Gazdasági Ismeretek | Pénzügy » Pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók gazdaságtana

Pénzügyi szolgáltatások és szolgáltatók gazdaságtana Dr. Bozsik Sándor - kézirat A fejezet célja: Bemutatni: 1. 2. 3. 4. 1.1 a bank fizetőképességét védő tényezőket a bankok tevékenységi körét a bankok működésének szabályozási feltételeit a bank-ügyfél kapcsolatban a bank jogait és kötelezettségeit A bank fogalma Bank fogalmának nincs mindent kielégítő magyarázata. A fogalom nagyon széles körben használatos. Ha az etimológia oldaláról akarjuk közelíteni a kérdést, maga a bank szó eredetére két magyarázat is létezik. Egyrészt eredeztetik az olasz banca szóból, mely padot jelent. A középkorban ÉszakOlaszországban működő pénzváltók a maguk elé tett padokon váltották át a korban használatos pénzeket egymásra. Mivel minden uralkodó saját pénzt bocsátott ki, melynek nemesfém tartalma igen különböző lehetett, a pénzváltás nagy szakértelmet igényelt. A szót eredeztetik a francia banque szóból is,

melynek jelentése nagy lakattal lezárt komód, szekrény. Ez a másik ősi pénzügyi szolgáltatásra a letétmegőrzésre utalt A középkor zavaros politikai és közbiztonsági viszonyai között a gazdag emberek értékeik megőrzését rábízták olyan személyekre, akik gondoskodni tudtak a vagyon megőrzéséről. Banknak a továbbiakban az olyan gazdasági vállalkozásokat tekintjük, melyek betéteket fogadnak el és pénzt kölcsönöznek. Még pontosabban a bank olyan intézmény, amely saját számlára hivatásszerűen vesz igénybe illetve nyújt hitelt, valamint sajátos szervezete pénz teremtésére is képessé tesz. A bank fő funkciója hogy pénzt közvetít. Egyrészről összegyűjti a forrásokat olyan természetes személyektől és gazdálkodó szervektől, akiknek jövedelmük jelenleg nagyobb, mint fogyasztásuk és ezért felesleges pénzeszközzel rendelkeznek. Ezektől a szufficites (pénztöbbletes) személyektől összegyűjtött forrásokat aztán

kikölcsönzi olyan személyeknek, akiknek időlegesen nagyobb kiadásaik vannak, mint bevételeik. Ezek a deficites (pénzhiányos) személyek. A deficites személyekkel kapcsolatos bankügyleteket aktív bankügyleteknek nevezzük, mivel az ügyletek a mérleg aktíva (eszközoldalát) befolyásolják. A szufficites személyekkel kapcsolatos ügyletek neve passzív bankügylet, mivel a mérleg passzíva (forrás) oldalát befolyásolják. E pénzügyi közvetítő tevékenység mellett a bank sok egyéb pénzügyi szolgáltató tevékenységet is folytat, ezeket semleges bankügyleteknek nevezzük, mivel volumenűk nem jelenik meg a mérlegben, hanem állományukat a 0-s számlaosztályban könyvelik. A banküzem lényeges sajátossága, hogy a közvetítő tevékenység ( a betétgyűjtés és hitelkihelyezés) volumenéhez képest kicsiny saját tőkével rendelkezik, azaz kihelyezéseinek csak kis részét fedezi saját forrásból, nagyobbrészt az ügyfelei pénzét

kockáztatja. Ezért is hasonlítható a banküzem egy fordított piramisra, ahol kisösszegű saját tőke hatalmas méretű pénzmozgásokat képes ellenőrizni. A bank létezésének alapja tehát, hogy a betétesek megbízzanak a pénzintézetben. Ha a szufficites egyének visszavonják, kiveszik pénzüket, a bank alacsony saját tőkéje miatt nem tudná minden tartozását kiegyenlíteni, fizetésképtelenné válna. A bank fizetőképességébe vetett bizalom a bank működésének alapja. 1.2 Miért van szükség pénzügyi közvetítésre? A bankok nem ingyen végzik a tevékenységüket. Általában kisebb kamatot fizetnek a betétekért, mint amekkora kamatot ők számítanak fel a hitelekért. A két kamatláb közötti rés neve a kamatmarge. Ez a bank jövedelmének fő forrása Ha a szufficites egyének és a deficites egyének közvetlenül állnának egymással kapcsolatban, a bankokra nem volna szükség, a kamatmarge-t feloszthatnák egymás között. A bank

közvetítő szerepének kiiktatására jó példa az értéktőzsde elsődleges piaca, ahol kötvények és részvények formájában közvetlenül áramlik a pénz a szufficites egyénektől a deficitesekhez. Mégis a pénz mozgása döntően a bankokhoz kötődik A közvetlen összeköttetésnek megvannak ugyanis a maga hátrányai. Egyrészt a szufficites egyéneknek meg kell keresniük azokat a személyeket, akiknek pénzre van szükségük. A bank viszont az a hely, ahová a személyek fordulnak, ha felesleges pénzük van, és ha pénzre van szükségük. A pénzközvetítés koncentrált helye a bank Ha a két fél találkozása meg is történik, nem biztos, hogy akkora összegre van szükségük, amekkorát a szufficites személy ajánlani tud. Ha az összeg nem elegendő a deficites egyén szükségletének fedezetére akkor harmadik, negyedik stb. személyt is be kell vonni az ügyletbe, de ugyanez a helyzet az ellentétes esetben is, mikor a deficites személynek van

szüksége kevesebb pénzre. A bank ezt a feladatot is megoldja Összegyűjti a sok kisösszegű megtakarítást és azt a hitelfelvevőkhöz továbbítja. Ennek az átalakításnak a neve összeg-transzformáció (Transzformáció magyarul átalakítást jelent.) Nemcsak az összeg a probléma a közvetlen cserénél. A pénzfelesleg és a pénzhiány időtartama is eltérő lehet. A szufficites egyén lehet, hogy csak kevesebb ideig tudja nélkülözni a pénzét, mint amekkora időre a deficites egyéneknek szükségük lehet rá. A megtakarítások és hitelfelvételek időbeli eltérését is kezelni tudják a bankok. Az egyedenként rövidlejáratú betétek terhére hosszabb lejáratú hiteleket nyújthatnak, mivel a felmondott betétek helyett újakat helyeznek el. Megint csak az üzletek volumene teszi ezt lehetővé. A hosszú lejáratú hitelek nyújtása rövid lejáratú források terhére a lejárat-transzformáció. Az összeg és a lejárat eltérése mellett a

közvetlen hitelező-adós kapcsolatban problémát okozhat a hitelügylettel kapcsolatban felmerülő kockázat. A legnyilvánvalóbb kockázat az adós fizetőképességében rejlik, azaz, a hitelfelvevő a hitel lejáratának időpontjában képes-e szerződéses kötelezettségeit teljesíteni. Ebben az esetben igen fontos kérdés a kellő informáltság és szakértelem, amivel az adós fizetőképességét meg lehet ítélni. Jobb esetben a szükséges információk és a szakértelem a bankok esetében rendelkezésre állnak. Mivel a bank nagy volumenű ügyletekkel foglalkozik, az egyes esetekben felmerülő veszteségeket, a más üzletágakban elért nyeresége terhére el tudja számolni. Mivel sokféle üzletágban, sokféle helyzetű adóssal áll kapcsolatban nem rendíti meg helyzetét egy adós fizetőképtelensége. A bankok további előnye, hogy méretüknél és a pénzforgalom kezelésében betöltött szerepüknél fogva erősebb alkupozícióból tárgyalhatnak

adósaikkal, mint a vállalatok, vagy magánszemélyek és valószínűbb, hogy a vállalatok tartozásaikat előbb fogják törleszteni a bank számára. A bank fizetőképessége miatt a betétesek is jobban megbíznak a bankban. A betétesek szempontjából biztos forrásból a bank kockázatosabb hiteleket tud nyújtani. A folyamatot kockázattranszformációnak nevezzük A bankok tehát a pénzügyi közvetítő szerep betöltése során összeg-transzformációt (sok kisösszegű betétből adnak nagyobb összegű hiteleket), lejárat-transzformációt (sok egyedileg rövidlejárató forrásból nyújtanak hosszabb lejáratú hiteleket) és kockázat-transzformációt (biztos betétekből kockázatosabb kihelyezések) végeznek. A bankok pénzügyi közvetítő tevékenységét érdemes összehasonlítani a tőzsdék tevékenységével, ahol a brókereken keresztül közvetlenül áramlik a pénz a szufficites alanyoktól a deficites alanyokig. A két fajta pénzügyi

intézmény jellemző tulajdonságait az alábbi táblázat tartalmazza: Táblázat: A pénzközvetítés és az értékpapírkibocsátás összehasonlítása Megnevezés Bank Értéktőzsde Kapcsolat szufficites és deficites közvetett közvetlen személyek között a hitel és betétkamat közti ügynöki jutalék Költség marge Összeg-transzformáció különböző összegű betétek egy érték-papírkibocsátás és hitelek különböző címletekben Lejárat-transzformáció különböző lejáratú betétes értékpapírok másodlagos és hitelek piaca Kockázattranszformáció van nincs A tőzsde esetében a szufficites egyének értékpapír vásárlásra, a deficitesek értékpapír eladásra adnak megbízást a tőzsdeügynöknek, aki az ügyfelek nevében hajtja végre a megbízásokat, a két fél kapcsolata tehát a bróker közvetítése ellenére közvetlen. A bank ellenben mind a deficites ügyfelekkel (hitelnyújtás), mind a szufficites ügyfelekkel

(betételfogadás) saját nevében köt üzletet, a hitel- és betétügylet elválik egymástól. A források becsatornázódnak a bankba, ahonnan hitel formájában áramlanak ki. A pénzközvetítés költsége a bank esetében a marge. A brókerek a közvetítő tevékenységért ügynöki jutalékot szednek. A tőzsdén dolgozó ügynökök díjszerkezete olyan, hogy minden megbízás elvégzéséért egy bizonyos minimális jutalékot mindenképpen felszámítanak. Ebből következik, hogy a tőzsdei kereskedéssel csak egy bizonyos összeghatár felett éri meg foglalkozni. A bankok esetében is lehetnek korlátozások, ezek elsősorban az elhelyezett betétek és a kihelyezett hitelek minimális összegét érintik. Mindazonáltal a banki közvetítésbe a számtalan befektetési forma miatt könnyebb bekapcsolódni, mint a tőzsdei kereskedelembe. Az összeg-transzformáció a tőzsdén úgy zajlik, hogy a nagyarányú pénzfelvételi igényt megtestesítő értékpapírokat

(kötvény, részvény) alacsony címletértéken bocsátják ki (10 vagy 100 ezer forint névértéken) így a kisebb összegű befektetéseket is kanalizálni tudják. Bankbetétbe tetszőleges nagyságú összeget el lehet helyezni, a tőzsdén azonban egész számú értékpapírt lehet megvásárolni, így a befektetett összegnek oszthatónak kell lennie az értékpapír névértékének és árfolyamának szorzatával. A bankbetétek olyan lejáratúak, amilyenre a betételhelyezőnek szüksége van. A tőzsdén jegyzett értékpapírok hosszú lejáratúak vagy lejárat nélküliek. Lejárat előtti értékesítésre lehetőség van az úgynevezett másodlagos piacon az adott napon érvényes árfolyam mellett. Az árfolyam azonban a kereslet-kínálat törvényei szerint alakul, jelentős mértékben eltérhet a névértéktől. Az értékpapír tulajdonosát jelentős hozam-, de tőkeveszteség is érheti. Bankbetét felmondása esetén a betétest esetleg kamatveszteség

érheti, a befizetett tőkéjét mindenképpen visszakapja. A tőzsdei értékpapír tulajdonosa viseli az értékpapírban rejlő összes kockázatot. Ha a vállalat fizetésképtelenné válik, az értékpapír tulajdonosa nem szerez jövedelmet. Ha egy adós nem fizet a banknak, a bank továbbra is fizet a betéteseinek. A bankok fizetésképtelensége is előfordul, azonban ez kevésbé valószínű a gazdálkodó vállalatok csődjénél. A bankot ugyanis – mint, ahogy a következőekben fizetésképtelenségtől. majd látni fogjuk - számtalan védelmi 1.3 A banküzem biztonságos működését szolgáló védelmi vonalak 2B vonal óvja a A bank azért is sajátos vállalkozás, mivel elsősorban mások pénzével gazdálkodik. Ezért a banküzem működésének egyik legfontosabb feltétele az ügyfelek bizalma, azaz az a hit, hogy a bank képes szerződéses kötelezettségeit teljesítve lejáratkor, illetve felszólításra a betétesek pénzét

kiszolgáltatni. A banknak tehát mindig fizetőképesnek kell lennie1, különben elveszíti ügyfeleinek azt a bizalmát, ami eddig képessé tette a pénzközvetítés lebonyolítására - a bank csődbe jut. A bank fizetőképességének védelmét több Védelmi vonalak a tényező, “védelmi vonal” is óvja. Az első Ábra: védelmi vonal a megfelelő adósminősítés, bankrendszer működésében amely biztosítja, hogy csak megfelelő 8. Állami segítség bonitású vállalatok vehessenek fel hitelt, 7. Betétbiztosítás olyanok melyek azt határidőre, kamatokkal 6. Külső ellenőrzés együtt vissza is tudják fizetni. Az 5. Jogi szabályok adósminősítésnek a bank versenyképessége 4. Saját tőke szempontjából különös jelentősége van. Ha a 3. Belső ellenőrzés bank rosszul választja ki adósait és azok 2. Fedezeti politika tönkremennek, jelentős veszteséget szenved. 1. Adósminősítés Ennek ellensúlyozására nagyobb nyereséget Belső vonalak

kell elérnie. Ez a kamatmarge szélesítésével vagy a szolgáltatásokért felszámított díjak növelésével érhető el, ami oda vezethet, hogy Külső vonalak a bank jó ügyfelei elpártolnak a banktól és olyan pénzügyi szolgáltatót választanak, aki kisebb költséggel dolgozik. Megindulhat egy kontraszelekció, ami a bank portfoliójának romlását, piaci részesedésének csökkenését eredményezheti. A jó ügyfelek kiszűrésére a bankok alapos és minden részletre kiterjedő vizsgálatot végeznek. Az alapos adósminősítés mellett a bank törekszik arra, hogy akkor is biztosítsa pénzét, ha az adós nem tudja visszafizetni a hitelt. A hitelszerződésben ezért a bank olyan jogot szerez, hogy az ügyfél szerződésszegése (fizetésképtelensége) esetén, ezen jogok érvényesítésével, a bank kárpótolni tudja magát. A bank készpénzre váltható, tehát vagyoni értékű jogait nevezzük fedezetnek. A bank fedezeti politikája a második védelmi

vonalnak felel meg Bármilyen jó is azonban papíron a bank adósminősítési és fedezeti politikája, ennek a napi gyakorlatban is érvényt kell tudni szerezni. A bank belső ellenőrzési rendszere a harmadik védelmi vonal. A belső ellenőrzés fő célja, hogy biztosítsa azt, hogy a bank tevékenysége a belső utasításoknak és a törvényi követelményeknek megfelelően folyjék. Hiszen a gyakorlatban nem a bank tulajdonosa köt üzletet, hanem a bank alkalmazottja. A prudens előírásoknak érvényt kell szerezni és végrehajtásukat ellenőrizni kell. Másrészt a bank alkalmazottjának eltérhetnek az érdekei a tulajdonostól. Ha például a bankfiók eredményessége, és ezáltal a bankvezető prémiuma vagy a bankszervnél dolgozók létszáma a kihelyezett hitelek nagyságától függ, a bankalkalmazottank akkor is érdeke a hitelfolyósítás, ha nincs teljesen meggyőződve a megtérülés biztonságáról. A bankalkalmazott a hitelfelvevővel is

összejátszhat, és a korrupt bankhivatalnokok szándékosan is megkárosíthatják a bankot. A bankalkalmazottak hozzá nem értés, felületes munkavégzés 1 Ennek két vetülete van, az azonnali fizetőképesség vagy likviditás és a hosszú távú fizetőképesség, azaz a szolvencia. Kifejtését lásd később miatt is követhetnek el hibákat. Ezért is szükséges belső ellenőrzés és a hitelek feletti döntési rendszer olyan kialakítása, hogy a tulajdonosok akarata érvényesülni tudjon2. A hitelezési veszteségen kívül más okokból is veszteséget szenvedhet egy bank. A hitelezési veszteségen kívüli egyéb kockázatokkal és azok kezelésének módszereivel azonban a Szöveggyűjtemény nem foglalkozik. Ha a bank mégis hitelezési veszteséget szenvedett el, még mindig képezhet a veszteség mértékében céltartalékot az adózás előtti eredménye terhére. A céltartalék minimális mértékét felügyeleti előírások szabályozzák, ettől

többet is képezhet a bank. Könnyebbség a bankok számára, hogy a céltartalék teljes összegével csökkenthetik az adóalapjukat, eltérően más gazdálkodó szervezetektől. Ha az adott évben képződött eredmény nem elegendő a hitelezési veszteség elszámolására a bank saját tőkéjét használják fel, mielőtt a betétesek pénze veszélybe kerülne. A bank saját tőkéje a negyedik védelmi vonal Pusztán a bankok belső szabályozása azonban nem elegendő. A pénzpiaci verseny és a jövedelmezőség kényszere arra ösztönzi a bankokat, hogy a rendelkezésükre álló forrásokat maradéktalanul és a legmagasabb kamatlábra helyezzék ki - ezt természetesen csak kockázatos hitelekkel lehet biztosítani. A likvid eszközök arányát pedig a lehető legalacsonyabb szinten szeretnék tartani, hisz ez egyáltalán nem vagy kevés jövedelmet hoz. Ha egy bank fizetésképtelen lesz és csődbe jut, az sokkal súlyosabb következményekkel jár, mint egy nem

pénzügyi szektorbeli vállalat csődje, hisz a fizetési forgalom bénul le a bank számlavezetési körébe tartozó vállalkozások esetén. Ezért külső védelmi vonalakra is szükség van, és ez a fejezet ezeket tárgyalja. A banküzem biztonsági és likviditási követelményeit külső törvényi szabályozással is megerősítik. Ezeket a szabályokat „a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról” szóló 1996/CXII. törvény továbbiakban röviden HIT -, továbbá az ahhoz kapcsolódó bankfelügyeleti és jegybanki utasítások tartalmazzák, ez alkotja az ötödik védelmi vonalat. Természetesen ezen rendelkezések betartását is ellenőrizni kell. Az PSZÁF - továbbiakban Felügyelet - és a Jegybank ellenőrző apparátusát tekinthetjük a hatodik védelmi vonalnak. A fenti két pénzügyi hatóság rendszeres adatszolgáltatásokat követel a bankoktól, de helyszíni ellenőrzéseket is végezhet és bírságolási joga van. Végül, ha

mindezek ellenére a bank mégis csődbe jut, a betétesek még hozzájuthatnak pénzükhöz a Betétvédelmi Alapon keresztül. A betétvédelmi alap elve az, hogy a bankok gyűjtött betéteik egy részét befizetik ebbe az alapba. Ha egy bank fizetésképtelenné válik az Alapban lévő pénzösszeg terhére kártalanítják a betéteseket. Ez az hetedik védelmi vonal Amennyiben ezek a védelmi vonalak nem tudnak megfelelő biztonságot nyújtani, akkor lép közbe az állam, mint azt a 90-es évek első felében a különböző bank- és hitelkonszolidációk során láthattuk. 1.4 Miért kell a bankokat szabályozni? 3B A bankok speciális intézmények. Ezen specialitásukból adódik az, hogy rájuk külön, és szigorúbb szabályok vonatkoznak, mint a hagyományos iparvállalatokra. Ezen szigorúbb szabályok okai a következők: 1. A bankok a gazdálkodó alanyok közötti fizetési forgalom fő lebonyolítói. Folyószámlákat vezetnek, átutalásokat teljesítenek,

bankkártyákat bocsátanak ki. Ezek a szolgáltatások rendkívül fontosak a nem-banki szektor (háztartások, vállalatok) számára, mivel ezek segítségével tudják fizetési kötelezettségüket teljesíteni. Ha egy bank csődbe jut, nemcsak a bank nem képes fizetni, hanem a számlavezetési körébe tartozó összes gazdálkodó szervezet és magánszemély is fizetésképtelen lesz, hacsak nem vezetett A belső ellenőrzés (internal control) rendszerét lásd az ellenőrzés kérdéseiről szóló IV. részben. 2 korábban más banknál számlát. A gazdálkodó szervezetek fizetésképtelensége3 más gazdálkodó alanyok fizetésképtelenségéhez is vezethet. 2. Minden gazdálkodó szervezet, így a bank is igyekszik elkerülni a csődöt.4 Így, amíg módja van rá, igyekszik friss pénzt szerezni, hogy kielégíthesse betéteseinek és hitelfelvevőinek pénzigényét. Erre két módja van Egyrészt hiteleket vesz fel más pénzintézetektől, másrészt emeli a

betéti kamatlábat. Amennyiben a vonatkozó országban működik a Betétbiztosítás intézménye, a betétesek nem fognak habozni a biztosított összeg erejéig pénzt elhelyezni, mivel a bankcsőd esetében tudják, hogy betétjük megtérül. A betéti kamatlábak emelése a többi, jól működő pénzintézetet hozhatja nehéz helyzetbe, illetve nem kivánatos kamatemelkedést okozhat. Így a már ingatag helyzetű bank más bankokat is csődközeli helyzetbe hozhat. Ha a csőd bekövetkezik, akkor azok a bankok kerülnek nehéz helyzetbe, akik hiteleztek a csődbejutott banknak. Jelentős veszteségeket kell leírniuk. Egy bank csődje tehát több bankot is „megfertőzhet”, és az egész pénzügyi rendszer összeomlását okozhatja. 3. A bankok különösen sérülékenyek a veszteségekkel szemben, tekintettel arra, hogy forrásaik túlnyomó része idegen forrás, amit szerződésben vállalt kötelezettségük szerint kell visszafizetniük a megfelelő időben és

kamattal növelve. Az eszközökön keresztül jelentkező veszteségeket csak aktivitásukhoz képest kicsiny saját tőkéjük terhére számolhatják el. 4. Az 1 és 2 pontban említett súlyos következmények miatt a legtöbb bank, ha nehéz helyzetbe kerül, számíthat az állam segítségére. Ezt a bank vezetői is tudják, és ezért, a bank nehéz helyzetét látva nem haboznak, hogy a betétesek pénzét veszélyeztetve próbálják saját vagyoni helyzetüket javítani, hisz a betéteseik nem károsodnak, mert az állam majd kárpótolja őket. Mivel a bank tulajdonosai elsősorban nem a saját pénzüket kockáztatják, hajlamosak lehetnek nagy kockázatú ügyleteket végezni. A potenciálisan nagy jövedelmezőségű, de igen kockázatos kihelyezések iránti csábítás úgy nő, ahogy a bank tőkeáttétele romlik (egyre inkább eladósodik). Ezt a helyzetet egy példán keresztül mutatjuk be: Példa Az alábbi két mérleg egy nehéz helyzetben lévő bank

mérlegét mutatja. A bal oldali mérleg a vállalat eszközeit és forrásait könyv szerinti értéken mutatja (ahogy a bankot a gazdaság többi szereplője ismeri), míg a jobb oldali mérleg a bank vezetői által ismert piaci értéket. Táblázat: Csődközeli bank könyv szerinti és piaci értéken vett mérlege Mérleg könyv szerinti értéken Mérleg piaci értéken Eszközök Források Eszközök Források Készpénz 10 Betét 90 Készpénz 10 Betét 85 Eszközök 90 Saját tőke 10 Eszközök 75 Saját tőke 0 Összesen 100 Összesen 100 Összesen 85 Összesen 85 A táblázatból látható, hogy a bank a hitelezési veszteségei miatt az egész saját tőkéjét elvesztette. Tételezzük fel, hogy a 90 egységnyi betétre 10%-os kamatot kell fizetnie egy év múlva, míg a kamatozó eszközei után (75) 13%-os kamatra számíthat szintén egy év múlva. Ha minden változatlan marad, egy év múlva a banknak negatív lesz a saját tőkéje, hiszen a kamatozó eszközök

értéke jövőre 84,75 lesz (75*1,13), míg a kötelezettségek 99-re növekednek. A különbség 14,25, ami nagyobb, mint a pénzeszközök nagysága (10) Most tételezzük fel, hogy a bank kiszámította, hogy nem kell 10 egységnyi készpénzt tartani a folyamatos fizetőképesség fenntartásához, elegendő erre csupán 5 egység. A felszabaduló 5 3 likviditáshiány 4 Lásd a pénzügyi nehézségekről szóló részt egység befektetésére – tételezzük fel - két alternatíva kínálkozik. Egyrészt a bank befektetheti a pénzt alacsony kockázatú vállalati kötvénybe, amelynek ugyanakkora a kamatozása (13%), mint a jó minőségű hiteleié. Másrészt vehet belőle alacsony minősítésű vállalati kötvényt Az adott kötvény igen kockázatos befektetés. A bank szakértője szerint 50-50% a valószínűsége annak, hogy a kötvény 1 év múlva értéktelen lesz, vagy értéke a duplájára nő. Melyik alternatívát választja a bank menedzsmentje? Ha a

befektető csak a saját pénzét kockáztatná, akkor természetesen az első megoldást választaná. Hiszen az első befektetés várható hozama 13% nagyobb, mint a második befektetés várható hozama (0% = 0,5*-100%+0,5100). Azonban a bank tulajdonosainak szempontjából az első befektetés végrehajtása azt jelentené, hogy egy év múlva továbbra is negatív lenne a bank saját tőkéje. Az 5 egység befektetése ugyanis csak 0,65 többlethozamot hozna. Táblázat: Csődközeli bank piaci értéken vett mérlege az első befektetés végrehajtása után Mérleg piaci értéken Eszközök Források Készpénz 5,0 Betét 99,0 Eszközök 90,4 Saját tőke -3,6 Összesen 95,4 Összesen 95,4 (Az eszközök 92-es értéke a 75 és az 5 egységnyi hitel felnövekedett értéke: (75+5)*1,13=90,4) Így a bank tőkehiánya valóban csökkent (4-ről, 3,6-ra), de ezt a betétesek aligha köszönik meg a tulajdonosoknak. A második befektetés esetében a bank mérlege egy év múlva

kétféle lehet a bóvli kötvény árfolyamának függvényében. Táblázat: Csődközeli bank piaci értéken vett mérlege a második befektetés kimenetétől függően Befektetés nyereséggel Befektetés veszteséggel Eszközök Források Eszközök Források Készpénz 5,00 Betét 99,00 Készpénz 5,00 Betét 99,00 Eszközök 94,75 Saját tőke 0,75 Eszközök 84,75 Saját tőke -9,25 Összesen 99,75 Összesen 99,75 Összesen 89,75 Összesen 89,75 Ha a kedvezőbb kimenetel valósul meg, a befektetés értéke egy év múlva 10 lesz. Az eszközök értéke (10+75*1,13=94,75). Ebben az esetben a bank 1,25 egységgel növelte a saját tőkéjét és fennmaradt. A második esetben a veszteség nagyobb, mint az első esetben A fenti példa következtetése az, hogy a racionális banktulajdonos mindig a második alternatívát fogja választani hasonló esetben. Az egészben az a különösen aggasztó, hogy a döntés független az egyes kimenetek valószínűségétől. Ha a

kedvező kimenetelnek pusztán 1%-os a valószínűsége, akkor is a kockázatos befektetést kell választani, csak a saját tőke megőrzésének csökken 1%-ra a valószínűsége. Minden más esetben a saját tőke értéke a tulajdonosok szempontjából 0 marad. Bár a banktulajdonos szempontjából a kockázatos befektetés a nyereséges, a társadalom számára korántsem ez az optimális lépés. Hiszen minden, a bank saját tőkéjét veszélyeztető lépés a bank betétesei és/vagy végső soron az állam vagyonát károsítja. 1.5 A hitelintézetről szóló 1996/CXII törvény előírásai 4B A bankokról szóló legfontosabb jogszabály az 1996/CXII. törvény és a hozzá kapcsolódó rendeletek. A bankokra vonatkozó jogszabályok legfontosabb célja, hogy óvatos, gondos, körültekintő – idegen szóval prudens – viselkedésre kényszerítse a bankokat. Az előző példából láthattuk, hogy a profitérdekű tulajdonosok a betéteseik vagyonát kockáztatnák

a saját hasznuk növelése érdekében. Ezért külső jogszabályokat írnak elő és tartatnak be a bankokkal, melyek elsősorban a biztonságos és a fizetőképes banki működést szolgálják. A törvény tartalmi része négy logikai részből áll. Az első rész a meghatározza a szabályozandó pénzügyi szolgáltatásokat, illetve az ezen tevékenységgel foglalkozó szervezetek típusait. Erre azért van szükség, mivel a felsorolt szolgáltatásokkal csak arra feljogosított szervezet foglalkozhat. A második rész a banküzem működtetésével kapcsolatos feltételeket állapítja meg, valamint az engedélyszerzés módját szabályozza. A harmadik rész pedig e feltételek betartása felett őrködő állami szerv az PSZÁF működési szabályait és szervezeti felépítését és jogosítványait tartalmazza. A negyedik rész a kötelező Országos Betétvédelmi Alap - az OBA – működéséről szól. 1.51 A pénzügyi szolgáltatások meghatározása 5B A

pénzügyi szolgáltatásokat két részre bontja a törvény. Vannak pénzügyi szolgáltatások és kiegészítő pénzügyi szolgáltatások. Mindkettő engedélyköteles tevékenység A különbség az közöttük, hogy pénzügyi szolgáltatást ( a pénzügyi szolgáltatás közvetítése – ügynöki tevékenység) kivételével csak pénzügyi intézmény végezhet. Pénzügyi intézmény az a jogi személyiséggel rendelkező társas vállalkozás, ami engedély alapján pénzügyi szolgáltatást, vagy pénzügyi szolgáltatások körét végezheti. A fenti állítás fordítva is igaz. Pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatásokon kívül csak nagyon korlátozott körben végezhet más tevékenységet. Ezek az értékpapír-kereskedelemmel kapcsolatos befektetési szolgáltatási tevékenységek és biztosítók, árutőzsde számára ügynöki tevékenység. A jogszabály által meghatározott tevékenységmegkötésnek több oka van, amelyek a banküzem fentebb

már részletezett specialitásaival függenek össze. A magas tőkeáttétel miatt nem volna szerencsés, ha a bank közvetlenül folytatna vállalkozói tevékenységet. Mi ennek az oka? Mint már említettük a bankok túlnyomórészt idegen visszafizetendő forrásokkal gazdálkodnak. Ráadásul a betétek egy részénél azt sem lehet tudni, hogy mikor fogják őket felvenni. A betéteket továbbá akkor is vissza kell fizetni, ha a hitelek egy részét nem lehet behajtani, mivel a bank a saját nevében kötötte meg a betétszerződést, a betétes pénzét tehát nem tarthatja vissza arra való hivatkozással, hogy neki sem fizettek. A bankok forrásai tehát igen kockázatosak, bizonytalanok. Mivel a bank forrásoldala bizonytalan, az eszközoldalának kell biztosnak lenni. Nem szabad megengedni, hogy nagy legyen annak valószínűsége, hogy eszközeinek értéke csökken. A gyűjtött forrásokat tehát nagy biztonsággal megtérülő eszközökbe kell fektetni, hogy a

kockázatos forrásoldalt a biztos eszközoldal ellensúlyozza. A biztosítási tevékenységnek azonban más a jellege, mint a banki pénzközvetítésnek. A biztosító forrásait biztosítási díjakból szerzi, amelyet visszafizetési kötelezettség nem terhel. Forrásai tehát biztosak. Ennek terhére kockázatos kötelezettségeket vállal arra, hogy valamilyen káresemény bekövetkeztekor fizet. Tevékenysége tehát igen kockázatos Látjuk, hogy a vállalkozás pénzügyi természete eltér a bankétól, hiszen míg a biztosító esetében a forrásoldal biztos és az eszközoldal bizonytalan, addig a bankok esetében ez fordítva igaz. A jogalkotóknak nemcsak az volt a céljuk, hogy megakadályozzák a banküzem normális menetétől eltérő kockázatú ügyletekben való részvételt, hanem az is, hogy megakadályozzák a bankok gazdasági életben való közvetlen részvételét. A banki és kereskedelmi élet egy szervezetben történő összekapcsolása

monopóliumokat eredményezhet. Fennáll a veszélye annak, hogy a tulajdonosi összefonódás miatt az ipari és kereskedelmi tevékenységet a bank akkor is finanszírozza, ha azt egyébként nem tenné. Az ilyen jellegű összefonódások veszélyeztetik a betétesek pénzét. A pénzügyi szolgáltatásokat a következő ábra mutatja: Ábra: Pénzügyi szolgáltatások Pénzügyi szolgáltatások A Kiegészítő pénzügyi szolgáltatások 1. Pénzváltás 2. Elszámolás1 Betét gyűjtése forgalom 2. Hitelnyújtás 3. Pénzfeldolgozás 3. Pénzügyi lízing 4. Pénzügyi ügynöki 4. Pénzforgalmi tevékenység szolgáltatás 5. Készpénz helyettesítő fizetőeszköz kibocsátása 6. Kezesség és garancia vállalása 7. Ügynöki tevékenység 8. Letétkezelés alapok számára 9. Letétkezelés, széfszolgáltatás 10. Hitelreferencia szolgáltatás 11. Vagyonkezelés magánnyugdíjpénztár és önkéntes kölcsönös biztosítópénztár részére 12.

Készpénzátutalás pénzügyi szolgáltatások végzése engedélyköteles tevékenység. A dőlt betűvel szedett szolgáltatásokat a Felügyelet engedélyezi, míg a vastag betűvel szedett tevékenységeket a Magyar Nemzeti Bank. Ahol dőlt, aláhúzott és vastag betűs szöveget látnak, az azt jelenti, hogy a Felügyelet a Magyar Nemzeti Bank jóváhagyása után engedélyezi a vonatkozó szolgáltatás végzését. A devizában vagy valutában folytatott pénzügyi szolgáltatás esetében is ki kell kérni az MNB engedélyét. A Felügyelet az engedélyt csak akkor adja ki, ha előbb meggyőződött a szolgáltatás végzésének szervezeti, működési, személyi és tárgyi feltételeiről. Az alábbiakban ezeket a feltételeket tárgyaljuk. 1.52 A pénzügyi tevékenységet végzők meghatározása A pénzügyi szolgáltatásokat - számos más európai ország gyakorlatához hasonlóan - szinte kizárólag meghatározott, ezekre a tevékenységekre szakosodott

szervezetek végezhetik. Ez fordítva is igaz. Azaz, ezen pénzintézetek csak a fentebb már meghatározott pénzügyi szolgáltatásokat végezhetik. A törvény nem kíván merev szabályokat meghatározni a pénzügyi intézmények között, hanem csak általános keretjellegű szabályokat állapít meg. Nem akarja ugyanis túlzott adminisztratív fékekkel és mesterséges monopóliumok teremtésével a pénzügyi intézmények közötti versenyt korlátozni. A hitelintézeti törvény által meghatározott pénzügyi intézmények főbb jellemzőit az alábbi táblázat tartalmazza: Táblázat: A pénzügyi intézmények főbb jellemzői Pénzügyi intézmény Tevékenysége Szervezeti Alaptőkeneve formája követelménye Pénzügyi Betét gyűjtésén és számlavezetésen kívül KFT vagy 50 millió forint vállalkozás bármely, de korlátozott számú RT szolgáltatás. Ha készpénzátutalást vagy pénzügyi piacon ügynöki szolgáltatást végez, mást nem

végezhet. Pénzügyi holding Mindenféle pénzügyi piaci szolgáltatás. RT 2.000 millió forint Hitelintézetek Bank Minden pénzügyi szolgáltatást végezhet, RT 2.000 millió de kötelező betétet gyűjtenie és számlát forint vezetnie. Szakosított Nem kap jogot az összes pénzügyi RT külön szabályok hitelintézet szolgáltatásra. Szövetkezeti Pénzügyi szolgáltatások kivéve Szövet-kezet 100 millió forint hitelintézet biztosítópénztár letétkezelés, bef. alap kezelés, vagyonkezelés. Hitelszövetkezet Pénzügyi szolgáltatást csak tagjai részére u.a u.a végezhet. A hitelintézeti törvény a pénzügyi intézmények két fajtáját különbözteti meg: a hitelintézeteket és a pénzügyi vállalkozásokat. A pénzügyi vállalkozás a betétgyűjtésen, számlavezetésen és készpénz helyettesítő fizetőeszköz kibocsátásán kívül egy vagy több pénzügyi szolgáltatást végez. A korlátozás azonban csak látszólag kismértékű. Ugyanis

ha nem vezethet pénzforgalmi számlát a vállalkozás, nem nyújthat pénzteremtő hitelt sem. Az olcsó elszámolási betétszámlák hiánya miatt a hitelezésben sem konkurálhat a nagyobb bankokkal. A betétgyűjtés tilalma miatt a kihelyezhető hitelforrások is korlátozottak. Olyan tevékenységekre szakosodnak majd ezek tehát (például ügynöki tevékenység, lízingelés, faktorálás), ami speciális szakértelmet és nagy kockázatvállalást jelent, és a változó gazdasági környezet miatt, nagy rugalmasságot igényel. A pénzügyi holding különböző pénzügyi piaci szolgáltatásokat végző vállalkozások (hitelintézetek, biztosítók, befektetési alapok, befektetési szolgáltatók) összessége. Ha vezető tagjuk hitelintézet, akkor bankcsoportnak nevezzük őket. A törvény szerint csak hitelintézet fogadhat el betéteket, vezethet pénzforgalmi számlát és ő bocsáthat ki készpénzhelyettesítő eszközöket. A törvény három

hitelintézet-típust határoz meg: a bankot, a szakosított hitelintézetet és a szövetkezeti hitelintézetet. A törvény ismeretében a bank fogalmát egy kicsit pontosabban határozzuk meg. A továbbiakban bankok alatt olyan hitelintézetet értünk, melynek minimális alaptőkéje 2 milliárd forint, a pénzügyi szolgáltatások minden típusát végezheti és részvénytársaságként működik. A bankok esetében igen magas alaptőkét határoz meg a törvény. Ennek az az oka, hogy a bankok saját tőkéjükhöz mérten igen sok pénzt mozgatnak. A pénz mozgatása során különböző veszteségek érhetik a bankot, különböző kockázatokkal kell számolniuk, melyek közül legjelentősebb a hitelezési kockázat, azaz, hogy adósaik a kihelyezett hitelt nem fizetik vissza. Az esetleges veszteségekre végső soron a bank alaptőkéje jelent fedezetet, ez indokolja az alaptőke magas összegét. Az alaptőke-követelményt minden pénzügyi vállalkozás esetében

készpénzben kell letétbe helyezni egy olyan hitelintézetnél, amely az alapításban nem vesz részt. Új alaptőke emelés is csak pénzbeni hozzájárulással történhet. Ez a szabály megszünteti azt a lehetőséget, hogy valamelyik alapító az előírt alaptőke-követelményeket kijátszva fiktív módon felértékelt apporttal teljesítse a banküzem biztonságát szolgáló előírást. A betétesek védelmét szolgálja a gazdálkodási forma előírása is. A pénzintézetek túlnyomó többségét kötelezően részvénytársasági formában kell megalapítani. Ha ugyanis a részvényesek az alaptőkét befizették, ez a pénzintézetből csak a pénzintézet megszüntetése esetén vonható ki. (Természetesen egyénileg a részvényesek eladhatják tulajdonrészüket más személyeknek, de ez a bankban levő alaptőkét már nem érinti, csak az alaptőkerész tulajdonosa változott.) Részvénytársaságot pedig csak úgy lehet megszüntetni, ha előzőleg az Rt.

hitelezőit (a bank esetében a betéteseket) már kifizették A részvénytársasági forma teszi lehetővé, hogy az alaptőke összege a tulajdonosok szeszélye miatt ne ingadozzon, ezáltal teremt stabil keretet a tevékenység végzéséhez. A legáltalánosabb, legtöbb pénzügyi szolgáltatást a bank végezheti. Ezért ezeket univerzális bankoknak is nevezik, akik mint egy pénzügyi szupermarket az ügyfél összes pénzügyi szolgáltatásra vonatkozó igényét kielégíthetik. Az univerzális bankoknak van egy másik definíciójuk is, ami az angolszász országokban használatos. Ott azokat a bankokat nevezik univerzális bankoknak, melyek rövid és hosszú lejáratú pénzeket egyformán közvetítenek. Azaz egyben kereskedelem finanszírozó és beruházási bankok is. A szakosított hitelintézet, mint neve is mutatja általában egy pénzügyi szolgáltatás vagy tevékenységcsoport végzésére szakosodott. A szakosított pénzintézetekre vonatkozó szabályokkal

a hitelintézeti törvény nem foglalkozik. Ezen intézményekre külön törvényi szabályozás vonatkozik. A következő tevékenységekkel foglalkozó intézmények tartoznak ide: 1. Magyar Fejlesztési Bank Rt - a vállalatok, vállalkozói övezetek finanszírozásával, vállalati szerkezet-átalakítással, gazdaságpolitikailag fontos fejlesztések hitelezésével foglalkozik. A Magyar Állam 100%-os tulajdonában van Pénzforgalmi számlát nem vezet, csak pénzújraelosztó hitelt nyújt. 2. Lakástakarékpénztárak - Az 1996/CXIII törvény alapján végzik tevékenységüket Kizárólag lakásokkal összefüggő ügyletek (építés, vásárlás, felújítás, bővítés) nyújtanak fix alacsony kamatozású hitelt, melyhez a forrásokat kizárólag lakáselőtakarékossági céllal lekötött fix kamatozású betétekből szerzik. Csak azon személyek számára adnak hitelt, melyek az előtakarékossági szerződésben meghatározott pénzösszeget minimálisan 4 év

alatt befizették. Mivel mind a hitel-, mind a betéti kamatláb jóval alacsonyabb a piaci kamatoknál, az állam támogatja az előtakarékoskodást, mégpedig szerződésenként évi maximálisan 36 ezer forinttal. A magyar szabályozás szerint alapításukhoz 2 milliárd forint alaptőke szükséges. 3. Jelzálogbank – a pénzintézet jelzáloggal fedezett hiteleket bocsát ki, melyet hitelezői jogot megtestesítő értékpapírok (jelzáloglevelek) kibocsátásval finanszíroz. A hiteleket elsősorban a lakosság lakásvásárlásainak, illetve a mezőgazdaság beruházásainak finanszírozására szokták igénybe venni. Jelzálogbankot 3 milliárd forint alaptőke mellett lehet alapítani. A szövetkezeti hitelintézet elnevezés a takarékszövetkezeteket és a hitelszövetkezeteket rejti. Ezek a szövetkezeti elv - az egy tag egy szavazat - miatt igényelnek eltérő szabályozást. A lakosság számára végeznek pénzügyi szolgáltatásokat elsősorban vidéken, kisebb

településeken, ahol nincs a kereskedelmi bankoknak fiókhálózatuk. A helyi lakosság és esetleg kisvállalkozók számára nyújtanak hiteleket, fogadják betéteiket és vezetik számláikat. Ezen kívül értékpapír forgalomba hozatallal, csekkvásárlással, hitelképesség-vizsgálattal, széfbérleti és pénzváltási tevékenységgel is foglalkozhatnak. 1.53 A pénzintézet alapításának és működésének személyi és tárgyi feltételei 7B A fentebb említett feltételeken kívül alapításkor a hitelintézeteknek más kritériumoknak is meg kell felelniük. A tevékenységi engedély megszerzésének szigorú feltételei biztosítják az ügyfelek számára, hogy az adott pénzügyi vállalkozás megfelel a banküzemmel szemben támasztott alapvető követelményeknek. Mivel a hitelintézet végzi a legkiterjedtebb szolgáltatásokat ezért bonyolultabb az engedélyezési eljárása, mint a pénzügyi vállalkozásoké. A hitelintézetek esetében a

törvény két lépcsős engedélyezési eljárást vezetett be. Az első lépcsőben az alapítási engedélyt szerzi meg a pályázó. Az alapítási engedély legfontosabb feltétele, hogy a leendő pénzügyi intézmény alapítói - a jogszabályok által előírt módon elfogadják a cég alapszabályát, működési rendjét leíró dokumentumokat és meghatározzák a végezni kívánt pénzügyi szolgáltatásokat, továbbá befizessék az alaptőkét. E mellett igazolni kell, hogy a pályázó rendelkezik a pénzügyi szolgáltatási tevékenység végzéséhez szükséges személyi és tárgyi feltételekkel. A tárgyi feltételek közé tartozik a bankbiztonsági szempontból megfelelő helyiség, az informatikai, technikai háttér, a megfelelő belső ellenőrzési, számviteli eljárások rendszere, illetve az előzőekben már említett alaptőke. A hitelintézeti vezetőknek felsőfokú végzettséggel rendelkező büntetlen előéletű szakembereknek kell lenniük,

akik legalább 3 éves hitelintézeti vezetői, vagy legalább ötéves pénzügyi vezetői gyakorlattal rendelkeznek. A törvény a tulajdonosi részarányszerzést is szabályozza. Itt három korlátot állít A hitelintézeti tulajdonlás ellenőrzése érdekében előírja, hogy a részvénytársaságként alapított hitelintézetek tulajdonjogát megtestesítő részvények - kivéve az elsőbbségi részvényeket, melyek nem biztosítanak szavazási jogot - csak névre szólóak lehetnek. A másik szabály a nem hitelintézetek számára állít korlátot, mivel kimondja, hogy a jegyzett tőkében az egyes tulajdonosok közvetlen vagy közvetett tulajdonhányada maximálisan 15% lehet, kivéve más hitelintézet, biztosító, befektetési társaság vagy az Országos Betétbiztosítási Alap részesedését. A törvényhozók igyekeztek meggátolni azt, hogy egy vállalat meghatározó tulajdoni befolyásának köszönhetően esetleg a többi tulajdonos, illetve végső soron a

hitelintézet betéteseinek pénzét kockáztatva jusson előnyökhöz. Harmadszor a befolyásoló részesedés megszerzésére (10%-nál nagyobb tulajdoni hányad elérése) irányuló törekvést a Felügyeletnek be kell jelenteni. A Felügyelet megtilthatja az ügylet létrejöttét, ha: 1. a bejelentő személy büntetett előéletű, 2. olyan pénzintézetnél volt vezető alkalmazásban, amely az állam segítségére szorult, 3. a bejelentő személy korábban súlyosan megsértette a hitelintézetre vonatkozó előírásokat, s vele szemben a Felügyelet 5 éven belül bírságot alkalmazott. A törvény engedélyezéssel foglalkozó részében fontos helyet kapott a kiszervezett pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos törvényi kötelezettségek tárgyalása. Az új szabályok szerint a kiszervezett (bankcsoporton kívül vállalkozás által végzett) tevékenységi kört fel kell tüntetni az üzletszabályzatban. A bejelentéshez kötött tevékenységek kiszervezését

a szerződéskötés előtt 30 nappal be kell jelenteni. Az engedélyezés második lépcsője a működési engedély. Itt a már kész banküzem életrevalóságát tesztelik. A működési engedély megadása során a Felügyelet a hitelintézet üzleti tervének megalapozottságát, az alaptőke felhasznált részének jogszerűségét mérlegeli. A hitelintézetnek csatolnia kell az Országos Betétvédelmi Alap nyilatkozatát, hogy a hitelintézet a tagjai sorába lépett. Hasonlóan meg kell szerezni a bankközi zsíró nyilatkozatát, hogy képes készpénz nélküli átutalások végzésére és a bankközi információrendszerhez való csatlakozás tanúsítványát. A pénzzügyi szolgáltatási tevéeknység csak a működési kockázatok csökkentését szolgáló információs és ellenőrzési rendszer, valamint rendkívüli helyzetek kezelésére vonatkozó terv megléte esetében folytatható. A bank működésének alapja az ügyfelei bizalma. Ezt erősítendő a

törvény igen szélesen értelmezi az üzleti (bank)titok fogalmát, lehetővé téve a bankoknak, hogy diszkréten kezeljék adósaik és betéteseik ügyeit. Az üzleti titok törvényadta definíciója a következő: “Üzleti titok minden olyan, a pénzügyi intézmény tevékenységéhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénzügyi intézménynek méltányolható érdeke fűződik” (HIT 49. paragrafus 1 bekezdés) Az üzleti titkot csak a feladatkörében eljáró Felügyelettel, Magyar Nemzeti Bankkal, és a nyomozó hatóságokkal szemben lehet feloldani. A banktitok megtartása a bank alkalmazottait akkor is kötelezi, ha ott a munkaviszonyuk megszűnt. A másik oldalon viszont a HIT előírja az ügyfél tájékoztatási kötelezettségét. Egy bank betétgyűjtést csak akkor folytathat, ha a betétszerződésbe belefoglalja a hitelintézet teljes nevét, a kamatszámítás módját, a kamatfizetés esedékességét

és azt a minimális összeget, melyet a bank betétként elfogad. Hitelt is csak akkor nyújthat, ha előtte tájékoztatja az ügyfelet a hitelezés feltételeiről. Folyamatos szerződések esetében legalább évente egy alkalommal számlakivonatot kell küldeni az ügyfélnek. A bankoknak nemcsak az ügyfelek számára van adatszolgáltatási kötelezettsége. Más jogi személyiségű gazdasági vállalkozáshoz hasonlóan, a bankoknak is nyilvánosságra kell hozni a hitelintézettől független könyvvizsgálóval hitelesített mérlegbeszámolójukat. Ezen kívül a Magyar Nemzeti Bank és az Állami Felügyelet felé is számot kell adniuk tevékenységük egyes elemeiről. A banknak kötelessége bejelenteni, ha „a) az azonnali fizetésképtelenség veszélye következett be, b) szavatoló tőkéje huszonöt százalékot eltérő vagy meghaladó összegben csökkent, c) fizetéseit megszüntette, d) működését - pénzügyi szolgáltatási tevékenységét -

megszüntette” (HIT, 142. paragrafus 1 bekezdés) A hitelnyújtásra több szabályt is meghatároz a törvény. Egyrészt ügyelni kell az eszközök és források lejárati összhangjára. Ez azt jelenti, hogy hosszú lejáratú hitelt csak hosszú lejáratú forrás (betét) terhére lehet adni. Ha a bank hosszú lejáratú kihelyezéseit rövid lejáratú forrásból finanszírozza, a betétek felmondására hamarabb kell a pénz biztosítani, mintsem a hitel megtérülne. Ha a bank nem tudja lejáró rövid lejáratú forrásait újakkal helyettesíteni, fizetésképtelenné válik. Hiteleket megfelelő elbírálás után lehet nyújtani és - a bankoknak adott hitelen kívül - csak írásbeli szerződés alapján. A banknak meg kell győződni ügyfele hitelkérelmének megalapozottságáról és gondoskodnia kell fedezetről is. 1.54 A biztonságos működés feltételét biztosító banküzemi előírások 8B A bankoknak, mint minden más gazdálkodó szervnek, három fő

elvet kell betartania gazdálkodása során. A jövedelmezőség elvét, azaz, hogy nyereségesen gazdálkodjon és tulajdonosainak osztalékot fizessen. A likviditás elvét, azaz a bank esetében a betétesek követelésére pénzüket vissza tudja szolgáltatni, fizetőképes legyen. A likviditást rövid és hosszútávon is szokták értelmezni A rövid távú likviditás (más néven diszponibilitás) azt jelenti, hogy a banknak elegendő jegybankpénze van ahhoz, hogy betétesei és hitelfelvevői pénzigényét az adott pillanatban kielégíthesse. Ehhez megfelelő nagyságú likvid eszközzel kell rendelkeznie A hosszú távú likviditás (más néven szolvencia) azt jelenti, hogy a bank követeléseinek értéke meghaladja a bank kötelezettségeinek értékét, azaz a banknak pozitív saját tőkéje van. Végezetül a biztonság elvét kell betartania, ami azt jelenti, hogy a tevékenysége kockázatát alacsony szinten tartja. A bankok esetében ez különösen fontos

dolog, hiszen mérlegfőösszegükhöz képest igen alacsony saját tőkével rendelkeznek, azaz finanszírozási kockázatuk igen magas. Már az eszközök értékének kismértékű csökkenése is veszélyezteti a betétesek pénzét. Mivel a jövedelmezőségi elvet a tulajdonosok minden bizonnyal számon kérik a bank vezetésétől, a külső szabályozás elsősorban a másik két elvet, a biztonság és a likviditás elvét igyekszik érvényre juttatni. A hitelintézeti törvényben gyakran találkozhatunk a prudens kifejezéssel. A szó latin eredetű, jelentése előreható, tudatos, valamihez értő. A törvényben a megfelelő banki működést jelenti, amely: 1. független - azaz a bank önállóan, pusztán az ügyfél hitelképességét mérlegelve hozza meg döntéseit; 2. óvatos - nem vállal olyan mértékű kockázatot, melyet a banküzem természete nem tesz lehetővé; 3. körültekintő - az ügylet értékelésénél minden fontos információt figyelembe

vesz; 4. megbízható - a szerződéses feltételekhez a bank tartja magát A fenti elvek betartatására a törvény több működést előíró szabályt alkalmaz. Ezen szabályok célja a fentebbi prudens bankműködés biztosítása. Prudens működésre azért is szükség van, mert a banküzem a magas tőkeáttétel miatt igen érzékeny a különböző kockázatokra. A bank kockázatos üzem A bank kockázatainak egy lehetséges osztályozását mutatja az alábbi ábra. Ábra: A banki kockázatok fajtái Banki kockázatok fajtái Működésből eredő kockázatok Mérlegtételek kockázata Technológiai kockázat Piaci stratégia kockázata Működési hatékonyság kockázata Szabályozási kockázat Portfólió kockázat Hitelkockázat Piaci kockázat Saját tőke kockázata (Szolvencia) Mérlegen kívüli tevékenységek kockázata Diszponibilitási kockázat Kamatkockázat Árfolyamkockázat Árkockázat Csalás kockázata A működésből eredő kockázatok

a bankot mint egészet, mint gazdálkodó szervezetet érintik. Leginkább a bank által nem vagy csak kevéssé befolyásolható piaci, makrogazdasági és állami, politikai erők idézik elő őket. A technológiai kockázat akkor merül fel, mikor a technikai haladás a meglévő termékeket és szolgáltatásokat elavulttá teszi és ezért csökkenti a bank nyereségét és tőkéjét. Amerikában például az automata pénzkiadó automaták és a kártyák megjelenése csökkentette a korábban egyeduralkodó csekkforgalmat. Az új technika bevezetése azonban igen drága mulatság, ezért a vezetés feladata az, hogy a változások költségeit megfelelően kézben tartsa. A piaci stratégia kockázata akkor lesz aktuális, ha a bank rosszul mérte fel helyzetét a piacon és a versenytársak megszerezték a bank ügyfélkörének egy részét. Ezt a fajta kockázatot “üzleti” vagy “verseny” kockázatnak is nevezik. A működési hatékonyság kockázata a

költséggazdálkodásra összpontosít. A hatékonytalan banki működés kockázata természetesen a csökkenő eredmény. A bankok működési kockázatának mérése bonyolultabb és veszélyesebb, mint a termelő vállalatoké, ugyanis a költségfelosztás és termékjövedelmezőség termelővállalatoknál használt módszereit nehezen vagy nem lehet alkalmazni. A hatékonyság növelése történhet technikai újításokkal, például munkamegtakarító eszközök (számítógépek, pénzkiadó automaták) beállításával, mely növeli a dolgozók termelékenységét a számlaforgalomban. Kiterjesztheti a bank a tevékenységét, ezáltal jobban hasznosíthatja a méretgazdaságosságot. Általánosságban a nagyobb hatékonyság azt jelenti, hogyan szabályozzuk a költségeket a bevételekhez képest és megnézzük milyen termelékenyek az egyes dolgozók a jövedelem termelésben. A működési hatékonyság egy igen fontos területe a bankfiókok hatékonysága, ugyanis

a bankok expanziójával, a földrajzi terjeszkedéssel együtt a fiókkockázat lett a működési kockázat fő alkotóeleme. A probléma lényege itt az, hogy a földrajzi távolság és a központi ellenőrzés hiánya miatt a fiókok a bank által szándékolttól eltérően viselkednek, ami károkat okoz az egész bank számára. Például a hitelkihelyezések esetében nem tartják be a központ által követelt szigorú szabályokat, a szolgáltatások színvonala a nem megfelelő képzés és érdekeltség miatt alacsony, a bizonylati fegyelem gyenge stb. Másrészt lehet, hogy olyan területen hoznak létre bankfiókot, ahol a bank szolgáltatásai iránt kicsi az igény. Egy fiók esetében azonban nagyon sok olyan költség merül fel, melyek függetlenek a nyújtott szolgáltatások volumenétől. A szabályozási kockázat az előre nem látható szabályok és törvények változása során lép fel. Például, ha a Jegybank növeli a tartalékrátát, a bankoknak

gyűjtött forrásaik nagyobb részét kell elhelyezniük a Jegybanknál alacsony kamatozású számlán és kevesebb nagy jövedelmezőségű hitelt adhatnak a gazdálkodó szervezeteknek. A kockázat mértékét megmutatja, hogy a szabályozott változók aktuális értéke milyen közel van a hatóságok által megkövetelttől. Például, ha a bank tőkeellátottsági mutatójának értéke 10%, akkor ez a mutató 20%-al romolhat, míg el nem éri a törvényben rögzített 8%-os értéket. Az, hogy ez sok vagy kevés, természetesen további vizsgálódásokat és a konkrét helyzet elemzését igényli. A csalás kockázata foglalja össze a bankot veszélyeztető bűncselekmények valószínűsíthető veszteségét. A bankok vagy külső személyek részéről érheti kár, például bankrablás, vagy kártyaautomata kifosztása révén. De a bank alkalmazottai is könnyen megkárosíthatják a bankot sikkasztás, vagy felelőtlen hitelezés révén. A portfóliókockázat a

bank eszközeinek leértékelődéséből, a jelenbeli és jövőbeli kötelezettségeinek felértékelődéséből és saját tőkéjének csökkenéséből származó várható veszteséget jelenti. A portfoliókockázat egyik lehetséges felbontásában megkülönböztetjük a mérlegtételek és a mérlegen kívüli tevékenységek kockázatát. A három alapvető mérlegtétel, az alapvető mérlegazonosság tagjaihoz kapcsolódik: Eszközök = Idegen források + Saját források Ez alapján beszélhetünk eszközkockázatról, (idegen) forrás kockázatról és tőkemegfelelési kockázatról. A mérlegen kívüli tevékenységek olyan pénzügyi szolgáltatások, melyek volumene nem jelenik meg a bank mérlegében. A mérlegen kívüli tevékenységek közül általában a jövőbeli kötelezettségvállalások (adott bankgaranciák, akkreditívek, hiteligérvények, határidős ügyletek) okozhatnak gondot. Ha ugyanis teljesíteni kell őket, a bank eszközeinek értéke

csökken, hiszen likvid eszközök helyett minősített követelések kerülnek a bank portfóliójába. A banküzemben világszerte megfigyelhető a mérlegen kívüli tevékenységek arányának növekedése. Ezért a jövőbeli kötelezettségek figyelemmel kísérése ugyanolyan fontos, mint a hitelek minősítése. A mérlegtételek kockázatából az első helyen a hitelkockázat áll. A hitelkockázat azt jelenti, hogy az adós a hitel összegét és kamatait nem fizeti meg, vagy részben fizeti meg és/vagy nem a szerződésben meghatározott időben fizeti meg. A hitelkockázatot többféle szempont szerint lehet aztán továbbbontani. A hitelezési veszteség súlyossága szerint beszélünk tőkevisszafizetési és kamatvisszafizetési kockázatról. A tőkevisszafizetési kockázat akkor lép fel, ha az ügyfél a hitel kamatterheit még fizetni képes, azonban a tőketörlesztésnek nem tud eleget tenni. Ez a bank szempontjából csak akkor jelent gondot, ha a vállalat

gazdálkodási helyzetében a jövőben kedvezőtlen változás áll be, és a kamatokat sem lesz képes fizetni a cég. A kamatvisszafizetési kockázat az abból eredő valószínűsíthető veszteség, ha a vállalat már a kamatot sem képes visszafizetni. Egy következő csoportosítási szempont a hitelkockázat felmerülési szintje szerint különböztet meg. Országkockázat esetében az adott ország esetleges fizetésképtelensége miatt merül fel veszteség. Ebben az esetben az adott ország valutájában felmerülő összes követelésnek jelentősen csökken az értéke. Ágazati kockázatról akkor beszélünk, ha valamilyen politikai vagy gazdasági okból egy ágazat jövedelemtermelő és következésképpen hitelvisszafizető képessége jelentősen romlik vagy romolhat. Egyedi kockázat a vállalat egyedi gazdálkodási sajátosságaiban lévő veszélyforrások, amik az adósságszolgálatot veszélyeztetik. A mérlegtételek kockázatának következő tagja a

piaci kockázat. A piaci kockázat egy pénzügyi piaci termék változása miatt valószínűsíthető veszteség. Ilyen pénzügyi piaci termék lehet a kamatláb, a valuta/devizaárfolyam, valamilyen tőzsdei termék ára (tőzsdei árucikk, részvény, határidős termék). Kamatkockázat és árfolyamkockázat akkor lép fel egy bank esetében, ha az eszközök és források lejárata és/vagy kamatozásának módja és/vagy devizaneme eltér. Ha egy bank csak hazai valutában nyújt hitelt és fogad el betétet, a valuta leértékelődése, vagy felértékelődése pozícióját közvetlenül nem befolyásolja. Hasonlóképpen ha egy bank azonos lejáratra nyújtott fix kamatozású hiteleinek és betéteinek összege megegyezik, a kamatláb változása nem befolyásolja jövedelemtermelő képességét. Ha azonban az eszközök és a források szerkezete eltér, a kamatlábváltozás, illetve a devizaárfolyam változása veszteséget okozhat (kamatkockázat, illetve

árfolyamkockázat). Ha a bankok belefolynak az értékpapírkereskedelembe és tőzsdei határidős ügyleteket is kötnek, a tőzsdei árak változása számukra veszteséget okozhat. Az árkockázat az utóbbi időben egyre fontosabb kockázati forrássá lépett elő, ezért a nemzetközi szervezetek ajánlására a magyar bankok számára is kötelező ezen kockázatok napi értékelése. Erre egy külön nyilvántartás szolgál, melynek neve kereskedési könyv. A saját tőke kockázata azt jelenti, hogy a bank rossz gazdálkodásának eredményeképpen a betétesek követelésének kielégítésére bevonható forrása (szavatoló tőke) elégtelen a biztonságos banktevékenység végzéséhez. A diszponibilitási kockázat azt jelenti, hogy a banknak nincs elengendő likvid eszköze az ügyfelei igényeinek kielégítésére. A kockázatokkal kapcsolatban a gazdálkodó alanyoknak két feladatuk van. A kockázatok feltárása és kezelése. A bankok annyiban különleges

gazdálkodó alanyok, hogy számukra a kockázatok feltárása és bizonyos korlátok között tartása törvényben és rendeletekben előírt kötelezettség. Az egyes kockázatokra vonatkozó nyilvántartási és korlátozási szabályokat a következő táblázat tartalmazza: Táblázat: Az egyes banki kockázatok és a rájuk vonatkozó előírások Kockázat neve Nyilvántartás Hitelkockázat Értékelési szabályzatok Piaci kockázat Kereskedési könyv Szavatoló tőke és Szolvenciakockázat kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszeg Diszponibilitási Likvid eszközök állománya kockázat Kockázatos tevékenységek, Portfóliókockázat tevékenységi korlátok Működésből eredő kockázatok Működési engedély, ellenőrzés Korlátja Értékvesztés, tartalékképzés Nyitott pozíciókra tőkeelkülönítés Tőkemegfelelés>8% Likviditási mutató>10% Szavatoló tőke %-ban nincs A kockázatok kezelésének általános szabályait a hitelintézeti

törvény tartalmazza, de a részletes előírások a törvényhez kapcsolódó rendeletekben vannak meghatározva. 1.541 Eszközök értékelése, értékvesztés-képzés 1B A törvény kötelezi a bankokat arra, hogy rendszeresen és tételesen mérjék fel eszközeik értékét és negyedévente számolják el rájuk az értékvesztést. Az eszközök értékelésével kapcsolatos szabályokat a 14/2001-es PM rendelet szabályozza. E szerint a bankoknak a következő szabályzatokat kell elkészíteniük: 1. Kockázatvállalási, 2. Befektetési, 3. Ügyfél-, illetve partnerminősítési, 4. Fedezetértékelési, 5. Ügyletminősítési és értékelési, 6. Értékvesztési és céltartalék-képzési szabályzatot. A kockázatvállalási szabályzat a kockázatvállalási folyamat menetét és a döntési jogköröket és kockázatvállalási limiteket határozza meg. Limiteket egyrészt a portfólióelemekkel kapcsolatban kell meghatározni. Így beszélhetünk ügyfél-,

illetve partnerlimitről, országlimitről, terméklimitről, ágazati limitről. Másrészt az egyes banki alkalmazottak esetében is meg kell határozni azt a maximális kockáztatott összeget, amelyről dönthetnek. A befektetési szabályzatra akkor van szüksége a banknak, ha befektetési szolgáltatóként értékpapírügyleteket végez. A szabályzat a különböző értékpapírok és tartós befektetések értékelésének elveit, az értékpapírkereskedők döntéshozási limitjeit szabályozza. A banki hitelbírálat mindig két lábon áll. Egyrészt meg kell határozni, hogy az adós a jövőben várható jövedelméből várhatóan vissza tudja-e fizetni a hitelt. Ezért minősítenie kell az adós fizetőképességét. Másrészt a banknak gondolni kell arra is, hogyha az adós gazdálkodási körülményei rosszabbra fordulnak, vagy az adósminősítés során nem tárták fel a kockázatok teljes körét, és ezért az adós mégis fizetésképtelenné válik,

akkor is visszakapja pénzét. A bank ennek érdekében fedezetet köt ki magának, ami értékkel bíró vagyontárgy vagy jog, amit az adós fizetőképtelensége esetében készpénzre lehet váltani, és a hitelt belőle vissza lehet fizetni. A vonatkozó rendelet meghatározza, hogy milyen elveket kell követnie a banknak, mikor az adósait, a fedezeteteket és végük a hiteleket minősíti. Ezeket az elveket és eljárásokat három szabályzatban kell a bankoknak lefektetniük. Az ügyfél-, illetve partnerminősítési szabályzat a bank adósainak értékelésére vonatkozó elveket, az egyes adósminősítési osztályok kritériumait tartalmazza. A bankoknak nemcsak a hitelbírálat folyamán, hanem folyamatosan vizsgálniuk kell ügyfeleik fizetőképességét. A rendelet előírja azokat a szempontokat is, amelyeket az adósminősítés során kötelező, illetve ajánlott figyelembe venni. A szempontok objektív részét múltbeli adatok alapján, elsősorban a

gazdálkodó egység pénzügyi beszámolóiból lehet meghatározni. A szubjektív rész a nem számszerűsíthető, illetve a jövőbeli kilátásokra vonatkozó elemeket tartalmazza. Táblázat: Az adósminősítésnél alkalmazandó kötelező és ajánlott szempontok. Tőkeáttétel Objektív Köte- Likviditás rövid- és középtávon le- Jövedelmezőség ző Adósság-szolgálat Cash-flow mutatók Forgási sebesség A- Kamatfedezet ján- Vállalt kötelezettség lott Szubjektív Tulajdonosi struktúra Menedzsment szakmai megítélése Jövőbeni kilátások, tervezés minősége Piaci helyzet alakulása, rendelésállomány Banki kapcsolatok Költségvetési kapcsolatok alakulása Marketingtevékenység, piaci megjelenés Termékportfólió Dinamikus mutatók Termelési színvonal, hatékonyság Árbevétel viszonyszámok Más hitelintézetekkel szemben fennálló kötelezettségek Együttműködési hajlandóság Szervezeti felépítés, döntési jogkörök A

fedezetértékelési szabályzat tartalmazza a banknál elfogadható fedezeteket, a fedezetek értékelésének, értékesítésének és hozzáférhetőségének szempontjait, a fedezetek értékelésénél alkalmazott hatásköri rendet. A banknak meg kell jelölnie az elsődleges fedezeteket, amiket az egyes hitelek bírálatánál önállóan is elfogadhat és a kiegészítő fedezeteket, melyek csak elsődleges fedezetek mellett biztosíthatják a hitelt. A szabályzatból ki kell derülnie annak is, hogy az egyes adósminősítési kategóriákhoz milyen fedezettségi követelmények tartoznak. Az ügyletminősítési és értékelési szabályzat az egyes követelések értékelésének elveit, az egyes minősítési kategóriák jellemzőit tartalmazza, míg az értékvesztési és céltartalék-képzési szabályzat a leírandó veszteség mértékét határozza meg. A hiteleket a megtérülés valószínűsége szerint 5 csoportba kell sorolni. Ezen csoportok jellemzőit az

alábbi táblázat tartalmazza: Táblázat: A pénzügyi intézmények minősített eszközei és az értékvesztés szabályai Csoportok neve Jellemvonás Értékvesztési kötelezettség Problémamentes Hitelezési veszteséggel nem kell számolni (vállalati 0% hiteleknél késedelem 15 nap alatt, lakossági hiteleknél 30 nap alatt) Külön figyelendő Veszteség nem valószínűsíthető, de valamilyen 0 - 10% információ miatt külön kezelést igényel Átlag alatti Magasabb kockázatú, vagy bizonytalan mértékű 11 - 30% veszteség valószínűsíthető Kétes Bizonyíthatóan veszteséget okoznak 31 - 70% (tőketartozás 90 napon túli, peresített követelések) Rossz Veszteség várhatóan 70% feletti 71 - 100% (felszámolási eljárás indult az adós ellen) A PM rendelkezés szerint problémamentesnek csak azon kintlévőségek minősíthetők, amelyekről valószínűsíthető, hogy megtérülnek és a hitelintézetnek veszteséggel nem kell számolnia. A

határidővel nem rendelkező kintlévőségek és a függő kötelezettségek (pl bankgarancia) közül csak azok minősíthetők problémamentesnek, amelyekkel kapcsolatban a jövőben veszteség nem várható. A külön figyelendő kategóriába kell sorolni a hitelintézetnek azokat a kintlévőségeket, mérlegen kívüli vállalt kötelezettségeket, amelyekkel kapcsolatban bármilyen olyan információ birtokába került, amely következtében az adott hitel vagy adós az általánostól eltérő kezelést igényel, de a minősítés időpontjában konkrét, veszteségre utaló tényező még nem jelentkezett. Ilyen információ lehet például a fedezet értékének csökkenése, vagy a vállalati mutatószámok romlása. Átlag alattinak minősülnek azok a kötelezettségek, amelyek a rendelkezésre álló információk alapján a szokásosnál magasabb kockázatúak, illetve amelyek esetében a minősítés időpontjában bizonytalan mértékű veszteség várható. A kétes

kintlévőségek esetében egyértelműen megállapítható, hogy a hitelintézetnek veszteséget okoznak, de a veszteség mértéke a minősítés időpontjában még pontosan nem ismert, vagy a törlesztési késedelem tartós. A bírósági per tárgyát képező követelések is kétesnek minősülnek függetlenül az adós helyzetétől. A PM rendelkezés szerint rossz csoportba kell sorolni azokat a kihelyezéseket, amelyek esetében a keletkező hitelezési veszteség várhatóan meghaladja a 70%-ot, illetve, ha az adós törlesztési kötelezettségeinek többszöri felszólításra sem tesz eleget. Rossznak minősül az a kintlévőség is, amelynek adósával szemben felszámolási eljárás indult meg. Az értékvesztést a bank költségként számolja el, és a mérlegének eszközoldalát csökkenti vele. Az általános céltartalékot az előre nem látható veszteségek fedezetére kell képezni. Mivel itt nem kötődhet eszközelemekhez a tartalék, a törvény egy

általános elvet fogalmaz meg. A nyújtott hitelek és vállalt kötelezettségek meghatározott hányadára - ezt nevezik korrigált mérlegfőösszegnek - kell 1,25%-os mértékű céltartékot képezni. 1.542 A kockázatos hitelintézeti tevékenységek szabályozása 12B Vannak olyan hitelintézeti tevékenységek, melyek végzésétől nincsenek eltiltva a bankok, de a tevékenység volumenét a HIT korlátozza. A tevékenységek maximális mértékét a szavatoló tőke meghatározott százalékában határozták meg. Ennek összefoglalását mutatja az alábbi táblázat. Táblázat: Kockázatos tevékenységek maximális terjedelmére vonatkozó szavatoló tőke előírások Név Nagykockázat Meghatározás Szavatoló tőke maximális %-a szavatoló tőke 10%-nál több hitel vagy egy vállalkozásban 25% kötelezettségvállalás összesen 800% Ingatlanbefektetés nem közvetlen banküzemi célt szolgáló összesen 5% ingatlan Befektetések nem pénzügyi

szolgáltatóban egy vállalkozásban 15%, nem tulajdonrész lehet többségi részesedés, összesen 60% A banküzem kockázatát növeli, ha portfoliójának jelentős részét egy vállalkozás finanszírozására fordítja. Ha ugyanis a vállalkozás fizetésképtelenné válik, a portfolió nagyarányú romlása fizetésképtelenné teheti magát a bankot is. A bank függő helyzetbe kerülhet a vállalat pénzügyeinek alakulásától, ami jelentősen puhíthatja az újabb vállalati hitelkérelmek elbírálását. Elkerülendő a veszteség nyilvánosságra kerülését, a bank tovább hitelezheti a felszámolásra érett vállalkozást, hosszú távon még súlyosabb helyzetbe sodorva magát. A HIT ezért meghatározza a nagykockázat fogalmát. „Nagykockázat vállalásának minősül az a kockázatvállalás, amikor egy ügyfél vagy ügyfélcsoport részére történt összes kockázatvállalás nagysága a hitelintézet szavatoló tőkéjének tíz százalékát

meghaladja” (HIT, 79. paragrafus 1 bekezdés) A hitelintézet összes nagykockázata nem lehet több, mint a szavatoló tőke nyolcszorosa, és egy hitelfelvevőnek adott összeg nem lehet több, mint a szavatoló tőke 25 százaléka. A szabály természetesen nem vonatkozik az államnak adott hitelekre, továbbá az állam és szervei, továbbá a Magyar Nemzeti Bank által garantált kihelyezésekre. A bank csak a szavatoló tőkéjének 5%-át meg nem haladó mértékben vásárolhat nem a saját banküzemi céljait szolgáló ingatlant. Az ingatlanok értéke ugyanis a gazdasági ciklusok folyamán igen szélsőségesen ingadozhat, és a bank jelentős veszteséget szenvedhet el áresés esetén. A HIT korlátozza a bankok tulajdoni részesedését - amit tartós befektetéseknek nevezünk - a nem pénzügyi szolgáltatásokat végző vállalkozásokban. Hitelintézet szavatoló tőkéjének 15%-át meghaladó részesedéssel egy vállalkozásban nem rendelkezhet, ez a rész is

csak kisebbségi 51%-ot meg nem haladó részesedés lehet. Az ok hasonló a nagyhiteléhez A tulajdoni részesedés kockázatosabb, mint a hitelkihelyezés, és mivel a bank forrásai kockázatosak, hiszen visszafizetési kötelezettség terheli őket, az eszközoldal csak biztonságos lehet. Az összes tartós befektetés nem haladhatja meg a bankok szavatoló tőkéjének 60%-át A bankok felszámolási eljárások során gyakran szerzik meg egy vállalkozás tulajdonrészét a fennálló adósságaik fejében. Ha tartós befektetésük emiatt haladja meg a 60%-os részt, a többlettől 3 év alatt meg kell szabadulniuk. A pénzintézet összes fentebbi befektetése nem haladhatja meg a szavatoló tőkéjének 100%-át. A befektetések korlátozása kiterjed arra is, hogy a pénzügyi intézmény fedezetként nem fogadhatja el a saját magára, a holding más tagjaira szóló tagsági jogot megtestesítő értékpapírt (részvényt). A személyi összefonódások és korrupció

elkerülése érdekében a hitelintézeti vezetőnek nyilatkoznia kell, ha a hitelintézettel szerződéses kapcsolatba lépő szervezetben neki vagy közeli hozzátartozójának befolyásoló (10%-ot meghaladó) részesedése van vagy vezető állást tölt be. A fenti változásokat a Felügyeletnek is be kell jelenteni Ekkor a vállalkozást érintő döntésekben nem vehet részt. Kinevezésekor ugyancsak nyilatkoznia kell, hogy ő vagy közeli hozzátartozója a saját vagy más hitelintézetnél tulajdonosi jogot megtestesítő értékpapírt szerzett. Ezekről a hitelintézet köteles nyilvántartást vezetni A visszaélések elkerülése érdekében a törvény megtiltja hitel nyújtását - az úgynevezett belső hitel - a hitelintézet vezető tisztségviselőjének. A belső hitelre vonatkozó szabály érvényes a bank vezető tisztségviselőinek tulajdonában levő vállalkozás hitelezésére is. Ez alól a szabály alól csak a lakás- és más szociális céllal

nyújtott kölcsön, továbbá a munkabérszámlához kapcsolódó folyószámlahitel a kivétel. A törvény a volt banki alkalmazottak esetében is szabályokat állapít meg. Munkaviszonya megszűnte után a hitelintézet tulajdonában lévő gazdasági társaságban, vagy olyan vállalkozásban, melynek a bank nagy hitelt nyújtott, nem lehet vezető tisztségviselő. A hitelintézet működésének személyi és tárgyi feltételeit a tulajdonosoknak biztosítaniuk kell. A megfelelő bankbiztonsági és ügyfélszolgálati feltételeket a Felügyelet ellenőrizheti. 1.543 Tőkemegfelelési mutató 13B A bank működése során viselt portfóliókockázatához megfelelő mennyiségű olyan tőkével kell rendelkeznie, melyből az esetleges veszteségeket ki lehet egyenlíteni. A szavatoló tőke a hitelintézetnek azon forrásai, amelyek a hitelintézettel szemben fennálló követelések kielégítésébe tőkeként bevonhatók. A bank szavatoló tőkéjének nagysága

alkotja a harmadik védelmi vonalat. Minél nagyobb a bank szavatoló tőkéje a közvetített pénzmennyiséghez képest, annál valószínűbb az, hogy az eszközoldalon elszenvedett veszteségek ellenére, a forrásokat a bank vissza tudja fizetni. A szavatoló tőke az a puffer, ami megvédi a betétest a bank rossz működéséből eredő kockázattól. A bank szavatoló tőkéje nemcsak a saját tőkéből, hanem minden más olyan forrásból is áll, ami bevonható a bank kötelezettségeinek kielégítésébe. Ebből a bank saját tőkéje nem ideiglenes forrás, állandóan a bank rendelkezésére áll. A saját tőkét csak akkor kell visszafizetni, ha maga a hitelintézet is megszűnik. Ekkor viszont először a betéteseket fizetik ki, csak utána kerülhet sor a saját tőke szétosztására. A szavatoló tőke két elemből áll – alapvető tőkeelemekből és járulékos tőkeelemekből. Az alapvető tőkeelemek visszafizetési kötelezettség nélküli források, míg

a járulékos tőkeelemeket visszafizetési kötelezettség terheli, illetve értékük bizonytalan. A járulékos tőkeelemeket a szavatoló tőke számításnál maximum az alapvető tőkeelemek 50%-nak erejéig szabad figyelembe venni. A szavatoló tőke egyes elemeit a következő táblázat mutatja: Táblázat: A bank szavatoló tőkéjének elemei Alapvető tőkeelem Jegyzett tőke Sa- Tőketartalék ját Eredménytartalék tő- Lekötött tartalék szerinti eredmény ke Mérleg Általános tartalék Idegen Általános kockázati tő- céltartalék 82%-a ke Járulékos tőkeelem Értékelési tartalék 70%-a Alárendelt kölcsöntőke Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke Az alapvető tőkeelemek néhány bankra jellemző eltéréssel a bank saját tőkeelemeiből állnak. Nevezetesen: 1. a jegyzett tőke befizetett része - ez a kibocsátott részvények névértékének befizetett részét jelenti, ez nem csökkenhet a törvényben megszabott minimum alá. 2.

tőketartalék - ha a kibocsátáskori árfolyam magasabb, mint a névérték (alacsonyabb nem lehet a társasági törvény előírásai szerint), akkor a különbözetet itt könyvelik el 3. eredménytartalék - a bank működése során felhalmozódott, a vállalkozásba visszaforgatott eredmény 4. lekötött tartalék – osztalékfizetésre fel nem használható olyan tőkeelemek, melyek nem részei az alaptőkének és a tőketartaléknak 5. mérleg szerinti eredmény - ez csak a tárgyévben a bankba visszaforgatott eredményt tartalmazza 6. általános tartalék Az általános tartalékot az adózás utáni eredmény terhére kell megképezni. Mértéke az adózás utáni eredmény 10%-a. A tartalék a banküzem egészének kockázatát hivatott fedezni A bankot, mint látni fogjuk, nemcsak adósainak fizetésképtelensége fenyegeti, a váratlan veszteségnek számos más forrása is lehet. Az általános tartalék előírásával a szabályozás meg akarja akadályozni,

hogy a bank tulajdonosai osztalékként kifizethessenek olyan jövedelmeket is, melyekre szükség volna ezen kockázatok fedezetéül. Az általános tartalék és a minősített kintlevőségek után képzett értékvesztés összehasonlítását mutatja a következő táblázat: Táblázat: A banküzemre jellemző speciális tartalékok jellemzői Szempont Elhatárolás oka Értékvesztés Általános céltartalék Általános tartalék várható hitelezési előre nem látható a banküzem általános veszteség veszteségek fedezetére vesztesége Leírás módja adózás előtti adózás előtti eredmény adózás utáni eredmény eredmény terhére terhére terhére Meghatározása minősített korrigált mérlegfőösszeg adózás utáni eredmény kintlévőségek %-ban 1,25%-a 10%-a Forrásoldali szavatoló tőkének szavatoló tőkének csak szavatoló tőkének része besorolása nem része részben része Az általános céltartalék adózás utáni része (mivel jelenleg

18% a társasági adókulcs, mértéke most a tartalék 82%-a) is része az alapvető tőkeelemeknek. A saját tőkén kívül is vannak a bankoknak olyan speciális forrásaik, melyek felhasználhatók a betétesek követeléseinek kiegyenlítésére. Ezeket járulékos tőkeelemeknek nevezzük A magyar szabályozás három ilyen járulékos tőkeelemet ismer, melyek a következők: 1. Értékelési tartalék (a saját tőke része) - Egy vállalkozás eszközeinek értéke az idő folyamán nemcsak csökkenhet, hanem az infláció, vagy a kereslet növekedése miatt emelkedhet is. Az eszközök értékében bekövetkezett növekedés a vállalatnak többletforrást jelent. A számviteli törvény azonban csak a befektetett eszközök olyan csoportjai (ingatlanok, befektetett pénzügyi eszközök) esetében engedi meg az értéknövekedés elszámolását, melyek reális, valós értéke pontosan megállapítható. Az értéknövekedést az auditorral is el kell fogadtatni. Az

eszközoldalon megjelenő értéknövekedés forrásoldali ellenpárja az értékelési tartalék. 2. Alárendelt kölcsöntőke - Minden olyan tőkeelem ennek minősül, amely a mérlegkészítés időpontjában 5 évnél hosszabb lejáratú ideiglenes forrás és a kölcsöntőke nyújtójának a szerződésben rögzített egyetértésével bevonható a bank adósságainak (az ügyfelek betéteinek) rendezésére. Az alárendelt kölcsöntőke használatának előnye az, hogy nem változtatja meg a bank tulajdonosi struktúráját, mégis lehetővé teszi hosszú lejáratú, a betétesek biztonságát óvó források bevonását. A kölcsöntőke nyújtója számára mindezen előnyök miatt kompenzációt kell adni, ezért az alárendelt kölcsöntőke drága forrás. Az állam is adhat alárendelt kölcsöntőkét, ha valamilyen oknál fogva nem akarja tulajdonrészét növelni a bankban, de szeretne segítséget nyújtani a bank gazdálkodásához. Az állam természetesen

alacsony hozammal is megelégedhet. 3. Kiegészítő alárendelt kölcsöntőke – Olyan alárendelt kölcsöntőkét lehet itt szerepeltetni, melynek lejárata kevesebb, mint 5 év, de több, mint 2 év. Mindkét fajta alárendelt kölcsöntőkére igaz az a szabály, hogy lejárata előtt csak a Felügyelet engedélyével mondható fel. A fenti módon meghatározott szavatoló tőkét csökkenteni kell azonban bizonyos tételekkel, melyeket bizonyos speciális kockázatok biztosítására kell félretenni. Ezek a tételek a következők: 1. Más pénzügyi intézményben, biztosítóintézetben, vagy befektetési vállalkozásban lévő részesedések könyv szerinti értékével, ha az adott pénzügyi intézmény abban befolyásoló részesedéssel bír. 2. Ha nincs meg a befolyásoló részesedése, akkor a szavatoló tőke 10%-t meghaladó részt kell csak levonni. 3. Országkockázatra megállapított tőkekövetelmény 4. Nagykockázati korlátok túllépése 5. A

befektetési korlátok túllépése 6. A kereskedési könyvben meghatározott tőkekövetelmény (ezt később ismertetjük) 7. Devizaárfolyamkockázat miatti tőkekövetelmény Minél nagyobb a szavatoló tőke aránya a bank tevékenységéhez képest, a banküzem annál biztonságosabb. A banküzem biztonságának mérése érdekében a szavatoló tőkét kifejezik a kockázat szerint súlyozott mérlegfőösszeg százalékában. Ezt a mutatót tőkemegfelelésnek nevezzük. A bázeli székhelyű Nemzetközi Fizetések Bankja ajánlása szerint a tőkemegfelelésnek el kell érnie a 8%-os értéket. Példa A feladat a Diadalmas Bank súlyozott mérlegfőösszegének, majd tőkemegfelelési mutatójának kiszámítása év végén. A bank szavatoló tőkéje december 31-én 2 milliárd forint A súlyozott mérlegfőösszeg kiszámításához ismernünk kell a bank aktív bankkapcsolatainak nagyságát és a hozzájuk tartozó felügyleti súlyokat. A számítás menetét a

következő táblázat mutatja: Táblázat: A Diadalmas bank súlyozott mérlegfőösszegének számítása Aktív bankkapcsolat neve Összege MFt. Kockázati súly Súlyozott nagyság (1) (2) (3) (4=3∗2) Állami értékpapír 1.000 0,0 0 Úton lévő pénz 100 0,2 20 Éven túli hitelkeret 2.000 0,5 1.000 Hitel 10.000 1,0 10.000 Váltótárca 500 1,0 500 Korrigált mérlegfőösszeg 11.520 A vállalat tőkemegfelelési mutatója a szavatoló tőke és a súlyozott mérlegfőösszeg hányadosa, azaz 17,36%. A bank biztonságosnak számít, hisz tőkemegfelelési mutatója több, mint kétszeresen meghaladja a nemzetközileg ajánlott mértéket. 1.544 A kereskedési könyv 14B A tőkemegfelelési mutató tárgyalásakor már említettük, hogy a szavatoló tőke meghatározásakor a szavatoló tőkét csökkenteni kell az úgynevezett kereskedési könyvben meghatározott kockázatokra elkülönített tőkével. A kereskedési könyv a banküzem piaci kockázatait tartja

nyílván napi piaci értéken. A kereskedési könyvet 2001 januárja óta kötelesek vezetni a hazai pénzügyi intézmények és befektetési szolgáltatók. A kereskedési könyv bevezetésének több oka volt: 1. A hagyományos tartalékrendszer az építőkocka elvén épült fel. Az egyes ügyletek kockázatát egyedileg kellett értékelni és utána összeadni. A kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszeg azonban nincs tekintettel arra, hogy az egyes elemek kockázata nagyobb, mint az elemek összességéé, mivel az egyes befektetések értéke nincs egymással függvényszerű pozitív kapcsolatban. Fontos, hogy a portfólió egészének kockázatát tudjuk mérni. A kereskedési könyv ezt a szempontot figyelembe veszi, mivel a kötvények és részvények egyedi és általános kockázatára külön határoz meg tőkekövetelményt. 2. A kockázatokkal súlyozott mérlegfőösszegben nem volt lehetőség a pozíciók nettósításra. Ha ugyanolyan lejárattal,

ugyanolyan összegben valaki devizában hitelt nyújtott, és hitelt vett fel, az árfolyamkockázatot kivédte. Hiszen az adott devizanem felértékelődése mind a követelésének, mind a kötelezettségének az értékét megemeli. Az árfolyamkockázat tehát ebben az esetben zérus. A kereskedési könyv figyelembe veszi ezt, mivel az egyes lejárati tartományokban a devizaköveteléseket és kötelezettségek különözetére (nettó pozíciójára) határoz csak meg tőkekövetelményt. Ugyanez a helyzet a határidős ügyletek esetében is. 3. A kockázatokkal korrigált mérlegfőösszeg az egyes követelések könyv szerinti értékéből indul ki. A bank valós nyeresége vagy vesztesége azonban a követelések és kötelezettségek piaci értékének változásából adódik. A kereskedési könyv az egyes eszközök piaci értékét veszi figyelembe. 4. Az egyes tartalékokat a bankoknak negyedévente köteles megképezniük a követeléseik után. A tőzsdei ügyletek

– különösen a határidős ügyletek – esetében azonban a negyedév túlságosan is hosszú idő. Egy negyedév alatt a bankot hatalmas veszteségek érhetik anélkül, hogy a bank könyveiben megjelenne, illetve a Felügyelet tudomására jutna. A kereskedési könyv ezért a piaci kockázatok esetében napi értékelést és nyílvántartást ír elő. A kereskedési könyv által szabályozott kockázatokat a következő táblázat tartalmazza: Táblázat: A kereskedési könyv által szabályozott kockázatok Kockázat típusa Mire vonatkozik? Pozíciókockázat Kötvények, részvények egyedi és általános kockázata, határidős ügyletek, származtatott index ügyletek, jegyzési garanciavállalás, opciós ügyletek Partnerkockázat Nyitva szállítás, letétek, díjak, jutalékok, késedelmes teljesítés Árukockázat Tőzsdei árucikkek Devizaárfolyam kockázat Devizában fennálló kötelezettségek és követelések Nagykockázat Egy ügyféllel a

szavatoló tőke 10%-át meghaladó kötelezettségvállalás 1.545 Likviditási ráta 15B Ahhoz, hogy a bank ki tudja elégíteni ügyfelei készpénz iránti igényét, elegendő likvid eszközt kell tartaniuk. A likvid eszközök nagyságát az úgynevezett likviditási rátá-val mérjük, melynek nagysága hosszú ideig 10% volt az összes bankra. Jelenleg, elismerve az egyes bankok eltérő likviditásigényét, az MNB egyedileg határozza meg a mértékét. A likviditási ráta a likvid eszközök nagyságát a bankok mérlegfőösszegének százalékában határozza meg, tehát másképp számoljuk, mint a vállalatok esetében. Melyek a bank likvid eszközei? 1. a bank pénztáraiban levő készpénz és valuta, 2. 3. 4. 5. a Jegybanknál vezetett pénzforgalmi számlaállomány, a bank más bankoknál elhelyezett látra szóló betétei, jegybankképes belföldi (állami) értékpapírok, MNB által meghatározott olyan értékpapírok, melyek fedezete mellett a

Jegybanktól hitelt lehet felvenni, 6. a bank más banknál elhelyezett rövidlejáratú lekötött betétei Az 1-3. pontban említett eszközöket elsődleges likvid eszközöknek nevezzük, mivel azonnal lehet velük fizetni. A 4-6 pontban említett tételek a másodlagos likvid eszköz, mivel igen rövid idő alatt lehet őket készpénzzé tenni, de a pénzzé tételkor veszteség is érheti a bankot. 1.55 Betétbiztosítás 9B A hitelintézetek 1993 elejétől kötelező Országos Betétvédelmi Alapot hoztak létre. Erről külön törvény rendelkezik. A betétvédelmi alapba a nem hitelintézetektől felvett névre szóló források (betétek) két ezrelékét kell befizetni jegybankpénzben. Ha egy banknak elfogynak a likvid eszközei és nem tud felvenni hitelt más bankoktól sem, és az MNB-nél tartott kötelező tartalék sem elegendő betétesei kielégítésére, jogosult a Betétvédelmi Alaphoz fordulni. A Betétvédelmi Alap fogja ezek után kártalanítani a bank

betéteseit. Nem minden betétre vonatkozik a betétbiztosítás. A betéteseket csak a névre szóló bankbetétekért kárpótolják maximum 1 millió forint erejéig, amibe már a bankbetét kamata is benne foglaltatik. A biztosítás vonatkozik a betét kamatára is, de csak maximum a jegybanki alapkamatláb mértékéig. Azaz egy banknál elhelyezett betét 1 millió forintig van biztosítva, ezért ha valaki biztosítva szeretné tudni 1 millió forintot meghaladó vagyonát, több bankba kell elhelyeznie a pénzét. Az alap csak a névre szóló betéteket biztosítja. Az egyértelmű azonosítás miatt a betétesnek közölnie kell a nevén kívül további két adatot, magánszemélyek esetében ez lehet a leánykori név, anyja neve, állampolgársága, személyi igazolványának száma, lakcíme és születési dátuma. Cég esetében a cég címe, cégbejegyzés száma, adóigazgatási, vagy KSH száma jöhet szóba. A bankok által kibocsátott értékpapírszerű

konstrukciók esetében a bank dönt, hogy biztosítjae az adott megtakarítási formát. Az értékpapíron fel kell tüntetni, hogy az adott konstrukciót a bank biztosította-e vagy sem. A biztosítás nem terjed ki a hitelintézet által kibocsátott nem betétjellegű értékpapírokra. Ilyen például a váltó, csekk, kötvény, letéti jegy, részvény A bankok önkéntes betétvédelmi alapot is létrehozhatnak a Kötelező Betétvédelmi Alapon felül. A betétbiztosítás kétségtelenül lecsökkenti a betétesek kockázatát, és védi a pénzügyi rendszert az összeomlástól. Nem véletlen, hogy az első betétbiztosítást az Egyesült Államokban épp az 1929-33-as Nagy Gazdasági Válság után vezették be. A betétbiztosításnak azonban hátrányos tulajdonságai is lehetnek. Szintén Amerikában figyelték meg a csődbejutó takarékpénztárak esetében a „zombi-járás” jelenségét. Az 1980-as évek elején Amerikában recesszió volt, ami magas

kamatlábakkal párosult. Az ingatlanok értéke a mélypontra zuhant Nagyon sok takarékpénztárnak, mely elsősorban ingatlanvásárlást finanszírozó jelzáloghitelt nyújtott, felhalmozódott a kétes hitele. A hitelintézet gyakorlatilag fizetésképtelenné vált, de még működött. Élőhalott zombihoz hasonlított. Mivel a hitelek nem térültek meg, betéteseiket csak akkor tudták kifizetni, ha új betéteket szereztek. A zombi ezért kamatlábat emelt, akár jóval a versenytársak kamatlábai felé is, hiszen neki mindenképpen forráshoz kellett jutnia. Mit tettek a betétesek? Mivel működött a betétbiztosítás, és a betétesek tudták, ha a zombi végül fizetésképtelen lesz, ők akkor is megkapják kamatostul a pénzüket, tömegesen vitték át pénzüket a zombihoz. Ekkor viszont a jól működő takarékpénztárak kerültek bajba, mivel elvándorolt tőlük a pénz. Ők is fizetésképtelenség határához kerültek, élőhalottak, zombik lettek,

hasonlóan horrorfilmekben, ahol a zombik által megharapott élő ember is zombivá válik. Az egész “zombijárás” elkerülhető, ha vagy 1. nincs betétbiztosítás 2. betétbiztosítás a kamatokra nem vonatkozik 3. vagy a Felügyelet gyorsan lép és felfüggeszti a zombi hitelintézet tevékenységét 1.56 Felügyelet a 10B A HIT gondoskodik a törvényben foglalt előírások ellenőrzéséről is, mégpedig a Felügyelet működésének és hatáskörének leírásával. Jelenleg ezt a feladatot az összes pénzpiaci szolgáltatóra vonatkozóan a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete látja el. Tevékenysége kiterjed nemcsak a pénzügyi intézményekre, hanem a biztosítókra, befektetési szolgáltatókra, és a nyugdíj- és egészségbiztosítási pénztárakra is. A Felügyelet a Pénzügyminiszter felügyelete alatt álló országos hatáskörű szervezet. Feladata a bankrendszer második szintjének, a gazdálkodókkal közvetlen kapcsolatban lévő

hitelintézetek tevékenységének ellenőrzése és szabályozása. Ezen belül engedélyezi új hitelintézet megalakulását, ellenőrzi a biztonságos bankműködés feltételeit, új rendelkezéseket tesz a biztonságos működés biztosítására, és szabálytalanságok esetében szankcionálási joga van. A hatékony ellenőrzés érdekében adatszolgáltatásra kötelezheti a bankot. A Felügyelet hatáskörébe tartozó ügyekben fellebbezésnek helye nincs A Felügyelet elsősorban a következő területeken szabályoz: 1. A hitelbírálat és a biztonságos hitelkihelyezés általános szabályait alkotja meg 2. A kintlévőségek minősítésére az értévesztés képzésére vonatkozó minimális követelményeket írja elő 3. Meghatározza a tőkemegfelelési mutató kiszámítási módját 4. A bankbiztonságra és ügyfélszolgálatra állapít meg szabályokat 5. A kamatszámítás módjára és elszámolására vonatkozó lehetséges módozatokat írja körül A

Felügylet szankciókat is hozhat a hitelintézetek ellenében. Ezek közül néhány a súlyosság szerint rendezve a következő: 1. Felszólítja a hitelintézetet a biztonságos bankműködés helyreállítására, a bank belső szabályzatainak átdolgozására 2. Előírja az általános és a céltartalék növelését, a tőkemegfelelési mutatót maximálisan a kétszeresére emelheti. 3. Korlátozza egyes tevékenységek végzését, osztalékok kifizetését 4. Kezdeményezi a hitelintézeti vezető visszahívását 5. Korlátozza a befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonos szavazati jogát 6. Felügyeleti biztost nevez ki a pénzügyi intézmény élére 7. Felfüggeszti a hitelintézet működését Kérdések: Melyek a banküzem védelmi vonalai? Milyen pénzügyi tevékenységeket ismer? Melyek a magyar bankrendszerben szereplő hitelintézettípusok? Mik a hitelintézet alapításának és működésének feltételei? Mi a különbség az általános és a

céltartalék között? Mi a szavatoló tőke és a tőkemegfelelés jelentősége a banküzemben? Milyen előnyei és hátrányai vannak a betétbiztosításnak? Mi a célja, feladata a Felügyeletnek? Felhasznált irodalom: Bozsik S.: Sinkey J.F Banküzemtan ME egyetemi jegyzet 1998 Commercial Bank Financial Management Macmillan Publishing Company 1989 Banküzemtan egyetemi jegyzet Tanszék Kiadó 1999 1996/CXII törvény a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról 250/2000 Kormányrendelet a hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások éves beszámoló készítési és könyvvezetési sajátosságairól 13/2001 PM rendelet a tőkemegfelelési mutató számításáról 244/2000 Kormányrendelet a kereskedelmi könyv vezetési szabályairól 14/2001 PM rendelet a kintlévőségek, befektetések, mérlegen kívüli tételek ésa fedezetek minősítésének és értékelésének szempontjairól