört Názáretin. Azonban Pilátus arcát nemcsak az evangéliumokból ismerjük, hanem más források is tanúskodnak tetteiről. Ezekből egészen más kép rajzolódik ki, mint az evangéliumok tétova és kissé határozatlan, de mindenképpen passzív Pilátusa. Más leírásokban egy vérszomjas és kegyetlen zsidógyűlölő ember áll előttünk, aki ha teheti, megkeseríti az alárendelt nép életét. Pilátus biztosan nem volt részes az addigi eseményekben, mert nem tudott semmit az elévezettetett Jézusról.

Igyekezett megtudni, miért vezették eléje Jézust "Mivel vádoljátok ezt az embert?" (Jn 18,30) A zsidók ezt felelték: "Ha nem volna gonosztevő.nem hoztuk volna eléd." (Jn uo) Pilátus azt felelte "vigyétek vissza és ítélkezzetek felette magatok, de a zsidók nem tágítottak: nekünk senkit sem szabad megölnünk." (Jn 18,31) Pilátusnak ezen szavai bizonyítják legjobban, hogy nem szándékozott foglalkozni Jézus ügyével, különösen nem vallási jellegű üggyel, ezt a rómaiak mindig meghagyták a zsidó papságnak. A helytartó csak a politikai bűntényekben volt érdekelt. A zsidók kijelentése pedig azt jelezte, hogy a helytartó jóváhagyását kérik a halálos ítélethez, mivel az ő halálos ítélet hozatali joguk korlátozva volt. A zsidók a saját törvényeik alapján istenkáromlásért ítélték halálra Jézust, mert Isten Fiának vallotta magát. De mivel Pilátus előtt politikai vádakkal illették Jézust,

ezért az ügy nem egyszerű zsidó törvények alapján megítélendő esetnek, hanem a római jog hatálya alá tartozó felségsértési üggyé lépett elő. Ebben Pilátusnak, mint praetor peregrinusnak23kell eljárni, mivel a birodalom és egy peregrinus közti ügyről van szó. Jézus pedig a római jog szerint megállapított bűncselekmény - felségsértés - címén lenne elítélve, a római jog szerinti büntetésre - keresztre feszítésre. A zsidók mindenképpen halálos ítéletet akartak kicsikarni Nekik mindegy volt, hogy Pilátus az ő ítéletüket hagyja jóvá, vagy a római jog alapján felségsértés címén mondja ki a halálos ítéletet. De emlékezzünk csak: dies nefastus van, a 22 Praetor: a consul után a legmagasabb rangú római tisztviselő, az igazságszolgáltatás ügyintézője, modern kifejezéssel >>igazságügyi miniszter<< 23 lat. am ’idegenek bírája’ 26 római helytartót köti az a vallási tilalom, hogy nem

ítélkezhet ezen a napon. Ezzel egyúttal kizárja azt a lehetőséget, hogy Jézust a római jog alapján megítélendő felségsértési perben ítélje halálra, de ugyanakkor a zsidó törvények alapján hozott halálos ítéletet sem hagyhatja jóvá, mert a bizonyítékként felhozott vádak alapján köteles lenne a római jog szerinti eljárást lefolytatnia. Egyelőre patthelyzet alakul ki, se jóváhagyás, se ítélet Ezek után bárki mondhatja azt, hogy az evangéliumokban nem azt olvashatjuk, hogy Pilátus a tiltott nap miatt ódzkodott Jézus elítélésétől, hanem azt, hogy nem találta bűnösnek. Erre azt felelhetnénk, hogy tulajdonképpen az evangéliumok sem a korabeli bírósági jegyzőkönyvek alapján íródtak, és jó néhány évtizeddel Jézus halála után. Az emberi emlékezet addigra már megkopott, csupán arra emlékezett, hogy Pilátus nem akarta elítélni Jézust, de arra már nem, hogy milyen ok volt ennek hátterében. Egyszerűen úgy

oldották meg a kérdést, hogy Pilátus nem találta vétkesnek Jézust és ezért az egész eljárás során kiállt mellette. A dies nefastus mint speciális római sajátosság, már a feledés homályába merült, teljesen kimaradt az evangéliumokból, de keresztény vallási szempontból nem is volt lényeges. Pilátus kétszer még igyekezett kibújni az ítélet alól: először szabadon akarta engedni Jézust, az ünnepre való tekintettel, majd látva, hogy ez rosszul sült el – mivel a nép Barabást kérte szabadon engedni – meg is ostoroztatta Jézust. Ítélkezett-e ezzel? Nem Lássuk: Képzeljük magunkat Pilátus helyébe, gondolkozzunk az ő fejével! A helytartó javaslatára - miszerint szabadon lehet engedni egy embert az ünnepre való tekintettel24 egészen megdöbbentő a nép válasza: "Ne ezt, hanem Barabást!" (Jn 18,40) Erre nem számított Pilátus – először is nem gondolta volna, hogy a nép ennyire Jézus vesztét szeretné, méghozzá

bármilyen áron. Még akár azon az áron is, hogy Barabást engedik szabadon Barabás bűne az evangéliumok alapján valószínűleg fegyveres lázadás lehetett a rómaiak ellen Jeruzsálemben. Pontosan ez miatt lepődhetett meg másodjára Pilátus, hogy még egy lázadó szabadon bocsátása is megéri Jézus halálát. A főpapok is tudták, hogy nagy áldozat ez, hiszen Barabás valószínűleg zelóta volt, és így nem jelentett semmi jót sem a szabadon engedése. Mégis a főpapok úgy ítélték meg, hogy ez a kisebb rossz A helytartó még tisztában volt az ellenkezőjével, azaz tudta, hogy Barabás később is potenciális ellensége lenne a birodalomnak és lehet, hogy újra lázadna. Ellenben Jézustól nem tartott, látta, hogy gyenge és semmi hatalma sincs, sőt meggyőződött róla, hogy nem is készül lázadásra - legalábbis pillanatnyilag nem. Mindezen gondolatok hatására döntött úgy, hogy megostoroztatja Jézust. Be akarta bizonyítani, hogy ő is egy

esendő ember, nem pedig király, hiszen azt nem lehet megostorozni. Alátámasztja ilyen irányú gondolatait későbbi kijelentése is: "Nézzétek, itt a királyotok! (Jn 19,14) Gondoljunk utána Pilátus levegőben lógó kérdésének is: Emberek! Hát így néz ki egy király? Hát meg lehet tenni ezt egy királlyal? Talán azt akarta megerősíteni ezzel, hogy Jézus hétköznapi ember és semmi több. Másik célja az volt a megostorozással, hogy miután szánalmat kelt az emberekben és lerombolja a király - képzetet elérheti azt, hogy Jézust engedhesse szabadon, ne Barabást, s ezzel könnyűszerrel kitérni a halálos ítéletet sürgető zsidók követelése elől. Csak ez lehetett Pilátus célja, nem pedig ítéletként kiróni a megostorozást. Bizonyítja ezt még az is, hogy Barabás nevének felmerülése után azonnal elvitette Jézust, valamint az, hogy az ostorozást nem a nép előtt végezték, hanem a helytartóság épületében. Ha látják a zsidók

az eseményt, csak vérszomjasabbak lesznek. A rómaiak az ostorozást, mint a keresztre feszítés előkészítő műveletét is alkalmazták a már elítélt vádlottal szemben. Hogy ebben az 24 Ez is bizonyíthatja, hogy dies nefastus volt. Ha nem lett volna az, akkor Pilátus - aki az evangéliumok szerint el akarta engedni Jézust - egy egyszerű felmentő ítélettel elintézhette volna Jézus szabadságát, keresztülhúzva ezzel az általa gyűlölt zsidó papság akaratát. Más kérdés, hogy az összetett helyzetben ez mennyire állt szándékában. 27 esetben nem ilyen jellegű ostorozásról van szó, bizonyítja az is, hogy nem az ítélethozatal után hanem még az megelőzően vetették ennek alá Jézust. A zsidók továbbra is Jézus megfeszítését követelik - de mivel a politikai vádakkal sem sikerült ezt elérniük, a valódi vallási vádakkal állnak elő: ez az ember azt állítja magáról, hogy Isten fia "Nekünk törvényünk van, s e törvény

szerint meg kell halnia, mert Isten Fiává tette magát." (Jn 19,7) Pilátus felesége is ezzel az emberrel álmodott az éjjel, ezt meg is üzeni A helytartó megretten, mert a zsidók szinte megfenyegetik, hogy beárulják a császárnál, akitől Pilátus a megtisztelő császár barátja (amicus caesaris) címet kapta: "Ha elbocsátod, nem vagy a császár barátja!" (Jn 19,12) Tudta, hogyha ezt a címet elveszti, akkor kegyvesztett lesz az öreg, és ekkor már mindenre gyanakvó Tiberius előtt25. A császár barátja megtisztelő cím volt, amelynek elnyerése biztosította viselőjének hivatali előmenetelét, karrierjét, ennek visszavonása viszont nemcsak a magas hivatali beosztás elvesztésével járt együtt, hanem nagyon sokszor száműzetés, vagy öngyilkosság lett a kegyvesztett, a rázúduló vádaktól magát megvédeni nem tudó hivatalnok sorsa. Pilátus ekkor jóváhagyta a zsidók ítéletét (jóváhagyta - de nem ítélkezett), így a dies

nefastust sem sértette meg, és a zsidók kívánsága is ki lett elégítve. Nem mint praetor peregrinus ítélt a római jog alapján, mert a valódi vád Jézussal szemben a helyi zsidó vallásból ered, amihez úgy tűnt számára, hogy semmi köze, egyszerűen toleránsnak kellett lennie az alárendelt nép vallásával szemben, hiszen mint már korábban beszéltünk róla, hogy a Birodalomban a római jog mellett a provinciákban a helyi törvények is érvényben maradtak. Ezek alkalmazása a helyi meghódított népek bíróságainak hatáskörébe tartozott, a rómaiaknak pedig tekintettel kellett lenni a helyi jog érvényesülésére a helyi bíróságok által, ezért ebbe Pilátus nem szólt bele, de arra áldását adta, amit a helyi törvény kimond ítéletként. Ebben pedig a római jognak és a dies nefastusnak semmi szerepe nincsen. Annak ellenére, hogy Jézus nem követett el semmi törvénybeütköző cselekedetet a Birodalommal szemben, Pilátus mégis Róma

egy lehetséges eljövendő ellenségét láthatta benne, hiszen a politikai mozgalmak nagyrészt vallási formában jelentkeztek. Valószínűleg tartott attól, hogy Jézus pillanatnyilag teljesen vallási színezetű tevékenysége politikai jelleget fog ölteni. Ez esetben egyszerűen kihasználta a zsidók halálos ítéletét, amikor annak jóváhagyásával azt saját érdekébe állította. Kimondja Pilátus a jóváhagyást, de kihangsúlyozza, hogy ő nem vétkes Jézus halálában, nem ő hozta az ítéletet, a felelősséget a zsidókra hárítja, és jelképesen megmossa a kezét26. A római jogban szokásos ítéleti formula az ibis ad crucem! – a keresztre mégy! sem hangzott el. Ezután pedig átadja Jézust a zsidóknak, hogy hajtsák végre rajta az ítéletet. Ő beleegyezik abba, de nem ő az, aki kimondta az ítéletet. Az evangéliumok egyértelműen azt mondják: "Átadta nekik . kiszolgáltatta nekik, hogy feszítsék keresztre" (Mt 27,26 Mk 15,15 Lk

23,25 Jn 19,16) Ez is azt bizonyítja, hogy Jézus elítélésében és megfeszítésében a főszerep a zsidó papságé volt. A keresztre feszítés vajon nem sérti a dies nefastust? Hiszen azt római katonák hajtották végre! Ismerve Pilátus jellemét könnyen elképzelhető, hogy nem okozott neki különösebb lelki konfliktust egy zsidó kivégzése tiltott napon, hiszen az ítéletet nem ő hozta. Mivel az ítélet végrehajtása összefügg annak kimondásával, ebben is felmentve érezte magát, hiszen zsidó törvények alapján ítéltek el egy zsidót. Az ítéletet végrehajtó római katonáknak egyébként sem jelentett a tiltott nap semmiféle erkölcsi - vallási gátat, mivel Júdeában többnyire olyan csapatok állomásoztak, akik származásuk folytán híresek voltak a zsidók iránti gyűlöletükről, nagyrészt szíriai görögök voltak. Nemcsak Jézust feszítették meg ekkor, hanem a szinoptikusok szerint két "gonosztevőt", János szerint

közelebbről meg nem nevezett "két másikat" is. Ma sokan vélekednek úgy, hogy ezek lázadók lehettek, talán Barabás társai, 25 Ilyen példa állt is Pilátus előtt, éppen az egyiptomi helytartó járt így. Újabb ellenséges lépés a zsidók felé. Ezt a szokást csak a zsidók alkalmazták az ártatlanság kifejezésére, a rómaiak nem. Pilátus nemcsak vérszomjas volt, hanem szemmel láthatóan cinikus is 26 28 mindenesetre politikai elítéltek, zelóták , vagy szikáriusok. Most ismételten a dies nefastus problémájába ütközünk, ez esetben azt sem mondhatjuk, hogy nem a rómaiak ítélték el őket, mégis keresztre feszítették őket a tiltott napon. Valószínűleg az adja a megoldás kulcsát a kezünkbe, ha arra gondolunk, hogy a zelótákat és szikáriusokat mint politikailag rendkívül veszélyes és felforgató elemeket törvényen kívülinek tekintették, nem tartották kötelezőnek velük szemben bármiféle vizsgálat

lefolytatását és mindenféle bírósági eljárás nélkül ítélték el őket. Bizonyítja ezt az a számtalan eset, amelyről Josephus Flavius is megemlékezik mindkét munkájában lázadások, zavargások idején, különösen, hogyha tettük elkövetése pillanatában sikerült elfogni a gyilkosokat, lázadókat, mindenféle különösebb teketória nélkül, a helytartó egyetlen jeladására kivégezték őket. A húsvét előtti napokban - amikor ezrével zarándokolt a nép Jeruzsálembe - különösen alkalmas lehetett a helyzet arra, hogy a zelóták lázadást szítsanak, vagy a szikáriusok gyilkosságokat kövessenek el. Minden valószínűség szerint valamilyen ilyenfajta esemény során került római kézre e két gonosztevő is. Ahogy eltekintettek a rómaiak a bírósági eljárás lefolytatásától ilyen esetben, ugyanúgy figyelmen kívül hagyták a dies nefastust is, lévén szó törvény és bármiféle erkölcsi előírás hatálya alá nem eső zsidó

lázadókról. Summázva fejtegetésünk lényegét, arra a megállapításra jutunk, hogy a rómaiak nem minden esetben és nem is mindig következetesen tartották be sem a törvényes eljárás útját, sem a dies nefastust. A pillanatnyi politikai helyzetnek megfelelően szinte statáriális módon alkalmazhatták büntetéseiket, illetve hagyták figyelmen kívül a tiltott nap erkölcsi előírásait. Így lehetett ez a két gonosztevő esetében is Minden akadály elhárul tehát Kr. u 30 április 7-e, mint lehetséges dátum elől Így megnyugodva lezárhatjuk ezen hipotézis kifejtését. B) A 33. évvel számoló elképzelés Munkánk témájával kapcsolatban számos tanulmány és könyv látott már napvilágot. Ezek közül egy Mahler Ede neves kronológus munkája: Naptárunk újjáalakítása és a húsvétkérdés, mely egy rendkívül fontos megállapítást tartalmaz tárgykörünkkel kapcsolatban. Mahler azt állítja, hogy a Talmudban megtalálható két olyan

részlet a zsidó naptárral kapcsolatban, mely biztosan használatos volt Jézus korában. Eszerint: „már Ezra napjai óta nem teljes az Elul hónap.”27, s nem teljes Adar, vagy Veadar (ha van) hónap sem (azaz ezek a hónapok mindig 29 naposak)! Ennek oka a zsidó szokásokban keresendő, így óhajtották pl. elkerülni, hogy valaki rossz napon ülje meg a húsvétot, amiatt, mert Niszán kezdésénél valamit elnézett. Ha már Adar 1 megszabja Niszán 14-e helyét, akkor kisebb az esély tévedni. Ezzel a munkahipotézissel átvizsgálva az I.3 rész naptári adatait, az alábbi változások történnek: Kr. u 27: február 25. 9:31 március 26. 22:15 február 27. = Adar 1 március 26. = Niszán 1 29 30 augusztus 20. 14:09 szeptember 19. 0:12 augusztus 22. = Elul 1 szeptember 20. = Tisri 1 29 30 27 Talmud, Ros-hasanah 19b és 32a, valamint Beza 6a. Ezra napjai óta = Ezdrás próféta óta, a babiloni fogság ideje óta. Mahler, im p 471 és p485 29 Kr. u 28:

február 14. 12:04 március15. 4:42 április 13. 18:28 február 16. = Adar 1 március 16. = Niszán 1 április 15. = Ijjár 1 29 30 30 március 4. 5:15 április 2. 21:45 március 6. = Veadar 1 április 4. = Niszán 1 29 30 augusztus 28. 7:24 szeptember 26. 16:22 augusztus 30. = Elul 1 szeptember 28. = Tisri 1 29 30 Kr. u 29: Kr. u 30: 6:38 22:03 február 23. = Adar 1 március 24. = Niszán 1 29 30 február 10. március 12. 14:34 2:37 február 12. = Adar 1 március 13. = Niszán 1 29 30 augusztus 7. szeptember 5. 3:21 17:34 augusztus 9. = Elul 1 szeptember 7. = Tisri 1 29 30 14:14 0:18 március 2. = Veadar 1 március 31. = Niszán 1 29 30 február 21. március 22. Kr. u 31: Kr. u 32: február 29. március 30. Kr. u 33: Ebben az évben a tavaszi hónapoknál nincs változás, csak emlékül ideírjuk, hogy ez a másik sarkalatos dátum: február 18. március 19. 6:08 14:58 február 20. = Adar 1 március 21. = Niszán 1 29 30 Ha megfigyeljük a módosított

naptárrészleteket, azonnal látjuk, hogy a 30. év, mint Krisztus kereszthalálának lehetséges éve, megszűnt megfelelő dátumnak lenni, ugyanis a Talmud által említett rövid Adar egy nappal előrébb hozza Niszán hó elsejét, március 24.-ére Ezzel Niszán hó 14. napja is egy nappal előrébbre kerül: csütörtökre Korábban megállapítást nyert, hogy Jézus Krisztus kereszthalála Niszán 14.-én pénteken történt, így az nem lehetett 30-ban, csak 33-ban, ami változatlanul megfelelő dátum, mivel 33-ban Adar a csillagászati számítások szerint is véget ért 29. napján, nem kell rövidíteni a csillagászati eredményt 1 nappal a szokás miatt úgy, mint 30-ban. Ha elfogadjuk a most leírtakat – márpedig hitelességükhöz nem férhet kétség –, akkor az egész A) fejezet tárgyalása hiábavaló, és úgy nem történhetett meg. Ám mielőtt döntést hoznánk a 33. év javára, 30 ellenében, vizsgáljunk meg még egy fontos kérdést 30 C) A

döntés lehetetlen volta. Újabb naptárrekonstrukciós megjegyzések A naptár elkészítése során nagy figyelmet fordítottunk az alábbi kérdésekre: 1. A csillagászati újhold lehető legpontosabb kiszámítása Jeruzsálem délkörére, 2. Az újhold megfigyelhetőségének körülményei az elkövetkező két napban, a Naptól való szögtávolság (≈ az újhold idejétől eltelt idő), a horizont feletti magasság, az ekliptikától való szögtávolság függvényében, 3. A zsidóság naptárt kialakító szokásai Egyvalamit azonban figyelmen kívül hagytunk:28az újholdak megfigyelhetőségét eleddig –ha optimális körülmények voltak adottak hozzá – p =1 valószínűségűnek tettük fel! Holott a valóságban egy újhold-megfigyelés az időjárás függvénye. Palesztinában kora tavasszal, a számunkra oly fontos időszakban, van az esős időszak, tehát gyakran van borult. Ilyenkor, ha a hónap 29 napján látható lenne az újhold, de borult van, akkor

a szabály értelmében a hónap 30 napos lesz, és a következő hónap a heti napokhoz képest egy napos előre csúszással indul ahhoz képest, ami derült idő esetén lett volna. A naptár 2-3 hónap alatt hozza be magát, ha több borult nap nincs újhold idején – mint azt az előző részben láthattuk. Annak valószínűsége, hogy egy napos elcsúszás következzen be 30-ban, Niszán hónapban p = 0.25 , ha az időjárásban p=0.5 valószínűséget teszünk fel egy nap borult voltára Ez úgy adódik, hogy 30-ban az Adart kettővel megelőző hónap 29 napos, itt, ennek a hónapnak a végén van lehetőség a csúszásra. 33-ban ugyanez a helyzet Csakhogy 30-ban segítene az előrecsúszás – visszatenné Niszán 14-ét péntekre – addig 33-ban Niszán 14 emiatt szombatra kerülne. Ez a körülmény meggátolja a tökéletesen pontos naptárrekonstrukciót az említett korra, így nyugodt szívvel kijelenthetjük: csillagászati szempontok alapján lehetetlen dönteni

30 és 33 között, és erre a jövőben sem nyílik lehetőség, mivel nem állnak rendelkezésre időjárási adatok a tárgyalt korból. Egyvalamit biztosan állíthatunk: Jézus Krisztus kereszthalála és dicsőséges feltámadása az említett 2 év valamelyikében kellett, hogy történjen. I. 5 A húsvét ünneplésének rövid története Az evangéliumok szerint Jézus halála után harmadnapra (Niszán 16-án, vasárnap) feltámadt, ezt követően még negyven napig tartózkodott itt a földön, majd felment a mennybe. Ezután tíz nappal (a feltámadástól számított ötvenedik napon) történt a Szentlélek eljövetele, amelyet Krisztus szélvész és lángnyelvek képében küldött el apostolaihoz. A keresztény húsvét jelenleg Jézus feltámadásának ünnepe. Nevét onnan kapta, hogy az ünnepet megelőző böjt végeztével ekkor kezdtek ismét húst fogyasztani. Története során kezdetben igen szorosan kötődött a zsidó húsvéthoz. A 2 századtól kezdve

vannak nyomai 28 Szándékosan. Szerettünk volna egyfajta nyomozómunka után eljutni két egymásnak ellentmondó eredményhez, majd a megdöbbentő végkövetkeztetéshez. 31 megünneplésének, azonban akkor még egymástól eltérő módon egyes egyházak Jézus halálát és szenvedését, mások viszont feltámadását tekintették az ünnep központi gondolatának. Ebből kifolyólag különbözött az ünnep időpontja is. A kisázsiai keresztény közösségek (Szmirna, Ephezus stb.) a zsidó naptárhoz igazodva, a zsidó húsvét előtti napon, Niszán 14.- én tartották húsvét ünnepét, mint Jézus halálának emléknapját, így ez bármilyen napjára eshetett a hétnek. Őket nevezzük tizennegyedikéseknek, latinul quartodecimánusoknak. Ezzel szemben Kr. u 160-tól a többi keresztény gyülekezetnél (Jeruzsálem, Alexandria, Róma stb.) a Niszán 14-ét követő vasárnap lett a húsvét ünnepe, és Jézus feltámadása állt az ünnep középpontjában,

előtte való pénteken pedig Jézus halálra emlékeztek. Ebből az eltérésből hosszantartó vita keletkezett a keresztény egyházban. Már Kr u 170 körül Polükarposz szmirnai püspök Rómában járt Anicetus pápánál, hogy a húsvét időpontjának kérdésében vele értekezzen. Anicetus és Polükarposz e szokásbeli eltérést nem tartotta olyan főbenjáró dolognak, mely veszélyeztetné az egyes keresztény egyházi közösségek közti egységet. Megegyezés nem jött létre, mégis barátsággal váltak el egymástól Anicetus utóda I. Viktor pápa viszont már több zsinatot tartott, hogy a római egyház szokása szerint mindenhol egy időben ünnepeljék a húsvétot. Ez ügyben járt nála Polükratész ephezusi püspök (Kr. u 189-198/9), de megegyezés ekkor sem jött létre A pápa az egyházközösség megszakításával fenyegette meg a quartodecimánusak, de Iréneusz lugdunumi (Lyon) püspök közbenjárására a szakadás nem történt meg. A

következő kísérlet a megegyezésre a Kr. u 314-ben tartott arles-i zsinaton történt, amely elrendelte, hogy mindenütt egyazon időpontban kell a húsvétot megtartani. A pápa leiratban közölte, hogy mikor tartandók az elkövetkezendő évek húsvétjai. A quartodecimánusok viszont a saját időpontjukról tájékoztatták a pápát., remélve, hogy megszületik a konszenzus De közös álláspont most sem jött létre. Végül a 325-ös niceai zsinat tett rendet a vitás kérdésekben. Elrendelte, hogy a húsvétot - mint a feltámadás ünnepét - a tavaszi napéjegyenlőséget követő telehold utáni vasárnapon kell tartani ( azaz a Niszán 14-ét követő első vasárnapon ). Mindezt azért határozták meg így, mert Jézus a zsidó húsvét előkészületi napján halt meg, ez pedig mindig teleholdra esik, a feltámadás pedig az ezt követő vasárnap történt. Legkorábbra akkor esik a húsvét, ha március 21.-én telehold van és a következő nap vasárnap

(március 22), és legkésőbbre akkor, ha épp március 20.-án volt telehold, és a következő telehold 29 nap múlva29éppen vasárnapra esne, ilyenkor a rákövetkező vasárnap lesz húsvét (április 25). Jelenleg húsvét vasárnapja a fenti dátumokból következőleg 35 különböző napra eshet. A niceai zsinat rendelkezésének a 8. századig nem mindenütt vetették alá magukat a keresztények, hosszú századok múltak el, míg a húsvétot Niszán 14.- én ünneplő csoportok "kihaltak" Kis-Ázsiában. Csupán Nagy Károly frank király és császár idejében állt helyre a teljes egység. A húsvét utáni ötvenedik napon van pünkösd, ugyanúgy, mint a zsidóknál. Nevét is innen kapta, mert pentékoszté = ötvenedik görögül. Ez a Szentlélek eljövetelének ünnepe és ugyanolyan mozgó ünnep, mint a húsvét, hiszen azt követi ötven nappal. Kezdetben a pünkösd a húsvét utáni egész 50 napos időszakot jelentette. A 4 század folyamán

aztán fokozatosan mindinkább az ötvenedik napra szorítkozott az elnevezés és ma is így ünneplik. 29 Ez lenne tehát az első tavaszi telehold. 32 II. A húsvét napjának kiszámítása Bevezetés Akár az Egyház életét, akár mindennapjainkat tekintjük, a húsvét ünnepének mozgó volta jelentősen befolyásolja életünket. A húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt (ieiunium, quadragesima) – éppen mivel megelőzi a húsvétot – minden évben más napon veszi kezdetét. Mivel a nagyböjtöt megnyitó hamvazószerda (dies cinerum) lezárja a farsangi időszakot, befolyásolja mindennapjainkat is. A húsvét ünnepével pedig nem zárul le a húsvéti ünnepkör, negyven nap múlva az Egyház Krisztus mennybemenetelét ünnepli (ascensio Domini). A húsvét után ötven nappal a Szentlélek eljövetelének ünnepe következik, a pünkösd (pentecostes). Ezután következik Szentháromság vasárnapja (Trinitatis), majd az azt követő csütörtökön

Úrnapja (corpus Christi), mely az Oltáriszentség ünnepe. Így végül is a húsvét mozgó volta gyakorlatilag egy nagyjából száz napos időszak mozgást is megszabja minden év elején. II. 1 A húsvéti ünnepkör pontos elhelyezkedése az egyházi évben Mint már említettük a negyven napos nagyböjt a húsvétot előzi meg.30 Ennek számítási módja nem pontosan a telő napokkal halad, mivel a közbeeső vasárnapok nem számítanak a nagyböjt napjai közé. A nagyböjt tulajdonképpen hat hétig tart, de mivel vasárnap nincs böjt, ez 36 nap. Éppen mivel a hagyomány miatt a böjtnek 40 napig kellett tartani, nagyböjt első vasárnapja előtt már elkezdődött a böjtölés, szerdán. Ez a hamvazószerda (dies cinerum, vagy caput quadragesimaae). A hamvazószerdától szombatig tartó négy nappal együtt éppen 36+4=40 napos a böjt, mely nagyszombat estig tart, másnap húsvét vasárnapja van.31 A nagyböjtbe hat vasárnap esik, ezeket sorszámozni szokás

(nagyböjt 1., nagyböjt 2, stb vasárnapja) vagy a régi latin nyelvű mise kezdő gregorián énekének első szavával szokás megnevezni (Invocavit, Reminiscere, Oculi mei, Laetare Jerusalem, Judica me, Palmarum); ami pedig az utolsó vasárnapot illeti húsvét előtt (nagyböjt 6.), annak mindig külön neve van: virágvasárnap (Palmarum) Ez a nap a Jézus jeruzsálemi bevonulására való emlékezés vasárnapja, amikor a nép pálmaágakat lengetve köszöntötte a Messiást. A nagyhéten, mely virágvasárnap után következik négy jeles nap van. Az első nagycsütörtök, vagy cena Domini. E nappal veszi kezdetét a szent háromnap, a Triduum Sacrum. Ekkor emlékezik az Egyház az Utolsó Vacsorára és Jézus elfogására Ekkor este hallgatnak el a harangok, melyek a magyar népi hagyomány szerint „Rómába mennek.” Másnap, nagypénteken (passio Domini, parasceve) Jézus szevedésére és kereszthalálára emlékezünk. A következő nap, nagyszombat, amikor Jézus a

sírban nyugodott Az est beálltával veszi kezdetét a húsvéti vigíliából eredő, eredetileg hajnalban tartott feltámadási mise, mely az egész egyházi év csúcspontja (vigilia paschalis, resurrexio). Másnap, húsvét vasárnapján van a feltámadás ünnepe, mely tulajdonképpen nyolc napig tart (húsvét oktávája, nyolcada), ebből a hétköznapok embere annyit vesz észre, hogy húsvétnak másnapja is van.32 Húsvét után az ünnepek alakulása olyan, mint ahogy a bevezetőben leírtuk. Úrnapja után – mely csütörtökre esik, de nálunk az azt követő vasárnap ünneplik – kezdetét veszi az évközi idő, mely egészen adventig tart. 30 A negyven nap Jézus negyven napos pusztai böjtjének emlékét őrzi. Keleten szombaton sem böjtöltek, így ott a nagyböjt 8 hétig tart. 32 Az Egyházon belül oktávás, nyolc napig ünnepelt események a hívők felé kétnapos ünnepekben nyilvánulnak meg: karácsony, húsvét, pünkösd. 31 33 II. 2

Táblázat a latin kifejezésekről a húsvét ünnepkörében Nagyböjt = ieiunium (lat. am böjt), quadragesima (lat am negyven) Hamvazószerda = dies cinerum A nagyböjt vasárnapjai: Nagyböjt 1. = Invocavit me (lat. am hozzám kiált) Nagyböjt 2. = Reminiscere (lat. am emlékezzél) Nagyböjt 3. = Oculi mei (lat. am szemem [az Úrra tekint]) Nagyböjt 4. = Laetare Jerusalem (lat. am örvendj Jeruzsálem) Nagyböjt 5. = Judica me (lat. am szolgáltass igazságot nekem) Nagyböjt 6. = Palmarum (lat. am pálmaágak [között az Úr]) Szent Háromnap = Triduum Sacrum Nagycsütörtök = cena Domini (lat. am az Úr vacsorája) Nagypéntek = passio Domini (lat. am az Úr szenvedése), parasceve (lat am készület, mivel Niszán 14., az Úr halálnak napja, a zsidó húsvét készületi napja volt) Húsvét vigíliája = Vigilia Paschalis Húsvét = Pascha (a zsidók húsvétja után), resurrexio (lat. am feltámadás) A mennybemenetel = Ascensio Domini Pünkösd = Pentecostes (a görög

pentékoszté = ötvenedik szóból) Szentháromság vas. = Trinitatum Úrnapja = Corpus Christi (lat. am Krisztus Teste) II. 3A húsvét kiszámítása során használt fogalmak és számok A) A vasárnap-betű A vasárnap-betű (littera domincalis) az év első vasárnapjának jelölésére szolgál. Ha az év 365 napját január 1-től kezdve az abc betűivel jelöljük meg, úgy hogy a 7. betű után elölről kezdjük (ABCDEFGABC.), akkor az év első vasárnapjához valamelyik betű esik e hétből Az év összes többi vasárnapját is ez a betű fogja jelölni a naptárban, ha az adott év nem szökőév. Példa: Január 1. Január 2. Január 3. Január 4. Január 5. Január 6. Január 7. Január 8. Január 9. . . . A B C D E F G A B . . . A fenti példában tegyük fel, hogy január elseje szombatra esett. Másodika vasárnap, és így a vasárnap-betű erre az évre B. Látható, hogy kilencedike is vasárnap, ennek is B a betűje A 2000. év éppen ilyen B év volt, de

egyúttal szökőév is Lássuk, hogyan változott meg a vasárnap-betű februárban! 34 A szökőévek által okozott zavart úgy küszöbölték ki, hogy a 24.-ei szökőnap és a rákövetkező nap betűje azonos volt: rendes év . . Február 22. Február 23. Február 24. Február 25. Február 26. Február 27. Február 28. szökőév . . Február 22. Február 23. Február 24. Február 25. Február 26. Február 27. Február 28. Február 29. D E F G A B C D E F F G A B C Így március elseje mindkét esetben D betűs. Szökőévben – mint amilyen 2000 is volt – a február 24.-éig érvényes vasárnap-betű itt ugrást szenved, méghozzá egyet vissza Könnyen látható a példán is: 2000-ben február 20.-a vasárnap volt, betűje B A következő vasárnap, mely február 27.-ére esett, már A betűs volt, és ez így is maradt az esztendő végéig33 Így ennek az évnek a vasárnap-betűje B/A. Az olyan öröknaptárak, melyekből meg lehet határozni egy adott év

vasárnap-betűjét 1700, 1800, 1900, 2100, stb. esetén is két vasárnapbetűt adnak meg, noha a Gergely-naptárban ezek az évek nem szökőévek Ilyenkor a két betű közül a másodikat kell venni. Kifejlesztettek egy alternatív módszert is arra nézve, hogy a vasárnapok, illetve általában a heti napok elhelyezkedését könnyen ki lehessen számítani, ez az ún. nap-kör A Julián-érában az évek 28 éves ciklusra fűzhetők, ha eltekintünk a mozgó ünnepektől. Ennek az az oka, hogy hétféle nap van, és a közönséges év azzal a nappal ér véget, amellyel kezdődött is – tehát a következő év egy heti nappal később kezdődik. Ha nem lenne szöktetés, akkor 7 év múlva ugyanahhoz a dátumhoz ugyanaz a heti nap esne. Könnyű belátni, hogy a Julián-szöktetés34miatt 28 év múlva kerülnek ugyanazon dátumok mellé ugyanazon heti napok vissza. A 28 éves ciklus neve nap-kör (cyclus solaris) Hogy egy adott naptári év e körben hányadik, azt a S =

mod 28 (n + 8) + 1 (1) képlet35 adja meg, ahol n a naptári év. Ha S = 0, akkor legyen 28 Ha egy táblázatot készítünk arra nézve, hogy a nap-kör egyes éveinek kezdő és végnapjai milyen betűsek, akkor könnyen kiszámolható bármely év vasárnap-betűje.36 33 Ha példánk nem lett volna szökőév, akkor, mint arról könnyű meggyőződni, február 27.-e B jelű nap lett volna. 34 Minden néggyel osztható év szökőév. 35 A mod m n megadja az n szám m-el való osztási maradékát. 36 Az év kezdőnapjának betűje egy g = hétfő . a = vasárnap (önkényes) rendszerben készült táblázatban ugyanis éppen megegyezik az adott év vasárnap-betűjével. Sőt, ha szökőévről van szó, akkor annak kezdőnapja eggyel későbbi betűjű lesz, mint a befejező nap (pl. b/a), ami azt is jelenti, hogy ebben az évben levő mindkét vasárnapbetűt is megkaptuk! 35 Az év első és utolsó napjának jelölése a nap-körben. (Nagy Sándor jóvoltából) S =

mod28(n + 8) + 1 ahol n az esztendő sorszáma: Anno Domini (pl: AD 2000 a nap-kör 21. éve) g = hétfő, f = kedd, e = szerda, d = csütörtök, c = péntek, b = szombat, a = vasárnap nap-kör szökőév S * 1 1582. okt 15-től 1700. márc 1-től 1800. márc 1-től 1900. márc 1-től 2100. márc 1-től 1700. feb 28-ig 1800. feb 28-ig 1900. feb28-ig 2100. feb 28-ig 2200. feb 28-ig g/f c/b d/c e/d f/e g/f 2 E A b c d e 3 D G a b c d 4 c F g a b c b/a e/d f/e g/f a/g b/a 6 g C d e 7 f B c d e f 8 e A b c d e d/c g/f a/g b/a c/b d/c 10 b E f g a b 11 a D e f g a 12 g C d e f g f/e b/a c/b d/c e/d f/e 14 d G a b c d 15 c F g a b c 16 b E f g a b a/g d/c e/d f/e g/f a/g 18 f B c e f 19 e A b c d e 20 d G a b c d c/b f/e g/f a/g b/a c/b 22 a D e f g a 23 g C d e f g 24 f c d e f 5 9 13 17 21 25 * Kr.e 4713 jan

1-től Kr.u 1582 okt 4-ig * * * * * * b f+10 a+1 d f c+1 e+1 g e/d a/g b/a c/b d/c e/d 26 c F g a b c 27 b E f g a b 28 a D e f g a 36 a+1 B) Az aranyszám és a Metón-ciklus Bár az éveket napévben szokás számolni, de a húsvét ünnepe, mint láthattuk, a Hold járásához igazodik. Ezért szükség van a napévnek a holdévvel való kiegyenlítésére A görög Metóntól eredeztetik annak felismerését, hogy 19 tropikus év elmúltával a Hold fényváltozásai az év ugyanazon napjára esnek. Ez a 19 éves ciklus (cyclus decemnovenalis), vagy Metón-ciklus, melynek segítségével a nap- és holdév közötti különbség kiegyenlíthető. A kb. 29,5 napos lunatiók következtében felváltva 30 és 29 napos holdhónapokat szokás venni, 19 holdév alatt 228 holdhónapot kapunk. Ehhez hét 30 napos szökőhónapot hozzáadva, valamint hozzáadva a ciklusba eső négy Julianus-szökőnapot, összesen 6726 + 210+4 = 6940 napot

kapunk. Ez nagyjából 1 nappal több, mint 19 tropikus év,37 így a ciklus végén 1 napot el kell hagyni (holdugrás, saltus lunae).38 A ciklus első évében január elsején 7 napos a Hold., ez a ciklus első éve39Ilyen volt például a Kr. e 1 év Hogy egy adott év a ciklus hányadik éve, azt a mondottakból könnyű megadni: az évszámhoz egyet adva, azt elosztjuk 19-el, és az osztás maradéka megadja a cikluson belüli helyet. Ha a maradék 0, a hely a 19 év A = mod 19 (n + 1) (2) Mivel a húsvét kiszámítása során ennek a számnak kiemelt jelentősége van, aranyszámnak (numerus aurus) nevezték el. Kiszámítása annyira egyszerű, hogy nem szükséges táblázatba foglalni az időszámítás éveit az aranyszámuk szerint. C) Az epakta Az epakta (adjectiones lunare, epacta lunares) azt mutatja meg, hogy az év egy adott napján hány napos a Hold – azaz hány nap telt el a legutóbbi újhold óta. Másképp megfogalmazva, az epakta nem más, mint a nap- és

holdév közötti különbség napokban kifejezve egy adott napév szerinti dátumkor. Lényegében tehát az epakta - számnak megfelelő nappal múlja felül a napév a holdévet valamely időpontban. Egyszerű meggondolni, hogy ha egy év úgy kezdődik, hogy január elsejekor újhold van, akkor a következő év január elsején a hold 11 napos (az epakta 0), azaz a következő év január elsejének epaktája XI. Aztán 22 napos lesz, majd 33 lenne, de 30 nap már egy teljes holdhónap, amiből már egy szökőholdhónap ki is alakul, így ezt le kell vonni, az epakta III lesz. Az ötödik év elején – újból 11-el növekedve – az epakta XIV lesz, és így megalkotható a 19 éves ciklus minden évéhez január 1. epaktája A 19 év epaktája XVIII A következő év már az új ciklus első éve Ennek epaktája XXIX lenne a szabály értelmében, de itt figyelembe kell venni egy korrekciót. Korábban írtunk róla, hogy a 19 éves ciklusból egy napot el kell hagyni, hogy

az egyezés a julián - napévekkel fennmaradjon. Ez volt a saltus lunae, ilyenkor a ciklus utolsó holdhónapját 1 nappal meg kell rövidíteni.40Ám a dátumok a helyükön maradnak, így azok a holdugrás miatt eggyel nagyobb holdkor - számot kapnak, vagyis az epakta eggyel megnő, 11 helyett 12 napot kell hozzáadni a 19. év végén az epaktához Ez az epaktaugrás Látható, hogy így a ciklus visszatér kiindulópontjához, a következő epakta újra XXIX + 1 = 0. 37 A „nagyjából” szónak különös szerepe lesz a Gergely-naptár szerinti húsvétszámításnál, ld. ott Az itt alkalmazott számításban „kalendáriumi” periódusokkal dolgoztunk, melyek kerekítettek. A csillagászati periódusokkal való számítás elvégzésekor derül ki, hogy egyéb korrekciókra is szükség van, ezt a Gergely-féle húsvétszámításnál el is kell végezni. 39 Ennek az az oka, hogy amikor felállították ezeket a szabályokat (Dionysius Exiguus idejében), akkor még az

egyházi év december 25.-én kezdődött, és ha megnézzük, eszerint a ciklus első évében azon a napon volt újhold 40 Azaz 30 helyett 29 napos holdhónapot kell venni. 38 37 Az epaktákat mindig valamely nevezetes dátumhoz adják meg, ez az epakta székhelye (sedes). Előbbi példánkban január 1 volt A középkor során – alexandriai hatásra – március 22, mint a legkorábbi lehetséges húsvétdátum, volt az epakta székhelye. Mi is ehhez adunk kiszámítási kulcsot. Zárt képletben így adható meg az epakta a julián - évekhez: E = mod 30 [11× ( A − 1)], (3) ahol A jelenti az adott év aranyszámát (2). Az A = 1 esetben az epakta 0 Ez a képlet csak a julián-húsvétszámításnál használatos ebben az egyszerű formában. Mivel minden adat rendelkezésünkre áll, most már egyszerűen kiszámíthatjuk azon húsvétok időpontját, melyek 1582 előtt voltak. A julián-epakták táblázatba is foglalhatók: Aranyszám: Epakta: 1 0 2 XI 3 4 XXII III

Aranyszám: Epakta: 11 XX 12 I 13 14 XII XXIII 5 XIV 15 IV 6 XXV 7 8 9 VI XVII XXVIII 10 IX 16 17 18 19 XV XXVI VII XVIII Ugyanez megtehető a reform után használt Lilianus-epaktákkal is, de azok már kissé más jelentéssel bírnak, tárgyalásukat a Gergely-naptár szerinti húsvétszámításnál végezzük el. II.4 A húsvét kiszámítása a Gergely-reform előtt Ha ismert egy adott év epaktája, ebből már könnyen kiszámolható a húsvéthatár, a vasárnap-betű ismeretében pedig a húsvét ideje. Meg kell jegyezni, hogy az Egyházban nem a holdtöltét vették alapul a húsvét számításakor, hanem a 14 napos holdat, a luna XIV-et. A húsvét a köztudatban az első tavaszi holdtölte utáni vasárnap. Ez nem teljesen igaz Amint írtuk a luna XIV –et vették figyelembe a húsvéthatár41 kiszámításakor, nem a teliholdat. A számítást az alábbiak szerint kell elvégezni, julián-éveket feltételezve: Először állapítsuk meg az adott év

aranyszámát, mely a (2) képlet ismeretében rendkívül egyszerű. Az aranyszám rögtön meghatározza az adott év március 22-én székelő epaktát is, mely kiszámolható a (3) képlettel, és kikereshető a fenti táblázatból is. Miután tudjuk, hogy március 22.-én milyen a Hold kora, könnyen megadhatjuk, hogy mikor lesz legközelebb 14 napos a Hold kora, mikor áll be a luna XIV.42 Ha azonban rendelkezésünkre áll egy aranyszám – húsvéthatár táblázat, akkor még könnyebb a dolog, abból ugyanis közvetlenül kiolvasható a luna XIV, a hozzá tartozó aranyszámból. Most megadunk egy ilyen táblázatot. Aranyszám I. II. III. IV. V. VI. Húsvéthatár Aranyszám Április 5. D VII. Március 25. G VIII Április 13. E IX. Április 2. A X. Március 22. D XI Április 10. B XII. Húsvéthatár Aranyszám Március 30. E XIII. Április 18. C XIV. Április 7. F XV. Március 27. B XVI Április 15. G XVII. Április 4. C XVIII. XIX. 41 Húsvéthatár Március 24. F

Április 12. D Április 1. G Március 21. C Április 9. A Március 29. D Április 17. B Az a nap, melyre a luna XIV esik. Kivétel: március 21 Ha a Hold 14 napos március 21-én, akkor a húsvéthatár legkevesebb március 22. lehet 42 Az epakta értékét 31-re, vagy 30-ra kell növelni (az lesz a következő újhold), ha az nagyobb 14-nél. 31-re növelés márciusi, 30-ra növelés áprilisi holdhónapnak felel meg. Ezt az adott évnél kell eldönteni 38 A táblázatban megadtuk az adott nap betűjét is a naptárban, így ha tudjuk az adott év vasárnapbetűjét, könnyen megadható a húsvét dátuma43. A vasárnapbetű az (1) képlet és a hozzátartozó táblázat (Az év első és utolsó napjának jelölése a napkörben) ismeretében egyszerűen megadható. Lássunk ezt egy példán is! Legyen az év 1275. Ekkor az aranyszám (2) alapján 3 Kiszámolható az epakta, XXII. Az S = 24, ebből az év vasárnapbetűje F Ki lehet keresni a húsvéthatár-táblázatból is,

de ki is lehet számolni az epaktából, hogy április 13. a húsvéthatár,44ennek betűje E. Másnap F van, ami ebben az évben vasárnap Tehát 1275-ben a húsvét vasárnapja április 14.-ére esett Eddig természetesnek vettük, hogy az évek jellemzésére megfelelő a julián-naptár. Ez természetesen nem igaz. Ennek a kérdésnek a megválaszolása átvezet a gregorián naptárhoz II.5 A húsvét kiszámítása a Gergely-féle naptárban Köztudomású, hogy a julián-naptár szöktetési rendszere nem pontosan követi a valódi tropikus évet kellő pontossággal. Egy tropikus év ugyanis 365,242199 nap hosszú,45a juliánnaptár éve pedig átlagosan 365,25 napos46, azaz a julián év hosszabb a valódi évtől, csaknem pontosan 11m 14s-al. Ez a hiba körülbelül 128 év alatt tesz ki egy napot, mellyel a julián – naptár a tropikus év mögött elmarad. Ennek egyik következménye például, hogy a tavaszi napéjegyenlőség 128 év alatt a naptárban egy napot

hátrál, azaz dátumban visszamegy. Julius Caesar naptárát úgy alakíttatta ki Sosigenes egyiptomi csillagásszal, hogy a napéjegyenlőség a római gyakorlat szerint március 25.-ére essen Mivel ebben a korban a csillagászati mérések pontossága nagyjából egy nap volt, így nem csoda, hogy ennyit tévedett is. A napéjegyenlőséget március 25.-re határozta meg, de számítással könnyen ellenőrizhető, hogy az a reform évében Kr. e 45-ben 23-ára esett, a szökőév előtti évben pedig 24-ére, onnan tette vissza a szökőév beiktatása ismét 23.-ára Kr u 325-re, a niceai zsinat idejére nagyjából három nap47volt az eltérés a tropikus év és a julián-év között. Ebből következik, hogy a napéjegyenlőség időpontja már március 20.-ára hátrált Mivel a zsinat idején is jellemző volt egy nap hiba, ezért itt sem meglepő, hogy a zsinati atyák kérésére kiszámolt napéjegyenlőség dátumát tévesen március 21.-ben határozták meg Azt

konstatálták a zsinaton, hogy már régen nem 25.-én van a napéjegyenlőség, hanem korábban, de a hiba okát – ti a két évhossz eltérése – nem ismerték, így a hibát is csak részben orvosolták: a napéjegyenlőség napját áthelyezték március 21.-re Csakhogy a hiba megmaradt, és halmozódott, egyre égetőbb szükség volt a valódi reformra. Annál is inkább, mivel a julián-húsvétszámítás azt a feltételezést is tartalmazta, hogy 19 napév egyenlő 235 szinodikus holdhónappal - leszámítva a holdugrást48. Csakhogy nem egészen ez a helyzet. Pontos adatokkal számolva: egy szinodikus hónap nem 29,5 napos, hanem ettől majdnem pontosan 44m 3s- al hosszabb. Ez 228 holdhónap alatt 6 nap 23h 23m 24s-ra növekszik föl. Viszont a 7 szökőhónapot mindig 30 nappal iktatják be, ez pedig együtt 3 nap 6h 51m 40s. Csakhogy az előbbi miatt a naptári ciklus rövidebb a valódi holdfázisokhoz képest, ez utóbbi miatt meg hosszabb. Ráadásul még be kell

olvasztani 4,75 napot a julián-szöktetés miatt (ennyi esne 19 évre) a holdhónapok hosszába. Ezek szerint egy 43 Ilyenkor ugyanis tudjuk már, hogy a húsvéthatár napja milyen heti napnak fele meg. Ebből előremenve a legközelebbi vasárnapig megkapjuk a húsvét az évi dátumát. 44 Ebben az évben az epaktában 31-ig kell elmenni, mert az újhold még márciusra esik, egészen pontosan március 31.-re Ld még a 41 jegyzetet is 45 Kerekítve az utolsó jegyben. 46 3 év 365, egy év 366 nappal áll. 47 2.87 nap 48 A julián számítási módot láthattuk az aranyszámról írottaknál (ld. ott) 39 ciklusban a naptári Hold vesztesége 6 nap 23h 23m 24s, nyeresége pedig 3 nap 6h 51m 40s + 4,75 nap. Ezek együtt 1 napot és 1h 28m 16s-ot tesznek ki Azaz nem 1 nappal, hanem többel hosszabb a holdhónapok összessége a csillagászati időtartamnál. A holdugrás ellenére is hosszabb marad 1h 28m 16s-vel. Ez körülbelül 309 év alatt felnövekszik egy teljes napra

Emiatt a naptárreform előtt a naptári holdfázisok 3-4 nappal a valódi holdfázisok után következtek be. Ezt is orvosolni kellett, erre szolgált XIII Gergely naptárreformja, melyet legfőképp Lilius készített el, és a pápa hirdette ki. A tropikus évvel való kiegyenlítést az új szöktetési szabály megalkotása hozta meg: ezentúl a százas (két nullával végződő) évek csak akkor lesznek szökőévek, ha négyszázzal is oszthatók. Ezzel az év hossza már 365,2425 nap lett, ami a tropikus évnél 26s-al hosszabb, egy nap lemaradás kb. 3322 év alatt keletkezne49 A holdciklus eltérését a valódi holdtól a húsvétszámítás miatt kellett orvosolni. Ezt, és azt a tényt, hogy a julián év kezdetben 10, majd 1700-tól 11, . , jelenleg 13 nappal eltér a gregorián-naptártól, mind figyelembe kell venni az új epakta kiszámítása során. Az új (Lilius-) epakták már mást jelentenek, mint a fentebb használt epakták. A juliánnaptárban a 19

aranyszámnak megfelelően csak 19 epakta lehetséges, így tkp az újholdak az egyes holdhónapokban csak 19 napra esnek, a többi napon sosincs újhold. A gregorián epakták azonban változnak csaknem minden évszázadra, és a holdhónap minden napjára eshet újhold.50Ezen új epakta székhelye január 1 lett Ráadásul ha január 1 újhold volt, akkor nem I volt az epaktája, hanem 0. Ebben a rendszerben is felváltva voltak 30 és 29 napos újholdak A 29 napos újholdakban van egy érdekesség is: a XXV. és XXIV epakta egy és ugyanazon napra esik. Ha az év aranyszáma kisebb 12-nél, akkor az epakta XXV lesz (ilyenkor a XXIV elő sem fordul), ha pedig 12 és 19 közti az aranyszám, akkor a XXIV. epakta marad XXIV, de a XXV.-ből XXVI lesz51 Most megadjuk az 1900-2199-ig érvényes epakta-aranyszám összefüggést52: Aranyszám: Greg. epakta: 1 XXIX 2 X 3 XXI 4 II 5 XIII 6 XXIV 7 V 8 XVI 9 10 XXVII VIII Aranyszám: Greg. epakta: 11 XIX 12 0 13 XI 14 XXII 15

III 16 XIV 17 18 19 VI XVII XXV XXVI – kettős epakta! 1 XXIX Az új epakta ki is számolható, méghozzá hasonlóan, mint a julianus-naptárnál használt elődje: E = mod 30 (11A + n Sol + nluna ) , (4) NB: Ha az E = XXIV, akkor az legyen XXV. Ha E = XXV, és A ≥ 12, akkor E = XXVI ahol A az aranyszám (kiszámítása (2)-ből továbbra is), nSol a napegyenlítés (aequatio solis vel solaris), melyre a julián- és gregorián-naptár eltérése miatt van szükség – ez jelenleg –13, és annyi is marad 2099-ig, akkor 14 lesz, ugyanis 2100 nem lesz szökőév, további egy nap eltérés keletkezik emiatt a két naptár között. Az nLuna a holdegyenlítés (aequatio lunae vel 49 Fontos megjegyezni, hogy a naptárat a 10 nap csúszás miatt is ki kellett javítani, ami a niceai zsinat óta újra felgyülemlett. Ezért 1582 október 4-e után 15-e következett 50 Bár egy perióduson belül csak 19 napra fog esni, a következő periódusban azonban már 19 más napra. Ld

a táblázatot. 51 A dupla epakta oka, hogy a nullával együtt 30 epakta van immár, a 29 napos holdhónapokban egyet el kell tüntetni. 52 Csak 2099-ig lenne jó, de 2100-ra éppen holdegyenlítés is esik, meg napegyenlítés is. A kettő együtt azt eredményezi, hogy ugyanannyi marad az eltérés a (4) képletben, mint előtte volt, tehát még 100 évig jó. 2200ban nem lesz holdegyenlítés, viszont lesz napegyenlítés, ami miatt már másik táblázat kell 40 lunaris), mely 300 évente végzendő el, hogy korrigálja a 309 évente fellépő egy napos lemaradást a valódi holdfázisoktól. Ezt 309 évente nehézkes lenne iktatni, így 300 évente, nyolcadszorra pedig 400 évre teszik, ezek átlaga 312,5 év. Ezt pozitív számmal kell figyelembe venni a számítás során. Ezt persze nem kell minden év kiszámításakor alkalmazni, csak meghatározott években kell betenni a képletbe. Volt például 1800-ban, kell 2100-ban, és így 3600-ig, majd akkor csak 4000-ben. A

holdegyenlítés tehát néha lerontja a napegyenlítés hatását: Év: nSol + nLuna: 1583 1600 1700 1800 csak nSol van csak nSol van csak nSol van mindkettő -10 -10 -11 -11 1900 csak nSol van -13 Látható, hogy 1800-ban a holdegyenlítés lerontotta egy nappal a napegyenlítés hatását, ami abban az évben –12 lett volna. Az epakta képlettel való számítása során nem lehet a formulába foglalni a kettős epakta problémáját, így arra külön kikötés kell: ha az E = XXIV, akkor az legyen XXV. Ha E = XXV, és A ≥ 12, akkor E = XXVI. A következő táblázat közli március és április napjait, mellettük az epaktával. Ebből meghatározható a húsvéthatár: Március Április epakta 1. D 2. E 3. F 4. G 5. A 6. B 7. C 8. D 9. E 10. F 11. G 12. A 13. B 14. C 15. D 16. E 17. F 18. G 19. A 20. B 21. C 22. D 23. E 24. F 25. G 26. A 27. B 23 22 21 20 19 18 17 G A B C D E F G A B C D E F G A B C D E F G A B C D E epakta 12 11 10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0 29 28 27 26 25

25 24 41 28. C 29. D 30. E 31. F 16 15 14 13 F G A Az aranyszám és a vasárnapbetű kiszámítása pontosan úgy történik, mint a julián húsvétszámításnál. Lássunk egy példát. 2003-ban az aranyszám A = 9 S = 24 Ebből az év vasárnapbetűje E. Az epakta 26, mivel ebben az évben csak napegyenlítés van, -13 nappal kell kibővíteni a (4) formulát. Kikeresve a fenti táblázatból a húsvéthatár április 17, a legközelebbi E betűs nap április 20. Ez a húsvét dátuma 2003-ban Összefoglalásul elmondhatjuk, hogy munkánk első felében Jézus Krisztus kereszthalálának dátumát igyekeztünk meghatározni, és új eredményként kimutattuk, hogy minden eddigi próbálkozás hiábavaló volt, mely csillagászati (újhold-láthatósági) érvekkel igyekezett dönteni a két lehetséges időpont között. Ennek során mi is megvizsgáltunk két érdekes hipotézist, de az időjárási adatok hiányában – mint arra rámutattunk - ezek hipotézisek

maradnak. Munkánk második felében összefoglaltuk, hogy miképp lehetett kiszámítani a húsvét helyét a naptárreform előtt, és miként lehet azóta. Köszönetnyilvánítás Hálás szívvel mondok köszönetet kollégáimnak és barátaimnak a hibák felismerésében, a pontosításokban, és az ötletes gondolatokban nyújtott segítségért és támogatásért. Így köszönettel tartozom Dr. Balázs Béla (ELTE TTK Csillagászat Tanszéke) tanár úrnak, a munka során nyújtott segítségért, Dr. Barlai Katalin tudományos főmunkatársnak (MTA KTM Csillagászati Kutatóintézete) a témában való jelentős közreműködésért, Kapinya Miklós kutatónak a korszak történelme feldolgozásáért, Nagy Sándor (FÖMI Kozmikus Geodéziai Obszervatórium) tanár úrnak a táblázatok készítéséért, rendelkezésre bocsátásukért és a tanácsokért, Raj Tamás főrabbinak a zsidó szokások magyarázatában adott segítségért, és Teres Ágoston SJ jezsuita

pap-csillagásznak, közreműködéséért egyes kronológiai fogalmak pontosításában. Munkám során sokan figyelmeztettek, hogy jó pár hiba van a kéziratban. Ezeket igyekeztem javítani, ami valószínűleg azt eredményezte, hogy még több hiba került be a dolgozatba. Ezeket is majd igyekszem javítani. Feci quod potui, faciant meliora potentes Irodalomjegyzék Szentírásfordítások: Biblia, Ószövetség és Újszövetségi Szentírás. Szent István Társulat, Bp 1987 5 kiadás Szent Biblia, azaz Istennek Ó és Új testamentumában foglaltatott egész Szentírás. ford: Károli Gáspár Brit és külföldi Biblia-társulat, Bp. 1943 Biblia, Istennek, az Ószövetségben és Újszövetségben adott kijelentése. Református Zsinati Iroda Sajtóosztálya, Bp. 1983 Újszövetségi Szentírás. ford: Békés Gellért - Dalos Patrik kiadás 42 Szent Gedeon Egyházi Kiadó, Szeged 1980 11. Kézikönyvek, összefoglaló művek: Bibliai Atlasz. Református Sajtóosztály

kiadása, Bp 1988 Bibliai nevek és fogalmak. Primo Kiadó, Bp 1988 Benyik György: Az újszövetségi Szentírás keletkezés- és kutatástörténete. JATEPress, Szeged 1998 Daniel-Rops, Henri: Az apostolok és vértanúk egyháza. Ecclesia, Bp 1990 Daniel-Rops, Henri: Jézus és kora. Ecclesia, Bp 1991 Hahn István: Naptári rendszerek és időszámítás. Gondolat Zsebkönyvek, Gondolat, Bp 1983 Jakubinyi György: Éveid nem érnek véget. Időszámítástan Kiadó nélkül Gyulafehérvár 1998 Jólesz Károly: Miért? Zsidó törvények és szokások magyarázata. Copyright Kiadó, Bp év nélkül Kézikönyv a Bibliához. Liliput Könyvkiadó, Bp 1992 Kroll, Gerhardt: Jézus nyomában. Szent István Társulat, Bp 1982 Marik Miklós (szerk): Csillagászat. Akadémiai Kiadó, Bp 1989 Schalk Gyula: Idők - korok – naptárak. TIT kiadása, Bp 1993 Székely István: Krisztus születésének éve és a keresztény időszámítás. Szent István Társulat, Bp 1922 Szentpétery Imre: A

kronológia kézikönyve. Tudománytár Sorozat 17 Könyvértékesítő Vállalat reprint kiadása, Bp. 1985 Vallástörténeti kislexikon. Kossuth Könyvkiadó, Bp 1983 5 kiadás Várnagy Antal: Liturgika. Lámpás Kiadó, Abaliget 1993 Zsidó Lexikon. Bp 1929 Blackburn International Incorporation reprint kiadása, Bp 1987 A témával kapcsolatos egyéb munkák: Mahler Ede: Naptárunk újjáalakítása és a húsvétkérdés. Értekezések a történelmi tudományok köréből XXIV kötet, 7. füzet Ponori Thewrewk Aurél: Csillagok a Bibliában. Tertia, Bp 1993 Teres Ágoston: Biblia és asztronómia. Springer, Bp 1998 második kiadás Korabeli források: Flavius, Josephus: A zsidó háború – Önéletrajz. Bibliaiskolák közössége, Bp 1990 5 kiadás Flavius, Josephus: A zsidók története ( XI-XX: könyv ). Talentum Kiadó, Bp év nélkül Suetonius Tranquillus, Caius: A caesarok élete. Bibliotheca classica sorozat Magyar Helikon, Bp 1975 A témához kapcsolódó Internet

oldalak: http://www.tonderingdk/claus/cal/calendar24html http://www.chariotnetau/~gmarts/calmainhtm http://www.biblu-szegedhu/~szalai/husvet/linkekhtml 43 Pedagógiai megfontolások A munka jellegéből és speciális területet érintő tartalmából eredően közvetlenül nem használható fel oktatási célokra. Ám lehetséges, hogy csillagászat szakkörön bemutatásra kerüljön a történelmi újholdak kiszámítását leíró fejezet, valamint a húsvét napjának kiszámítása, bár mindkettő annyira speciális a nem érdeklődő, vagy nem szakember számára, hogy nem tartom célravezetőnek. Amire viszont kiválóan alkalmas a munka: történelemórán Jézus életével kapcsolatban az utolsó napok krónikája felhasználható, és ahová a legjobban illik, az a középiskolás hittanoktatás azon része, ahol Jézus és kora kerül tárgyalásra. Ide is az utolsó napok leírását tartom jónak fölhasználásra, valamint a zsidó szokások ismertetését és az

egyházi év szerkezetéről írottakat. Arra azonban gondot fordítottam a megírás során, hogy a dolgozat közérthető és ismeretterjesztőnek is felfogható stílusú legyen. Röviden összefoglalva, munkám során csillagászati módszerek felhasználásával igyekeztem, amennyire lehetséges volt, leszűkíteni Jézus kereszthalálának dátumát. Eddig két dátum volt ismeretes, mint lehetséges időpont, és legtöbbször a kutatók az újhold láthatóságára/nem láthatóságára alapozva igyekeztek dönteni. Kimutattam, hogy ez nem lehetséges. Ezután, a teljesség kedvéért kifejtettem, hogy miként számítható ki a húsvét dátuma most, és hogyan lehetett azt meghatározni a julián-naptár szerint. Felhasználás csillagászat szakkörön Munkámnak nem az volt a fő célja, hogy pedagógiai igényeket elégítsen ki, így a most kiemelendő részek nem a fő vonulatot képezik a dolgozatban. Egy történelmi újhold, telehold bekövetkezte fontos lehet nemcsak

a csillagászok, de a történészek számára is, hiszen az újholdakhoz nap- a teleholdakhoz holdfogyatkozások kötődhetnek. Számítsuk ki egy történelmi újhold bekövetkeztének idejét, legyen ez a Kr. u 30 évi első tavaszi - azaz a napéjegyenlőség utáni első – újhold. Ennek az újholdnak a hajszálvékony sarlóját megpillantva kezdték el Kr. u 30-ban az első tavaszi hónapot a zsidók, amelynek 14 napján feszítették Jézust keresztre (ld. I4 rész, p 20) A számításhoz nem kell más, mint papír és egy egyszerű számológép. Kiindulásul elég tudni két dolgot 1 Az általunk keresett újhold biztosan Kr. u 30 március 1 0h után következett be valamikor 2 Ismerni kell egy modern kori újholdat - legyen ez például 1998 március 28., 4h 14m Ezután össze kell számolni, hogy hány nap telt el 30. március 1, 0h és az általunk pontosan ismert időpontú modern kori újhold között. A számolás során figyelembe kell venni, hogy 1582-ig minden

negyedik év szökőév (az első Kr. u 32 lesz itt), utána a százasok csak akkor, ha oszthatók négyszázzal is. Az összegyűlt napok számát el kell osztani a szinodikus holdhónap hosszával, majd a maradékot napba átváltva hozzá kell adni március 1. 0h-hoz Ezzel megkaptuk az újholdat 30. márciusában A számítást még két újholdból kiindulva is el kell végezni, mert a Föld és Hold ellipszispályája csak átlagos holdhónap-hossz megadását engedi meg. Több számítás átlaga fog helyes eredményt adni. A számítás teljes menetét lásd az I3 részben (p 16.) Mindezek elvégzése közben megtanítottuk, hogy: - mi a szinodikus holdhónap, hogyan lehet tört napokat órákra és percekre váltani, - milyen egyszerűen látható következményei vannak a Föld ellipszis alakú pályájának, - milyen fontosak az időzónák. A naptárak tanításakor elmondhatjuk, hogyan lehetett a gyakorlatban megvalósítani egy holdfázisokon alapuló, ám tropikus évre

egyenlített naptárat, melyet luniszoláris naptárnak hívnak. Bővebben lásd I1 rész (p 5) 44 Felhasználás a történelem és hittan tanítása során Amíg a csillagászat szakkörön csak a téma egy szűkebb szeletével lehetett foglalkozni, addig történelemórán (vagy szakkörön) lényegesen több anyag feldolgozható. A munka a megérthetőség miatt részletesen foglalkozik a Biblia keletkezésével és felépítésével (ld. Bevezetés, p. 3) Ez fontos hittani, de történelmi szempontok alapján is Munkám során törekedtem arra – a későbbi érthetőség miatt –, hogy a zsidó szokásokat részletesen tárgyaljam, valamint kitérjek az ószövetségi zsidóság egyes hitkérdéseire is. Ezek is az I1 részben találhatók Pl helyet kapott a zsidó naptár, az ünnepek és az év beosztása mellett a vallási élet egynémely speciális kérdése is (tisztátalanság, szombati nyugalom, stb.) Jézus fellépésének idejét az I.3 rész tárgyalja (p10),

ahol lényegében egy önálló tanulmány van elrejtve, és a tények kiderítése a történelmi forráskutatás kiváló példája. A munka a kor kultúrtörténeti emlékei közül nagyon sokat érint az I.4 részben is (p 20.), ahol a római ítélkezés és a Jézus korabeli vallási-politikai mozgalmak ismertetése mellett a római naptár néhány jellegzetessége is érintve van. Felhasználás a hittan oktatásában Mivel a dolgozat tárgya speciálisan egy vallási és egyúttal kronológiai kérdés is, eredményei (a kitűzött cél miatt) leginkább vallásos keresztény emberek számára bírhatnak jelentőséggel. A munka több fejezete közvetlenül használható hitoktatásra Amikor Jézus életének időrendi adatait szokás tárgyalni, munkám könnyen használható, hiszen a tanítás és kereszthalál kronológiájára rengeteg utalás van az I.2 és I4 részekben (p. 10, p 20) Mivel az I2 részben Jézus fellépését és működését szorítottam időrendi

keretek közé, ebből ez, az I.4 részből pedig Jézus kínszenvedésének időrendje használható. Az ószövetségi zsidóság is része a hittan anyagának. Az egész munka sok utalást tartalmaz erre vonatkozóan, de az I.1 rész különösen A húsvét ünneplésének története pedig néhány egyháztörténeti kérdést érint. A húsvét kiszámításnak módja sok kultúrtörténeti adalékkal szolgál, de nem használható fel egyik eddig említett tantárgyban sem. A feldolgozás módja Mivel a dolgozat tudományos igénnyel és a tudományos kutatás módszereivel íródott, így szövege kellő átdolgozás és tanári útmutatás nélkül nehézkesen használható fel az oktatásban. A munka elsősorban a tehetségnevelést szolgálhatja, azon érdeklődő középiskolások igényét elégítheti ki, akik a törzsanyag keretén túl tovább szeretnének jutni a téma (témák) megismerésében. Témája miatt a mű eltér a természettudományos, matematikai képzés

területén megszokott, jól bevált módszerektől. Nem példákra, feladatokra épül, nem a legmagasabb rendű gondolkodási műveleteket célozza meg elszigetelten, hanem komplex problémákat mutat be. Itt arra gondolok, hogy a természettudományos oktatás keretein belül nagyon fontos az egyedi példáktól általánosításokon és elvonatkoztatások során keresztül eljutni a kifejteni kívánt mondanivalóhoz – erre a legjobb példa a matematika és a fizika tanítása. Mivel témám egy kicsit más kategóriába tartozik már ismeretelméleti szinten is, így eszközül is másokat kell választani – mind a feldolgozás, mind az ismeretátadás során. A munka egyes fentebb tárgyalt részeinek feldolgozása változatos munkaformákat tesz lehetővé. Szakkörre gondolok, de nem feltétlenül csak ott lehet használni Átlagos képességű, 45 érdeklődő fiatalok számára ajánlott a tanári vezetéssel történő feldolgozás, mert a tanár – az egyetemen

kapott képzés miatt – rendelkezik további ismeretekkel is, valamint könnyebben átlátja az alkalmazott lépések logikai hálóját is. A könyv feldolgozható egyéni munka keretében is, tanári támogatással. Erre akkor érdemes sort keríteni, ha egy-két érdeklődő akad, és nincs szakkör. Feldolgozható úgy is, hogy az egyes fejezeteket csoportmunkával diákok átnézik, és kiselőadásban osztják meg a többiekkel, ám itt a tévedés, félreértés esélyen nagy, és a munka erre a célra készült a legkevésbé. Napjaink divatos szava a távtanulás és az internetes tanulás. Ezt szolgálja az irodalomjegyzék végén a tematikus weboldal-lista Összefoglalásul elmondhatom, hogy a dolgozat célkitűzését és kérdéseit tekintve nem a középiskolai oktatás fejlesztését hivatott szolgálni, hanem egy speciális kronológiai kérdés megválaszolását, mely csak összetett csillagászati, kronológiai, vallási és történelmi ismeretek együttes

megléte esetén vizsgálható és oldható meg. Azonban tapasztalatom szerint a téma közérdeklődésre tart számot, így közvetve bár, de felhasználható több tantárgy középiskolai oktatásában is. 46