Középiskola > Műelemzések > Petőfi Sándor tájleíró lírája

Petőfi Sándor új tájeszményt teremt. A megszokott, vadregényes hegyvidék helyett az Alföld tengersík vidékére kalauzolja az olvasót.

Az Alföld

Tájköltészetének első remeke Az Alföld (1844). Ez az alkotás szenvedélyes vallomás a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról. Egyik legfőbb szerkesztőelve az ellentétezés illetve a szembeállítás (1-2. vsz.).

A második versszak végén a rónák végtelene a korlátok nélküli szabadságot jelenti a költő számára. A 3. versszak a látókör kiszélesedésével kezdődik: „a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe” tárul a szemünk elé.

A következő versszakban az Alföld jellegzetességeit (pl.: gulya, ménes, tanya, délibáb stb.) mutatja be, a nagyobbtól a kisebb egységek felé haladva. Az utolsó, 12. strófa meghitt, szenvedélyes vallomás, mely hatásosan zárja le a költeményt.

A puszta, télen

A puszta, télen című tájleíró költeményét 1848 januárjában írta Pesten. A címben szereplő puszta szó kettős jelentésű; főnévi értelemben a Rónaságot jelenti, melléknévi értelemben pedig a sivárságot, kopárságot. A mű címe a vers idejét és helyét határozza meg.

A költemény sóhajtással kezdődik, majd megszemélyesítéssel folytatódik. A második strófában a már más alkotóktól ismert negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát, hangtalan csendjét (pl.: Berzsenyi: A közelítő tél).

Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelennek meg (üres halászkunyhó, hallgatag csárdák, uralkodnak a szelek, stb.), a következő egységben azonban már az emberi színhelyek felé fordul a figyelem.

Míg a 2-6. versszakban meghatározott képek, helyek, szereplők tárulnak a szemünk elé, a hetedik strófában a vers általánosba megy át. Az utolsó versszakban megjelenő betyárt Petőfivel is azonosíthatjuk, hiszen - akárcsak a költő - kívül helyezi magát a fennálló törvényeken. A vers zárlatában a lemenő napot az országából elűzött királyhoz hasonlítja. A versforma eléggé bonyolult; a nyolc ütemhangsúlyos verssor szótagszáma a következőképpen alakul: 6-12-12-6-6-12-12-6.

A félrímek különböző szótagszámú sorokat kötnek össze:

- x a x a
- x b x b

Anyját Sánta Erzsébetnek hívták. Apját, Rózsa Andrást korán elveszítette, mert lólopásért felakasztották. Mindez nagy hatással volt életének további alakulására. Analfabéta volt, 23 éves korában nem bizonyított, tehénlopási váddal került a szegedi börtönbe. Szökése után futóbetyárrá lett és hírhedt betyárkalandok sokasága kapcsolódott nevéhez. 60 kitudódott bűnesete ismert.

Nagy Sándor alapította I. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá, mely az ókori tudományok székhelyévé vált. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Itt volt megtalálható az ókor 7 csodájának egyike a Világítótorony.

A nagy gazdasági világválság a tőkés világ 1929–33 közötti túltermelési válsága. Az első világháború befejeztével, a gazdasági kimerülés, az anyagi és emberi erőforrások pusztulása, a fedezet nélküli pénzkibocsátás és a kereskedelmi kapcsolatok szétzilálódása miatt gazdasági világválság jelentkezett. Ennek következtében jelentős mértékben megnőtt az infláció és a munkanélküliség, valamint a közszükségleti cikkek hiánya.

• Petőfi Sándor forradalmi látomásköltészete / 2009, 2 oldal
  
  
• Műfajok és hangulatok, változatosság Petőfi első kötetében / 1999, 2 oldal
  
  
• Bagoly Andrea - Petőfi Sándor tájköltészete / 2002, 2 oldal
  
  
• Petőfi Sándor életműve / 2005, 4 oldal
  
  
• Kulin Ferenc - A Dózsa-motívum helye három lírikusunk költői világképében, Petőfi Sándor, Ady Endre, Juhász Ferenc / 2017, 7 oldal
  
  

Az idézet az Ószövetségből való, a bölcs Salamon király által szerzett Prédikátor könyvéből. Salamon refrénszerűen ismételgeti ebben: „minden hiábavalóság”, a költő a királyt felhasználva, álarcként maga elé téve elemzi a lét, a természet, a történelem állapotát. A cím jelentése hiúságok hiúsága, mint figura etimologica a fogalom felfokozott teljességét fejezi...

Jókai Mór a romantikus széppróza kiemelkedő alakja, de a népiesség és néhány regényében már a realizmus is megjelenik. A prózában ugyanazt a változást hozta, mint a lírában Petőfi költészete. Nála a romantika elveszti ünnepélyességét, emelkedettségét. Stílusa a hétköznapi nyelvhez közelít, könnyedség, természetesség jellemzi. A realizmus terén Az arany emberben jut a...

A regényt a Nyugat közölte 1926. július 1-jétől folytatásokban, miután Kosztolányi Dezső a szerkesztőknek, Osvát Ernőnek és Gellért Oszkárnak egy napon reggeltől estig tartó felolvasás után bemutatta, méghozzá - mint Gellért Oszkár írja visszaemlékezéseiben - „harsányan és elfúlva, olykor-olykor a zokogással küzdve", ki-kifutva a szobából, hogy lecsillapodjék, a hallgatók...