Középiskola > Műelemzések > Juhász Gyula költői világának jellemzői

Helye és jelentősége a magyar irodalomban:
„Az elérhetetlen nosztalgiák és a kiapadhatatlan szomorúságok legtisztább hangú költője.”

A Nyugat első nemzedékének legtragikusabb sorsú lírikusa, legígéretesebb tehetsége volt. A pesszimista kedélyvilág, a mélabú, a bánat, a fájdalom költője. Társtalan magánya nem oldódott fel. Túlérzékeny, ingatag lelki egyensúlyú költő.

Szeged szülötte és költője, leggyakoribb tájmotívuma a tiszai táj. A nagy szerelem Nagyváradhoz fűzte, ő volt Sárvári Anna. Hozzá írta az Anna-verseket.

Látásmódját meghatározza:
Elszigetelődöttség – tanári állásokat csak vidéken, a fővárostól távol kapott, ezért kiszorult a szellemi élet központjából.
Magány
Társtalanság, beteljesületlen szerelem
A szülőföld szeretete

Költészetének jellemzői:
Ígéretes tehetség, de kiszorul az irodalmi élet központjából: Egyszerű, érthető nyelvezetű versek, rövid, zárt kompozícióban. Kedvelt versformája a klasszikus szonett. Nagyfokú formaérzékenység, jellegzetesen impresszionista hangulatlíra. Mélyen hitt a szépségben és a művészetekben. Nagy elődök alakjai gyakran jelennek meg verseiben, jelképes alakok számára.

Vidéki élethelyszínek: Juhász Gyula lírájában is egyéni színt jelentenek szimbolikus tájversei. A költő a maga érzésvilágát rávetíti a tájra, a tájat humanizálja. Verseiben erős hangulati töltéssel egybeforr az egyén és szülőföldje.

Érzékeny idegrendszer, depresszió: Az elszigetelődött költő magánya és viszonzatlan szerelme miatt hajlamos volt a depresszióra, gyenge idegrendszere volt. Élete során többször is megpróbált öngyilkosságot elkövetni, amelyek közül az utolsó esetben már nem tudták megmenteni, gyógyszer-túladagolásban halt meg.

A magánélet boldogtalansága: Juhász Gyula költészetének egy jelentős részét az Anna-versek teszik ki. Egész életében fájó pont volt benne Anna iránti viszonzatlan szerelme. Szerelmének valójában nem volt élményi alapja, a költő egyre távolodó emlékeiben finomult Anna alakja halhatatlan múzsává.

Versértelmezések:
Tiszai csönd:

A vers vezérmotívuma a tiszai hajók képe, a páratlan szakaszokban nyíltan megjelennek. A vezérmotívum a páros szakaszokban is, de rejtve, a szöveg utal rá.

A vers a 20. sz-i tájversek egyike: itt már nem a 19.században megszokott tájleírás dominál (Petőfi), a táj nem önmagáért való, a költő tájhoz való viszonya válik fontossá.

A költő gondolatai, hangulata, lelkiállapota jelenik meg a leírt tájban. A magányosság, a társtalanság, az otthon, a szülőföld szeretete a fő témája a versnek.

Hangok, képek teszik élővé a verset. Hangok: mozdulatlanság, harmonikaszó, tücsökciripelés → lágy hangok, csönd. Képek: „az est, a nagy barna pók” → teljes metafora, „hálót fon az est” megszemélyesítés, „égi rónán” részleges metafora, „hallgatják halkan a harmonikát” – alliteráció

A vers szerkezete szabályosságot, harmóniát mutat. Az impresszionista hangulatlíra verse. Pillanatnyi lelkiállapot tükrözője. A vers képei is pillanatnyi állapotot írnak le.

Anna örök:

A vers formája és záródás imaszerű. A megjelenő gondolatokat a soráthajlások viszik tovább. Ez a vers a szabad vers jellegét erősíti.

A költő nyugalma látszólagos: az emlékek elevenen élnek még benne. Anna alakjának végleges eltűnését nyomatékosítja. Ismétlésekkel nyomatékosítja a „ma” látszólagos nyugalmát.

Az utolsó mondat jövőidejűségében az emlékek, a múlt végleg diadalomra jutnak. A verszáró imaformula Anna alakját az isteni szféra magasába emeli.

Az 1956-os forradalom Magyarország népének a diktatúra elleni forradalma és a szovjet megszállás ellen folytatott szabadságharca, amely a XX. századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. A budapesti diákok békés tüntetésével kezdődött 1956. október 23-án, és a fegyveres felkelők ellenállásának felmorzsolásával fejeződött be november 10-én.

A székelyek, a kelet-erdélyi és a csángó magyarok pünkösdkor évszázadok óta elzarándokolnak Szűz Mária kegyszobrához és ünnepi misén vesznek részt. A zarándoklat mára túlnőtt múltján, nemcsak Erdélyből, hanem a világ minden tájáról érkeznek magyarok több tízezres, százezres létszámban, hogy kifejezzék összetartozásukat.

Thaisz Elek főkapitány távozása után Török János, volt temesvári polgármester lett az új budapesti főkapitány (1885). Török Jánost közigazgatási szakemberként tartották számon, de a rendőrség irányítása sem volt ismeretlen a számára.

• Juhász Márta - A vezetővé válás pszichológiája / 2007, 78 oldal
  
  
• Dr. Juhász Miklós - Növények pszichoaktív anyagai / 2013, 6 oldal
  
  
• Juhász Beáta - Pataápolási munkák / 2012, 47 oldal
  
  
• Dr. Juhász László - Szállodagazdálkodás és vezetés gyakorlat / 2008, 22 oldal
  
  
• Bozó Bernát - A Nyugat első nemzedékéből Juhász Gyula és Tóth Árpád / 2000, 4 oldal
  
  

Márai Sándor (1900-1989) a XX. század egyik legjelentősebb és legnépszerűbb prózaírója volt. Hányatott életében két alkalommal is külföldre kényszerült, élete nagyobbik részét Európában és az Amerikai Egyesült Államokban töltötte, de mindvégig magyarnak vallotta magát, s nyelvünk egyik nagy művészeként mindvégig magyarul írta különböző műnemű alkotásait. Manapság szinte...

1827-ben született, a reformkor hajnalán. Szellemi fejlődésére igen nagy hatással volt Vajda Péter, a nagybátyja, akit Petőfi is versben siratott el halálakor. Petőfi egyébként Vajda ideálja, talán ez is magyarázza, hogy 1848 augusztusában honvédnek jelentkezik. Kétféle líra Vajda költészete többnyire az elszigetelt magány, a kirekesztettség, a világgal és önmagával való...

Móricz Zsigmond a Nyugat első nemzedékének tagja, majd szerkesztője. Művészete a realizmus diadala. Novellákat és regényeket írt. Czine Mihály szerint: „Művészete a magyar Ugar elleni küzdelem talaján nőtt naggyá.” Műveinek forrása, élményanyaga gyermekkori élményekből (szegényparaszti származású) és az 1903-ban kezdődő népköltészeti gyűjtőutakon látott, hallott...