Történelem | Könyvek » Az Auschwitz jegyzőkönyv

Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 1. rész Az Auschwitz Jegyzõkönyv története 1944. április 7-én Walter Rosneberg (Rudolf Vrba) és Alfred Wetzler (Josef Lanik) õrízetesek megszöktek az auschwitzi koncentrációs táborból. Szökésüknek határozott célja volt: A világ tudomására akarták hozni a megsemmisítõ-komplexum felépítését, mûködését, illetve fel akarták hívni a magyarországi zsidóság ill. a közvélemény figyelmét arra, hogy közeleg az ország zsidóságának megsemmisítése. A két szökevény április 21-én Szlovákiában talált menedéket. Ott többször is elmondták élményeiket, ezek alapján állították össze az ún. "Auschwitz Jegyzõkönyv"-et A dokumentumok eredetileg német nyelven íródtak, és több csatornán keresztül is eljutottak Magyarországra. Már Szlovákiában is készült egy magyar fordítás, de egy német nyelvû példányt Budapesten fordítottak le. Az okmányok ezután egyrészt a zsidóság

prominens képviselõihez, vezetõ magyar politikusokhoz ill. közéleti személyiségekhez, diplomáciai csatornákon keresztül pedig külföldre is eljutottak. Sajnos céljukat nem tudták elérni, a magyar zsidók sorsa tragédiába torkollott. A fentiekben vázolt kalandos elõéletének következtében a jegyzõkönyveknek több változata is ismert. Ezek egy része töredékes, de két, teljesnek nevezhetõ magyar nyelvû változat is könnyen hozzáférhetõ. Egyiket Munkácsi Ernõ : Hogyan történt? Adatok és okmányok a magyar zsidóság tragédiájához. Bp : Renaissance, 1947. c mûvének 88-110 oldalán, a másikat az "Emberirtás, embermentés": svéd követjelentések 1944-bõl : az Auschwitzi Jegyzõkönyv / vál., ford, [] Bajtay Péter Bp : Katalizátor Iroda, 1994. c kötet 44-75 oldalán lehet megtalálni A két szöveg kevés eltéréssel megfelel egymásnak.Az itt közölt változat az utóbbi fordításra támaszkodik, a csak a Munkácsi-féle

fordításban elõforduló részeket dõlt betûvel jelezzük. Az Auschwitz Jegyzõkönyvet a nürnbergi per során bizonyítékként terjesztették be, NG-2061 szám alatt. 1. rész [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] 1942. április 13-án a szeredi koncentrációs táborban zárt tehervagonokba raktak bennünket - 100 férfit. A kocsik ajtaját kívülrõl lezárták, így nem tudtuk a menetirányt megállapítani Hosszú utazás után az ajtókat kinyitották, s ekkor meglepve vettük észre, hogy átléptük a szlovák határt, s egy Zwardon nevû lengyel vasútállomáson vagyunk. Az õrséget - amely eddig a Hlinka-gárda tagjaiból állt - a Waffen-SS egysége váltotta fel. Miután néhány kocsit lekapcsoltak, folyatttuk utunkat az auschwitzi állomásig, ahol egy mellékvágányon álltunk meg. A lekapcsolt vasúti kocsik visszahagyása állítólag az elszállásolási nehézségek következtében történt. A visszahagyottak egyébként néhány

nap múlva követtek bennünket. Megérkezésünk után ötös sorokban sorakoztattak, majd megszámoltak bennünket. 640-en voltunk Kb 20 perces menetelés után, nehéz csomagokkal megrakodva - Szlovákiát jól felszerelve hagytuk el - megérkeztünk az auschwitzi lágerbe. Auschwitzban azonnal egy nagy barakkba vezettek bennünket. A barakk egyik oldalán le kellett adnunk a csomagjainkat, a másikon teljesen le kellett vetkõznünk, s átadtuk értékeinket. Utána meztelenül átmentünk a szomszédos barakkba, ahol a fejünket és az egész testünket leborotválták, s Lysollal fertõtlenítették. A barakkból kifelé jövet mindegyikünk kapott egy számot A mi számozásunk 28.600-zal kezdõdött, s sorozatosan ment tovább E számot a kézben tartva hajtottak át bennünket egy harmadik barakkba, ahol a tulajdonképpeni felvétel lezajlott. Ez abból állt, hogy a második barakkban kapott számokat - rendkívül brutális módon - a bal mellkasunkra tetoválták. Ennek

során sokan közülünk elájultak. A személyi adatainkat is felvették Innen százas csoportokban egy pincébe vittek bennünket, késõbb át egy barakkba, ahol rabruhát és facipõket kaptunk. Az egész eljárás körülbelül délelõtt 10-ig tartott. Még ugyanazon a napon elvették tõlünk a rabruhákat, és helyettük régi orosz katonai egyenruhákat (inkább rongyokat) adtak. Ebben a felszerelésben kísértek át bennünket Birkenauba. Auschwitz lényegében politikai foglyok, ún. védõõrízetesek gyûjtõtábora Odairányításom idején, azaz 1942 áprilisában itt körülbelül 15.000 fogoly volt - fõként lengyeleket, birodalmi német és orosz polgári személyeket, ún. õrízetes oroszokat gyûjtöttek ott össze A táborlakók kis része bûnözõkbõl és munkakerülõ elemekbõl állt. Mind a birkenaui munkatábor, mind pedig Harmanse, a tábor kis gazdasága az auschwitzi lágerparancsnokságnak van alárendelve. Valamennyi odairányított fogoly elõször

Auschwitzba kerül, ahol megfelelõ számot kapnak, majd vagy ottmaradnak, vagy Birkenauba, illetve nagyon kis számban Harmanseba kerülnek. A foglyok érkezésük sorrendjében kapnak számot Minden számot csak egyszer használnak, s így az utolsó szám az addig az idõpontig a lágerbe került foglyok összlétszámát jelzi. A birkenaui táborból történõ szökésünk idején, azaz 1944 április elején ez a szám kb 180000 volt. Kezdetben ezeket a számokat a foglyok bal mellkasára tetoválták, de mivel ezek elmosódtak, késõbb a bal alkarra, a csukló fölé került. Valamennyi fogolykategóriát nemzetiségtõl függetlenül ugyanúgy kezelik. Csupán az ellenõrzések megkönnyítése céljából, különbözõ színû háromszögekkel különböztetik meg õket; ezek a fogoly számozása alatt, a bal mellkason helyezkednek el. A fogoly nemzeti hovatartozását a háromszögben található kezdõbetû jelzi (pl. a lengyeleknél: P=Pole) Az egyes színek a következõ

kategóriákat jelentik: piros háromszög = politikai védõõrízetesek zöld háromszög = köztörvénys bûnözõ fekete háromszög = munkakerülõk (fõleg oroszok) rózsaszínû háromszög = homoszexuálisok lila háromszög = a bibliakutatók szektájának tagjai. A zsidó foglyok megjelölése ettõl csak annyiban tér el, hogy a megfelelõ háromszöget (többnyire piros) kis sárga háromszögekkel egy Dávid-csillaggá egészítik ki. Az auschwitzi láger területén különbözõ gyárak vannak, így többek között a DAW (Deutsche Aufrüstungswerke), a Krupp és Siemens cégek egy-egy üzeme, valamint egy "BUNA" nevezetû, több kilométeres kiterjedésû épülõ gyártelep, amelyik már a tulajdonképpeni táboron kívül fekszik. Ezekben az üzemekben dolgoznak a foglyok. A szûkebb értelemben vett tábor, ahol a foglyokat elhelyezik, egy kb. 500X300 méteres területen fekszik. E tábort két sorban, kb 3 méter magas betonoszlopok veszik körül Az

oszlopokat magasfeszültségû vezetékek kötik össze, amelyek mindkét oldalon szigetelõkre vannak erõsítve. E két kerítéssor között, kb. 150-150 méteres távolságokban 5 méter magas õrtornyok állnak, géppuskákkal és reflektorokkal felszerelve. A belsõ magasfeszüõltségû kerítés elõtt, kis távolságra egy szokványos drótkerítés húzódik. Ennek a kerítésnek már a puszta megérintésére gépfegyvertûzzel válaszolnak a tornyokból. Maga a tábor három házsorbóll áll Az elsõ és a második házsor között van a tábor utcája Kezdetben a második és a harmadik házsor között egy fal húzódott. 1942 augusztus közepéig a fal mögötti házakban helyezték el az 1942 márciusában és áprilisában deportált fiatal szlovák lányokat. Számuk kb. 7000 volt Miután ezeket a lányokat Birkenauba szállították át, ezt a falat lerombolták A bejárat fölött nagy betûkkel a következõ felirat volt olvasható: "Arbeit macht

frei". Az egész tábort kb. 2000 méteres körben õrtornyok övezik, cirka 150 méterre egymástól A fent leírt õrzési rendszerrel ellentétben, amelyet "kis õrláncnak" hívnak, ez alkotja a "nagy õrláncot". A kis és a nagy õrlánc közötti területen találhatóak a különbözõ üzemek és munkahelyek. A kis õrlánc tornyait csak éjszaka foglalják el, s egyidejûleg a kettõs kerítésrendszerbe áramot vezetnek. A kis õrlánc legénysége reggel elhagyja õrhelyét, s egyidejûleg a nagy õrlánc tornyait foglaljál el õrök. A két õrzónán átszökni majdnem kizárt A kis õrláncon éjszaka nem lehet átjutni, míg a nagy õrgyûrû tornyai olyan közel állnak egymáshoz (csupán 150 méternyire, azaz egy torony csak 75 méteres kört õríz), hogy ezek észrevétlen megközelítése lehetetlen. Ha valaki ezek közelébe megy, akkor minden további nélkül lõnek. A nagy õrlánc õreinek esti váltása csak akkor történik meg,

amikor a táborlakókat már megszámolták, s meggyõzõdtek arról, hogy valamennyi fogoly a kis õrláncon belül található. Abban az esetben, ha kiderül, hogy egyik vagy másik fogoly hiányzik, akkor szirénákkal riadót fújnak. Ilyenkor a nagy õrlánc legénysége a tornyokban marad, a kis õrlánc õrei szintén elfoglalják helyüket a tornyokban, s akkor megkezdõdik a keresés a két õrlánc közötti területen; ezt néhány SS-katona végzi vérebekkel. A szirénákkal a láger távcolabbi környékét is riadóztatják, s így a fogolynak, ha csodával határos módon mégis sikerült a két õrláncot átlépnie, minden valószínûség szerint számolnia kell azzal,hogy az SS és a rendõrség megerõsített õrjáratának kezébe kerül. A fogoly kopaszra nyírt feje, feltûnõ ruházata (vagy a csíkos rabruha, vagy a piros színnel bemázolt rongyok), valamint a környéken élõ, a megfélemlítés révén a legjobb esetben passzív lakosság magatartása is

tovább nehezíti a szökést. Nemcsak a legcsekélyebb segítségnyújtást, de az azonnali feljelentés elmulasztását is halállal büntetik. Ha a foglyot három napon belül sem sikerül kézre keríteni, a nagy õrlánc addig a tornyokban tartózkodó legénysége azokat elhagyja, miután feltételezik, hogy a szökevénynek valamilyen módon sikerült elhagynia az õrláncokat. Ha élve fogják el a foglyot, akkor az egész láger szeme láttára felakasztják. Ha megtalálják a holttestét, akkor azt visszahozzák a lágerbe - akárhol akadnak is rá -, és a bejáratnál közszemlére teszik ki. A kezei közé tesznek egy táblát a következõ felirattal: "Íme itt vagyok". Fogságunk kétéves idõtartama alatt nagyon sok szökési kísérlet volt, azonban 2-3 eset kivételével élve vagy halva, de mindig visszahozták a szökevényt. Azt, hogy vajon azoknak, akiket nem hoztak vissza a táborba, tényleg sikerült-e megszökniük, nem tudjuk. Mégis,

határozottan állíthatjuk, hogy azon zsidók közül, akiket Szlovákiából Auschwitzba vagy Birkenauba vittek, mi vagyunk az egyetlenek, akiknek a szökés sikerült. 1. rész [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 2. rész [1. rész] 2 rész [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] Mint ahogy már említettem, megérkezésünk napján engem Auschwitzból Birkenauba küldtek át. Birkenau nevezetû település valójában nem is létezik. A Birkenau név újkeletû, eredete a közelben található nyírfaligetre vezethetõ vissza. A manapság Birkenau néven ismert területet a helyi lakosság mind a mai napig "Rajska"-nak hívja. A jelenlegi birkenaui láger központja az auschwitzi lágertõl kb 4 km-es távolságra van. A birkenaui és az auschwitzi lágerek nagy õrláncai érintik egymást, s csupán egy sínpár választja el

õket egymástól. Neuberaunról, amely települést érthetelen módon mint utolsó tartózkodási helyünket kellett megadni, korábban soha nem hallottunk, s ezzel a várossal semmilyen kapcsolatban nem álltunk. Neuberaun 30-40 km-re van Birkenautól Amikor Birkenauba megérkeztünk, ott csak egy 15.000 személy étkeztetésére alkalmas konyhát találtunk, valamint két kész és egy épülõfélben lévõ házat. Ezeket az épületeket közönséges drótkerítés vette körül. A már befejezett és a késõbb felépített házak a foglyok elszállásolására szolgáltak. Azonos minta alapján építették az összeset, mindegyik kb 30 m hosszú és 8-10 m széles A falak alig magasabbak 2 méternél, míg a tetõ aránytalanul magas (5 m). Az épületek olyan istálló benyomását keltik, ami fölött szénapadlás van. Belül nincsen mennyezet, csupán maga a tetõ A házat egy hosszanti fal szeli ketté, amelynek csak a közepén van nyílás. A ház oldalfalai és a

középsõ válaszfal mentén két oldalon magaslanak az alvóhelyek. Ezeket a padló, illetve két egymás fölötti "fiók" képezi, melyek a földtõl és egymástól 80 cm-es távolságban helyezkednek el, míg oldalirányukban függõleges válaszfalak különítik el az egyes alvórekeszeket. Ily módon három rekesz van egymás fölött. Mindegyikben három személyt helyeznek el E kamrák túl rövidek, így nem lehet kinyújtózni, s a csekély 80 m-es magasság pedig alig teszi lehetõvé az egyenes ülést. Ily módon egy házban - vagy úgynevezett blokkban - 400-500 emberet helyeznek el. A mai birkenaui láger területe kb. 850X1600 méter Az auschwitzi lágerhez hasonlóan ezt is egy kis õrlánc veszi körül. Közvetlenül a kis õrláncon kívül egy új, jelentõsen nagyobb táborrészt építenek, amelyet elkészülte után a már meglevõ táborba olvasztanak. Ezeknek a nagy elõkészületeknek a célja elõttünk ismeretlen. Az auschwitzihoz hasonlóan a

birkenaui lágert is 2 km-es körben egy nagy õrlánc veszi körül. Az õrzési rendszer hasonló az auschwitzihoz Az épületeket, amelyeket Birkenauba érkezésünkkor láttunk, 12.000 orosz hadifogoly építette Õket 1941 decemberében szállították oda. A kivételesen kemény tél során olyan embertelen körülmények között dolgoztak, hogy megérkezésünkig szinte valamennyien elpusztultak. 1-tõl 12000-ig voltak számozva, azonban a fentebb említett nyilvántartási rendszeren kívül. Ha további orosz foglyokat hoztak a táborba, akkor õk nem kaptak folytatólagosan számokat, mint a többiek, hanem mindig 1 és 12.000 között az elhunyt foglyok számait Ennél a fogolykategóriánál tehát a számozás alapján nem állapítható meg az eddig odairányított foglyok összlétszáma. Az orosz hadifoglyokat állítólag büntetésbõl helyezték Auschwitzba és Birkenauba. A még életben lévõ oroszokat nagyon elhanyagolt, lerobbant állapotban találtuk. A még

befejezetlen épületekben laktak, kitéve az idõjárás viszontagságainak, és tömegével haltak meg. Hulláikat száz- és ezerszámra éppenhogy csak elkaparták, s így azok pestisszagot árasztottak. Ezeket a holttesteket késõbb ki kellett ásnunk és el kellett égetnünk. Auschwitzba érkezésünk elõtti héten jött meg az elsõ zsidó férfitranszport, 1300 honosított francia zsidó Párizsból. (A nõket külön számozták, õk a férfiakkal párhuzamos számokat kaptak A szlovák lányok, akik elõttünk érkeztek, 1000-tõl 8000-ig szóló számokat kaptak.) A francia zsidók számozása 27.500-zal kezdõdött Miután bennünket, mint ahogy azt már említettem, 28600-zal kezdõdõen számoztak, ebbõl következik, hogy a francia és a mi szállítmányunk között nem érkezett újabb férfitranszport Auschwitzba. A francia zsidók még életben maradt részét, kb 700 férfit, teljesen legyengült állapotban találtuk Birkenauban. A hiányzók tehát egy

héten belül meghaltak A három elkészült barakkba a következõ módon helyeztek el bennünket: I. Az úgynevezett "prominensek" - köztörvényes bûnözõk és idõsebb lengyel politikai foglyok, akiket a tábor vezetésével bíztak meg. II. A francia férfiszállítmány túlélõi, kb 700 fõ III. A szlovák zsidók, kezdetben 643-an, majd néhány nappal késõbb kiegészüt A Zwardonban maradtakkal. IV. A még élõ oroszok az építés alatt álló házakban aludtak, vagy a szabadban Számuk olyan gyorsan apadt, hogy nem alkottak jelentõsebb csoportot. A szlovák zsidók a túlélõ oroszokkal dolgoztak együtt, míg a francia zsidók elkülönítve földmunkákat végeztek. Három nap múlva 300 szlovák zsidóval együtt engem is a Német Fegyverkezési Üzembe küldtek dolgozni. Továbbra is Birkenauban laktunk Korán reggel indultunk munkába, és este tértünk vissza. Az asztalosmûhelyben és az útépítésnél dolgoztunk Naponta kétszer kaptunk enni:

délben egy liter répalevest, este 30 dkg rossz kenyeret. A munkafeltételek kimondhatatlanul kemények voltak, s így legtöbben közülünk az éhezés és az ehetelen ételek miatt legyengültek, és nem bírták ki. A halálozási arány ijesztõ méreteket öltött A mi 200 fõs munkacsoportunk napi 30-35 halottat számlált. Sokakat a felügyelõk, az ún kápók munka közben minden ok nélkül egyszerûen agyonütöttek. Csapatunk hiányzó tagjait naponta a Birkenauban maradt nagyobbik csoportból pótolták. A munkából való esti hazatérés nehéz és veszélyes volt A hosszú, 5 km-es úton magunkkal kellett cipelni a szerszámainkat, tüzifát, nehéz fõzõüstöket, és napközben meghalt vagy agyonütött társaink holttestét. Felpakolva kellett katonai rendben vonulnunk A kápó a neki nem megfelelõ menetelést kegyetlen ütlegeléssel vagy agyonütéssel büntette. Amikor a második szállítmány kb. 14 nap múlva megérkezett, a mi transzportunkból már csak

150-en voltak életben Minden este megszámoltak bennünket, a hullákat kézikocsira tették, és a közeli nyírfaligetbe vitték, ahol azokat nehány méter mély és 15 m hosszú gödörben elégették. Minden reggel munkába menet egy 300 szlovák zsidó lányból álló munkacsoporttal vagy "különítménnyel" találkoztunk, akik a környéken földmunkát végeztek. A lányokat régi katonai egyenruhák rongyaiba öltöztették, s facipõben jártak. Fejük kopaszra volt lenyírva - beszélni sajnos nem tudtunk velük. 1942. május közepéig összesen négy férfitranszport érkezett Szlovákiából Birkenauba Velük hasonlóan bántak. Az elsõ és második szállítmányból 120 embert - köztük engem - kiválasztottak, és az auschwitzi lágerparancsnokság parancsára, amely orvosokat, fogtechnikusokat, fõiskolásokat és tisztviselõket igényelt, Auschwitzba küldtek. A csoport 90 szlovák és 30 francia zsidóból állt Egyhetes auschwitzi tartózkodás

után ebbõl a 120 értelmiségibõl 18 orvost és ápolót, valamint 3 tisztviselõt válsztottak ki. Az orvosokat az auschwitzi kórházban foglalkoztatták, míg a 3 tisztviselõt, köztük voltam én is, visszaküldtek Birkenauba. Két társam, Ladislaus Braun Nagyszombatból és Gross Verbóból, õk idõközben már meghaltak, a szlovák blokkhoz került, én a franciához, ahol is a foglyok nyilvántartásával bíztak meg bennünket. A maradék 99 személyt az auschwitzi kõfejtõbe küldték, ahol rövid idõn belül elpusztultak. Röviddel ezután az egyik épületben berendeztek egy ún. kórházbarakkot Ez volt a hírhedt "7-es számú blokk". Kezdetben fõápolóként alkalmaztak itt, késõbb én lettem a gondnok A kórház fõnöke, a 3350-es számú lengyel politikai fogyoly, Viktor Mordarki volt. A kórház nem volt más, mint a halálra várók gyûjtõhelye. Minden munkaképtelen foglyot a kórházba küldtek Orvosi kezelésrõl és ápolásról szó

sem volt. Naponta kb 150-en haltak meg A hullákat naponta átszállították az auschwitzi krematóriumba. Egyidejûleg elkezdõdött az ún. "szelektálás" Hetente kétszer, hétfõn és csütörtökön az orvos kijelölte azokat a foglyokat, akiket elgázosítással ki kellett végezni, és holttestüket el kellett égetni. A kiszelektált személyeket teherautóval a nyírfaligetbe vitték. Azokat, akik oda élve megérkeztek, az elégetõ gödör mellett erre a célra kialakított nagy barakkban elgázosították, azután a gödrökben elégették. A 7-es blokkban ily módon hetente kb 2000 ember halt meg, Közülük kb 1200 személy "természetes" halállal, úgy 800 pedig "szelektálás" révén. A természetes halállal elpusztultakról halotti jelentést állítottak ki, s azt az Oranienburgban székelõ legfõbb lágerparancsnokságnak küldték meg. A szelektáltakról nyilvántartást vezettek, amely az "SB" (sonderbehandelt)

megnevezést viselte 1943. január 15-ig, ameddig én voltam a 7-es blokk gondnoka, s amely idõszak alatt lehetõségem volt az ott lejátszódó eseményeket közvetlen közelrõl megfigyelni, kb. 50000 fogoly halt meg vagy természetes halállal, vagy pedig szelektálás révén. [1. rész] 2 rész [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 3. rész [1. rész] [2 rész] 3 rész [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] Miután a foglyokat, ahogy azt már említettem, folyamatos számozással látták el, a beérkezett szállítmányok sorrendjét és sorsát meglehetõs pontossággal rekonstruálni tudjuk. Az elsõ odaérkezõ zsidótranszport, mint már említettem, 1320 honosított francia zsidóból állt, akik kb. az alábbi számokat kapták: kb. 27400 - 28600 kb. 28600 - 29600 Az elsõ szlovák zsidótranszport 1942 áprilisában (a mi transzportunk) kb. 29600 -

29700 100 árja férfi különbözõ koncentrációs táborokból kb. 29700 - 32700 Szlovák zsidók három teljes transzortja (3000 férfi) kb. 32700 - 33100 400 köztörvényes bûnözõ (árja) varsói fogházakból kb. 33100 - 35000 kb 2000 krakkói zsidó kb. 35000 - 36000 1000 lengyel árja politikai védõõrízetes kb. 36000 - 37300 1942 májusában 1330 szlovák zsidó Lublin-Majdanekbõl kb. 37300 - 37900 600 lengyel (árja) Radomból, köztük néhány zsidó kb. 37900 - 38000 100 lengyel (árja) a dachaui koncentrációs táborból kb. 38000 - 38400 400 honosított francia zsidó Ezek a zsidók családjukkal együtt érkeztek Az egész szállítmány 1600 emberbõl állt, közülük csak mintegy 400 férfit és 200 nõt a már leírt módon küldték a táborba, míg a többi ezret (nõket, gyerekeket, idõsebb férfiakat) minden további nyilvántartás nélkül a mellékvágányról egyenesen a nyírfaligetbe vitték, ahol elgázosították és elégették õket. Ettõl

kezdve valamennyi zsidótranszportot hasonlóan kezelték A transzportok állományából a férfiak kb. 10 %-át, a nõk kb 5 %-át a táborba küldték, míg a többieket azonnal elgázosították. A lengyel zsidókat már korábban hasonló bánásmódban részesítették. Hónapokon keresztül érkeztek a zsidókkal megrakott teherautók a különbözõ lengyel gettókból, s ezeket közvetlenül a nyírfaligetbe irányították, ahol a zsidókat ezerszámra elgázosították és elégették. kb. 38400 - 39200 800 honosított francia zsidó E szállítmány nagyobbik részét a fenti módon elgázosították. kb. 39200 - 40000 800 lengyel (árja) politikai védõõrízetes kb. 40000 - 40150 150 szlovák zsidó Ezek családtagjaikkal érkeztek meg További 50 nõ kivételével, akiket a nõi táborba küldtek, a transzport legnagyobb részét a nyírfaligetben elgázosították. A 150 férfi között volt Zucker és Wilhelm Sonnenschein Kelet-Szlovákiából kb. 40150 - 43800 kb

4000 honosított francia zsidó, legtöbbjük értelmiségi A beérkezett transzportból kb. 1000 nõ a nõi táborba került, a maradék 3000 személyt a nyírfaligetben elgázosították. kb. 43800 - 44200 400 szlovák zsidó a lublini lágerbõl, köztük Matthias Klein és Meilech Laufer, mindketten Kelet-Szlovákiából. Ez a transzport 1942 június 30-án érkezett kb. 44200 - 45000 kb 200 szlovák zsidó A szállítmány összesen 1000 fõbõl állt Néhány nõ a nõi táborba került, a többiek a nyírfaligetbe. A táborba küldött férfiak között volt: Jozef Zelmanovics, Snina; Adolf Kahan, Pozsony; Walter Reichmann, Suchany; továbbá Esther Kahan, Pozsony. Az utóbbival alkalmam volt 1944. április 1-én beszélni Felügyelõ volt a nõi táborban kb. 45000 - 47000 2000 francia kommunista (árja) és más politikai fogoly, köztük Thorez és Léon Blum testvérei. Az utóbbiakat különösen megkínozták, késõbb elgázosították õket, és holttestüket

elégették. kb. 47000 - 47500 500 holland zsidó, köztük sok német emigráns A transzport legnagyobb része, körülbelül 2500 fõ, a nyírfaligetbe került. kb. 47500 - 47800 kb 300 orosz polgári személy (védõõrízetes oroszok) kb 48300 - 48620 320 szlovák zsidó. A szállítmányból kb 70 nõ került a nõi táborba, a maradék 650 személyt a nyírfaligetbe vitték. Ebben a transzportban kapott helyet az a 80 személy (1), akiket a magyar rendõrség Szeredre irányított át. A szállítmánnyal többek között a következõ személyek érkeztek: Dr Mandel Zoltán, Eperjes (azóta meghalt), Holz (keresztneve ismeretlen) hentes, Pöstyénbõl (késõbb Varsóba küldték), Nikolaus Engel, Zsolna, Chaim Katz, Snina (jelenleg a halottas házban dolgozik, feleségét és 6 gyerekét elgázosították). kb. 49000 - 64800 15000 honosított francia, belga és holland zsidó Ez a szám alig éri el a beérkezett szállítmányok létszámának 10 %-át. A transzportok 1942

június 1 és szeptember 15 között érkeztek. Mindenhonnan nagy családi transzportok érkeztek, amelyeket gyakran egyenesen a nyírfaligetbe küldtek. A "Sonderkommando", amely az elgázosítást és az elégetéseket végezte, két mûszakban dolgozott, éjjel-nappal. Ebben az idõszakban több százezer zsidót gázosítottak és égettek el. kb. 64800 - 65000 Kb 200 szlovák zsidó Közülük kb 100 nõ a nõi táborba került, a többi a nyírfaligetbe. A táborba jutottak között volt: Ludwig Katz, Zsolna; Avri Burger, Pozsony-Poprád (felesége meghalt); Nikolaus Steiner, Vág-Beszterce; Georg Fried, Trencsén; Buchwald (?), Josef Rosenwasser, Kelet-Szlovákia; Julius Neumann, Bártfa; Alexander Wertheimer, Verbó; Michael Wertheimer, Verbó; Béla Blau, Zsolna. kb. 65000 - 68000 Honosított francia, belga és holland zsidók A beérkezett tramszportok közül kb 1000 nõ a nõi táborba került, míg legalább 30.000 személyt elgázosítottak kb. 68000 - 70500

2500 német zsidó a sachsenhauseni koncentrációs táborból kb. 71000 - 80000 Honosított francia, belga és holland zsidók A táborba kerültek száma nem haladta meg a 10%-ot.Óvatos becslés szerint az elgázosítottak száma 65-70000-re tehetõ 1942. december 17-én 200 fiatal szlovák zsidót, akiket "Sonderkommandóként" alkalmaztak az elgázosításnál és elégetésnél Birkenauban, kivégeztek. A kivégzés oka felkelés elõkészítése és szökési kísérlet volt. A csoport szándékait elárulták Ezt a munkacsoportot az éppen akkor Makowból érkezett 200 lengyel zsidó váltotta fel. A kivégzettek között volt: Alexander Weisz, Franz Wagner, Oskar Steiner, Desider Wetzler, Aladár Spitzer, Béla Weisz, mindannyian Nagyszombatról. A Sonderkommandónál beállt váltás következtében elvesztettük a kapcsolatunkat ehhez a "munkahelyhez", s ez a körülmény különösen az ellátásunkat érintette hiányosan. A nyírfaligetbe küldött

transzportoknál - még ha csomagjaikat Auschwitzban is kellett hagyniuk - nagy mennyiségû külföldi valuta volt, fõleg papír- és aranydollárok, s hihetetlen mennyiségû arany és drágakõ, valamint élelmiszer. Annak ellenére, hogy az értéktárgyakat természetesen le kellett adni, mégis elkerülhetetlen volt, hogy az elgázosítottak ruháinak átkutatásakor azok értéktárgyai (fõleg aranydollárok) az ott dolgozó zsidókhoz kerüljenek. Így jelentõs anyagi eszközök jutottak a táborba, s ezen kívül sok élelmiszer is. Magától értetõdik, hogy pénzért szinte semmit nem lehetett a táborban venni, de az SS-katonákkal és a lágerben különbözõ szakmunkára alkalmazott civilekkel, akiknek ily módon lehetõségük volt élelmiszert és cigarettát a táborba csempészniük, lehetett üzletelni. Az árak természetesen a körülményeknek megfelelõen rendkívül magasak voltak. Nehány száz cigarettáért 20 dolláros aranyérmével fizettek. Ezen

kívül virágzott a cserekereskedelem is A drágaság mégsem játszott szerepet. Annyi pénzünk volt, amennyit csak akartunk Ruhákat is kaptunk a Sonderkommando segítségével. Idõvel ruháinkat kicseréltük az elgázosítottak jó ruháira Például az a kabát, amelyet most hordok, egy holland zsidóé volt. (A kabát bélésében látható egy amszterdami szabóság cégjelzése.) A Sonderkommando legénysége elkülönülten élt. A belõlük áradó szörnyû hullaszag miatt sem érintkeztünk velük. Mindig piszkosak voltak, rongyosak, teljesen elvadultak, brutálisak és erõszakosak. Nem volt ritkaság - s ez a többi fogolynál sem keltett feltûnést -, hogy az egyik a másikat megölte. Egy fogoly megölése nem számít bûncselekménynek Egyszerûen csak nyilvántartásba veszik, hogy az ilyen és ilyen számú fogoly meghalt. Az, hogy milyen módon következett be a halál, teljesen mellékes. Egyszer magam is jelen voltam egy esetnél, amikor egy Jossel nevû

fiatal lengyel zsidó elmagyarázta egy SS-katonának "a gyilkolás helyes módját", s szemléltetés végett puszta kézzel, fegyver nélkül megölt egy zsidót. A 80.000-es sorszám körük kezdõdik a lengyel gettók szisztematikus kiirtása kb. 80000 - 85000 Kb 5000 zsidó különbözõ lengyel gettókból, köztük Mljawa, Lozsma, Makow, Grodno, Zichenow, Bialistok. 30 napon keresztül szakadatlanul új transzportok jöttek Közülük csupán 5000-en kerültek a táborba, a többit azonnal elgázosították. A "Sonderkommando" buzgón dolgozott két mûszakban, napi 24 órát, mégis alig gyõzték az elgázosítási és elégetési munkát. Minden túlzás nélkül feltételezhetõ, hogy az ezekbõl a transzportokból elgázosított személyek száma eléri a 80-90.000-et Az ezekkel a transzportokkal érkezett személyeknél különösen nagymennyiségû arany, valuta és dágakõ volt. kb. 85000 - 92000 6000 zsidó Grodnóból, Bialistokból és

Krakkóból, továbbá 1000 lengyel árja A zsidótranszportok legnagyobb része azonnal a nyírfaligetbe került. Naponta átlagban 4000 zsidót hajtottak a gázkamrákba. 1943 január közepén 3 transzport érkezett Theresienstadtból, egyenként 2000 emberrel. e transzportok jelölései, "CÖ"(2), "CR", "R" elõttünk ismeretlen volt ezek a jelölések minden csomagra rá voltak erõsítve. Ebbõl a 6000-bõl csupán 600 férfit és 300 nõt küldtek a táborba, a többit elgázosították kb. 99000 - 100000 1943 január végén nagy francia és holland zsidótranszportok érkeztek Ezeknek csak egy töredéke került a táborba. kb. 100000 - 102000 1943 februárjában 2000 lengyel árja, fõleg értelmiségiek kb. 102000 - 103000 700 cseh árja Az ebbõl a transzportból életben maradt embereket késõbb Buchenwaldba küldték. kb. 103000 - 108000 3000 francia és holland zsidó, valamint 2000 lengyel árja 1943. februárjában naponta átlagban 2

szállítmány érkezett lengyel, francia és holland zsidókkal, akiknek legnagyobb részét azonnal elgázosították, anélkül, hogy akár egy töredékük a táborba került volna. Az ebben a hónapban elgázosított személeyk létszáma kb 90000 fõ (1) A Munkácsi által közölt fordítás 30 személyt említ. (2) A Munkácsi-féle fordításban "CU" szerepel. [1. rész] [2 rész] 3 rész [4 rész] [5 rész] [6 rész] [7 rész] Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 4. rész [1. rész] [2 rész] [3 rész] 4 rész [5 rész] [6 rész] [7 rész] 1943. február végén kezdte meg mûködését az újonnan felépített krematórium és gázkamra Birkenauban. A nyírfaligetben abbahagyták az elgázosítást és a hullaégetést, s ettõl az idõponttól kezdõdõen az erre a célra létesített 4 krematóriumban végezték ezt a tevékenységet. A nagy árkot a nyírfaligetben lefedték, s a talajt elegyengették. A hamut korábban is már trágyázásra használták a

harmansei gazdaságabn, s így ma már alig találhatók meg a tömeggyilkosság nyomai. Jelenleg Birkenauban 4 krematórium üzemel: két nagyobb ( I. és II mintájú) és két kisebb ( III és IV. mintájú)(1) A nagyobb krematóriumok 3 részbõl állnak: a) kemencék, b) elõcsarnok, c) gázkamra. A hamvasztóhelyiség közepébõl egy magas kémény emelkedik ki. Körülötte 9 kemence épült, mindegyik 4 nyílással. Minden nyílásba 3 átlagos méretû holttestet lehet elhelyezni, amelyek másfél órán belül teljesen elégnek. A kemencék kapacitása eléri a napi 2000 holttestet A hamvasztóhelyiség mellett található a nagy elõkészítõ terem, amelyet úgy rendeztek be, hogy fürdõcsarnok benyomását keltse. A csarnokban 2000 ember fér el, s alatta állítólag van egy másik, hasonló méretû csarnok is Innen egy ajtón keresztül vezet az út a néhány lépcsõfokkal lejjebb fekvõ, nagyon hosszú és szûk gázkamrába. A gázkamra falain zuhanyrózsák

vannak, így a kamra egy óriási fürdõcsarnok látszatát kelti. A kamra lapos mennyezetén három légmentesen elzárható ablak van A gázkamrából sínpár vezet a kemencékhez az elõcsarnokon keresztül. Az áldozatokat elõször az elõcsarnokba vezetik, ahol azt mondják nekik, hogy a fürdõbe mennek. Itt levetkõznek, s tovább ámítják õket azzal, hogy két fehér köpenybe öltözött férfi mindenkinek törülközõt és szappant oszt szét. Utána a gázkamrába préselik õket. 2000 ember teljesen megtölti a kamrát, úgy, hogy ott csak állva férnek el Azért, hogy ennyi embert beszorítsanak, gyakran a kamrába lõnek, hogy a bentlevõket arra kényszerítsék, hogy elõre húzódjanak. Ha már mindenki a kamrában van, kívülrõl bezárják az ajtót Ezután egy kis szünet következik, bizonyára azért, hogy a kamra hõmérséklete a kívánt hõfokot elérje. Utána gázálarcos SS-katonák másznak a tetõre, az említett ablakokat kinyitják, és

bádogdobozokból port szórnak a kamrába. A dobozokon az alábbi felirat látható: "Cyklon zur Schädlingsbekampfung", és egy hamburgi gyár cégjelzése olvasható rajta. Ez valószínûleg egy olyan ciánkészítmény, amelyik bizonyos hõmérsékleten gázzá alakul át. E procedúra után három perccel a kamrában mindenki halott Még sohasem fordult elõ, hogy valaki életjelet adott volna magáról, ami a korábbi primitív elgázosítás során a nyírfaligetben gyakran megtörtént. A kamra kinyitása után szellõztetnek, s a "Sonderkommando" lapos kocsikon a kemencékhez viszi a holttesteket, ahol elégetik õket. A kisebb krematóriumok ugyanazzal a metódussal dolgoznak, csak éppen feleakkora kapacitással. A négy krematórium összteljesítõ képessége tehát naponta 6000 elgázosítás és elégetés. Elvileg csak a zsidókat gázosítják el, az árjákat csupán kiveteles esetekben. Ezeket agyon szokták lõni. A krematóriumok megnyitása

elõtt a nyírfaligetben lõtték õket agyon, s holttesteiket egy árokban elégették. Késõbb a krematórium elõcsarnokában, amelyet erre a célra külön berendezéssel szereltek fel, tarkólövéssel végeztek velük. Az elsõ krematóriumot 8000 krakkói zsidó elgázosításával és elégetésével "avatták fel" 1943. március elején Erre az eseményre prominens vendégek érkeztek Berlinbõl, magasrangú tisztek és magas beosztású civilek. A krematórium vezetésével nagyon meg voltak elégedve, s gyakran néztek be a kémlelõlyukon keresztül a gázkamrába. Nagy elismeréssel szóltak az üzemrõl. kb. 109000 -119000 1943 március elején 45000 zsidó érkezett Szalonikibõl 10000 férfit és egy kisebb csoport nõt a táborban helyeztek el, a többieket - kb. 30000 embert - a krematóriumba vitték Az említett 10.000 férfi rövidesen meghalt egy egészen kis csoport kivetelével; legtöbben egy maláriaszerû, valószínûleg fertõzõ betegség

következtében, s sokan közülük kiütéses tífuszban. Mások nem bírták ki a különösen nehéz létfeltételeket. Mivel a görög zsidók közül a malária, a kiütéses tífusz pedig általában sok áldozatot követelt, ami által az elhalálozás rendkívül emelkedett, átmenetileg szüneteltették a szelektálást. A beteg görög zsidókat felszólították, hogy jelentkezzenek. Kértük õket, semmiképpen se tegyék Mégis sokan jelentkeztek. Õket kivétel nélkül interkodiális fenolinjekció beadásával ölték meg Az injekciókat egy egészségügyis altiszt adta be. Asszisztensként a következõ cseh orvosok voltak alárendelve: Dr Cespira Honza Prágából (jelenleg a buchenwaldi koncentrációs táborban), Dr. Zdnek Stich Prágából (jelenleg szintén Buchenwaldban). Az orvosok mindent megtettek, hogy a szerencsétleneken segítsenek, s ha ez nem volt lehetséges, legalább a fajdalmaikat enyhítsék. A 10.000 görög zsidóból még életben maradt kb

100-et másik 500 zsidóval erõdítési munkálatokra Varsóba küldték. Hetekkel késõbb néhány százan reménytelen állapotban kerültek vissza Õket azonnal elgázosították. A fenolos kezelés beszüntetése után 400 maláriabeteg görög zsidót állítólag "további kezelések" végett Lublinba vittek. Hallottunk is arról, hogy Lublinba tényleg megérkeztek További sorsuk alakulásáról azonban már nem szereztünk tudomást. Ami biztos, hogy a 10000 közül egyetlen egy görög zsidó sincs már a táborban. A szelektálás felfüggesztésével egyidejûleg a foglyok megölését is megtiltották. A legismertebb gyilkosokat, mint a birodalmi német köztörvényes bûnözõ Alexander Neumannt, Zimmert, Albert Hämmerlét, Rudolf Osteringert, Rudolf Bechertet; a politikai fogoly Alfred Kient, Alajos Stahlert ismételt emberölés miatt botütéssel fenyítették meg. Egy olyan nyilatkozatot is alá kellett írniuk, hogy bizonyos számú fogolytársukat

megölték. 1943. elején 500000 elbocsátási nyomtatvány érkezett az auschwitzi politikai osztályra Ennek nagyon örültünk, mert reméltük, hogy legalább néhányunkat szabadon engedik. A nyomtatványokat azonban az elgázosítottak adataival töltötték ki, s utána azok az irattárba kerültek. kb. 119000 - 120000 1000 lengyel árja a Pawiak nevû varsói fegyházból kb. 120000 - 123000 3000 görög zsidó Egy részüket a korábbiak helyett Varsóba küldték A hátramaradottak röviddel késõbb meghaltak. kb. 123000 - 124000 1000 lengyel árja Radomból és Tarnowból kb. 124000 - 126000 2000 árja különbözõ transzportokból Idõközben szüntelenül érkeztek a lengyel, francia és belga zsidókkal megrakott szállítmányok, akiket - a tábor kiiktatásával - azonnal elgázosítottak. E szállítmányok egyike Lublin-Majdanekbõl jött 1000 lengyel zsidóval. Közöttük három szlovák zsidó is volt, egyiküket Spirának hívták, aki Stropkóból vagy

Worannóból való volt. 1943. július végén nem érkeztek további szállítmányok A krematóriumokat alaposan kitisztították, rendbehozták, s - mint az késõbb kiderült - további munkára készítették elõ. Augusztus 3-án újból beindult az üzem. Brenzburgi és sossnowitzi zsidók transzportja érkezett meg, majd újabbak egész hónapban szünet nélkül. kb. 132000 - 136000 Brenzburgi és sossnowitzi zsidókkal megrakott vonatok következtek Közülük csupán 4000 férfit és egy kis csoport nõt vittek a táborba. Több mint 35000-et azonnal a krematóriumba küldtek. A táborba beutalt 4000 férfi legnagyobb része a kegyetlen bánásmód, éhezés, különbözõ betegségek, gyilkosságok következtében már az úgynevezett karantén táborban meghalt. Ezekért a kegyetlenkedésekért elsõsorban a sachsenhauseni koncentrációs táborból ideküldött Tyn nevû köztörvényes bûnözõ, valamint egy lengyel politikai fogoly, a varsói Mieczeslaw Katerinski

felelõsek. Ebben az idõben újra megkezdték a szelekciókat, mégpedig különösen nagy mértékben a nõi táborban. A tábororvos, egy SS rohamvezetõ, a berlini rendõrigazgató fia vagy unokaöccse, még a táborban is feltûnõ brutalitással járt el. A szelkciós módszert ettõl fogva a szökésünk napjáig megállás nélkül gyakorolták. kb. 137000 - 138000 Augusztus végén 1000 lengyel árja érkezett a varsói Pawiak fegyházból, és körülbelül 80 görög zsidó. kb. 138000 - 141000 3000 férfi különbözõ árja transzportokból kb. 142000 - 145000 1943 szeptember elején 300 zsidó különbözõ lengyel munkatáborokból és orosz hadifoglyok egy csoportja. kb. 148000 - 152000 Az 1943 szeptember 7-ét követõ héten Theresienstadból érkeztek transzportok családokkal. Velük - számunkra érthetetlen módon - egész kíméletesen bántak A családokat nem válsztottak szét, senkit nem gázosítottak el, még meg sem nyírták õket, hanem úgy, ahogy

megérkeztek, családonként helyezték el õket a láger egy elkülönített részében. Sõt, még a csomagjaikat is megtarthatták. A férfiaknak nem kellett dolgozniuk, a gyerekeknek megengedték, hogy iskolába járjanak, amelyet Fredy Hirsch vezetett - róla meg késõbb szólunk. A hozzátartozókkal való levelezést megengedték. Csak a lágerfelügyelõjük szadista kínzásaitól kellett sokat szenvedniük, a köztörvényes Arno Böhmtõl, aki a tábor egyik legaljasabb gonosztevõje volt. Csodálkozásunk még inkább fokozódott, amikor láttuk, hogy ezekrõl a szállítmányokról hivatalos névjegyzék készült. E nyilvántartás különös címe a következõ volt: "6 hónapos karanténban lévõ cseh zsidók SB-transzportja". Azt ugyan már tudtuk, hogy mit jelent az "SB" megjelölés(2), de a kiváltságos bánásmódra és a hosszú karanténidõre nem találtunk magyarázatot. Tapasztalataink szerint a leghosszabb karantén maximum 3 hétig

tartott. Mégis, minél közelebb kerültünk a 6 hónapos határidõ lejártához, annál erõsebb lett a gyanúnk és a félemünk, hogy ezekre a zsidókra is ugyanaz a sors vár. Megpróbáltunk beszélni a csoport vezetõivel, és elmagyaráztuk nekik, mi vár rájuk. Néhányan közülük, különösen Fredy Hirsch (a prágai Makkabi ifjúsági csoport egyik vezetõje), aki az egész csoport teljes bizalmát élvezte, azt mondták, hogy amennyiben félelmeink bebizonyosodnak, akkor õk ellenállnak. A "Sonderkommando" emberei megígérték, hogy ha a cseh zsidók ellenállnak, akkor õk is azonnal csatlakoznak hozzájuk. Sokan remélték, hogy általános lázadást lehet szítani a táborban 1944. március 6-án tudomásunkra jutott, hogy a cseh zsidók számára elõkészítették a krematóriumot Fredy Hirschhez siettem, hogy ezt közöljem vele, és gyors cselekvésre késztessem, mivel már nincs vesztenivalójuk. "Tudom a kötelességem" - válaszolta

Alkonyat elõtt újra a cseh táborhoz osontam, ahol megtudtam, hogy Luminallal megmérgezte magát és haldoklik. Másnap, 1944 március 7-én eszméletlen állapotban, 3791 társával egyetemben, akikkel együtt érkezett 6 hónappal ezelõtt, teherautókon a krematóriumba vitték, ahol elgázosították õket. A fiatalok énekelve mentek a halálba Keserûen csalódtunk, hogy elmaradt a lázadás. A "Sonderkommando" mindenre elszánt emberei hiába vártak. Mellesleg e transzportból 500 idõs ember még a 6 hónapos karanten idõszaka alatt meghalt. Csupán 11 ikerpárt hagytak életben Õket átvitték Auschwitzba, ahol biológiai kísérletek tárgyai lettek. Még életben voltak, amikor Birkenaut elhagytuk Az elgázosított cseh zsidók között volt egy Szeredrõl való szlovák zsidó lány is, akit Fürst Rózsinak hívtak. Kivégzésük elõtt egy héttel, március 1-jén arra kényszerítették õket, hogy tudassák a rokonaikkal: jól vannak. Ezekre a levelekre

március 23-i vagy 25-i keltezést kellett írni. Arra is rábírták õket, hogy külföldi rokonaiktól csomagokat kb. 153000kérjenek - 154.000 1000 lengyel árja a varsói Pawiak fegyházból kb. 154000 - 159000 1943 októberében és novemberében 4000 férfi különbözõ fegyházakból, a búvóhelyeiken felfedezett brenzburgi zsidók és védõõrízetes oroszok egy csoportja. Egyidejûleg orosz hadifoglyok is érkeztek, akiket 1 - 12.000-ig számoztak (1) Mivel az auschwitzi táborban is volt egy krematórium, az égetõkemencék számozása nem egységes. Több más forrás a következõ módon említi a krematóriumok számozását: I. krematórium : Auschwitz II. krematórium : Birkenau I III. krematórium : Birkenau II IV. krematórium : Birkenau III V. krematórium : Birkenau IV (2) SB=Sonderbehandlung (különleges bánásmód), azaz megsemmisítés. [1. rész] [2 rész] [3 rész] 4 rész [5 rész] [6 rész] [7 rész] Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back

to the Military Collection Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 5. rész [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] 5 rész [6 rész] [7 rész] kb. 160000 - 165000 1943 decemberében 5000(1) zsidó férfi érkezett, fõként holland, francia, belga és elsõ ízben olasz transzportokból. Az utóbbiak Fiumébõl, Triesztbõl és Rómából voltak Ezekbõl a szállítmányokból legalább 30.000(2) ember a láger kihagyásával azonnal a gázkamrákba került A lágerbe kerültek között különösen nagy volt a halálozási arány. A szelekciós módszert is újra alkalmazták, még nagyobb mértékben. Ez a metódus január 10-e és 24-e között érte el a tetõpontját, amikor is egészséges, munkaképes férfiakat, munkabeosztásuk és szakismereteik figyelembe vétele nélkül szelektáltak. Csupán orvosokat kíméltek meg A szelekcióhoz mindenkinek fel kellett sorakozni. Szigorúan ügyeltek arra, hogy senki se maradjon ki a válogatásból A tábori orvos (õ a berlini

rendõrfelügyelõ fia vagy unokaöccse volt) és a birkenaui lágerparancsnok, Untersturmbannführer Schwarzhuber(3) végezték a kiválasztást. Azokat a zsidókat, akiket a 7-es barakkból egy másik részlegbe áttelepített "kórházban" helyeztek el, kivétel nélkül elgázosították. Ez idõ alatt még hozzávetõlegesen 2500 férfi és 6000 nõ került szelekció révén a gázkamrákba. kb. 165000 - 168000 1943 december 20-án újabb 3000 zsidó érkezett Theresienstadtból Névjegyzékük ugyanazt a címet viselte, mint az elsõ transzport esetén. Ugyanott helyezték el õket, ahol a cseh zsidók elsõ csoportját, s õk is megkapták az összes fent említett kedvezményt. 24 órával az elsõ csoport elgázosítása elõtt a szomszédos, véletlenül üresen álló táborrészbe szállásolták õket, hogy ily módon elválasszák a csoportokat egymástól. Ma is abban a negyedben laknak Miután az elsõ csoport sorsa nyilvánvalóvá vált, a késõbb

érkezettek már most elhatározták, felkészülnek az ellenállásra. Laufer Ruzenko(4) (Prágából) és Hugo Langsfeld (Prágából) szervezik az ellenállást Könnyen gyúló anyagokat gyûjtenek, s alkalomadtán részlegük barakkjait fel akarják gyújtani. Karanténidejük 1944. június 20-án jár le kb. 169000 - 170000 1000 ember kisebb csoportokban: lengyelek, oroszok (árja) és zsidók kb. 170000 - 171000 1000 lengyel és orosz (árja) és egy kis csoport jugoszláv kb. 171000 - 174000 1944 február végén 3000 holland, belga és elsõ alkalommal nem honosított, hanem született francia zsidók. A francia zsidókat a meg nem szállt francia területrõl hozták A francia zsidókat azonnal elgázosították.(5) Március közepén rejtekhelyeiken leleplezett brenzburgi zsidók egy kisebb csoportja érkezett. Tõlük tudtuk meg, hogy néhány lengyel zsidónak sikerült Szlovákiába szöknie, onnan pedig tovább Magyarországra. A tehresienstadti zsidók elgázosítása

után március közepéig nem érkezett utánpótlás a lágerbe. Ezáltal jelentõsen csökkent a létszám, így valamennyi ezután érkezett férfit, fõként holland zsidókat, a táborban helyeztek el. Mi április 7-én szöktünk meg a táborból Éppen akkor jött a hír, hogy görög zsidók nagy transzportjai várhatóak. (1) A Munkácsi-féle fordításban (nyilván tévesen) 1000 szerepel. (2) A Munkácsi-féle szövegben 3000. (3) Munkácsi szövegében tévesen "Schwarzenburg". (4) A Munkácsi-féle szövegben "Ruzenka". (5) A Munkácsi által közölt szövegben e helyett a mondat helyett a következõ szerepel: "A megérkezett transzportok túlnyomó részét haladéktalanul elgázosították." [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] 5 rész [6 rész] [7 rész] Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 6. rész [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] 6 rész

[7 rész] A birkenaui tábor 3 részlegbõl áll. Jelenleg csupán az I és a II részleget fogja körbe a "kis õrlánc", mivel a III. részleg még építés alatt áll, lakatlan Amikor 1944 április elején elhagytuk Birkenaut, a tábor viszonyait az alábbiak szerint lehet leírni: szlovák zsidók I. részleg nõi koncentrációs kb. 300 tábor II. részleg a) karanténláger többi zsidó kb. 7000 kb. 2 kb. 200 b) a theresienstadti zsidók lágere - kb. 3500 c) jelenleg lakatlan - c) fõláger 58 e) cigányláger - f) kórházi barakk 6 árják kb. 6000 A 300 szlovák lányon kívül további 100 lány a fõépületben áll alkalmazásban kb. 800 A két szlovák zsidó egyike blokkfelügyelõ, Dr. Andreas Müller, Podolinecbõl - kb. 4000 - kb. 1000 megjegyzés - 6 hónapos karantén-idõszak - kb. 6000 - kb. 4500 Az odairányított 16.000 cigány maradéka. Nem dolgoznak. Halálozási arányuk rendkívül magas. kb. 500 A 6 szlovák

irodai alkalmazott A szlovák irodai alkalmazottak neve: 36.832-es számú Walter Spitzer, blokkfelügyelõ Nemsovából, 29.867-es számú Josef Neumann "hullakápó" Sninából, 44.989-es számú Josef Zelmanovics "szolga", 32.407-es számú Luis Eisenstädter "tetováló" Korompáról, 30.049-es számú Luis Solmann "írnok" Kézsmárkról, Chaim Ketz "cseléd" Sninából. A birkenaui láger belsõ adminisztrációját az ezzel megbízott foglyok látják el. A foglyokat nem származási országuknak megfelelõen helyezik el, hanem a közös munkakör szerint ("kommandók" szerint). Minden blokkban 5 tisztségviselõ van: blokkfelügyelõ (blokkelöljáró, Blockätester), blokkírnok (Blockschreiber), blokkápoló, két cseléd. A blokkelöljáró fehér szalagot visel a bal karján, ezen a barakk száma látható. A barakkban élet és halál ura, és felelõs a barakk rendjéért. 1944 február végéig a barakkok

közel felének volt zsidó elöljárója. Aztán egy Berlinbõl érkezett rendelkezés megtiltotta, hogy a zsidók ezt a hivatalt továbbra is betölthessék, ezért azután leváltották õket. A tilalom ellenére még ma is 3 szlovák zsidó tölti be ezt a tisztséget. Név szerint: Ernest Rosim Zsolnából, a 25-ös számú barakk elöljárója (takarítóbrigád és benzburgi iparosok), Dr. Andreas Müller Podolinecbõl, a 15-ös számú barakk elöljárója a karanténtáborban, Walter Spitzer, Nemsova, a kórházban lévõ 14-es számú barakk elöljárója. A barakk írnoka a felügyelõ végrehajtója. Õ végzi a szükséges papírmunkát, kartotékot vezet és nyilvántartja a mindenkori létszámot. A barakkírnok munkája különösen felelõsségteljes A mindenkori létszámot kínos pontossággal kell nyilvántartania. A foglyok nem nevekkel, hanem számokkal szerepelnek, így nagyon könnyen fordulhat elõ tévedés. Egy ilyen tévedés azonban végzetessé válhat. Ha

az írnok egy adott számot tévedésbõl halottnak jelent - ez a magas halálozási aránynál könnyen megtörténhet, és ténylegesen meg is történt -, akkor a hibát úgy korrigálják, hogy a kérdéses szám viselõjét utólag valóban kivégzik. Az átadott jelentést késõbb már nem lehet kijavítani, a jelentett számnak hajszálpontosan meg kell felelnie a tényleges létszámnak. Az írnoki pozíció valódi hatalommal jár, sajnos ezzel nagyon gyakran vissza is élnek. Az ápolók és a barakkszolgák végzik a szükséges fizikai munkákat a barakkban. Ápolásról természetesen szó sincs. A "tábori elöljáró" felügyeli az egész lágert. Õ is fogoly A jelenlegi birkenaui "tábori elöljárót" Franz Danischnak hívják, aki (a 11.182-es számú) politikai fogoly a felsõ-sziléziai Königshüttébõl A tábori elöljáró az egész láger korlátlan ura. Joga van barakkfelügyelõket és írnokokat kinevezni és leváltani, munkákat

kiosztani, stb. Danisch a zsidókkal szemben is korrektül, objektíven és megvesztegethetetlenül viselkedik. A tábori elöljáró mellett mûködik a tábori írnok, aki gyakorlatilag a legnagyobb hatalommal rendelkzeik a táborban. Csak õ áll közvetlen kapcsolatban a lágerparancsnoksággal, õ veszi át a parancsokat és adja át a jelentéseket. E tevékenysége révén a lágerparancsnokságra bizonyos mértékben befolyást gyakorolhat. A barakkírnokok közvetlenül neki vannak alárendelve, s jelentéseiket neki kötelesek megtenni. Birkenauban a jelenlegi tábori írnok Kazimir Gork (a 30029-es számot viseli) lengyel fogoly, egykoron banktisztviselõ volt Varsóban. Habár Gork antiszemita beállítottságú, de a zsidóknak mégsem árt. Az egyes barakkokat 6-8 SS-barakkvezetõ felügyeli. Õk végzik esténként a létszámellenõrzést, és jelentik a láger vezetõjének, a Tirolból származó Schwarzhuber Untersturmbannführernek. Schwarzhuber részeges és

szadista. A lágervezetõ felettese a lágerparancsnok, aki egyidejûleg az auschwitzi láger parancsnoka is. Az auschwitzi tábor irányítását is egy lágervezetõ látja el, aki Auschwitz és Birkenau közös lágerparancsnokának van alárendelve. A jelenlegi lágerparancsnok neve: Höss. A munkacsoportok (itt munkakommandóknak nevezik) parancsnoka a "kápó", aki a munkaidõ alatt korlátlanul rendelkezik a neki alárendelt foglyokkal. Nemritkán elõfordul, hogy a "kápó" a munka során megöl egy foglyot. Nagyobb munkacsoportoknál több "kápó" is van Felettük áll a "fõkápó" Korábban gyakran voltak "kápók" zsidók is. A fent említett berlini parancs ezt megtiltotta Egy Róth nevezetû nagymihályi zsidó (szerelõ) mind a mai napig betölti ezt a tisztséget. A munkát német szakemberek ellenõrzik. [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] 6 rész [7 rész] Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back

to the Military Collection Az Auschwitz Jegyzõkönyv - 7. rész [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] 7 rész Nowakyt 1942. június 14-én hagytuk el, s Zsolnán keresztül jutottunk el 5 órakor Zwardonba Ott kiszállítottak bennünket, majd megszámoltak. A transzportot SS-katonák vették át Felháborodásuknak adtak hangot amiatt, hogy két napig a szlovákok nem adtak nekünk vizet. Továbbutaztunk, és két nappal késõbb Lublinba érkeztünk. A 15 és 50 év közötti embereket kivagonírozták, a gyerekek és az idõsebbek a vagonokban maradtak. Mi kiszálltunk Az állomást litván SS-katonák vették körül, akik géppisztolyokkal voltak felfegyverkezve. Azokat a vagonokat, amelyekben a munkaképtelenek, gyerekek és idõsek maradtak, lezárták és továbbirányították. Hogy hová, és hogy mi történt velük, nem tudjuk. Egy SS-szakaszvezetõ vette át a parancsnokságot az állomáson, aki azt mondta nekünk, hosszú út áll

elõttünk. Aki a csomagját magával akarja vinni, megteheti Aki úgy gondolja, hogy nem tudja a csomagját maga cipelni, felteheti egy teherautóra, a csomagok biztosan meg fognak érkezni. Társaim egy része csomagját magával vitte, míg a másik része kocsira rakta. Mindjárt a város mögött egy gyárat láttunk "Bekleidungswerke" felirattal. A gyár udvarán vagy 1000 ember állt sorban, piszkos, csíkos fegyencruhában, szemmel láthatóan ebédre vártak. Ez a látvány - minthogy felismertük, hogy zsidók állnak elõttünk - nem volt reménykeltõ. Egy dombtetõrõl megpillantottuk Majdanek barakktáborát, amelyet 3 méter magas drótkerítés vett körül. Alig léptem be a lágerbe, megpillantottam a nagyszombati Maco Winklert, aki felvilágosított arról, hogy itt elveszik csomagjainkat és a ruháinkat. Körülöttünk már korábban érkezett szlovák zsidók álltak, rongyos rabruhákban, lekopaszítva, mezítláb vagy facipõkben, erõsen feldagadt

lábakkal. Élelmiszert és más csekélységeket koldultak tõlünk. Amit csak tudtunk, odaatuk nekik, tudva, hogy mindezt úgyis el fogják venni tõlünk. Az anyagraktárba vittek bennünket, ahol tényleg mindent le kellett adnunk. Onnan futólépésben egy másik barakkba hajtottak bennünket, ahol teljesen le kellett vetkõznünk, lenyírtak és lekopaszítottak bennünket. Utána rabruhát, felsõ és alsó ruhanemût, facipõt kaptunk, valamint egy sapkát. Engem az úgynevezett II. munkatáborba osztottak be A teljes láger 3 munkarészlegbõl állt, melyeket drótkerítés választott el egymástól. A II munkarészlegben szlovák és cseh zsidókat helyeztek el Két napon keresztül kizárólag arra oktattak, hogyan kell sapkánkat köszönéshez emelni, ha egy némettel találkozunk. Ezenkívül szakadó esõben órák hosszat végeztettek velünk sorakozási gyakorlatokat A barakkok berendezése teljesen eredeti volt. Itt csak három egymásra állított, nagyon hosszú

asztal volt. Az asztalok alatt és felett feküdtek a foglyok Reggelire levest kaptunk. Ez azonban olyan sûrû volt, hogy kézzel kellett megennünk Ebédre szintén levest kaptunk, este úgynevezett teát 30 dekagramm élvezhetetlen kenyérrel, 2-3 deka rossz lekvárral vagy mûzsírral, természetesen a lehetõ legsilányabb minõségben. Az elsõ napokban mindenekelõtt a tábori himnuszt kellett megtanulnunk. Órákon át kellett állnunk és énekelnünk: Aus ganz Europa kamen Wir Juden nach Lublin Viel Arbeit gibt zu leisten Und dies ist der Beginn. Um diese Pflicht zu leisten Vergiss Vergangenheit, Denn in der Pflichterfüllung Liegt die Gemeinsamkeit. Drum rüstig an die Arbeit Ein jeder halte mit Gemeinsam wollen wir schaffen Im gleichen Arbeitschritt. Nicht alle wollen begreifen Wozu in Reihen wir stehen Die müssen wir dann zwingen Dies alles zu verstehen. Die neue Zeit muss alle Uns alle stets belehren, Dass wir schon nur der Arbeit, Der Arbeit angehören. Drum

rüstig an die Arbeit Ein jeder halte mit, Gemeinsam wollen wir schaffen In gleichen Arbeitsschritt.(1) Az I. munkarészlegben szlovák zsidókat helyeztek el, a II munkarészlegben szlovák és cseh zsidókat, a III. munkarészlegben partizánokat A IV és V munkarészleget az I és II munkarészlegben lévõ zsidók építették. A III. munkarészleg partizánjait barakkba zárták, õk nem dolgoztak, barakkjaikat nem hagyhatták el Az ételt a barakkajtók elé dobták, onnan kellett nekik összeszedniük. Az õrök nem mertek a közelükbe menni, és gyakran lõttek közéjük. Túlzsúfolt barakkjaikban tömegével haltak meg A "kápók" birodalmi németek és csehek voltak. Az elõbbiek általában brutálisak voltak, a csehek segítettek, ahol csak tudtak. A láger felügyelõje egy holicsi cigány volt, akit Galbavynak hívtak, helyettese, egy Mittler(2) nevû szeredi zsidó, aki ezt a tisztséget brutalitásának és beteges kínzási hajlamának köszönhette.

Hatalmi pozícióját arra használta fel, hogy a már amúgy is súlyosan sújtott zsidókat még jobban kínozza. Hacsak gonoszat tehetett, nem mulasztotta el Az esti parancsfelolvasáskor az SS-katonák bántalmaztak bennünket. Órák hosszat álltunk, és a nehéz napi munka után a himnuszt kellett énekelnünk. A dalt egy öreg zsidó karmester, az ostoraikat és botjaikat sûrûn használó SS-legények hahotája közben, egy közeli ház tetejérõl dirigálta. Eckstein szeredi rabbi tragikus módon pusztult el. Egy este késve érkezett a parancsfelolvasásra, mivel erõs hasmenése miatt WC-n volt. A szakaszvezetõ parancsára kétszer fejjel lefelé mélyen belelógatták a WC nyílásába, utána hideg vízzel lelocsolták, majd agyonlõtték. Az elsõ és a második munkarészleg között állt a krematórium. Itt égették el a hullákat A halálozási szám munkaszakaszonként, kezdetben 6-8000 személeys létszám mellett, kb. 30-at tett ki naponta Ez a szám

rövidesen 5-6-szorosára emelkedett. Késõbb ismétlõdtek esetek, hogy a betegszobából 11-12 beteget a krematóriumba vittek, ahonnan ezek többé nem tértek vissza. A krematórium elektromos árammal mûködött, és orosz foglyok kezelték. Nemcsak az ellátás és a bánásmód, de az általános higéniai viszonyok is nagyon rosszak voltak. Pl egy újfajta daganatos lábbetegség is fellépett : Az embereknek megdagadt a lábuk, és nem tudták mozdítani. Ezek közül mind többet és többet vittek a krematóriumba, ahol elõttem ismeretlen módon meggyilkolták õket. Mikor azután 1942 június 26-án 70-re szállott a szerencsétlenek száma, elhatároztam, hogy kihasználom az éppen kínálkozó alkalmat, és önként Birkenauba történõ áthelyezésemet fogom kérni. 1942. június 27-én leadtam rabruháimat, helyettük civil ruhát kaptam, s egy transzporttal Auschwitzba utaztam. Zárt vasúti teherkocsikban, víz és élelem nélkül utaztunk 48 órán keresztül,

míg végre félholtan megérkeztünk Auschwitzba. Az auschwitzi tábor bejáratánál az "Arbeit macht frei" felirat köszöntött. A tiszta udvar, a téglaépületek és a zöld fû, a primitív, piszkos lublini barakkok után jó benyomást tettek rám. Úgy gondoltuk, hogy jó cserét csináltunk Megérkezésünk után egy pincébe vezettek, ahol teát és kenyeret kaptunk. Röviddel késõbb lenyírtak bennünket, ruháinkat a lublinihoz hasonló rabruhákra cserélték ki, és miután személyi adatainkat is felvették, fogolyszámainkat a bal csuklóra tetoválták, s így az auschwitzi koncentrációs tábor szabályos "politikai foglyai" lettünk. Lakóhelyül a 17. számú blokkot jelölték ki számunkra, ahol a földön háltunk A szomszédos házsorban, amely azonban tõlünk egy fallal volt elválasztva, azok a szlovákiak lányok voltak elszállásolva, akiket 1942 márciusában és áprilisában deportáltak Szlovákiából. A "Buna"

gyártelep kiterjedt építkezésére vittek bennünket dolgozni. Hajnali 3-kor kellett munkába menni. Ebédre krumpli- vagy répelevest kaptunk, vacsorára 30 deka kenyeret Munka közben kegyetlenül vertek bennünket. Mivel a munkahelyünk a nagy õrzónán kívülre esett, a területet 10X10 méteres négyzetekre osztották. Minden négyzetet egy SS-katona õrzött Ha valaki munka közben átlépte e négyzetet, elõzetes figyelmeztetés nélkül, "szökés közben" agyonlõtték. Gyakran megtörtént, hogy egy SS-katona megparancsolta a fogolynak, hogy egy négyzeten kívül lévõ tárgyat vigyen oda neki. Ha a fogoly engedelmeskedett, akkor az SS-katona lelõtte A munka rendkívül nehéz volt Amikor engem oda beosztottak, körülbelül 3000 ember dolgozott ott, közülük 2000 szlovákiai zsidó. Néhány heti kínzó munka után félelmetes kiütéses tífusz járvány ütött ki a táborban. A legyengült foglyok százával hullottak el. A tábort lezárták, és a

Buna építkezést beszüntették Azokat, akik munkahelyükön még életben maradtak, 1942 július végével kavicsbányába küldték, munkára. A munka itt, ha lehet, még nehezebb volt. Véletlenül tudomásomra jutott, hogy a "takarítókommandóknál" munkahelyek ürültek meg. Jelentkeztem, és be is osztottak A "takarítókommandóban" 100 fogoly dolgozott, kivétel nélkül zsidók. A láger egy teljesen elkülönített részében dolgoztunk. Nagy hátizsákokból, kofferekbõl és más csomagokból hatalmas bõröndökbe vagy külön raktárakba kellett válogatnunk a különbözõ tárgyakat fajtájuk szerint. Így például voltak ott fésûkkel, tükrökkel, cukorral, konzervekkel, csokoládéval, gyógyszerekkel megtöltött bõröndök is. Az ágynemûtárgyakkal megrakott koffereket tartalmuk szerint elraktároztuk A ruhákat és a fehérnemûket egy nagy barkkba hordtuk, ahol szlovák zsidó lányok osztályozták és csomagolták ezeket. Ezeket

a textíliákat aztán bevagonírozták, és (valahová) elküldték A használhatatlan ruhákat egy memeli textilgyárba küldték, a hsználhatókat egy berlini jótékonysági egyesületbe. Az értéktárgyakat, pénzt, aranyat, valutát és drágaköveket a politikai osztálynak kellett átadni. Az értéktárgyak nagy részét az SS-felügyelõ vagy a kiválogatásnál dolgozó foglyok ellopták Ennek a munkának a vezetõje, a ma már szakembernek tekintett Adalbert Davidovics volt Iglóból. Õ kapta meg ezt a tisztséget. A munkacsoport vezetõje Wikleff SS Sturmscharführer volt, egy durva és brutális ember, aki a lányokat is gyakran verte. A lányok Birkenauból jöttek munkára Az ott uralkodó állapotokról hallatlan dolgokat meséltek. Verték és kínozták õket A halálozási arányszám nagyobb volt közöttük, mint a férfiak között. Hetenként kétszer volt szelekció Minden nap új lányok jöttek munkába azok helyett, akiket közben szelektáltak, vagy más

módon haltak meg. A takarítókommandónál megszerzett viszonylag kényelmes beosztásomat röviddel késõbb elvesztettem, s büntetésbõl Birkenauba helyeztek át, ahol 1,5 évet töltöttem. 1944 április 7-én társammal együtt sikerült megszöknöm. (1) A Bajtay Péter által közölt nyersfordítás: Egész Európából jöttünk Mi zsidók Lublinba Sok munkát kell végeznünk S ez csak a kezdet Hogy kötelességed teljesítsd Feledd el a múltat Mivel a kötelességteljesítésben Van a közösség ereje Ezért fogd meg a munka végét Mindenki együtt Közösen akarunk termelni Azonos munkalépésben Nem mindenki akarja megérteni, miért is állunk a sorban Ezeket kényszerítenünk kell Mindezt megérteni Az új idõk mindenkit Mindannyiunkat meg kell hogy tanítson Hogy mi most már a munkáé A munkáé vagyunk Ezért fogd meg a munka végét Mindenki együtt Közösen akarunk termelni Azonos munkalépésben (2) A Munkácsi által közölt fordításban

"Mittley". [1. rész] [2 rész] [3 rész] [4 rész] [5 rész] [6 rész] 7 rész Vissza a Hadtörténeti Gyûjteményhez/Back to the Military Collection