Petőfi Sándor új tájeszményt teremt. A megszokott, vadregényes hegyvidék helyett az Alföld tengersík vidékére kalauzolja az olvasót.
Az Alföld
Tájköltészetének első remeke Az Alföld (1844). Ez az alkotás szenvedélyes vallomás a szülőföldről, a szülőföldhöz való ragaszkodásról. Egyik legfőbb szerkesztőelve az ellentétezés illetve a szembeállítás (1-2. vsz.).
A második versszak végén a rónák végtelene a korlátok nélküli szabadságot jelenti a költő számára. A 3. versszak a látókör kiszélesedésével kezdődik: „a Dunától a Tiszáig nyúló róna képe” tárul a szemünk elé.
A következő versszakban az Alföld jellegzetességeit (pl.: gulya, ménes, tanya, délibáb stb.) mutatja be, a nagyobbtól a kisebb egységek felé haladva. Az utolsó, 12. strófa meghitt, szenvedélyes vallomás, mely hatásosan zárja le a költeményt.
A puszta, télen
A puszta, télen című tájleíró költeményét 1848 januárjában írta Pesten. A címben szereplő puszta szó kettős jelentésű; főnévi értelemben a Rónaságot jelenti, melléknévi értelemben pedig a sivárságot, kopárságot. A mű címe a vers idejét és helyét határozza meg.
A költemény sóhajtással kezdődik, majd megszemélyesítéssel folytatódik. A második strófában a már más alkotóktól ismert negatív festéssel érzékelteti a téli puszta halotti némaságát, hangtalan csendjét (pl.: Berzsenyi: A közelítő tél).
Az első három szakaszban a téli természet jellegzetes vonásai jelennek meg (üres halászkunyhó, hallgatag csárdák, uralkodnak a szelek, stb.), a következő egységben azonban már az emberi színhelyek felé fordul a figyelem.
Míg a 2-6. versszakban meghatározott képek, helyek, szereplők tárulnak a szemünk elé, a hetedik strófában a vers általánosba megy át. Az utolsó versszakban megjelenő betyárt Petőfivel is azonosíthatjuk, hiszen - akárcsak a költő - kívül helyezi magát a fennálló törvényeken. A vers zárlatában a lemenő napot az országából elűzött királyhoz hasonlítja. A versforma eléggé bonyolult; a nyolc ütemhangsúlyos verssor szótagszáma a következőképpen alakul: 6-12-12-6-6-12-12-6.
A félrímek különböző szótagszámú sorokat kötnek össze:
- x a x a
- x b x b
Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A természetjárás történeteEnnek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
Az ókori AlexandriaNagy Sándor alapította I. e. 331-ben, és önmagáról nevezte el. A hódító hasonló módon elkeresztelt új városai közül az egyiptomi vált a leghíresebbé és legnagyobbá, mely az ókori tudományok székhelyévé vált. Évszázadokon át az ókor egyik legpompásabb, legnagyobb városa volt (méret tekintetében csak Róma előzte meg). Itt volt megtalálható az ókor 7 csodájának egyike a Világítótorony.
Kapcsolódó doksikZenéjét Szörényi Levente szerezte, szövegét Bródy János írta Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján. Első bemutatója 1983 augusztusában volt, Budapesten, a városligeti szánkózódombon. Cselekmény A mű a Géza fejedelem halála utáni helyzetet, az István és legnagyobb ellenfele, Koppány vezér közötti hatalmi csatározást dolgozza fel. A darab négy részből...
Móricz Zsigmond - Barbárok c. művének elemzéseMóricz Zsigmond a ’30-as években újra a nép problémái felé fordult és regényekben, novellákban számolt be a gazdasági világválság utáni parasztok helyzetéről. Ebből az időszakból az egyik legkiválóbb műve az 1931-es Barbárok. A cím utal arra, hogy az író egy olyan világba „viszi el” az olvasót, amely nem csak műveletlen, hanem kegyetlen, embertelen is. Petőfi...
Móricz Zsigmond újszerű parasztábrázolásaMóricz paraszti témájú novellákkal kezdte írói pályafutását. A parasztábrázolásnak hagyományai: Jókai epizódfigurákat rajzolt, Mikszáth pedig romantikus bájával vonta be a falusi világot. A korábban kialakult képet népszerűsítették az ún. népszínművek a XIX. század második felében. Cselekményüket általában egy-egy falusi ünnep köré csoportosították. A kor csak a...