Gazdasági Ismeretek | Környezetgazdaságtan » Borbély Béla Zoltán - Vállalati környezetvédelem

DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR Vállalati környezetvédelem Késztette: Borbély Béla Zoltán Konzulens: Szász Tibor Debrecen 2003 Tartalomjegyzék Bevezetés . 3 1. A vállalati környezetvédelem társadalmi és ökológiai összefüggésrendszere 7 1. 1 A környezeti alapprobléma 8 1. 2 A környezetvédelem fogalmai 8 1. 3 Az ökológiai közgazdaságtan és a környezetgazdaságtan viszonya 10 1. 4 A fenntartható fejlődés 11 1. 4 1 A tisztább termelés 13 1. 5 A környezetpolitika 14 1. 5 1 A környezetpolitika céljai 15 1. 5 2 Az EU-csatlakozás környezeti vonatkozásai Magyarországon 15 2. A vállalati környezetmenedzsment 18 2. 1 A környezetbarát vállalkozás modellje 20 2. 2 A környezeti kockázatok szerepe 21 2. 2 Környezeti menedzsment rendszerek (EMAS, ISO 14000) 22 2. 3 A környezeti információs rendszerek (EMIS) 24 2. 4 A vállalati környezetvédelem módszerei 26 2. 4 1 A funkcionális megközelítés 27 2. 4 2 Az

aktív és a passzív környezetvédelem 28 2. 4 3 Az additív és integrált technológiák 29 2. 4 4 Az ipari ökológia (industrial ecology) és a zártláncú gazdálkodás 30 2. 4 5 A környezettechnikák összehasonlítása 31 3. A vállalati környezetvédelem gazdasági motivációja 34 3. 1 Környezetvédelem és versenyképesség 35 3. 2 A szennyezésmegelőzés stratégiája 36 3. 3 A szennyezésmegelőzés elterjedésének korlátai 37 4. A környezeti információk szerepe 39 4. 1 A környezeti számvitel 40 4. 2 A vezetői környezeti számvitel (EMA) 42 4. 3 Környezeti költségek 42 4. 3 1 Éves vállalati környezeti költségek 45 4. 3 2 Környezeti költségek meghatározása 46 4. 4 A vezetői környezeti számvitel felhasználása a beruházások értékeléséhez 47 Befejezés . 49 Irodalomjegyzék . 50 Mellékletek . 54 Sustainability as a moral obligation is a general obligation to preserve capacity to be well off, to be as well off as we an

interest in sustainability speaks for investment generally. (R. M Solow: An Economist’s Perspective) Bevezetés A bevezető idézetben, Solow a fenntarthatóság lényegét úgy foglalja össze, hogy olyan általános morális kötelezettség, amely a „jólét kapacitásának” megóvására kötelez minket. A fenntarthatóság tehát erkölcsi és jóléti kérdés elsősorban, amely a beruházásokra irányítja a figyelmet, különösen a környezeti beruházásokra, amelyek épp ennek a kapacitásnak a megőrzését célozzák. (Solow in: Economics of the Environment [2000] 138. o) A jólét erőforrásainak megőrzésében a tudásnak kiemelkedő szerepe van. Ahogy Solow kiemeli, a tudás környezetileg semleges eszköz, a beruházások általában, de különösen a technikai és tudományos tudásba való beruházások, környezeti szempontból tiszta aktívák, és ez kell, hogy a politika útmutatásául szolgáljon. (uo 138) A közgazdászok egyöntetűen hisznek a

technikai fejlődésben, az innovációban. Ahogy Solow is hangsúlyozza, minden nagy kihívásban az emberi kreativitás, találékonyság jelenti a legfontosabb erőforrást. Ezt a meggyőződést Porter és van der Linde [1995] is hangsúlyozza, amikor a környezeti és ipari versenyképesség összeegyeztethetőségéről beszél, a környezeti szempontú innováció segítségével. A dolgozat alapvető célja bemutatni azt, hogy a környezetvédelem nemcsak kényszer és morális kötelezettség a vállalat számára, hanem fontos üzleti érdek is. Ezért a szennyezésmegelőzés filozófiája, vagyis a tisztább termelés koncepciója kiemelt szerepet foglal el a dolgozatban, amely fordulópontnak számít a vállalkozások környezetvédelemhez való viszonyában. A szennyező fizet elvre (Polluter Pays) válaszként a szennyezésmegelőzést – az amerikai 3M vállalat szennyezésmegelőző-programjának hatására – 3P-nek, vagyis „Pollution Prevention

Pays”-nek is nevezik, kiemelve a pénzügyi, üzleti lehetőségeket a környezetvédelemben. A téma aktualitását és stratégiai szerepét Magyarországon aláhúzza az EUcsatlakozás is, amelynek elsődleges környezetvédelmi vonatkozása a környezeti előírások szigorítása lesz. Az alacsonyabb környezeti teljesítményt nyújtó magyar cégek számára a szigorúbb előírások komoly megterhelést jelenthetnek. Ennek következtében a magyar gazdaság versenyképessége szempontjából kiemelkedő szerepe lehet az olyan környezeti intézkedéseknek, amelyek nem rontják a vállalkozások piaci helyzetét. A dolgozat alapvető meggyőződése, hogy a környezetvédelem egyre inkább stratégiai szerepet kap a vállalkozások körében. A vállalkozások alapvető célja nyereségszerzés fogyasztói igények kielégítésén keresztül. A fogyasztók részéről megjelenő környezetminőség iránti igényt a vállalatok nem hagyhatják figyelmen kívül, amit az egyre

jobban elterjedő környezeti minőségbiztosítás is mutat. Az egyre szigorúbb környezeti szabályozás ezt a környezetminőség iránti igényt felvállalva, a vállalatok mozgásterét szűkíteni látszott, azonban megjelent egy olyan új környezetvédelmi megközelítés, amely ún. „win-win” stratégiát kínál a vállalatoknak, a környezeti és a gazdasági érdekek összeegyeztetésével. Az első fejezet, a vállalati környezetvédelem tágabb összefüggésrendszerével foglalkozik, érintve a környezeti problémák okait, valamint a különböző tudományos megközelítéseket. A környezeti probléma megoldására létrehozott fenntartható fejlődés eszméje, valamint annak legfontosabb eszköze, a tisztább termelés különösen fontos a téma szempontjából, mivel ez fogja össze a környezetvédelmi új megközelítését, amely a vállalati környezetvédelem alapját is képezi. A környezeti probléma felismerése a társadalmat, és a céljait

felvállaló politikát a vállalatok tevékenységének környezeti szabályozására ösztökélte. Ez az ún „környezetinyomóhatás”, amely a társadalom környezetvédelem iránti igényét fejezi ki, alapvetően kényszerként jelentkezett a 70-es években. A 80-as évek második felétől a fenntartható fejlődés megjelenésével az üzleti szféra egyre inkább kezd elkötelezettséget mutatni a környezetvédelem iránt, és megjelennek a környezetpolitikában olyan eszközök, amelyek a vállalati önszabályozást mozdítják elő. A második fejezet a vállalati környezetmenedzsment kérdéseivel foglalkozik, érintve a vállalati önszabályozás legfontosabb eszközét, a környezeti minőségbiztosítási rendszereket. Kiemelt figyelmet kapnak a vállalati környezetvédelem lehetséges eszközei, amelyeket összehasonlítva fény derül a környezetvédelem gazdasági vonatkozásaira, lehetséges pénzügyi hasznaira. A harmadik fejezet a vállalati

környezetvédelem gazdasági motivációját, vagyis az új környezetvédelmi megközelítést mutatja be. Egyre inkább elterjed a „fenntartható vállalati környezeti menedzsment” gondolata, amivel az előbb említett „win-win” stratégiát, vagyis a megelőző jellegű környezetvédelmi filozófiát jelölik, vagyis a vállalatnak azt a képességét, hogy megelőzze, ne pedig kezelje a hulladékot és a szennyezést (Boyd [1998] 5. o) A fogyasztók fokozódó környezettudatossága, a környezeti iparban rejlő lehetőségek, valamint a szennyezésmegelőzés filozófiája képviseli a „környezeti szívóhatást”, amely napjainkban egyre inkább meghatározó a vállalati környezetvédelemben. A környezetvédelem tehát a vállalatok működési-, üzleti feltételeit egyre inkább befolyásolja. A környezetvédelem – akár kényszer, akár a környezeti problémák tényleges felismerése, vagy az üzleti lehetőség hatására – a vállalati tevékenység

részévé vált. A környezetvédelem ma már stratégiainak számít, abban az értelemben, hogy a jövő feltételeit egyre nagyobb mértékben meghatározza. A stratégiai szerep pedig a beruházásokhoz beszél, ahogy Solow is hangsúlyozza. A beruházásokat döntéselméleti szempontból megközelítve, olyan folyamatnak lehet felfogni, amelyben a vállalkozás elkötelezi magát egy cselekvési irány mellett, tőkéjét lekötve (Butler et al. [1993] 1 o) A döntések, így a beruházási döntések legfontosabb inputja az információ. A beruházási döntések alkalmával a beruházás diszkontált hozamáról nem tényadatok, hanem csak kalkulált számítások, várakozások állnak rendelkezésre. A környezeti költség információk meghatározó szerepére, a negyedik fejezet hívja fel a figyelmet. A költségmegtakarítások lehetősége, akár gazdasági megfontolásokból is kívánatossá teheti a környezetvédelmi intézkedéseket. A környezeti költség

információk, amelybe a nem hatékony termelés költségei is beletartoznak, fontos előállítója a környezeti számvitel, amely a fejezet fő tárgya. A környezeti probléma, amely az emberiség egyik legnagyobb kihívásának számít, napjainkra az üzleti világ egyik legnagyobb kihívásává is vált. Akár kényszer, akár üzleti lehetőség hatására, de a vállalatoknak számolni kell vele. 1. A vállalati környezetvédelem társadalmi és ökológiai összefüggésrendszere A környezetvédelem iránti társadalmi igény az 1960-as évek végén jelent meg fokozottan. A környezeti katasztrófa rémképe ráirányította a társadalom figyelmét a kialakuló fogyasztói kultúra és a termelés környezetet romboló hatására. A környezeti alapprobléma elsősorban a népesedési folyamatokban, a gazdasági és fogyasztási tevékenységben gyökerezik, amely megoldására szerveződött társadalmi cselekvési rendszert nevezzük környezetvédelemnek.

(Kerényi [1995] 49 o) A környezeti válság felismerésében és a különböző megoldások keresésében a tudománynak fontos szerep jutott. A környezetvédelem elmélete és gyakorlata, a környezetgazdaságtani megközelítés, valamint a fenntartható fejlődés koncepciója fontos előmozdítója volt a társadalom környezetvédelmi fejlődésének. A környezeti problémák fő okának általában az ipart jelölik meg, mivel nagyfogyasztója a természeti szolgáltatásoknak, valamint látványosan szennyezi a környezetet (Baranyi [1999] 51. o) Azonban az ipar és a vállalkozások a társadalom fogyasztói igényeit elégítik ki nyereségszerzés mellett, ezért a fenntarthatóság nemcsak az ipar feladata, ahogy Welford és Gouldson ([1993] 2. o) is hangsúlyozza, a fogyasztóknak kiemelkedő szerepük van a környezetvédelem fejlődésében. A vállalatok környezeti magatartását a fogyasztók környezettudatossága mellett, a környezetpolitika alakítja

döntően. Magyarország számára az EU-csatlakozás hatása alapvetően a környezeti előírások szigorítása lesz, de mielőtt meg lehetne vizsgálni, mennyiben szűkíti és tágítja a környezetvédelem, a környezetpolitika a vállalatok mozgásterét, meg kell vizsgálnia környezeti megközelítéseket, valamint a környezetpolitikát. alapproblémát, a tudományos 1. 1 A környezeti alapprobléma Az emberi tevékenységek, a társadalom alapvető sajátossága, hogy átalakítja környezetét. Ez az átalakító tevékenység azonban sok nem, vagy nehezen meghatározható, nem szándékolt hatással jár. A közgazdaságtan ezeket a nem szándékolt gazdasági hatásokat externáliának nevezi. Az egyre globálisabbá váló gazdasági tevékenységgel, a termelés és a fogyasztás környezetet átalakító hatása is globálissá vált. Az 1970-es évek elején úgy tűnt, az emberiség fejlődése, növekedése elérkezett egy olyan határhoz, amelyen túl

a negatív környezeti hatások olyan mértékűvé válnak, hogy az már létének alapjait fenyegetik. Ez a felismerés az ENSZ-et és a kormányokat nemzetközi összefogásra, a globális környezeti probléma megoldására serkentette. A környezeti probléma megoldására szerveződött társadalmi gondolkodás és cselekvésrendszer, a környezetvédelem különböző értelmezései megvilágítják a vállalatok és a környezetvédelem közötti kapcsolatot. 1. 2 A környezetvédelem fogalmai Kerényi ([1995] 49-51. o) Általános környezetvédelem című könyvében ismerteti a környezetgazdálkodás, a környezet- és természetvédelem fogalmainak egymáshoz való viszonyát, a szakirodalomban használt értelmezéseket. A környezetvédelemnek létezik egy tágabb és szűkebb értelmezése. A tágabb értelmezés szerint a természetvédelem része a környezetvédelemnek, annak alárendelve van. A hazai szakirodalomban a szűkebb megközelítés, a környezet- és

természetvédelem különválasztása és egymás mellé rendelése az elterjedtebb megközelítés. Ebből a szempontból a természetvédelem feladata az élő és élettelen természeti környezetet veszélyeztető hatások kivédése és megelőzése, míg a környezetvédelem feladata az embert és épített környezetét ért káros hatások megelőzése, kivédése, az okozott károk megszüntetése a termelés és fogyasztás környezetkárosító és veszélyeztető tevékenységeinek szabályozása révén. (u o 49 o) Egy még szűkebb értelmezés passzív, „védekező” tevékenységnek minősíti a környezetvédelmet, és ezzel szembe állítja a környezetgazdálkodás fogalmát, mint aktív tevékenységi rendszert. Ezt a felfogást tükrözi az angolszász szakirodalomban az environmental management (környezetgazdálkodás) és environmental protection/conservation (környezetvédelem) fogalmak megkülönböztetése. (uo 49 o) Ugyanakkor a

környezetgazdálkodásnak létezik egy másik felfogása is, amely a környezetvédelmet tágabb fogalomnak tekinti, és a környezetgazdálkodást pedig a környezetvédelem egyik legfontosabb eszközének. (uo 50 o) A környezetgazdálkodást, egy másik megfogalmazás, az eszközrendszerrel (környezettervezés, környezetfejlesztés, környezetkímélő technológiák kidolgozása, alkalmazása, hulladékgazdálkodás) határozza meg a következő módon: „A környezetgazdálkodás a gazdasági tevékenységek olyan megtervezését, megszervezését és végrehajtását jelenti, amelynek során a gazdálkodók ésszerűen, környezetkímélő erőforrásokkal, módon ennek távlatokban érdekében gondolkodva környezetkímélő gazdálkodnak technológiákat a természeti alkalmaznak, tevékenységük során törekednek arra, hogy ne pusztítsanak el élőlényeket, ne károsítsanak élő rendszereket és élettelen természeti értékeket, s ne károsodjon az

ember egészsége sem.” (uo 50 o) A környezetvédelem aktív felfogása, a környezetgazdálkodás megközelítése átvezet a környezetgazdaságtan fogalmához, amely a fenntartható fejlődés elméletének egyik tudományos alapját képezi. 1. 3 Az ökológiai közgazdaságtan és a környezetgazdaságtan viszonya Kerekes és Szlávik [1996] a környezeti alapproblémát és a lehetséges megoldások tudományos megközelítéseit ismerteti. A Föld anyagi szempontból zárt rendszernek számít. Egy zárt rendszerben minden részrendszer outputja valamely másik részrendszer inputja. A természet és a gazdaság közötti konfliktust az okozza, hogy a gazdaság egy olyan nyitott részrendszer, amely erősen növekedésorientált. Egy zárt rendszerben pedig, a növekedés szükségképpen korlátozott. A társadalmi anyagáramlást az 1. ábra szemlélteti, rámutatatva a tágabb rendszer, a természet és a társadalmi alrendszer között feszülő konfliktusra. Az

ábra kiemeli azt is, hogy a lehetséges megoldás az, ha minél teljesebb mértékben sikerül a nyílt társadalmi anyagáramot zárni. Ennek legfontosabb eszköze az újrahasznosítás A természet és gazdaság közötti konfliktusra, a környezeti problémára a tudományok rendszerében az ökológiai közgazdaságtan a természet rendszeréből és logikájából kiindulva próbál globális szinten hosszú távú választ adni (34. o) A környezetgazdaságtan képviselői a piaci logikából indulnak ki, és a megoldást abban látják, hogy a piacgazdaságot, vagy tágabban a társadalmat érzékennyé kell tenni a környezeti problémákra (u.o 34 o) 1. ábra A társadalmi anyagáramlás TÁRSADALOM Termék Elhasznált termékek Alapanyagok Forrás: Kerekes – Szlávik [1996] 18. o A fenntartható fejlődés elmélete nagyban támaszkodik a környezetgazdaságtani megközelítésre. A legfontosabb feladat a piaci szereplők viselkedésének megváltoztatása, a

környezeti problémákra való érzékennyé tétele. Az externális hatások mind nagyobb részét internalizálni kell, azaz bevinni a piac keretein belülre. (uo 35 o) Azonban kérdéses, ahogy Pataki ([2001] 59. o) is figyelmeztet, mennyire lehet az átfogóbb rendszerre, vagyis a bioszférára a gazdaság logikáját ráerőltetni. Nem inkább a gazdaság „ökologizálására” lenne szükség, mint az „öko-modernizációra”, vagyis az ipartól és a technológiai fejlődéstől várni az ökológiai problémák megoldását. 1. 4 A fenntartható fejlődés Az 1970-es években kialakuló zöldmozgalomra nagy hatással volt a Római Klub „A növekedés határai” című 1972-ben publikált tanulmánya, amelynek fő következtetése az volt, hogy az ipari termelés és az élelmiszer-előállítás, így a népesség szűk keresztmetszetét a természeti (Kósi – Valkó [1999] 20. o) környezetben okozott károsodás fogja jelenteni A környezet és

fejlődés viszonya az ENSZ hatására a környezetvédelmi konferenciák és tanulmányok fő témája lett. A Leontief által 1973-ban készített ENSZ-tanulmány szerint a világgazdaság fejlődésének főleg politikai és intézményi korlátjai vannak, a környezetvédelem fizikai feltételeinek korlátozottsága feloldható pénzügyi-technológiai eszközökkel, amelynek költségei viszonylag, de nem irreálisan magasak (u.o 21 o) Ez a megközelítés összhangban áll Solow véleményével, aki a tudományos és technikai fejlődésben látja az emberiség egyik legfontosabb erőforrását. Az optimális erőforrás-felhasználás a következő elveket tartalmazza: a megújuló természeti erőforrások felhasználásának mértéke nem szabad, hogy meghaladja a regenerálódó képességüket; a hulladék keletkezés mértéke összhangban kell, hogy legyen a környezet szennyezésbefogadó képességével, amit a környezet asszimilációs kapacitása határoz meg;

valamint biztosítani kell, a kimerülő erőforrások ésszerű felhasználási ütemét, amit részben a kimerülő erőforrásoknak a megújulókkal való helyettesíthetősége, részben a technológiai haladás határoz meg. (uo 22 o) A fenntartható fejlődés elvei az 1. ábrán bemutatott társadalmi anyagáramlásra határoznak meg követelményeket, bár a fenntartható fejlődés egy nagyon tág gondolatrendszer, amely más ökológiai, társadalmi és gazdasági feltételeket is meghatároz. A fenntarható fejlődésből, a dolgozat témájának szempontjából nagyon fontos a megelőzés és az anyagáramlások zárásának a gondolata, amely a vállaltok számára a környezeti költségek felmerülésének megelőzését, a termelés hatékonyságának növelését, az eddig jelentéktelen, vagy csak gondot jelentő hulladék újrahasznosítását, értékesítését jelenti, vagyis alapvetően gazdasági lehetőségeket. 1. 4 1 A tisztább termelés A fenntartható

fejlődés gondolatának megjelenése után, megindult a fenntartható fejlődés eszköztárának kiépítése. A fenntartható fejlődés egyik fontos eszköze a tisztább termelési koncepció beépítése a gyártási folyamatokba, illetve az életciklus-megközelítés alkalmazása a termékek tervezésénél. A tisztább termelés folyamatok, termékek és szolgáltatások kezelésére kialakított integrált megelőző stratégia, melynek célja a hatékonyság növelése, továbbá az emberi környezeti kockázatok csökkentése. Folyamatok esetében a nyersanyagok, a víz, és az energia hatékony felhasználását, a mérgező és veszélyes anyagok kizárását, továbbá a kibocsátások és hulladékok forrásnál történő csökkentését jelenti. Termékek esetében a termék vagy szolgáltatás teljes életciklusára vonatkozó környezeti hatások csökkentését jelenti, a tervezéstől a teljes megsemmisítésig.(Mang és szerzőtársai [1997] 46 old) A tisztább

termelési koncepció alkalmazásának elősegítésében az ENSZ két szakintézményének, az UNEP-nek és az UNIDO-nak fontos szerepe van. Az 1994-ben beinduló tisztább termelési program keretében folyamatosan alakultak Nemzeti Tisztább Termelési Központok (National Cleaner Production Center / NCPC) és ma már több mint 20 országban, köztük hazánkban is működnek ilyenek. Elsősorban ösztönző koordináló szerepük van. Fő tevékenységük irányelvek kialakítása, információs hálózat kiépítése és működtetése, szakértők képzése, demonstrációs programok szervezése. Szakirodalomban több kifejezés is található a tisztább termelésre vonatkozóan. A főleg Észak-Amerikában elterjedt szennyezésmegelőzés (pollution prevention – P2) fogalma a megelőző jelleget hangsúlyozza. Az integrált technológiák a termelésbe épült jelleget, az intenzív környezetvédelem pedig hatékonyságot emelik ki. Részben a zártláncú gazdálkodás

(kreistlaufwirtschaft, recycling, reciklálás) fogalma is a tisztább termeléshez kapcsolódik, ami az újrahasznosítás láncának megszervezésével az anyag és energiafelhasználás racionalizálását szolgálja. 1. 5 A környezetpolitika A környezetvédelem igénye, követelménye a vállalati életbe több irányból érkezett. Az egyik fontos tényező az általános társadalomfejlődési követelmények és eredmények közvetett hatása. Az ipari társadalom fogyasztói társadalommá való átalakulása új fogyasztói igények kialakulásához vezetett, amelyek közül az egészséges környezet igénye kiemelkedő. A demokrácia kiszélesedésével, a jobb érdekérvényesítés igényével fellépő társadalmi mozgalmak hatására az új fogyasztói igények állampolgári jogként kerültek megfogalmazására. A társadalmi mozgalmak, így a zöldmozgalom kiszélesedésében a média szerepe is meghatározó volt, felerősítve annak visszhangját,

az ökológiai katasztrófák képeinek házhoz vitelével. (Fazekas [2002b] 1 o) Az erősödő társadalmi nyomás hatására a civil társadalom új törekvésének képviseletét felvállalta a politika. A környezetpolitika azonban nem tisztán a környezetvédelmi akarat alkalmazása, hangsúlyozza Fazekas, hanem a környezetvédelem összehangolása az egyéb társadalmi alrendszerek céljaival, érdekeivel. (uo 1 o) A hatóságok és a társadalmi szervezetek felől, vagyis a külső környezetből érkező nyomáson túl, ma már a fogyasztók és a működési környezet más szereplői (tulajdonosok, szállítók, alkalmazottak, stb.) is jelentősen befolyásolják a vállalatok környezeti magatartását. A ”környezeti nyomó-hatás” mellet, a ”környezeti szívó-hatás” is erősödik (Kósi – Valkó [1999] 124. o) A környezetvédelem iránti igény azonban új üzleti lehetőségeket is teremtett, létrehozva egy új piacot, a környezetvédelmi piacot. A

környezetvédelmi berendezések és szolgáltatások piaca ma az egyre dinamikusabban fejlődő, egyre vonzóbb ágazat (Ress – Kovácsné [1999] 1. o) Ezen kívül a fogyasztók oldalán megjelent a környezetbarát termékek iránti igény, a környezeti marketing szerepe, illetve a marketing környezeti felelőssége egyre meghatározóbb. A környezetbarát jelzők, az ökocímkék új lehetőségeket teremtenek a marketing területén. A környezetvédelem hatása ma már a gazdaságra, a vállalatokra sokkal differenciáltabb. Ez a környezeti szívó-hatás a vállalatokat már az önkéntes akciók felé terelte. 1. 5 1 A környezetpolitika céljai A környezetpolitika céljai között ma három fő szempont fogalmazódik meg, ahogy Fazekas [2002b] is bemutatja: Az etikai, a jóléti és a gazdasági szempontok. A posztmodern etika és természetjog hatására az élő és élettelen természet kezdik jogalanyként elismerni, ami belső értékkel rendelkezik, s mint

olyan védelemre érdemes. Jóléti, emberi szempontból a természet élő és élettelen elemei az ember környezeteként jelennek meg, amelyek állapotának alakulása döntően befolyásolja az ember életminőségét. Az etikai és jóléti szempontok sajátos keverékét fejezi ki a fenntartható fejlődés jövő generációk érdekeinek védelme. Gazdasági szempontból a környezeti problémák megoldása költséggel (egészségügyi költségek, szennyeződés felszámolásának a költségei, stb.) jár A környezetszennyezés által okozott többletköltségeknél a teherviselés problémája fontos kérdés. 1. 5 2 Az EU-csatlakozás környezeti vonatkozásai Magyarországon A környezetpolitikai szabályozás az egyre szigorúbb környezeti minőségi előírások felé halad, különösen igaz ez az EU környezetpolitikájára (pl. Fazekas [2002b] 120 old) A szigorodó szabályozása óriási kihívást jelent a csatlakozásra készülő Magyarország

számára. Magyarországnak nemcsak a szigorodó előírásokkal kell szembe néznie, hanem azzal a minőségi változással is, amely a környezetpolitikában az önszabályozást, illetve a környezeti szempontok minél teljesebb integrálását célozzák a vállalati döntéshozatalba. Az Európai Unió országaiban ma már, ahogy Kerekes – Kiss ([1999] 9. o) is kiemeli, nem a különálló környezetpolitika fejlesztése van napirenden, hanem a környezeti szempontok ágazati politikákba való integrálása. Magyarország legnagyobb feladata az EU-csatlakozást követően a környezetvédelem intézményeinek és infrastruktúrájának fejlesztése. Bár az ágazati politikákba való integrálás és a vállalatok szerepvállalása is fontos, de az előbbi kérdés az aktuálisabb. (u o 9 o) A beruházások szintjén a környezetvédelmi infrastruktúra kiépítése a legnagyobb feladat, ami a kormányzati szerepvállalást erősíti a környezetvédelemben. 1 A csatlakozás

2010-ig számított közvetlen környezetvédelmi beruházási igényei várhatóan 1900-2600 milliárd Ft (1997. évi árakon) között alakulnak(u o 15 o) A csatlakozás következménye lesz még a magasabb előírások, valamint a szükséges beruházások mellett, az ágazatok közötti jövedelemelosztásra való hatását. Az EUcsatlakozással kapcsolatos környezetpolitika, egyrészt terheket ró bizonyos ágazatokra, másrészt üzleti lehetőségeket kínál másoknak. Az energiaipart, a vegyipart, a tömegközlekedést, az élelmiszeripart negatívan érinti a követelmények szigorítása, miközben az építőiparral, a környezetvédelmi iparral, az egészségbiztosítással, vagy a Elsősorban a vízvédelem (csatornahálózat, szennyvíztisztítás) és a hulladékkezelés infrastruktúrájának fejlesztése tartozik ide, a beruházások becsült értéke 600-1500, illetve 28-144 milliárd Ft. (Kerekes – Kiss [1999] 12-13. o) 1 turizmussal, amelyek közvetve vagy

közvetlenül, de haszonélvezői lesznek csatlakozásnak (u. o 11 o) A környezetpolitika minőségi változása az EU környezetpolitikájával összhangban várhatóan Magyarországon is a vállalati önszabályozást helyezi előtérbe hosszabb távon, amelynek hatására a vállalati környezeti menedzsment egyre nagyobb szerepet vállal majd a környezeti problémák megoldásában. 2. A vállalati környezetmenedzsment A társadalmi fejlődés hatására egyre fokozódó környezetvédelem iránti igényt a környezeti szabályozás és a társadalmi mozgalmak jutatták el a vállalatokhoz. Ahogy Szász ([2002] 78. o) is hangsúlyozza a környezeti problémák megoldására az állami szabályozás eszköztára nem elégséges. Az 1990-es évektől a környezeti szabályozás új szakaszának lehetünk tanúi, a környezetpolitika kiemelt célja a környezeti szabályozás eszköztárának a bővítése. Ennek hatására a környezeti szabályozás hangsúlya egyre inkább

az önszabályozás felé tolódik el (pl. Fazekas [2002b], Kerekes – Kis [1996]) Az önszabályozás feltétele a vállalatok elkötelezettsége a környezeti problémák megoldására. Ahogy Welford és Gouldson [1993] is hangsúlyozza, az üzleti szféra környezetvédelemhez való viszonya alapvetően megváltozott az 1980-as évek végén. A társadalmi nyomás hatására az amerikai nagyvállalatok hamar rájöttek, hogy milyen lehetőségeket rejt magában, ha sikerül környezetvédő színben feltűnniük (Kis [1992] 34. o) Az 1991-ben készített, ”Corporate Response to the Environmental Challenge” című McKinsey-jelentés, 400 vezető üzletember válasza alapján igyekszik képet alkotni az üzleti szféra környezetvédelemhez való viszonyáról. A tanulmány megállapítása szerint a vállalatok a környezeti kihívásnak tudatában vannak és reakciójuk pozitív, készek a cselekvésre és a szükséges változtatásokra (u. o 34 o) Hasonló kutatást

Magyarországon, Pataki és Radácsi [1997] végzett 160 magyar vállalat körében, amely a vállalatok környezeti orientációját igyekszik feltárni. Bár a vizsgált vállalatok különböző szintjein helyezkednek el a környezeti orientációnak, határozottan állítható, hogy nagy részük számol a környezetvédelemmel, mint a vállalati cél- és eszközrendszert befolyásoló tényezővel. Az üzleti szféra ma már világosan kifejezi elkötelezettségét a fenntartható fejlődés mellett, amelyet jól demonstrál a 2002-es johannesburgi III. Környezetvédelmi Világtalálkozó, amelyen 50 üzleti szervezet és 700 cég vett részt, hangsúlyozva partnerség iránti készségüket (Hibbeyné [2002] 19. o) A vállalati önszabályozás legfontosabb eszköze a szabványosított környezeti menedzsment rendszerek. A környezeti teljesítmény folyamatos javítása érdekében a vállalat megfogalmazza környezeti politikáját, amelyben megfogalmazott célok

végrehajtására környezeti programokat dolgoz ki. A rendszert dokumentálja, és bizonyos időközönként felülvizsgáltatja arra feljogosított ellenőrrel. A vállalati környezeti menedzsment rendszerek legfőbb feladata a környezeti kapcsolatok, hatások „fekete dobozának” minél teljesebb körű feltárása, amelynek segítségével azok „menedzselhetővé” válnak. A környezeti kapcsolatok irányításához információra van szükség, amelyet a környezeti információs rendszerek nyújtanak a döntéshozók számára. A környezeti menedzsment egyik fontos alapelve, hogy a szervezet minden tevékenysége jár valamilyen környezeti hatással, kapcsolatban áll a környezetvédelemmel. Ahogy Dinya ([2002] 29. o) is hangsúlyozza, ezt a vállalati környezeti politikának tükröznie kell. A vállalkozások elkötelezettsége és a környezeti szabályozás új prioritása mellett, a vállalati környezeti menedzsment kiinduló oka a környezeti kockázatok. A

környezeti menedzsment vállalati szerepe bizonyos esetekben létfontosságú, ahogy Kerekes és szerzőtársai ([1995] 882. o) hangsúlyozzák, egy rossz környezeti menedzsment ugyanúgy tönkre tehet egy vállalkozást, mint a pénzügyi vezetés. 2 2. 1 A környezetbarát vállalkozás modellje A társadalmi nyomás és a környezetszabályozás hatására a környezetvédelem megjelent a vállalati szervezetben. A vállalati környezeti funkció feladata eleinte az előírásoknak való megfelelésen nem terjedt túl. A változást Fryxell és Vryza ([1999] 40 o) szerint részben az 1980-as évek nagy környezeti katasztrófái, és a zöldmozgalom fokozódó nyomása kényszerítette ki. A jelentős környezeti kockázattal rendelkező vállalkozásoknál a környezetvédelem szervezeti szerepe is átértékelődött az 1980-as évek végén. A ”vállalati rendőr”-szerep (corporate policeman) felől a ”változást segítő”-szerep (change agent) felé tolódik a

hangsúly (u.o 39 o) Angyal ([1996] 15. o) szerint a környezetbarát vállalat egy teljesen „normális” vállalat, amelynek vezetésében, kultúrájában megjelennek környezetbarát elemek. A környezetbarátság kiemelt kultúrafejlesztő megoldás, kulturális áttörés is egyben. A környezetbarát vállalkozás modelljét a következőképpen vázolja fel: A környezetbarátság 3 vállalati céllá nemesedik, beépül a filozófiába, esetleg vállalat küldetési nyilatkozatába. 2 A környezetvédelem a szervezeti hierarchiában is megjelenik, Az indiai Bhopalban, a Union Carbide rovarirtó gyárában 1984-ben bekövetkezett baleset, sokat idézett példa erre. A balesetet követő tíz évben a baleset következtében kb 8000 ember meghalt, és az Indiai Legfelsőbb Bíróság 470 millió dollár kártérítést hagyott jóvá a halottak rokonainak és a megbetegedett embereknek. A vállalat árbevétele 9,9 milliárd dollárról 4,8 milliárdra csökkent,

alkalmazottainak létszáma 98400-ról 12000-re, a vállalat 500 millió dollárt vesztett értékéből. (Csutora [2000] 15 o); 3 „A környezetbarátság olyan megoldások, módszerek alkalmazása, amelyek a környezetet tisztelik, védik, a környezet szempontjait egyensúlyosan mérlegelik más szempontokkal” (Angyal [1996] 14. o); A környezetbarátság „a vállalatvezetés magatartása, amely a vállalat tevékenység és a természeti környezeti hatások minden kapcsolatában arra felügyel, hogy a környezet ne károsodjon, illetve a környezetre gyakorolt negatív hatások minimalizálódjanak, másoldalról aktívan részt vesznek a környezetvédelmében, az okozott károk helyreállításában” (Angyal [1997] 5. o) szervezeteket, személyeket jelölnek ki, és hatásköröket biztosítanak számukra. A szokásos termelési, szolgáltatási ciklus-elemzéseken belül, vagy amellett, a termékek, a termelés bioökológiai ciklusait is figyelembe veszik. A

gazdasági megfontolásaik, kockázatszámításuk kiegészül a környezeti kockázatok mérlegelésével. Olyan megfigyelési és értékelési rendszereket alkalmaznak, amelyek a közvetlen környezetbefolyásolást nemcsak mérik, hanem ennél általánosabb döntési lehetőségeket is alkalmaznak. (u.o 16-17 o) A környezeti elkötelezettség egyik kiinduló oka, a környezetvédelmi magatartásában a legfontosabb meghatározó tényező a környezeti kockázat. Ahogy Kerekes és szerzőtársai ([1995] 882. o) hangsúlyozzák a megfelelő biztonságot jelentő környezeti menedzsment kialakításakor a vállalat környezeti kockázatából célszerű kiindulni. 2. 2 A környezeti kockázatok szerepe A vállalati tevékenység környezeti kockázata két dimenzióban vizsgálható. Az egyik dimenziót a felhasznált anyagok és technológiák, valamint a humán erőforrások jelentik, vagyis olyan tényezők, amelyek a vállalat belső rendszerétől függnek. Ezt

endogén kockázatnak nevezzük. (Kerekes és szerzőtársai [1995] 883 o) A kockázat másik dimenzióját, amit exogén kockázatnak nevezzünk, a változó külső világ határozza meg. Ide olyan természeti, infrastrukturális, társadalmi-kulturális és politikai tényezők tartoznak, mint a vállalat földrajzi elhelyezkedés, a környezet ökológiai jellemzői, széljárás, talajviszonyok, domborzat, úthálózat, veszélyelhárító rendszerek, a demográfiai viszonyok, illetve a lakosság és az alkalmazottak iskolázottsága, környezeti attitűdje, politikai intézményrendszer és kultúra, stb. A csernobili és a bophali tragédia a külső tényezők szerepére hívja fel a figyelmet. 4 (u o 884 o) Az érintettek döntő befolyással lehetnek a környezetvédelmi orientációra, stratégiára. Ha az érintettek köre nagy, akkor a környezetvédelmi kommunikációnak, a PRkapcsolatoknak, az imázsnak fontos szerepe van, ami bizonyos szempontból stratégiai is

lehet, hiszen a környezeti passzivitás a vevőkör és a bevételek szűkülését jelentheti. A kockázatok nagysága és típusa meghatározza a vállalati környezetvédelem stratégiai szerepét, valamint a környezetvédelmi intézkedések típusát. Ha mind a külső, mind a belső kockázat magas, akkor a környezetvédelmi intézkedések fő célja a kockázatok csökkentése, és a költségek csökkentése csak másodlagos. A beruházások a csúcstechnológiát („state of the art”) képviselik, jellemző a technológiaváltás. Ebbe a vállalati körbe tartoznak az offenzív és innovatív környezetvédelmi stratégiájú vállalatok, a környezeti teljesítmény számukra versenyfeltétel. A menedzsment fő tevékenysége a környezeti innováció és kommunikáció. A támogató szerepkörben, vagyis amikor mind az exogén, mind az endogén kockázat kicsi, a vállalat környezetvédelmi célja elsősorban a kibocsátások csökkentése. A környezetvédelmi

beruházások iránti igény a környezetvédelmi normák szigorításából származik. A beruházások általában valamilyen monitoring eszköz vagy valamely csővégi tisztítási technológia megvásárlására irányulnak. 2. 2 Környezeti menedzsment rendszerek (EMAS, ISO 14000) 4 Akárcsak a csernobili katasztrófa esetében a Union Carbide gyárában felhasznált veszélyes gáz szivárgására nem voltak felkészülve sem a vállalat vezetői, sem az alkalmazottak, sem a környező lakosság, sem a hatóságok. A munkások nem tudták, hogy meg kell nyitni a tartaléktartály szelepét a gáz nyomásának Ahogy a fejezet elején kiderült, az üzleti világ elkötelezettsége alapvetően megváltozott az utóbbi évtizedben, amelyet a szabványosított környezeti minőségbiztosítási rendszerek terjedése is mutat. Magyarországon a Követ 5 adatai alapján, már több mint 300 vállalat auditáltatta magát az ISO 14001 alapján. Az Európai Közösségek Tanácsa

1993-ban fogadta el a 1836/93/EEC számú rendeletet „A termelővállalatok önkéntes részvételéről a környezeti menedzsment és környezetvédelmi auditálás közösségi rendszerében” címmel. A rendelet célja a környezeti teljesítmény folyamatos javítása, melynek érdekében a vállalat kiépíti a környezeti menedzsment rendszert, a rendeletben felvázolt EMAS (Environmental Management and Audit Scheme) alapján, meghatározott időközönként értékeli a környezeti teljesítményt és az EU szabályozásban előírt követelmények teljesítését, a környezeti politikájában és azt megvalósító környezeti programjaiban megfogalmazza a javításhoz szükséges változtatásokat. (Kósi – Valkó [1999] 187-189 o) A rendelet kidolgozásának alapjául a már kialakult auditálási gyakorlat és a British Standard 7750/1992. számú szabvány szolgált A nemzetközi Szabványügyi Szervezet 14000 szabványsorozata a BS 7750 szabványra és az

Európai Unió 1836/93 rendeletére épült, viszont továbblépést jelentett a vállalatokat érintő környezetvédelmi feladat és probléma szabványba foglalását illetően. A szabványsorozat 22 önálló szabványból áll, a KMR-en túl, a környezeti auditálás, az életciklus-értékelés, a környezeti címkézés szabványai találhatóak benne. A sorozat első tagja a 14001 számú szabvány a környezeti menedzsment rendszerekről 1997-től magyar szabványként is hatályba lépett (MSZ EN ISO 14001). A KMR fogalma az ISO 14001 szabvány alapján: ”a vállalat általános menedzsment rendszerének az alrendszere, amely tartalmazza azokat a tervezési és növekedésekor, nem riasztották a lakosságot, és nem mondták meg, merre kell menekülni, illetve vizes zsebkendőt kell a szájuk elé tartani a mérgezés elkerülése érdekében. (Csutora [2000] 15 old) ellenőrzési tevékenységeket, hatás- és felelősségi köröket, gyakorlati alkalmazásokat,

eljárásokat, folyamatokat, erőforrásokat, amelyek a környezeti politika kidolgozására, bevezetésére, megvalósítására, fenntartására és felülvizsgálatára irányulnak.”(Kósi – Valkó [1999] 197. o) A szabvány célja, hogy bármilyen típusú és méretű szervezetre alkalmazható legyen. A rendszer sikere a vezetés elkötelezettségétől függ A rendszer alkalmassá teszi a szervezetet, hogy a jelentős környezeti hatásokra vonatkozó törvényi előírásoknak megfelelő környezetpolitikát és célokat határozzon meg. A rendszer bevezetésével a vezetés biztosítja, hogy a vezetés alapvető célja a megelőzés, a környezeti teljesítmény állandó, folyamatos javítása, ez fogalmazódik meg a politikában, a programokban és a rendszerrel biztosítható a szabályozásoknak való megfelelő működés. 2. 3 A környezeti információs rendszerek (EMIS) A környezeti menedzsment rendszer bevezetése során, ahogy Juhász és Tamás ([1999] 245. o)

is hangsúlyozza, az információ-technológia nyújtotta lehetőségek használata jelentős mértékben hozzájárulhat az intézkedés sikeréhez. A környezeti kérdések döntéshozatalba való beépítése jelentősen megnöveli az adatok mennyiségét és összetettségét, ezért a környezeti információs rendszerek az eredményes működést jelentősen befolyásolják. Ezeket a rendszereket környezeti vállalatirányítási rendszereknek hívják (Environmental Management Information System – EMIS), esetenként számítógéppel támogatott környezeti információs és vállalati rendszereknek (Computer – Aided Environmental Information and Management – CAEM) (u. o 245 o) 5 A Környezeti Menedzsment Nemzetközi Szervezetének, az INEM-nek magyarországi tagja. Alapvetően kétféle környezeti információs rendszer különíthető el. A belső környezeti információs rendszer segítségével a vállalati környezeti hatások átláthatóvá válnak.

A környezeti hatásokra vonatkozó információk lehetővé teszik, hogy minimalizálják a hulladékok keletkezését, csökkentsék az emissziós forrásokat és megtalálják azokat a technológiai módosításokat, amelynek segítségével az anyagok újrahasználhatóvá tehetők. A könyvelési és auditálási rendszer az anyag és energiaáramlási folyamatok meghatározhatóságát és kontrollját segíti. A külső környezeti információs rendszer célja elsősorban a törvényi előírásoknak való megfeleltetés. (uo 244 o) Egy másik lehetőség a vállalati környezetirányítási rendszerek felosztására a számviteli és könyvelési alapú, illetve a termelés alapú felosztása a rendszereknek. Az előbbi rendszer, amelyet gyakran ökológiai könyvelési rendszernek is hívnak, a pénzügyi mérlegkészítés elveit követi, az input és output adatok mérlegszerű számbavételével készül el. A könyvelési rendszer kiterjesztését a termék teljes

életciklusára életciklus-elemzésnek (Life Cycle Assesment) hívják. Az ökológiai típusú könyvelési rendszer – az input-output szemléletből következően – elsősorban a termelési folyamatot megelőző, és azután bekövetkező környezeti hatásokat kívánja elemezni. (u o 245. o) A másik csoportba a termékorientált rendszerek tartoznak. A hagyományos (Production Planing Control – PPC) termelés-tervezés és ellenőrzési rendszer a termelési folyamat optimalizálását végzi el. A környezeti célú PPC rendszerrel elsősorban az emisszió és a hulladékcsökkentését próbálják elérni, illetve fontos cél az újrafelhasználási arány növelése a teljes termelési folyamaton belül. (u o 245 o) A környezetvédelmi információs rendszerre és a hagyományos számviteli és rendszerre épül a vállalati környezeti számvitel rendszere, aminek fontos szerepe van a vállalati környezetvédelem pénzügyi hatásainak, a környezeti költségek

nyomon követésében, a lehetséges költségmegtakarítások feltárásában, és ezzel a vállalat gazdasági helyzetének is javításában. 2. 4 A vállalati környezetvédelem módszerei A környezetet veszélyeztető hatások megelőzésére, kivédésére, az okozott károk felszámolására a vállalkozásoknak különböző technikai megoldások állnak rendelkezésre. A módszereket háromféle szempontból is lehet csoportosítani. Az egyik a beavatkozás jellegén, a másik a termelési folyamat és a környezetvédelmi beavatkozás viszonyán, a harmadik pedig a környezetvédelmi eljárás termelési folyamatba való beilleszthetőségén alapul. ”A környezettechnika fogalma alatt, azokat a műszaki eljárásokat, berendezéseket és a kapcsolódó tevékenységeket értjük, amelyek a környezetvédelmet szolgálják.” (Kósi – Valkó [1999] 114. o) Bizonyos eljárásoknál a környezetvédelmi célt nehéz elválasztani a termelési és egyéb céloktól.

Tisztán csak az additív, csővégi technológiákat lehet környezetvédelmi célú intézkedésnek tekinteni. Az integrált, tisztább termelési megoldásoknál a környezetvédelmi cél nem elválasztható a termeléstől, mivel az intézkedés megváltoztatja a termelési technológiát is. Ez a definíciós probléma a beruházási alternatívák összehasonlíthatóságának problémáját veti fel. Ha egy beruházás nemcsak környezetvédelmi céllal valósul meg, és a környezetvédelmi rész nem határolható el belőle, akkor két környezeti intézkedés nehezen hasonlítható össze. (EMA, Procdures and Principles [2001] 20 o) A környezetvédelmi beruházások típusát meghatározza a vállalat környezeti kockázata, valamint az ebből fakadó környezeti menedzsment, stratégia. Ha a környezetvédelem stratégia szerepkörben van a vállalatnál, sokkal inkább a „state of the art” technológiák bevezetése, technológiacsere jellemző. Ezzel szemben, ha a

környezetvédelem támogató szerepkörben van a fő cél a környezeti előírásoknak való megfelelés, amely a csővégi technológiákkal érhető el leghatékonyabban. (Kerekes és szerzőtársai [1995]) 2. 4 1 A funkcionális megközelítés Kósi – Valkó [1999] a funkcionális megközelítés szerint a környezetvédelem négy fő területét különbözteti meg: utólagos, helyreállító, megelőző környezetvédelem, valamint a környezetfigyelés és elemzés. Az utólagos környezetvédelem során alkalmazott technikák már bekövetkezett környezetterhelések megszüntetésére vagy csökkentésére alkalmasak (pl. az ún szanáló technikák/a régi szennyezések kiküszöbölését segítő technikák, a hulladékkezelő és szennyvíztisztítási technikák, de ide sorolható külső recycling, és a csővégi technikák is). A helyreállító vagy kompenzáló környezetvédelem technikái a környezeti elemek, ökorendszerek terhelhetőségét, illetve

kapacitását növelik, valamint a meglévő környezeti terhelések hatását csökkentik, anélkül, hogy magát a környezeti terhelést megszüntetnék (pl. a vizek levegőztetése, a zaj elleni védelem építészeti eljárásai, stb) A megelőző környezetvédelem technikái az emisszióknak a keletkezés helyén történő csökkentésére alkalmasak. Az integrált, szennyezés megelőző technikák tartoznak elsősorban ide, bár bizonyos értelemben a csővégi megoldásokat is ide lehet venni, a környezeti káros hatás kiküszöbölése miatt. A környezeti monitoring és elemzés technikái az emissziók mérésére és a környezetminőség felügyeletére szolgálnak. Meg kell említeni még a környezetvédelmi szolgáltatásokat, amelyek a környezetirányítási rendszerek hatására egyre jelentősebb szerepet kapnak. 2. 4 2 Az aktív és a passzív környezetvédelem Kocsis [1998] szerint a vállalatok a környezeti állapot javítását aktív, illetve

passzív környezetvédelmi módszerrel érhetik el. A megkülönböztetés a környezetvédelem és a termelési folyamat viszonyán alapul. Az aktív környezetvédelmi eszközökkel ténylegesen csökkenthető az időegység alatt kibocsátott szennyezőanyag mennyisége (emisszió), az utóbbival csak a környezetbe kibocsátani kívánt káros anyag mérési ponton megjelenő koncentrációja (immisszió) csökken. A környezetvédelem azon alapelvének, hogy kizárják a környezetkárosodást, ugyan a passzív eszközök is megfelelnek, azonban a környezetszennyezés megelőzésének azonban csak az aktív eljárások felelnek meg. 6 Például egy szénerőmű esetén egy magasabb kémény megépítésével adott mennyiségű kéndioxid nagyobb területen szóródik szét, viszont egy füstgáz-kéntelenítő berendezéssel az erőmű kéményéből kikerülő füstgáz kéndioxid tartalma csökken. Az aktív eljárásokon belül három módszert lehet elkülöníteni. A

leginkább elterjedt a „csővégi” – end of pipe megoldás (additív technika, utólagos környezetvédelem), amely a termelés során már létrejött káros anyag kiszűrésére, visszafogására alkalmas. Ez a módszer a környezetszennyezést nem szünteti meg, csak az egyik környezeti elemből a másikba helyezi át. (Például a szennyvíztisztítók által kiszűrt szennyvíziszap továbbra is környezetkárosodást okozhat, elhelyezését, felhasználását meg kell oldani.) 6 A környezetvédelmének alapelvei, 1995. évi LIII törvény 6-12 § Az eljárás során keletkező melléktermék azonban sok esetben hasznosítható, például a „nedves mészköves” technológián alapuló füstgáz-kéntelenítő eljárás során keletkező gipsz az építőanyag-ipar nyersanyaga. 7 Ez a megoldás tulajdonképpen átvezet az ipari ökológia megközelítése felé. A másik lehetőség olyan új termelő technológia és/vagy inputok alkalmazását jelenti, amely

kevesebb káros anyag keletkezésével jár a gyártás során, így csökken a termékegységre jutó szennyezőanyag mennyisége. Ezt az eljárást intenzív módszernek (integrált technika, tisztább termelés, megelőző jellegű környezetvédelem), míg a „csővégi” megoldást extenzív módszernek nevezik. A harmadik szennyezés csökkentési lehetőség, magának a termelésnek visszafogása. 2. 4 3 Az additív és integrált technológiák Egy másik vizsgálati megközelítés a környezettechnikák a termelési technológiával való összeegyeztethetőség, a két folyamat viszonyán alapul. Az additív vagy pótlólagos technikák, amelyek „hozzáépülnek” a termelési folyamathoz, lényeges változást nem idéznek elő a termelési folyamaton. Az eljárás eredményeképpen a maradványanyagok kibocsátása csökken, illetve ezek az anyagok kevésbé károsító, vagy könnyebben ellenőrizhető formában kerülnek a környezetbe. Az integrált

környezettechnikák alkalmazása akár a termelési folyamat egészét is megváltoztathatja, mivel a környezetvédelmi folyamat tulajdonképpen egybeesik a termelési folyamattal. Az eljárásra jellemző, hogy kevesebb energiát és anyagai erőforrást 7 A Mátrai Erőműben bevezetett eljárás. (Kerényi – Szabó [2002] 49-51 o) igényel, a takarékos energia- és anyaggazdálkodás, a termelési folyamaton belüli anyagkörforgalom (elsődleges recycling), az újrahasznosíthatóság, a maradványanyagok képződésének csökkentése. 2. 4 4 Az ipari ökológia (industrial ecology) és a zártláncú gazdálkodás Minden gazdasági tevékenység szükségszerűen környezeti hatással jár, hulladékot termel, erre épül a csővégi és az integrált jellegű intézkedések mellett megjelenő új irányzat, az ipari ökológia. Az ipari ökológia nem egyetlen technológiai folyamatra helyezi a hangsúlyt, hanem kilép ebből a keretből, és a gazdálkodó egységek

közötti anyag és energiaáramlást helyezi a középpontba. A célja nem a hulladékok és szennyezések minimalizálása, hanem a hulladékok minél teljesebb újrahasznosítása, vagy az értékesítése. Ezzel a vállalati környezetvédelem új funkciója jelenik meg a kereskedelem, ami a hulladék piacának a felkutatását, ismeretét követeli meg a vállalattól.(Tanyi – Zilahy [2001]) Az ipari ökológia kulcsfogalma az újrahasznosítás, ami szorosan kapcsolódik a hulladékgazdálkodás fogalmaihoz. A 3R, vagyis a reuse, recycling, recovery az újrahasznosítás formáit jelölik. Az újrahasználat (reuse) változatlan formában való újrahasznosítást jelent. A recycling során alapanyagként vagy nyersanyagként kerül újrahasznosításra a hulladék, miközben a recovery egy tágabb fogalom, ami nyersanyag visszanyerés mellett, az energiakinyerést és a komposztálással való újrahasznosítást is jelenti. A recycling technikákon belül megkülönböztetik

az elsődleges vagy belső, illetve a másodlagos vagy külső recyclingot. A „másodlagos” recycling technikák az eredeti hasznosítási fázisból kikerülő termelési maradványok és tovább nem hasznosítható termékek újrahasznosítására és kezelésére alkalmasak. Ezzel szemben az elsődleges vagy belső recyclinget a termelési folyamat részének tekintjük (üzemen belüli, vagy in-process recyclingnek is nevezik), melynek célja a felhasznált anyagok és egyéb erőforrások körfolyamatszerű hasznosítása és így a maradványanyag-mennyiség jelentős csökkentése. A hulladékgazdálkodás felértékelődésének fő oka, akárcsak a környezetvédelem más területén, a törvényi előírások. Németországban, 1996-ban bevezették az ún ”zártláncú gazdálkodás”-törvényt (Kreislaufwirtshafts- und Abfallgesetz), amelynek az a jelentősége, hogy a gyártókat, termelőket – elsősorban a tartós fogyasztási cikkek esetén –

felelősségvállalás terheli a kibocsátott termékeik használati ciklusuk utáni időszakára is vonatkozóan. (Mang és szerzőtársai [1997]) 2. 4 5 A környezettechnikák összehasonlítása A fenntartható fejlődés szempontjából, csakis a megelőző jellegű környezetvédelmi filozófia jöhet szóba. A kompenzáló, vagy a csővégi és egyéb utólagos eszközök bár megakadályozzák a környezetkárosodást, az erőforrásokat pazarló, hulladékot és szennyezéseket kibocsátó termelésen nem változtatnak. Kósi – Valkó ([1999] 115-119. o) a környezettechnikákat gazdasági és ökológiai szempontból is összehasonlítja. Szerinte adott ráfordítással a legnagyobb szennyezéscsökkentés általában a csővégi technológiákkal érhető el, ami részben magyarázza azok nagyobb elterjedését. Egy pótlólagos eszköz használata azonban megnöveli a termelési költségeket, és nem jár együtt a bevételek jelentősebb növekedésével. A

környezeti problémát tulajdonképpen az egyik környezeti médiumból a másikba helyezi át, ezzel további ártalmatlanítási költségeket okozva. Az additív eljárások bevezetése tehát alapvetően a termelékenység csökkenésével járhat. A gazdasági szempontból hátrányos intézkedést, jellemzően a hatósági előírásoknak való megfelelés hívja életre. Az additív technológiák további előnye még, hogy elterjedtebb, ún. standard eljárások. Emiatt a hivatalos engedélyeztetési eljárásuk is egyszerűbb és költségkímélőbb, valamint a beruházás tervezése is egyszerűbb, mivel általában már kiterjedt üzemelési tapasztalat áll mögötte. A beruházási igényük kisebb, adott környezeti teljesítményt kisebb ráfordítással is el lehet érni. Mivel az eljárás kevésbé változtatja meg a technológiai folyamatot, az átállás, alkalmazkodás költsége (pl. az alkalmazottak átképzési költségei) is alacsonyabb. Ezzel szemben

az integrált környezettechnikák alkalmazása többé-kevésbé megváltoztatja a termelési folyamat egészét, ami a termelő berendezések teljes cseréjéig terjedhet. A beruházási igény rendszerint magasabb, mint az additív környezeti technikák esetében. A technológia bevezetése magasabb tranzitköltségekkel jár (licenc-díjak, önálló kutatás-fejlesztési kiadások, információszerzés, stb.) A beruházás tervezése is elég bonyolult, költséges folyamat, mivel viszonylag magas az egyéb területeket érintő hatás, és gyakran semmilyen üzemelési tapasztalat nem áll még rendelkezésre és így a tényleges üzemi költségek is nehezebben kalkulálhatók előre. Az integrált eljárások előnye az, hogy a környezetterhelés csökkentése egyúttal az erőforrások hatékonyabb felhasználását is jelenti, vagy az újrahasznosítással visszanyerjük a hulladékártalmatlanítás költségeinek egy részét, és csökkentjük a nyersanyagigényt. A

költségmegtakarítás lehetősége, az anyag és energiatakarékosság a hatékonyság, a termelékenység növekedésével jár. Összefoglalva tehát az additív eljárások előnye az egyszerűbb és olcsóbb bevezetés, amellyel a vállalat környezeti problémáit részben és ideiglenesen meg lehet oldani, azonban gazdasági szempontból általában nem jár nagyobb előnnyel. Ezzel szemben az integrált megoldások gazdasági és környezeti hasznokkal is járhatnak, viszont nagyobb kockázatokat rejtenek magukban gazdasági szempontból. 3. A vállalati környezetvédelem gazdasági motivációja Szász [1991] munkájában arra keresi a választ, hogy erőforrásigényes-e a környezetvédelem? Általában a válasz erre igen lehet, de a kérdést alaposabban is érdemes megvizsgálni. Azonban Lutz Wicke által a 80-as évek közepén folyatott kutatások kimutatták, hogy a „népgazdaságban sehol sem lehet nagyobb jövedelmezőségű beruházásokat

találni, a környezetvédelem kifizetődő, a környezetvédelem nem erőforrásigényes, hanem erőforrást termelő, erőforrást felszabadító tevékenység.” (29 o) Azonban a környezetvédelmi beruházások hasznai, nem a beruházónál jelentkeznek, vagyis ebben az esetben egy pozitív externáliáról van szó. Ezért a környezetvédelmet a környezetvédelmi szabályozásnak kell a gazdálkodóknál jövedelmezővé tenni. (uo 29 o) Az egyre szigorodó környezetvédelmi előírások az ipar környezetvédelmi költségeit az utóbbi húsz évben jelentősen megnövelték (EMA Procedures and Principles [2001] 1. old.) Ez az egyik ok, ami a vállalkozásokat környezetvédelmi tevékenységre kényszeríti gazdasági okból. A környezeti költségek csökkentése, felmerülésének megelőzése az egyik legfontosabb haszna a vállalati környezetvédelemnek. A környezeti költségek és a lehetséges megtakarítások feltárása a környezeti számvitel fő

feladata, amelyről részletesebben a negyedik fejezetben lesz szó. A környezeti költségek megelőzése, mint a vállalati környezetvédelem egyik legfontosabb feladata a megelőző jellegű környezetvédelem filozófiájához tartozik. Ahogy Baranyi [1999] hangsúlyozza, a szennyezésmegelőzés olcsóbbá, sőt, számos esetben nyereségessé teszi a környezetvédelmet a vállalkozások számára. Azonban nemcsak a költségmegtakarítások jelenthetik az üzleti lehetőséget a környezetvédelemben, hanem egyéb tényezők is indokolják a megelőző jellegű gondolkodás elterjedését. 3. 1 Környezetvédelem és versenyképesség „A versenyképesség olyan kiemelkedő termelékenységből következik, amely vagy a versenytársaknál alacsonyabb költségből, vagy olyan kiemelkedő értékű termékből származik, amelyet a piac prémium áron jutalmaz.” (Porter – van der Linde [1995] 97 o) Ahogy Porter versenyképesség fogalmából kiderül, az alacsonyabb

költségek mellett a piaci imázs is nagyon fontos, amit a fogyasztók prémiummal jutalmazhatnak. A környezetbarátság ma már egyre inkább érték, amiért magasabb árat hajlandóak fizetni az emberek. Ezért mind a költségcsökkenés miatt, mind az előállítható magasabb érték miatt új gondolkodásmódra van szükség a környezet és az ipari versenyképesség viszonyával kapcsolatban. Olyan innováció-alapú megoldások segíthetik ezt a változást, amelyek egyszerre fejlesztik a környezeti és az ipari versenyképességet. (Porter – van der Linde [1995] 116. o) Eddig a csővégi megoldások (pollution control) voltak fő szerepben. Ennek hatása politikai szinten egy olyan birkózás volt, amelyben az érdekelt felek, a hatóság és a társadalmi csoportok az egyre szigorúbb előírásokért, az ipar pedig azok visszaszorításáért küzdöttek. Ez a környezeti szabályozás „statikus felfogásának” volt köszönhető, amely a költségeket jelentősen

növelte, és csökkentette a piaci lehetőségeket. Ezzel szemben a környezeti szabályozás új paradigmája dinamikus, és az innováción alapul. (uo 97 o) A szigorú környezeti szabályozás ténylegesen is fejlesztheti a versenyképességet, ha ösztönöz az innovációra (u.o 98 o) A környezeti szabályozás csökkentheti a bizonytalanságot, amely a környezetvédelmi beruházásokat elősegítheti. Ezen kívül innovációs és fejlesztési nyomást gyakorol a vállalatokra azáltal, hogy rámutat az erőforrások pazarlására és a technológiai fejlesztési lehetőségekre. (uo 100 o) Ez az innovációs nyomás, amely kisebb környezetterhelésre, kímélőbb környezethasználtra, valamint környezetbarát termékek és szolgáltatások előállítására kényszeríti a vállalatot az új környezetvédelmi filozófiának köszönhető, vagyis a szennyezésmegelőzésnek. 3. 2 A szennyezésmegelőzés stratégiája Ma már egyre inkább terjed a

„fenntartható vállalati környezeti menedzsment” gondolata, amivel a megelőző jellegű környezetvédelmi filozófiát jelölik, vagyis a vállalatnak azt a képességét, hogy megelőzze, ne pedig kezelje a hulladékot és a szennyezést (Boyd [1998] 5. o) Általános meggyőződés, hogy ez a megközelítés „win-win” vállalati stratégia, vagyis az innováció és az új gondolkodásmód hulladékcsökkentéshez vezet, és jövedelmet termel a költségek csökkentésével, illetve új termékek előállításával. A szennyezésmegelőzés, ahogy Baranyi ([1999] 56. o) megfogalmazza, a „felvilágosult önérdek” alapján működik, a szervezet azért védi környezetét, mert megéri neki. Azonban az üzleti motiváció környezeti szempontból nem biztos, hogy eredményre vezet, a környezetvédelem csak addig vonzó, amíg üzletileg megéri. Abban az országban éri meg a környezetet védeni, ahol magas a hulladékkezelés költsége, ahol drágák a

nyersanyagok, környezettudatosak a fogyasztók és szigorúak a környezetvédelmi törvények, amelyeket be is tartatnak (u.o 57 o) Tehát ez az újszerű vállalati megközelítés nagymértékben hozzájárulhat a szélesebb társadalmi érdeknek számító környezetvédelemhez, azonban a hosszú távú megoldáshoz az is szükséges, hogy a szennyezésmegelőzés etikai megfontolásokkal is kiegészüljön, aminek egyik döntő fontosságú eszköze a vállalati kultúra átitatása ezekkel a motivációkkal, emeli ki Baranyi (u. o 66 o) A fenntartható fejlődés egyik legfontosabb követelménye az értékrend változása is, amely nemcsak a vállalkozásokra, hanem az egész társadalommal, így a fogyasztókkal szemben is fontos kötelezettséget támaszt. 3. 3 A szennyezésmegelőzés elterjedésének korlátai A környezetvédelmi kutatások figyelme egyre inkább – mind nemzeti, mind nemzetközi szinten – a szennyezésmegelőzés korlátaira irányul. Az új

megközelítés előnye nyilvánvaló, azonban a valóságos vállalati viselkedés nem a szennyezésmegelőzés víziójának elsöprő sikerét mutatja. Bár számos példa van arra, hogy ezek a „win-win” lehetőségek léteznek, mégis általános az elégedetlenség a változás tempójával (Boyd [1998] 6. o) Boyd szerint a szennyezésmegelőzés korlátai általában, a környezeti szabályozás rugalmatlansága, vagy olyan szervezeti korlátok 8, amelyek megakadályozzák a vállalatot, hogy tudatában legyen ilyen lehetőségeknek és követhesse azokat. 9 A Boyd által szervezeti korlátoknak nevezett tényezők közé tartoznak a beruházási döntések során alkalmazott pénzügy módszerek is, ahogy Csutora ([2001] 6. o) is hangsúlyozza, a szennyezésmegelőzési projektek terjedését lassítja, hogy a beruházások értékelésére használt hagyományos pénzügyi mutatók nem képesek megragadni a környezetvédelem hosszú távon jelentkező hasznait. Ezeknek a

pénzügyi-számviteli eszközöknek a fejlesztése ma már a környezetpolitika kiemelt célja ma már. 10 8 Például korlátozott információk, számviteli torzítások, stb. (uo 6 o) Egy fontos kutatási iránynak számít a szervezeti ellenállásban rejlő korlátok vizsgálata, például Tanyi – Zilahy [2000]. 10 Az USA-ban, az 1992-ben beindult „Environmental Accounting Project” (EAP) az egyik úttörő kezdeményezés, amelynek egyik alapdokumentuma a Key Concepts and Terms [1995]. A projekt fontos eredménye a környezetvédelmi hivatal honlapjáról letölthető P2/Finance tőkeköltségvetési program, amely a környezeti költségeket beépíti a beruházás gazdaságossági mutatók számításába. Európában hasonló 9 Boyd [1998] hangsúlyozza, hogy a stratégiai és pénzügyi értékelés döntő a környezetvédelmi beruházások esetén. Mivel a szennyezésmegelőzési projektek sokszor összetett technikai megoldások, akár technológiaváltást is

jelenthetnek, a technikai komplexitás fontos következménnyel van a pénzügyi értékelésre is. A technológiaváltás ugyanis megváltoztathat, hatással lehet más kapcsolódó technológiai folyamatokra, így ezek technikai, pénzügyi és szabályozási vonatkozásait is értékelni kell, ami megnöveli a vizsgálat hatókörét, az értékelés bonyolultságát, a bizonytalanságot. A tisztább termelési megoldásokkal kapcsolatos bizonytalanságot az egyre teljesebb körű környezeti költség információk, és a környezeti információs rendszer fejlesztése csökkentheti. Ahogy Porter és van der Linde ([1995] 114 o) is hangsúlyozza, a vállalatoknak fejleszteniük kell azokat a mérő és értékelő módszereket, amelyekkel a környezeti költségeket és hasznokat követik, ugyanis ezek a releváns információk gyakran hiányoznak. kezdeményezés 1996-ban indult az Európai Bizottság által támogatott „Ecomac”-projekttel (EcoManagement Accounting), amelyet

az „Environmental Management Accounting Network” (EMAN) követett 1998-ban. (Lin Li [2001] 61 o) A környezeti számvitel kialakulásának fontos állomása volt az ENSZ Fenntartható Fejlődés Divíziója által szervezett „Improving Government’s Role in the Promotion of Environmental Managerial Accounting”konferencia, amelyet egy fontos dokumentum az EMA Procedures and Principles [2001] követett. 4. A környezeti információk szerepe Ahogy Krämer ([2000] 109. o) is hangsúlyozza, egyre nagyobb az igény, hogy a vállalkozók az időszakonként publikált jelentéseikbe belefoglalják a környezetvédelemre vonatkozó információkat, mivel egyre nagyobb kockázatot hordoz magában a vállalkozás tevékenysége során kifejtett környezetvédelmi magatartása, mind jogi értelemben, mind az imázs (pl. pénzügy lehetőségek, nyereség elvesztése) szempontjából Egyrészt az éves beszámolóban közölt adatok nem lehetnek teljesek, ha nem tartalmaznak a

környezetvédelemre vonatkozó információkat, másrészt egyre általánosabb az igény a beszámoló használói részéről (u.o 109 o) Ez az igény már törvényi szinten is megjelent, és a környezetvédelmi kihívásra a magyar számviteli rendszer is válaszolt. A gazdálkodók vagyoni, pénzügy és jövedelmi helyzetének és azok alakulásának egyik fontos befolyásoló tényezője lehet a környezetvédelem, amelynek hatását a piac szereplői számára be kell mutatni. A törvény szerint a kiegészítő mellékletben ki kell mutatni a környezetvédelmet közvetlenül szolgáló tárgyi eszközöket, a veszélyes hulladékok, anyagok mennyiségét és értékét, illetve azok alakulását, a környezetvédelmi kötelezettségeket, a környezetvédelmet szolgáló jövőbeni költségek fedezetére képzett céltartalékok összegét, és egyéb környezetvédelmi kötelezettségeket, valamint az üzleti jelentésben be kell számolni a környezetvédelemnek a

vállalkozó pénzügy helyzetét befolyásoló szerepét, a várható és már megtörtént fejlesztéseket, környezetvédelmi intézkedések bevezetését. (2000 évi C tv a számvitelről, 94-95.§) Azonban nemcsak a vállalkozás érintettjeinek egyre nagyobb az igénye a vállalkozási tevékenységgel kapcsolatos környezetvédelmi információkra, hanem a vállalatok döntéshozóinak is. Az ipar környezetvédelmi költségei az utóbbi húsz évben, a szabályozás szigorításával egy időben, jelentősen növekedtek (EMA Procedures and Principles [2001] 1. o) A környezeti költségek kontrollja ezért egyre fontosabb 4. 1 A környezeti számvitel A vállalatok környezeti aktivitásának növekedésével, a környezeti menedzsment elterjedésével a környezeti információk, különösen a környezeti számviteli információk szerepe egyre növekszik. A környezeti információk legfontosabb előállítója a környezeti számvitel. A sikeres üzleti stratégia az

elérhető információk minőségén és átfogóságán, valamint az információk által feltárt kompetitív előnyökön múlik. A vállalati környezeti számvitel haszna kettős, a vállalat környezeti „fekete dobozának” felnyitásával, környezetileg és gazdaságilag is előnyös döntések meghozatalát segíti, és az üzleti döntések széles körét támogathatja, ahogy a Key Concepts and Terms-ből, az amerikai környezetvédelmi hivatal környezeti számviteli kézikönyvéből kiderül (pl. activity based costing, business re-engineering, beruházási döntések, környezetközpontú tervezés stb.) Schaltegger (idézi Csutora [2001] 7. o) a következőképpen fogalmazza meg a környezeti számvitel definícióját: "A környezeti számvitel a számvitel olyan alágaként definiálható, amely azokat a tevékenységeket, módszereket, rendszereket foglalja magába, amelyek egy meghatározott gazdasági rendszer környezetvédelmi problémáit, vagy a

környezetvédelmi tevékenység gazdasági hatásait tartják nyilván, elemzik, jelentésekbe foglalják." Az előbbit ökológiai számvitelnek is nevezik, amely a vállalat környezeti hatásait figyeli, elemzi fizikai mértékegységekben. Az utóbbi pedig a környezeti számvitel szűkebb értelmezését jelenti, amely a vállalat környezetvédelmi tevékenységéről, környezetterheléséről nyújt pénzügyi információkat. A környezeti számvitelnek három fő területe van, a felhasználói, alkalmazási kör szerint. E megkülönböztetés alapján a környezeti számvitelt a hagyományos számvitel területeivel állíthatjuk párhuzamba. Nemzeti szinten a környezeti számvitel a természeti erőforrásokról nyújt gazdasági és fizikai információkat, emiatt ezt nevezik természeti erőforrások számvitelének is. Az ENSZ statisztikai hivatala a környezeti számvitel integrálásával az SNA-ba (System of National Accounting) kialakította a SEEA

(System of integrated Environmental and Economic Accounting) rendszerét. Vállalati szinten annak megfelelően, hogy külső, vagy belső felhasználókat támogat, beszélhetünk pénzügyi és vezetői környezeti számvitelről. A pénzügyi környezeti számvitel az általános számviteli alapelvek alapján készített pénzügyi jelentésekben megjelenő, a környezetvédelem költségeire vonatkozó információk összeállítására ad útmutatót (Csutora [2000] 7. o) A vezetői környezeti számvitel a vezetői döntések meghozatalát segíti. Akárcsak a vezetői döntések, a környezeti költség információk felhasználási területe is sokféle lehet: beruházás-előkészítés, kockázatmenedzsment, terméktervezés, beszerzés, termékfejlesztés, működés, költségkontroll, folyamattervezés, költségfelosztás, termékárazás, stb. (Key Koncepts and Terms [1995] 6 o) A környezeti számvitel előnyét elsősorban abban lehet meghatározni, hogy a

környezeti költségokozók feltárásával, egyrészt a költségek felmerülésének megelőzését lehetővé teszi, vagyis költségmegtakarítási lehetőségeket tár fel, ami egyben a környezeti teljesítmény javításának is lehetősége. Másrészt a környezeti költségek teljesebb és pontosabb ismerete a költségek jobb kontrollját, a költségfelosztással és az árkialakítással kapcsolatos döntéseket is segíti. A költségmegtakarításon és költségkontrollon túl a környezeti számvitel a környezet irányítási rendszereket is támogatja, a környezeti információs rendszer fontos eleme. 4. 2 A vezetői környezeti számvitel (EMA) Az előbbiekben a vezetői környezeti számvitelt a vezetői számvitellel állítottuk párhuzamba, amely a vezetők, döntéshozók részére állít elő információkat a termékek és tevékenységek költségeiről. A vezető környezeti számvitel feladata szintén a döntéshozatal támogatása, környezeti

információkkal való ellátása, fenntartható üzleti döntések elősegítése vállalati szinten. A vezetői környezeti számvitel központi fogalma, a környezeti/környezetvédelmi költség/ráfordítás. A környezeti költség információk alapvető bázisa a fizikai adatokat szolgáltató anyag- és energiaáramlási mérleg. A vezetői környezeti számvitel fő problémája, hogy nincsenek standard definíciók a környezeti költségekre. Erre az ENSZ környezeti számviteli kézikönyve, az EMA Procedures and Principles [2001] próbál útmutatásul szolgálni és nyújt alapelveket meghatározásukra. 4. 3 Környezeti költségek A környezeti költségek egyre jelentősebb terhet jelentenek a vállalkozásoknak, amelyről sokszor nem áll rendelkezésre releváns információ. Ezért fontos a környezeti költségek és hasznok nyomon követése, vagyis a környezeti számvitel. Az EMA Procedures and Principles ([2001] 10. o) szerint a környezeti költség

fogalma magába foglalja, mind az externális, mind az internális költségeket, amelyek a környezetvédelemmel, illetve a környezeti károkkal kapcsolatban felmerülnek. Azonban az extern költségek számbavétele sokszor nehezen megoldható, mivel pontos hatásmechanizmus nem ismert egyes környezeti hatások esetén. Ahogy Kerekes ([1995] 884. o) hangsúlyozza, a vállalatvezetők sokszor a környezeti menedzsment kapcsán a „lehetetlen művészetét” gyakorolják. Mégis, ami elméletileg megoldhatatlan, a gyakorlatban nem feltétlenül az. Mivel az extern költségek meghatározása bonyolult, a vállalati környezeti számvitel általában nem foglalkozik vele (EMA Procedures and Principles [2001]), de figyelembe kell venni azt, hogy ami ma még extern költség, a környezeti szabályozás révén hamar ténylegesen felmerülő „belső” költséggé válik (Csutora [2000] 16. o) A környezetvédelmi költségek fogalmát, a Német Mérnökök Szövetségének (VDI) a

szennyezésmegelőzésről és környezetvédelmi költségekről szóló kézikönyve a következőképpen határozza meg: „A környezetvédelmi költségek azok a megelőzéssel, kezeléssel, tervezéssel, kontrollal, felszámolással, kárhelyreállítással kapcsolatos költségek, amelyek vagy a vállalatnál, vagy a kormányzatnál és az embereknél felmerülnek.” (in: EMA Procedures and Principles [2001] 11 o) Tehát a környezeti költség a legtágabb kategória, amely a környezeti károkat, valamint azok megelőzését, helyreállítását is tartalmazza, vagyis a környezetszennyező tevékenység összes költségét. Míg a környezetvédelmi költség, a környezetvédelmi tevékenység által felmerülő összes költséget jelöli. A legszűkebb kategóriát a vállalati környezetvédelmi ráfordítások jelentik, amelyek a vállalati környezetvédelmi tevékenység költségeit foglalják magába, amelyet a VDI kézikönyve a következőképpen határoz

meg: „A vállalati környezetvédelmi ráfordítások tartalmazzák a vállalat környezeti intézkedéseinek összes kiadását, amellyel a maga részéről a környezeti tényezőket, hatásokat és károkat megelőzi, csökkenti, kontrollálja, dokumentálja, valamint a kezelési, elhelyezési, felszámolási és tisztítási költségeket.” (in: EMA Procedures and Principles [2001] 11. o) Egy tágabb költségcsoportot jelentenek a vállalati környezeti költségek, amelyet akkor kapunk meg, ha a vállalati környezetvédelmi ráfordításokhoz hozzáadjuk a hulladékképződés és más nem termék jellegű kibocsátás termelési költségeit (u.o 12 o) A környezeti költség megközelítéseit a 2. ábra szemlélteti A negyedik csoport jelöli az externális költségeket, amely a vállalati tevékenység hatására bekövetkezett környezeti károkat, valamint a nem a vállalatnál felmerülő környezetvédelmi költségeket tartalmazza. Az első és a harmadik

csoport jelöli a vállalati környezetvédelem ráfordításait, mind az utólagos, mind a megelőző környezetvédelem költségeit. Ez a két csoport, valamint a kettes számmal jelölt költségek jelentik a teljes vállalati környezeti költségeket, amelyek számbavételét segíti az ENSZ által kidolgozott Éves vállalati környezeti költségek kerete (lásd I. Melléklet) 2. ábra A környezeti költségek különböző megközelítései 4 Anyag Víz Energia Termék és szolgáltatás 3 Hulladék és más kibocsátás 1 2 1. Hulladék és emisszió kezelési költségek 2. Megelőzés és környezeti menedzsment 3. Hulladékként kibocsátott anyag beszerzési értéke, a tőke- és munkaerő pazarlásának a költsége 4. Externális költségek Forrás: EMA Procedures and Principles 18. o A nem hatékony termelés költségeit, vagyis a hulladékanyag beszerzési költségeit, a felesleges munkaórákat, tőkeköltségeket a vállalati környezeti költségek

között számbavenni fontos előre lépés vállalati környezetvédelemben. 11 Ez a megközelítés a szennyezésmegelőző megközelítésnek köszönhető, illetve ezeknek a költségeknek a számbavétele éppen a tisztább termelési projektek bevezetését segítheti elő. 4. 3 1 Éves vállalati környezeti költségek Az ENSZ szakértőcsoportja 12 által kialakított vállalati környezeti költségek számbavételét elősegítő költségkeret, az egyik legfontosabb környezeti számviteli dokumentumnak számít, amellyel a vállalati környezetvédelemről fontos információkhoz juthatunk. (I Melléklet) A táblázat költségcsoportjai a környezetvédelem két fajtája szerint különülnek el. Az első csoport az utólagos környezetvédelem, a hulladékkezelés, a szennyezés Német és osztrák kutatások kimutatták, hogy a környezeti költségek 40-90%-a lehet (iparágtól függően) a hulladék és más kibocsátások beszerzési költsége. (Procedures and

Principles [2001] 12 o); 12 Expert Working Group on „Improving the Role of the Government in the Promotion of Environmental Management Accounting” 11 ártalmatlanítás ráfordításait, a második csoport a megelőző környezetvédelem, a környezeti menedzsment ráfordításait tartalmazza. A harmadik és negyedik csoport az elpazarolt energiát, anyagi erőforrást, valamint azoknak a személyi, pénzügyi erőforrásoknak a felhasználását tartalmazza, amelyek a nem hatékony termelés következményei. A környezeti költségek, környezetvédelmi ráfordítások ismerete döntő lehet a beruházási döntések megtérülésének számításánál, amelynek fontos segédeszköze lehet a környezeti beruházások kalkulációs sémája. De mielőtt a környezeti intézkedések által elérhető környezeti költségmegtakarításokat megismerhetnénk, meg kell ismernünk, hogy a környezeti költségekre vonatkozó információkhoz hogyan férhetünk hozzá. 4. 3 2

Környezeti költségek meghatározása A környezeti költség információ előállításakor is alapelvnek számít a hagyományos számvitel jól ismert költség-haszon elve, miszerint az előállítandó információk körét elsősorban a döntéshozók, a felhasználók igénye határozza meg, vagyis az információ hasznának nagyobbnak kell lennie, mint az előállítás költségének. A környezeti költségeknél is felmerül az a probléma, ami a termelésbe integrált környezetvédelmi eljárások értékelésénél, hogy a környezetvédelmi részt sokszor nehezen lehet elkülöníteni. A „szürke zónába”, ahogy a Key Concepts and Terms ([1995] 12 o) nevezi, olyan költségek tartozhatnak, mint az egészségvédelem és egyéb biztonsági költségek, valamint a kockázatmenedzsment költségei. A környezeti költség információk csoportosítását az információ előállításának nehézsége alapján Csutora [2002] mutatja be. A hagyományosan

környezetvédelmi költségként figyelembe vett költségek mellett négy olyan költségkategóriát lehet elkülöníteni, amely elkerüli a figyelmet. Az első kört a rejtett költségek jelentik, amelyek valós, ténylegesen már felmerült költségek, amelyeket az általános költségek között tartanak nyilván, de általában nem különítik el, mint környezeti költséget. Idetartoznak általában a hulladékkezelés költségei, a közműdíjak, biztosítási díjak, képzési költségek, stb. A jövőbeli, feltételes költségek kategóriája is ismert a hagyományos számvitelből. A céltartalék képzés egyik célja, ezeknek a költségeknek a fedezetét biztosítani. Jövőben felmerülő helyreállítási költségek, kártérítési kötelezettségek, bírságok tartoznak ide, amelyeknek mértéke vagy felmerülésének ideje bizonytalan. A harmadik csoportba a „puha tényezők” tartoznak, azok a gyakran megfoghatatlan és nehezen számszerűsíthető

költségek, amelyeket imázs-költségeknek is lehetne nevezni, mivel elsősorban a hatóságokkal, a lakossággal, valamint a fogyasztókban kialakítandó kedvező kép, jó kapcsolat érdekében merülnek fel. A negyedik kategória a közgazdaságtanból ismert piaci kudarc, az externális költségek csoportja, amelyek a vállalati tevékenység következtében merülnek fel, de harmadik fél viseli azokat, és jogilag nem internalizálhatók, mivel a környezeti hatások sok esetben közvetettek, nem ismertek. A környezeti költségek teljesebb körű számbavétele annál indokoltabb, minél nagyobb a környezeti kockázatok mértéke. Ahogy az EMA Procedures and Principles ([2002] 3. o) is hangsúlyozza, minél nagyobb az anyagáramlások értéke és a környezeti kockázat, annál nagyobb a környezeti vezetői számvitel rendszer értéke. 4. 4 A vezetői környezeti számvitel felhasználása a beruházások értékeléséhez A környezeti számvitel hasznát tehát a

környezeti kockázatok, az anyagáramlások mennyisége és értéke jelentősen meghatározzák. Az anyagáramlások és a kockázatok jelentős költségeket rejthetnek magukban, amelyekkel a vállalatoknak számolniuk kell, ha a környezeti költségek felmerülését meg akarják akadályozni. A környezetvédelmi beruházások tervezésénél döntő lehet az intézkedéssel elérhető költségmegtakarítások mértéke. A költségmegtakarítások meghatározása nem könnyű feladat, ahogy az előbbiekben a környezeti költség információk előállításánál kiderült. A „puha” és a feltételes tényezők meghatározása, amelyek szerepe környezeti beruházások esetén döntő lehet, nehezen vagy egyáltalán nem számszerűsíthetők. Az ENSZ szakértőcsoportja a környezeti költségek számbavételéhez alkalmas költségkeret mellett a környezetvédelmi beruházások értékeléséhez is kialakított egy kalkulációs sémát költségkategóriákat

(lásd II. tartalmazza, Melléklet). mint az A éves keret ugyanazokat környezeti a költségek környezeti kerete, a pénzáramlások éves értékelésével kiegészítve. A sorok a környezeti költség kategóriákat jelölik, oszlopok a beruházás pénzáramlásait tartalmazzák. A szakértőcsoport szerint az első három évre részletes becslések szükségesek, a negyedik évtől kezdve durva becslések is elégségesek. Összefoglalva, a környezeti számvitel legfontosabb szerepét abban lehet meghatározni, hogy növeli a döntéshozók, és az érdekeltek tudatosságát a vállalkozás környezeti vonatkozásainak gazdasági hatásairól. Azonban, ahogy Baranyi ([1999] 66. o) hangsúlyozza, a környezeti problémák tényleges megoldására a gazdasági ösztönzők nem elégségesek, a vállalati kultúrában, az etikai hozzáállásban bekövetkező változásokra is szükség van. A környezeti számvitel elősegítheti a szennyezésmegelőző

megoldások alkalmazását, amely csak akkor lehet hatékony, ha szervesen beépül a vállalati kultúrába. Befejezés A bevezetés egy Solow idézettel kezdődött, amely fenntarthatóságra hívja fel a figyelmet. A fenntartható fejlődés a jövőről szól, a jólét erőforrásainak megőrzéséről. Azért, hogy fenntarthassuk az utánunk jövő generációk számára is a jólétet, erőforrásokat kell áldozni a természet megőrzésére. A környezeti problémák egyik okának a gazdaság rövid távú szemléletét szokták megemlíteni. A gazdaság és a környezetvédelem érdeke hosszú távon egybeesik, mivel a természeti erőforrások és szolgáltatások szűkülése a gazdasági lehetőségek szűkülését is jelenti. A környezetvédelem és a fenntartható fejlődés tehát a jövőhöz szól, hasznai hosszú távon érvényesülnek. Egy új környezetvédelmi irányzat a szennyezésmegelőzés, vagyis a tisztább termelés filozófiája, a környezeti és

a gazdasági érdekek rövidtávú összehangolására tesz kísérletet. A vállalatok számára az egyre szigorodó előírások és megfelelés egyre magasabb költségei, valamint a fogyasztók új szükséglete, a környezetbarátság jelenti a legnagyobb kihívást. Számos példa arra hívja fel a figyelmet, hogy az üzleti szféra új lehetőségek létrejöttét, és nemcsak azok beszűkülését látja napjaink egyik legnagyobb kihívásában. Természetesen a gazdasági érdek megteremtése és felhasználása nem elég a környezeti problémák megoldására, de fontos elmozdulást jelentenek a környezetvédelem kezdeti felfogásához, amely elsősorban kényszerként kezelte azt. A környezetvédelem stratégiai felértékelődése a vállalatok számára egy fontos új cselekvési irányt jelent, amelybe érdemes beruházni. Irodalomjegyzék Nyomtatott források: ANGYAL ÁDÁM [1996]: Környezetbarát vállalkozás. Vezetéstudomány, XXVII évf 2. szám 1996

Február, (14-20 o); BARANYI ÁRPÁD [1999]: Gazdasági és erkölcsi megfontolások a vállalati környezetvédelemben, avagy a szennyezésmegelőzés módszerének etikai vetületei. Kovász, II évf 1-2 szám, 1999 tavasz-nyár (50-68 old); BUTLER, RICHARD – LESLIE DAVIES – RICHARD PIKE – JOHN SHARP [1993]: Strategic Investment Decisions. Theory, Practice and Process Routledge, London and New York 1993; DINYA ZOLTÁN [2002]: Környezetvédelmi minőségbiztosítás. Debreceni Egyetem Környezettudományi Központ, Távoktatási tananyag; FAZEKAS ISTVÁN [2002a]: Az EU-csatlakozás hazai környezetvédelmi feladatai. Debreceni Egyetem Környezettudományi Központ, Távoktatási tananyag; FAZEKAS ISTVÁN [2002b]: Az Európai Unió környezetpolitikája. Debreceni Egyetem Környezettudományi Központ, Távoktatási tananyag; FRYXELL, G. E – VRYZA, M: Managing environmental issues across multiple functions: an empirical study of corporate environmental departments and

functional co-ordination. Journal of Environmental Management, January 1999, Volume 55, number 1, (39-57. o.); HIBBEYNÉ JOÓ MÁRTA [2002]: Gazdaság – Ipar – Környezetvédelem. Felkészülés – várakozás – részvétel. Ezredforduló, 2002/4, (17-21 o); KEREKES SÁNDOR – DENNIS RONDINELLI – VASTAG GYULA [1995]: A vállalatok környezeti kockázatai és a vállalatvezetõk felelõssége. Közgazdasági Szemle, XLII évf, 1995 szeptember (882-895. o); KEREKES SÁNDOR – SZLÁVIK JÁNOS [1996]: A környezeti menedzsment közgazdasági eszközei. Közgazdasági és Jogi könyvkiadó 1996; KEREKES SÁNDOR – KIS KÁROLY [1999]: Környezetvédelmi direktívák hazai alakulásainak hatásai. Ezredforduló, 1999/3, (9-16 o); KERÉNYI ATTILA [1995]: Általános környezetvédelem. Globális gondok lehetséges megoldások. Mozaik Oktatási Stúdió, Szeged 1995; KERÉNYI ATTILA – SZABÓ GYÖRGY [2002]: Az Északkeleti régió környezeti problémái. Debreceni Egyetem

Környezettudományi Központ, Távoktatási tananyag; KIS KÁROLY [1992]: A vállalatok önkéntes környezetvédelmi hajlandóságáról. Ipar-Gazdaság. XLIII évf 5 szám (31-35 o); KOCSIS TAMÁS [1998]: Szennyezéselhárítás és technológiai fejlõdés a környezetgazdaságtanban – mikroökonómiai elemzés. Közgazdasági Szemle, XLV évf 1998. október (954–970 o); KÓSI KÁLMÁN – VALKÓ LÁSZLÓ [1999]: Környezetgazdaságtan és Menedzsment. Eötvös József Főiskola, Baja; KRÄMER ÁGNES [2000]: Zöldszámvetés. Számvitel – Adó – Könyvvizsgálat, 42 évf 3. szám, 2000 március (109-111 o); PATAKI GYÖRGY [2001]: Az öko-modernizáció és ellentmondásai – Magyarországi nagyvállalatok zöldülése az 1990-es években. Kovász, V évfolyam, 1–2 szám – 2001. tavasz–nyár (23–59 oldal); PORTER, MICHAEL E. – CLAAS VAN DER LINDE [1995]: Toward a New Concept of the Environmental-Competitiveness Relationship. Journal of Economic

Perspectives – Volume 9, Number 4 – Fall 1995 (97-118. o); RESS SÁNDOR – KOVÁCSNÉ MOLNÁR GYÖNGYI [1999]: Gondolatok a hazai környezeti ipar fejlődéséről. ÖKO, IX évf 3-4 szám (1-15 o); SOLOW, R. M: Sustainability: An Economist’s Perspective In: Economics of the Environment. Selected Readings (edited by R N Starvins), (131-138 o); SZÁSZ TIBOR [1991]: Erőforrásigényes-e a környezetvédelem. Környezet és Fejlődés, II évf. 1991 március (29-30 o); SZÁSZ TIBOR [2002]: Környezetgazdaságtan. Debreceni Egyetem Környezettudományi Központ, Távoktatási tananyag; WELFORD, RICHARD – ANDREW GOULDSON [1993]: Environmental Management and Business Strategy. Pitman, London 1993; Elektronikus források: ANGYAL ÁDÁM [1997]: A természeti környezet vezetési kihívásai. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, „EU-csatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” kutatási projekt „Zöld Belépő” című műhelyfolyóirata,

40. szám; http://mek.iifhu/porta/szint/tarsad/kozgazd/kornyved/zoldbe/ (2003 február 5); AN INTRODUCTION INTO ENVIRONMENTAL ACCOUNTING TOOL: KEY CONCEPTS AND AS A BUSINESS MANAGEMENT TERMS [1995]. US Environmental Protection Agency, Washington, June 1995 – EPA 742-R-95-001; http://www.emawebsiteorg/documents/emaric 110pdf (2003 Február 5) BOYD, JAMES [1998]: Resources for the Future / Searching for the Profit in Pollution Prevention: Case Studies in the Corporate Evaluation of Environmental Opportunities. US Environmental Protection Agency, Wahington, April 1998 – EPA 742-R-98-005; http://www.epagov/opptintr/acctg/pubs/paper2bpdf (2003 február 12) CSUTORA MÁRIA [2001]: A környezetvédelmi projektek pénzügyi elemzésének módszertana. A BKÁE Környezettudományi Intézetének Tanulmányai, 2. szám, Budapest, 2001 szeptember; http://korny10.bkehu/kti/kiadvanyokhtml (2003február 5) ENVIRONMENTAL MANAGEMENT ACCOUNTING. PROCEDURES AND PRINCIPLES [2001]:

United Nations, New York, 2001; http://www.unorg/esa/sustdev/proceduresandprinciplespdf (2003február 5) JUHÁSZ CSABA – TAMÁS JÁNOS [1999]: Vállalati környezeti menedzsment rendszerek informatikai támogatási lehetőségei. Agrárinformatika 99’, DATE Víz- és környezetgazdálkodási Tanszék, Tisztább termelés Regionális Központja, Debrecen; http://www.datehu/rendez/ia99/kiadvany/pdf/d06pdf (2003 február 12) LIN LI [2001]: Encouraging Environmental Accounting Worldwide: A Survey of Government Policies and Instruments. Corporate Environmental Strategy Volume 8, Issue 1 (55-65. o); http://www.environmental-centercom/magazine/elsevier/ces/art9pdf (2003 Február 5) MANG BÉLA – ISTVÁN ZSOLT – MURVAI JÓZSEF – CSIZMADIA LÁSZLÓ – TÓTH ANDRÁS [1997]: A tiszta technológiák és környezeti biztonsági rendszerek fejlesztése és bevezetése I. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, „EU- csatlakozásunk környezeti szempontú

vizsgálata” kutatási projekt „Zöld Belépő” című műhelyfolyóirata, 50. szám; http://mek.iifhu/porta/szint/tarsad/kozgazg/kornyved/zoldbe/ (2003 február 5) PATAKI GYÖRGY – RADÁCSI LÁSZLÓ [1997]: A magyar iparvállalatok környezeti orientációja. Stratégiai Kutatások a Magyar Tudományos Akadémián, „EUcsatlakozásunk környezeti szempontú vizsgálata” kutatási projekt „Zöld Belépő” című műhelyfolyóirata, 3. szám; http://mek.iifhu/porta/szint/tarsad/kozgazg/kornyved/zoldbe/ (2003 február 5) TANYI ANITA – ZILAHY GYULA [2001]: A tisztább termelést korlátozó szervezeti tényezők. A BKÁE Környezettudományi Intézetének Tanulmányai, 5. szám, Budapest; http://korny10.bkehu/kti/kiadvanyokhtml (2003február 5) 1995. évi LIII törvény a környezet védelmének általános szabályairól CompLex CD Jogtár; 2000. évi C törvény a számvitelről CompLex CD Jogtár; Mellékletek I. Melléklet Vállalati éves környezeti

költségek, ráfordítások Összesen Egyéb Sugárzás Biodiverzitás Zaj/rezgés Talaj/talajvíz Hulladék Szennyvíz Környezeti költség/ráfordítás kategóriák Levegő Környezeti elemek 1. Hulladék és kibocsátás kezelés 1.1 Eszközök értékcsökkenése 1.2 Fenntartás és működés 1.3 Személyi költség 1.4 Adók, díjak 1.5 Bírságok 1.6 Biztosítás és kötelezettségek 1.7 Céltartalék 2. Megelőzés és környezeti menedzsment 2.1 Igénybevett szolgáltatások 2.2 Környezeti menedzsment személyi kiadásai 2.3 Kutatás-fejlesztés 2.4 Tisztább termelés pótlólagos ráfordításai 2.5 Egyéb környezeti menedzsment költségek 3. Nem termék kibocsátás beszerzési értéke 3.1 Nyersanyagok 3.2 Csomagolás 3.3 Segédanyagok 3.4 Működési anyagok 3.5 Energia 3.6 Víz 4. A hulladék és más kibocsátás termelési költsége Σ KÖRNYEZETI RÁFORDÍTÁSOK 5. Környezeti bevételek 5.1 Támogatások, díjak 5.2 Egyéb Σ KÖRNYEZETI

BEVÉTELEK Forrás: EMA, Procedures and Principles [2001] 19. o II. Melléklet 3. év Környezeti költség/ráfordítás kategóriák 2. év Beruházási költségek 1. év Kalkulációs keret Jövőbeli kötelezettségek „Puha” tényezők Környezeti beruházások kalkulációs kerete 1. Hulladék és kibocsátás kezelés 1. 1 Eszközök értékcsökkenése 1. 2 Fenntartás és működés 1. 3 Személyi költség 1. 4 Adók, díjak 1. 5 Bírságok 1. 6 Biztosítás és kötelezettségek 1. 7 Céltartalék 2. Megelőzés és környezeti menedzsment 2. 1 Igénybevett szolgáltatások 2. 2 Környezeti menedzsment személyi ráfordításai 2. 3 Kutatás-fejlesztés 2. 4 Tisztább termelés pótlólagos ráfordításai 2. 5 Egyéb környezeti menedzsment költségek 3. Nem termék kibocsátás beszerzési értéke 3. 1 Nyersanyagok 3. 2 Csomagolás 3. 3 Segédanyagok 3. 4 Működési anyagok 3. 5 Energia 3. 6 Víz 4. A nem termék output előállítási költsége Σ

KÖRNYEZETI KIADÁS 5. Környezeti bevételek 5. 1 Támogatások, díjak 5. 2 Egyéb bevételek Σ KÖRNYEZETI BEVÉTEL 6. „Puha” tényezők Nagyobb árbevétel, vevői elégedettség, jobb kapcsolat a vevőkkel, új piacok, differenciálás; Jobb vállalati imázs; Jobb kapcsolat a hatóságokkal; Csökkent környezeti kockázat; Nagyobb hitelképesség, jobb besorolás; Jobb társadalmi kapcsolatok; Alkalmazottak nagyobb motivációja, kevesebb hiányzás, betegség; Σ KÖRNYEZETI HASZON Forrás: EMA, Procedures and Principles [2001] 107-108. o