Irodalom | Tanulmányok, esszék » Arany János, az 50-es évek lírája

Arany János, az ’50-es évek lírája 1. Bevezetés: − Sokoldalú: Költő, műfordító, lapszerkesztő, minisztériumi fogalmazó, tanár, az irodalmi élet szervezője. − A nemzeti klasszicizmus vezéralakja − Balladái miatt a balladaírás Shakespeareének nevezik − Az ’50-es éveket más néven „nagykőrösi évek” -nek is szokás nevezni. Ebben az időszakban ugyanis Nagykőrösön gimnáziumi tanár. Művei a szabadságharc bukásának hatására levert hangulatúak, lemondás, rezignáltság jellemzi őket. A költészet többé nem fontos. 2. Verselemzés: Letészem a lantot − Műfaja: elégiko óda − Címe mondatcím, ami megismétli a költemény első sorát. − A lant a költészet jelképe. − Egy lelkiállapotot rögzít. − Minden vsz. végén az utolsó két sor refrénszerűen ismétlődik, az utolsó vsz-ban ez megváltozik. − Pesszimista hangulatú. − Rövid tömör mondatokból áll. − Érték és időszembesítő. − 1 tagú

metafora (tűz). − Szinte minden érzékszervhez szól, amikor bemutatja a pozitív múltat. − 3. vsz-ban utalást tesz Petőfire és barátságukra − A 4. vsz-ban bemutatja, hogy mik voltak verseik témái − Az 5. vsz szenvedélyes, múlt – jelen összehasonlítása − A 6. vsz visszatér a j elenbe Bírálja saját költészetét Evokáció: „Pusztába kiáltott szó” Költői kérdések. 3 pont elgondolkodtatás − A 7. vs z keretet alkot a Letészem a lantot mondattal Egytagú metafora: költő=fa, virágai=versek. A megváltoztatott refrénnel lezárja a verset Kertben − Műfaja: elégia (Disztichonban írt epikus-lírai műfaj. Panaszdal Fájdalmas, borongós hangulatú, a végén megnyugvásban feloldódik.) − Cím: kert: ősi toposz, itt tartózkodik a lírai én. − A kert két szinten jelenik meg: 1. egy valós földdarab 2. világszimbólum − Téma: az emberi közöny, magára maradottság, fásultság. − Elégikus indítás, nyugodt, szomorú,

tétova mozgás, a költő kertészkedés közben tudomásul veszi a halált. − Magányos gerle: férj − A 3. vsz-ban a férj koporsót készít Itt megjelenik az élet útja: bölcső  koporsó − Az emberi gonoszság megjelenését a költő kurzívan, dőlt betűvel jelöli, ezzel kiemel. − Az 5. vsz-ban visszatér az 1 vsz 1 sora Indulatok, költői kérdés − 6-7. vsz élet= zsúfolt táncterem metafora Közös tul: zsúfoltság, közöny, sürgés-forgás, tehetetlenség, önzés. A vers végén a kertész szerepét a halál veszi át Visszatekintés − Műfaja: Elégia − Pesszimista vers, már a címből kiderül, hogy egy az életre vonatkozó összegzés. − Visszaemlékező vers. − Az 1. vsz-ban kétszer is megjelenik az „Én is éltem” mondat A 3 pont szünet − Metafora − Ellentét: hányt-ringatott. − Nehéz gyermekkorát idézi fel, amit boldogtalanság, szomorú sors jellemez. − Megjelenik a kert szimbólum. − Ellentét:

sírás-nevetés. − Metafora: örömeim pohara − Megtudjuk, hogy a költő személyiségéből adódóan, ha megtalálta a boldogságot, akkor is kerülte. Boldogság-ismeretlen idegen − Rózsa-szerelem. − Gyávaság, megalkuvás jellemzi életét. Elfogadja, hogy mindig fölötte állt valaki − Idő és értékszembesítés. − Az egykori álmairól ír, amik szertefoszlottak. − A küzdelmet mégsem adja fel. − Ellentét: élet-halál − Alliterációk, metafora. − A szerelemhez és a szeretethez szól az utolsó vsz-ban. − Kérdés-válasz. − Eufémisztikus (enyhítő) halálképpel zár. Lejtőn − Műfaja elégia. − Cím: álszintagma, helyzetet ábrázol, címke szerepű − A romantika által kedvelt napszakban, este játszódik a költemény. − A vers alapja az élet=út. − Visszaemlékezés. − Érték és időszembesítő. − Megszemélyesíti az éjt. − Hasonlat. − A múlton gondolkodik, majd visszatér a jelenbe. − Pesszimista zárás. 3.

Befejezés − Mindvégig című műve az Őszikék kötet része, amely egy önmegszólító vers. Arany saját magát szólítja fel az alkotásra minden körülmény között az 1850-es Letészem a l antot című alkotásával szemben. − Arany a 19. század 2 felének legjelentősebb alkotója volt, aki a legjelentősebb életművet hagyta hátra