Történelem | Tanulmányok, esszék » A keresztes hadjáratok hadvezérei

Alapadatok

Év, oldalszám:2007, 5 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:192

Feltöltve:2008. május 31.

Méret:108 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

A keresztes hadjáratok hadvezérei Az első keresztes hadjárat (1096-1099) II. Orbán pápa, a clermont-i zsinat után nem gondolta, hogy ekkora lelkesedés fogadja majd a hadjárat bejelentését. Siettek megszervezni a hadjáratot. A hadseregben tulajdonképp csak francia alakulatokat találunk, de olyan nagy számban jelentkeztek a katonák, hogy három hadsereget szerveztek, és külön úton indultak el a Szentföld felé. A Szentszéket Adhémar de Monteil Le Puy püspöke képviselte. Az első hadsereget a Lotaringiai és Észak – Franciaországi valamint a rajnai seregek adták, a vezetőjük Godefroy de Boullion volt. A második sereg Franciaország középső területeiről érkezett, A harmadik seregben Provánsziak és dél franciák, valamint észak – itáliaiak voltak, vezetőjük Raymond de Saint – Gilles volt. Később még csatlakozott hozzájuk a szicíliai normannok, vezetőjük Tankréd és Bohémond volt. Godefroy de Boullion A boulognei gróf fia volt,

Alsó - Lotharingia hercege. Családfáját egészen Nagy Károlyig tudta visszavezetni Hatalmas birtokokkal rendelkezett Másodszülött volt, de jó barátja lett Gozelonak, a nagybátyjának. Ő udvarába vitte, és örökösévé tette, így lett Alsó . Lotharingia hercege Persze alaposan megharcolt érte IV. Henrik császár birodalmi fejedelemmé emelte A hdjáratra elkísérte az öccse is, Balduin is. 1096. augusztus 15-én indult útnak Szeptember 20-án értek a magyar határra Kálmánnal megegyeztek, hogy a keresztesek vásárolnak maguknak élelmet, és rendbontás nélkül átvonulnak az országon. Túszként a magyar királyhoz ment Balduin és felesége Amikor átvonultak, Nándorfehérvár alatt várta őket a bizánci követség. Godefroy és a császár megegyeztek, hogy rendbontás nélkül vonulnak át Bizáncon, és a császár élelmezi őket. December végén értek Konstantinápoly alá A császár a b izánci területeket vissza akarta kapni, ezért esküt

követelt Boulliontól. Ő megtagadta, ezért a császár leállította az élelmezést. Megegyezett a császárral, hogy azok az erődök Bizánci kézre kerülnek, amik eddig is azok voltak. 1097. májusában indultak el Nicea felé Június 19-én került bizánci kézre a város Augusztus 15-én elérte seregével Ikoniumot, majd a k ersztény örményekhez érkeztek Ciliciába. Nem tudott uralkodni a vezéreken, akik saját seregeikkel zsákmányolásba kezdtek, mivel a császár állandóan változtatta nézeteit, és a kereszteseket ezzel felbőszítette. Tankréd Tarzusra tört, míg öccse Baudouin Mamiotrát szerezte meg, majd az Eufrátesz felső vidékét rabolta végig. A törököket kiverte Ravendel és Turkesszel városokból Thoros, örmény herceg behívta őt Edesszába, Ő ment is és innen is kiverte a törököket. Hálából a király fiává fogadta, majd nem sokkal ezután (gyanúsan) meghalt. Baudouin örökölte a trónt 1098. október 20-án érték el

Antiochiát Boullion itt n em tüntette ki magát annyira, mint Jeruzsálem ostromakor tette. Jeruzsálemet Iftikár – al – Dawla vezír védte. Betemettette a kutakat a városban, a patakok és források vizét megmérgezte. Az állatokat vagy leölette vagy a hegyekbe hajtatta A városból kiűzte az esetleges keresztes pártiakat, még a görögöket is. A zsidók segédkeztek a v áros védelmében, a védők tapasztalt katonák voltak, kőhajítók, fáklyák, görögtűz és szurok rengeteg állt rendelkezésére, élelmiszer raktárait telehordatta. A keresztesek június 7-én zárták körül a várost. Nyugaton vette fel állásait Godefroy, neki segédkezett azz ostromban Tankréd és hadereje, a f eladatuk a J affai kapu áttörése volt. ez már csak azért is volt komoly feladat, mert itt volt a várparancsnok citadellája is. Északon Normandiai Róbert vette fel az állásait, délen a másik hős lovag Raymond de Saint – Gilles Június 13-án támadtak

először a keresztesek. Róbertnek sikerült komoly károkat okoznia az északi oldalon. Problémák: az ostromlétrák túl rövidek voltak, így az ostrom tervét ekkor feladták. A vízszolgáltatás is gyenge volt, 5-6 mérföldet kellett gyalogolniuk vízért. Erősítés: 2 genovai gálya kötött ki Jaffában 17-én. Később még 4 kisebb hajó is jött tele élelmiszerrel Ezek kijutását azonban az egyiptomi flotta meggátolta, így a hajósok partra szálltak. A hajóácsokat és kovácsokat Raymond ostromgépek építésére rendelte. A megfelelő fa beszerzése azonban sokáig tartott, mivel a muzulmánok elvittek minden alkalmas fát a környékről. Sok csodás elemet ismeretek fel a papok, így megjelent az időközben elhunyt pápai képviselő az egyikőjüknek stb. a muzulmánok még heccelték is a kereszteseket, akikben forrt a harag. Július 9-én éjjel Godefroy átvonult Róberthez, és közösen vezették a t ámadást az ostromtornyokkal. A támadás azonban

késett Csak 14-én hajnalban indult meg, Tankréd is támadást indított, de estére kifulladt a roham. 15-én Godefroy a tornyát olyan közel tolatta a falhoz, hogy a fal és a torony közé pallót tudtak fektetni. Az első sorban harcolt maga is, és lépett a falra, ahonnan a törökök menekülésbe kezdtek. A Haram –el - Sheriff mecsetbe rohantak, azonban a keresztesek elfogták és leölték őket mind egy szálig. A területet királysággá nyilvánították, és felajánlották a királyi címet Godefroynak, aki ezt nem fogadta el, hanem csak az Advocatus Sancti Sepulchri címet (a Szent Sír védelmezője) fogadta el. Alig foglalta el új hivatalát, Egyiptom felől a törökök újabb sereggel közeledtek Augusztus 10-én Godefroy felsorakoztatta katonáit, és Aszkalon mellett csapást mért a törökökre. A zavart kihasználva Godefroy elfoglalta még Jaffa kikötőjét is Serege megcsappant, és követeket küldött a pápához, hogy sürgesse meg az európai

uralkodókat, küldjenek támogatást. Erősítés: Elsőként burgund és lombard fegyveresek érkeztek kb 20 e zren Konstantinápolyhoz, majd hozzájuk csatlakozott Konrád, IV. Henrik Német – római császár tábornagya 30 ezer fővel Amasia mellett 1101. augusztusában azonban szembekerültek egy erős török csapattal, és az szétverte őket. Mindössze 3000 ember ért el a Szentföldre Nevers-i Vilmos 15 ezer fős csapatát is szétverték a törökök Heraclénál. Vilmos, poitiers grófja és Welf bajor gróf valamint Ida osztrák őrgrófnő serege kb 60 ezer fő volt, majd csatlakozott hozzájuk a francia király öccse. A törökök őket is szétverték, de totálisa, és végül csak egy gróf maradt életben 1100-ban a pisaiak már hajókon érkeztek. A hadjáratban kiválóan helytálló hadvezér, Godfroy de Boullion ekkor hunyta le szemét örökre. Raymond de Saint-Gilles II. Orbán elképzelése szerint ő vezeti majd az egyesített keresztes hadakat

Kezdetben a dél – francia és észak – itáliai sereg vezére volt. Touluse grófja és Provence bárója volt Már korán szembekerült az iszlámmal, és a mai Spanyolország területén hadakozott az arabok ellen. Ő Dél – Franciaországból indult, majd Észak – Itálián át a horvát és dalmát területeken át ért Bizáncba. Rossa közelében a bizánciak feltartóztatták, de ő szétverte a sereget, és bevette a várost. A bizánciak visszavágásra készülődtek Rodostónál, ám itt szembekerültek Raymond nehézlovasságával, ami szétverte a bizánciakat. A bizánciak ismét megtámadták, ekkor ő is keményen vágott oda, és rengeteg bizánci maradt a csatatéren. A császár tőle is követelte a Godefroy által letett esküt, de Raymond olyat felelt neki, ami nem tetszett a császárnak, de nem tudott rá mit mondani. Azaz, nem teszi le az esküt, mert ő nem Bizánc zsoldosa, csak abban az esetben, ha a bizánci sereg elkíséri a Szentföldre.

Továbbvonulva 1097-ben bevették Niceát, majd továbbvonultak. Július 1-én Dorylea mellett Kilidzsi Arszlán szultán megtámadta, de Raymond elkergette a t örök sereget. Augusztusban amikor már rengeteget szenvedtek a vízhiánytól, Ikoniumban, egy friss vizű pataknál csaptak össze egy török sereggel, akiket egyszerűen elsöpörtek. Legyőzte a danishmendita és kappadociai emír csapatait is. 1098. október 20-án érték el Antiochiát A genovai hajóhad ácsai ellátták őket megfelelő ostromgépekkel, de szemben velük Yagi – Szián emír állt a városban 12 ezer emberével. Már négy hónapja ostromolták a várost különösebb eredmények nélkül, és csak az örmények élelmiszer utánpótlásának köszönhették, hogy eddig kibírták. Bohémon, a normannok vezére cselel vette be végül a várat. Megvesztegette Firuz béget, aki az egyik kapu parancsnoka volt, és 1098. június 2-án kinyitotta előttük a kaput Az árulót is levágták a

keresztesek. Június 4-én azonban körülzárta őket Kerguba vezír serege. A várban Bohémond és Saint – Gilles tartózkodott, és rettenetesen szenvedtek a katonák a vízhiánytól. Ekkor egy pap állítólag megtalálta Longinus százados lándzsáját, és ez annyira fellelkesítette a kereszteseket, hogy a két vezér irányításával kitörtek a várból és megfutamították a törököket. Saint – Gilles helyett Antiochia ura Bohémond lett, majd 1099 áprilisában Raymond továbbindult a sereggel. Jeruzsálem alatt, mint említettem a déli oldalon foglalt Raymond állást. Az ő állásai voltak a l egveszélyesebbek a S ion – kapunál. Először ugyanis be kellett temetniük a kapu előtti mély árkot és itt rengeteg embert vesztett. Július 15-én itt is heves harcok folytak, mivel itt harcolt a várparancsnok is, emberei kétszer olyan erővel harcoltak. Végül a parancsnok Raymondnak adta meg magát, aki szavatolta biztonságát, és elkísérte

fegyvereseivel Aszkalonig, ahol török területre léptek. Felajánlották neki a frissen alapított Jeruzsálemi Királyság koronáját, ám ő átengedte ezt a dicsőséget a hadjárat másik vezérének, Bouilloni Godofrédnak, Alsó-Lotaringia hercegének. Rajmund összekülönbözött ugyan Godofréddal, de 1100-ban egyesült erővel visszaverték az egyiptomi Fátimidák Jeruzsálem elleni támadását. Ettől kezdve Rajmund Alexiosz érdekeit szolgálta azzal, hogy meggátolta Bohemond terjeszkedését dél felé, s a mai Libanon területén felépítette Mons Peregrinus (franciául Mont-Pêlerin) várát; ott is hunyt el. A második hadjárat (1147-1149) A második hadjáratot már 1144-ben meghirdette III. Jenő pápa, de nem volt túljelentkezés Azonban 1146-ban Szent Bernát szónoklata megtette a h atását. VII Lajos francia és III Konrád német uralkodó vállalta a hadjáratot, sőt a személyes részvételt is. VII. Lajos Lajos a Saint-Denis apátságból

indult el seregével 1146. pünkösdje után 65 és 70 ezer közé teszik seregének számát. Lajos nagyon vallásos volt, állítólag szerzetesi életet élt, és sanyargatta önmagát. A Duna jobb partján haladtak, és Magyarországon is rendezetten vonultak át. Október 4-én Konstantinápoly alá ért seregével, de Konrád nem várta meg. Lajos és Konrád is összetűzésbe keveredett Bizánccal, mivel nem voltak hajlandóak visszaadni a megszerzendő területeket a császárnak. Lajos meghallotta, hogy Konrádot Anatólia belsejében török támadás érte, ezért ő a tengerparti utat választotta. Itt őt is támadás érte Az előőrse előbbre ment a parancsoltnál és a törökök rajtütöttek. Ekkor egy követ érkezett Lajoshoz segítségért, aki lovagjaival gyorsan odavágtatott, majd ő maga és lovagjai derekasan harcolva addig tartották magukat, amíg a francia fősereg oda nem ért, és elsöpörte a törököket. Innen, akárcsak Konrád, hajóra szállt,

és Antiochiában szálltak partra. A Jeruzsálemi királyság egyik főembere Raymond de Poitiers arra akarta rávenni Lajost, hogy ostromolja meg Aleppot. Azonban a francia király inkább Konrád után ment, aki Jeruzsálem felé vette az i rányt. A királyok aztán megváltoztatták döntésüket, és az egyik úgymond semleges városra, Damaszkuszra fájt a foguk. Lajos 1148.július 24-én Ghutát elfoglalta, így elvágta az élelem utánpótlást, Konrád pedig elűzött egy kisebb török sereget. Ekkor azonban azon vitatkoztak össze, hogy melyikük vegye be a várost. Lajos egy meggondolatlan hadmozdulattal megpecsételte a hadjárat sorsát Keletre vonult, és kiürítette Ghutát. Nur-ad-Din, kihasználva a királyok viszályait és az átvonulás adta időt, sereget küldött a damaszkusziaknak. A sereg pont keletről közelített Visszavonultak, de közben legalább 30-40 ezer embert vesztettek a vízhiány és a rekkenő hőség miatt. A két sereg létszáma

együttesen alig érte el a 40 ezer főt A hadjárat kudarccal végződött. Rengeteg halott, szinte semmilyen eredmény VII Lajos ugyan még egy évig a Szentföldön maradt, de hadi cselekményekbe nem bocsátkozott, majd egy évvel a damaszkuszi kudarc után visszatért Franciaországba. A harmadik hadjárat (1189-1192) Jeruzsálem elvesztése sokkolta a pápát, akinek Vilmos Tyr püspöke vitte meg a hírt. Ekkor egy minden eddiginél nagyobb keresztes hadjáratot készült összehozni. Gyorsan kibékítette az angol és a francia királyt, majd ráuszította Vilmost Barbarossa Frigyesre, hogy nyerje meg őt is a hadjáratnak. III Kelemen tehát nem vesztegette az idejét Barbarossa Frigyes A keresztes hadjárat idején már elég idős volt, de vállalta, hogy hadsereget vezet a Szentföldre. 1189 május 24-én a magyar határon volt 31-én átlépte a magyar határt, és abban egyezett meg III. Bélával, hogy a király a keresztesek által érintett városokban vásárt tart,

ahol a keresztesek vásárolhatnak maguknak élelmet. Amit lehetett, Frigyes leúsztatott a Dunán Barbarossa serege 50 ezer fős lehetett. Június 29-én átlépte a bizánci határt. A bizánciak nem biztosították a s ereg útvonalát, ezért Frigyes könyörtelenül bűntette a portyázókat, felakasztotta őket. Szófia után komoly harcokra került sor, ezért a császár seregét hadiállapotba helyezte, és így menetelt tovább. Fegyvereseit 500 fős csapatokba osztotta, élükre oberstet nevezett ki Philippi árosánál egy erősebb török sereget vert szét a keresztes sereg. Mivel a seregben harcoltak magyar alakulatok is, így a győri püspök is, III. Béla attól tartott, hogy Bizánc rossznéven veszi ezt, és visszarendelte a magyarokat. Barbarossa Bélát árulónak bélyegezte A királyi parancsnak csak kevesen engedelmeskedtek, és a m agyarok nagy része tovább vonult. Ezután Drinápolyt vették ostrom alá a németek Bizánc nem ismerte el Frigyest

császárnak, aki erre úgy megharagudott, hogy levelet írt a pápának, hogy engedélyezze Bizánc lerohanását. Erre már a bizánci császár is felkapta a fejét, és elnézést kért valamint vállalta a sereg élelmezését. Innentől kicsit könnyebben vonulhatott Barbarossa. 1190 m árcius 30-án beléptek Ikoniumba Itt épp anarchia volt, mivel a halott szultán fiai egymással küzdöttek a h atalomért. Ezek állandóan zaklattál Barbarossa seregét, aki nem restellt visszavágni. A sereg már nem kapott élelmet, így saját állataikat voltak kénytelenek elfogyasztani. Május 18-án megrohamozták Ikoniumot, és be is vették. Ez volt Barbarossa Frigyes utolsó hadi sikere, mivel pár héttel később, június 10-én a cs ászár leesett lováról, és belefulladt a S alef folyóba. Az alvezérek nagy része a h azatérést választotta, de Sváb Fülöp továbbment Antiochiába, ahol aztán a pestis végzett a sereg maradékával