Filozófia | Tanulmányok, esszék » Kormos István - A görög filozófia

„A múlt se pihen, új percek méregcsöppjeiben elomolva őrzi részét, a holt madár, bár szárnya se rebben, röpül a zúgó szárnyú seregben, s röptében üli fészkét.” (Weöres Sándor) A görög filozófia Filozófia Vezetőtanár: Dr. Bíró Gábor 1. évfolyam/2 szemeszter Készítette: Kormos István Születési ideje: 1986. 04 02 EHA kódja: KOINADG.GDF I/A. Bevezető a filozófiáról, a filozófiai kérdések főbb csoportjai 0 Az ember már piciny gyermekkora óta ismeretekre vágyik örökös kérdéseivel gyötri szüleit. Tudásvágya így hát szorosan összefügg létével, munkájának feltétele Az őskortól kíséri, amikor még csak halászott, vadászott, gyűjtögetett. Kérdései és kíváncsisága mind magasabb fokra emelte Az egyéni élmények és benyomások mellett az akkori aktuális társadalmi események is új és új kérdések felvetésére ösztönöznek Ahhoz, hogy megértsük egy történelmi korszak embereinek életét,

magatartását, szellemi tevékenységét a világról alkotott elképzeléseit, szükséges, hogy figyelembe vegyük a gazdasági, politikai, vallási és a kor társadalmi körülményeit Az ókori Görögországra minden vonatkozásban nagyobb ütemű fejlődés jellemző, mint már ókori társadalmakra. Ők is sokat vettek át az őket megelőző és velük egyidőben létező kultúráktól, de ezeket az ismereteiket jelentősen magasabb fokra fejlesztették A bölcselet eredete az ókori görögökhöz vezet vissza bennünket. A filozófia kialakulásának kezdete és a bölcselet eredete nem választható el a többi tudománytól A tudományok és a filozófia ugyanazt képviselik: az igazság, valóság megismerését, megnyugtató választ az emberiség kérdéseire. Bármennyire is a létezés értelmének és milétének egyetlen őskérdését alkotják a filozófiai kérdések, azért lehetséges a csoportosításuk: 1. Ontológiai kérdések Ezek a létezőnek mint

létezőnek a lényegére vonatkozó kérdések. Egyes filozófiai rendszerek metafizikaiaknak nevezik 2. Kozmológiai kérdések, amellyel a t ermészetfilozófia kérdéseiként is felfoghatók (görög kozmosz = világ, világegyetem, világrend; logosz = tan, tudomány) A konkrétabb, tapasztalatból ismert, emberen kívüli valóságra összpontosít. 3. A megismerés kérdései, avagy a gnoszeológiai kérdések (görög gnószisz = megismerésből). Ismeretelméleti kérdéseknek nevezhetjük őket 4. A logika kérdései (görög logosz = értelem) A helyes gondolkodás problémaköre A logika sokáig a filozófia részét alkotta, megalapítója Arisztotelész görög filozófus volt Ma már nem a filozófia ága, hanem önálló tudomány 5. Antropológiai kérdések Az emberrel foglalkoznak, annak létével, létezésével, viselkedésével és az általa alkotott világgal (görög anthróposz = ember). 6. Etikai kérdések Az etika a filozófia alapvető része a

gondolkodás fejlődésének egészében Első rendszerezője Arisztotelész volt E kérdések tárgya az erkölcsi jó és erkölcsi rossz szempontjából vizsgált emberi cselekvés. 7. Axiológiai kérdések A jó, a s zép, a j og, az igaz, stb értéke fontos filozófiai problematikát alkot. Az érték lényegét vizsgálja, tulajdonságaikat, fajtáit tanulmányozza 8. Egyéb antropológiai kérdések A társadalom, történelem, jelen, jövő, sors, stb kérdéskört öleli fel. I/B. A filozófus személyisége Püthagorász rámutatott a filozófus szerepére: Egyesek versengenek, mások üzletelnek, a többiek nézőként vannak jelen. Az első és második csoport dicsőségre és gazdagságra vadászik, a harmadik a filozófusok csoportja, ők az igazságot keresik. A régi milétoszi filozófusok gyakran kereskedőként utazták be a világot, Ázsia, Afrika, Egyiptom földjén szereztek tapasztalatokat s elmélkedéseiket sok új ismeret ösztönözte. Érdekelve voltak

saját településeik eredményében is, megbecsülésük tudásukból és bölcsességükből fakadt, amellyel honfitársaik fölött álltak A pithagoreusok a szerzetesekhez hasonló életmódjukkal is különböztek társaiktól. Valamiféle noviciátusnak megfelelő próbaidőt kellett kiállniuk, mely idő alatt nem csupán tudásukat gya- 1 rapíthatták, hanem sokáig tanulták a hallgatást, a s zótlanságot is és különleges életmódnak voltak alávetve. Életvitelük éppoly híres volt, mint tanításuk, s tiszteletet keltett irántuk. A filozófus Empedoklészról azt tartották, hogy híres volt görög öntudatáról és fellépésének hivalkodó pompájáról Arisztotelész Peri philosophias című fiatalkori műve ugyan elveszett, de az alábbi meghatározásokat beledolgozta Metaphysika című művébe. Ebből a következő öt meghatározást olvashatjuk ki: 1) A filozófus mindent tud, de nem egyenként. Ez azt jelenti, hogy a filozófus nem az egyéni

jellemvonásokat, az esetleges járulékos tulajdonságokat ismeri, hanem csak azt, ami általános, ami minden egyedet minden időben jellemez. Nem azt tudja, hogy milyen ez vagy az az ember, hanem azt tudja, hogy milyen az ember általában. 2) A filozófus a nehéz dolgokat tudja, azaz a nem érzékelhetőeket. A megismerésnek két lehetséges útja van, azok amelyek csak nekünk ismertek, vagy amelyek önmagunkban ismertek. Könnyű dolgok tehát a nekünk ismert tények, jelenségek, amelyeket érzékszerveinkkel fogunk föl Nehezek azok az elvek, amelyeket nem érzékszerveinkkel, hanem értelmünkkel fogunk fel. A filozófus figyelmének tehát ezekre az általános érvényű tételekre kell irányulnia A második definíció tehát az elsővel azonos leírást ad, csak másképp megközelítve a kérdést. 3) A filozófusnak az okokról van pontos és didaktikus tudása. Az okok közé tartoznak a formák A forma minden dolognak a lényegét jelenti Az ember formája az, hogy

gondolkodik Az ember ugyanis gondolkodó élőlény A forma tehát a differentia, amelyik az embert a genusához tartozó minden egyéb speciestől elválasztja. Az az általános tulajdonság, amelyik csak az embert jellemzi, azt viszont minden egyes esetben és minden időben Így tehát ez a leírás is az előző pontokban találhatókkal hangzik egybe 4) A filozófus azt tudja, amit önmagáért és a tudásáért választ. Ez inkább megérdemli a „bölcsesség” nevet, mint az, ami ebből következik Arisztotelész műveiben visszatérő gondolat, hogy a különféle dolgok hierarchikus rendben állnak Ilyen hierarchikus rendbe állítja például a tudományokat, a célokat, a javakat. A különféle tudásokat is hasonló hierarchikus rendbe lehet állítani. A hierarchiában alacsonyabban álló tudományok azért vannak, hogy segítségükkel, szolgálatukkal fölépíthessük a m agasabban álló tudományokat vagy valamilyen egyéb módon lássuk hasznukat.

Bölcsességnek csak azt a hierarchiában legmagasabb helyet elfoglaló tudományt nevezzük, amelyik ismeret, amit önmagáért keresünk. 5) A vezető tudomány inkább megérdemli a bölcsesség nevet, mint a szolgáló tudomány. Vezető tudománynak azt tartja, amelyik a többiek, az alárendelt tudományok számára az okokat szolgáltatják A vezető tudományok a jelenségeket anyag nélkül, az alárendelt tudományok anyagban megvalósulva vizsgálják II/A. A görög hitvilág A görögség összekötő kapcsa közös nyelvük mellett a hitviláguk volt. Isteneik tiszteletében egységes álláspontot képviseltek, még akkor is, ha az egyes helyeken másmás istenek tisztelete került előtérbe A görög vallást sokistenhívőség jellemezte Isteneik nem egyszerre, nem egy helyen alakultak ki. Például a bevándorló akháj pásztorok istene volt Zeusz, a villámokat szóró későbbi főisten, a földművelő 2 pelaszgok termékenységistene Gaia. Kronoszt vagy

Apollónt Kis-Ázsiából vették át A totemizmus maradványai is fellelhetőek, hiszen állat alakjában gyakran szerepelnek, például Zeusz bika, Pallasz Athéné bagoly alakjában ismert. Ember alakúnak képzelt isteneiket emberi természettel, vágyakkal, tulajdonságokkal ruházták fel. Műalkotásaikban is így ábrázolták őket Az Olümposz csúcsán laktak, emberi módon élték hétköznapjaikat. Jellemezték őket az egymás közti különbségek, ahogyan ez a földi társadalomban is megvan. Zeuszt, a főistent követték az előkelőbb, majd a szerényebb istenek Halhatatlannak képzelték magukat az emberekkel szemben Minden istenüknek megvolt a m aga feladatköre, tevékenysége Például: Artemisz - vadászat, Poszeidon - tenger, Hádész - alvilág, Héra - házasság, születés, stb Róluk szóló elbeszélések a mítoszok többféle változatban maradtak fenn. Szerzőik szabadon változtathatták történeteiket, így ezen mítoszok sohasem alakulhattak át

hittételekké Egységes papságuk sem alakult ki, a szertartásaikat nem papok, hanem állami tisztségviselők látták el A görög mítosz megmutatja számunkra az ember lényegét a halandóságban és az elmúlásban A görög mitológia által halandóknak nevezett emberek sorsukat a halhatatlan istenekével állítják szembe A mítoszban az élet és a halál motívuma uralkodik. Hérakleitosz tizenkét nehéz, hősi tettet visz véghez, hogy megszerezze a halhatatlanságot és ez a végzet-probléma, az ember sorsának elkerülhetetlensége, valamint annak keresése, hogy talán mégis van kibúvó az elmúlás és a megváltozhatatlan alól. Mindezt a mítosz a f ilozófiára hagyományozza Az ókori filozófiaára s a napjainkig tartó egész filozófiai tradícióra. Az emberi élet problematikája csupán a természetével egységben fogható fel A mítosz számára az ember és a természet egymásra kölcsönösen ható egységben van A görög mitológiában jelentős

szerepet játszik az idő Kronosz az isten, aki a káoszból született, legyőzve és megzabolázva a káoszt Kronosz uralkodik az emberek és a dolgok felett, a világ keletkezésének és elmúlásának egymást követő sora. Az idő uralmának ilyen értelmezése a filozófiában folytatódik. Elmúlik a nyár, az ősz, elhervadnak a virágok, lehull a levél, meghalnak az emberek. S ismét visszatér a tavasz, a virág, új nemzedék nő fel, hogy elfoglalja az idősebb helyét Az idő hatalma jó hatalom, ehhez fűzik az aranykorról alkotott elképzelést. Azelőtt a káosz volt Ez az út vissza a koszhoz a mitológiai magyarázat mély meglátása. A racionálisan felfogható rendszer előtt még van valami, s ez sötét, zavaros, áthatolhatatlan és rossz. A mítosz értékel Az istenek jók és rosszak, az emberi cselekedet is jó vagy rossz. Itt is az ember felé fordul a figyelem. A kozmosz (világmindenség) összefügg az emberi sorssal A nap, a hold, a sötétség,

világosság, mennydörgés, árvíz, szélvihar, a vízforrások vagy áldást, vagy csapást mérnek az emberre. A kozmológiai és antropológiai mítosz egyidejűségét a fejlettebb mitológiákban a természeti erők megszemélyesítése húzta alá, túlszárnyalva a régi mítoszokat, ahol a főszerepet az állatok játszották. A megszemélyesített természeti erők tarka panteonján áthaladva, a mitológia is, akárcsak később a filozófia, a monizmus felé halad. A természeti vagy emberi történést az ókori mítoszban a sors irányítja. A sors az egyedül való, a titkos, az istenek felett is uralkodó és örök Kérlelhetetlen, embertelen, hiányzik belőle a megközelítést elősegítő megszemélyesítés. A sors az ismeretlen megtestesítője, amelyet még mágikus varázslatokkal sem érhetünk el, sem ismeretekkel, sem kérdésekkel. Vele is különböző formában találkozunk később a filozófiában II/B. A görög tudomány és az ókori görög

felvilágosodás 3 A sokszínű görög kultúra igen fontos területe a tudomány. Kitűntek a természet és társadalom jelenségeinek tudományos feldolgozásával. Kiemelkedő szerepet tulajdonítottak a t ények megfigyelésére és az ok-okozati összefüggések vizsgálatára, elemzésére. A tudománnyal foglalkozók nyíltabban, szabadabban vállalhatták, illetve terjeszthették nézeteiket az erős papi réteg hiánya miatt. Ez pozitívan hatott a tudomány fejlődésére Kr előtt VI században Ióniában bontakozott ki az emberi gondolkodásnak a mitológiától való elszakadása Milétoszból indult el az újszerű gondolkodás Ekkortájt az egyes tudományágak még nem különültek el: a bölcselők a politikával, művészetekkel és természeti jelenségekkel együttesen foglalkoztak A szaktudományok (fizika, történelem) csak később válnak le a filozófiáról, a bölcseletről A bölcselők, gondolkodók központi kérdése a világ keletkezése és

kialakulása volt. S hogy miért éppen Milétoszban, s nem valamely másik poliszban keletkezik a filozófia? A bölcselet itteni kibontakozásában számos tényező játszik közre. Köztük a város igen kedvező földrajzi fekvése, intenzív kereskedelmi kapcsolatai, az anyagi és szellemi javak özönlése a városba, a megerősödő rabszolgatartó demokrata réteg pozitív hatással volt a korai görög felvilágosodás kialakulására. S így teljesen érthető, hogy miért éppen e p oliszban, a Hérodotosz által „Iónia szeme fényé”-nek nevezett városban, Milétoszban kel életre a filozófia. A bölcselet eredete tehát az ókori görögökhöz vezet vissza bennünket A ókori görög társadalom sajátságosan fejlődött A városállamok kialakulása, a gazdasági és politikai változások, a magántulajdon jellege és különböző formái e fejlődés legjellemzőbb vonásai. Mindezeknek a hatása megmutatkozik a társadalom szellemi életében is. Az ókori

filozófiában kifejeződik a kor, amelyben maga ez a f ilozófia létrejött. A filozófia és a társadalom szoros kölcsönhatásban, összefüggésben van egymással Mindennek nem mond ellent, hogy egyazon korban különböző filozófiai eszmerendszerek születhetnek. Egyazon kor problémáira többféle válasz adható, mivel különböző osztályok és rétegek képviselői foglalkozhatnak a korszakot érintő és érdeklő gondolatokkal. Nyilvánvaló persze, hogy a különböző eszmerendszerek nem azonos értékűek, hiszen különbözőképpen hatnak az emberiség egyetemes fejlődésére. Már a kezdet kezdetén, a filozófiai gondolkodás eredeténél kialakult a materialista és az idealista nézetek küzdelme A materializmus ókori képviselői azt hirdették, hogy a világ anyagi természetű és az emberek tudatától függetlenül létezik A materializmus szerint az emberi tudatot, a gondolkodást az anyag határozza meg A materializmussal szembenálló filozófiai

irányzat az idealizmus. Az idealista felfogás a tudat elsőlegességét hirdeti az anyaggal, a természettel szemben. Az ókori görög idealisták nem tudtak elszakadni a vallásosmitológiai elképzelésektől Még ha ésszerűen igyekeztek is magyarázni a világot, gondolataikat elhomályosították a fantasztikus és vallásos elképzelések. A filozófiát nemcsak a materializmus és az idealizmus küzdelme jellemezte, hanem a dialektika és a metafizika harca is. Az ókori görög filozófusok közül többen felismerték és alkalmazták a dialektiát A világot összefüggő egésznek tekintették és felismerték, hogy az anyag különböző megjelenési formái átalakulnak egymásba, a mindenség örökös mozgásban van. A metafizika a dialektiával ellentétes módon jár el Az ellentétes oldalakat mereven szétválasztja, tagadja a világ önmozgását és minőségi változásokat eredményező fejlődését Az első görög filozófusok tanításai változatos

formákban jelentkeztek. A görög filozófusok tanításai változatok formákban jelentkeztek A görög filozófiában tulajdonképpen csíraformájában megtalálhatjuk már a filozófia későbbi történetének összes fontos gondolatait Az első görög materialisták 4 Az ókori görög materializmus a rabszolgatartó társadalomban a kézművesség, a kereskedelem, a hajózás kibontakozása idején alakult ki. Olyan társadalmi rétegek érdekeit fejezte ki, amelyeknek szükségük volt a természet ismeretére, a természeti jelenségek helytálló magyarázatára: a haj ózáshoz csillagászatra volt szükség, az iparhoz az anyagok tulajdonságainak ismeretére, stb. Emlékezzünk rá, hogy a mitológia a világ különböző jelenségeit különböző istenekkel magyarázta Az első materialisták szembefordultak a mitológiával A világ jelenségeit nem istenekkel magyarázták, hanem egy anyagi őselvet keretek, amelyről feltételezték, hogy minden létező

dologban jelen van. Úgy vélték, hogy minden létező egy meghatározott ősanyagból formálódik, ez az ősanyag pedig öröktől fogva létezik, nem keletkezik és nem enyészik el. Az ősanyag keresése a legkülönbözőbb tudományok művelését igényelte és még valamit: a visszatérő „miért” kérdést. A bizonyítás, az általánosítás állandó igénye szükségtelenné teszi az istenek szerepeltetését Az első materialista gondolkodók az említett anyagi őselvet közvetlenül a természetben keresték, ezért valamenynyien természetfilozófiát dolgoztak ki Az istenek tagadása, a m itológiai elképzelésektől való tökéletes elszakadás természetesen nem ment könnyen az első materialista bölcselőkkel Nem egyszer találunk olyan magyarázatokat és fejtegetéseket műveikben, amelyekben nyomokban még felfedezhetők a mitológiából származó gondolatok A tudománytan elképzelésektől való elszakadás lassú fejlődési folyamat eredménye

Csak a legkiválóbb, legkövetkezetesebb materialisták jutottak el a mitikus elképzelések teljes tagadásáig. III. A szofoszok (szofisták) Athén lett a tudományos élet központja Kr. e VI századtól Az első értelmiségi réteg a bölcsesség vándorló tanítói a szofisták (bölcsek) voltak. Ők az okokat önmagukban a jelenségekben keresték, az összefüggések feltárása volt számukra az elsődleges. A tudományos gondolkodás megalapozóivá váltak, eredményeikből más gondolkodók is meríthettek. 1. Thalész (kb ie 640-550) Thalész a kis-ázsiai Milétosz városában született. Az első gondolkodó, akit filozófusként tekinthetünk, mint a milétoszi iskola első képviselője Ő egy újfajta tudást létrehozó szofosz Egyike a hét szofosznak, akik ahhoz járultak hozzá, hogy újfajta politikai rend, normák, törvények, tudás kialakuljon Sokat utazott Babilóniától Egyiptomig Gazdag kereskedő volt, aki kereskedelmi sikereinek köszönhette

vagyonát s üzlet útjai során tett szert tapasztalataira. Azt híresztelték róla, hogy még Egyiptomba is eljutott, s onnét hozta a geometria ismeretét, melyet azután továbbfejlesztett. A thalészi tétel atyja, a matematika atyjának nevezték, mert ő terjesztette el a geometriát Görögországban és hozzájárult a tudomány továbbfejlődéséhez. Csillagászattal is foglalkozott és előre jelezte a napfogyatkozás időpontját, amely az általa megjósolt napon (i.e 585, május 28-án) be is következett Egyiptomi útja alatt egy piramis magasságának meghatározásával ejtette csodálatba a tudós papokat és a fáraót is Érdeme többek között, hogy a gyakorlatban is jól felhasználta tudományos ismereteit Tevékenyen vett részt a politikai életben, tanácsaival nagymértékben elősegítette városának felvirágzását. Thalész kidolgozta a görög filozófia, a tudományos gondolkodás alapjait Sokoldalú és elmélyült személyiség volt, nevéhez a

görög természettudomány és a hel lén filozófia alapjainak megteremtése fűződnek Az első 5 geometrész és mértantudós, a természet jelenségeit szüntelenül kutató. Thalész a föníciaiaktól , illetve az egyiptomiaktól vette át matematikai, asztronómiai és geometriai ismereteinek alapjait. A mérnöki gyakorlatból nyert, főleg egyiptomi ismeretek általánosításával a g eometria megalapítójává vált (távolságszámítás, háromszögelés). Mint a természetfilozófia megteremtője, elsőként alkotott egységes elméletet a világ rendszeréről. Világképében a föld vízen lebegő korong, s a föléje boruló levegőbúra határán az égitestek ugyancsak vízen úsznak A modern tudománytörténet igen nagyra értékeli Thálésznak azt az erőfeszítését, amellyel a mindenség egészére érvényes természettudományos elméletet kívánt adni. Az ókori görögök a legendás „hét bölcs” között emlegették. Természetfilozófiája

szerint minden létező eredete és alapja a víz. 1-1 őselemre (víz, tűz, levegő) vezette vissza a világ eredetét A természeti folyamatok közvetlen megfigyelése, vizsgálata fontos volt számára A víz természetéből, a halmazállapot-változásokból kiindulva, a víz sűrűsödésével és ritkulásával magyarázta a különböző szilárdságú anyagok létrejöttét Ismereteink szerint ez volt az első olyan kísérlet, amely a világban lejátszódó változásokat anyagi okokkal igyekezett magyarázni. Ezzel megkezdődött a mitológiai világfelfogás elleni küzdelem Az ókori bölcs nem rögzítette írásban gondolatait, így nem tudjuk pontossággal, hogyan jutott erre a meggyőződésre. Lehetséges, hogy az örök körforgást végző víznek az élőlényeket éltető szerepe sugallta ezt az eszmét 2. Anaximandrosz (ie 611-546) Thalész egyik tanítványa volt. Elméletével ellentmondást lát abban, hogy a víz egyszerre a négy elem egyike, ugyanakkor

pedig arché is Szerinte a létező dolgok főelve a végtelen természet és létezik az örökké tartó mozgás Thalésztól eltérően ő már írásba foglalta tanításait. 3. Anaximenész (ie 568-499) Anaximenész a levegőnek tulajdonít kiemelkedő szerepet. 4. Hérakleitosz (ie 544-480) Hérakleitosz is a milétoszi iskola fővonalait követi és viszi tovább. Vizsgálja a valóság állandó változását és fejlődését. A világ számára szakadatlanul mozgásban van amelyet belső mértékek szabályoznak. Minden szinte szüntelen mozgás, változás, átalakulás, fejlődés, ellentét, kölcsönös egymásra hatás. A világ archéja a tűz, ami mindent átalakít. 5. Parmenidész (kb ie 515-450) Az eleaták iskolájának megalapítója. Alapgondolata a gondolkodás és tiszta ész bizonyossága Szerintük az érzékelés, érzéki tapasztalatok csak a bizonytalanságot tükrözik, pusztán vélekedések. Egyedül a gondolkodást tartják képesnek az egyöntetű

bizonyosság érdekében 6. Püthagorász (ie 580-500) 6 Püthagorász hitt a lélek tisztaságában és a lélekvándorlásban. A görög bölcsek gazdag gondolkodásmódját gyarapítják a püthagóreusok Kiemelkedő területeik a matematika és geometria voltak Tanításuk középpontja a s zám, mint az anyagi világ alkotórésze volt. A szám számukra a harmónia és maga az atom volt, mely megsokszorozásából épülnek fel az egyes tényezők 7. Démokritosz (ie 470-361) Démokritosz kora tudományaink összegzőjévé vált. Ő az antik tudás első rendszerezője Tanításának lényege, hogy a világon semmi más nincs jelen, csak atom és űr Az atom jelenti az anyagi létezőt, amelyek állandó mozgásban, zuhanásban vannak s ahová zuhannak űrnek nevezzük. 8. Szókratész (ie 470-379) Szókratész szerint vannak örök érvényű törvények: igazság, szeretet. Ezek önmagukban léteznek, nem az egyes ember határozza meg A tapasztalt dolgok

megváltozhatnak, de a fogalmak mindig azonosak önmagukkal Alapelve, hogy a tanítóknak az emberekben levő tudást kell a világra segíteni. Szókratész egy nem-materialista, lélekre koncentráló tanítást kívánt képviselni, amelynek fő fogalmai a „jó” és az „erény”. 9. Platón (ie 427-347) Platón számára fontos volt a természeti folyamatok tanulmányozása. Szókratész tanítványa volt Megalapozza ideaelméletét, a fogalmak állandóak, szerinte ezek valóságosan léteznek az ideák világában A fogalmi, szellemi világ az igazán létező, szemben a változó, tökéletlen anyagi világgal. Platón szerint a természet és ember felé fordulást össze kell tudni kötni és ezáltal megmutatni, hogy az emberi megismerő képesség által a világ megismerése könnyebb. A megismerés elméletét összekapcsolja a lét és lényeg problémájának megoldásával 10. Arisztotelész (ie 384-322) Platón tanítványa volt. Halála után megcáfolja és

meghaladja az ideaelméletet Arisztotelész Platón saját érveinek felhasználásával igyekszik a platóni elmélet kereteinek átlépésére. Az ideatan elfogadhatatlanságával az anyagi dolgok lényegét hirdeti Felfogásmódja szerint a világban minden valamilyen okból létezik, valamilyen célt követ és valahonnan kapja a mozgást, így nem önállóan mozog. IV. Összegzés, befejezés, egyéni véleménynyilvánítás Összegezvén a tudományok ébredése széleskörű ismereteket követelt a bölcsesség kedvelőitől. A természettudományok tanulmányozása, a technikai problémák kutatása ugyanúgy az ókori filozófusok tevékenységéhez tartozott, mint a politika tudományának művelése, vagy éppen a szónoki beszéd tudományos megszerkesztése Az ókori görög filozófusok voltak a matematika, fizika, csillagászat és egyéb tudományágak első kiemelkedő művelői. Így tehát a t udományok és a f ilozófia eredete nem választható külön. Együtt

indultak útjukra és ez csodálatos eredményekkel gazdagí- 7 totta az emberiséget. Társadalmi rendszerünk, a gazdasági és politikai viszonyok fejlődésének sajátosságai, a görög vallás különleges vonásai, a tudományok és a filozófia kialakulása - mindezek a m ozzanatok szorosan összefüggnek és hatnak egymásra. Személy szerint érdeklődésemet az „Ókori görög filozófia” témakör keltette fel leginkább, ezért is választottam elemzésem témájául Egyben lehetőségem nyílt a középiskolai történelmi tanulmányaim bővítésére, ismereteim gyarapítására. A görög bölcselők színes gondolatvilága, látásmódja az ok-okozati összefüggések feltárása egyéni megközelítéseikben magával ragadott. A problémák iránti fogékonyságuk, ésszerű gondolkodásmódjuk, magyarázataik és indoklásaik, az összefüggések meglátása az ő szemszögükből egyaránt problémaérzékenységre, a világ dolgai iránti érdeklődésre,

nyitottságra ösztönöznek bennünket a mindennapi életünk során. Példamutató életútjuk, tudásvágyuk mintául szolgál a jelen és jövő nemzedékének. Felhasznált irodalom: 8 Castiglione László: Az ókor nagyjai. Budapest, 1984 Akadémiai kiadó 443 old Diószegi György: A bölcselet eredete. Budapest, 1988 Gondolat 128 old Hamlyn, D. W: A nyugati filozófia története Budapest, 1998 Holnap Kiadó 336 old Maróth Miklós: A görög filozófia története. Budapest, 2002 Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar. 575 old Pais István: A görög filozófia. Budapest, 1988 Szerzői kiadás 655 old Popelová, Jirina: A filozófia születése. Budapest, 1982 Kozmosz Könyvek 168 old Száray Miklós: Történelem I. Budapest, 2000 Nemzeti Tankönyvkiadó 208 old Dr. Szigeti András: Filozófia Budapest, 2006 INOK Kft 72 old Vázlat: I/A. Bevezető a filozófiáról, a filozófiai kérdések főbb csoportjai I/B. A filozófus személyisége II/A.

A görög hitvilág II/B. A görög tudomány és az ókori görög felvilágosodás Az első görög materialisták III. A szofoszok (szofisták) 1. Thalész (kb ie 640-550) 2. Anaximandrosz (ie 611-546) 3. Anaximenész (ie 568-499) 4. Hérakleitosz (ie 544-480) 5. Parmenidész (kb ie 515-450) 6. Püthagorász (ie 580-500) 7. Démokritosz (ie 470-361) 8. Szókratész (ie 470-379) 9. Platón (ie 427-347) 10. Arisztotelész (ie 384-322) IV. Összegzés, befejezés, egyéni véleménynyilvánítás 9