Gazdasági Ismeretek | Tanulmányok, esszék » Puskás Linda - Magyarország, Lengyelország, Csehország gazdaságának alakulása a rendeszerváltás után

Nyíregyházi Főiskola Gazdasági és Társadalomtudományi Kar Gazdálkodási szak Magyarország, Lengyelország, Csehország gazdaságának alakulása a rendeszerváltás után Készítette: Puskás Linda II. évf Levelező tagozat C. csoport 1 Magyarország, Lengyelország, Csehország gazdaságának alakulása a rendeszerváltás után I.Bevezetés 1990-es években a magyar gazdaság szerkezetében igen csak megváltozott. Ez a változás részben köszönhető az 1989- bekövetkezett rendszerváltásnak. A rendszerváltás után a KGST feloszlott, és Magyarországnak ki kellett alakítani egy bizonyos gazdasági helyzetet a világgazdaságban. A KGST-tagállamok között úgynevezett árucsere-forgalom folyt, ami meghatározta a tagállamok közötti export-import forgalmat. Kelet-Európa, Közép-Európa az 1990-es évek szóhasználatában több mint pusztán földrajzi trminológia, gyakran a szövegkörnyezettől függő értékítélet, koncepció, vízió. Ha a

kelet-európai országok gazdasági összehasonlításán területileg kívánom behatárolni, több lehetőség kínálkozik: volt KGSTországok, volt kommunista országok, az átalakulásban élenjárónak tartott visegrádiak. 1989 é s 1994 között a régió GDP-je 20-30 százalékkal visszaesett. 1992-ben még az összes kelet-európai ország a bruttó hazai termék csökkenéséről számolt be. 1993-ban azonban Lengyelországból már növekedést jelentettek. 1.táblázat: A bruttó hazai termék alakulása Ország 1991 1992 1993 1994 Magyarország -11,9 -4,5 -2,3 2,0 Cseh Köztársaság -14,2 -7,1 -0,3 3,0 Lengyelország -7,0 -1,0 3,8 4,5 Forrás: Central European Economic Review, 1995 Az elemzések valószínűsítik a kelet-európai országok gazdasági mélyrepülésének végét. A GDP-növekedés fő kiváltó oka a fejlett ipari országok gazdaságainak élénkülése volt, amely lehetővé tette a k elet-európai kivitel emelkedését. A

fejlett országok aggregált keresletnövekedésének hatása mellett, a magas munkanélküliség miatt javuló fajlagos munkaerőöltségek és a nemzeti valutákra gyakorolt hatását kell hangsúlyozni. 2 2.táblázat: A reálkeresetek alakulása Ország Reálkereset-változás (%-ban) Magyarország 6,0 Cseh Köztársaság 9,0 Lengyelország 1,6 Forrás: Business Central Europe, 1994 Kedvező, hogy az átmenet kezdete óta először több országban a beruházások élénkülése is megfigyelhető volt. Az 1994-ben eszközölt beruházások egyelőre csak keresleti oldalon fejtik ki hatásukat, a kínálati hatás csak a következő évek növekedési ütemében fog megjelenni. II. Kelet-Európai gazdaság alakulása Az ipari termelés növekedése Magyarországon és Lengyelországban járult hozzá jelentősen a GDP emelkedéséhez. Lengyelországban és Magyarországon a fellendülés már 1993ban megindult és 1994-re a régióban a legmagasabb, 10, i lletve 9

s zázalékos szintet érte el Csehországban az ipari kibocsátás csökkenése 1993-ban jelentősen lelassult, 1994-ben pedig 2 százalékos emelkedés mutatkozott. 3.táblázat: Az ipari termelés alakulása Ország 1991 1992 1993 1994 Magyarország -16,4 -9,8 4,0 9,0 Cseh Köztársaság -24,4 -10,6 -5,3 2,0 Lengyelország -11,9 4,2 7,4 10,0 Forrás: Central European Economic Review, 1995 A magánfogyasztás és az export élénkülése, az ipar mellett, elsősorban a szolgáltató szektor kibocsátásának növekedését eredményezte a régió országaiban. Az építőipari teljesítmények területén Csehországban és Magyarországon jelentettek számottevő emelkedést. Lengyelországban a beruházások élénkülésének ellenére az építőiparban enyhe visszaesés volt tapasztalható. 3 Lengyelországban sajátos problémává vált a mezőgazdaság helyzete. Az ország nettó agrárexportőr pozícióból nettó agrár importőr lett.

Mezőgazdaság a GDP-nek már csak 7,4 százalékát adja, de a foglalkoztatottak 30 s zázaléka még mindig itt dolgozik. További gond a lengyel agrár szektor szerkezete. A kis gazdaságok alacsony technikai felszereltségűek a magas hitelkamatokhoz képest jövedelmezőségük elégtelen. A nagy állami gazdaságok pozíciójaeladósodottságuk miatt- csak lassan halad Lengyel kormány úgy próbálja védeni az ágazat érdekeit, hogy állami monopóliumokat hoz létre a mezőgazdaság különböző területein: • Cukor • Dohány • Szeszipar ahol a privatizációt is igyekszik gátolni. Az egyes országok mezőgazdasági kibocsátásának növekedését a szakértők sokkal inkább a kedvező időjárásnak és az állami szubvencióknak, mintsem a sikeres reformoknak tulajdonítják. A tulajdonkérdés rendezetlensége, az elavult szerkezet, a magas foglalkoztatási arány, a tőke- és technológiahiány egyelőre nem tekinthető megoldottnak a régió

agrárszektorában. II.1 Nettó gazdasági jólét alakulása A GDP alakulása az egyes országok gazdasági helyzetváltozásának jelzése szempontjából kiemelkedően fontos, de a gazdasági-társadalmi jelenségcsoportok esetében nem feltétlenül magyarázó erejű változó. Kimaradnak ugyanis belőle a jólét egyes kulcsfontosságú elemei A közép-európai országokban 1994-ben végzett reprezentatív mintán alapuló felmérés eredménye szerint a lakosság 6 százaléka nem tudja megfizetni a fűtési költségeket, 8 százalék szenved hiányt élelmiszerekben és orvosi ellátásban, a l akosság egyhatoda vásárol használt ruhát és 9 százalék nem vezeti autóját, mert nem tudja fizetni a benzint. A szakértők között egyetértés mutatkozott abban a kérdésben, hogy az átalakulást követően az átmeneti gazdaságokban az adózást elkerülő tevékenységek arány jelentősen nőtt. Egyes becslések a feketegazdaság arányát a hivatalos GDP 10-30

százalékára teszik a kelet-európai országokban. A családi gazdaság súlyának értékelésére léteznek ugyan felmérések, mint például az, amely szernt a kelet-európai városi lakosság fele folytat elsősorban önellátásra irányuló mezőgazdasági munkát. Feltételezések szerint a fekete- és családi gazdaság trendszerűen 4 egymással szinkronban mozog. Az 1994-es vizsgálat szerint Kelet-Európában az emberek kevesebb mint egynegyede tartja elegendőnek a hivatalos hazdaságban megkereshető jövedelmét szükségletei kielégítéséhez. A kelet-európai népességnek tehát a k étharmada vagy nem látható piaci munkát végez vagy nem piaci munkával elégíti ki bizonyos arányban szükségleteit, ill. a két stratégia valamilyen kombinációját alkalmazza. A nettó gazdasági jólét korrekciós elemeinek, a szabadidőnek és az externáliáknak a vizsgálata a következőt mutatja: • A GDP jelentős visszaesése során minőségileg alacsonyabb

szintű rekreáció valósul meg. Egyre kevesebben járnak színházba, étterembe, általában kevesebbet költenek kultúrára, utazásra. Ezek csökkentik a gazdaság minőségét • A másik, közérzetet rontó tényező a NEW korrekciós elemei közül a pozitív externáliák GDP-t felfelé módosító hatásának csökkenése. Tapasztalatok szerint az állam által kínált biztonsági garanciák magánalapon történő megteremtésének intézményei. A vizsgált közép-európai országok lakosságának 39 százaléka preferálja az új rendszert a régi kommunista berendezkedéshez viszonyítva. Ezzel szemben a megkérdezettek 58 százaléka érez nosztalgiát a múlt rezsim iránt. A Kelet-Európa vizságlt országainak e tekintetben is két, ellentétes tömbbe való csoportosíthatósága. Az egyik blokkba tartozik Csehország, Lengyelország, Magyarország- és még Szlovákia, Horvátország is-. Mindezek alapján valószínűsíthetjük, hogy a két

korrekciós tényező negatív változásának együttes hatása hozzájárult Kelet-Európában az életminőség visszaeséséhez. Az emberek közérzete romlott. Ez a hézköznapok szintjén gyakran a múlt rendszer iránti nosztalgiában jelenik meg. II.2 Főbb makrogazdasági folyamatok 1994-ben a legtöbb kelet-európai gazdaságban csökkent az infláció üteme. 5.táblázat: Fogyasztói árszínvonal emelkedés (%-ban) Ország 1990 1991 1992 1993 1994 Magyarország 29 35 23 22,5 18,8 Cseh Köztársaság - 55 11 21 11 Lengyelország 550 70 43 37 30 5 Forrás: Bécsi Gazdasági Összehasonlító Intézet adata, 1994 A kezdeti magas inflációs ráták klasszikus értelemben nem is igazán tekinthezők inflációnak, ugyanis az elmúlt években nem egy Beállt piacgazdaság tartós és általános árszínvonal-emelkedését regisztrálhattuk, amely áru-, munka- vagy tőkepiaci folyamatok eredménye, hanem az elfojtott és torzított árarány

stabilizálódása jelentős, valószínűsíti, hogy az árarány-módosulás lezajlott és az erőforrások átcsoportosulása megindulhatott a versenyképes területek felé. Azokban az országokban, ahol az 1993-as mutató viszonylag alacsony volt, az infláció sokkal szívósabbnak bizonyult. Kivételt jelentett ez alól a Cseh Köztársaság, ahol 10 százalékponttal mérséklődött. Ez elsősorban annak tudható be, hogy az általános forgalmi adó 1993. Januári bevezetése egyszeri árszínvonal-emelő hatásnak bizonyult A kelet-európai reformországokban a GDP-hez viszonyított állami kiadások aránya kb. 20 százalékponttal magasabb a közepes jövedelmű nyugati államokénál, elsősorban a szociális kiadások magas részaránya miatt. A háztartások bevételei között az elmúlt években fokozatosan csökkent a piaci jövedelmek aránya és nőtt a társadalmi kifizetéseké. A jóléti klientúra egyre kiterjedtebbé vált. Emiatt a szociális kiadások

szintje csak lassan csökkenthető, mivel a drsztikus lépések a reformok társadalmi elfogadtathatóságát, a politikai stabilitást veszélyeztetnék. Az 1993-1994-es adatok szerint Lengyelországban 3-4 százalék körül állapodott meg a költségvetés hiánya a GDP-hez viszonyítva. Magyarországon a deficit tovább nőtt 7,5 százalékra A Cseh Köztársaság költségvetése- az előzetes terveknek megfelelően és az 1993-as évhez hasonlóan- kiegyensúlyozott volt, sőt 1994-ben enyhe (11,2 milliárd cseh korona) többletet mutatott. Lengyelországban az 1992-es 8 százalékos deficit/GDP-szint után stabilizálódni látszik a helyzet. 6.táblázat: A központi költségvetés egyenlege a GDP százalékában Ország 1990 1991 1992 1993 1994 Magyarország -0,07 -4,6 -6,8 -5,7 -7,5 Cseh Köztársaság - - - 0,0 1,2 Lengyelország -1,0 -4,0 -8,0 -3,0 -3,6 Forrás: PBR. 1993 1994-ben Kelet-Európában körülbelül 7,5 millió ember volt munka

nélkül. Az egy évnél régebben munka nélkül levők aránya meghaladta a 30 százalékot. Ha valaki egyszer KeletEurópában munkanélküli lesz, komoly esélye van arra, hogy tartósan az is maradjon 6 Magyarországon és Lengyelországban az összes munkanélkülinek havonta 2 s zázaléka talál új munkát. A régió országaiban mindenütt 10 százalék felett van a munkanélküliek aránya, ez alól csak a Cseh Köztársaság kivétel, ahol világviszonylatban is kirívóan alacsony: 3,1 s zázalékos munkanélküliség volt 1994-ben. A Kelet-Európára vonatkozó aggregált kereskedelmi adatok azt mutatják, hogy a közvetlen áruforgalom területén az export jobban nőtt, mint az import. Ez alól kivételt jelent a C seh Köztársaság és Magyarország. A kereskedelmi mérleg romlását a C seh Köztársaság esetében ellensúlyozták az egyéb tételek, és így a cseh folyó fizetési mérleg 1994ben is aktívumot jelzett. A fizetési mérleg egyenlegét a GDP-hez

viszonyítva 1994-ben is Magyarország mutatta a legkedvezőtlenebb képet, a hiány az 1993-as 9,1 s zázalékos szint után 1994-ben elérte a bruttó hazai termék 10 százalékát. 7.táblázat: A kereskedelmi mérleg egyenlegének alakulása Ország 1991 1992 1993 1994 Magyarország 0,2 -0,5 -3,25 -3,5 Cseh Köztársaság 0,3 -1,3 -0,75 -1,0 Lengyelország -3,1 -3,0 -2,29 -0,5 Forrás: BSAR., 1994 A kereskedelem területi orientációjának 1989-1990-től tapasztalt tendenciája az 1994-es előzetes adatok szerint is tovább folytatódott. A KGST összeomlása után a regionális együttműködés elősegítésére hivatott, a visegrádi országok között létrehozott Közép-európai Szabadkereskedelmi Egyezmény 1993 vé géig nem sok kézzelfogható eredményt mutatott. A tagországok közötti kereskedelem nem élénkült. Az országok közötti export-import az érintett gazdaságok teljes külkereskedelmének 8 százalékát jelentette. 1994-ben a

forgalom bővülése mutatható ki a Lengyelország- Cseh Köztársaság- Magyarország háromszögben, míg a cs eh- szlovák kapcsolatok lazultak. Az export döntő részét továbbra is a nyersanyagok, a fogyasztási és vegyesiparcikkek, valamint Lengyelország és Magyaroszág esetében a mezőgazdasági termékek adták. A behozatal szerkezetét szintén változatlanság jellemezte, amelyben a legnagyobb akadályt a f ogyasztási cikkek és az exporttermékekhez szükséges alapanyagok és félkész termékek jelentik. A külső adóssághelyzet tekintetében a közép-kelet európai országok két, markánsan elkülöníthető csoportra oszthatók. Csehország nem számít súlyosan eladósodott 7 országnak. Ugyanakkor Lengyelország és Magyarország számára komoly hondot jelent a gazdaságra nehezedő adósságteher. Akár a bruttó, illetve a nettó adósságállományt, akár az adósságszolgálat rátáját vizsgáljuk, igazolódik a fenti csoportsítás. A nettó

adósság az adott évi exporthoz viszonyítva Magyarországon 220, Lengyelországban 198 százalék. 8.táblázat: Bruttó adósságállomány Ország 1991 1992 1993 1994 Magyarország 22,7 21,4 24,56 28 Cseh Köztársaság - 10,0 8,5 9,0 Lengyelország 48,4 45,5 47,2 38,7 Forrás: CEER. 1995 Lengyelország 1994-ben a Londoni Klubbal is megegyezésre jutott, ennek eredményeként a nyugati magánbankok is beleegyeztek a velük szemben fennálló 13,1 milliárdos tartozás 42,5 százalékos csökkentésébe. Magyarországon 1994 végéig hajtották végre a működőtőkebefektetést Több magyarországi nagybefektetésről még 1989-1990-ben, a régió más országaihoz képest kedvezőbb makrogazdasági mutatók mellett határoztak. A Cseh Köztársaságban a Szlovákoktól való elválás bizonytalansága, a Lengyelországban az adósságválság és a külföldi tőkével szembeni tradicionális ellenérzések jelentették a fő hátráltató tényezőt,

amelyek mind a lakosság, mind az államapparátus szintjén megjelentek. A nyugat-európai átlaggal összehasonlítva Magyarország kirívóan olcsó a Nyugat számára. 1994-ben a nyugati befektetői magatartásra az volt a jellemző, hogy a nagyvállalati vezetők a vegyes vállalat-alapításnál vonzóbbnak tartották a zöld mezős beruházást. III. Cseh-, Lengyel-, Magyarország versenyképességének megítélése A makrogazdasági adatok eddigi ismertetéséből is kiderült, hogy 1993-hoz hasonlóan 1994 sem volt Magyarország éve. A mérsékelt növekedés, változatlan szintű inflációval, romló fizetési mérleggel, a régió viszonylatában is nagy költségvetési deficittel, tetemes külső és belső eladósodottsággal, valamint állandósulni látszó magas munkanélküliséggel párosult. A makrogazdasági stabilitást jellemző és az általános nemzetközi megítélést tükröző mutatók 8 tekintetében az egyértelmű győztes Csehország,

majd a második helyen álló Lengyelországot és Magyarország követi. • Cseh Köztársaság esetében általában hangsúlyozni kell, hogy a kedvező makrogazdasági jelzőszámok ellenére az országnak komoly mikroszintű problémákkal kell számolnia középtávon. A mikroszintű reformok tekintetében, úgy tűnik, a strukturális változtatások területén tapasztalható haladás nem csak a csehekre, hanem a lengyelekre is jellemző, ha Magyarországot tekintjük viszonyítási alapnak. A cseh államtalanítás a régió legjobban publikált privatizációja A stratégia következetes és átlátható, a magánosítási sakkjátszma végjátéka egyelőre mégis bizonytalan. Ennek legfőbb oka, hogy a voucher-módszerrel privatizált cégek jelentős része tulajdonképpen állami kézben maradt. • Lengyelország 1995 végére tervezték az összes állami vállalat társasággá alakítását. Az állami cégeknek 25-30 százalékára terjedt ki a p

rivatizációnak valamilyen formája. Az iparnak 60 százaléka még állami tulajdonban volt A nagyprivatizáció megvalósítása 1993 óta húzodott, mint minden évben, 1995-ben is tavaszra ígérik a kezdést. • Magyarország kivételével a régió egyik országában sincs működő csődtörvény. Bár elvi szinten a jogi eszközök minden országban adottak, állami vállalat felszámolásáról csak elvétve hallani. A csődeljárások dominóhatásának halogatása miatt azonban a kereskedelmi bankok válsága kevésbé vált nyilvánvalóvá. Bár Lengyelország és Csehország is hozzáfogott bankkonszolidációs programokhoz, eddig kétségtelenül Magyarország költötte a legtöbbet a pénzügyi szektor talpra állítására. A piacgazdaság kiépítéséhez szükséges mikroszintű változások relatív előrehaladottdága, és az egyéb befektetői környezetet befolyásoló tényezők hatása Magyarorszaág üzleti megítélésében jelenik meg. Ez leginkább a

külföldi tőkebefektetésekben számszerűsíthető 9 IV. Általános értékelés A magyar gazdaság 1994-es évének legfeltűnőbb vonása a kettősség. Kettősség a célokban, a tervekben, az eredményekben és az eredmények értékelésében. A gazdaságpolitika is két, merőben más összetételű koalíciós kormányhoz kapcsolódott. IV.1 Az elmúlt gazdasági év eredményei Az elmúlt gazdasági év eredményei is kettős arculatúaknak bizonyultak: • A lakosság és a vállalatok helyzete 1994-ben kétségkívül javult. Erre utal a 7 százalékos reálbér-növekedés, a mérséklődő inflációs ütem, a regisztrált munkanélküliek számának csökkenése, továbbá a vállalati pozíciók megerősödése, a kevesebb csőd- és felszámolási eljárás, a veszteséges vállalati körzsugorodása és a nyereséges bővülése, a javuló piaci helyzet. Ugyanakkor makrogazdasági szinten mindezek hátterében az államadósság növekedése áll. • Az

aggregált gazdasági adatok is kettős jellegűek voltak. Egyfelől kétségkívül határozottan javultak a reálgazdaság mutatói, másfelől viszont romlottak a monetáris és fiskális jelzőszámok. A beruházások 10 százalékos bővülése az 1 993 évi stagnálás után következett be. Emelkedtek az export kiszállítások is, bár ütemük nem haladta meg az import növekedését. A kiskereskedelmi forgalom ugyan 7 százalékos visszaesést jelzett, de ez lehetett a statisztikai számbavétel változó rendszerének is a következménye. A bruttó hazai termék becsülhetően 2 százalékkal emelkedett, ami mindenképpen határozott fordulatot jelzett a recesszió korábbi tendenciájához képest. A növekedés azonban nem járult hozzá az egyensúly javulásához, jelentősen nőtt ugyanis a költségvetés és az államháztartás hiánya, a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg deficitje. A kölső egyensúlyromlást kevésbé tudta ellensúlyozni a

külföldről beáramlott tőke, amely körülbelül 1,2 milliárd dollárral elmaradt az előző évitől. Így az ország konveribilis nettó adósságállománya gyorsuló ütemben emelkedett. • A kedvező belső eredmények és egyes szakmai körökben előnyösnek felmutatott egyensúlyi helyzettel szemben romlott a külső hitelezők megítélése az országról. 10 Nem javította a külföldi hitelezők Magyarország-képét a privatizációs folyamat elbizonytalanodása. Egyfelől az, hogy a Boross-kabinet az oszogatásos technikákkal egyértelműen a hazai kistulajdonosokat kívánta preferálni, másfelől az, hogy a privatizáció felgyorsításának fogadkozásai ellenére a szocialista vezetésű Kormány nem tudta eldönteni, hogy hol legyenek a hangsúlyok a privatizációban, s így a törvénykezés is elakadt. IV.2 A konjunktúra és az infláció A konjunktúra megindulásával általában emelkedni szokott az általános árszínvonal is, mert nő a

kereslet a termelési tényezők iránt és különösen a beruházások révén érvényesülő multiplikátor hatáson keresztül bővül a pénzkínálat is, ami lehetővé teszi a magasabb árak elismerését. A konjunktúra következtében megváltozott árarányoknak nem kell feltétlenül árszintnövekedésre vezetniük, ám, ha nincs erőteljes jövedelemkorlátozás, akkor az átrendeződés a korábbiaknál magasabb árszínvonalban jelenik meg. Nálunk tapasztalt GDP-növekedés mindezzel ellentétben az általános árszínvonal mérséklődő ütemével párosult. Az inflációt kifejező, legátfogóbb mutató, az ún GDP-deflátor az előzetes adatok szerint néhány százalékponttal alacsonyabb volt az előző évinél. Az infláció legelterjedtebb leggyakrabban használt és hivatkozott mutatója, a fogyasztási árindex is 3,7 százalékponttal kisebb ütemet jelzett az előző évinél. Ezekből az adatokból arra lehetne következtetni, hogy a nálunk beindult

konjunktúra nem volt árérzékeny, a keresleti többlet erőteljesebben hatott a reál-GDP-re, mint annak nominális értékére. Az infláció elmúlt alakulását tekintve a másik fontos megállapítás, hogy az infláció ötemének mérséklődése több szempontból sem volt egyértelmű. A nemzetgazdaság árstatisztika által átfogott különböző területei különféle tendenciákat jeleztek. Így, míg a fogyasztói árszínvonal- emelkedés évi átlagos üteme mérséklődött, az ipar belföldi értékesítésénél a drágulás azonos volt az előző évivel, hoha az ipari termelői árdinamika valamelyest erősödött. Az 1993 évinél jelentősen megasabb áremelkedést mutatott a b eruházási árindex és a mezőgazdasági termékek termelői-felvásárlási árindexe is. Ez utóbbi elsősorban annak volt köszönhető, hogy az állatállomány további csökkenése következtében a felvásárlási 11 árak ágazati szinten 28,2 százalékkalemelkedtek,

12,7 százalékponttal erősebben az előző esztendőben tapasztalténál. Minden bizonnyal az építőipari termelésbővülésnek is szerepe volt abban, hogy az épytési szerelési árindex is 2,5 százalékponttal nagyobb áremelkedést jelzett 1994-ben az megelőző évinél. Azokon a területeken is, ahol az infláció éves szinten stagnáló vagy csökkenő ütemet jelzett, az éven belüli tendenciák az ársznitemelkedés erősödéséről tanúskodtak • Az ipar évi átlagos belföldi értékesítési árszintnövekedése 0,3 s zázalékponttal elmaradt az 1993 évitől. • A fogyasztói árszintnövekedés megegyezett az előző évivel, bár a havi ütem egytized százalékponttal alacsonyabb volt az előző évinél. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az előző évi más volt az áremelkedések irányzata, mint az előző évben. Az áralakulást termelési, illetve fogyasztási területeken tekintve egy jelenség mindenképpen szembeötlik, mégpedig a

mezőgazdasági, élelmiszer-ipari és fogyasztási vertikumban tapasztalható, átlagost lényegesen meghaladó drágulás. A mezőgazdasági felvásárlási árak emelkedése 1993-ban és 1994-ben is meghaladta az ipari termelői árszint növekedését. Az élelmiszeripar termelői árai 1993 és 1994-ben is lényegesen nagyobb inflációról tanúskodtak, mint az ipari átlag, s továbbmenve ugyanez volt tapasztalható a fogyasztói árakon belül az élelmiszerek tekintetében. Az élelmiszer-termelés és fogyasztás átlagost meghaladó drágulása egyfelől arra utal, hogy elégséges kínálat esetén is lehetséges inflációs többletjövedelemre szert tenni, ha viszonylag merev keresletű cikkről van szó. Lényeges annak a vizsgálata is, hogyan alakult a fogyasztói és az ipari termelői árindex egymáshoz viszonyított aránya. Ebből a szempontból az elmúlt évi termelői és fogyasztói árszintarány-átrendeződésben kedvezőnek volt mondható az, hogy az

árindexek közeledtek egymáshoz. Míg 1993-ban az ipari termelői és a fogyasztói árindex között 11,7 százalékpont volt a különbség, 1994-ben már csak 7,5. A fogyasztás és az ipar belföldi értékesítési árszintjének átlagos havi dinamikája 1993-ban 1,1 százalékpontot jelzett az előbbi javára, egy évvel későb anonban már csak 0,4 százalékpontot. E kedvező elmozdulás fogyasztásdrágulás kedvezőtlen visszahúzódásából, oldala, de hogy az i pari növekedéséből is következett. 12 az árindexkülönbség termelés nemcsak ráfordításainak a gyorsabb IV.21 Az inflációra ható tényezők Az inflációt, mint meghatározott monetáris és reálfolyamatok következményét számos körülmény, egymással kölcsönhatásban álló folyamat befolyásolja. V. Külkereskedelem A nyolcvanas évek második feléig a k ülkereskedelem-politika jórészt az aktuális kereskedelmi mérleg adminisztratív eszközökkel való

kezelésére korlátozódott. A liberalizálás e téren döntő változást hozott. Nyilvánvalóvá vált, hogy már nem adottak a kereskedelmi mérleg romlásának megállítására a d irekt beavatkozás eszközei. A külkereskedelem-politika csak a gazdaságpolitika részeként értelmezhető, és eredmény is csak a kettő konzisztenciája esetén mutatkozik meg. V.1 A külkereskedelmet befolyásoló tényezők A külső egyensúly romlása- nagyjából 1993 t avaszától- állandó napirenden tartotta a különböző exportösztönző, majd a külkereskedelmi mérleg egyensúlyát javító csomagterveket. 1993 második felétől a forint reáleffektív árfolyamindexe a fornt fokozatos eértékelődését mutatta. A külső egyensúlyromlásnak tehát nem árfolyam-politikai okai voltak Ezt bizonyította egy 1994 t avaszán végzett felmérés is. A gazdálkodók a forint akkori árfolyamát általában reálisnak tartották, s nem beszéltek túlértékeltségről. Ennek

ellenére 1994-ben szinte folyamatos volt a bankközi devizapiacon a leértékelési várakozás, illetve a fornt jelentős mértékű devalválására játszó spekuláció. A Horn-kormány első látványos gazdaságpolitikai döntése az 1991 januárja óta legnagyobb mértékű augusztusi forintleértékelés volt, ami kettős célt követett: • Bár az export növekedése felgyorsult és az év utolsó 5 hónapjában tartósan 30 százalék körül volt, az import emelkedése is jelentősen gyorsult. 13 • Nem csökkent a spekulációs nyomás sem, emiatt november végén kismértékben ismét devalválni kellett volna. A sikertelenség oka elsősorban az volt, hogy a jelentősnek számító árfolyamlépés ismét csak önmagában, és nem egy konzisztens gazdaságpolitika keretében valósult meg. ÁA spekulációnak remek táptalajt adott a kormányfő és a pénzügyminiszter közötti látványos ellentét, a nyilvános üzengetések. V.2 A külkereskedelmi

forgalom alakulása A külkereskedelmi mérleg romlásának első jelei 1992-ben jelentkeztek. 1993-ban a kedvezőtlen folyamatok felerősödtek: az export drasztikusan, 1,8 milliárd dollárral csökkent, miközben az import 800 millió dollárral nőtt. Ennek következetében a külkereskedelmi termékforgalom egyenlege 1992-höz képest közel 3,3 m illiárd dollárral romlott. 1994-ben a kivitel visszaállt az 1992.évi szintre, miközben a behozatal 1992-höz képest 3,5 millió dollárral emelkedett. A termékforgalom negatív egyenlege az 1993 évi 3,6 m illió dollárról 1994-ben 3,9 milliárd dollárra nőtt. A gazdaság reálfolyamatait, illetve a külkereskedelem kizetési mérlegre gyakorolt hatását az összevont vámstatisztikai adatoknál jobban tükrözi a fizetést nem igénylő ügyletek nélküli termékforgalom. Ez a bontás még kedvezőtlenebb képet mutat Ugyanis míg a teljes export 20 százalékkal, a teljes import pedig 16 százalékkal nőtt, addig a

fizetést maguk után vonó tételek esetében a k ivitel 17 százalékos emelkedését a b ehozatal 21 százalékos növekedése kísérte. Az egyenlegromlás pedig 727 millió dollár, szemben az összevont adatok alapján látható 230 millió dollárral. 9.táblázat: A külkereskedelmi forgalom alakulása (millió dollár) Megnevezés 1993 1994 Változás Összes export 8907 10701 120,0 Fizetéssel járó export 7408 8691 117,0 Összes import 12530 14554 116,0 14 Fizetéssel járó import 9677 11687 121,0 Egyenleg -3623 -3853 106,3 A fizetéssel járó termék- -2269 -2996 132 forgalom egyenlege Forrás: Ipari és Keresk. Jegyzék V.3 Az áruszerkezet jellemzői Export: 1993-ban a s zerkezeti átalakulás hiánya, az alacsony feldolgozottságú termékek magas aránya miatt a nyugati recesszió erősen visszavetette a magyar kivitelt. Csökkentőleg hatottak továbbá rá a töveges csődök és felszámolási eljárások, valamint az

agrárgazdaság válsága és az aszály miatti árualaphiány. 1993-ban a k ivitel visszaesésnek 77 százalékát a bérmunka, a gabona és az élelmiszeripari termékek eladásának zsugorodása okozta. A leggyorsabban a fogyasztási iparcikkek és az anyagok, alkatrészek, félkész termékek kivitele nőtt, e két csoport adta az összes exporttöbblet 70 százalékát. A átlaghoz közeli mértékben emelkedett az energiahordozók kivitele is, alacsony részarányuk miatt azonban csak a növekmény 3 százalékát jelentették. A kiviteli többlet közel 20 százalékát adták az agrárgazdasági termékek. A teljes termékforgalom alapján leglassabban a gépexport nőtt, az exporttöbbletből mindössze 8,6 százalékkal részesedve. 10.táblázat: A kivitel szerkezete árufőcsoportok szerint Megnevezés 1992 1993 1994 3,3 3,3 36,2 36,4 eszk., 12,0 13,9 13,1 Fogyasztási javak 26,3 25,2 26,7 Élelmiszer-ipari anyagok 23,9 21,4 20,5 Összesen 100,0 100,0

100,0 Energiahordozók, villamos 2,7 energia Anyagok, félkész termékek, 35,1 alkatrészek Gépek, szállító egyéb beruh. Javak Forrás: Ipari és Keresk. jegyzék 15 Az 1994 é vi kivitelnek még mindig mintegy 40 százalékát adták az energiahordozók, valamint az anyagok, alkatrészek, félkész termékek. Mémileg csökkent az élelmiszer-gazdasági cikkek, míg nagyjából szinten maradt a gépek és a fogyasztási iparcikkek részaránya. Az export makrostruktúrája tehát 1992-höz képest alig változott. A folyamatok minősítése azonban valamennyi árufőcsoport mélyebb bontását igényli. • Az energiahordozók és a villamos energia kivitelének statisztikában regisztrált emelkedése elsősorban két okra vezethető vissza. Egyfelől a villamos energia külkereskedelmében bekövetkezett elszámolástechnikai változásra. Korábban a villamos energia behozatalát nettó módon tartották számon, 1994-től azonban az elszámolás bruttó módon

történik. Másfelől tavaly több mint háromszorosára nőtt a kőolajkivitel. Ez egyes elemzések szerint előnyös, a finomítási költségekben meglévő különbségeket kihasználó barterüzletek keretében került lebonyolításra, elsősorban Szlovákiával. Összességében tehát az árufőcsoport kivitelének növekedése nem a reálgazdasági folyamatok eredménye. • Az anyagok, félkész termékek, alkatrészek árufőcsoportjának mélyebb bontása azt mutatja, hogy néhány százalékpontos elmozdulás történt a feldolgozottabb termékek, az alkatrészek javára, a nyers- és alapanyagok rovvására. Még így is azonban mintegy 80 százalékot tesznek ki az erősen konjunktúra érzékeny, feldolgozatlan vagy alig feldolgozott termékek. • A gépkivitel összes exporton belüli arányát egy gazdaság versenyképességének fokmérőjeként is szokták tekinteni. Magyarország esetében azonban az elmúlt évtizedekben ez csak kvázi fejlettséget jelzett.

A KGST-re szakosodott, elsősorban nehézgépipar korszerűtlensége egy csapásra láthatóvá vált a kelet-európai együttműködési rendszer szétesésével, és az ágazat termelése és értékesítése drasztikusan visszaesett. Az árufőcsoportos bontás szerint eltekintve az energiahordozóktól. A gépipari kivitel csökkenése több okra vezethető vissza Egyfelől még mindig folytatódott a korábban hagyományosnak számító termékek visszaszorulása. Bár már vannak jelei a kivitelben a külföldi tulajdonba került vállalatok élénkülő tevékenységének, ám úgy tűnik, ezek még nem képesek ellensúlyozni a tradicionális tevékenységek elsorvadását. Másfelől a külföldi befektetők mind a 16 privatizzáció, mind a zölsmezős beruházások keretében elsősorban azokba a gépipari tevékenységekbe fektettek be, mely termékei a k ülkereskedelmi statisztikákban a fogyasztási cikkek árufőcsoportjában jelennek meg.

• A fogyasztási cikkek részaránya már harmadik éve meghaladja az export negyedét. Az árufőcsoport cikkmélységű vizsgálata igazolja azt, hogy kivitelükben növekvő szerepet játszanak a multinacionális vállalatok. Ha nagyon lassan is de nőtt a járművek és tartozékaik, a t elevízió és rádió a k iszerelt gyógyszerek részaránya, ezzel párhuzamosan visszaesett a ruházkodási cikkek részesedése. E termék csoport emelkedő részesedését exportunkban elsősorban a bérmunka térhódítása okozza. Minden korábbi elemzésre rácáfolva 1994-ben 37 százalékkal több bérmunkát végeztek a magyar vállalatok, mint egy évvel korábban ezt tette ki a külkereskedelmi forgalom növekményének 36, az összes exportnak pedig 23 százalékát. Ezzel szemben 1994-ben a bérmunka export az év elejétől kezdve hónapról-hónapra dinamikusan nőtt annak ellenére, hogy sem az árfolyamban, sem a b érköltségekben nem történt számottevő, a

versenyképességet javító változás. A növekedésnek indult nyugat-európai gazdaságok elsősorban a német cégek magyar bérmunkával bővítik- olcsón és kockázat mentesenés kapacitásaikat. A pénz és megrendelés hiánnyal küszködő hazai cégeknek azomban még ez a kevéssé gazdaságos nem sok jövővel kecsegtető tevékenység is kapóra jön. • Az 1993 évi radikális csökkenés után 1994-ben mintegy 306 millió dollárral nőtt az élelmiszer-ipari anyagok, élőállatok, élelmiszerek kivitele. Bár az árufőcsoport részaránya ennek ellenére tovább zsugorodott exportunkban a mélyebb szerkezeti vizsgálat kedvező folyamatokat jelzett. A növekedés 75 százalékát az élelmiszer-ipari termékek adják, és csak 21 százaléka származott a gabona (elsősorban étkezési búza) értékesítéséből. Nőtt tehát a feldolgozott termékek részaránya, amiben meghatározó szerepük volt a külföldi tőkével működő élelmiszer-ipari

vállalatoknak. Összességében az exportnak az 1992 é vi szintre való visszaállása még csekély strukturális változást takar. A növekedés jó részt változatlan szerkezetben indul meg: az export emelkedésének 53 százaléka ugyanabból a h árom termék, ill. tevékenységi csoportból (bérmunka, gabona, élelmiszer-ipar) származott, amely az 1993 évi export zuhanás 77 százalékát okozta. A kedvező elmozdulások elsősorban a külföldi tőke hazai tevékenységének voltak köszönhetők. 17 Az 1994 évi import elemzésnél arra a k érdésre kell választ keresni, hogy a b ehozatal felfutása mennyiben tulajdonítható a meginduló gazdasági korszerűsödésének, illetve mennyiben a folyó termelés valamint a végső fogyasztási import igényességének emelkedéséből. V.4 Külgazdasági folyamatok A termelés és az export import igényessége az ágazati kapcsolatok mérlege alapján elemezhető. Mindezek ellenére a behozatal folyamatainak nyomon

követésére az árufőcsoportos elemzést tartjuk a legmegfelelőbb módszernek, ahol az energiahordozók, villamosenergia és anyagok, félkésztermékek, alkatrészek közelítően a folyó termelő felhasználásnak a gépek, szállítóeszközök, egyéb beruházási javak, fogyasztási cikkek és élelmiszer-ipari anyagok, élőállatok, élelmiszerek a végső fogyasztásnak feleltethető meg. A valós folyamatok elemzéséhez szükséges az importot is korigálni az orosz hadiszállítások 1993-ban 713 millió dollár, 1994-ben 60 millió dollár, valamint a nagyértékű javítások. A behozatal- a korekciós tételeket is figyelembe véve- minimum 50 százaléka stabilan a folyó termelő felhasználást, 20 százaléka a beruházásokat, míg 30 százaléka a végső fogyasztást szolgálta. • Az energiahordozók és villamos energia behozatala 1994-ben nagyából az 1993 évi szinten maradt. Vizsgálatok szerint minimálisan emelkedett a hazai termelés

energiafelhasználása, ugyanakkor a lakossági fogyasztás visszaesett. A kőolaj árak is kedvezően alakultak. A behozatali növekményt feltehetően- a bérfeldolgoztatással kapcsolatos- reexport okozta. • Az anyagok, félkésztermékek, alkatrészek növekvő aránya importunkban több okra vezethető vissza. Részben a nyugati konjunktúra húzta a kohászati és vegyipari export növekedés anyag és alkatrész- igényességére. 1994-ben 75 százalékkal nőtt az aluminium alapanyagok és hulladékok, 50 s zázalékkal a vaskohászati hulladékok behozatala. A nagy mértékek nem függetlenek a már korábban említett hulladék exporttól sem. Részben a b érmunka szerepének ismételt emelkedésére Miután a bérmunka export mint egy 70 százalékú anyagimportot tartalmaz, a kivitel emelkedése automatikusan maga után vonja a behozatal növekedését. Végűl- bár számszerűsíteni 18 nehéz, de tapasztalatból tudjuk a bérmunkán kívül export igényesebb

lett. Teljeskörű technikai korszerűsítést nagy volumenű beruházásokat likvidálási gondokkal küszködő vállalatok nem tudják végre hajtani. Az elmúlt években a vállalkozók- döntően a már meglévő ipari infrastruktúrára támaszkodva- a korszerűbb anyagok, alkatrészek beépítésével állítottak elő export cikkeket. A minőségi követelményeknek általában a nyugati termékek feleltek meg. A külföldi tőkével működő vállalkozásoknál a beszállítóknak szigorú minőségi követelményeknek kell megfelelniük. Ezek tömeges teljesítésére a m agyar háttér ipar még nem volt képes Itt is az import a megoldás. A gépipari import több mint 20 százalékos emelkedése örvendetes jelenség, még akkor is, ha az itt megjelenő termékek egy része nem a beruházások, hanem a folyó termelő felhasználás célját szolgálta, az alacsony bázis miatt átütő ereje még nem lehetett. A gép behozatalunk importon belüli 20 százalékos

részaránya nemzetközi összehasonlításban továbbra is rendkívűl alacsony. A folyamatok valódi megítéléséhez azonban egyfelől szükség lenne a volumen adatok ismeretére is. A fogyasztási cikkek importja az elmúlt 3 évben dinamikusan nőtt. Részesedése azonban az összes behozatalban nem változott számottevően. A növekedés mögött elsősorban a végső fogyasztási import igényességnek erősödése áll. Az árufőcsoporton belül a ruházkodási és lakástextil termékek aránya a legmagasabb, bár az 1992 é vi 39 s zázalékról az 1994-re 33 százalékra csökkent. Mérséklődött a televízió, rádió, hűtő és fagyasztószekrények részesedése Jelentősen nőtt viszont a személygépkocsik és a kiszerelt gyógyszereké. Az előbbire 1994-ben 507 millió dollárt, 33 s zázalékkal többet költöttünk, mint 1993-ban. Így abban az évben a személygépkocsi vásárlások tették ki az összes fogyasztási cikk behozatalának 16 százalékát. A

kész gyógyszerek importja 1992-től gyakorlatilag liberalizálttá vált, és azóta folyamatosan emelkedik. Az 1994-ben 32 százalékkal nőtt, így a külföldi gyógyszerek a hazai gyógyszerfogyasztásnak már több mint 50 s zázalékát adják. Ebben szerepet játszott az átgondolatlan társadalom biztosítási rendszer is. VI. Közvetítő kereskedelem Ha a szerződő országok szerint vizsgáljuk a relációs szerkezetet, akkor a fejlett országok részesedése az importban 80 százalék fölé emelkedik, s az exportban is 78 százalék körül alakul. 19 A különbség megközelítőleg a közvetítő kereskedelem arányát mutatja. Behozatalunk ugyanakkor a közvetítői kereskedelem meredek emelkedése figyelhető meg 1994-ben. Az energiahordozók 46, az anyagok, alkatrészek 63, még az élelmiszeripari anyagok 70 százalékát nem közvetlenül az előállító országban vettük. Ez feltehetően megemelte néhány száz millió dollárral az importra kifizetett

összeget. VII. Idegenforgalom A klasszikus turizmusnak rendkívül nagy a nemzetgazdasági jelentősége. A fejlett idegenforgalom ugyanis növeli a külgazdaság-politika mozgásterét, hiszen az egyébként nem exportálható termékek és szolgáltatások értékesítését is lehetővé teszi. Nem érintik a kereskedelmi diszkriminációk és általában az exportnál gazdaságosabban termeli ki a d evizát. Magyarország az idegenforgalmi statisztikák szerint a világ 5. Idegenforgalmi nagyhatalma Ugyanakkor 1990-től 1995-ig méjreható változásai következtében az ország idegen forgalma alapvetően külömbözővé vált a turizmus klasszikus jellemzőitől. A magyar idegenforgalma a nagy látogató és turistaszám, az ehhez viszonyított szerény gazdasági hozam és a t erületi koncentráció jellemzi. VII. Működőtőke-beáramlás Magyarország esetében sem mondhatjuk, hogy teljeskörű adatokkal rendelkezünk. Nem tartják például nyilván a tőkeemeléssel

bevont működőtőkét, az anyavállalattól felvett beruházási hiteleket, és az apport is részben becsült. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy a regisztrált tőkebeáramlás jól jelzi a kedvezőtlen tendenciát, a külföldi befektetők kivárását, a rosszabb esetben elfordulását Magyarországtól. 1993-hoz képest közel 50 s zázalékkal, de 1991-hez és 1992-höz viszonyítva mint egy 20 százalékkal esett vissza a tőke befektetések mértéke. 1994-ben az általános nemzetközi gazdasági környezet kedvezett a tőkebefogadó országoknak. Világgazdasági fellendülés hatására növekedett a befektetési célt kereső tőke mennyisége, amely becslések szerint ismét elérte a 200 milliárd dollárt. Magyarország tőke szükséglete évi 2-2,5 milliárd dollár minimális ehhez képest. A már hazánkban működő külföldi részvételű vállalkozások, elsősorban a multinacionális vállalatok, önmagukban is vonzó hatást gyakorolnak 20 az

újonnan befektetni szándékozókra. A világ 50 l egnagyobb vállalatából 35 valamilyen formában megtalálható Magyarországon. Néhány vállalat azért jelent meg a piacon, mert versenytársa már jelen volt. Magyarországon eddig elsősorban a szakmai befektetők ruháztak be, a portfólió befektetéseknek amelyek a v ilággazdaságban áramló tőke mind nagyobb hányadát teszi ki- még nagy tartalékaik vannak. Ugyancsak vannak még lehetőségek a külföldi tőke számára a privatizációban. Kétségtelen, hogy a befektetők az úgynevezett fejlődő piacok közül egyre inkább a távol-keleti országok felé fordulnak. VIII. Élelmiszer gazdaság 1989 és 1993 közötti jelentős visszaesését követően az 1994-ben a mezőgazdaság bruttó termelési értéke- az 1993-as mélyponthoz képest- mintegy 2 százalékkal növekedett. A növénytermesztés az előző évinél kedvezőbb időjárási körülmények hatására 12 százalékkal bővült. Ezzel szemben az

állat tenyésztés teljesítménye ismét, kb 10 százalékkal visszaesett Állattartás terén nem csak a kereslethez viszonyított szűkös kínálat okozott problénákat, hanem annak színvonala is. Az állattartás és- tenyésztés korszrősítésére szán támogatást, amely a vágóállatok minőségét akarta javítani, a vártnál kevesebben vették igénybe. A gazdálkodók ugyanis sokszor túl szigorúnak tartották a folyósításhoz kapcsolódó állat-egészségügyi és tenyésztési feltételeket, de a kielégítő minőségű anyaállomány hiány is akadályt jelentett. A mezőgazdasági termékek értékesítése összességében 4 százalékkal mérséklődött 1994-ben. Míg a növénytermesztési és kertészeti cikkek eladása közel 7 százalékkal emelkedett, addig az állatoké és az állati termékeké 13,7, illetve 7,1 százalékkal csökkent. Az élelmiszeripar bruttó termelésii értéke 1994-ben kb. 4 százalékkal nőtt Bővült mind a belföldi,

mind a külpiaci értékesítés, az előbbi mintegy 3, az utóbbi 14 százalékkal. Így az élelmiszeripari szakágazatok nagy részében megindult a k észletek leépítése. A baromfiipari, a konzervipari és az édesipari termékek hazai értékesítése több mint 10 százalékkal növekedett. A tejipar és a sütőipar belföldi eladásai viszont tovább szűkültek. Jelentősen bővült egyebek mellett a baromfiipar, a konzervipar, a sütőipar, a boripar exportja is. 21 IX. Összefoglaló A gazdasági folyamatok maguk is kettős jellegűek voltak. Egyfelől határozottan javultak a reálgazdaság mutatói, másfelől viszont romlottak a monetáris és fiskális jelzőszámok. A megindult növekedés nem járult hozzá az egyensúly javulásához, az egyensúly tehát romlott a rendszerváltást követően. A hazai termelés gyenge versenyképessége mellett nem csökkent az állami újraelosztás forrásigénye, miközben a vállalati szféra növekedéséhez is

forrásokra volt szükség. A piaci árnyomás fokozódott, noha a háztartások megtakarításai számottevően bővültek Nem mérséklődött az állami túlköltekezés sem. Nagy mértékű javulás egyik gazdasági téren sem mutatható ki. Ennek megoldására a kulcs a mindenkori kormány kezében van, és hogy a gazdasági helyzet miként stabilizálható, azt senki sem tudja pontosan megmondani. 22 Tartalomjegyzék I. Bevezetés 1. oldal II. Kelet-Európai gazdaság alakulása 2.oldal II.1 Nettó gazdasági jólét alakulása 3. oldal II.2 Főbb makrogazdasági folyamatok 4. oldal III. Cseh-, Lengyel-, Magyarország versenyképességének megítélése 7. oldal IV. Általános áttekintés 9. oldal IV.1 Az elmúlt gazdasági év eredményei 9. oldal IV.2 A konjunktúra és az infláció 11. oldal IV.21 Az inflációra ható tényezők 12. oldal V. Külkereskedelem 12. oldal V.1 Külkereskedelmet befolyásoló tényezők 12. oldal V.2 Külkereskedelmi

forgalom alakulása 13. oldal V.3 Áruszerkezet jellemzői / export, import V.4 Külgazdasági folyamat 17. oldal VI. Közvetítői kereskedelem 18. oldal VII. Idegenforgalom 19. oldal VIII. Működőtőke beáramlás 19. oldal IX. Összefoglaló 21. oldal 23 Irodalomjegyzék Tóth Antal: Érdekviszonyok a magyar társadalomban a rendszerváltás után Gyimesi Sándor: Utunk Európába Gervai J. Gyenes L, Horváthné S,: Magyarország a 90-es években Kulcsár Kálmán: Két világ között, Akadémiai Kiadó Enyedi György: Kelet-Közép-Európa gazdaságföldrajza, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó 24