Jogi ismeretek | Alkotmányjog » Alkotmányjog II. tételek

1 1. tétel A fegyveres erők és a rendőrség alkotmányi szabályozása A) A fegyveres erők és a rendőrség alkotmányi szabályozása A fegyveres erők - a Magyar Honvédség és Határőrség -, valamint a rendőrség intézménye az 1989. évi alkotmánymódosítás következtében kapott alaptörvényi szabályozást, mely szerint a v égrehajtó hatalom alapvető intézményeiként az Alkotmánynak szükséges tartalmaznia a fegyveres erők és a rendőrség fő feladataira, irányításuk és alkalmazásuk szabályaira vonatkozó rendelkezéseket. A fegyveres erőkre irányuló alapvető rendelkezéseket a hatályos magyar Alkotmány VIII fejezete tartalmazza, de az alaptörvény más helyeken is megfogalmaz olyan szabályokat, amelyek a fegyveres erőket - elsősorban ezek alkalmazását - érintik. A fegyveres erők irányítására és a velük való rendelkezés garanciáira vonatkozó előírások mellett az Alkotmány azt is megköveteli, hogy a fegyveres erők

feladatairól és a rájuk vonatkozó részletes szabályokról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A fegyveres erők alapvető törvényi szabályozását a honvédelmi törvény tartalmazza. E szabályozás sajátossága, hogy a fegyveres erők meghatározását, feladatait, az irányítás és parancsolás kérdéseit a honvédelem komplex feladatába ágyazottan végzi el. Eszerint a honvédelem célja idegen hatalom fegyveres támadása ellen a M agyar Köztársaság függetlenségének, területi sérthetetlenségének, a lakosságnak és az anyagi javaknak katonai erővel való megvédése, illetőleg az államszervezet, ezen belül a f egyveres erők, a rendvédelmi szervek, továbbá a nemzetgazdaság, a társadalmi szervezetek és az érintett állampolgárok erre való összehangolt felkészítése. A honvédelem céljának megvalósítására elsősorban a fegyveres erők hivatottak, de a

rendvédelmi szervek - jogszabályban meghatározott alapvető feladataik mellett - közreműködnek egyes honvédelmi és országmozgósítási feladatok ellátásában is. A honvédelmi törvény mellett a Határőrséget szabályozó törvény a Határőrség katonai védelmi, valamint a r endészeti feladatait, a h ozzájuk kapcsolódó hatásköri és illetékességi szabályokat tartalmazza, és részletesen felsorolja a Határőrség intézkedési jogkörét, a kényszerintézkedéseket, illetve ezek alkalmazásának feltételeit. A fegyveres erők alkotmányi szabályozásával összefüggésben feltétlenül megemlítendő az Alkotmánybíróság két határozata, amelyek egyrészt az alaptörvény fegyveres erők irányítására vonatkozó rendelkezéseit, másrészt vezetési struktúrájának alkotmányos vetületét értelmezték. Az Alkotmány szintén a VIII. fejezetében rögzíti a rendőrség alapvető feladatát, amelyet a közbiztonság és a belső rend

védelmében jelöl meg. Emellett előírja azt is, hogy a rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő részletes szabályokról" szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A rendőrségről szóló törvény az alkotmányi rendelkezések figyelembevételével többek között meghatározza a Magyar Köztársaság Rendőrségének jellegét, fő feladatait és irányítását. Az Alkotmány a pártpolitikailag semleges fegyveres erők és rendőrség kialakítása érdekében arról is rendelkezik, hogy a fegyveres erők, a rendőrség és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem, folytathatnak. E rendelkezés részletes törvényi szabályait a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló törvény foglalja össze. A szolgálati viszony az állam

és a hi vatásos állomány között létrejött különleges közszolgálati jogviszony, amelyben mindkét felet a sajátos szolgálati körülményeknek megfelelő kötelezettségek terhelik, és jogosultságok illetik meg. A törvény a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek személyi állománya esetében teljes körűen tartalmazza a szolgálati viszonnyal kapcsolatos valamennyi törvényi szintű szabályozást igénylő kérdést, mivel a hivatásos állomány szolgálati jogviszonya a vele szemben támasztott fokozott követelmények miatt - a más közszolgálatban állók szolgálati viszonyához képest olyan mértékben eltérő és sajátos, hogy önálló törvényi szabályozást tesz szükségessé. B) A fegyveres erők és a rendőrség helye az államszervezetben 2 A fegyveres erők és a rendőrség államszervezeti helyének vizsgálatakor az állami célok és az államhatalom funkcionálásának viszonyából indokolt kiindulni, ami ebben a vonatkozásban

az emberi együttélés békéjének és rendjének a biztosítását, azaz az állam polgárai életének, szabadságának, tulajdonának mások jogtalan beavatkozásától való védelmét jelenti. Ahhoz, hogy az állam a külső védelem biztosításával és a t ársadalmi-gazdasági rend, a pol itikai-hatalmi berendezkedés kialakításával és megtartatásával kapcsolatos feladatait teljesíteni tudja, továbbá hatalmának aktív és effektív módon érvényt szerezzen, megfelelő intézményekre és szervezett eszközökre van szüksége. Az állam és az államhatalom fogalmának elengedhetetlen feltételeként, szükségszerű fogalmi attribútumaként határozható meg az a jog, hogy saját fegyveres hatalmat és olyan rendfenntartó, veszélyelhárító intézményeket alakítson ki, amivel megvédheti a kialakított alkotmányos alaprendet, és biztosíthatja az állam funkcióinak érvényesülését. E feladatok ellátására jött létre és működik az állam

fegyveres ereje, amely védi és biztosítja az állam területét, elsősorban a külső, idegen hatalom általi fegyveres támadásokkal szemben, azaz a haza katonai védelmét látja el és rendvédelmi szerveinek rendszere, amelyek fontos szerepet játszanak az állam által ellátandó és teljesítendő biztonsági, rendészeti, illetve rendvédelmi feladatok végrehajtásában. A rendvédelmi szervek közül kiemelkedik a rendőrség, melynek alapvető feladata az állam belső rendjének fenntartásában való közreműködés, és a polgárok biztonságának garantálása, azaz a közrend és a közbiztonság védelme A modern alkotmányos jogállamban e fenti feladatok és funkciók teljesítésére létrejött intézmények a végrehajtó hatalom részei. Alaptörvényi szabályozásuk garanciális szempontból lehet indokolt, de funkciójuk jellegéből adódóan - a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek ilyen esetben sem kapnak központi helyet az alkotmányokban. Az

alkotmányi előírások ugyanakkor alapul és keretül szolgálnak a törvényi regulációhoz, ezzel is biztosítva a jogállam jellegének megtelelő szabályozásukat. A jogállami demokráciákban a fegyveres erők, a rendőrség, valamint a rendvédelmi szervek esetében is olyan feltételek és garanciák szükségesek, mint a végrehajtó hatalom ezen belül a közigazgatás funkcionálásának és kontrolljának esetében. Mivel a fegyveres erők és a rendőrség, illetve más rendvédelmi szervek funkciói általában különböznek, ezért feladataik és szervezetrendszerük elkülönítése ténylegesen és jogi szempontból egyaránt kívánatos. C) A fegyveres erők 1. A fegyveres erők meghatározása és jellege a) A fegyveres erők mai meghatározása előtt célszerűnek látszik röviden vázolni ennek az intézmények az egyes korokban betöltött fő funkcióját, illetve a vele való rendelkezés legfőbb sajátosságait. Az abszolút monarchia korában a h

adsereg és a hi vatalnokréteg a m onarchia hatalmának lényeges támaszai voltak, s a ha dsereg egyben a v égrehajtó hatalom egyik legfontosabb eszközét jelentette. Elsősorban ez az eszköz biztosította a monarchia akaratának érvényre juttatását, és a hatalomgyakorláshoz szükséges fizikai kényszer érvényesítését. Az alkotmányos monarchiában a végrehajtó hatalmat általában a parlament által elfogadott olyan törvényekhez kötötték, amelyek végrehajtása a parlamentnek telelős miniszterek kötelessége volt. A fegyveres erőkre vonatkozóan azonban karakterisztikus kettősség alakult ki: egyrészt a katonai főparancsnoklás, másrészt a honvédelmi igazgatás között. Míg az előbbi korlátozás nélkül, jogi és politikai felelősségtől mentes funkcióként a monarchiát illette meg, addig a honvédelmi igazgatás az államigazgatás egyik ágaként a mindenkori illetékes miniszter által a parlamenti felelősség szabályainak, és a

törvényi előírásoknak megfelelően ellátott funkció volt. Az alkotmányos demokráciákban így a Magyar Köztársaságban is a fegyveres erők a jogállami követelményeknek megfelelően a népszuverenitás monista felfogásán alapuló egységes államhatalomnak vannak alárendelve. A felettük való rendelkezési jogköröket felosztották több, egymást kölcsönösen kiegészítő, és, ezáltal kölcsönösen ellenőrző állami szerv között, ezáltal ezen a téren is egyértelművé váltak a jogi és politikai felelősségi viszonyok. Az alkotmányos demokráciákban a fegyveres erők tehát a következő jellemzőkkel rendelkeznek: - a demokratikus állam fegyveres hatalmát testesítik meg; - az állam létének és integritásának külső támadásokkal szembeni védelmét, az ezzel kapcsolatos funkciókat látják el, illetve az erre szolgáló legfontosabb intézményt és eszközt jelentik; 3 - az állam-mint végrehajtó hatalmának integráns

alkotórészeit-szervei útján irányítja és igazgatja őket: - a belső rend fenntartására való igénybevételükre csak jogszabályok által pontosan előírt szituációkban kerülhet sor. b) A fegyveres erők jellegének meghatározását alapvetően befolyásolja az a kérdés is, hogy milyen módon történik a fegyveres erők felállítása és kiegészítése. A modern államokban általában három fő típust szokás megkülönböztetni, amelyek azonban kombináltan is alkalmazhatók: ba) Az általános és egyenlő hadkötelezettség alapján állandó hadsereg fenntartása. Eszerint békeidőben is meghatározott számú, felkészült fegyveres erőt tartanak fenn, amelyet mozgósításkor a már tartalékba helyezett idősebb hadköteles korosztályok behívásával egészítenek ki. A hadkötelezettség, amely sorozási kötelezettségre és a megállapított katonai alkalmasság esetén beálló tényleges, valamint tartalékos szolgálati kötelezettségre oszlik,

a törvényi előírásoknak megfelelően minden általában férfi állampolgárt érint. bb) A milícia-rendszeren alapuló hadsereg. E típus szintén az általános és egyenlő hadkötelezettség elvén épül fel, de ennek alkalmazásakor békeidőben nem tartanak fenn állandó hadsereget, hanem a m eghatározott életkorú, alkalmassá nyilvánított állampolgárokat ideiglenes jelleggel, turnusok szerint, arányos mértékben, csak rövid ideig tartó katonai kiképzésre hívnak be és gondoskodnak arról, hogy ezek a s zemélyek a pol gári életben is gyakorolhassák és továbbfejleszthessék megszerzett katonai képzettségüket. bc) A hivatásosokból (önkéntesekből) álló hadsereg. E megoldás esetén olyan állandó hadsereget tartanak fenn, amelyet nem a h adköteles állampolgárok kényszersorozásával, hanem törvényileg meghatározott időre, önként jelentkező személyek toborzásával hoznak létre és egészítenek ki. A hadsereg tagja a szolgálatot

foglalkozásaként teljesíti, meghatározott díjazás ellenében. 4 2. tétel A fegyveres erők fogalma, feladatai és irányítása a Magyar Köztársaságban A fegyveres erők fogalma A Magyar Köztársaság fegyveres erőit a Magyar Honvédség és a Határőrség alkotja. A Honvédség jellegét tekintve általános hadkötelezettségen alapuló keretrendszerű reguláris haderő. A keretrendszerű reguláris jelleg azt jelenti, hogy békeidőben a katonai egységek nagyobb részének nincs személyi állománya. A háborús helyzetre történő átállás időszakában a tartalékos hadkötelesek bevonultatásával töltik fel ezeket az egységeket. Az általános hadkötelezettség alapján minden magyar állampolgárságú és a Magyar Köztársaság területén élő férfi hadköteles. A hadkötelezettség a személyes honvédelmi kötelezettség része, ami többek között megjelenési beleértve sorozási kötelezettségre és a megállapított katonai alkalmasság

esetén beálló szolgálati kötelezettségre oszlik. A szolgálati kötelezettség keretében a ha dköteles fegyveres vagy fegyver nélküli katonai, illetőleg polgári szolgálatot teljesít. A fegyver nélküli katonai szolgálat, valamint a polgári szolgálat lelkiismereti okból kért engedély alapján teljesíthető. A katonai szolgálati kötelezettség alapján a hadköteles sor-, tartalékos és póttartalékos katonai szolgálatot teljesít. A kötelező (sor vagy tartalékos) katonai szolgálat az Alk. 70/H§-a alapján, a honvédelmi törvényben meghatározottak szerint rendelhető el; az érintett személynek ezzel kapcsolatban szabad választási lehetősége nincs. A Honvédség haderőnemekből, ezen belül fegyvernemekből és szakcsapatokból áll. Szervezetét vezetőszervek, csapatok, intézetek és katonai igazgatási szervek alkotják. A Határőrség kettős rendeltetésű, sajátos jogállású és szervezetű fegyveres szerv, amely a haza katonai

védelmét a fegyveres erőkre vonatkozó törvények alapján végzi, de emellett rendészeti és bűnüldözési feladatokat is ellát. A Határőrség személyi állománya tényleges szolgálatot teljesítő határőrökből, igénybe vett tartalékos hadkötelesekből, köztisztviselőkből és közalkalmazottakból állhat. A határőr a szolgálati viszony keletkezése szerint önkéntes jelentkezés vagy hadkötelezettség alapján teljesíthet szolgálatot. A hadkötelezettség alapján sor- és tartalékos szolgálatot teljesítő határőr ügydöntő hatósági jogkört nem gyakorolhat. A Határőrség központi, területi és helyi szervekre tagolódik. A Határőrség központi szerve a Határőrség Országos Parancsnoksága, területi szervei az országos parancsnokság közvetlen alárendeltségében működő igazgatóságok, helyi szervei az igazgatóságok szervezetében lévő határőrizeti, illetőleg határforgalmi kirendeltségek. A fegyveres erők a Magyar

Köztársaságban nem minősülnek önálló hatalmi ágnak, hanem a végrehajtó hatalom részét képezik. A végrehajtó hatalmon belüli konkrét helyzetüknek, továbbá irányításuk részletezésének kérdése a hatályos Alkotmány szerint nem alkotmányossági, hanem politikai (törvényhozói) döntéstől függ. A fegyveres erők feladatai A fegyveres erők alapvető kötelessége a haza katonai védelme, valamint nemzetközi szerződésből eredő kollektív védelmi feladatok ellátása, azaz a honvédelem céljainak megvalósítása. E feladatuk teljesítése során külső támadással szemben ellátják az ország területének, függetlenségének, lakosságának és anyagi javainak fegyveres védelmét; - biztosítják az államhatár és az ország légterének védelmét; - közreműködnek az alkotmányos rend megdöntésére, vagy a hatalom kizárólagos megszerzésére irányuló fegyveres cselekmények, továbbá az állampolgárok élet és

vagyonbiztonságát tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos erőszakos cselekmények elhárításában; - teljesítik a nemzetközi szerződéseken-különösen az Észak-atlanti Szerződésből eredő, valamint az Egyesült Nemzetek Szervezete és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet fellépésén alapuló katonai kötelezettségeket; - ellátják a honvédelem szempontjából fokozott védelmet igénylő létesítmények őrzését és védelmét; 5 közreműködnek a polgári védelmi feladatok ellátásában; segítséget nyújtanak elemi csapás, ipari szerencsétlenség, közveszély, vagy közérdekű üzem működésének megzavarása vagy jelentős méretű egyéb katasztrófa esetén; - részt vesznek humanitárius segítségnyújtásban; - közreműködnek térítés ellenében katonai szakértelmet és speciális műszaki eszközöket igénylő rendezvényeken, valamint állami szervek részére

építési és egyéb feladatok ellátásában; - valamint a talált robbanótesteknek a kijelölt katonai szervezetek által történő tűzszerészeti mentesítését, illetőleg egyéb tűzszerészeti feladatok térítés ellenében való végrehajtását végzik. A Határőrség igazodva a számára az Alkotmányban meghatározott kettős jogállásához katonai védelmi és határrendészeti feladatokat hajt végre. A fegyveres erők részeként a Határőrség feladata a haza katonai védelme, és az ezzel összefüggő, fent említett tevékenységek ellátása. Rendészeti hatáskörében végzi az államhatár jogellenes átlépésének megakadályozását, az államhatáron áthaladó személyek, járművek, szállítmányok ellenőrzését, az államhatár rendjének fenntartását. A közrend és közbiztonság stabilitásához az államhatáron átható bűnözés felderítésével, megelőzésével és megszakításával járul hozzá. Emellett a Határőrségnek vannak a

szabálysértési eljárással és az idegenrendészettel kapcsolatos hatáskörei is. Mivel a Határőrség rendészeti tevékenysége a főbb jellemzőket tekintve megegyezik a rendőrségével, ezért alapvetően jogosult a rendőrségi törvényben alkalmazható intézkedések megtételére, illetve kényszerítő eszközök alkalmazására is. - A fegyveres erők irányítása és vezetése A fegyveres erők irányításának kérdését vizsgálva az Alkotmánybíróság a két fogalmat azzal a tartalommal használta, amelyre nézve az igazgatástudományban egyetértés van. Eszerint az irányítás és a v ezetés is a s zervezet eredményes működtetésére irányul. Az alapvető különbség az, hogy az irányító az irányított szervezeten kívül (fölötte) áll, a vezető viszont a szervezet csúcsán, de azon belül, annak részeként helyezkedik el. Az irányító az irányított szervre alapvető befolyást gyakorol Az államszervezeten belüli irányítás esetén

az irányítás közjogi jogosítványok alapján folyik. Az irányítást az irányító szerv csakis jogszabályban meghatározott hatáskörének keretében gyakorolhatja. Irányítási eszközei ha a hatásköri szabály erről nem rendelkezik- felölelik az állami szervezés teljes eszköztárát. Az irányítónak természetesen lehetnek hatósági igazgatási jogosítványai is. A vezetés a szervezeten belüli irányító tevékenység. A vezetői jogosítványok a szervezeten belül elfoglalt pozíción alapulnak A vezetés az irányítás által kitűzött feladatokat hajtja végre, s a végrehajtás során jelentős önállósága lehet. Az irányítás és vezetés elhatárolása tehát az irányított szervezethez való viszonyon és az állami irányításban az irányítási, illetve vezetői aktusok különböző jogi minőségén alapul. Ilyen értelemben a megkülönböztetés formális: az aktus nem általános vagy konkrét volta szerint minősül

„irányítói" vagy „vezetői" aktusnak, s nem is jelentősége szerint. A vezetés mindig az irányítás keretei között marad, s ebben az értelemben az irányítás végrehajtása minden vezetői önállóság mellett is, nemcsak akkor, ha az irányító és a vezető között (szervezeti) hierarchikus alá-, fölérendeltség van. A fegyveres erők békében és háborúban egyaránt folyamatos polgári irányítás alatt állnak, és sajátos szervezeti és függelmi rendszerben működnek. A függelmi rendszer azt jelenti, hogy az elöljáró - akinek joga és kötelessége más katonák tevékenységének irányítása egyedi és normatív rendelkezések (parancs, intézkedés) kiadásával érvényesíti akaratát az alárendeltek felett. A fegyveres erők irányítása békeidőben A Magyar Köztársaságban a fegyveres erők irányítására békeidőben, ha érvényes nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik az Alkotmányban és külön törvényben

meghatározott keretek között kizárólag az Országgyűlés, a köztársasági elnök, a Kormány, és az illetékes miniszter a honvédelmi, valamint feladat és hatáskörének megfelelően a belügyminiszter jogosult. Ez az alkotmányi rendelkezés azt jelenti, hogy a fegyveres erők irányításában a felsorolt állami szervek mindegyikének részt kell vennie, mégpedig az Alkotmányban meghatározott hatáskörök szerint, illetve azok sérelme nélkül. Az itt megjelölt szerveken kívül viszont semmilyen más szervnek nincs hatásköre 6 a fegyveres erők irányításával kapcsolatban. Az irányítási jogok gyakorlása a következőképpen oszlik meg az egyes állami szervek között: a) A fegyveres erőkkel való rendelkezésnek, mint az állami főhatalom körébe tartozó jogosultságnak megfelelően az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával dönt az Alkotmányban meghatározott esetek kivételével a fegyveres erők országon

belüli vagy külföldi alkalmazásáról, külföldi fegyveres erők magyarországi, vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint a fegyveres erők külföldi, illetve a külföldi fegyveres erők magyarországi állomásozásáról. Ez az Országgyűlés közvetlen irányítási hatásköre az Alkotmány alapján. Az Országgyűlés továbbá megállapítja a fegyveres erők hosszú távú fejlesztésének irányait, főbb eszközeit, s a költségvetésben biztosítja az ehhez szükséges anyagi fonásokat. Az Országgyűlés Honvédelmi Bizottsága folyamatosan figyelemmel kíséri a fegyveres erők feladatainak megvalósítását, segíti az Országgyűlés fegyveres erőkkel kapcsolatos kontrolljogosítványainak érvényesülését. b) A köztársasági elnök az Alkotmány értelmében a fegyveres erők

főparancsnoka. A köztársasági elnöknek ez a főparancsnoki funkciója alkotmányjogi funkció, és e minőségében az őt megillető irányítási jogosítványokat az Alkotmány, illetve az ez alapján meghozott törvény határozza meg. A köztársasági elnök a miniszterelnök előterjesztésére - jóváhagyja az ország fegyveres védelmének tervét, kinevezi és felmenti a honvédség parancsnokát és a Honvéd Vezérkar főnökét, valamint a határőrség országos parancsnokát. Az államfő kinevezi és előlépteti a tábornokokat, továbbá miniszteri javaslatra szolgálatból elbocsátja, illetve visszaveszi, valamint lefokozza, illetőleg rendfokozatában visszaveti a tábornokokat. A köztársasági elnöknek tájékoztatásul meg kell küldeni a honvédelmet, illetve a fegyveres erőket érintő jogszabályok tervezeteit, valamint a s zervezeti intézkedések tervezeteit. Az államfő a fegyveres erők működését érintő bármely ügyben tájékoztatást

kérhet a Kormánytól. c) A Kormány mint a végrehajtó hatalom letéteményese jelentős irányítási jogkörrel rendelkezik a fegyveres erők vonatkozásában: meghatározza a fegyveres erők felső szintű vezetésének rendjét, és az éves költségvetési tervben megtervezi a fegyveres erők fenntartásának és fejlesztésének költségeit. A Kormány évente köteles a honv édelmi politika megvalósításáról, a fegyveres erők felkészítéséről, állapotáról és fejlesztéséről beszámolni az Országgyűlésnek. Az Alkotmány 19/E§-a szerint külső fegyveres csoportoknak Magyarország területére történő váratlan betörése esetén a támadás elhárítására, illetőleg az ország területének a honi és szövetséges légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazására, az alkotmányos rend, az állampolgárok élet- és vagyonbiztonsága, a közrend és a k özbiztonság védelme érdekében a Kormány a k öztársasági elnök

által jóváhagyott védelmi terv szerint a támadással arányos és erre felkészített erőkkel a szükségállapot vagy a rendkívüli állapot kihirdetésére vonatkozó döntésig azonnal intézkedni köteles. Ezzel összefüggésben megemlítendő, hogy a szövetséges fegyveres erők az ország területének a légvédelmi és repülő készültségi erőkkel való oltalmazása érdekében - a 19/E. § megfelelő alkalmazásával a Kormány engedélyével láthatnak el őrjáratot. d) A honvédelmi miniszter, mint a Kormány illetékes szakminisztere, valamint a Határőrség vonatkozásában a belügyminiszter gyakorolja mindazokat az irányítási jogokat, amelyeket az Alkotmány, illetve a v onatkozó törvények nem utalnak más szerv vagy személy hatáskörébe. A honvédelmi miniszter a Honvédség működésének irányítása keretében a Kormány döntésének megfelelően meghatározza többek között a Honvédség vezetési szintjeit és vezetési rendjét, a

Honvédség felkészítésének követelményeit, a harckészültség, a hadkiegészítés és a mozgósítás elveit, irányítja a ha ditechnikai eszközök és hadfelszerelési anyagok beszerzését, valamint a k atonai szervezetek ezekkel történő ellátását. A honvédelmi miniszter törvényben és kormányrendeletben meghatározott hatáskörében eljárva egyedi utasítást kizárólag a honvédség parancsnoka számára adhat, jelentést is csak tőle kérhet. 7 Fegyveres erők irányítása rendkívüli állapot idején Az Alkotmány 19.§ (3) bekezdés h) pontjában meghatározott rendkívüli állapot esetén a fegyveres erők külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról a H onvédelmi Tanács dönt, amely ebben az esetben a fegyveres erők legfelsőbb irányítója. E jogkörében a Honvédelmi Tanács dönt a fegyveres erők országon belüli vagy külföldi alkalmazásáról, a fegyveres erők békefenntartásban való részvételéről, külföldi

hadműveleti területen végzett humanitárius tevékenységéről, valamint külföldi állomásozásáról, továbbá a külföldi fegyveres erők magyarországi vagy az ország területéről kiinduló alkalmazásáról, illetve magyarországi állomásozásáról, valamint a külön törvényben meghatározott rendkívüli intézkedések bevezetéséről. A Honvédelmi Tanács a hatáskörét az elnök vezetésével testületként gyakorolja, döntéseit zárt ülésen hozza. A Tanács akkor határozatképes, ha tagjainak több mint a fele jelen van. A Honvédelmi Tanács határozatának érvényességéhez fő szabályként a jelenlévő tagok több mint a felének a szavazata szükséges. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt A Honvédelmi Tanács rendeletet alkothat, ebben egyes törvények alkalmazását felfüggesztheti, illetőleg; törvényi rendelkezésektől eltérhet, továbbá egyéb különleges intézkedéseket hozhat, az Alkotmány alkalmazását

azonban nem függesztheti fel. A Honvédelmi Tanács rendelete a r endkívüli állapot megszűnésével hatályát veszti, kivéve, ha az Országgyűlés a rendelet hatályát meghosszabbítja. A fegyveres erők irányítása szükségállapot idején .A fegyveres erők belföldi alkalmazására csak kivételesen, a szükséghelyzet bekövetkezésekor kihirdetett szükségállapot esetében akkor kerülhet sor, ha a s zükséghelyzet következményei olyan súlyosak, hogy azokat a rendőrség erőinek igénybe vételével nem lehet felszámolni. Ha a szükségállapotot az Országgyűlés hirdette ki, s tevékenységében nincs akadályoztatva, ő maga rendelkezik a fegyveres erők alkalmazásáról. Ha az Országgyűlés akadályoztatva van, ez a jogosultság - az Alkotmány 19lC. (1) bekezdése alapján - a köztársasági elnököt illeti meg A köztársasági elnök szükségállapot idején a H tv.-ben, valamint más törvényekben meghatározott rendkívüli intézkedéseket

vezethet be. A fegyveres erők vezetése Mivel az Alkotmány a fegyveres erők vezetési struktúráját nem szabályozza, ezért ez nem alkotmányossági kérdés. Annyi azonban feltétlenül megjegyzendő, hogy nem lehet alkotmányosan olyan vezetői hatásköröket megállapítani, amelyek az irányítástól függetlenek lennének. A vezetési jogkör csakis az irányító szervek irányítási aktusainak megfelelően, azok végrehajtásaként és keretén belül gyakorolható. A Magyar Honvédséget békében és háborúban a ho nvédség parancsnoka vezeti, aki szolgálati elöljárója a honvédség teljes személyi állományának. Felelős a honvédség hadrafoghatóságáért, felkészítéséért és kiképzéséért, működésének mindenoldalú biztosításáért, továbbá a személyi állomány magasfokú fegyelmért. A Honvéd Vezérkar tervezi és szervezi az ország katonai védelemre való felkészítését, valamint a ho nvédség tevékenységét. A Honvéd

Vezérkart a Honvéd Vezérkar főnöke vezeti, aki a honvédség parancsnokának kivételével a honvédség teljes személyi állományának szolgálati elöljárója. A honvédség parancsnoki és a Honvéd Vezérkar főnöki beosztásokat egy személy is betöltheti. Az Alkotmány módosítása nélkül azonban nem alakítható ki a M agyar Honvédség vezetésének olyan struktúrája, amely a parancsnoki, vagy a vezérkari főnöki beosztások valamelyikét mellőzi. A Határőrséget az országos parancsnok vezeti, aki szolgálati elöljárója a Határőrség személyi állományának. Az országos parancsnok felelős a Határőrség katonai védelmi és rendészeti feladatokra történő felkészítéséért, a honvédelmi és a rendészeti feladatainak ellátásáért, a fegyelmi helyzetéért, továbbá működésének minden oldalú biztosításáért, a költségvetési gazdálkodás törvényességéért. Az országos parancsnok a jogszabályok és az állami irányítás

egyéb jogi eszközei által meghatározott keretek között önálló felelősséggel vezeti 8 az országos parancsnokságot, irányítja és ellenőrzi a területi szervek működését, valamint adja ki parancsait és intézkedéseit. A fegyveres erők tagjainak jogai és a rájuk vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok A honvédelmi törvény rendelkezése értelmében a fegyveres erők tagjait általában megilletik mindazok az emberi és szabadságjogok, amelyek más állampolgárokat is megilletnek. E jogok csak a katonai szolgálat sajátosságai által feltétlenül megkövetelt mértékben korlátozhatók, ha a korlátozás elkerülhetetlenül és kényszerítő okból szükséges. Ebben az esetben tehát az alapvető jogok speciális korlátozásáról van szó, mégpedig azokra a személyekre vonatkozóan, akik a fegyveres erők tagjaként különleges jogviszonyban állnak. Megjegyzendő, hogy az alapvető jogok korlátozása csak részleges lehet, azaz

kizárólag bizonyos alapvető jogok tekintetében - és nem általánosan állhat fenn, és erre csak a különleges jogviszony tartama alatt kerülhet sor. A fegyveres erők politikamentességét kívánja biztosítani az az alkotmányi szabály, hogy e szervezet hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet sem folytathatnak. A fegyveres erők nem hivatásos katonai állományú tagjának pártban való tevékenységére törvény korlátokat állapíthat meg. 9 3. tétel A rendőrség fogalma, feladatai és irányítása a Magyar Köztársaságban A rendőrség, mint sajátos szervtípus és elkülönült intézmény a belső közigazgatási és rendészeti feladatok differenciálódásának következtében, fokozatosan alakult ki. Az abszolutizmus korában, a mai értelemben felfogott rendőrségről nem beszélhetünk. Ebben az időszakban rendőrségként az átfogó rendészeti feladatokat ellátó szervezetet jelölték, amely a

m onarchikus hatalomgyakorlás fontos eszközének minősült. A belső közigazgatást ugyanis ekkor a r endészeti igazgatással azonosították, ami az abszolút hatalomnak megfelelően olyan gyámkodást jelentett, amely korlátlan beavatkozást eredményezett az alattvalók életébe, jelentősen gátolva rendelkezési szabadságukat. Ebben az értelemben a rendőrség a rendészeti tevékenységet végző szervként tehát a belső igazgatási apparátust fogta át. Az abszolutista államot a fentiekre tekintettel szokás rendőrállamnak is nevezni Az alkotmányos monarchia időszakában kezdődött meg és ment végbe az a folyamat, amelynek során a közigazgatás differenciálódott, új igazgatási feladatok jelentek meg, melyektől fokozatosan különválasztották az ún. rendőrségi feladatokat, s ez utóbbiakat a közbiztonságot és a közrendet fenyegető veszélyek elhárítására korlátozták. Ezek teljesítésére létrejött az igazgatástól szervezetileg is

elkülönült intézmény, a rendőrség. Ebben az időszakban a rendőrség tevékenységét már alapvető jogi kötöttségek korlátozták, de különleges helyzetét továbbra is megtartotta, mivel a vonatkozó jogi szabályozás ekkor még viszonylag széles körű cselekvési szabadságot biztosított a rendőrség számára. Az alkotmányos demokráciákban a jogállami követelményeknek megfelelően a rendőrség feladatának meghatározását, szervezeti felépítését és működését, irányításának kérdéseit, valamint az általa alkalmazható intézkedéseket és kényszerítő eszközöket teljes egészében jogi szabályozásnak rendelték alá. Az alkotmányos demokráciában a rendőrség: - az állam jelentős hatalmi eszköze és intézménye, amely a végrehajtó hatalom részét képezi, és - funkciója az alkotmányos rendnek és az állampolgári jogok gyakorlásának biztosításában való tényleges közreműködés, továbbá a társadalmi

együttélést és az egyéneket fenyegető olyan veszélyek elhárítása, amelyek a közbiztonságot és a belső rendet, (ezen belül is a közrendet) fenyegetik vagy zavarják. A rendőrségre vonatkozó szabályozási megoldásokról. A rendőrségre vonatkozó szabályok az egyes államok sajátosságának megfelelően eltérő tartalommal kerültek kialakításra. Ezek közül két jellemző vonást érdemes kiemelni: a) Az egyik sajátosság az állam felépítésének elvéből adódóan a rendőrség központi és/vagy helyi szervezetrendszerben való kialakítását jelenti. Unitárius államokban a rendőrség általában központi irányítás alatt áll, mégpedig a kormánynak alárendelten. Föderatív államokban mind a rendőri feladatok, mind a rendőrség szervezeti felépítése általában megosztott a szövetségi és a tagállami szintnek megfelelően. Ilyen esetben a kompetencia elhatárolását a szövetségi alkotmányok vagy törvények szabályozzák.

Megjegyzendő azonban, hogy az unitárius államokon, illetve - szövetségi államok esetében az egyes tagállamokon belül is lehetséges ún. „állami" (központi) és „önkormányzati" (helyi) rendőrség, bár ez utóbbinak a tényleges jogkörét mindig az adott állam jellege szerint általában szűk terjedelemben határozzák meg. b) A másik sajátosság a rendőrség és a rendészeti tevékenység materiális és organizatórikus értelemben vett felfogásából adódik. Materiális értelemben anyagi jogi szabályok alapján - elkülönítik az ún. „sajátos" vagy kifejezett rendőrségi feladatokat (a közbiztonság és a közrend védelmét) az egyéb rendészeti jellegű feladatoktól. Organizatórikus - azaz szervezeti - értelemben pedig tekintettel a m ateriális megkülönböztetésre is - általában aszerint tesznek különbséget, hogy a rendészeti feladatokat az általános igazgatást végző szervek látják-e el, vagy - a

specializálódás tételét alkalmazva - különleges hatóságok kizárólagos megbízással végzik e feladatok teljesítését. A modern demokráciákban általában az a megoldás alakult ki, hogy a sajátos rendőri feladatokat (közbiztonsági, rendvédelmi, bűnügyi nyomozási stb. tevékenységet) - önálló, elkülönült intézményként - a rendőrség végzi, azaz elsősorban a rendészet körébe tartozó feladatokat teljesít, míg más 10 rendészeti feladatokat egyrészt az általános igazgatási szervek, másrészt speciális, kifejezetten ezek intézésére létrehozott hatóságok, és egyéb rendvédelmi szervek látják el. A rendőrség szabályozása a Magyar Köztársaságban A rendőrségről szóló törvény (1994. XXXIV tv) szabályai közül az alábbiakban a Magyar Köztársaság Rendőrségének jellegére, fő feladataira, szervezetére és irányítására, továbbá személyi állományára, valamint a települési önkormányzatokkal való

kapcsolatára vonatkozó előírások kerülnek áttekintésre. a) A Rendőrség - jellegét tekintve - bűnmegelőzési, bűnüldözési, államigazgatási és rendészeti feladatokat ellátó állami, fegyveres rendvédelmi szerv, centrális irányítású szervezet. E törvényi meghatározásban szereplő ismérvek az alábbiakat jelentik: - A bűnüldözés a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó bűnmegelőző, bűnfelderítő és nyomozóhatósági feladatok foglalata. A tevékenység jellege szerint jogalkalmazásnak, illetve jogszabály-végrehajtásnak minősül. - A rendészeti szerv megjelölés a rendészeti típusú feladatellátásra utal, míg az államigazgatási jelleg arra az eszközrendszerre, ami a rendőrség tevékenységében a hatósági jogalkalmazást és a közvetlen jogszabály-végrehajtást jelenti. A rendészeti tevékenység jogérvényesítési módozat, amelynek fő jellegzetessége - szemben a jogalkalmazással - a jogszabályi

előírások közvetlen kikényszerítéssel történő érvényesítésében nyilvánul meg. - Az állami jelző azt fejezi ki, hogy a szóban forgó feladatok ellátásáról való gondoskodás az államot terhelő kötelezettség, illetőleg az kizárólag az állain szervei által láthatók el, tehát az egységes állami rendőrség koncepciója érvényesül. b) A Rendőrség feladata - az alkotmányi feladat-meghatározásra tekintettel - a közbiztonság és a belső rend védelme. E feladat legáltalánosabban az állam és a társadalom különböző szervei alkotmányos működési feltételeinek és a közélet zavartalanságának biztosítását, továbbá az állampolgárok személyés vagyonbiztonságának és alapvető jogainak védelmét jelenti az azt veszélyeztető és sértő cselekményekkel szemben. A Rendőrség tehát - feladatteljesítése érdekében - főként: - általános bűnügyi nyomozó hatósági, valamint szabálysértési hatósági jogkört

gyakorol, végzi a bűncselekmények és a szabálysértések megelőzését és felderítésétes - közlekedési hatósági és rendészeti, valamint idegenrendészeti és beintetés-végrehajtási feladatokat lát el: - őrzi a kijelölt létesítményeket, védi a-jogszabály által meghatározottszemélyek életét, testi épségét; - ellátja a részére megállapított egyéb feladatokat. c) A Rendőrség központi, országos hatáskörű szerve az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) élén az országos rendőrfőkapitánnyal -, területi szervei az ORFK közvetlen alárendeltségében működő rendőr-főkapitányságok, helyi szervei a rendőr-főkapitányságok önálló feladatkörrel felruházott szerveként működő rendőrkapitányságok. A rendőr-főkapitányság és a rendőrkapitányság szervezetében rendőrőrs szervezhető. Egyes feladatok ellátására más rendőri szerv is létrehozható E szerv jogállását, a létrehozását elrendelő jogszabály

vagy utasítás állapítja meg. d) A Kormány a belügyminiszter útján irányítja a rendőrség működését. A Kormány - mint testület irányítási jogosítványait közvetlenül jogalkotási úton, rendeletek, és határozatok kiadásával gyakorolja Ide kapcsolódik a miniszterelnöknek az országos rendőrfőkapitány - belügyminiszteri előterjesztésre történő - kinevezésére és felmentésére irányuló személyügyi jogköre. A belügyminiszter a rendőrségi feladatok teljesítésére, a Kormánynak a közbiztonság és a belső rend védelme körében hozott döntései végrehajtására a Rendőrség részére feladatot határozhat meg, és - törvény eltérő rendelkezése hiányában - utasítást adhat. Az országos rendőrfőkapitány a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei által meghatározott keretek között önálló felelősséggel vezeti az ORFK-t, irányítja, ellenőrzi a rendőr-főkapitányságok működését és

szakmai tevékenységét, és irányító jogkörében többek között a Rendőrség szervei számára kötelező országos rendőrfőkapitányi utasítást adhat. e) A Rendőrség feladatait a rendőrség személyi állománya valósítja meg. A személyi állomány első és meghatározó csoportját a rendőrség rendészeti és bűnüldözési funkcióit közvetlenül megvalósító hivatásos - fegyveres szolgálatot ellátó - rendőrök alkotják. Hivatásos szolgálati jogviszony azzal a 11 cselekvőképes, állandó belföldi lakóhellyel rendelkező, büntetlen magyar állampolgárral létesíthető, aki fegyveres szolgálatra alkalmas, rendelkezik a szolgálati beosztásához előírt képesítési, egészségügyi és egyéb fizikai alkalmassági feltételekkel, jó hírnévvel. A Rendőrség feladatkörébe utalt tradicionális, hivatali munkaszervezetben realizálódó államigazgatási, illetőleg a rendőrség működését szolgáló funkcionális- pénzügyi,

gazdasági, személyügyi stb. - igazgatási feladatokat köztisztviselői jogállású személyzet láthatja el. A Rendőrségműködéséhez kapcsolódó járulékos (technikai, egészségügyi, szociális stb.) feladatokat - hasonlóan az azonos alaptevékenységet ellátó szervezetekhez - a közalkalmazotti jogállású állomány végzi. A rendőrség - és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjai nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak f) Mivel a helyi önkormányzatokról szóló törvény a települési önkormányzati feladatok körében nevesíti a helyi közbiztonságról való gondoskodást, másrészt viszont a belső rend és a közbiztonság védelme a rendőrség által ellátandó állami feladat is egyben, ezért e két szerv kapcsolatát is szabályozza a rendőrségi törvény. Az önkormányzatnak a rendőrség szervezeti és hatásköri önállóságának érintése nélkül lehetősége van a

helyi közbiztonság helyzetének befolyásolására: - Egyrészt a települési rendőri szerv létesítésénél és megszüntetésénél előzetesen ki kell kérni a települési önkormányzat véleményét. - Másrészt a települési önkormányzat megállapodást köthet a területén működő helyi rendőrkapitányság vezetőjével a helyi közbiztonsági feladatok ellátásáról, tevékenységük összehangolásáról. - A települési önkormányzatnak véleményezési joga van a rendőrkapitányság és a helyi rendőrőrs vezetőjének kinevezése kapcsán, továbbá az illetékes rendőri szervek vezetői évente kötelesek beszámolni a település közbiztonságának helyzetéről, a közbiztonság érdekében tett intézkedésekről és az azzal kapcsolatos feladatokról. - A rendőrség munkájának társadalmi segítésére és ellenőrzésére a rendőrkapitány a települési önkormányzattal, valamint a közbiztonság helyzetében érintett állami és

társadalmi szervezetekkel együttműködve települési bűnmegelőzési és közbiztonsági bizottságot hozhat létre. - A települési önkormányzat képviselő-testülete a saját szervezetén belül közbiztonsági ügyekkel foglalkozó bizottságot hozhat létre, amelynek munkáját az illetékes rendőrkapitány - a feladatellátásához szükséges tájékoztatás megadásával-köteles elősegíteni. 12 4. tétel Az önkormányzatok fogalma, az önkormányzatok típusai A mai magyar politikai és jogi nyelvben az „önkormányzat" fogalma több értelemben használatos. A hatályos Alkotmány a „helyi önkormányzatok" fogalmával jelöli a települési és megyei (fővárosi, kerületi) választópolgárok közösségének az őket érintő közügyek önálló, demokratikus intézését, a helyi közhatalomnak alakosság érdekében való gyakorlását. A nemzetiségek jogaival kapcsolatban az Alkotmány biztosítja, hogy „a nemzeti és etnikai

kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. A törvényi szabályozásban az „önkormányzat" fogalma az alkotmány által használtnál jóval szélesebb értelemben terjedt el. Nem csak a k öztestületek (kamarák) esetében, hanem a szövetkezetek, az egyesületek, az egyházak, a felsőoktatás és a társadalmi szervezetek, sőt, még az árutőzsde kapcsán is találhatók az önkormányzásra, az önkormányzatra, az önkormányzati elven történő működésre vonatkozó rendelkezések és előírások. A társadalombiztosítási ellátások megszervezésért és igazgatására vonatkozó törvény. már az elnevezésében is önkormányzatokról beszél. Az önkormányzat fogalma - általános értelemben szerveződési elvet, működési mechanizmust és eljárási technikát jelent. a) Szerveződési elvként az önkormányzat az önkormányzás, mint tevékenység, intézményesült szervezeti , formában való létrehozása és

funkcionálása. Az önkormányzás átfogó kategóriaként - magában foglalja: a. az önszerveződést, mint a saját akarat-elhatározáson alapuló, "önkéntes szerveződést, a szervezet és ennek működési elvei önálló kialakítását és meghatározását; b. a saját jogon való döntést, mint a s aját ügyek önálló eldöntését, a k ülönböző alternatívák közötti szabad választást; c. az önszabályozást, mint a saját szervezetre, működésre és tevékenységre vonatkozó önálló normaalkotást; d. az önigazgatást, mint célorientált szervezetben a közös célok elérése érdekében hozott döntések önálló végrehajtását és ezek ellenőrzését (az önkontrollt); e. az önfejlesztést, amely az önkontroll és a külső hatások, illetve az ezekre adott reakciók alapján biztosítja a résztvevők számára az önkorrekció lehetőségét. b) Működési mechanizmusként az önkormányzatnak kettős értelemben kell

megnyilvánulnia. Ez egyrészt céljainak meghatározásában jelentkezik, mivel a c éloknak a tagok számára az önkifejezés, az önmegvalósítás lehetőséget kell kínálnia. Elsősorban e céloktól függ az önkormányzat funkciója. Másrészt az önkormányzat lényegéhez tartozik a t agok érdekképviseletének és védelmének ellátása. c) Eljárási technikákként az önkormányzat - tekintettel az előbb felsorolt jellemzőkre is - olyan intézményesült megoldások kialakítását és alkalmazását tételezi fel, amelyek lehetővé teszik az önkormányzat tagjainak az önkormányzati döntések előkészítésében és meghozatalában való közreműködését, akár képviseleti, akár közvetlen, a különböző participációs megoldásokon keresztüli akaratformálási tevékenységet. Önkormányzat és autonómia Az önkormányzat feltételezi az autonómiát, mint függetlenséget, mint a másoktól való elkülönülés jogát és lehetőségét,

ennyiben az önkormányzat az autonómiára támaszkodik rá. Az autonómia terjedelme, egyben meghatározza az önkormányzás terjedelmét is. - a szervezeti autonómiában, azaz a s aját ügyek intézésére önálló szervek létrehozásában és ezek számára feladatok meghatározásában; 13 a rendelkezési autonómiában, azaz az önmagán és az általa intézett ügyekre vonatkozó szabályozás megállapításában, és más döntések meghozatalában (beleértve a társulásokban való részvételre vonatkozó döntéseket is); - az igazgatási autonómiában, azaz a szervezeti és saját ügyek önálló intézésében, valamint - a gazdasági pénzügyi autonómiában, azaz a saját ügyekkel összefüggő pénzeszközök megteremtésében és önálló felhasználásában. Az autonómia terjedelme, a függetlenség mértéke a modern politikai állam létrejötte óta az állami főhatalom általi elismertségtől függ. A jogállami alkotmányos demokráciák egyik

jellemzője az - igény szerinti - területi, személyi (közösségi) autonómiák biztosítása és védelme. Demokratikus államról csak abban az esetben lehet beszélni, ha az autonómia iránti igényt - a demokratikus politikai értékeknek megfelelően - teljesítik, és az adott állami kereten belül biztosított autonómia bizonyos - az állami egység szempontjából indokolt - kortálait alkotmányi szinten rögzítik. Az autonómiára támaszkodó önkormányzás mindig csoportminőséget, azaz valamely közösséget, szervezetet illetve területi egységet tételez fel, melyben az önkormányzat a csoport önmagára vonatkoztatott hatalmi, irányítási rendjét jelenti. Az önkormányzatok létrejötte eltérő indokokkal magyarázható. Van, amikor ez önálló választáson, azaz a résztvevők szabad akaratelhatározósán alapul, s van, amikor meghatározott feladat elvégzésére az önkormányzati szervezeti megoldás látszik alkalmasnak, függetlenül

létrehozatalának utódjától. E megközelítés alapján az önkormányzatok jellegét célszerű egyrészt a közösségi szerveződésekkel kapcsolatosan, másrészt a közfeladatok ellátásának lehetséges módjaival összefüggésben vizsgálni. - Az önkormányzatok jellegük szerinti csoportosítása a) A szabadságjogok alapján létrejövő önkormányzatok Ezeknek az önkormányzatoknak legfőbb jellemzője, hogy a. civil társadalom szerveződéseként a céljaik, tevékenységi körük és működési terük alapján csoportosíthatók. aa) A célok, tevékenységi körök alapján rendkívül szerteágazó önkormányzati jellege szerveződések jöhetnek létre, amelyek a szabadidő-eltöltéstől kezdve (elsősorban az egyesületek), az érdekképviseleti és érdekvédelmi tevékenységen keresztül (különösen a munkáltatói érdekszervezetek és a s zakszervezetek), egészen a pol itikai akaratképzésben és döntéshozatalban való hathatós

közreműködést biztosító alakzatokig (politikai pártok) terjedhetnek ab) A működési terük alapján ezek az önkormányzatok elsősorban aszerint osztályozhatók, hogy a gazdaság szférájában (szövetkezetek), vagy a szűkebben értelmezett társadalmi területen (oktatási, vallási, kulturális, szociális stb. szférában) működnek Az e k örbe sorolható önkormányzatok lényeges jegye, hogy jogi szabályozásuk nem igényel - a szabadságjogokon túlmenő - kiemelt alkotmányi garanciát, mivel jellegükben megmaradnak a szabadságjogok elismerésének és biztosításának körében, azaz a szabadságjogok lényeges tartalmát képezi az önkormányzati formában való szerveződés és működés lehetőségének szabadsága. Ezek az önkormányzatok tehát nem törvényi felhatalmazás alapján működnek, és nem látnak el államigazgatási, hatósági feladatokat sem, bár törvény szabályozhatja működésük, különösen gazdálkodásuk alapelveit és

kereteit. Az ilyen önkormányzatokban való részvétel az egyének szabad akaratelhatározósán alapul, ezért a résztvevőkre vonatkozóan nem állhat fenn kényszertagság sem. b) A funkcionáló önkormányzatok (köztestületek) A funkcionális önkormányzatok (köztestületek) személyegyesülésként a közjogi önkormányzatok egyik, csoportját képezik, és olyan tevékenységet látnak el, amelyet az állam - a jogi szabályozás révén - közérdekűnek minősített, s ezért ezeknek az önkormányzatoknak sajátos közjogi státuszt biztosított. 14 A köztestületek lényegi vonása, hogy közfeladatokat látnak el, és az igénybe vehető közhatalmi és más jogosítványokat az állam a rájuk vonatkozó jogi szabályozás megállapításakor biztosítja a számukra. A köztestületek önkormányzati jellege adja az alapot a köztestületet megillető jogosítványok gyakorlására, de az állam általi felhatalmazás következtében a köztestületek

közhatalommal is rendelkeznek, amely az általuk ellátott igazgatási tevékenységhez szükséges. Mivel a közhatalmi jelleg az állami szervek alapvető megkülönböztető ismérve, és a közigazgatás az állami tevékenység része, a köztestületek az általuk végzett közigazgatás körében „államinak" minősülnek A magyar jogi szabályozás szerint az önkormányzattal rendelkező köztestületek létrehozását törvény rendeli el, amely meghatározza azokat a közfeladatokat, valamint ezek gyakorlásához szükséges jogosítványokat is, amit a köztestületek kötelesek ellátni. A törvényi szabályozás előírhatja, hogy valamely közfeladatot kizárólag köztestület láthat el, illetve meghatározott tevékenység csak köztestület tagjaként folytatható A funkcionáló önkormányzatok - tevékenységi területük és funkcióik szerint - alapvetően a következőképpen csoportosíthatók ba) A kamarák olyan gazdasági, vagy szakmai

(foglalkozási) köztestületet jelentenek, amelyek esetében az adott tevékenységet folytatók számára kényszertagság áll fenn, azaz a tevékenység folyatatása kamarai tagság nélkül törvényesen nem lehetséges. A kamarák rendkívül fontos érdekképviseleti és érdekérvényesítési funkciókat is tejesítenek bb) A szociális (társadalombiztosítási) önkormányzatok a szociális biztonsághoz való alapvető jog érvényesülését elősegítő, az érdekeltek hozzájárulására alapozott, és az állam által garantált társadalombiztosítási ellátások megszervezésére és igazgatására szolgáló szervezeti rendszerként kialakított önkormányzatok. Szintén ellátnak igazgatási, hatósági ügyintézési feladatokat, amely hivatali szervezet létét feltételezi, amelyet irányítani és ellenőrizni kell. Tevékenységük jellegéből következően az ittam gazdasági és törvényességi ellenőrzési jogosítványai garanciális szempontból

kiemelkedőek. bc) A tudomány műveléséhez kapcsolódó önkormányzatok közül jelentőségénél fogva kiemelkedik a Magyar Tudományos Akadémia, amelyet a törvényi szabályozás köztestületként határoz meg, és amelyet a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos közfeladatok ellátásával bíz meg. A felsőoktatási intézmények, jóllehet szakmailag önállóak, önkormányzattal rendelkeznek, és minden olyan ügyben döntenek, amelyet törvény vagy felhatalmazása alapján más jogszabály nem utal állami vagy helyi önkormányzati hatáskörbe, a hatályos jogi szabályozás alapján nem minősülnek köztestületnek, hanem a közintézmények kategóriájába sorolhatók. Jelentőségük - az oktatásban, a tudományos képzésben, a művészeti tevékenységben, a kutatás és a tanulás szabadságának biztosításában játszott szerepük következtében indokolt volna ezeket is funkcionális önkormányzatoknak, kvázi

köztestületeknek minősíteni. bd) Az egyéb, a gazdaságban és a helyi igazgatásban közreműködő közjogi önkormányzatok közé sorolható többek között a tőzsde, a hegyközségek, valamint a közbirtokosságok. A közfeladatok további differenciálódása következtében az ebbe a c soportba tartozó önkormányzatok száma természetesen növekedhet. c) A területi és települési önkormányzatok (helyi önkormányzatok) A közjogi önkormányzatok másik, tradíciójuk és egyetemességük alapján kiemelkedő csoportját képezik – a területi és települési közösségek önkormányzata, amelyet a magyar alkotmányi és törvényi szabályozás helyi önkormányzatokként jelöl. A funkcionáló és a helyi önkormányzatok, egymástól való elhatárolása az alábbi jellemző alapján történhet: - A funkcionáló önkormányzatok testületi jellegűek, azaz a jogok és kötelezettségek alanyát a hasonló személyi minőséggel rendelkezők csoportja

képezi. A helyi önkormányzatok területi alapúak, azaz az önkormányzás alanya az azonos területen élők közössége. 15 - - - - A köztestületek konkrétan és részletesen meghatározott feladatkörre jönnek létre, amelyet a létrehozásukat elrendelő törvény ír elő a számukra. A helyi önkormányzatok az adott település vagy terület valamennyi létszférájában rendelkezhetnek feladatokkal és hatáskörökkel, azaz minden helyi közügyet felvállalhatnak, amit a törvényalkotó annak minősít - jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe -, vagy ami az azonos területen élők érdekeit jelentősen befolyásolja. A helyi önkormányzatok a népszuverenitás egyik megnyilvánulását jelentő, minden választópolgár számára biztosított akaratnyilvánítás következtében jönnek létre, s ez egyben sajátos legitimációt is biztosít a számukra. A köztestületek esetében jellegüknek, rendeltetésüknek megfelelően más megoldások is

szóba jöhetnek a képviselők kiválasztására, a kooptálástól a delegáláson át egészen a kinevezésig, s a köztestületek legitimációs igénye - a kényszertagság ellenére is - jóval kisebb, mint a helyi önkormányzatoké. A hatalommegosztásra tekintettel a helyi önkormányzatok - meghatározott feltételek teljesülése esetén, mint a helyi hatalom szervei - a központi hatalom ellensúlyát is képezhetik, bár önálló államhatalmi ágnak nem minősíthetők. A központi hatalomnak is csak annyiban lehetnek az ellensúlyai, amennyiben ezt a központi hatalom megengedi a számukra. (Minél fejlettebb azonban a demokrácia, annál nagyobb a központi hatalom „önkorlátozása, azaz az ellensúlyozás mértéke.) A funkcionáló önkormányzatok - jellegüknek megfelelően csak az állami feladatmegosztásban vesznek részt. A helyi önkormányzatok az Alkotmányban megjelölt települési, területi egységekben választójoggal rendelkező választópolgárok

közösségét megillető önkormányzáshoz való alapjogon nyugszanak, s ez az alapjog, valamint ennek összetevői alkotmánybírósági alapjogvédelemben is részesülnek. A funkcionáló önkormányzatokról a hatályos Alkotmány nem rendelkezik, így a tagjait megillető önkormányzáshoz való jog ma még alapjogi védelemben sem részesül. d) A nemzeti és etnikai kisebbségi önkormányzatok Az önkormányzatok rendszerében sajátos helyet foglalnak el a nemzeti és etnikai kisebbségek önkormányzatai. Jellegük attól függ, hogy a szabadságjogok gyakorlása alapján, vagy pedig a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkenéseinek megfelelően jönnek-e létre. Az első esetben az önkormányzat az egyesülési törvény által előírt formában megkötik, tehát sajátos - az etnikai, nemzeti kisebbségi jellegből adódó - civil szerveződésről van szó. A második esetben olyan közjogi önkormányzat jön létre, amely vagy a

települési önkormányzat teljes jogkörét gyakorolja, illetve ahhoz kapcsolódik, vagy országos önkormányzatként látja el a nemzeti, etnikai kisebbségek országos, illetőleg területi képviseletét és védelmét. Az országos kisebbségi önkormányzat jellege - a törvényben Felsorolt jogosítványok alapján - részben a funkcionáló önkormányzatok közé is sorolható, mivel jogosultságainak, szerverődési módjának sajátosságai ezekkel mutat rokon vonásokat. 16 5. tétel Az önkormányzatok alkotmányi szabályozása A helyi önkormányzatokra vonatkozó alkotmányi rendelkezések 1990-ben kerültek a hatályos alaptörvénybe. A tanácsrendszert felváltó önkormányzati rendszer a magyar történelmi hagyományokra és az Európa Tanács 1985-ben elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Kartájában megfogalmazott alapelvekre épül A helyi önkormányzatok alkotmányjogi szabályozása A hatályos Alkotmány IX. fejezete tartalmazza a helyi

önkormányzatokra vonatkozó alapvető és garanciális jelentőségű szabályokat. Rögzíti, hogy a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a hel yi önkormányzás joga. Az Alkotmány megállapítja a helyi önkormányzatok alapjogait és kimondja ezek egyenlőségének elvét, továbbá akként rendelkezik, hogy a helyi önkormányzati jogokat és kötelezettségeket törvény határozza meg. Az alaptörvény a IX. fejezetén kívül más helyeken is tartalmaz az önkormányzatokat érintő rendelkezéseket.; A nemzeti és etnikai kisebbségek számára alkotmányos jogként mondja ki a kisebbségi önkormányzatok létrehozásának lehetőségét is. Az Országgyűlés - az alkotmányi felhatalmazás alapján - 1990-ben alkotta meg a helyi önkormányzatokról szóló törvényt (Ötv.), melynek elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges, és ugyanilyen

szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai. E kétharmados szabály azonban csak egyetlen, a h elyi önkormányzatokról szóló alapvető törvény elfogadásához megkövetelt, és nem bármely, az önkormányzatokat érintő törvényi rendelkezéshez. Az önkormányzatok alapjogainak korlátozására - mivel azok valójában hatáskörcsoportok - nem irányadó az Alkotmány 8.§(2) bekezdése A korlátozás alkotmányos gátja csak annyi, hogy ahhoz általában a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges: a törvény az önkormányzati jogokat nem vonhatja el, és nem állapíthat meg olyan mértékű korlátozásokat, amelyek valamely önkormányzati jog tartalmának kiüresedéséhez vezetnek. A helyi önkormányzatokról szóló törvény átfogóan szabályozza az önkormányzatok szervezetét, működését, gazdálkodását és jogainak védelmét. Preambuluma szerint az Országgyűlés

elismeri és védi a hel yi közösségek önkormányzáshoz való jogait, továbbá - támogatva a helyi közösségek önszervező önállóságát - segíti az önkormányzáshoz szükséges feltételek megteremtését, előmozdítja a közhatalom demokratikus decentralizációját. A parlament az Ötv mellett számos - az önkormányzatokkal kapcsolatos - alapvető törvényt alkotott. Ide sorolható a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló törvény, az önkormányzatok tulajdonát szabályozó törvény, a p olgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló törvény, a hel yi önkormányzatok és szerveik feladat- és hatáskörét szabályozó törvény, a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszeréről szóló törvény, valamint a helyi önkormányzatok társulásairól és együttműködéséről szóló törvény. Ezen túlmenően az

önkormányzatokra egyéb törvények is tartalmaznak kiemelkedő jelentőségű szabályokat. Mivel az alkotmányi és törvényi szabályozás csak a l eglényegesebb fogalmakat határozza meg, ezért nagy jelentősége van az alkotmánybírósági döntéseknek is, amelyek sok esetben részletesen kibontják e fogalmak fő tartalmát. A helyi önkormányzás általános szabályai A helyi önkormányzás fogalma és jellemzői A helyi önkormányzás fogalmát és jellemzőit a helyi önkormányzáshoz való jog, az önkormányzás megvalósulási formái, az önkormányzati alapjogok és a helyi közhatalom karakterizálják. 17 A helyi önkormányzáshoz való jog Az alaptörvényi szabályozás következtében a helyi önkormányzás joga az adott közjogi települési és területi egység - a község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye - választópolgárai közösségének alkotmányos alapjoga. Az Alkotmány egyrészt elismeri és biztosítja a

választópolgárok önkormányzáshoz való jogát, másrészt megteremti, ennek nevesített alkotmányos alapját, és ezt egyúttal az alapvető jogokhoz hasonló védelemben részesíti. A választópolgárok közösségének a helyi önkormányzáshoz való alapvető joga az önkormányzati jogok anyajogát jelenti. Ennek következtében a helyi önkormányzás alapjoga tartalmát tekintve a népszuverenitásból fakadó olyan jogosultság, amely a helyi közhatalmat megtestesítő önkormányzás gyakorlására jogosítja fel az Alkotmányban megjelölt települési és területi egységek választópolgárait. A helyi önkormányzás megvalósulása A helyi önkormányzás - az alaptörvényi meghatározás szerint - olyan tevékenység, amely a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása. A választópolgárok az önkormányzáshoz való közösségi jogaik

folyamatos gyakorlását az általuk választott képviselő-testület útján, illetőleg nagyobb jelentőségű ügyben - helyi népszavazáson való részvételükkel gyakorolják. E rendelkezés a helyi önkormányzás mindkét összetevőjének - tehát mind a képviselő-testület általi, mind pedig a helyi népszavazással történő - gyakorlására feljogosítja az érintett választópolgárokat. A választópolgárok közössége a hel yi önkormányzás gyakorlására választja meg a k épviselőtestületet, azaz általában ebben a formában - a képviselő-testületen mint szervezeten keresztül - gyakorolja az önkormányzást, és kivételesen dönt egyes ügyekben közvetlenül, azaz helyi népszavazáson. A választópolgárok helyi önkormányzáshoz való joga a k özvetlen - népszavazás útján történő - gyakorlás mellett, alkotmányosan, az általuk megválasztott képviselő-testület döntésében, illetőleg döntése által realizálódik. A helyi

önkormányzatok alapjogai Az Alkotmány 44/A. (1) bekezdése a helyi képviselő-testület jogaiként fogalmazza meg azokat az önkormányzati alapjogokat, amelyek a helyi önkormányzatok számára biztosított autonómia alkotmányos garanciáit képezik. Az alkotmányi meghatározás e k érdésben is kijelöli a t örvényi szabályozás keretét, ezért az Ötv. - a helyi önkormányzás általános szabályai között - részben megismétli, részben pontosítja az önkormányzati alapjogokat. Az önkormányzati alapjogok az alábbiakban foglalhatók össze. a) A helyi önkormányzatok autonóm közjogi testületi jellegét elsőként a helyi önállóság rögzítése hivatott garantálni. Eszerint a hel yi önkormányzat - a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi érdekű közügyekben önállóan jár el. Az önkormányzat önállósága tehát magában foglalja azt a jogot, hogy - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetőleg egyedi ügyekben

szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket. Ez a rendelkezés egyrészt biztosítja az autonómiát az állami szervektől való részleges elkülönülést -, de egyúttal fenntartja az állami szabályozástól való függőséget, mivel az önállóság terjedelme csak a törvény keretei között érvényesülhet, azaz a törvényesség érvényesítése az önkormányzatok vonatkozásában is alapvető követelmény. Az önkormányzatiság lényeges elemét jelenti az az alkotmányi és törvényi garancia, mely szerint az önkormányzati jogokat, illetőleg az önkormányzat hatáskörének jogszerű gyakorlását az Alkotmánybíróság, illetőleg a bíróság védi. Az önállóság garanciális szempontú védelmét biztosítja az az előírás is, mely szerint az önkormányzat döntését csak az Alkotmánybíróság, illetve bíróság kizárólag törvényességi okból - jogszabálysértés esetén - vizsgálhatja felül. Ez tehát

védelmet jelent az önkormányzatnak az államigazgatás önkormányzati ügyekbe való esetleges beavatkozásával szemben. Az Alkotmánybíróság szerint az önkormányzatok alkotmányos jogállásának az az eleme, hogy a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben hozott döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül, vitathatatlanul önkormányzati alapjog. A törvényi szabályozás, bár nem ad pontos 18 definíciót, de kibontja a helyi közügy fogalmát, amelyet akként határoz meg, hogy a helyi közügyek a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátásához, a közhatalom önkormányzati típusú helyi gyakorlásához, valamint mindezek szervezeti, személyi és anyagi feltételeinek helyi megteremtéséhez kapcsolódnak. Ennek további részletezését a f eladat- és hatásköri szabályok tartalmazzák Az önkormányzatok - a feladat- és hatásköri szabályok következtében - törvény által előírt kötelező, illetve

fakultatív feladatot, és ún. önként vállalt feladatot látnak el A helyi önkormányzatok számára - az állami szabályozástól való függőségük következtében kizárólag csak törvény kötelező feladat- és hatáskört állapíthat meg, ekkor azonban az Országgyűlésnek egyidejűleg biztosítania kell a feladat- és hatáskörök ellátásához szükséges anyagi feltételeket is. A kötelező jellegű feladat esetében ezt az önkormányzatnak teljesítenie kell. A törvény fakultatív feladatokat is megállapíthat, ekkor azonban az önkormányzat szabadon dönthet a feladatellátás mértékéről. A helyi önkormányzat - akár a képviselőtestület, akár helyi népszavazás útján - önként vállalhatja minden olyan helyi közügy önálló megoldását, amelyet jogszabály nem utal más szerv hatáskörébe, és ennek kapcsán mindent megtehet, ami jogszabályt nem sért, azaz ebben a v onatkozásban érvényesül a s aját ügyek meghatározásának és

intézésének lehetősége. Ugyanakkor fontos törvényi korlátot jelent, hogy az önként vállalt helyi közügyek megoldása nem veszélyeztetheti a törvény által kötelezően előírt önkormányzati feladat- és hatáskörök ellátását, azaz kötelező feladatok teljesítése megelőzi az önként vállalt feladatokat. b) Rendkívül fontos önkormányzati alapjog, hogy a helyi képviselő-testület a t örvény keretei között önállóan alakítja ki a szervezetét és működési rendjét. Az Alkotmánybíróság megállapítása szerint e rendelkezés alkotmányos védelemben részesíti az önkormányzat szervezetalakítási szabadságát, autonómiáját a s aját szervezete kialakításában, másrészt alkotmányos felhatalmazást ad a törvényhozónak, hogy törvényi szabályozással ezt az alkotmányos hatáskört behatárolja. Ez az autonómia azonban nem feltétlen és korlátok nélküli, az Alkotmány rendelkezése alapján csak törvény keretei között

érvényesül, és elsősorban a Kormánnyal és az államigazgatás szerveivel szemben nyújt alkotmányos garanciát az önkormányzatok számára. Mivel az Alkotmány felhatalmazza a törvényhozót arra, hogy az önkormányzatok szervezeti kereteinek meghatározásával a képviselő-testület szervezetalakítási szabadságát behatárolja, ezért a t örvényhozás nagyfokú döntési szabadsággal rendelkezik az önkormányzatok szervezeti kereteinek meghatározásában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a t örvényi szabályozásnak ne lennének alkotmányos korlátai. Az Alkotmány a s zervezet és működés kereteinek törvényi szabályozására ad felhatalmazást, azaz a törvényi szabályozás önálló mozgásteret kell, hogy biztosítson az önkormányzat számára ahhoz, hogy működésének feltételeit, sajátos feladatait figyelembe véve dönthessen a feladatai ellátásához szükséges és arra alkalmas szervezet létrehozásáról. Az Alkotmányban a

képviselő-testület számára biztosított szervezetalakítási autonómia nem egyetlen jogosultság gyakorlásában nyilvánul meg, hanem szervezeti kérdésekben való döntési jogosultságok, szervezeti hatáskörök összességének gyakorlását jelenti. A helyi önkormányzatok kötelessége, hogy a szervezetükre és működésükre vonatkozó részletes előírásokat a Szervezeti- és Működési Szabályzatukról (SZMSZ) szóló rendeletben határozzák meg. Az SZMSZ-nek tartalmaznia kell a képviselő-testület szerveit, azok feladatait, az általuk gyakorolt és az átruházott hatásköröket, a képviselő-testület működését érintő részletes szabályokat, a rendes és rendkívüli ülések összehívására, levezetésére vonatkozó szabályokat, a minősített többséggel eldöntendő ügyek körét, az ülések számát, a bizottságok által előterjesztendő ügyek körét. Szabályozni kell a polgármesteri és az alpolgármesteri tisztség egyidejű

betöltetlensége, illetőleg tartós akadályoztatásuk esetére a képviselő-testület összehívása és az ülés vezetése módját. Itt kell határozni azokról a fórumokról is, amelyek a lakosság, a társadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. c) Az önkormányzatok gazdasági autonómiáját hivatottak biztosítani azok az alkotmányi és törvényi előírások, melyek a tulajdonnal való rendelkezésre, a saját bevételekre és az önálló gazdálkodásra, valamint a v állalkozói tevékenységre vonatkoznak. Az önkormányzat közszolgáltatásokat nyújt, saját tulajdonnal rendelkezik és költségvetési bevételeivel, kiadásaival önállóan gazdálkodik. A helyi 19 képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a t ulajdonost megillető jogokat, ami elsősorban a tulajdonával való önálló rendelkezést jelenti. Az Alkotmánybíróság

megállapította, hogy az Alkotmány a hel yi önkormányzat számára tulajdonjoga gyakorlása tekintetéhen ugyanolyan mértékű autonómiát biztosít és ugyanolyan alkotmányos védelemben részesíti, mint ami minden más tulajdonost és gazdálkodó szervezetet megillet. A helyi önkormányzatot - az Ötv-ben meghatározott eltérésekkel - megilletik mindazok a jogok és terhelik mindazok a kötelezettségek, amelyek a tulajdonost megilletik, illetőleg terhelik. A tulajdonost megillető jogok gyakorlásáról a képviselő-testület rendelkezik. Az önkormányzatok költségvetése az államháztartás része, ahhoz teljes pénzforgalmával kapcsolódik. A helyi önkormányzat vagyona a tulajdonából és a helyi önkormányzatot megillető vagyoni értékű jogokból áll, amelyek az önkormányzati célok megvalósítását szolgálják. Az önkormányzati vagyon külön része a törzsvagyon, amellyé az önkormányzati tulajdonnak a közvetlenül kötelező

önkormányzati feladat és hatáskör ellátását vagy a k özhatalom gyakorlását szolgáló része nyilvánítható. A törzsvagyon körébe tartozó tulajdon vagy forgalomképtelen, vagy korlátozottan forgalomképes. Az Ötv-ben meghatározott feladatainak ellátásához az önkormányzat megtelelő saját bevételre jogosult, továbbá e feladatokkal arányban álló állami támogatásban részesül. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetben levő települési önkormányzat kiegészítő állami támogatásra jogosult. Az önkormányzat a bev ételeivel önállóan gazdálkodik, az önként vállalt és a kötelező önkormányzati feladatok ellátásáról egységes költségvetéséből gondoskodik. Az önkormányzat feladataihoz igazodóan választja meg a gazdálkodás formáit és gazdálkodásának biztonságáért a képviselőtestület, a g azdálkodás szabályszerűségéért a polgármester felelős. A veszteséges gazdálkodás következményei az

önkormányzatot terhelik, kötelezettségeiért az állami költségvetés nem tartozik felelősséggel. A helyi önkormányzatok gazdálkodását az Állami Számvevőszék ellenőrzi Az önkormányzat saját felelősségére vállalkozói tevékenységet folytathat. E vállalkozási tevékenység alapvető korlátja, hogy a helyi önkormányzat vállalkozása a kötelező feladatainak ellátását nem veszélyeztetheti, és az önkormányzat csak olyan vállalkozásban vehet részt, amelyben felelőssége nem haladja meg vagyoni hozzájárulásának mértékét. Az önkormányzat a törvény keretei között jogosult megállapítani a helyi adók fajtáit és mértékét. d) Az önkormányzatok autonómiájának érdekében nagy jelentősége van azoknak az alapjogoknak, amelyek az önkormányzatok társulási és együttműködési szabadságát hivatottak biztosítani. Eszerint a települési önkormányzatok képviselő-testületei feladataik hatékonyabb, célszerűbb

megoldására szabadon társulhatnak. Az önkéntes és szabad társulás az önkormányzatok egyik legfontosabb alkotmányos alapjoga. A központi költségvetés pénzügyi kedvezményekkel ösztönözheti társulás létesítését és működését. A társulás nem sértheti az abban részt vevők önkormányzati jogait Törvény a társulási megállapodás egyes feltételeit meghatározhatja. A települési önkormányzatok képviselőtestületei között a társulások működése során felmerülő vitás kérdésekben a bíróság dönt Az Ötv a társulásoknak alapvetően három formáját nevesíti, de rögzíti, hogy a társulásoknak más formái is lehetnek, s amelyeket az önkormányzatok alakítanak ki. -A hatósági igazgatási társulás, melyet a képviselő-testületek megállapodással egyes államigazgatási hatósági ügyfajták szakszerű intézésére hozhatnak létre. - Az intézményi társulás, amely az érdekelt képviselő-testületek megállapodása

szerint két vagy több községet, illetőleg várost és községet ellátó egy vagy több intézmény közös alapításában, fenntartásában és fejlesztésében valósul meg. -A társult képviselő-testület, amelyet a t elepülési képviselő-testület más települési képviselőtestülettel alakíthat. Ez tekinthető a települési önkormányzatok legátfogóbb társulási formájának A társult képviselő-testület alakítása esetén a képviselő-testületek részben vagy egészben egyesítik a költségvetésüket, közös hivatalt tartanak fenn és intézményeiket közösen működtetik. e) Fontos önkormányzati alapjog, hogy a képviselő-testületek érdekeik képviselete, védelme és érvényesülésének előmozdítása céljából önkormányzati érdekszövetséget hozhatnak létre, illetve területi, valamint országos érdekképviseleti szervezetbe tömörülhetnek, feladat- és hatáskörükben 20 együttműködhetnek más országok helyi

önkormányzataival, és tagjai lehetnek nemzetközi önkormányzati szervezeteknek. E jog konkretizálása érdekében az Ötv akként rendelkezik, hogy az országos önkormányzati érdekképviseleti szervezetek véleményét ki kell kérni az önkormányzatokat érintő jogszabályok és más állami döntések tervezeteivel kapcsolatban. Az érdekképviseleti szervek álláspontjáról a k özponti döntést hozó szervet tájékoztatni kell. Az önkormányzati érdekszövetségek véleménye nem köti a jogalkotót vagy a döntéshozót, de e jogosítvány érdemi gyakorlásához legalább az szükséges, hogy az érdekképviseleti álláspont mellőzése esetén az ellentétes vagy eltérő álláspontok indokolása megtörténik. Az Alkotmány és az Ötv. az önkormányzati képviselő-testületnek széles körű kezdeményezési (felterjesztési) jogot is biztosít. Eszerint a testület az önkormányzati jogokat, illetőleg a helyi önkormányzat feladat- és hatáskörét

érintő bármely kérdésben - közvetlenül vagy érdekképviseleti szervezete útján - az adott kérdésben hatáskörrel rendelkező állami szerv vezetőjéhez fordulhat, és tájékoztatást, adatot, szakmai és jogértelmezési kérdésben állásfoglalást kérhet, valamint javaslatot tehet, intézkedés megtételét kezdeményezheti. A testület arra is jogosult, hogy az általa irányított szerv működésével, illetőleg az általa kibocsátott jogszabállyal, jogi irányítási eszközzel és egyéb döntésével kapcsolatban véleményt nyilváníthasson, kifogással élhessen, és kezdeményezhesse annak megváltoztatását vagy visszavonását. A helyi önkormányzat véleményt nyilváníthat és kezdeményezést tehet a feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de a helyi közösséget érintő ügyekben is. A megkeresett szerv a megkeresésre harminc napon belül köteles érdemben válaszolni f) Az önkormányzati alapjogok között kell megemlíteni az

önkormányzati jelképek megalkotásának és a helyi kitüntetések, illetve elismerő címek alapításának lehetőségét. Az önkormányzat rendeletben állapítja meg jelképeit - címerét, zászlaját és dönt a helyi jellegű kitüntető címek, díjak, oklevelek, plakettek stb. alapításáról és adományozásának rendjéről g) Végezetül a helyi önkormányzatok jogegyenlőségét kimondó alkotmányi és törvényi rendelkezést kell megemlíteni. Eszerint az önkormányzati alapjogok minden helyi önkormányzat tekintetében egyenlőek, kötelezettségeik azonban - a település nagyságától, a lakosságszámtól, illetve egyéb feltételektől függően - eltérőek lehetnek. Ennek oka a helyi önkormányzatok típusainak, feladatvállalásainak különbözőségére, és a törvényi előírások által meghatározott többletkötelezettségekre vezethető vissza. A törvényhozás - az Alkotmány felhatalmazása alapján nagyfokú döntési szabadsággal

rendelkezik az önkormányzatokat terhelő kötelezettségek meghatározásában, de ez nem jelent korlátlan szabadságot, mivel a h elyi önkormányzatokat a kötelezően ellátandó feladatok körében is megilleti a feladat ellátásában az önálló igazgatás joga. Ezért a törvényi szabályozásnak elegendő mozgásteret kell biztosítania az önkormányzat számára ahhoz, hogy az önkormányzat az ilyen feladatok tekintetében is szabadon dönthessen a feladat ellátásának a módjáról. A helyi közhatalom gyakorlása A helyi önkormányzatok önállósággal rendelkező, demokratikusan megalakított és ekként működő, önszervező helyi hatalomgyakorlás szervei. A helyi közhatalom demokratikus gyakorlása érdekében a helyi önkormányzatnak a népfelség elvét kell érvényre juttatnia, és a helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve kifejeznie és megvalósítania a helyi közakaratot. E rendelkezés konkrét tartalmát

az önkormányzati törvény azoknak a szabályoknak a rögzítésével végezte el, amelyek az önkormányzati képviselő-testületek működését - különösen a tanácskozási és döntéshozatali eljárást -, a különböző önkormányzati szervek feladat- és hatáskörgyakorlását, a helyi népszavazás és népi kezdeményezés előírásait, a választópolgárok és önszerveződő közösségeik jogait határozzák meg. Mivel a helyi közhatalom gyakorlása elsősorban a döntési jogosultságban ragadható meg, ezért a t örvény expressis verbis kimondja, hogy önkormányzati döntést a helyi önkormányzat képviselő-testülete - annak felhatalmazására bizottsága, a részönkormányzat testülete, a helyi kisebbségi önkormányzat testülete, társulása, a polgármester -, illetőleg a helyi népszavazás 21 hozhat. Törvény a polgármesternek, főpolgármesternek, megyei közgyűlés elnökének kivételesen önkormányzati feladat- és hatáskört

állapíthat meg. regulálást, annál is inkább, mivel ez az alkotmány túlzott részletezésével járna. IV. Az alkotmányi szabályozás kérdéseiről A helyi önkormányzatok rendszerének kialakítása óta foglalkozik a szakirodalom az önkormányzatokra vonatkozó alkotmányi szabályozás kérdésével. I. Az önkormányzatok alkotmányi szabályozásával összefüggésben az egyik legfontosabb szempont, hogy mely kérdéseket rendezze az alkotmány, és milyen mélységben történjék a szabályozás. (Erre a korábbiakban már történt utalás) A következő kérdés az alkotmányi elvekkel való összhang biztosításának fontossága, azaz az egyes önkormányzatoknak az alkotmányos rendszerbe való beillesztése, mivel az alkotmányi szabályozás kijelöli az önkormányzatoknak az államszervezetben és az alkotmányos rendben elfoglalt helyét, s magának az önkormányzásnak a . terjedelmét. (Természetesen mindvégig tekintettel kell kuni az önkormányzatok

jellegéből adódó különbségekre.) Az alkotmányos elvek közül elsősorban az alábbiakat szükséges számbavenni: a) A népszuverenitás és az állami szuverenitás elvéből adódóan mi az önkormányzatok alkotmányjogi jellege, s mennyiben tekinthetők a helyi önkormányzatok a népszuverenitás megnyilvánulásának, továbbá mennyiben alárendeltek az állami szuverenitásnak. A történelmi fejlődést figyelembe véve a helyi önkormányzatok demokratikus ónigazgatást megvalósító alakzatoknak lennének tekinthetők, amelyek a központilag irányított államigazgatás ellenpólusát jelenthetnék, de ezek az önkormányzatok közhatalmat is gyakorolnak. Mivel a modern állambán az államhatalom egységes jóllehet gyakorlása megosztott-, a közhatalmat gyakorló önkormányzatok is csak az állami hatalom felett rendelkezhetnek, s ennyiben az államszervezethez tartoznak. A közhatalmat gyakorló önkormányzatok tehát nem tekinthetők "előállami

adottságaiknak", csak az állami elismerés következtében léteznek, s az állam részeként. b) A jogállamiság és a hatalommegosztás elvéből következően a hatalommegosztás rendszerén belül, az egyes hatalmi síkok keretében hol ér mennyiben játszhatnak szerepet a k özjogi önkormányzatok, illetve mi a v iszonyuk az egyes államhatalmi ágakhoz. Természetesen a hatalommegosztást ma már nem elegendő csak az államhatalomra vonatkozóan, illetve az államhatalmi ágakban gondolkozva körülírni. A pluralista jogállami demokráciában a hatalommegosztás több szinten értelmezhető, s ezek szinte mindegyikében vizsgálható az önkormányzatok helyzete is. Tekintettel a jogi szabályozás jelentőségére, a legfontosabbnak a hatalommegosztás horizontális (államhatalmi ágak közötti), valamint vertikális (központi és helyi hatalmi) szintje minősíthető. Az első esetben különösen jelentős a parlament számára adható alkotmányi

felhatalmazás az önkormányzatokra vonatkozó törvényi szabályozás garanciális szempontjaira és a törvényi fenntartás intézményére, továbbá a v égrehajtó hatalomnak az önkormányzatokkal kapcsolatos beavatkozási lehetőségének terjedelmére, beleértve a végrehajtó hatalom általi normaalkotást is. A második esetben azt indokolt vizsgálni, hogy mennyiben értelmezhető alkotmányjogilag az „önkormányzati hatalom", azaz az önkormányzatok mennyiben képesek az általuk megfogalmazott érdekeket és akarati törekvéseket a k özponti hatalmi döntések meghozatala során érvényesíteni, a központi döntéseket érdemben befolyásolni és alakítani, továbbá ez mennyiben biztosítható garanciális jelleggel. c) A hatalomgyakorlás szempontjából mennyiben tekinthető a közjogi önkormányzatok igazgatási feladatai az államigazgatás részének. Az igazgatás jellegét a k özhatalom szempontjából szükséges értékelni. Ha az

önkormányzat közhatalmat gyakorol, az általa végzett igazgatás államigazgatás, függetlenül attól, hogy milyen feladat ellátása kapcsán került sor az igazgatási tevékenység megnyilvánulására. 2. A következő kérdés annak eldöntése, hogy hol helyezkedjen el, és melyik fejezete szóljon az alkotmánynak az önkormányzatokról. 22 a) Az önálló fejezetben történő szabályozás mellett felsorakoztatható érvek közül kiemelkedik az alkotmányi szabályozás áttekinthetőbbé válása, valamint az önkormányzatok jelentőségének kihangsúlyozása. E szabályozási megoldás alkalmazásakor a r endelkezések tartalmára vonatkozóan az alábbi tételek rögzíthetők - Az alkotmány alapvelő jogként kinyilvánítja az önkormányzáshoz való jogot, és - jellegüknek megfelelően nevesíti az egyes önkormányzatokat: milyen önkormányzatok létezhetnek, ezeknek melyek a sajátosságai, továbbá definiálja alkotmányos elveknek megfelelően

helyzetüket, különös tekintettel a közjogi önkormányzatoknak a közhatalom gyakorlásában kitöltött szerepére. Ezzel összefüggésben kinyilvánítja közjogi jogi személyi státuszukat, s az általuk megvalósított közhatalom gyakorlásának főbb szabályait és garanciáit. - Az alkotmány rögzíti az önkormányzatok általános jogait, ezek terjedelmét, gyakorlásuk feltételeit és alkotmányos biztosítékait. - Az alkotmány, részletezőbb szabályozási tartalommal regulálja az egyes közjogi önkormányzatokat: a helyi önkormányzatokat (esetleg találóbb, jellegüknek megfelelőbb elnevezéssel), továbbá a funkcionális önkormányzatokat, mivel ezek általában kényszertagságon alapulnak, valamint a kisebbségi önkormányzatokat, ezzel is kiemelve jelentőségüket. Itt kerülhetne sor a sajátosságoknak megfelelő differenciálásra, az egyes önkormányzatok feladatának és funkcióinak részletezésére. b) Szóba jöhet az a m egoldás is,

hogy az alkotmány ne ön álló fejezetben szabályozza az önkormányzatokat, hanem - jellegüknek, funkciójuknak megfelelően - a különböző fejezetekben határozza meg alkotmányos helyzetüket, ellátandó feladataikat. - Egyrészt az alapvető jogok közön, a szabadságjogokkal, valamint a kisebbségi jogokkal összefüggésben. - Másrészt az állami végrehajtó hatalom részeként, az ellátandó igazgatási tevékenység jellege szerint. Ez utóbbi esetben azonban az alkotmánynak az egész közigazgatásra vonatkozó szabályozást el kell végeznie. Szükségszerűen át kell gondolni a Magyar Köztársaság területi tagozódásának alkotmányi szabályozását, s ezzel összefüggésben rendezni a helyi önkormányzatok rendszerét is. 23 6. tétel Az önkormányzati alapjogok Az önkormányzatok egységes jogáról - a hatályos alkotmány, továbbá a törvényi szabályozás alapján ma még nem lehet beszélni. Sokféle önkormányzati jogosítvány

létezik, amelyek közül azonban a legtöbb az állami szervek vagy az állami igazgatás jogosítványaival kapcsolódik össze. Alapvető kérdés azonban, hogy meghatározhatók-e egyáltalán olyan jogosítványok, amelyek minden önkormányzatot - jellegétel függetlenül - szükségszerűen megilletnek, mintegy az önkormányzatiság lényegéhez tartoznak. Az önkormányzatok jogának áttekintésekor kiindulásként azt is szükséges tisztázni, hogy léteznek-e ún. önkormányzati alapjogok, s ha i gen, melyek sorolhatók ezek közé A kérdés megválaszolása érdekében meg kell különböztetni az önkormányzathoz, mint tevékenységhez való jogot az önkormányzat, mint intézményesült szervezeti forma jogosítványaitól, továbbá vizsgálni kell az önkormányzás jellegét, az önkormányzás eredményeként létrejövő önkormányzatok sajátosságát. a) Az önkormányzás, mint az egyének kollektív gyakorolható jogának alapjogkénti elismerése a

szabadságjogokkal összefüggésben az alkotmányos jogállam mellőzhetetlen ismérve, ezért kifejezett, külön kiemelt alkotmányi elismerést nem igényel. A szabadságjogok egyes megnyilvánulásai ugyanis szükségképpen magukban foglalják az önkormányzásra vonatkozó jogosultságot, beleértve az önkormányzat, mint szervezeti forma és működési mechanizmus kialakítását is. A közjogi önkormányzatok létrehozására vonatkozóan - éppen jellegük és jelentőségük miatt - az önkormányzás joga összetettebb. Mivel a közjogi önkormányzatok közhatalommal is rendelkeznek, a létrehozásukra vonatkozó önkormányzás szükségképpen alkotmányi szabályozást igényel, s mint alapvető jog - a közhatalommal történő felruházás miatt csak kifejezett alkotmányi felismerés esetében gyakorolható. A magyar alkotmányos rendszerben a helyi közösségeket megilleti a h elyi önkormányzás joga, amelynek része a helyi önkormányzat, mint

intézményesült szervezeti forma létrehozása is. A hatályos Alkotmány azonban az önkormányzáshoz való jogot csak a h elyi önkormányzás vonatkozásában ismeri el, de szabályozási tartalma ebben is hiányos, mivel kizárólag a megjelölt közigazgatási területi egységek választópolgárainak közösségét ruházza fel az önkormányzás alapjogával, mégpedig oly módon, hogy ennek gyakorlására az általuk választott helyi képviselőtestület útján, illetőleg helyi népszavazás formájában ad lehetőséget. A nemzeti és etnikai kisebbségek esetében az Alkotmány helyi és országos önkormányzatok létrehozását teszi lehetővé, ebben az esetben tehát a kisebbségek önkormányzáshoz való joga a kisebbségi önkormányzat, mint intézményesült szervezeti forma kialakítását jelenti. b) Az önkormányzatot, mint szervezeti formát és működési mechanizmust megillető alapjogokról csak abban a vonatkozásban lehet beszélni, amennyiben az

alapjogok lényegük szerint az önkormányzatokra, mint jogi személyekre alkalmazhatók. Ezt a hatályos Alkotmány expressis verbis nem mondja ki, de bizonyos alapvető jogok - elsősorban a tulajdonhoz való jog, a tulajdonnal való rendelkezés szabadsága stb. - jellegük szerint a jogi személyeket is védi az indokolatlan állami beavatkozásoktól Az önkormányzatokat azonban más vonatkozásban nem illeti meg alkotmányos alapjog, mivel az alapvető jogok jellege, jogi természete ezt nem teszi lehetővé. A közhatalom gyakorlásával összefüggésben ugyanis kiemelendő, hogy az ezt gyakorló jogi személy nem lehet egyidejűleg címzettje és jogosítottja az alapjogoknak, mivel az alapjogok alapvetően éppen a közhatalom indokolatlan mértékű beavatkozásával szembeni védelmet biztosítják c) Az önkormányzatokat megillető, alapvető jogok kősének meghatározása mellett az alkotmányban szükséges rögzíteni az egyes alapjogok alanyát, tartalmát és t

erjedelmét, valamint érvényesítésük garanciáit. Az alkotmányi előírások egyben kijelölnék az alapjogok törvényi szabályozásáruk lehetőségeit és határait is? Szabályozástechnikailag ezt az alkotmányban olyan módon lehetne elvégezni, hogy az önkormányzatokat megillető alapjogok esetében kifejezetten rögzítenék ezek jogalanyiságát, s az őket megillető alapjog tartalmának, terjedelmének és 24 érvényesíthetőségének konkrét szabályait: mely alapjogok, milyen jelegű önkormányzatokat, s milyen mértékben illetnek meg. 2. Az önkormányzatok általános jogai, amelyek minden önkormányzatot megilletnek, de amelyek garantálása éppen a j ogosítványok gyakorolhatóságának érdekében - alkotmányi rögzítést igényelnének, olyan jogosultságok, amelyek egyrészt magából az önkormányzati jellegből adódnak, másrészt az állam általi felhatalmazásból. Ezeket - az önkormányzatiság fogalmára tekintettel - az alábbiakban

lehet összefoglalni: - A szervezetre vonatkozó jogosítványok. Ez magában foglalja azt a j ogosultságot, hogy az önkormányzati jogosítvány alanya szervezetét (szervezeti felépítését, az egyes tisztségviselőinek megválasztását, bizottságok létesítését stb.) adottságainak, sajátosságainak és a rá vonatkozó jogi szabályozásnak megfelelően önállóan alakíthassa ki, és maga határozhassa meg működési rendjét - A szabályozási jogosítványok. Az önkormányzati jog alanya, (illetve a n evében eljáró szerv) közreműködik a f eladatkörébe tartozó viszonyok szabályozásában. A szabályozás jellege az állam általi felhatalmazásnak megfelelően történik, ezért ennek részletezésére elegendő volna, ha az egyes önkormányzatokra vonatkozó törvényekben kerülne sor. - A gazdasági és gazdálkodási jogosítványok. Ez magában foglalja az önkormányzatnak a tulajdonával való rendelkezést, az önálló gazdálkodást, beleértve

bevételeinek és kiadásainak, továbbá költségvetésének meghatározását. Az önkormányzatok tényleges és rendeltetésszerű működésének garanciáját jelentené, ha az alkotmány kinyilvánítaná az állam kötelességét és felelősségét az önkormányzatok gazdasági alapjainak biztosításával kapcsolatban. (Természetesen elképzelhető differenciált szabályozás is, az egyes önkormányzatok jellegének megfelelően.) E jogosítványokkal összefüggésben szükséges volna rögzíteni, hogy ezek önálló felelősséggel, de törvényességi kontroll mellett gyakorolhatók. Általános, minden önkormányzatot megillető jogokként kerülhetnének rögzítésre azok a közreműködési, részvételi jogok, amelyek az állami döntéshozó és jogalkotó szervek tevékenységéhez kapcsolódnak. Ezek a különböző kezdeményezési, javaslattételi, illetve esetleges egyetértési jogok, amelyek minden önkormányzat kapcsán hangsúlyoznák a kifelé, az

állami szervek felé irányuló érdekképviseleti és érvényesítési funkciókat is. Az önkormányzatok speciális jogai, amelyek - jellegének megfelelően - csak az egyes önkormányzatokat illetik meg, törvényi szabályozásban rögzíthetők. Ezeknek a jogosítványoknak a természete ugyanis nem teszi szükségessé az alkotmányi szintű 25 7. tétel A képviselőtestület működése A képviselő-testület az alakuló ülését a választást követő tizenöt napon belül tartja meg. Az alakuló ülést - a polgármester eskütételéig - a legidősebb települési képviselő, mint korelnök vezeti. Az alakuló ülésen kerül sor az alpolgármesterek megválasztására, a kötelezően létrehozandó pénzügyi bizottság megválasztására, valamint az SZMSZ felülvizsgálatára. A képviselő-testület hatásköreit ülésén gyakorolja A képviselő-testület szükség szerint, a szervezeti és működési szabályzatban meghatározott számú, de évente

legalább hat ülést tart. Ezenkívül a testület szükség esetén rendkívüli üléseket is tarthat. A testületi ülést össze kell hívni a képviselők egynegyedének vagy a képviselő-testület bizottságának az indítványára. A képviselő-testület elnöke a pol gármester, akinek meghatározó szerepe van a testület működésében: összehívja és vezeti az ülést." A polgármester akadályoztatása esetén a helyettesítést az alpolgármester látja el. A képviselő-testület ülése nyilvános Ez azt jelenti, hogy az ülésen a választópolgárok jelen lehetnek, az előterjesztésekbe és a jegyzőkönyvbe betekinthetnek, de nincs lehetőségük a vitában való részvételre, illetve véleményük, javaslataik kifejtésére. Az Ötv a közmeghallgatás intézményével biztosítja a választópolgároknak és a h elyben érdekelt szervezetek képviselőinek, hogy évente legalább egyszer, előre meghirdetett időben közérdekű kérdést és javaslatot

tegyenek a képviselő-testülethez. A közmeghallgatás testületi ülés keretében történik, vagyis azon a testületnek határozatképesnek kell lennie, és a m eghallgatásról jegyzőkönyvet kell készíteni. A közmeghallgatást is a polgármester vezeti A képviselő-testület - az SZMSZ-ben - meghatározza azoknak a fórumoknak a r endjét - község- vagy várospolitikai fórum, városrész-tanácskozás, falugyűlés stb. - amelyek a l akosság, a t ársadalmi szervezetek közvetlen tájékoztatását, a fontosabb döntések előkészítésébe való bevonását szolgálják. Ezek állásfoglalásáról és az ott felmerült kisebbségi véleményekről tájékoztatni kell a képviselő-testületet. A képviselő-testület zárt ülést tart választás, kinevezés, felmentés, vezetői megbízás adása, illetőleg visszavonása, fegyelmi eljárás megindítása, fegyelmi büntetés kiszabása és állásfoglalást igénylő személyi ügy tárgyalásakor - ha az

érintett a nyilvános tárgyalásba nem egyezik bele -, továbbá önkormányzati hatósági, összeférhetetlenségi és kitüntetési ügy tárgyalásakor. A testület zárt ülést rendelhet el az önkormányzat vagyonával való rendelkezés és az általa kürt pályázat tárgyalásakor, ha a nyilvános tárgyalás üzleti érdeket sértene. Ebben az esetben a zárt ülés elrendeléséről a képviselő-testület minősített többséggel határoz. A zárt ülésen a képviselő-testület tagjai, a kisebbségi szószóló és a jegyző, továbbá meghívása esetén az érintetté és a szakértő vesz részt. Az ülés nyilvánosságára vonatkozó szabályokat a bizottságok esetében is alkalmazni kell. A képviselő-testület a döntéseit - a rendeleteket és határozatokat - általában nyílt szavazással hozza. Titkos szavazást lehet tartani azokban az esetekben, amikor zárt ülés megtartására van mód. A titkos szavazásnak kötelező esetei is vannak. A

képviselőtestület akkor határozatképes, ha az ülésen a települési képviselőknek több mint a fele jelen van. A képviselő-testület tagjainak számához a polgármestert hozzá kell számítani A nemzeti vagy etnikai kisebbség helyi szószólója - ha nem tagja a képviselőtestületnek - az ülésen tanácskozási joggal részt vehet. A javaslat elfogadásához általában a jelenlevő képviselők több mint a felének igen szavazata szükséges. Az Ötv azonban meghatároz olyan eseteket is, amelyek eldöntése ún minősített többséget igényel. A minősített többséghez a megválasztott települési képviselők több mint a felének a szavazata szükséges. Minősített többség szükséges egyrészt az Ötv által meghatározott ügyek esetében, másrészt azokban az esetekben, amelyeket a képviselő-testület Szervezeti- és Működési Szabályzatában meghatároz. A minősített többséggel eldöntendő tárgyköröket tehát a képviselő-testület

bővítheti, de a minősített döntéshez szükséges szavazatszám tekintetében a törvényben meghatározottaktól nem térhet el. A képviselő-testület döntéshozatalából kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A képviselő köteles bejelenteni a személyes érintettséget. A kizárásról az érintett képviselő kezdeményezésére vagy bármely képviselő javaslatára a képviselő-testület dönt. A kizárt képviselőt a határozatképesség szempontjából jelenlevőnek kell tekinteni. A képviselő-testület üléséről jegyzőkönyvet kell készíteni, amely a megjelent képviselők és 26 meghívottak nevét, a tárgyalt napirendi pontokat, a tanácskozás lényegét, a szavazás számszerű eredményét és a hozott döntéseket tartalmazza. A jegyzőkönyv elkészítéséről a jegyző gondoskodik A zárt ülésről külön jegyzőkönyvet kell készíteni. A választópolgárok - a zárt ülés kivételével

betekinthetnek a képviselő-testület előterjesztésébe és ülésének a jegyzőkönyvébe. A képviselőtestület ülésének a jegyzőkönyvét a polgármester és a jegyző írja alá A jegyzőkönyvet az ülést követő tizenöt napon belül a jegyző köteles megküldeni a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetőjének. A képviselő-testület a megbízatásának lejárta előtt név szerinti szavazással, minősített többségű döntéssel kimondhatja a feloszlását. Ebben az esetben hetvenöt napon belüli időpontra időközi választást kell kiírni. A képviselő-testület az új képviselő-testület alakuló üléséig, a polgármester az új polgármester megválasztásáig ellátja feladatát, gyakorolja hatáskörét. A képviselőtestület feloszlása nem mondható ki a választást követő hat hónapon belül, illetőleg a megbízatásának lejártát megelőző egy éven belül. Az időközi választás költségét az önkormányzat viseli A

képviselő-testület a t örvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az önkormányzati rendelet jogszabály. Ha az önkormányzat törvényben meghatározott jogalkotási kötelezettségének nem tesz eleget, mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést követ el. Ha törvény kötelező rendeletalkotást ír elő, ezt az önkormányzatnak teljesítenie kell. A rendeletalkotás folyamatát a törvények és az SZMSZ rendelkezései szabályozzák. A rendeletalkotás a képviselő-testület át nem ruházható hatásköre. A rendelet megalkotása nyilvános ülésen, minősített többségű szavazással történik. Az önkormányzati rendeletet a pol gármester és a j egyző írja alá Kihirdetéséről a jegyző gondoskodik. Az önkormányzati rendeletet a képviselő-testület hivatalos lapjában, illetőleg a helyben szokásos - a Szervezeti

és Működési Szabályzatban meghatározott - módon ki kell hirdetni. Az önkormányzati rendelet hatálya az önkormányzat illetékességi területére terjed ki. Az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. A képviselő-testület bizottságai A bizottságok kiemelt helyet foglalnak el az önkormányzat szervezetében, a képviselő-testület szervei közé tartoznak. A képviselő-testület határozza meg bizottsági szervezetét, és választja meg bizottságait. A bizottság megalakításának kötelező esetei is vannak A kétezernél több lakosú településen létre kell hoznia pénzügyi bizottságot. Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti A képviselő-testület a k isebbségi jelöltként mandátumot nyert tagjai kezdeményezésére kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot kell létrehozni. A bizottságok meghatározása a Szervezeti- és Működési Szabályzatban történik, amely tartalmazza a

bizottságok számát, a bizottságok elnevezését, tagjainak számát, feladatait, a bizottságokra átruházott hatásköröket. A bizottság - a feladatkörében - előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a döntések végrehajtását. A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely előterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a képviselő-testületnek. A képviselő-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának. A bizottság a feladatkörében ellenőrzi a képviselőtestület hivatalának a képviselő-testület döntéseinek az előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselő-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az

önkormányzati érdek sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti. A bizottság képviselő-testületi tagokból és más személyekből is választható, de elnökét és tagjainak több mint a felét a települési képviselők közül kell választani. A polgármester, az alpolgármester, a képviselő-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. A bizottságba indokolt beválasztani a f eladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt, mivel ők közvetítik azokat a lakossági igényeket, véleményeket, amelyek megalapozzák a bizottsági döntéseket és javaslatokat. A bizottság határozatképességére, és határozathozatalára a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bizottságot a 27 bizottság

elnöke hívja össze, de a polgármester indítványára az összehívás kötelező. A polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat testülete döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a képviselő-testület a következő ülésén határoz. A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt A bizottságok működésének ügyviteli feladatait a képviselő-testület hivatala látja el. A településrészi önkormányzat A képviselő-testület - Szervezeti és Működési Szabályzatában - települési képviselőkből és más választópolgárokból az önkormányzat szerveként településrészi önkormányzatot

hozhat létre. Ez a szabály tehát minden települési önkormányzati képviselő-testületet felhatalmaz arra, hogy elkülönült vagy sajátos érdekű településrészeire - a körülmények mérlegelése alapján, belátása szerint, általa meghatározott hatáskörrel részönkormányzatot hozzon vagy ne hozzon létre. A létrehozásáról, a létszámáról, a feladat- és hatásköréről az SZMSZ-ben kell rendelkezni. A településrészi önkormányzati testület vezetője települési képviselő. A képviselő-testület a településrészt érintő ügyekben egyes hatásköreit átruházhatja a településrészi önkormányzatra, anyagi eszközöket adhat számára. A részönkormányzati testület önállóan működik, de a polgármesternek a részönkormányzatok döntései tekintetében is fennáll a döntés végrehajtását célzó felfüggesztési joga. A településrészi önkormányzati testület munkájának segítésére a képviselő-testület hivatali

kirendeltségeket hozhat létre, amelyek egyben a lakossági ügyintézésben ügyfélszolgálati teendőket is elláthatnak. A képviselőtestület a településrész lakóhelyi közösségének - kezdeményezésére - kizárólag a településrészt érintő ügyekben önkormányzati jogokat adhat. Nem tagadhatja meg a kizárólag a településrészt érintő hatáskör átruházását az egyesítéssel létrejött településrésztől, a külterületi lakott helytől, az olyan üdülőterülettől, amelynek népessége eléri a település állandó lakosságának egynegyedét. 28 8. tétel A Szervezeti és Működési Szabályzat megalkotása. Az SZMSZ tartalma és jogforrási jellege 1./ Dualitás 2./ Szubszcidialitás 3./ Decentralizáció 1./ Lorenz von Stein Liberális jogállam esetén alakul ki. Mi a funkciómegosztás a központi és a helyi szervek között? Dualitás I. Meghatározott feladatokat a helyi szervek önállóan látnak el II. További feladatokat

központilag kell ellátni, de központi felügyelet mellett a helyi szervek végzik el I./ Első esetben figyelni kell az önkormányzatiság épségére, autonómiájára II./ Második esetben az állam az ura az ügynek, ekkor az önkormányzat csak kiszolgálója az állami érdekeknek, itt nincs autonómia. Szubszcidialitás Az ügyek lehetőleg polgár-közeli szintérre helyeződjenek és ott intéződjenek el, ahol keletkeznek. Hova telepítjük az ügyeket? Mi a megosztás: önkormányzati ügy (saját hatáskör) államigazgatási ügy (átruházott hatáskör) Decentralizáció Mértékét az határozza meg, hogy mennyit enged meg a központi akarat SZMSZ Működési alapszabályzat, statutuma, alaptörvénye. Alap dokumentum: ÖTV az alakuló ülésen dönteni kell a szabályzat áttekintéséről, szabályozásáról, módosításáról. 6 hónapon belül pedig mindenképpen dönteni kell A Közigazgatási Hivatal, az Alkotmánybírósághoz fordulhat, ha erre nem

kerül sor. Meg kell alkotni a SZMSZ-t. 29 Minősített többséggel kell elfogadni, rendeletként. (az eredetileg megválasztott képviselők 50%-a +1 fő). (Önkormányzatnál nincs 2/3-os többség 1994 óta!) Rendelet az ÖTV kimondja, hogy a SZMSZ nem határozat! (az Országgyűlés ügyrendje határozat Házszabály) Ha érinti az állampolgárokat, nem lehet határozat. Kezdete: Preabulum (bevezető) nem kötelező forma. Alapvető jellemzők meghatározása Gazdasági, szociális, kulturális fejlesztés iránti elkötelezettség A munka feltételrendszerének meghatározása Tartalmi rész: az már jogszabály jellegű I. Fejezet Általános rendelkezések Önkormányzat megnevezése Működési terület meghatározása (a határviták elkerülésére) A Hivatal neve, jelképe (zászló, pecsét) Nemzetközi kapcsolatok (testvérközségi kapcsolatok Önálló hatalmi ág-e az önkormányzat? Közigazgatás (Ivancsics) a végrehajtó hatalom része, kiszolgálója,

működtetője, nem önálló hatalmi ág Önkormányzati eszme, önkormányzatiság – autonómia lehet egy sajátos hatalmi ág. Ma, racionálisan önálló hatalmi ágról nem beszélhetünk. Az Alkotmány külön fejezetben említi az önkormányzatokat, és nem olvasztja bele a közigazgatásba. A helyi kormányzás általános szabályai: II. Fejezet A helyi lakosság közszolgálattal való ellátása Anyagi feltételek megteremtése Az Alkotmánybíróság kimondta, hogy az önkormányzat nemcsak közhatalmi szerv A választópolgárokat érintő helyi ügyekben, az önkormányzatnak el kell járnia. Ennek megvalósítása a választópolgárok közösségét illeti meg. (nincs polgármester és testület) Döntés alapvetően a Képviselőtestületet illeti meg, felhatalmazás, felruházás alapján Bizottságok Rész önkormányzat Kisebbségi önkormányzat Polgármester az átruházás szervi alanyai. A feladatkör és a hatáskör elhatárolása (nem szinoním) Kötelező

feladatok: Ivóvíz, helyi közutak, köztemetők, közvilágítás, kisebbségek védelme, egészségügy (kórházak, rendelők), oktatás (iskolák, óvodák), szociális ellátás, stb. A Hivatal működtetése: 30 Fakultatív, szabadon választott feladatok, amik nem akadályozhatják a kötelező feladatok ellátását. Az Önkormányzat jogi személy A Hivatal is jogi személyként szerepelhet Az ÖTV szerint, a hatáskörök általános címzettje a képviselőtestület. Meg van a lehetősége, hogy a képviselőtestület a hatáskört átruházza, kivéve, az át nem ruházható hatásköröket. Az Önkormányzat és az Alkotmánybíróság kapcsolata. Az Alkotmány szerint az önkormányzati alapjog védelme Alkotmánybírósági hatáskör. Jogszabály változtatás az Alkotmánybírósághoz lehet fordulni. Mulasztásos alkotmánysértés: SZMSZ meg nem alkotása Adójogszabályok nem kellő végrehajtása Hatásköri összeütközések eldöntése. Helyi

népszavazáshoz tartozó kérdések Az Alkotmánybíróság klasszikus feladataiba nem tartozik az ÖTV Egyre nagyobb az igény a Közigazgatási Bíróságok kialakítására. tényfeltárás szükséges. Működés. Testületi ülések – évente minimum 6 x (általában havonta, vagy kéthetente) Közmeghallgatás évente 1 x Alakuló ülés – a váll.k után, 15 napon belül A polgármester esküjéig a korelnök vezet Illetményezés Az alpolgármester megválasztása mindig politikai alku tárgya ÖTV A polgármester javaslatára választja meg a testületet. Rendes ülések: Közigazgatási Hivatal Népi kezdeményezés Települési Önkormányzat Üdülőhelyi Bizottságok kezdeményezhetik a testület összehívását. Munkaprogram. Munkaterv. Napirend. Az ülések nyilvánosak Zárt ülésen személyi kérdések megvitatására kerül sor, ha valakinek a személyes jogait sértenék (pl. pályáztatás, fegyelmi ügyek, stb) Gazdasági érdek sérelme esetén – meg

kell szavaztatni A tanácskozás rendje – kérdések, interpellációk rendjének szabályzása. Önkormányzati rendeletalkotás. A rendelet kihirdetésének módja Települési képviselő és a tanácstagok A képviselőcsoport jogosítványai. Bizottságok felsorolása pénzügyi kötelezettségek. Tisztségviselők: főállásúak, vagy tiszteletdíjasak) Polgármesteri Hivatal Társulások 31 Helyi népszavazás, vagy népi kezdeményezés Önkormányzati gazdálkodás Záró rendelkezések, melyben a hatályról kell dönteni (mikor lép hatályba, milyen feltételekkel, stb.) 32 9. tétel A települési képviselő Az Ötv. a települési képviselők feladatait, alapvető jogait és kötelességeit állapítja meg Az Alkotmánybíróság rögzítette, hogy az önkormányzáshoz való közösségi jogok közvetett gyakorlása a települési képviselők tevékenységében, a képviselő-testület munkájában jelenik meg. A települési képviselő - mint a helyi

képviselő-testület tagja - a település egészéért vállalt felelősséggel képviseli a választóinak az érdekeit: megválasztásakor a t elepülés egésze érdekeinek képviseletére kap megbízást, ezért jogai gyakorlása egyúttal a legfőbb kötelessége is. A képviselőnek nincs a választók felé beszámolási kötelezettsége és nem is hívható vissza. A képviselő joga és legfontosabb kötelessége a képviselő-testület munkájában való részvétel. A települési képviselő a képviselő-testület munkájából nem zárható ki, mivel ez a v álasztópolgárok önkormányzáshoz való alkotmányos jogát sértené. A képviselő részt vehet a képviselő-testület döntéseinek előkészítésében, végrehajtásuk szervezésében és ellenőrzésében. A települési képviselők jogai és kötelességei azonosak A települési képviselő az alakuló ülésen, illetve a megválasztását követő ülésen esküt tesz. A települési képviselő a

képviselő-testület ülésén a polgármestertől, alpolgármestertől, a jegyzőtől, a bizottság elnökétől önkormányzati ügyekben felvilágosítást kérhet, amelyre az ülésen - vagy legkésőbb tizenöt napon belül írásban - érdemi választ kell adni. A képviselő kérésére az írásban is benyújtott hozzászólását a jegyzőkönyvhöz mellékelni - illetőleg kérésére a véleményét a jegyzőkönyvben rögzíteni - kell. A képviselő tanácskozási joggal részt vehet bármely bizottság ülésén, és javasolhatja a bizottság elnökének a bi zottság feladatkörébe tartozó ügy megtárgyalását, amelyet a bi zottság legközelebbi ülése elé kell terjeszteni és tárgyalására a települési képviselőt meg kell hívni. Kezdeményezheti, hogy a képviselő-testület vizsgálja felül bizottságának, a polgármesternek, a részönkormányzat testületének, a helyi kisebbségi önkormányzat testületének - a képviselő-testület által

átruházott - önkormányzati ügyben hozott döntését. A képviselő jogosult arra is, hogy megbízás alapján képviselhesse a képviselő-testületet. A képviselő-testület hivatalától igényelheti a képviselői munkájához szükséges tájékoztatást, ügyviteli közreműködést. Közérdekű ügyben kezdeményezheti a képviselő-testület hivatalának intézkedését, amelyre a hivatal tizenöt napon belül érdemi választ köteles adni. A települési képviselőt - mivel tevékenységét társadalmi megbízatásban látja el - a testületi munkában való részvételhez szükséges időtartamra a munkahelyén fel kell menteni a munkavégzés alól. A képviselőtestület a települési képviselőnek, a bizottsági elnöknek, a bizottság tagjának, a tanácsnoknak - törvény keretei között rendeletében meghatározott tiszteletdíjat, természetbeni juttatást állapíthat meg. A képviselő-testület a polgármesternek, bármely települési képviselőnek a

javaslatára a települési képviselők közül tanácsnokokat választhat. A tanácsnok felügyeli a képviselő-testület által meghatározott önkormányzati feladatkörök ellátását. A tanácsnok tehát a képviselő-testület által többletfeladatokat ellátó települési képviselő. A tanácsnoki tisztség részletes szabályait az SZMSZ-ben kell megállapítani. 33 10.tétel Az önkormányzati bizottságok jogállása, a polgármesteri hivatal A képviselő-testület bizottságai A bizottságok kiemelt helyet foglalnak el az önkormányzat szervezetében, a képviselő-testület szervei közé tartoznak. A képviselő-testület határozza meg bizottsági szervezetét, és választja meg bizottságait. A bizottság megalakításának kötelező esetei is vannak A kétezernél több lakosú településen létre kell hoznia pénzügyi bizottságot. Törvény más bizottság megalakítását is elrendelheti A képviselő-testület a k isebbségi jelöltként mandátumot

nyert tagjai kezdeményezésére kisebbségek ügyeivel foglalkozó bizottságot kell létrehozni. A bizottságok meghatározása a Szervezeti- és Működési Szabályzatban történik, amely tartalmazza a bizottságok számát, a bizottságok elnevezését, tagjainak számát, feladatait, a bizottságokra átruházott hatásköröket. A bizottság - a feladatkörében - előkészíti a képviselő-testület döntéseit, szervezi és ellenőrzi a döntések végrehajtását. A képviselő-testület határozza meg azokat az előterjesztéseket, amelyeket bizottság nyújt be, továbbá amely előterjesztések a bizottság állásfoglalásával nyújthatók be a képviselő-testületnek. A képviselő-testület döntési jogot adhat bizottságainak és a bizottság döntését felülvizsgálhatja, önkormányzati rendeletben hatósági hatáskört állapíthat meg bizottságának. A bizottság a feladatkörében ellenőrzi a képviselőtestület hivatalának a képviselő-testület

döntéseinek az előkészítésére, illetőleg végrehajtására irányuló munkáját. Ha a bizottság a hivatal tevékenységében a képviselő-testület álláspontjától, céljaitól való eltérést, az önkormányzati érdek sérelmét, vagy a szükséges intézkedés elmulasztását észleli, a polgármester intézkedését kezdeményezheti. A bizottság képviselő-testületi tagokból és más személyekből is választható, de elnökét és tagjainak több mint a felét a települési képviselők közül kell választani. A polgármester, az alpolgármester, a képviselő-testület hivatalának dolgozója nem lehet a bizottság elnöke vagy tagja. A bizottságba indokolt beválasztani a f eladatköre szerinti területen szolgáltatást nyújtó jelentősebb szervezet képviselőjét, társadalmi szervezet küldöttjét, a szolgáltatást igénybe vevő más választópolgárt, mivel ők közvetítik azokat a lakossági igényeket, véleményeket, amelyek megalapozzák a

bizottsági döntéseket és javaslatokat. A bizottság határozatképességére, és határozathozatalára a képviselő-testületre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A bizottságot a bizottság elnöke hívja össze, de a polgármester indítványára az összehívás kötelező. A polgármester felfüggesztheti a bizottság, a részönkormányzat testülete döntésének a végrehajtását, ha az ellentétes a képviselő-testület határozatával, vagy sérti az önkormányzat érdekeit. A felfüggesztett döntésről a képviselő-testület a következő ülésén határoz. A bizottsági döntéshozatalból kizárható az, akit vagy akinek a hozzátartozóját az ügy személyesen érinti. A személyes érintettséget az érdekelt köteles bejelenteni. A kizárásról az elnök esetén a polgármester, bizottsági tag esetén a bizottság dönt A bizottságok működésének ügyviteli feladatait a képviselő-testület hivatala látja el. A képviselő-testület hivatala

és a körjegyzőség A képviselő-testület egységes hivatalt hoz létre - polgármesteri hivatal elnevezéssel - az önkormányzat működésével, valamint az államigazgatási ügyek döntésre való előkészítésével és végrehajtásával kapcsolatos feladatok ellátására. A körjegyzőséghez tartozó községekben a polgármesteri hivatal feladatkörét általában a körjegyzőség látja el, kivéve, ha a körjegyzőség székhelye nagyközség vagy város. Ilyen esetben a körjegyzői feladatokat a nagyközségi, városi jegyző a polgármesteri hivatal bevonásával látja el. A polgármesteri hivatal egységes szakapparátusként működik, de a hivatalon belül - a munkamegosztásnak megfelelően - belső szervezeti egységek alakíthatók. Az ezernél kevesebb lakosú, a megyén belül egymással határos községek az igazgatási feladataik ellátására körjegyzőséget alakítanak és tartanak fenn. Az ezernél kevesebb lakosú község képviselőtestülete

is létrehozhat önálló hivatalt, ha a képesítési követelményeknek megfelelő jegyzőt nevez ki Ezernél több, de kétezernél kevesebb lakosú község is részt vehet körjegyzőségben, körjegyzőség székhelye kétezernél több lakosú település is lehet. A körjegyzőség fenntartásának költségeihez az érdekelt képviselő-testületek - eltérő megállapodás hiányában - a településük lakosságszámának 34 arányában járulnak hozzá. A körjegyzőség alakításáról az érdekelt települések képviselőtestületei állapodnak meg, mivel a körjegyzőség az érdekelt képviselő-testületek közös hivatala. A körjegyzőt a képviselő-testületek együttes ülése nevezi ki, a kinevezéshez. a körjegyzőséghez tartozó képviselőtestületek mindegyikének minősített többséggel hozott egybehangzó döntése szükséges A körjegyzőség munkájával kapcsolatos kérdésekben szükség szerint a képviselő-testületek együttes ülésen

határoznak. A körjegyző ellátja a képviselő-testületek, a bizottságok és a települési képviselők működésével kapcsolatos igazgatási feladatokat, a polgármesterek hatáskörébe tartozó államigazgatási döntések előkészítését és végrehajtását. A körjegyző tehát ugyanazokat a feladatokat látja el és ugyanazokat a hatásköröket gyakorolja mint a jegyző, de a körjegyzőhöz több képviselőtestület és több polgármester tartozik. A körjegyző - vagy megbízottja - köteles mindegyik képviselőtestület ülésén részt venni és ott a szükséges tájékoztatást megadni, továbbá a képviselő-testületek egyeztetett - szervezeti és működési szabályzatában meghatározott gyakorisággal, hetente legalább egy napon minden községben ügyfélfogadást tartani. A körjegyző évente beszámol minden képviselőtestületnek a körjegyzőség munkájáról A körjegyzőség működésének ellenőrzését, a feladatok egyeztetését az

érdekelt községek polgármesterei együttesen végzik. 35 12. tétel(13) A települési önkormányzatok képviselőtestületeinek választása, és a polgármesterek választásának szabályai A helyi önkormányzati választások A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának szabályai 1990-ben, az önkormányzatok létrejöttéhez kapcsolódóan kerültek kialakításra. A választási törvény mind tartalmában, mind az eljárás rendjében igazodott a helyi önkormányzatokról szóló törvényhez, és az önkormányzati választások esetében is biztosította és garantálja a rendszeresen ismétlődő, demokratikus elveken nyugvó, kompetitív választás megvalósulását. A helyi önkormányzati választások intézményének alkotmányjogi szabályozása A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásának alkotmányjogi szabályait egyrészt a hatályos magyar Alkotmány, másrészt két törvény tartalmazza. A

hatályos alaptörvény szerint a helyi képviselőtestületek tagjainak és a polgármestereknek a választásáról külön törvény rendelkezik, amelynek elfogadásához a jelenlevő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ennek megfelelően a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásáról szóló 1990. évi LXIV. törvény (Ötv) foglalja magában a választások anyagi jogi szabályait, amely rögzíti a választójogi alapelveket, a választási rendszer szabályait, a jelölésre és a választás eredményének megállapítására vonatkozó előírásokat; valamint az időközi választással kapcsolatos rendelkezéséket. A választás eljárási kérdéseit pedig az 1997. évi C törvény (Ve) fogalmazza meg A választójog A helyi önkormányzati választások során - a választójog általánosságának megfelelően - minden nagykorú magyar állampolgár, akinek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye

Magyarországon van, választós-és választható. Az aktív választójog megilleti a Magyarországra bevándorolt a magyar jog szerint nagykorú nem magyar állampolgárt is, ha a v álasztás napján az ország területén tartózkodik. Nincs választójoga annak, aki: - cselekvőképességet korlátozó vágy kizáró gondnokság alatt áll; - közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll; - szabadságvesztés büntetését tölti; - büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelés alatt áll. A választójog egyenlő, a szavazás közvetlen és titkos. A választópolgár a választójogát szabad elhatározása alapján általában lakóhelyén gyakorolja. Az a választópolgár, aki lakóhelye mellett legkésőbb a választás kitűzését megelőző napig tartózkodási helyet létesített, igazolással választójogát tartózkodási helyén gyakorolhatja. A szabályozás a passzív választójogot a magyar

állampolgársághoz kapcsolja. Eszerint nem választható az önkormányzati képviselőtestület tagjának és polgármesternek az, aki nem magyar állampolgár. A választási rendszer; a jelölés szabályai és a választás eredményének megállapítása A választási rendszer A hatályos választójogi törvény a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek választására olyan rendszert alakított ki, amely egyrészt a települések eltérő politikai tagoltságához, másrészt a települési és területi önkormányzatok sajátosságaihoz igazodik. A választási rendszer egyrészt a választópolgárok és önszerveződő közösségeik számára lehetőséget ad az érdemi részvételre, másrészt a nagyobb településeken és a területi önkormányzatok esetében - ahol a pártok szervezetileg is erősebbek - intézményesen biztosítja részvételüket a képviselőtestületekben. A választási rendszer az alábbiak szerint került meghatározásra: 36 a)

A 10.000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken a képviselőket kislistán választják Mivel a település egyetlen választókerületnek minősül, a kislistás választási rendszerben valamennyi jelölt, egyetlen szavazólapra kerül fel és a választópolgár a szavazólapon legalább annyi jelöltet-választhat, ahány tagja az önkormányzati képviselőtestületnek lehet. A megválasztható képviselők számát az Ötv a lakosságszámhoz viszonyítva határozza meg. Képviselők azok a jelöltek lesznek, akik a szavazás alkalmával a l egtöbb szavazatot érték el-. A kislistás rendszer esetén tehát relatív többségi elv érvényesül a mandátumok megszerzésénél. b) A 10.000-nél több lakosú településen és a fővárosi kerületekben az önkormányzati képviselők egy részét egyéni választókerületekben választják, másik része kompenzációs listáiról jut mandátumhoz; azaz vegyes, választási rendszerben nyerik el megbízatásukat. E

települések esetében az Ötv. - a politikai struktúráltságra tekintettel - az egyéni választókerületek mellett azért enged teret a listás jellegnek, mert így az önkormányzat területéin befolyással rendelkező pártok, illetve társadalmi szervezetek közvetlenül - listáról - juttathatják be jelöltjeiket a képviselőtestületbe. Az egyéni választókerületben és a listákról megválasztható képviselők száma körülbelül 60-40 százalékos arányban oszlik meg. Az egyéni választókerületek és a kompenzációs listás mandátumok számát az Ötv. szintén a lakosságszámhoz viszonyítva határozta meg c) A megyei közgyűlés tagjait a választópolgárok - a megyei jogú város választópolgárai kivételével, akik a megyei közgyűlési választásban nem vesznek részt - közvetlenül, kötött listán választják. A megyei közgyűlés tagjai választásának tekintetében két választókerület került kialakításra, amelyet egyrészt a

10.000 vagy annál kevesebb lakosú települések együttesen, másrészt a 10000-nél több lakosú települések együttesen - a megyei jogú városok nélkül - alkotják. Ez a megoldás biztosítja, hogy a 10.000-nél több lakosú települések ne t egyenek szert túlzott képviseletre a k is településekkel szemben. d) A főváros közgyűlésének 66 tagját - tekintettel a főváros sajátos helyzetére - a választópolgárok szintén közvetlenül, kötött listákon választják. A listás választás arányos-választási rendszerben történik, a listák a rájuk leadott szavazatok arányában szereznek mandátumot. A fővárosi közgyűlés tagjai választásának tekintetében a főváros egésze egyetlen választókerületet alkot. e) A polgármestereket és Budapest főpolgármesterét a települések választópolgárai közvetlenül választják. A polgármester és a főpolgármester választása tekintetében az adott település minősül egy

választókerületnek. A jelölés szabályai 1. A választópolgárok jelölési jogával kapcsolatban az Ötv fő szabályként rögzíti, hogy a választópolgárok jelölési fajtánként csak egy jelöltet, illetőleg listát ajánlhatnak. Eszerint - az egyes választási rendszerekhez igazodva - a választópolgárt az alábbiak szerint illeti meg a jelölés joga: a) A 10.000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken a v álasztópolgár csak egy választókerületben fogadhat el egyetlen települési kislistás, egy polgármesteri és egy megyei közgyűlési listás jelölést; b) A 10.000-nél több lakosú településen a v álasztópolgár egy egyéni választókerületi és egy kompenzációs listás, egy polgármesteri, továbbá- megyei jogú város kivételével - egy megyei közgyűlési listás önkormányzati jelölést; c) Budapesten a választópolgár egy egyéni választókerületi, egy fővárosi kerületi kompenzációs listás, egy polgármesteri, egy

fővárosi listás, valamint egy főpolgármesteri jelölést fogadhat el. 2. A jelöltté válás feltételeire az Ötv - az egyes választási rendszerekhez igazodóan - eltérő szabályokat állapít meg: a) Kislistás, illetve egyéni választókerületi képviselőjelölt az, akit az adott választókerület választópolgárainak legalább 1%-a jelöltnek ajánlott. 37 b) A 10.000-nél több lakosú településen kompenzációs listát az a jelölő szervezet indíthat, amely az egyéni választókerületek legalább egynegyedében jelöltet állított. A listán a j elölteket, és sorrendjüket a listát állító jelölő szervezet állapítja meg. c) Mivel a m egyékben két választókerület került kialakításra, a jelölő szervezet az adott megyében két listát állíthat a megyei közgyűlési tagok választására: egyet a 10.000 vagy ennél kevesebb lakosú települések, egyet pedig a 10.000-nél több lakosú települések számára Az a jelölő szervezet

állíthat listát, amelyik az adott választókerületben lévő települések választópolgárai legalább 0,3%-ának ajánlását összegyűjtötte. A megyei lista összetételét a jelölő szervezet határozza. meg A lista ajánlására vonatkozóan egyébként az országgyűlési választásoknál a t erületi lista jelöltajánlására vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. d) A fővárosi közgyűlés tagjainak megválasztásánál Budapesten listát az a jelölő szervezet indíthat, amely legalább hat fővárosi kerületben kompenzációs listát állított. A fővárosi lista kialakítására szintén a jelölő szervezet jogosult. e) Polgármesterjelölt az lesz, akit a 10. 000 vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak legalább 3%-a, a 100. 000 vagy annál kevesebb lakosú település választópolgárainak 2%-a, de l egalább 300 választópolgár, a 100.000-nél több lakosú település esetén a választópolgárok 1 %-a, de

legalább 2000 választópolgár jelöltnek ajánlott. A főpolgármester-jelölt az, akit a főváros választópolgárainak 0,5%-a ajánl jelöltnek, A kompenzációs listát, valamint az azon szereplő jelölteket legkésőbb a szavazást megelőző 20. napon, a fővárosi listát, valamint az azon szereplő jelölteket legkésőbb a szavazást megelőző 19. napon kell az illetékes választási bizottságnál bejelenteni. 3. Az Övt lehetőséget biztosít a pártoknak- és a társadalmi szervezeteknek arra, hogy közös jelöltet állítsanak, illetve közös listát indítsanak. A közös jelöltet, illetve listát állító szervezetek egy jelölő szervezetnek-minősülnek. Azok a jelölő szervezetek, amelyek az egyéni választókerületek legalább egynegyedében közös egyéni jelöltet állítottak, közös kompenzációs listát, amelyek a fővárosban legalább hat fővárosi kerületben közös-kompenzációs listát indítottak, fővárosi közös listát, végül

amelyek a m egyei választókerületben legalább a jelöléshez szükséges közös ajánlást gyűjtöttek, megyei közös listát indíthatnak. A listaindítás jogát nem érinti, ha a bejelentett egyéni választókerületi jelölt visszalépett. A választás eredményének megállapítása és az időközi, illetve a megismételt választás szabályai 1. A választás eredményének megállapítása A választás eredményének megállapítása az egyes választási rendszerek sajátosságaihoz igazodik és az Övt. alapján az alábbiak szerint történik: a) A kislistás választás esetén a s zavazólapon a választópolgár legfeljebb annyi jelöltre szavazhat, ahány tagja a képviselő-testületnek lehet. Ha a v álasztópolgár a m egválasztható képviselők számánál kevesebb jelöltre érvényesen szavazhat, többre viszont nem. Képviselők azok a jelöltek lesznek, akik a megválasztható képviselők száma szerint a legtöbb szavazatot kapták.

Szavazategyenlőség esetén sorsolással kell megállapítani, hogy az egyenlő számú szavazatot elért jelöltek közül melyik szerez mandátumot. A kislistán megszerzett képviselői mandátum és a polgármesteri tisztség összeférhetetlen: ha a k islista jelöltjét polgármesternek is megválasztották, a kislistáról törölni kell, és helyébe a legtöbb szavazatot elért jelölt lép. b) A vegyes választási rendszernél a választópolgárok az egyéni szavazólappal csak az egyéni választókerületi jelöltekre szavaznak, a kompenzációs listára nem. Az egyéni választókerületekben az a jelölt lesz képviselő, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta, tehát a relatív többség megszerzése elég a mandátum elnyeréséhez. A kompenzációs listán megszerezhető mandátumok szétosztására a töredékszavazatok alapján kerül sor. Egy-egy kompenzációs lista a település egyéni választókerületeiből összesített töredékszavazatok arányában

kap mandátumot. Töredékszavazatnak minősül az egyéni választókerületben a jelölő szervezet jelöltjére leadott olyan szavazat, amellyel 38 nem szereztek mandátumot. A lista a szavazatok arányában kap mandátumot, tehát a proporcionalitás elve érvényesül. A számítás módjárata vonatkozóan az Övt az alábbi szabályt rendeli alkalmazni: össze kell állítani egy táblázatot, amelyben minden lista neve alatt képezni kell egy számoszlopot. A számoszlop első száma az adott lista szavazatainak száma elosztva 1,5-del, a következő-számok a harmada, ötöde, hetede stb. A táblázat segítségével lehet kiosztani a mandátumokat. Meg kell keresni a táblázatban előforduló legnagyobb számot, és amelyik lista számoszlopában ez megtalálható, az a lista kap egy mandátumot: Ezt követően meg kell keresni a következő legnagyobb számot. Amelyik lista oszlopában ez megtalálható, az a lista kap egy mandátumot. Ezt az eljárást kell folytatni

mindaddig, míg kiosztásra kerül az összes mandátum A kompenzációs listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot. A kieső jelölt helyébe a sorrendben utána következő jelölt lép. Ha a lista jelöltjét polgármesternek vagy az egyéni választókerületben-képviselőnek választották, a listáról törölni kell. Ha valamelyik kompenzációs lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő személyek száma, akkor a mandátum betöltetlen marad. c) A megyei közgyűlés tagjainak választására külön-külön szavazólap szolgál a 10.000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken, valamint a 10.000-nél több lakosú településeken A listák a 10000 vagy ennél kevesebb lakosú településeken, illetőleg a 10.000-nél több lakosú településeken különkülön számítva - a leadott szavazatok arányában jutnak mandátumhoz A számítás módjára a vegyes választási rendszernél a kompenzációs listára vonatkozó szabályokat

kell alkalmazni. Nem jut mandátumhoz az a lista, amelyre leadott szavazatok száma nem haladta meg a választókerületben leadott összes érvényes szavazat több mint négy százalékát. Ezt a határt külön-külön kell elérni az egyes választókerületek tekintetében. d) A fővárosi listák a szavazatok arányában kapnak mandátumot. A számítás módjára a v egyes választási rendszernél a k ompenzációs listára vonatkozó szabályokat kell alkalmazni. A listáról a jelöltek a bejelentés sorrendjében kapnak mandátumot. A kieső jelölt helyére a s orrendben utána következő jelölt lép. Ha egy lista több mandátumot kap, mint a listán szereplő jelöltek száma, a mandátum betöltetlen marad. Nem kap mandátumot az a l ista, amelyre a leadott érvényes szavazatok száma nem haladta meg a fővárosi listákra leadott összes érvényes szavazatok számának négy százalékát. e) Polgármesternek megválasztható minden magyar állampolgár, akinek

választójoga van és nincs olyan tisztsége, ami a pol gármesteri megbízatással összeférhetetlen. Polgármester, főpolgármester az a jelölt lesz, aki a legtöbb érvényes szavazatot kapta. Ha a választást azért nem lehetett megtartani, mert nem volt jelölt, továbbá, ha a l egtöbb szavazatot elért két vagy több jelölt egyenlő számú szavazatot kapott, időközi választást kell kitűzni. Az időközi és a megismételt választás szabályai a) Az időközi választás szabályai közül elsőként az emelendő ki, hogy ha az önkormányzati képviselőtestületet feloszlatták vagy felosztott, időközi választást kell tartani. Az időközi választás megtartásának további esetei az egyes választási rendszerek sajátosságaihoz igazodnak. A kislistás választásnál egyrészt akkor kell időközi választást tartani, ha kevesebb jelölt indul, mint a törvény alapján megválasztható képviselők száma, másrészt akkor, ha a választáson a

törvényben meghatározottnál kevesebb képviselőt választanak meg. Ilyen esetben ugyanis a be nem töltött képviselői helyekre időközi választást kell kiírni. A harmadik esetet az jelenti, ha a kislistán megválasztott képviselők száma a képviselő-testület működéséhez szükséges létszám alá csökken, akkor az üres helyekre időközi választást kell kitűzni. Ha a települési kislistáról megválasztott képviselő helye megüresedik, helyére a legtöbb szavazatot elért jelölt lép. Ha a kislistán nincs több jelölt, akkor időközi választást nem kell kiírni, a mandátum a következő általános választásig betöltetlen marad. ab) Az egyéni választókerületben akkor kell időközi választást kitűzni, ha a választást azért nem lehetett megtartani, mert nem volt jelölt, továbbá, ha a legtöbb szavazatot két vagy több jelölt egyenlő számú szavazattal érte el. 39 ac) Ha a megyei, a kompenzációs vagy a fővárosi

listáról megválasztott képviselő kiesik, nem kell időközi választást tartani. Ilyen esetben a kiesett képviselő helyére az eredetileg bejelentett listáról a jelölő szervezet által bejelentett jelölt lép. A jelölő szervezet a megüresedéstől számított 30 napon belül jelentheti be az új jelöltet az illetékes választási bizottsághoz. Ha a jelölő szervezet a fenti határidőig nem jelenti .be a jelöltet, a megüresedett helyre a listán soron következő jelölt lép Ha a listán nincs több jelölt, akkor időközi választást nem kell kiírni, a mandátum a következő általános választásig betöltetlen marad. Az időközi választást az ok felmerülésétől számított 30 napon belül az illetékes választási bizottság tűzi ki. Időközi választást az önkormányzati általános választást megelőző, valamint az azt követő 6 hónapon belüli időpontra nem lehet kitűzni. Az időközi választásra az általános választás

szabályait kell alkalmazni. b) Ha a választást a választási bizottság vagy a bíróság megismételteti, az illetékes választási bizottság a megismételt választást a megismételtetett választást követő 30 napon belülre tűzi ki. A választási eljárás sajátos szabályai A helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választására fő szabályként a választási eljárási törvény általános rendelkezéseit kell alkalmazni bizonyos eltérésekkel, amelyek az alábbiakban foglalhatók össze. 1. A választójogosultság nyilvántartása A bevándorolt nem magyar állampolgárokról a személyi adat és lakcímnyilvántartás központi hivatala vagy területi szerve a n évjegyzék összeállításához adatokat szolgáltat. Ha a v álasztópolgár a lakóhelyén túl tartózkodási hellyel is rendelkezik, a lakóhelye szerint illetékes helyi választási iroda vezetőjétől kért igazolással a tartózkodási helye szerint illetékes helyi

választási iroda vezetőjétől vagy a szavazás napján a szavazatszámláló bizottságtól - kérheti a névjegyzékbe való felvételét. Az igazolás alapján a v álasztópolgár a tartózkodási helyén szavazhat. Az igazolás és a személyazonosság igazolására alkalmas igazolvány alapján a t artózkodási hely szerint illetékes helyi választási iroda vezetője vagy a szavazatszámláló bizottság a választópolgárt külön nyilvántartásba veszi. Az igazolást és a külön nyilvántartást a választási iratok között meg kell őrizni. Az igazolást - amelyet személyesen vagy meghatalmazott útján lehet kérni legkésőbb a szavazást megelőző második napon lehet kiadni. Az igazolás kiadásához az igazolást kérő a nevét, személyi azonosítóját és lakcímét köteles közölni. 2. A választási szervek Az önkormányzati választásokon a választási bizottságok közül a szavazatszámláló bizottság, a helyi választási bizottság, a

területi választási bizottság és az Országos Választási Bizottság funkcionál és gyakorolja a választásokkal kapcsolatos jogosítványait. Az egy szavazókörrel rendelkező településeken a szavazatszámláló bizottság egyben ellátja a helyi választási bizottság feladatait is. A választási irodák közül a helyi választási iroda, az országgyűlési egyéni választókerületi választási iroda, a területi választási iroda és az Országos Választási Iroda működik közre a választások lebonyolításában. 3. A választási kampány A helyi közszolgálati műsorszolgáltatók a szavazást megelőző tizenötödik naptól a választást megelőző harmadik napig a jelölés, illetve a listaállítás arányában legalább egyszer ingyenesen közlik a jelölő szervezetek, továbbá a polgármesterjelöltek politikai hirdetését. Ez a jogosultság valamennyi független jelöltet együttesen, a jelölésük arányában illeti meg. A választási

kampány utolsó napján az országos közszolgálati műsorszolgáltatók közreadják annak a nyolc jelölő szervezetnek a választási összefoglalóját, amelyek országos összesítésben a legtöbb képviselő- és polgármester-jelöltet állították. A közös jelölteket és listákat a jelölés arányában kell figyelembe venni 4. A szavazás és a szavazatok összesítésének szabályai 1. A szavazás során külön-külön szavazólap szolgál: 40 a 10.000 vagy annál kevesebb lakosú településen a kislistás, a polgármester-, és a megyei listás választásra, - a 10 000-nél több lakosú településen az egyéni választókerületi, a polgármester-, és - a megyei jogú város kivételével - a megyei listás választásra, - a fővárosban az egyéni választókerületi, a polgármester-, a főpolgármester-, valamint a fővárosi listás választásra. A települési kislistás, az egyéni választókerületi, és a polgármester-választás szavazólapja

ábécé sorrendben tartalmazza a jelöltek hivatalosan használt családi és utónevét, a jelölő szervezetek nevét a jelölő szervezet kérésére annak rövidítését is -, illetőleg a független jelölés tényét. A fővárosi és a megyei listás szavazólap a választási bizottság által kisorsolt sorrendben tartalmazza a jelölő szervezetek nevét. A szavazólapon - a jelölő szervezet által bejelentett sorrendben - fel kell tüntetni a listán induló jelöltek közül az első öt jelölt nevét. Közös jelölt és közös lista esetén a szavazólapon valamennyi jelölő szervezet nevét fel kell tüntetni. 2. A kislistás választás tekintetében az érvényes szavazatokat jelöltenként külön-külön meg kell számolni. Az érvényes és érvénytelen szavazatot egyaránt tartalmazó szavazólapokat külön kell kötegelni. A kötegre jelöltenként külön-külön rá kell írni az érvényes szavazatok számát A helyi, illetőleg a térületi

választási bizottság a szavazatszámláló bizottságok jegyzőkönyvei alapján összesíti a szavazatokat, és megállapítja a választás eredményét. Az Övt. pontosan meghatározza a választás eredményéről készítendő jegyzőkönyvekkel kapcsolatos szabályokat is. Eszerint a települési kislistás választás eredményéről összesítő jegyzőkönyv, a vegyes választási rendszer egyéni választókerületi eredményéről választókerületenként külön-külön jegyzőkönyv, listás eredményéről, valamint a fővárosi listás választás eredményéről és a polgármester választásáról külön jegyzőkönyv készül. A megyei közgyűlési tagok választási eredményéről választókerületenként összesítő jegyzőkönyvet kell készíteni. Csak a polgármester-választás, a főpolgármester-választás, valamint a fővárosi, megyei közgyűlési tagok választásának nem hivatalos eredményéről kell adatlapot kiállítani. - 41 15.

tétel A kisebbségi önkormányzatok létrejötte, fajtái????????? 1. A kisebbségek (kisebbségi önkormányzatok) szabályozása 1.1 A szabályozás elemei A kisebbségi jogok két csoportra oszthatók: számon tartunk egyéni jogokat (pl. nemzeti és etnikai önazonossághoz való jog, politikai és kulturális esélyegyenlőség, kisebbségi hagyományok tiszteletben tartása, anyanyelvű oktatás), valamint közösségi jogokat, amelyek nagyrészt magukban foglalják az egyéni jogosítványokat, lehetővé téve ezzel e jogok kollektív gyakorlását (is). A csak kollektíven gyakorolható közösségi jogok között a l egfontosabb a k isebbségeknek az a j oga, hogy társadalmi szervezeteket, helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. 1.2 Alkotmányi szabályozás A magyar alkotmány 68. §-ában azon elvi tétel rögzítése után, hogy az országban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők – a következők

kinyilvánítására szorítkozik: • védelem a kisebbségeknek (az alapvető nemzetközi egyezmények szerint); • kollektív részvételük biztosítása a közéletben; • saját kultúrájuk ápolásának, anyanyelvük használatának joga, anyanyelvi oktatásuk, saját nyelven névhasználatuk biztosítása (önazonosságuk megőrzéséért helyesen emeli ki e jogokat az alaptörvény); • képviseletük biztosítása törvények által; • helyi és országos önkormányzatok létrehozásának joga. Az alkotmány szerint a nemzeti kisebbségek identitásuk tekintetében átfogó védelmet élveznek és az állami támogatásra igényt támaszthatnak saját kulturális identitásuk előmozdítása érdekében. A tételes alkotmányjogi szabályozás pedig így szól: „A Magyar Köztársaságban élő nemzeti és etnikai kisebbségek részesei a nép hatalmának: államalkotó tényezők. A Magyar Köztársaság védelemben részesíti a nemzeti és etnikai kisebbségeket.

Biztosítja kollektív részvételüket a közéletben, saját kultúrájuk ápolását, anyanyelvük használatát, az anyanyelvű oktatást, a saját nyelven való névhasználat jogát. A Magyar Köztársaság törvényei az ország területén élő nemzeti és etnikai kisebbségek képviseletét biztosítják. A nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. A nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” [68 § (1)– (4) bek.] A Magyar Köztársaság Alkotmányában rögzített elvekre, valamint az előzőekben említett nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló nemzetközi dokumentumokra alapozva fogadta el a Magyar Országgyűlés 1993. július 7-én a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993 évi LXXVII számú törvényt. A jogszabály tartalmazza a szükséges egyedi jogokat (mint pl a

kisebbségi nyelv használatát a hivatalok előtt), valamint a kollektív jogokat (kulturális és oktatási létesítmények létrehozása). Persze ezzel még nem meríthető ki a hazai jogszabályok felsorolása, melyek tartalmaznak kisebbségvédelmi rendelkezéseket, és biztosítanak olyan jogokat a hazai kisebbségek számára, melyek megakadályozzák a diszkriminációt, a hátrányos megkülönböztetést. Ilyenek eljárásjogi törvényeink, ahol biztosított az anyanyelv használata, de ide sorolható a bíróságról szóló 1972. évi IV törvény, vagy az 1993. évi XXII törvény, a Munka Törvénykönyve is, s összesen több mint félszáz olyan jogszabály van, amelyek valamilyen formában érintik a kisebbségi önkormányzatok működését. A kisebbségi törvény által létrehozott önkormányzati modell erős kisebbségi érdekképviseletre ad lehetőséget. Ennek legfőbb oka, hogy a kisebbségi önkormányzatok (is) legitim választások alapján, az

általános választójogi elvek szerint alakulnak meg. Csak az így létrejött egységes szervezet képes mind a politikai, mind a jogi, mind az általános kisebbségvédelmet egyszerre ellátni, azaz fő 42 funkciójának maradéktalanul eleget tenni. A törvény a helyi kisebbségi önkormányzatokat egy már működő (jelesül: a helyi önkormányzati ) rendszer elveire, jogi tételeire építette fel, és illesztette be az állami szervezetrendszerbe. A települési önkormányzati rendszerbe integrált, de a törvényben meghatározott önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező helyi kisebbségi önkormányzatok képesek a kisebbségi jogokat a helyi közügyek intézésével együtt érvényesíteni. 1.3 A kisebbségi önkormányzatok Ötv-beli szabályozása Az Ötv. mindössze egy fejezetet (közvetlenül a zárórendelkezések előtt) „szentel” a kisebbségi önkormányzatoknak. Ez nem véletlen, hiszen a kisebbségi önkormányzatok működésére

vonatkozóan a Nek. tv szabályait kell alkalmazni, az Ötv 102 §-ában foglalt eltérésekkel Ezek az eltérő szabályok a kisebbségi önkormányzat megalakulására, feladat- és hatáskör-gyakorlására, valamint szervezetére és működésére vonatkoznak. A szabályozás első része a kisebbségi önkormányzatok megalakulásának időtartamára vonatkozóan adnak útmutatást. A települési önkormányzat képviselő- testülete az alakuló ülésen dönt arról, hogy magát települési kisebbségi önkormányzattá nyilvánítja-e, illetve (ennek hiányában) a kisebbségi képviselők az alakuló üléstől számított három napon belül döntenek a közvetett módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzat megalakításáról. A közvetett vagy közvetlen módon létrejövő kisebbségi önkormányzat alakuló ülését a települési önkormányzat alakuló ülését követő 15 napon belül kell összehívni. Az Ötv.-beli szabályozás következő része a

kisebbségi önkormányzat feladat- és hatáskörgyakorlásának ad keretet A feladat- és hatáskörök címzettje a testület, amely hatáskörét az elnökre és a bizottságokra átruházhatja. A települési képviselő-testület önkormányzati feladat- és hatásköröket ruházhat át a kisebbségi önkormányzatra – két szigorú korláttal: az egyik, hogy ezek nem lehetnek hatóságiak, a másik, hogy nem vonatkozhatnak a településen belül közüzemi szolgáltatásokra. A működésre vonatkozóan az Ötv. az alábbi eltérő szabályokat állapítja meg: a testület döntéseit határozati formában hozza. A törvény taxatíve felsorolja azokat az eseteket, amikor a határozat elfogadásához minősített többség (a megválasztott képviselők több mint felének szavazata) szükséges: • a szervezeti és működési szabályzat megalkotásához; • a települési önkormányzat által rendelkezésre bocsátott források tervezéséről és felhasználásáról

szóló döntések; • a települési önkormányzat vagyonán belül a r észére elkülönített vagyon használatáról szóló döntéshez; • érdekképviseleti szervhez történő csatlakozáshoz, külföldi önkormányzattal való együttműködési megállapodás megkötéséhez; • elnökének, elnökhelyettesének megválasztásához. Míg a települési önkormányzatok az SZMSZ megalkotásában teljesen „szabad kezet kapnak”, addig a kisebbségi önkormányzatok SZMSZ-ének vannak – az Ötv. által előírt – kötelező tartalmi elemei: e határozatban kell rendelkezni – a szervezet és működés részletes szabályain túl – a kisebbségi önkormányzatok részére elkülönített vagyon használatáról, illetve kisebbségi önkormányzati társulás létrehozásáról. Az Ötv. rendelkezik a kisebbségi önkormányzatok szerveiről is: a kisebbségi önkormányzat tagjai sorából elnököt, illetve elnökhelyettest választ. Az elnök tanácskozási

joggal részt vehet a települési önkormányzat ülésein. A kisebbségi önkormányzat bizottságot (bizottságokat) hozhat létre A kisebbségi képviselők jogai és kötelezettségei azonosak. 2. A kisebbségi önkormányzatok tevékenységének alapjai 2.1 A kisebbségi önkormányzatok jogai A kisebbségi önkormányzatok a szervezetükre és működésükre vonatkozó összes szabályt – az Ötv. rendelkezéseinek megfelelő alkalmazásával – szabadon alakíthatják ki. Nem hozhat létre azonban az Ötv. által az önkormányzat (és szervei) részére fenntartott jogintézményeket 43 A kisebbségi törvény az önkormányzatok számára biztosított feladat- és hatásköröket csupán keretjelleggel határozza meg, a feladat- és hatáskörök gyakorlását a települési önkormányzat idevonatkozó rendelete is korlátozza. E keretek között van lehetősége a kisebbségi önkormányzatnak arra, hogy a maga (speciális) autonómiáját megvalósítsa. A

kisebbségi önkormányzat saját hatáskörében, a települési önkormányzat rendeletében foglalt keretek között határozza meg: • a települési önkormányzat vagyonán belül részére elkülönített vagyon használatát; • költségvetését, zárszámadást és a rendelkezésére álló források felhasználását; • védett műemlékei és emlékhelyei körét, valamint ezek védelmének helyi szabályait. A települési önkormányzat ilyen jellegű rendeleteit a kisebbségi önkormányzat kezdeményezésétől számított 90 napon belül köteles elfogadni. A kisebbségi önkormányzat az általa képviselt lakosságcsoport érdekeinek védelmében a helyi sajátosságoknak megfelelően – a kisebbségi törvény által rögzített kereteken belül – saját hatáskörében rögzíti: • szervezeti és működési rendjét; • az önkormányzat nevét; • jelképeit; • kitüntetéseit és ezek odaítélésének szabályait; • az általa képviselt

kisebbség helyi ünnepeit. A kisebbségi önkormányzatok nagyfokú autonómiáját jelenti az a törvényi rendelkezés, mely szerint saját hatáskörében – a rendelkezésre álló források között – önállóan – a települési önkormányzat rendeleteinek kereteitől függetlenül is – dönthetnek intézményalapításról és fenntartásról. A törvény e helyen felsorolja azokat a területeket, amelyeknél az intézmények létrehozását fontosnak tartja: • helyi közoktatás; • helyi írott és elektronikus média; • hagyományápolás; • közművelődés. Ezeken a területeken működő intézmények együttesét nevezhetjük a kisebbségi kulturális autonómia alapintézmény-rendszerének.” A fentieken túlmenően a kisebbségi önkormányzat jogosult a rendelkezésre álló források keretei között vállalatot, más gazdasági célú szervezetet alapítani, működtetni, pályázatot kiírni, ösztöndíjat alapítani. Amennyiben a kisebbségi

önkormányzat jogainak gyakorlásához a települési önkormányzat döntése szükséges – garanciális szabályként rögzíti a törvény – a települési önkormányzat képviselőtestülete köteles a kérdést a következő ülésén napirendre tűzni, ha a döntés más szerv hatáskörébe tartozik, akkor az 20 napon belül köteles döntést hozni. A települési önkormányzat polgármesteri hivatalának kötelessége, hogy a kisebbségi önkormányzatot segítse munkájában, működésében. Mind a települési, mind a kisebbségi önkormányzatoknak érdeke a segítségnyújtás módjának, feltételeinek pontos megállapítása és rögzítése. 44 16. tétel A kisebbségi önkormányzatok főbb feladatai, és kapcsolatuk a települési önkormányzatokkal 2.2 Feladat- és hatáskörök A közvetett és közvetlen módon létrejövő helyi kisebbségi önkormányzatok azonos – a kisebbségi törvényben meghatározott – feladat és hatáskörökkel

rendelkeznek, feladat- és hatáskörük szűkebb, mint a k isebbségi települési önkormányzatoké (hiszen azok az Ötv.-ben nevesített feladat- és hatáskörökkel is rendelkeznek). A helyi kisebbségi önkormányzatok alapvető feladata a kisebbségek érdekeinek védelme és képviselete, ennek ellátását biztosítják a törvényben felsorolt feladat- és hatáskörök. Az Ötv biztosítja a helyi önkormányzatoknak a véleménynyilvánítás és a kezdeményezés jogát a feladat- és hatáskörébe nem tartozó, de helyi közösséget érintő ügyekben. E tekintetben a kisebbségi önkormányzatok többletjogosítványokkal rendelkeznek, hiszen azok: • a megkeresett szervtől tájékoztatást kérhetnek, • javaslatot tehetnek, • intézkedést kezdeményezhetnek, • kifogással élhetnek. E szabály garanciája, hogy a megkeresett közigazgatási szerv vezetője 30 napon belül köteles érdemi választ adni, illetve a hatáskörrel és illetékességgel

rendelkező szervhez az ügyet áttenni. (A kisebbségi önkormányzatoknak ez az „extra” jogosítványa az egyes közigazgatási döntések befolyásolásában játszhat fontos szerepet.) A kisebbségi önkormányzatok vonatkozásában a kisebbségi törvény rendelkezései irányadóak, e törvényben foglalt eltérő rendelkezések hiányában az Ötv. szabályait kell megfelelően alkalmazni Egyetértési joga van a kisebbségi önkormányzatnak a települési önkormányzat rendeletére vonatkozóan, ha az: a helyi közoktatás, a helyi média, a helyi hagyományápolás és kultúra, a kollektív nyelvhasználat, a kisebbség építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos kérdéskörében a kisebbséghez tartozó lakosságot ebbéli minőségében érinti. Egyetértési joga van továbbá a kisebbségi, nemzetiségi oktatási intézmények költségvetése tekintetében. Az egyetértési jog azt jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzat

egyetértése hiányában nem lehet a döntést meghozni, azaz – ebben az esetben – nem lehet rendeletet alkotni. Az egyetértési jog gyakorlásának módját a törvény nem szabályozza, ezt a kisebbségi önkormányzatokra bízza. A törvény a kisebbségi önkormányzatok hatáskörébe tartozó további egyetértési jogokat is megállapít: a kisebbségi intézmények vezetőinek kinevezéséhez, a kisebbséghez tartozók képzésére is kiterjedő települési önkormányzati döntéshez biztosítja ezt a jogot. (A vezetői kinevezésnél a kisebbségi önkormányzatok egyetértési joga természetesen „csak” akkor érvényesülhet, ha a település által fenntartott intézményről van szó. Ha az intézményt a kisebbségi önkormányzat hozta létre vagy működteti, akkor az intézmény vezetőjének kinevezési jogát értelemszerűen a kisebbségi önkormányzat gyakorolja.) Amennyiben a településen nem működik kisebbségi önkormányzat, a kisebbségek helyi

szószólójának, ennek hiányában az adott kisebbség helyi egyesületének ún. véleményezési joga van a fenti tárgykörökben. A véleménynek ugyan nincs kötelező ereje a döntésre, de komoly befolyásoló tényező lehet a döntés meghozatalánál. Az egyetértési, illetve a véleményezési jognak a törvény időbeli korlátot állít (elsősorban a közigazgatás folyamatossága végett): amennyiben a jogosult a megkeresés közlésétől, illetve a kézhezvételtől számított 30 napon belül nem nyilatkozik, elveszíti ezt a jogát. A határidő jogvesztő 3. Az országos kisebbségi önkormányzat Az országos kisebbségi önkormányzat feladat- és hatáskörét a kisebbségi törvény úgy állapította meg, hogy az önkormányzat által képviselt kisebbség országos és területi szintű érdekképviselete, illetve a kisebbségi intézményrendszer hatékony működése maradéktalanul megvalósulhasson. Az országos önkormányzat – a törvény keretei

között – önállóan dönt: • székhelyéről, szervezetéről, működési rendjéről; 45 költségvetéséről, zárszámadásáról, vagyonleltára megállapításáról; törzsvagyonának köréről; nevéről, jelképeiről; az általa képviselt kisebbség országos ünnepeiről; kitüntetéseiről, ezek odaítélésének feltételeiről és szabályairól; a rendelkezésre álló rádió- és televízió-csatorna felhasználásának elveiről és módjáról; a rendelkezésre álló közszolgálati rádió és televízió műsoridő felhasználásának elveiről; sajtóközleményeinek közzétételéről; intézményei megalapításáról, ezek szervezeti és működési szabályairól, fenntartásáról, működtetéséről; • színház működtetéséről; • múzeumi kiállítóhely, országos gyűjtőkörrel rendelkező közgyűjtemény létesítéséről, fenntartásáról; • kisebbségi könyvtár fenntartásáról; • művészeti, tudományos intézet,

kiadó alapításáról, működtetéséről; • országos hatáskörű közép- és felsőfokú oktatási intézmények fenntartásáról; • jogsegélyszolgálat létrehozásáról és működtetéséről; • valamint egyéb, törvény által hatáskörébe utalt feladatainak ellátásáról. Az országos önkormányzat önállóan rendelkezik a fenti – a törvény által „csupán” felsorolt – hatáskörökkel, maga határozza meg, hogy melyeket milyen mértékben és módon lát el. Az országos önkormányzatnak tehát nincsenek kötelezően ellátandó feladatai (mint a települési önkormányzatoknak) a kisebbség érdekeit és igényeit szem előtt tartva, lehetőségeitől függően szabadon dönthet a feladatok vállalásáról. Fontos tudnivaló, hogy a települési kisebbségi önkormányzatok és az országos önkormányzat között nincs hierarchikus, függőségi viszony. Az országos kisebbségi önkormányzatnak (hasonlóan a helyi kisebbségi

önkormányzatokhoz) véleményezési, tájékoztatáskérési, javaslattételi, intézkedés kezdeményezési, valamint egyetértési joga van – bizonyos – a törvény által meghatározott kérdéskörökben: Véleménynyilvánítási joga van az általa képviselt kisebbséget érintő jogszabálytervezetekről; ez lehetővé teszi a kisebbség érdekérvényesítését a jogalkotás legmagasabb szintjén (is). Egyetértési joga van a kisebbség történelmi településeinek és építészeti emlékeinek megőrzésével és ápolásával kapcsolatos jogszabályalkotás során; egyetértési joga van továbbá az országos önkormányzatnak a kisebbségi oktatás törzsanyagának kialakításában (a felsőoktatás kivételével). Tájékoztatást kérhet – a kisebbségek csoportjait érintő kérdésekben – a közigazgatási szervektől, részükre javaslatot tehet, a hatáskörükbe tartozó ügyekben intézkedést kezdeményezhet; a megkeresett közigazgatási szerv 30

napon belül köteles érdemben válaszolni, illetve a megkeresést követően három napon belül az ügyet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez áttenni. Végül ellenőrzési joga van az általa képviselt kisebbség alsó-, közép- és felsőfokú kisebbségi oktatása tekintetében. Az országos önkormányzat működése körében pályázatokat írhat ki, ösztöndíjakat alapíthat. Ez a jogosultság lehetőséget ad az adott kisebbséghez tartozó személyek és közösségeik részére önkifejezésük, képzettségük magasabb fokra emeléséhez. 4. A települési önkormányzat – kisebbségi önkormányzat kapcsolata A kisebbségi törvény megszületése óta eltelt öt év; ez időtől véve működik hazánkban több mint 700 kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi önkormányzatok működésének alapvető infrastrukturális feltételei (igaz, óriási különbségekkel) mára szinte mindenütt megteremtődtek. A rendszeres állami támogatás

mellett a települési önkormányzatok hozzájárulása – a kisebbségi önkormányzatok működési költségeihez – ugyanakkor jelentősen ingadozik. A kisebbségi önkormányzatok jellemzően nem kapnak segítséget a pályázatok összeállításához (tehát ez a támogatási rendszer még messze nem tölti be azt a szerepet, amire hivatott), sőt a pályázatok egy része nem hozzáférhető számukra információ illetve saját erő híján. • • • • • • • • • 46 A kisebbségi érdekérvényesítés és a helyi ügyekbe való bekapcsolódás lehetősége jelentős részben a települési önkormányzatok hozzáállásán múlik. A települési önkormányzatok sok esetben nem kérik ki a kisebbségi önkormányzatok véleményét működésükre, munkatervükre és költségvetésükre vonatkozóan, viszont az oktatási ügyek intézésébe és az oktatási intézmények irányításába bevonják a kisebbségeket. A települési

képviselő-testülettel, a bizottságokkal és a polgármesterrel való kapcsolatuk alapvetően megfelelő, de igen jelentős konfliktusok is előfordulnak, sok esetben a kellő tapasztalat, vagy a bizalmatlanság miatt. A kisebbségek nagy többsége a településen működő helyi (kisebbségi) társadalmi szervekkel (egyesületekkel, szövetségekkel) együttműködéses, „jó” viszonyban van. A kisebbségi önkormányzatok gyakorlatban kialakult funkciói közül az anyaországgal való kapcsolattartás és a nemzetközi kapcsolatokban való részvétel foglal el előkelő helyet (ez feltétlenül örvendetes, és esetleg államilag, pénzzel is tovább támogatandó jelenség). A fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a települési önkormányzatok jelentős munkaterheket vállalnak ugyan a rendszer működtetésében, mégsem mutatnak nagy hajlandóságot „hatalmuk”, kompetenciáik további megosztására. Általánosnak tekinthető az a vélemény, hogy

valamennyi kisebbség alapvetően elégedett a rendszerrel, az érdemi hatáskörök, az egyértelműbb szabályozás, a pontos feladat- és hatáskör-rendezés, pénzügyi támogatási rendszerük normativitásának növelése, a cigányság problémáinak külön (is) kezelése stb. kivételével Egyáltalán nem fogalmazhatók meg olyan elvárások (bár a szabályozás korrekcióját feltétlenül szükségesnek tartjuk), amelyek a hatalom lehetőségeit messze meghaladják. 47 17. tétel Nemzeti és etnikai kisebbségek jogai Szabályozás: Alk. 68 szakasza 70/A szakasz a diszkrimináció tilalma 1993/77 tvr. LXXVII 1./ A kisebbség fogalma: A Magyar Népköztársaságban legalább 1 évszázada honos népcsoport, amely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van. Tagjai magyar állampolgárok Saját nyelvük, kultúrájuk és hagyományaik vannak és olyan összetartozás-tudatról tesznek tanúbizonyságot, amely ezek megőrzésére és védelmére

irányul. Nem számít kisebbségnek: - Magyarországra menekült - Magyarországon letelepedett külföldi állampolgárok csoportjai - Hontalanok Magyarországon Nemzeti Etnikai 13 nemzeti-etnikai kisebbség van Jogállásuk azonos van anyaországa nincs anyaországa Bolgár, Cigány, Görög, Horvát, Lengyel, Német, Örmény, Román, Ruszin, Szerb, Szlovák, Szlovén és Ukrán. Ha más is ezt akarja, 1000 kisebbségi választó-polgár népi kezdeményezést nyújthat be az Országgyűlésnek, és az Ogy. dönt, hogy kisebbségnek nyilvánítja e őket, de meg kell felelniük az összes követelménynek. 2./ Alkotmányi szabadság: Alapvető jogokról szóló fejezet. Kimondja, hogy a kisebbségek részesei a nép hatalmának, államalkotó tényezők. A Magyar Köztársaság védi a kisebbségeket, biztosítja részvételüket a közéletben. Biztosítja anyanyelvük használatát és az anyanyelvű oktatást. Saját nyelven való névhasználat jogát. Trv-ben kell

biztosítani a kisebbségek képviseletét. Joguk van helyi, illetve országos önkormányzatot létrehozni. Alapvető joguk van az intenditáshoz (önazonossághoz) egyénileg is és kollektíve is. Joguk van kisebbségként létezni és fennmaradni. Joguk van a szülőfölddel való kapcsolattartáshoz. Állami szervek ezeknek a jogoknak a gyakorlását nem akadályozhatják meg, jogi garanciákkal kell segíteniük a kisebbségek intenditását. 3./ A Magyar Köztársaság kisebbség-politikája: Tilos minden olyan politika, amely a kisebbségnek a többségi nemzetbe való erőszakos asszimilálását célozza. 48 A kisebbség által lakott területeknek nemzeti, vagy etnikai viszonyait nem szabad (erőszakkal) hátrányosan megváltoztatni. Hovatartozás miatt, tilos őket üldözni, életkörülményeiket megnehezíteni, jogaik gyakorlását akadályozni. Tilos a kisebbségek erőszaki ki, vagy áttelepítése. 4./ A kisebbségek jogai: Nem a többség adományai, hanem az

Alkotmányból eredő alapjogok, szabadságjogok. Két csoportba oszthatók: Egyéni jogok és közösségi jogok - Egyéni jogok: Joguk van a kisebbséghez tartozás vállalására, kinyilvánítására, de ilyen nyilatkozatra senki sem kötelezhető. Joguk van, a közéletben való részvételhez. Érdekeik védelmére: egyesületeket, pártokat, vagy társadalmi szervezeteket hozhatnak létre. Joguk van a kisebbségi hagyományok tiszteletben-tartására. o Pl. egyházi szertartások anyanyelven o Anyanyelv használatának joga o Anyanyelvi oktatás o Családi és utónevük lehet anyanyelven o Kapcsolatot tarthatnak fenn az anyaország intézményeivel, illetve más országokban élő kisebbségekkel. Közösségi jogok: Történeti hagyományok és az anyanyelv ápolása Anyanyelvű és anyanyelvi oktatás Kialakíthatnak országos tudományos, kulturális intézmény-hálózatot. Közszolgálati rádió és a TV köteles biztosítani a kisebbségi műsorok rendszeres

sugárzását. Kisebbségi területeken, az állam előmozdítja a az anyaországból származó rádió és TV adások vételét. A kisebbségek társadalmi szervezeteket alapíthatnak. Helyi és országos önkormányzatokat hozhatnak létre. Külön tv. szerint joguk van az Ogy-si képviselethez (Ilyen tv még nincs !) 35/1992-es Alkotmánybírósági döntés szerint ez mulasztásos alkotmánysértés! védelmüket szolgálja. Nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési biztosa az ombudsman 1995 óta Kaltenbach Jenő. Hozzá egyénileg is és közösségileg is fordulhatnak. Személyére a köztársasági elnök tesz javaslatot és az Országgyűlés választja. Kormányon belül, Igazságügy miniszter alá tartozó Nemzeti és Etnikai Kisebbségek Hivatal Más minisztériumok is foglalkoznak a kisebbségekkel Parlament Emberi jogi kisebbségi és vallásügyi biztos Kapcsolattartás az Országos Kisebbségi Önkormányzatokkal 49 18. tétel Az alapvető jogok fogalma,

jellege, korlátai Az alapvető jogokra vonatkozó egységesen elfogadott, pontos definíció nincs. Főbb jellemzőiket az alábbiakban lehet összefoglalni: a) Az alapvető jogok eredetileg erkölcsi maximákat, morális parancsokat jelentettek Az erkölcsi maximáknak, morális parancsoknak az eljogiasítása, azaz joggá válása, alapvetően az európai alkotmányfejlődés során következett be azáltal, hogy ezek az alkotmányok részévé váltak, és mint alkotmányi szabályok áthatották az egész jogrendszert. Az alapvető jogok "joggá válása" tehát úgy ment végbe, hogy az alkotmányokban elismerésre kerültek bizonyos alapvető értékek és elvek, amelyek aztán az alkotmányos állam egészét átható, magatartást irányító szabályokként is funkcionáltak. Az alapvető jogok tehát a társadalmi fejlődés termékeinek és kiemelkedő értékeinek minősülnek. b) Az alapvető jogok a modern demokratikus jogállamban centrális jelentőségű

fundamentális tényezők. Az alapvető jogok demokratikus állam elengedhetetlen feltételét fejezik ki, mivel az alapvető jogok hiánya esetén nem beszélhetünk demokratikus jogállamról. c) Az alapvető jogok az egyének alkotmányjogi fundamentális jogai, ezért az alapvető jogok kiindulópontja az emberre való orientálódás. Ez arra a felfogásra vezethető vissza, hogy az ember az állami cselekvés alanya, nem pedig tárgya, és az államnak kell az emberért lennie, nem pedig fordítva. Ebből következően az alapvető jogoknak individuális, személyre irányuló garanciákat kell tartalmazniuk, és azt kell biztosítaniuk, hogy az állam ne gyakorolhasson átfogó hatalmat az egyének felett. Az állam cselekvését tehát az ember szabadságának figyelembe vétele korlátozza és legitimálja Erre tekintettel az alapvető jogok legfontosabb funkciója az államhatalom korlátozásában, az állami. mindenhatóságról és önkényről való lemondásban

jelölhető meg Ez ugyanakkor az alapvető jogok egyéni szabadságot biztosító funkcióját is feltételezi, mivel az alapjogi szabadság klasszikus évtelemben éppen azt jelenti, hogy az állam az alapjogilag védett életterülettől távolságot tart. Az alapvető jogok ugyanis az államhatalom korlátozásával egyúttal limitálják az állam beavatkozását az egyén viszonyaiba, és így egyéni szabadságszférát és autonómiát garantálnak. Ez azt is jelenti, hogy az alapvető jogok az állami beavatkozással szembeni védelmi jogokként vehetők igénybe, azaz jogvédelmet biztosítanak az egyén számára. Mivel az alapvető jogok garantálása az állam feladatának minősül, ezért az alapvető jogok érvényesülése egyrészt feltételezi az államhatalom létét, de másrészt önkorlátozásra is készteti az államhatalmat, azaz megszünteti annak lehetőségét, hogy a jogok biztosítása vagy megvonása a mindenkori hatalom tetszőlegességétől függjön.

d) Az alapvető jogok a terjedelmük, a funkcióik és a hatásgyakorló erejük következtében differenciált és többdimenziós normarendszert határoznak meg, ami a jelen modem demokratikus jogállamban az alapvető jogok univerzalitását és ezek igazságeszméjét testesíti meg. Az alapvető jogok azonban nem csak az alkotmányjog és a jogrendszer lényeges részét képezik, hanem az ún. faktikus-politikai alkotmány egy darabjának is minősülnek, - mint az adott társadalmon belül a béke és az igazságosság alapja, mint a nemzeti történelmi tapasztalatok és vívmányok kifejeződése, mint adott nép politikai kultúrájának tükörképe - és ennyiben függenek a polgárok hozzájárulásának és támogatásának terjedelmétől és intenzitásától, az alapvető jogokra vonatkozó jogtudatától, azaz az alapvető jogok kapcsán - mint az alkotmány egésze kapcsán - is hangsúlyozandó az alapkonszenzus, vagy minimálkonszenzus szükségessége. Az

alapvető jogok fogalmi összetevői Az alapvető jogokat - alkotmányjogi szempontból - az alábbi jellemzők számbavételével lehet meghatározni: 50 1. Az alapvető jogok alanyi (szubjektív) jogok Az alanyi jog lehetővé teszi; hogy ennek alanya - az egyén - a jogilag védett érdekei érvényesítésére igénybe vehesse a tárgyi jog által biztosított lehetőségeket; s ennek következtében jogosultságának érvényt szerezzen. Csak azok az alanyi jogok tekinthetők-alapvető jognak, amelyeket az alkotmány, mint alapvető jogot deklarál. Az alapvető jogok alanya általában az ember, a természetes személy. A jogi személyek csak annyiban lehetnek az alapvető jogok alanyai, amennyiben az adott alapvető jog sajátosságaiból következően ez nem kizárt, illetve az alapvető jog tartalma szerint ez jogi személyekre is alkalmazható. 2. Az alapvető jogok tárgyi jogként kerülnek megfogalmazásra, azaz az alkotmányban, illetve törvényekben rögzítetteknek

kell lenniük. Rendkívül fontos követelmény tehát, hogy az alapvető jogok meghatározott területen és időben effektíve érvényes jogi szabályok legyenek, és érvényesülésüket az állam garantálja. Az alapvető jogoknak tárgyi jogként való megjelenése tehát feltételezi, hogy az alkotmány és a nemzetközi szerződések pozitív jogként felölelik az alapvető jogokat, mintegy ezek katalógusát adva. Megjegyzendő, hogy az alapvető jogok katalógusa minden fejlett államban kiegészül különféle tiltásokkal, amelyek a tételes alapjogok ellenpárjaként - negatív szabályozásaként - jelennek meg. Ilyenek pl. a há trányos (diszkriminatív) megkülönböztetés tilalma, az emberi élet és méltóság megsértésének tilalma, az emberi szabadság jogellenes megvonásának tilalma stb. Az alapvető jogok katalógusa azonban szinte soha nem lehet teljes, mivel a változó viszonyok következtében újabb és újabb alapvető jogok jelenhetnek meg. 3. Az

alapvető jogok korlátozzák és kötelezik az államhatalmat, illetve az államhatalom gyakorlását. Az alapvető jogok alanyi jogként olyan helyzetet teremtenek, amelyben az állam teljesítési kötelezettsége áll fenn, tehát az alapvető jogok címzettjei a közhatalmat gyakorló szervek, ezért az alapvető jogok egyúttal közjogi jogosítványokat is jelentenek. Az államhatalom gyakorlójának nem csak tartózkodnia kell a szubjektív alapvető jogok megsértésétől, hanem az állam kötelessége az alapvető jogok érvényesítéséhez szükséges feltételek megteremtése, teljesítése is. 4. Az alapvető jogok nem korláttanul biztosított és garantált jogosítványok Ez alól csak az emberi élethez és m éltósághoz való jog képez kivételt, mivel az emberi élet és az emberi méltóság elválaszthatatlan egységet alkot, és minden mást megelőző legnagyobb érték. Az egyes, konkrét alapvető jogok határait az alapvető jogok összhangjának

szükségessége jelöli ki, azaz mások alapvető jogával, illetve más alapvető joggal való kollízió elkerülése, ami tehát az alapvető jogok általános korlátjának tekinthető. Az alapvető jogok speciális korlátozásai azokra a személyekre vonatkozóan állhatnak fenn, akik az alkotmánnyal összhangban lévő - különleges jogviszonyban állnak (pl. büntetőeljárás alatt állók, katonai szolgálatot teljesítők, közszolgálati viszonyban lévők). Az alapvető jogok korlátozása ezekben az esetekben azonban csak részleges lehet, azaz kizárólag bizonyos alapvető jogok tekintetében - és nem általánosan -, illetve csak a különleges jogviszony tartama alatt állhatnak fenn. Ha az alapvető jogok korlátozására az alkotmány felhatalmazza a törvényhozást, feltétlenül érvényesülnie kell az arányosság és a célszerűség alapelvének, illetve az alapvető jogok lényeges tartalmának korlátozása ekkor sem következhet be. Az arányosság és

a célszerűség elve csak annyiban teszi lehetővé a törvényhozásnak az alapvető jogba való beavatkozást, amennyiben ennek indokoltsága tényszerű, és csak olyan terjedelemben, amit a beavatkozás célja feltétlenül megkövetel. Az alapvető jogot korlátozó beavatkozásoknak soha nem szabad olyan messzire mennie, hogy az alapvető jog által garantált értéktartalom lényegét egészében vagy túlnyomó részében megszüntesse. Az alapvető jogok korlátozására sor kerülhet az államélet normális működésétől eltérő, ún. rendkívüli esetekben is (pl. rendkívüli, vagy szükségállapot esetében) A korlátozás azonban ekkor sem terjedhet ki minden alapvető jogra, illetve a korlátozott jogok vonatkozásában is csak a rendkívüli helyzet fennálltáig terjedhet. Az alapvető jogok korlátját jelentheti annak alkotmányi rögzítése is, hogy az alapvető jogokat rendeltetésüknek megfelelően lehet csak gyakorolni, azaz tekintettel kell lenni a

joggal való visszaélés 51 tilalmára. Az alapvető jogok ilyen jellegű korlátozását az jelenti, hogy az alapvető joggal való visszaélés esetén ezek elvesztését mondhatja ki az alkotmány. 5. Az alapvető jogok közvetlenül érvényesíthető jogokként megkövetelik, hogy ne programtételek, illetve puszta deklarációk legyenek. Ezért az alapvető jogok érvényesítéséhez biztosítani kell a jogérvényesítés lehetőségét, elsősorban a független bírói hatalom igénybevitelével az alapvető jogok bírói védelmét. A bírói védelem mellett - amely elsősorban az egyén számára teszi lehetővé, hogy alapvető jogának érvényt szerezzen - az államnak ki kell építenie az alapvető jogok védelmének intézményes jogi rendszerét. Az intézményi biztosítékokhoz tartozik többek között az alkotmánybíráskodás, a közigazgatási bíráskodás, valamint a parlamenti biztos intézménye. 52 19. tétel Az alapvető jogok fejlődésének

főbb állomásai, az alapvető jogok csoportosítása Az alapvető jogok fejlődése Az alapvető jogok első forrásának a Virginiai Nyilatkozat (I776) tekinthető, mivel minden korábbi hasonló tartalmú dokumentum, mint pl. a Magna Charta, a Petition of Rights (1628), a Habeas Corpus Act (1679) és a B ill of Rights (1689) - privilégium leveleknek minősülnek, melyek az uralkodóktól kierőszakolt kegyként nyertek megfogalmazást. A Virginiai Nyilatkozat a " természetes, veleszületett" emberi jogokból indul ki, és nem kéri, hanem deklarálja ezeket a jogokat: az élet és a szabadság, valamint a tulajdon jogát, a prerogatívák és privilégiumok tilalmát, a választás és a sajtó szabadságát, továbbá a legfontosabb büntetőeljárási garanciákat. Az első egyetemes igénnyel megfogalmazott alapvető jogok okmánya a nagy francia forradalom évében keletkezett Ember és Polgár Jogainak Deklarációja volt, amely a későbbiekben óriási hátőst

gyakorolt - főleg az európai - alkotmányfejlődésre. A benne foglaltak a XIX és a XX század demokratikus államai alkotmányainak alaptételeivé váltak. Az 1789-es deklarációban kinyilvánított emberi jogok megjelölés tipikusan természetjogi szemléletet tükröz. Eszerint az embernek a társadalmi, politikai rendszerektől függetlenül örök és elidegeníthetetlen jogai vannak. Az alapvető jogok egyre jelentősebbé válását jelezte az a fejlődés is, amely a II. világháború után egyrészt a t otalitárius államok negatív tapasztalatai, másrészt a dem okratikus rendszerek fokozatos megerősödése következtében - az alapvető jogok diadalát hozta, melynek eredményeként az alapvető jogok a nemzetközi jog egyik fontos intézményévé váltak. Az alapvető jogok kérdésével számos nemzetközi szervezet foglalkozik, de alapjaiban az ENSZ és szakosított intézményei feladatkörébe tartoznak a nemzetközi jogi biztosítékok és garanciák

meghatározása, az alapvető jogok érvényesülésének figyelemmel kísérése stb. Az alapvető jogokra vonatkozó nemzetközi dokumentumok két csoportra oszthatók: - Általános okmányok azok a dokumentumok, amelyek az összes, vagy legalábbis az alapvető jogok döntő többségét tartalmazzák. o egyetemes, o regionális okmányok. - A nemzetközi dokumentumok másik csoportját az egyes jogok védelmére vonatkozó egyezmények vagy nyilatkozatok képezik. Az egyetemes okmányok közül elsőként az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát fogadta el az ENSZ III. Közgyűlése 1948 december 10-én Ezt a dokumentumot az egyes államoknak nem kellett külön ratifikálnia, mivel a Közgyűlés csak felhívást intézett a tagállamokhoz, hogy a nyilatkozatot a legkülönbözőbb módon terjesszék. A nyilatkozatban foglaltak ma is az alapvető jogok katalógusának tekinthetők. A dokumentum elfogadása óta december 10-e az emberi jogok napjaként kerül megünneplésre. Az

alapvető jogok csoportosítása Az alapvető jogok többféleképpen csoportosíthatók. Az egyes csoportok között természetesen lehetnek átfedések, amelyek a csoportképző ismérvek megválasztásának sajátosságából adódnak. 1. Az egyik legáltalánosabb - az alanya szerinti - feloszlás különbséget tesz emberi és állampolgári jogok között. Emberi jogok alatt azokat a jogokat értik, amelyek minden embert megilletnek, függetlenül állampolgári státuszától és tartózkodási helyétől. Ehhez képest az állampolgári jogok szűkebb terjedelműek, és csak az adott állammal állampolgársági viszonyban állókat illeti meg. 2. Az alapvető jogok megkülönböztethetők tartalmuk és funkcióik szerint is - A szabadságjogok, amelyek az egyén államhatalommal szembeni szabadságának eszméjén és védelmén alapulnak. A szabadságjogokat szokás klasszikus, vagy liberális alapvető jogoknak is 53 - - - nevezni. A vallásszabadságnak, a

véleményszabadságnak, a személyi szabadságnak, a tulajdon védelmének és más szabadságjogoknak az egyén individuális döntései és tevékenysége számára a "közhatalomtól, illetve államtól mentes" teret kellett biztosítania. Ezek tehát elhárító, védő jogokként az alapvető jogok alkotmányjogi funkciójává váltak, azaz az individuális szabadsággal szemben a közhatalom, elsősorban a végrehajtó hatalom korlátjaként jelentek meg. A liberális eszme fokozatos diadala a X IX században széles körben érvényre juttatta a szabadságjogok alkotmányi biztosítását. A szabadságjogokon belül további csoportosítás szerint megkülönböztethetők az ún. egyéni szabadságjogok, amelyek az embert, mint individuumot védik, illetve az ún. kollektív szabadságjogok, mint pl a gyülekezési és egyesülési szabadsághoz való jog. Szokás ún gazdasági szabadságjogokról is beszélni, amelyek közé sorolható a tulajdon és az öröklés

szabadságához, illetve a foglalkozás szabad megválasztásához való jog. A politikai jogok, amelyek a liberális alapvető jogokkal paralell fejlődtek ki, s amelyek a demokrácia elvének megvalósulásán, a n épnek az államhatalomban való részvétel iránti követelésén alapulnak. Tipikus politikai-részvételi jogok mindenekelőtt az aktív és passzív választójog, és az ehhez hasonló, a ha talomgyakorlásban való részvételt biztosító jogok (pl. a népszavazás), de ide sorolhatók a k özügyek vitelében való részvételt, a k özhivatal vállalását biztosító jogok is. Az egyenlőségi jogok, amelyek elismerése az egyén számára egyrészt a jogegyenlőség, másrészt az esélyegyenlőség biztosítását szolgálja. A jogegyenlőség elve - az, hogy a jogszabályoknak mindenkire nézve azonos tartalmúnak kell lennie, ütközhet az esélyegyenlőség elvével. Ebből következően a törvényhozásnak az egyenlőeket egyenlő módon, a nem

egyenlőeket viszont a sajátosságaiknak megfelelően - egyenlőtlen módon - kell kezelnie. Az egyenlőség elve ugyanis akkor sérül meg, ha ésszerű, ténybelileg meggyőző ok nem áll fenn a törvényi differenciálás indokoltságára vonatkozóan. A szociális és kulturális jogok, amelyek az egyénnek az állammal szembeni szolgáltatási, juttatási igényeit jelentik, és az államnak az egyének materiális és szellemi jólétét biztosító felelősségén alapulnak. 3. Az alapvető jogokat szokás gyakorlásuk módja szerint is csoportosítani Eszerint megkülönböztethetők az ún. egyedi és kollektív jogok Az egyedi jogok azok, amelyeket az ember egyedül, önmagában is képes gyakorolni, vagy amelyek rá nézve egyedül és önállóan is érvényesek. A kollektív jogok pedig azok, amelyeket csak csoportosan, másokkal együtt lehet gyakorolni (csoportjogok). 4. Az alapvető jogok időbeli kialakulásuk szerint (ún "generációk"

elhatárolásával) is csoportosíthatók. Első generációs jogoknak nevezik a szabadságjogokat és a politikai jogokat A második generációt a szociális és kulturális jogok képezik. Napjainkban szokás az alapvető jogok ún harmadik generációjáról is beszélni. Ezek - mint pl a békéhez, a fejlődéshez, az emberiség közös örökségéhez való jogok - a nemzetközi törekvések eredményeként vannak kialakulóban. 5. Az alapvető jogok csoportosítása elvégezhető az ún státusztan szerint is, tehát az alapján, hogy milyen az állam és a polgár közötti konkrét viszony az adott alapvető jog kapcsán: az államhatalomnak, mint kötelezettnek, mitől kell tartózkodnia, mit kell tűrnie, és mit tehet az egyénnel kapcsolatosan. Ez alapján tehát kirajzolódik az egyénnek az államon belüli helyzete, státusza, amelyet a következőképpen lehet körvonalazni és az egyes státuszokat meghatározni: - A "status negativus" az állami

beavatkozástól mentes terület, tehát az egyénnek az állammal szembeni védelmét jelenti. Az állam ebben az esetben elvileg minden beavatkozástól tartózkodik, s törvényein keresztül azt kell biztosítania, hogy az egyénnek ezt a szféráját mások is tiszteletben tartsák. E szférát elsősorban az egyéni szabadságjogok határolják körül - A "status activus" alapján az egyén számára biztosítva van az államéletben, a hatalomgyakorlásban való aktív részvétel lehetősége, amelyet elsősorban az ún. politikai jogok biztosítják, mint pl. a választójog, a közügyek vitelében való részvétel stb Ezek az alapvető jogok 54 - - általában állampolgári jogokként biztosítottak, de vannak olyan kollektív szabadságjogok is (pl. az egyesülési és gyülekezési jog), amelyek részben szintén politikai jogoknak is minősíthetők, és gyakorlásuk nincs állampolgársághoz kötve. A "status positivus" alapján az egyént

az állammal szembeni igények és követelések illetik meg, amelyeket az alapvető jogok közül elsősorban a szociális és kulturális jogok érvényesülése garantálja, de ide sorolható a jogvédelem követelménye is, amely az alapvető jogok érvényesítése szempontjából képez mellőzhetetlen biztosítékot. A "status passivus" viszont az egyénnek az állammal szembeni alapvető kötelezettségeit jelenti, azt a területet tehát, amelyen az egyénnek az állammal szemben kell bizonyos elvárásokat teljesítenie, s amelyeket az alkotmány alapvető kötelezettségek címen nevesít. Megjegyzendő azonban, hogy az egyén kötelezettségeinek teljesítése nem lehet az alapvető jogok érvényesítésének előfeltétele. 55 20. tétel Az élethez és az emberi méltósághoz való jog Az emberi élet és az emberi méltóság fogalma Az élethez és az emberi méltósághoz való jog - mint alapvető jog - vizsgálatát az emberi élet és az emberi

méltóság fogalmának értelmezésével célszerű kezdeni. Az emberi élet az embernek, mint a legmagasabb rendű élőlénynek a létezését jelenti, amely mint fejlődés, a megtermékenyüléstől a halálig tart. Az emberi méltóság ennek a létezésnek a módját, állapotát fejezi ki. Az ember testi, értelmi és erkölcsi tulajdonságaival és teremtő képességeivel, mint emberi lény kiemelkedik a többi élőlény közül, és ezeknek a tulajdonságoknak és képességeknek az összessége adja az ember méltóságát, azaz saját ember voltának, fontosságának, jelentőségének, értékének felemelő tudatát. Az emberi élet és az emberi méltóság tehát az emberi lényeg két, egymástól elválaszthatatlan összetevőjének tekinthető. Az emberi életnek és az emberi méltóságnak az elismerése, elfogadása, és értéktartalmának meghatározása a mindenkori emberkép-felfogástól függ. Ezért indokolt áttekinteni, hogy a történelmi fejlődés

során milyen főbb méltóság-fogalmak születtek. a) A méltóság (dignitas) először az antik filozófiában jelent meg, mégpedig kettős jelentéssel. Egyrészt a közösségen belüli társadalmi, szociális pozíció jelöléseként, ami a rómaiak számára a személyiségnek a ny ilvánosságban, a k özéletben elfoglalt tekintélyét jelentette. Másrészt a méltóságot, mint minden embernek a nem emberi teremtménytől való megkülönböztetéseként értelmezték, azaz ennyiben minden embert ugyanaz a m éltóság illet meg. Ebben a f elfogásban a méltóság elveszíthetetlen és változtathatatlan, mivel az alapját a sztoa az ember értelemben, észben való részesüléseként képzelte el. b) Az ókor és középkor keresztény szerzőinek felfogása szerint az ember méltósága Isten kegyelmének igazolása, amely azon a t ényen nyugszik, hogy az embert Isten a saját képmására teremtette. Ennek következtében minden embert azonos mértékben illet meg a

méltóság: c) Az emberi méltóság új szemléletét a reneszánsz hozta. Pico della Mirandola az embert azoknak a lehetőségeknek az összességeként fogta fel, amelyek között a méltóságát megválaszthatja. Az embert kitüntető méltóság tehát tulajdonképpen az ő szabadságában ragadható meg. d) A XVIII. század filozófiájában, a felvilágosodás idején a méltóság szabadság-kémi felfogását összekapcsolják a m éltóság észben, értelemben való részesülés sztoikus felfogásával. Pascal és Pufendorf számára a méltóság az embernek az a szabadsága, hogy az értelemben elismertet válassza és tegye. Pufendorf a méltóságnak ezt a go ndolatát összekapcsolja minden ember egyenlőségével, mivel minden embernek emberként megvan ez a képessége. Kant ezt a gondolatot azáltal írta le, hogy a méltóságot minden egyes ember helyettesíthetetlenségével azonosítja, és az erkölcsösen cselekvő személy autonómiáját fogalmazza meg. e)

A mai emberkép-felfogást befolyásoló tényezők között tehát a filozófia, a kereszténység és a felvilágosodás ember- és méltóságfogalmai említendők meg. Az emberi méltóság tehát minden emberben az emberi természet másból nem levezethető lényege. Ebben az értelemben ezt sem elvonni, sem megtagadni, sem elveszíteni nem lehet. Ez az emberi méltóság minden embert megillet - függetlenül nemétől, korától, bőrszínétől, nemzetiségétől, állampolgárságától, vallásától. Az emberi méltóság hordozója tehát minden ember, születésétől a haláláig, függetlenül attól, hogy tudatában van-e méltóságának vagy nincs, pl. azért, mert nincs meg az ehhez szükséges képessége (elmebeteg). 1. Az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog kialakulása 56 Az emberi élet és az emberi méltóság - mint értékek - eljogiasítása, alapjoggá válása arra a természetjogi elképzelésre vezethető vissza, amely szerint

vannak olyan, az emberrel veleszületett, elidegeníthetetlen és sérthetetlen alapvető jogok, amelyek minden embert megilletnek. E jogok tehát: - veleszületettek, az egyén megszületésének tényéből következő, emberi mivoltához tartozó jogok, amiből az ezeket védő jogoknak is eredniük kell; - elidegeníthetetlenek, azaz az embertől ezek nem vonhatók meg, az egyén ezekről nem mondhat le, és nem ruházhatja át az államra; - sérthetetlenek, azaz az államnak garantálnia kell e j ogok védelmét, és az államhatalom beavatkozása elé e jogok korlátot állítanak. A Virginiai Nyilatkozat és a francia forradalomban keletkező Ember és Polgár Jogainak Deklarációja voltak az első dokumentumok, amelyek e fenti jogokat expressis verbis rögzítették, majd a konstitucionalizmus időszakában ezek a jogok átkerültek az egyes országok demokratikus alkotmányaiba, valamint a XX. században keletkezett nemzetközi dokumentumokba 2. Az emberi élethez és az

emberi méltósághoz való jog jelentősége Az alaptörvényben szereplő élethez és az emberi méltósághoz való jog jelentősége arra vezethető vissza, hogy ez befolyásolja az alkotmány összes meghatározását. Ez az alábbiakban fejeződik ki: a) Az alkotmányban a legfőbb értékdöntést jelenti, a legfőbb alkotmányos alapelv, az alkotmányos renden belüli legmagasabb jogi értéket juttatja kifejezésre: A modern alkotmányos jogállamokban tehát az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog a legalapvetőbb emberi jogok, amelyek ezért a lehető legteljesebb jogi oltalomban kell hogy részesüljenek, ami azt jelenti, hogy ezek a jogok korlátlanok, vagyis az államot is kötik. b) Az alapvető jogok által képzett értékrendszer kiindulópontja, bázisa és centruma, másképpen megfogalmazva az alapjogi rend lényegi szubsztrátumát (tárgyi alapját) képezik: Az emberi élet és az emberi méltóság megtestesíti az igényt az

individualitásra, a privát szférára, az akarat- és döntési szabadságra, a . cselekvési szabadságra, az önrendelkezésre/önmeghatározásra, a szellemi és lelkiismereti szabadságra, a személyi értékegyenlőségre, a társadalmi/szociális igazságosságra. Ezek az igények és jogosultságok az emberi lét egyszeri és egyedi voltát jelölik. c) Az emberi élethez és méltósághoz való jog alkotmányjogi védelmi megbízást is jelent az állam számára: az államhatalom minden megnyilvánulásában köteles tiszteletben tartani és védelemben részesíteni e jogokat, következésképpen az állami hatalomgyakorlás és tevékenység mértékét és vezérfonalát jelentik. Az állam kötelessége tehát az egyén jogát jelenti: e kötelességből adódik az egyén jogi igénye életének és méltóságának állam általi tiszteletben tartására és védelmére, azaz az állam az egyént érintő megnyilvánulásai során e jogokat nem sértheti, és

egyformán védő módon kell beavatkoznia, ha e jogokat harmadik oldalról megsértik vagy fenyegetik. Az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog a Magyar Köztársaságban Az élethez és az emberi méltósághoz való alapvető jogot a hatályos Alkotmány - az alapvető jogokról és kötelezettségekről szóló fejezet élén -, az 54.E (1) bekezdésében szabályozza Eszerint a Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani. Az alapvető jogokra viszont az Alkotmány 8§ (1) bekezdése a következő rendelkezést írja elő: "A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége." Az alkotmányi rendelkezések alapján megállapítható, hogy az élet és az emberi méltóság olyan emberi - azaz mindenkit, tekintet nélkül

az állampolgársági viszonyára megillető alapvető jog, amelyet veleszületett jogként deklarál a magyar alaptörvény. Az emberi élethez és az emberi méltósághoz való jog jelentéstartalmának meghatározásában rendkívül fontos szerepet játszott a magyar Alkotmánybíróság, amely több határozata foglalkozott az élet és 57 emberi méltóság kérdéseivel, és az ezekhez fűzött indokolásokban kibontásra kerültek az élethez és az emberi méltósághoz való jog összetevői, illetőleg sajátosságai. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az emberi élethez és m éltósághoz való jog egységet alkotó, oszthatatlan és korlátozhatatlan alapjog, amely számos egyéb alapjognak forrása és feltétele. Forrása annyiban, amennyiben ebből az alapvető jogból további alapjogok vezethetők le: - Az élethez való jogot szokás egyrészt a t esti épséghez és egészséghez való joggal összekapcsolni, másrészt - a nemzetközi jog

hatására - a kínzás és a kegyetlen, illetve megalázó büntetések tilalmával. A magyar Alkotmány 54§ (2) bekezdése szerint: "Senkit nem lehet kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó elbánásnak vagy büntetésnek alávetni, és különösen tilos emberen a hozzájárulása nélkül orvosi vagy tudományos kísérletet végezni." - Az emberi méltósághoz való jogot pedig szokás az ún. "általános személyiségi jog": a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog, az önrendelkezés szabadságához való jog, általános cselekvési szabadság, a magánszférához való jog megjelölésével. Az általános személyiségi jog garantálja a szűkebb személyes életszférát és alapfeltételeinek megtartását. Az általános személyiségi jog védendő értékei közé különösen az egyén magánszférája, a bizalmas szférája, az intim szférája, a b ecsülete és az információs önrendelkezése sorolható. Az Alkotmány

ezáltal biztosítja az egyénnek a személyes integritáshoz való jogát. Ezáltal tekintettel van arra a pszichológiai tényre, hogy az egyén önbecsülése és identitása előfeltételezi a magánéletnek - a közhatalom és harmadik személy általi - támadhatatlan szférájának lehetőségét. A személyiség szabad kibontakoztatásához való jog mindenkit megillető olyan jog, amely a fő szabadságjogot jelenti, és amelyből a többi szabadságjog levezethető. A személyiség szabad kibontakoztatásához való jog az egyén számára biztosított szabadságszférát jelenti, azaz az egyénnek - anélkül, hogy az államhatalom korlátozná vagy akadályozná - joga van arra, hogy az életét maga határozza meg és alakítsa, továbbá hogy önálló felelősség alapján cselekedjen. Az általános személyiségi jognak van privátjogalakító hatása is. Eszerint mindenkinek joga van személyisége szabad kibontakoztatására, ameddig mások jogait nem sérti és nem

ütközik az alkotmányos rendbe. 58 23. tétel Az egyesülési jog alanyai, az egyesülés formái, az egyesülési jog korlátai Az egyesülési jog alkotmányjogi szabályozása Az egyesüléshez való alapvető jogot a hatályos Alkotmány 63.§ (1) bekezdése szabályozza, amely kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Az Alkotmány 70/C § (1) bekezdése a gazdasági, társadalmi érdekek védelme céljából biztosítja a szervezkedés szabadságát. Ez a rendelkezés az általános egyesülési jognak az érdekképviseleti célú szerveződésekre vonatkoztatott kifejeződése. Az egyesülési jog részletes szabályozását az egyesülési jogról szóló 1989 évi II. törvény tartalmazza A törvény - az egyesülési szabadság érvényesülése érdekében - az Alkotmány, valamint a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi

Egyezségokmányának rendelkezéseivel összhangban állapítja meg az egyesülési jog gyakorlására vonatkozó szabályokat, az egyesülési jog gyakorlásának a törvényes keretét, illetőleg azokat a törvényes garanciákat, amelyek biztosítják e szabadságjog zavartalan gyakorlását: Ezáltal a törvény teljes körűen szabályozza az egyesülési jogot. Az egyesülési jog fogalma Az egyesülési szabadság joga olyan mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülés szabadsága tehát lehetővé teszi a társadalomban a különböző érdekek és értékek alapján való önszerveződést, az önkéntes alapon létrejövő, szervezett társadalmi közösségek működését az egyesülési jog alapján az alkotmányos rend tiszteletben tartásával - politikai, érdekképviseleti, kulturális és egyéb célok érdekében szervezett közösségek hozhatók létre és

működtethetők. Az egyesülési jog alapján szabadon létesített szervezet vagy közösség kényszermentessége, önkéntessége egyúttal garantálja a meggyőződés, a szólás, a l elkiismeret és a véleménynyilvánítás szabadságát is, azaz lényegi kapcsolat van az egyesülés szabadsága és a véleménynyilvánítás szabadsága között. Az egyesülési formák Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg a szervezet szervezettségi szintjét el nem érő közösségeket hozzon létre vagy azok tevékenységében részt vegyen. Ennek alapján az egyesülési jog gyakorlásának két formáját ismeri el a törvény: a) Az egyesülési jog gyakorlásának egyik formáját a társadalmi szervezet alakítása és ennek tevékenysége jelenti. Eszerint az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei - tevékenységük célja és

alapítóik szándéka szerint - társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek. b) Az egyesülési jog gyakorlásának másik formája az, amikor nem kerül sor társadalmi szervezet megalakítására, azaz a társadalmi szervezet szervezettségi szintjét el nem érő közősségek is létrehozhatók. A törvény szerint nem minősül társadalmi szervezetnek a magánszemélyeknek az egyesülési jog alapján létrehozott olyan közössége, amelynek működése nem rendszeres, vagy nincs nyilvántartott tagsága vagy - az egyesülési jogról szóló - törvényben meghatározott szervezete. A társadalmi szervezetekkel szemben ezeknek a k özösségeknek a sajátossága, hogy vagy valamely más szervezethez kapcsolódva; illetőleg annak keretében fejtik ki tevékenységüket, vagy önállóan ugyan, de alkalmi jelleggel, ügyintéző és képviseleti szervek működése nélkül, alapszabály és nyilvántartott tagság nélkül, és működésük célja

alkalmanként változó, eshetőleges. Ezek a közösségek természetszerűleg nem jogi személyek, így nem élvezhetik azokat az előnyöket sem, amelyeket a jogi személyiség nyújt. 59 Az egyesülési jog korlátai Adott társadalomban az egyesülés szabadságának tényleges mértéke az emberi szabadságnak és a társadalom demokratikus berendezkedésének alapvető jellemzője. Az egyesülés szabadságának korlátozása ezért a d emokrácia korlátozását is jelenti. A demokratikus társadalomban tehát az egyesülési jogot csak olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amely a t ársadalmi együttélés védelme érdekében szükséges, vagyis az egyesülési jog gyakorlása keretében sem lehet olyan tevékenységet végezni, amely alkotmány- vagy törvényellenes, illetőleg mások jogait sérti. Ennek megfelelően az egyesülési jogról szóló törvény rögzíti, hogy az egyesülési jog gyakorlása nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy

gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására, továbbá nem valósíthat meg bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre. Az egyesülési jog speciális korlátozását jelenti az a törvényi rendelkezés, mely szerint a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjaira vonatkozóan az egyesülési jog gyakorlásának feltételeit és m ódját a szolgálati szabályzat határozza meg. Ugyanakkor az egyesülési jognak ez a korlátozása nem vezethet odáig, hogy ennek az alapvető jognak a lényeges tartalma sérüljön. 60 24. tétel A társadalmi szervezet alakításának szabályai, az alapszabály A társadalmi szervezet fogalma A társadalmi szervezet - mint gyűjtőfogalom - olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra

alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet konkrét céljának, tevékenységének, jellegének meghatározása az alapítás során az alapszabályban történik, tehát az erről való döntést a törvény a társadalmi szervezet létrehozóira bízza. A társadalmi szervezet körébe a célok és a tevékenység jellege alapján különböző szerveződési alakzatok sorolhatók: - Bizonyos értelemben társadalmi szervezetnek tekinthetők a politikai pártok. - A társadalmi szervezetek másik nagy csoportjába az érdekszervezetek (érdekképviseleti és érdekvédelmi szervezetek) sorolhatók - A társadalmi szervezetek köréhe tartoznak az egyesületek, amelyeket elsősorban kulturális, szociális, szabadidős stb. cél érdekében hoznak létre - A társadalmi szervezetek sajátos csoportját alkotják a tömegmozgalmak, amelynek legfőbb jellemzője, hogy tevékenységében nem

nyilvántartott tagok is részt vehetnek. A tömegmozgalom tehát a tagok vonatkozásában lazább szervezettségű társadalmi szervezet. - Társadalmi szervezetnek minősül a társadalmi szervezetek szövetsége is, amely a szervezettség magasabb integrációs fokán létrejövő szervezetnek tekinthető. Ezért a társadalmi szervezetek szövetségeinek szervezetére és működésére, valamint nyilvántartásba vételére és jogképességére a társadalmi szervezetre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A társadalmi szervezet alapítása a) A társadalmi szervezet alapításának feltételei és folyamata Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdaságivállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható; ~ de azért, hogy célja megvalósításának gazdasági feltételeit biztosítsa, az

ehhez szükséges gazdasági-vállalkozási tevékenységet folytathat. A társadalmi szervezet alapításához, az szükséges, hogy legalább tíz alapító tag a szervezet megalakítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza. A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak bírósági nyilvántartásba vételét. A társadalmi szervezetet a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság veszi nyilvántartásba. A társadalmi szervezet a nyilvántartásba vétellel jön létre, a nyilvántartásba vétellel szerzi meg a jogi személyiséget, tehát csak ezt követően nyílik lehetősége arra, hogy jogokat és kötelezettségeket szerezzen, vagyis a polgári jog értelmében jogalannyá váljon. A nyilvántartásba vételre irányuló kérelmet a társadalmi szervezet képviseletére jogosult személy nyújthatja be. A kérelemhez csatolni kell az alapszabályt és az alakuló gyűlés

jegyzőkönyvét. Mivel társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amit törvény nem tilt, a nyilvántartásba vétel nem tagadható meg, ha alapítók a tőrvényben előírt feltételeknek eleget tettek. A bírósága nyilvántartásba vételről nemperes eljárásban, soron kívül határoz. A társadalmi szervezet nyilvántartásba vételéről vagy annak megtagadásáról hozott határozat ellen fellebbezésnek van helye. Annak érdekében, hogy a bíróság által vezetett nyilvántartás a t ényleges adatokat tartalmazza, a bíróságnál be kell jelenteni, ha a t ársadalmi szervezet neve, székhelye megváltozik, illetőleg ha a társadalmi szervezet képviseletére új személy lesz jogosult. 61 A társadalmi szervezet alapszabálya Az alapszabály tartalmazza a társadalmi szervezet szervezeti felépítésére és működésére vonatkozó előírásokat. Az alapszabály kialakításáról, annak tartalmáról - a törvény

kerete között - szinte teljesen szabadon rendelkezhetnek az alapítók Az egyesülési jogról szóló törvény csupán néhány olyan alapvető követelményt határoz meg, amelyeket az alapszabálynak feltétlenül tartalmaznia kell: - Az alapszabályban kell rendelkezni a szervezet nevéről, céljáról és székhelyéről, valamint szervezetéről. A társadalmi szervezet elnevezése és célja - az érdekelt jogi személy hozzájárulása nélkül - nem keltheti azt a látszatot, hogy a társadalmi szervezet a tevékenységét más jogi személy tevékenységéhez kapcsolódóan fejti ki. A társadalmi szervezet elnevezésének az ország területén hasonló működési körben tevékenykedő, korábban bejegyzett társadalmi szervezetek elnevezésétől különböznie kell - A társadalmi szervezet alapszabályában kell rögzíteni a t agok közös célját, a s zervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működésének keretét, illetőleg olyan szabályokat

kell rögzíteni, amelyek elősegítik a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. - Az alapszabályban kell rendelkezni arról is, hogy a társadalmi szervezet mely szervezeti egysége válik jogi személlyé. A társadalmi szervezetnek az a s zervezeti egysége nyilvánítható jogi személlyé, amelynek önálló ügyintéző és képviseleti szerve van, valamint a működéséhez szükséges vagyonnal (önálló költségvetéssel) rendelkezik. A társadalmi szervezet tagjainak jogai és kötelességei A társadalmi szervezet tagja részt vehet a társadalmi szervezet tevékenységében és rendezvényein, választhat és választható a társadalmi szervezet szerveibe, valamint köteles eleget tenni az alapszabályban meghatározott kötelességeinek. A jogok és kötelezettségek meghatározásánál a tagegyenlőség elvére tekintettel kell lenni. A tagok megfelelő jogvédelmének biztosítása érdekében a törvény előírja, hogy a társadalmi szervezet

valamely szervének törvénysértő határozatát bármely tag a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja, mivel az ilyen jogsértés a tagokat alapvető joguk gyakorlásában korlátozza. A határozat megtámadására biztosított 30 napos határidő a tudomásra jutástól számít, függetlenül attól, hogy a határozat törvénysértő voltát a tag mikor ismerte fel. Annak eldöntésekor, hogy a társadalmi szervezet határozata törvénysértő-e, a törvény rendelkezéseinek megtartása mellett a t ársadalmi szervezet alapszabályára és más szabályzataira is figyelemmel kell lenni. A határozat megtámadása a határozat végrehajtását nem gátolja, a bíróság azonban indokolt esetben a végrehajtást felfüggesztheti. Erre általában csak kivételesen, súlyos érdeksérelem esetén kerül sor. A társadalmi szervezet tagja által indított kereset alapján a bí róság csak a megtámadott határozatról dönthet,

és megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát. A társadalmi szervezet szervezeti rendje A társadalmi szervezet belső szervezeti rendjével kapcsolatban a törvény csak azokat a legalapvetőbb szabályokat tartalmazza, amelyek az önkormányzati elven alapuló, demokratikus működés garanciáit jelentik. Ennek megfelelően a törvény kimondja, hogy a társadalmi szervezet legfelsőbb szerve a tagok összessége, vagy a tagok által - az alapszabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület. Garanciális jelentőségű az a törvényi rendelkezés, hogy a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább ötévenként össze kell hívni. A legfelsőbb szervet akkor is össze kell hívni, ha azt a bíróság elrendeli, illetőleg ha a tagok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada - az ok és a c él megjelölésével - kívánja. Az ügyintéző

és képviseleti szerveket - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában - titkos szavazással kell megválasztani. A társadalmi szervezetek szervezeti rendjével kapcsolatban további alapvető garanciális szabály a társadalmi szervezetek legfelső szerve hatáskörének a megállapítása. Eszerint a társadalmi szervezet legfelső szervének hatáskörébe tartozik: 62 az alapszabály megállapítása és módosítása; az éves költségvetés meghatározása; az ügyintéző szerv éves beszámolójának elfogadása; a társadalmi szervezet feloszlásának vagy más társadalmi szervezettel való egyesülésének a kimondása; - döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály kizárólagos hatáskörébe utal. A társadalmi szervezet éves költségvetésének megállapítását és az ügyintéző szerv éves beszámolójának megtárgyalását az alapszabály - a legfelsőbb szerv helyett - a szervezet más szervére bízhatja. - A társadalmi

szervezet felügyelete Az egyesülési jog alapján létrejövő szervezetek működése törvényességének biztosítása érdekében a törvény akként rendelkezik, hogy az ügyészség - a reá irányadó szabályok szerint - törvényességi felügyeletet gyakorol a t ársadalmi szervezetek működése felett. Az ügyészség kizárólag a működés törvényességét ellenőrizheti. E jogkörében kötelező erejű döntéseket nem hozhat, de bírósághoz fordulhat. A bíróság a határozatában: - megsemmisítheti a társadalmi szervezet törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el; - a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a társadalmi szervezet legfelsőbb szervét; - ha a társadalmi szervezet működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, tevékenységét felfüggesztheti, ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet ki; - feloszlatja a társadalmi szervezetet, ha

annak működése alkotmány- vagy törvényellenes; - megállapítja a társadalmi szervezet megszűnését, ha legalább egy éve nem működik vagy tagjainak száma tartósan az e törvény által megkívánt létszám alatt van. Az ügyészségen kívül más szerv a társadalmi szervezet felett ellenőrzést, felügyeletet gyakorolni nem jogosult. Ez alól kivételt csak az jelent, ha a társadalmi szervezet olyan tevékenységet végez, amelyet jogszabály feltételhez köt vagy egyébként szabályoz. A társadalmi szervezet gazdálkodása A törvény szerint a társadalmi szervezet vagyona - jellegéből adódóan - elsősorban a tagok által fizetett díjakból, jogi személyek és magánszemélyek felajánlásaiból, hozzájárulásaiból képződik. Emellett bevétel származhat a t ársadalmi szervezetek költségvetési támogatásából, illetőleg gazdasági-vállalkozási tevékenységéből. A társadalmi szervezet tartozásaiért csak saját vagyonával felel. A tagok

- a tagdíj megfizetésén túl a társadalmi szervezet tartozásaiért saját vagyonukkal nem felelnek Mivel a társadalmi szervezet nem gazdálkodó szervezet, ezért csőd- illetve felszámolási eljárás ellene nem folytatható. A társadalmi szervezet megszűnése A törvény összefoglalja a társadalmi szervezet megszűnésének az eseteit. A társadalmi szervezet legfelső szervének döntése alapján megszűnhet feloszlással, illetve más társadalmi szervezettel való egyesüléssel, továbbá szétválással. Ezek mellett a társadalmi szervezet megszűnhet bírósági döntés alapján is, ha a bíróság feloszlatja, vagy megállapítja megszűnését. A társadalmi szervezet megszűnése esetén - a hitelezők kielégítése után - vagyonáról az alapszabály előírása, vagy a legfelsőbb szervének döntése szerint kell rendelkezni. Ha a társadalmi szervezet feloszlatással szűnt meg vagy megszűnését állapították meg, és a vagyon hovafordításáról

nem történt rendelkezés, vagyona a hitelezők kielégítése után állami tulajdonba kerül, és azt közérdekű célra kell fordítani. 63 A társadalmi szervezetek szövetségei A társadalmi szervezetek szövetségeire vonatkozó szabályok általában megegyeznek a társadalmi szervezetekre irányuló előírásokkal, de néhány eltérésre indokolt felhívni a figyelmet: - A társadalmi szervezetek szövetsége csak akkor vehető nyilvántartásba, ha legalább két - már nyilvántartásba vett - társadalmi szervezet alapítja meg a szövetséget. Két társadalmi szervezet közötti együttműködési megállapodás - a szándék előzetes kinyilvánítása - nem elegendő a szövetség megállapításához. A társadalmi szervezetek szövetségét csak önálló társadalmi szervezetek hozhatják létre; önmagában a jogi személyiség ehhez nem elegendő. - A társadalmi szervezetek szövetségének tagegyesülete csak olyan önálló, autonóm közösség lehet,

amelynek működésében döntően saját tagságának érdekei, és akarata jut kifejezésre. A tagegyesület a bíróság előtt megtámadhatja a szövetség törvénysértő határozatát. 64 25. tétel A gyülekezési jog keretei, a törvény hatályába nem tartozó gyülekezési formák A gyülekezési jog alkotmányjogi szabályozása A gyülekezési jog alkotmányjogi szabályozását a hatályos Alkotmány 62.§-a és a gy ülekezési jogról szóló 1989. évi III törvény tartalmazza A törvény - a gyülekezési szabadság érvényesülése érdekében - az Alkotmány, valamint a P olgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának rendelkezéseivel összhangban állapítja meg a gyülekezési jog gyakorlására vonatkozó részletes szabályokat, a gyülekezési jog gyakorlásának a törvényes keretét, formáit, és rendjét, illetőleg azokat a törvényes garanciákat, amelyek biztosítják e szabadságjog zavartalan gyakorlását. A gyülekezési jog

fogalma A gyülekezési jog mindenkit - bármilyen feltétel és megkülönböztetés nélkül - megillető, jellegéből adódóan kollektíven gyakorolható alapvető szabadságjog, amely nem az állam által adományozott, és amelyet a M agyar Köztársaság elismer, és e jog zavartalan gyakorlásához a sz ükséges feltételeket biztosítja. A gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések - együttes elnevezéssel rendezvények - szervezhetők; illetőleg tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A gyülekezési jog politikai jellegéből következően - a demokrácia érvényesülésének egyik fontos biztosítéka: elősegíti az érdek- és véleménykülönbségek . szervezetszerű megjelenítését és a közéleti aktivitás széles körű kibontakozását. A gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal, valamint az ún.

petíciós joggal, mivel e jogok biztosítása nélkül tényleges gyülekezési szabadság nem is valósulhat meg. Ezért a gy ülekezési jogról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a rendezvény résztvevői jogosultak véleményüket szabadon kinyilvánítani, és a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. A gyülekezési jog korlátai A gyülekezési jog nem korlátlanul érvényesülő alapvető szabadságjog. Bár a gyülekezés bármilyen feltételhez kötése a gyülekezési szabadság korlátozásának minősül, az állam - az alapvető és legfontosabb érdekei védelmében - a gyülekezési szabadság gyakorlásának bizonyos korlátait állítja fel. Az egyik legfontosabb korlátot az jelenti, hogy a gy ülekezési jog gyakorlásának alapfeltétele ennek békés jellege. A békés jellegen a rendezvény erőszaktól mentessége értendő A másik nagyon fontos korlát szerint a gy ülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg

bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint- nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A gyülekezési jog speciális korlátozását jelenti az a törvényi rendelkezés, mely szerint a fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjaira vonatkozóan a gyülekezési jog gyakorlásának feltételeit és módját a szolgálati szabályzat határozza meg. A fegyveres erők és a fegyveres testületek tagjai sajátos jogviszonyban állnak, ezért szolgálatteljesítésükből adódóan a gyülekezési jog gyakorlásának feltételére és módjára vonatkozóan szolgálati szabályzatuk speciális rendelkezéseket írhat elő, de a gyülekezési szabadsághoz való joguk és ennek gyakorlása lényeges tartalmát nem korlátozhatja. A gyülekezési formák Gyülekezésre formálisan mindannyiszor sor kerül, ahányszor több ember cél nélküli spontán összeverődése megvalósul. A gyülekezési jog gyakorlásának körébe

azonban elsősorban a politikai indítékú és célzatú rendezvények - felvonulások, tüntetések, összejövetelek - tartoznak. A gyülekezési jogról szóló törvény hatálya nem terjed ki: - az országgyűlési képviselők és a helyi önkormányzati képviselők választásával összefüggő gyűlésekre; 65 a törvényesen elismert egyházak és vallásfelekezetek területén szervezett vallási szertartásokra, rendezvényekre és a körmenetekre; - a kulturális és sportrendezvényekre; valamint - a családi eseményekkel kapcsolatos rendezvényekre. A gyülekezési jogról szóló törvény által alkalmazott negatív taxációból az is következik, hogy a hatálya egyébként kiterjed valamennyi - a hatálya alól ki nem vett - rendezvényre, függetlenül attól, hogy azok közterületen vagy középületben kerülnek megtartásra. - 66 26. tétel A gyülekezés szervezése, eljárási szabályok A rendezvény szervezése A rendezvény szervezője csak

magyar, illetőleg magyarországi tartózkodási vagy letelepedési engedéllyel rendelkező nem magyar állampolgár lehet. A közterületen - azaz mindenki számára korlátozás nélkül igénybevehető területen (úton, utcán, téren) - tartandó rendezvény szervezését - a zavartalan lebonyolításukhoz szükséges feltételek biztosítása érdekében - a rendezvény helye szerint illetékes rendőrkapitányságnak legalább három nappal a rendezvény megtartásának tervezett időpontját megelőzően be kell jelenteni. A bejelentési kötelezettség a rendezvény szervezőjét terheli A bejelentést írásban kell megtenni, hogy a rendőrség számára rendelkezésre álljanak az intézkedéshez szükséges információk. Ezért a bejelentésnek a következőket kell tartalmaznia: - A tervezett rendezvény kezdetének és befejezésének várható időpontját, helyszínét, illetőleg útvonalát. - A rendezvény célját, illetőleg napirendjét. - A rendezvényen

résztvevők várható létszámát, a rendezvény zavartalan lebonyolítását biztosító rendezők szálmát. - A rendezvényt szervező szerv vagy személyek és a szervezők képviseletére jogosult személy nevét és címét. A közterületen tartandó rendezvény - a bejelentés megtétele után - általában minden további intézkedés nélkül megtartható, nincs szükség a rendőrség külön engedélyére. Mégis, ha a bejelentéshez kötött rendezvény megtartása a né pképviseleti szervek vagy a b íróságok zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetőleg a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, a rendőrség a bejelentésnek a hatósághoz való beérkezésétől számított 48 órán belül a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, vagy időben való megtartását megtilthatja. A rendőrségnek a megtiltó határozatot 24 órán belül írásban közölnie kell a szervezővel, mivel fontos garanciális érdek

fűződik ahhoz, hogy még legyen lehetőség leállítani a rendezvény szervezését. A rendőrség határozata ellen fellebbezésnek helye nincs, de a határozat közlésétől számított három napon belül a szervező kérheti az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát. Ahhoz, hogy a bíróság megalapozott döntést hozhasson, ismernie kell a bejelentett rendezvény megtiltó határozatot, ezért azt a kérelemhez csatolni kell. A bíróság a kérelem beérkezésétől számított három napon belül, nemperes eljárásban, ülnökök közreműködésével, szükség esetén a f elek meghallgatása után határoz. Ha a k érelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi a rendőrség határozatát, és a rendezvényt a bejelentésben foglaltaknak megfelelően meg lehet tartani. Ha a kérelmet elutasítja, a rendőrség határozata marad érvényben A bíróság határozata ellen nincs helye jogorvoslatnak, mivel ez a végső, a jogérős döntés meghozatalát

jelentősen késleltetné. Előfordulhat azonban az az eset is, hogy a bíróság a rendőrség határozatát a rendezvény bejelentésben megjelölt időpontját követően helyezi hatályon kívül. Ilyen esetben a rendezvény megtartásának tervezett új időpontjáról a szervezőnek a bejelentést elbíráló rendőrséget 24 órával a rendezvény megtartását megelőzően tájékoztatnia kell. Ha a r endezvény közúton kerül megtartásra, a rendőrség erről a közút kezelőjét tájékoztatja. E tájékoztató alapján a közút kezelője minden tőle telhetőt köteles megtenni a gyülekezési jog gyakorlásának biztosítása érdekében, mivel e jog gyakorlása nem függhet a közűt kezelőjének hozzájárulásától sem. A tájékoztatás ugyanakkor azért indokolt, mivel a kezelő rendelkezhet olyan - a rendezvény megtartását befolyásoló - információkkal, amire a szervező figyelmét felhívhatja. A rendezvény megtartása A rendezvény békés, törvényes

és zavartalan lebonyolítása érdekében a gyülekezési jogról szóló törvény előírja; hogy a rendezvényen a résztvevők nem jelenhetnek meg fegyveresen, illetőleg 67 felfegyverkezve. A rendezvény zavartalan lebonyolítását szolgálja az a rendelkezés is, amely szerint a rendezvény résztvevői a rendezvény bejelentésben megjelölt befejezésének időpontjában kötelesek a r endezvény helyszínét elhagyni. Annak érdekében, hogy a rendőrség a rendezvény zavartalan lebonyolításának biztosítása során adódó feladatait elláthassa, a t örvény lehetővé teszi a rendőrség képviselőjének a rendezvényen való jelenlétét. A rendezvény rendjének biztosításáról - általános szabályként - a szervező gondoskodik. Ennek indoka az is, hogy nem minden rendezvényt, csak a közterületen megtartásra kerülőket kell előzetesen bejelenteni. A nem közterületen tartott rendezvényről tehát a hatóság nem szerez tudomást, és így nem is

gondoskodhat a rend biztosításáról. A szervező kérésére azonban a rendezvény rendjének biztosításában a rendőrség és más arra illetékes szervek is közreműködnek. Ez a közreműködés a rendőrség esetében a rendfenntartó feladatok teljesítését jelenti, azaz a lebonyolítás zavartalanságának biztosítását, a rendezvényt megzavaró személyek eltávolításáról való intézkedést, az esetleges külső atrocitások elhárítását, a szükséges forgalomkorlátozások elrendelését. A rendezvény zavartalan lebonyolításának biztosítása azonban nem csak rendfenntartói feladatokat igényel, hanem esetleg tűzrendészeti, egészségügyi feladatok ellátását is, amelyet az "arra illetékes szervek" (tűzoltóság, egészségügyi szolgálat) teljesítenek. A szervező törvényi kötelessége, hogy ha a rendezvény résztvevőinek magatartása a rendezvény törvényességét veszélyezteti, és a rend másként nem állítható helyre,

a rendezvényt feloszlassa, és a résztvevőket távozásra felhívja. Ha a résztvevők a felhívásnak nem tesznek eleget, a rendőrség feloszlatja a rendezvényt. A rendezvény feloszlatása Ha a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekményt, bűncselekményre való felhívást valósít meg, vagy mások jogainak és szabadságának sérelmével jár, továbbá ha a rendezvényen a résztvevők fegyveresen, felfegyverkezve jelennek meg - függetlenül az előzetes bejelentési kötelezettségtől vagy a bejelentés tényétől - a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. Az előzetes bejelentéshez kötött rendezvényt a rendőrség feloszlatja akkor is, ha azt bejelentés nélkül, vagy a bejelentésben megjelölt időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól vagy napirendtől eltérően vagy tiltó határozat ellenére tartják meg. Az ilyen rendezvény szervezőjének a bejelentés elmulasztása, a rendezvénynek a bejelentésben foglaltaktól való eltérő, illetőleg

tiltó határozat ellenére való megtartása esetén-következményként - a szabálysértési felelősség mellett - a rendezvény feloszlatásának lehetőségével is számolnia kell. A rendezvény feloszlatása előtt a résztvevőket figyelmeztetni kell arra, hogy ha nem hagynak fel törvénysértő magatartásukkal, illetőleg a helyszínről önként nem távoznak, akkor a rendőrség akár kényszerítő eszköz igénybevételével is - feloszlatja a rendezvényt. A figyelmeztetés hatástalansága esetén kerül sor a feloszlatásra. Mivel a feloszlatás olyan hatósági intézkedés, amely korlátozza, illetőleg meg is akadályozhatja a gyülekezési jog gyakorlását, ezért feltétlenül jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a rendezvény valamennyi résztvevője számára annak érdekében, hogy a bíróság felülvizsgálhassa a feloszlatás elrendelésének jogszerűségét. Ha tehát a rendezvényt feloszlatják, a rendezvény résztvevője a feloszlatástól

számított tizenöt napon belül pert indíthat a feloszlatás jogellenességének megállapítására. A bírósági felülvizsgálatnak - az esetleges büntetőjogi vagy fegyelmi és kártérítési felelősség megállapításán túl - célja az is, hogy erkölcsi elégtételt nyújtson a résztvevők számára. A károkozásért viselt felelősség A rendezvény megtartása során a szervező legnagyobb gondossága ellenére is - főleg, ha nagy létszámú tömeg vesz részt a rendezvényen - előfordulhat, hogy a résztvevők kívülálló személynek kárt okoznak. A szervező a rendezvény megszervezésével nemcsak a rendezvény rendjének megtartásáért vállal felelősséget, hanem az esetleges károkozásból eredő kárég is. Ezért a törvény előírja, hogy a rendezvény résztevője által okozott kárért a károsult harmadik személlyel szemben a szervező a károkozóval együtt egyetemlegesen felelős. A szervező mentesül a felelősség alól, ha

bizonyítja, hogy a rendezvény szervezése és megtartása során úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában 68 elvárható. Mivel méltánytalan lenne a szervezővel szemben, hogy a nem általa okozott kárért esetleg csak ő viselje a felelősséget, ezért a törvény biztosítja a szervezőnek azt a jogát, hogy a károkozótól a kár megtérítését követelhesse. 69 27. tétel A pártok működésének és megszűnésének szabályozása a Magyar Köztársaságban, a pártok vagyona és gazdálkodása A politikai pártok A politikai pártok; alkotmányjogi szabályozására Magyarországon 1989-ben, a rendszerváltás folyamatában került sor. A párttörvény tervezete; az 1989 június 13-án megkezdett Nemzeti Kerekasztal tárgyalások napirendjén szerepelt. A háromoldalú politikai egyeztetés során a tárgyaló felek egyetértettek a konszenzusos tervezet Országgyűlés elé terjesztésével, amelyet a parlament az 1989. október 19-i ülésén

elfogadott Ennek következtében a pártok a magyar jogállamban az egyesülési szabadság alapján létrehozott olyan alkotmányos intézményekké váltak, amelyek, nélkülözhetetlen szerepet töltenek be a társadalom és az államhatalom politikai kapcsolatában. A politikai pártok alkotmányjogi szabályozása A pártokra vonatkozó alkotmányjogi szabályozást egyrészt a hatályos Alkotmány, másrészt az egyesülési jogról szóló 1989. évi II törvény, valamint a p ártok működéséről és gazdaságáról szóló 1989. évi XXXIII törvény tartalmazza Az Alkotmány 3§ (1) bekezdése a pár tok alapításának és tevékenységének szabadságát az általános rendelkezések körében az egyesülési szabadság részét képező, nevesített alapvető jogként határozza meg és részesíti alkotmányos védelemben. Ez az előírás a pártok szabad alapítását, tevékenységét és ezek védelmét az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok keretei

közvitt biztosítja, vagyis feltételekhez kötött védelmet állapít meg. Az Alkotmány 63.§ (3) bekezdése felhatalmazást ad az Országgyűlésnek, hogy az egyesülési jogról, valamint a pártok gazdálkodásáról és működéséről szóló részletes szabályokat a je1en1évő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvényben állapítsa meg. A törvényi szabályozás rendező elve az, hogy a pártok alapításával, működésével, törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos szabályokat egységesen az egyesülési jogról szóló törvény tartalmazza, míg a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény csal: az egyesülési jog szabályaitól alapvetően eltérő, speciális - a pártok munkahelyi szerverődésére és a pártol; gazdálkodására, vagyoni kérdéseire vonatkozó szabályairól rendelkezzen. A politikai párt fogalma A pártoknak a népakarat kialakításában és kinyilvánításában való

közreműködését, mint feladatot határozza meg egyértelművé teszi, hogy a funkciónak: megfelelően politikai, nem pedig valamilyen más - vallási, gazdasági, tudományos stb. - pártról van szó párt törvényi meghatározása több jogszabály alapján végezhető el. A párt jogi fogalmát akként lehet definiálni, hogy azok a társadalmi szervezetet: minősülnek pártnak, amelyek nyilvántartott tagsággal rendelkeznek, és amelyek a nyilvántartásba vételüket végző bíróság előtt kinyilvánítják, hogy a párttörvény rendelkezéseit magukra nézve kötelezőnek: ismerik: el. A társadalmi szervezet - és ennek következtében; politikai párt - olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljára elérésére szervezi tagjai tevékenységét. A társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható,

amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. A társadalmi szervezet alapításához az szükséges, hogy legalább tíz természetes személy mint alapító tag a s zervezet megalapítását kimondja, alapszabályát megállapítsa, ügyintéző és képviseleti szerveit megválassza. Párt alapítója és tisztségviselője azonban csak magyar állampolgár lehet, a párt magyar állampolgársággal nem rendelkező tagjai a párton belül jelöltállítási és szavazati joggal nem rendelkezhetnek. A társadalmi szervezet megalakulását követően kérni kell annak bírásági nyilvántartásba vételét. A társadalmi szervezetet a székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság veszi nyilvántartásba. A párt 70 bejegyzésének megtagadása alkotmányellenes cél miatt történhet. A bíróság a nyilvántartásba

vételről nemperes eljárásban, soron kívül határoz. 1 A pártok szervezetének és működésének: szabályai A pártok szervezetének és működésének szabályai - az egyesülési jogokról szóló törvény szerint általában megegyeznek a társadalmi szervezetre vonatkozó előírásokkal. A párt szervezeti felépítésére és működésére vonatkozó előírásokat a párt alapszabálya tartalmazza. Az alapszabály kialakításáról, annak tartalmáról - az egyesülési jogról szóló törvény kerete között - szinte teljesen szabadon rendelkezhetnek az alapítók: a pár t szervezeti autonómiaíja körébe tartozik annak meghatározása, hogy melyek legyenek a szervezet felépítésével: - az egyes szervek összetételének, egymáshoz való viszonyának - és működési rendjének; szabályai, e s zabályok érvényesítésének biztosítékai, illetve megsértésük következményei. a taggá válás feltételei a tagsági viszony kérdései, a tagok;

részletes jogai és kötelességei. A párt vagyonára és gazdálkodására vonatkozó előírások megállapításánál - az alapszabály elkészítése során - a párttörvény Rendelkezéseit, is figyelembe kell venni. Az egyesülési jogról szóló törvény csupán néhány olyan alapvető követelményt határoz meg, amelyeket az alapszabálynak feltétlenül tartalmaznia kell. Ezek közül megemlítendő, hogy a párt alapszabályában kell rögzíteni a tagok közös célját, a szervezet demokratikus, önkormányzati elven alapuló működésének keretét, illetőleg azokat a szabályokat, amelyek elősegítik a tagok jogainak és kötelességeinek érvényesülését. Az alapszabályban kell rendelkezni a párt nevéről, céljáról és székhelyéről, valamint szervezetéről. A párt elnevezésének az ország területén hasonló működési körben tevékenykedő korábban bejegyzett pártok, társadalmi szervezetek elnevezésétől különböznie kell. Az

egyesülési jogról szóló törvény a p árt tagjainak csak az egyesülési jogból és a s zervezeti tagságból fakadó legalapvetőbb jogait és kötelességeit rögzíti. Eszerint a párt tagja részt vehet a párt tevékenységében és rendezvényein, választhat és választható a párt szerveibe, valamint köteles eleget tenni az alapszabályban meghatározott kötelességeknek. A jogok és kötelezettségek meghatározásánál a tagegyenlőség elvére tekintettel kell lenni. A tagok megfelelő, jogvédelmének biztosítása érdekében a törvény előírja, hogy a párt valamely szervének az egyesülési, jogról szóló törvényt vagy a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény, sértő határozatát a párt bármely tagja - a tudomására jutástól számított 30 napon belül - a bíróság előtt megtámadhatja. A határozat megtámadása a határozat végrehajtását nem gátolja, a bí róság, azonban indokolt esetben a végrehajtást

felfüggesztheti. A párt tagja által indított kereset alapján bíróság csak a m egtámadott határozatról dönthet. és megsemmisítheti a párt törvénysértő határozatát A párt belső szervezeti rendjével kapcsolatban a törvény csak azokat a legalapvetőbb szabályokat tartalmazza, amelyek az önkormányzati elven alapuló, demokratikus működés garanciáit jelentik. Ennek megfelelően az egyesülési jogról szóló törvény kimondja, hogy a párt legfőbb szerve a tagok összessége. vagy a tagok által - az alapszabályban meghatározottak szerint - közvetlenül vagy közvetett úton választott testület. Garanciális jelentőségű az a törvényi rendelkezés hogy a párt legfelsőbb szervét szükség szerint, de legalább ötévenként össze kell hívni. A legfelsőbb szervet akkor is össze kell hívni, ha azt a bíróság elrendeli, illetőleg ha a tagok egyharmada vagy az alapszabályban ettől eltérően meghatározott hányada - az ok és a cél

megjelölésével kívánja. Az ügyintéző és képviseleti szerveket - az alapszabály eltérő rendelkezése hiányában titkos szavazással kell megválasztani. A pártok szervezeti rendjével kapcsolatosan további alapvető garanciális szabály a pártok legfelső szerve hatáskörévek a megállapítása. Eszerint a párt legfelső szervének hatáskörébe tartozik: - az alapszabály megállapítása és módosítása: - az éves költségvetés meghatározása; - az. ügyintéző szerv éves beszámolójának elfogadása; - a párt feloszlásának, két vagy több pártra való szétválása, vagy más párttal való egyesülésének a kimondása; - döntés mindazokban az ügyekben, amelyeket az alapszabály kizárólagos hatáskörébe utal. 71 A párt tevékenységének szabadsága értelmében a párt - az alkotmányi és törvényi korlátok között mindent megtehet, ami a népakarat kialakításához és kinyilvánításához, valamint a politikai életben való

állampolgári részvétel biztosításához szükséges, mivel ezáltal a t ársadalom, demokratikus működéséhez járul hozzá. Az Alkotmány azonban hangsúlyozottan tiltja a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányuló tevékenységet. Ez nem csak a pártok számára állít fel korlátot, de - a politikai életben betöltött szerepük és jellegük miatt, rájuk hangsúlyozottan vonatkozik A párttörvény a pártok működésével kapcsolatban csak egyetlen tiltó szabályt fogalmaz meg: a pártok munkahelyen - szolgálati helyen. tanintézetben - szervezetet nem hozhatnak létre és nem működtethetnek. E szabály rögzítésére a rendszerváltozás konkrét körülményei között annak érdekében került sor, hogy a m unkahelyek ne v álhassanak pártharcok színterévé. A pártok működésének törvényességi ellenőrzése A pártok; törvényességi ellenőrzésére az ügyészség jogosult: A párt

törvénysértése esetén az ügyész a bíróság előtt keresetet indít a párt ellen. A bíróság az ügyész keresete alapján - megsemmisítheti a párt törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el; - a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a párt legfelsőbb szervét: - ha a párt működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, tevékenységét felfüggesztheti, a párt gazdálkodásának ellenőrzésére felügyelőbiztost rendelhet kí: - feloszlatja a pártot, ha annak működése, tevékenysége a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányul, vagy ha bűncselekményt és bűncselekmény elkövetésére való felhívást valósít meg, illetve mások jogainak és szabadságának sérelmével jár; - megállapítja a párt megszűnését, ha legalább egy éve nem működik, vagy tagjainak száma tartósan az

alapításhoz megkívánt létszám alatt van. Ezekben az esetekben a pár t, mint társadalmi szervezet is megszűnik. A párttörvény a párt - pártként való - megszűnése bíróság általi megállapításának további eseteit is meghatározza. A párt megszűnése A párttörvény rendelkezése értelmében a párt az alábbi esetekben szűnhet meg: a) más párttal való egyesüléssel. A párt bármikor szabadon dönthet úgy hogy más párttal egyesül. Az egyesülés következtében a korábbi pártok megszűnnek és - jogutód pártként - új párt jön létre. b) két vagy több pártra való szétválással. A párt szabadon dönthet, úgy is, hogy a továbbiakban két vagy több pártra válik szét. c) A párt feloszlásával. A párt bármikor kimondhatja önmaga feloszlását, azaz szabadon dönthet jogutód nélküli megszűnéséről. d) A bíróság által való feloszlatással. Az alkotmányos és törvényes működés érdekében fontos garanciális

szabály, hogy azt a pártot, amely nem tartja be a vonatkozó előírásokat, a bíróság szankcióként - feloszlathassa. e) A leírt megszűnésével bíróság általi megállapításával. Ennek két esetét konkretizálja a párttörvény. Az egyik esetben a bíróság az ügyészség indítványára - a párt társadalmi szervezetként való további működésének érintetlenül hagyásával – megállapítja a párttörvény működésének megszűnését, ha a párt egymást követő két általános országgyűlési képviselői választáson nem, állít jelöltet. Ebben az esetben tehát csak a párt szűnik meg, de a párt keletkezése során létrejövő társadalmi szervezet nem, ez tovább működhet. E rendelkezés célja, hogy azok a társadalmi szervezetek jegyeztessék be magukat pártként, amelyek indulni akarnak a választásokon. A párttörvény az országgyűlési képviselői választások tekintetében nem eredményességet. hanem csak jelöltállítási

kötelezettséget állapít meg A párttörvény nem 72 zárja ki, hogy a tovább működő társadalmi szervezet, később az alkotmányi és törvényi feltételeknek megfelelően pártként újra megalakuljon. A másik esetben a bíróság az ügyészség indítványára akkor állapítja meg a párt megszűnését, ha a párt a tevékenységével felhagy és vagyonáról nem rendelkezik. Az ügyészségnek mindkét esetben - a feltételek fennálltakor törvényből fakadó kötelezettsége az indítvány megtétele, tehát a megszűnés bírói megállapításának indítványozása, illetve annak mellőzése ilyenkor nem tartozik az ügyészség mérlegelési jogkörébe. A párt vagyona és gazdálkodása A pártok tevékenységüket csak akkor képesek megfelelő színvonalon ellátni, ha az ehhez szükséges feltételek biztosítva vannak számukra. Ezt a célt szolgálja a pártok vagyonára és gazdálkodására vonatkozó részletes szabályozás, ami egyúttal a p

olitikai élet tisztaságának is fontos garanciájaként értékelhető. Az egyesülési jog alapján létrejövő más társadalmi szervezetekhez képest a párttörvény szűkebb körben határozza meg azt a gazdasági tevékenységet, amelyet a párt végezhet, biztosítja azonban a pártok részére azt a jogosultságot, hogy az állami költségvetésből támogatásban részesüljenek. A párt vagyona A párttörvény tételesen felsorolja azokat a forrásokat, amelyekből a párt vagyona képződik. A párt vagyona a tagok által fizetett tagdíjakból, az állami költségvetésből juttatott támogatásból, az állam által ingyenesen átadott ingatlanokból, jogi személyek, jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok és magánszemélyek vagyoni hozzájárulásaiból, végintézkedés alapján magánszemélyek hagyatékából, a párt gazdálkodó tevékenységéből, illetőleg a párt által alapított vállalat és egyszemélyes korlátolt

felelősségű társaság adózott nyereségéből képződik. A párttörvény fontos tiltó rendelkezéseket is megállapít. Rögzíti egyrészt, hogy a párt részére költségvetési szerv, továbbá állami vállalat, állami részvétellel működő gazdasági társaság, illetve közvetlen költségvetési támogatásban vagy költségvetési szervi támogatásban részesülő alapítvány vagyoni hozzájárulást nem adhat. Másrészt előírja, hogy a párt sem a felsorolt szervektől, sem más államtól vagyoni hozzájárulást, sem pedig névtelen alkotmányt nem fogadhat el. Az ingyen adományt, be kell fizetni az Országgyűlés által létrehozott alapítvány céljaira. Természetesen a párttörvény szankcionálja a tiltott támogatások elfogadását. Az a párt amely e szabályokat megsértve vagyoni hozzájárulást fogadott el, köteles annak értékét - az Állami Számvevőszék felhívására - tizenöt napon belül az állami költségvetésnek befizetni.

Késedelem esetén a tartozást adók módjára kell behajtani A pártok állami tulajdonból történő támogatása Korábban a párttörvény az állam tulajdonából az állami költségvetési támogatásra jogosult pártoknak pártszékház céljára - ingyenesen adott ingatlanokat tulajdonba, meghatározott tulajdoni hányadok szerint. A törvény a rendszerváltás követelményeinek megfelelően egyenlő esélyt kívánt biztosítani a pártoknak a működésükhöz elengedhetetlenül szükséges központi épületek tulajdonba adásával. A törvény lehetővé tette az ingatlanok tényleges, korlátozásmentes tulajdonlását, beleértve azok értékesítésének jogát is. A tulajdonba adás az Országgyűlés egyszeri kivételes aktusa volt A tulajdonba adás mellett a pártok - eltérő mértékben, - ingyenes használati jogot is szereztek állami ingatlanokon. Az újabb szabályozás szerint az állam az országgyűlési képviselők általános választásán-országos

listát állító és az Országgyűlésben képviselőcsoport alakítására, jogosultságot szerző párt részére - meghatározott mértékben - ingyenes használatot biztosít iroda rendeltetésű, állami tulajdonban és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság vagyonkezelésében lévő ingatlanokon. A pártok költségvetési támogatása A pártok támogatására fordítandó összeget az állami költségvetésről szóló törvény állapítja meg, míg a felosztás rendjét a párttörvény tartalmazza. Eszerint az állami költségvetésből a pártok támogatására 73 fordítható összeg 25%-át - egyenlő arányban - az Országgyűlésben az országos listán mandátumot szerzett pártok között kell felosztani. A fennmaradó 75%-nak megfelelő összeg, az országgyűlési választások eredménye alapján a pártra, illetőleg a párt jelöltjeire az első érvényes fordulóban leadott szavazatok arányában illeti meg a p ártokat. A párttörvény a pár tok állami

támogatását az alkotmányos funkciók ellátására való képesség feltételéhez - a népakarat kialakításában és kinyilvánításában élvezett társadalmi támogatottságához – kötötte. Mivel a pártok támogatásának valódi fokmérője a parlamenti választásokon elért eredmény, ezért nem jogosult költségvetési támogatásra az a párt. amely a szavazáson részt vett választók szavazatának 1%-át nem szerzi meg Az Alkotmánybíróság szerint az a t ény, hogy a politikai pártok nem mindegyike részesül állami támogatásban, illetve a jogosultak részesedése nem egyenlő, hanem nagyobb részben a választásokon elért eredménytől függ, nem sérti sem a népszuverenitás elvét, sem a kizárólagos hatalomgyakorlás tilalmát. A pártok gazdálkodó tevékenysége Bevételszerzés céljából a pár t - a költségeinek fedezése és vagyonának gyarapítása érdekében - a következő gazdálkodó tevékenységeket folytathatja: a) A párt

politikai céljainak és tevékenységének megismertetése érdekében kiadványokat jelentethet meg és terjeszthet. a p ártot szimbolizáló jelvényeket és más ilyen célú tárgyakat árusíthat, és pártrendezvényeket szervezhet, továbbá a tulajdonában álló ingatlanokat és ingókat díj ellenében hasznosíthatja és elidegenítheti. A pártnak e gazdálkodó tevékenysége körében a t ermékek értékesítése, szolgáltatások nyújtása mentes az általános forgalmi adó alól. A pártnak fenti gazdálkodó tevékenysége után társasági adót nem kell fizetnie Az adókedvezménnyel: a pártok közvetett költségvetési támogatását jelentik. b) Ha a párt ezen túlmenően kíván gazdálkodásból bevételre szert tenni, akkor a párt vállalatot hozhat létre, továbbá egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságot alapíthat, más gazdasági társaságban azonban részesedést nem szerezhet. Jogosult továbbá a p énzeszközeit

részvényvásárlás kivételével - értékpapírba fektetni Ez a szabályozás egyrészt kizárja, hogy a párt mással társuljon, és így összefonódjon a gazdasági élet más szereplőivel. másrészt meg kívánja előzni. hogy a párt az állami információk birtokában számára előnyös tőzsdespekulációkat folytasson. Természetesen a vállalat és a korlátolt felelősségű társaság tevékenysége után vállalkozási nyereségadót kell fizetni, és a párt céljaira csak az így adózott pénzösszeg használható fel. Ha a párt a gazdálkodó tevékenységére vonatkozó szabályokat megsérti akkor vele szemben azokat a jogkövetkezményeket kell megfelelően alkalmazni, amelyeket a párttörvény a tiltott vagyoni hozzájárulás esetére írt elő. A vagyon kérdése a párt megszűnése esetén Attól függően, hogy a párt milyen okból szűnt meg, a vagyonával való rendelkezésnek három esetét szabályozza a törvény. a) Ha a párt más párttal

való egyesüléssel, illetve két vagy több pártra való szétválással szűnik meg, vagyona a j ogutód párt tulajdonába kerül. Szétválás esetén a v agyon megosztásának arányát és módját a párt határozza meg. b) Ha a párt feloszlással, vagy a bíróság által történő feloszlatással, illetve megszűnésének megállapításával szűnik meg, a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonát az Országgyűlés által létrehozott .alapítvány tulajdonába kell adni Párttörvény szerint tehát a párt vagyona, akkor sem osztható fel a tagok között, ha a párt jogutód nélkül szűnik meg. c) Ha a párt a feloszlásának kimondásával szűnik meg akkor a feloszlás kimondásakor a pár t alapítványt maga is létrehozhat, vagy a hitelezők kielégítése után fennmaradó vagyonát már működő alapítvány javára felajánlhatja. A feloszlás kimondásakor a párt bejegyzett képviselője köteles a M agyar Közlönyben olyan tartalmú

közleményt megjelentetni, amelyben egyrészt 74 megjelöli, hogy a hitelezők a közlemény megjelenésétől számított 90 napon belül hol jelenthetik be követeléseiket, másrészt a párt kíván-e alapítványi létrehozni. Ebben az esetben a párt a gazdálkodásra vonatkozó iratait a zárlati munkák elvégzését követően átadja a bíróságnak. A bíróság a p árt feloszlása esetén a nyilvántartásból a pár tot akkor törli, ha a pár t a gazdálkodásra vonatkozó iratait átadta, igazolja a hitelezők kielégítését és az alapítvány nyilvántartásba vételét, vagy azt a tényt. hogy a hitelezők kielégítése után vagyona nem maradt, illetve azt, hogy fennmaradó vagyonát az Országgyűlés által létrehozott alapítvány tulajdonába adta. A párt gazdálkodásának nyilvánossága és ellenőrzése A pártok kötelesek minden év április 30-i; az előző évi gazdálkodásukról szóló beszámolót (zárszámadást) a Magyar Közlönyben

közzétenni. A pénzügyi kimutatásban az egy naptári év alatt adott, ötszázezer forintot meghaladó hozzájárulásokat, illetve százezer forintnak megfelelő értéket meghaladó külföldről származó hozzájárulásokat - a hozzájárulást adó személy vagy szervezet megnevezésével és az összeg megjelölésével - külön kell feltüntetni. A párt gazdálkodására egyebekben a társadalmi szervezetek gazdálkodására vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. A párt gazdálkodása törvényességének ellenőrzésére kizárólag az Állami Számvevőszék jogosult. A Számvevőszék kétévenként ellenőrzi azoknak a pártoknak a gazdálkodását, amelyek rendszeres állami költségvetési támogatásban részesültek. Ha a Számvevőszék azt észleli, hogy a párt gazdálkodása körében jogellenesen járt el, felhívja a t örvényes állapot helyreállítását. Súlyosabb törvénysértés esetén, vagy ha a párt nem tesz eleget a

felhívásnak, az Állami Számvevőszék elnöke indítványozza a bíróság eljárását. 75 28. tétel A sztrájkjog törvényi célja, kezdeményezési lehetőségei, a jogellenes sztrájk, a kizáró okok Sztrájk-jog 1989/VII. tv 1989-ben került az Alkotmányba 70/c. szakaszba Kérdés: Van-e sztrájk-jog a szocializmusban? Régen kizárt volt! Sztrájk célja: A dolgozókat, munkavállalókat megillető jog, gazdasági és szociális célok eléréséért. Bármi más az nem sztrájk! Jellemzői: Önkéntesség senkit nem lehet kényszeríteni a részvételre, vagy a távolmaradásra, és senkit emiatt hátrány nem érhet! Sztrájkolni csak egyeztető tárgyalással lehet minimum 7 napig kötelező egyeztetni. A munkáltató kötelessége megállapítani, hogy ki képviseli a munkáltatót. Jogellenes a sztrájk, ha a sztrájk a tv. 1 szakaszába ütközik Ha az Alkotmányban, vagy tv-be ütközik Ha különben a rendes bíróságra tartozna (pl. felmondás

esetén) A Kollektív Szerződés rendelkezései ellen, a Kollektív Szerződés hatálya alatt. Kizárt a sztrájk: Ig. szolg-i szerveknél Fegyveres erőknél Rendészeti szerveknél Rendőrségnél Államigazgatásban, a Kormánnyal kötött 1992 évi szerződés alapján. Elemi kér esetén Nagy vagyoni kárt okozva Azok a nagyvállalatok: Gázmű Vízmű, amelyek közszolgáltatást végeznek, csak akkor lehetséges, ha biztosítják az elégséges szolgáltatást, amit a tv. nem pontosít Szükség esetén, a bíróság dönti el annak mértékét. A Munkaügyi Bíróság hatáskörébe tartozik a jogellenesség megállapítása. Vitapontok: elégséges szolgáltatás Előzetes figyelmeztető sztrájk átalakítható-e rendes sztrájkká Van-e sztrájk bejelentési kötelezettség 76 30. tétel Az információs önrendelkezéshez való jog és az információs szabadság Az információs önrendelkezéshez való jog és az információs szabadság alkotmányjogi

szabályozása A hatályos magyar Alkotmány 59. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkit megillet a jó hírnévhez, a m agánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a m agántitok és a személyes adatok védelméhez való jog. A 61§ pedig kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. Az alaptörvény e jogokat tehát alapvető jogokként deklarálja Az Alkotmány arról is rendelkezik, hogy a személyes adatok védelméről, valamint a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az Országgyűlés - az alkotmányi felhatalmazás alapján - a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII törvény (a továbbiakban Avtv) megalkotásával a fenti alapjogok részletekbe

menő szabályozását végezte el. Az információs önrendelkezéshez való jog és az információs szabadság fogalma A személyes adatok védelméhez, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez, illetve terjesztéséhez való jog jelentéstartalmának meghatározásában a magyar Alkotmánybíróság fontos értelmező tevékenységet folytatott, és több határozatában foglalkozott, ezeknek az alapvető jogoknak a különböző aspektusaival. Ennek során az Alkotmány 59§-ában biztosított személyes adatok védelméhez való jogot az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint - nem hagyományos védelmi jogként, hanem annak aktív oldalát is figyelembe véve, információs önrendelkezési jogként értelmezte és alkalmazta, továbbá kimondta: e j ognak eszerint az a t artalma, hogy mindenki maga rendelkezik magántitkainak és személyes adatainak feltárásáról és felhasználásáról. A 61 paragrafus kapcsán pedig kifejtette, hogy a közérdekű

adatok megismerése és terjesztése a kommunikációs alapjogok jogegyütteséből az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát és állami elismerését, továbbá biztosítását jelenti. A közérdekű információkhoz való szabad hozzáférhetőség, az információk szabad áramlása különösen a k özhatalom és az állam szervei tevékenységének átláthatósága körében alapvető jelentőségű: a közhatalmat gyakorló szervek tevékenysége ellenőrizhetőségének alkotmányos biztosítéka, mivel a nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének a próbája. A közérdekű adatok megismerhetősége tehát a közhatalom, a közügyek intézésének áttetszőségét, mint alapvető demokratikus intézmény garantálását is jelenti. A közérdekű adatok nyilvánossága és az azokhoz való hozzáférhetőség ezért egyrészt a demokratikus jogállamiság alapvető alkotmányos biztosítéka. másrészt gyakran

előkérdése és feltétele a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorolhatóságának, amivel más vonatkozásban is szorosan összefügg. Az Alkotmánybíróság felfogása szerint tehát az információs önrendelkezés és az információszabadság a személy autonómiájának két, egymást kiegészítő feltétele, ezért a személyes adatok védelméhez való alapjogot és a közérdekű adatok megismeréséhez való alapjogot egymásra tekintettel kell értelmezni. A demokratikus jogállamban szavatolni kell az emberi méltóság védelmét és a s zemélyiség kibontakozásának szabadsága érdekében az információs önrendelkezési jog korlátozása csak törvény alapján lehetséges. Az ennek érdekében megalkotott törvényi szabályozás támpontot nyújt a személyes információkkal kapcsolatos egyéni és közösségi érdekek ütközése esetén az elsőbbség eldöntéséhez, továbbá az információszabadság, a közérdekű adatok

nyilvánosságának szabályozásával hozzájárul olyan társadalmi környezet kialakulásához, melyben mindenki azonos tájékozódási feltételek mellett vehet részt a közügyek intézésében. Az információs önrendelkezési jog alkalmas arra, hogy az érintett összes, adatkezeléssel kapcsolatos személyiségi jogának foglalatát adja. 77 A személyes adatok védelme A személyes és a különleges adatok fogalma, kezelése és nyilvánosságra hozatala a) A személyes adatokra vonatkozó szabályok A személyes adatok védelme érdekében az Avtv. rögzíti, hogy személyes adat akkor kezelhető, ha ahhoz az érintett hozzájárul, vagy azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben - helyi önkormányzat rendelete elrendeli. A személyes adat a m eghatározott természetes személlyel - azaz az érintettel - kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. A személyes adatok

körébe tehát mindaz beletartozik, ami az élő személlyel" kapcsolatos bárminemű információt hordoz, függetlenül attól, hogy arra az érintett mennyire érzékeny. Személyes adat tehát az érintettre vonatkozó vélemény, minősítés, továbbá az adatokból levonható következtetés is, mivel számos adatkezelésnek éppen az a célja, hogy a felvett adatokból az érintettre vonatkozó következtetéseket vonjon le, amelyek az érintettel kapcsolatos döntések alapját képezik. Azok az adatok is személyes adatnak tekintendők, amelyek önmagukban ugyan nem, de az adatkezelő birtokában lévő egyéb személyes adatokkal összevetve az érintettel kapcsolatba hozhatók. A személyes adat az adatkezelés során mindaddig megőrzi e minőségét, amíg kapcsolata az érintettel helyreállítható. Az Avtv meghatározza és megkülönbözteti egymástól az adatkezelés és adatfeldolgozás, valamint az adatkezelő és adatfeldolgozó fogalmát. Az adatkezelés -

az alkalmazott eljárástól függetlenül - a személyes adatok gyűjtése, felvétele és tárolása, feldolgozása, hasznosítása, ideértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt, valamint az adatok törlése. Adatkezelésnek számít az adatok megváltoztatása és további felhasználásuk megakadályozása is. Az adatkezelés tehát az adatokra alkalmazható minden elképzelhető műveletet felölel. Az egyes adatkezelési tevékenységek kiemelését szokatlanságuk, negatív jellegük indokolja: az érintett érdekei súlyosan károsulhatnak, vagy éppen ellenkezőleg, az érintett jogtalan előnyhöz juthat, ha adatai nem a valóságos helyzetet tükrözik, megsemmisülnek vagy kezelésüket fizikailag mechanikus vagy elektronikus módszerrel - korlátozzák. Az adatfeldolgozás az adatkezelési műveletek, technikai feladatok elvégzése, függetlenül a műveletek végrehajtásához alkalmazott módszertől és eszköztől, valamint az alkalmazás helyétől. Az

adatkezelő az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki, vagy amely a s zemélyes adatok kezelésének célját meghatározza, az adatkezelésre vonatkozó döntéseket meghozza és végrehajtja, illetőleg a végrehajtással adatfeldolgozót bízhat meg. Az adatfeldolgozó az a természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki, vagy amely az adatkezelő megbízásából személyes adatok feldolgozását végzi. Nem szükségszerű tehát, hogy a felsorolt valamennyi adatkezelési tevékenységet ugyanaz végezze, de az adatkezelésnek minden szakaszában meg kell felelnie a törvényes előírásoknak. Az adatfeldolgozónak a s zemélyes adatok feldolgozásával kapcsolatos jogait és kötelezettségeit az Avtv., valamint az adatkezelésre vonatkozó külön törvények keretei között az adatkezelő határozza meg. Az adatkezelési műveletekre vonatkozó utasítások

jogszerűségéért az adatkezelő felel Az adatfeldolgozó tevékenységi körén belül, illetőleg az adatkezelő által meghatározott keretek között felelős a személyes adatok feldolgozásáért, megváltoztatásáért, törléséért, továbbításáért és nyilvánosságra hozataláért. Az adatfeldolgozó tevékenységének ellátása során mais adatfeldolgozót nem vehet igénybe. b) A különleges adatokra vonatkozó szabályok Az Avtv. meghatározza a különleges adatok kezelésére vonatkozó szabályokat is A különleges adat a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más meggyőződésre, az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatok. A különleges adatok tehát ún szenzitív (érzékeny) adatok, amelyek fokozottabb törvényes védelemben részesülnek, mivel az esély- és

jogegyenlőség, az egyenlő méltóság minden ember számára csak úgy biztosítható, ha a hátrányos 78 vagy kivételes megkülönböztetésre lehetőséget nyújtó adatok kiszolgáltatásában a lehető legnagyobb mértékben érvényesül az egyén információs önrendelkezésének joga. Különleges adat akkor kezelhető, ha az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul, vagy a faji eredetre, a nemzeti, nemzetiségi és etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, illetve a vallásos, illetőleg más meggyőződésre vonatkozó adatok esetében ez nemzetközi egyezményen alapul, vagy Alkotmányban biztosított alapvető jog érvényesítése, továbbá a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy a bűnüldözés érdekében törvény rendeli el, valamint egyéb esetekben, ha a különleges adat kezelését törvény elrendeli. A különleges adatok kezelését tehát, csak törvény rendelheti el, mégpedig a megfelelő garanciák

biztosításával. c) Az adatok nyilvánosságra hozatalának szabályai Bár az adat nyilvánosságra hozatala adatkezelésnek minősül, az Avtv. - tekintettel az ebből származó fokozott veszélyekre - külön is meghatározza. Eszerint nyilvánosságra hozatalnak minősül, ha az adatot bárki számára hozzáférhetővé teszik. Törvény közérdekből - az adatok körének kifejezett megjelölésével - elrendelheti a s zemélyes adat nyilvánosságra hozatalát. Tekintettel arra, hogy ez az érintett személyiségi jogait erősen korlátozó intézkedés, csak törvény rendelheti el, önkormányzati rendelet nem. Ha törvény nem rendelkezik az adat nyilvánosságra hozataláról, akkor arra csak az érintett beleegyezésével kerülhet sor. Különleges adat esetében az érintett írásbeli hozzájárulása szükséges. Kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett a hozzájárulását nem adta meg. Az érintett hozzájárulását megadottnak kell tekinteni az

érintett közszereplése során általa közölt vagy - a nyilvánosságra hozatal céljából - általa átadott adatok tekintetében. Az érintett kérelmére indult eljárásban a s zükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell. Erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni, mivel - jogi jártaság és tájékozottság híján - többnyire képtelen megítélni, hogy az általa kezdeményezett eljárás vagy mindennapos ügylet alkalmával kiszolgáltatott adatainak mi lesz a további sorsuk. A személyes adatok védelméhez fűződő jogot és az érintett személyiségi jogait - ha törvény kivételi nem tesz - az adatkezeléshez fűződő más érdekek - ideértve a közérdekű adatok nyilvánosságát is nem sérthetik Az érintett személy adatainak, jogainak védelme tehát a közérdekű adat megismerését is korlátozza. 2. Az adatkezelés célhoz kötöttségének elve A célhoz kötöttség az adatkezelésre vonatkozó egyik

legfontosabb elv, amelynek összekötése a jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére vonatkozó felvételekkel egy másik fontos elvnek, a társadalmi indokoltságnak az elvét is kifejezi, tehát az információs önrendelkezést és törvényes korlátozását egyaránt felöleli. Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája ugyanis a célhozkötöttség is. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Ezért az Avtv rögzíti, hogy személyes adatot kezelni csak meghatározott célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet. A célhoz kötöttség követelménye az adatkezelés valamennyi szakaszára kiterjed, beleértve az adattovábbítást is. Csak olyan személyes adat kezelhető, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, és ekkor is csak a cél

megvalósulásához szükséges mértékben és ideig történhet. Kötelező adatszolgáltatáson alapuló adatkezelést közérdekből el lehet rendelni. Az adatszolgáltatási kötelezettség elrendelését a társadalmi cél indokolja Az érintett információs önrendelkezését így a közérdek korlátozza, érintetlenül hagyva a személyes adatok védelmével kapcsolatos egyéb jogait. Az érintettel az adat felvétele előtt közölni kell, hogy az adatszolgáltatás önkéntes vagy kötelező, és az érintettet tájékoztatni kell az adatkezelés céljáról, és arról, hogy az adatot kik mely szervek - fogják kezelni, illetve feldolgozni, és mely adatkezelők jutnak hozzá az adathoz továbbítás útján. Az információs önrendelkezés ugyanis csak akkor gyakorolható, ha az adatfelvétel az érintettől és az 79 érintett tudtával történik. A tudomás nem azonos a beleegyezéssel, és különösen nem azonos a tájékoztatás utáni beleegyezéssel. Ezért

függetlenül attól, hogy az adatszolgáltatás önkéntes-e vagy kötelező, az érintett megalapozott döntést csak úgy hozhat, ha tisztában van az adatszolgáltatás megtagadásának következményeivel. Ezért kell megjelölni az adatszolgáltatásra vonatkozó jogszabályt, az adatkezelés célját és az adatkezelő személyét is. amelyek tehát az indokolatlan adatkezelés megakadályozását szolgálják. 3. Az adatok minőségére vonatkozó elv Az adatvédelem egyik fontos alapelve az adatok minőségének követelménye, amely szorosan összefügg a célhozkötöttség követelményével. Eszerint az adatok felvétele és kezelése tisztességesen - megtévesztés nélkül - és törvényes módon - a törvényi előírásoknak megfelelően történhet. Az adatoknak pontosaknak, teljeseknek és - ha szükséges - időszerűeknek kell lenniük, azaz csak korrekt, naprakész adatokat szabad kezelni. Ez azt is jelenti, hogy az adatkezelőnek rendszeresen felül kell

vizsgálnia és korszerűsítenie a nyilvántartásban szereplő adatokat. Az adatokat oly módon kell tárolni, hogy az érintettet csak a tárolás céljához szükséges ideig lehessen azonosítani, és az adatot - az adatkezelés céljának megszűntével - biztonságosan törölni lehessen. Az adattörlés olyan művelet, illetve eljárás, amely az adatokat oly módon teszi felismerhetetlenné, hogy a helyreállításuk nem lehetséges, azaz ennek eredményeként az adat többe már nem hozható kapcsolatba az adott személlyel. Az Avtv alapelvként azt is rögzíti hogy a korlátozás nélkül használható, általános és egységes személyazonosító jel alkalmazása tilos. E tilalom alapja az Alkotmánybíróság határozata, amely azért nyilvánította alkotmányellenesnek az egységes személyazonosító kód alkalmazását, mivel a személyi szám logikája ellentétes az adatvédelemhez való jog konstitutív elemeivel: a célhozkötött, osztott információs

rendszerek elvével, és azzal a főszabállyal, hogy az adatot az érintettől, annak tudtával és beleegyezésével kell felvenni. Az egységes személyazonosító kódnak az az értelme, hogy ugyanarra a s zemélyre vonatkozó adatokat könnyen és biztosan lehessen azonosítani, illetve összegyűjteni, a személyiségi jogok, és különösen az információs önrendelkezéshez való jog szempontjából súlyos kockázatot jelentenek: kizárják ugyanis az érintett személyét az adatáramlásból, és korlátozzák abban, vagy megfosztják annak lehetőségétől, hogy adatai útját és felhasználását ellenőrizze. Ez a módszer ellentmond az adatvédelem azon alapelvének, hogy az adatot az érintettől, annak tudtával kell beszerezni, tárolni és felhasználni. A személyi szám elterjedt használata esetén a magánszféra megszűnik, mert a legtávolabb eső különböző célú nyilvántartásokból összehozott adatokból előállítható az ún.

személyiségprofil, az érintett tetszőlegesen széles tevékenységi körére kiterjedő és intimszférájába is behatoló művi kép, amely ugyanakkor az adatok kontextusból kiragadott volta miatt nagy valószínűséggel torz is. A nagy mennyiségű összekapcsolt adat, amelyről az érintett legtöbbször nem is tud, kiszolgáltatja az érintettet, egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket hoz létre. Mindez pedig súlyosan veszélyezteti az önrendelkezés szabadságát és az emberi méltóságot. A korlátozás nélkül használható személyi szám tehát a totális ellenőrzés eszközévé válhat. 4. Az adattovábbítás és az adatkezelések összekapcsolásának feltételei Adattovábbítást jelent, ha az adatot meghatározott harmadik személy számára hozzáférhetővé teszik. Harmadik személy minden, az érintettel vagy az adatkezelővel - illetőleg megbízottjával - nem azonos személy. Az adatok akkor továbbíthatók, valamint a különböző adatkezelések

akkor kapcsolhatók össze, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt megengedi, és ha az adatkezelés feltételei minden egyes személyes adatra nézve teljesülnek. E törvényi rendelkezés tehát kizárja a különböző célokból kezelt adatok önkényes és mértéktelen továbbításának, valamint összekapcsolásának lehetőségét. Adattovábbításra, adatkezelések összehangolására csak akkor kerülhet sor, ha az adatkezelés feltételei a címzettnél egyébként fennállnak. A továbbított adatok fajtáját és az érintettek körét a címzett adatkezelési céljai korlátozzák, vagyis csak azoknak és csak az olyan adatait szabad továbbítani, akiknek és amilyen adataira a címzett adatkezelésének céljaira feltétlenül szükség van. Az adattovábbítás, az összekapcsolás fettételeit az adattovábbadó adatkezelő ellenőrizni köteles, mert az 80 általa kezelt személyes adatokért az érintettel szemben felelőséggel tartozik, és

adott esetben tájékoztatnia kell őt arról, hogy kiknek és milyen célból adta vagy adja tovább adatait. Személyes adat az országból - az adathordozótól vagy az adatátvitel módjától függetlenül - külföldi adatkezelő részére csak akkor továbbítható, ha az érintett ahhoz hozzájárult, vagy törvény azt lehetővé teszi, feltéve, hogy az adatkezelés feltételei a külföldi adatkezelőnél minden egyes adatra nézve teljesülnek. 5. Az adatbiztonságra vonatkozó előírások A személyes adatokhoz való jogosulatlan hozzáférést és felhasználást gátló intézményes biztosítékok egyikét az Avtv.-nek az a rendelkezése adja, mely szerint az adatkezelő - illetőleg tevékenységi körében az adatfeldolgozó - köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles továbbá megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek az Avtv., valamint az egyéb adat- és titokvédelmi

szabályok érvényre juttatásához szükségesek Az adatokat - kiemelten az államtitokká és a szolgálati titokká minősített személyes adatot - védeni kell különösen a jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, nyilvánosságra hozás vagy törlés, illetőleg a sérülés vagy a megsemmisülés ellen. 6. Az érintettek jogai és érvényesítésük Az érintett egyik legfontosabb joga, hogy tudomást szerezhessen arról, adatait ki, hol, milyen célból kezeli, azokhoz milyen forrásból jutott hozzá, továbbá hogy meggyőződhessen kezelt adatai helyességéről, az adatkezelés jogszerűségéről. Ennek érdekében az Avtv lehetővé teszi az érintett számára, hogy tájékoztatást kérjen személyes adatai kezeléséről, valamint kérheti személyes adatainak helyesbítését, illetve - a jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével - törlését. E jogok kimondása képezi az adatkezelés jogszerűségének egyik garanciáját. Az érintett jogait

törvény kivételesen korlátozhatja, de az adatvédelmi nyilvántartásba való betekintést nem: az adatvédelmi nyilvántartásba ugyanis bárki betekinthet, az abban foglaltakról feljegyzést készíthet, és kivonatot kérhet. A további garanciális jogokat az adatkezelő kötelességeiként szabályozza a törvény, e kötelezettségek tehát az érintett jogainak érvényesítését szolgálják. Eszerint az érintett kérelmére az adatkezelő tájékoztatást ad az általa kezelt, illetőleg az általa megbízott feldolgozó által feldolgozott adatairól, az adatkezelés céljáról, jogalapjáról, időtartamáról, az adatfeldolgozó nevéről, címéről (székhelyéről) és az adatkezeléssel összefüggő tevékenységéről, továbbá arról, hogy kik és milyen célból kapják vagy kapták meg az adatokat. Az adattovábbításra vonatkozó nyilvántartás és ennek alapján a tájékoztatási kötelezettség időtartamát az adatkezelést szabályozó jogszabály

korlátozhatja. Az érintett tájékoztatását az adatkezelő csak akkor tagadhatja meg, ha azt az állam külső és belső biztonsága, így a honvédelem, a nemzetbiztonság, a bűnmegelőzés vagy bűnüldözés, továbbá állami vagy helyi önkormányzati pénzügyi érdeke, valamint az érintett vagy mások jogainak védelme szükségessé teszi. A valóságnak meg nem felelő adatot az adatkezelő helyesbíteni köteles. A személyes adatot törölni kell, ha k ezelése jogellenes, az érintett kéri, az adatkezelés célja megszűnt. A helyesbítésről és a törlésről az érintettet, továbbá mindazokat értesíteni kell, akiknek korábban az adatot adatkezelés céljára továbbították. A törvény érvényesülésének a legfőbb garanciája a bíróság előtti jogérvényesítés Ezért az Avtv. biztosítja, hogy az érintett - jogainak megsértése esetén - az adatkezelő ellen a bírósághoz fordulhat. Ilyen esetben az adatkezelőnek kell bizonyítania, hogy az

adatkezelés a jogszabályhun foglaltaknak megfelel. Ha a bíróság a k érelemnek helyt ad, az adatkezelőt a tájékoztatás megadására, az adat helyesbítésére, törlésére kötelezi, illetőleg az adatvédelmi biztost arra kötelezi, hogy az adatvédelmi nyilvántartásba való betekintést tegye lehetővé. Az adatkezelő az érintett adatainak jogellenes kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott kárt köteles megtéríteni. Az érintettel szemben az adatkezelő felel az adatfeldolgozó által okozott kárért is. IV. A közérdekű adatok nyilvánossága 81 A közérdekű adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, a személyes adat fogálma alá nem eső adat. Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv és személy a

f eladatkörébe tartozó ügyekben ideértve a gaz dálkodásával kapcsolatos ügyeket is - kötetes elősegíteni a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását, mivel az állampolgárok és szervezeteik az állami vagy helyi önkormányzati feladatok ellátását akkor tudják ellenőrzésük alá vonni, ha erről kellő információjuk van. Az Avtv ezért előírja, hogy az ilyen feladatot végző szerveknek kötelességük, hogy e tájékozódást segítsék. Ennek érdekében az az általános szabály, hogy e szerveknek az általuk kezelt közérdekű adatokat bárki számára hozzáférhetővé kell tenniük: és a közérdekű adat kiadását tehát bárki kérheti, anélkül hogy abban közvetlenül érintett lenne. Ez alól kivételt csak törvény tehet A legfontosabb kivétel a személyes adatok, illetőleg az államtitok és a szolgálati titok védelméhez kapcsolódik. A közérdekű adatok nyilvánossága alapján nem lehet az egyes hatósági, bírósági

eljárások adatait hozzáférhetővé tenni, mivel ezekre külön szabályok irányadók. A közérdekű adat megismerésére irányuló kérelemnek az adatot kezelő szerv a kérelem tudomására jutását követő legrövidebb idő alatt - legfeljebb azonban 15 napon belül - közérthető formában köteles eleget tenní. A kérelem megtagadásáról - annak indokaival együtt - 8 napon belül írásban értesíteni kell a kérelmezőt. Ha a közérdekű adatra vonatkozó kérését nem teljesítik, a kérelmező a bírósághoz fordulhat. E rendelkezés az információszabadság garanciája A bírósági jogorvoslati eljárásra vonatkozóan az Avtv. sajátos rendelkezéseket állapít meg, ha a bí róság a k érelemnek helyt ad, határozatában az adatkezelő szervet a kért közérdekű adat közlésére kötelezi. V. Az adatvédelmi biztos A személyes adatok védelméhez és a közérdekű adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog védelme érdekében az

Országgyűlés adatvédelmi biztost választ, aki döntési jogkör nélküli köztisztviselő. Az adatvédelmi biztosnak - a feladata ellátásához - speciális ismeretekkel kell rendelkeznie. Ezért adatvédelmi biztos az az egyetemi végzettségű, büntetlen előéletű, kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább 10 évi szakmai gyakorlattal rendelkező magyar állampolgár lehet, aki az adatvédelmet érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkezik és köztiszteletnek örvend. Az adatvédelmi biztosra általában az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. Ennek megfelelően a biztos eljárása során ajánlást tesz a tapasztalt visszásság megszüntetésére az azt előidézőnek vagy felügyeleti szervének, az Alkotmánybírósághoz fordulhat törvényességi vagy ügyészi óvást, felelősségre vonást kezdeményezhet, jogi

szabályozásra tesz javaslatot, tájékoztatja az ügyről az Országgyűlést. Az adatvédelmi biztos feladata, hogy - ellenőrzi az Avtv. és az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok megtartását, kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket, gondoskodik az adatvédelmi nyilvántartás vezetéséről; - figyelemmel kíséri a személyes adatok védelmének és a közérdekű adatok nyilvánossága érvényesülésének feltételeit; - javaslatot tesz az adatkezelést és a közérdekű adatok nyilvánosságát érintő jogszabályok megalkotására, illetve módosítására, véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét; - kezdeményezheti az államtitokkörben, valamint a szolgálati titokkörben meghatározott adatfajták szűkítését vagy bővítését. Az adatvédelmi biztos a jogellenes adatkezelés észlelése esetén az adatkezelőt az adatkezelés megszüntetésére szólítja fel. Az adatkezelő haladéktalanul köteles megtenni a s zükséges

intézkedéseket, és erről 30 napon belül írásban tájékoztatni az adatvédelmi biztost. Ha az adatkezelő a jogellenes adatkezelést nem szünteti meg az adatvédelmi biztos tájékoztatja a nyilvánosságot az adatkezelés tényéről, a kezelő személyéről és a kezelt adatok köréről. Az adatvédelmi biztos a feladatai ellátása során az adatkezelőtől minden olyan kérdésben felvilágosítást kérhet, és az összes olyan iratba betekinthet, adatkezelést megismerhet, amely személyes vagy közérdekű adatokkal 82 összefügghet. Az adatvédelmi biztos minden olyan helyiségbe betéphet, ahol adatkezelés folyik Az államtitok és szolgálati titok az adatvédelmi biztost e jogainak gyakorlásában nem akadályozhatja, de a titok megtartására vonatkozó rendelkezések rá nézve is kötelezőek. Bárki az adatvédelmi biztoshoz fordulhat, ha véleménye szerint személyes adatainak kezelésével vagy a közérdekű adatok megismeréséhez fűződő jogainak

gyakorlásával kapcsolatban jogsérelem érte, vagy annak közvetlen veszélye fennáll, kivéve ha az adott ügyben bírósági eljárás van folyamatban. Az adatvédelmi biztoshoz tett bejelentése miatt senkit sem érhet hátrány bejelentőt a közérdekű bejelentővel azonos védelem illeti meg. Az adatkezelő köteles e tevékenysége megkezdése előtt az adatvédelmi biztosnak nyilvántartásba vétel végett bejelenteni az adatkezelés célját, az adatok fajtáját és kezelésük jogalapját, az érintettek körét, az adatok forrását, a továbbított adatok fajtáját, címzettjét és a továbbítás jogalapját, az egyes adatfajták törlési határidejét, az adatkezelő valamint az adatfeldolgozó nevét és címét (székhelyét), a tényleges adatkezelés, illetve az adatfeldolgozás helyét és az adatfeldolgozónak az adatkezeléssel összefüggő tevékenységét. A jogszabályban elrendelt adatkezelést a s zabályozás tárgya szerint illetékes szerv

vezetője köteles bejelenteni a jogszabály hatálybalépését követő 15 napon belül. Az adatvédelmi nyilvántartás deklaratív hatályú, adatai az adatkezelőt kötelezik. Az adatvédelmi biztos - bár a nyilvántartásba vételt nem tagadhatja meg - már a bejelentéssel egyidőben felléphet, ha a bejelentett adatkezelés nem felel meg a törvényes előírásoknak. Az adatvédelmi nyilvántartás egyrészt az adatkezelések jogszerűségének ellenőrzésére szolgál, másrészt az érintettnek ad lehetőséget arra, hogy adatai kezeléséről tudomást szerezzen, különösen abban az esetben, ha információs önrendelkezési jogát közvetlenül nem gyakorolhatja. Az Avtv. felsorolja azokat az eseteket is, amikor nem kell bejelenteni az adatvédelmi nyilvántartásba az adatkezelést. Az adatvédelmi nyilvántartásba való bejelentés mellőzését az indokolja hogy az adatkezelés célja egyrészt az érintett számára ismert és az adatfelvétel közvetlenül tőle

történik, másrészt célja az érintett személyes érdekén túlmutat, vagy ki sem kerül a személyes szférából. Az adatkezelő az első nyilvántartásba vételkor nyilvántartási számot kap. A nyilvántartási számot az adatok minden továbbításánál, nyilvánosságra hozásánál és az érintettnek való kiadásakor fel kell tüntetni. Az adatvédelmi nyilvántartási szám az adat útjának követését szolgálja, mert egy adatkezelő valamennyi, céljában különböző adatkezelését ugyanazon szám alatt kell nyilvántartani. 83 35. tétel Az állampolgársági jog alapelvei, az állampolgárság szabályozása a magyar Alkotmányban A magyar állampolgárság A mai értelemben vett állampolgárság a modern polgári állam fejlődésének eredménye. Magyarországon az állampolgársági jog a múlt század végén alakult ki, ezt követően 1948-ban, majd 1957-ben került sor új törvények megalkotására. Emellett a magyar állampolgárságot több

nemzetközi egyezmény - többek között a trianoni és a párizsi békeszerződések - érintették, továbbá számos belső jogszabály rendezte. Az állampolgárság alkotmányjogi szabályozása Az állampolgárságra vonatkozó hatályos alkotmányi szabályozás az alaptörvény 69.§-ában található Az Alkotmány az állampolgárság intézményével kapcsolatban azokat - az alapvető jogokat is jelentő garanciális rendelkezéseket rögzíti, amelyek a magyar állampolgársági jogviszony fontos tartalmát alkotják. E rendelkezéseken túlmenően az Alkotmány az állampolgárság intézményének részletes szabályozását a t örvényhozás kompetenciájába utalja, mivel akként rendelkezik, hogy az állampolgárságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A magyar állampolgárságról szóló hatályos törvényi rendelkezéseket az 1993 évi LV. törvény tartalmazza Az

állampolgárság intézményével kapcsolatban meg kell említeni még a törvény végrehajtására kiadott kormányrendelet is, amely fontos részletező szabályokat állapít meg. Az állampolgárság és az állampolgársági jog I. Az állampolgárság és az állampolgársági jog fogalma Az állampolgárság meghatározott állam és valamely természetes személy jogilag szabályozott speciális viszonya, amelyben mind az államnak, mind a személynek pontosan körülhatárolható jogai és kötelességei vannak. Az állampolgárság tehát valamely személy jogi tagsága az államban az egyén az állampolgárság által válik az államalkotó nép tagjává. Az állampolgársági jog szabályainak megalkotása az állami szuverenitás egyik legmarkánsabb kifejeződése, mivel az állam szuverenitásából következik az a j oga, hogy az államhoz tartozás feltételeit szabályozza. Az állampolgársági jog ezért az alkotmányjog része. Bár az állampolgársági jog

alapvetően az állam belső ügyének tekinthető, de az államolajak - az állampolgársági törvények megalkotásakor - a nemzetközi szerződések rendelkezéseit és ajánlásait is figyelembe kell venniük, mivel a nemzetközi jog meghatározza az állam állampolgársággal kapcsolatos törvényhozói döntésének és mérlegelési szabadságának jogszerű határait. Az állampolgársági törvények, tehát rendelkeznek adott állam állampolgárainak köréről, azaz deklarálják, hogy az állam kit tekint állampolgárának, továbbá szabályozzák az állampolgárság keletkezésének, megszerzésének és megszűnésének feltételeit. A magyar állampolgársági jogviszony tartalmát azok a különleges jogok és kötelességek alkotják, amelyek csak a- magyar állampolgárokat illetik meg, illetőleg terhelik. Ezek az Alkotmányban - az alapvető jogok és kötelességek között - állampolgári jogként és kötetességként megfogalmazott előírások.

Közülük is kiemelkednek azok a rendelkezések, melyek szerint a Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt az ország területéről kiutasítani. A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet, és minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodása ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Az állampolgársági jog tehát ennyiben keret jellegű, illetve háttérszabályozásnak tekinthető, mivel a keretet kitöltő állampolgári jogokat és kötelezettségeket nem az állampolgársági jog, hanem az Alkotmány és más jogszabályok határozzák meg. II. A magyar állampolgárok fogalmának törvényi meghatározása A Magyar Köztársaság állampolgára az a személy, akinek a hatályos állampolgársági törvény hatályba lépésekor már magyar állampolgársága van, azaz a szabályozás elismeri az előző állampolgársági

törvények alapján szerzett magyar állampolgárságot. Ugyancsak magyar állampolgár az, aki a hatályos 84 törvény rendelkezései alapján magyar állampolgárrá válik, akár az állampolgárságot keletkeztető jogi tény, akár a t örvényben megállapított szerzési mód alapján nyeri el az állampolgárságot. E személyeket mindaddig magyar állampolgároknak kell tekinteni, amíg a törvény rendelkezései alapján magyar állampolgárságuk meg nem szűnik. A hatályos törvény elismeri a kettős vagy többes állampolgárság keletkezésének lehetőségét és tényét, azaz továbbra is azon a tradicionális magyar állampolgársági elven áll, amely megengedi, hogy a magyar állampolgárok - a magyar állampolgárság fenntartása mellett - más állam állampolgárságát is megszerezzék. Ugyanakkor a m ás állampolgársággal is rendelkező magyar állampolgárokat - a nemzetközi gyakorlathoz hasonlóan magyar joghatóság alá rendeli. Eszerint tehát

egyetlen magyar állampolgár sem vonhatja ki magát a magyar törvények hatálya alól arra hivatkozva, hogy társ államnak is polgára: őket - ha törvény másként nem rendelkezik - a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni. C) A magyar állampolgársági jog alapelvei Az állampolgárság szabályozásának alapelvei egyrészt alkotmányos, állampolgári jogokat deklaráló elvek, másrészt az állampolgársági jog hagyományos, mai napig tiszteletben tartott elvei. a) Alapvető emberi jog, hogy születésével minden gyermek állampolgárságot szerezzen. A magyar állampolgársági jog a vérségi - vagy leszármazási - elvre (ius sanguinis) épül, és kisegítő elvként - mint megdönthető vélelmet - alkalmazza a területi (ius soli) elvet. A vérségi elv érvényesülése esetén az újszülött felmenőinek állampolgárságát nyeri el, függetlenül attól, hogy melyik állam területén született. A területi elv

alkalmazásakor pedig az újszülött születési helyének állampolgárságát kapja, tekintet nélkül arra, hogy felmenői milyen állampolgárok. A gyermekek jogainak védelme érvényesül abban, hogy állampolgárság-szerzésük szánhazásuk körülményeitől független: akár az anyja, akár az apja után magyar állampolgárrá válik a gyermek, függetlenül attól, hogy a szülei házasságban élnek-e vagy sem, illetve a-hontalan szülők gyermekeinek hontalanságát az ország területén való születéssel történő állampolgárság-szerzés elvének elfogadásával előzi meg. b) Az állampolgárság egyenlőségének elve azt a fontos követelményt juttatja kifejezésre, hogy a magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet: a magyar állampolgárokat az állampolgárság keletkezésének, illetve megszerzésének időpontjától kezdve megkülönböztetés

nélkül megilletik az állampolgársághoz fűződő jogok és terhelik az állampolgári kötelezettségek. c) Az állampolgársági törvény - a személy akaratszabadságának tiszteletben tartása mellett elősegíti a család állampolgárságának egységét, ezért honosítási kedvezmények adásával méltányolja a szoros és tartós családi kapcsolatot. A szóban forgó elvet szolgálja az a rendelkezés is, hogy a családtagok közös állampolgársági kérelmet terjeszthetnek elő. d) A hontalanság eseteinek csökkentése érdekében - amely a magyar és az egyetemes állampolgársági jog szabályozásának kezdetei óta megfigyelhető törekvés - a törvény az állampolgárság keletkezésének szabályai között a leszármazás mellett kisegítő elvként az ún. területi elvet alkalmazza a hontalan szülők gyermekének magyar állampolgársága keletkezésénél, továbbá a magyar állampolgárságról való lemondás feltételei között a külföldi

lakóhelyet és a k ülföldi állampolgárságot - vagy megszerzésének valószínűségét - követeli meg. e) A közérdekűség elve szerint a magyar állampolgársági jog a honosítás és a visszahonosítás esetén nem ismeri az automatikus szerzési módot. A közérdekűség elve alapján az állam megfelelő hatáskörrel rendelkező szerve dönt arról, hogy a kérelmezők közül ki nyeri el a magyar állampolgárságot. A közérdekűség elvét negatív és pozitív értelemben is alkalmazza a magyar állampolgársági jog. Az első esetben nem lehet honosítani, illetve visszahonosítani a személyt, ha ez a Magyar Köztársaság érdekét sérti. A másik esetben kedvezményesen honosítható az, akinek honosításához a Magyar Köztársaságnak különleges érdeke fűződik. f) Az állampolgárságtól való megfosztás tilalma következtében senkit nem lehet állampolgárságától, illetve állampolgársága megváltoztatásának jogától önkényesen

megfosztani. Ezt az elvet az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata alapján - a hatályos Alkotmány is rögzíti, mivel a m egszerzett 85 állampolgárság alanyi jognak minősül. Nem tekinthető önkényesnek az az eljárás, melynek során - a törvényben meghatározott esetben - a magyar állampolgárság visszavonására sor kerül. g) Az állampolgársági ügyek egyénenkénti elbírálásának elve azt a k övetelményt juttatja kifejezésre, hogy az állampolgársági ügyekben a döntés csak a kérelmet benyújtóra terjed ki. h) Az állampolgársági törvény visszaható hatályának tilalma következtében a hatályos állampolgársági törvénynek sincs visszaható hatálya: a m agyar állampolgárságra mindig azok a jogszabályok az irányadók, amelyek abbén az időpontban vannak hatályban, amikor valamely tény, jogi esemény, cselekmény az állampolgárság keletkezését, megszerzését, megszűnését eredményezi. Az állampolgársági ügyekben ezért

csak a hatályban volt jogszabályok ismeretében hozható döntés, mivel az új állampolgársági törvény nem érinti a fennálló státust, a korábbi törvények alapján szerzett vagy elvesztett állampolgárságot. i) Az állambolgársággal kapcsolatos személyes adatok védelmének elve azt juttatja kifejezésre, hogy az állampolgárságra vonatkozó adatok, valamint az állampolgársági iratokban szereplő adatok különleges védelmet élveznek, az adatközlés módja és terjedelme szigorúan körülhatárolt. 86 36. tétel A magyar állampolgárság keletkezése és megszerzése 1. A magyar állampolgárság keletkezése A törvény az állampolgárság keletkezése címszó alatt azokat az eseteket foglalja össze, melyek szerint a magyar állampolgárság a törvény erejénél fogva automatikusan keletkezik, mivel a születés tényéhez kötődik. Ez alapján három keletkezési módot lehet megkülönböztetni: a) Az első esetben születésénél fogva

magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, azaz - a ius sanguinis elve alapján - a gyermek születésével megszerzi - bármelyik magyar állampolgárságú szülője után - a magyar állampolgárságot, mivel a törvény - a kontinentális jogrendszerekben általános szabály szerint - nem tesz különbséget az apa, illetve az anya jogán való állampolgárság-szerzés elve között. b) A második keletkezési mód abból a feltételből indul ki, hogy a gyermeknek csak az egyik, mégpedig külföldi állampolgárságú szülője ismert, de az utóbb ismertté vált másik szülője viszont magyar állampolgár. A nem magyar állampolgár szülő gyermekének magyar állampolgársága tehát a születés napjára visszaható hatállyal akkor keletkezik, ha a másik, magyar állampolgárságú szülője - teljes hatályú apai elismerő nyilatkozat, utólagos házasságkötés, továbbá az apaság vagy az anyaság bírói megállapítása alapján - válik

ismertté, azaz a gyermek családi jogállása születése után rendeződik. Ebben az esetben is tulajdonképpen az a fő szabály érvényesül, hogy magyar állampolgárságú szülő gyermeke a születéssel magyar állampolgárrá válik. c) A harmadik keletkezési mód kapcsán a t örvény az ún. területi elvet hívja segítségül azoknak a gyermekeknek az esetében, akiknek szülei ismeretlenek vagy hontalanok, azaz a "ius sanguinis" alapján nem szerezhetnek állampolgárságot. Ezek a gyermekek az ország területén való születéssel válnak magyar állampolgárokká, mivel a t ömény rögzíti, hogy - ellenkező bizonyításig - magyar állampolgárnak kell tekinteni a Magyarországon lakóhellyel rendelkező hontalan személy Magyarországon született gyermekét. továbbá az ismeretlen szülőktől származó, Magyarországon talált gyermeket. E rendelkezés azonban ún megdönthető jogi vélelem akkor, ha a gyermek szülei és azok állampolgársága

ismertté válik, vagy a hontalannak vélt szülőről bebizonyosodik, hogy rendelkezik valamely állam állampolgárságával. 2. A magyar állampolgárság megszerzése Az állampolgárság megszerzése az érintett nem magyar állampolgár - külföldi vagy hontalan személy egyéni kezdeményezésére - kérelmére - indulhat, és állampolgársági eljárás eredményeként következhet be, melynek során a k érelem elbírálása mérlegelési jogkör, ún. állami jogi diszkréció mellett megy végbe. A magyar állampolgárság megszerzésének két esete van: a honosítás és a visszahonosítás. a) A honosítás. A honosítás feltételei a korábbi szabályozáshoz képest lényegesen módosultak, mivel az európai tendenciákat is figyelembe véve - az az elv érvényesül, hogy a honosítás alapfeltételeinek a bevándorlás követelményrendszerét meg kell haladnia. aa) A honosítás alapesete. A honosítás ún alapesetében a kérelmező az alábbi feltététek

mindegyikének meg kell, hogy feleljen: - a honosítási kérelem előterjesztését megelőzően legalább nyolc évig Magyarországon kell laknia; - a Magyarországon szokásos általános szabályok szerint igazolnia kell, hogy büntetlen előéletű és magyar bíróság előtt nincs ellene büntető eljárás folyamatban; - igazolnia kell azt is, hogy megélhetése és lakóhelye biztosított Magyarországon; honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti; és - igazolja, hogy alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven eredményes vizsgát tett. E vizsgára csak nagykorú személy köteles. ab) A honosítás kedvezményes esetei. A törvény a kedvezményes honosítás három esetét különbözteti meg: 87 Az első esetben a kedvezmény abban nyilvánul meg, hogy a kérelmező nem magyar állampolgárnak a kérelme előterjesztését megelőzően elegendő legalább három évig folyamatosan Magyarországon laknia akkor, ha: - magyar állampolgárral legalább

három éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg; - kiskorú gyermeke magyar állampolgár; - magyar állampolgár fogadta örökbe, vagy - magyar hatóság menekültként elismerte. A honosítás alapeseténél meghatározott további feltételek azonban ezekben az esetekben is fennállnak, azaz a kérelmezőnek ezeket teljesítenie kell. A törvény azonban lehetővé teszi, hogy a honosítás alap- és az első kedvezményes esetében további kedvezményben részesüljön az a kiskorú, aki koránál fogva a nyolc, illetve a három évi ittlakás feltételeinek nem felelhet meg. Eszerint a meghatározott időtartamú - nyolc, illetve három évi - folyamatos magyarországi tartózkodástól a kiskorú tekintetében el lehet térni, ha a honosítását a szülővel együtt kéri. A kedvezményes honosítás második esete arra a kérelmező nem magyar állampolgárra vonatkozik, aki - amennyiben a hon osítás alapeseténél

meghatározott egyéb feltételeinek megfelel magyar nemzetiségűnek vallja magát, kérelme előterjesztésekor legalább egy éve Magyarországon lakit: és felmenője magyar állampolgár volt. Ez a szabályozás lehetővé teszi, hogy nemcsak az egykori magyar állampolgárok, hanem a leszármazóik is kedvezményesen szerezhessenek állampolgárságot. A kérelemhez csatolni kell a kérelmező felmenőinek egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsítő okiratokat. A kedvezményes honosítás harmadik esete kivételes lehetőséget nyújt arra, ha a külföldi kérelmező honosításához a Magyar Köztársaságnak különleges érdeke fűződik. Ennek alapján a köztársasági elnök - a belügyminiszter javaslatára - felmentést adhat a nyolc évi állandó ittlakás alól, továbbá a lakás, megélhetés biztosítottságának és az alkotmányos ismeretekből tett vizsgának az igazolása alól. b) A visszahonosítás. Az állampolgársági törvény

visszahonosítás címén határozza meg azokat a feltételeket, amelyek mellett az egykori magyar állampolgárok szerezhetik vissza a m agyar állampolgárságukat. A visszahonosítás - mint a magyar állampolgárság megszerzésének önálló jogcíme - lehetőséget teremt kedvezmények adására anélkül, hogy a honosítást kérők között indokolatlan megkülönböztetést tenne. A Magyar Köztársaság oly módon segíti elő a volt magyar állampolgároknak a magyar társadalomba történő visszaintegrálódását, hogy a visszahonosítás feltételéül az ittlakás időtartamát nem határozza meg. A megszűnt magyar állampolgárságú személy közvetlenül azután, hogy a m agyarországi lakóhelyét megszerezte, a honosítás általános feltételeinek igazolásával folyamodhat a magyar állampolgárságért, azaz kérelmében csak büntetlen előéletét, megélhetésének és lakóhelyének igazolását, valamint azt kell bizonyítania, hogy visszahonosítása a

Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti, valamint csatolnia kell egykori magyar állampolgárságát igazoló vagy valószínűsítő okiratokat is. 3. A magyar állampolgárság megszerzéséről való döntés A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről - a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt. A honosításra és a visszahonosításra vonatkozóan tehát a kérelmezőnek nincs alanyi joga, a kérelem teljesítése vagy elutasítása az államfő diszkrecionális döntése. A jogintézmény jellegéből következően a döntés ellen jogorvoslatnak nincs helye. A magyar állampolgárság megszerzéséről a köztársasági elnök honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot ad ki. A honosítási, visszahonosítási okiratot vagy a kérelem elutasításáról szóló értesítést a köztársasági elnök döntése után a belügyminiszter a kérelmező

anyakönyvi okmányaival együtt - továbbítja a kérelmező lakóhelye szerint illetékes polgármesternek. 4. Az állampolgársági eskü vagy fogadalom A honosított, illetőleg a visszahonosított személy a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt választása szerint - állampolgársági esküt vagy - ezzel egyenértékű állampolgársági - fogadalmat tesz, amelyben ünnepélyesen kinyilvánítja a Magyar- Köztársasághoz való hűségét, és ígéretet tesz az Alkotmány, valamint a törvények tiszteletben tartására. A honosítási, visszahonosítási határozat a 88 kérelmező eskütételével hatályosul, azaz a magyar állampolgárság megszerzésének időpontja az eskü vagy fogadalom letételének napja. A honosítottat, visszahonosítottat az állampolgársági eskü vagy fogadalom letételére a polgármester hívja fel. Az esküt vagy fogadalmat a felhívás kézbesítésétől számított két hónapon belül kell letenni. A határidőt a

belügyminiszter indokolt esetben, kérelemre meghosszabbíthatja, de ha a honosított, visszahonosított az esküt vagy fogadalmat egy éven belül saját hibájából - nem teszi le, a honosítási, visszahonosítási határozat hatályát veszti. A magyar állampolgárság honosítással és visszahonosítással történő megszerzését a köztársasági elnök által kiadott okirat igazolja, melyre az eskü-, illetve fogadalomtétel tényét és időpontját a települési polgármester jegyzi fel. 89 37. tétel A magyar állampolgárság megszűnése, az állampolgársági ügyekben eljáró szervek A hatályos állampolgársági törvény a magyar állampolgárság megszűnésének szabályait jelentősen átalakította: az elbocsátás és a megfosztás helyett a lemondás és az állampolgárság visszavonásának jogintézményét vezette be. I. A magyar állampolgárságról való lemondás A külföldön élő magyar állampolgár - a köztársasági elnökhöz

címzett nyilatkozatában lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha az alábbi három együttes feltételnek megfelel: - a hontalanná válás megakadályozása érdekében külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja, - magyar bíróság előtt nem folyik ellene büntetőeljárás, illetőleg magyar bíróság által kiszabott büntetésének végrehajthatósága megszűnt, - Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs. A már létező állampolgárság alanyi jogi jellegére tekintettel a magyar állampolgárnak - a törvényes feltételek fennállása esetén - benyújtott lemondását el kell fogadni. Az állam csak akkor tarthatja fenn magának az elutasítási jogot, ha a lemondás törvényes feltételei hiányoznak, azaz a döntést hozónak nincs mérlegelési joga: az eljárás a törvényben meghatározott feltételek meglétének ellenőrzésére terjed ki. Ha tehát mindhárom feltétel fennáll, a

belügyminiszter javaslatot tesz a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására. A magyar állampolgárság lemondással való megszűnéséről a köztársasági elnök okiratot ad ki. A magyar állampolgárság az okirat kiállítása napján szűnik meg Ha a lemondás elfogadásának fettételei hiányoznak, ezt a belügyminiszter határozatban állapítja meg. Ez ellen viszont a törvény jogorvoslatot biztosít, megnyitva a bírói felülvizsgálat lehetőségét. A belügyminiszter hat hónapon belül tesz javaslatot a köztársasági elnöknek a lemondás elfogadására, vagy hozza meg a hiányzó feltételekre vonatkozó határozatát. A határidő a kérelemnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdődik, mely indokolt esetben egy ízben három hónappal meghosszabbítható. 2. A magyar állampolgárság visszavonása A magyar állampolgárság megszűnésének másik módja az állampolgárság visszavonásának jogintézménye, ami a magyar állampolgárság

hivatalból történő megszüntetését jelenti. A törvény csak a külföldön élő, és a magyar állampolgárságot honosítással vagy visszahonosítással szerzett személy esetében teszi lehetővé az állampolgárság visszavonását a megszerzéstől számított tíz éven belül, ha m agyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, így különösen valótlan adatok közlésével, illetve adatok vagy tények elhallgatásával a hatóságot félrevezetve szerezte meg. A magyar állampolgárság megszerzésétől számított tíz év elteltével a visszavonásnak nincs helye. A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetésére irányuló eljárás a belügyminiszter kezdeményezésére, hivatalból indul. A visszavonásra okot adó tény fennállását a bel ügyminiszter határozattal állapítja meg. Mivel az esetleges ténybeli tévedés tisztázására leginkább a bírói eljárásban van lehetőség ezért a belügyminiszter

határozatának felülvizsgálata bíróságtól kérhető. A magyar állampolgárság visszavonással történő megszüntetéséről - a belügyminiszter előterjesztése alapján - a köztársasági elnök dönt, mivel a visszavonás kivételes és súlyos jogkövetkezményt jelent. A magyar állampolgárság visszavonásáról szóló határozatot a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. A magyar állampolgárság a határozat közzététele napján szűnik meg. III. A magyar állampolgárság igazolása Az állampolgársági törvény rendelkezik a magyar állampolgári státus - az állampolgárság igazolásáról, meghatározza az erre szolgáló okiratokat. A magyar állampolgárság érvényes személyi igazolvánnyal és érvényes magyar útlevéllel, vagy állampolgársági bizonyítvánnyal igazolható. Speciális esetekben a belügyminiszter - az érintett kérelmére - állampolgársági bizonyítványt ad ki. Az állampolgársági bizonyítvány iránti kérelemben a

kérelmezőnek meg kell jelölnie, hogy a bizonyítványt 90 milyen célból kéri, vagy mely hatóságnál kívánja felhasználni. A bizonyítvány tanosítja az abban megjelölt személy magyar állampolgárságának fennállását vagy az állampolgárság megszűnésének tényét vagy azt, hogy a bizonyítványban megjelölt személy nem magyar állampolgár. Az állampolgársági bizonyítvány a k iállításától számított egy évig érvényes. Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása ellen az érdekelt fél, a törvényes képviselő, az ügyész, valamint a gyámhatóság bíróságnál keresetet indíthat. A természetes személyek mellett a különböző magyar és külföldi hatóságoknak a saját eljárásukban feladatuk ellátásához - szükségük lehet arra, hogy az eljárás alá vont személy állampolgársági státusáról, magyar vagy nem magyar állampolgár voltáról megbizonyosodjanak. Az állampolgársági státus határozza meg

ugyanis a polgár személyes jogát, a magyar vagy külföldi szervek joghatóságát, az eljáró hatóság hatáskörét. Ezért a belügyminiszter - e hatóságok megkeresésére - megállapítja az ügyfél magyar állampolgárságának fennállását, megszűnését vagy azt, hogy az ügyfél nem magyar állampolgár. Az állampolgársági bizonyítvány kiadása iránti kérelemnek, valamint a h atósági megkeresésnek a belügyminiszter három hónapon belül tesz eleget. A határidő a kérelemnek, illetve a megkeresésnek a belügyminiszterhez érkezése napján kezdődik, mely indokolt esetben, egy ízben három hónappal meghosszabbítható. E) Az állampolgársági eljárás Az állampolgársági eljárás - a törvény szerint - önálló, sui generis eljárás, amely állampolgársági kérelemre vagy hivatalból indul. Állampolgársági kérelemnek minősül a magyar állampolgárság megszerzésére irányuló honosítási, visszahonosítási kérelem, a m agyar

állampolgárságról lemondó nyilatkozat és az állampolgársági bizonyítvány kiállítása iránti kérelem. A kérelmet magyar nyelven, az e célra rendszeresített nyomtatványon, személyesen kell benyújtani a kérelmező lakóhelye szerint illetékes települési - fővárosi kerületi - önkormányzat polgármesteri hivatala anyakönyvvezetőjéhez, vagy külföldön élő kérelmező esetében az illetékes magyar konzulhoz. A kérelmet az anyakönyvezető nyolc napon belül, a konzul az átvételtől számított első diplomáciai postával köteles felterjeszteni a belügyminiszterhez. A kérelem továbbítását az anyakönyvvezető, illetőleg a konzul nem tagadhatja meg amiatt, hogy a jogszabályokban meghatározott okmányokat az ügyfél nem csatolta. A hiányosságokra és azok pótlásának elmulasztásából származó következményekre azonban fel kell hívnia a kérelmező figyelmét. Ha a kérelem hiányos vagy az elbíráláshoz szükséges adatokat nem

tartalmazza, a belügyminiszter a kérelmezőt más közokiratok bemutatására is felhívhatja. Ilyenek különösen: a hatósági erkölcsi bizonyítvány, az állampolgársági bizonyítvány, a honosítási, visszahonosítási, elbocsátási okirat, a magyar útlevél, az illetőségi bizonyítvány, továbbá a születési, házassági, halotti anyakönyvi okirat. Idegen nyelvű okiratot hiteles magyar nyelvű fordítással ellátva kell a kérelemhez csatolni. Az állampolgársági kérelmet a cselekvőképes kérelmező személyesen, a korlátozottan cselekvőképes, illetőleg a cselekvőképtelen személy nevében a törvényes képviselője terjesztheti elő. A honosítási és visszahonosítási kérelem, valamint a l emondási nyilatkozat benyújtásakor a k orlátozottan cselekvőképes személyt is meg kell hallgatni. Kiskorú személy magyar állampolgárságról való lemondásához - ha elháríthatatlan akadálya nincs - mindkét szülő hozzájáruló nyilatkozatát

mellékelni kell. Házastársak, illetve szülő együttélő kiskorú vagy cselekvőképtelen nagykorú gyermekével közös honosítási, visszahonosítási kérelmet, illetőleg a magyar állampolgárságról lemondó nyilatkozatot terjeszthet elő. Az állampolgársági eljárásban a belügyminiszter által hozott határozat tartalmazza a határozatot hozó szerv megnevezését, az ügy számát, a kérelmező nevét és lakóhelyét, az állampolgársági ügyben hozott döntést, valamint a jogorvoslati lehetőségről szóló tájékoztatást, továbbá a döntés alapjául szolgáló tényeket, bizonyítékokat és jogszabályi rendelkezéseket. valamint a határozat hozatalának helyét, idejét, aláírójának nevét, a határozatot hozó szerv bélyegzőjét. 91 A kérelem visszavonására és az eljárás megszüntetésére az államigazgatási eljárás általános szabályait kell alkalmazni. Az állampolgársági bizonyítvány ténymegállapítása és a lemondás

elutasítása miatt indított perekben a közigazgatási perek szabályai szerint járnak el. F) Az állampolgársággal kapcsolatos adatvédelmi és adatszolgáltatási szabályok A törvény az állampolgársággal összefüggésben - garanciális szempontból szabályozza az adatvédelem és az adatszolgáltatás kérdéseit is. Az állampolgársági iratok a mögöttes anyakönyvi és más adatokkal együtt a személyiségi jogok speciális védelme alá esnek. Ezért az iratokba csak az érintett személy és halála után egyenesági rokona - leszármazója vagy felmenője -, valamint a hatáskörébe tartozó ügyben az igazságszolgáltatási, a bűnüldöző és a nemzetbiztonsági feladatokat ellátó szenek tekinthetnek be töményben szabályozott eljárásuk során. A magyar állampolgárság megszerzésével kapcsolatos adatszolgáltatást a honosított vagy visszahonosított lakóhelye szerint illetékes települési önkormányzat polgármesteri hivatalának

anyakönyvvezetője teljesíti más anyakönyvvezetőnek, a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságnak, az idegenrendészeti, a menekültügyi és a s zemélyi igazolványt kiállító hatóságnak. A magyar állampolgárság megszűnéséről a belügyminiszter értesíti a polgárok személyi adatait és lakcímét nyilvántartó hatóságot, az anyakönyvi hatóságot, valamint a hadköteles személyek esetében a katonai szerveket. Az egyes állampolgársági ügyekben a b elügyminiszter betekinthet az anyakönyvi iratokba, ezekről másolatot kérhet, betekinthet az idegenrendészeti és a rendőrségi nyilvántartásokba, adatot kérhet a népesség-nyilvántartásból, továbbá véleményeztetheti a kérelmet a nemzetbiztonsági szervvel és az idegenrendészeti hatósággal. A törvény rögzíti. hogy az állampolgársági iratok nem selejtezhetőek, mivel az állampolgárság - a leszármazás elvéből következően - több generáción

keresztül "öröklődik", és az egyes állampolgársági tényekről más közhitelű nyilvántartás nem tartalmaz adatot. A Belügyminisztérium folyamatosan használja a korábban keletkezett iratokat is, ezért őrzésükről, nyilvántartásukról a belügyminiszternek kell gondoskodnia. G) A magyar állampolgárság visszaállításának lehetősége A hatályos állampolgársági törvény - figyelemmel a törvény kódex jellegére - rendelkezései közé beépítette a magyar állampolgárságtól megfosztó határozatok hatályának megszűnését szabályozó törvények előírásait, továbbá lehetővé teszi, hogy a korábban magyar állampolgárságukat megszüntetni kényszerült személyek - a Magyar Köztársasághoz fűződő kapcsolatuk visszaállítása érdekében - személyes nyilatkozattal a magyar állampolgárságukat visszaállíthassák. Ezért a törvény a honosítás és a v isszahonosítás jogintézményénél követett szabályozási elvek

megbontását elkerülendő - kimondja, hogy az érintett körbe tartozó személyek a köztársasági elnökhöz címzett írásbeli nyilatkozatával - a nyilatkozattétel napjától - a magyar állampolgárságot megszerzi. A nyilatkozat alapján a belügyminiszter az érintett személy részére állampolgársági bizonyítványt ad ki. 92 38. tétel Az állampolgári jogok országgyűlési biztosának helye az államszervezetben, az intézmény általános jellemzői I. Az országgyűlési biztos helye az államszervezetben Az alaptörvényi meghatározás szerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosának feladata, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatban tudomására jutott visszásságokat kivizsgálja vagy kivizsgáltassa, és orvoslásuk érdekében általános vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen." Ebből az alaptörvényi szabályozásból az alábbi következtetések adódnak. a) Az országgyűlési biztos az alaptörvény által konstituált,

meghatározott feladatra létrehozott, alkotmányos szerv, amely a parlamenti ellenőrzés szerveként a polgárok alkotmányos jogainak védelmét biztosítja." Az országgyűlési biztos a jogvédelmi háló fontos elemét jelenti, mivel az államhatalom demokratikus és a jogállam elvének megfelelő gyakorlása biztosítékaként a polgárok hatékony alapjogvédelmének megteremtéséhez járul hozzá: működésének célja az alkotmányos jogok védelme. b) Az országgyűlési biztos a feladatkörében - az alkotmányos jogok fokozott védelme területén általános ellenőrzési hatáskörrel rendelkezik, azaz mindenütt vizsgálatot végezhet, ahol az alkotmányos jogokkal kapcsolatban visszásságot tapasztal. A visszásság fogalma tágan értelmezendő: e körbe sorolható valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, határozata vagy intézkedése - illetőleg a hatóság intézkedésének elmulasztása - következtében az alkotmányos

jogokkal kapcsolatos sérelem, vagy ennek közvetlen veszélye. Az alkotmányos jogok körébe, valamennyi, az Alkotmányban deklarált emberi és állampolgári jog beletartozik, továbbá ide kell érteni azokat a gazdasági, a társadalmi és politikai rend alapelveivel kapcsolatos alapvető jogokat is, amelyek nemcsak magánszemélyeket illethetnek meg (mint pl. a vállalkozás szabadságához való jog), azaz e körbe nem csak az Alkotmányba foglalt jogok tartoznak, hanem minden olyan jog is, amely az Alkotmányra visszavezethető. A jogsérelem fogalma - ebben az összefüggésben - nem csak a jogszabályok tételes rendelkezéseibe való ütközést jelenti, hanem ide sorolható a veszélyeztetésük is; e jogokat sérti, illetve veszélyezteti pl. az indokolatlanul lassú ügyintézés, a hát rányos megkülönböztetés, a nem megfelelő vagy téves tájékoztatás, a méltánytalan személyes bánásmód, a tájékoztatás indokolatlan megtagadása, a jogszabálysértő

határozat, vagy ez előállhat egyéb mulasztás következtében is." c) Az országgyűlési biztosi intézmény elnevezésében ugyan a par lamentre utal, de al kotmányi feladatmeghatározása következtében az Országgyűlés funkcionális szervének tekinthető: szervezeti értelemben tehát nem része az Országgyűlés szervezetének, attól elkülönült, önálló tisztséget jelent, de funkcionális értelemben az ország gyűlési biztos a parlament egyik fő tevékenységének - a parlamenti kontrollnak a megvalósítását végzi, azaz ennyiben az Országgyűlés feladatát ellátó, külső (extern) segítő szerv. A biztosi intézmény létrehozásának indoka a parlamenti ellenőrzési funkció effektívebb és rugalmasabb teljesítési módjában jelölhető meg: a parlamenti plénumhoz vagy bizottsághoz képest gyorsabb, szakmailag megalapozottabb és perszonálisabb kontrollt tesz lehetővé. d) Az országgyűlési biztos és a parlament között sajátos

viszony áll fenn. Bár a biztos megbízatását az Országgyűléstől kapja - eljárása során független a parlamenttől, intézkedéseit kizárólag az Alkotmány és a törvények alapján hozza meg. Ebből az előírásból következik, hogy az országgyűlési biztos minden más szervtől is - mind szervezetileg, mind funkcionális értelemben független. Az országgyűlési biztos parlamenthez fűződő viszonyának sajátosságát jelzi az a szabályozási megoldás is, hogy évente beszámolási kötelezettséggel tartozik az Országgyűlésnek, továbbá a képviselők jogosultak kérdést intézni hozzá. e) Az országgyűlési biztos tehát a parlamenthez kapcsolódó, az igazgatástól és a bíróságoktól független intézmény, kívül áll mind a bírói, mind pedig a közigazgatási eljárásokon, és nem fellebbviteli fórumként működik: hatósági döntéseket, közigazgatási határozatokat nem hozhat, végrehajtásukat sem függesztheti fel. Fellépésének

személyes tekintélye és a nyilvánosság ad kellő nyomatékot 93 39. tétel Az országgyűlési biztos jogállása, választásának feltételei Az országgyűlési biztosok jogállásának egyik legfontosabb jellemzője, hogy - feladatkörük lényegi azonosságára tekintettel - egyenrangú helyet foglalnak el a k özjogi rendszerben: az Alkotmány és a törvények által meghatározott feladataikat önállóan gyakorolják. Az Obtv azonban meghatározza az országgyűlési biztosok helyettesítési rendjét: eszerint az állampolgári jogok országgyűlési biztosát az általános helyettes helyettesíti. Ha az általános helyettes akadályoztatva van, vagy e tisztség nincs betöltve, akkor az állampolgári jogok országgyűlési biztosát a külön biztos - ha több ilyen van, az országgyűlési biztos által kijelölt külön biztos - helyettesíti. Ha pedig a külön biztos van akadályoztatva, akkor a jogkörét az állampolgári jogok országgyűlési biztosa,

illetőleg általános helyettese gyakorolja. Az országgyűlési biztos megbízatásának időtartama munkaviszonyban töltött időnek, illetőleg nyugdíjra jogosító szolgálati időnek számít. Az országgyűlési biztos és a külön biztos díjazása általában megegyezik a miniszterek, az országgyűlési biztos általános helyettesének díjazása pedig az államtitkárok mindenkori díjazásával. Az országgyűlési biztos funkciójának ellátását és függetlenségét azok a szabályok is biztosítják, amelyek jogállásának egyéb összetevőit körvonalazzák: a megválasztására, az összeférhetetlenségére, a mentelmi jogára és a megbízatása megszűnésére vonatkoznak. I. A VÁLASZTÁS SZABÁLYAI Az országgyűlési biztost a parlament hat évre választja, és egyszer újraválasztható. E rendelkezés az országgyűlési biztosnak a parlamenttől való függetlenségét erősíti, mivel megbízatása nem az országgyűlési ciklus időtartamára,

hanem hat évre történik. Az országgyűlési biztos személyének csak egyszeri újraválaszthatósága pedig a r otáció elvének érvényesítését jelenti. A biztosi funkció jelentősége és pártatlansága abban a rendelkezésben is megmutatkozik, mely szerint az országgyűlési biztos személyére a köztársasági elnök - mint a pártok fölött álló, legmagasabb közjogi méltóság – tesz javaslatot. Az államfő jelölési jogát azonban a törvény - a jelöltekre vonatkozó követelmények meghatározásával - behatárolja. Az országgyűlési biztossá válás feltételeinek meghatározása azt a célt szolgálja, hogy a tisztséget csak olyan személy tölthesse be, aki erre mind szakmailag, mind emberileg méltó. Az országgyűlési biztos választásának általános feltételei az egyetemi jogi végzettség, a büntetlen előélet és a magyar állampolgárság. A törvény a tisztség elnyerésére vonatkozóan további szakmai követelményeket és

kizárási feltételeket állapít meg: -A szakmai követelmények között előírja, hogy a jelöltnek olyan kiemelkedő tudású elméleti vagy legalább tízévi szakmai gyakorlattal rendelkező jogásznak kell lennie, aki az alkotmányos jogokat érintő eljárások lefolytatásában, felügyeletében vagy tudományos elméletében jelentős tapasztalatokkal rendelkezik, és köztiszteletnek örvend. -A kizárási feltételek - amelyek az országgyűlési biztos pártatlanságát és függetlenségét hivatottak szolgálni - előírják, hogy országgyűlési biztos nem lehet az, aki a választásra irányuló javaslat megtételének időpontját megelőző négy évben országgyűlési képviselő, köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság tagja, a Kormány tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, a helyi önkormányzati képviselőtestület tagja, jegyző, ügyész, a fegyveres erők, a rendőrség és a rendészeti szervek hivatásos állományú tagja, valamint

pártnak az alkalmazottja volt. Amennyiben az országgyűlési biztos megválasztását követő négy éven belül megállapítást nyer, hogy vele szemben a megválasztásakor kizáró ok állt fenn, akkor az összeférhetetlenséggel kapcsolatos eljárási szabályokat kell megfelelően alkalmazni. A javasolt személyt az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága, továbbá az emberi jogi kérdésekkel foglalkozó bizottság - a külön biztosra tett javaslat esetében az Országgyűlés illetékes bizottsága is-véleményezési jogkörrel meghallgatja. A köztársasági elnök által javasolt személyt a meghallgatást követően az Országgyűlés elé terjesztik szavazásra. Az Országgyűlés a bizottságok véleményét a választás során figyelembe veheti, de ez a vélemény döntését nem köti. Az országgyűlési biztos megválasztásához minősített többség-az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata - szükséges. Ez az előírás arra a biztosi

feladatból eredő alapvető 94 követelményre vezethető vissza, hogy a tisztségbe csak olyan személy kerülhessen, aki élvezi a parlament döntő többségének bizalmát. Ha a javasolt személyt az Országgyűlés nem választja meg, a köztársasági elnök legkésőbb harminc napon belül új javaslatot tesz. Az új országgyűlési biztost az elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Ha az Országgyűlés megbízatása ebben az időszakban megszűnt, a választást az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülését követő egy hónapon belül kell megtartani. A megválasztott országgyűlési biztos a hivatalba lépése alkalmával az Országgyűlés előtt esküt tesz. 2. AZ ÖSSZEFÉRHETETLEVSÉGI SZABÁLYOK Az országgyűlési biztos függetlenségét a szigorú összeférhetetlenségi szabályok is garantálják. Ezek az alábbiakban foglalhatók össze: 1 -A biztosi megbízatás

összeegyeztethetetlen minden más állami, önkormányzati, társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással (hivatali összeférhetetlenség). -A biztos más kereső foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért- a tudományos, az oktatói, a művészeti, a szerzői jogi védelem alá eső, továbbá lektori és a szerkesztői tevékenységet kivéve díjazást nem fogadhat el (foglalkozási összeférhetetlenség). - Az országgyűlési biztos nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett tagja (gazdasági összeférhetetlenség). - Az országgyűlési biztos a hatásköréből adódó feladatokon túlmenően politikai tevékenységet nem folytathat, politikai nyilatkozatot nem tehet (politikai összeférhetetlenség). Az Obtv azonban a párttagságot nem tiltja meg. Az inkompatibilitással kapcsolatos törvényi rendelkezés szerint az

összeférhetetlenségi okok megszüntetésének kötelezettsége kizárólag az Országgyűlés által már megválasztott országgyűlési biztossal szemben áll fenn. Az összeférhetetlenségi okot tehát a jelöltnek még nem kell megszüntetnie, mivel ezek az okok csak a ténylegesen betöltött országgyűlési biztosi tisztséggel összeegyeztethetetlenek. A megválasztott országgyűlési biztosnak a vele kapcsolatban fennálló összeférhetetlenségi okot a megválasztását követő tíz napon belül meg kell szüntetnie. Ennek megtörténtéig a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja. Ha e kötelezettségének az előírt határidő leteltéig nem tesz eleget, bármely képviselő indítványára az Országgyűlés az összeférhetetlenség kérdésében - a mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottsága véleményének kikérése után - határoz. Az összeférhetetlenség kimondásához a képviselők kétharmadának szavazata

szükséges. 3. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS MENTELMI JOGA Az Obtv. az országgyűlési biztos tevékenységének zavartalan ellátása érdekében lényegében az országgyűlési képviselőkkel azonos mentelmi jogot - felelősségmentességet és sérthetetlenséget biztosít számára, továbbá meghatározza a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó eljárás részletes szabályait. a) A felelősségmentesség azt jelenti, hogy az országgyűlési biztos a bíróság, illetőleg más hatóság előtt nem vonható felelősségre e megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt. Ez a mentesség megilleti az országgyűlési biztost megbízatásának lejárta után is A mentesség azonban nem terjed ki a rágalmazás és a becsületsértés cselekményére és az országgyűlési biztos polgári jogi felelősségére, mivel mások személyiségi és ehhez kapcsolódó vagyoni jogainak tiszteletben tartása elsőbbséget élvez az országgyűlési

biztosi működés zavartalanságának védelméhez képest. b) A sérthetetlenség garantálja, hogy az országgyűlési biztost csak a tettenérés esetén lehet őrizetbe venni és ellene csak az Országgyűlés előzetes hozzájárulásával lehet büntetőeljárást, valamint szabálysértési eljárást indítani vagy folytatni, továbbá büntető eljárásjogi kényszerintézkedést alkalmazni. c) A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt a vádirat benyújtásáig a legfőbb ügyész, azt követően, illetőleg magánvádas ügyben a bíróság terjeszti elő az Országgyűlés elnökéhez. Tettenérés 95 esetén az indítványt haladéktalanul elő kell terjeszteni. A mentelmi jog felfüggesztésére irányuló indítványt az Országgyűlés elnöke haladéktalanul átadja megvizsgálásra a parlament mentelmi és összeférhetetlenségi ügyekkel foglalkozó bizottságának, és ezt az Országgyűlés következő ülésnapján bejelenti. A bizottság a

határozati javaslatát legkésőbb harminc napon belül terjeszti be az Országgyűléshez. Az Országgyűlés az ügyben vita nélkül határoz, de az országgyűlési biztos jogosult ismertetni álláspontját. A mentelmi jog felfüggesztése tárgyában hozott döntéshez a képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. Ha az országgyűlési biztos mentelmi jogát az Országgyűlés felfüggeszti, egyidejűleg felfüggeszti azt a jogát is, hogy az e tisztségéből eredő feladatait ellássa. Az országgyűlési biztos a mentelmi jogáról - a szabálysértési eljárás kivételével - nem mondhat le, e jogát mindenki köteles tiszteletben tartani. A mentelmi jog érvényre juttatását kívánja előmozdítani az az előírás, hogy az országgyűlési biztos e jogának megsértését köteles haladéktalanul az Országgyűlés elnökének bejelenteni. Az Országgyűlés elnöke a szükséges intézkedést késedelem nélkül megteszi. A mentelmi jog az országgyűlési

biztost a megválasztása napjától illeti meg, de az e tisztségre javasolt személyt a mentelmi jog szempontjából úgy kell tekinteni, mintha országgyűlési biztos lenne. E személyt a mentelmi jognak csak az a része illetheti meg, amely nem kapcsolódik az országgyűlési biztosi tevékenység tényleges gyakorlásához. 4. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS MEGBÍZATÁSÁNAK MEGSZŰNÉSE Az országgyűlési biztos jogállásának lényeges elemét jelenti a megbízatás megszűnésének módja. Garanciális okokra tekintettel az Obtv. felsorolja azokat a taxatív eseteket, amelyek az országgyűlési biztos megbízatását megszüntetik. A megbízatási időtartam leteltének kivételével a megszűnési okok közös jellemzője, hogy a megbízatás megszűnésére csak a megbízatás további ellátását lehetetlenné tévő állapot, illetve rendkívül nyomós ok miatt kerülhet sor. A megszűnési esetek az alábbiakban foglalhatók össze: a) A megbízatási időtartam - a hat

év- letelte. Ez a tisztség megszűnésének általános esete, mivel a többi esetben az országgyűlési biztos nem tölti ki a megbízatása teljes időtartamát. b) Az országgyűlési biztos halálával. A halál e tisztség esetében is a megbízatás természetes megszűnési módjának tekinthető. c) Az országgyűlési biztos lemondása. A lemondást írásban kell közölnie az Országgyűlés elnökével, aki köteles azt elfogadni. d) Az összeférhetetlenség kimondása. Az országgyűlési biztossal szemben nem csak megválasztásakor, hanem később, tevékenysége során is felmerülhet összeférhetetlenségi ok. Az összeférhetetlenség fennállását az Országgyűlés jogosult megállapítani, mégpedig- a képviselők kétharmadának szavazatával hozott -- határozatában. E határozat meghozatalától számított tíz napon belül az országgyűlési biztosnak meg kell szüntetnie az összeférhetetlenségi okot. Ha ennek nem tesz eleget, az Országgyűlés -

bármely képviselő indítványára - határozatban állapítja meg az országgyűlési biztos megbízatása megszűnését. Az országgyűlési biztos a tisztségéből eredő jogait már az összeférhetetlenségi ok fennállását megállapító határozatot követően sem gyakorolhatja. e) Felmentéssel szűnhet meg a megbízatás, ha az országgyűlési biztos neki fel nem róható okból kilencven napon túlmenően nem képes eleget tenni megbízatásából eredő feladatainak. A felmentést bármely képviselő indítványozhatja. 1) A tisztségtől való megfosztással szűnhet meg a megbízatás, ha az országgyűlési biztos neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetőleg jogerős ítéletben megállapított bűntettet követ el, vagy más módon a tisztségére méltatlanná vált" A tisztségtől való megfosztást - az arra alapot adó okok vizsgálatát követően - az Országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi

ügyekkel foglalkozó bizottsága indítványozhatja. A megbízatás megszűnésének megállapítására vonatkozóan az Obtv. két csoportot különböztet meg: - Ha az országgyűlési biztos megbízatásának megszűnése a megbízatási időtartam letelte, halál vagy lemondás miatt következett be, akkor a megszűnés tényét az Országgyűlés elnöke állapítja meg és hirdeti ki, mivel ezek az okok magától érthetődő ténnyel függenek össze, és e kérdésekben nincs szükség mérlegelésre. 96 - Ha a megbízatás megszűnésére összeférhetetlenség kimondása, felmentés vagy megfosztás következtében került sor, akkor a megszűnés kérdésében az Országgyűlés határoz. Az országgyűlési biztos számára ezekben az esetekben lényeges garanciát jelent, hogy a megbízatás megszűnésének kimondásához a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ha az országgyűlési biztos megbízatása a megbízatási időtartam letelte

következtében szűnik meg, az új országgyűlési biztost az elődje megbízási idejének lejártát megelőző három hónapon belül kell megválasztani. Ha az Országgyűlés megbízatása ebben az időszakban megszűnt, a választást az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülését követő egy hónapon belül kell megtartani. A megbízatás megszűnésének egyéb eseteiben az új országgyűlési biztost két hónapon belül kell megválasztani. 97 40. tétel Az országgyűlési biztos eljárása, intézkedései 1. Az országgyűlési biztos eljárása I. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS ELJÁRÁSÁNAK KEZDEMÉNYEZÉSE Az országgyűlési biztos eljárására kétféle módon - egyrészt indítványra, másrészt hivatalból - kerülhet sor. a) Az országgyűlési biztoshoz bárki fordulhat, ha megítélése szerint valamely hatóság, illetve közszolgáltatást végző szerv eljárása, ennek során hozott határozata vagy intézkedése, illetőleg a hatóság

intézkedésének elmulasztása következtében alkotmányos jogaival összefüggésben sérelem érte vagy ennek közvetlen veszélye áll fenn. További feltételt jelent azonban az a követelmény, hogy az eljárás kezdeményezésére jogosult a rendelkezésre álló közigazgatási jogorvoslati lehetőségeket már kimerítette, illetve jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. b) Az országgyűlési biztos az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság megszüntetése érdekében a fenti feltételek fennállása esetén hivatalból is eljárhat. Az országgyűlési biztoshoz való fordulás lehetőségének gyakorlati érvényesülését kívánja elősegíteni az a rendelkezés, hogy az országgyűlési biztoshoz benyújtott minden beadvány illetékmentes. A beadványt benyújtó személy érdekeinek védelmére tekintettel az Obtv lehetővé teszi, hogy ha az eljárás kezdeményezője kéri, akkor kilétét az országgyűlési biztos nem fedheti fel. Az

beadványt tevő szempontjából lényeges biztosítékot nyújt az a rendelkezés is, mely szerint az országgyűlési biztosnak a lefolytatott vizsgalat eredményéről, illetve esetleges intézkedéséről a beadványt tevőt értesítenie kell. 2. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOS ELJÁRÁSA Az országgyűlési biztos - egy eset kivételével - a hozzá benyújtott valamennyi beadványt köteles megvizsgálni. A kivételt az az eset jelenti, ha a biztos megítélése szerint a beadványban szereplő visszásság csekély jelentőségű, akkor a beadványt nem köteles vizsgálni, de erről a beadványt tevőt értesítenie kell. Az országgyűlési biztos a nyilvánvalóan alaptalan, továbbá az ismételten előterjesztett és érdemben új tényt, adatot nem tartalmazó beadványt elutasítja, a nem jogosult által, valamint a névtelenül benyújtottat pedig elutasíthatja. Lényeges garanciális szabály, hogy az elutasítást minden esetben indokolni kell. Az országgyűlési biztos

a hatáskörébe nem tartozó ügyre vonatkozó beadványt - a beadványt tevő egyidejű értesítése mellett - az arra hatáskörrel rendelkező szervhez teszi át. Az országgyűlési biztos vizsgálati lehetőségének - tehát az eljárás megindításának - két nagyon fontos időbeli korlátja van: egyrészt az országgyűlési biztos vizsgálati lehetősége csak az 1989. október 23-át követően indult eljárásokra terjed ki, az ezt megelőző időszakban keletkezett jogsérelmekre nem. Másrészt, ha az ügyben jogerős határozat született, az országgyűlési biztoshoz ennek közlésétől számított egy éven belül lehet beadvánnyal fordulni, azaz egy évnél régebbi keletkezésű határozat esetében nem. Az országgyűlési biztos a célszerűnek tartott intézkedést - az Obtv. keretei között - maga választja meg. A biztos a jogerősen befejezett ügyekre vonatkozóan jogosult bármely hatóság ellenőrzésére Az Obtv. az alkotmányos jogokkal kapcsolatos

visszásság fennállásának megállapításához megfelelő jogi eszközöket biztosít az országgyűlési biztos részére. Az eszközök meghatározásánál két alapvető szempont érvényesül: egyfelől ezeknek alkalmasaknak kell lenniük a szükséges információk megszerzésére, másfelől az országgyűlési biztos vizsgálati tevékenysége nem eredményezheti az ügyben egyébként eljáró szervek munkájának akadályozását. Az alkalmazható eszközök az alábbiakban foglalhatók össze: az országgyűlési biztos - a hatóság helyiségeibe - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - beléphet; - bármely hatóságtól az általa lefolytatott eljárással, illetve az eljárás elmulasztásával kapcsolatban adatokat és felvilágosítást kérhet; - a keletkezett iratokba betekinthet, annak megküldését, illetőleg, ha ez nem lehetséges, róluk másolat készítését kérheti; 98 - az általa vizsgált ügy intézőjét vagy az eljárást

folytató szerv bármely munkatársát meghallgathatja; - az érintett szerv vezetőjét vagy felügyeleti szervének vezetőjét, valamint az arra egyébként feljogosított szerv vezetőjét vizsgálat lefolytatására kérheti fel; - az általa vizsgált ügyben bármely szervtől vagy annak munkatársától írásbeli magyarázatot, nyilatkozatot vagy véleményt kérhet. Az országgyűlési biztos ellenőrző tevékenysége kapcsán fontos szabály, hogy a meghallgatás során a válaszadást, illetőleg a nyilatkozattételt az arra felhívott személy jogosult megtagadni, ha - az a személy, akit az országgyűlési biztos eljárásának alapját képező beadvány érint, a hozzátartozója vagy élettársa; - a válaszadás vagy nyilatkozattétel során magát, vagy hozzátartozóját, illetve élettársát bűncselekmény elkövetésével vádolná. Garanciális jelentősége van annak a rendelkezésnek, hogy az államtitok és a szolgálati titok az országgyűlési biztost

jogainak gyakorlásában nem akadályozhatja, de a titok megtartására vonatkozó rendelkezések rá nézve is kötelezőek. Az országgyűlési biztost a titoktartási kötelezettség tisztsége megszűnése után is terheli. A fegyveres erők, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a rendőrség, valamint a rendészeti szervek tekintetében e szervek jellegére tekintettel - az Obtv. speciális szabályokat állapít meg." A visszásság megállapítása mindig két lépcsőben történhet, egyszer a sérelem, illetve közvetlen veszélyének fennállásáról kell dönteni, majd pedig azt kell mérlegelni, hogy mindez milyen alkotmányos joggal hozható összefüggésbe. Az adott ügy összes körülményének összevetése az alkotmányos jogokkal az országgyűlési biztos alkotmányértelmező tevékenységét követeli meg. Ennek során figyelembe kell vennie, hogy az alaptörvény nem minden alanyi joggal kapcsolatos szakasza ölti tételes normajellegét, hanem szélesebb

mérlegelési lehetőséget nyújtó elvként jelenik meg. Az országgyűlési biztos a visszásság feltárása esetén a fennálló helyzetet érdemben módosító intézkedés megtételére nem jogosult: nincs tehát önálló döntési joga a sérelmes határozat módosítására, sem hatályon kívül helyezésére. Az országgyűlési biztos azonban szerteágazó intézkedési eszköztárral rendelkezik a visszásság kiküszöbölése érdekében. Ezeket az alábbiakban lehet összefoglalni: a) Ha a biztos - a lefolytatott vizsgálat alapján - arra a megállapításra jut, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság fennáll, annak orvoslására - az érintett szerv egyidejű tájékoztatása mellett - ajánlást tehet a visszásságot előidéző szerv a felügyeleti szervének. A felügyeleti szerv az ajánlás tekintetében kialakított érdemi állásfoglalásáról, illetve a megtett intézkedésről az ajánlás kézhezvételétől számított harminc napon

belül értesíti az országgyűlési biztost. Ha a felügyeleti szerv az ajánlásban foglaltakkal nem értett egyet, akkor az országgyűlési biztos - az egyet nem értést tartalmazó közlés kézhezvételétől számított tizenöt napon belül - tájékoztatja a felügyeleti szervet az ajánlás fenntartásáról, módosításáról vagy visszavonásáról. Ha a biztos az ajánlást módosítja, azt a megteendő intézkedések szempontjából új ajánlásnak kell tekinteni. b) Ha azonban az országgyűlési biztos - a rendelkezésre álló adatok alapján - úgy látja, hogy az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásságot az előidéző szerv saját hatáskörben is meg tudja szüntetni, akkor az érintett szerv vezetőjénél kezdeményezheti a visszásság orvoslását. Az ilyen kezdeményezés rövid úton - távbeszélőn, szóban stb. - is történhet, de ez esetben a kezdeményezés időpontját, módját és lényegét az ügyiraton rögzíteni kell. Az érintett

szerv a kezdeményezés tekintetében kialakított érdemi állásfoglalásáról, illetve a megtett intézkedésről a kezdeményezés kézhezvételétől számított harminc napon belül tájékoztatja az országgyűlési biztost. Ha a megkeresett szerv a kezdeményezéssel nem ért egyet, akkor - a kezdeményezés kézhezvételétől számított harminc napon belül - köteles azt véleményével ellátva felügyeleti szervéhez felterjeszteni. A felügyeleti szervnek - a kézhezvételétől számított harminc napon belül - az állásfoglalásáról, illetőleg a megtett intézkedésről a biztost értesítenie kell. Ha a felügyeleti szerv az ajánlásban foglaltakkal nem értett egyet, akkor az országgyűlési biztos tizenöt napon belül - arról értesíti a f elügyeleti szervet, hogy a 99 kezdeményezést változatlan vagy módosított formában ajánlásként tartja-e fenn. Ha a biztos az ajánlást módosítja, azt a megteendő intézkedések szempontjából új

ajánlásnak kell tekinteni. c) Ha az országgyűlési biztos szerint a visszásságot az idézi elő, hogy a hatóság döntése vagy mulasztása alkotmányellenes jogszabályon - vagy ennek hiányán - alapul, akkor az Alkotmánybíróságnál az alábbi indítványozási jogosítványokkal élhet: - a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát; - a jogszabály, valamint az állami irányítás egyéb jogi eszköze nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatát; - az Alkotmányban biztosított jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását; mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését; - az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését. Az országgyűlési biztos tehát nem hivatott absztrakt normakontrollra, olyan esetekben léphet fel, amikor a jogalkalmazás során derül ki, hogy a hatóság által okozott és alkotmányos jogokkal

összefüggésbe hozható visszásság a jogszabály hiányára, ellentmondásosságára vagy feleslegességére vezethető vissza. d) Az országgyűlési biztos külön törvényben meghatározottak szerint kezdeményezheti az illetékes ügyésznél ügyészi óvás benyújtását, aki az óvás benyújtásával kapcsolatos álláspontjáról, esetleges intézkedéséről hatvan napon belül értesíti az országgyűlési biztost. e) Ha az országgyűlési biztos eljárása során szabálysértés vagy fegyelmi vétség elkövetésének, alapos gyanúját észleli, az illetékes szervnél felelősségre vonásra irányuló eljárást kezdeményezhet, bűncselekmény észlelése esetén pedig kezdeményezni köteles. A megkeresett szerv az eljárás megindításával kapcsolatos álláspontjáról - törvény eltérő rendelkezése hiányában hatvan napon belül, az eljárás eredményéről pedig annak befejezését követően harminc napon belül tájékoztatja az országgyűlési

biztost. f) Ha az országgyűlési biztos álláspontja szerint az alkotmányos jogokkal kapcsolatos visszásság valamely jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze fölösleges, nem egyértelmű rendelkezésére, illetve az adott kérdés jogi szabályozásának hiányára vagy hiányosságára vezethető vissza, a visszásság jövőbeni elkerülése érdekében javasolhatja az arra feljogosított szervnél a jogszabály - állami irányítás egyéb jogi eszköze - módosítását, hatályon kívül helyezését, illetőleg kiadását. A megkeresett szerv az állásfoglalásáról, illetve esetleges intézkedéséről hatvan napon belül értesíti az országgyűlési biztost. g) Ha az országgyűlési biztos által megkeresett szerv az érdemi állásfoglalás kialakítását, és az annak megfelelő intézkedés megtételét elmulasztja, vagy az országgyűlési biztos az állásfoglalással, a megtett intézkedéssel nem ért egyet, az ügyet az éves

beszámoló keretében az Országgyűlés elé terjeszti, és - ha nem alkotmánybírósági eljárásról, illetve Országgyűlés általi jogalkotásról van szó kérheti, hogy az ügyet az Országgyűlés vizsgálja ki. A kivizsgálás konkrét módját természetesen az Országgyűlés határozza meg, erre azonban az országgyűlési biztos is javaslatot tehet. Ha a biztos megállapítása szerint a visszásság kirívóan súlyos, illetve az állampolgárok nagyobb csoportját érinti, indítványozhatja, hogy az Országgyűlés az adott kérdés megtárgyalását már az éves beszámolót megelőzően tűzze napirendre. A napirendre tűzés kérdésében az Országgyűlés - egyszerű többséggel - dönt. Ha az országgyűlési biztos alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett, illetve jogalkotási kérdésben az Országgyűlést - annak elnökét - kereste meg, az országgyűlési biztos az intézkedését, illetve a megkeresett szerv intézkedését vagy annak

elmulasztását az éves beszámolóban jelzi. Az országgyűlési biztos éves beszámolója Az országgyűlési biztos tevékenységének tapasztalatairól - ennek keretében az alkotmányos jogok hatósági eljárásokkal kapcsolatos jogvédelme helyzetéről, valamint az általa tett kezdeményezések, ajánlások fogadtatásáról és eredményéről - évente beszámol az Országgyűlésnek. A biztosok a törvény adta kereteken belül maguk alakítják ki a jelentés szerkezetét, formáját és tartalmi elemeit. Az 100 anyag összeállításánál arra törekednek, hogy a parlament és a közvélemény hiteles képet kapjon az elvégzett munkáról, az eljárás rendjéről, a meghozott döntések tartalmi elemeiről. A beszámolót, a tárgyévet követő naptári év első negyedévének végéig kell az Országgyűlés elé terjeszteni. Az országgyűlési biztos beszámolóját az országgyűlési határozathozatalt követően a Magyar Közlönyben közzé kell tenni,

mivel az országgyűlési biztos tevékenységének - egyebek mellett - a nyilvánosság ad kellő nyomatékot. A külön biztos önálló beszámolót terjeszt elő D) Az Országgyűlési Biztos Hivatala Az országgyűlési biztos és a külön biztosok feladatával kapcsolatos ügyviteli és előkészítési teendőket az Országgyűlési Biztos Hivatala látja el. Az egységes hivatalt célszerűségi és költségvetési szempontok indokolták. A Hivatal Szervezeti és Működési Szabályzatát az országgyűlési biztos állapítja meg. Az országgyűlési biztos, illetőleg hivatali szervezete működésének és önállóságának egyik fontos biztosítéka, hogy a működési költségeket és a szükséges létszámot az állami költségvetés külön fejezetében kell meghatározni. A Hivatal vezetőjét - a külön biztosok egyetértésével - és saját munkatársait az országgyűlési biztos nevezi ki és menti fel. A külön biztosok - munkatársaik kiválasztásában

- teljes önállóságot élveznek, azaz a külön biztosok jogosultak kinevezni és felmenteni őket. A Hivatal vezetőjének jogállása a helyettes államtitkáréval azonos A Hivatal feladata az ügyfélszolgálati tevékenység, az ügyiratkezelés, a hatáskör hiányára, annak megállapítására vonatkozó javaslatok előkészítése, a hatáskör hiánya miatt elutasított beadványok ügykezelésének gondozása, a statisztikai adatszolgáltatás biztosítása. A Hivatal szervezi a biztosok közös szakmai programjait és nemzetközi kapcsolatait is. Felel a hazai és a nemzetközi rendezvények, konferenciák szervezéséért, gondoskodik az egész intézmény működési feltételeiről, fenntartja a könyvtárat és dokumentációs központot, biztosítja a jogi képviseletet harmadik személlyel szemben. A Hivatalon belül főosztályok működnek. 101 41. tétel Az igazságszolgáltatás (a bíráskodás) fogalma I A) A bíróságok alkotmányjogi szabályozása A

hatályos Alkotmány X. fejezete - amely „A bírói szervezet" címet viseli - összefoglalóan tartalmazza a bíróságokra vonatkozó rendelkezéseket, de az Alkotmány alapjogokról szóló fejezetében is találhatók olyan szabályok, amelyek az igazságszolgáltatás egyes alapelveit határozzák meg. Az Alkotmány 50$ (5) bekezdése rögzíti, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról külön törvények rendelkeznek, amelyek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Az alaptörvényi meghatározásnak megfelelően a bíróságokra vonatkozó alapvető törvényi szabályozást két külön törvény tartalmazza. Egyrészt a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI törvény (Bszi), amely rendelkezik a bíróságokra vonatkozó alapelvekről, a bírósági szervezetről, a bíróságok igazgatásáról, a

bírósági vezetőkről és a bírói testületekről, másrészt a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII, törvény (Bjt.), amely a bíró szolgálati viszonyára, jogaira és kötelezettségeire, beosztására, tisztsége megszűnésére, fegyelmi és kártérítési felelősségére, valamint javadalmazására vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. A bíróságokkal kapcsolatosan - különösen a bírói hatalomra, a hatalommegosztási rendszerben elfoglalt helyére, a bírói függetlenségre stb. vonatkozóan - a magyar Alkotmánybíróság fontos alkotmányértelmező tevékenységet végzett, melynek eredményét több határozatában fogalmazta meg. B) Bírói igazságszolgáltató hatalom A bírói hatalom - a hatalommegosztásnak az Alkotmány által intézményesített rendszerében funkcióját tekintve elvileg különbözik a többi hatalmi ágtól, az állami hatalomnak az az összetevője, amely az erre rendelt szervezet - a

bíróság - útján a vitássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - kötelező erővel dönt. A bírói hatalom általános vonása tehát a jogalkalmazás, különös sajátossága az egyedi jogvita eldöntése. A bírói hatalom ezért döntően az ítélkezésben ölt testet: funkciója - a jogsértések ellenében - a jog épségének az egyedi jogvita eldöntésén keresztüli megőrzése, valamint ennek során a jog konkretizálása és továbbfejlesztése. A bírói-ítélkezési hatalom e funkcióját - hatásköri szempontból - az egyedi jogvita eldöntésében megnyilvánuló ítélkezés monopóliuma fejezi ki, mely szerint a M agyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a b íróságok gyakorolják. A bíróság - a bírák összességét megtestesítő bírói szervezetként - ugyanis a bírói-ítélkezési hatalmat hordozza. Az igazságszolgáltatás pedig a bíróságok által végzett - a bírói-ítélkezési hatalom

megnyilvánulását jelentő-speciális jogalkalmazást, jogszolgáltatást jelöli. Az igazságszolgáltatás speciális jogalkalmazási jellegét alapvetően nem csak az adja, hogy az ezt gyakorló bírói-ítélkezési hatalom a vitatott vagy megsértett jogra vonatkozóan különleges eljárásban hozza meg azt a döntését, amely az érintettekre nézve kötelező erejű és végrehajtható, hanem az, hogy ez az egyedi döntés a többi államhatalmi ágtól szervezetileg függetlenül születik meg, azaz ezek nem befolyásolhatják a döntés önállósult jellegét. A bírói-ítélkezési hatalomnak egyetlen korlátja van: a törvénynek, a jogszabályoknak való alárendeltség, amely egyrészt azt jelenti, hogy a bírói-ítélkezési hatalom a törvényen - jogszabályokon - kívül senkinek és semminek nincs és nem is lehet alárendelve, másrészt azt, hogy a jogszabályoknak viszont a bírói-ítélkezési hatalom abszolút módon alá van rendelve. Ez a

bírói-ítélkezési hatalom egyetlen igazi és szükséges korlátja, de ez az abszolút és elégséges korlátja is. A bírói-ítélkezési hatalom kapcsolatban áll más hatalmi ágakkal, specifikumai nem jelentenek alkotmányos izoláltságot, de a más hatalmi ág szervezetétől való függés kizárt; a törvényhozó és végrehajtó hatalomhoz alapvetően csak az általuk megalkotott jogszabályokon keresztül kötődik. A bíróság függetlensége az ítélkezés függetlenségét tekintve abban rejlik, hogy a bí róságok a t örvényeket és más jogszabályokat is önállóan értelmezik, azaz a jogszabályok alkalmazásakor a j ogot saját értelmezésük szerint állapítják meg. A bíróság tehát nem alkot jogi normát, nem végez szervező tevékenységet, nem felelős sem a parlamentnek, sem a Kormánynak, de köteles az általuk alkotott jogszabályokat hatáskörében eljárva alkalmazni. Megjegyzendő, hogy az állam - a jogi szabályozás útján -

bizonyos jogviták eldöntését más szerveknek 102 is átengedhet, de ezek döntéseivel kapcsolatban is általában biztosítja a bí rósági kontroll - illetve felülvizsgálat - lehetőségét. A más szervek általi jogviták eldöntését, esetleg szankciók kiszabását azonban nem lehet igazságszolgáltatásnak nevezni, mivel ez a magyar alkotmányi szabályozás alapján-a bírósági jogalkalmazásra fenntartott fogalom. A szakirodalom megkülönbözteti az ún kvázi bíróságokat mint jogvitát eldöntő, és az állam bíróságához hasonló elvek alapján működő szerveket. Ezek a szervek ugyan jogalkalmazást végeznek, de tevékenységük jogszolgáltatásnak tekinthető, nem pedig igazságszolgáltatásnak, mivel e t evékenység során nem érvényesülnek maradéktalanul az igazságszolgáltatás alapelvei. Az ún kvázi bíróságok alkalmazására általában akkor kerül sor, ha az ügyek elbírálásához speciális szakértelem szükséges, és az

eljárás ezáltal, - a bírósági eljáráshoz képest - egyszerűbbé, gyorsabbá és költségkímélőbbé válik, illetve ha a rendes bíróságok tehermentesítésével jár együtt. A kvázi bíróságok jogszolgáltató tevékenységeként szokás jelölni a közigazgatási szervek általi polgári, családi vagy munkajogi normák alkalmazását, a s zabálysértési hatóságok jogalkalmazó tevékenységét, valamint az ún. választott bíráskodást" Az állami bíróságok bár alapvető és elsődleges feladatuk az igazságszolgáltatás más jellegű tevékenységet is ellátnak Ezek között az alábbi tevékenységeket kell megemlíteni: -A bíróságok elvi irányításával kapcsolatos tevékenység. A bírósági jogalkalmazás egységének biztosítása a konkrét ügyekben felmerülő vitás elvi kérdések eldöntése - érdekében jogegységi eljárás lefolytatására és jogegységi határozat meghozatalára van szükség. Alapvető követelmény

ugyanis, hogy a bíróságok az igazságszolgáltató tevékenységet egységesen végezzék, azaz az ugyanolyan esetekben a jogszabályokat ugyanúgy alkalmazzák. Mivel a bí rói döntés, mérlegelést tesz lehetővé, biztosítani kell, hogy e mérlegelés során a jogszabályi rendelkezések egyöntetűen kerüljenek alkalmazásra. Ha előfordul, hogy az egyes bíróságok eltérő értelmezést alkalmaznak, az egységességet a Legfelsőbb Bíróság jogegységi határozattal biztosítja, amely a bíróságokra kötelező. 103 42. tétel Az igazságszolgáltatás alapelvei a Magyar Köztársaságban A bíróságok igazgatásával kapcsolatos tevékenység. A bíróságok ítélkező tevékenységének ellátása érdekében szükség van a s zervezeti, személyi és tárgyi feltételeknek a bi ztosítására, az igazságszolgáltatással kapcsolatos adminisztratív ügyintézések, ügyviteli és ügykezelési feladatok ellátására, a bírósági munka megszervezésére,

az igazgatási feladatok ellátásának irányítására, vezetésére és felügyeletére. Jelenleg e tevékenységet központi szinten az Országos Igazságszolgáltatási Tanács látja el, területi-helyi szinten a bíróságok elnökei, illetve más bírósági vezetők végzik. A bíróságok igazgatásában részt vesznek a független bírói testületek is -A bíróságok nyilvántartási, illetve törvényességi beavatkozó tevékenysége. Különböző jogszabályok a bíróság feladataként határoznak meg olyan nyilvántartási, illetve törvényességi beavatkozó tevékenységeket, melyek nem minősülnek igazságszolgáltatásnak, de amelyeket garanciális szempontból bíróságoknak kell ellátnia. C) Az igazságszolgáltatás alapelvei a Magyar Köztársaságban I. Az alapelvek fogalma és jelentősége Az igazságszolgáltatás alapelveivel kapcsolatban megállapítható, hogy ezek történelmileg kialakult, nemzetközi deklarációkkal és szerződésekkel

megerősített egyetemes értékeket juttatnak kifejezésre, továbbá megteremtik a szervezeti és működési feltételeket ahhoz, hogy a bírósági eljárásban a törvényesség megvalósulhasson, valamint meghatározzák a bíróságok szervezeti felépítésére és működési rendjére vonatkozó szabályozás irányát és alapvető követelményeit, és megszabják az igazságszolgáltatási gyakorlat alapjait és kereteit is. Az igazságszolgáltatás alapelveinek egy része az Alkotmányban, egy további csoportja a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvényben található, de a büntető és polgári eljárásjogi törvények is tartalmaznak - elsősorban processzuális és garanciális jellegű - alapelveket, mint pl. az anyanyelv használatához való jogot, a kontradiktórius tárgyalás elvét, a közvetlenség és a szóbeliség elvét, a védelemhez és a képviselethez való jogot stb. I1. Az alapelvek csoportosítása Az alapelvek - a

fentiekből következően - többféleképpen csoportosíthatók. A továbbiakban az alkotmányjog keretében azok az alapelvek kerülnek tárgyalásra, amelyeket az Alkotmány és a Bszi. 1 fejezete tartalmaz. Eszerint az igazságszolgáltatásnak a következő alapelvei különböztethetők meg: 1. AZ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS ÁLTALÁNOSSÁGÁNAK BÍRÓI MOMOPÓLIUMÁVAK ELVE Ez az alapelv kifejezésre juttatja, hogy az igazságszolgáltatást - mint állami funkciót - a Magyar Köztársaságban kizárólag a bíróságok - nem pedig a törvényhozó, illetve végrehajtó hatalom szervei gyakorolják. E rendelkezés azonban nem jelenti azt, hogy az igazságszolgáltatásban - mint a bí rói hatalomhoz kapcsolódó, az eljárási törvényekben szabályozott közhatalmi tevékenységben - más szervek nem működhetnek közre - ez bizonyos esetekben mellőzhetetlen is, de maga az igazságszolgáltató tevékenység - mint a jogalkalmazás sajátos megnyilvánulása - a bíróságok

feladata. A bíróságok feladatát az Alkotmány az 51.§ (1) és (2) bekezdésében a következőképpen határozza meg: a Magyar Köztársaság bíróságai - védik és biztosítják az alkotmányos rendet, az állampolgárok jogait és törvényes érdekeit, - büntetik a bűncselekmények elkövetőit, - ellenőrzik a közigazgatási határozatok törvényességét. Az Alkotmány előírja azt is, hogy az alapvető jogok megsértése miatt keletkezett igények, továbbá a kötelességek teljesítésével kapcsolatban hozott állami döntések elleni kifogások bíróság előtt érvényesíthetők. E rendelkezés az alapvető jogok érvényesíthetősége érdekében szintén a bírói utat teszi általánossá. A bíróságok tehát a v itássá tett vagy megsértett jogról - törvényben szabályozott eljárás során - véglegesen döntenek, és a j ogalkalmazási tevékenységük során biztosítják a jogszabályok érvényesülését. Az igazságszolgáltatás

általánosságának elve fejeződik ki abban a törvényi rendelkezésben is, hogy a bí róság határozata mindenkire kötelező. A bírósági határozat kötelező ereje abban a vonatkozásban is érvényesül, ha a bíróság valamely ügy kapcsán hatáskörét, 104 illetve hatásköre hiányát állapította meg. A törvény ezáltal kizárja, hogy a bíróság érdemi határozatát más szerv felülvizsgálhassa. Z. A BÍRÓI FÜGGETLENSÉG ELVE A bírói függetlenség elve kiemelkedő jelentőségű a bíráskodás önálló államhatalmi ágként való elismerésében. A bíró függetlensége azt hivatott biztosítani, hogy a bírót semmilyen befolyás ne érhesse döntésének meghozatalában. A bírói függetlenség követelményének érvényesülése alkotmányos garanciák, megfogalmazását kívánja meg, és egyrészt a bíró ítélkezése során, másrészt a hivatásos bíró személyi és politikai függetlenségében kell hogy érvényesüljön. a) A

bíró ítélkezés során érvényesülő függetlenségét hivatott garantálni az az alkotmányi rendelkezés, mely szerint a bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve. A Bszi ezt az alkotmányi rendelkezést konkretizálva kimondja, hogy a b írák a j ogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Ennek következtében a bírói hatalom csak a törvények és más jogszabályok megalkotásával, szervezeti összekapcsolás nélkül korlátozható. b) Az ítélkező bíró függetlensége azonban a bíró személyi függetlensége nélkül nem lehet teljes. Ennek garanciái a megbízatás egész időtartama alatt védik a bírót. ba) A személyi függetlenséget biztosító szabályok közül a Bszi. rögzíti, hogy a hivatásos bírót a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel, míg az ítélkezésben közreműködő elnök

tisztsége választással keletkezik. bb) A bíró személyi függetlenségét biztosítja a bírót megillető mentelmi jog is. Eszerint a hivatásos bíróval és az igazságszolgáltatásban való részvételével összefüggő cselekmény miatt az elnökkel szemben büntető- és szabálysértési eljárást indítani vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni - a tettenérés esetét kivéve - csak a kinevező (a köztársasági elnök), illetőleg a választásra jogosult hozzájárulásával lehet. A hivatásos bíró és az ülnök mentelmi jogáról a szabálysértési eljárás tekintetében lemondhat. bc) A bíró személyi függetlenségét hivatottak biztosítani továbbá azok a Bjt. által előírt rendelkezések is, amelyek sajátos szempontok szerint határozzák meg a bírói tisztség keletkezésének, megszűnésének, jogállásának, összeférhetetlenségének és felelősségének szabályait. c) A bíró politikai függetlensége érdekében az

Alkotmány 50.§ (3) bekezdésének második mondata előírja, hogy bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. 3. A BÍRÓI JOGVÉDELEMHEZ VALÓ JOG (A BÍRÓI ÚT BIZTOSÍTÁSA) Ez az elv arra az alapvető jogra vezethető vissza, mely szerint mindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvény által létrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű határidőn belül tárgyalja meg, és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségei tárgyában, illetőleg az ellene felhozott büntetőjogi vádak megalapozottságát illetően. Ez az alapvető jog az államra azt a k ötelezettséget rója, hogy a bí rói utat biztosítsa. E jog nem korlátozhatatlan alanyi jog, de általános eszköze a polgárok jogai és törvényes érdekei védelmének, ezért törvény lényeges tartalmát nem korlátozhatja. A bírói jogvédelemhez való jog két vonatkozásban értelmezendő: a) Egyrészt

a bí rósághoz fordulás jogaként, amely-meghatározott ügyekben-lehetővé teszi a bírói jogvédelem igénybevételének lehetőségét. Eszerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy bírói útra tartozó ügyét független és pártatlan bíróság tisztességes eljárás során és ésszerű határidőn belül bírálja el. b) Másrészt ez az alapelv - rendkívül fontos jogvédelmi garanciaként- magában foglalja azt a követelményt is, hogy a bűnösség kérdésében kizárólag bírói döntés születhessen. A bíróság függetlenségét és pártatlanságát a bírói hatalom önállósága, a bírósági szervezetre és a bíró jogállására vonatkozó garanciális elvek és szabályok érvényesülése biztosítja. Konkrét ügyben a bíró pártatlanságát - elfogulatlanságát - és az ügy ésszerű határidőn belüli befejezésének követelményét az eljárási törvényeknek kell garantálnia és meghatároznia. 4. A BÍRÓSÁG ELŐTTI EGYENLŐSÉG ÉS AZ

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS EGYSÉGÉNEK ELVE 105 A hatályos Alkotmány és a Bszi. rendelkezése kimondja, hogy a M agyar Köztársaságban a b íróság előtt mindenki egyenlő. Ez az alapelv a formális jogegyenlőség rendkívül fontos jogállami követelményét fejezi ki és juttatja érvényre az igazságszolgáltatás során. A bíróság előtti egyenlőség alkotmányos tétele, a jogegyenlőség általános elvéből következik, és megköveteli, hogy a bíróság igénybevételének tekintetében egyenlő lehetőségek és korlátok álljanak fenn, illetve a bizonyítás módja is mindenki számára azonos legyen. Az igazságszolgáltatás a jogegyenlőség követelményének akkor tesz eleget, ha mindenkivel szemben ugyanazon materiális és processzuális jogszabályok alapján járnak el a bíróságok, tehát ezeket mindenkire nézve azonos módon alkalmazzák, továbbá a bírósági szervezet egységes, amelyet a hatásköri és illetékességi szabályok is

kifejezésre juttatnak, valamint érvényesül a törvényes bíróhoz való jog, azaz senki sem vonható el törvényes bírájától. Ez arra nézve jelent garanciát, hogy az ügyben illetéktelen beavatkozásra nem kerülhet sor, mivel az ítélkező bírónak az ügy intézésére történő kijelölése - az ügynek a bíróra szignálása - előre meghatározott terv szerint történik. A bírósági szervezet egységének legfontosabb garanciája a rendes bíróságok rendszerének kiépítése, a külön bíróságok alkalmazásának korlátozása és a rendkívüli bíróságok tilalma. A rendes bíróságok tehát az igazságszolgáltatási tevékenység állandó ellátására létesített általános hatáskörű bíróságok, amelyek fő szabályként minden olyan ügyben jogosultak az igazságszolgáltatás gyakorlására, amelyben jogszabály nem írja elő külön bíróságok eljárását. A rendes bíróságok rendszere elősegíti az egységes és egyszerű

ítélkezést. A bírósági szervezet egységének azonban nem mond ellent a bíróságok feladat- és ügycsoport szerint történő belső tagolódása - azaz az ügyfajták szerinti szakosodás -, illetve bizonyos ügyfajtákra külön bíróságok létesítése. Az ún külön bíróságokat speciális vagy szakosított bíróságoknak is szokás nevezni, amelyeket szintén az igazságszolgáltatási tevékenység állandó ellátására létesítik, de csak az ügyek meghatározott csoportjára rendelkeznek hatáskörrel. A különbíróságok felállításának indoka, hogy biztosítani kell az ügyek szakszerű és sajátosságaikat figyelembe vevő elbírálását, ennek speciális személyi és szervezeti előfeltételeit, amelyek azonban eltérhetnek a rendes bírói szervezetre érvényes szabályoktól. Az egyszerű és egységes ítélkezés biztosítása végett azonban a külön bíróságok létesítését indokolt korlátozni, és egyúttal a rendes bírósági

rendszerhez kapcsolni. Az ún rendkívüli bíróságok az ügyek meghatározott csoportjaiban az egyébként hatáskörrel rendelkező rendes vagy külön bíróságok helyett időleges jelleggel eljáró, speciális összetétellel, jogállással és eljárással rendelkező kivételes különbíróságok, amelyek tevékenységében általában nem érvényesül az igazságszolgáltatás szokásos garanciarendszere, ezért alkalmazásuk tiltott. A TÁRGYALÁS NYILVÁNOSSÁGÁNAK ELVE Általános szabályként rögzíti a Bszi., hogy a bíróság tárgyalása nyilvános, és a bíróság a tárgyaláson hozott határozatát nyilvánosan hirdeti ki. A nyilvánosság alól törvény kivételt tehet - erre általában az államtitok megőrzése miatt, vagy erkölcsi okokból kerül sor - de a bí róságnak a tárgyaláson hozott határozatát még akkor is nyilvánosan kell kihirdetnie, ha a tárgyalásról a nyilvánosságot egyébként kizárta. A tárgyalás nyilvánosságának elve

azt jelenti, hogy a tárgyaláson az érintetteken kívül bárki részt vehet, és azt - a kijelölt helyen - végighallgathatja. A nyilvánosság a bírósági eljárás szempontjából garanciális jelentőségű: a bírói igazságszolgáltatás demokratizmusának megnyilvánulása biztosítja a b írói tevékenység nyilvánosság általi kontrollját, hozzásegíthet az ítélkezés függetlenségének, pártatlanságának és a tisztességes eljárásnak a demonstrálásához. G. A BÍRÓSÁGI HATÁROZATOK SAJÁTOSSÁGÁNAK ELVE Ez az alapelv - a Bszi. vonatkozó rendelkezései szerint - négy elemből tevődik össze: - A bíróság határozata mindenkire nézve kötelező, ami az igazságszolgáltatás általánosságának elvéből adódik. -A bíróság, ha tömény eltérő rendelkezést nem tartalmazó határozatát köteles megindokolni. -A bíróság ítéletét és az eljárási törvényekben meghatározott egyéb határozatát a Magyar Köztársaság nevében hozza.

Ez azt juttatja kifejezésre, hogy a bíróság az állam nevében gyakorolja az igazságszolgáltató hatalmát. 106 -A bírósági határozatok végrehajtását a bíróság rendeli el. A bírósági eljárás, tehát a nemzetközileg elfogadott elvek szerint - nem ér véget a határozat meghozatalával, hanem - ha az szükséges a bíróságnak kell gondoskodnia a határozat végrehajtásáról is. A jogállamiság ugyanis megköveteli a bíróság által meghozott ítéletek végrehajthatóságában való bizalmat. A bírósági határozatok tiszteletben tartása, a jogerős bírósági döntések teljesítése-akár jogszerű kényszerítés árán is a jogállamisággal kapcsolatos alkotmányos értékekhez tartozik. 7. A BÍRÓSÁGI HATÁROZAT ELLENI JOGORVOSLATHOZ VALÓ JOG A bírói jogvédelemhez való jogból következik, hogy - törvényben meghatározott esetekben jogorvoslati lehetőség is fennálljon, mivel nem garantált, hogy a bírósági eljárás eredménye

minden esetben helyes lesz. A jogorvoslathoz való jog - a hatalommegosztás szempontjából - azt a k övetelményt fejezi ki, hogy a bírói-ítélkezési hatalmi ág feladatát a hatalommegosztásból adódó funkciójával és hatáskörével összeegyeztethető módon gyakorolja: ha bebizonyosodik, hogy a bírói döntés nem felel meg a jogszabályoknak, akkor garanciális jelentősége van a jogorvoslatnak. A jogorvoslat tehát, jogvédelmi eszköz: olyan eljárási cselekményre vonatkozik, amely alapján az arra jogosultak a bíróság sérelmesnek tekintett - határozata megváltoztatását kérhetik. A jogorvoslati jogosultság a nemzetközi egyezményekben és az Alkotmány 57.§ (5) bekezdésében szabályozott alapvető jog Az alkotmányi rendelkezés azonban a jogorvoslat jogát a „ törvényben meghatározottak szerint" biztosítja, amely utalás az eltérő szabályozási lehetőségekre, azaz arra, hogy a különböző eljárásokban a jogorvoslatnak eltérő

formái lehetnek: törvény szabályozza, hogy kik, milyen határozat miatt, milyen feltételek esetén, milyen jogorvoslati eszközt (rendes vagy rendkívüli jogorvoslatot) vehetnek igénybe. A jogorvoslati jogosultság - alanyi jogként - azt jelenti, hogy a jogorvoslati eljárás kezdeményezésének joga az ügyben érintettek akaratának függvénye: saját elhatározásuktól függ a kezdeményezés, de annak ellenkezője is, azaz a kezdeményezés elmaradása, a bíróság döntésének elfogadása. Ahhoz azonban, hogy valamely jogorvoslati forma funkcióját alkotmányosan betölthesse, a f eleknek meghatározott feltételekhez kötött alanyi joggal kell rendelkezniük arra, hogy az általuk állított jogsérelmet a jogorvoslati fórum érdemben és rájuk kiható hatállyal elbírálja. A jogorvoslathoz való jog eljárási jellegű, azaz nem ad jogot a jogorvoslatban foglaltaknak megfelelő döntésre, csak arra, hogy a kifogásolt határozatot ismételten - részben vagy

egészben - megvizsgálják és elbírálják, és erről új határozatot hozzanak. A fentiekre tekintettel a Bszi az alapelvek között rögzíti, hogy a bí róság határozatai ellen - ha törvény kivételt nem tesz - jogorvoslatnak van helye. A jogorvoslati jog igénybevételének és gyakorlásának pontos szabályait az eljárási törvények tartalmazzák. 8. A TÁRSASBÍRÁSKODÁS ELVE VALAMINT AZ ÜLNÖKÖK RÉSZVÉTELÉNEK ÉS EGYENJOGUSAGÁNAK ELVE Az Alkotmány 46.§ (1) bekezdése szerint a bí róság - ha a t örvény másképp nem rendelkezik tanácsban ítélkezik A Bszi - ennek megfelelően - fenntartja a társas bíráskodás alkotmányos elvét A társasbíráskodás - az adott ügy jellegének megfelelően - több hivatásos bíró, illetve hivatásos bíró és ülnökök által alkotott bírói tanácsokban valósul meg. A bíróságok adott ügyekben való összetételét elsősorban az eljárási törvények szabályozzák. Az ülnökök - mint nem hivatásos

bírák törvény által meghatározott ügyekben és módon vesznek részt az ítélkezésben. Ennek során a hivatásos bírókkal azonos jogaik és kötelezettségeik vannak, tehát a döntés meghozatala során nem válik el a ténymegállapítás és a jogi döntés, illetve a bűnösség és a büntetéskiszabás feladata. Az ülnökök nem élethivatásszerűen, hanem időlegesen és megbízatásuk időtartamára vesznek részt az igazságszolgáltatásban. Időleges részvételük alkotmányos indoka a l aikus elem bevonása a b íráskodásba. Az ülnökök közreműködése esetén a bíróság tanácsának elnöke csak hivatásos bíró lehet, ülnök önálló döntést a bírósági eljárásban nem hozhat. Az Alkotmány 46.§ (3) bekezdése és a Bszi a fentiek mellett lehetővé teszi, hogy - az eljárási törvényekben meghatározott ügyekben - egyesbíró is eljárhasson. Egyesbíróként csak hivatásos bíró járhat el. 107 43. tétel A bírósági szervezet,

az egyes bíróságok felépítése és működése 1. A bírósági szervezet sajátosságai Ahhoz, hogy az állami igazságszolgáltatás gyakorlására feljogosított személy - a bíró - feladatát elláthassa, olyan szervezeti megoldásokra van szükség, amelyek e tevékenység végzését lehetővé teszik. E szervezeti megoldások közé sorolható, hogy az adott államban milyen típusú bíróságok működnek, ezeket hogyan és milyen szinten hozzák létre, hogyan szabályozzák a bíróságok egymáshoz és más közhatalmi szervekhez való viszonyát, milyen szervezeti és igazgatási egységek működnek a bíróságoknál, a különböző fokon eljáró bíróságok egyes- vagy társalbíróságként ítélkeznek-e, miként történik a hivatásos és nem hivatásos (ülnöki) tisztség betöltése és megszűnése, milyen szervezeti és személyi garanciák biztosítják a bírói függetlenséget. I. A BÍRÓSÁGI SZERVEZET KIALAKÍTÁSÁNAK SZEMPONTJAI a) A

bírósági szervezet kialakításának szempontjai azokat a tényezőket jelenti, amelyeket a bírósági szervezet létrehozásakor vesznek figyelembe: a j ogorvoslati rendszer jellegét, a hat ásköri és illetékességi szabályokat, valamint az állam területi beosztását. A jogorvoslati rendszer jellegéről - amely elvileg, a rendes jogorvoslatot figyelembe véve lehet egy-, két- vagy többfokozatú - az eljárási törvények rendelkeznek. A rendes és a rendkívüli jogorvoslatok jellegük és igénybevételi módjuk - meghatározásakor az ezeket gyakorló bírói fórumokról is dönteni kell, ami a bírósági szervezetrendszer kialakításának is alapvető kérdése. Az eljárási törvények által megállapított hatásköri és illetékességi szabályok - azaz mely ügyekben és milyen területre kiterjedően jogosultak és kötelesek eljárni a helyi bíróságok, és mely ügyek tartoznak a magasabb bírói fórumokra (hatáskör), illetve az azonos bírói

fórumra tartozó ügyekben konkrétan melyik bíróság jár el (illetékesség) - szintén a bírósági szervezet alakító tényezője. Végül az állam területi beosztását kell megemlíteni, mivel ez a bíróságokhoz fordulás megkönnyítését, az elérhetőség szempontját, a bíróságok polgárközeli voltát kell, hogy jelentse. b) A Magyar Köztársaságban a jogorvoslati rendszert, az állam területi beosztását, valamint a hatásköri szabályokat figyelembe véve az Alkotmányban négyszintű bírósági szervezet került kialakításra: - a helyi bíróságok (városi és fővárosi kerületi bíróságok) mint alsó szintű, - a megyei (fővárosi) bíróságok, mint területi (megyei) szintű, - az ítélőtáblai (táblabíróság) mint regionális szintű, valamint - a Legfelsőbb Bíróság mint a legfelső szintű bíróság működik általános - vagy másképpen rendes bíróságként. A munkaügyi bíróságok - mint különbíróságok - elsőfokú

hatáskörrel a megyékben és a fővárosban működnek. 2. A BÍRÓSÁGOK ÖNÁLLÓSÁGÁNAK ÉS EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYÁNAK KÉRDÉSE A bíróságok minden szinten a bírói funkció teljességét gyakorolják. Mivel a bírósági döntésnek a többi hatalmi ágtól függetlenül kell megszületnie, mégpedig törvényben meghatározott eljárás során, ezért a bírósági szervezet önállósága, a végrehajtó hatalomtól való elkülönülése és függetlensége - a bírói függetlenség mellett - a bíráskodás önálló államhatalmi ág jellegének lényegét jelenti. A bírói határozat ugyanis nem elszigetelten, nem a bí ró személyére korlátozódva, hanem a bí rósági szervezetbe a személyi és tárgyi feltételek által beágyazottan és azok által is meghatározottan alakul ki és születik meg. Bár a bíróságok egymáshoz kapcsolódnak, ugyanakkor a különböző szinteken elhelyezkedő bíróságok között nincs szervezeti alá-, fölérendeltségi

(hierarchikus) kapcsolat: a magasabb szinten elhelyezkedő bíróság nem utasíthatja az alacsonyabb bírósági fórumot, mivel ez sértené a bírói függetlenség elvét. A bíróságok függetlenségét biztosító szabályként is értékelhető a Bszi-nek az az előírása, miszerint a bíróságok költségvetését a központi költségvetés szerkezeti rendjében önálló fejezetként kell megjeleníteni. Ezt erősíti meg az a rendelkezés is, hogy a bíróságra vonatkozó költségvetési javaslatot az Országos Igazságszolgáltatási Tanács készíti el és nyújtja be a Kormányhoz. A BIRÓSÁG SZERVEZÉSÉVEL KAPCSOLATOS KÉRDÉSEK 108 A bíróság létesítéséről, összevonásáról, megszüntetéséről és illetékességi területének meghatározásáról törvény rendelkezik, tehát e kérdésekről való döntés az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Ez alól csak egyetlen kivétel van: ha a bíróság illetékességi területét a

közigazgatási határok megváltozása következtében kellene módosítani, akkor ezt - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács javaslatára - a köztársasági elnök határozatban végezheti el. Az egyes bíróságok illetékességi területe - főszabályként - a közigazgatási területi beosztáshoz közigazgatási egységekhez (város és megye) - igazodik, de törvény ettől eltérően is rendelkezhet. A bíróságok elnevezését pedig általában a székhelyük határozza meg. II. Az egyes bíróságokról 1. A HELYI ÉS A MUNKAÜGYI BÍRÓSÁG A helyi bíróság - az általános hatáskör szerint - első fokon jár el mindazokban az ügyekben, amelyeket törvény nem utal magasabb szintű bíróság hatáskörébe. A helyi bíróságon - meghatározott jellegű ügyek intézésére - csoportok létesíthetők. A munkaügyi bíróság a munkaviszonyból és a munkaviszony jellegű jogviszonyból szárinazó perekben, valamint a törvény által hatáskörébe utalt

egyéb ügyekben jár el elsőfokos. A helyi és a munkaügyi bíróságot az elnök vezeti E bíróságok nem minősülnek jogi személynek, de szervezeti és működési szabályzatukban meghatározott körben polgári jogi jogokat szerezhetnek, és kötelezettségeket vállalhatnak. 2. A MEGYEI (FŐVÁROSI) BÍRÓSÁG Ez a bíróság - illetékességi területén, első fokon jár el az eljárási törvények által hatáskörébe utalt ügyekben, másodfokon eljárva pedig elbírálja a helyi bíróság és a munkaügyi bíróság határozatai ellen bejelentett fellebbezéseket. A megyei bíróság jogi személy, amelyet az elnök vezet A megyei bíróságon tanácsok, csoportok és büntető, polgári, gazdasági, valamint közigazgatási kollégiumok működnek. A kollégiumok összevontan is működhetnek A megyei bíróságon a kollégium tagjai az azonos ügyszakba beosztott hivatásos megyei bírák, továbbá általuk a megye területén működő helyi bíróságok közül

hat évre választott bírák. Egyes megyei bíróságokon - kijelölt illetékességi területtel katonai tanácsok is működnek 3.Az Országos Ítélőtábla Az Országos Ítélőtábla - amely a megyei bíróságok és a Legfelsőbb Bíróság között helyezkedik el elsőfokú hatáskört nem gyakorol, kizárólag az eljárási törvények szerinti - a helyi vagy a megyei bíróság határozata ellen előterjesztett - jogorvoslati eljárásokat folytatja le. Az ítélőtábla jogi személy, amelyet az elnök vezet. Az ítélőtáblán tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. Az ítélőtábla kollégiumának tagjai az ítélőtábla azonos ügyszakba beosztott bírái, továbbá a megyei bíróságok azonos kollégiumainak vezetői. A kijelölt megyei bíróságokon működő katonai tanácsok által első tokon elbírált ügyekben az ítélőtábla katonai tanácsa jár el. 4. A Legfelsőbb bíróság .A Legfelsőbb Bíróság a Magyar

Köztársaság legfőbb bírósági szerve, amely jogi személy, és amelyet az elnök vezet. A Legfelsőbb Bíróság: - elbírálja - törvényben meghatározott ügyekben-a megyei bíróság vagy az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatokat; - elbírálja a felülvizsgálati kérelmet mint rendkívüli jogorvoslatot; - a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz a bírói jogalkalmazás egységessége érdekében; - eljár a hatáskörébe tartozó egyéb ügyekben. A Legfelsőbb Bíróságon ítélkező és jogegységi tanácsok, valamint büntető, polgári és közigazgatási kollégiumok működnek. A kollégium tagjai a Legfelsőbb Bíróság azonos ügyszakba beosztott bírái és az ítélőtáblák azonos kollégiumának vezetői. A bíróságok igazgatásában a bírósági vezetők és a bírói önkormányzati szervek - ún. bírói testületek - is közreműködnek 109 44. tétel Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács

létrejöttének szabályai, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács feladata A bírói függetlenség egyik alapvető biztosítéka, hogy a bíróságok igazgatásának olyan rendszere működjék, amely a politikailag semleges bírói hatalmat elkülöníti a törvényhozó és a végrehajtó hatalomtól. Az OIT létrejöttével megszűntek a végrehajtó hatalmat képviselő igazságügy-miniszternek a bíróságok igazgatásával kapcsolatos jogosítványai, és létrejött a bíróságok igazgatását ellátó legfőbb szerv. I. AZ ORSZÁGOS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI TANÁCS LÉTSZÁMA, LÉTREJÖTTE ÉS MEGALAKULÁSA Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT) 15 főből á11. Az OIT elnöke a Legfelsőbb Bíróság elnöke, tagjai: 9 bíró, akiket a bírák küldöttértekezlete választ meg, az igazságügy-miniszter, a legfőbb ügyész, a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke, valamint két országgyűlési képviselő, akik közül az egyiket az Országgyűlés

Alkotmány és Igazságügyi Bizottsága, a másikat a K öltségvetési és Pénzügyi Bizottsága jelöli ki. a) Az OIT bíró tagjainak választása. Az OIT tagjává az a bíró választható, aki legalább 5 éves bírói gyakorlattal rendelkezik. A bírák küldöttértekezletének küldötteit a Legfelsőbb Bíróság teljes ülésén, az ítélőtábla és a megyei bíróság összbírói értekezletén a jelenlévők többségének szavazatával választják. A küldöttválasztó összbírói értekezleteket az illetékes bíróságok elnökei - legkésőbb az OIT megbízatásának lejárta előtt 4 hónappal korábban - kötelesek összehívni. A küldöttválasztó összbírói értekezletet határozatképtelenség esetén legkésőbb 15 napon belül ismét össze kell hívni. A megismételt összbírói értekezlet a jelenlévők számától függetlenül határozatképes. A küldöttértekezletet a Legfelsőbb Bíróság elnöke hívja össze legkésőbb az OIT

megbízatásának lejártát megelőző két hónappal korábbi időpontra. A küldöttértekezlet határozatképtelensége esetéri legkésőbb 15 napon belül ismét össze kell hívni, és a megismételt küldöttértekezlet a jelenlévők számától függetlenül határozatképes. A küldöttértekezlet az OIT 9 bíró tagját a küldöttek közül titkosan, szavazattöbbséggel választja meg, és egyidejűleg 9 póttagot is választ. Az OIT póttagja a kapott szavazatok sorrendjében lép a v álasztott tag helyébe, és az akadályozott tagot a t aggal azonos jogállással helyettesíti. b) Az OIT megalakulása és megbízatásának tartama. Az OIT első ülését a bíró tagok megválasztásától számított 15 napon belül kell megtartani. Az OIT, illetőleg a választott bírói tagok (póttagok) megbízatása az OIT első ülésétől számított 6 évre szól. A többi tag megbízatása - a 6 év alatt - tisztségük betöltésének idejéig tart. 2. AZ ORSZÁGOS

IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS1 TANÁCS JOGKÖRE ÉS FELADATAI Az OIT jogi személy. Igazgatási feladatainak ellátását - az OIT által irányított - Hivatal végzi Az OIT feladatköre kiterjed a b íróságok igazgatásának valamennyi területére. A törvény felsorolja a legfontosabb feladatokat, amelyek egy része az egész bírósági szervezet működtetésével kapcsolatos központi igazgatási feladat, illetve a bíróságok vezetőinek, igazgatási tevékenységüknek irányítása és ellenőrzése. Az igazgatási tevékenység feletti felügyelet azonban a Legfelsőbb Bíróság elnökére nem terjed ki, a Legfelsőbb Bíróság igazgatási önállósága nagyrészt továbbra is megmarad. Az OIT az alábbi feladatokat látja el, illetve jogokat gyakorolja: a) Személyügyi jogkörében előzetes véleményt nyilvánít a Legfelsőbb Bíróság elnökének tisztségére jelölt személyéről és az elnökhelyettes személyéről. Kinevezi, és vezetői tisztségéből felmenti

az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökét és elnökhelyettesét, a kollégiumvezetőt és az OIT Hivatal vezetőjét és helyetteseit, továbbá más munkáltatói és személyügyi jogkört gyakorol. b) Irányítási és igazgatási jogkörében irányítja a Hivatal tevékenységét, irányítja és ellenőrzi a kinevezési hatáskörébe tartozó bírósági elnökök igazgatási tevékenységét. Ennek során: - figyelemmel kíséri a b íróságok igazgatására vonatkozó szabályok érvényesülését, az eljárási határidők és az ügyviteli szabályok megtartását, ennek érdekében vizsgálatokat végez, és 110 kivételesen bármely tagjának javaslatára elrendelheti a társadalom széles körét érintő vagy a közérdek szempontjából kiemelkedő jelentőségű ügyek soron kívüli intézését; - a vizsgálat megállapításaitól függően megteszi a hatáskörébe tartozó intézkedéseket, és ellenőrzi ezek végrehajtását; - szükség szerint

megvizsgálja az ítélőtábla és a megyei bíróság elnökeinek igazgatási tevékenységét. c) Normatív szabályozással kapcsolatos jogkörében kezdeményezheti a bíróságok feladatkörét érintő jogszabályalkotást, és véleményezi a bíróságokat érintő jogszabályok tervezetét. Megállapítja saját szervezeti és működési szabályzatát, ennek keretében meghatározza az OIT bíró tagjai és póttagjai jelölésének és választásának a t örvényben nem szabályozott kérdéseit, valamint jóváhagyja a hivatalának szervezeti és működési szabályzatát. Meghatározza a bíróságok szervezeti és működési szabályzatának alapelveit, jóváhagyja a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a m egyei bíróságok szervezeti és működési szabályzatait. Az igazgatási feladatainak ellátása érdekében a jogszabályi keretek között a bíróságokra kötelező szabályzatokat alkot, ajánlásokat és határozatokat hoz, és ellenőrzi

ezek megtartását. d) A költségvetéssel kapcsolatos jogkörében elkészíti, és a K ormányhoz benyújtja a bí rósági fejezetre vonatkozó költségvetési javaslatot, valamint az előző évi költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót, és gyakorolja a bí rósági fejezet gazdálkodásával kapcsolatos feladatokat. Közvetlenül irányítja a belső ellenőrzést és a bírósági fejezet felügyeleti, pénzügyi ellenőrzését. e) Egyéb jogkörében ellátja az ülnökök választásának előkészítésével kapcsolatos feladatokat, ellátja a k özponti oktatási feladatokat, és a jogszabály által hatáskörébe utalt egyéb feladatokat. Szervezi és végzi a bíróságok statisztikai tevékenységével kapcsolatos központi feladatokat, továbbá irányítja a bí róságok informatikai fejlesztését, valamint gondoskodik a b íróságok jogi képviseletéről. Évente egy alkalommal tájékoztatja működéséről az ítélőtáblák és a megyei

bíróságok elnökeit. 3. AZ ORSZÁGOS IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁSI TANÁCS MŰKÖDÉSE Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács üléseit az OIT elnöke - a Legfelsőbb Bíróság elnöke - hívja össze és vezeti. Az OIT havonta legalább egyszer ülésezik Az ülést össze kell hívni, illetve a javasolt témát napirendre kell tűzni, ha a tagok legalább egyharmada javasolja. Az ülésen állandó meghívottként - tanácskozási joggal - a Hivatal vezetője is részt vesz, más meghívott pedig részt vehet. Az OIT akkor határozatképes, ha az ülésén tagjainak legalább kétharmada jelen van. Az OIT a határozatát az ülésén hozza meg. Rendkívüli vagy azonnali intézkedést igénylő kérdésben más módon is határozhat. Az intézkedések körét és a határozathozatal módját az OIT működési szabályzata állapítja meg. Az OIT a határozatát szótöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az OIT a működésének rendjét - a

törvény keretei között- maga állapítja meg Az OIT határozatát és az annak alapján kiadott okiratokat az OIT elnöke írja alá. Az elnök képviseli az OIT t és irányítja a Hivatal vezetőjének tevékenységét. Az elnök évente tájékoztatja az Országgyűlést a bíróságok általános helyzetéről és az OIT igazgatási tevékenységéről. Az OIT elnökét az OIT bíró tagjai közül választott elnökhelyettes helyettesíti. 111 45. tétel A bírák jogállása, kinevezése, beosztása Az országos igazságszolgáltatási tanács tagjainak jogállása Az OIT tagjává választott bíró nem függetlenített tisztségviselő, ezért a tagságból adódó feladatait a bírói hivatás gyakorlása mellett látja el. Ennek érdekében szükséges mértékben mentesíteni kell a bírói munka alól. Az OIT tagja jogosult és köteles az OIT munkájában részt venni, feladatai ellátásához jogosult: - az OIT működésével kapcsolatos iratokba betekinteni, és

a Hivatal vezetőjétől adatokat, tájékoztatást kérni, az OIT ülésének napirendjére javaslatot tenni, - a tagsággal kapcsolatos költségei megtérítésére. Az OIT választott bíró tagja nem hívható vissza, ellene fegyelmi eljárás csak az OIT hozzájárulásával indítható. A Bszi pontosan meghatározza azokat az eseteket is, amikor megszűnik az OIT választott bíró tagjának a tisztsége. II. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala A bíróságok igazgatásával kapcsolatos tevékenységnek a végrehajtási részét az OIT alá rendelt önállóan gazdálkodó, kincstári körbe tartozó, központi igazgatási és költségvetési szerv - az OlT Hivatala - végzi, amely előkészíti az OIT üléseit, és gondoskodik határozatainak végrehajtásáról, valamint ellátja az OIT működésével kapcsolatos ügyviteli feladatokat. A Hivatal vezeti a bírák központi személyi nyilvántartását. A Hivatal vezetője hivatásos bíró, akit az OIT

pályázat útján nevez ki határozatlan időre. A Hivatal vezetőjének tisztsége megszűnik a bírói tisztség megszűnésével, vagy ha megbízása után büntetőeljárás, illetve alkalmatlanság megállapítására vonatkozó eljárás van folyamatban ellene, továbbá személyi összeférhetetlenség következik be, amit 30 nap on belül nem szüntet meg. A hivatalvezető - egyoldalú jognyilatkozattal - a tisztségéről bármikor lemondhat, az OIT pedig - a bírói tisztség érintetlenül hagyása mellett - a hivatalvezetőt bármikor felmentheti. A hivatal vezetője felett a munkáltatói jogokat az OIT elnöke gyakorolja. A hivatalvezető ellen fegyelmi eljárást az OIT kezdeményezhet. A Hivatalba határozott vagy határozatlan időre, illetőleg meghatározott feladatra - hozzájárulásával - bíró is beosztható. A Hivatal vezetőjére és az ide beosztott bírákra - ha törvény másképpen nem rendelkezik a bírákra vonatkozó szabályokat kell megfelelően

alkalmazni. III. A bírósági vezetők A bíróságok közvetlen irányítása a vezetők feladata, munkájuk minősége alapvetően befolyásolja a bíróságok törvényes működését. A bírósági vezetők feladata a bíróság, illetőleg a bírósági szervezeti egység vezetése. A bírósági vezető felel a bíróság, illetőleg a bírósági szervezeti egység jogszabálynak megfelelő hatékony működéséért. A bírósági vezetők a bíróság elnöke és elnökhelyettese, a kollégiumvezető és a kollégiumvezető-helyettes, a tanácselnök, a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes. IV. A bírói testületek A bíróságok igazgatásában közreműködő bírói testületek a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése, és az ítélőtábla és a megyei bíróságok összbírói értekezlete (együtt: összbírói értekezlet), a kollégiumok, a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a megyei bíróságok bírói tanácsai. 1. Az összbírói értekezlet

Az összbírói értekezlet résztvevői a Legfelsőbb Bíróságra, az ítélőtáblára, illetőleg a megye területén működő bíróságokra beosztott bírák. Az összbírói értekezlet feladata: küldöttet választ az OIT tagok megválasztásához, véleményt nyilvánít az OIT kinevezési hatáskörébe tartozó bírósági vezetők pályázatával kapcsolatban, és kezdeményezheti e vezetők felmentését, megválasztja a bírói tanácsot, és évente legalább egyszer beszámoltatja működéséről, dönt a bírói tanács tagjainak felmentéséről. Az összbírói értekezletet annak a bíróságnak az elnöke hívja össze, ahol az összbírói értekezlet működik. Az értekezletet össze kell hívni, ha azt a bírák egyharmada, a bíróság elnöke, a bírói tanács, illetőleg az OIT kezdeményezte. Az összbírói értekezlet akkor határozatképes, ha azon a bírák több mint a fele részt vesz. Az összbírói értekezlet határozatait titkos szavazással

és általában szavazattöbbséggel hozza. 112 2. A kollégium A kollégium meghatározott ügyszakba beosztott hivatásos bírák testülete, amelyet a kollégiumvezető vezet. Az azonos ügyszakba tartozó ügyek körét a bírósági ügyviteli szabályzat határozza meg. A kollégium javaslatot tesz - a helyi bíróságra beosztás kivételével - a bíró beosztására, részt vesz a bíró szakmai tevékenységének értékelésében, véleményezi az ügyelosztási tervet, javaslatot tesz a kollégiumvezető, a kollégiumvezető-helyettes és a tanácselnök kinevezésére, ellátja a törvény által meghatározott egyéb feladatokat. 3. A bírói tanács A bírói tanácsnak 5-15 tagja és 3-13 póttagja van A tagok és póttagok számát az összbírói értekezlet határozza meg. A tagokat és póttagokat az összbírói értekezlet hat évre választja Ha a bírói tanács tagjainak és póttagjainak száma együttesen öt főre csökken, a tagok és póttagok számát

az összbírói értekezlet új választáson kiegészíti. A bírói tanácsi tagság megszűnése esetén, illetőleg a tartósan akadályozott tag helyett a bírói tanács által kijelölt póttag jár el. A póttag bevonásának általános feltételeit a bírói tanács határozza meg. A bírói tanács véleményt nyilvánít a bíró kinevezése, beosztása, felmentése, kirendelése, áthelyezése tárgyában, véleményt nyilvánít - a kollégiumvezető, a kollégiumvezető-helyettes és a tanácselnök kivételével - a Legfelsőbb Bíróság, az ítélőtáblák és a megyei (fővárosi) bíróságok elnökének kinevezési jogkörébe tartozó vezetők pályázatáról, és kezdeményezheti ezek felmentését, javaslatot tesz a bíróság éves költségvetési tervére és a jóváhagyott költségvetés felhasználására, véleményezi a bíróság szervezeti és működési szabályzatát és ügyelosztási tervét. A bírói tanács az elnökét és

elnökhelyettesét tagjai közül választja. A tanács az üléseit szükség szerint, de évenként legalább négyszer tartja. A tagok több mint telének írásbeli javaslatára a tanácsot össze kell hívni. A tanács akkor határozatképes, ha ülésén tagjainak több mint kétharmada részt vesz Döntéseit szavazattöbbséggel hozza, szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. A tanács ülése a bírák számára nyilvános, azon a bíróság elnöke állandó meghívottként részt vesz. A személyi ügyekben - történő véleménynyilvánítás esetén a bírói tanács zárt ülést tarthat. G) A bírák jogállása I. A bíró szolgálati viszonya A bírák közjogi státusza az igazságszolgáltatásban való hivatásszerű közreműködés, az ítélkezés hivatásszerű gyakorlása. A Bjt szerint az ítélkező tevékenységében független bíró a bírósági szervezet tagjaként szolgálatot teljesít. E rendelkezés kifejezi a bíró sajátos

jogállásának kettős vonását: a bíró ítélkezési tevékenységében független, ugyanakkor, mint munkát végző személy - szolgálati jogviszony alanya, azaz nem csak jogok illetik meg, hanem kötelezettségek is terhelik. A „szolgálat" kifejezés utal arra is, hogy a bíró a tisztségét az igazságszolgáltatási tevékenység iránti tisztelettel köteles ellátni. I. A SZOLGÁLATI VISZONY LÉTREJÖTTE A bíró szolgálati viszonya a kinevezésével jön létre, a szolgálati viszony kezdete a kinevezési okiratban meghatározott időpont. A bírót a köztársasági elnök neveli ki, és menti tel, azaz a döntés joga az államfőt illeti meg, aki azonban csak az előterjesztett személyről dönthet. A bírói kinevezés első alkalommal (ekei bírói kinevezés) általában három évre, egyéb esetben határozatlan időre szól. A bíró első kinevezése azonban - az OIT javaslatára - határozatlan időre szól akkor, ha: - kinevezését megelőzően

korábban, ha törvény eltérően nem rendelkezik - legalább három évig bíróként, illetve katonai bíróként dolgozott, vagy - kinevezését közvetlenül megelőzően alkotmánybíróként, ügyészként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott, és legalább ötéves szakmai gyakorlatot szerzett, vagy - kiemelkedő elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén, illetőleg - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben foglalt feltételek fennállnak. A határozott és a határozatlan időre kinevezett bírák jogállása között nincs különbség. Bíróvá az a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgár nevezhető ki, aki egyetemi jogi végzettséggel rendelkezik, jogi szakvizsgát

tett, és legalább egy évig bírósági vagy ügyészségi titkárként, illetve korábban alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, ügyészként, 113 közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként működött, vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. A katonai bíróvá való kinevezés előfeltétele az is, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos tisztje legyen. A bírói kinevezés előtt a pályázónak pályaalkalmassági vizsgálaton kell részt venni. A pályaalkalmassági vizsgálat magában foglalja az egészségi, fizikai, pszichikai alkalmassági vizsgálatot. Ennek során vizsgálni kell a bírói munka végzését kizáró vagy számottevően befolyásoló egészségi okokat, valamint a bíró személyiségének intelligencia és karakterjellemzőit. A pályaalkalmassági

vizsgálatot a bírói állás betöltésére vonatkozó pályázatot kiíró bíróság elnöke kezdeményezi. A pályaalkalmassági vizsgálatról készített véleményt meg kell küldeni a vizsgálatot kezdeményezőnek és a pályázónak. Nem lehet bíró az, akivel szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést vagy közérdekű munkát szabtak ki, illetve akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el és a bűnügyi nyilvántartásban, szerepel. Ezek az esetek tehát abszolút kizáró okokat jelentenek Azt, hogy a bűnügyi nyilvántartásban szereplő más büntetés kizárja-e a bírói kinevezést, a bírói kinevezés előterjesztésére jogosult O1T mérlegelési jogkörében - dönti el. A relatív kizáró okok szerint nem lehet bíró az, akit bíróként, ügyészként, köztisztviselőként, közjegyzőként, ügyvédként, közalkalmazottként, fegyveres szerv hivatásos állományú tagjaként, igazságügyi alkalmazottként,

ügyészségi titkárként és fogalmazóként, ügyvédjelöltként, közjegyző-helyettesként fegyelmi eljárásban a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a fegyelmi büntetés hatálya alatt áll. A bírói kinevezésre pályázónak igazolnia kell a k inevezéshez szükséges adatokat és tényeket. Egyetlen, a bírói kinevezés feltételeinek megfelelő személynek sincs alanyi joga a bírói kinevezésre, a bírói tisztség elnyerésére. 2. A PÁLYÁZAT A bírói állás betöltésére - ha törvény kivételt nem tesz - pályázatot kell kiírni. A pályázati kiírásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt tartalmaznia kell. A pályázat kiírására az alábbiak jogosultak: -a helyi, a munkaügyi és a megyei bíróságon lévő bírói állás esetén a megyei bíróság elnöke, - az ítélőtáblán lévő bírói állás esetén az ítélőtábla elnöke, -a Legfelsőbb Bíróságon lévő bírói állás esetén a

Legfelsőbb Bíróság elnöke. A pályázatot a megpályázott álláshely szerint illetékes bíróság elnökéhez kell benyújtani, aki azt véleményével együtt haladéktalanul továbbítja a megyei bíróság elnökéhez. A pályázat kiírására jogosult bíróság elnöke a pályázókat meghallgatja és beszerzi az illetékes bírói testület javaslatát. A bírói testület javaslata azonban a bíróság elnökét nem köti. Ha valamennyi pályázó beosztására a pályázatot kiíró bíróság elnöke jogosult, akkor a pályázatot elbírálja. Ha a pályázók valamelyikének beosztására az OIT jogosult, a pályázatot kiíró bíróság elnöke a pályázatokat - a bírói testület javaslatával együtt felterjeszti az OIT-hoz, és a felterjesztésben közli saját javaslatát is. Ha az OIT a bíróság elnökének javaslatával nem ért egyet, erről őt tájékoztatja és meghallgatja. Az OIT a p ályázókat is meghallgatja, majd elbírálja a pál yázatokat

Ennek során a felterjesztési javaslatok nem kötik. A pályázatokat titkosan kell kezelni, és az eredményről a pályázókat a pályázati anyag egyidejű visszaküldésével írásban kell tájékoztatni. Ha a pályázat eredménytelen, új pályázatot kell kiírni. 3. A HATÁROZOTT ÉS A HATÁROZATLAN IDŐRE SZÓLÓ BÍRÓI KINEVEZÉS .A határozott időre - három évre - szóló bírói kinevezés intézménye azt a célkitűzést szolgálja, hogy a bírói pályára azok kerüljenek, akik szakmai tudásukat tekintve a legalkalmasabbak a hivatás gyakorlására. A határozott időre szóló első kinevezést követően a bírói működés vizsgálata olyan szempontok mérlegelésére ad lehetőséget, amelyek csak a bírói hivatás tényleges gyakorlásakor mutatkoznak meg, mint pl. a l ényeglátó és döntési képesség, az ügyfelekkel való megfelelő kapcsolatteremtés képessége, a döntési kényszer és a munkateher tűrésének képessége. 114 A bíróság

elnöke a határozott idő utolsó napját megelőző 90 nappal korábban beszerzi a határozott időre kinevezett bíró nyilatkozatát arról, hogy kéri-e a határozatlan időre történő bírói kinevezést. Ha a bíró a határozatlan időre történő bírói kinevezését nem kérte, vagy - a lefolytatott vizsgálat alapján - a kinevezésre nem alkalmas, a bíró szolgálati viszonya a k inevezés napjától számított harmadik év utolsó napjával megszűnik. Ha a bíró kérte a határozatlan időre történő bírói kinevezést, meg kell vizsgálni a bíró működésének teljes - hároméves - időtartama alatt végzett munkáját. Az értékelés kiterjed a bí ró tevékenységének az anyagi, az eljárási és az ügyviteli jogszabályok alkalmazása szempontjából történő vizsgálatára. A vizsgálat a jogerősen befejezett ügyekben történhet. A vizsgálatot az elrendeléstől számított 30 napon belül be kell fejezni, és az értékelés során abban kell

állást foglalni, hogy a bíró a határozatlan idejű bírói kinevezésre alkalmas-e. Ha a bírót a határozatlan idejű kinevezésre alkalmasnak találják, a kinevezési javaslatot - pályázat kiírása nélkül - a harmadik év utolsó napját megelőző 30 napon belül kell a köztársasági elnökhöz felterjeszteni. Ez a határidő biztosítja, hogy a bíró szolgálati viszonya folyamatos maradjon 4. A BÍRÓI ESKÜ A bíró tevékenységének megkezdése előtt a kinevezéstől számított 8 munkanapon belül esküt tesz a bíróság elnöke előtt. Ha a bíró az eskü letételében akadályoztatva van, akkor a nyolcnapos határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Ha a bíró a kinevezéstől számított 3 hónap elteltével (objektív határidő) az esküt nem tette le, tisztségéből fel kell menteni. II. A bíró beosztása A beosztás alatt a bíró tényleges szolgálati helyének kijelölése értendő, tehát a beosztás bírói munkakörbe és

bírósági szintre szól, azaz konkrét szolgálati helyre. A bírót - első, határozott időre történő kinevezésekor- az OIT, ezt követően a Legfelsőbb Bíróságra a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az ítélőtáblára az ítélőtábla elnöke, a megyei bíróságra, továbbá a helyi és a munkaügyi bíróságra a megyei bíróság elnöke osztja be. Az OIT osztja be - a bíróság elnökének javaslatára - a katonai bírót a katonai tanácsba, valamint a M agyar Honvédségnél fennálló hivatásos szolgálati viszonyának megszűnésekor - kérelmére - más bírói munkakörbe. A bíró beosztásához, illetve kijelöléséhez garanciális szabályként - a bíró hozzájárulása szükséges A bírót hozzájárulásával - az OIT ítélkező tevékenységen kívüli feladatokra beoszthatja a Legfelsőbb Bíróságra, az OIT Hivatalába és az Igazságügyi Minisztériumba. A bíró beosztása - a határozott idejű első kinevezés kivételével határozatlan

időre szól A bíró beosztásáról írásban kell rendelkezni 1. A BÍRÓ KIRENDELÉSE A bíró kirendelésének - azaz ideiglenesen más szolgálati helyen történő igazságszolgáltató tevékenysége végzésének - pontos szabályozása a bírói függetlenség és a t örvény által rendelt bíróhoz való jog érvényesülése szempontjából rendkívül jelentős. A kirendelés minden esetére irányadó követelmény, hogy az nem sértheti a bíró méltányos érdekeit. A bírót hozzájárulása nélküli kirendelésére csak háromévenként, ezen belül legfeljebb egy évre lehet igazságszolgáltatási érdekből bírói beosztásba - ideiglenesen más szolgálati helyre kirendelni. A kirendelést a bíróval - annak megkezdése előtt legalább 30 nappal - írásban közölni kell, megjelölve a kirendelés indokát, helyét, kezdetét és időtartamát. A bíró más megyei bíróság területén működő bírósághoz történő kirendelésére az OIT,

egyébként a b íróság elnöke jogosult. A kirendelésre jogosult OIT-nak - ha a bí rót a m egyei bíróság illetékességi területén kívüli, illetőleg az ítélőtábla bíráját más szolgálati helyre rendelik ki - ki kell kérnie az érintett megyei bíróságok és az ítélőtábla elnökének véleményét. 2. A BÍRÓ ÁTHELYEZÉSE Az áthelyezés a bíró szolgálati helyének megváltozását jelenti. A bíró más megyei bíróság területén működő bírósághoz történő áthelyezésére az OIT, egyébként a bíróság elnöke jogosult. A Bjt az áthelyezésnek két esetét szabályozza: a) A bíró kérelmére másik bíróságra áthelyezhető. Az áthelyezés a bíró szolgálati helyének megváltozását jelenti. A bíró kérelmére történő áthelyezés esetén is alkalmazni kell a kötelező pályázati rendszer szabályait. 115 b) Kivételes eset, amikor a bíró további foglalkoztatása a bíróság megszűnése vagy illetékességi

területének lényeges csökkenése miatt nem lehetséges. Ilyen esetben a bíró részére-méltányos érdekeit figyelembe véve - pályázat kiírása nélkül új bírói beosztást kell felajánlani. 116 46. tétel A bíró fegyelmi felelőssége A bíró fegyelmi felelőssége és felelősségre vonásának szabályai A bírák jogállására tekintettel a Bjt. - garanciális szempontból is - részletesen szabályozza a bírák fegyelmi felelősségével kapcsolatos kérdéseket: a fegyelmi felelősség körébe tartozó eseteket, a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosultak körét, az eljárást lefolytató szerveket, az eljárási szabályokat és a kiszabható fegyelmi büntetéseket. 1. A bíró fegyelmi felelőssége A bíró fegyelmi felelősségének megállapítására fegyelmi vétség elkövetésekor kerülhet sor. Fegyelmi vétséget követ el a bíró, ha vétkesen: - a szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségeit megszegi, vagy -

életmódjával, magatartásával a bírói hivatás tekintélyét sérti vagy veszélyezteti. Fegyelmi vétség elkövetésének gyanúja esetén a bíróval szembeni fegyelmi eljárás megindításának kezdeményezésére a következők jogosultak: - a kinevezési jogkörébe tartozó vezető esetén az OIT, - legfelsőbb bírósági bíró esetén a Legfelsőbb Bíróság elnöke, - az ítélőtábla bírájánál az ítélőtábla elnöke, - a megyei bírósági bíró és a helyi bírósági bíró esetén a megyei bíróság elnöke. Ha a bí ró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak csekély mértékben járt következménnyel, a fegyelmi eljárás kezdeményezésétől el lehet tekinteni. Ilyen esetben a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult a bírót figyelmeztetésben részesíti. A fegyelmi eljárás kezdeményezéséről az érintett bírót az eljárás kezdeményezője haladéktalanul értesíti. Fegyelmi eljárás nem

kezdeményezhető, ha a kezdeményezésére jogosult a tudomására jutástól számított 3 hónap alatt azt nem indítványozta, illetve a fegyelmi vétséget képező magatartás befejezése óta 3 év már eltelt. Ha a bí ró fegyelmi vétséget megvalósító magatartása miatt büntetőeljárás indult és az a büntetőjogi felelősséget megállapító határozattal fejeződött be, az eljárás jogerős befejezésétől számított egy éven túl nincs helye fegyelmi felelősségre vonásnak. 11. A fegyelmi eljárást lefolytató szervek I. A FEGYELMI BÍRÓSÁG A megyei bíróságon és az ítélőtáblán első fokú fegyelmi bíróságot, a Legfelsőbb Bíróságon első és másodfokú fegyelmi bíróságot kell alakítani. A bírák fegyelmi ügyeiben és az ezzel összefüggő kártérítési ügyeiben első fokon: az O1T kinevezési és jogkörébe tartozó bírósági vezetők, valamint a legfelsőbb bírósági bírák esetében a Legfelsőbb Bíróság első fokú

fegyelmi bírósága, - az ítélőtábla bírája esetében az ítélőtábla fegyelmi bírósága, - megyei bírósán bíró és helyi bírósági bíró esetében a megyei bíróság fegyelmi bírósága jár el. A fenti fegyelmi bíróságok határozata ellen bejelentett fellebbezéseket a Legfelsőbb Bíróság másodfokú fegyelmi bírósága bírálja el. A fegyelmi bíróság elnökét és hét tagját - 6 évre - a megyei bíróság és az ítélőtábla összbírói értekezlete, illetőleg a Legfelsőbb Bíróság teljes ülése választja meg. A fegyelmi bíróság elnökévé és tagjává az a bíró választható, aki bíróként legalább öt éve működik, nem áll fegyelmi büntetés hatálya alatt, és nem folyik ellene fegyelmi eljárás. Az OIT tagjai, továbbá a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult elnökök és azok helyettesei e tisztségekre nem választhatók. A FEGYELMI TANÁCS ÉS A VIZSGÁLÓRIZTOS A konkrét fegyelmi ügyben a fegyelmi

bíróság kijelölt fegyelmi tanácsa jár el, az eljárást vizsgálóbiztos készíti elő. A fegyelmi bíróság tehát 3 tagú fegyelmi tanácsban jár el, amelyet az illetékes fegyelmi bíróság elnöke alakít meg. A fegyelmi bíróság elnöke évente beosztást készít, amelyben meghatározza, hogy a fegyelmi bírák milyen sorrendben látják el a vizsgálóbiztosi teendőket. Ha olyan körülmény merül fel, amely a vizsgálóbiztosnak, illetőleg a fegyelmi tanács elnökének vagy tagjának az 117 elfogulatlanságát kétségessé teszi, a fegyelmi eljárás alá vont bíró elfogultsági kifogást terjeszthet elő. A fegyelmi ügy másodfokú elbírálásában nem vehet részt az, aki az elsőfokú eljárásban részt vett. III. A fegyelmi eljárás A fegyelmi eljárás megindításáról, a f egyelmi eljárás megtagadásáról vagy előzetes vizsgálat elrendeléséről - az érintett bíró egyidejű értesítése mellett - a fegyelmi bíróság kijelölt

fegyelmi tanácsa dönt. A fegyelmi tanács a bírót tisztségéből felfüggeszti, ha a bírót előzetes letartóztatásba helyezték, vagy vele szemben ideiglenes kényszergyógykezelést rendeltek e1, illetve, ha szolgálati helyén való jelenléte a tényállás megállapítását gátolná. A bírói tisztség jellegéből következően a fegyelmi eljárást és az előzetes vizsgálatot a nyilvánosság kizárásával kell lefolytatni. A vizsgálóbiztos köteles a tényállás megállapításához szükséges valamennyi körülményt tisztázni. Ennek érdekében meghallgatja az eljárás alá vont bírót, tanúkat hallgathat ki, szakértő közreműködését veheti igénybe, és egyéb bizonyítást végezhet. A bíróság irataiba betekinthet, a bí róság dolgozói kötelesek részére a s zükséges tájékoztatást megadni. A vizsgálóbiztos az eljárásról IS napon belül írásbeli jelentést készít a fegyelmi tanács részére. A fegyelmi tanács - a

vizsgálóbiztos jelentésének előterjesztését követő 15 napon belül - dönt a fegyelmi eljárás megindításáról vagy megtagadásáról, illetőleg a felfüggesztésről. Ha büntetőeljárás indult, annak jogerős befejezéséig a fegyelmi eljárás felfüggeszthető. Az eljárás alá vont bíró a képviseletével más bírót vagy ügyvédet bízhat meg. A tárgyalásra az eljárás alá vont bírót és képviselőjét, valamint az eljárás kezdeményezőjét meg kell idézni. Az idézéssel, illetve az értesítéssel együtt a vizsgálóbiztos jelentését is kézbesíteni kell. Ha az eljárás alá vont bíró a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és a mulasztását alapos okkal nem mentette ki, a tárgyalást távollétében is meg lehet tartani. IV. A fegyelmi tanács határozata A fegyelmi tanács, indokolással ellátott határozatával a fegyelmi eljárás alá vont bírót: - felmenti, - vétkesnek mondja ki és fegyelmi büntetést szab ki, -

ha a bíró vétkessége enyhébb fokú, és a kötelességszegés nem, vagy csak csekély mértékben járt jogkövetkezménnyel, a fegyelmi büntetés kiszabásától eltekinthet és az eljárás megszüntetése mellett a bíróval szemben figyelmeztetést alkalmazhat, - a bíróval szemben indult eljárást megszünteti. A fegyelmi eljárást meg kell szüntetni az eljárás alá vont halála esetén, ha fegyelmi eljárás kezdeményezését kizáró ok merült fel, illetve ha a bíró szolgálati viszonya időközben megszűnt. Ha a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény miatt a büntető bíróság jogerős határozatban már megállapította a bíró felelősségét, a fegyelmi tanács nem állapíthatja meg, hogy az eljárás alá vont bíró nem követte el a terhére rótt cselekményt. A fegyelmi vétséget elkövető bíróval szemben kiszabható fegyelmi büntetések a következők: - feddés, - megrovás, - egy fizetési fokozattal való visszavetés, vezetői

tisztségből való felmentés, - bírói tisztségből való felmentés indítványozása. A fegyelmi büntetés kiszabásánál figyelembe kell venni a k ötelességszegés súlyát és következményeit, a vétkesség fokát. Bírói tisztségből való felmentés indítványozása esetén a bírónak a tisztségéből való felfüggesztését fenn kell tartani vagy el kell rendelni. Más fegyelmi büntetés kiszabása esetén a fegyelmi határozatban a felfüggesztést meg kell szüntetni. AZ ÜLNÖKÖK JOGÁLLÁSA A fegyelmi határozat egy példányát a kihirdetéstől számított 8 napon belül a bíró és a fegyelmi eljárás kezdeményezője részére kézbesíteni kell. Az első fokú határozat ellen a bíró és a fegyelmi eljárás kezdeményezője a kézbesítéstől számított I5 napon belül fellebbezést jelenthet be. A fellebbezést az első fokú fegyelmi tanácshoz kell benyújtani. A másodfokú fegyelmi tanács az első fokú fegyelmi határozatot - annak

kártérítésről is rendelkező részére kiterjedően - helybenhagyja, megváltoztatja vagy az eljárást megszünteti, illetve a másodfokú 118 eljárásban nem pótolható lényeges eljárási szabálysértés esetén a határozatot hatályon kívül helyezi, és az első fokú fegyelmi tanácsot új eljárásra és új határozathozatalra utasítja. Egyebekben a másodfokú eljárásra és határozatra az első fokú eljárás szabályait kell megfelelően alkalmazni. A jogerős fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont bíró és képviselője, valamint a fegyelmi eljárás kezdeményezésére jogosult új eljárást kezdeményezhet, ha olyan tényre vagy bizonyítékra, illetőleg jogerős határozatra hivatkozik, amelyet a fegyelmi eljárásban nem bíráltak el, feltéve, hogy e körülmények más határozatot eredményeztek volna. Az írj eljárást az első fokú fegyelmi tanácsnál lehet kezdeményezni, amely az első fokú eljárás szabályainak megfelelő

alkalmazásával jár el. Új eljárás kezdeményezésének a bíró terhére csak a bíró életében és csak az elévülési időn belül van helye. V1. A fegyelmi büntetés hatálya, és a mentesítés A jogerős fegyelmi büntetésekhez - azok súlyának megfelelően - meghatározott ideig hátrányos jogkövetkezmények fűződnek. A bíró a fegyelmi büntetés jogerős kiszabása után: megrovás esetén egy évig, - egy fizetési fokozattal való visszavetés, illetve vezetői tisztségből való felmentés esetén két évig, - a bírói tisztségből való felmentés indítványozása esetén 3 évig áll a fegyelmi büntetés hatálya alatt. A fegyelmi büntetés hatálya alatt álló bíró magasabb bírói beosztásba nem kerülhet, vezetővé nem nevezhető ki, magasabb fizetési fokozatba nem sorolható, részére magasabb bírói beosztásnak megfelelő cím nem adományozható, külön juttatásban nem részesülhet. A hatályos fegyelmi büntetést a bíró

személyi anyagában nyilván kell tartani, mentesülés esetén azonban azt a ny ilvántartásból törölni kell. A töményben előírt idő eltelte után a fegyelmi büntetés hatálya alatt álló bíró a h átrányos jogkövetkezmények alól mentesül, az első fokon eljárt fegyelmi bíróság azonban a bírót - kérelmére korábban is mentesítheti, ha a büntetési hatály idejének fele már eltelt, teltéve, hogy a bíró ellen újabb fegyelmi eljárás nincs folyamatban. 119 47. tétel A bíró szolgálati jogviszonyának megszűnése 2. A BÍRÓI TISZTSÉG MEGSZŰNÉSE A hatályos Alkotmány szerint a bírákat tisztségükből csak törvényben meghatározott okból és eljárás keretében lehet elmozdítani. Ezért a B jt pontosan meghatározza a bí ró szolgálati viszonyának - és tisztségének - megszűnési okait. A bírói tisztség megszűnése minden esetben szükségessé teszi a bírónak a köztársasági elnök általi felmentését: a bíró

tisztségének megszűnését a felmentés állapítja meg. A bíró szolgálati viszonya az alábbi esetekben szűnik meg: a) A bíró tisztségéről bármikor írásban lemondhat. Lemondás esetén a lemondási idő 3 hónap, de az OIT a bíró kérelmére ennél rövidebb időhöz is hozzájárulhat, továbbá a bírót a lemondási időre vagy egy részére mentesítheti a munkavégzési kötelezettség alól. b) A határozott idejű bírói kinevezéssel kapcsolatos megszűnési ok, ha a bíró határozatlan idejű kinevezésére nem tettek előterjesztést. c) A bírói tisztség megszűnését eredményezi, ha tartós alkalmatlanságát állapították meg. d) Ha a bíróval szemben jogerősen szabadságvesztést vagy közérdekű munkát szabtak ki, illetve kényszergyógykezelését rendelték el, ugyancsak megszűnik a bírói tisztsége. e) A bíró tisztsége megszűnik, ha a bírói eskü letételét véglegesen elmulasztja, ha elveszti magyar állampolgárságát vagy

választójogát. Ha a bírót országgyűlési vagy önkormányzati képviselőnek, illetőleg polgármesternek megválasztották, illetve állami vezetőnek megválasztották vagy kinevezték, a bírót tisztségéből fel kell menteni, mivel e tisztségek összeférhetetlenséget jelentenek. g) Megszűnik a tisztsége, ha a bíró a 70. életévét - mint felső korhatárt - elérte, illetve ha az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltését követően maga kéri nyugállományba helyezését és szolgálati viszonya megszüntetését. Az általános nyugdíjkorhatár betöltését követően a kinevezik köztársasági elnök - tehát csak akkor szüntetheti meg a bíró szolgálati viszonyát, ha a bí ró ezt maga kéri. A 70 életévét betöltött bíró szolgálati viszonya azonban megszűnik, mivel a 70 életévét betöltött személy nem működhet bíróként. Ha a bíró rokkantsági nyugdíjra válik jogosulttá, szolgálati viszonya megszüntethető. A

rokkantsági nyugdíjra való jogosultság esetén tehát a bíró szolgálati viszonya automatikusan nem szűnik meg. h) Ha a bíróval szemben lefolytatott fegyelmi eljárás során jogerős fegyelmi büntetésként a bírói tisztségből való felmentést indítványozták, akkor ennek következménye a bírói tisztség megszűnése, tehát intézkedni kell a bíró felmentése iránt. i) Ha a bí ró - a bíróság megszűnése, illetve hatáskörének vagy illetékességi területének nagymértékű csökkenése miatt - az érintett bíróságon már nem foglalkoztatható, és a részére felajánlott új bírói beosztást nem fogadja el, bírói tisztségét meg kell szüntetni. j) Ha a bíró a szolgálati viszonyát jogellenesen megszüntette, szolgálati viszonya megszűnik és a bírót tisztségéből fel kell menteni. A szolgálati viszony jogellenes megszüntetésének minősül, ha azt a bíró lemondás nélkül vagy az irányadó felmentési idő lejárta előtt -

egyoldalúan - szüntette meg. Mivel a bírák kinevezésének és felmentésének jogát a köztársasági elnök gyakorolja, ezért a bírói tisztség megszűnése esetén a felmentésre vonatkozó javaslatot megjelölve benne a jogcímet és a megszűnés időpontját is - az OIT terjeszti a k öztársasági elnök elé. A katonai bíró felmentésével kapcsolatban - hasonlóan a kinevezéshez - az OIT a javaslatot a honvédelmi miniszterrel együttesen teszi meg. 120 48. tétel A bírák jogai és kötelességei A bírák jogainak és kötelességeinek törvényi szintű meghatározása a bírói függetlenség érvényesülésének és a hatékony, tisztességes bírósági jogalkalmazásnak az előfeltétele. Ezért a Bjt részletesen szabályozza a bírói szolgálati viszony tartalmát, a bíró jogainak és kötelezettségeinek rendszerét. Ez a bírói függetlenség biztosításán túl a bírósági vezetők számára lehetőséget ad a bíró munkájának,

teljesítményének, tisztségéhez méltó magatartásának értékelésére, a k ötelezettségek számonkérésére, és közvetve a bírák munkájának hatékonyságát is növelheti. I. A BÍRÓ KÖTELESSÉGE a) A bíró kőtelezettségeinek rendszerét a törvény a legáltalánosabb szinten úgy fogalmazza meg, hogy a bíró hivatását esküjéhez hűen köteles gyakorolni, igazságszolgáltatási feladatainak teljesítését nem tagadhatja meg, a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesen köteles eljárni. E rendelkezésből az is következik, hogy a bíró törvényesen sem általában, sem a rá kiosztott konkrét ügyben alapos indok nélkül nem tagadhatja meg az igazságszolgáltatási tevékenység gyakorlását. b) A pártatlan, részrehajlástól mentes eljárás alapelvét a bíró kötelezettségének oldaláról az a törvényi rendelkezés tartalmazza, amely szerint a bíró minden ügyben befolyástól mentesen, és részrehajlás nélkül köteles

eljárni. A törvény kifejezetten előírja, hogy a bíró a döntés befolyásolására irányuló minden kísérletet köteles elhárítani, és ezekről a bíróság elnökét tájékoztatni, mivel fontos, hogy a bírósági vezető az ilyen kísérletekről megfelelő információval rendelkezzen. c) A törvény meghatározza a bíróság időszerű eljárásának kötelezettségét is. Eszerint a bíró a rábízott ügyet annak munkaigényessége és az eljárás sajátosságai által meghatározott ésszerű határidőn belül köteles elbírálni. Mivel az eljárás határidejével kapcsolatban minden ügyre egyformán alkalmazható konkrét időtartamot nem lehet megállapítani, ezért a bírónak figyelemmel kell lennie az ügy munkaigényességére, az eljárás sajátosságaira, és az eljárási cselekmények ésszerű megválasztására. A törvény ennek a kötelezettségnek a teljesítése érdekében garanciát is nyújt a bírói kar számára annak kimondásával,

hogy a bíró munkaterhét a bírósági vezetőnek úgy kell alakítania, hogy az objektíven lehetővé tegye a bíró számára az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását és a bírák arányos munkaterhét. A törvény a bíró-ügyfél kapcsolat alapelvét meghatározva előírja, hogy a bíró az eljárás során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani. d) A bíró munkája során és magánéletében is köteles a t isztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani, és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bírósági eljárásba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná. A bírónak tehát minden körülmények között gondosan ügyelnie kell arra, hogy a társadalmi figyelem középpontjában áll, viselkedésével és életmódjával óvnia kell az igazságszolgáltatásba, a bíróságba és a bírósági eljárásba vetett bizalmat. e) A bíró

véleménynyilvánítással, tájékoztatással és titoktartással kapcsolatos kötelezettségeit a törvény az alábbiak szerint szabályozza: ea) A bíró a szolgálati viszonyán kívül nyilvánosan nem fogalmazhat meg véleményt bíróság előtt folyamatban lévő vagy folyamatban volt ügyről, különös tekintettet az általa elbírált ügyekre. eb) A törvény rendelkezik a média részére történő tájékoztatás alapvető szabályairól is. A tájékoztatás nem azonos fogalom a véleménynyilvánítással, mivel a tájékoztatás csak az ügy lényegét érintő adatok és tények közlését jelenti a nyilatkozó szubjektív álláspontjának megjelenése nélkül. A bíró az áltata intézett ügyről a sajtó, a rádió és a televízió részére még tájékoztatást sem adhat, erre csak a bíróság elnöke vagy az általa megbízott személy jogosult, de rájuk is vonatkozik a nyilvános véleményalkotás tilalma. ec) A bíró köteles az állami és a

szolgálati titkot szolgálati viszonya alatt és annak megszűnése után is megőrizni, a titoktartás alól csak törvényben meghatározott szerv adhat felmentést. f) A törvény a bíróságok igazgatásával összefüggésben a bíró kötelezettségeként állapítja meg, hogy az ítélkező tevékenységében független bíró a szolgálati jogviszony alanyaként köteles a bírósági 121 vezető törvényen alapuló és az ítélkezés érdemét nem érintő igazgatási intézkedéseit teljesíteni, és azok érvényesülését elősegíteni. g) A Bjt. a bí rói utánpótlás szakmai felkészülésével kapcsolatban is megfogalmaz bírói kötelezettséget: a bíró köteles a bírósági titkár és a hozzá beosztott bírósági fogalmazó szakmai fejlődését legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen elősegíteni, mivel a fogalmazó és a titkár a bírói hivatás majdani ellátásához szükséges gyakorlati ismeretanyagot legjobban a bíróval történő közös

munka során tudja elsajátítani. h) Végül a törvény meghatározza a bíró munkaidejéből és munkarendjéből adódó alapvető kötelezettségeit is, amelynek további részleteit a bíróságok szervezeti és működési szabályzatai tartalmazzák. Eszerint a bíró munkaideje heti 40 óra, de bírói feladatok ellátása céljából kötelezhető készenlét és ügyelet teljesítésére is. A bírónak lehetősége van arra, hogy munkáját csak a tárgyalási napjain végezze a bíróságon. A bíró a bíróságon kívüli munkavégzés esetén is köteles a szolgálati viszonyból eredő hivatali kötetezettségeinek rendszeresen eleget tenni, a szakmai képzéseken, értekezleteken részt venni, és a bírósági vezető egyéb igazgatási intézkedéseit akkor is teljesíteni, ha az tárgyalási napon kívül a bíróság épületében történő munkavégzést tesz szükségessé. Mivel az időszerű és hatékony ítélkezés egyik fontos feltétele a tárgyalási

napok kihasználása, ezért a t örvény szerint a bíró köteles a k ijelölt tárgyalási napokon tárgyalási tevékenységét úgy végezni, hogy a tárgyalási nap kihasználásával is elősegítse az ügyek időszerű elbírálását. 2. AZ ÖSSZEFÉRHETETLENSÉGI SZABÁLYOK Az összeférhetetlenségi szabályok következetes érvényesítése előfeltétele annak, hogy a bíró a társadalom előtt független, elfogulatlan és minden részrehajlástól mentes jogalkalmazóként jelenjék meg. a) A politikai összeférhetetlenség következtében a hi vatásos bírák nem lehetnek tagjai pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathatnak. A bírói hivatás gyakorlójának tehát tartózkodnia kell a politikai tevékenységtől és a politikához kapcsolódás minden megnyilvánulási formájától, mivel ez veszélyeztetheti függetlensége és pártatlansága látszatát. b) A hivatali (tisztségbeli) összeférhetetlenség szerint a bíró nem lehet országgyűlési

vagy önkormányzati képviselő, polgármester, illetőleg olyan állami vezető, amely a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvényős hatálya alá tartozik. E tisztségek betöltése ugyanis nem egyeztethető össze a hatalmi ágak elválasztásának elvével, valamint bírói függetlenség és pártatlanság követelményével. c) A foglalkozási - a kereső tevékenységgel összefüggő - összeférhetetlenséget a törvény három területre kiterjedően szabályozza: ca) A bíró a tisztsége ellátásán kívül csak tudományos, művészeti, irodalmi, oktató és műszaki alkotó munkát végezhet kereső tevékenységként, de ezzel nem veszélyeztetheti függetlenségét és pártatlanságát, illetve nem keltheti annak látszatát, valamint nem akadályozhatja hivatali kötelezettségei teljesítését. A bíró a megengedett kereső tevékenység gyakorlásának megkezdését köteles a bíróság elnökének

előzetesen bejelenteni. cb) A bíró nem lehet gazdasági társaság és szövetkezet vezető tisztségviselője, felügyelőbizottságának tagja, továbbá gazdasági társaság személyes közreműködésre kötelezett tagja. cc) A bíró nem lehet választott bíróság tagja. E rendelkezés indoka az, hogy a bíró számára az igazságszolgáltató tevékenység - a választottbíráskodás quasi igazságszolgáltatási jellege miatt - csak egyféle minőségben, hivatásos bíróként gyakorolható. d) Az összeférhetetlenség speciális eseteként fennáll az ún. együttalkalmazási tilalom is Eszerint a bíróság elnökének, elnökhelyettesének, valamint kollégiumvezetőjének és csoportvezetőjének a hozzátartozója az általa vezetett bíróságon, kollégiumban vagy csoportban bíróként nem működhet. Ez a rendelkezés a bírósági vezetés tisztaságát és elfogulatlanságát biztosítja. Kivételes esetben ez alól 122 az OIT felmentést adhat, de erre

csak akkor kerülhet sor, ha ez nem veszélyezteti a bíró és a bírósági szervezet függetlenségét. 3. A BÍRÓ JOGAI a) A bírót hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő, függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. A megfelelő és függetlenséget biztosító javadalmazásnak egyrészt lehetővé kell tennie a jól képzett jogászok megszerzését és megtartását, a bírói hivatás súlyának megfelelő életszínvonalat, másrészt a megfelelő javadalmazás azt is jelenti, hogy a bírák előmeneteli rendszerének egyértelműen meghatározottnak és objektív kritériumokon alapulónak kell lennie, ezzel is kizárva a befolyásolás minden lehetőségét. A bíró a szolgálati viszonyából eredő feladatainak ellátásáért illetményre, külön juttatásra, továbbá egyéb javadalmazásra és kedvezményekre jogosult. A törvény meghatározza a bíró illetményének az összetevőit, és az alapilletmény összegét

egységesen a bíró szolgálati idejéhez köti. A törvényben szabályozott feltételek fennállása esetén a bírót egyéb díjazások, pótlékok, illetve juttatások illetik meg. A Bjt - a javadalmazáshoz hasonlóan - pontosan meghatározza a bírákat megillető alap- és pótszabadság mértékét is. A Legfelsőbb Bíróság elnökét külön törvény szerinti tiszteletdíj és juttatás illeti meg. b) A bíró részére a feladatai megfelelő ellátásához szükséges feltételeket biztosítani kell. Ez a rendelkezés a h atékony bírói munkavégzés feltételrendszerét jelenti: az ügyforgalommal arányos, megfelelő számú bírót, a munkához szükséges személyzetet és felszerelést, a bírák biztonságos munkavégzését és fizikai védelmét megvalósító intézkedéseket stb. c) A bíró jogosult az ítélkező tevékenység gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre, mivel a bírói kar magas szakmai színvonalának biztosításához nem

elegendő a kiválasztási szakaszban megkövetelni a pályázók megfelelő képzettségét, hanem egész pályafutásuk során lehetővé kell tenni a bírák számára a szakmai fejlődést garantáló továbbképzést. Ezért a térítésmentes képzésben való részvétel egyúttal a bíró kötelessége is. d) Mivel a bírói munka jellege nem követeli meg, hogy a bíró mindig jelen legyen hivatalában, ezért a bíró - az első kinevezéstől számított egy év bírói gyakorlat elteltével - kérheti, hogy munkáját csak a tárgyalási napjain végezze a bíróságon. Az otthondolgozás kedvezménye azonban nem alanyi joga a bírónak, mivel ezt a bíróság elnöke csak külön kérelemre engedélyezi. A bíróság elnöke az engedélyt különösen a bíró nem megfelelő munkavégzése, többszöri vagy súlyos ügyintézési késedelme esetén visszavonhatja A visszavonás okát a bíróval írásban közölni kell 123 49. tétel Az ügyészség helye az állami

szervek rendszerében Az ügyészség alkotmányjogi szabályozása Az ügyészséggel kapcsolatos alkotmányi előírásokat a hatályos Alkotmány XI. fejezete tartalmazza Az Alkotmány 53.§ (4) bekezdése szerint az ügyészségre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg Az ügyészi szervezetről, valamint az ügyész jogairól és kötelességeiről a többször módosított 1972. évi V törvény rendelkezik, míg az ügyészségi szolgálati viszonyt a s zintén többször módosított 1994. évi LXXX. törvény szabályozza A továbbiakban az alkotmányi és legfontosabb törvényi előírások együttes áttekintésére kerül sor. 1. Az ügyészség alkotmányjogi helyzete Az ügyészség - hatályos jogi szabályozás szerinti - alkotmányjogi helyzetét az általa ellátott funkciók és az ezek gyakorlása során kialakult szervezeti jellemzők karakterizálják. a) Az ügyészség a M agyar Köztársaságban sui generis állami szerv, az állami szervek

rendszerében sajátos szervtípust képez, az államszervezeti munkamegosztás önálló szerveként nyert alkotmányi megfogalmazást. Az ügyészség alkotmányos szerv, mivel státusza és lényeges kompetenciája közvetlenül az Alkotmány által konstituált. Azáltal, hogy az alaptörvény önálló fejezetben határozza meg az ügyészség feladatait és legfontosabb szervezeti jellemzőit, az ügyészség létrejöttének módja- az Alkotmányhoz való viszonya - alapján ún. originárius (vagy közvetlen) állami szervnek minősül. Originárius állami szervi jellegét erősíti, hogy az alkotmányi rendelkezések az Országgyűlés számára kijelölik a törvényi szabályozás kereteit és korlátait, azaz az ügyészséget érintő törvényi szabályozáskor tekintettel kell lenni ezekre az alkotmányi előírásokra. b) A hatalomgyakorlás szempontjából az ügyészség közhatalmat gyakorló szerv, mivel - az alkotmányi és a törvényi keretek között - olyan

döntést hozhat, illetve aktust bocsáthat ki, amelyek jogi érvénnyel köteleznek, s amelyek érvényesítéséhez állami kényszer vehető igénybe. Az ügyészség tehát az állam specifikus lényegét jeleníti meg: önálló birtokosa az alkotmányjogilag konstituált államhatalom lényeges részének, alapvető és legfontosabb feladatai magából az alkotmányból adódnak. c) Funkcionális vonatkozásban - tevékenysége fő irányát tekintve - az ügyészség és az e szervet megjelenítő ügyészek a törvények érvényre juttatásában, valóra váltásában, a törvényesség érvényesülésének biztosításában vesznek részt. E tevékenységük is többirányú Egyrészt alapvetően az igazságszolgáltatásban-mint a bírói hatalomhoz rendelt sajátos jogalkalmazó tevékenységbenműködnek közre, de nem a bírói igazságszolgáltatást végzik, hanem az állam büntető hatalma gyakorlásának részét képező közvádlói funkciókat. Másrészt a

bűnüldözéssel összefüggő egyéb feladatokat teljesítenek, amelyek jogalkalmazó jellegűek és végrehajtási típusúak. További funkciókként emelendőek ki az ellenőrzési-felügyeleti tevékenységfajták, amelyek egyrészt alapvetően a törvényesség érvényesülését és garantálását hivatottak biztosítania bűnüldözés, a büntetővégrehajtás, a közigazgatás és a bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek vonatkozásában, másrészt az állampolgárok jogainak védelméről való gondoskodás megvalósítását garantálják, és ezáltal az ügyészséget a jogvédelmi háló egyik fontos elemévé teszik. Ugyanakkor az ügyészség nem jogalkotó szerv, nincs a társadalom életét szervező funkciója, büntető ügyekben - mérlegelés alapján hozhat ügydöntő határozatot. Mivel az ügyészség elsősorban a jogalkalmazás töményességét felügyeli és ellenőrzi, továbbá közreműködik a jogalkotás alkotmányosságának és

törvényességének biztosításában is, ezért alkotmány- vagy törvénysértés észlelése esetén széles körű, jogkövetkezményekkel járó kezdeményezési jog illeti meg. Funkcionális megközelítésben tehát az ügyészség tevékenységi területe és tevékenységi módja szerint végrehajtó, jogalkalmazó, ellenőrzőfelügyeleti szerv, és e funkciói ellátása kapcsán hatósági jellemzőket mutat fel. Az ügyészség közfeladatokat közhatalommal felruházva old meg, és kifelé hatóan kötelező erővel jogalkalmazási döntéseket hozhat. Az ügyészség funkcionális vonatkozásai szempontjából is kiemelkedő jelentősége 124 van annak, hogy az ügyészség alapvető és lényeges feladatait maga az Alkotmány határozza meg. Az ügyészség feladatainak törvényi szintű megállapítása ehhez képest az alkotmányi rendelkezések konkretizálását és a feladatellátás gyakorlásának részletezését végzi el. d) Szervezeti sajátosságait

tekintve az ügyészség egyszemélyi irányítás és vezetés alatt álló, hierarchizált állami szerv, mivel az ügyészi szervezet élén a legfőbb ügyész áll. Ezért az ügyészség alkotmányjogi helyzetét leginkább a legfőbb ügyész jogállása és az ügyészi szervezetre vonatkozó alapelvek juttatják kifejezésre. A legfőbb ügyész - Alkotmány és törvények által - szabályozott jogállása jelenti azt a garanciát, hogy az ügyészség teljesíthesse az államszervezetben őt megillető feladatokat. A legfőbb ügyész - a hatályos alkotmányi és törvényi szabályozás szerint - sajátos viszonyban áll az Országgyűléssel, de a legfőbb ügyész nem a parlament szerve, illetőleg nincs a parlamentnek alárendelve. Bár a legfőbb ügyész az Országgyűléstől kapja megbízatását, és a törvényben meghatározott esetekben - felmentéssel, összeférhetetlenség megállapításával, hivatalvesztés kimondásával - ezt a megbízatást a parlament

jogosult megszüntetni, de az Országgyűlés a megbízatás megszüntetésével kapcsolatos döntéseit csak a k öztársasági elnök javaslatára hozhatja meg: e tárgykörben önálló indítványozási joggal tehát sem a parlament, sem ennek szervei, sem az egyes képviselők nem rendelkeznek. Az Országgyűléshez való sajátos viszony fejeződik ki továbbá azokban az alkotmányi rendelkezésekben, hogy a legfőbb ügyész az Országgyűlésnek felelős, és működéséről köteles a parlamentnek beszámolni, a parlament tagjai pedig a legfőbb ügyészhez interpellációt és kérdést intézhetnek a feladatkörébe tartozó minden kérdésben. A parlament irányában fennálló felelősség azonban önmagában nem teszi lehetővé a legfőbb ügyész politikai felelősségre vonását, vele szemben nem nyújtható be bizalmatlansági indítvány, a jogi felelősség megállapítása és szankcionálása is csak a k öztársasági elnök kezdeményezése esetén

lehetséges. Ezeknek az előírásoknak az alapján tehát nem állítható, hogy a legfőbb ügyész - és személyén keresztül az egész ügyészi szervezet- az Országgyűlés szerve, illetőleg a parlamentnek közvetlenül alárendelt szerv volna. Az ügyészségnek ugyanis önálló, Alkotmányban biztosított feladat- és hatásköre van, amelyet a parlamentnek is tiszteletben kell tartania, azaz a fent említett jogosítványok gyakorlásán kívül más módon nem avatkozhat be az ügyészség tevékenységébe, nem helyettesítheti az ügyészséget feladatés hatáskörének gyakorlásában. Az Országgyűlés a legfőbb ügyészt csak ellenőrizheti, de nem utasíthatja; számára téladatokat csak törvényi szabályozással állapíthat meg. Az ettől való eltérés alkotmánysértésnek tekinthető. Az ügyészségnek az államszervezetben elfoglalt helyére vonatkozóan a legfőbb ügyész törvényben biztosított jogköre, és más állami szervek irányában

fennálló részvételi, kezdeményezési jogosítványai is kifejezésre juttatják önállóságát és sajátos pozícióját. A legfőbb ügyész és az ügyészség - illetve az ügyészséget megjelenítő ügyészek minden más állami szerv vonatkozásában mellérendeltségi viszonyban megnyilvánuló függetlenség alapján működnek. Ezt az ügyészi szervezet felépítését és eljárási rendjét meghatározó sajátos alapelvek garantálják. Az ügyészség feladatai 1. Az ügyészség feladata - az alkotmányi és az ügyészségről szóló törvényi rendelkezések alapján összefoglaló jelleggel az alábbiakban határozható meg: a) A legfőbb ügyész és az ügyészség gondoskodik az állampolgárok jogainak védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről. b) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy a társadalom

valamennyi szervezete, minden állami szerv és állampolgár megtartsa a jogszabályokat és az állama irányítás egyéb jogi eszközeit (a törvényesség érvényre juttatásában való közreműködés). c) Törvénysértés esetén - a törvényben meghatározott esetekben és módon - fellép a jogszabályok és az állami irányítás egyéb jogi eszközei megtartása érdekében, valamint üldözi a tudomására jutott bűncselekményeket. 125 d) Részt vesz az állampolgárok jogtudatának fejlesztésében, a jogszabályok iránti tisztelet erősítésében, a jogsértések és a bűnözés megelőzésében. 2. E fenti feladatok ellátása érdekében az ügyészség összetett jogosítványokkal rendelkezik, és olyan funkciókat lát el, amelyek egyúttal kijelölik az ügyészség fő tevékenységi területeit is: a) A törvényben meghatározott, hatáskörébe tartozó ügyekben nyomoz (ügyészi nyomozás), és felügyeletet gyakorol a bűnügyi nyomozások

törvényessége felett (a nyomozás feletti törvényességi felügyelet). b) Gyakorolja a vádemelés közhatalmi jogosítványát és a bí rósági eljárásban képviseli a v ádat, továbbá közreműködik abban, hogy a bí rósági eljárásban a t örvényeket helyesen alkatinazzák (az ügyész részvétele a bírósági eljárásban). c) Törvényességi felügyeletet lát el a b üntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló jogszabályi rendelkezések megtartása felett, közreműködik a bün tetés-végrehajtással kapcsolatos bírósági eljárásban (büntetés-végrehajtás feletti törvényességi felügyelet). d) Elősegíti, hogy az állami szervek, a bíróságon kívüli jogalkalmazó szervek, a társadalom valamennyi szervezete, valamint az állampolgárok a jogszabályok rendelkezéseit megtartsák (ügyészi törvényességi felügyelet). Általános szabály, hogy az ügyész kellő időben köteles megtenni a törvényben meghatározott

intézkedéseket, ha a Magyar Köztársaság törvényeit bármilyen módon megsértik és a törvénysértés megszüntetésére hivatott szerv az Alkotmányban, törvényben és más jogszabályban vagy az állami irányítás egyéb jogi eszközében meghatározott kötelezettsége ellenére a szükséges intézkedést nem teszi meg, illetőleg, ha a jogsérelem elhárítása érdekében azonnali ügyészi intézkedésre van szükség. A törvényességi feladatokat a legfőbb ügyész közvetlenül, vagy az illetékes ügyész útján látja e1. Az ügyészi tevékenységet ügyészek és - nem teljes ügyészi jogokat gyakorló ügyészségi titkárok, ügyészségi fogalmazók és ügyészségi nyomozók látják el. 126 50. tétel Az ügyészi szervezet, és az egyes ügyészek feladatai Az ügyészi szervezetre vonatkozó alapelvek Annak érdekében, hogy az ügyészség vázolt rendeltetését hathatósan betölthesse, szervezeti felépítésében és eljárási rendjében

az alábbi sajátos alapelvek érvényesülésére van szükség. Ezek az alapelvek a szigorú központosítottság, az egyszemélyi felelős vezetés, valamint az ügyészi függetlenség, a) A szigorú központosítottság (centralizáció) azt jelenti, hogy az egész ügyészi szervezet egyirányú, függőleges alárendeltségben épül fel, valamennyi ügyészi szervezet és ügyész a legfőbb ügyész irányítása és vezetése alatt áll, és az ügyészség szervezetét és működését a legfőbb ügyész utasítással szabályozza. b) Az egyszemélyi felelős vezetés egyrészt a legfőbb ügyésznek az egész ügyészi szervezet irányában gyakorolt irányító és vezető funkciójában nyilvánul meg, másrészt pedig a különböző fokozatú (megyei, városi stb.) ügyészségeknek az illető ügyészség élén álló főügyész vagy vezető ügyész által gyakorolt egyszemélyi felelős vezetésében. c) Az ügyészi függetlenség érvényesülését - amelynek

a rendeltetése, hogy az ügyészek a feladataikat befolyás- és elfogultságmentesen fejthessék ki - több rendelkezés is biztosítja. Ezek közül az alábbiakat szükséges számba venni: ca) Az ügyész függetlenségét közvetlenül biztosító szabályok. Valamennyi ügyészt a legfőbb ügyész nevezi ki, és - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a munkáltatói jogkört a legfőbb ügyész gyakorolja. Az ügyészségi szolgálati viszony a k inevezéssel és annak elfogadásával jön létre Az ügyészek a legfőbb ügyésznek alárendelten működnek, nekik utasítást csak a legfőbb ügyész és a felettes ügyész adhat. Az ügyészi tevékenységgel kapcsolatban az ügyész jogait és kötelességeit csak törvény állapíthatja meg. Minden szerv köteles biztosítani, hogy az ügyészek a részükre jogszabályban megállapított jogokat akadálytalanul gyakorolhassák. cb) Az ügyészekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályok. Az ügyésszel

kapcsolatos összeférhetetlenségi okok több csoportra oszthatók: - A politikai összeférhetetlenség következtében az ügyész nem lehet tagja pártnak, és politikai tevékenységet nem folytathat, mivel a politikai jellegű elkötelezettség sérti az ügyészi függetlenséget. - A hivatali (tisztségbeli) összeférhetetlenség szerint az ügyész egyidejűleg nem lehet országgyűlési vagy önkormányzati képviselő, polgármester, illetőleg állami vezető. Ha az ügyész országgyűlési, önkormányzati képviselői, illetőleg polgármesteri választáson jelöltetni kívánja magát, köteles e s zándékát - a jelöltkénti indulásnak a v álasztási szervnél való bejelentését követő napig - a munkáltatói jogkör gyakorlójának bejelenteni. A bejelentéstől a választás eredményének közzétételéig, illetőleg megválasztása esetén mandátuma igazolásáig az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya szünetel. A szünetelés időtartama

ügyészségi szolgálati viszonyban töltött időnek minősül. - A foglalkozási -a kereső tevékenységgel összefüggő összeférhetetlenség szerint az ügyész tudományos, oktatói, ismeretterjesztő, művészeti, illetőleg szerzői jogi védelemben részesülő, továbbá a kizárólag tiszteletdíj ellenében végzett lektori és szerkesztői tevékenység kivételével más kereső foglalkozást nem folytathat, gazdasági társaságban személyes közreműködési kötelezettséggel járó tagsági viszonyt nem létesíthet, nem lehet felügyelőbizottság, illetőleg igazgatótanács tagja és gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselője, illetőleg gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja, valamint hivatásával összetérhetetlen egyéb tisztséget nem vállalhat, és ilyen tevékenységet nem végezhet. Az ügyész a m unkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szerepléséért tiszteletdíjat nem vehet fel. Fontos szabály az is, hogy

az ügyész az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét egészben vagy részben érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt csak a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetes 127 hozzájárulásával létesíthet. Az ügyészségi szolgálati viszony munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony létesítését az ügyész köteles a munkáltatói jogkör gyakorlójának előzetesen bejelenteni. - Az összeférhetetlenség speciális eseteként fennáll az ún. együttalkalmazási tilalom is Nem létesíthető olyan ügyészségi szolgálati viszony, amelyben az ügyészségi alkalmazott hozzátartozójával irányítási (felügyeleti), ellenőrzési vagy elszámolási kapcsolatba kerülne. Az ügyész köteles haladéktalanul bejelenteni, ha vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, és a politikai összeférhetetlenségi okot legkésőbb a kinevezésekor (megválasztásakor), a hivatali összeférhetetlenségi okot pedig a

kinevezéstől (megválasztástól) számított tizenöt napon belül köteles megszüntetni. Ennek megtörténtéig az ügyész a tisztségéből eredő jogkörét nem gyakorolhatja Ha az ügyész az összeférhetetlenséget az előírt ideig nem szünteti meg, vagy tisztsége gyakorlása során vele szemben összeférhetetlenségi ok merül fel, megállapítják vele szemben az összeférhetetlenséget, s ez szolgálati viszonyának megszűnését eredményezi. cc) Az ügyész mentelmi joga. A legfőbb ügyészt az Országgyűlés, a többi ügyészt, ügyészségi titkárt, fogalmazót és nyomozót pedig a legfőbb ügyész hozzájárulása nélkül őrizetbe venni, ellene büntető- illetőleg szabálysértési eljárást indítani, vagy ilyen eljárásban kényszerintézkedést alkalmazni a tettenérés esetét kivéve - nem lehet. E jogról - a szabálysértési eljárás kivételével - lemondani nem lehet. Az ügyészség szervezeti tagozódása Az ügyészség szervezeti

tagozódása alapvetően a bírósági szintekhez igazodik. Eszerint a M agyar Köztársaság ügyészi szervei az alábbi szinteken működnek:" - a Legfőbb Ügyészség, amelynek élén - és az egész ügyészi szervezet élén - a legfőbb ügyész áll; - Fellebbviteli Főügyészség, amelynek élén a fellebbviteli főügyész áll; - a megyei (illetve fővárosi) főügyészségek, amelynek élén a főügyész áll; - a helyi ügyészségek (városi és fővárosi kerületi ügyészségek), amelynek élén a vezető ügyész áll. Az ügyészség szervezetén belül külön hierarchiát alkotnak a katonai ügyészségek: - a Katonai Főügyészség, amelynek élén a katonai főügyész áll, aki a legfőbb ügyész egyik helyettese, - a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, amelynek élén a fellebbviteli vezető ügyész áll, és - a területi katonai ügyészségek amelyek élén a vezető ügyészek állnak. Ügyészi szerv létesítését, megszüntetését és

székhelyének áthelyezését- a legfőbb ügyész előterjesztésére - a köztársasági elnök rendeli el. Az ügyészségek illetékességét általában annak a bíróságnak az illetékessége határozza meg, amelynek területén működik. Az ügyészség személyi állománya Az ügyészség által foglalkoztatott ügyészségi alkalmazottak sajátos munkavégzésre irányuló jogviszonyban - ún. ügyészségi szolgálati viszonyban - állnak" Ügyészségi alkalmazottnak minősül az ügyész, az ügyészségi titkár, az ügyészségi fogalmazó, az ügyészségi nyomozó, a k özép- vagy felsőfokú végzettségű - érdemi feladatot végző - ügyintéző (tisztviselő), az ügyviteli feladatot végző dolgozó (ügykezelő), és más ügyészségi dolgozó (fizikai alkalmazott). Az ügyészségi szolgálati viszony a kinevezéssel (megválasztással) és annak elfogadásával jön létre. 1. A legfőbb ügyész a) A legfőbb ügyész választása. A legfőbb

ügyészt - sajátos közjogi helyzetére tekintettel - a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés - egyszerű többséggel - hat évre választja. Legfőbb ügyésszé azt a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgárt lehet megválasztani, akinek egyetemi jogi végzettsége van, és jogi szakvizsgával rendelkezik. Nem választható meg legfőbb 128 ügyésznek, akit ügyésznek sem lehetne kinevezni. A legfőbb ügyész a megválasztása után az Országgyűlés előtt - a Házszabálynak megfelelően - esküt tesz. b) A legfőbb ügyész megbízatása az alábbi módon szűnhet meg: ba) A megbízatási időtartam - a hat év - leteltével. bb) Lemondásával: a legfőbb ügyész a köztársasági elnök útján az Országgyűlés elnökéhez intézett nyilatkozatával bármikor, indokolás nélkül lemondhat megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez elfogadó nyilatkozat nem szükséges. A megbízatásról történő

lemondás ideje hat hónap, de a felek ennél rövidebb időben is megállapodhatnak. A lemondási idő azon a napon kezdődik, amikor a lemondásról szóló jognyilatkozat az Országgyűlés elnökéhez megérkezik. bc) Felmentéssel: a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával felmentheti a legfőbb ügyészt megbízatása alól, ha a legfőbb ügyész neki fel nem róható okból nem képes eleget tenni a megbízatásából adódó feladatának. bd) Összeférhetetlenség megállapításával: a legfőbb ügyésszel szemben fennálló összeférhetetlenséget a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés állapítja meg. be) Országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával, továbbá állami vezetővé történő megválasztásával vagy kinevezésével, mivel a megválasztás, illetve kinevezés következtében az ügyészi szolgálati viszony a törvény erejénél fogva

megszűnik. bf) Hivatalvesztés kimondásával: a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés határozatával kimondja a legfőbb ügyész hivatalvesztését, ha a legfőbb ügyész neki felróható okból nem tesz eleget megbízatásából eredő feladatainak, illetőleg jogerős ítéletben megállapított büntettet követett el, vagy más módon tisztségére méltatlanná vált. bg) Bíróságnak a legfőbb ügyésszel szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozátával, továbbá ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el. bh) A hetvenedik életévének betöltésével. bi) A legfőbb ügyész halálával. c) A legfőbb ügyész jogköre és feladatai. A legfőbb ügyésznek az ügyészi szervezet irányítása és vezetése mellett - jogállásából következően - számos önállóan nevesített jogköre és feladata van,

amelyeket az alábbi pontokban lehet összefoglalni: a legfőbb ügyész ca) tanácskozási joggal részt vehet az Országgyűlés ülésein, valamint az Alkotmánybíróság teljes ülésein; cb) a Kormánynál, a minisztereknél, országos hatáskörű szervek vezetőinél jogszabály kibocsátását, módosítását vagy hatályon kívül helyezését kezdeményezheti, továbbá törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet tervezetére törvényességi szempontból előzetesen észrevételt tesz; cc) törvény alkotását, módosítását, hatályon kívül helyezését javasolhatja a törvénykezdeményezésre jogosultnál; cd) a jogszabályok egységes végrehajtása érdekében a minisztereknél és az országos hatáskörű szervek vezetőinél utasítás, irányelv és tájékoztató kiadását kezdeményezheti; ce) a Legfelsőbb Bíróság előtti jogegységi eljárásban gyakorolja a a törvényben meghatározott jogkörét; cf) az Országos Igazságszolgáltatási

Tanács tagjaként ellátja a t örvényben meghatározott ez irányú feladatait; cg) az Alkotmánybíróságnál indítványozhatja: - jogszabály, vagy állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát, valamint nemzetközi szerződésbe ütközésüknek vizsgálatát (utólagos normakontrollt); - az alapvető jogok megsértése miatt benyújtott alkotmányjogi panasz elbírálását; -a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetését; 129 - az ügyészség és más szerv közötti hatásköri összeütközés megszüntetését; az Alkotmány rendelkezéseinek értelmezését. 2. A legfőbb ügyész helyettes A legfőbb ügyész helyettesét - e tisztségre - a legfőbb ügyész javaslatára a köztársasági elnök határozatlan időre nevezi ki. A legfőbb ügyész helyettes a köztársasági elnök előtt tesz esküt A legfőbb ügyész helyettes megbízatásának megszűnési esetei általában megegyeznek a

legfőbb ügyész megbízatásának megszűnési eseteivel, de a megbízatás sajátosságaiból adódóan vannak bizonyos eltérések. 3. Az ügyészek a) Az ügyész kinevezése Ügyésszé azt a büntetlen előéletű, választójoggal rendelkező magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van, és jogi szakvizsgával rendelkezik. A katonai ügyészi kinevezés további feltétele, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen. Az ügyészt a legfőbb ügyész első alkalommal (első ügyészi kinevezés) három évre, azt követően pedig általában határozatlan időre nevezi ki. Az ügyész első kinevezése határozatlan időre szól, ha - kinevezését megelőzően korábban legalább három évig ügyészként, vagy a kinevezését közvetlenül megelőzően alkotmánybíróként, bíróként, katonai bíróként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként, vagy a köztisztviselők

jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott és legalább ötéves szakmai gyakorlatot szerzett, illetőleg - kiemelkedő elméleti jogi jártasságot szerzett a tudomány vagy az oktatás területén, vagy - az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvényben foglalt feltételek fennállnak. A legfőbb ügyész - a fenti feltételeken túl - azt a személyt nevezheti ki ügyésszé, aki legalább egy évig ügyészségi titkárként, bírósági titkárként vagy alkotmánybíróként, ügyészként, bíróként, katonai bíróként, közjegyzőként, ügyvédként, jogtanácsosként működött, vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó központi közigazgatási szervnél közigazgatási, illetve jogi szakvizsgához kötött munkakörben dolgozott. Nem nevezhető ki ügyésznek az, akit - bár

büntetlen előéletűnek tekintendő - korábban bűncselekmény miatt szabadságvesztésre vagy közérdekű munkára ítéltek, illetőleg, akinek a büntetőeljárás során kényszergyógykezelését rendelték el, és a bűnügyi nyilvántartásban szerepel. Nem választható meg az sem, akit ügyészként, bíróként, ügyészségi, bírósági titkárként, fogalmazóként, ügyészségi nyomozóként, köztisztviselőként, közalkalmazottként, ügyvédként, ügyvédjelöltként, közjegyzőként, közjegyző-helyettesként, fegyveres szerv hivatásos vagy szerződéses állományú tagjaként a l egsúlyosabb fegyelmi büntetéssel sújtottak, mindaddig, amíg a f egyelmi büntetés hatálya alatt áll. A legfőbb ügyész az ügyészt első alkalommal az ügyészi tisztségbe pályázat útján nevezi ki. A pályázatot a legfőbb ügyész írja ki. A nyilvános pályázati felhívásnak a pályázat elnyeréséhez szükséges valamennyi feltételt és a pályázat

elbírálásának határidejét tartalmaznia kell. Csak azt lehet a pályázatra kürt munkakörbe kinevezni, aki a p ályázaton részt vett, és a p ályázati feltételeknek megfelelt. Az ügyészi kinevezés előtt a pályázónak részt kell vennie az ügyészség által kezdeményezett pályaalkalmassági vizsgálaton, amely egészségi, fizikai és pszichikai vizsgálatból áll, és amit a bíró pályaalkalmassági vizsgálatára irányadó rendelkezések szerint kell elvégezni. A munkáltatói jogkör gyakorlója az első ügyészi kinevezés időtartamának- a három évnek - a lejártát megelőzően beszerzi a határozott időre kinevezett ügyész nyilatkozatát arról, hogy kéri-e a határozatlan időre történő kinevezését. Ha az ügyész ezt kéri, akkor a munkáltatói jogkör gyakorlója az ügyészt minősíti, azaz értékeli az ügyész munkáját, különös tekintettel az anyagi jogi, az eljárásjogi 130 és az ügyviteli szabályok betartására. A

minősítés eredményét írásban közölni kell az ügyésszel és a legfőbb ügyésszel. A legfőbb ügyész a minősítés eredményét mérlegelve - ha az ügyész alkalmasságát megállapította - pályázat nélkül határozatlan időre nevezi ki. Ha a legfőbb ügyész az ügyész alkalmatlanságát állapította meg, vagy az ügyész a határozatlan időre történő kinevezését nem kérte, az ügyész ügyészségi szolgálati viszonya a határozott idő lejártának napjával megszűnik. Az ügyésznek a kinevezés közlésétől számított nyolc munkanapon belül - a munkáltatói jogkör gyakorlója előtt - esküt kell tennie. Ennek elmulasztása vagy megtagadása esetén a kinevezés hatályát veszti. Ha az ügyész az eskütételben akadályoztatva van, a határidőt az akadály megszűnésétől kell számítani. Az ügyész az eskütételt követően kezdi meg működését Az ügyészt a magasabb vezető állású ügyészi és vezető állású ügyészi

munkakörbe - a legfőbb ügyész helyettes és a katonai ügyészségi csoportvezető ügyész kivételével - a legfőbb ügyész nevezi ki. A legfőbb ügyész pályázat útján tölti be a kinevezési jogkörébe tartozó magasabb vezető állású ügyészi és a helyi vezető ügyészi munkaköröket. b) Az ügyészek jogai és kötelességei Az ügyésznek - mint az ügyészségi szervezet tevékenységi körébe tartozó feladatokat hivatásszerűen végző, sajátos jogállású köztisztviselőnek - az Alkotmány és a t örvények által meghatározott jogai és kötelességei vannak. Ezek közül a l egfontosabbakat az alábbiakban lehet összefoglalni: - Az ügyészek - valamint az ügyészségi titkárok, fogalmazók és nyomozók - munkájukban és magatartásukban az Alkotmányt és a j ogszabályokat kötelesek megtartani. Az ügyészek az alkotmányos rendet sértő vagy veszélyeztető személyekkel és a törvények megsértőivel szemben a törvényekben

előírtaknak megfelelően, következetesen és humánusan járjanak el, ügyészi kötelezettségeiket mindenkor becsületesen, legjobb szaktudásuk szerint pontosan kötelesek teljesíteni. Az ügyészek egyéb jogait és kötelességeit az ügyészi tevékenység egyes területeivel összefüggésben határozta meg a törvény. - Az ügyész köteles a legfőbb ügyész, illetőleg a felettes ügyész utasításának eleget tenni. Az utasítást az ügyész kívánságára írásba kell foglalni. Ennek megtörténtéig az ügyész az utasítás végrehajtására általában nem köteles. Ha az utasítást az ügyész jogszabállyal vagy jogi meggyőződésével nem tartja összeegyeztethetőnek, az ügy elintézése alól mentesítését kérheti írásban, jogi álláspontját kifejtve. - Az ügyész részére a feladatai megfelelő ellátásához szükséges feltételeket biztosítani kell. Az ügyész jogosult a hivatása gyakorlásához szükséges térítésmentes képzésre.

és azon köteles részt venni. - Kivételes esetben az ügyész munkaidején felül is köteles munkahelyén munkát végezni, illetőleg meghatározott ideig és helyen a munkavégzésre készen állni. - Az ügyészt hivatása méltóságának és felelőssége súlyának megfelelő - az igazságszolgáltatásban, a törvényesség biztosításában betöltött szerepéhez méltó - javadalmazás illeti meg: illetményre, külön juttatásra, egyéb javadalmazásra, kedvezményre és költségtérítésre jogosult. - Az ügyésznek - fegyelmi vétség elkövetése esetén - fegyelmi felelőssége áll fenn. Fegyelmi vétséget követ el az az ügyész, aki hivatali kötelességét vétkesen megszegi, vagy életmódjával, illetőleg magatartásával hivatása tekintélyét sérti. - Az ügyész az ügyészségi szolgálati viszonyából keletkező igényének érvényesítése érdekében, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlójának intézkedése vagy az intézkedés

elmulasztása miatt jogvitát kezdeményezhet. c) Az ügyész szolgálati viszonyának megszűnése A legfőbb ügyész által kinevezett ügyész ügyészségi szolgálati viszonya megszűnik a felek közös megegyezésével, az ügyész felmentésével, lemondásával, rendkívüli lemondásával, az összeférhetetlenségének megállapításával, országgyűlési, helyi önkormányzati képviselővé, illetőleg polgármesterré történő megválasztásával, továbbá állami vezetővé történő megválasztásával vagy 131 kinevezésével, a bíróságnak vele szemben bűncselekmény miatt szabadságvesztést, közérdekű munkát, illetőleg közügyektől eltiltást kiszabó jogerős határozatával, továbbá, ha büntetőeljárás során jogerős határozattal kényszergyógykezelését rendelték el, hivatalvesztés fegyelmi büntetést kiszabó jogerős fegyelmi határozattal, a határozott idő lejártával, hetvenedik életévének a betöltésével, és az

ügyész halálával. A szolgálati viszony akkor is megszűnik, ha a határozott időre kinevezett ügyész esetében a legfőbb ügyész a minősítést mérlegelve az ügyész alkalmatlanságát állapította meg, vagy az ügyész a határozatlan időre történő kinevezését nem kérte, illetve ha a korábbi vezető az áthelyezéséhez nem járul hozzá, vagy az ügyészi munkakörből eredő feladatainak ellátására nem lenne képes, akkor szolgálati viszonyát felmentéssel kell megszüntetni. 4. Az ügyészségi titkár, fogalmazó és nyomozó Ügyészségi fogalmazóvá azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek egyetemi jogi végzettsége van. Katonai ügyészségi fogalmazóvá történő kinevezés további teltétele, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen. Az ügyészségi titkár kinevezésének további feltétele, hogy a kinevezendő személy három év joggyakorlattal és jogi

szakvizsgával rendelkezzék. Ügyészségi nyomozóvá azt a büntetlen előéletű magyar állampolgárt lehet kinevezni, akinek legalább középfokú végzettsége van. A legfőbb ügyész a kinevezést további feltételhez is kötheti. Az ügyészségi titkárt, a fogalmazót és a nyomozót határozatlan időre a legfőbb ügyész nevezi ki és menti fel. Működésüket az eskütételt követően kezdik meg Az ügyészségi testületek Az ügyészségi testületek meghatározott formában biztosítják az ügyészek és az ügyészségi alkalmazottak részvételi jogát az ügyészség vezetésében. Az ügyészségi testületek az alábbiak: a) Az ügyészségi alkalmazottak tanácsa és az Ügyészségi Alkalmazottak Országos Tanácsa (alkalmazotti tanács). A Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségeken, a megyei (fővárosi) főügyészségeken, és a Katonai Főügyészségen működő alkalmazotti tanácsot egyetértési jog illeti meg a jóléti célú

pénzeszközök felhasználásával, illetőleg az ilyen jellegű intézmények és ingatlanok hasznosításával kapcsolatos tervek elfogadása tekintetében. Az alkalmazotti tanács véleményt nyilvánít olyan döntések előtt, amelyek az ügyészségi szolgálati viszonyt alapjaiban érintik. b) Az összügyészi értekezlet. Az ügyészségeken szolgálatot teljesítő ügyészek összügyészi értekezletet tartanak. Az összügyészi értekezlet - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - tanácsadó, véleményező és javaslattételi joggal rendelkezik, továbbá megválasztja az ügyészi tanács tagjait és tisztségviselőit. c) Az ügyészi tanács. A Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségeken, a Katonai Főügyészségen és a főügyészségeken működő - az összügyészi értekezlet által választott - ügyészi tanács véleményt nyilvánít az ügyész kinevezését (magasabb munkakörbe helyezését) és felmentését, továbbá egyéb

olyan kérdést illetően, amelyben a munkáltatói jogkör gyakorlója a véleményét kéri, vagy véleményének kikérését a törvény, illetőleg a legfőbb ügyész elrendeli. d) A szakmai kollégium. A Legfőbb Ügyészségen, a fellebbviteli főügyészségen és a főügyészségen az azonos ügyszakban foglalkoztatott ügyészek részvételével szakmai kollégiumok működnek. A szakmai kollégium a szakmai kérdésekben biztosítja az ügyészek vezetésben való részvételének jogát: elméleti és jogalkalmazási kérdésekben véleményt nyilvánít és javaslatot tesz. 51. tétel Az ügyészi tevékenység fő területei (Az ügyészi törvényességi felügyelet kivételével) 1. A nyomozás törvényessége feletti felügyelet és az ügyészségi nyomozás Az ügyész köteles biztosítani minden tudomására jutott bűncselekmény következetes üldözését, továbbá hogy senkit törvényellenesen ne v onjanak büntetőjogi felelősségre, ne fosszanak meg

132 személyi szabadságától, senkit törvénytelen jogfosztás, korlátozás vagy zaklatás ne érjen. Az ügyész a nyomozás törvényességének felügyelete során: - törvényességi szempontból felülvizsgálhatja a nyomozó szerveknek a feljelentések tárgyában és a nyomozás során tett intézkedéseit; - felülvizsgálhatja az őrizetbevétel elrendelésének törvényességét; - elbírálja a ny omozás során hozott határozatok elleni, valamint az intézkedések és ezek elmulasztása miatti panaszokat; - nyomozást vagy pótnyomozást rendelhet el; - a törvényben meghatározott feltételek esetén gondoskodik a ny omozás megtagadásáról vagy pedig az ügyben vádat emel; - egyes nyomozási cselekményeket maga végezhet, vagy azok lefolytatására a nyomozó szerveket utasíthatja, egyes bűnügyeket a nyomozást folytató szervtől magához vonhat; - a bűnözés elleni küzdelem érdekében összehangolt intézkedéseket kezdeményezhet a nyomozó vagy más

érdekelt szerveknél. A nyomozó szerv a nyomozásra vonatkozóan egyedi ügyekben adott ügyészi utasításokat köteles teljesíteni. A nyomozó szerv vezetője az ügyészi utasítás ellen felettes szerve útján előterjesztést tehet a felettes ügyészhez, de ennek nincs halasztó hatálya. 2. Az ügyész részvétele a bírósági eljárásban Az ügyész közreműködik abban, hogy a bí róságok határozatai megfeleljenek a Magyar Köztársaság törvényeinek. E feladat megvalósítása érdekében az ügyész: - a büntető ügyekben a bíróság előtt vádat képvisel, és indítványt tesz; - ha a j ogosult bármely okból nem képes jogainak védelmére, polgári peres vagy nem peres eljárást indíthat, de a jogszabály szerint kizárólag meghatározott személy által érvényesíthető jog iránt eljárást nem indíthat, valamint az eljárásban való részvétele során tiszteletben kell tartania a felek rendelkezési jogát; - bármely büntetőügy iratait

magához kérheti annak megvizsgálása végett, hogy az adott ügyben az eljárás és a határozat, illetve annak végrehajtása megfelel-e a törvényeknek; - a törvényben meghatározott per- és jogorvoslatokkal élhet. 3. A büntetés-végrehajtás törvényességének felügyelete Az ügyész e felügyeleti tevékenysége során: - bármely időpontban ellenőrizheti a büntetés-végrehajtási intézetekben és a ny omozó hatóságoknál az őrizetbevétel, az előzetes letartóztatás, az ideiglenes kényszergyógykezelés és a szabadságvesztés foganatosításának, a fogvatartás körülményeinek törvényességét; - a büntetés-végrehajtási szerveknél és a nyomozó hatóságoknál megtekintheti a f ogvatartás körülményeit és rendjét szabályozó utasításait és a fogvatartási iratokat; - ellenőrizheti az illetékes szerveknél a büntetések és intézkedések végrehajtására vonatkozó jogszabályok megtartását; - meghallgathatja a

fogvatartottakat, illetve felülvizsgálhatja a büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtásával kapcsolatos panaszokat. A büntető ügyekben hozott határozatok végrehajtására illetékes szervek vezetői kötelesek az ügyésznek a törvények megtartására és az előzetes letartóztatottak fogvatartásának körülményeire vonatkozó rendelkezéseit teljesíteni. E szervek vezetői az ügyész utasításai ellen felettes szerveik útján előterjesztést tehetnek a felettes ügyészhez. Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya Az ügyész köteles nyomban szabadlábra helyezni azokat, akiket törvényes határozat nélkül, vagy a határozatban megjelölt időponton túl tartanak fogva. 4. Az ügyészi törvényességi felügyelet (lásd 52. tétel) 133 52. tétel Az ügyészi törvényességi felügyelet 1. A törvényességi felügyelet fogalmáról a) A felügyelet fogalma azt jelenti, hogy a felügyeletet végző szerv (a felügyelet alanya)

közreműködik abban, hogy a felügyelt szerv tevékenysége megfeleljen az előre megszabott normatívákba foglalt magatartásnak, illetve helyzetnek. A felügyelet egyrészt szűkebb mint az irányítás, mivel nem terjed ki a felügyelt szerv magatartásának szabályozására, másrészt tágabb mint az ellenőrzés, mivel az ellenőrzés a felügyelet egyik eszköze, de a felügyelet intézkedési jogot is jelent, azaz jelentős beavatkozást a felügyelt szerv tevékenységébe. b) A törvényességi felügyelet során a felügyelet alanya azt vizsgálja, hogy a felügyelt szerv a jogszabályokba foglaltaknak megfelelően működik-e vagy sem. Az ügyészség tehát kizárólag abból a szempontból gyakorol felügyeletet, hogy a vizsgált szervek működése megfelel-e a hatályos jogszabályoknak, eljárásaik és döntéseik törvényesek-e, de nem vizsgálhatja ezeket célszerűségi vagy gazdaságossági szempontból. c) Az ügyészi törvényességi felügyelet a

szocialista alkotmánymodellben ún. általános felügyelet volt, azaz működési felügyeletként, nem pedig aktusfelügyeletként érvényesült: folyamatos és tervezett tényfeltáró vizsgálatokat jelentett. A hatályos rendelkezések szerint ez ma már olyan tevékenységi területe az ügyészségnek, amely kifejezetten törvényességi felügyeletként került szabályozásra, és ekként további fennmaradása is indokolható. d) 1989 óta az ügyészség törvényességi felügyeleti-ellenőrzési tevékenysége a korábbihoz képest más területekre is kiterjed. A párt kivételével a társadalmi szervezet működése felett az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint törvényességi felügyeletet gyakorol. Ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat. A párt törvénysértése esetén az ügyész keresetet indít a párt ellen. Az ügyész ezen túl az egyházi jogi személy törvénysértése esetén

is pert indít az egyházi jogi személy ellen. Az állam azonban az egyházak irányítására, felügyeletére szervet nem hozhat létre. Az ügyészség a közhasznú szervezetek feletti törvényességi felügyeletet - a közhasznú működés tekintetében - látja e1. 2. Az ügyészi törvényességi felügyelet szervi és tárgyi hatálya Az ügyészi törvényességi felügyelet olyan szervekre terjed ki, amelyek az ügyészséggel nem állnak hierarchikus, azaz alá-fölérendeltségi viszonyban. Az ügyészi törvényességi felügyeletet korlátozza az ún. szervi és tárgyi hatály A felügyelet vonatkozásában a szervi és tárgyi hatály a következőket jelenti: - szervi hatály, azaz mely szervekre terjed ki az ügyészi felügyelet; - tárgyi hatály, azaz mely aktusokra terjed ki felügyelet. Az ügyészi törvényességi felügyelet a Kormánynál alacsonyabb szintű államigazgatási szervek által kibocsátott jogszabályokra, illetőleg az állami irányítás

egyéb jogi eszközeire, valamint e szervek általános érvényű rendelkezéseire és a jogalkalmazás körébe tartozó egyedi döntéseire terjed ki. Kiterjed ezen túlmenően a - bíróságon kívüli - jogvitát intéző szervek egyedi döntéseire, valamint a gazdasági és egyéb szerveknek a munkaviszonnyal és a szövetkezeti tagsági viszonnyal összefüggő egyedi döntéseire, továbbá a j ogszabályok felhatalmazása alapján kiadott általános érvényű intézkedéseire. 3. Az ügyészi törvényességi felügyelet módszerei Az ügyészi törvényességi felügyelet módszereit a t örvény úgy határozta meg, hogy az ügyész a törvényesség biztosítása érdekében: - óvást emelhet az Alkotmánnyal vagy magasabb szintű jogszabállyal ellentétes jogszabály, illetőleg állami irányítás egyéb jogi eszköze ellen; - elbírálja azokat a törvényességi kérelmeket, közérdekű bejelentéseket és törvénysértésre utaló jelzéseket, amelyeket az

állampolgárok és a jogi személyek az államigazgatás és más bíróságon 134 kívüli jogalkalmazó szervek határozatai, illetőleg törvénysértő mulasztásai ellen az ügyészséghez benyújtanak; - a hatáskörébe tartozó területi és helyi szerveknél általános érvényű rendelkezés (szabályzat, alapszabály stb. ) kiadását, módosítását vagy egyes rendelkezéseinek hatályon kívül helyezését kezdeményezheti; - megtekintheti az ügyészi törvényességi felügyelet körébe tartozó szervek általános érvényű rendelkezéseit és egyedi döntéseit, a törvényesség érdekében szükség esetén vizsgálatot tarthat, illetőleg az ellenőrzési vagy felügyeleti joggal felruházott szervet vizsgálat tartására kérheti fel; - a szervek vezetőitől iratok és adatok rendelkezésre bocsátását, illetőleg megküldését, továbbá felvilágosítás adását kérheti. Az illetékes szerv vezetője - a két utóbbi pontban meghatározott

esetben megjelölt - ügyészi felkérésnek köteles eleget tenni. A minisztériumok és a K ormánynak közvetlenül alárendelt más országos hatáskörű államigazgatási szervek tekintetében a fenti jogokat a Legfőbb Ügyészség gyakorolja. 4. Az ügyészi intézkedések Az ügyészi felügyelet körében az ügyész óvás, felszólalás, figyelmeztetés és jelzés intézkedések megtételére jogosult. a) Az óvás. Az ügyész két esetben élhet óvással: aa) Ha azt állapítja meg, hogy felügyeleti jogkörébe tartozó szerv által kibocsátott jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze az Alkotmánnyal, illetőleg magasabb szintű jogszabállyal ellentétes, ennek megszüntetése érdekében az azt kibocsátó szervhez óvást nyújthat be. A szerv az óvást 30 napon belül köteles megvizsgálni, és - ha alaposnak tartja, akkor az óvással érintett normatív rendelkezését hatályon kívül helyezi, visszavonja, vagy módosítja, és erről

az ügyészt egyidejűleg értesíti; - ha az óvással nem ért egyet, a megvizsgálástól számított nyolc napon belül köteles az óvást elbírálás végett az Alkotmánybíróság elé terjeszteni, és erről az ügyészt értesíteni. ab) Ha a szervek jogerős, illetőleg végrehajtható rendelkezéseiben törvénysértést állapít meg, ennek kiküszöbölése végett a törvénysértést elkövető szervhez, vagy annak felettes (felügyeleti, állami törvényességi felügyeletét ellátó) szervéhez óvást nyújthat be. Ebben az esetben tehát már elkövetett, tevőleges törvénysértésről van szó. Az ügyész az óvásban megtámadott rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését is indítványozhatja. Ha az ügyész az óvást egyedi ügyben hozott jogerős rendelkezés ellen annak közlését követő egy éven túl nyújtja be - amennyiben törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet másként nem rendelkezik - az óvás folytán tett

intézkedés jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogokat nem sérthet. Az óvás megvizsgálására az alábbiak szerint kerül sor: - ha az óvást az elkövető szervhez nyújtották be, 8 napon belül, testületi szerv pedig legközelebbi ülésén köteles megvizsgálni; - ha az ügyész közvetlenül a f elettes szervhez nyújtotta be az óvást, azt30 napon belül érdemben el kell bírálni. Az elkövető szerv a hozzá benyújtott óvással kapcsolatban: - Amennyiben a s zerv az óvást alaposnak tartja, a törvénysértő rendelkezést köteles a fenti határidőn belül hatályon kívül helyezni, vagy módosítani s erről az ügyészt egyidejűleg értesíteni. - Ha a szerv az óvást a fenti határidőn belül nem vizsgálja meg, vagy az ügyész a rendelkezés végrehajtásának felfüggesztését indítványozta, az illetékes szerv köteles a v égrehajtást saját döntéséig azonnal felfüggeszteni, és erről az ügyészt értesíteni. - Ha a szerv az óvással nem

ért egyet, köteles a kifogásolt rendelkezésre vonatkozó iratokat az óvással és észrevételeivel együtt felülvizsgálat céljából az elbírálástól számított 8 na pon belül 135 - felettes szervéhez felterjeszteni és erről az óvást benyújtó ügyészt egyidejűleg, a felterjesztés indokainak közlésével értesíteni. A végrehajtást a felettes szerv döntéséig fel kell függeszteni A felettes szerv az óvás kérdésében 30 napon belül köteles érdemben határozni, és a határozatát az óvást benyújtó ügyésszel is közölni. A minisztériumok és az országos hatáskörű államigazgatási szervek egyedi, illetőleg általános érvényű rendelkezései ellen benyújtott óvásokat felettes szervként a Kormány bírálja el. Ha a s zervnek az ügyészi óvással érintett tevékenységi körében felettes szerve nincs, és a jogszabály a határozat bírósági felülvizsgálatát sem teszi lehetővé, az elkövető szerv az óvás

tárgyában egyetértés hiányában is érdemben dönt. Ha az ügyész a határozat bíróság előtti megtámadására megállapított határidő letelte után nyújt be óvást, a szerv egyetértés hiányában is érdemben dönt az óvás tárgyában. Elutasítás esetén az ügyész az erről szóló határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül az illetékes bírósághoz fordulhat. b) A felszólalás. A felszólalás - mint ügyészi intézkedés - benyújtásának akkor van helye, ha törvénysértő gyakorlat alakult ki, azaz nem egyetlen törvénysértés történt, és ezt kell kiküszöbölni, vagy a törvénysértés mulasztásban nyilvánul meg, azaz a s zerv nem teljesíti intézkedési kötelezettségét. A törvénysértő gyakorlat során hozott egyedi törvénysértő döntéseket a felszólalás nem érinti, ezért ezek orvoslása óvással kell, hogy történjen. c) A figyelmeztetés. A figyelmeztetés jövőbeni törvénysértés veszélye esetén -

a törvénysértés megelőzése érdekében - alkalmazott ügyészi intézkedés. A felszólalást és a figyelmeztetést a szerv vezetője 30 napon belül, testületi szerv az ügyészi intézkedés benyújtását követő legközelebbi ülésén köteles elbírálni, a megfelelő intézkedést megtenni, és erről az ügyészt értesíteni. Ha a szerv az ügyészi felszólalással, illetőleg figyelmeztetéssel nem ért egyet, köteles az iratokat észrevételeivel együtt az elbírálástól számított 8 napon belül felülvizsgálat végett felettes szervéhez felterjeszteni és erről - a felterjesztés indokainak megjelölésével - az ügyészt értesíteni. A felettes szerv a felszólalás, illetőleg figyelmeztetés kérdésében 30 napon belül érdemben határoz és határozatát az ügyésszel is közli. Ha az ügyész olyan szervhez nyújtott be felszólalást vagy figyelmeztetést, amelynek az intézkedéssel érintett tevékenységi körében felettes szerve nincs, a

szerv az intézkedés tárgyában egyetértés hiánya esetén is érdemben dönt. E rendelkezés akkor is irányadó, ha az ügyészi intézkedéssel érintett tevékenységi körbe tartozó egyedi ügyek bírósági felülvizsgálatát a jogszabály lehetővé teszi. d) Az ügyészi jelzés (szignalizáció). Fontos rendelkezésként rögzíti az ügyészi törvény, hogy a törvénysértésnek nem minősülő hiányosságra és olyan, csekély jelentőségű törvénysértésre, amely más ügyészi intézkedés megtételét nem teszi indokolttá, az ügyész jelzésben hívja fel az illetékes szerv vezetőjének figyelmét. Ha az ügyész ezt kéri, a jelzés elbírálásáról és az annak alapján tett esetleges intézkedésről az ügyészt 30 napon belül értesíteni kell. Az ügyészi jelzésre (szignalizációra) vonatkozó rendelkezést az indokolja, hogy az ügyészségek munkájuk során gyakran észlelnek olyan hiányosságokat, amelyek törvénysértésnek nem

tekinthetők, s ezért alakszerű ügyészi intézkedés alapjául nem szolgálhatnak, de megszüntetésük indokolt, illetve olyan csekély jelentőségű törvénysértések, amelyek más, sürgős intézkedés megtételét nem teszik indokolttá. Mindezekre az ügyész jelzésben hívja fel az érdekelt szerv vezetőjének figyelmét. Egyetértés hiánya esetén a jelzést nem kell a felettes szervhez felterjeszteni, azonban az ügyészt - ha ezt a jelzésben kérte -ilyenkor is értesíteni kell a jelzés elbírálásáról. 5. A szabálysértési és rendészeti ügyekkel kapcsolatos ügyészi feladatok Az ügyész felügyel a rendőrség által alkalmazott, a huszonnégy órai időtartamot meg nem haladó közbiztonsági őrizetbevétel, továbbá a szabálysértési hatóságok és bírságoló szervek eljárásainak, az 136 eljárások során hozott határozatainak és intézkedéseinek, valamint azok végrehajtásának törvényességére. Az ügyészt e f elügyelet

gyakorlása során mindazok a j ogosultságok megilletik, amelyeket az ügyészi törvényességi felügyelet körében gyakorolhat. Ezenfelül tárgyalási (indítványtételi) joggal részt vehet a szabálysértési ügyben tartott tárgyaláson. Az ügyésznek a pénzbírságot helyettesítő elzárásra, illetőleg a szabadon bocsátásra, valamint a fogvatartás körülményeire vonatkozó egyedi ügyekben adott utasításait az eljáró szervek teljesíteni kötelesek. Az ügyész utasítása ellen az érintett szerv a felettes ügyészhez előterjesztéssel élhet Az előterjesztésnek nincs halasztó hatálya. A szabálysértési (bírságolási) ügyben benyújtott óvásnak a kifogásolt határozat, illetőleg intézkedés végrehajtására halasztó hatálya van. Az elkövető terhére óvásnak csak a határozat jogerőre emelkedésétől számított hat hónapon belül van helye. 6. Az ügyészek egyéb jogai és feladatai Az ügyészi munka valamennyi részterületét

érintő rendelkezésként nyilvánítja ki a törvény, hogy az ügyész köteles a hozzá beérkezett panaszokat késedelem nélkül megvizsgálni vagy megvizsgáltatni, törvénysértés esetén a szükséges intézkedéseket megtenni és a panaszost a panasz elintézéséről értesíteni. E megfogalmazásból kitűnik, hogy az ügyész nem köteles minden panaszt saját hatáskörében kivizsgálni, hanem olyan esetben, ha az ügyfél a r endelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeket még nem merítette ki, az ügyész átteheti a panaszt az annak elbírálására hatáskörrel rendelkező szervhez. Ennek következtében az ügyészi törvényességi felügyelet nem töri meg a különböző jogszabályokban megállapított jogorvoslati fórumrendszert, és nem veszi át a jogorvoslatokat elbíráló szervek szerepét. Az ügyész azok ellen, akik a t örvényt megsértették, a j ogszabályokban megállapított feltételek fennállása esetén büntető, fegyelmi,

szabálysértési, kártérítési eljárást kezdeményezhet. Az arra illetékes szerv az ügyész által kezdeményezett eljárást köteles megindítani és az érdemi határozat egy példányát az ügyésznek megküldeni. Az ügyészi kezdeményezés alapján csak az eljárás megindítása kötelező, de az eljárás eredményétől függően az illetékes szerv dönt az alkalmazásra kerülő szankció neme és mértéke felől. A kezdeményezési jog és következményei nem vonatkoznak a bírák büntetőjogi és fegyelmi felelősségre vonására. Államigazgatási hatósági jogkörben elrendelt elővezetést - ha jogszabály másként nem rendelkezik - csak ügyészi jóváhagyással lehet foganatosítani. Az ügyész az ügyészi munka bármely területén szakértőt vehet igénybe, ha különleges szakértelemre is szükség van annak megállapításához, hogy történt-e törvénysértés