Vallás | Buddhista » Reinkarnáció

Keleti kultúrák lélektana 1. III. félév Reinkarnáció A Reinkarnáció az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint a vallási lélekvándorlás, azaz valakinek új testi alakban való újjászületése, új alakban való megjelenése. Reinkarnálódik az Idegen szavak és kifejezések szótára szerint, újraszületik, újból testet ölt, más alakban újraszületik. Az indiaiak szerint az emberi lét nem zárul a halállal, szerintük az ember állandóan több lesz az újjászületések során. Mindegyik keleti vallás magába foglalja a reinkarnációt, az ebben való hitet. Bráhmanizmus vagy hinduizmus: Valamennyi indiai vallási rendszernek legyen az teista, panenteista, teopantisztikus vagy ateista, központi dogmája a karmáról és a lélekvándorlásról szóló tan; minden embernek arra kell törekednie, hogy jó cselekedetekkel biztosítsa a maga számára a kedvező újramegtestesülést. Mivel azonban még a legboldogabb és leghosszantartóbb

létezés, még az istenek egében is, véget ér egyszer, ezért folytonos jótetekkel is a boldogságnak csak időben korlátozott állapota érhető el. Márpedig a világi törekvések hiába valóságát felismerők vágya örökké tartó, időtlen üdvösség után sóvárog. Azokról az eszközökről, amelyek segítségével ez elnyerhető, két elmélet létezik. A visnuita és sivaita szekták többsége azt tanítja, hogy az ember nem képes a szanszára labirintusából kiszabadulni. Csak az isten földöntúli ereje szabadíthatja meg azoktól a kötelékektől, amelyek a forgandó világhoz láncolják. Az isten segítségét pedig csak hívő szeretettel, az isten iránti hódolattal, odaadással lehet megnyerni. Abban a kérdésben, hogy az ember mennyire tevékenyen vesz részt saját maga megváltásában eltérőek a különböző iskolák véleményei. Az úgynevezett majomiskolák szerint az embernek tevékenyen közre kell működnie, azaz, csak ha úgy

ragaszkodik istenhez, mint a kis majom az anyához akkor nyerheti el a megváltást. A macska iskolák szerint viszont, mint ahogy a macska is kimenti a kölykét a veszélyes helyzetekből, úgy menti ki isten is az embert, anélkül, hogy az bármit is tenne. 1 Keleti kultúrák lélektana 1. III. félév A filozófiai iskolák szerint az ember saját maga váltja meg magát. A világ lényegének megismerése lehetővé teszi, hogy megszabaduljon valamennyi szenvedélytől, és megsemmisíti a régi karmát is, ami még megvan az emberben csak még nem lépett működésbe. Mert mint ahogy a Bhagavadgítá-ban áll: „mint a tűz a tűzifát, úgy hamvaszt el a tudás tüze minden cselekvést” Magát a megismerést, amely véget vet minden elvakultságnak, a különböző tanrendszerek különféleképpen definiálják. • a védánta mint az isten és lélek egységét fogja fel • a szánkhja mint a lélek és az anyag különbözőségéről szóló tudást • a

njája-vaisésika mint a létkategóriák ismeretét. Sok iskola tanítja, hogy a megváltás csak a halállal következik be, mások azt vallják, hogy lehetnek élve megváltottak is, akik a világ kötelékeitől való teljes megszabadulást már földi életük során megvalósítják. A halál utáni állapotról viszont teljesen különböző álláspontot képviselnek. a visnuiták szerint a megváltás a megdicsőült egyéni tovább élés az isten jelenlétében az ő földöntúli mennyei világában. a sivaiták ugyanígy gondolják. a szánkhja, jóga, njája és vaisésika az üdvözülést olyan egyéni létnek tekinti, amelyben a léleknek nincs többé tudomása a világról, és nincs többé lehetősége sem a cselekvésre, mivel az érzékszervekkel megszűnik minden kapcsolata. • a panenteisták szerint az istenbe való bejutást jelenti. • a teopantisták az abszoluttal alkotott egység helyre állása. • • • • • Arra a kérdésre, hogy vajon

minden lélek eljut e egyszer a megváltáshoz a legtöbb rendszer nem ad választ. A világ megváltását a hinduizmus nem ismeri el. A Vallástörténet című könyv így ír erről a témáról: A brahmanizmus központi tanítása a karmatan. Eszerint az ember lelke a halál után nem pusztul el, hanem újjászületik. Ezt nevezik reinkarnációnak vagy lélekvándorlásnak. Hogy valaki állatként vagy emberként, egyik vagy másik kaszthoz tartózóként születik újjá az az előző életének cselekedetei által meghatározott végzettől függ. 2 Keleti kultúrák lélektana 1. III. félév Buddhizmus: A kelet másik nagy vallása a buddhizmus. A buddhizmusban a dharma létrejöttének, egy rész létrejöttének az előfeltétele más dharmák létezése. Ha egy dharma hatóereje kimerül és ezért eltűnik, akkor az okok, amik létrehozták, ugyanolyan fajta másik dharmát teremtenek, és ez lép a kiesett helyére. Azaz az ember sem más, mint egymással

párhuzamosan vagy egymás után megjelenő, lételemekből álló, szünet nélkül áramló, mindig megújuló folyamat. Ez a folyamat a halállal sem szakad meg, hiszen a fizikai test pusztulása után is működnek az egyént alkotó természeti szellemi és erkölcsi erők, ezzel megteremtik az alapot egy új individuum számára, aki majd örököse lesz az elpusztult valamennyi jó és rossz tettének. Buddha egy olyan újra megtestesülést tanít, amelyben egy szüntelenül változó öntudatáramlás folytatódik, és a véget ért létben felgyülemlett erők új egyénné illeszkednek össze. Buddha tanára a lélekvándorlás szót csak akkor lehet alkalmazni, ha a lelken a szellemi elemek változékony összességét értjük, amelyek fizikai burkukat egy testben találják meg. Szigorúan véve a halott és az, aki a holtnak továbbra is ható karmatikus erői révén újjaszületik, két különböző lény, de mégsem az, mert az új egyén szükségszerűen

következik a régiből. Buddha szerint az élet szenvedéssel teli, és a szenvedés csak akkor szűnhet meg, ha a vágy és a többi szenvedély, amelyek az újramegtestesülést előidézik maguk is megszünnek. Ez azonban csak fokozatosan, sok újjászületés után lehetséges. Buddha tana ezért a megváltás felé való fokozatos előrehaladással számol. Azzal, hogy az egyén a sok létezés közepette megtisztul, az újjászületés előfeltételei mindig jobbak lesznek, úgyhogy a pokolban vagy állatalakban, vagy boldogtalan emberi életkörülmények között való lét lehetősége egyre csekélyebbé válik, és a további előrelépés valószínűsége tovább nő. Amikor aztán a lény végtelenül sok, egymást követi létformáinak végén, számos visszaesés és felemelkedés után végül eléri a tökéletes szenvedély mentességet, akkor ezzel a világban való vándorlása véget ért. Mindörökre megszabadulva az újjászületéstől, eljut a nirvána

örök nyugalmába. 3 Keleti kultúrák lélektana 1. III. félév A Vallástörténet című könyvben a következőket találhatjuk a Buddhizmus és a lélekvándorlás kapcsolatáról: A buddhizmus alaptanítása az, hogy az egész élet szenvedés. A szenvedés oka az élethez való ragaszkodás, az élet igenlése, leküzdésének módja pedig a vágyak teljes elfolytása, megsemmisítése. Akinek sikerül a javakról való teljes lemondás révén életvágyát teljesen elfolytani, az előbb-utóbb kiszabadul a kényszerű és újabb szenvedéseket hozó újjászületések láncolatából, és eljuthat a Nirvánaba, a teljes megsemmisülés, a nem-lét állapotába. Az újjászületés törvénye alól az istenek sem lehetnek mentesek, maga Buddha is számtalan életet élt, (többek között isten is volt), mígnem megvilágosodott s így tovább a reinkarnáció veszélye már nem fenyegeti. A buddhizmus nem tanítja a lélek egységet és halhatatlanságát. Az ember

anyagi összetevőit, a kölönféle dhármákat, nem a szellemi lélek, hanem az élet vágya kapcsolja össze. Az újjászületések során ez az életvágy újra egyesíti a halállal szétesett dhármákat, de most már új kombinációban, az új létfoknak megfelelően. Ha az életvágyat, amely nem halhatatlan sikerül az embernek magából kiirtania, akkor semmilyen erő sem kényszerítheti az embert alkotó anyagi dhamákat arra, hogy újra egyesüljenekés új szenvedések forrásai legyenek. A vágyaktól való szabadulást és az azt követő teljes feloldódást, a Nirvánát a buddhista etika öt kötelező szabályának betartásával lehet elérni. • • • • • • nem szabad embert ölni sem állatot nem szabad elvenni más tulajdonát nem szabad érinteni más asszonyát nem szabad hazudni nem szabad bort fogyasztani A reinkarnáció fogalmát európai fejjel nehéz megérteni felfogni és elfogadni, de érdekes elgondolkodni a keletiek belevetett hitén

még így európai fejjel is. Vajon mi van a halál után, a test fizikai megsemmisülése után? 4 Keleti kultúrák lélektana 1. III. félév FELHASZNÁLT IRODALOM • BAKOS Ferenc, Idegen szavak és kifejezések szótára, (1984). • GECSE Gusztáv, Vallástörténet, (1980). • GLASENAPP Helmuth, Az öt világvallás, (1975). . 5