Nyelvtanulás | Magyar » Kommunikációról

Kommunikációról A kommunikáció tájékoztatást, információk cseréjét, közlését jelenti valamilyen erre szolgáló eszköz, jelrendszer segítségével. Kommunikáció létrejöhet más élőlények (állatok, növények), emberek és gépek és csak gépek között is. A kommunikáció folyamata Minden olyan folyamatot, amelyben legalább két résztvevő valamilyen jelrendszer segítségével egymással közöl valamit, vagy az egyik a m ásiknak információt ad át, kommunikációnak nevezzük. Ahhoz, hogy a kommunikáció létrejöhessen, több tényezőre van szükség: Fontos tényezők a feladó és a címzett. A feladó az, aki különböző jelek (nyelvi és nem nyelvi) segítségével üzenetet küld a címzettnek. A címzett ezt az üzenetet felfogja, értelmezi (dekódolás), ha módja van rá akkor válaszol. Ha válaszol, akkor a résztvevők szerepet cserélnek és a címzett lesz a feladó. A kommunikációban részt vehet két vagy több ember is Az

üzenetet kifejező összefüggő jeleket kódnak nevezzük (nyelvi és nem nyelvi). A verbális kommunikáció emberi nyelven való közlést jelent (A nyelvi kódok írott vagy beszélt formában fordulnak elő.) A non-verbális ezek szerint nem az emberi nyelv, hanem a beszélgetést kísérő jelek csoportja (pl.: szemkontaktus, az arckifejezés, a testtartás) A kommunikáció akkor hatékony és sikeres, ha a felhasznált kódot a résztvevők egyformán ismerik, azaz közös nyelvet (gondolkodásmód, szóhasználat, nyelvi stílus, nyelvi magatartás, nyelvi illem) beszélnek. A megfogalmazott üzenet a csatornán jut el a feladótól a címzettig. A csatorna lehet: hallható (telefonbeszélgetés), látható (levél), érezhető (tapintás) vagy egyszerre többféle is (beszélgetés). A hatékony kommunikáció feltétele a közös valóság és a közös előismeret. A közös valóság azt a v alóságdarabot jelenti, amelyet mindkét félnek ismernie kell a világból

ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak és megértsék egymást. Ha ez hiányzik, akkor azt a megfelelő információk, ismeretek átadásával kell pótolni. A sikeres kommunikáció fontos feltétele az is, hogy a kommunikációs partnereknek megfelelő tudásuk legyen arról, amiről beszélgetnek. A közös előzmények nagyban megkönnyítik a kommunikációt, mivel a felek olyan dolgokról beszélnek, amelyeket közösen éltek át. Ilyenkor a felek már félszavakból is értik egymást A szöveg, a közlemény mindig egy adott beszédhelyzetben hangzik el. Így a kommunikációnak az adott helyzetben mindig van jelentése. Ebben a helyzetben benne foglaltatik a helyzet külső és belső körülménye, a partnerek viselkedése, a köztük lévő kapcsolat, a nyelvi és nem nyelvi jelek. Az elhangzó üzenetet mindig és ott kell értelmezni, mert ugyanannak a m ondatnak más-más helyzetben más jelentése lehet: Pl.: Ez nem az én asztalom! . Azokat a tényezőket, melyek a

kommunikációs folyamatot megzavarják, vagy az üzenetet torzítják, eljutásukat a befogadóhoz gátolják, közös néven zajnak (kommunikációs zavarnak) nevezzük. A kommunikáció célja A kommunikációnak a beszédhelyzettől, az üzenettől függően más és más célja lehet: Tájékoztató szerep: a feladó valamit közölni akar, tájékoztatni kívánja a címzettet. Ekkor a feladó főleg kijelentő mondatokban ír vagy beszél. Kifejező szerep: a feladó érzelmeit, hangulatát, érzéseit kívánja közölni, ezeket gyakran felkiáltó és óhajtó mondatokkal fejezi ki. Felhívó szerep: a feladó cselekvésre szeretné késztetni a címzettet, és ennek kifejezésére sok felszólító mondatot használ. Minden kommunikációt valamilyen formában megnyitunk, pl. köszönünk, megszólítunk valakit. Ilyenkor a kommunikáció kapcsolatteremtő szerepe érvényesül A beszélgetés során többször élünk a kommunikáció kapcsolatfenntartó szerepével,

azaz megkérdezzük partnerüket ért-e minket, figyel-e ránk. Kapcsolatzáró szerep: amikor a beszélgetést lezárjuk, elbúcsúzunk a partnerünktől. Esztétikai szerep: gyakran az üzenetnek a közlés mellett a gyönyörködtetés is a célja. Értelmező funkció (metanyelvi funkció): ~nak nevezzük, amikor magáról a nyelvről a nyelv segítségével beszélünk. A kommunikáció funkciói általában együtt vannak jelen. Mindig a kommunikáció céljától, a kommunikációs tényezőktől, a szöveg típusától függ, hogy melyik szerep kerül előtérbe. A kommunikáció típusai A kommunikációs folyamat irányultsága szerint beszélhetünk egyirányú és kétirányú kommunikációról. Egyirányú a kommunikáció akkor, ha a hallgató nem tölti be a beszélő szerepét. Pl: ha előadást tartunk, Tv-ben híreket mondanak, az író könyvet ír Kétirányú a kommunikáció akkor, amikor a beszélő és a hallgató állandóan szerepet cserél. Pl:

beszélgetés, vita. A kommunikáció típusait aszerint is megkülönböztetjük, hogy a kommunikációs partnerek milyen módon vannak jelen térben és időben. Ha a feladó és a címzett egyszerre vesz részt a kommunikációban, azaz egy helyen és egy időben vannak jelen, akkor közvetlen kommunikációról beszélünk. Amikor a kommunikáció nem egy térben (pl:telefonálunk) vagy nem egy időben zajlik(pl.: a levélre csak azután tudunk válaszolni, miután megkaptuk), közvetett a kommunikáció. Mindkétfajta kommunikáció lehet egyirányú és kétirányú is. Bármelyik típusról is legyen szó, az emberi kommunikáció mindig nyelvi (verbális) és nem nyelvi (nem verbális) jelek segítségével történik