Filozófia | Könyvek » Vas Andrea Csilla - Tömör áttekintés az Upanisadokról

Szegedi Tudományegyetem Vallástudományi tanszék Vas Andrea Csilla Tömör áttekintés az Upanisadokról - szemináriumi dolgozat Szeged, 2003-01-12 Az Upanisadok gyűjteménye a Védák részeként hagyomány szerint 108 filozófiai tanulmányt foglal magába, amelyek tulajdonképpen szent, önmegvalósított lelkek és tanítványaik között az Abszolút Igazságról folytatott beszélgetések. 1 Így az Upanisadok bölcsessége az azokat tanulmányozó személy számára a transzcendentális tudás megismerését és egy transzcendentális élet kezdetét jelentette. Ezek az írások a Védák által említett tudás minden fontos folyamatáról, valamint azok gyakorlatáról is szót ejtenek. Leírásaik egészen a Legfelsőbb Személyig minden dolog anyagi felfogásának többé-kevésbé a tagadását is tartalmazzák. A valóság lelki, abszolút, transzcendentális megközelítését tartják az egyedül célravezető útnak. Az Upanisadok a Legfelsőbb Brahmant

(irányítót, Istent) egy örök megnyilvánulatlan valóságként írják le, amelyből az összes megnyilvánulás kiárad, és amelyen mindez nyugszik. Mivel az anyagi érzékszervek számára felfoghatatlan, a Brahmant nir-gunának és arupának tekintik, vagyis mint tulajdonságok és anyagi forma nélküli létezőt. A Brhadaranyakaupanisad (3926) szerint a Brahman megfoghatatlan, mivel senki sem érti Az Upanisadok bölcsessége így nyilvánvalóan fölötte áll a Védák karma-kanda részének, mivel a vallásos cél ezentúl nem a földi vagy mennyei bolygókon 2 való boldogság elérése a különböző félisteneknek végzett áldozatok révén, hanem a transzcendentális tudás eredményeként következő felszabadulás az anyagi kötöttségek alól. Habár az Upanisadok hangsúlyozzák a személytelen Brahmanról való meditációt, e tudáson túlmutatva itt-ott felvillantják az Abszolút Igazság magasabb szintű, személyes arculatát is. 3 Céljuk valójában

annak filozófiai kijelentése, hogy az Abszolút Igazság személyes aspektusa transzcendentális az anyagi nevekhez, formákhoz és tulajdonságokhoz képest. 4 1 A Muktila Upanisad a 30-39 verseiben felsorolja az általánosan elfogadott 108 fő Upanisadot. Ezek közül a legfontosabbak: (1) Isopanisad, (2) Kenopanisad,(3) Kathopanisad,(4) Prasnopanisad,(5) Mundaka Upanisad, (6) Mandukyopanisad, (7) Taittiriyopanisad, (8) Aitareyopanisad, (9) Chandogyopanisad,(10) Brhadaranyakopanisad, (11) Svetasvataropnaisad. 2 A védikus szentírások szerint a mennyei bolygók az univerzum magasabb bolygórendszereiben találhatók, melyek az anyagi teremtés részei lévén ideiglenesen megnyilvánulóak. Rajtuk az élet, s az anyagi formák létezése a Földhöz hasonlóan ideiglenes. 3 Isopanisad 15. vers: Óh, Uram, minden élőlény fenntartója! Valódi arcodat kápráztató sugárzás fedi Kérlek, távolítsd el e fényburkot, és tárd fel Magad tiszta híved előtt!” (A.C

Bhaktivedanta Swami Prabhupada: Sri Isopanisad. BBT, Budapest, 1990 72 oldal Tenigl-Takács László fordításában: „Aranykoronggal igazi arcod eltakarod, / tárd fel hát előttünk, ó, Púsan! / Az igazak útján járóknak megmutasd! / Púsan, Ősbölcs, Yama, / Nap, Pradzsapatinak fia!” (Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 391 oldal 4 Tóth-Soma László: Veda-rahasya. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 1997 63-64 oldal 2 Az Upanisadok kora óta jó ismert az a gondolat a yogik és elmélkedők körében, hogy Visnu legfőbb Legfelső Lényként maga a valóság; következésképpen a világok teremtését, éppúgy kormányozza, mint lerombolásukat. Túl van jón és rosszon, mint egyébként valamennyi isten. Hiszen az erény és bűn csupán az emberek közt létezik 5 Az Upanisadok filozófiájának különböző felfogásaiból fejlődött ki a hinduizmus rendkívül összetett filozófiai rendszere, amelyben hat fontos nézetet

(darsanat) különbözetünk meg. 6 Tenigl-Takács László szerint az Upanisadok nem pusztán bölcseleti művek. Nem érvelik, hanem kinyilatkoztatják, nem rendszerezik, hanem megéneklik a valóságot, amit a költészet, a mágia és bölcselet még egybemosódó, ősi korában az ember valóságnak hitt és akként valósított meg. A különféle korok szellemi törekvéseinek nyomán az i.e első évezred közepe táján a hivatalos áldozati kultika mellett egyre nagyobb hangsúly kapott az ugyancsak ősi eredetű aszketikus remete-élet. A papság és a nemesség legkiválóbb képviselői körében szokássá vált, hogy a családatyák idősödő fejjel erdei remetének mentek (azaz beléptek a varnasramadharma harmadik rendjébe, az ún. vanaprastha asramaba, szerk megj), hogy maguk is ténylegesen megvalósítsák a fiatal korban (brahmacariként) megtanult, felnőttként pedig követett hagyomány elveit. Az erdei remete társadalmi hagyománya a bölcseleti művek új

műfajait teremtette meg. Ekkor alakult ki az erdei tanítások, az aranyakák, és a titkos tanítások, az Upanisadok irodalma. Az erdei bölcsek tanításai megtagadták a megkövült papi eszmerendszert, és a tradíció ősi, még eleven szellemi síkjaira próbáltak visszanyúlni. Így hát, bár az upanisad-tanok a maguk korában meglehetősen modern eszméket hirdettek, az upanisad szó a későbbi időkben olyan fogalommá lett, amely mégis a legősibb tudás élő átörökítését jelentette. Ez nem csak az Upanisadok kerettörténeteiből derül ki egyértelműen, amelyek szinte mindig mester-tanítvány párbeszédre építkeznek – ahogy azt már fent említettük -, de ezt jelenti maga az upanisad szó is, amit szó szerint a „mester mellé telepedés” kifejezéssel lehet fordítani. Az upanisad filozófia igen lényeges eleme, hogy ez az Istenség kifejezetten konkrét, egyénre szabott tapasztalásban válik istenné, képes megtestesülni. Így hát az

abszolút Isten keresése mindig az abszolút, legmélyebb emberi princípiumnak a megnevezésére a legrégebbi idők óta több kísérlet is történt. Egyes tanítók a lélegzettel (prana), mások a test melegével (tejas), a Mindenember Tüzével (agni vaisvanara) azonosították, de eljutottak az élet (ayus, 5 6 Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története II. Osiris, Budapest, 1997 188 oldal Tóth-Soma László: Veda-rahasya. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 1997 64 oldal 3 jíva), az intellektus (cit), megismerés (prajna) absztrakt fogalmához is. Így alakult ki az emberben hőként (tejas) testet öltő, élő (ayus), lélegző (prana), megismerő (prajna), intellektusként (cit) megtapasztalható abszolút lélek, az Atman fogalma. A Brahman és az Atman fogalmával el is jutottunk az upanisad-filozófia céljához. Említettük már, hogy ez a bölcsesség nem lételmélet, nem teória. Amikor tehát az upanisadfilozófia céljáról beszélünk,

leghelyesebben az upanisadot elmondó, író, meghallgató, olvasó, tanulmányozó ember célját érteni alatta. Ez a cél pedig nem az Upanisadok értelmezése vagy pusztán gyönyörködés költői szépségükben, hanem a minden vallási tanítás igazi lényegét jelentő szellemi út, önmagunk és mindannyiunk legmélyebb valóságának megismerése és megtapasztalása. Belső és külső világ, az én és az Isten azonosságát az Upanisadok korában sokféle úton próbálták megvalósítani. A legősibb módszer a rítus, az áldozat (yajna) szellemi misztériuma volt. Szinte már a kezdeti időktől fogva társult ehhez egy másik módszer, a lemondás, az aszkézis (tapas) útja, ami a szellemi akadályok felperzselésével próbálta a lelket (más szóhasználat szerint elmét – szerk. megj) alkalmassá tenni a legmélyebb megismerésre Később az aszkézishez komplex, kiépített erkölcsi tanításrendszer is járult, így alakult ki a szellemi aszkézis

módszere, a yoga. Az upanisad tanítások mindig egy szellemi út részét képezik. Bár ezek a szellemi utak sokféle módszert és gyakorlatot követnek, megegyeznek abban, hogy elsődleges céljuk nem valamiféle égi jutalom elnyerése, hanem szellemi állapotok közvetlen megtapasztalása, lényegretörő megismerés. Akár böjtölt egy törekvő, akár jóságos tetteket hajtott végre az emberi világban, akár az isteneknek áldozott, akár elmélyedésben boncolgatta önnön lelkének és tudatának törvényeit, a célja egy volt: a végső, mindent feloldó Tudás, a Véda állapotának megvalósítása. 7 Ez a Tudás az emberi tapasztalással egyidős, és mindaddig fennmarad, amíg tapasztalás lesz ezen a Földön. Nem adja és kapja az ember, hanem minden nemzedékben újra és újra testet ölt, és éppen ezt teszi ma is.8 Az Upanisadokban, amelyek közül a legrégebbi valószínűleg i.e 800 körül keletkezett (más források szerint i.e 600 körül), olyan hit

is szóhoz jutott, amelynek a Védákban még nincsen nyoma, a későbbi fejlődés szempontjából azonban döntő jelentőségű volt: a hit abban, hogy a halott ember, jó vagy rossz cselekedeteitől függően, a földön vagy más módon 7 Ezen állítás elsősorban azokra a jnanikra vonatkozhat, akik az önmegvalósítás útját járva megrekedtek a jóság kötőerejében, ahol a boldogsághoz és a tudáshoz alakul ki ragaszkodás az emberben, s nem emelkedtek fel a tiszta jóságba, ami a vallásos hinduk célja, mert közel visz Istenhez. 4 újjászületik. Ennek a tanításnak a felbukkanása az indiai szellemi élet szempontjából tekintve igen jelentős következményekkel járt, és az indiai világképnek számos olyan jellegzetes vonást adott, amelyeket az évezredeken át megőrzött. Ezek közül a legfontosabbak a következők: az az elképzelés, mely szerint az élőlények között, tehát az emberek és állatok között is, lényegüket illetően a

különbség csak fokozati és nem lényegbeli; hit a világfolyamat kezdet- és vég nélküliségében; samsara kötelékeitől való megszabadulásba vetett remény és az a hit, hogy ez a megszabadulás, vagyis a megváltás csak a cselekvéstől való tartózkodás és szenvedélymentes lemondás révén érhető el. 9 A régebbi Upanisadok kora a védikus korszak végét és egyben a klasszikus kor kezdetét jelzi. Főképpen két jellemző vonása van: 1 az indiai vallási fejlődésnek az a két áramlata, amely addig egymástól függetlenül haladt, ekkor fokozatosan egyetlen hatalmas áradattá egyesült: a hinduizmussá vagy másképpen korai brahmanizmussá, és 2. a papság törekvései ellenére új üdvtanok keletkeztek, amelyek azután önálló vallási formákká fejlődtek, és i.sz 1000 körülig heves versengést folytattak a brahmanizmussal 10 Érdekesség, hogy ez Upanisadok kifinomult filozófiája egy időben jelentkezett az Észak-India számos részén

megjelenő kritikus vizsgálódás szellemével. Gautama Siddhartha (Buddha) és Mahavíra megkérdőjelezték azt az elképzelést, amely szerint a Védák isteni kinyilatkoztatások. 11 Az Upanisadok szerzői az élet és halál körforgásából való kiszabadulást keresték, és a halhatatlanságot létező valóságként hirdették. Ezek a szent szövegek Brahmannak nevezik a Legfelsőbb Lényt, amelyet szerintük szavakkal nem lehet leírni, s az emberi értelem nem képes felfogni. A Taittirija-upanisad szerint a Brahman igazság (satyam), tudás (jnana) és vég nélküliség (ananda). Ezen kívül csak azt lehet a Brahmanról kijelenteni, hogy létezés (sat), tudat (cit) és üdvösség (ananda). 12 Végeredményben a Brahman nem határozható meg, hiszen a meghatározás korlátok közé szorítást jelent, ami a végtelenséggel nem tehető meg. Jajnavalkya bölcs szerint akkor juthatunk a legközelebb a Brahman meghatározásához, ha azt írjuk le, ami nem Brahman. 8

Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 Bevezetés Nem tudom, hogy Helmuth von Glasenapp szerint mit jelenthet a „szenvedélymentes lemondás”, véleményem szerint sok értelme nincsen, és az is lehet, hogy csak a fordítás sántít. Mindenesetre én a „ragaszkodásmentes lemondás” fogalmát használnám itt inkább, ami valószínűleg találóbb és értelmesebb kifejezés. 10 von Glasenapp, Helmuth: Az öt világvallás. Talentum, Budapest, 1998 33 oldal 11 A hagyomány szerint mindezt azért tette Buddha, Akit az Úr egyik inkarnációjának is tekintenek, hogy az akkoriban népszerű állatáldozatoknak, melyek során rengeteg állatot öltek meg a Védákra hivatkozva, véget vessen. 12 Ne keverjük össze a Brahman szót az Isten három aspektusának (Brahman, Paramatma és Bhagavan) egyik jelölésével, avagy a Brahman megvalósítási szinttel, amely az Úr testének vakító sugárzása, a Brahmajyoti. A három megjelölés (sat, cit és

ananda, más fordításban öröklét, teljes tudás és valódi boldogság) közül csak 9 5 Hasonló nehézségek merülnek fel a Brahman és az atman (minden létező lelke) közötti kapcsolat meghatározásakor. A Chandhogya-upanisad egyik híres párbeszédében az apa megkéri fiát, oldjon fel sót vízben, majd kijelenti, hogy a Brahman és atman hasonló módon alkot egységet. Így fejezi be tanítását: „tat tvam asi” (az vagy te) Az „az” (tat) a brahmanra utal, míg a „te” (tvam) az atmant jelöli. 13 A következő oldalakon a legfőbb Upanisadok rövid ismertetőjét közlöm, a teljesség igénye nélkül. A Brhadaranyaka-upanisad az upanisad-irodalom legismertebb és legfontosabb alkotása. Ősibb, prózában írt részei a Kre VII századból származnak, verses betétei néhány évszázaddal későbbiek. A mű Yajnavalkya Vajasaneya tanításai köré rendeződik, aki az indiai filozófia első név szerint is ismert filozófusa. A mű első

fejezete teremtésmítoszokból áll, amelyek a mindenséget a Brahman és az atman princípiumából származtatják. A második fejezet egy igen ismert legendával, Balaki és Ajatasatru király párbeszédével kezdődik, ennek során kirajzolódik előttünk a végső emberi lényeg mibenléte. Ugyanez a legenda a Kausítaki-upanisadban is megtalálható A továbbiakban Yajnavalkya is megjelenik. A Lélekről tanít A fejezetet a híres méz-tanítás zárja, amely a világmindenséget, az emberi tapasztalást az istenek mézéhez hasonlítja. A harmadik fejezet egy legendás filozófusi vita története, melynek során Yajnavalkya kifejti az áldozat misztikáját, beszél a tapasztalásról, a halál utáni létről, a világ rendjéről, az istenségek titkos értelméről 14, de legfőképpen a Lélekről, melyet a világmindenséget és az emberi lényt belülről vezérlő isteni parancsként fogalmaz meg. 15 A negyedik fejezetben Janaka király tanítja meg az emberi

tudatállapotok, az ébrenlét, az álom és a mélyálom ismeretére, valamint a lélekvándorlásra az újraszületések során. Az ötödik fejezet nyelvmisztikai, metrikai, ritualisztikai értelmezések tarka füzére. A hatodik fejezet elején hosszabb értekezést találunk a halál utáni lét kérdéseiről. Ezután eggyel, a legelsővel rendelkezik. A sat szó nem csak létet, hanem öröklétet is jelent Hindu felfogás szerint, ami pusztulásra van ítélve, azaz van kezdete és vége, az egy szempontból nem létezik, azaz asat. 13 Világvallások képes enciklopédiája. Magyar Könyvklub, Budapest, 1999 138 oldal 14 Itt meg kell jegyeznem, hogy amikor Istenről ill. istenségekről beszélünk, nem ugyanarra utalunk Isten egy személy, minden Lélek imádandó Ura, Ő az Abszolút Igazság, minden tudás, gazdagság, szépség, lemondás, hírnév és hatalom birtokosa. Az istenségek, más szóhasználattal a félistenek azonban nem rendelkeznek teljes mértékben a

fenti hat fenséggel, hiszen ők is egyszerű jívák, lelkek, s bár fel vannak hatalmazva az anyagi világ bizonyos működési mechanizmusainak irányítására, nem ők a legfelsőbb Isvara, azaz irányító. Ha áldozatot (homa) mutatunk be ezeknek a félisteneknek valamilyen motivációval, akkor bár teljesítik anyagi vágyainkat (trsna), de mindaz, amit adni tudnak, ideiglenes, és nem válik lelki hasznunkra. 15 Egyfajta isteni parancsnak tekinthetjük a Pramatma, azaz a Felsőlélek hangját is, melyet nevezhetünk élő lelkiismeretnek, belső hangnak vagy isteni sugallatnak. 6 gyönyörű szerelmi varázslások leírását olvashatjuk. A fejezet – a második és negyedik fejezethez hasonlóan – tanítólistával végződik. A Brhadaranyaka-upanisad a fehér Yajur-veda Vajasaneyi-iskolájának hagyományában fennmaradt, igen híres papai könyv, a Satapatha-brahmana utolsó fejezete 16. A Chandogya-upanisad, a Sama-veda Dalok Tudása, hagyományának két

legnagyobb iskolája a Tandiya és a Jaiminiya iskola volt. Az előbbi több papi könyvet, brahmanát is alkotott. Ezek egyikének, Chandogya-brahmanának utolsó hét fejezetét képezi a Chandogyaupanisad A mű elsősorban az udghíta, a varázsének, a felcsendítés misztériumával foglalkozik. A régi, többnyire prózában kifejtett upanisad nyolc fejezetre oszlik. Az első két fejezet egyfajta bevezető, sajátos stílusban, varázsmondások, ráolvasások formájában járja körül az om hang, a felcsendítés és a varázsénekek misztikáját. A harmadik rész több rövid tanítás gyűjteménye, amelyek szintén a dal és a mindenség rejtett összefüggéseit tárgyalják. Emellett fohászokat, szertartások leírásait találhatjuk benne. A negyedik fejezet három történetet mond el, amelyek hűen tükrözik a korabeli mesterek sajátos tanítási módszereit és gondolkodásmódját. Az ötödik fejezet első része egy lélegzetmítosz, második része a lélek

halál utáni útját tárja elénk. Mindkettő változata megtalálható a Chandogya-upanisaddal rokon másik nagy upanisadban, a Brhadaranyakában. A fejezet harmadik részében Uddalaka bölcs kifejti az atman és a Brahman azonosságáról szóló tanítást. Költői szépsége miatt méltán híres hatodik fejezet Uddalaka Svetaketuhoz intézett tanításait tartalmazza az egyetemes Lélek mibenlétéről. A következő, hetedik fejezetben Sanatkumara bölcs mondja el gondolatait a lét végső természetéről. Az utolsó tanítás fő része egy mítosz, amelyben Prajapati tanítja meg az istenek vezetőjét, Indrát az önvaló, az atman mibenlétére. 17 Az Aitareya-upanisad címének egy legenda a magyarázata. Régen egy nagy bölcsnek Itara nevű asszonyától fia született, de a fiút elhanyagolta, többi asszonyától született fiait szerette jobban. Itara rendkívüli erényét bizonyítja, hogy közbenjárására a Föld istene figyelmeztette a bölcset

hibájára. Itarától utóbb papi klán származott, amely a Rg-veda hagyományait követte. Nekik tulajdonították a Rg-védához tartozó Aitareya-brahmanát és aranyakát. Az upanisad ez utóbbinak harmadik fejezetét képezi 16 17 Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 11 oldal uo. 153 oldal 7 A mű a korai upanisad irodalom alkotása, ezt nyelvezete, prózai stílusa és témái is mutatják. Az első fejezet teremtésmítosz, a világnak és az ember a Lélektől való teremtését beszéli el. A második fejezet kiegészíti ezt a gondolatot, és megmutatja, miként ölt testet a Lélek a világban született emberen keresztül. A harmadik fejezet a Lélek fogalmát annak legmagasabb megnyilvánulási területével, a megismeréssel azonosítja. 18 A Kausítaki-upanisad szintén a Rg-védához tartozik, a Kausítaki-brahmanához csatolt aranyaka 3-6. fejezetét képzi Az Aitareya-upanisad testvérműve, gyakran egymás után állnak a

gyűjteményekben. A kausítaki szó ősi klánnév, a ragadozómadarat jelölő kusitaka szóból származik. A mű szintén a régi típusú upanisadok körébe sorolható, ez különösen a második fejezetben tűnik szembe, ami régi varázslások leírását tartalmazza. Az upanisadot hagyományosan három tanításkörre osztják. Az első fejezetet a Heverő Tanának is nevezik, ez a Léleknek az istenek, ill. az ősök ösvényén bejárt kétféle, halál utáni útját és a Brahman égi világát tárja fel. A második fejezet, a Lélegzet-Tan, a Lélek princípiumát a lélegzés fogalmához köti. Ezt a gondolatot fűzi tovább a Lélek-Tudásnak nevezett harmadik és negyedik fejezet is, ami a Lelket szintén a lélegzés és megismerés tudattényezőivel hozza összefüggésbe. A negyedik Tanítás más szövegváltozatban a Brhadaranyaka-upanisad második fejezetében is fölbukkan. 19 A Taittiriya-upanisad címe a mű tanításait követő papi klán (fogoly)

totemállatának nevéből, a valószínűleg hangutánzó tittiri szóból adódik. A Taittiriya-upanisad a FeketeYajur-véda 20 hagyományköréhez tartozik, ez részben tanításait is magyarázza Három részből áll. Az első a Hangtan Virágfüzére, ez a Yajur-véda varázsige-tanának misztikájával foglalkozik, és témájában némileg eltér a második és harmadik résztől. A Brahman Virágfüzére a Brahman megismerését taglalja, a Lélek öt síkjának feltárása által. Bhrgu Virágfüzére továbbfűzi ezt a tanítást, ebben apja oktatja ki Bhrgu öccseit arról, miként ismerhető meg a Brahman és a Lélek az említett síkok megtapasztalásán keresztül. A Taittiriya-upanisad a védikus irodalomban a Taittiriya-brahmanához sorolt aranyaka 7-9. fejezetét képezi. 21 A Prasna-upanisad 22 az upanisad-irodalomban a egyedülálló szerkezetet követ: hat kérdésből és az ezekre adott tanításokból áll. 23 A mű központi bölcse, Pippalada, sajátos 18 19

21 22 uo. 289 oldal Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 301 oldal uo. 335 oldal a prasna szó kérdést jelent 8 tűzimádó yoga-utat követett, ebből adódik az upanisad gondolati magva, a lélegző Naplélek eszményképe. A kérdések összefüggenek. Az első az anyagi világ és a Lélek teremtésére vonatkozik, a második a kitüntetett lélegzetre, a harmadik a lélegzetnek az emberben való szétáradására, a negyedik a lélegző tudatra, az ötödik az eddigiek és az om misztikájára, a hatodik kérdés pedig az ember rejtett anatómiáját kutatja. A Prasna-upanisadot mitikus szerzője alapján az Atharva-veda Pippalada-recenziójához sorolják. 24 A Mandukya-upanisad címébenszereplő manduka szó békát jelent, ezt egy papi nemzetség választotta totemállatul, az ő hagyományukban őrződött meg a Mandukyaupanisad. A mű az upanisad-irodalom legtömörebb alkotása Egyes szakaszai szinte csak címszavakban sorolnak fel olyan

fogalmakat, amelyeknél más szövegekben esetleg több oldalnyi magyarázatot találunk. A Mandukya-upanisad a védikus kultika három nagy területét köti egybe: a kantillációs tradíció szent om szótagjához kapcsolja a tűz-ritualisztika és az atman-teória elemeit. A tömör, sutra-stílusú upanisadhoz később verses kommentár is készült, ezt a hagyomány a Gauda-padanak tulajdonítja. Bár a címben szereplő nemzetség a Rg-veda hagyománykörét követte, a Mandukya-upanisadot - minden bizonnyal tanításai miatt – mégis az Atharva-védához sorolták a védikus irodalom rendszerezésekor. 25 Az Isa-upanisad címét kezdő soráról kapta. Ez szójáték, kétféleképpen is fordítható: az Úr ruháját hordja minden, vagy: az Úrban lakozik minden. Bár az upanisad gyűjtemények többféle sorrendet követnek, megegyeznek abban, hogy az Isa-upanisad áll az első helyen. Nem véletlenül, hiszen a költői szépségű mű egyben az upanisad-filozófia

esszenciája is. A 4-5. és 8 versszak a Lélek fogalmát tárgyalja, az 1-2 és a 6-7 a Lélek tudásának, ill. e tudás erkölcsi vetületének problémáját, a 3 és a 9-10 pedig a tudást és a nemtudást különbözteti meg egymástól. A transzcendentális tudás világon túlvivő útját leíró utolsó négy versszak lazán illeszkedik a mű szerkezetébe. Egyes tanítók úgy mondják, hogy egy régi halotti imáról szakadt le, s később építették az upanisadba. E rész népszerűségét jellemzi, hogy szó szerinti formájában találjuk meg a Brhadaranyaka-upanisad ötödik fejezetében. 23 Érdekesség, hogy a Srimad-Bhagavatam első énekében is hat kérdés hangzik el, igaz, egészen másra vonatkoznak (Mi szolgálja az emberiség alapvető javát? Melyek az Istenség Legfelsőbb Személyének inkarnációi stb.?) 24 Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 365 oldal 25 Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998

381 oldal 9 Az Isa-upanisad a Yajur-véda egyik énekköréhez, a Vajasaneyi-samhitához tartozik, így néhol Vajasaneyi-samhita-upanisad néven is szerepel. 26 A Katha-upanisad a fekete Yajur-veda Kathaka-iskolájának alkotása, ezért gyakran Kathaka-upadisad néven találjuk meg a gyűjteményekben. A mű egy, a Taittiriyabrahmanában megtalálható legendába ágyazza be az upanisadok Istenről és Lélekről szóló tanításait. Ez a legenda elbeszéli, hogy Naciketas a Halál, Yama házába tért be a halhatatlanság tudását kutatva, és magától a Haláltól kapta meg ennek tudományát. A mű két jól elkülöníthető részre osztható. Voltaképpen az első három szakasz tartalmazza az upanisad halhatatlanságáról szóló tanítását. Ezt a Halál az abszolút Léleknek a yoga szellemi útján való megtapasztalásaként vázolja fel. Nem véletlen tehát, hogy a mű a sankhya filozófia kedvelt hivatkozási alapja lett. Az utolsó három szakaszt minden

bizonnyal később csatolták az upanisadhoz, ezek többnyire már csak az előbbiben kifejtett tanításokat magyarázzák, részletezik tovább. 27 A Mundaka-upanisad költői szépségben az Isával vetekszik. Nevét egy aszketikus rendről kapta, melynek tagjai kopaszra nyírták a fejüket, ez elterjedt szokás volt a késői brahmanizmus korában. A Mundaka-upanisad az új stílusú upanisadok közé tartozik, voltaképpen az ősi szövegek – kiváltképpen a Brhadaranyaka-upanisad - eszméit rendezi új, verses formába. Három tanításból áll, az első a Brahman megismerésére való felkészülést vázolja, a második az Isten-Lélek princípium körülírását adja, a harmadik a Brahmanhoz vezető utat mutatja meg, ami az egyéni és az egyetemes lélek kettős princípiumából indul ki. Ez a gondolat lesz a késői upanisad-filozófia és a majdani vedanta létszemléletének az alapja. A Mundaka-upanisad az Atharva-veda hagyományköréhez tartozik, ez különösen

az első tanítás verséből derül ki, ami az isteni út szellemi előkészületeit a tűzrítus misztikájába ágyazza be. 28 Egyes tanítók úgy tartják, hogy Svetasvatara valóságos személy volt – erre a mű Svetasvatara-upanisad végén utalást is találunk. A svetasvatara szó azonban szó szerint fehér öszvérrel bírót jelent, vagyis inkább szellemi szintre, tudatállapotra, mintsem konkrét személyre utal, mivel úgy tartják, hogy a fehér öszvér a megfékezett tudat szimbóluma. Ezt az értelmezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy a Svetasvatara-upanisad a sankhya-yoga filozófiai szentirata lett, ez az iskola pedig éppen a tudat megfékezésével próbálja az abszolút egységet megvalósítani. A művet egyes tudósok egyenesen a sankhya ősbölcsétől, Kapilától 26 uo. 387 oldal uo. 393 oldal 28 Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 417 oldal 27 10 származtatják. A szöveg aránylag rendezetlen volta

késői eredetére utal Szinte nem is összefüggő alkotás, hanem különböző időkből és kultuszkörökből átvett idézetek, bölcs mondások lazán összefüggő gyűjteménye. Afféle gondolati ikonosztáz, amelyben az Istenség arcainak mindegyikét megtaláljuk. Rudra-Isvara gyakran elhangzó neve szintén erős yoga hatást bizonyít, hiszen tudjuk, hogy ő a hindu panteonban Yogesvara, a Yoga Ura volt. A Svetasvatara-upanisad a fekete Yajur-veda irodalomköréhez tartozik. 29 Az upanisadok a létezés végső kérdéseire keresik a választ: a világ keletkezésére, fennállására, a megváltásra, a halál utáni létre, a bölcsesség és a tökéletesség útjaira kérdeznek rá. Allegorikus-szimbolikus világmagyarázatuk szerint az egész mindenséget egyetlen örök, végtelen, változatlan szellemi tényező, a világlélek alkotja, az élőlények és az élettelen dolgok ennek csupán különböző megjelenési formái. Ebből következik az upanisadok

legfontosabb tanítása: az egyéni lélek azonosa világlélekkel. Ennek az igazságnak felismerése szabadít meg a lélekvándorlás kényszerétől, ez a felismerés maga a megváltás. 30 Bibliográfia Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok Ursus, Budapest, 1998 Tóth-Soma László: Veda-rahasya. Bába és Társai Kiadó, Szeged, 1997 Vekerdi József (ford.): Titkos tanítások Helikon, Gyula, 1987 Világvallások képes enciklopédiája. Magyar Könyvklub, Budapest, 1999 29 30 uo. 435 oldal Vekerdi József (ford.): Titkos tanítások Helikon, Gyula, 1987 11