Biológia | Ízeltlábúak » Furka Tünde - Polyneoptera

Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera Phylum: Arthropoda (Ízeltlábúak) Subphylum: Hexapoda (Hatlábúak) Classis: Insecta (Rovarok) Subclassis: Dicondylea (Kétbütykű rágójúak) Sectio: Pterygota (Elsődlegesen szárnyasak) Subsectio: Neoptera (Újszárnyúak) − össze tudják hajtani szárnyaikat a főbb erek mentén Csoport: Polyneoptera / Hemimetabola Csoport: Paurometabola − valódi szárazföldi rovarok (lárva és imágó is) − egységes szárnyerezet − sűrű érhálózat Csoport: Orthopteromorpha (Egyenesszárnyú alkatúak) − az első szárnypár szárnyfedővé alakult, erősen szklerotinizált, nem összehajtható, a hátsó szárnyakat védi − a repülési funkciót a hátsó szárnypár veszi át  nagyobb, anális végük kiszélesedett, többszörösen összehajthatók ✿ Ordo: Dermaptera (Bőrszárnyúak/Fülbemászók) − − − − − − − − − − − − − dorsoventralisan lapított testfelépítés meleg, párás

környezet, a rend legtöbb faja trópusi, szubtrópusi elterjedésű erdőlakók erős futóláb rejtőzködő életmód ősi jellegek: rágó szájszerv, járóláb, egyízű cercusok számos faj kozmopolita, szünantróp, emberi környezethez alkalmazkodott  egész évben szaporodnak, több átfedő pop. csápjuk fonalszer a cercus fogókészülékké alakult  védekezés, támadás, tájékozódás ivari dimorfizmus főleg növényevők, de trópusokon néhány parazita néhány faj gyengén tud repülni a nőstények őrzik petéiket, amiket maguk készítette üregekbe raknak 1. Labidura riparia – Homoki fülbemászó − csak természetben fordul elő − folyópartokat, tavakat szegélyező nedves fövenyben − hosszú csápok, hímek ivarszerve kétlebenyű 2. Forficula auricularia – Közönséges fülbemászó − kozmopolita − szívesen fogyaszt emberi táplálékkészleteket − erdei avarban, tisztások nedvesebb, árnyékosabb helyein − alkonyatkor, éjjel

aktív 1 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera Rendcsoport: Blattopteroidea / Oothecaria (Csótányszerűek) − petetokot (ootheca) képeznek és abban rakják le petéiket − monofiletikus csoport ✿ Ordo: Mantodea / Mantoptera (Fogólábúak) − trópusi, szubtrópusi fajok − ragadozók 3. Mantis religiosa – Imádkozó sáska / Ájtatos manó − hazánk egyetlen fogólábú faja − lesből támad, virágok alatt bújik el, ott várja a viráglátogató vagy más növényevő rovarokat − az áldozat lágyrészeit fogyasztja, mert gyenge, kicsi feje van − első lábpár módosulata: fogóláb − előtor igen megnyúlt; viszonylag apró, de jól mozgatható fej, nagy összetett szem, rövid csápok − petecsomókba petézik (ootheca) − jól strukturált, félszáraz, száraz gyepek lakója dombvidéken és az Alföldön − színváltozatok (zöldszalmasárga) − védett Superordo: Blattodea (Csótányalkatúak) ✿ Ordo: Blattoptera

(Csótányok) − − − − − − − − − − − − − − − igen ősi csoport pleziomorf tulajdonságaik: rágó szájszerv, erős járóláb, stb. dorsoventralisan lapítottak fülbemászókkal megegyező életmód (rejtőzködő, éjjel aktív, eredetileg erdei avarban) fajok többsége trópusi, szubtrópusi fejlett szárnyak  jól repülnek testfelépítés: o nagy pronotum – sokszor a fejet is fedi a tor mellett o test maradék részét nagy fedőszárnyak borítják hosszú csápok  sötétben jól tájékozódnak rövid cercusok kozmopolita nagy fajszám pl. távfűtés csöveinél multivoltin módon szaporodnak (több nemzedék) táplálkozás közben igen nagy területet járnak be, ezért több baktérium és vírus hordozói is lehetnek vegyi védekezés, folyamatosan irtani kell őket vektorszervezetek 2 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera 4. Blatta orientalis – Konyhai csótány / Svábbogár − kozmopolita − sötétebb,

mint a német 5. Blattela germanica – Német csótány − kozmopolita − átlátszó, törékeny 6. Periplaneta americana – Amerikai csótány − kozmopolita − agresszív 7. Ectodius lapponicus – Lapp erdei csótány − erdőben él − a nőstény a petetokot sokáig hordozza ✿ Ordo: Isoptera (Termeszek) − trópusi, szubtrópusi elterjedés, nálunk csak faanyaggal behurcolt fajaik élnek, nincs honos − gyengén kitinizált, gyengén pigmentált állatok, nem hangyák − rövid csáp és lábak − államalkotó állatok (vannak ivaros alakok, dolgozók, katonák) − fával tápl., a magas cellulóztartalom lebontásában baktériumok segítenek − kártevők − különböző méretű és anyagú termeszvárakat építhetnek (trópusi erdőben fatörzsekre zsindelyszerűen, nyílt füves területeken vörös kúpok – terra rossa talajból, a katonák mirigyváladékával ragasztják össze, amik a legkisebb felülettel néznek D-re)  mikroklíma

beállítása − vannak itt is kozmopolita fajok, fűtött épületekben (sarkvidéki kutatótelepeken is előfordultak már) − kezdetben szárnyasak, de a nászrepülés, párzás után letörik − nem képeznek petetokot, de mivel az ősibb ótermesznek még megvan ez a tulajdonsága, arra következtettek, hogy a többi faj másodlagosan vesztette el, ezért sorolják őket ide 8. Mastotermes darwiniensis – Ótermesz − Ausztrália − bizonyíték a rokonságra 9. Reticulitermes lucifugus – Szőlőtermesz − Alduna − a szőlőtőkéket fúrják össze  kártevő 3 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera Szempontok Csáp Szem, látás Fejcsúcs Előhát (pronotum) Lábfejízek Első szárnypár Hangadás ENSIFERA (TOJÓCSÖVESEK) TETTIGONOIDEA GRYLLOIDEA (SZÖCSKÉK) (TÜCSKÖK) >30 íz, hosszabb mint a testhossz fele hosszú, fonalas kicsi szem, gyenge látás előreugró lekerekített v. lapított általában van nincs oldalgerinc oldalgerinc 4

3 jelentős mértékben átfed a szárnyuk a jobb-bal szárny aszimmetrikus a jobb-bal szárny, a bal egyenlő, mégis inkább a jobb van van felül felül 2 szárny összedörgölése, fajra specifikus cirpelés Hallószerv az első lábszáron a térd alatt Hímivarszerv , párzás nincs epiphallus, csak spermatofort ad át, a hím van alul párzáskor Peterakás, tojókészülék tojócsővel, alakja arra utal, hogy hová petéznek (hosszú vagy tömzsi, de hegyesnövénybe; tömzsi, bunkós végűtalajba 4 lemezből áll, 2 lemezből áll, lapított a tojócső hengeres petealakban lárva v. imágó alakban Életmenet CAELIFERA / ORTHOPTERA (TOJÓKAMPÓSOK/SÁSKÁK/) <30 íz, rövidebb mint a testhossz fele, bunkós, néha kardos, vastag nagy szem jó látás nem számottevő jelleg álatalában van 4 ha átfednek is, csak igen csekély mértékben, jobb-bal szárny egyforma a szárnyon található cirpelő ér és a hátsó combbal adják a hangot, lehet 2 lábbal is,

a szárnyatlan alakok nem cirpelnek az első potrohszelvény oldalán van epiphallus, a hím van felül, sokkal nagyobb testű a nőstény tojókampójuk van 4 kampó (2 felfelé, 2 lefelé néz), talajba petéznek Petealakban (kivétel: Tetrigidae, acrotylus insubricus, ) KÜLÖNBÖZŐ ÉLETFORMATÍPUSOK: • thamnobiontok − dús vegetáció, magas, sűrű növények ill. fák − termoreguláció: napi ciklusban vándorolnak a szintek között, függetlenítik testüket a külső hőmérséklettől ( +/- 15-20 °C), reggel napoznak, délben hűsölnek − oldalról lapítottak − szöcskék • chortobiontok − strukturált, mezofil, nedves, félszáraz gyepek − test keresztmetszete téglalap, oldalról lapítottak − fűszálakon sütkéreznek, melegben lejjebb mennek  termoreguláció − szöcskék, sáskák 4 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera • • geobiontok − test keresztmetszete kerek, széles mellrész − nem a közvetlen

napsugárzástól, hanem a földről visszaverődő hőtől melegednek fel − sáskák − vannak olyan fajok, amik igényesek az alapkőzetre: • psamnobiontok − a geobiontokon belül − homokot kedvelők fissurobiontok − talajba fúrt üregekben, járatokban élnek − tücskök KÜLÖNBÖZŐ SZÁRNYHOSSZÚSÁGÚ FAJOK: • apter  nincs szárny • brachypter (micropter)  kicsi szárnyak, nem érik el a pronotum és a hátsó térd közötti távolság felét sem • mesopter  a szárnyak elérik a a pronotum és a hátsó térd közti táv felét • holopter (macropter)  a szárnyak elérik, vagy jóval túlérik Hangok: www.tettigoniacom Rendcsoport: Orthopteroidea (Egyenesszárnyúszerűek) Superordo: Saltatoria (Ugró egyenesszárnyúak) ✿ Ordo: Ensifera (Tojócsövesek) Subordo: Tettigonoidea (Szöcskék) − általában vegyes táplálkozásúak 10. Phaneroptera falcata – Zöld repülőszöcske − thamnobiont − első szárny nem teljesen fedi a

hátsót  jól repül − alföldön, hegyvidéken egyaránt magaskórósokban, erdőszegélyeken, mezofil, félszáraz gyepekben − mezofil körülmények (se nem nedves, se nem száraz) − növényi részekbe, levelek mezofilumába rakja tojásait − tojócsöve rövid, tömzsi, hegyes 11. Leptophyes albovittata – Virágszöcske − chortobiont − brachypter (pici, pikkelyszerű szárnyak), röpképtelen − nem cirpel − hosszú csáp − vörös lábain sáv húzódik − Alföld, domb-, hegyvidék − szereti a keserű nedvű növényeket − pontrágása van (lyukakat rág a növénybe, nem a szélét) 5 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera 12. Tettigonia viridissima – Zöld lombszöcske − holopter, themnobiont, vegyes tápl., zöld − leginkább Alföld, dombvidék − hosszú, hegyes tojócső − nappal a gyepben táplálkozik, éjjel a lombkoronából cirpel 13. Tettigonia cantans – Éneklő lombszöcske − jóval rövidebb szárnya van,

mesopter  kevésbé jól repül; thamnobiont − magasabb, montán területeken − többnyire ragadozó fajok, de növényi részeket is fogyasztanak − nappal is cirpel − hosszú, hegyes tojócső 14. Pholidoptera transsylvanica – Erdélyi kurtaszárnyú szöcske − avarszöcske − pronotum oldalán jellegzetes fehér sáv − kárpáti endemizmus − vegyes tápl. − montán erdőszegélyek, cserjés, csalános bozótok lakója − erőteljes, messzehangzó, szaggatott cirpelés − Zemplén, Bereg északi része, Aggteleki-karszt − brachypter, röpképtelen − nőstény tojócsöve feltűnően egyenes − védett, vöröskönyves 15. Decticus verrucivorus – Szemölcsrágó szöcske − Alföldön, hegyvidéken egyaránt − nagytestű − félszáraz tisztásokon; chortobiont − viszonylag hosszú szárnya van, de csak a gyep fölött tud repülni − vegyes tápl. − közönséges, de sehol sem tömeges − hosszú, hegyes tojócső 16. Saga pedo –

Fűrészlábú szöcske − Európa legnagyobb rovara − trópusi, szubtrópusi fajok a rokonai − nálunk éri el elterjedésének északi határát − felszakadozik az élőhelye: csak déli kitettségű erdősztyepp területeken − parthenogenesissel szaporodik  csak nőstény egyedei vannak − csak középhegységeink déli lejtőin, sziklagyepekben − chortobiont − kizárólag ragadozó, lesből támad 6 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera − első lábpár belül fűrészes  áldozat (főleg sáskák) megragadása − apter, röpképtelen − talajba petézik − színváltozatok − védett, vöröskönyves 17. Ephippiger ephippiger – Nyerges szöcske − pronotuma kiáll, mint egy nyereg − brachypter − nőstény is cirpel − heliofil, chortobiont − alföldön, hegyvidéken egyaránt, de szőlőkben, gyümölcsösökben, utak mentén is − cserjéken két rövid cikkelés, majd szünet − hosszú, hegyes tojócső Subordo: Grylloidea

(Tücskök) − ők is vegyes tápl. ált 18. Gryllotalpa gryllotalpa – Lótücsök („lóféreg”) − erősen kitinizált pronotum, finom kitinszőrzet védi testét  levegőt tud tárolni benne esőben − első lábuk ásólábbá módosult − talajba vájt furatokban él − de tudnak repülni is, alacsonyan, zümmögve − erősen kitinizált, hengeres test 19. Acheta domestica – Házi tücsök − fissurobiont − kozmopolita, szünantróp faj  bi- ill. multivoltin fejlődés (átfedések) − de természetes életközösségekben csak nyáron − ősszel cirpel leginkább, ilyenkor behúzódik házakba is − hosszú cercus; 2 lemezből álló tojócső 20. Gryllus campestris – Mezei tücsök − khg., alföld, száraz, meleg élőhelyeken mindenfelé közönséges − fissurobiont − 20 cm-es ferde járatok, a hímek beállnak a járatok szájába, ami felerősíti a cirpelést − vegyes tápl. − törékenyebbek, gyengébben pigmentáltak, mint a házi 21.

Oecanthus pellucens – Pirregő tücsök − 1-1,5 cm − thamnobiont − nagyon kicsi, majdnem fehér, törékeny − alföldön, hegyvidéken egyaránt melegebb, szárazabb helyeken, pl. melegkedvelő tölgyes, szikespusztai gyep 7 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera ✿ Ordo: Caelifera (Tojókampósok/Sáskák) − − − − növényevők talajba petéznek soliter ill. gregaria fázis gradáció okai: genetika, stressz (sok egyed, kevés tápl.), hosszú szárny és erős szárnymozgató izmok, belső motiváció: „csordaszellem”, széles sávban tarolnak le mindent 22. Calliptamus italicus – Olasz sáska − geobiont − alföldön, hegyvidéken egyaránt − nyílt, száraz, meleg gyepek − kifejezett ivari dimorfizmus és a ♂-nek hatalmas párzókészüléke van − kisebb gradációkra képes, de nem vándorol 23. Calliptamus barbarus – Homoki olasz sáska / Barbársáska − psamnobiont (csak homok alapkőzeten, a geobiont spec.

életformatípusa) − hátsó comb belső oldalán lévő sáv mérete  hat. bélyeg − ritkább − védett 24. Psophos stridulus – Kereplő sáska − geo-chortobiont − középhegységben félszáraz gyepekben − ivari dimorfizmus o ♀ mesopter, röpképtelen, szürke o ♂ holopter, jól repülnek, sötét színezet, felugranak, felrepülnek, kereplő hangot adnak, mutatják vörös hátsó szárnyukat, territóriumot tartanak 25. Locusta migratoria – Keleti vándorsáska − nedves gyepeket kedveli − Tisza-szabályozás előtt mindenütt volt az Alföldön − nálunk veszélyeztetetté vált, védett − viszont K-Eu-ban ma is jelentős mez.gazd kártevő − chortobiont − jellemző rá a sáskajárás 26. Dociostaurus maroccanus – Marokkói sáska − a száraz körülményeket kedveli, lösz-, szikespusztai gyepek − szárazságtűrő, melegkedvelő, ezért a folyószab. óta ez elszaporodott − geobiont − jell. rá a sáskajárás, mai napig veszélyt

jelent 27. Oedipoda caerulescens – Kékszárnyú sáska − geobiont − generalista (mindegy milyen, hol, csak kopár legyen) 28. Acrida hungarica – Sisakos sáska − É-Afr., Kis-Ázsia  hazánkig − lösz-, homokpusztai gyepek 8 Állatrendszertan gyakorlat 2005/06/1. Polyneoptera − homloka előrenyúlik, kardszerű csápok − hosszan, egyenesen röpül, majd a végén egy hurkot ír le  nehezen lehet megfogni − védett 29. Arcyptera fusca – Szép hegyisáska − chortobiont − növényevő, talajba petézik − a kereplőhöz hasonló élőhelyen él (hegyvidéki nyíltabb, félszáraz gyepek) − Északi-khg., Dunántúlon is − védett 30. Euthystira brachyptera – Smaragdzöld sáska − chortobiont − ♀ brachypter − ♂ mesopter – monoton, halk cirpelés − előfordulnak holopter egyedek is, de szárnymozgató izmok gyengék, letöredeznek − alföld, khg. egyaránt sűrű gyepben − nedvestől a félszárazig mindenféle gyepben előfordul,

de csak a nedves, mezofil gyepekben válik dominánssá − nem talajba petézik, hanem növényi részekre habfészket készít  mechanikai védelem és kiszáradás ellen Gomphoceripus rufus – Bunkóscsápú sáska 31. Tetrix subulata – Közönséges tövishátú sáska − pronotumának vége meghosszabbodott − késő ősszel ill. kora tavasszal látható − nedves és mezofil gyepekben − kifejlett vagy lárvális állapotban telel át, mint a tücskök − inkább ugrál − nem cirpel − növényevő, talajba petézik Védett fajok: Ordo: Mantodea (Fogólábúak)  Mantis religiosa – Imádkozó sáska / Ájtatos manó Ordo: Ensifera (Tojócsövesek) Subordo: Tettigonoidea (Szöcskék)  Pholidoptera transsylvanica – Erdélyi kurtaszárnyú szöcske  Saga pedo – Fűrészlábú szöcske Ordo: Caelifera (Tojókampósok/Sáskák)  Calliptamus barbarus – Homoki olasz sáska / Barbársáska  Locusta migratoria – Keleti vándorsáska  Acrida

hungarica – Sisakos sáska  Arcyptera fusca – Szép hegyisáska  Paracaloptenus caloptenoides – Ál-olasz sáska  Stenobothrus eurasius – Eurázsiai rétisáska Készítette: Furka Tünde 9