Biológia | Ízeltlábúak » Lárvatípusok

1 A lárvaformák Taxon CSALÁNOZÓK (CNIDARIA) SZIVACSOK (PORIFERA) A lárva neve magyar latin blastula-lárva Hidraállatok (Hydrozoa), kehelyállatok (Scyphozoa) bolygólárva Számos kehelyállat medúzája csillaglárva Hydrozoa és az Anthozoa osztályok egyes csoportjaiban tengeri sünök (echinopluteus), kígyókarú csillagok (ophiopluteus) pálcás lárva Jellemzők Az elülső testvég ostoros. Sejtes blastocoeljük van, entoderma sejtek töltik ki a belső testteret. amphiblastula Az ostoros és nem-ostoros sejtmezők azonos parenchymula kiterjedésűek. Az átalakulás során az ostoros sejtek a test belsejébe kerülnek, és ezek alkotják a choanodermát. Megnyúlt tojás alakú, száj nélküli, polarizált csillós lárva ősbéllel vagy szilárd entodermatartalommal. Ivarosan keletkezik A medúzák petéiből alakul ki, két csíralemezre tagolódik planula Külső sejtrétege monociliáris (csillós) epithel, belső rétege tömör entoderma. Aborális

testvégével az aljzathoz rögzül, majd az orális testvégén létrejön a gastroporus és a tentaculumok, és polipegyeddé alakul. Sugaras felépítésű, 8 karú, már a medúzára ephyra hasonlító lárva. A polipforma ivartalanul hozza létre (strobilatio). Messzemenően polipformájú lárva. A planktonikus, csillós planula lárvából létrejövő actinula actinula lárva aboralis tentaculumaival az aljzaton mozog. Virágra emlékeztető alakú csillóöves lárva, 6 pár karszerű függelékkel. Fejlődése igen pluteus gyors, az aljzatra süllyedve, de ott nem rögzülve alakul át. 2 Müller-féle lárva Örvényférgek (Turbellaria) LAPOSFÉRGEK (PLATYHELMINTHES) Goette-lárva csillós lárva Közvetett fejlődésű mételyek (Trematoda) dajka farkos lárva ZSINÓRFÉRGEK (NEMERTINI) Galandférgek (Cestoda; Eucestoda) (hat)horgaslárva sisaklárva pl. Lineus sp Desor-féle lárva Az orsó alakú, csillós lárvatest köepén 8 lebenynyúlvány

helyezkedik el. Az előbbihez hasonló, de csak 4 lebennyel. Mindkét lárva szabadon úszó. Csillós, szabadon úszó lárva, fényérzékszervvel. Monociliaris epithellel borított. Vagy behatol a köztigazda (csiga) testébe, vagy pedig az a táplálkozás közben veszi fel, majd a köztigazdában csíratömlővé miracidium (sporocysta) alakul. Itt vagy további sporocystagenerációk jönnek létre, vagy pedig létrejönnek belőle a további fejlődési alakok (redia, cercaria). A Trematodák második lárvatípusa. Szájnyílással, nyálmiriggyel, bélcsatornával és páros központi idegdúccal rendelkezik. A redia köztigazdában a miracidiumból jön létre és/vagy redia-generációkat, vagy pedig cercaria lárvákat hoz létre. Ezek kirajzanak az 1. köztigazdából (csiga), aktív vagy passzív úton a 2. köztigazdába cercaria jutnak vagy betokozódnak és így alakulnak a végleges gazdát fertőző metacercariává. Csillótlan lárva; tipikus esetben 3 pár

oncosphaera horogszerű tüskét visel. protrochula pilidium Sisakra emlékeztető alakú, oldalán két lebenyt viselő, csillós lárva. Bizonyos küllemi hasonlóságot mutat a trochophora lárvához. Ventralis helyzetű szája van, anusa hiányzik. Szabadon úszó, pelagikus lárvaforma. Peteburkon belül fejlődő, féregszerű és egész testén csillós lárva. Nem trochophora formájú 3 tengeri puhatestűek vitorlás lárva veligera PUHATESTŰEK (MOLLUSCA) Kagylók (Bivalvia) RÁKOK (CRUSTACEA) ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) GYŰRŰSFÉRGEK (ANNELIDA) Soksertéjűek (Polychaeta), de tengeri Mollusca, Bryozoa, Brachiopoda, tüskésbőrűek módosult lárvaalakjai kajmacsos lárva glochidium Lovén-féle vagy (csilló)koszorús lárva trochophora Átalakulással fejlődő alsóbbrendű rákok fejlárva nauplius A legtöbb tízlábú rák (Decapoda) tövises lárva zoea A tengeri puhatestűek 2. lárvája Szabadon úszó lárva, amelynek a szájnyílás

előtt két nagy csillós lebenye („vitorla”) van (módosult protrochus). A lárván megtalálható a későbbi láb és héj telepe. A halakon (pl. kopoltyúk) a héj ventrális szegélyéből kiálló fogakkal kapaszkodik meg. Tovább fejlődve leválik és önálló életet kezd. A Bilateriák legelterjedtebb, legfontosabb lárvaalaptípusa, amelynek igen sokféle módosulata van. Általában gömbölyded, esetleg lencse- vagy körtelalakú, szája laterálisan, végbélnyílása aborálisan helyezkedik el, bélcsatornája nagyjából derékszögben hajlott. A száj előtti testtáj: prostomium, a száj utáni: metastomium; a szájnyílás fölötti csillókoszorú a protrochus, a száj alatti a metatrochus, a test elején fejtetőlemez található, érzőcsillózattal, a test végén a paratrochus csillózat. Az aborális részen, a bélcsatorna két oldalán helyezkedik el a mezodermasáv, feltagolódásával coelómazacskók képződnek. Általában szabadon úszó

lárvatípus. Teste szelvényezetlen, mediális elhelyezkedésű páratlan, ún. naupliusz-szeme és 3 pár végtagja van (antennae, mandibulae, maxillae), melyek közül az első kettőből az 1. és 2. pár csáp, a harmadikból pedig a mandibula jön létre. Pelagikus lárvaalak. 2 vagy 3 állkapcsi lábpárral, szelvényezetlen torral, és szelvényezett, de végtagok nélküli potrohhal rendelkezik. 4 ROVAROK (INSECTA) mindig teljes szelvényszámú, holomer lárvák ÍZELTLÁBÚAK (ARTHROPODA) ELŐROVAROK (PROTURA) Fejlődése: anamorphosis, szelvényképző fejlődés Anamer lárva Szárnyatlan rovarok Elsődleges (primer) lárvák Ugró egyenesszárnyúak (Orthopteroidea) nympha Másodlagos (szekunder) lárvák pl. szitakötők (Odonata) naiad Az imágótól alig különbözik, csak kisebb és egyes szervei (szárnyak, genitáliák) még fejletlenek. Lárvális szerveik nincsenek Fejlődésének módja a kifejlés (epimorphosis). Az imágóhoz hasonló

Szárnykezdeményes, lárvaforma, de eltérő összetett szemekkel életmódjuk miatt rendelkező ideiglenes lárvakori másodlagos lárva. szervei vannak (pl. tracheakopoltyú). Bábállapot nélkül, egy vagy több vedlés után válik belőle tökéletesen kifejlődött állat. A kérészeknél az Vízi életmódú és vízi légzőszervekkel imágóvá vedlés elé ellátott nympha. szubimágó stádium iktatódik Fejlődésének módja a részleges átalakulás (hemimetamorphosis, hemimetabolia). 5 Futó-, vízi- és katicabogarak, futóka fátyolkák, hangyalesők Harmadlagos (tercier) lárvák Kétszárnyúak (Diptera) Lepkék (Lepidoptera) nyű hernyó Felhasznált irodalom: Varga Zoltán: Zootaxonómiai és szisztematikai fogalomgyűjtemény 2006. Hollósy Gábor: Funkcionális állatanatómia III. 1995 Készítette: Furka Tünde 2006. A kifejlett egyedhez campodeoid egyáltalán nem hasonló (oligopod) lárva. A petéből kikelő lárvából előbb báb lesz,

melyből vedléssel jön létre az imágó. Fejlődése a teljes, tökéletes átalakulás apod (holometamorphosis, holometabolia). polypod Hosszú, lapos lárva, kemény vázzal, 3 pár fejlett torlábbal, a potroh végén cercusokkal. Fejük többnyire prognath, ragadozók vagy dögevők, ritkábban növényevők. Módosult alakjuk az ászkaszerű (oniscoid) lárva. Lábatlan lárva. 3 torlábpáron kívül 5 pár egyszerű potrohi tolólábbal rendelkezik