Gazdasági Ismeretek | Humánerőforrás-menedzsment » Pető András - Mi történt a magyar munkássággal?

Mi történt a magyar munkássággal? ( Összehasonlító gazdaságtan , liberális korporatizmus ) Házi dolgozat Készítette: Pető András Levelező tagozat II . évfolyam D csoport A kilencvenes évek elején Kelet-Európában a munkásságról – de szélesebb értelembe társadalom szerkezetről való vitában is – három olyan egymással vitatkozó , egymást részben kizáró elmélet jelent meg , amelyek Nyugat-Európában különböző formákban az 50-es , 60-as évek óta voltak forgalomban. Ezek érdekes módon egymásnak feszülve sajátságos háromszöget alkottak. Először is az 50-es években , elsősorban Németországban , később Amerikában megerősödött egy olyan elmélet ( legmarkánsabb képviselője egy Amerikában élő Schelsky nevű szociológus volt ) , amely azt mondta , hogy a hagyományos osztályok feloldódnak , mert az ipari társadalom modernizációja egy sajátságos nivellálódást vissz végbe , és ennek a nivellálódásnak az

eredménye egy sajátságos , kiegyenlített középosztály képezi majd a társadalom alapszerkezetét , nem egyszerűen polgárosodás vagy a nem polgárosodás kérdéséről volt szó. Schelsky tanítványai azt hangsúlyozták , hogy az ipari fejlődés , a modernizáció homogenizálja a társadalmat. Mégpedig középütt , tehát nem felhúzza és nem lenyomja az egyes rétegeket , hanem valamilyen módon kialakulnak egységes , nagy kulturális blokkok , melyeket aztán a tömegkultúra és más hasonló dolgok foglalnak egybe. Állításuk ezért az volt , hogy egyáltalán nem is érdemes perspektív munkásosztállyal foglalkozni , vagy bármely más osztállyal , mert nem lesz a társadalomban lent és fent , csak egy ilyen kiegyensúlyozott , alapjaiban jó kiképzett közép lesz. Ezzel az állásponttal szögesen ellentétes egy másik megközelítés , amely azt mondja , hogy szó sincsen homogenizálódásról. De arról sincs szó , hogy a régi , ideologikus

osztálystruktúra megmaradt volna: a társadalom régi szerkezeti lebomlanak , és egy olyan individualizált irányban változik , ahol mindenki maga viszi a bőrét a vásárra , és rendkívül lehatárolt élethelyzetekben dolgozik , működik és létezik , amelyekben lényegében meghatározódik a térbeli helye – hogy milyen helyet foglal el a társadalomban , városban , milyen településszerkezeten , milyen lakókörnyezetben él , másrészt meghatározó a nemzedékhez való tartozás , ellenben lényegtelenné válik a tulajdonhoz való viszony. Ebben a megközelítésben megint nincs munkásság – nem is beszélve munkásosztályról - , mert e szerint megszűnnek még a nagy társadalmi rétegek is . A 89-90-es évek óta figyelemmel kísért változást tekintve felmerülhet a kérdés hová lett a szolidaritás , milyen mélységig fokozódhat az elnyomorodás az elszegényedés , hogyan lehetne mindezt megoldani , mi történik a munkásosztállyal ?

-2Miközben a kormányok ezt a problémát egyszerre félresöprik vagy szőnyeg alatt tartják , eközben a konzervatív jobboldali erők , akik becsületesen közelednek a társadalmi problémákhoz érzik , hogy itt olyan szakadás lesz szegény és gazdag , az elnyomorodó , proletarizálódó rétegek és gazdag rétegek között , hogy ez már a társadalmi toleranciát veszélyezteti. Laky László kutatásokat folytatatott arra nézve , hogy a magyar gyárakban dolgozó munkásságnak egy része hova került az elmúlt időszakban . A kutatás célja az volt, hogy megnézzék , mi történt a 70-es években telepített gyárak dolgozóival a 90-es években , a gyár megszűntével. A kutatás terepe a Közép –Tisza vidéke , északon a Budapest-HatvanMiskolc útvonal , délen a Budapest-Szolnok-Debrecen közötti terület Az országnak ezen a területén mind a mai napig 27-28 % körüli a munkanélküliség , a munkanélküliek 80 %-a jövedelempótló támogatást kap ,

ami azt jelenti , hogy 2 éve már kiesett az ellátó rendszerből. A munkanélküliségnek két fontos összefüggése van : az egyik , hogy hányan vannak állás nélkül , a másik pedig , hogy mennyi a tartósan munkanélküliek aránya , hiszen ezeknek a munkaerőpiacra való visszavitele a későbbiekben rettenetesen nagy gondot okoz. Tehát olyan munkássággal találta magát szemben , amely első generációs munkásság volt , és életútja , életvitele valahol megszakadt. A másik nagy kérdés 1988 után az volt , hogy az állami tulajdon lebontásában kik lesznek a főszereplők. Három csoport versengett az állami tulajdon lebontásában domináns szerepért : a munkavállalók , a Kádár rendszerben polgárosodott rétegek , és a menedzser elit. 88 után a jogintézményekben két döntő folyamat ment végbe : az egyik az , hogy a gyengülő állami felügyelet mellett a privatizációban intézményesen vesztessé váltak a magyar polgárosodó rétegek és a

munkavállalók. Kiemelten vesztessé vált a munkásság Nem voltak részvételi esélyeik az állami tulajdon lebontásában. A menedzser réteget ugyan nem elsősorban tulajdonosi aspirációk vezérelték , hanem menedzseri pozíciókért küzdöttek , mégis ők kapták meg a felhatalmazást az állami tulajdon lebontására , a másik két versengő csoport rovására. Az állam be nem avatkozása tulajdonképpen azt jelentette , hogy a menedzser elit így tudott egy globális modernizációs ideológia jegyében kapcsolódni a nemzetközi tőkéhez , és így tudtak a másik két csoportot a privatizációból kiszorítani. Ez a folyamat a rendszerváltó nemzeti kerekasztal – viták előtt lezárult. A másik mozzanat , amit figyelembe kell venni , hogy az utolsó „ szocialista ” parlament az összes olyan jogi intézményt létrehozta , amelyek -3biztosították , hogy az összes szociális kérdést és a munkavilágának konfliktusát intézményesen kizárják a

politikai vitákból. 1989 április 01-én hatályba lépett a sztrájktörvény , ami nagyon sokat megenged a munkásoknak , éppen egy dolgot zár ki : a politikai sztrájk lehetőségét. Az érdekegyeztetési intézmények létrejötte 1988 decemberében azt jelentette , hogy a politikai vitákból kikerültek a munkaügyi konfliktusok. Ennek eredménye , hogy a nemzeti kerekasztal-viták 89 nyarától sem szociális kérdéseket , sem a privatizációs kérdéseket , sem pedig a munka világának konfliktusait nem tudták fölvetni. Szegeti Péter kutatásai a 80-as évek derekán , Magyarországon azt hangsúlyozták , hogy a mai munkásnak nincs tulajdona , a munkamegosztásban a munkaereje áruba bocsátásából kénytelen megélni , és végeredményben az osztályfogalom- képzés ezen a vonalon indul meg. Itt bekövetkezik az is , hogy voltaképpen a dezindusztralizáció , ami az országban végbemegy a munkahelyek elvesztésével és a munkaerő túlkínálatával jár.

Ez a folyamat , ami megteremtette a munkaerőpiacot , és ami a hagyományos munkásság létszámát bizonyára csökkentette , más felől viszont a léthelyzetében – nem feltétlenül tudati szinten – azokaz a szimptómákat kezdte felmutatni , amelyek a munkásosztály fogalmának kritériumait valamikor alkották. Tehát igaz az az érvelés , hogy tényleg van indusztralizáció , és ha Magyarországnak a nyugati részébe megyünk , itt óriási a fellendülés , de emellett a tendencia mellett van egy másik tendencia: ha elindulunk Miskolc felé egy egészen más világot tapasztalunk. Ez a két tendencia egyformán erős , és egyformán érinti a magyar társadalom egészét. Nehezen fogadható el , hogy ezzel a leszakadt réteggel , amely most már 30-35 % körül lehet , ne tudunk mit kezdeni , hogy ezt magára hagyjuk. A települések , leginkább a falvak egyszerűen elképesztő állapotban vannak. Ezek lakosságára – éppen azért , mert nincsenek

versenyhelyzetben , nincsenek olyan piacközeli helyzetben , hogy feltudnának kapaszkodni – ma nem fordít gondot a társadalom politika. Ez a leszakadt réteg ma nem képes arra , hogy megszervezze önmagát. Ebben a térségben amely viszonylag zárt ( tehát innen az emberek napi ingázással nem nagyon tudnak kilépni ) megnézték az átlagkereseteket , és kiderült , hogy a minimálbér körül alakulnak. Függetlenül attól , hogy az illető milyen iparágban és hol dolgozik. E nyomottság következményeként az a dilemma áll elő ezeknél az embereknél , hogy vagy jövedelempótló támogatáson vannak , vagy valamilyen egyéb munkanélküli ellátáson. Sokaknak gondot okoz -4, hogy egyáltalán érdemes-e napi 8 órát dolgozni azért , hogy kb. 4-6 ezer forinttal többet keressenek , mint a szociális támogatás. Az empirikus adatok azt mutatják , hogy nincs egységes magyar munkaerőpiac , a munkaerőpiac szegmentálódott , szétesett. Ez a szegmentálódás

még a Kádár –korszakból ered. Nevezetesen: ha az emberek nem tudnak megélni az első gazdaságban keresett béreikből és fizetéseikből , akkor megmarad a több lábon állás állapota. A harmadik probléma az , hogy a szegényebb vidékeken is megjelent ugyan egy-egy multi , de ezek is a minimálbér környékén fizetnek. Thoma László szerint fontos ebben a kérdésben a szakszervezetek problémája is. Az , hogy Magyarországon egy extrém pluralizmus és kiürült korporatizmus van , azt jelenti , hogy intézményesen ment tönkre sok minden az érdekegyeztetés területén. Van azért ebben egy törvényszerű átrendeződés , méghozzá két szempontból. Magyarországon sokáig erőltették , hogy a szakszervezetek eredményessége a helyi bérpolitikában mutatkozzon meg. Ám ilyen munkaerőpiaci nyomás mellett helyi béralkukról beszélni nonszensz. Tehát a magyar szakszervezetek léte vagy nem léte attól függ , hogy ki ment be a parlamentbe s ki nem – a

szakszervezetek sorsa valójában a privatizációban való részvételen és a munkanélküliségen dönt el. Ahol a munkanélküliség végigsöpört , ott kisöpörte a szakszervezeti tagságot is , a szakszervezetek belső kohéziója mindenütt megroppant , ahol nem tudta megvédeni a munkahelyeket. A magyar szakszervezetek szervezettsége 18-20 % körüli. Felmerül a kérdés lehet-e nemzeti keretek között tartani az érdekegyeztetési folyamatokat egyik szupranacionális állammal szemben ? A szakszervezetek azt mondják , hogy nem , a multinacionális tőke azt , hogy igen. A multik nem igénylik a szakszervezeteket , hisz hozzák a saját menedzseri kultúrájukat , saját humánpolitikájukat , és nem kell nekik az érdekegyeztetés. A szakszervezetek pedig rájöttek arra , hogy ha kimaradnak az európai integrációs folyamatból , akkor nem nő , de csökken a szerepük. Ezért is támogatják meglehetősen kétségbeesve az Európai Uniót Bőhm Antal szerint

beszélünk munkásságról , munkásosztályról , munkásértékekről , de itt tulajdonképpen a magyar társadalomról van szó. Kétségtelen , hogy itt elkerülhetetlen folyamat megy végbe , amely során be fogunk kerülni az Európai Unióba. A globalizálódásról van szó , és a feltételeket az EU diktálja számunkra. Ami egyáltalán nem mindegy , az az , hogy egy dezintegrált társadalom megy-e az Európa Házba , vagy egy integrált társadalom. -5Azaz őrizni kell-e az értékeinket , vagy nem , feladjuk-e magunkat , vagy nem . Feltett kézzel is be lehet menni , kiváló segédmunkások , jobb esetben szakmunkások leszünk, de ha feladjuk értékeinket , akkor elveszítjük kultúránkat , karakterünket. Ebben a vonatkozásban igen fontos értéket képviselnek azok a munkástradíciók , amelyek léteznek valahol a magyar társadalomban , bár erősen megkoptak