Jogi ismeretek | Alkotmányjog » Jogi- és alkotmányjogi alapismeretek

Jogi- és alkotmányjogi alapismeretek A jog fogalma Köznapi értelemben a „jog” szónak a magyar nyelvben háromféle jelentése is van: jogszabály, jogosultság és szabadság. a) A jog jelenti azt a szabályt, parancsot, magatartási normát, amelyet a társadalomban kialakult legerősebb hatalom, az állam alkot, vagy alkotni enged, illetőleg, mint általánosan elfogadott magatartásszabályt (szokásjog) elismer és amelynek végrehajtását végső fokon fizikai kényszerrel is biztosítja (jogszabály-tárgyi jog). b) Az egyének vonatkozásában a jog valamely jogosultságot jelent, ami nem más, mint egy személynek a tárgyi jog által körülírt és biztosított hatalma más személy irányában. A jogosultságot szokás alanyi jognak nevezni. c) A „jog” köznapi értelemben vett harmadik jelentése a szabadság. „Jogom van” ezt vagy azt tenni (vagy nem tenni), általában azt jelenti, hogy szabadon dönthetek egy adott kérdésben, magatartás tanúsítása

tekintetében. Társadalmi szabályok: A jogszabályokon kívül egy sor olyan társadalmi szabály van, amely szintén előír vagy tilt valamit, de egy-egy fogalmi elem hiánya ezeket a normákat a jogszabálytól megkülönbözteti. • Erkölcs: belső kényszer általi parancs, amelynek késztetője a belátás, megszegésének következménye pedig a lelkifurdalás, a közösség negatív értékítélete, megvetés stb. • Konvenció: (illem, udvariasság) megállapodásszerű társadalmi magatartásoknak való megfelelés, amelyet az állam nem kényszerít ki, de amelyet megsértése esetén az emberi környezet egyéb módon hátrányos megkülönböztetéssel illet. A jog tagolása A jogrend egy adott szuverén hatalom (főként: állam) térben és időben egymással összefüggésben álló jogszabályainak az összessége. A jogrend belső egységét a jogszabályok logikusan összefüggő, egymáshoz kapcsolódó összességének rendszerezettsége, a jogrendszer

biztosítja. A jogrendszert két nagy, ám csak viszonylagosan elkülöníthető jogterületre lehet osztani: a közérdekű életviszonyokat a közjog, a magánérdekű életviszonyokat a magánjog szabályozza. Mindkét jogterületen belül különböző jogágak szabályozzák az életviszonyokat (büntetőjog, polgári jog, közigazgatási jog, munkajog stb.) A jogi norma és szerkezete Jogi norma: címzettnek szóló általános magatartási szabály. Szerkezete: 1. Hipotézis (tényállás) Azoknak a körülményeknek az összessége, amelynek a bekövetkeztére a jogszabály meghatározott magatartást rendel el. A tényállás a szabályozni kívánt társadalmi viszony lényeges elemeinek a felvázolása. - összekötő - vagylagos. 2. Diszpozíció (rendelkezés) Ez határozza meg a követendő magatartást, ha a tényállás megvalósul. Vannak kötelező, ún. kogens szabályok és vannak megengedő, ún diszpozitív szabályok A kogens szabály feltétel nélkül kötelez,

a felek eltérő akarata ellenére is érvényesül. A diszpozitív szabálytól az eltérés megengedett, csak akkor érvényesül, ha a felek másképpen nem rendelkeztek. 3. Szankció (jogkövetkezmény) Két csoportja van: - szankció /hátrányt, büntetést jelent, amit a jogalkotó a szabály megsértőivel szemben kilátásba helyez/, - joghatás /akkor áll be, ha valaki a rendelkezésnek megfelelően járt el/. A jogviszony és elemei Jogviszony: jogilag szabályozott társadalmi viszony. Alanya: természetes személy, jogi személy, jogi személyiség nélküli szervezet. Tartalma: jogok és kötelezettségek. Tárgya: az a magatartás, amit az alanyoknak tanúsítaniuk kell. Típusai: a) Abszolút szerkezetű jogviszony esetében csak a jogosult személye ismert, név szerint meghatározott, vele szemben mindenki – mint kívülálló kötelezett. A kívülállók kötelezettsége alapvetően negatív tartalmú: kötelesek az adott jogosultságot elismerni, a jogosulti

joggyakorlást tűrni és tartózkodni annak bármiféle zavarásától. Az abszolút szerkezetű jogviszonyok a személyiségi jogok és a dologi jog körében fordulnak elő. b) Relatív szerkezetű jogviszonyok azok, amelyekben mindkét fél név szerint meghatározott, és ezek csupán egymással szemben – általában kölcsönösen – jogosultak és kötelezettek. A relatív jogviszonyok tartalma tipikusan pozitív, a jogosult tehát valamely tevőleges magatartás tanúsítását követelheti a kötelezettől. Az ilyen jogviszony jellemzően a felek „belügye”, tartalma a kívülállókra főszabály szerint nem hat ki. A relatív szerkezetű jogviszonyok fő területe a kötelmi jog. Jogforrás A jogforrás a jogalkotó hatáskörrel felruházott közhatalmi szervek által megalkotott és nyilvánosan kihirdetett jogszabály. Írott jog + szokásjog ⇒ tárgyi jog külső + (aki hozza) belső ⇒ jogforrás (ahogy megjelenik) Hierarchia: hatalommegosztás elvére

épül. A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják: 1. Országgyűlés – Alkotmány, törvény (tvr) 2. Kormány – rendelet 3. Kormány és tagjai – rendelet 4. Önkormányzat - rendelet E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Alkotmány: 1949. évi XX törvény Az alkotmány a legmagasabb szintű jogszabály: minden más jogi norma meg kell hogy feleljen az alkotmánynak; a jogszabályok végső soron az alkotmányból merítik érvényességüket. Az alkotmány megalkotásáról és módosításáról az Országgyűlés kétharmados többséggel dönt. A magyar alkotmányos rendszerben jelenleg a törvényhozó- és az alkotmányozó hatalom nem különül el egymástól. Ez pedig azt jelenti, hogy az Országgyűlés kétharmados többséggel gyakorolható hatásköre korlátlan. Maga az alkotmányos ellenőrzést végző Alkotmánybíróság is e törvényi formából meríti

létezésének jogforrási alapját. Az alkotmány különleges törvényt jelent, olyan alaptörvényt, amelyben az állam önmagát korlátozva biztosítja polgárai számára az alapvető jogokat, megszabja a hatalom gyakorlásának törvényes kereteit és szervezetét. Az alkotmány széles körű megegyezést kifejező alaptörvény, amely: - legalizálja a politikai rendszert és az állami főhatalmat (legitimációs funkció) - jogilag megfogalmazza a társadalom gazdasági és politikai berendezkedésének alapintézményeit (deklaratív funkció) - védi a társadalmi rendet, a tulajdon és a vállalkozás szabadságát, a politikai intézményeket (védelmi funkció) - megállapítja az állampolgárok gazdasági, szociális és kulturális jogait, politikai és szabadságjogait, azok korlátait és biztosítékait (alapjogok biztosítása) - biztosítja az állampolgárok egyenjogúságát (diszkrimináció tilalma) - szabályozza a kormányzás szervezetét, a

kormányzati szervek feladatait, hatáskörét és felelősségét (kormányforma) - megállapítja a közigazgatás funkcióit, szervezetét és törvényességi felügyeletét (közigazgatás) - biztosítja a helyi és területi önkormányzatok önállóságát, a helyi közösségek működését (helyi autonómia) - szabályozza a bírósági szervezet felépítését, garantálja a bírói függetlenséget és megállapítja a törvényesség érvényesülésének biztosítékait (igazságszolgáltatás) - meghatározza az alkotmány megtartásának jogi biztosítékait (az alkotmányosság védelme) - megerősíti a nemzetközi jogi szerződések és az államok közötti együttműködés alapelveinek tiszteletben tartását, kinyilvánítja az államterület sérthetetlenségét és rendelkezik a felségjelvényekről (szuverenitás) Törvény A törvény az Országgyűlés által kibocsátott aktus. Az Országgyűlés a szuverenitás egyik fő letéteményese és kifejezője.

A törvény a szuverén megnyilatkozásnak egyik fő formája Sajátos garanciarendszer szolgálja azt, hogy az Országgyűlés az állami tevékenység meghatározó jelentőségű kérdéseiről, illetve az alapvető viszonyok szabályozásáról törvényben döntsön. Kizárólagos törvényhozási tárgyak (eszerint az Országgyűlés törvényben állapítja meg): - a társadalmi rendre, valamint a társadalom meghatározó intézményeire, az állam szervezetére és az állami szervek hatáskörére - a gazdasági rendre, a gazdaság működésére - az állampolgárok alapvető jogaira és kötelességeire vonatkozó szabályokat. A törvények egy részét az Országgyűlés egyszerű többségi szavazattal, más részüket pedig kétharmados szavazati aránnyal fogadja el. A kétharmados törvények nem foglalnak el a jogforrási hierarchiában megkülönböztetett helyet, az alkotmány szerint minden – bármilyen szavazataránnyal meghozott – törvény egyenrangú.

Rendelet A kormány az alkotmányban meghatározott feladatkörében, illetőleg törvényben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. A miniszter feladatkörében és törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján ad ki rendeletet. Az önkormányzat rendeletet ad ki: - törvény vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására - a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére. Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Határozat: a törvény az Országgyűlést, a kormánybizottságokat és az önkormányzatokat jogosítja fel határozathozatalra. Az említett szervek határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket Utasítás: A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője jogszabályban meghatározott

irányítási jogkörében a közvetlen irányítása alá tartozó szervek tevékenységét szabályozó utasítást adhat ki. Jogi iránymutatás: Az Országgyűlés és a Kormány irányelvet bocsát ki, amelyben általános érvényű célokat, programokat határoz meg, illetőleg állást foglal az állami és társadalmi élet fontos kérdéseiben. A miniszter és az országos hatáskörű szerv vezetője irányelvet és tájékoztatót adhat ki. Az irányelv ajánlást ad a jogszabály végrehajtásának fő irányára és módszerére. A tájékoztató olyan tényt és adatot közöl, amelyet a jogszabály végrehajtásáért felelős szernek feladata teljesítéséhez ismernie kell. Az Országgyűlés és a Kormány a jogszabályokat elvi állásfoglalásban értelmezheti. Jogalkotás és jogalkalmazás Jogalkotás: - parlamenti hatáskör - Kormány - önkormányzat Korlátai: közvetlen demokrácia – minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott

képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. 1. országos népszavazás 2. helyi népszavazás Törvénykezdeményezési jog: - Kormány - országgyűlési képviselő (egyéni, kollektív) - országgyűlési bizottság - köztársasági elnök 3. népi kezdeményezés Jogalkalmazás: a jogszabályok előírásainak megfelelő magatartás kikényszerítése az állami jogalkalmazási tevékenység során valósítható meg. - hatalmi jellegű tevékenység – közhatalom erejével - jogászi szaktevékenység - jogszerű és igazságos legyen – követelmény - bíróság, ügyészség, ügyvédek, stb. A jogforrások érvényessége és hatálya Az érvényes jogforrás létrejöttének alapvető feltétele a jogalkotói hatáskör. Ez azt jelenti, hogy az adott szervnek a szabályozás tárgyát képező életviszony rendezésére van jogszabályban rögzített, jogalkotásra felhatalmazó hatásköre. Alapvető érvényességi kellék, hogy a jogszabály

beilleszkedjék a jogforrások hierarchiájába, magasabb rendű jogforrással ne legyen ellentétes, s hogy a rendelet feleljen meg a törvényi felhatalmazásnak. Az általános érvényű jogszabályok kihirdetése nélkül a jogszabályoknak megfelelő magatartás nem várható el. A jogszabály érvényességi kelléke a jogszabály létrehozására vonatkozó eljárási szabályok megtartása. A jogszabály hatálya általában kiterjed egy ország területén a magánszemélyekre és a jogi személyekre, jogi személyiségű szervezetekre valamint a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokra. A jogszabály hatályán lényegében azt értjük, hogy annak alapján adott időben, területen és személyekre nézve jogviszonyok keletkezhetnek, módosulhatnak, szűnhetnek meg. Ennek megfelelően a hatályosságnak alapvető vizsgálati szempontjai: az időbeli, a területi és a személyi hatály. Általános irányelv, hogy a jogszabályoknak visszaható hatálya nincs. Az

időbeli hatály legfontosabb szabályai a jogalkotási törvény ( 1987. évi XI törvény ) szerint a következők: A jogszabályban meg kell határozni a hatálybalépésének időpontját. A jogszabály egyes rendelkezéseinek hatálybalépésére különböző időpontokat is meg lehet állapítani. A jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. E korlátozáson túlmenően nincs törvényes akadálya annak, hogy a jogszabály a kihirdetését megelőző időpontra állapítson meg magatartási szabályokat. Az Alkotmánybíróság értelmezte a jogalkotási törvénynek azt a rendelkezését, amely szerint jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a végrehajtásra való felkészülésre. A jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon: 1. a jogszabály szövegének

megszerzésére és áttanulmányozására; 2. a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; 3. a jogszabállyal érintett személyek és szervek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. A területi hatály azt a földrajzi területet jelzi, ahol a jogszabály az életviszonyok tényleges alakítója lehet. A központi szervek általában az ország egész területére kiterjedően rendelkeznek, de hozhatnak olyan jogszabályt is, amely az ország meghatározott területére nézve hatályos. A jogszabály személyi hatálya jelenti azoknak a személyeknek a meghatározását, akikre a jogszabály jogokat és kötelességeket hárít. A jogszabályok hatályosak általában az ország területén tartózkodó külföldi állampolgárokra is. Ha nem, ennek a jogszabályból ki kell tűnnie. Természetesen a külföldön tartózkodó magyar állampolgárokat is kötelezik a magyar

jogszabályok. A jogszabályok kihirdetése, közzététele és nyilvántartása A kihirdetés és a közzététel a jogszabályok érvényességének elengedhetetlen feltétele. A jogszabályokat a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. A Magyar Közlöny a Magyar Köztársaság hivatalos lapja; a jogszabályokat, a nemzetközi szerződéseket, az Országgyűlés, a Kormány határozatait és jogi iránymutatásait, a Legfelsőbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit, valamint a személyi kérdésekben hozott döntéseket tartalmazza, ideértve a köztársasági elnök és a Kormány által adományozott kitüntetéseket is. Jogszabály, illetve a miniszterelnök a Magyar Közlönyben más közlemény közzétételét is elrendelheti. A Magyar Közlönyt a Miniszterelnöki Hivatal szerkeszti A Határozatok Tára hivatalos lap; a kormánynak azokat a határozatait közli, amelyeknek a Határozatok Tárában való közzétételét a Kormány elrendelte. A minisztérium az

utasítások és a jogi iránymutatások közzététele céljából hivatalos lapot adhat ki (tárcalap). A Pénzügyminisztérium hivatalos lapja például a Pénzügyi Közlöny, a Belügyminisztériumé a Belügyi Közlöny stb. A Magyar Közlöny, a Határozatok Tára és az egyes tárcalapok a jogszabályok eredeti és hiteles megismerési forrásai. Eredetiek annyiban, hogy a jogszabályok az említett hivatalos lapokban jelennek meg először. Hitelesek pedig azért, mert ha kétség merül fel a jogszabályok szövegét illetően, a hivatalos lapban közölt szöveg mindenkor irányadó. A jogszabályok megismerését, így a jogalkalmazó munka megkönnyítését szolgálják a különböző jogszabálygyűjtemények. A jogszabálygyűjtemények között vannak hivatalosak és nem hivatalosak. A nem hivatalos jogszabálygyűjteményeket természetesen még megközelítően sem lehet áttekinteni. A jogszabálygyűjtemények másik csoportját a hivatalos gyűjtemények

alkotják. Első helyen említjük a Törvények és Rendeletek hivatalos gyűjteményeit, amelyek az évenként kihirdetett jogszabályokat foglalják egy-egy kötetbe, s a kötetek a jogforrási hierarchiának megfelelő tagolásban, kronologikus sorrendben közlik a kihirdetett jogszabályokat. Polgárjogi alapismeretek A polgári jog forrásai: • A Magyar Köztársaság Alkotmánya, mint az egész jogrendszernek az alaptörvénye • Polgári Törvénykönyv • Polgári jogi vonatkozású törvények • Kormányrendeletek • Miniszteri rendeletek • Helyi önkormányzati rendeletek • Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalásai • Alkotmánybírósági határozatok A polgári jog területei: A polgári jog normarendszere törvény által garantálja az ember számára az önrendelkezés szabadságát, benne személyisége kibontakoztatását, önmegvalósítását és ehhez tartozóan a vagyonával való szabad rendelkezést mind élők között, mind a rendelkező

személy halála esetére. Látható, hogy a polgári jogi szabályozás hatókörébe az életviszonyoknak két fő csoportja tartozik: a személyi és a vagyoni viszonyok. Ennek megfelelően a polgári jog két fő területe a – személyek és az őket megillető személyiségvédelem joga (személyi jog), valamint az ezen jogalanyokat érintő vagyoni – dologi és kötelmi – jogviszonyok részterületei (vagyonjog). A polgári jog tehát a jogalanyisággal felruházott személyeknek a vagyoni és személyi viszonyait az egyenjogúság és a mellérendeltség módszerével szabályozza. A polgári jog rendszere A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) öt fő részből és egy záró részből áll Az első rész a „Bevezető rendelkezések” címet viseli, amely meghatározza a törvény célját, a kódex-jellegét, az egész törvényre irányadó alapelveket, valamint az utaló magatartás generálklauzuláját. A második rész „A személyek” anyagát négy címre tagolva

tárgyalja, az ember, az állam, mint jogi személy, a többi jogi személy és a személyiségvédelem témakörében. A harmadik rész „A tulajdonjog” címet viseli, és három címre tagolódik. Az I cím a tulajdonjog. Külön cím (II) alatt szerepelnek a köztulajdonra vonatkozó szabályok Végül következik a birtok és birtokvédelem III. (külön)cím alatti tárgyalása A negyedik, legterjedelmesebb rész a „Kötelmi jog”, amelyet ugyancsak három címbe sorol a jogalkotó. Az I cím a szerződések közös szabályait, a II cím a kártérítési felelősséget és a vele együtt a jogalap nélküli gazdagodást, míg a III. cím az egyes szerződéstípusokat tárgyalja. Az ötödik részben az „Öröklési jog” öt címre oszlik, mint az általános szabályok (I. cím), a törvényes öröklés (II.), a végintézkedésen alapuló öröklés (III), a köteles rész (IV) és végül az (V.) az öröklés jogi hatása Hatodik részként a „Záró

rendelkezések” a hatálybalépés meghatározása előtt néhány fogalmat adó (értelmező) rendelkezést tartalmaznak. Összegezve megállapítható, hogy a Ptk. nem fedi le mindazt a területet, amelyet a polgári jog, mint jogág a tudomány álláspontja szerint egyértelműen, vagy egyes álláspontok szerint vitatottan (pl. családi jog, kereskedelmi jog) jelent A polgári jogi jogviszonyok jellemzői: • Mindig emberek, illetve közösségeik közötti viszony • Döntő mértékben vagyoni, emellett jelentős számban személyi természetű viszonyok • A benne szereplő felek egyenjogúak és egymáshoz képest mellérendelt pozícióban vannak • Az autonóm felek kevés kivétellel szabad akaratukból kapcsolódnak össze • A feleket kiegyensúlyozott mértékű jogosultságok illetik meg, illetőleg kötelezettségek terhelik. A jogi tények: Azokat az emberi, társadalmi és természeti jelenségeket, tényeket vagy körülményeket, amelyek egy

jogviszonyban jogi értékelést nyernek, azaz jogviszonyt keletkeztetnek, módosítanak vagy megszüntetnek, jogi tényeknek nevezzük. Eredmény szerinti csoportosítás: • Jogkeletkeztető tények: eredeti vagy származékos jogszerzés • Jogviszonymódosító tények: pl. szerződésszegés • Jogviszonyszüntető tények: pl. rendeltetésszerű teljesítés, cselekvőképesség elvesztése A jogi tények négy fő csoportja: • Emberi magatartások • Emberi és társadalmi körülmények • Közhatalmi aktusok • Külső körülmények A polgári jog alapelvei A jogrendszer egészének, az egyes jogágaknak, ezen belül az egyes fontosabb részterületeknek is vannak iránymutató eszméi, azaz alapelvei. A jogi alapelvek a több évezredes múltra visszatekintő jogfejlődés, különösen a jogtudományi gondolkodás termékei. Egy-egy jogág alapelveinek az általános iránymutatáson túlmenően konkrét funkciója is van. Így a polgári jog alapelveinek két

speciális funkciója az értelmezési és a hézagpótlási funkció. Az értelmezési funkció azt hivatott előmozdítani, hogy ugyanazt a jogszabályi rendelkezést a különböző jogalkalmazók (de a jogalkotók és a jogtudósok is) egyformán értelmezzenek és alkalmazzák. Az egységes jogértelmezés alapvető feltétele a jogbiztonság megvalósulásának Az alapelvek hézagpótló funkciójára az általános (absztrakt) jogi normák és az egyes (konkrét) életviszonyok szükségszerű különbözőségéből adódó feszültségek és hiányok megszüntetése érdekében van szükség. Az alábbi alapelvek kiemelkedőek: 1. az autonóm mozgástér védelmének elve, 2. az ésszerűség elve, 3. az igazságosság elve, 4. a jogbiztonság elve, 5. a jogfejlesztő értelmezés elve, 6. jóhiszeműség és tisztesség elve, 7. a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, 8. a joggal való visszaélés tilalmának elve, 9. az együttműködési kötelezettség elve 10. az

elvárható magatartás elve 1) Az autonóm mozgástér védelmének elve „Ptk. 2§ (1) A törvény védi a személy vagyoni és személyhez fűződő jogait, továbbá törvényes érdekeit.” A polgári jog számtalan alanyi jogot biztosít a személyek számára. Alanyi jognak nevezzük a közvetlenül a törvényből folyó és más által nem korlátozható jogokat. A mozgástér (az alanyi jogok) védelmét az állam biztosítja, eltérő rendelkezések híján a bírósági út, majd az ezen alapuló, állami kényszerrel megtámogatott végrehajthatóság igénybevételének lehetősége által. „Ptk. 7§ (1) A törvényben biztosított jogok védelme az állam minden szervének kötelessége. Érvényesítésük – ha törvény másként nem rendelkezik – bírósági útra tartozik.” Összefoglalóan tehát azt mondhatjuk, hogy a polgári jog egyik legfontosabb feladata, alapelve az alanyi jogok minél szélesebb körének biztosítása és hatékony megvédése,

ezen keresztül az egyéni és a (civil) társadalmi autonóm mozgástér védelme. 2) Az ésszerűség elve A polgári jog intézményrendszere sokkal inkább a társadalom ésszerű berendezésére, a társadalmi viszonyok, az emberi életviszonyok ésszerű elrendezésére törekszik. Óvakodni kell az ésszerűtlen „betűimádattól”, fenntartással kell kezelni minden olyan jogértelmezést vagy jogmagyarázatot, amely a józan észnek, az ésszerűségnek ellentmond. Az ésszerűségi alapelv nem választható el mereven sem az igazságossági, sem az együttműködési, de különösen nem az elvárhatósági alapelvektől. 3) Az igazságosság elve Az igazságosság ugyan etikai kategória, ám az a jog, amely nem törekszik valamely közösségben kialakult erkölcsi eszmény, követelmény érvényesítésére, nem lesz maradandó. Az igazságosság alapelvi szintű követelménye – ha nevesítve nem is – több helyen kiemelkedő szerepet tölt be polgári

jogszabályainkban. A szolgáltatás és a vele szembenálló ellenszolgáltatás között az egyenértékűségnek mind a szerződés megkötésekor (értékarányosság), mind pedig a teljesítéskor (értékállandóság) fenn kell állnia, mert így követeli meg a „szerződési igazság”. 4) A jogbiztonság elve Az igazságos normák számíthatnak a legbiztosabb társadalmi elfogadásra, ezek érvényesülnek a leghosszabb időtávlatban és a legszélesebb körben, vagyis ezek nyújtják a legnagyobb jogbiztonságot. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy a jogszabályok kiszámíthatóak, áttekinthetőek, de mindenekelőtt megismerhetőek legyenek. 5) A jogfejlesztő értelmezés elve Míg a jogbiztonság viszonylagos állandóságot kíván, addig a társadalmi viszonyok változása éppen rugalmas viselkedést várnak el a jogi normáktól. A jog a fejlődés akadályozójává válhat. Ennek elkerülését, a keletkező feszültség feloldását szolgálja az

értelmezési alapelv, amely elsősorban a jogtudományhoz és a „másodlagos” jogalkalmazókhoz, bíróságokhoz és hatóságokhoz szól. A jogfejlesztő értelmezés célja tehát, hogy a hatályos jog – értelmezés útján – lépést tartson a gazdasági-társadalmi fejlődéssel. 6) A jóhiszeműség és tisztesség elve Hatályos jogunkban ezen elv megjelenése: „Ptk. 4§ (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően (.) kötelesek eljárni” A jóhiszeműség szubjektív, tudati állapot. Jóhiszemű az, aki nem tud, s kellő körültekintés tanúsítása mellett sem kellene tudnia a látszattal ellentétes valóságról. Rosszhiszemű ezzel szemben az, aki tud, vagy kellő körültekintés tanúsítása mellett tudnia kellene a látszattal ellentétes jogi helyzetről. A tisztesség követelménye az erkölcsösség általános, a személy tudatától

független követelményét emeli törvényi rangra. Eszerint a polgári jogi viszonyokban nem elegendő a magatartások formális jogszerűsége, azoknak tartalmilag is jogszerűnek, azaz a közvélekedés szerint is elfogadottnak, a jó erkölcsnek megfelelőnek kell lennie. Erkölcsös az a magatartás, amelyet az adott társadalom, vagy nagyobb közösség a hatalmi helyzettől függetlenül helyesnek és követendőnek nyilvánít. 7) A rendeltetésszerű joggyakorlás elve „Ptk. 2§ (2) A törvény biztosítja a személyeknek az őket megillető jogok szabad gyakorlását, e jogok társadalmi rendeltetésének megfelelően.” Alanyi jogot csak céljának megfelelően, rendeltetésével összhangban szabad gyakorolni, és jogállamban csak ekkor számíthat törvényi védelemre és elismerésre. A rendeltetésszerű követelményével a törvény mintegy kijelöli az autonóm mozgástér határvonalát, ameddig az egyén szabadsága, a személyi autonómia kiterjed. 8) A

joggal való visszaélés tilalmának elve A törvény szellemének, a jog céljának megfelelően magatartásokat előíró rendeltetésszerű joggyakorlás elve (mint pozitív tartalmú elvárás) „másik oldalát” jelenti a joggal való visszaélés tilalma (mint negatív tartalmú parancs). „Ptk. 5§ (1) A törvény tiltja a joggal való visszaélést (2) Joggal való visszaélésnek minősül a jog gyakorlása, ha az a jog társadalmi rendeltetésével össze nem férő célra irányul, különösen ha a nemzetgazdaság megkárosítására, a személyek zaklatására, jogaik és törvényes érdekeik csorbítására vagy illetéktelen előnyök szerzésére vezetne.” Joggal való visszaélés esetén tehát a látszat szerint egy jogosultság gyakorlásáról, jogos magatartásról van szó, valójában azonban a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelve által „kijelölt” szabad mozgástér átlépéséről, a célzat miatt jogellenes, ezért tilos magatartásról van

szó. A bírói gyakorlat alapján a joggal való visszaélés fontosabb esetei a következők: a) fizikai behatások (károkozás, veszélyeztetés, zavarás tulajdonosi minőségben), b) egyoldalú (alakító) jogok (pl. szerződéstől elállás, felmondási jog) rendeltetésellenes gyakorlása vagy nem gyakorlása illetéktelen előny fejében, c) más személy cselekvési szabadságának korlátozása (akadályozás, hátráltatás), d) bizalmi viszonyokban az azonnali felmondás vagy kizárás jogával való visszaélés. 9) Az együttműködés elve „Ptk. 4§ (1) A polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek (.) kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni” Az együttműködés elve a polgári jogi viszonyokban tevőleges magatartást (aktivitást), sőt bizonyos fokú önzetlenséget is elvár a felektől, egymás érdekeinek kölcsönös előmozdítása, az érdekütközések és esetleges károsodások megelőzése

céljából. 10) Az elvárható magatartás elve „Ptk. 4§ (4) Ha e törvény szigorúbb követelményt nem támaszt, a polgári jogi viszonyokban úgy kell eljárni, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.” A Ptk. idézett rendelkezése szerint megkövetelt mérték tehát egy adott viszonyban az emberek többsége által tanúsított „tipikus magatartás”, a filozófiai értelemben vett egyedi és általános között, a különös szintjén megszabott mérték. Aki nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, annak magatartása jogilag felróhatónak minősül, mely általában felelősséget von maga után. Az elvárhatóság alapelvi szintű követelményével összefüggésben mondja ki a törvény: „Ptk. 4§ (4) () Saját felróható magatartására előnyök szerzése végett senki nem hivatkozhat(.)” A rendelkezés indoka nyilvánvaló: a jogszabály kizárja annak lehetőségét, hogy valaki saját mulasztása,

szerződésszegése, késedelme miatt, kifejezetten felróható magatartása alapján magának előnyt kovácsoljon, ami más oldalról valakinek a méltánytalan hátrányát jelentené. A polgári jog alanyai: Természetes személy (az ember) és a Jogi személyek: - állam - állami vállalat - alapítvány - szövetkezet - jogi személyiségű gazdasági társaság - közhasznú társaság - egyesület stb. Az ember A jogképesség Ptk. 8§ (1) A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes: jogai és kötelességei lehetnek. (2) A jogképesség az életkorra, nemre, fajra, nemzetiséghez vagy felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő. (3) A jogképességet korlátozó szerződés vagy egyoldalú nyilatkozat semmis. Általános szabályok Az embernek jogképessége a magyar jogban általános, egyenlő és feltétlen. A jogképesség általánossága azt jelenti, hogy minden élő ember jogképes a születéstől a haláláig. A jogképesség egyenlőségén azt

értjük, hogy a jogképesség terjedelme szempontjából sem lehet, s nincsenek különbségek az emberek között. A jogképesség nemcsak az életkorra, nemre, fajra, nemzetiségre, felekezethez tartozásra tekintet nélkül egyenlő, minden más kifejezetten fel nem sorolt vonatkozásban is érvényesülnie kell. A jogképesség korlátozásának tilalma A jogképességről lemondani nem lehet, mivel az nem alanyi jog, hanem a személy állapota, jogi lehetősége. Az ember minden irányú fejlődésének egyik biztosítéka, hogy polgári jogi képességi korlátozásokat még saját akaratával sem létesíthet; vagyis az ilyen jellegű szerződés vagy egyoldalú jognyilatkozat semmis. A jogképesség korlátozásának tilalma természetesen nem jelent jogérvényesítési kötelezettséget. Az ember csorbíthatatlan jogképessége alapján teljes szabadsággal dönt arról, hogy személyi és vagyoni jogait érvényesíti-e a gyakorlatban. A jogképesség kezdete Ptk. 9§ A

jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától kezdve illeti meg. A fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet azonban, hogy a fogamzás korábban vagy később történt. A születés napja a határidőbe beleszámít 10.§ A gyermek részére már megszületése előtt gondnokot kell kirendelni, ha ez jogainak megóvása érdekében szükséges, különösen ha a gyermek és a törvényes képviselője között érdekellentét van. A jogképesség a születés befejezésével kezdődik. Az élve született ember, akármilyen rövid ideig él jogképes, s minden születéstől függő jogot és kötelezettséget megszerez. Az újszülöttnek nem kell „életképesnek” lennie, tehát bármilyen hiányossággal, betegséggel születik, ez a jogképesség szempontjából közömbös. Annak eldöntése, hogy a születés mikor van befejezve, s „élveszülettnek”

tekinthető-e a magzat, orvosi szakkérdés. A születés időpontját az orvosi iratok alapján a születési anyakönyvi kivonat bizonyítja. Az élveszületett ember mellett a jogképesség megilleti a méhmagzatot is, akinek jogképessége a fogamzás időpontjától, a születéstől visszafelé számított háromszáz napon belül ismeri el a magyar jog. A méhmagzat jogképessége – az uralkodó felfogás szerint – általános, egyenlő és feltételes. Mindazon helyzetekbe, ahol a méhmagzat szerepel „jogosultként” függő jogi helyzet áll fenn, melyet az élveszületés vagy annak lehetetlenné válása (elvetélés) fordít bizonyosra. A fogamzás időpontjának megjelölt, a születéstől visszafelé számított 300. nap, megdönthető vélelem. A vélelem megdöntése orvosi szakvélemény alapján lehetséges a polgári perben A születendő gyermek érdekei, jogai születése előtt is védelemre szorulhatnak. Ezt a célt szolgálja a méhmagzat részére

történő gondnokrendelés; erre akkor van szükség, ha ez jogainak –megóvása érdekében szükséges. A gondnokrendelésre akkor kerül sor, ha a leendő anya kiskorú vagy maga is gondnokság alatt áll. A jogképesség megszűnése Fő szabály, hogy a jogképesség a halállal szűnik meg. A halál tényét az orvosi iratokon alapuló halotti anyakönyvi kivonat bizonyítja, mellyel szemben ellenbizonyítás lehetséges. A halál időpontjának pontos megállapítása a jogképesség megszűnése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert ezzel nyílik meg az öröklés, a jogutódlás. A halál időpontjának meghatározása elsősorban orvosi szakkérdés. A halál időpontja miatti bizonytalanságok miatt a hatályos magyar orvosi jogi szabályok szerint a halott eltemetése csak a halál megállapítása után 48 órával megengedett. Holtnak nyilvánítás és halál tényének bírói megállapítása Az eltűnt személyt bírósági határozattal holtnak

lehet nyilvánítani, ha eltűnésétől számítva öt év eltelt anélkül, hogy életben létére utaló bármilyen adat ismeretes volna. Ettől az eljárástól különbözik a halál tényének bírósági megállapítása. Ebben az esetben teljes bizonyossággal megállapítható, hogy az ember meghalt, holtteste fellelhető; csak az anyakönyvezés valamilyen ok miatt elmaradt. Ezt pótolja a bírósági határozat: A bíróság a halál napját a körülmények mérlegelése alapján állapítja meg. Ha a körülmények mérlegelése nem vezet eredményre, a halál időpontja az eltűnést követő hónap tizenötödik napja. A holtnak nyilvánítás jogkövetkezménye, hogy az ellenkező bizonyításáig a holtnak nyilvánított személyt halottnak kell tekinteni. A bírósági határozat így megdönthető vélelmet állít fel. A jogkövetkezmények közül a legfontosabb, hogy megnyílik a holtnak nyilvánítás után az öröklés, életben maradt házastársa újabb

házasságot köthet. A cselekvőképesség A cselekvőképesség az embernek – s a magyar jog szerint csak az embernek – az a képessége, melynek alapján saját akarat-elhatározásával, saját nevében jogokat szerezhet és kötelezettséget vállalhat. A cselekvő képesség megfelelő érettséget jelent, azt, hogy az embert életkora, testi és szellemi fogyatékossága nem gátolja a szabad akarat-elhatározásban, a szabad választásban. A cselekvőképesség az ember belátási képességének épségét és érettségét feltételezi. A cselekvőképességnek megkülönböztetjük aktív és passzív oldalát. Az aktív oldal azt jelenti, hogy a cselekvőképes személy szabadon tehet jognyilatkozatot, vagy más szóval szerződőképes. A cselekvőképesség passzív oldala azt jelenti, hogy a személy szabadon lehet jognyilatkozatok címzettje. A korlátozottan cselekvőképesek Korlátozottan cselekvőképesek elsősorban a 14-18 év közötti kiskorúak, kivéve ha

cselekvőképtelenek vagy ha jogszerűen házasságot kötöttek. A korlátozott cselekvőképességgel járó kiskorúság alsó korhatárát a munkajogi és büntetőjogi szabályokkal összhangban állapította meg a törvény. A 14 életévtől a kiskorú ugyanis munkába léphet és cselekményeiért büntethető. A 14-18 év közöttiek korlátozottan cselekvőképességi körében a törvény kétirányú kivételt ismer: a) A kiskorú nagykorúvá – s így cselekvőképesség – válik, ha gyámhatósági engedéllyel házasságot kötött. b) A bíróság a 14-18. év közötti kiskorút is cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhet, ill. a korlátozottan cselekvőképeseknél is bekövetkezhet a cselekvőképesség teljes, időleges elvesztése bírósági határozat nélkül is. Korlátozottan cselekvőképesek azok a nagykorúak is, akiket jogerős bírói ítélettel ilyen hatályú gondnokság alá helyeztek. Háromféle elmeállapot alapozhatja meg a

bíróság gondnokság alá helyező döntését; elmebeli állapot, szellemi fogyatékosság vagy valamilyen kóros szenvedély. A korlátozottan cselekvőképes személy jognyilatkozatait általában törvényes képviselője teszi meg. Az általános szabály alól négy kivétel van: a) azok a jognyilatkozatok, amelyeket a korlátozottan cselekvőképes önmaga is megtehet, ill. egyedül csak ő teheti meg, b) azok a jognyilatkozatok, melyeket a korlátozottan cselekvőképes önmaga tesz meg, de ehhez szükséges a törvényes képviselő beleegyezése vagy utólagos jóváhagyása, c) azok a jognyilatkozatok, mely érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása is szükséges, d) azok a jognyilatkozatok, melyek gyámhatósági jóváhagyással is érvénytelenek. A korlátozottan cselekvőképes személy részéről önállóan megtehető jognyilatkozatok: A) Személyes jellegű jognyilatkozatok A Ptk. szerint három fajta jognyilatkozat létezik, mely ebbe a körbe

sorolható a) a korlátozottan cselekvőképes személy csak közvégrendeleti formában végrendelkezhet. Ez a végrendelet csak személyesen tehető, b) a korlátozottan cselekvőképes személy személyhez fűződő jogai védelmében önállóan is felléphet, c) sajátos megoldása jogunknak, hogy bár a korlátozottan cselekvőképes személy önmagát általában nem képviselheti, cselekvőképes személyt viszont képviselhet. Cselekvőképes személy ugyanis meghatalmazhat korlátozottan cselekvőképes személyt is képviselőnek. B) Mindennapos, szokásos, kisebb jelentőségű szerződések C) Rendelkezés a munkával szerzett keresménnyel D) Előnyös szerződések megkötése A korlátozottan cselekvőképes személy önállóan köthet előnyös szerződéseket. Ezek alapvetően teherrel nem járó, az ő számára ingyenes szerződések (pl. ajándékozás, haszonkölcsön). A cselekvőképtelenek A cselekvőképtelenség a hatályos magyar jog szerint bekövetkezhet

életkori okból, ill. az elmeállapot miatt. Az elmeállapot miatti cselekvőképtelenségen belül további három okot különböztet meg a törvény, így cselekvőképtelenek a magyar polgári jog alapján: 1. A 14 életévüket be nem töltött kiskorúak 2. Az elmeállapot miatti cselekvőképtelenek (három okból állhat be): a) Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá az a nagykorú személy helyezhető, akinek belátási képessége – elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – állandó jelleggel, tartósan hiányzik. A cselekvő-képtelenséget eredményező gondnokság alá helyezésnek így időszaki (belátási képessége állandó jelleggel hiányzik) és egy fokozati (tartósan hiányzik) különbsége van a korlátozott cselekvőképességet eredményező gondnokságtól. Létezik egy oki különbség is; nem lehet cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezni „kóros

szenvedély” miatt. b) Kiskorú cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezése. Ebben az esetben nem életkora miatt cselekvőképtelen 0-14 éves, hanem 14-18 év közötti kiskorúakat helyez gondnokság alá a bíróság. A kiskorú a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik, törvényes képviselője azonban továbbra is marad szülője vagy gyámja, a gondnokság hatálya nagykorúságától áll be. c) Cselekvőképtelen állapot. A cselekvőképtelen állapot ebben az esetben nem életkori okból, vagy jogerős bírói ítélet következtében áll be. A Ptk alapján tehát nagykorúak kerülhetnek cselekvőképtelen állapotba úgy, hogy gondnokság alatt sem állnak. Ez a cselekvőképtelen állapot mindenféleképpen átmeneti, a cselekvőképtelen állapotba kerülés leggyakoribb esete a súlyos alkoholos befolyásoltság, emellett előfordulhat kábítószer fogyasztás vagy más kábult állapot (pl. altatás után) miatt A

cselekvőképtelenek jognyilatkozatai A törvény főszabályként mondja ki, hogy a cselekvőképtelen személy jognyilatkozata semmis, nevében törvényes képviselője (szülő, gyám, gondnok) jár el. Az általános szabály alól a Ptk. két kivételt ismer: a) A forgalmi élet szempontjából szükséges, ésszerű kivételt állapít meg, melynek fennállásához azonban négy feltétel együttes jelenlétét kívánja meg. Az első feltétel szerint a cselekvőképtelen személynek közvetlenül kell kötni és teljesíteni a szerződést – így képviseleti joggal nem ruházhat fel más személyt. Ezeknek a szerződéseknek a köre az apró vásárlásokra, fogyasztói cikkekre, csekély értékű javakra terjed ki. Ez a szerződési kör – második jellemzőként – a mindennapi életben tömegesen előforduló szerződések köre, mely tipikusan a cselekvő-képtelen kiskorúaknak a szülői feljogosításra végzett bevásárlás. További feltétel, hogy a

szerződések csekély értékűnek kell lennie; ez az adott helyzetben, adott felek körülményeinek elbírálása alapján lehetséges. Az utolsó feltétel, hogy az ilyen szerződések különösebb megfontolást nem igényelnek. b) A törvény másik kivétele a gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelenek körére vonatkozik. Az adott helyzetben az adott körülmények között lehet elbírálni, hogy a gondnokság alá nem helyezett cselekvőképtelen személy jognyilatkozata cselekvőképesség esetén is indokolt lett-e volna. Közös szabályok a cselekvőképtelenekre és a korlátozottan cselekvőképesekre 1. A törvényes képviselő jognyilatkozatainak érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, ha a jognyilatkozat a) a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen személy tartására, b) a korlátozottan cselekvőképes vagy a cselekvőképtelen személyt örökösödési jogviszony alapján megillető jogra vagy

kötelezettségre, c) a külön jogszabályban meghatározott összeget meghaladó értékű vagyontárgyra vonatkozik. 2. Bírósági vagy közjegyzői határozattal elbírált jognyilatkozat érvényességéhez a gyámhatóság jóváhagyása nem szükséges. A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen feltétlenül érvénytelen nyilatkozatai A korlátozottan cselekvőképes és cselekvőképtelen személy még a gyámhatóság jóváhagyásával sem tehet érvényesen olyan jognyilatkozatot, amellyel ajándékoz, idegen kötelezettségért megfelelő ellenérték nélkül felelősséget vállal, vagy amellyel jogokról ellenérték nélkül lemond. Jogi személyek Az állam Az állam – mint a vagyoni jogviszonyok alanya- jogi személy. Az államot a polgári jogviszonyokban – ha jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik – a pénzügyminiszter képviseli; ezt a jogkörét más állami szerv útján is gyakorolhatja, vagy más állami szervre ruházhatja át.

Jogi személyek jellemzői: A jogi személy jogképes. Ha jogszabály eltérően nem rendelkezik, jogképessége kiterjed mindazokra a jogokra és kötelezettségekre, amelyek jellegüknél fogva nem csupán az emberhez fűződhetnek. A jogi személy létrejöttének és megszüntetésének feltételeit a jogszabály a jogi személy egyes fajtáihoz képest állapítja meg. Jogi személyt jogszabály is létesíthet A jogi személy létesítéséről szóló jogszabályban, határozatban vagy okiratban meg kell állapítani a jogi személy nevét, tevékenységét, székhelyét és – ha erről külön jogszabály nem rendelkezik – képviselőjét. A jogi személy nevében aláírásra a jogi személy képviselője jogosult. Ha nem ő az aláíró, és jogszabály a nyilatkozat érvényességéhez írásbeli alakot kíván, két képviseleti joggal felruházott személy aláírása szükséges. Szerződési alaptípusok Adásvételi szerződés Az adásvétel fogalma Az

adásvételi szerződés alapján a dolog tulajdonosa arra vállal kötelezettséget, hogy vételár ellenében valamely forgalomképes dolog tulajdonjogát a vevőre átruházza. Az adásvételi szerződés az árucsere-forgalom alapügylete. Az adásvétel lényeges elemeinek (alany, tárgy, tartalom) különös vonásai Mint minden jogviszonynak, így az adásvételi szerződésnek is nélkülözhetetlen lényeges elemei az alanyok, a közvetett és közvetlen tárgy, valamint a kifejtendő magatartás mikéntjét és jogkövetkezményét meghatározó tartalom. Az alanyok: Az adásvételi szerződés kétpólusú jogviszony, alanyai a tényleges szolgáltatást nyújtó, a tulajdonjogot átruházó eladó és a dolog átvételére, valamint vételár, mint ellenérték megfizetésére köteles vevő. Mindkét pozícióban főszabályként bárki, tehát természetes és jogi személy is szerepelhet, és egy-egy pozícióban többalanyúság is előfordulhat. A külföldiek

ingatlanszerzésénél egyrészt a vevő oldalán rejlő okból, (másrészt a szerződés tárgyát illetően is) találhatunk különleges rendelkezéseket. Külföldi jogi-, vagy magánszemély – az öröklés esetét kivéve – ingatlan tulajdonjogát csak területileg illetékes megyei közigazgatási hivatal engedélyével szerezheti meg. A szerződés tárgyát illető speciális korlátozás, hogy termőföld és védett természeti terület tulajdonjogát külföldi – ha jogszabály másként nem rendelkezik – nem szerezheti meg. Az adásvétel közvetett tárgya: Az adásvétel közvetett tárgya bármely ingó vagy ingatlan dolog, ill. jogosultság lehet, amennyiben forgalomképes Az adásvétel tárgya lehet még nem létező dolog is. Ez esetben reményvételről van szó, amely lehet feltételes (remélt dolog vétele, azaz csak akkor kell fizetni, ha a dolog előáll), és lehet feltétlen, amikor a vevőnek akkor is meg kell fizetni a vételárat, ha a dolog nem

jön létre (pl. nem lesz termés). Ez utóbbi körbe tartozóak az ún szerencseszerződések, amelyeknél a vételár a reménykeltés okából megfizetendő, más kérdés, hogy a szerencseelem bekövetkezése esetén egy további dare szolgáltatás nyújtása terheli a kötelezettet. Ingatlan adásvételének érvényességéhez a szerződés írásba foglalása szükséges, amelynek elmulasztása érvénytelenségre vezető alaki hiba. Az adásvétel közvetlen tárgya: Az adásvételi szerződés fő célja és tárgya: a tulajdonjog ellenérték fejében történő átruházására irányuló magatartás. Az effektív (tényleges) szolgáltatást nyújtó eladó magatartása a másik félnél, a vevőnél csak akkor keletkeztet tulajdonszerzést, ha a dolgot a számára át is adták. A vételárra vonatkozóan a Ptk. az adásvételi szabályoknál két értelmező jellegű rendelkezést tartalmaz. Eszerint a „piaci árként” megjelölt ellenérték a teljesítés helyén

és idején kialakult középárat kell, hogy jelentse. Az eladó és a vevő alapvető és járulékos kötelezettségei a) Az eladó főkötelezettségeit (tulajdonjog átruházását és a dolog átadását mint magatartást) már számba vettük. Megfelelősségéért az eladót feltétlen helytállási kötelezettség terheli, amely a jogszavatosságban és a kellékszavatosságban ölt testet, de az eladó vállalhat garanciát (jótállást) is a szolgáltatott dolog rendeltetésszerű használatra alkalmasságáért. Ha a vevő tulajdonszerzését harmadik személynek a dolgon fennálló valamilyen joga akadályozza, a vevő jogosult az eladót - az akadály elhárítására felhívni, - biztosítékot követelni, végül pedig - elállhat az ügylettől, és - amennyiben a dolgot visszaadta vagy harmadik személynek kiadta, kártérítést követelhet. b) Az eladó mellékkötelezettségei: - a tájékoztatás, - az okirat szolgáltatás, - az átadással kapcsolatos

költségek viselése. A tájékoztatási kötelezettség a szerződéskötési fázistól egészen a teljesítésig terheli az eladót, mint az együttműködési kötelezettség megnyilvánulása. A tájékoztatásnak ki kell terjednie minden lényeges elemre. Az okirat szolgáltatás legtöbbször egy speciális tájékoztatás és igazolás valamely tényről vagy körülményről. Az átadási költségek viselését jelentheti az eladó számára a teljesítési helyre utazás vagy szállítás, a dolog becsomagolása, ingatlan esetében az ingatlan-nyilvántartási állapotok rendezése. c) A vevő főkötelezettségei: az adásvétel tárgyát képező dolog átvétele és a vételár megfizetése. A vételár megfizetésének elmaradása érdekmúlás igazolásával az eladónak elállási jogot biztosít, amennyiben egyidejűleg a dolgot visszaszolgáltatja, ill. a visszaadást felajánlja. d) A vevő mellékkötelezettségei az átvétel, valamint a szerződéskötés

költségeivel járó kiadásoknak a fizetése, amennyiben ettől eltérően a felek nem állapodtak meg. Az adásvételi szerződéssel kapcsolatos ügyvédi munkadíj, illeték és egyéb költségek a vevőt terhelik, miként a dolog átvételével (elszállításával) kapcsolatos kiadások is. Az egyes létszakokban rejlő különös vonások és jogkövetkezmények. A létrehozásához kötődő hatalmasságok a) Az elővásárlási jog Az elővásárlási jog az adásvételi szerződés körében a leendő vevőt megillető, feltételhez kötött egyoldalú alakító jog, amely alapján a jogosult nyilatkozatával a másik felet, az eladót konszenzus hiányában is a szerződés vele való létrehozatalára kényszerítheti. Az elővásárlási jog gyakorlásának mellőzhetetlen előfeltétele, hogy a dolog tulajdonosa ellenérték fejében el akarja adni a leendő szerződés tárgyát (az ingyenes átruházási szándékkal szemben nincs alakító jog). Az elővásárlási

jog alapulhat jogszabályon vagy a felek szerződésén. A jogszabályon alapuló elővásárlási jog megelőzi a szerződésen alapulót. A szerződéssel létrejövő elővásárlási jog érvényességének alaki feltétele az írásba foglalás. Az elővásárlási jog úgy realizálódhat, hogy a dolgot eladni kívánó tulajdonos a harmadik személytől kapott ajánlatot a szerződés megkötése előtt, teljes terjedelmében köteles az elővásárlásra jogosultakkal közölni. Nem terheli ez a kötelezettség a tulajdonost, hogyha a közlés a jogosult(ak) tartózkodási helye vagy más körülményei (mint pl. a jogosultak nagy száma) miatt rendkívüli nehézséggel, vagy számottevő késedelemmel járna. Ha az elővásárlásra jogosult (több, egy sorban jogosult esetén a tulajdonos választása szerinti személy) a tulajdonoshoz intézett nyilatkozatban az ajánlat tartalmát elfogadja, a szerződés közötte és a tulajdonos között létrejön. Ha az

elővásárlásra jogosulttal az ajánlatot nem közölték, és a dolgot harmadik személynek ellenérték fejében eladták, az ügylet az elővásárlásra jogosulttal – de csak vele szemben és csak akkor, ha jogával élni kíván – hatálytalan lesz, amennyiben a harmadik személyvevő nem volt jóhiszemű. Maga az elővásárlási jogosultság önmagában nem forgalomképes: sem élők között, sem halál estén átruházni önállóan nem lehet. b) A vételi jog A vételi jog (vagy más néven: opció) sok tekintetben hasonló az elővásárlási joghoz, de mint jogosultság, több annál. A vételi jog – amely kivételesen alapulhat jogszabályon, de legtöbbször szerződéssel keletkezik – jogosultja az opció fennállása alatt egyoldalú nyilatkozatával minden további feltétel nélkül kikényszerítheti az adásvételi szerződés létrejöttét. Míg az elővásárlási joggal terhel dolog tulajdonosának a partnerválasztási szabadsága szenved

csorbát, addig a vételi jog kötelezettjének a szerződés megkötésére vonatkozó szabadsága hiányzik. Ha már a vételi jog valamilyen okból létrejött, a clausula rebus sic stantibus hivatkozása kivételével kizárólag az opció jogosultjának döntésén múlik, hogy él-e a vételi joggal az adott időtartamon belül, avagy nem. Az opciós megállapodás feltételei: A vételi jog szerződéses alapítása esetén a feleknek meg kell állapodniuk a leendő adásvételi szerződés lényeges elemeiben, különösen az ellenérték mértékében és a fizetés módjában, valamint a vételi jog fennálltának időtartamában. A határozott időre szóló opció leghosszabb tartama 5 év lehet, a határozatlan időre kötött opció hat hónap elteltével megszűnik. Az opciós megállapodás formai érvényességi feltétele az írásba foglalás, amelynek a dolog megjelölését és a vételár meghatározását feltétlenül tartalmaznia kell. Ha a vételi jog alapján

a szerződés létrejön, akkor a vételi jog esetleges ellenértéke beleszámít az adásvételi szerződésben a vételárba. Ellenkező esetben – ha tehát a jogosult e jogával nem él – az opciós díj a rendelkezésre állás ellenértékeként a dolog tulajdonosát illeti meg. c) A visszavásárlási jog A visszavásárlási jog nem más, mint egy speciális alany, az előző tulajdonos javára fennálló vételi jog, amelyet írásban, a dolog korábbi eladásával egyidőben kell kikötni, és amely legfeljebb öt év időtartamra szólhat. A visszavásárlási ár azonos a korábbi vételárral, amelyet növelnek az új tulajdonos – a visszavásárlási jog kötelezettjének – hasznos ráfordításai, és amelyet csökkent az időközi romlásból eredő értékcsökkenés. A visszavásárlási jog kötelezettje – hasonlóan a vételi jog kötelezettjéhez – semmi olyat nem tehet, amely meghiúsítaná vagy megnehezítené a visszavásárlást, ilyen magatartás

esetében beáll a kártérítési felelősség. Ha azonban a dolog a kötelezettnek fel nem róhatóan elpusztul, az a visszavásárlási jog megszűnéséhez vezet. Különleges helyzetek az akaratnyilatkozat hatályosulásában a) A megtekintésre vétel Amennyiben a vevő a dolgot úgy kívánja megvenni, hogy az eladó telephelyén megtekintett árura vonatkozóan az akaratnyilatkozata megtételére határidőt kér, ha a határidő leteltéig nem tesz nyilatkozatot, a felek között a szerződés nem jön létre. A megtekintésre vétel speciális vonásai a következők: - A „felhívás ajánlattételre” helyzet a leendő vevő feltételes ajánlatával az eladó részéről átfordul ajánlattá, és ahhoz a határidő lejártáig kötve is marad (függő jogi helyzet). - A leendő vevő feltételes ajánlatot tesz, amelyet ha nem erősít meg a határidő lejártáig, akkor az a lejáratkor részéről visszavontnak tekintendő (felfüggesztő feltétel). - A jogi helyzet

hasonlít a vételi joghoz, de eltér annyiban, hogy a vevő megkezdte a szerződéskötési folyamatot, az eladó ajánlatát lekötötte, így mintegy a szerződéskötés létrejöttének befejeződése – azaz a konszenzus – az ő kezében lévő lehetőség mindaddig, amíg a tűzött – általában rövid, egy-két napos – határidő el nem telik. - Akkor beszélhetünk megtekintésre vételről, ha az áru az eladó birtokában marad. b) A próba vétel Az ugyancsak feltételes szerződéskötési helyzet ez esetben annyiban tér el a megtekintésre vételtől, hogy a leendő szerződés tárgya, a dolog a potenciális vevő birtokába kerül, éppen a használati értékről való meggyőződés céljából. Ha a vételi szándékát feltételesen kifejező vevő a határidő alatt - nem tesz a szerződés létrejöttét illetően elutasító nyilatkozatot, - és egyidejűleg nem juttatja vissza a dolgot az eladó tulajdonosnak (bontó feltétel), akkor a hallgatása

vagy nem tevése a birtokállapotra tekintettel beleegyezésnek minősül, akaratnyilatkozata hatályosul és a felek között az adásvételi szerződés létrejön. E pillanattól az eladónak kötelmi igénye keletkezik a vételár megfizetésére. A teljesítési létszak speciális esetei a) A részletvétel A részletvétel sajátossága szerint a létrejött adásvételi szerződésben a felek úgy állapodnak meg, hogy az átruházott és birtokba is vett dolog ellenértékét a vevő több részletben, meghatározott későbbi időpontban szolgáltatja az eladó részére. A részletvétel esetén főszabályként a tulajdonjog a vevőre egyből, a szerződés megkötése és a birtokbaadás pillanatában azonnal átszáll. Éppen ezért az eladó részéről külön írásbeli kikötéssel célszerű gondoskodni az alábbi, hitelezői pozícióját védő jogi eszközök lehetőleg együttes alkalmazásáról: - a tulajdonjog-fenntartás, - a részletfizetés megvonása, - az

elállás és - az elidegenítés és terhelési tilalom. b) A tulajdonjog-fenntartás A gazdasági szempontból instabil környezetben rendkívül fontos, ún. hitelezővédelmi jogi eszköz, a tulajdonjog fenntartásának a kikötése. Eszerint az eladónak módjában áll a tulajdonjogát a dolog tényleges átadását követően is magának fenntartani mindaddig, amíg a teljes vételárat meg nem kapta. A kikötés formai előfeltétele az írásba foglalás, méghozzá a szerződés megkötéskor, tartalmi (időbeli) korlátja pedig a vételár hiánytalan megfizetése, azon túl nem terjedhet. A vevő, ahogy birtokba lép, jogában áll a használat, a hasznok szedése, azonban – annak ellenére, hogy még nem tulajdonos – viseli a terheket és a kárveszélyt. c) A minta szerinti vétel A minta szerinti vétel azon jogi megoldás, miszerint az adásvételi szerződés teljesítése során az eladó olyan dolgot köteles a kialkudott feltételekkel szolgáltatni, amely a

vevő által megismert és elfogadott mintának megfelel. A mintának való megfelelősség kérdése különösen két szempontból jelentős. A nyílt hiba, vagyis amelyet a vevő a mintában észlelt és ezáltal elfogadott a Ptk. 305§ (3) bek. szerinti megítélése alá esik, vagyis ha a vevő a hibát a szerződéskötéskor ismerte, az eladó mentesül a szavatossági felelősség alól. A rejtett hibáért – azaz a dolog fel nem ismerhető hibájáért – az eladó akkor is szavatol, ha az a mintában is megvolt. Gyakori hiba lehet még a teljesítés körében ezen altípus esetében az aliud szolgáltatás, vagyis hogy a dolog nem minőségében tér el a mintától, hanem az eladó mást szolgáltat, mint a minta (pl. 39-es cipő helyett 36-os méretűt) Fontos kérdés a bizonyítási teher telepítése. Amennyiben a minta az eladónál van, az ő dolga a szolgáltatott dolog és a minta azonosságának a bizonyítása. A mintától való eltérés bizonyításának

a kötelezettsége a vevőt terheli akkor, ha a minta a birtokába kerül. d) A csere A csere specialitása az adásvételhez képest abban áll, hogy mindkét cserélő fél tényleges dologszolgáltatást teljesít a másik irányában, azaz mindegyik fél eladó a saját szolgáltatása és vevő a másik féltől kapott szolgáltatás vonatkozásában. A szolgáltatott dolgok tulajdonjogát a felek az adásvétel szabályai szerint kölcsönösen egymásra ruházzák. Úgy is mondhatjuk, hogy két adásvétel zajlik egyidejűleg, amelyből beszámítás révén a pénz, mint ellenszolgáltatás kiesik. Bérleti szerződés A bérlet fogalma Bérleti szerződés alapján a bérbeadó köteles a dolgot időlegesen a bérlő használatába adni, a bérlő pedig bért fizetni. A szerződés alapján a jogosult minden esetben csupán időleges használati jogot nyer. A bérlet tehát – mely a használati kötelmek alaptípusa – a tulajdonjog részjogosítványát képező használat

ellenérték fejében történő időleges átengedését, átruházását jelenti. A dolog használatának átengedése történhet határozott és határozatlan időre. A bérleti jogviszony alanyai A bérleti jogviszony alanyai a bérbeadó és a bérlő. A bérleti jogviszony tárgya A jogviszony tárgya mind ingó, mind ingatlan dolog lehet. A bérleti jogviszony tartalma A bérlet törvényi fogalmának meghatározása kifejezésre juttatja a felek szerződésből fakadó legfontosabb kötelezettségeit. A bérbeadói oldalon a főkötelezettség a dolog használatba adása, ami szükségképpen feltételezi a dolog birtokának, birtoklásának átengedését. A bérlőt terhelő főkötelezettség, hogy a dolog használatáért bért fizessen. A bér nagyságára, összegszerűségére a Ptk. nem tartalmaz konkrét előírást, természetesen a szembenálló szolgáltatások viszonylagos egyenértékűségének elve itt is alkalmazható. A bérlő a bért főszabály szerint

időszakonként előre köteles megfizetni, de annak sincs akadálya, hogy a felek megállapodása alapján a bért a bérlő utólag fizesse meg, vagy nem időszakosan, hanem egy összegben akár előre, akár utólag. A bér a dolog használatának az ellenértéke, ebből következik, hogy a bérlő arra az időre, amíg a dolgot nem tudja használni, bér fizetésére nem kötelezhető. Azonban nem minden használat-kiesés szolgálhat alapul a bérfizetés megtagadására, hanem csak azok, amelyek a bérlőn kívül álló okból keletkeznek. A bér nemfizetés szankciója az azonnali hatályú felmondás. Az azonnali hatályú felmondás előtt azonban a bérbeadó köteles a bérlőt megfelelő határidő tűzésével és a következményekre való figyelmeztetéssel a hátralék megfizetésére írásban felszólítani. Ha a bérlő a megadott határidő elteltéig sem fizet, akkor következhet az azonnali hatályú felmondás. a) A bérbeadó kötelezettségei - - - A

bérbeadó köteles a dolgot a bérlő birtokába adni és a jogviszony fennállása alatt tűrni a bérlő birtoklását. A bérbeadó szavatol azért, hogy a bérelt dolog a bérlet egész tartama alatt szerződésszerű használatra alkalmas, és egyébként is megfelel a szerződés előírásainak (kellékszavatosság). Erre a szavatosságra a hibás teljesítés miatti szavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a bérlőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg, kicserélést pedig nem követelhet. a bérbeadónak tehát gondoskodni kell arról, hogy a bérlet tárgya a bérlet egész időtartama alatt megfeleljen a rendeltetésszerű használat és a szerződésben foglalt követelményeknek. A bérbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a bérelt dologra vonatkozóan olyan joga, amely a bérlőt a használatban korlátozza vagy akadályozza (jogszavatosság). Tehát a bérbeadó szavatol azért, hogy a

használati idő alatt a bérlőt a birtokában és a használatában mások jogai nem akadályozzák, nem zavarják. Költségviselés: a bérbeadó viseli - a rendkívüli felújítás és javítás költségeit, - a bérlő által a dologra fordított szükséges kiadásokat, - a dologgal kapcsolatos közterhek szintén a bérbeadót terhelik. b) A bérbeadó jogai - Ellenőrzési jog: A bérbeadó a bérlő szükségtelen háborgatása nélkül ellenőrizheti a használatot. Követelheti a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes használat megszüntetését, illetve az ilyen használatból eredő kárának megtérítését. Ha az ilyen használat tovább folyik, vagy ha a bérelt dolgot fenyegető veszély súlyossága miatt az abbahagyás követelése sem vezetne célra, a bérletet azonnali hatállyal felmondhatja és kártérítést követelhet. - Felmondási jog: A bérbeadót megilleti: - rendes felmondás joga, - azonnali hatályú felmondás joga (bér nem fizetése

esetén, rendeltetésellenes, szerződés-ellenes használat súlyos, ismétlődő volta esetén. - Zálogjog, melynek feltételei: csak ingatlan vagy lakás bérbeadása esetén áll fen zálogjog. Ez a megszorítás azért indokolt, mert ingó dolog bérbeadása esetén a zálogjog kimondása értelmetlen lenne. Ingó dolog bérlete esetén ugyanis a bérelt dolgot a bérlő elviszi a saját dolgai közé, tehát a bérbeadónak nem kerül semmi olyan dolog a birtokába, amin fennállhatna a zálogjog. A bérbeadó mindaddig, míg a zálogjoga fennáll, megakadályozhatja a zálogjoggal terhelt vagyontárgyak elszállítását. Ha a bérlő a zálogjoggal terhelt dolgot a bérbeadó engedélye nélkül elszállítja, és más megfelelő biztosítékot nem nyújt, a bérbeadó követelheti a dolognak a bérlő költségén való visszaszállítását. Ha a bérlő írásban kifogásolja a zálogjog fennállását, terjedelmét, vagy azt, hogy a bérbeadó a követelésére teljes

fedezetet nyújtó vagyontárgyakon felül más vagyontárgyak elszállítását is megakadályozta, a bérbeadó 8 napon belül köteles zálogjogát bírósági úton érvényesíteni. Ha ezt elmulasztja, zálogjoga megszűnik. Csak a bér és járulékai erejéig áll fenn a zálogjog. Csak a bérlemény területén lévő, a bérlő tulajdonát képező vagyontárgyakon állhat fenn a bérbeadói törvényes zálogjog. Mivel a bérbeadó csak a dolog birtoklásának és használatának a jogát engedi át a bérlőnek, a rendelkezési joga viszont megmarad, így a bérbeadónak lehetősége van arra, hogy a bérbeadott dolgot elidegenítse. Erre az esetre a jogszabály bizonyos kötelezettséget ír elő a bérlő terhére. A bérlő ugyanis köteles megengedni, hogy aki a dolgot meg kívánja venni, azt megfelelő időben és módon megtekinthesse. Az elidegenítéssel kapcsolatos jogi megoldások eltérnek attól függően, hogy a bérleti jogviszony határozatlan vagy

határozott időre szól. Ha határozatlan időre kötötték, akkor nincs probléma, mert a jogviszony a bérbeadó részéről is bármikor felmondható. Határozott idejű bérleti jogviszonynál az egyes jogrendszerek kétféle megoldást alkalmaznak: a) „A vétel bérletet bont” – tehát a határozott idejű bérleti szerződést a tulajdonos személyében bekövetkezett változás esetén az új tulajdonos rendkívüli felmondási jogával élve felmondhatja. Nálunk nem ez az elv érvényesül. b) Határozott tartalmú bérleti szerződés esetén a bérbeadott dolog vevője, vagyis az új tulajdonos nem mondhatja fel a szerződést a határozott idő lejárta előtt. Ez a megoldás a bérlő érdekeit védi. Abban az esetben azonban, ha a bérlő a vevőt a bérleti jogviszony fennállása vagy lényeges tartalmi feltételei vonatkozásában megtévesztette, ilyen esetben a bérlő e magatartásának szankciója az, hogy az új tulajdonos a határozott idejű jogviszonyt

is felmondhatja. c) A bérlő kötelezettségei - Bérfizetési kötelezettség. - Köteles viselni a dolog fenntartásával járó kisebb kiadásokat. - A dolog albérletbe vagy használatba adásával kapcsolatos kötelezettség. Főszabályként a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélye nélkül nem adhatja albérletbe, illetve harmadik személy használatába. Kivételt képez az ingatlan és a lakás. Ha a jogszabály másként nem rendelkezik, az ingatlant vagy lakást a bérbeadó engedélye nélkül albérletbe vagy egyébként másnak a használatába lehet adni. Ha a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint sajátjáért felel. Ha pedig a bérlő a dolgot a bérbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azokért a károkért is, amelyek e nélkül nem következtek volna be, azaz felelhet adott esetben vis maiorért is. - A bérlő köteles a bérbeadót értesíteni, ha a bérbeadót

terhelő munkálatok elvégzésének szükségessége felmerült, vagy ha a dolgok állaga valamilyen körülmény folytán veszélyeztetve van. Ha a bérlő ezen értesítési kötelezettségének nem tesz eleget, köteles megtéríteni azt a kárt, amely abból érte a bérbeadót, hogy a körülményről időben nem szerzett tudomást. Köteles megengedni, hogy a bérbeadó a munkát elvégezze, illetve a károk elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. - Ha a bérlő a dolgon jogosulatlanul olyan átalakítási munkálatokat végzett, amelyekhez a bérbeadó vagy a hatóság engedélye lett volna szükséges, a bérbeadó kívánságára köteles az eredeti állapotot helyreállítani. - A bérlő a bérlet megszűnése után köteles a dolgot a bérbeadónak visszaadni. d) A bérlő jogai - A bérlő a dolgot rendeltetésének és a szerződésnek megfelelően használhatja. Felelős minden olyan kárért, amely a rendeltetésellenes vagy szerződésellenes

használat következménye. - A bérleti jogviszonyból folyóan a bérlőnek is keletkezhet követelési jogcíme a bérbeadóval szemben, mert például a dolgon olyan munkát végzett el, ami a bérbeadó feladata lett volna, vagy hosszabb időre kifizette a bérleti díjat, de a szerződés a bérbeadó felmondása folytán hamarabb megszűnt, stb. Tehát amikor a visszaadásra kerülne a sor és - a bérlőnek a bérbeadóval szemben a bérleti jogviszonyból fakadó követelése van, annak kiegyenlítéséig a dolgot visszatarthatja. A dolgot azonban ezen idő alatt nem használhatja Nem illeti meg a bérlőt a visszatartási jog, ha a bérlet tárgya ingatlan vagy lakás. Ha a bérlő a dolgot jogosulatlanul tartja vissza, minden olyan kárért felel, amely e nélkül nem következett volna be. A bérlő mindazt, amit a saját költségén a dologra felszerelt, a dolog épségének sérelme nélkül leszerelheti és elviheti (ius tollendi). A bérleti jogviszony

megszűnése A szerződésben meghatározott idő elteltével vagy a szerződésben megállapított körülmények, feltételek bekövetkezésével a bérlet megszűnik. Abban az esetben, ha a dolgot a bérlő a lejárat után tovább használja és ez ellen a bérbeadó 15 napon belül nem tiltakozik, a bérlet határozatlan idejűvé alakul át. a) Rendes felmondás A határozatlan időre kötött bérletet bármelyik fél 15 napra felmondhatja. A 15 nap elteltével a bérleti jogviszony megszűnik. A felmondás nincs alakszerűségi követelményekhez kötve, de természetesen célszerű írásban közölni. A bérbeadó halála esetén helyébe jogutódjaként az örökösök lépnek, megszerzik a dolog tulajdonjogát. Tulajdonukból fakad, hogy a dolog felett rendelkezési jogot gyakorolnak, tehát az ő akaratuktól függ, hogy a dolgot milyen formában kívánják hasznosítani. Ez történhet úgy, hogy a bérletet továbbra is fenntartják, más bérlővel kívánnak

szerződést kötni, vagy maguk akarják a dolgot használni. Ha a szerződés határozatlan időre szól, azt rendes felmondással szüntethetik meg. Ha határozott idejű, a jogszabály rendkívüli felmondási jogot biztosít az örökösöknek, akik e jogukat a hagyaték birtokbavételétől, illetve átadásától számított 30 napon belül gyakorolhatják. Ha ezt a határidőt elmulasztják, ki kell várniuk a szerződési határidő lejártát b) Azonnali hatályú felmondás bérlő - súlyos kellék- vagy jogszavatossági hiba esetén, a bérbeadó - rendeltetésellenes, szerződésellenes használat súlyos ismétlődő volta, illetve - bér nem fizetése esetén. Megszűnik a bérleti jogviszony a dolog megsemmisülése esetén is, az elpusztult dolog pótlására a bérbeadó nem köteles. MAGYAR TÁRSASÁGI JOG 1. Jogalanyiság szerinti osztályozás Jogalanyiságuk szerint a társaságok lehetnek jogi személyiségű és jogi személyiség nélküli társaságok.

Jogi személyiség nélküli társaságok: a közkereseti társaság és a betéti társaság Jogi személyiségű gazdasági társaságok: a közös vállalat, a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság. a) Jogi személyiségű társaságok A jogi személyiségű gazdasági társaságok abszolút jogképességgel rendelkeznek. A jogi személyiségű gazdasági társaságok tehát minden jogviszony alanyai lehetnek, minden olyan jogot szerezhetnek, és kötelezettséget vállalhatnak, amelyek jellegüknél fogva nem tapadnak kifejezetten az emberhez. b) Jogi személyiség nélküli társaságok A jogi személyiség nélküli társaságok pedig relatív jogképességgel bírnak. A jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok célhoz kötötten, tevékenységi körük által meghatározott terjedelemben lehetnek jogalanyok. A jogképesség tartalma mindkét esetben megegyezik, tehát minden gazdasági társaságnak saját tulajdona lehet, korlátlan

jogügyleti-szerződési képessége, és teljes körű aktív és passzív perképessége van. Minden gazdasági társaság jogalany. Minden gazdasági társaság tagjaitól elkülönülten jogképes, alanyi jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, ezek nem a tagok összességének, hanem magának a társaságnak a jogosítványai. A gazdasági társaságok jogalanyisága tehát független attól, hogy jogi személyiségűek-e vagy sem. 2. A társasági jog alapelvei Társasági jogunk alapelveiként a társulási szabadság elve, a társult tagok egyenlőségének elve, a cégnyilvánosság elve, és a bírói kontroll elve nevesíthető. 1) A társulási szabadság elve Ez az elv mindenekelőtt az Alkotmányból vezethető le: „Magyarország gazdasága piacgazdaság. A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát” A társulási szabadság elve párhuzamba állítható a polgári jog legfontosabb alapelvével, a szerződési szabadság

elvével, ezen belül is a szerződéskötési szabadsággal. A jogalkotó a gazdaság alanyait, amennyiben azok társulni akarnak, ebben az akaratukban nem korlátozza, amennyiben nem akarnak társulni, úgy erre nem kényszeríti. A társulási szabadság korlátai A szabad társulás egyik korlátja, a társasági törvény által felállított formakényszer, másképp típuskényszer. A társasági törvény szerint minden jogalany (belföldi, külföldi természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet) szabadon alapíthat társaságot, de csak a törvényben meghatározott társasági formák valamelyikét. A törvény más irányból is felállít korlátokat a szabad társulás elvének érvényesülése elé. Ilyen korlátot a Gt. tartalmaz, amikor kimondja, hogy „törvény előírhatja, hogy egyes gazdasági tevékenységek csak meghatározott gazdasági társasági formában végezhetők. Eredetileg a társasági törvény csak a bank

és a biztosítás üzletágra nézve mondta ki azt, hogy e tevékenységet gazdasági társaság csak részvénytársaság formában gyakorolhatja. 2) Társult tagok egyenlőségének elve A társulás tekintetében a jogalanyokat minden vonatkozásban egyenlőnek kell tekinteni. A törvény nem tesz különbséget, hogy belföldi vagy külföldi személy alapítja-e a társaságot, nem különböztet az állampolgárokat, a jogi személy és a jogi személyiség nélküli szervezetek között sem, sőt a jogalanyok közül nem emeli ki az államot és nem teremt számára privilegizált helyzetet sem. „Gazdasági társaságot üzletszerűen közös gazdasági tevékenység folytatására külföldi és belföldi természetes és jogi személyek, jogi személyiség nélküli gazdasági társaságok egyaránt alapíthatnak, működő ilyen társaságokba tagként beléphetnek, társasági részesedést (részvényt) szerezhetnek. Az egyenlőség elvének korlátjaiként az alábbi

szabályok értékelhetők: a) Természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságnak lehet korlátlanul felelős tagja. b) Közkereseti és betéti társaság nem lehet gazdasági társaság korlátlanul felelős tagja. c) Ennek az a magyarázata, hogy korlátlan felelősség alapján működő gazdasági társaság nem alkalmas arra, hogy egy másik ugyancsak korlátlanul felelős gazdasági társaság mögött ténylegesen korlátlan felelősséget vállaljon. d) Költségvetési szervezet nem lehet korlátlanul felelős tagja gazdasági társaságnak és csak felügyeleti szerve hozzájárulásával léphet be korlátolt felelősséggel járó gazdasági társaságba, tehát csak vagyoni hozzájárulása mértékéig vállalhat felelősséget. Egyszemélyes társaság nem lehet gazdasági társaság egyedüli tagja, illetve részvényese (feltéve, ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik). e) Külföldiek gazdasági társaságban való részvételére,

illetve a külföldieknek szóló különleges biztosítékokra, vagy a külföldieket megillető kedvezményekre nézve külön törvény, nemzetközi szerződés a Gt.-ben foglaltaktól eltérő rendelkezéseket állapíthat meg. 3) A cégnyilvánosság elve Az elvet a deklarálja, amikor úgy rendelkezik, hogy a „gazdasági társaságokra, valamint a gazdasági társaságok tagjaira, vezető tisztségviselőire és felügyelő bizottsági tagjaira vonatkozó, a cégnyilvántartás részét képező jogok, tények és adatok nyilvánosak, és azokat a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelően a Cégközlöny című hivatalos lapban teszik közzé.” A cégnyilvánosság elvének biztosítása és gyakorlati megvalósulása három szinten történik, a cégbíróságon, a Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat, valamint a Cégközlöny által. A cégbíróság által vezetett

cégnyilvántartás a cégjegyzékből, valamint a cégjegyzékben szereplő adatok, jog, tény igazolására szolgáló mellékletekből, továbbá olyan egyéb okiratokból áll, melyeknek becsatolására a céget törvény kötelezi. A cégtörvény a cégnyilvántartás teljes körű nyilvánosságát deklarálja. Ez annyit jelent, hogy a cégre vonatkozó valamennyi jelenlegi, múltbeli és jövőben (bejegyzésre benyújtott, de még el nem bírált) adatok és a cégiratok nyilvánosak. Míg a cégbíróság természetszerűleg csak az általa vezetett cégjegyzék nyilvánosságát tudja biztosítani, csak az általa nyilvántartott adatokat képes hozzáférhetővé tenni, addig a nyilvánosság megvalósulásának második foka országos szinten biztosítja a cégadatok nyilvánosságát. A Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat mint központi nyilvántartás, képes arra, hogy az ország bármelyik cégbíróságán bejegyzett bármely cég adatainak

megismerhetőségét biztosítsa. A Cégközlöny a Szolgálathoz hasonlóan a cégadatok országos szintű nyilvánosságát biztosítja. A cégjegyzék adatait, azok módosulásait, változásait, illetve a cég törlését a cégbíróság az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában, vagyis a Cégközlönyben hozza nyilvánosságra, annak feltüntetésével, hogy a cégjegyzék adatai az igazolásukra szolgáló okiratok alapján kerültek bejegyzésre, illetve közzétételre és a vonatkozó cégiratok a cégjegyzéket vezető bíróságon megtekinthetőek. 4) A bírói kontroll elve A gazdasági társaságok feletti legszélesebb körű felügyeleti jogkör a cégbíróságot illeti. A törvényességi felügyeletet a cégjegyzéket vezető bíróság látja el. A cégbíróságok mellett a rendes bíróságok is ellátnak kontroll funkciót a gazdasági társaságok felett, azok törvényes működésének biztosítása érdekében, hiszen a társaság bármely tagja,

részvényese kérheti a társaság szervei által hozott határozatok bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy azok jogszabályban, illetve a létesítő okirat rendelkezéseibe ütközik. 3. A létesítő okiratok A) A létesítő okiratok fajtái A gazdasági társaság elsődlegesen tagjainak szerződéses kapcsolata, tehát egybehangzó akaratnyilatkozattal jön létre. A társasági törvény ezért kimondja, hogy a gazdasági társaság, mint önálló jogalany keletkezéséhez társasági szerződés, vagyis az alapító tagok közötti megállapodás szükséges, amelyet mint akaratukkal mindenben megegyezőt minden alapító tag aláír. Abban az esetben, amikor nem több tag hoz létre egy önálló, új társasági formációt, hanem egyetlen személy határozza el társaság alapítását, természetesen nem lehet szó egybehangzó akaratnyilatkozatról, hiszen nincsenek olyan személyek, akik között akarategységet kellene kialakítani,

következésképp az ilyen társaságok nem szerződéssel, megállapodással jönnek létre, hanem az egyetlen alapító akarat elhatározását deklaráló alapító okirattal. A zártkörűen működő részvénytársaságok létesítő okirata szintén alapító okirat A nyilvánosan működő részvénytársaság alapszabály elfogadásával jön létre. E társaságnál a szerződéses forma a részvényesek nagy száma miatt nem alkalmazható. A társaságok alapításához tehát közkereseti társaság, betéti társaság, korlátolt felelősségű társaság és közös vállalat esetén társasági szerződés, egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság, egyszemélyes részvénytársaság, illetve zártkörűen működő részvénytársaság esetén alapító okirat, nyilvánosan működő részvénytársaság esetén pedig alapszabály szükséges. B) A létesítő okirat formai követelményei A Gt. Szigorú formai követelményeket állít fel a létesítő

okiratok tekintetében Alapvető érvényességi kellék az írásbeli forma. A szerződést minden tagnak, alapítónak alá kell írnia. Jogi személy tag esetén a szerződést cégszerűen kell aláírni Az aláírásnál azonban lehetőség van képviseletre, mely alapján a tagot, alapítót közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással rendelkező képviselője helyettesítheti, és a tag helyett az okiratot aláírhatja. A létesítő okiratot közjegyző által készített közokiratba vagy ügyvéd (jogtanácsos) által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. C) A létesítő okirat tartalma Azokat az elemeket, amelyeket a Gt. Felsorol, feltétlenül és kötelezően fel kell venni a szerződés tartalmi elemei közé. Ha e tartalmi elemeket a társasági szerződés nem tartalmazza, ebben az esetben a társaság nem jön létre. 1) Cégnév A társaság cégneve alapvető kellék, hiszen a társaság e név alatt válik önálló

jogalannyá, e név alatt szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A cégnévre vonatkozóan nem a társasági törvény, hanem a cégtörvény tartalmaz előírásokat, a cégvalódiság, a cégkizárólagosság, a cégszabatosság és a cégnyilvánosság elvei alapján. A társaság elnevezésének a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját (társasági forma) kell tükröznie és nem kelthet olyan látszatot, amely ezzel ellentétes. A cég elnevezésének az azonos vagy hasonló tevékenységet folytató más társaságok nevétől egyértelműen különbözni kell. A megkülönböztetési elvet a jogszabály az ország egész területére kimondta és egyben kötelezővé tette azt a rangsorolási elvet, hogy két vagy több azonos elnevezésű társaság közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be. A cégkizárólagosság elvének érvényesülése alóli kivételként

értékelhető a törvény által biztosított azon lehetőség, hogy a cégtulajdonosnak, illetve a tagoknak joguk van nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntetni. A társaság működése során cégnevét használhatja teljes formában, rövidített formában, illetve bizonyos esetekben toldalékkal. a) Teljes cégnév A teljes cégnév három részből tevődik össze; a vezérszó, a főtevékenység meghatározása és a társasági forma megjelölése. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely az első helyen áll és elősegíti a cég azonosítását vagy megkülönböztetését más azonos vagy hasonló tevékenységet folytató társaságtól. A tulajdonos vagy a tagok személyneve, amennyiben ragaszkodnak ezek cégnévben való feltüntetéséhez, a cégnéven belül csak a vezérszóban szerepelhetnek. A vezérszó magyar szavakat és külföldi szavakat egyaránt tartalmazhat. b) Rövidített cégnév A rövidített név a vezérszóból és a

társasági forma megjelöléséből áll. A rövidített név csak akkor használható jogszerűen, ha ezt a névformát is bejegyezték a cégnyilvántartásba. c) Toldattal használt cégnév A társaság a teljes vagy rövidített cégneve mellé törvényben meghatározott esetekben még toldatot is köteles feltüntetni és használni. A cégbejegyzési eljárás stádiumában a társaság neve mellé a „bejegyzés alatt (b.a)” toldatot kell írni Ha a társaság felszámolási eljárás alatt áll, akkor a nevét csak a „felszámolás alatt (f.a)” toldattal, ha pedig végelszámolásra kerül sor, „végelszámolás alatt (v.a)” toldattal együtt használhatja 2) Székhely A társaság székhelye a központi ügyintézés helye, melyet cégtáblával kell a cégnek megjelölnie. Minden társaságnak kell hogy legyen székhelye Magyar gazdasági társaság székhelye csak Magyarországon lehet, még akkor is, ha a cég külföldön is kifejt tevékenységet, tehát

magyarországi székhelyű társaság jegyezhető be a magyar cégjegyzékbe. A társaság rendelkezhet telephellyel és fiókteleppel. Ez azonban a székhellyel ellentétben nem kötelező. A telephely és a fióktelep a tevékenység gyakorlásának helye A kettő közötti különbséget az jelenti, hogy a telephely a társaság székhelyével azonos helységben, a fióktelep pedig a székhelytől eltérő helységben működik. 3) A társaság tagjainak neve (cégnév), lakóhelye (székhelye) A társasági szerződésben fel kell tüntetni a társaság tagjait. A gazdasági társaság tagja lehet belföldi vagy külföldi természetes személy, jogi személy, és jogi személyiség nélküli gazdasági társaság. A társasági szerződésben meg kell jelölni természetes személy tag esetén a tag nevét, anyjának leánykori nevét és lakóhelyét. Ha a társaság tagjai között van jogi személy, illetve jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is, meg kell

jelölni az ilyen tag cégnevét, cégjegyzékszámát és székhelyét. 4) Tevékenységi kör A tevékenységi körben azok a gazdasági tevékenységek tartoznak, amelyeket a társaság ténylegesen kifejt és folytat vagy legalábbis működése során gyakorolni szándékozik. 5) Társasági vagyon A társaság teljes vagyonát a Gt. saját vagyon elnevezéssel jelöli A jegyzett tőke ettől eltérő összeg, bár az alapítás során tipikusan megegyezik a két kategória. A jegyzett tőke eredendően számviteli fogalom és megegyezik a kft. esetében a törzstőkével, rt-nél pedig az alaptőkével, melyek tekintetében minimumot is megkövetel a Gt. A társaság vagyona alapításkor a tagok vagyoni hozzájárulásából tevődik össze. A létesítő okmányban kötelező feltüntetni azt, hogy a tagok vagyoni hozzájárulását hogyan és mikor bocsátják a társaság rendelkezésére. A mód tekintetében a pénzbefizetés és az apport szolgáltatás elhatárolása jön

számításba. A pénzbeli hozzájárulás, vagy más néven pénzbetét, értelemszerűen a szerződésben meghatározott összegű készpénz szolgáltatását, befizetését jelenti. A nem pénzbeli hozzájárulás, azaz nem pénzbeli betét, még ismertebb néven az apport forgalomképes vagyoni értékű dolog, szellemi alkotás, illetve vagyoni értékű jog lehet. Ingatlannak az apportálására vonatkozó alapvető szabály, hogy a földhivatal tulajdonjogra vonatkozó bejegyzését tartalmazó tulajdoni lapot csatolni kell a cégbejegyzési kérelemhez. A cégbíróság az apportálni kívánt ingatlan értékére nézve bizonyítást nem rendelhet el. Ha a cégnél könyvvizsgáló nem működik, a felek által bejelentett ingatlanérték az irányadó az apport értékének meghatározásánál. Annak a tagnak kell megjelölnie az apport pénzbeli értékét, aki azt szolgáltatja és ezt a többi tagnak el kell fogadnia. Garanciális szabályként azonban a törvény

helytállási kötelezettséget ír elő az apportot szolgáltató tag terhére amikor kimondja, hogy a hozzájárulás szolgáltatásától számított 5 éven át felelős a gazdasági társaságnak azért, hogy a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) megjelölt érték nem haladja meg a nem pénzbeli hozzájárulásnak a szolgáltatás idején fennálló értékét. Minden gazdasági társaságnak lehetősége van azonban a nem pénzbeli hozzájárulás értékét könyvvizsgálóval megállapíttatni. A könyvvizsgáló által meghatározott értéktől a társaság tagjai – az általános szabály szerint – eltérhetnek, de csak abban az esetben, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, és csak egy irányban térhetnek el, mégpedig lefelé. Ennek megfelelően tehát a tagok az apport értékét a könyvvizsgáló által megjelölt értéknél alacsonyabb összegben is meghatározhatják. A tag a pénzbeli és a nem pénzbeli hozzájárulást

egyaránt a társasági szerződésben, illetve más létesítő okiratban, meghatározott időpontig köteles szolgáltatni. Ha a tag a pénzbetét és nem pénzbeli betét teljesítésére vonatkozó kötelezettségének határidőben nem tesz eleget, akkor a társaság ügyvezetése harmincnapos határidő tűzésével felhívja a tagot teljesítésre, azzal a figyelmeztetéssel, hogy a kitűzött határidő elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését vonja maga után. Ha a tag e felhívásnak sem tesz eleget és a harmincnapos határidő alatt sem bocsátja a társaság rendelkezésére vagyoni hozzájárulását, akkor tagsági jogviszonya a határidő lejártát követő napon megszűnik. 6) A cégjegyzés módja A létesítő okiratokban meg kell jelölni azt a személyt, aki jogosult a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő aláírásra, vagyis aki cégjegyzési joggal rendelkezik. Ezt követően meg kell határozni azt is, hogy a képviseleti joggal

rendelkező személyt önálló vagy együttes cégjegyzési jog illeti. 7) A vezető tisztségviselők neve, lakóhelye A létesítő okiratban nemcsak a vezető tisztségviselők nevét, lakóhelyét kell megjelölni, hanem a vezető tisztségviselők megbízatásának időtartamát is. A vezető tisztségviselőket minden esetben határozott időre, de legfeljebb öt évre lehet megválasztani. 8) A gazdasági társaság időtartama Gazdasági társaságot határozatlan időre, illetve határozott időre lehet alapítani. Abban az esetben, ha a társaságot határozott időre hozzák létre, a létesítő okiratban meg kell jelölni az időtartamot és az időtartam pontos záró napját. A társaság időtartamának meghatározása csak akkor kogens eleme a létesítő okiratnak, ha a társaságot határozott időtartamra alapítják. Amennyiben a létesítő okirat nem tartalmaz rendelkezést a társaság időtartamáról, úgy azt a társaságot a törvény erejénél fogva

határozatlan időre létrejött társaságnak kell tekinteni. 4. Az előtársaság A gazdasági társaságot létrehozó dokumentumok, létesítő okiratok közjegyzői okiratba foglalásának, illetve ügyvédi ellenjegyzésének pillanatától az újonnan alapított gazdasági struktúra elő-társaságként működik. Ez a státusz valamennyi – létrehozni kívánt – gazdasági társaság esetében a közjegyzői okiratba foglalás, illetve ügyvédi ellenjegyzés időpontjától a cégbíróság által foganatosított cégbejegyzés napjáig áll fenn. Ez alatt az időtartam alatt a gazdasági társaság minden iratán, a társaság által kötött ügyletek dokumentumain kötelező a cég neve mellett a „bejegyzés alatt” toldat feltüntetése. Az üzletszerű tevékenységet megkezdeni csak azt követően lehet, hogy a társaság cégbejegyzése iránti kérelmet az illetékes cégbíróságnál, azaz annál a megyei (fővárosi) bíróságnál, amely illetékességi

területen a létrehozni kívánt társaság székhelye van, benyújtották. (Azt a tevékenységet azonban, amelynek folytatása hatósági engedélyhez van kötve, még a cégbejegyzési kérelem benyújtása után sem lehet megkezdeni. Az ilyen tevékenység megkezdésének ugyanis a cégbejegyzés megtörténte a feltétele. A cégbejegyzés iránti kérelmét a társasági szerződés, alapító okirat aláírásától, illetve az alapszabály elfogadásától számított 30 napon belül kell benyújtani. Az előtársasági létszakban alapvetően a létrehozni kívánt társasági forma szabályai érvényesülnek, vannak azonban olyan döntések, amelyekre ebben a létszakban nem kerülhet sor. Nem állhat be változás az előtársaság tagjainak személyében (ide nem értve természetesen azt az esetet, amikor a törvény erejénél fogva, például öröklés folytán áll be változás a tag személyében). Nem történhet változás az alapítók személyében oly

módon sem, hogy valamely tag kizárását kezdeményező pert indítana a társaság vezető szerve. Nem lehet módosítani a létesítő okiratot ebben az időszakban, kivéve, ha maga a cégbíróság hívja fel hiánypótlás keretében valamely változtatásra, módosításra a tagokat. Végül előtársasági létszakban nem kerülhet sor közhasznú társasággá való átalakulásra sem. Ha a cégbíróság a létrehozni kívánt társaságot a cégjegyzékbe bejegyezte, a bejegyzés napján az előtársasági státusz automatikusan megszűnik és a bejegyzés napjával az adott – bejegyezni kért – gazdasági társaságként működik tovább. Abban az esetben viszont, ha a cégbíróság jogerősen elutasítja a gazdasági társaság bejegyzését, az előtársaság megszűnik. Az előtársaság vagyonával felel kötelezettségeiért. A kötelezettségek rendezése után maradó vagyon a tagok között kerül felosztásra vagyoni hozzájárulásuk – vagy esetleges

külön megállapodásuk – arányában. A gyakorlatban azonban az az eset a valószínűbb, hogy az előtársaság vagyona nem elégséges a felhalmozott kötelezettségek kielégítésére. Ekkor - korlátlanul felelős társaságok előtársasága esetében a tagok korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni a fennmaradó tartozásokért, - korlátolt felelősség mellett működő társaságok előtársasága esetén a tag felelőssége a társaság megszűnésekor felosztott társasági vagyonból a tagnak jutó rész erejéig áll fenn. A tag helytállása után is fennmaradó kielégítetlen tartozásokért pedig a vezető tisztségviselők személyesen, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. 5. Cégbejegyzés 1) Cégbejegyzési kérelem A gazdasági társaság megteremtésének első szakaszát képezi a létesítő okirat elkészítése. A gazdasági társaság jogi értelemben vett létrejöttéhez a társaság cégjegyzékbe történő bejegyzése szükséges.

A cégnyilvántartásba történő, cégbíróság által foganatosított bejegyzés az az aktus, amellyel a gazdasági társaság jogi értelemben létrejöttnek tekinthető. A cégnyilvántartásba történő bejegyzés pedig a gazdasági társaság által előterjesztett kérelem alapján történik. A gazdasági társaság bejegyzésére irányuló kérelmet a cégformának megfelelő, a cég képviselője által aláírt nyomtatványon kell előterjeszteni. Nyomtatvány helyett a cégbejegyzési kérelem mágneslemezen is benyújtható, azonban a mágneslemezen szereplő adatoknak a cég képviselője által aláírt, kinyomtatott példányt is mellékelni kell. A bejegyzési kérelem és mellékletei elektronikus okirat formájában, számítógépes hálózat útján is továbbítható a cégbírósághoz. Ez esetben a cégbíróság is elektronikus okirat formájában tartja nyilván az iratokat. 2) A kérelem tartalmi elemei A bejegyzés iránti kérelemnek valamennyi cég

esetében tartalmaznia kell: a) a cég cégjegyzékszámát, b) a magyar, illetve külföldi részvétellel működő cég esetében az érintett állam(ok) betűjelét; külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetében pedig a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állam betűjelét, c) a cég nevét, d) a cég székhelyét, e) a létesítő okirat, társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály (a továbbiakban együtt: létesítő okirat) keltét, f) a cég által a létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, g) a cég jegyzett tőkéjét, és ezen belül a pénzbeli és nem pénzbeli hozzájárulás mértékét, h) a cégjegyzés módját, i) a cégjegyzésre jogosultak nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), valamint tisztségét, j) a cég adószámát, társadalombiztosítási folyószámla számát,

valamint statisztikai számjelét, k) a cégbejegyzés időpontját. A fentieken túlmenően a kérelem szükség szerint tartalmazza a) a cég rövidített nevét, b) a cég idegen nyelvű elnevezését, c) a cég telephelyét, d) a cég fióktelepét, e) meghatározott időtartamra alapított cég esetén a működés befejezésének időpontját, f) a jogelőd(ök), illetve a jogutód(ok) cégnevét és cégjegyzék számát, g) a könyvvizsgáló nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), h) a felügyelő bizottsági tagok nevét és lakóhelyét, i) annak a kamarának a megjelölését, amelynek a cég a tagja. 3) A kérelem mellékletei Valamennyi cég bejegyzéséhez (változásbejegyzéséhez) szükséges okiratok: a) létesítő okirat, illetve annak változása esetén a létesítő okirat módosítása és a létesítő okirat változásokkal egybefoglalt, hatályosított szövege; (A társasági szerződést, alapító okiratot, alapszabályt összefűzött, eredeti

példányban kell a cégbírósághoz benyújtani, hogy az okiratok valódisága felől kétség nem támadhasson.) b) hiteles cégaláírási nyilatkozat; c) ingatlan nem pénzbeli hozzájárulásként történő szolgáltatása esetén az ingatlan – három hónapnál nem régebbi – tulajdoni lapját, melyből az ingatlannal való rendelkezés jogcíme legalább széljegy formájában megállapítható; d) a kamarai tagság (nyilvántartásba vételre) vonatkozó igazolás; e) jogszabályban meghatározott mértékű közzétételi költségtérítés megfizetésének igazolása; f) a jogi képviselő meghatalmazása, illetve képviseleti jogának igazolása. 4) A kérelem benyújtása A bejegyzési kérelmet egy példányban kell benyújtani, a mellékleteket pedig fajtánként legalább egy, de legfeljebb öt példányban szükséges a cégbírósághoz benyújtani. A cégjegyzés iránti kérelem postai küldeményként kell feladni, vagy személyesen eljárva, az illetékes

cégbíróságon kell benyújtani. Mindennek pedig legalább a törvény adta harminc napos határidő utolsó napján meg kell történnie, ugyanis e határidő elmulasztásához bírságolás jogkövetkezményét fűzi a törvény. A cégbíróság ugyanis 50.000 Ft-tól 500000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja azt, aki a bejegyzés iránti kérelem előterjesztésére megadott törvényes határidőt elmulasztja. A cégbejegyzési eljárás során – amely nem peres eljárás – okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak, más bizonyítási eszköz igénybevételének nincs helye. A bíróság tehát kizárólag a benyújtott okiratok alapján határoz a gazdasági társaság bejegyzéséről. Mindez összefügg azzal is, hogy a cégbejegyzési eljárás során jogi képviselet igénybevétele kötelező. Abban az esetben, ha a kérelemhez a törvény által megkívánt mellékleteket nem csatolták, vagy azok hiányosak, illetve ha a törvény által előírt

illetéket nem vagy csak részben fizették be, akkor a cégbíróság a kérelem benyújtásától számított 8 napon belül hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja a bejegyzés iránti kérelmet. A cégbíróságnak a kérelem beérkezésétől számított 30 napos (részvénytársaságok esetén 60 napos) határidő áll rendelkezésre, amely alatt döntenie kell a cég bejegyzéséről, avagy a bejegyzés elutasításáról. A gazdasági társaság a cégbejegyzés napján jön létre. A társaság jogi keletkezésének napja tehát az a nap, amelyen a cégnyilvántartásban bejegyezték. 5) Közzététel A cégbejegyzés megtörténte után az immár jogilag is létrejött gazdasági társaság cégadatait a cégbíróság a Cégközlönyben, vagyis az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában közzéteszi, azaz nyilvánosságra hozza annak feltüntetésével, hogy a cégjegyzék adatai az igazolásukra szolgáló okiratok alapján kerültek

bejegyzésre, illetve közzétételre és a vonatkozó cégiratok a cégjegyzéket vezető cégbíróságon megtekinthetők. A közzététel a gazdasági társaság keletkezési folyamatának záróaktusa. 6. A gazdasági társaságok ügyvezetése A gazdasági társaság legfőbb akaratképző, döntéshozó szerve a társult tagok közössége, azaz közkereseti társaságnál és betéti társaságnál a tagok gyűlése, kft-nél a taggyűlés, részvénytársaságnál a közgyűlés, közös vállalatnál az igazgatótanács. A társaság ügyvezetését, tényleges irányítását azonban nem a fent említett szervek végzik, hanem a társaság menedzsmentje, vagyis az operatív vezetésre külön vezető tisztségviselőket, vezetői testületeket kérnek fel, illetve alkalmaznak. 1) A gazdasági társaság vezető tisztségviselői A gazdasági társaságok vezető tisztségviselői a következők: - közkereseti és betéti társaság esetében az üzletvezetésre jogosult

tag(ok); - közös vállalatnál: az igazgató; - korlátolt felelősségű társaságnál: az ügyvezető(k); - részvénytársaságnál: az igazgatóság tagjai. Vezető tisztségviselő csak természetes személy lehet, a vezető tisztségviselői feladat csak személyesen látható el, képviseletnek nincs helye az ilyen feladatok ellátásában. E főszabály alól csak a törvény engedhet kivételt. Ez a kivétel pedig a közkereseti és betéti társaság esetében áll fenn, ahol jogi személy is lehet üzletvezető, amennyiben az adott jogi személy tagja a közkereseti vagy betéti társaságnak. A vezető tisztségviselőket, a felügyelő-bizottság tagjait mindig határozott időre, de legfeljebb 5 évre kell választani vagy a létesítő okiratban kijelölni. A határozott idő letelte után újraválaszthatók. A vezető tisztségviselői megbízás az érintett személy által tett elfogadó nyilatkozattal jön létre. Egy személy legfeljebb három gazdasági

társaságnál választható meg vezető tisztségviselővé. A megválasztott személy új tisztsége elfogadásától számított 15 napon belül köteles írásban tájékoztatni azokat a gazdasági társaságokat, amelyeknél már vezető tisztségviselő. 2) Összeférhetetlenségi szabályok A társasági tisztségviselői pozíció egyebek között azt a lehetőséget is magában hordja, hogy a vezető tisztségviselők a legszélesebb körű információval rendelkeznek a társaság ügyviteléről, üzletpolitikájáról, üzleti titkairól, belső információiról. Ezért különösen fontos az összeférhetetlenségi szabályok rendezése a gazdasági társaságok körében. Összeférhetetlenségi okok: a) Nem lehet gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, akit bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen szabadságvesztésre ítéltek és a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól még nem mentesült. b) Az a

személy, akit valamilyen foglalkozás gyakorlásától eltiltottak az ítélet hatálya alatt, az ítéletben megjelölt tevékenységet folytató gazdasági társaságban nem lehet sem vezető tisztségviselő. c) A gazdasági társaság fizetésképtelenségének jogerős megállapítását (a felszámolás elrendelését) követő 3 évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az, aki a felszámolást elrendelő jogerős végzés meghozatalának napját megelőző két évből legalább egy évig a felszámolásra került társaságnál vezető tisztségviselő volt, kivéve ha a vezető tisztségviselői megbízatására kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor. d) A gazdasági társaságnak a cégjegyzékből hivatalból törlési eljárás következtében történő törlését követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője az a személy, aki a törlést megelőző évben a törléssel

megszűnt gazdasági társaságnál vezető tisztségviselő volt. e) Vezető tisztségviselő nem szerezhet társasági részesedést az adott gazdasági társasággal azonos tevékenységet is folytató más gazdálkodó szervezetben, és nem lehet vezető tisztségviselő sem a társaságéval azonos tevékenységet is végző más gazdálkodó szervezetben. f) A vezető tisztségviselő és azok közeli hozzátartozója nem köthet a saját nevében vagy javára a gazdasági társaság tevékenységi körébe tartozó ügyleteket, kivéve ha ezt a létesítő okirat kifejezetten megengedi. g) A gazdasági társaság vezető tisztségviselője és közeli hozzátartozója nem lehet ugyanazon gazdasági társaság felügyelő-bizottságának tagja. Az összeférhetetlenségi szabályok megsértésének jogkövetkezményeként a vezető tisztségviselőt és közeli hozzátartozóját a polgári jog általános szabályai szerinti kártérítési felelősség terheli mindazon

kárért, amit e szabályok megszegésével a társaságnak okoztak. Az ily módon okozott kár megtérítésére irányuló igény azonban csak a kár bekövetkezésétől számított egy évig érvényesíthető. A vezető tisztségviselők általában díjazás mellett végzik a tevékenységüket. A díjazás mértékéről a társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) vagy a társaság legfőbb szervének ülésén határozatban döntenek a tulajdonosok. A díjazás azonban nem kötelező. A vezető tisztségviselői funkció nem munkaviszony, hanem polgári jogi megbízás, amely egyaránt lehet visszterhes és ingyenes is. A társaság legfőbb szerve dönt arról, hogy megállapít-e díjazást a vezető tisztségviselők részére vagy sem. A vezető tisztségviselő (részvénytársaság esetében az igazgatóság) gyakorolja a gazdasági társaság munkavállalóival szemben a munkáltatói jogokat. A vezető tisztségviselők a gazdasági társaság

üzleti ügyeiről szerzett értesüléseiket üzleti titokként kötelesek megőrizni. 3) A vezető tisztségviselői megbízás megszűnése Megszűnik a vezető tisztségviselői megbízatás: - a megbízatás időtartamának lejártával, - a visszahívással, - a törvényben meghatározott kizáró ok bekövetkeztével, - lemondással, - elhalálozással. 7. Cégjegyzés A gazdasági társaság cégjegyzése a társaság iratain úgy történik, hogy a társaság képviseletére jogosultak az iratokat a gazdasági társaság cégneve alatt – hiteles cégaláírási nyilatkozatuknak megfelelően – saját névaláírásukkal látják el. A cégjegyzés módja lehet önálló vagy együttes. A gazdasági társaság vezető tisztségviselőinek és a cégvezetőnek a cégjegyzési joga – főszabály szerint – önálló, más képviseleti jogosultsággal rendelkező személyeké pedig együttes. Az együttes cégjegyzés mindig két személy együttes aláírását

jelenti. Ez a szabály a bankszámla feletti rendelkezésre is teljes mértékben vonatkozik, azaz ha vezető tisztségviselő, cégvezető önállóan ír alá, akkor egy aláírás, ha nem vezető tisztségviselő ír alá, illetve „csak” együttes aláírási joggal rendelkező személy ír alá akkor két aláírás szükséges. Tehát a vezető tisztségviselő – ha egyéb feltételek fennállnak – a bankszámla felett is önállóan rendelkezik, és nem kell második aláírás. Az egyéb cégjegyzésre jogosultak aláírása esetén két személy együttes aláírása szükséges a bankszámla feletti rendelkezéshez. Társasági szerződés (alapító okirat, alapszabály) úgy is rendelkezhet, hogy az együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselő egy képviseletre feljogosított munkavállalóval együttesen jegyezheti a céget. A képviseletre jogosult személyek kötelesek közjegyző által hitelesített névaláírásukat a cégbíróságnál

benyújtani. A cégiratokhoz valamennyi cégjegyzésre jogosult személy aláírási címpéldányát csatolni kell. Az aláírási címpéldány nem más, mint a cégjegyzésre jogosult személyek hiteles cégaláírási nyilatkozata, amely magában foglalja a létesítő okirattal egyezően a cég elnevezését, a cégjegyzésre jogosult tisztségét, a cégjegyzés módját, és a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját. A képviseletre jogosultaknak a későbbiekben a cég nevében olyan formán kell aláírniuk, ahogyan azt a címpéldány tartalmazza. 8. A felügyelő-bizottság A törvény valamennyi gazdásági társaságnak lehetőséget ad arra, hogy a gazdasági társaság ügyvezetésének ellenőrzésére felügyelő-bizottságot hozzon létre. Vannak azonban olyan esetek is, amikor a törvény kötelezővé teszi a felügyelő-bizottság létrehozását. Kötelező felügyelő-bizottságot létrehozni: - részvénytársaságnál; - korlátolt felelősségű

társaságnál, ha a társaság törzstőkéje ötvenmillió forintnál nagyobb összegű; - bármely gazdasági társaságnál, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott dolgozóinak létszáma éves átlagban a 200 főt meghaladja. A felügyelő-bizottság akkor határozatképes, ha tagjainak 2/3-a, de legalább három tag jelen van. A határozatokat egyszerű szótöbbséggel hozzák A felügyelő-bizottság feladatköre a) A felügyelő-bizottság feladatköre saját hatáskörben A felügyelő-bizottság által ellátandó feladatok a felügyelő-bizottság rendeltetése által meghatározottak. A felügyelő-bizottság rendeltetése, funkciója az, hogy ellenőrizze a társaság ügyvezetését a tulajdonosok érdekében. Ennek megfelelően a feladatai között is az ellenőrzési feladatok dominálnak, amellett tanácskozási joggal vesznek részt a társaság legfőbb szervének ülésein. A felügyelő-bizottság: - ellenőrzi a társaság ügyvezetésének egész

tevékenységét; - ellenőrzi, vizsgálja a társaság könyveit, iratait, mérlegét, vagyonkimutatását (az iratok, okmányok, dokumentumok vizsgálatához szakértőket vehet igénybe); - a társaság valamennyi vezető tisztségviselőjétől, vezető állású munkavállalójától a társaság ügyeire nézve felvilágosítást kérhet; - köteles vizsgálni a társaság legfőbb szerve ülésének napirendjén szereplő valamennyi lényeges üzletpolitikai jelentést, és minden olyan előterjesztést, amely a legfőbb szerv kizárólagos hatáskörébe tartozó ügyre vonatkozik; - összehívja a gazdasági társaság legfőbb szervének rendkívüli ülését, és javaslatot tesz a napirendjére, ha megítélése szerint az ügyvezetés tevékenysége jogszabályba, létesítő okiratban, vagy a legfőbb szerv által hozott határozatba ütközik, vagy egyébként sérti a gazdasági társaság vagy a tagok érdekeit. A felügyelő-bizottság elnöke a vizsgálataik

eredményét ismerteti a társaság legfőbb szervével, amely csak a felügyelő-bizottság írásbeli jelentésének birtokában dönthet az éves beszámolóról és az adózott nyereség felhasználásáról. b) A felügyelő-bizottság feladatköre átruházott hatáskörben Részvénytársaság és korlátolt felelősségű társaság esetén, ezen társaságok létesítő okirata az igazgatóság tagjainak (az ügyvezetőknek) a megválasztását, visszahívását, díjazásának megállapítását, valamint a létesítő okiratban megjelölt jogügyletek jóváhagyását átruházhatja a felügyelő-bizottságra. A felügyelő-bizottság tagjai korlátlanul és egyetemlegesen felelősek a gazdasági társaságnak az ellenőrzési kötelezettségük megszegésével okozott kárért. 9. A könyvvizsgáló 1) A könyvvizsgáló működtetése a társaságnál A gazdasági társaságoknál a törvényes működés biztosítékaként állandó jelleggel jogszabály kötelező

előírása vagy a tagok elhatározása alapján működhet könyvvizsgáló. Ezen kívül a társaság életében bekövetkező egyéb sajátos helyzetben a társasági törvény akkor is megkívánja könyvvizsgáló, sőt független könyvvizsgáló eljárását, ha egyébként nem működik a társaságnál. (Pl a társaság átalakulása esetén) Könyvvizsgáló közreműködését igényelhetik egyéb jogszabályok (pl. számviteli jogszabályok) is a cégek bizonyos könyveinek ellenőrzésével kapcsolatban. A társasági törvény szerint a) Kötelező könyvvizsgálót választani - részvénytársaságnál, - korlátolt felelősségű társaságnál, ha - egyszemélyes formában működik, - törzstőkéje az ötvenmillió forintot meghaladja, - ha törvény előírja. b) Lehetséges minden egyéb esetben, bármilyen társasági formánál, ha a társaság legfőbb szerve úgy dönt, hogy könyvvizsgálót választ. Könyvvizsgálói tevékenységet csak olyan természetes

személy láthat el, akit a jogszabályok szerint a könyvvizsgálók nyilvántartásába vettek, továbbá olyan gazdasági társaság vagy szövetkezet, amelyet bejegyzett könyvvizsgálói társaságként nyilvántartásba vettek. 2) Összeférhetetlenségi szabályok Személyi összeférhetetlenségi okok: - alapítója, tagja (részvényese); - vezető tisztségviselője; - felügyelő-bizottság tagja, valamint - ezek közeli hozzátartozója; továbbá - a társaság munkavállalója e jogviszony megszűnésétől számított három évig. Ezeket az összeférhetetlenségi előírásokat – ha gazdálkodó szervezet látja el a könyvvizsgálói feladatot – nemcsak a könyvvizsgáló tevékenységet végző személy vonatkozásában kell vizsgálni, hanem a gazdálkodó szervezet valamennyi tagjára, vezető tisztségviselőjére és vezető állású munkavállalójára is. 3) Feladata A könyvvizsgáló a társaságon belül a törvényes működés (gazdálkodás)

biztosítéka. Ehhez kapcsolódnak jogosítványai, amelyeket a következők szerint lehetne csoportosítani: a) Véleménynyilvánítás A számviteli törvény szerint valamennyi társaság köteles az éves gazdálkodásával összefüggésben beszámolót készíteni, amelynek elfogadása a legfőbb szerv hatáskörébe tartozik. A beszámoló valódiságát és jogszabályszerűségét a könyvvizsgáló köteles ellenőrizni, s véleménye –nélkül érvényes döntés e kérdésben nem hozható. b) Ellenőrzés A könyvvizsgáló minden lényeges üzleti jelentést – amely a legfőbb szerv elé kerül – köteles megvizsgálni olyan szempontból, hogy az valós adatokat tartalmaz-e, megfelel-e a jogszabályi előírásoknak. c) Iratbetekintés, felvilágosítás kérése Mind a vezető tisztségviselőktől, mind a felügyelő-bizottság tagjaitól, továbbá a társaság alkalmazottjaitól is felvilágosítást kérhet. A könyvvizsgáló a feladatának ellátása során

tudomására jutott adatokat üzleti titokként köteles kezelni. d) Legfőbb szerv, egyéb belső szervek ülésein való részvétel A társaság köteles meghívni a könyvvizsgálót valamennyi ülésére, tehát függetlenül attól, hogy a tárgyalt napirend igényli-e a könyvvizsgáló jelenlétét vagy sem. A könyvvizsgáló sem mérlegelheti, hogy részt vesz-e, mert a jogszabály előírja számára a részvételi kötelezettséget. Az ügyvezetés vagy a felügyelő-bizottság üléseire már nem kötelező meghívni a könyvvizsgálót, de a könyvvizsgáló maga is kezdeményezheti a részvételét, s ez esetben a kérelem teljesítése csak rendkívül indokolt esetben utasítható vissza. e) Legfőbb szerv ülése összehívásának kezdeményezése Ha tudomást szerez arról (akár saját megállapításainak eredményeként akár egyéb forrásból), hogy a társaság vagyonának jelentős csökkenése várható, köteles a társaság legfőbb szervének az

összehívását kérni a vezető tisztségviselőknél. Ugyancsak köteles ily módon eljárni akkor is, ha azt észleli, hogy felmerül a vezető tisztségviselők vagy felügyelő-bizottsági tagok felelősségre vonásának szükségessége. Ha a könyvvizsgáló kezdeményezése ellenére nem hívják össze a legfőbb szervet, vagy összehívják ugyan, de a legfőbb szerv nem hozza meg a legfontosabb döntéseket ezekben a kérdésekben, a könyvvizsgáló köteles erről a cégbíróságot értesíteni. 10. A cégbíróság törvényességi felügyelete 1) A törvényességi felügyeleti eljárás általános szabályai A cégek – és ebbe a fogalomban nemcsak a gazdasági társaságok tartoznak bele, hanem mindazok a jogalanyok, amelyek jogalanyiságukat cégbejegyzéssel nyerik el, valamint az egyéni cégek is – vonatkozásában a cégbíróság hatásköre nem merül ki a cégnyilvántartás vezetésével. A cégbíróság a cég fennállása alatt felügyeli a

működésüket Ez a felügyelet azonban csak és kizárólag a törvényesség betartására, ill. betartatására terjed ki, s nem jelenti és nem jelentheti a cég gazdálkodásának felügyeletét. A törvényességi felügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indulhat meg, amelyet kezdeményezhet az ügyész, a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult közigazgatási szerv vezetője, az illetékes kamara tisztségviselője, valamint mindaz, akinek az eljárás lefolytatásához jogi érdeke fűződik. A törvényességi felügyelet azonban nemcsak a létesítő okiratokra terjed ki, hanem a cégbíróság felügyeli azt is, hogy a cég működése során betartsa a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve működése megfeleljen saját „alkotmányában”, a létesítő okiratban foglaltaknak is. Az eljárás egyébként a nemperes eljárás szabályai szerint folyik – amelyre a Polgári perrendtartás szabályait is

megfelelően alkalmazni kell – és általában az okirati bizonyításon alapul, a felek személyes meghallgatását a cégbíróság szükség esetén elrendelheti. Az eljárás kezdeményezésére 30 napos határidőt állapít meg a törvény, amelyet attól az időponttól kell számítani, amikor az arra okot adó körülményről tudomást szereznek. A körülmény bekövetkezésétől számított 1 év eltelte után (objektív jogvesztő határidő) törvényességi felügyeleti eljárásnak nem lehet helye, még hivatalból történő eljárásnak sem, igazolással sem lehet élni. 2) A törvényességi felügyeleti eljárás során alkalmazható intézkedések A felügyeleti eljárás keretében a cégbíróság a következő intézkedéseket hozhatja: a) írásban felhívja a céget a törvényes működés helyreállítására; b) a céget 50.000 Ft-tól 500000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtja; c) a cég határozatának végrehajtását meghatározott időre

felfüggeszti, illetve megsemmisíti azt és szükség esetén új határozat hozatalát írja elő; d) a cég törvényes működésének helyreállítását céljából összehívja a cégvezető testületét; e) meghatározott időre felfüggeszti a cég működését; f) a céget eltiltja a további működéstől, és egyben megszűntnek nyilvánítja, amennyiben a törvényes működés másként nem biztosítható. A felsorolt jogkövetkezményeket akár együttesen is alkalmazhatja a cégbíróság, s a felsorolás nem jelent kötelező sorrendet sem. A cég megszűntnek nyilvánítására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az egyéb intézkedések nem vezettek eredményre. A közkereseti társaság (Kkt.) 1) Fogalma, jellege, jogképessége A nem jogi személy gazdasági társaságok – így a közkereseti társaság és a betéti társaság – jogalanyisága csak olyan körre terjed ki, amely körben a jogszabály jogalanyiságukat elismeri. A társasági törvény

széles körben nyilvánítja jogképesnek a nem jogi személy gazdasági társaságokat is, amikor kimondja, hogy minden társaság saját cégneve alatt jogképes, jogokat szerezhet, és kötelezettségeket vállalhat, így különösen tulajdont szerezhet, szerződést köthet, pert indíthat és perelhető. A közkereseti társaság a jogi személyiség nélküli társasági forma alaptípusa, szabályai mögöttes jogalanyként jelennek meg a betéti társaság vonatkozásában. A közkereseti társaság olyan személyegyesítő társasági forma, melynek minden tagját vagyonszolgáltatási kötelezettség terhel, célja egyértelműen közös gazdasági tevékenység folytatása. E társaságnál érvényesül a legszigorúbb felelősség: bár a tagok felelőssége mögöttes – elsősorban a társasági vagyon szolgál a hitelezők kielégítésére –, de korlátlan és egyetemleges: azaz bármelyiküktől a teljes tartozást lehet követelni. A törvény a közkereseti

társaság fogalmát úgy határozza meg, hogy társasági szerződéssel a „a társaság tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősségük mellett üzletszerű közös gazdasági tevékenységet folytatnak és az ehhez szükséges vagyoni hozzájárulást a társaság rendelkezésére bocsátják. 2) A társaság alapítása A társaság alapokmánya a társasági szerződés, amelynek tartalmát – Gt.-ban meghatározott kötelező elemeken kívül, s a törvényi kogenciára is figyelemmel – a tagok szabadon határozzák meg. A személyes közreműködés e társasági formánál valamennyi tagnál lehetőség – de nem kötelező –, amennyiben a tagok ilyet vállalnak, meg kell határozni a szerződésben annak módját és tartalmát. A társasági szerződés lehetséges tartalmi eleme a társaságnál működő taggyűlés működési szabályainak meghatározása. Azért lehetséges, mert a tagok szabadon döntenek arról, hogy

létrehozzák-e a taggyűlést, mint legfőbb döntést hozó szervet, vagy sem. A társaság alapításakor tekintettel kell lenni a törvény általános rendelkezései között szabályozott továbbtársulási korlátozásra. Tehát egy közkereseti társaság vagy betéti társaság nem lehet tagja egy másik közkereseti társaságnak, illetve beltagja betéti társaságnak sem, de mindkettő lehet kültag egy betéti társaságban, mivel a kültag felelőssége korlátozott mértékű. A természetes személlyel szembeni további korlátozás, hogy - kiskorú nem lehet közkereseti társaság tagja, vagy betéti társaság beltagja, mert korlátlan felelősséget nem vállalhat; - természetes személy egyidejűleg csak egy gazdasági társaságban lehet korlátlanul felelős tag. A cégbejegyzési ügyekben a cégbíróság eljárása egyszerűbb, mint az egyéb jogalanyoknál, a cég bejegyzésével kapcsolatos végzést bírósági ügyintéző is önállóan meghozhatja,

elutasításához azonban szükséges a bíró előzetes hozzájárulása. 3) A társasági jogviszonyok A gazdasági társaságok megalapításával kialakuló társasági jogviszonyok két csoportra oszthatók: egyrészről a társaság és a tagok, illetve a tagok egymás közötti viszonyai alkotják a belső jogviszonyokat, míg a társaság és a társaságon kívülálló személyek, illetve a társasági tagok és kívülálló személyek közötti viszonyok képezik a külső jogviszonyokat. a) Vagyoni jogviszonyok Az alapítással létrejön a tagok között egy alapjogviszony, amelyhez kapcsolódik, hogy a létrejövő új szervezet induló vagyonát a tagok kötelesek biztosítani. Minden tag köteles vagyoni hozzájárulást teljesíteni, ettől a társaság nem tekinthet el. Ez a kötelezettség a belépő új tagra is fennáll. A vagyoni hozzájárulásnak a belső jogviszonyokban nagy jelentősége van Jelentősége lehet a szavazati jog gyakorlásában, de

meghatározó a tag számára azért is, mert – amennyiben a tagok nem térnek el a törvény diszpozitív rendelkezéseitől – a nyereség és a veszteség a tagok között vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. Ez a szabály tehát csak akkor érvényesül, ha nincs eltérő szerződési rendelkezés, illetve a szerződés hallgat e kérdésben. A társaság vagyoni részei: - Induló vagyon, amelyet a tagok szolgáltatnak a társaságalapításkor. A törvény sem az induló vagyon mértékét, sem pedig az egyes tagok által teljesítendő vagyoni hozzájárulás mértékét nem határozza meg. A vagyoni hozzájárulás lehet pénzbeli és lehet apportszolgáltatás, s a törvény ezek arányára sem tartalmaz rendelkezéseket. Az induló vagyon a társaság céljaira lekötött, tulajdonába kerülő vagyon, s ebből következik, hogy a tagsági jogviszony fennállása alatt a tag nem követelheti vissza sem a vagyoni hozzájárulást, sem annak értékét. - A

társaság működése során keletkezett vagyon. A társaság működéséből eredő bevétel társaság céljaira el nem használt vagy a tagok között szét nem osztott része is a társaság vagyonát gyarapítja. A társaság eredményes vagy veszteséges működése a vonatkozó jogszabálynak megfelelően elkészített beszámoló, mérlegadatok alapján állapítható meg. Amennyiben a társaságnál nyereség képződik, a tagok maguk döntenek annak felhasználásáról. b) Gazdaságszervező jogviszonyok A közkereseti társaság tipikus kisvállalkozási forma, a tagok sok esetben azért társulnak, mert a közös gazdálkodással kívánják a család megfelelő színvonalú életviteléhez szükséges jövedelmet biztosítani. A társaság belső viszonyaiban fennáll annak a jogi lehetősége, hogy a tag a társasággal gazdasági természetű jogviszonyt alakítson ki, amely személyes közreműködés formájában mehet végbe. Ezen társasági formánál sem

kötelező tehát a személyes közreműködés, hanem lehetőség. Ennek módját, tartalmát a gazdasági szerződésnek tartalmaznia kell. A személyes közreműködés jelentheti azt, hogy a tag a társaság számára folyamatos munkavégző tevékenységet fejt ki, de megállapodhatnak abban is, hogy meghatározott időszakban teljesíti ez t a kötelezettséget. A személyes közreműködés teljesítésével egy olyan sajátos jogi helyzet keletkezik, miszerint a személyes közreműködés körében ellátandó tevékenység vagy munkajogviszonyt, vagy egyéb magánjogi jogviszonyt (vállalkozás, megbízás, fuvarozás stb.) eredményez c) A tagok szervezeti, tulajdonosi jogviszonyai A törvény általános rendelkezései valamennyi társasági formával kapcsolatban rögzítik, hogy a tagok személyesen jogosultak a legfőbb szerv tevékenységében részt venni. Ez tehát nem csupán „jelenlétet” takar, hanem javaslattételi, indítványtételi, szavazati jog

gyakorlását, azaz aktív részvételt. Abban az esetben is, ha nem mindegyik tag van az ügyvezetésre feljogosítva, folyamatosan ellenőrizheti az üzletvezetést; amely egyrészt a legfőbb szerven keresztül gyakorolható (beszámoltatás stb.), másrészt bármely ügyről felvilágosítást kérhet a tag, sőt, betekinthet a társaság üzleti könyveibe, irataiba. A tag vagyoni hozzájárulása arányában jogosult a nyereséghányadra mindaddig, amíg tagsági viszonya fennáll. 4) A társaság külső jogviszonyai a) A társaság felelőssége A társaság kötelezettségeiért elsősorban a társaság felel vagyonával. Amennyiben a társasági vagyon a követelést nem fedezi, a társaság kötelezettségeiért a tagok saját vagyonukkal korlátlanul és egyetemlegesen felelnek. b) Az „alapító” tagok felelőssége Az „alapító” tagok szigorú, mögöttes, de korlátlan és egyetemleges felelőssége alapvető ismérve a közkereseti társaságnak, amelytől

a tagok még megállapodással sem térhetnek el. A felelősség - mögöttes: elsősorban a társaság saját vagyonával felel, amely következik a társaság önálló jogalanyiságából is, - korlátlan: amely azt jelenti, hogy teljes magánvagyonuk fedezetül szolgál, - egyetemleges: a hitelező bármelyik tagtól az egész követelés megtérítését kérheti. c) A társaságba belépő tag felelőssége A tagsági viszonnyal járó felelősség nemcsak az alapító tagokkal szemben érvényesül, hanem a társaságba belépő új tagra is vonatkozik. Sőt, a társaságba belépő új tag felelőssége „visszaható hatályú”, azaz a többi taggal azonos módon felel a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért. d) A tag hitelezőjének sajátos jogállása A tag és a társasági vagyon elkülönüléséből következik, hogy a társasági tagoknak a társasági tevékenységen kívüli tartozásai esetén a hitelező a társasági vagyon ellen nem

fordulhat. Ugyanakkor a vagyon társaságba történő menekítése lehetőséget teremt a hitelezői fedezet elvonására. A törvény sajátos megoldást kínál mindkét érdek figyelembe vételére: a hitelező számára a társasági vagyon közvetlenül nem nyújthat fedezetet, de az adott tag társasági vagyonhányada kielégítést biztosíthat. 5) A közkereseti társaság szervezete a) Legfőbb szerv A jogi személyiséggel nem rendelkező társaságoknál nincs a tagoktól elkülönül belső szervezet. A törvény ugyan nevesíti a „tagok gyűlését”, mint a társaság legfőbb szervét, de valójában a tagok összességének van döntési jogosultsága, s ennek gyakorlására a jogalkotó nem ír elő formalizált módon, meghatározott szabályok szerint működő szervezetet, mint a jogi személyiséggel rendelkező társaságoknál. A tagok a legfőbb szerv tevékenységében személyesen vesznek részt. A társasági törvény – a szabályozás diszpozitív

jellegéből adódóan – a tagokra bízza annak eldöntését, hogy létrehoznak-e – elkülönült szervként – legfőbb szervet vagy sem. Az előbbi esetben a legfőbb döntést hozó szerv a taggyűlés, míg az utóbbi esetben a tagok gyűlése. A taggyűlés működési mechanizmusát (összehívását, határozathozatal rendjét) a társasági szerződésben kell meghatározni. Hatáskör Függetlenül attól, hogy a társaságnál tagok gyűlése vagy taggyűlés működik legfőbb szervként, kizárólagos hatáskörébe tartozik: - a társasági szerződés módosítása, - döntés a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben, - döntés mindazon ügyekben, amelyeket törvény vagy a társasági szerződés hatáskörébe utal. Szavazati jog A törvény szerint a határozathozatal során valamennyi tagnak azonos mértékű szavazata van. A diszpozitív szabályozásból következően nincs akadálya annak, hogy a társasági szerződés a

tagsági jogok gyakorlásának hagyományos rendjére épüljön, vagyis a tagok szervezeti jogait vagyoni részvételük arányában határozza meg, vagy bármilyen egyéb szempont meghatározásával –állapítsa meg a szavazati jog mértékét. Határozathozatal A tagok általában – a leadható szavazatok számához, tehát nem a jelenlévők szavazataihoz viszonyított a) egyszerű szótöbbséggel határoznak, de b) egyhangú döntés szükséges - a társasági szerződés módosításához, - a társaság szokásos üzleti tevékenységébe nem tartozó ügyekben hozandó döntésekben, - minden olyan esetben, ahol ezt a törvény vagy a társasági szerződés egyébként megkívánja. c) Háromnegyedes szótöbbség a törvényben (pl. kivárás kezdeményezése) vagy a társasági szerződésben meghatározott esetekben követelhető meg. Az általános szabályoktól eltérően a társasági szerződés módosítását valamennyi tagnak alá kell írni, nem elég tehát

a legfőbb szerv döntése. b) Felügyelő bizottság, könyvvizsgáló Kötelező a felügyelő bizottság választása, ha a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalók létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. A társaság jellegére tekintettel ez a helyzet ritkán fordul elő. A 31§ (1) bekezdése lehetőséget ad arra, hogy ha a tagok száma, a tevékenység jelentősége vagy jellege indokolja, illetve ha a tagok azt egyébként szükségesnek tartják, a társasági szerződésben (3-15 tagból álló) felügyelő bizottságot hozzanak létre. Könyvvizsgáló választása a törvény szerint nem kötelező, de a legfőbb szerv a közkereseti társaságnál is dönthet annak megválasztásáról. 6) Üzletvezetés, képviselet a) Az üzletvezetésre vonatkozó mögöttes szabályok Közkereseti társaság személyegyesítő jellegéből adódik, hogy mind a belső-, mind a külső jogviszonyhoz kapcsolódó feladatok ellátása összefügg a tagsági

viszonnyal. A tagoktól különböző személy – eltérően az egyéb társasági formáktól – nem lehet vezető tisztségviselő. A társasági törvény a közkereseti társaság esetében új elnevezést – „üzletvezető” – használ, amely ténylegesen nem új fogalom, hanem az általános szabályok szerinti ügyvezetéstképviseletet jelent. Az üzletvezetésre tehát egyrészt irányadóak a törvény, ügyvezetésre vonatkozó rendelkezései, másrészt – mivel az üzletvezető vezető tisztségviselőnek minősül – a vezető tisztségviselőkre vonatkozó szabályok. Az üzletvezetésre jogosult tag minősül vezető tisztségviselőnek, aki e feladatát csak személyesen láthatja el. b) Az üzletvezetés tartalma Az üzletvezetés a társaság tevékenységének irányítását foglalja magában, amely természetesen nem a társasági ügyviteli adminisztratív feladatainak az ellátását jelenti, hanem a társaság belső ügyeiben való döntéshozatalt.

c) Az üzletvezető személye Ha a társasági szerződés eltérően nem rendelkezik, a társaság üzletvezetésére mindegyik tag korlátozás nélkül jogosult. A tagok a társasági szerződésben rendelkezhetnek arról, hogy az üzletvezetést - egyetlen tagra, - a társaság több tagjára, vagy - valamennyi tagjára bízzák. Ha az üzletvezetésre mindegyik tag jogosult, a jogalkotó nem tartotta szükségesnek kogens módon időbeli korlátozást előírni. Amennyiben a tagok az üzletvezetéssel egy vagy több tagot bíznak meg, már érvényesül a fő szabály, hogy a megbízás legfeljebb csak öt éves időtartamra szólhat. Elsősorban a tagok határozzák meg – a társasági szerződésben –, hogy amennyiben több üzletvezető működik a társaságnál, hogyan jogosultak eljárni az ügyekben: - önállóan, vagy - együttesen. Ha a társasági szerződés nem tartalmaz rendelkezést ebben a kérdésben, akkor a törvényi fő szabály érvényesül: azaz az

üzletvezető önállóan jár el. Az önállóan eljáró üzletvezető egyéni felelősséggel rendelkezik, dönt a felmerülő kérdésekben. A többi üzletvezetőnek a jogszabály tiltakozási lehetőséget biztosít a tervezett intézkedéssel szemben, s ezzel megakadályozhatják annak végrehajtását. Ugyanis ilyen helyzetben a legfőbb fórum jogosult a vitatott intézkedés felől döntést hozni. Együttes eljárási jogosultságnál a feljogosítottak minden döntést együtt hoznak meg, e nélkül a társasággal szemben érvényes intézkedés nem tehető. d) A képviselet A társaságot az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik, és a társasági szerződésben foglaltaknak megfelelően gyakorolják cégjegyzési jogukat. Az üzletvezetés és képviselet valójában egymással szorosan összefügg – bár a régi törvény megtette – szinte lehetetlen elválasztani egymástól, figyelemmel arra, hogy az ügyvezetés, üzletvezetés ügyletek folyamatos

megkötését is jelenti, ami csak képviselői minőségben lehetséges. Az üzletvezetésre jogosult tagok képviselik és jegyzik a céget. 7) A tagsági viszony és a társaság megszűnésének esetei A törvény taxatív felsorolást alkalmaz a tagsági jogviszony megszűnési okainak szabályozásakor. a) A törvény szerint a vagyoni hozzájárulást felhívás ellenére nem teljesítő tag tagsági jogviszonya a felhívásban biztosított 30 napos határidő lejártát követő napon megszűnik. b) A közös megegyezés általános kötelemszüntető akaratnyilatkozat, amely természetesen a tagsági viszony megszüntetésével kapcsolatban is megjelenik, ez alapján a tag akár azonnali hatállyal is megválhat a társaságtól. Ez az akaratnyilatkozat azonban mindig kétoldalú, azaz csak akkor jön létre, ha a tagok ebben megegyeznek. c) A társaságnak a tag ellen indított keresete alapján a bíróság – mint bármely más társasági formánál – kizárhatja a

tagot. d) A társasági tagsági jogviszonyt bármely tag is megszüntetheti egyoldalú jognyilatkozattal, de csak a jövőre nézve, azaz felmondási jog gyakorlásával. A felmondás a tag részéről is lehet ún. „rendes” felmondás, amelyre jellemző: - határozatlan idejű jogviszonyt lehet ily módon megszüntetni, - a felmondást írásban kell megtenni, nincs szükség semmiféle felmondási okra, nincs a tagnak indokolási kötelezettsége, nem kell a társaság elfogadó nyilatkozata, csupán az szükséges a jogszerű felmondáshoz, hogy hatályosuljon a társaság felé, azaz a társaság tudomására jusson, - három hónapos felmondási idővel gyakorolható, amely a tagok által további három hónappal meghosszabbítható, amennyiben alkalmatlan időre esik a lejárta. e) Az ún. rendes felmondáson túl a rendkívüli, vagy azonnali hatályú felmondás is megilleti a tagot. A rendkívüli felmondás sajátosságai: - határozott és határozatlan időre

alapított társaság esetén is élhet vele a jogszerűen eljáró tag, - a társaság más tagjának súlyos szerződésszegése, a társaság működését veszélyeztető magatartás adhat alapot ennek gyakorlására, - írásban kell a társaság tudomására hozni, - a felmondásban közölni kell az indokot, - nincs felmondási idő, azonnali hatállyal megszünteti a tagsági jogviszonyt. f) A tag halála vagy jogutód nélküli megszűnése esetén – a jogszabályi felsorolásból kitűnően – megszűnik a tagsági jogviszony. g) Sajátos megszűnési ok, ha a társasági tagság – ipso iure – megszűnik, mert annak fenntartása jogszabályba ütközik. (Pl a társaság tagja kiskorú személy, vagy a tag megsérti a továbbtársulási tilalmakat, több gazdasági társaságban vállal korlátlan felelősséget.) 8) A megszűnt tagsági jogviszony után fennmaradó felelősség a) A volt tag felelőssége A társaságtól megváló tag nem szabadul – legalábbis

meghatározott ideig – a szigorú helytállási kötelezettségétől, mert felelőssége a többi taggal azonos módon áll fenn mindazokért a tartozásokért, amelyek a tagsági jogviszonya megszűnése előtt keletkeztek. b) Az örökös (jogutód) felelőssége Ha az örökös (jogutód) nem kíván a társaságba belépni vagy ahhoz a tagok nem járulnak hozzá – az örökhagyó tartozásaiért való helytállás szabályai szerint – felel azokért a társasági tartozásokért, amelyek a halál időpontjáig keletkeztek. Az örökös helytállási kötelezettsége csak a hagyaték erejéig terjed. A jogutódlás a jogi személyeknél is egyetemleges jogutódlást jelent: azaz a jogelődöt megillető jogokon kívül a kötelezettségek is átszállnak. 9) Közkereseti társaság megszűnése A közkereseti társaság megszűnésének speciális esete, amikor jogszabálynál fogva szűnik meg a társaság, mert tagjainak száma egy főre csökken. A tagoknak azonban

lehetősége van arra, hogy egy „türelmi idő”, azaz három hónap alatt (amely határidő jogvesztő!) új tagot jelentsenek be a cégbíróság felé. Ha további tag bejelentésére nem kerül sor, a cégbíróság kirendeli a végelszámolót, s a cég jogutód nélküli megszűnésére kerül sor. Általános megszűnési ok minden társaságnál, ha maguk a tagok határozzák el a jogutód nélküli megszűnést. A társaság alapításához is a tagok egyetértésére van szükség, nyilvánvaló, hogy a megszüntetéséhez is a tagok gyűlésének egyhangú határozata szükséges. A jogutód nélküli megszűnésre a végelszámolási eljárás lefolytatásával kerül sor (kivéve, ha felszámolási eljárás megindítása szükséges), s lehetőség van az egyszerűsített eljárás lefolytatására, amennyiben a határozat meghozatalától számított 30 napon belül a társaság valamennyi tartozását kiegyenlíti. A végelszámoló személyét is elégséges ez

esetben a végelszámolás megtörténtével együtt bejelenteni a cégbírósághoz. A társaság megszűnését a cégjegyzéken is át kell vezetni, amely a cégbíróság feladata, s ugyancsak szükséges a törlés tényének közzététele is. Amennyiben a tartozások kiegyenlítése után még marad vagyon, azt a tagok között a vagyoni hozzájárulás arányában kell felosztani. Ettől a társasági szerződés eltérően rendelkezhet, s ez esetben nyilvánvalóan annak megfelelően kell eljárni. A hitelezők érdekei azonban sérelmet nem szenvednek még akkor sem, ha követelésükkel a társaság megszűnését követően jelentkeznek, hiszen a volt tagok egyetemleges és korlátlan helytállási kötelezettsége a társaság megszűnésétől még öt évig fennáll. A betéti társaság (Bt.) 1) Fogalma, alanyi kör A betéti társaságok – ellentétben a közkereseti társasággal – gazdaságunkban rendkívüli mértékben elterjedtek. Ennek magyarázatát

abban kell keresnünk, hogy a betéti társaság lehetőséget biztosít arra, hogy törvényileg meghatározott mértékű minimális tőkebefektetése nélkül, de mégis korlátozott felelősséggel vehessenek részt vállalkozásban, gazdásági célú szervezetben megfelelő tőkével rendelkező személyek. A törvény külön fejezetben tárgyalja ezen társasági formát, amellyel önálló jellegét kívánja hangsúlyozni, de ugyanakkor mögöttes szabályként megjelennek a közkereseti társaságra vonatkozó rendelkezések. A betéti társaság jogi jellegét tekintve egy sajátos szerkezetű, jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, melyben a struktúra, a lehetséges tevékenységi kör és a működés szabályaira nézve a közkereseti társaság normái érvényesülnek, azonban a tagok személyében sajátos kettősség jelenik meg. A közkereseti társaság tagjaival egészében azonos a jogállása a társaság beltagjainak, akiknek a felelőssége is

megegyezik a közkereseti társasági tagok felelősségével, addig egy vagy több tag – a kültag – csak szerződés szerint meghatározott vagyoni betétje szolgáltatására köteles a társasággal szemben, s – főszabályként – a társaság kötelezettségeiért nem felel, azaz nincs még korlátozott felelőssége sem. A gazdaságszervező természetű belső jogviszonyban – ideértve a személyes közreműködést a társaság tevékenységében – azonos a helyzete a tagoknak: mind a beltag, mind a kültag jogosult – de nem köteles – személyes közreműködést vállalni. 2) A társaság szervezete a) Legfőbb szerv A társaság szervezeti felépítése azonos a közkereseti társaságéval. A kültag általában nem vehet részt az üzletvezetésben, de a legfőbb testület tevékenységében, a döntéshozatalban ugyanolyan jogosultságok illetik meg, mint a beltagot. A jogszabály a betéti társaságnál egyáltalán nem rendelkezik a legfőbb

testületről, annak hatásköréről, de a közkereseti társaságnál található szabályok szerint a legfőbb szerv tevékenységében valamennyi tag személyesen vesz részt. Alapvetően a társasági szerződés határozza meg, hogy a kültag milyen mélységben vehet részt a társaság ügyeinek az intézésében, függetlenül attól, hogy nem lehet üzletvezető. b) Üzletvezetés, képviselet A társaság belső- és külső ügyeit a beltag jogosult intézni, azaz üzletvezető és képviselő is csak a társaság beltagja lehet, ettől a szabálytól érvényesen nem lehet eltérni. 3) Felelősség A társaság felelőssége nem tartalmaz eltérést a közkereseti társaság felelősségéhez képest: teljes vagyonával felel, közvetlenül. A beltagok felelőssége szintén azonos a közkereseti társaság tagjainak felelősségével: mögöttes, korlátlan és – a több beltag esetén – egyetemleges. A kültag fő szabály szerint a társaság

kötelezettségeiért nem felel, csak vagyoni betétje szolgáltatására köteles a társasággal szemben. Ez alól két kivétel van. A kültag helyzete felelősség szempontjából is azonos a beltagéval akkor, ha neve szerepel a társaság cégnevében: amennyiben a társasági vagyon nem bizonyul elégségesnek a hitelezők kielégítésére, fordulhatnak a kültaggal szemben is, aki teljes magánvagyonával korlátlanul és a többi beltaggal (vagy ha több ilyen kültag van, azokkal is) egyetemlegesen felelős. A kültag felelőssége a fő szabályokhoz képest megváltozik abban az esetben is, ha nem szolgáltatja, vagy csak részben szolgáltatja a vagyoni betétjét. Az utóbbi esetben vagyoni hozzájárulásának nem teljesítése végső soron – mint objektív jogkövetkezmény – a törvény szerint a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. 4) A tagsági jogviszony módosulásának és megszűnésének speciális szabályai Az általános megszűnési okok

mellett a betéti társaság megszűnésének sajátos esete következhet be, ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik. A „kiválás” gyűjtő kategória: jelenti a tagsági jogviszony megszűnésének valamennyi formáját, függetlenül attól, hogy közös megegyezéssel, a társaság, vagy a tag egyoldalú jognyilatkozatával vagy más ok miatt következik be. Ilyen esetben ex lege megszűnési helyzet állhat elő, vagyis a törvény rendelkezésénél fogva az utolsó beltag, illetve kültag kiválásának időpontjával a betéti társaság megszűnhet. A törvény rugalmas szabályt alkalmaz azáltal, hogy egy három hónapos „türelmi időt” biztosít a megmaradt tag(ok) – akik értelemszerűen kültag(ok), vagy beltag(ok) – számára, amely alatt eldönthetik: élve a jogszabály biztosította lehetőséggel fenntartják a társaságot, s az ehhez szükséges döntéseket meghozzák, avagy belenyugszanak a társaság jogutód

nélküli megszűnésébe. Ez utóbbi esetben a cégbíróság kirendeli a végelszámolót, aki az irányadó jogszabályok szerint jár el a cég megszűnésével kapcsolatban. A törvény szerint a társaság megszűnik, ha tagjainak száma egy főre csökken, kivéve, ha az egyes társasági formákra vonatkozó szabályok eltérően rendelkeznek. A speciális szabályokból olyan jogértelmezés következik, miszerint ha egy főre csökken a betéti társaság (akár bel-, akár kültag) új taggal bővítve életre kelthető. a) Kültagok kiválásának jogkövetkezményei Kültagok kiválása esetén – amennyiben a megmaradó beltag(ok) a társaság továbbfolytatását határozzák el -, - vagy új kültag belépését jelentik be három hónapon belül a cégbíróságnak, s ez esetben fennmarad a betéti társasági forma, - vagy ugyanezen idő alatt bejelentik, hogy közkereseti társaságként kívánnak működni. Mindkét esetben a rendelkezésre álló három hónapos

határidő alatt el kell készíteni és a cégbíróság felé be kell nyújtani a társasági szerződés módosítását. b) A beltagok kiválásának jogkövetkezményei Amennyiben valamennyi beltag kiválik a társaságból, s a megmaradó kültag(ok) fenn kívánják tartani a társaságot, dönthetnek, hogy: - vagy új beltagot jelentenek be a cégbíróságnak három hónapon belül, s ez esetben fennmarad a betéti társasági forma, - vagy a társaságnak közkereseti társaságként való továbbfolytatását határozzák el. Természetesen mindkét esetben szükséges megfelelően módosítani a társasági szerződést, amelyet szintén a három hónapon belül kell a cégbíróság felé benyújtani. Akár az előbbi, akár az utóbbi esetben a három hónapon belül keletkezik egy hosszabbrövidebb időszak, amikor is nincs a társaságnak beltagja. Ez különösen azért jelent problémát, mert a kültag – legalábbis fő szabály szerint – nem láthatja el az

üzletvezetést és a képviseletet. A közös vállalat 1) A közös vállalat fogalma A Ptk. és a társasági törvény egybehangzó definíciója szerint a közös vállalat a tagok által alapított, olyan gazdasági társaság, amely kötelezettségeiért elsősorban vagyonával felel. Ha a vállalat vagyona a tartozásokat nem fedezi, a tagok a vállalt tartozásaiért együttesen – vagyoni hozzájárulásuk arányában – kezesként felelnek. 2) A közös vállalat létrehozatala Alapítása társasági szerződéssel történik, amelyhez minimum két alapító tag szükséges. A közös vállalat társasági szerződésének tartalmaznia kell a társasági szerződésre általában kötelező valamint a specifikusan közös vállalatra szabott kötelező elemeket is. A társasági szerződésben – az általánosan felsoroltakon felül – meg kell határozni: a) a szavazati jog mértékét, gyakorlásának módját; b) az adózott eredményből való részesedés és a

veszteség viselésének szabályait; c) a tag kilépése esetén az őt megillető vagyonhányad kiadásának feltételeit; d) a vállalat megszűnését követően fennmaradó vagyon felosztásának rendjét. A társasági szerződésben tehát kötelező rendelkezni az egyes tagokat megillető szavazati jog mértékéről, gyakorlásának módjáról. A szavazati jog általában a vagyoni hozzájárulás mértékéhez igazodik, de nincs törvényi akadálya annak, hogy a tagok eltérően – például egyenlő arányú szavazati jogban – állapodjanak meg, tekintve, hogy a szavazati jog mértékét illetően a Gt. szabályai diszpozitív természetűek, vagyis erről a tagok a társasági szerződés megkötésekor szabadon állapodnak meg. Szintén a társasági szerződésben kell rögzíteni a tevékenység adózott eredményéből való részesedésre vonatkozó szabályokat. Ha a tagok a társasági szerződésben nem térnek el törvény diszpozitív normáitól, a

nyereségfelosztás a vagyoni hozzájárulás arányában történik. Az adózott eredmény felosztásáról a társasági szerződésben határozni kell. A társasági szerződésben szintén meg kell határozni a veszteség viselésének szabályait. Ha a tagok a társasági szerződésben nem térnek el, a veszteség a tagok között vagyoni hozzájárulás arányában oszlik meg. A vállalat tagjai vagyoni hozzájárulásuk szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (mellékszolgáltatás) teljesítésére is vállalhatnak kötelezettséget. A tagot ezért külön díjazás illetheti meg. A társasági szerződésben meg kell határozni a mellékszolgáltatás feltételeit és a nem teljesítés esetén fizetendő esetleges kötbér mértékét is. A mellékszolgáltatás a közös vállalat részére teljesítendő, rendszerint vagyoni értékkel rendelkező szükséges és hasznos gazdasági jellegű tevékenység, amely nyújtható folyamatosan vagy

egyszeri teljesítéssel, lehet valamilyen tevékenység kifejtése, dolog használatba adása, valamitől való tartózkodás, történhet ingyenesen vagy ellenszolgáltatás fejében. A törvény szerint – ha a társasági szerződés másként nem rendelkezik – a tagok vagyonértékű szolgáltatásaikért (mellékszolgáltatás teljesítése) díjazásra jogosultak és díjazás iránti igényüket, illetve követeléseiket a közös vállalat mérlegében a közös vállalat tartozásai között kell szerepeltetni. 3) Szervezet, vezetés A) Az igazgatótanács A közös vállalat legfőbb döntéshozó szerve a tagokból álló igazgatótanács. Az igazgatótanács úgy alakul, hogy ebbe minden egyes társult tag egy-egy képviselőt küld. A közös vállalat esetében az igazgatótanács tölti be a közgyűlés, taggyűlés szerepét. a) A tagok képviselete A közös vállalat tagjai az igazgatótanács ülésén személyesen, illetőleg képviselőjük útján

vehetnek részt. A jogi személy tag képviseletét a tag törvényes képviselője (igazgató, ügyvezető, elnök, stb.) személyesen vagy meghatalmazással legalizált képviselője láthatja el, de természetes személyek is adhatnak meghatalmazást taggyűlési képviseletükre, állandó vagy eseti jelleggel egyaránt. A törvény előírása szerint a meghatalmazást írásba kell foglalni, éspedig vagy közokiratba, vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba. Nem lehet meghatalmazott az igazgató, a felügyelő bizottság tagja, sem pedig a könyvvizsgáló. b) Az igazgatótanács hatásköre Az igazgatótanács a közös vállalat sajátos döntéshozó szerve, amelynek hatáskörébe nemcsak a stratégiai döntések meghozatala tartozhat, hanem operatív irányító funkciót is betölthet. A törvény tételesen felsorolja az igazgatótanács kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket. A törvény értelmében az igazgatótanács hatáskörébe tartozik: - a

vállalat belső szervezetének és irányítási, valamint ellenőrzési rendjének kialakítása; - a gazdálkodásra vonatkozó tervek jóváhagyása; - a vállalat számviteli törvény szerinti beszámolójának elfogadása; - döntés az adózott eredmény felhasználásáról; - a vállalat jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása; - a vállalathoz való csatlakozás elfogadása és a csatlakozó tag felelőssége korlátozásának elfogadása; - a társasági szerződés módosítása. A közös vállalat igazgatóját szintén az igazgatótanács választja meg, illetve hívja vissza. E mellett az igazgatótanács gyakorolja az igazgatóval szemben a munkáltatói jogokat, tehát közvetlenül hatalmat gyakorol az igazgatóval szemben. c) Az igazgatótanács működése Az igazgatótanács összehívása Az igazgatótanács szükség szerint, de évente minimum egyszer tart ülést. Az igazgatótanács üléseit főszabályként az igazgatónak

kell összehívnia. Fontos kisebbségvédelmi garancia, hogy a szavazatok legalább 1/10-ed részét képviselő tagok az ok és a cél megjelölésével írásban bármikor kérhetik az igazgatótanács összehívását. Ha az igazgató ennek a kérésnek 30 napon belül nem tesz eleget, akkor az érintett tagok kérelmére a cégbíróság hívja össze, a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül. Ilyen esetekben azonban az indítványtevő tagok kötelesek megelőlegezni a költségeket és biztosítani az egyéb feltételeket. Az igazgatótanács összehívásával járó költségek viseléséről az összehívott igazgatótanács határoz. Az igazgatótanácsi ülés napirendje A társaság legfontosabb stratégiai döntései az igazgatótanácsi üléseken születnek meg. Az ülés napirendjét az igazgató vagy azok határozzák meg, akik az összehívást elrendelték (felügyelő bizottság), illetve kérték (könyvvizsgáló, tagok). Az ülésre a

társaság tagjait a napirend közlésével kell meghívni. Az igazgatótanács kizárólag azokban a kérdésekben hozhat határozatot, melyek az ülésre kiküldött meghívóban szerepelnek. Az ülés előkészítése, lebonyolítása, a jegyzőkönyvvezetés biztosítása, a határozatok szétosztása az igazgató feladatkörébe tartozik. Az igazgatótanácsi ülés jegyzőkönyve A későbbi jogviták elkerülése és a vitás kérdések eldöntése érdekében az ülésről részletes jegyzőkönyvet kell vezetni. Határozatképesség Az igazgatótanács akkor határozatképes, ha a szavazatok legalább háromnegyed részét képviselő tagok jelen vannak. A határozathozatal módja A határozathozatal történhet az igazgatótanácsi ülésen vagy ülésen kívül. Általános szabályként a tagok döntéseihez az igazgatótanács rendel ülése adja a keretet, de a tagok igazgatótanácsi ülés tartása nélkül is határozhatnak. Ülésen kívüli szavazás azonban csak

akkor lehetséges, ha azzal minden tag egyetért. Ezért bármelyik társasági tag kérésére a határozat-tervezet megtárgyalását célzó igazgatótanácsi ülést össze kell hívni. Az igazgatótanács ülésen kívül javasolt határozat tervezetét 15 napos határidő tűzésével, írásban kell az igazgatótanács tagjaival közölni, akik szavazatukat szintén írásban adják meg. A szavazás eredményéről és az így elfogadott határozatról az igazgató írásban tájékoztatni köteles a tagokat. A tájékoztatási kötelezettségnek az utolsó szavazat beérkezését követő 8 napon belül köteles az ügyvezető eleget tenni. A szavazati jog szabályai A szavazati jog – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – a tagokat vagyoni hozzájárulásuk arányában illeti meg. Az igazgatótanács határozatait – főszabályként – a jelenlévő tagok szavazatának legalább egyszerű többségével hozza meg. Minősített, legalább

háromnegyedes szótöbbség szükséges a vállalat belső szervezetének, irányítási, valamint ellenőrzési rendjének kialakítása, a gazdálkodásra vonatkozó tervek jóváhagyása, a vállalat jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása, a vállalathoz való csatlakozás, illetve a csatlakozó tag felelőssége korlátozásának elfogadása, a tagsági jog átruházásához való hozzájárulás, a társasági szerződés módosítása, valamint a tag kizárásának kezdeményezése tárgyában való döntés során. B) Az igazgató A közös vállalat irányítását (ügyvezetés) és képviseletét az igazgató – a társasági szerződés és az igazgatótanács határozatainak keretei között – látja el. Ez azt jelenti, hogy az igazgató működését a társasági szerződés és igazgatótanács határozatai korlátozzák. Az igazgatót az igazgatótanács határozott időre választja. A vállalat munkaszervezetének élén az igazgató

mint egyszemélyi operatív vezető egyéni felelősséggel vezeti a közös vállalatot. A munkaszervezet vonatkozásában a munkáltatói jogok gyakorlására az igazgató jogosult, viszont az igazgatótanács meghatározott alkalmazottak – nyilvánvalóan a vezetőállásúak tekintetében – fenntarthatja azt a jogát, hogy egyes munkáltatói jogok gyakorlását (például alkalmazás, munkaviszony megszüntetése stb.) saját egyetértéséhez kötheti Az igazgatói tisztség megszűnhet a határozott idejű megbízás lejártával, visszahívással, lemondással, elhalálozással, valamint a törvényben meghatározott kizáró ok bekövetkeztével. 4) A társasági jogviszony módosulása A tagok számában beálló változások eredményezhetnek növekedést, illetve a tagok számának csökkenését. Bővülést jelentő változás következik be csatlakozással, a tagok számának csökkenését vonja maga után a kilépés, a kizárás, a tag halála, jogutód

nélküli megszűnése és a tagsági jogviszonynak a vagyoni hozzájárulás teljesítése miatti megszűnése. a) Csatlakozás A társasági jogviszony módosulásának tipikus esete, amikor az új tag csatlakozik. A közös vállalatba bárki csatlakozhat. A csatlakozás feltételeiről a társasági szerződésben kell rendelkezni. Maga a csatlakozás kétoldalú jognyilatkozat formájában történő társasági jogviszony módosulás. Az a személy, aki a közös vállalathoz csatlakozni kíván, csatlakozási szándékát, vagyis jogi értelemben vett ajánlatát közli a társasággal. A csatlakozási ajánlat elfogadásáról a közös vállalat legfőbb döntéshozó szervezete, az igazgatótanács határoz. A közös vállalatnál felel a belépő új társaság tag a vállalatnak a csatlakozás előtt, vagyis a megalakulásától a csatlakozásig keletkezett tartozásaiért, azonban felelősségét ajánlata, vagyis a belépéssel összefüggő írásbeli nyilatkozata

kapcsán korlátozhatja. Ha az igazgatótanács ezt a felelősség korlátozást elfogadja, a csatlakozó csak a vagyoni hozzájárulásával felel a csatlakozás előtt keletkezett tartozásokért. b) A tagsági jogviszony megszűnése A tagsági jogviszony megszűnik a vagyoni hozzájárulás nem teljesítése, a tag kilépése vagy kizárása miatt, a tag halálával, illetve jogutód nélküli megszűnésével, valamint akkor is, ha a tagsági jogviszony fenntartása jogszabályba ütközik. Kilépés A csatlakozási folyamat ellentéte a tag kilépése, tehát a tagsági viszony egyoldalú jognyilatkozat útján történő megszüntetése. A tag a közös vállalatból az év végén léphet ki. A közös vállalat és a kilépő tag közötti elszámolás megkönnyítése érdekében a kilépési szándékot a kilépés tervezett időpontját megelőzően, legalább 3 hónappal az év vége előtt az igazgatótanácsnak kötelezően be kell jelenteni. A kilépő tag a

kilépéstől számított 5 évig kezesként felel a közös vállalatnak a kilépés előtt keletkezett tartozásaiért. Nem áll fenn a volt tag kezesi felelőssége, ha a tagsági viszonya a tagsági jog átruházásának következtében szűnt meg. A közös vállalat esetén ugyanis fennáll annak a jogi lehetősége, hogy a tag a közös vállalatból őt megillető személyes és vagyoni tagsági jogokat átruházza. Az átruházás kilépés kapcsán mehet végbe méghozzá úgy, hogy ilyen esetekben a kilépő, - amennyiben vagyoni pozícióját más társasági tag átvállalta már – nem felel a kilépést követően a vállalatnak kilépés előtt keletkezett tartozásaiért. Az átruházás a társasági törvény értelmében a tag kilépésének sajátos esete, amelyhez az igazgatótanács hozzájárulása szükséges. A tagsági jog átruházásával történő kilépéskor a kilépő tag helyett a tagsági jogot megszerző új tag felel a kilépés előtt keletkezett

tartozásokért. Elszámolás a kilépő taggal A kilépő taggal főszabályként a kilépés időpontjában fennálló állapot szerint kell elszámolni. Az elszámolás módját és konkrét időpontját az igazgatótanács határozza meg. Az igazgatótanács a kiadás teljesítésének az időtartamát úgy köteles meghatározni, hogy az ne legyen hosszabb három évnél. Minden esetben, amikor a kilépőnek járó vagyonhányad nem a kilépéskor kerül kifizetésre, az időtartammal arányos adózott eredmény megfelelő része is megilleti a kilépő tagot. A tag kizárása A közös vállalat igazgatótanácsa – a társa általános szabályai szerint – a tag ellen indított bírósági keresetben kezdeményezheti a tag társasági jogi jogviszonyának megszüntetését, ha a tagnak a közös vállalatban való maradása a közös vállalat céljának elérését nagymértékben veszélyeztetné. c) A tag halála vagy jogutód nélküli megszűnése A tag halála vagy

jogutód nélküli megszűnése megszünteti a tagsági jogviszonyt. A Gt azonban lehetővé teszi, hogy az örökös/örökösök vagy a jogutód folytassák a tagsági jogviszonyt. A tagsági jogviszonyt A tagsági jogviszony folytatását a társasági törvény az igazgatótanács hozzájárulásához köti. 5) A közös vállalat megszűnése A közös vállalat megszűnhet jogutódlással és jogutód nélkül. A jogutódlással történő megszűnése – pl. beolvadás vagy más hasonló természetű szervezetekkel való egyesülés – esetén a jogutód a fennálló jogok és kötelezettségek egyértelmű hordozója. A jogutód nélküli megszűnés esetén a végelszámolás általános szabályai érvényesülnek. A közös vállalatot terhelő tartozások kiegyenlítése után fennmaradó vagyont a tagok között vagyoni hozzájárulásuk arányában kell felosztani. Korlátolt felelősségű társaság(Kft.) 1) A korlátolt felelősségű társaság fogalma és

sajátosságai A Ptk. illetve a társasági törvény a korlátolt felelősségű társaság fogalmát úgy határozza meg, hogy olyan gazdasági társaság, mely előre meghatározott összegű törzsbetétekből álló törzstőkével (jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben törzsbetétjének szolgáltatására és a társasági szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulásra terjed ki. A társaság kötelezettségeiért a tag – a társasági törvényben meghatározott kivételektől eltekintve – nem felel. A korlátolt felelősségű társaság az alábbi sajátosságokkal rendelkezik: a) Jogi státus A korlátolt felelősségű társaság a jogi személyiséggel rendelkező társaságok csoportjába tartozik, tehát tagjaitól elkülönült önálló és abszolút jogképességgel rendelkező jogalany, a tagok összességéből álló, önálló szervezettel (taggyűlés). b) Tagsági kör A

korlátolt felelősségű társaság tagja bárki lehet, aki vagyoni eszközökkel ún. törzsbetéttel járul a társaság közös vagyonához, amit törzstőkének, illetve jegyzett tőkének nevezünk. c) Vagyoni viszonyok A korlátolt felelősségű társaság a tőkeegyesítő társaságok körébe tartozik. A társasági törvény kötelező tőkeminimumot ír elő, meghatározza a törzstőke legkisebb összegét – ennek nagysága a törvény szerint 3 millió forint –, rendelkezik az egy tagra eső minimális vagyoni hozzájárulás mértékéről is. d) Személyes jelleg A korlátolt felelősségű társaság a közkereseti társaság és a részvénytársaság között elhelyezkedő, azok bizonyos elemeit egyesítő ún. vegyes jellegű társaság, amelynek kiemelt sajátossága, hogy célkitűzései között a vagyonegyesítés mellett a tagok gazdasági tevékenységének összehangolása, illetve a társaság és a tagok közötti szoros gazdasági kapcsolat

kiépítése is szerepelhet. Emellett a tagok saját személyes közreműködést vállalhatnak a társaságban vagy tisztséget vállalva részt vehetnek a társaság irányításában (ügyvezetés) is. e) Felelősségi viszonyok A kft. elnevezésében is szereplő korlátolt felelősség nem fejezi ki pontosan a felelősség irányait, sőt bizonyos fokig azt sugallja, hogy a társaság felelőssége korlátozott, holott a korlátozott felelősség a tagok felelősségére jellemző, nem pedig a társaságéra. A társaság ugyanis teljes felelősséggel tartozik tartozásaiért a hitelezők irányában, amelynek abszolút határa a társaság vagyona. A tagok felelőssége azonban valóban korlátozott, mert a társaság kötelezettségeiért a tag – bizonyos törvényi kivételektől eltekintve – nem felelős. A tag egyedül a társasággal szemben felel, mégpedig a törzsbetét szolgáltatásáért, az esetlegesen a társasági szerződésben előírt pótbefizetések és

mellékszolgáltatások teljesítéséért. Ez azt jelenti, hogy ha a tag ezeket a kötelezettségeit nem teljesíti, a hitelező nem, csak a társaság érvényesíthet igényt vele szemben. A tag felelőssége kivételesen korlátolt az alábbi esetekben: - A Gt. általános szabályai között kimondja, hogy a nem pénzbeli betétet szolgáltató tag az apport szolgáltatásától számított 5 évig felel azért, hogy az apport értéke a teljesítés idején megfelelt a társasági szerződésben meghatározott értéknek. - Ugyancsak az apportra vonatkozóan a kft. speciális szabályai úgy rendelkeznek, hogy korlátlanul és egyetemlegesen felelnek azok a tagok, akik valamely tag nem pénzbeli betétjét tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladóan fogadtatják el. Felelősségük kiterjed minden ebből eredő kárra. - A gazdasági társaságok megszűnésekor a társaság ki nem elégített kötelezettségeiért a tag felelőssége – amely főszabályként

korlátolt felelősségű társaságoknál a felosztott társasági vagyonból a tagra jutó rész erejéig áll fenn – korlátolt és egyetemleges azon tagok vonatkozásában, akik a társaság elkülönült jogi személyiségével és korlátlan felelősségével a hitelezők rovására visszaéltek. - Különösen hangsúlyos a tagok korlátlan és egyetemleges felelőssége, ha a társaság vagyonával sajátjukként rendelkeztek, illetve, ha a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentették, hogy tudták, illetve kellő gondosság mellett tudniuk kellett volna, hogy ezáltal a társaság a kötelezettségeit harmadik személyek részére nem lesz képes teljesíteni. - Korlátlanul és egyetemlegesen felelnek az ebből eredő kárért azok a tagok, akik olyan határozatot hoztak, amelyről tudták, vagy tőlük elvárható gondosság mellett tudhatták, hogy a társaság érdekeit nyilvánvalóan sérti. - - - A konszernszabályok körében

– tekintettel arra, hogy az új társasági törvény kiterjesztette a konszernjogi rendelkezéseket a korlátolt felelősségű társaságokra is – a törvény a többségi valamint a közvetlen irányítást biztosító befolyás létrejöttét követő 30 napon belül a befolyással rendelkezőt ezen tény cégbírósági bejelentésére a Cégközlönyben való közzétételére kötelezi. Amennyiben az uralkodó tag a fenti kötelezettségének késedelmesen tesz eleget vagy elmulasztja, az ellenőrzött társaság felszámolása során az ellenőrzött társaságnak a bejelentés teljesítéséig felmerült tartozásaiért teljes és korlátlan felelősség terheli, feltéve, hogy az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet. Ugyancsak konszernjogi rendelkezés, hogy amennyiben az ellenőrzött társaság az uralkodó tag legalább többségi irányítást biztosító befolyása következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát

folytat és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolása esetén az ellenőrzött társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, a hitelező felszámolási eljárás során benyújtott keresete alapján a bíróság megállapíthatja az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét az ellenőrzött társaság tartozásaiért. Végül pedig a közvetlen irányítást biztosító befolyás esetén – a hitelező keresete alapján – a bíróság az uralkodó tag korlátlan és teljes felelősségét állapíthatja mg, ha az uralkodó tag a közvetlen irányítást biztosító befolyás következtében tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ez az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését veszélyezteti. 2) A társaság létrehozatala Amíg a nyilvános alapítással keletkező részvénytársaság esetében általános elv az, hogy a részvényeseket nyílt felhívás útján is lehet toborozni, a

korlátolt felelősségű társaság esetében tilos a tagokat nyilvános felhívás útján gyűjteni, vagyis a korlátolt felelősségű társaságok csak zárt rendszerben, zártkörű alapítás formájában hozhatók létre. A korlátolt felelősségű társaság modellszerűen társasági szerződéssel jön létre. Az egyszemélyes társaság alapító okirattal keletkezik. A) A társasági szerződés kötelező tartalma A törvény szabályai szerint a társasági szerződés kötelező és szükség szerint meghatározandó feltételeket tartalmaz. A társasági törvény szerint a kötelező tartalmi elemek az alábbiak: - a törzstőke és az egyes tagok törzsbetéteinek mértéke; - a teljes egészében be nem fizetett pénzbetétek befizetésének módja és esedékessége; - a szavazati jog mértéke; - az első ügyvezető, több ügyvezető esetén a képviselet módja; - a cégjegyzés módja; - felügyelő bizottság kötelező létrehozása esetén az első

felügyelő bizottság tagja; - könyvvizsgáló kötelező választása esetén az első könyvvizsgáló személye; - a megismételt taggyűlés összehívásának rendje. a) A törzstőke és a törzsbetét szabályai A társaság törzstőkéje az egyes tagok törzsbetéteinek összességéből áll. A törzstőke mértéke nem lehet kevesebb 3 millió forintnál. (A törzstőke minimum felemelését a pénzromlás, valamint a hitelezővédelem erősítésének igénye tette indokolttá.) A korlátolt felelősségű társaságok alapításának fontos szabálya az, hogy a pénzbetétek összege nem lehet kevesebb a törzstőke 30%-ánál és abszolút értékben 1 millió forintnál. A törzsbetét a társaság tagjainak vagyoni hozzájárulása. A Gt értelmében a társaság alapításához valamennyi tag vagyoni hozzájárulása szükséges. A törzsbetétnek két fajtáját különböztetjük meg. A törzsbetét lehet pénzbetét vagy nem pénzbeli betét, más néven

apport. A tagok törzsbetétjének minimális mértékét az új törvény is 100.000 forintban állapította meg A törzsbetétnek akkor is, ha az nem kifejezetten pénzbeli szolgáltatást jelent forint összegben kell kifejezettnek lennie úgy, hogy 10 ezerrel maradék nélkül osztható legyen. Minden tagnak egy-egy törzsbetétje van, egy törzsbetétnek azonban több tulajdonosa is lehet. Ez esetben a tulajdonjogból eredő jogok és kötelezettségek a közös tulajdon szabályai szerint oszlanak meg a törzsbetét tulajdonostársai között. A tulajdonostársak társasági jogi szempontból azonban egy tagnak számítanak, ezért a tagsági jog gyakorlására közös képviselőt kell kijelölniük. b) A törzsbetét pénzbetét részének befizetése A társaság alapítását – bejegyzés és közzététel végett – be kell jelenteni a cégbírósághoz. A bejegyzésre azután kerülhet sor, ha a társaság igazolja, hogy a kérelem benyújtásáig minden egyes

pénzbetétnek a felét, tehát nemcsak a társaság törzstőkéjének a felét, hanem valamennyi tag pénzbetétének a fele összegét, de összesen legalább 1 millió forintot befizettek. A társaság bejegyzésétől számított 1 éven belül valamennyi pénzbetétet be kell fizetni. A szavazati jog mértékéről való rendelkezés a társasági szerződés kötelező tartalmi eleme, mert ennek hiányában a társasági (tagsági) jogok gyakorlása elképzelhetetlen. B) A társasági szerződés szükséges szerinti tartalma Törvény rendelkezik a társasági szerződés ún. lehetséges vagy szükség szerinti tartalmi elemeiről is. Szükség szerint rendelkezik a társasági szerződés a következőkről: - a nem pénzbeli betétekről és azok értékéről; - a tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás), azok feltételeiről és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér

mértékéről; - a taggyűlés feljogosításáról pótbefizetés előírása és feltételeinek meghatározásáról; - az eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészekről; - az üzletrész bevonásának megengedéséről; - a dolgozói üzletrészről és az azokhoz fűződő elsőbbségi jogokról; - azon értékhatár megjelöléséről, amely ügylet tekintetében a döntés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik; - valamennyi tag feljogosításáról az ügyvezetésre és a képviseletre; a) A nem pénzbeli betétek és azok értéke Nem pénzbeli betétként, más néven apportként csak olyan vagyoni értékkel bíró forgalomképes dolgot, szellemi alkotást, vagyoni értékű jogot lehet a társaságba bevinni, amely végrehajtás alá vonható, vagyis amelyet utóbb a társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. A társasági tagok tulajdonképpen jogszavatosságot vállalva garantálják, hogy nincs harmadik

személynek olyan jogosultsága, mely a jog gyakorlását korlátozná vagy kizárná. A nem pénzbeli betéteket teljes egészében a társaság rendelkezésére kell bocsátani a bejegyzést megelőzően. A törzsbetét szolgáltatásra előírt határidő elmulasztása kettős következménnyel jár. Egyrészt a társaság bejegyzése mindaddig nem történhet meg, amíg a törzsbetét szolgáltatásra vonatkozóan a Gt.-ban meghatározott minimumfeltételeket nem teljesítették A másik eset, ha a tag nem teljesíti törzsbetét-szolgáltatási kötelezettségét, ugyanis megszűnik a tagsági jogviszony, ha a tag a társasági szerződésben vállalt vagyoni hozzájárulását az ott meghatározott időpontig nem teljesíti és a mulasztást – a teljesítésre irányuló felhívás ellenére – sem pótolja. Fontos szabálya a törvénynek, hogy azok a társasági tagok, akik valamely tag apport betétjét tudomásuk ellenére a valódi értéket meghaladó értékben

fogadtatták el a társasággal, vagy akik a létesítés során egyébként csalárd módon jártak el, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek minden ebből eredő kárért. b) A tagok egyéb vagyoni kötelezettségeire vonatkozó lehetséges tartalmi elemek A tagokat terhelő egyéb vagyoni értékű szolgáltatásokról (mellékszolgáltatás) azok feltételeiről, és a mellékszolgáltatás nem vagy nem megfelelő teljesítése esetén fizetendő kötbér mértékéről a társasági szerződésben szabadon rendelkezhetnek. A taggyűlés feljogosítható pótbefizetés előírására. A korlátolt felelősségű társaságok esetében fennáll annak a jogi lehetősége, hogy a tagok nemcsak a társaság alapításakor megállapítandó és lényegében ekkor fizetendő pénzbeli vagy nem pénzbeli hozzájárulás megfizetését vállalják, de arra is vállalkozhatnak, hogy a társasági veszteségek pótlására a későbbiek során a taggyűlés határozatának megfelelően

pótbefizetési kötelezettségeket is teljesítenek, méghozzá törzsbetétjeinek arányában. c) Az üzletrésszel kapcsolatos rendelkezések Az üzletrésszel kapcsolatban a tagok társasági szerződésben számos tekintetben szabadon rendelkezhetnek: eltérő tagsági jogokat biztosító üzletrészek kialakítását határozhatják el, kizárhatják vagy korlátozhatják az üzletrész átruházhatóságát, társasági jóváhagyáshoz köthetik annak átruházását, kizárhatják jogutódlás esetére az üzletrész átszállásának és az üzletrész felosztásának lehetőségét, megengedhetik az üzletrész bevonását és dolgozói üzletrész kialakítását határozhatják el. Bár a Gt. szerint főszabályként azonos mértékű üzletrészhez azonos mértékű tagsági jogok tartoznak, az üzletrészek eltérő mértékű jogosítványokat is tartalmazhatnak. Egy-egy üzletrész olyan speciális jogosítványokat is tartalmazhat, melyek a többi üzletrészre nem

jellemzőek. d) A társasági szerződés taggyűlésre vonatkozó rendelkezései A határozatképesség és a határozathozatal módja a korlátolt felelősségű társaság diszpozitív törvényi szabályai körébe tartozik, így a társasági szerződés eltérhet azoktól. A Gt alapján taggyűlés határozatait – ha a törvény vagy a társasági szerződés másként nem rendelkezik – egyszerű szótöbbséggel hozza. e) A társasági szerződés tisztségviselőkkel kapcsolatos lehetséges elemei A társasági szerződés valamennyi tagot feljogosíthat az ügyvezetésre és képviseletre. A társasági szerződés korlátozhatja az ügyvezetők képviseleti jogát. Az ügyvezető képviseleti joga elvben korlátlan. Olyan helyzetekben azonban, amikor a társaság több ügyvezetőt kíván foglalkoztatni, szükségszerűen szabályozandó kérdés az, hogy az egyes ügyvezetők milyen területen és milyen mértékben jogosultak a társaság képviseletére. A

társasági szerződés előírhatja felügyelő bizottság létrehozását, illetve könyvvizsgáló megválasztását, akkor is, ha ez a törvény szerint nem kötelező. 3) A társaság és a tagok közötti jogviszony A) Törzsbetét befizetése, rendelkezésre bocsátása A társaság törzstőkéje az egyes tagok minimum 100 ezer forint nagyságú törzsbetétjének összességéből képződik. A törzsbetéteket forintértékben kell meghatározni, mint említettük abba a formában, hogy annak összege 10 ezer forinttal maradék nélkül osztható legyen. A társaság tagjai kötelesek a pénzbetéteket befizetni és a nem pénzbeli betéteket rendelkezésre bocsátani. A társasági tagok nem mentesíthetők a befizetés alól, és a társasággal szemben beszámításnak sincs helye. A törzsbetét teljesítésének késedelme A Gt. szerint késedelem esetén a tagot a társaság 30 napos póthatáridő kitűzésével teljesítésre hívja fel. Ebben a felhívásban utalni

kell arra, hogy a póthatáridő elmulasztása a tagsági jogviszony megszűnését eredményezi. A társasági törvény a tagsági jogviszony megszűnése miatt előálló üzletrész-értékesítésre a régitől eltérő szabályokat állapít meg. Az értékesítés módját, feltételeit illetően elsődlegesen az érintett tag és a társaság megállapodása irányadó. Az árverésre csak a fenti megállapodás hiányában – tehát másodlagosan – kerülhet sor, melyet a tagsági jog megszűnésének napjától számítva hatvan napon belül le kell folytatni. B) Pótbefizetés A társasági szerződés feljogosíthatja a taggyűlést arra, hogy a társasági veszteségek fedezésére pótbefizetési kötelezettséget írjon elő a tagok terhére. A társasági szerződésben kell meghatározni azt a legmagasabb összeget, melynek befizetésére a tag ezen a címen kötelezhető. Ugyancsak rendezni kell a társasági szerződésben a pótbefizetés teljesítésének

módját, gyakoriságát és ütemezését. A pótbefizetés a tag törzsbetétjét, ennélfogva a társaság törzstőkéjét nem növeli. A pótbefizetéseket a törzsbetétek arányában kell meghatározni és teljesíteni. Ha a társasági tag a társasággal szembeni tagsági, szervezeti jogviszonyból adódó fizetési kötelezettségének, vagyis a törzsbetét megfizetésére vagy a pótbefizetés megfizetésére irányuló kötelezettségének nem tesz eleget, úgy a társaság tulajdonában fennálló vagyoni érdekeltsége (üzletrésze) értékesítésre kerül, de a vételárból le kell vonni a nem teljesített pótbefizetés összegét, amely a társaságot illeti meg. Szintén elszámolási kötelezettséggel tartozik a társaság a teljesített pótbefizetésekért. Azokat elsődlegesen a veszteségek fedezésére kell fordítani. Az ezután fennmaradó összeget – a törzsbetétek teljes befizetése után – a tagok részére vissza kell fizetni. C) Az üzletrész

- Fogalma A társaság tagjainak a társasági közös vagyonból őket megillető hányadrészt, ill. a tagokat a társasággal szemben megillető jogokat és őket terhelő kötelezettségeket az üzletrész testesíti meg. Az üzletrész fogalma nem azonos a tagok törzsbetétjével A törzsbetét és az üzletrész közötti lényeges különbség az, hogy a törzsbetét számszerűleg pontosan meghatározható, vagyis a törzstőkének olyan kiszámított megfelelő hányada, mely a társasági tag fizetési kötelezettségének, illetve befizetésért fennálló felelősségének mértékét jelzi. Ezzel szemben az üzletrész mint elvont, absztrakt fogalom a tagok jogainak és kötelezettségeinek, valamint a társaság feletti tulajdonosi jogosultságoknak, illetve a társaság vagyonából őket megillető eszmei hányadnak az elnevezése. - Az üzletrészek fajtái a) Eltérő jogosultságokat tartalmazó üzletrész Az üzletrészek eltérő mértékű jogosítványokat

is tartalmazhatnak, vagyis egy-egy üzletrész olyan speciális jogosítványokat is tartalmazhat, melyek a többi üzletrészre nem jellemzőek. Olyan esetekben, amikor az egyes tagok üzletrésze a többi tag üzletrészétől eltérő jogosultságokat tartalmaz, ez a különbség a hitelező kielégítése tekintetében hátrányt nem okozhat, vagyis fedezetelvonó természetű nem lehet és a pótbefizetéseket sem akadályozhatja. Az eltérő tagsági jogokat tartalmazó üzletrész tipikus formájaként a társasági törvény – a részvénytársaságok estén már korábban létező dolgozói részvény párdarabjaként – korlátolt felelősségű társaságoknál lehetővé teszi dolgozói üzletrész megszerzését. A dolgozói üzletrész olyan korlátozottan forgalomképes eszmei dolog, amelyet a társaság ingyenesen vagy kedvezményes áron nyújthat munkavállalói részére. A dolgozói üzletrész célja, hogy a munkavállalókat tagsági jogokkal rendelkező

tulajdonosokként is érdekeltté tegye a társaság eredményességének fokozásában. A dolgozói üzletrész kialakításának feltételei A törzstőke védelme érdekében a törvény dolgozói üzletrészeket csak a társaság törzstőkén felüli vagyonából enged kialakítani, mégpedig oly módon, hogy a törzstőkét egyidejűleg fel kell emelni. A jogalkotó társaság többi tagjának érdekében korlátozza a dolgozói üzletrész törzstőkéhez viszonyított arányát. Hasonlóan az Rt-hez, a dolgozói üzletrészek aránya maximum a felemelt törzstőke 15%-a lehet. A dolgozói üzletrész korlátozottan forgalomképes, csak a társaság munkavállalóira vagy nyugdíjasaira ruházható át. A dolgozói üzletrész sorsa a tulajdonos munkaviszonyának megszűnése esetén Ha a munkavállaló munkaviszonya – nem nyugdíjazási okból – megszűnik, vagy a munkavállaló meghal, a volt munkavállaló vagy az elhalt örököse 6 hónapon belül átruházhatja a

dolgozói üzletrészt a korlátolt felelősségű társaság munkavállalóira. Fontos megjegyezni, hogy nyugdíjba vonulás esetén a nyugdíjas megtarthatja az üzletrészt. Öröklés esetében a 6 hónapos határidő lehetséges kezdő napjait a törvény külön is pontosítja. Ha a 6 hónap alatt az értékesítés nem sikerül, a társaság a határidő eltelte utáni első taggyűlésen a dolgozói üzletrészt a törzstőkeleszállítás szabályai szerint bevonhatja, vagy rendes üzletrésszé átalakítva annak értékesítését határozhatja el. Az átalakított üzletrészt azután az általános átruházási szabályok szerint értékesítheti. Mind bevonás, mind átalakítás estén az örököst vagy a volt munkavállalót megilleti a törzsbetét összege, amellyel a társaság elszámolni tartozik. Ez lehet több is, kevesebb is az üzletrész a piaci értéknél A kifizetés határideje – nehezen indokolhatóan – eltér az örökös, illetve a volt

munkavállaló vonatkozásában, örökös esetében a határidő 30 nap, volt munkavállaló esetében 1 év. b) Közös tulajdonban álló üzletrészek Sajátosan alakul a jogi helyzet akkor, amikor egy üzletrésznek több tulajdonosa van. A társasági törvény szerint egy üzletrésznek több tulajdonosa is lehet, de ezek a társasággal szemben egy tagnak számítanak, jogaikat – ideértve a társasági szerződés megkötését is – csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják és a tagot terhelő kötelezettségekért egyetemlegesen felelnek. 4) A személyes közreműködés, illetve egyéb vagyoni szolgáltatások (mellékszolgáltatások kérdése) A törvény diszpozitív rendelkezése előírja, hogy a társaság tagjai törzsbetétjük szolgáltatásán kívül egyéb vagyoni értékű szolgáltatás (a továbbiakban: mellékszolgáltatás) teljesítésére is kötelezettséget vállalhatnak. A tagok által – nem választott tisztségviselőként –

végzett személyes közreműködés is mellékszolgáltatásnak minősülhet, ha nem munkaviszonyon alapul. A mellékszolgáltatás teljesítésének feltételeit a társasági szerződésben kell szabályozni. Amennyiben a tag a társaság részére személyes közreműködési kötelezettséget vállal, tisztázni kell, hogy a tag a személyes közreműködést milyen jogviszony alapján (pl. munkaviszony, megbízási jogviszony) végzi, avagy a személyes közreműködés kizárólag mellékszolgáltatásnak minősül. A mellékszolgáltatásért ellenérték jár. Az ellenértékről a szerződésben rendelkezni kell, a mellékszolgáltatásért járó díjazás vagy egyéb ellenértéke a társaság mérlegében a társaság tartozásai között tüntetendő fel. 5) A társaság vagyoni kötelezettségei tagjaival szemben a) Osztalék Kogens szabály, hogy tagok a társaság fennállása alatt a teljesített törzsbetétet (vagyoni hozzájárulást) a társaságtól nem

követelheti vissza, viszonyt igényt tarthatnak a társaság mérleg szerinti adózott nyereségének felosztható részére. Az adózott eredmény felosztható részét nevezzük osztaléknak. Az osztalékfizetés alapvető feltétele a felosztható eredmény Nem osztható fel az eredmény, ha a taggyűlés a társaság nyereségét fejlesztési célokra, a társaság vagyonának növelésére fordítja. Ennek hiányában sem fizethető ki az osztalék, ha a társaság saját tőkéje a törzstőke alá csökkenne a kifizetéssel. Osztalékra csak már teljesített törzsbetétjük arányában szereznek jogosultságot a tagok, tehát mindaddig, amíg a törzsbetétet teljes egészében nem teljesítik csak az osztalék arányos részére jogosultak. A társaság az adózott nyereség felosztható részét a tagok javára – a társasági szerződés eltérő rendelkezése hiányában – törzsbetétarányosan köteles megfizetni. Nem lehet a tagokat azonban érvényesen a

nyereségből vagy a veszteség viseléséből kizárni. b) Osztalékelőleg A számviteli jogszabály előírásainak figyelembevételével akkor van lehetőség osztalékelőleg fizetésére, ha a közbenső mérleg – számviteli törvény szerinti beszámoló – alapján valószínűsíthető, hogy a társaság eredménye éves osztalék fizetését fogja lehetővé tenni. A közbenső mérleget a taggyűléssel el kell fogadtatni. c) A törzstőke terhére való kifizetés tilalma A társaságnak a törzstőke fedezéséhez szükséges vagyonából, vagyis magából a törzstőkéből a tagok részére fizetést teljesíteni csak az alábbi esetekben szabad: - mellékszolgáltatásokért járó ellenérték megfizetése, - a törzstőke leszállítása. Ez a szabály is kogens természetű, ettől a társasági szerződésben nem térhetnek el a felek. Ha mégis kifizetést eszközölnek a tagok javára, azt a tagok a társaság részére kötelesek visszafizetni. A

visszafizetési kötelezettség alól egyedül a jóhiszeműen felvett osztalék képez kivételt. 6) A társasági, tagsági jogviszony módosulása A) A társasági szerződés módosítása A törvény rendelkezései szerint olyan esetekben, amikor nemcsak tagsági jogviszony módosul, az alapjogviszonyt vagyis a társasági szerződést is módosítani kell. Ehhez a taggyűlés minimum ¾-es szótöbbséggel hozott határozata szükséges. a) A társasági szerződés módosításának alaki követelményei A törvény tehát két lehetőséget biztosít a szerződésmódosításra. Az egyik, hogy módosítják a társasági szerződést, betartva a Gt.-ben felsorolt valamennyi alaki követelményt, – beleértve azt is, hogy a módosított társasági szerződést a társaság minden tagjának alá kell írnia, függetlenül, hogy hogyan szavazott, illetve egyáltalán jelen volt-e a módosításnál. A másik lehetőség, hogy a társasági szerződést nem szerződési

formában, hanem jegyzőkönyvbe foglalt taggyűlési határozattal módosítsák. Ez esetben nem szükséges valamennyi tag aláírása, hanem elegendő ha a jegyzőkönyvet a taggyűlés elnöke, a jegyzőkönyvvezető és a hitelesítő tagok aláírják, valamint ellátják bevezetési záradékkal és ügyvédi vagy jogtanácsosi ellenjegyzéssel. Ha pedig csak a tagok személyében következik be változás, nem kell a fenti alakszerűségeket betartani, hanem a változást az ügyvezetőnek át kell vezetni a tagjegyzéken és be kell jelenteni a cégbíróságnak. b) A taggyűlésen történő szerződésmódosításhoz szükséges szavazati hányad. A korlátolt felelősségű társaság esetében a Gt. úgy rendelkezik, hogy a társasági szerződés módosításához a taggyűlés legalább ¾-es szótöbbséggel hozott határozata szükséges, de a taggyűlés egyhangú határozatára van szükség a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek

növeléséhez, illetve új kötelezettségek megállapításához, valamint az egyes tagok külön jogainak csökkentéséhez vagy csorbításához. Ugyanakkor nem kell taggyűlés tartásával alakszerűen módosítani a társasági szerződést, ha a tagok személyében következik be változás. c) A társasági szerződés módosítása egyhangú határozattal A taggyűlés egyhangú határozatára van szükség a tagok társasági szerződésben foglalt kötelezettségeinek növeléséhez, illetve új kötelezettségek megállapításához, valamint az egyes tagok külön jogainak csökkentéséhez vagy csorbításához. B) Alanyváltozás a tagsági és társasági viszonyokban a) Az üzletrészek forgalomképessége, átruházása A tagsági viszonyokban bekövetkező alanyváltozás egyik leggyakoribb módja az üzletrész átruházása. A korlátolt felelősségű társaságból kiválni csak az üzletrész átruházásával lehet, a társasági törvény ugyanis a Kft.

esetében nem engedi meg a kilépést és nem szüntethető meg a tagsági viszony a polgári jogi felmondás alkalmazásával sem. Az üzletrészek – a magyar jog szerint – forgalomképesek. Az üzletrészt semmilyen értékpapír nem testesíti meg, az üzletrészről igazolójegyet, okmányt kiállítani nem lehet. Az átruházás esetei Üzletrész átruházása esetén vevőként szerepelhet a társaság másik tagja, maga a társaság vagy kívülálló személy is. - Tagokra történő üzletrész átruházása A tagsági jogokat és a társaságban való tulajdoni részesedést megtestesítő üzletrész főszabályként olyan forgalomképes vagyoni jog, amely a társaság tagjaira szabadon átruházható, nincs szükség sem a tagok, sem a társaság hozzájárulására. A tagokra történő üzletrész átruházás sajátossága, hogy változást eredményez a társaság tagjainak számában. A jogosultságok és kötelezettségek a megmaradó tagok között

átrendeződnek. Ilyenkor ugyanis a vásárló tag vagyoni helyzete, pozíciója megváltozik, üzletrésze már nagyobb vagyoni erőt, jelentősebb döntési jogkört és nagyobb részesedési hányadot testesít meg. Fontos megjegyezni itt a társaság törvény azon rendelkezését, miszerint egy tagnak csak egy üzletrésze lehet. Ebből következően, ha a tag további üzletrészeket szerez meg, üzletrésze az átvett üzletrészek arányában növekszik. - A társaságra történő üzletrész átruházás Sajátosan alakul a jogviszony akkor, ha maga a társaság vásárol meg üzletrészt, vagy üzletrészeket. Az ilyen üzletrész jogi helyzete rendkívül egyedi Maga a társaság szavazati jogot saját ügyeiben nem nyer és az erre az üzletrészre vonatkozó szavazati jogot a határozatképesség számításánál is figyelmen kívül kell hagyni. Az üzletrész után járó nyereség, illetve a társaság megszűnése esetén az ilyen üzletrész után járó vagyonrész

a tagok között kerül felosztásra, tehát a kettős fedelű, tagokat megillető tulajdoni igény ebben a vonatkozásban érvényesül a közvetett úton tulajdonukba jutott üzletrész tekintetében is. A társaság által megvásárolt üzletrész nem maradhat végleg a társaság tulajdonában, mert azt vagy a vásárlástól számított 1 éven belül a társaság köteles elidegeníteni, vagy a törzstőke leszállítás szabályainak alkalmazásával azt be kell vonni, és azáltal beolvad a tagok üzletrészébe. Lehetőség van arra is, hogy a társaság az üzletrészt térítés nélkül – törzsbetéteik arányában a tagok részére átadja. - Az üzletrész kívülállóra történő átruházása A kívülállókra történő átruházást a törvény szigorú feltételekhez köti annak megakadályozása érdekében, hogy a tagsági jogokat olyan személy szerezhesse meg, akinek taggá válásával a bentlévő tagok nem értenek egyet. Üzletrészt kívülálló

személyre csak olyan esetben lehet átruházni, ha elővásárlásra jogosult személy nincs, vagy a jogosult nem élt elővásárlási jogával és az átruházó tag a törzsbetétet teljes mértékben befizette. A kívülállóra történő átruházását azonban a tagok a társaság beleegyezéséhez köthetik. - Elővásárlási jog Az elővásárlási jog olyan egyoldalú alakító jog, amely lehetővé teszi a jogosult számára, hogy a tulajdonoshoz intézett egyoldalú nyilatkozatával létrehozza az adásvételi szerződést. A társasági törvény lehetővé teszi a tagok egymás között történő üzletrész-átruházásait. A társasági szerződésben a tagok ezt a lehetőséget oly módon korlátozhatják, hogy egymásnak elővásárlási jogot biztosítanak. Apróbb módosításokkal fennmaradtak a törvényi elővásárlási jogot biztosító szabályok a társaságra, valamint kívülállóra történő üzletrész-átruházás esetén is. Az üzletrészt

kívülálló személyre csak akkor lehet átruházni, ha az elővásárlásra jogosult személyek elővásárlási jogukkal nem élnek és az átruházó tag a törzsbetétet teljes mértékben befizette. Az elővásárlásra a törvény szerint az alábbi személyek a következő sorrendben jogosultak: - a társaság bármely tagja, - maga a társaság (a társaság azonban saját részére csak a törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg saját üzletrészét), - a taggyűlés által kijelölt személy (ha a taggyűlés ilyen személyt egyáltalán meg kívánt határozni). Lényegi változás, hogy a társasági törvény szerint a fenti sorrendben érvényesülő törvényi elővásárlási jog csak olyan átruházás esetén áll fenn, amelynek jogcíme az adásvétel. Ebből következően nem terjed ki az elővásárlási jog az egyéb szokásos átruházási jogcímekre, nevezetesen az ajándékozásra, cserére, engedményezésre és természetesen nem

érvényesülhet elővásárlási jog öröklés esetére. Ha az elővásárlásra jogosultak az üzletrész átruházási szándék bejelentésének kézhezvételétől számítva, tag esetében 15 napon belül, a társaság vagy az általa kijelölt személy esetében 30 napon belül nem nyilatkoznak, úgy kell tekinteni, hogy elővásárlási jogukkal nem kívánnak élni. A hallgatás ebben az esetben joglemondásnak minősül és a törvényi vélelem szerint az elővásárlásra jogosultak a külső értékesítéshez hozzájárulnak. A tagok a társasági szerződésben úgyszintén korlátozhatják vagy ki is zárhatják az üzletrész átruházásának adásvételen kívüli jogcímeit, tehát mindazokat az átruházási jogcímeket, amelyeknél az elővásárlási jog garanciális hatásai nem érvényesíthetők. Az átruházás joghatásai Az üzletrész átruházása teljes értékű és teljes mértékű jogátruházást és jogátszállást eredményez, vagyis a tagsági

viszonyból eredő összes jog és kötelezettség a megszerzőre automatikusan átszáll, és az átruházó a társasági jogviszonyból szabadul. Az üzletrész átruházása esetén a törvény nem követeli meg a társasági szerződés írásbeli módosítását, azonban az átruházó jogügylettel a társaságon belüli tagsági viszony – az alanycsere következtében módosul. b) A tag kizárása A kizárásról a társaság keresete alapján a bíróság jogosult dönteni. Ha a bíróság a tag kizárásáról jogerős döntést hoz, rendezni kell a kizárt tag üzletrészét. Kizárásánál is érvényesül azonban az az alaptétel, hogy a korlátolt felelősségű társaság fennállása alatt a törzsbetétet a tagnak visszaadni nem lehet. A kizárt tag tulajdonát képező üzletrészt a társaság értékesíteni köteles. A kizárt tag üzletrészének értékesítése A kizárt, illetve azon tag, akinek tagsági viszonya a vagyoni hozzájárulás teljesítésének

hiánya miatt szűnt meg, üzletrészének értékesítése főszabályként nyilvános árverése történik, kivéve, ha a kizárt tag az értékesítés más módjához hozzájárult. Az árverésre bocsátást árverési hirdetmény közzététele előzi meg. A hirdetményt a tervezett árverés időpontját legalább 8 nappal megelőzően a Cégközlönyben kell közzétenni. A társasági törvény felsorolja a hirdetmény kötelező tartalmi elemeit. A hirdetményben meg kell jelölni: - a társaság nevét és székhelyét, - az árverés helyét és idejét, - a fizetés módját és határidejét, - az árverésre kerülő üzletrészre vonatkozó legfontosabb adatokat, ideértve a kikiáltási árat is. Az árverést a kizárást elrendelő bírósági ítélet jogerőre emelkedését követő 45 napon belül meg kell tartani. Az első árverés ennél későbbi időpontra nem tűzhető ki Az árverés lefolytatása Az árverés lefolytatásáról a törvény

rendelkezik. Árverésen személyesen, illetve meghatalmazással igazolt képviselő útján bárki – kivéve a kizárt tagot – részt vehet. Elsődlegesen a társaság tagjait, másodsorban pedig a társaságot elővásárlási jog illeti meg az üzletrészre az árverésen „leütött” vételáron és fizetési feltételekkel. Az elővásárlási jog gyakorlására az árverés napjától számított 30 nap áll a jogosultak rendelkezésére, melynek gyakorlása az ügyvezető felhívására történik. Ez alatt az idő alatt ún függő jogi helyzet keletkezik. Ennek következtében a legjobb ajánlatot tevő árverési vevővel csak akkor jön létre a szerződés, ha az elővásárlásra jogosultak nem élnek e jogukkal. Az árverési vételár elosztása A befolyt árverési vételárból a kielégítés sorrendje függ attól is, hogy befizette-e a tag törzsbetétet vagy sem. Ha nem fizette be, vételárból először az árverés költségeit, ezt követően a

társaságnak a törzsbetétből még be nem fizetett részre irányuló követelését kell kielégíteni, a fennmaradó összeg pedig a kizárt tagot illeti meg. Az üzletrész árverési értékesítése folytán – a polgári jog klasszikus szabályival egyezően – eredeti szerzésmóddal szerez tulajdonjogot az árverési vevő. A vevő – amennyiben jóhiszeműen szerzi meg a dolgot – tulajdonossá válik tekintet nélkül arra, hogy korábban ki volt a tulajdonos. A tulajdonszerzőnek nem kell tehát vizsgálni az eladó tulajdonjogát c) Az üzletrész felosztása Az üzletrész felosztásáról beszélünk, amikor egy üzletrészből több teljes tagsági jogot biztosító üzletrészt alakítanak ki, vagy ha az üzletrészt több társasági tag szerzi meg, kivéve ha az üzletrész a Gt. bekezdése alapján osztatlan közös tulajdonba kerül A törvény az üzletrész feloszthatóságát az alábbi esetekre korlátozza: Átruházás: Abban az esetben, ha az eredeti

társasági tag üzletrészét több vevő részére értékesíti, és így több személy válhat a társaság teljes jogú tagjává. A tagsági jog jogutódlása: Abban az esetben, ha az üzletrész több jogi személyiséggel vagy anélkül működő gazdasági társaság vagy több természetes személy jogutód között kerül szétosztásra, a több jogutód felosztott üzletrészhez juthat, ami a társasági állapot megváltozását idézi elő. - Öröklés: Több örököse öröklés ugyancsak előidézheti az eredeti üzletrész felosztását és új üzletrészek létrehozatalát. Az üzletrész felosztásához a törvény által megengedett esetekben is a társaság beleegyezése szükséges, vagyis a felosztás csak taggyűlés hozzájárulásával válik érvényessé. d) Az üzletrész megszerzése a társaság által Sajátosan alakul a jogviszony akkor, ha maga a társaság vásárol meg üzletrészt, vagy üzletrészéket. A társaság saját részére csak

törzstőkén felüli vagyonából vásárolhatja meg az üzletrészt. A törvény a társaság részére az üzletrészek érték szerinti 1/3-ának megvásárlására ad lehetőséget és az erre vonatkozó taggyűlési határozatot ¾-es szótöbbséghez köti. További feltétel az is, hogy csak azok az üzletrészek vásárolhatók meg a társaság javára, melyekre a törzsbetétek teljes összegét már befizették. A társaság által megvásárolt üzletrész nem maradhat végleg a társaság tulajdonában. Azt a vásárlástól számított 1 éven belül a társaság köteles elidegeníteni vagy azt a tagoknak térítés nélkül átadni. e) Az üzletrész társaság általi magához vonása A társasági törvény a korábbi szabályok alkalmazása során felmerült jogbizonytalanság, illetve értelmezési nehézségek kiküszöbölésére különbséget tesz a bevonás és az ún. magához vonás között. Az üzletrész társaság általi magához vonásáról akkor

beszélünk, amikor a társaság „az uratlanná váló üzletrészt” ideiglenesen úgy veszi át, hogy az nem jelenti törzstőke leszállítását. A társaság az üzletrészt magához vonja, ha tagsági jogviszony a vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatt megszűnik, a tag kizárása miatt szükséges árverés lebonyolítása érdekében, illetve a tag jogutód nélküli megszűnése esetén. Amennyiben a társaság az üzletrészt a tagsági viszony vagyoni hozzájárulás teljesítésének elmulasztása miatti megszűnése, illetve a tag kizárása miatt vonja magához, köteles megkísérelni az értékesítést. Ha az értékesítés megtörténik, az üzletrész változatlan marad és átmegy a vevő tulajdonába. Az értékesítés eredménytelensége esetén – a megismételt árverést követő 30 napon belül, amelynél a kikiáltási árat már a társaság követeléséig csökkentették – a társaság három lehetős között választhat: -

a társaság megvásárolja az üzletrészt a törzstőkén felüli vagyon terhére, - a társaság tagjai vásárolják meg az üzletrészt törzsbetéteik arányában, - a társaság bevonja az üzletrészt. Valójában létezik egy negyedik megoldás is. Bevonás helyett a társaság dönthet úgy is, hogy az üzletrészt a tagoknak térítés nélkül átadja. Ezzel a tagok üzletrésze a törzsbetétek arányában megnövekszik. Erre azonban csak akkor van mód, ha a tag jogutód nélküli megszűnése miatt került sor a magához vonásra. Az értékesítés eredménytelensége esetén a társasági törvény akkor is lehetővé teszi az üzletrész bevonását, ha a bevonás lehetőségét a társasági szerződés kizárta. f) Az üzletrész bevonása Bevonásról akkor beszélünk, amikor az üzletrész társaság által történő megszerzése együtt jár a törzstőke leszállításával. Az üzletrész bevonására kivételes esetekben nyújt lehetőséget a társasági

törvény. A bevonás esetei a következők: - A társaság elrendeli az üzletrész bevonását, ha a tagsági viszony megszűnésekor a társaság a megszerzett üzletrészt nem képes értékesíteni. Ilyenkor az így megszűnt üzletrész (törzsbetét) értékével a törzstőkét a tőkeleszállítás szabályai szerint csökkenteni kell. - A tagsági jogviszony megszűnésekor, illetve a tag bírósági kizárása esetében be kell vonni az üzletrészt akkor is, ha a magához vont üzletrész árverése meghiúsult és a társaság a bevonás mellett dönt. - Ugyancsak be kell vonni az üzletrészt, ha a társaság úgy dönt, hogy a társaság tulajdonában lévő üzletrészt a tagoknak térítés nélkül át kell adni. - Ha a munkavállaló munkaviszonya – nem nyugdíjazási okból – megszűnik, vagy a munkavállaló meghal, és a volt munkavállalónak vagy az elhalt örökösének 6 hónapon belül nem sikerül átruházni a dolgozói üzletrészt a korlátolt

felelősségű társaság munkavállalóira, a társaság a határidő eltelte utáni első taggyűlésen a dolgozói üzletrészt a törzstőkeleszállítás szabályai szerint bevonhatja. Bevonás esetén az örököst vagy a volt munkavállalót megilleti a törzsbetét összege, amellyel a társaság elszámolni tartozik. A kifizetés határideje – nehezen indokolhatóan – eltér az örökös, illetve a volt munkavállaló vonatkozásában, örökös esetében a határidő 30 nap,volt munkavállaló esetében 1 év. A bevonás feltétele Bevonásra csak akkor kerül sor – kivéve a már említett sikertelen értékesítési kísérletet –, ha a társasági szerződés kifejezetten megengedi az üzletrész bevonását, illetve a tag bevonáshoz hozzájárult. Nem szükséges viszont a tag beleegyezését kikérni, ha a bevonás feltételeit a társasági szerződés már akkor is tartalmazta, amikor a tag az üzletrészt megszerezte. C) A törzstőke változásai a) A

törzstőke felemelése A törzstőke felemelésének két formáját ismeri a magyar társasági jog. Az egyik a törzstőke felemelése új törzsbetét szolgáltatásával, a másik pedig a törzstőkén felüli vagyon törzstőkésítése. - Új törzsbetét szolgáltatása Ha a törzstőke felemelése új törzsbetétek szolgáltatásával történik, szükség van a taggyűlés erre irányuló határozatára. Az újonnan létesített törzsbetétek fedezetét főszabályként az új törzsbetétek befizetése vagy az apportbetét szolgáltatása nyújtja. A felemelés további feltétele, hogy a társasági törzsbetétek teljes befizetése már megtörténjen. - Az új törzsbetétek megszerzése Az új törzsbetétek megszerzésére a törvény szigorú sorrendet állít fel. A korábbi törvényben egységesen elővásárlási jogként meghatározott jogintézményt a már bejegyzett tagok vonatkozásában – a tartalmi szabályok érintése nélkül – az új Gt.

elsőbbségi jogra változtatta Az új törzsbetétekre a felemelési aktust megelőzően bejegyzett tagoknak elsőbbségi joguk van. A tagok elsőbbségi jogukat törzsbetéteik arányában 30 napos jogvesztő határidő a felemelést kimondó határozatnak a határozatok könyvébe történő bevezetésével veszi kezdetét. Ha a tagok nem kívánnak élni, vagy a megadott határidőn belül nem élnek az új törzsbetét megszerzésére irányuló elsőbbségi jogukkal, az új törzsbetétek a társasági tagok által kijelölt személyek szerezhetik meg. Ha pedig a prioritást élvezők közül senki nem jelenti be igényét és a tagok sem jelölnek potenciális vevőt, a törzsbetét megszerzésére bárki jogosult. - A törzsbetét megszerzéséhez szükséges jognyilatkozat Az új törzsbetét megszerzéséhez jognyilatkozat szükséges. A törzsbetét külső megvásárlója – aki a tagokat megillető elsőbbségi jog gyakorlásának híján – a tagok által kijelölt

személy, illetve olyan, akinek a törzsbetét megszerzésének lehetősége tudomására jut, kinyilvánítja a társasághoz való csatlakozás, a társasági tagsági jogok elfogadása tekintetében a nyilatkozatát. Az új Gt. szerint a nyilatkozatot a társaságnak nem kell elfogadnia, hanem – szakítva a korábbi törvény megoldásával, amely a nyilatkozat elfogadását a taggyűlés döntési jogkörébe utalta – a nyilatkozattal és annak tagjegyzékben való átvezetésével az új törzsbetét megszerzője – külön elfogadás, illetve a társasági szerződés módosítása nélkül – a társaság tagjává válik. A törzstőke felemelése folytán létesített törzsbetétekre is alkalmazni kell a törzsbetét minimális összegére, a törzsbetét megfizetési módjára, esedékességére és a késedelem jogkövetkezményeire részben a törvény, részben a társasági szerződésben szabályozott rendelkezéseket. - A törzstőkén felüli vagyon

átalakítása A törzstőke felemelésének másik formája az, ha a társaság törzstőkén felüli vagyonát vagy annak egy részét átalakítja törzstőkévé, mégpedig oly módon, hogy ezáltal a tagok törzsbetétje arányosan növekszik. A törzstőkén felüli vagyonból történő törzstőke felemelés abban különbözik az új törzsbetét szolgáltatásával való emeléstől, hogy nincs szükség új törzsbetét szolgáltatására, hanem a taggyűlés a törzstőke felemelését a társaság „extravagyonából” a törzstőkén felüli vagyonból rendeli el. Hasonlóan a társasági vagyon kívüli fedezetből kialakított új törzsbetétekhez, ebben az esetben is taggyűlési határozat szükséges a törzstőke felemeléséhez. b) A törzstőke leszállítása Egy működő társaság életében nem csak prosperáló időszakok, hanem veszteséges periódusok is előfordulnak. Kisebb gazdasági veszteségeknél, vagy ha a tulajdonosok egyébként a

vállalkozást vissza kívánják „fejleszteni”, maga a társaság tarthatja szükségesnek a törzstőke lecsökkentését. Az első esetben a veszteség értékelésével csökkentik a törzstőkét, míg a másodikban a tőkekivonás a törzsbetét meghatározott hányadának visszafizetésével megy végbe. Lényeges, hogy megmaradó törzsbetét nem csökkenhet a minimális törzsbetétnagyság, azaz százezre forint alá. Ha a társaság saját vagyonában bekövetkező jelentős tőkevesztés miatt szükséges törzstőke leszállítás folytán a törzstőke a törvényi minimum (3 millió forint) alá csökkenne, akkor törzstőkeleszállítással már nem „orvosolható” a tőkevesztés, ezért a taggyűlés köteles vagy a korlátolt felelősségű társaságnak a közkereseti vagy betéti társasággá alakulásáról, vagy végső esetben a társaság jogutód nélküli megszűnéséről határozni. Minden törzstőkeleszállítás kogens előfeltétele, hogy a

leszállítás ellenére sem lehet a törzstőke kisebb 3 millió forintnál. A törzstőke leszállítás is csak a társaság legfőbb döntéshozó szervének, a taggyűlésnek a határozata alapján lehetséges. - A leszállítást kimondó határozat tartalma Tekintettel arra, hogy a törzstőke leszállítása folytán a hitelezők kielégítési alapját képező vagyonban csökkenés áll be, a törvény szigorú tartalmi és formai követelményeket ír elő a hitelezők megfelelő tájékoztatásának és kielégítésének biztosítására. - A leszállítást kimondó határozat közzététele A leszállítást kimondó határozatot a cégbíróságnak történő bejelentést követően az ügyvezető vagy ügyvezetők a Cégközlönyben kétszer egymás után, 30 napos időközzel hirdetmény útján kötelesek közzétenni. - A hitelezői igények bejelentése, érvényesítése A társaságnak az általa ismert hitelezőket a hirdetményi közzététel fenntartása

mellett külön is fel kell hívni követeléseik bejelentésére. Azoknak a hitelezőknek az igényét, akik a társaságnál a határidő alatt jelentkeztek és a törzstőke leszállításához nem járultak hozzá, ki kell elégíteni vagy számukra biztosítékot kell nyújtani. Biztosítékul a Ptk.-ban szabályozott szerződésbiztosító mellékkötelezettségek köthetők ki, ezek közül is elsősorban a zálogjog, bankgarancia, kezesség vagy az óvadék A törzstőke leszállítása esetére a hitelezőket törvényi szabályokkal körülbástyázott igényérvényesítési jog illeti meg. A hitelezői igények ebben az esetben megelőzik a társasági tagoknak a törzstőke leszállítása következtében keletkező társasági jog igényeit. - A törzstőke leszállításának cégbírósági bejegyzése A törzstőke leszállításának cégbírósági bejegyzése csak az előbbi pontban említett cégbírósági bejelentés után történhet meg, amennyiben a

cégbíróság a törzstőke leszállítás lefolytatását jogszerűnek találja. A bejegyzés közzétételéről a cégbíróság a Cégközlönyben gondoskodik Mivel a törzstőke leszállítása a törzsbetétek értékének csökkenését jelenti, lehetséges, hogy a társasági tagok a leszállítási hányadnak megfelelő összeg visszafizetésére lesznek jogosultak. Tekintettel arra, hogy a törzstőkeleszállítás a bejegyzéssel válik hatályossá, a tagoknak járó összeg kifizetésére csak a leszállítás cégjegyzékbe történő bejegyzését követően kerülhet sor. c) A tag halála vagy megszűnése A tag halála vagy megszűnése bekövetkezhet jogutód hátrahagyásával vagy anélkül. Mindkét esetben problematikus az üzletrész sorsa. - Jogutódlás A jogutóddal történő megszűnéskor az üzletrész főszabályként átszáll a jogutódra. Ha a tag természetes személy volt, a jogutódlás az öröklés szabályai szerint megy végbe, tehát az

üzletrészt mint a hagyaték részét az örökös vagy örökösök ipso iure megszerzik. Ha a megszűnt tag jogi személy, akkor az üzletrész – hasonlóan az örökléshez – automatikusan jogutódjára száll át. A társasági szerződés a jogutódlás esetére kizárhatja az üzletrészek átszállását. - A tag jogutód nélküli megszűnése Ha a nem természetes személy tag jogutód nélkül – pl. végelszámolással vagy felszámolással – szűnik meg, a társaság az üzletrészt magához vonja. Ez esetben viszont a megszűnt tag tulajdonosainak meg kell téríteni az üzletrész piaci értékét. 7) A korlátolt felelősségű társaság szervezete A korlátolt felelősségű társaságnak lényegében két általánosan kötelező szervezeti egysége van. Az egyik a taggyűlés, mint a tagok összességének ügydöntő testülete, amely a társaság legfőbb döntést hozó szerve, a másik pedig a társaság ügyeinek intézését, valamint a társaság

képviseletét ellátó ügyvezető vagy több személy megválasztása esetén ügyvezetők. Végül meg kell említeni, hogy a korlátolt felelősségű társaságnál – bár nem minden esetben kötelező – de az esetek jelentős részében választanak felügyelő bizottságot, könyvvizsgálót is. A) Taggyűlés A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve a taggyűlés, mely dönthet mindazokban a kérdésekben, amelyeket a törvény kifejezetten a taggyűlés hatáskörébe utalt. A taggyűlést évente legalább egy alkalommal össze kell hívni. a) A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdések A törvény tételesen felsorolja a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket. Ezek mellett lehetőség van arra is, hogy a tagok a társasági szerződésben más döntéseket is a taggyűlés hatáskörébe utaljanak. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartoznak az alábbi döntések: - A számviteli törvény szerinti

beszámoló elfogadása, ideértve az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés. - Pótbefizetés elrendelése és visszatérítése olyan esetekben, amikor a társaság alapokmánya; vagyis a társasági szerződés pótbefizetés elrendelésének a lehetőségét biztosítja a taggyűlés javára, vagyis csak olyan esetekben rendelheti el a pótbefizetést, ha erről a társasági szerződés rendelkezik. - Osztalékelőleg fizetésének elhatározása. - Üzletrész felosztásához való hozzájárulás és az üzletrész bevonásának elrendelése. - A tag kizárásának kezdeményezéséről való határozat. - A magához vont üzletrész tagok általi megvásárlásának elhatározása. - Az ügyvezető, illetve az ügyvezetők megválasztása, visszahívása, díjazásuk megállapítása, valamint a munkáltatói jogok gyakorlása. - A felügyelő bizottság tagjainak megválasztása, visszahívása és díjazásuk megállapítása. - A könyvvizsgáló

megválasztása és visszahívása. - Olyan szerződés megkötésének jóváhagyása, amelyet a társaság saját tagjával, ügyvezetőjével, illetve a tag vagy ügyvezető közeli hozzátartozójával köt. - Az alapításért felelős tagok, az ügyvezetők és a felügyelő bizottsági tagok elleni kártérítési igények érvényesítése. - A társaság jogutód nélküli megszűnésének, átalakulásának elhatározása. - A társasági szerződés módosítása. - Mindazok az ügyek, amelyeket a társasági törvény, vagy a társasági szerződés a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. A taggyűlés kizárólagos jogkörének meghatározása kogens jellegű, vagyis a társasági szerződés nem tartalmazhat olyan rendelkezést, mely a fenti ügyeket kivenné a taggyűlés hatásköréből. b) A taggyűlésen való képviselet A taggyűlésen a korlátolt felelősségű társaság tagjai személyesen, illetve meghatalmazott képviselőjük útján vehetnek

részt. c) Határozatképesség A taggyűlés akkor határozatképes, ha a törzstőke legalább fele vagy a leadható szavazatok többsége képviselve van. Ettől a határozatképességi aránytól a társasági szerződés szigorúbb részvételi feltételeket is előírhat, kisebb részvételi arányhoz azonban nem kötheti a határozatképességet. d) A taggyűlés összehívásának szabályai Az általános elv az, hogy a taggyűlést az ügyvezető, illetve az ügyvezetők hívják össze. Az ügyvezető 30 napon belül köteles összehívni a taggyűlést, ha az ügyvezetők száma a társasági –szerződésben meghatározott létszám alá csökken. Ha pedig egyáltalán nem maradt ügyvezető, törvényességi felügyeleti eljárás keretében bármelyik tag vagy hitelező kérelmére a cégbíróság hívja össze. Fontos kisebbségvédelmi garancia, hogy a szavazatok legalább 1/10-ed részét képviselő tagok az ok és a cél megjelölésével írásban bármikor

kérhetik a taggyűlés összehívását. Ha az ügyvezetés ennek a kérésnek 30 napon belül nem tesz eleget, vagy ha nincs ügyvezető, aki az összehívásra jogosult lenne, akkor az érintett tagok kérelmére a cégbíróság hívja össze a taggyűlést a kérelem benyújtásától számított 30 napon belül. Ilyen esetekben azonban az indítványtevő tagok kötelesek megelőlegezni a költségeket és biztosítani az egyéb feltételeket. - Az összehívás esetei A taggyűlést normális működés esetében is évente legalább egyszer kötelező összehívni. A taggyűlést továbbá bármikor össze kell hívni, ha az a társaság érdekében egyébként szükséges. Különösen igaz ez, ha az ügyvezetők száma a társasági szerződésben meghatározott létszám alá csökken, vagy egyáltalán nem maradt ügyvezető. A fentieken kívül haladéktalanul össze kell hívni a taggyűlést, ha a társaság mérlegéből, könyvviteli nyilvántartásából az tűnik

ki, hogy a saját tőke veszteség következtében – vagyis nem a leszállítás eredményeként – a törzstőke felére vagy a törzstőkeminimum (3millió forint) alá csökken, valamint – elsősorban hitelezővédelmi célból – akkor is, ha a társaság fizetéseit beszüntette és a társaság vagyona a tartozásokat nem fedezi. A tőkevesztés fent ismertetett eseteiben a törvény arról is rendelkezik, hogy az összehívott taggyűlésen milyen alternatív döntéseket kell a taggyűlésnek meghoznia. Így a tagok – amennyiben a társasági szerződés lehetővé teszi – határoznak a pótbefizetés elrendeléséről vagy a törzstőke más módon való pótlásáról. Ha a tőkevesztés nem pótolható sem pótbefizetéssel, sem önkéntes visszapótlással, sem más egyéb módon, a tagoknak határozniuk kell a törzstőke leszállításáról. Ha a leszállítás folytán a törzstőke a törvényi minimum (3millió forint) alá csökkenne, akkor

törzstőkeleszállítással már nem „orvosolható” a tőkevesztés, ezért a taggyűlés vagy a korlátolt felelősségű társaságnak közkereseti vagy betéti társasággá alakulásáról vagy végső esetben a társaság megszűnéséről kell határozni. - A taggyűlés helyszíne Főszabályként a taggyűlést a társaság székhelyére kell összehívni, ettől eltérni vagy a társasági szerződésben, vagy csak valamennyi tag előzetes hozzájárulásával lehet. - A taggyűlés napirendje A társaság legfontosabb stratégiai döntései a taggyűlésen születnek meg. A taggyűlés napirendjét az ügyvezetés vagy azok határozzák meg, akik az összehívást elrendelték (felügyelő bizottság), illetve kérték (könyvvizsgáló, tagok). A taggyűlésre a társaság tagjait a napirend közlésével kell meghívni. A meghívók elküldése és a taggyűlés napja között legalább 15 napnak kell eltelnie. Ez idő alatt a társaság bármely tagja jogosult az

általa megjelölt napirendi kérdés megtárgyalását kérni. Javaslatát azonban legalább a taggyűlést megelőző 3 nappal ismertetnie kell a társaság tagjaival. - Határozat taggyűlésen kívül Bár általános szabályként a tagok döntéseihez a taggyűlés adja a keretet, a tagok taggyűlés tartása nélkül is határozhatnak. A taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó döntések közül a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról és az adózott eredmény felhasználásáról hozandó határozatokat kiveszi a taggyűlésen kívül meghozható határozatok köréből a törvény, kimondva, hogy erről csak taggyűlésen lehet eldönteni. Ha a taggyűlést a törvény a minimumkövetelménye szerint évente csak egy alkalommal hívják össze, azon kötelező határozni a számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadásáról és az adózott eredmény felhasználásáról. - A taggyűlési jegyzőkönyv A törvény – okulva a negatív

tapasztalatokból – az ügyvezetőt kötelezi a taggyűlési jegyzőkönyv elkészítésére. - A jegyzőkönyv tartalma A törvény szerint a jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell a taggyűlés helyét és idejét, a jelenlévőket, szavazati joguk mértékét, valamint a taggyűlésen lezajlott legfontosabb eseményeket, nyilatkozatokat, határozatokat, a leadott igenlő és ellenszavazatok számát. B) Ügyvezető, illetve az ügyvezetők A korlátolt felelősségű társaság esetében az ügyvezetőt (ügyvezetőket) kell tekinteni a gazdasági társaság törvényes képviselőjének, aki a társaság képviselete mellett ellátja a társasághoz tartozó munkaszervezet vezetését, a társaság tényleges gazdasági tevékenységének intézését és irányítását, valamint a társaságon belüli könyvvezetési feladatokat. a) Az ügyvezetői jogviszony Ügyvezető illetve, ügyvezetők lehetnek: - a korlátolt felelősségű társaság tagjai közül megválasztott

személyek, - kívülálló, aki a társasággal megbízási jogviszonyban áll, a társasággal munkaviszonyban álló személy, - ügyvezetői jogokkal ruházhatja fel a társasági szerződés a korlátolt felelősségű társaság valamennyi tagját. Ez utóbbi esetben valamennyi tag jogosult társaság képviseletére és az ügyintézésre. b) Az ügyvezetők feladatköre A törvény általános jelleggel az ügyvezetők feladatává teszi a társasági ügyek intézését és a képviselet ellátását. - A tagjegyzék vezetése Az ügyvezetők feladata a tagnyilvántartás (tagjegyzék) vezetése. A tagjegyzék az egyetlen olyan hiteles társasági dokumentum, amely az adatokat, változásokat naprakészen mutatja, mert kötelező benne feltüntetni valamennyi társasági tag nevét (cégét), székhelyét (lakóhelyét) és törzsbetétjének nagyságát, a törzstőke mértékét, a társasági szerződésnek az esetleges pótbefizetésekre, a tagokat terhelő, illetve

jogosító ún. mellékszolgáltatásokra, valamint az üzletrész átruházásának korlátozására vagy kizárására vonatkozó rendelkezéseket. Ezek mellett az ügyvezető köteles átvezetni a tagok személyében, illetve üzletrészeiben bekövetkezett minden változást, így az üzletrészek átruházását, felosztását, a társaság tulajdonába kerülését vagy bevonását. - Cégbírósági bejelentés A tagjegyzékbe történő bejegyzés a társaság olyan jognyilatkozatát jelenti, melyhez joghatások fűződnek. Az ügyvezetők/ügyvezetők ezért kötelesek a tagjegyzéket, illetve – a tagjegyzékben feltüntetett adatok megváltozása esetén – a módosított (hatályos) tagjegyzéket a cégbíróság felé benyújtani. - Nyilvántartási és tájékoztatási kötelezettség Az ügyvezetőknek feladatkörébe tartozik a határozatok könyvének vezetése, amely a taggyűlés által hozott határozatok folyamatos nyilvántartására szolgál. A határozatokat

meghozataluk után a határozatok könyvébe kötelezően be kell vezetni. A határozatok ugyanis csak ezt követően válnak érvényessé. A határozatok könyvébe bármelyik társasági tag betekinthet és az ügyvezetők a határozatokról hitelesített másolatot kötelesek a tagok kérésére kiadni. c) Az ügyvezető(k) visszahívása A Gt. szerint a vezető tisztségviselők megbízási jogviszonya megszűnhet többek között visszahívással is. A társaság legfőbb szerve – kft. esetében a taggyűlés – bármikor visszahívhatja a vezető tisztségviselőt. A korlátolt felelősségű társaság ügyvezetőinek visszahívását a törvény a taggyűlés minősített többséggel – mégpedig ¾-es szótöbbséggel – hozott határozatához köti. C) A felügyelő bizottság A korlátolt felelősségű társaság akkor köteles felügyelő bizottságot létrehozni, ha - törzstőkéje meghaladja az 50 millió forint összeget, vagy - főfoglalkozású

alkalmazottainak száma éves átlagban a 200 főt meghaladja, - ha a felügyelő bizottság létrehozását törvény előírja. (külön törvényi előírás szerint kötelező felügyelő bizottságot létrehozni befektetési alapot kezelő társaságok, valamint közhasznú társaságok esetében.) Felügyelő bizottságot lehet továbbá létrehozni, ha azt a gazdasági társaságok tagjainak száma, tevékenységének jelentősége vagy jellege indokolja, illetve ha az alapítók egyébként szükségesnek tartják. D) A könyvvizsgáló A korlátolt felelősségű társaság köteles könyvvizsgálót választani, ha - a törzstőke mértéke az 50 millió forintot meghaladja, - ha a könyvvizsgáló megválasztását törvény írja elő. (külön törvényi előírás szerint kötelező könyvvizsgálót választani befektetési alapot kezelő társaságok, valamint közhasznú társaságok esetében.) A korlátolt felelősségű társaság legfőbb szerve akkor is dönthet a

könyvvizsgáló megválasztásáról, ha az nem kötelező. 8) A korlátolt felelősségű társaság megszűnésének speciális szabályai A korlátolt felelősségű társaságot csak a törvény általános szabályai között megállapított esetekben lehet megszüntetni. Ha a társaság tagjainak száma 1 főre csökken, a társaság nem szűnik meg automatikusan, hanem egyszemélyes társaságként működik tovább. Ilyenkor az egyszemélyes társaságra vonatkozó szabályok irányadók. A társaság alapvető jogait érintő kérdésekre a törvény általában minősített többséget kíván meg. A társaság megszüntetése is ilyen, ezért ehhez a taggyűlés minősített, ¾-es szótöbbséggel hozott határozatára van szükség. A társaság vagyonának felosztása Fontos hitelezővédelmi garancia, hogy a társaság vagyonát csak a törlést követően lehet felosztani. A korlátolt felelősségű társaság jogutód nélküli megszűnése esetében a hitelezők

kielégítése után fennmaradó vagyonból elsősorban a társasági tagok részére a pótbefizetéseket kell visszatéríteni, feltéve, hogy a tagok teljesítettek pótbefizetést a társaság javára. A fennmaradó részt a törzsbetétek arányában kell felosztani a társaság tagjai között. Az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság a) Egyszemélyes társaság alapítása A törvény szabályai szerint – összhangban az EK irányelvvel – egyszemélyes társaság kétféle módon jöhet létre. A társaságot vagy egy tag alapítja vagy egy működő társaság valamennyi üzletrészét egyetlen tagja szerzi meg. A Gt. azonban lehetővé teszi, hogy a tag (alapító) az alapító okiratban vagy annak módosításában az egyszemélyes társaság tartozásaiért korlátlan és teljes felelősséget vállaljon. Az alapításhoz nem társasági szerződésre, hanem alapító okiratra van szükség. Az alapító okirat tartalmára viszont a társasági

szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Társasági szerződés alatt az egyszemélyes társaság alapító okiratát is érteni kell. Kogens szabály, hogy egyszemélyes társaság bejegyzéséhez a teljes pénzbetét befizetésére szükség van. Ez a szabály szigorúbb a két vagy több taggal alapított korlátolt felelősségű társaság pénzbetét-befizetési rendelkezéseinél, mivel a Gt. cégbejegyzési feltételként a pénzbetétek felének, minimum egy millió forintnak a befizetését írja elő. Az apportszolgáltatás teljesítését illetően nincs különbség egy és többszemélyes korlátolt felelősségű társaságok között, mert mindkettőnél a bejegyzési kérelem benyújtásáig az apport teljes egészében rendelkezésre kell bocsátani. b) Az egyszemélyes társaság szervezete Egyszemélyes társaságnál taggyűlés nem működik. A taggyűlés jogkörét az alapító (az egyedüli tag) gyakorolja és döntéséről

köteles írásban értesíteni a vezető tisztségviselőket. Amikor a törvény kötelezővé teszi a taggyűlés összehívását (például abban az esetben, ha a társaság mérlegéből kitűnik, hogy a törzstőke veszteség folytán a felére csökken), a taggyűlés összehívása helyett egyszemélyes társaságnál az alapító döntését kell kérni. A hitelezővédelem és a gazdasági manipulációk elkerülése érdekében az alapító és az egyszemélyes társaság egymás közötti ügyleteit írásban kell megkötni. - Ügyvezető Egyszemélyes társaság esetében – feltéve, hogy annak alapítója természetes személy – az alapító okirat úgy is rendelkezhet, hogy maga az alapító jogosult a társaság ügyintézésére és a képviseletére, vagyis az alapító kerül az ügyvezető jogállásába és ennél fogva ő a társaság cégjegyzője is. Gazdálkodó szervezeteknél azonban szigorúbb összeférhetetlenségi szabályok korlátozzák az

alapítói és szervezeti pozíciók összefonódását. Ugyanazon személy nem lehet egyidejűleg az egyszemélyes társaság és az alapító gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője, illetve felügyelő bizottságának tagja. - Felügyelő bizottság Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságoknál felügyelő bizottságot kötelező létrehozni, ha a társaság teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóinak létszáma éves átlagban a kétszáz főt meghaladja. - Könyvvizsgáló Egyszemélyes korlátolt felelősségű társaságnál – éppen az alapítói vagyon és az egyszemélyes társaság vagyonának illetőleg szervezetének összefonódása miatt – mindig kötelező könyvvizsgáló választása. c) Speciális szabályok - Saját üzletrész tilalma A fedezetelvonás és egyéb visszaélések elkerülése végett az egyszemélyes társaság saját üzletrészét nem szerezheti meg semmilyen formában. - Átalakulás többszemélyes

társasággá Ha az egyszemélyes társaság az üzletrészek felosztása vagy a törzstőke felemelése folytán új tagokkal egészül ki, az egyszemélyes kft. többszemélyes társasággá alakul át A törzsbetét-minimumra vonatkozó előírásoknak ez esetben is meg kell felelni, valamint az alapító okiratot társasági szerződésre kell módosítani. Részvénytársaság (Rt.) 1) Gazdasági funkció, fogalom a) Gazdasági funkció A részvénytársaság a tőke koncentrálásának hatékony eszköze. Ebben a jogi formában ki, önálló gazdasági befektetéshez elégtelen pénzeszközök (100 Ft) is összegyűjthetők. A részvénytársaság a nagy tőkéjű vállalkozások jogi formája, amely mögött tipikusan sok részvényes áll. b) Fogalom A Társasági törvény az rt. fogalmát a következőkben határozza meg: „ A részvénytársaság olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott számú és névértékű részvényekből álló alaptőkével

(jegyzett tőkével) alakul, és amelynél a tag (részvényes) kötelezettsége a részvénytársasággal szemben a részvény névértékének, vagy kibocsátási értékének szolgáltatására terjed ki. A részvénytársaság kötelezettségeiért – e törvényben meghatározott kivétellel – a részvényes nem felel.” 2) A részvény a) A részvény fogalma A részvény tagsági jogokat megtestesítő értékpapír. Az értékpapír a benne foglalt jogot és kötelezettséget nem csupán igazoló, hanem megtestesítő irat. Értékpapírban meghatározott követelést érvényesíteni arról rendelkezni, azt megterhelni – ha a törvény ettől eltérően nem rendelkezik – csak az értékpapír által, annak birtokában lehet. b) Névérték és kibocsátási érték A részvények névértéke azt a pénzösszeget jelenti, amely magán az értékpapíron szerepel (pl. 1.000 Ft, 10000 Ft stb) Az összes részvény névértékének összege megegyezik a

részvénytársaság alaptőkéjével. Ebből következően a részvényesek tulajdoni arányát a névérték és az alaptőke hányada fejezi ki. A részvényesek – főszabályként – részvényük névértéke alapján gyakorolhatják tagsági jogaikat (pl. szavazat, osztalék stb) A részvény kibocsátási értékén azt az összeget értjük, amelyet a részvényesnek a részvényért fizetnie kell alapításkor, ill. alaptőke-emelés során A kibocsátási érték megjelölést a névértéket meghaladó összeg esetén szokták alkalmazni. A névértéken aluli részvény kibocsátás semmis. Az érvénytelen ügyletből fakadó károkért a kibocsátók egyetemlegesen felelnek. c) Részvénytípusok A részvény lehet bemutatóra szó, vagy névre szóló részvény. A bemutatóra szóló részvény nem tünteti fel a jogosult nevét, ebből következően a mindenkori birtokost kell jogosultnak tekinteni és birtokba adással átruházható a részvény és az abban

megtestesülő jogok. A névre szóló részvény tartalmazza a jogosult nevét. Az ilyen részvényt forgatmánnyal lehet átruházni. A forgatmány olyan írásbeli átruházó nyilatkozat, amelyet magára a részvényre, vagy az ahhoz csatolt toldatra vezetnek rá. A névre szóló, nyomdai úton előállított részvény alapján a részvényes akkortól gyakorolhatja jogait, amikor az új tulajdonos nevét a részvénykönyvbe bejegyezték. A névre szóló részvényeket a részvénytársaságnak nyilván kell tartani. d) Részvényfajták A részvény legalapvetőbb fajtája a törzsrészvény, amely rendelkezik mindazokkal a tulajdonságokkal, amelyek a részvényre, mint értékpapírra jellemzőek. A törzsrészvényhez képest kibocsáthatóak további részvényfajták: elsőbbségi, dolgozói, kamatozó részvény. Ezek valamilyen kedvezményt nyújtanak a részvényesnek miközben tipikusan biztosítják mindazokat a jogokat, amelyeket a törzsrészvény megtestesít.

- Elsőbbségi részvény Ez elsőbbségi részvény a részvényest eredendően illető jogosítvány tekintetében valamilyen többletet biztosít. Elsőbbségi részvényosztályok Attól függően, hogy milyen részvényesi jog tekintetében biztosít az elsőbbségi részvény kedvezményt, beszélhetünk osztalék-elsőbbségi, likvidációs elsőbbségi, szavazat-elsőbbségi részvényről, elővásárlási jogot biztosító részvényről és kombinált elsőbbségi részvényről. Ezek az azonos típusú elsőbbségi jogot biztosító részvények egy-egy részvényosztályt alkotnak. a) Az osztalék-elsőbbségi részvény a részvényesek között felosztható nyereségből más részvényfajtába, részvényosztályba tartozó részvényeket megelőzően, vagy azoknál kedvezőbb mértékben jogosít osztalékra. Az elsőbbség tehát sorrendi, ill mennyiségi lehet b) A likvidációs elsőbbségi részvény az rt. megszűnése esetén jogosítja tulajdonosát a

névérték alapján számított hányadot meghaladó vagyonrészre. c) A szavazati többletjogot adó elsőbbségi részvénynek két jellegzetes alfaja van: - Többszörös szavazatot biztosít a szavazat-elsőbbségi részvények első csoportja. Az ilyen részvény a névérték alapján számított tulajdoni hányadnál magasabb arányban biztosít szavazatot. - Vétójogot biztosító szavazat-elsőbbségi részvényesek többségének egyetértésével lehet csak közgyűlési határozatot hozni. d) Elővásárlási jogot biztosító részvény csak zártkörűen működő részvénytársaságban bocsátható ki. e) Ötödik részvényosztályként az osztalék és likvidációs kombinált elsőbbségi részvény bocsátható ki, amely együttesen tartalmazza az első két részvényosztályba tartozó részvények sajátosságait. Részvénysorozat Az elsőbbségi részvényfajtán belül öt részvényosztályt különböztettünk meg. Egy-egy részvényosztályon (és más

részvényfajtákon) belül részvénysorozatok bocsáthatók ki. Az azonos típusú, tartalmú, és mértékű jogokat megtestesítő részvények minősülnek egy részvénysorozatnak. - Dolgozói részvény Dolgozói részvényeket az alapító okirat (alapszabály) rendelkezései alapján kedvezményes áron, illetve ingyenesen is ki lehet bocsátani. Ilyen részvényt az rt munkavállalója, vagy a munkavállalók meghatározott csoportja szerezhet. A dolgozói részvény névre szóló értékpapír. A dolgozói részvény kibocsátásának előfeltételei: - fedezete csak a részvénytársaság alaptőkén felüli vagyona lehet; - kibocsátásával egyidejűleg az alaptőkét fel kell emelni; - a kibocsátott dolgozói részvények összértéke legfeljebb a felemelt alaptőke 15%-ig terjedhet. A dolgozói részvény korlátozottan forgalomképes, mert csak a részvénytársaság aktív, illetve nyugdíjas dolgozói között ruházható át. A dolgozói részvénnyel

rendelkező munkavállaló halála, illetve a részvénytársasággal fennálló munkaviszonyának – nyugdíjba vonulás esetén kívüli más okból történő – megszűnése esetére kétlépcsős szabályozás vonatkozik: - Az örökös, illetve a volt munkavállaló maga jogosult értékesíteni a részvényt. Értelemszerűen a vevő csak a dolgozói részvény megszerzésére általában jogosultak közül kerülhet ki. Az értékesítésre 6 hónap áll rendelkezésre - Abban az esetben, ha a határidő eredménytelenül eltelik az ezt követő első közgyűlésen a társaság két megoldás közül választhat: - bevonja a dolgozói részvényt az alaptőke egyidejű leszállításával, ill. - átalakítja a dolgozói részvényt és mint törzsrészvényt, elsőbbségi részvényt, vagy kamatozó részvényt értékesít. Az rt. mindkét esetben a részvény névértékét fizeti ki az örökösnek, ill a volt dolgozónak. - Elvben harmadik lehetséges megoldás tehet

kötelezővé az rt. alapító okirata (alapszabálya), mivel az ismertetett szabályok diszpozitívek. - Kamatozó részvény A kamatozó részvény tulajdonosát, illetve birtokosát a részvényben meghatározott kamatláb szerinti évi kamat is megilleti a részvény névértéke alapján. A kamatot olyan esetekben is fizetni kell, ha a társaságnak az adott évben nincs nyeresége, de van pl. alaptőkén felüli vagyona. Az alaptőke terhére kamatot kifizetni tilos A kamatozó részvény tulajdonosát a kamaton felül a részvényhez fűződő más jogok is megilletik, tehát szavazhat és osztalékra is jogosult. Kamatozó részvényeket maximum az alaptőke 10%-ának megfelelő mértékben lehet kibocsátani. - A részvénytársaság saját részvényei Az rt. főszabályként a közgyűlés döntése alapján szerezheti meg saját részvényeit Kivételesen az igazgatóság is dönthet az rt. által kibocsátott részvény megvételéről, ha arra az Rt-t fenyegető súlyos

károsodás elkerülése érdekében van szükség. Az rt. által kibocsátott részvények megszerzésére több korlátozás vonatkozik: - A társaság alaptőkén felüli vagyonából szerezhet saját részvényt. - A már teljes mértékben befizetett részvények megszerzésére van csak mód. - A részvénytársaság tulajdonában álló saját részvények együttes névértéke nem haladhatja meg az alaptőke bizonyos hányadát: - zártkörűen működő Rt-nél az alaptőke 10%-át, - nyilvánosan működő Rt-nél az alaptőke 5%-át. A részvénytársaság saját részvényei alapján szavazati jogot nem gyakorolhat. A társaság saját megszerzett részvényeit legfeljebb 1 évig birtokolhatja és ezen időszakon belül köteles azokat elidegeníteni. Az elidegenítés során az Rt. a vevőnek nem nyújthat kölcsönt és nem vállalhat készfizető kezességet. Az elidegenítés az igazgatóság feladata Abban az esetben, ha a megszerzés óta egy év eltelt és a

saját részvény elidegenítésére nem került sor, az Rt. köteles a részvényt az alaptőke leszállításával bevonni - Közös tulajdonban álló részvények Hasonlóan a korlátolt felelősségű társaság üzletrészéhez, a részvények tekintetében is fennáll az a jogi lehetőség, hogy egy részvénynek több tulajdonosa is lehet, akiket azonban a részvénytársasággal szemben egy részvényesnek kell tekinteni. Ezért részvényesi jogaikat csak közös képviselőjük útján gyakorolhatják, a részvényeseket terhelő kötelezettségekért viszont a társtulajdonosok egyetemlegesen felelnek. - Összevont címletű részvény A részvények kinyomtatása költséggel jár, kis címletű részvények esetén a kibocsátás költségesebb. Ezen segíthet az összevont címletű részvény kibocsátása Az egy részvénysorozatba tartozó részvények összevont címletű részvényként is kibocsáthatók. - Részvényutalvány, ideiglenes részvény Végleges

részvény kibocsátására csak két feltétel együttes fennállása esetén került sor: egyrészt szükséges, hogy a részvénytársaságot bejegyezzék a cégjegyzékbe, másrészt az is elengedhetetlen, hogy a részvényesek az alaptőkét teljesen befizessék. Addig, amíg a részvénytársaságot nem jegyezték be részvényutalványt, a cégbejegyzést követően ideiglenes részvényt kaphat a részvényes. Mindkettő névre szóló okirat Igazolja, hogy a részvényes mekkora összeget fizetett be a társaságnak. A részvényutalvány névre szóló papír. Csak korlátozottan rendelkezik az értékpapírhoz fűződő jogosítványokkal: másra nem ruházható át. Funkciója, hogy igazolja a befizetés megtörténtét. A részvényutalvány az okirat tulajdonosának a részvénytársasággal szemben fennálló jogait és kötelezettségeit is igazolja, de azokat nem testesíti meg. A cégjegyzékbe történő bejegyzést követően a társaság ideiglenes részvényt

köteles kiállítani. Az ideiglenes részvény tanúsítja az alaptőke befizetett részének mértékét Az ideiglenes részvényt a társasági törvény értékpapírnak minősíti. Az ideiglenes részvényre a névre szóló részvény szabályai vonatkoznak. A részvényes rendelkezhet az ideiglenes részvénnyel. Az átruházáshoz az is szükséges, hogy az új tulajdonos nevét a részvénykönyvbe bejegyezték. Az átruházó készfizető kezesként felel az Rt-vel szemben a részvénnyel kapcsolatos vagyoni hozzájárulás teljesítéséért. 3) Az Rt. alapítása A) Az alapítás általános kérdései a) Az alaptőke - Az alaptőke mértéke A részvénytársaság alaptője nem lehet kevesebb húszmillió forintnál. - Az alaptőke összetétele A Társasági törvény nem csupán az alaptőke mértéke, hanem összetételét is szabályozza. Az alaptőke a részvényesek pénzbefizetéseiből és nem pénzbeli szolgáltatásaiból áll. A pénzbeli hozzájárulás

összege alapításkor nem lehet kevesebb - az alaptőke 30%-ánál és - tízmillió forintnál. - Apport Az apport vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotás és vagyoni értékű jog lehet. További követelmény, hogy az apportként nyújtott dolognak, szellemi alkotásnak, jognak végrehajtónak kell lenni. Csak olyan dolgot, szellemi alkotást vagy jogot lehet apportként figyelembe venni, amelyet utóbb a gazdasági társaság harmadik személy hozzájárulása (engedélye) nélkül ruházhat át. Az alapító okirathoz mellékelni kell a könyvvizsgáló jelentését. Az alapítók az apport értékét a könyvvizsgálói jelentésben foglalt mértéknél magasabban nem határozhatják meg, alacsonyabb mértékben viszont meg. b) Alapítók A részvénytársaság alapítója természetes személy, jogi személy, jogi személység nélküli gazdasági társaság lehet, belföldiek és külföldiek egyaránt. Zártkörű alapítás esetén az alapítók és a

részvényesek személyi köre azonos: az alapítók egyben részvényesek és a társaságnak rajtuk kívül nincsenek részvényesei. Nyilvános alapítás esetén az alapítók nem válnak szükségképpeni részvényessé, bár az esetek nagy többségében ők maguk is jegyeznek részvényt. B) A zártkörű alapítás a) A zártkörű alapítási jogviszony természete Az alapítók lehetnek egy gazdasági érdekcsoport tagjai, vagy olyan cégek, személyek, akik egymást ismerik és úgy kívánnak közösen társaságot alapítani, hogy abban más személyek ne vegyenek részt. Ezek az alapítók egymás között elhatározzák az összes részvény felosztását az általuk megállapított arányban és a részvények átvételére kötelezettséget is vállalnak. A részvénytársaság zártkörű alapításának folyamata sok tekintetben a korlátolt felelősségű társaság alapítására emlékeztet. A jogviszonyt lényegében egy társasági szerződésnek megfelelő, a

felek egyértelmű akaratnyilatkozatát tartalmazó közös okmány, az alapító okirat rögzíti. b) Az Rt. bejegyzése Az alapító okiratban vállaltaknak megfelelő apportot a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Erre legfeljebb harminc nap áll rendelkezésre, hiszen az alapító okiratot ennyi időn belül kell a cégbírósághoz benyújtani. A cég bejegyzésének a feltétele az, hogy a bejegyzési kérelem benyújtásáig egyfelől az apportot az Rt. rendelkezésére bocsássák, másfelől a részvények névértékének, ill kibocsátási értékének legalább 30%-át és összesen legalább tízmillió forintot befizessek. C) Nyilvános (folyamatos, szukcesszív) alapítás a) Eltérések a zártkörű alapítástól Nyilvános alapítás esetén a folyamat bonyolultabb annál, amelyet a zártkörű alapítás során ismertettük. Ilyen esetben alapítási tervezetet kell kibocsátani, részvényjegyzésre kerül sor, alakuló közgyűlést kell tartani, melyen

alapszabályt kell alkotni. A részvénytársaság létesítésének hagyományos módja az alábbi fázisokból álló folyamat: - alapítási tervezet - részvényjegyzés - alakuló közgyűlés - az alapszabály megalkotása - cégbejelentés. b) Az alapítási tervezet - Alakszerűség Az alapítási tervezet eredeti példányát közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni és az arról készült másolatokat közjegyzővel kell hitelesíteni. - Kötelező tartalom többek között Az alapítási tervezetben ismertetni kell az alábbi adatokat: - a részvénytársaság cégnevét, székhelyét, tevékenységi körét, és időtartamát; - az alapítók nevét (cégnevét), lakóhelyét (székhelyét); - az alaptőke tervezett nagyságát; - a részvények típusát, számát és névértékét, a részvények előállítási módját, valamint szükség szerint a törzsrészvényen kívüli forgalomba hozandó részvényfajtákhoz, ill.

részvényosztályokhoz kapcsolódó jogokat, a részvényesi jogok esetleges korlátozását; - a túljegyzés esetén követendő eljárást; szükség szerint a tervezett alaptőke aluljegyzése esetére a részvényjegyzés eredményességéhez megkívánt részvények számát (jegyzési minimum); - az alakuló közgyűlés összehívásának módját. - Jóváhagyás Az értékpapír vásárlóinak védelme érdekében az értékpapírok forgalomba hozatala előtt tájékoztatót kell közzétenni. A tájékoztatót a PSZÁF jóváhagyását követően lehet közzétenni c) Részvényjegyzés - Jegyzési eljárás A jegyzés olyan eljárás, amely során a nyilvános ajánlattétel alapján az értékpapírt megvásárolni szándékozó kötelezettséget vállal arra, hogy vagyoni szolgáltatást teljesít. A részvényjegyzés a jegyzési ív aláírásával történik. Aláírásával a részvényjegyző kötelezettséget vállal arra, hogy megfizeti a kibocsátási értéket

és ezáltal a részvénytársaság tagjává válik. A részvény jegyzője – kivéve az apportot szolgáltató alapítót – köteles az általa jegyzett összeg legalább 10%-át az alapítók által megjelölt bankszámlára a jegyzéssel egyidejűleg befizetni. A jegyzési időszak alatt a részvényjegyzők a tervezettnél több vagy kevesebb részvényt jegyezhetnek. - Túljegyzés Túljegyzésről akkor beszélünk, ha a részvényjegyzési időszakban több részvényt jegyeztek, mint amennyit a társaság az alapítási tervezet szerint kibocsát. A tervezettől való eltérést két módon lehet feloldani: vagy ragaszkodnak az eredetileg tervezett vagyonhoz vagy módosítják az alaptőkét. - A túljegyzés visszautasítása A túljegyzés visszautasítása azt jelenti, hogy nem válik minden részvényjegyző részvényessé. Kötelező a túljegyzést visszautasítani, ha a lejegyzett részvények névértékének összege meghaladná az értékpapírjogban rögzített

maximális mértéket, jelenleg ötvenmillió forintot. A visszautasításra az Rt. döntésétől függően is sor kerülhet - Aluljegyzés Aluljegyzésről akkor beszélünk, ha a részvénytársaság teljes tervezett alaptőkéjének megfelelő összegű részvényt a részvényjegyzésre megállapított zárónapig nem jegyeztek le. Az aluljegyzésnek kétféle következménye lehet: 1. Az alapítás meghiúsulása (Aluljegyzés esetén az alapítás – főszabályként – meghiúsultnak tekintendő. 2. Jegyzési minimumot elérő aluljegyzés (Abban az esetben, ha a jegyzési időszakban legalább az alapítási tervezetben a részvényjegyzés eredményességéhez megkívánt részvények mennyiségét lejegyezték, akkor a részvényjegyzés sikeresnek tekintendő, azzal, hogy az Rt. alaptőkéje a jegyzett részvények névértékének összegével lesz egyenlő.) d) Alakuló közgyűlés A részvénytársaság alapítási folyamatának harmadik fázisa az alakuló

közgyűlés. - Az alakuló közgyűlés összehívása A törvény jogvesztő határidőt ír elő, kimondja ugyanis, hogy az alapítók az eredményes részvényjegyzés zárónapjától számított 60 napon belül kötelesek összehívni a részvénytársaság alakuló közgyűlését. A jogvesztő határidő elmulasztása az alábbi jogkövetkezményekkel jár: - A részvényjegyzők mentesülnek kötelezettségük alól, vagyis az általuk jegyzett részvények még ki nem fizetett ellenértékének a megfizetésére és a részvények átvételére nem kötelesek; - A részvényjegyzők visszakövetelhetik az általuk a részvényjegyzés alkalmával már befizetett összeget. A visszafizetés levonás nélkül megy végbe, ennek teljesítéséért az alapítók egyetemlegesen felelnek. - Befizetések kiegészítése Az alakuló közgyűlés megnyitásának időpontjáig a részvényjegyzők kötelesek kiegészíteni az általuk a részvényjegyzés alkalmával befizetett

(minimum 10% értékű) összeget a jegyzett részvények névértékének, ill. kibocsátási értékének 30%-ára - Az alakuló közgyűlés jogköre Az alakuló közgyűlés az alábbi kérdések eldöntésére jogosult: - Megállapítja a részvényjegyzés eredményességét. - Megállapítja a társaság alapszabályát. - Dönt a túljegyzéssel összefüggő kérdések tekintetében, kivéve, ha ezt a jogot az alapítók fenntartották maguknak. - Megválasztja az első igazgatóságot, a felügyelő-bizottságot és a könyvvizsgálót abban az esetben, ha az alapítók az alapítási tervezetben nem tartották fenn ezt maguknak. - Az alakuló közgyűlés határozatképessége Az alakuló közgyűlés határozatképességéhez – főszabályként – az szükséges, hogy az alaptőke több mint ötven százalékát lejegyző részvényes jelen legyen. Az is kell, hogy a részvényjegyző befizesse az általa jegyzett részvények névértékének, ill. kibocsátási

értékének 30%-át, ill. az apportot az Rt rendelkezésére bocsássa Az alapítási tervezettől eltérés kérdésében a közgyűlés csak akkor határozatképes, ha valamennyi részvényjegyző jelen van. - Határozathozatal Az alakuló közgyűlés határozatait főszabályként egyszerű szótöbbséggel hozza. Az alapítási tervezettől való eltérésről tartott szavazásnak két specialitása is van: - valamennyi részvényjegyzőnek jelen kell lenni és szavazni kell; - egyhangú határozattal hozhat az alakuló közgyűlés határozatot. A szótöbbséggel hozott határozat tehát nem elegendő ahhoz, hogy az alakuló közgyűlésen eltérjenek az alapítási tervezettől és még az egyhangú határozat is kevés az eltéréshez, ha a szavazásban nem vett részt valamennyi részvényjegyző. e) Alapszabály Az alakuló közgyűlés egyik legfontosabb feladata a részvénytársaság alapszabályának meghatározása. Az alapszabály specialitása más társasági

szerződésekhez képest, hogy elfogadásához nem szükséges valamennyi részvényjegyző jelenléte, illetve egyhangú beleegyezése. Az alapszabálynak tartalmaznia kell mindazt, ami az Rt. alapítási tervezetében került meghatározásra. Az alakulási folyamat befejezéseként történik meg a társaság cégbejegyzése 4) A részvényes jogi helyzete A) Vagyoni kötelezettségek és jogok a) Kötelezettségek - Befizetés A részvényes alapvető kötelezettsége a társasággal szemben az általa jegyzett részvények értékének teljes befizetése. A részvény értékének befizetése a névérték, vagy a kibocsátási érték megfizetését jelenti. A részvényes a nagyobbik értéket köteles szolgáltatni Zártkörű alapítás esetén az átvenni vállalt részvény névértékének ill. kibocsátási értékének legalább 30%-át (összesen legalább 10 millió forintot) a bejegyzési kérelem benyújtásáig be kell fizetni. A maradék összegre nézve a törvény

csak a legvégső időpontot állapíthatja meg, ezen belül a társaság igazgatóságára bízza az időpont pontos kijelölését. A befizetésnek a cégbejegyzéstől számított egy éven belül akkor kell megtörténnie, amikor a társaság igazgatósága az alapító okirat (alapszabály) rendelkezései szerint eljárva kötelezi erre a részvényeseket. Nyilvános alapítás esetén a pénzbefizetés két részre válik. 10%-ot a részvényjegyzéssel egyidejűleg kell befizetni, mely összeget a részvény névértékének 30%-ára kell kiegészíteni az alakuló közgyűlés megnyitásáig, azzal, hogy legalább tízmillió forint pénzbeli hozzájárulásnak rendelkezésre kell állni. A 30%-on felüli összeg befizetésére a zártkörű alapításnál látott szabályok vonatkoznak. - Apportszolgáltatás Az apportszolgáltatást vállaló részvényes kötelezettsége a nem pénzbeli hozzájárulás teljesítése. A nem pénzbeli hozzájárulást – a pénzbetétek

30%-ához hasonlóan – legkésőbb a bejegyzési kérelem benyújtásáig kell a részvénytársaság rendelkezésére bocsátani. - Visszafizetés Akár pénzbefizetés, akár apportszolgáltatás révén jutott részvényhez, a részvényes az ellenérték felett elveszíti jogait. A részvényes a részvény ellenében nyújtott szolgáltatását a társaságtól nem követelheti vissza a részvénytársaság fennállása alatt. Az alaptőke leszállításának esetét kivéve tilos az alaptőke terhére a részvényesnek tagsági jogviszonya alapján kifizetést teljesíteni. Vissza kell fizetni a részvénytársaság számára a tilalomba ütközően kifizetett összegeket. E szabály alól csak két kivétel van: a jóhiszeműen felvett osztalék és a kamatozó részvény után fizetett kamat. Az ilyen címen kifizetett összegek a részvényesnél maradhatnak. b) A részvényes vagyoni jogai - Osztalékjog A részvényes jogosult a nyereségének a részvényeire jutó

arányos részére. Ezt a jogot nevezzük osztalékjognak. - Osztalék alap A részvényesek között felosztani csak azt lehet, amit egyfelől a jogszabályok, másfelől a közgyűlés megenged. A részvénytársaság bevételei után előbb adózási kötelezettségének tesz eleget és legfeljebb a számviteli szabályok szerinti adózott eredmény osztható ki. Az alaptőke terhére nem fizethető osztalék. Másfelől a közgyűlés határozhat úgy, hogy az adott évben egyáltalán nem fizetnek osztalékot, vagy csak az adózott eredmény egy részét osztják fel, a többit pl. tartalékolásra fordítják - Az osztalék mértéke Az osztalék mértéke – főszabályként – a részvény névértékéhez igazodik. B) Szervezeti (tulajdonosi jellegű) jogok a) Valamennyi részvényest megillető jogosultságok Három jogosultság minden további feltétel nélkül megilleti valamennyi részvényest. E jogokat összefoglaló néven közgyűlési jogoknak nevezik, tekintettel

arra, hogy ezek a részvénytársaság közgyűlésén gyakorolhatók. - Közgyűlésen való részvétel joga A társaság legfőbb szervének ülésén való megjelenés joga elsősorban az ott folyó vitába és az előterjesztett dokumentumok részleteibe enged betekintést, ezzel a részvényes tájékozódását szolgálja, informáltságát erősíti és ezzel megalapozhatja más részvényesi jogok gyakorlását. - Felvilágosításhoz való jogosultság A felvilágosításhoz való jog egyfelől a felvilágosítás kéréséhez, másfelől – bizonyos témakörökben – kérés nélküli tájékoztatáshoz való jogot jelent. - Észrevételezési jog Valamennyi részvényes észrevételt fűzhet a közgyűlésen elhangzó valamennyi témához. b) A szavazati joggal rendelkező részvényesek többletjogai Szavazati joggal rendelkeznek általában a részvényesek, kivéve azon elsőbbségi részvénytulajdonosokat, akiknek szavazati jogát az alapító okirat (alapszabály)

kizárta és maga az Rt. a saját részvény alapján A szavazati jog főszabályként a részvény névértékéhez igazodik. A névértékkel arányos szavazati jog azt jelenti, hogy a részvényes által leadható szavazat ugyanúgy aránylik az összes szavazathoz, ahogy részvényeinek névértéke az alaptőkéhez. A főszabálytól eltérően a részvény névértékéhez képest magasabb, ill. alacsonyabb szavazati jog is előfordulhat. Pozitív irányban a szavazat-elsőbbségi részvény biztosít eltérést Az alapszabály csökkentheti, sőt megvonhatja a szavazati jogot két esetben: az egyik a részvény fajtájához a másik a mennyiségéhez kötődik. c) Kisebbségi részvényesek jogai - A jogosultak személyi köre 1. A szavazatok legalább 1/10-ét képviselő részvényesek 2. A szavazatok legalább 5%-át képviselő részvényesek Abban az esetben, ha a részvényesek közül valaki a szavazatok több, mint 50%-át birtokolja (többségi befolyás), akkor nem

szükséges a szavazatok 10%-a, elegendő a szavazatok 5%-a a kisebbségi jog gyakorlásához. 3. Alapszabályban megjelölt kisebb szavazati hányaddal rendelkezők A törvény felhatalmazza az alapszabályt arra, hogy ezeket a jogokat a szavazatok 10%-ánál, többségi befolyás esetén 5%-ánál kisebb hányadát képviselő részvényeseknek is biztosítsa. - Napirendre tűzés joga Az előző pontban írt szavazati hányaddal rendelkező részvényesek az ok és cél megjelölésével írásban kérhetik az igazgatóságtól, hogy valamely kérdést tűzzön a közgyűlés napirendjére. - Kisebbségi jogok A Társasági törvény nemcsak részvénytársaság, hanem mindenfajta társaság esetén a szavazati jogok legalább egytizedét képviselő tagokat (részvényeseket) feljogosítja arra, hogy kérjék az alábbiakat: - a társaság legfőbb szervének – esetünkben a közgyűlésnek – az összehívását, - azt, hogy bizonyos dokumentumokat könyvvizsgáló vizsgáljon

meg. C) Egyéb részvényesi jogok a) Kártérítésre irányuló jog A törvény által megjelölt esetekben kártérítésre igényt tarthatnak a részvényesek az alapítókkal, az igazgatóság, ill. a felügyelő-bizottság tagjaival szemben b) Mellékjog Mellékjognak nevezik a névre szóló részvényes - jogát a részvénykönyvbe való bevezetés iránt és - jogát arra nézve, hogy részére részvényokiratot állítsanak ki a részvénykönyv és a közgyűlési jegyzőkönyv tartalmáról. c) Megtámadás jog A megtámadás jogát – amelyik a társasági törvény általános rendelkezéseire figyelemmel a társasági tagokat minden társasági formánál, így a részvénytársaság esetében is megilleti – a jogsértő határozatokkal szemben. 5) A részvénytársaság szervezete A) A közgyűlés a) Jogállása A közgyűlés a részvénytársaság legfőbb döntéshozó szerve, amely a részvényesek összességéből áll. A részvényeseket – a személyes

megjelenés helyett – más is képviselheti A képviselő lehet kívülálló személy, lehet egy másik részvényes, nem járhat el viszont az igazgatóság tagja, a vezérigazgató, a felügyelő bizottság tagja és a könyvvizsgáló. A részvényesi jogokat részvényesi meghatalmazott is gyakorolhatja. b) Kizárólagos hatásköre A közgyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozó kérdéseket a törvény az alábbiakban sorolja fel: - A társaság alapító okiratának (alapszabályának) megállapítása és ennek módosítása. - Döntés az Rt. működési formájának megváltoztatásáról, azaz zártkörűen működő Rt nyilvános működésűvé, vagy korábban nyilvánosan működő Rt. zártkörűen működő társasággá alakítása. - A részvénytársaság átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása. Az igazgatóság és a felügyelő-bizottság tagjainak és a könyvvizsgálónak a megválasztása, visszahívása,

díjazásának megállapítása. Az igazgatóság tagjaival kapcsolatos jogokat az alapító okirat (alapszabály) a felügyelő-bizottságra bízhatja. A számviteli törvény szerinti beszámoló elfogadása és az adózott eredmény felhasználására vonatkozó döntés. Végül döntés minden olyan kérdésben, amit törvény vagy az alapító okirat (alapszabály) a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utal. c) Ülésezés A közgyűlés megtartásának gyakoriságáról az alapszabály rendelkezik, azonban legalább évente egyszer össze kell azt hívni. Szükség esetén rendkívüli közgyűlés bármikor összehívható. Bizonyos esetekben a Gt. kötelezően elrendeli a közgyűlés összehívását: - az Rt. saját tőkéje veszteség következtében az alaptőke kétharmadára csökkent, - az Rt. saját tőkéje a törvényi minimum – 20 millió Ft – alá csökkent, - az Rt. fizetéseit megszüntette, és vagyona a tartozásokat nem fedezi Kötelező a

közgyűlés összehívása, ha azt a szavazatok legalább egytizedét – esetleg ennél kisebb arányt – képviselő részvényesek kérik azt, az ok és cél megjelölésével. d) A közgyűlés összehívására vonatkozó jogosultság, illetve kötelezettség A közgyűlés összehívása az igazgató feladata. Évente egy alkalommal az igazgatóság mindenképpen köteles a közgyűlést összehívni. Az összehívási kötelezettség esetein túlmenően az igazgatóság önállóan, saját belátása szerint határoz a közgyűlés összehívásáról. A felügyelő-bizottság is jogosult a közgyűlés összehívására, ha az ügyvezetés tevékenysége arra okot ad. A könyvvizsgáló nem hívhatja össze a közgyűlést, de kezdeményezheti annak összehívását. A cégbíróság is összehívhatja a közgyűlést, ha az törvényességi szempontból szükséges. e) A közgyűlés összehívásának módja A közgyűlés összehívására az alapító okiratban

(alapszabályban) meghatározott módon kerül sor. Zártkörűen működő rt esetén a részvényeseknek meghívót kell küldeni a közgyűlés kezdő napját legalább 15 nappal megelőzően. Nyilvánosan működő rt esetén a kezdőnapot legalább 30 nappal megelőzően hirdetményt kell közzétenni az alapszabályban meghatározott módon. A meghívónak ill a nyilvános közzétételnek az a célja, hogy a részvényesek tudomást szerezhessenek a közgyűlésről és a napirend ismeretében dönthessék el, hogy azon részt kívánnak-e venni, illetve felkészülhessenek a közgyűlésen szereplő témákból. f) Határozatképesség A közgyűlés főszabályként akkor tekinthető határozatképesnek, ha azon a szavazásra jogosító részvények által megtestesített szavazatok több mint felét képviselő részvényes jelen van. Az alapító okirat (alapszabály) magasabb arányt is előírhat. Ha a közgyűlés nem határozatképes, úgy a megismételt közgyűlés az

eredeti napirenden szereplő ügyekben a megjelentek számára (a megjelentek szavazati aránya) tekintet nélkül határozatképesnek tekintendő. Az rt. közgyűlésére is vonatkozik az az általános szabály, hogy olyan kérdéseket, amelyek a hirdetményben vagy a meghívóban nem szerepelnek, a társaság legfőbb szerve csak akkor tárgyalhat meg, ha valamennyi részvényes jelen van és egyhangúlag hozzájárul a napirendi kérdés megtárgyalásához. g) Szavazás Főszabály szerint a közgyűlés a szavazatok egyszerű többségével hozza határozatait. A határozati javaslatok elfogadó szavazatok legalább ¾-es többségével lehet csak döntést hozni a kizárólagos közgyűlési hatáskörbe tartozó ügyek közül néhányban: - alapító okirat, alapszabály megállapítása és módosítása; - a részvénytársaság működési formájának megváltoztatása; - az rt. átalakulásának és jogutód nélküli megszűnésének elhatározása; - az egyes

részvénysorozatokhoz fűződő jogok megváltoztatása, az egyes részvényfajták, osztályok átalakítása. Az alapító okirat, alapszabály is megkövetelhet minősített többséget – a szavazatok legalább háromnegyedes többségét – bizonyos kérdésekben. Az olyan közgyűlési határozat, amely valamely részvénysorozathoz kapcsolódó jogot hátrányosan változtat meg, akkor hozható meg, ha ehhez a határozathoz az érintett részvénysorozat részvényeseinek legalább háromnegyedes többsége előzetesen hozzájárult. h) Jegyzőkönyv A közgyűlésről jegyzőkönyvet kell készíteni. A jegyzőkönyvet a közgyűlés elnöke és a jegyzőkönyvvezető írják alá és egy erre megválasztott, jelenlévő részvényes hitelesíti. Az igazgatóság feladata az, hogy a jegyzőkönyv egy hiteles példányát, a jelenléti ívet és a közgyűlés szabályszerű összehívásáról szóló hirdetményt tartalmazó lappéldányokat a közgyűlés befejezését

követő 30 napon belül a cégbírósághoz benyújtsa. B) Az igazgatóság Az igazgatóság kötelezettségei Az igazgatóság feladati közül a törvény az alábbiakat jelöli meg: a) A részvénytársaság számviteli törvény szerinti beszámolójának (korábbi szóhasználattal: mérlegének), és az adózott eredmény felhasználására vonatkozó javaslatnak az előterjesztése. b) Az ügyvezetésről, a társaság vagyoni helyzetéről és üzletpolitikájáról jelentéstétel az alapító okiratban (alapszabályban) meghatározott gyakorisággal, de legalább évente egy alkalommal a közgyűlés, háromhavonta a felügyelő bizottság részére. c) Gondoskodni köteles a részvénytársaság üzleti könyveinek szabályszerű vezetéséről. d) A közgyűlés összehívása is alapvetően az igazgatóság kötelessége. Köteles az igazgatóság a felügyelő-bizottság egyidejű értesítése mellett a közgyűlést összehívni, ha tudomására jut, hogy - a

részvénytársaság saját tőkéje az alaptőkéjének a 2/3-ára csökkent, - saját tőkéje az alaptőke minimum (20 millió Ft) alá csökkent, vagy - a társaság fizetéseit megszüntette és vagyona a tartozásait nem fedezi. A kisebbsége jogok kapcsán láttuk, hogy a szavazatok legalább egytizedét – kivételesen 10%-ánál kisebb hányadát, 5%-át, vagy ennél is kisebb részét – képviselő részvényesek kérésére is köteles az igazgatóság a közgyűlést összehívni. C) Vezérigazgató Abban az esetben, ha az alapító okirat úgy rendelkezik, igazgatóság választása helyett az ügyvezetés feladatát vezérigazgató látja el. Testület helyett egyszemélyi vezetés csak zártkörűen működő rt. esetében lehetséges A vezérigazgató jogállása azonos az igazgatóságéval. D) A felügyelő-bizottság Részvénytársaságok esetén a felügyelő-bizottság igénybevétele kötelező. E) Könyvvizsgáló Részvénytársaság esetén kötelező

könyvvizsgáló alkalmazása. 6) Vagyonváltozás A részvénytársaság életében jelentős változást eredményezhet a társaság alaptőkéjének módosítása: az alaptőke felemelése, illetve leszállítása. A) Az alaptőke felemelése a) Az alaptőke-emelés célja Az alaptőke felemelés az a folyamat, amelynek végeredményeként megnő a részvénytársaság létesítő okmányában meghatározott alaptőke. b) A felemelés korlátja Az előtársaság főszabályként a létesítő okiratot nem módosíthatja, így a részvénytársaság cégjegyzékbe történő bejegyzéséig az alaptőkét sem emelheti fel. A tőkeemelés során teljes egészében meg kell fizetni a kibocsátási érték és a névérték különbözetét. Névérték feletti kibocsátás esetén tehát a részvényszerzőnek nincs joga a névérték feletti összeg megfizetése kapcsán – maximum – egy éves haladékra. c) Hatáskör Az alaptőke felemelés során két szerv játszik szerepet: a

közgyűlés és az igazgatóság. A Társasági törvény szerint az alaptőke felemelése a közgyűlés hatáskörébe tartozik. Az igazgatóság kettős jogállású a tőkeemelés szempontjából: - Előkészítő és lebonyolító feladatokat lát el az igazgatóság az alaptőke felemelésével kapcsolatosan akkor, ha az a közgyűlés hatáskörébe tartozik. - Az igazgatóságot felhatalmazhatja az alapító okirat (alapszabály) az alaptőke felemelésére. Az igazgatóság tőkeemelési hatásköre nem korlátlan Összegszerűségi korlátot jelent az, hogy a létesítő okmányban meg kell határozni azt a legmagasabb összeget, amellyel az igazgatóság az alaptőkét felemelheti. Ez egy évben nem lehet több, mint az alaptőke 25%-a. Időbeni korlát is érvényesül, mivel legfeljebb öt évre szólhat a felhatalmazás, amely azonban megújítható. d) A felemelés típusai és módjai A alaptőke felemelésének négy típusa létezik: - új részvények forgalomba

hozatala, - az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés, - dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelés, - átváltoztatható kötvény részvénnyé alakítása. e) Alaptőke-emelés új részvények forgalomba hozatalával Az alaptőke-emelés alapesetében a megemelt és a korábbi alaptőke közötti „űrt” új részvények töltik be. - Feltétel Ú részvények forgalomba hozatalával az alaptőke felemelésére akkor kerülhet sor, ha a korábban forgalomba hozott valamennyi részvény névértékét, ill. kibocsátási értékét a részvényesek teljes összegben befizették. - Értékpapírjogi feltételek Új részvények nyilvános forgalomba hozatalának az alábbi értékpapírjogi feltételei vannak: - nyilvános ajánlattétel, - forgalmazó megbízása, - két naptári évnyi működés, - jóváhagyott tájékoztató és - az ajánlattétel és a jóváhagyott tájékoztató közzététele. - Előzetes

hozzájárulás Eltérő részvénysorozatba tartozó részvények forgalomba részvénysorozatok részvényeseinek előzetes hozzájárulása kell. hozatalához az érintett - Ki jogosult az újonnan forgalomba hozott részvényekre? - Zártkörű forgalomba hozatal: Új részvények zártkörű forgalomba hozatalára tipikusan akkor kerül sor, ha a potenciális új részvényesek szándéknyilatkozatot tettek arra, hogy a kibocsátandó új részvényeket ellenérték fejében megszereznék. A szándéknyilatkozat alapján, ha a tőkeemelést elhatározzák a közgyűlés egyben dönt arról, hogy elfogadja-e a jelentkező személyeket részvényesnek. Csak a közgyűlés által kijelölt személyek jogosultak a részvények átvételére. - Nyilvános forgalomba hozatal: Ebben az esetben az alaptőke-emelés során kibocsátásra kerülő részvényeket bárki megszerezheti. A Társasági törvény azonban sorrendiséget ír elő Korábban elővásárlási jognak hívták, ma

jegyzési elsőbbségnek nevezik azt a jogot, hogy egy rangsorban felsorolt személyek másoknál korábban tehetnek nyilatkozatot a részvény megszerzése érdekében. A jegyzési elsőbbség esetükben azt jelenti, hogy túljegyzés esetén – ha a közgyűlés visszautasítja a túljegyzést – nem az ő részvényjegyzésüket kell mellőzni. Elsősorban a forgalomba hozott részvényekkel azonos részvénysorozatba tartozó részvényes, másodsorban az rt. többi részvényese, harmadsorban a jegyzési jogot biztosító kötvények tulajdonosai szerezhetik meg az újonnan kibocsátott részvényeket. f) Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő alaptőke-emelés - Feltétel Feltételnek minősül, hogy a társaságnak rendelkeznie kell alaptőkén felüli vagyonnal, hiszen e nélkül nem volna mit átalakítani. - Időpont Az alaptőkén felüli vagyon alaptőkévé alakításának időpontját a jogalkotó a számviteli törvény szerinti beszámoló (mérleg)

elfogadásához köti. Ebből a mérlegből derül ki naprakészen, hogy az rt. milyen mértékű alaptőkén felüli vagyonnal rendelkezik A mérleget a társaság közgyűlésének el kell fogadnia. Csak ezt követően tehetik az alaptőke részévé az alaptőkén felüli vagyont. - Kinek a javára szolgál az alaptőkén felüli vagyon alaptőkésítése? Részvényesek: Szemben az új részvények forgalomba hozatalával történő alaptőke-emeléssel, ebben az esetben nem kell semmiféle szolgáltatást (pénzfizetés, apportszolgáltatás) nyújtani, hiszen az alaptőke növekményének van fedezete. Ebből következik, hogy – főszabály szerint – az alaptőke-emelésnek ez a formája a részvényesek javára szól. A felemelt és a bejegyzett alaptőke különbségére eső érték a társaság részvényeseit gazdagíthatja. Dolgozók: Tipikusan ingyenes vagy kedvezményes dolgozói részvények kibocsátását teheti lehetővé a közgyűlés az alaptőkén felüli

vagyonból. Hitelezők: Új részvényt a társaság hitelezője is kaphat, ha cserébe lemond a részvénytársasággal szembeni követeléséről. Különbség van a társasági vagyont illetően attól függően, hogy a részvényes, a dolgozó, vagy a hitelező jut részvényhez. Abban az esetben, ha a részvényesek profitálnak a tőkeemelésből, akkor az rt. vagyona változatlan marad, csak a saját tőkén belül az alaptőke (jegyzett tőke) növekszik az alaptőkén felüli vagyon rovására. Ugyanez a helyzet, ha a dolgozók ingyenesen kapnak részvényt. Kedvezményes dolgozói részvénykibocsátás esetén viszont az a csökkentett ellenérték, amit a dolgozó befizet, a részvénytársaság vagyonát gyarapítja. Növekszik az rt. vagyona a követelés tulajdonra váltása során, hiszen a hitelező elengedi az rt tartozását, annak vagyona tehát növekszik. - Az alaptőke-emelés technikai kivitelezése Az alaptőkén felüli vagyon terhére történő

alaptőke-emelés szükségképpen érinti a részvények névértékét. A részvények névértékének összege adja ki az alaptőkét Akkor tehát, amikor az alaptőke megnő, az összetevőket is növelni kell. Ennek három módszere lehetséges: új részvények kibocsátása, a meglévő részvények felülbélyegzése, vagy a részvények kicserélése. - Új részvények kibocsátása során a felemelt és a korábbi alaptőke különbözeteként jelentkező összeget új részvények testesítik meg. Ezeket az új részvényeket a korábbi részvényesek között kell kiosztani vagy a közgyűlési határozatnak megfelelően kell átadni. A korábbi részvényesek részvényeik arányában vehetik át az új részvényeket. Erre őket fel kell hívni: zártkörűen működő rt. esetén a részvényesek írásban történő értesítésével, nyilvánosan működő rt. esetén hirdetményi lapban közzétett felhívással A felhívás tájékoztat az átvétel helyéről,

kezdő és záró időpontjáról. Abban az esetben, ha a részvényes a megszabott határidőn belül nem jelentkezik, a neki jutó új részvény átvételére, a részvényt a társaság értékesíti. A befolyó vételár a határidőt elmulasztó részvényest illeti További jogkövetkezmény, hogy az rt. kénytelen bevonni azokat a részvényeket, amelyeket hat hónapon belül nem sikerült értékesíteni. Ez a bevonás az alaptőke–leszállítását eredményezi - A meglévő részvények felülbélyegzésével is összhangba hozható a részvények névértéke és a megemelt alaptőke. A felülbélyegzés azt jelenti, hogy a részvényen az eredeti névértéknél magasabb összeget tüntetnek fel névérték gyanánt. A névérték megváltoztatása a cégjegyzés szabályai szerint történik, tehát a részvényen az új névérték mellett cégszerű aláírás(ok)nak kell szerepelni. - Kicseréléssel is összhangba hozható a korábbi alaptőkének megfelelő

összértékű részvények névértéke az új – megemelt – alaptőkével. Ez a megoldás sokban hasonlít a felülbélyegzésre A részvényes el kell juttassa részvényét a társasághoz, de ott nem felülbélyegzik, hanem a régi részvény helyett egy új – nagyobb névértékű – részvényt adnak helyette. Abban az esetben, ha a részvényes nem juttatja el régi – alacsony névértékű – részvényeit a társasághoz, akkor komolyan hátrányos jogkövetkezményeknek teszi ki magát. Az igazgatóság kénytelen a részvényeket érvénytelenné nyilvánítani. A beszolgáltatni elmulasztott részvényeket érvénytelenítő határozatot a Cégközlönyben és az rt. hirdetményi lapjában is közzéteszik. A részvénytársaság az érvénytelenné nyilvánított részvények helyett új részvényeket bocsát ki és ezeket értékesíti. Az érvénytelenített részvény tulajdonosának a jogai megszűnnek, csupán a befolyt vételárra tarthat igényt.

Ugyanezek a jogkövetkezmények irányadók arra a részvényesre is, aki felülbélyegzés végett nem szolgáltatja be részvényét. g) Dolgozói részvény forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelés Dolgozói részvény csak egyidejűleg alaptőke-emelés alapján bocsátható ki. A potenciális részvényt szerzők köre korlátozott, hiszen csak az rt. teljes, ill részmunkaidőben foglalkoztatott munkavállalója szerezheti meg a dolgozói részvényt. Erre tekintettel a Társasági törvény az új részvények zártkörű forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelés szabályait tekinti mögöttes szabályoknak. h) Átváltoztatható kötvény forgalomba hozatalával történő alaptőke-emelés Az alaptőke felemelés negyedik esete az átváltoztatható kötvényhez kapcsolódik. Ekkor két szakaszban történik az alaptőke felemelése. Az erről szóló végleges döntést – amelyet a kötvénytulajdonos hoz meg – megelőzi egy feltételes emelés. Az

átváltoztatható kötvény kapcsán tehát meg kell különböztetnünk egy feltételes alaptőke-emelést és ennek megvalósulását. - Feltételes alaptőke-emelés A közgyűlés feltételes alaptőke emelést határozhat el átváltoztatható kötvények kibocsátásával. Akkor, amikor a társaság ilyen célból kötvényeket bocsát ki, eleve határozatot hoz az átváltoztatás esetén bekövetkező alaptőke változásról. Mindaddig, amíg a kötvény tulajdonosa nem kéri, hogy kötvényét alakítsák át részvénnyé, addig a társaság alaptőkéje az eredeti mértékű. A kötvény tulajdonosának nyilatkozata az alaptőke felemelésének felfüggesztő feltétele. Amennyiben ez a felfüggesztő feltétel bekövetkezik, úgy az alaptőke felemelésére sor kerül. A nyilatkozat megtételéig csak feltételes alaptőke emelésről beszélhetünk. - Az alaptőke megemelése A kötvények tulajdonosai a feltételesen felemelt alaptőke terhére részvényeket

igényelhetnek írásbeli jognyilatkozat útján. Egyidejűleg a kötvényeket az igazgatósághoz be kell nyújtani és meg kell fizetni a részvény kibocsátási, ill. névértéke és a kötvény értéke közötti különbözetet. B) Az alaptőke leszállítása a) Az alaptőke leszállításának célja – hitelezővédelem Az alaptőke leszállítására vagy a veszteséges gazdálkodás miatt kerül sor, vagy a részvényeseknek történő fizetést célozza a tőke csökkentése, esetleg a saját tőke más elemének az alaptőke terhére történő növelése a cél. Veszteséges gazdálkodás esetén a társaság vagyona (alaptőke és az alaptőkén felüli esetleges vagyon) csökken. A társaság a vagyonvesztés nyomán nem köteles az alaptőkét leszállítani, de célszerű a bejegyzett tőkét összhangba hozni a tényleges vagyonnal. Az alaptőke fedezetet jelent a részvénytársaság hitelezőinek. Tekintettel arra, hogy a részvényesek kötelezettségeik

teljesítését követően az rt. tartozásaiért – főszabályként – nem felelnek, ezért az alaptőke és annak mértéke hitelezői szempontból különleges jelentőséggel bír. b) A leszállítás feltételi A leszállítás során is be kell tartani az rt. alapításánál látott szabályt a társaság alaptőkéjére vonatkozóan. Ez közelebbről azt jelenti, hogy 20 millió forint alá az rt alaptőkéje nem csökkenhet. Amennyiben ennél kisebb vagyon áll csak az rt. rendelkezésére, az alaptőke leszállítása helyett a társaság megszüntetésére kerülhet sor, esetleg más társasági formában folytatva a működést. c) Hatáskör Az alaptőke leszállítása közgyűlési határozat alapján mehet végbe. Szemben az alaptőke felemelésével a törvény nem említi lehetőségként azt, hogy a hatáskört az igazgatóságra ruházzák. d) A leszállítás módozatai Az alaptőke leszállítása együtt kell járjon a részvények össznévértékének

csökkenésével. Erre két módon kerülhet sor. Egyik esetben megmarad a részvényesi pozíciók egymáshoz viszonyított szerkezete, de a részvények által megtestesített jogok arányosan csökkennek. A másik esetben az alaptőke leszállítása megváltoztatja a részvényesek között kialakult arányokat. Ennek tipikus formája a részvénybevonás Ennek keretében a bevont részvények megszűnnek, míg mások – a névértéket tekintve – változatlanul megmaradnak. A részvénybevonás átstrukturálja a társaságon belüli jogviszonyokat és végletesen eltéríti az egyes részvényesek jogait: a bevont részvény tulajdonosának valamennyi tagsági joga megszűnik, míg a többi részvényes jogai – a csökkentett alaptőkéhez képest – matematikailag arányosan növekednek. A részvénybevonáson belül kiemelhetjük azt az esetet, amikor a részvénytársaság saját részvénye kerül bevonásra. Ez két szempontból sajátos: - Ilyenkor a

részvénytársaság, mint részvényes nem kap ellenértéket arra tekintettel, hogy az ő tulajdonát képező részvényt bevonták. Minden más részvényesnek vissza kell téríteni mindazt a befizetést, amit a részvényre teljesített. - A Társasági törvény a saját részvény bevonását helyezi előtérbe az alaptőke leszállításának módozatai közül, annak rögzítésével, hogy az alaptőke leszállításához mindenekelőtt a részvénytársaság tulajdonában álló saját részvényeket kell bevonni. e) Az alaptőke leszállítás végrehajtása Technikailag az alaptőke leszállítása a részvények kicserélésével, lebélyegzésével vagy a részvények számának csökkentésével oldható meg. f) Eljárás Az alaptőke leszállítása több szakaszból álló eljárás keretében történik meg: - közgyűlés összehívása, - előzetes hozzájárulás bizonyos esetekben, - közgyűlési határozat, - az alapító okirat (alapszabály) módosítása, -

bejelentés a cégbírósághoz, - kétszeri közzététel a Cégközlönyben, - hitelezői igénybejelentés, - biztosítékadás, kielégítés, - cégbejegyzés, - közzététel a Cégközlönyben, - az alaptőke leszállításának technikai lebonyolítása. - A közgyűlés összehívása Az alaptőke leszállításáról dönteni hivatott közgyűlés összehívása során a részvényeseket kellően informálni kell. Ezért zártkörűen működő rt esetén a meghívónak, nyilvánosan működő rt. esetén a hirdetménynek az általános tartalmi elemeken túlmenően két dologról kifejezett tájékoztatást kell tartalmazni: - milyen okok indokolják az alaptőke leszállítását és - milyen módon kívánják azt végrehajtani. - Előzetes hozzájárulás Az alaptőke leszállításával érintett részvénysorozat részvényesei megakadályozhatják a számukra hátrányos tőkeleszállítást. A társasági törvény előfeltételként szabja legalább

háromnegyedes többségüknek előzetes hozzájárulását. - Az alaptőke leszállításának elhatározása Az alaptőke leszállításáról csak a közgyűlés hozhat döntést. Ebben a határozatban meg kell jelölni: - az alaptőke leszállításának indokát (tőkekivonás, veszteségrendezés, tőke átstrukturálás), - a leszállítás módját (kicserélés, lebélyegzés, számszerű csökkentés), - azt az összeget, amellyel az alaptőke csökken, - azt a határidőt, ameddig a társasághoz be kell nyújtani a részvényeket. - Létesítő okirat módosítása Az alaptőke mértéke az alapító okirat, ill. az alapszabály egyik lényeges eleme Az alaptőke leszállítása érinti a létesítő okiratot. Szükségessé válik tehát, hogy legalább az alaptőke mértéke tekintetében az alapító okiratot (alapszabályt) módosítsák. - Cégbírósági bejelentés Az alaptőke leszállítását kimondó közgyűlési határozatot az igazgatóság a

határozathozataltól számított 30 napon belül köteles a cégbíróságnak bejelenteni. - Hitelezők informálása A cégbírósági bejelentést követően a határozatot kétszer egymás után legalább 30 napos időközökkel közzé kell tenni a Cégközlönyben. A közzététel célja a társaság hitelezőinek informálása. Ennek érdekében az ismert hitelezőket külön is fel kell hívni követeléseik bejelentésére. - Hitelezői igénybejelentés A hitelezőknek nincs arra joguk, hogy a még nem esedékes követeléseket érvényesítsék. - Biztosítékadás, kielégítés A hitelezőknek a részvénytársaság köteles megfelelő biztosítékot nyújtani, mely kellő fedezetet nyújt az alaptőke leszállítása ellenére is. - Cégbejegyzés Az alaptőke leszállításának cégbejegyzésére csak akkor kerülhet sor, ha: - az alaptőke leszállításáról szóló közgyűlési határozat legalább kétszeri közzététele megtörtént; - a megfelelő

biztosítékot a társaság szolgáltatta vagy hitelezőit kielégítette. Mindezt az igazgatóság a Cégközlöny lappéldányaival és nyilatkozatával bizonyítja. - Közzététel A cégbejegyzést követően az alaptőke leszállításának tényét a Cégközlönyben is közzé kell tenni. A közzétételről a Cégbíróság gondoskodik - Az alaptőke leszállításának technikai lebonyolítása A közgyűlés határozata alapján a társaság felszólítja részvényeseit, hogy részvényeiket nyújtsák be a társasághoz a tőkeleszállítás technikai végrehajtása (a részvények kicserélése, lebélyegzése, számuk csökkentése) céljából. A törvény a nyomdai úton előállított részvények tulajdonosainak értesítését követeli meg. A felhívást nyilvánosan működő rt esetén pedig a részvényeseket írásban kell felszólítani. A benyújtott korábbi részvény helyett alacsonyabb névértéken újat vagy több részvény helyett kevesebbet adnak ki,

illetve magán a részvényen kisebb névértéket tüntetnek fel a cégjegyzés szabályai szerinti aláírással. A részvény bevonása esetén a részvényes egyáltalán nem kap másik részvényt. A felszólítás ellenére be nem nyújtott részvényeket a részvénytársaság egyoldalú jognyilatkozatával érvénytelennek nyilvánítja és az érvénytelenítést a Cégközlönyben közzéteszik. Az érvénytelenné nyilvánított részvények helyébe a társaság jogosult új részvények kibocsátására és azok értékesítésére. Az így befolyt vételárat az érdekelt részvényeseknek ki kell adni, akinek az érvénytelenné nyilvánítást követően a részvényesi jogai megszűnnek. Csak az alaptőke-leszállítás cégjegyzékbe történt bejegyzése után szabad a részvényesnek az alaptőke terhére kifizetést teljesíteni vagy a részvényére vonatkozó befizetést elengedni. Egyszemélyes részvénytársaság 1) Az egyszemélyes rt. fajtái Kétféle

egyszemélyes részvénytársaság különböztethető meg: az egyszemélyesként alakuló rt. és az egyszemélyesre fogyatkozó rt. a) Egyszemélyesként alakuló rt. Alakulásának pillanatától egyszemélyes részvÿnytársaságban egyetlen személy az alapító és ugyanő a társaság egyedüli részvényese is. Az ilyen alapításra a zártkörű alapítás szabályait kell alkalmazni. Az alapító arra vállal kötelezettséget, hogy ő maga veszi át az rt. valamennyi részvényét b) Egyszemélyesre fogyatkozó rt. Egy eredetileg többszemélyes részvénytársaságon belül a részvények öröklés, tulajdonátruházás folytán egy kézbe kerülnek. Attól kezdődően, hogy az rt valamennyi részvényének tulajdonjogát egy részvényes szerzi meg egyszemélyes részvénytársaságról beszélhetünk. Az egyszemélyesre fogyatkozó rt. csak zártkörűen működhet 2) Az alaptőke befizetése Az egyszemélyes rt. alakulásának pénzügyi feltételei szigorúbbak,

mert az alaptőkét a bejegyzési kérelem benyújtásáig maradéktalanul be kell fizetni. Nincs tehát arra lehetőség, hogy a pénzbetétek legfeljebb 70 %-át a bejegyzéstől számított egy éven belül fizesse be a részvényes. 3) Írásbeliség Annak érdekében, hogy a történések, döntések utólag dokumentálhatóak legyenek a törvény fokozottan megköveteli az írásbeliséget. a) Írásbeli „közgyűlési” döntések Az egyszemélyes rt.-ben valódi közgyűlés nem működik, hiszen egyetlen részvényes alkotja a „közgyűlést”. Minden kérdésben, amely többszemélyes rt esetén a közgyűlés hatáskörébe tartozik a részvényes egyedül dönt. Ezt a döntést írásba kell foglalni és a döntésről a vezető tisztségviselőket értesíteni kell. b) Szerződések alakszerűsége Az egyszemélyes rt. és annak részvényese köthet szerződést Az ilyen szerződések tartalmi szempontú érvényességére a többszemélyes rt. kapcsán bemutatott

előírások irányadóak Alaki szempontból speciális követelményként írásbafoglalási követelmény érvényesül. Az egyszemélyes rt. és a részvényes közötti szerződést tehát írásba kell foglalni 4) Összeférhetetlenség Abban az esetben, ha az egyedüli részvényes nem természetes személy, hanem gazdálkodó szervezet, akkor a vezető tisztségviselők és a felügyelő bizottsági tagok tekintetében speciális összeférhetetlenségi szabály érvényesül. Ugyanaz a személy nem töltheti be az említett tisztségeket egyidejűleg az egyszemélyes társaságban és annak gazdálkodó szerv részvényesében. 5) Az egyszemélyes rt. jogkörének korlátai a) Saját részvény tilalma Az egyszemélyes részvénytársaság saját részvényt nem szerezhet, tehát még egy éves átmeneti időre sem veheti tulajdonába az egyszemélyes rt. részvényeit A tilalom az EK társasági jogon alapul. b) Tulajdonszerzés tilalma a részvényes gazdálkodó szervezetben

Az egyszemélyes rt. nemcsak önmaga résztulajdonosa nem lehet, de részvényesében sem szerezhet tulajdont. Abban az esetben, ha a részvényes egy kft, akkor ebben a kft-ben az egyszemélyes rt. nem szerezhet üzletrészt Akkor, ha az egyedüli részvényes valamely más társasági típusba tartozó társaság (kivéve az rt-t, amely nem lehet egyedüli részvényes), akkor sem válhat az egyszemélyes rt. e társaság tagjává, sőt a gazdasági társaságnak nem minősülő gazdálkodó szerv részvényesben sem szerezhet részesedést. Az egyszemélyesre csökkenő részvénytársaság kapcsán előfordulhat, hogy az egyszemélyessé válás idején már fönnáll a részesedés abban a gazdálkodó szervben, amely valamennyi részvényt megszerezte. Ilyen esetben az egyszemélyes rt 180 napon belül köteles elidegeníteni meglévő részvényét. A határidő az egyszemélyes rt létrejöttével veszi kezdetét Tilalom hiányában ilyen részesedés alapján is gyakorolhatja

az egyszemélyes rt. jogait az elidegenítésig, azaz maximum 180 napig. 6) A részvényes felelőssége a) Bejelentés késedelméért fennálló felelősség Törvénynél fogva felfokozódik a felelőssége annak a részvényesnek, aki megszerzi egy rt. valamennyi részvényét, de ezt a tényt harminc napon belül nem jelenti be a cégbíróságnak. Az egyszemélyes rt. felszámolása során, ha a vagyon a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet, akkor a bejelentési kötelezettségét nem, vagy késedelmesen teljesítő egyedüli részvényes korlátlanul felel az egyszemélyes részvénytársaság azon tartozásaiért, amelyek a bejelentés teljesítéséig merültek fel. b) Bíróság által kimondható felelősség Akkor, ha az egyedüli részvényes befolyása következtében az egyszemélyes rt. tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat és ez az ellenőrzött társaság kötelezettségeinek teljesítését jelentősen veszélyezteti, a bíróság

megállapíthatja a részvényes korlátlan felelősségét az egyszemélyes rt. tartozásaiért Ilyen ítélet az egyszemélyes rt hitelezőjének keresete alapján meginduló perben születhet. c) Az egyedüli részvényes önkéntes felelősségvállalása Az egyedüli részvényesnek jogában áll az egyszemélyes rt. tartozásaiért korlátlan felelősséget vállalni. Egyéni vállalkozás (1990. évi V törvény) Egyéni vállalkozás fogalma Egyéni vállalkozás a devizajogszabályok szerint belföldinek minősülő természetes személy vagy külföldinek minősülő külföldi állampolgár gazdasági tevékenysége. Gazdasági tevékenység az üzletszerűen - ellenérték fejében, nyereség- és vagyonszerzés céljából, rendszeresen - folytatott termelő vagy szolgáltató tevékenység. Alapítási feltételek Egyéni vállalkozás alapítására - az a belföldi természetes személy jogosult, - aki cselekvőképes, - lakóhelye van, és - nincs kizárva az

egyéni vállalkozás gyakorlásából. Ha a devizajogszabályok szerint külföldinek minősülő külföldi állampolgárt önálló vállalkozóként gazdasági célú letelepedésre külön törvény feljogosít, egyéni vállalkozás alapítására ez a természetes személy is jogosult, feltéve, hogy cselekvőképes tartózkodási engedéllyel rendelkezik, és nincs kizárva az egyéni vállalkozás gyakorlásából. Egyéni vállalkozás vállalkozói igazolvány birtokában gyakorolható, kivéve a mezőgazdasági termelőtevékenységet és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatást. A vállalkozói igazolványt kérelemre - az erre rendszeresített egységes nyomtatvány kitöltésével -, a vállalkozó székhelye szerint illetékes, az okmányirodák kijelöléséről és illetékességi területéről szóló kormányrendeletben meghatározott - körzetközponti feladatokat ellátó - települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője (a továbbiakban:

körzetközponti jegyző) adja ki. A kérelemben fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, székhelyét, telephelyeit, fióktelephelyeit, tevékenységi körét és tevékenységének megnevezését. A kérelemhez mellékelni kell: a) a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy vele szemben nem állnak fenn kizáró okok, b) hatósági igazolást arról, hogy a kérelmezővel szemben nem állnak kizáró okok, c) a jogszabályban előírt képesítés meglétét igazoló okiratot, amennyiben a képesítéshez kötött tevékenységet kíván folytatni, d) jogszabályban előírt más hatóság engedélyét, amennyiben a tevékenység folytatását jogszabály hatósági engedélyhez köti, e) a kérelmező nyilatkozatát az adószám, és ha adóazonosító jellel nem rendelkezik, az annak megállapításához szükséges - külön jogszabályban meghatározott - adatokról. A körzetközponti jegyző a

kérelmező helyett az érintett szervezetektől az erre a célra létrehozott számítógépes rendszer útján közvetlenül, haladéktalanul beszerzi az egyéni vállalkozó adószámát, szükség esetén adóazonosító jelét, valamint statisztikai számjelét. Az illetékes állami adóhatóság az adóazonosító számot, a Központi Statisztikai Hivatal a statisztikai számjelet a kért azonosítószámok (jelek) megállapításához szükséges adatok megérkezésétől számított 5 napon belül köteles megküldeni a körzetközponti jegyzőnek. Az egyéni vállalkozó csak egy vállalkozói igazolványt kaphat. Az igazolvány alapján több tevékenységet folytathat és több telephelyet, fióktelephelyet (üzletet, termelő-, szolgáltató egységet) tarthat fenn. A vállalkozói igazolvány kiadása csak akkor tagadható meg, ha a kérelem teljesítése jogszabályba ütközik. A körzetközponti jegyző az egyéni vállalkozót nyilvántartásba veszi és a

nyilvántartási számról az egyéni vállalkozót a vállalkozói igazolványban tájékoztatja. Az egyéni vállalkozónak a nyilvántartási számot a vállalkozással összefüggő iratain fel kell tüntetnie. A körzetközponti jegyző a vállalkozói igazolvány kiadásáról, az egyéni vállalkozó székhelyének, telephelyének, főtevékenységének, illetve tevékenységi körének megváltozásáról, az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlására való jog megszűnéséről, valamint a vállalkozói igazolvány iránti kérelem elutasításáról értesíti az egyéni vállalkozó székhelye, illetőleg telephelye szerint illetékes a) települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzőjét; b) vámhatóságot, amennyiben az egyéni vállalkozó olyan tevékenységet végez, amelyhez vámhatósági engedély szükséges; c) társadalombiztosítási igazgatási szervet, továbbá a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét; d) földművelésügyi és

vidékfejlesztési minisztériumi megyei hivatalt az agrárvállalkozók tekintetében; e) a Belügyminisztérium Központi Nyilvántartó Hivatalát, f) területi gazdasági kamarát - a tevékenységi körnek megfelelően -; g) állami adóhatóságot és a Központi Statisztikai Hivatalt. Nem kaphat vállalkozói igazolványt: a) akit gazdasági, vagyon elleni vagy a közélet tisztaságát sértő bűncselekmény miatt jogerősen, végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; b) akit egyéb szándékos bűncselekmény miatt egy évet meghaladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek; c) akit valamely foglalkozástól eltiltottak, az ítélet hatálya alatt az abban megjelölt tevékenységre; d) aki egyéb jogszabályban - törvényben, törvényerejű rendeletben vagy kormányrendeletben - meghatározott, a tevékenységre előírt foglalkoztatási tilalom alá esik; e) aki gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja; f) akinek a korábban kiadott vállalkozói

igazolványát adó, vám, tb. miatt visszavonták, a tartozás kiegyenlítéséig; g) akinek adó-, vám- vagy társadalombiztosítási tartozása van. Az a)-b) pontban szabályozott kizáró okot addig kell figyelembevenni, amíg az elítélt nem mentesült a büntetőítélet hátrányos jogkövetkezményei alól. A vállalkozói igazolványban fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, leánykori nevét, születési idejét, helyét, állampolgárságát, anyja nevét, székhelyét, telephelyét (telephelyeit, fióktelephelyeit), tevékenységének megnevezését, illetve tevékenységi körét, továbbá adószámát és nyilvántartási számát. A vállalkozói igazolványban feltüntetett adatok megváltozását a változástól számított 15 napon belül a körzetközponti jegyzőnek be kell jelenteni. A körzetközponti jegyző az adatok változását az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező egyéni vállalkozók nyilvántartásában átvezeti. Az egyéni

vállalkozó székhelye szerint illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője ellenőrzi, hogy az egyéni vállalkozó tevékenysége, működése megfelel-e a jogszabályokban, illetve az igazolványában foglaltaknak, és erről tájékoztatja a vállalkozói igazolvány kiadására illetékes körzetközponti jegyzőt. Az egyéni vállalkozás működési szabályai Az egyéni vállalkozó tevékenységét az egyéni vállalkozói igazolvány birtokában kezdheti meg, és az abban meghatározott tevékenység keretei között folytathatja. Az egyéni vállalkozó tevékenységét a tevékenység folytatására irányadó jogszabály előírásai szerint, ha a tevékenység folytatását jogszabály más hatósági engedélyhez is köti, csak ennek birtokában kezdheti meg és folytathatja. Képesítéshez kötött tevékenységet az egyéni vállalkozó csak akkor folytathat, ha a jogszabályokban meghatározott képesítési követelményeknek

megfelel, vagy az alkalmazottai, illetve segítő családtagjai között van olyan személy, aki az előírt képesítéssel rendelkezik. Az egyéni vállalkozó köteles személyesen közreműködni a tevékenység folytatásában. Az egyéni vállalkozó alkalmazottat, bedolgozót, segítő családtagot és középfokú szakoktatási intézményi tanulót foglalkoztathat. Segítő családtagként a vállalkozó közeli hozzátartozója, továbbá a vállalkozó élettársa, egyeneságbeli rokonának házastársa, házastársának egyeneságbeli rokona, valamint testvérének házastársa foglalkoztatható. Az egyéni vállalkozó a tevékenységéből eredő kötelezettségeiért teljes vagyonával, korlátlanul felel. Természetes személy csak egy egyéni vállalkozást alapíthat és egyidejűleg nem lehet gazdasági társaságnak korlátlanul felelős tagja. Az egyéni vállalkozó székhelyét, nyílt árusítású üzletét, termelő-, szolgáltató egységét az ott folytatott

alapvető tevékenységre utaló cégtáblával köteles megjelölni. A cégtáblán fel kell tüntetni az egyéni vállalkozó nevét, az üzlettől, termelő-, szolgáltató egységtől eltérő helyen levő székhelyét. A cégtáblán szereplő üzleti elnevezésre a bírósági cégnyilvántartásról szóló jogszabálynak a cégek elnevezéséről rendelkező előírásait kell megfelelően alkalmazni. A vállalkozói tevékenység gyakorlásának megszűnése Megszűnik az egyéni vállalkozói tevékenység gyakorlásának joga, ha: a) az egyéni vállalkozó igazolványát visszaadja; b) az igazolványt a körzetközponti jegyző visszavonta; c) az egyéni vállalkozó meghal, vagy cselekvőképességét elveszti, kivéve: ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse; cselekvőképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó nevében és javára törvényes képviselője folytatja. Az egyéni vállalkozó özvegye, továbbá özvegy hiányában

vagy annak egyetértésével örököse, illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője - ha megfelel a törvényben előírt feltételeknek - a vállalkozó elhalálozása, illetőleg cselekvőképességének elvesztése időpontjától számított három hónapon belül a körzetközponti jegyzőnek történő bejelentés alapján folytathatja a vállalkozást. Az egyéni vállalkozótól vissza kell vonni az igazolványt, ha a) olyan körülmény merül fel, ami az igazolvány kiadását kizárná; b) a működéshez szükséges, a törvényben vagy más jogszabályban előírt követelményeknek nem felel meg és a körzetközponti jegyző vagy az illetékes települési (fővárosi kerületi) önkormányzat jegyzője, illetőleg a külön jogszabályban megjelölt hatóság felszólítása ellenére e követelményeknek 30 napon, illetve - a külön jogszabályi felhatalmazás alapján - a hatóság által meghatározott határidőn belül nem

tesz eleget, és a jogszabálysértés másképpen nem orvosolható; c) az adó, illetve vám megfizetésére irányuló kötelezettségeit az illetékes hatóság felhívását megelőzően legalább 12 hónapig nem teljesítette, illetve a bejelentkezési, adóbevallási, nyilvántartási kötelezettségeinek az adóhatóság felhívása ellenére a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget; d) 12 hónapi járulékfizetési kötelezettségét meghaladó járuléktartozása megfizetésének, illetőleg a bejelentési, járulékbevallási, adatszolgáltatási és nyilvántartási kötelezettségeinek a társadalombiztosítási igazgatási szervek felhívása ellenére, a felhívásban megjelölt határidőig sem tett eleget. Az egyéni cég Az egyéni vállalkozó - kérelmére - a cégjegyzékbe egyéni cégként bejegyezhető. Az egyéni cég nem jogi személy. Az egyéni cég a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek megfelelő

alkalmazásával egyszemélyes korlátolt felelősségű társasággá vagy egyszemélyes részvénytársasággá alakulhat át. Cégjog (1997. évi CXLV törvény a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról) A cég: A cég az a gazdálkodó szervezet illetve egyéb gazdálkodó jogalany, amely - ha törvény vagy kormányrendelet eltérően nem rendelkezik - a cégnyilvántartásba történő bejegyzéssel jön létre üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása céljából. Törvény más célra alapított jogalany cégnyilvántartásba való bejegyzését is előírhatja. A cég cégneve alatt szerezhet jogokat és vállalhat kötelezettségeket. A cégnyilvántartás nyilvánossága és közhitelessége: A közhiteles cégnyilvántartás a cégjegyzékből, valamint a cégjegyzékben szereplő adat, jog vagy tény igazolására szolgáló mellékletekből, illetve egyéb olyan okiratokból áll, melyeknek benyújtására a céget

- a forgalom biztonsága, valamint a hitelezői érdekek védelme céljából - törvény kötelezi. A cégjegyzék fennálló, illetve törölt adatai, valamint a cégiratok teljes körűen nyilvánosak, azokat bárki megtekintheti és azokról feljegyzést készíthet. Teljeskörűen nyilvános a benyújtott, de még el nem bírált bejegyzési kérelem és mellékletei is azzal, hogy a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálásának folyamatban létére a cégnyilvántartásnak utalnia kell. A cégbíróságon cégmásolat, cégkivonat vagy cégbizonyítvány kiadása kérhető. A cégmásolat a cégjegyzék valamennyi fennálló és törölt adatát, a cégkivonat a cégjegyzék fennálló adatait tanúsítja hitelesen. A cégbizonyítvány pedig - a kérelemtől függően - a cégjegyzék egyes fennálló vagy törölt adatait tanúsítja hitelesen, illetve azt, hogy valamely meghatározott bejegyzés a cégjegyzékben nem szerepel(t). A cégnyilvántartásban a

törölt adatnak megállapíthatónak kell maradnia. A cégbíróságon a létesítő okiratról, illetve annak a változásokkal egységes szerkezetbe foglalt szövegéről, valamint a letétbe helyezett, a számviteli törvény szerinti beszámolóról is kérhető hiteles másolat. A cégnyilvántartás a közhitelesség és a nyilvánosság alapelvei szerint működik. A közhitelesség azt jelenti, hogy a cégnyilvántartás közhitelesen tanúsítja a benne feltüntetett adatok fennállását vagy megszűnését és változásait. Ezért az ellenkező bizonyításáig mindenki köteles az abban feltüntetett adatokat hitelesnek, illetve a valósággal egyezőnek elfogadni. A nyilvánosság alapelve azt jelenti, hogy a cégbíróságon a nyilvános cégiratokba bárki betekinthet és érdekeltségének igazolása nélkül a cégnyilvántartás adataiból tájékozódhat. A nyilvánosság nemcsak a fennállóan bejegyzett, hanem a már törölt adatokra és a még el nem bírált

kérelmekre, illetve adatokra is kiterjed - ennek különösen már a cégbejegyzés előtt ún. előtársaságként működni jogosult cégek esetében van jelentősége - továbbá mindezen adatok mellékletére és ezek igazolására szolgáló okiratokra is. Az Igazságügyi Minisztérium a szervezeti egységeként működő Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálat által a cégjegyzékekben szereplő fennálló vagy törölt adatokról, valamint a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem számítógépen rögzített, még be nem jegyzett adatairól ad kérelemre tájékoztatást. E közszolgáltatást bárki igénybe veheti A Szolgálatnál rendelkezésre álló adatok azonosak a cégbíróságokon számítógépen rögzített adatokkal. A Szolgálat jelentősége abban van, hogy amíg az egyes cégbíróságokon csak az ott nyilvántartott cégek adatai és cégiratai hozzáférhetők, illetve tekinthetők meg az érdeklődők számára, addig a Szolgálat a

valamennyi cégbírósággal kapcsolatban álló országos számítógépes hálózaton keresztül nem csak egy-egy cégre vonatkozóan tud adatokat szolgáltatni, hanem központilag összesített adatokat is ki tud gyűjteni a felhasználó egyéni igényei szerint. A Szolgálat a kért céginformációt a bíróság, az ügyészség, a közjegyzők, a bírósági végrehajtók, valamint közigazgatási szervek részére - közfeladataik ellátása érdekében ingyenesen bocsátja rendelkezésre. Esetükben csak a hálózat használatával kapcsolatos kiadásokat kell megtéríteni a Szolgálat részére, feltéve, hogy a céginformációt számítógépes hálózat útján kérik. Más kérelmező a Szolgálat tevékenységének igénybevételéért - a szolgáltatás költségeivel összhangban álló - térítést köteles fizetni. A cégekre vonatkozó közlemények közzététele: A cégjegyzék adatait, illetve azok változásait - ideértve a cég törlését is - a

cégbíróság a Cégközlönyben, az Igazságügyi Minisztérium hivatalos lapjában hozza nyilvánosságra, annak feltüntetésével, hogy a cégjegyzék adatai az igazolásukra szolgáló okiratok alapján kerültek bejegyzésre, illetve közzétételre és a vonatkozó cégiratok a cégjegyzéket vezető cégbíróságon megtekinthetőek. A közleményeket a Cégközlönynek az Igazságügyi Minisztériumba történt érkezést követő 30 napon belül nyilvánosságra kell hoznia. A cég a cégjegyzékben bejegyzett adatra, illetve a cégnyilvántartásban szereplő - az adat igazolására szolgáló - okiratra harmadik személlyel szemben csak azt követően hivatkozhat, ha az adat a Cégközlönyben közzétételre került, kivéve, ha bizonyítja, hogy a harmadik személy az adatot, illetve okiratot már korábban ismerte. A közzétételt követő 16 napig a harmadik személy ugyanakkor bizonyíthatja, hogy az adat, illetve az okirat megismerésére nem volt lehetősége.

Ellenkező bizonyításig vélelmezni kell annak jóhiszeműségét, aki a cégnyilvántartásban szereplő, illetve a Cégközlönyben közzétett adatban bízva, ellenérték fejében szerez jogot. A cég - a jóhiszemű személlyel szemben - nem hivatkozhat arra, hogy valamely általa bejelentett és a cégjegyzékbe bejegyzett adat nem felel meg a valóságnak. A cégbíróság: A céget a megyei (fővárosi) bíróság mint cégbíróság az általa vezetett cégjegyzékben tartja nyilván. A cégbejegyzésre és a céggel kapcsolatos egyéb eljárások lefolytatására az a cégbíróság illetékes, amelynek illetékességi területén a cég székhelye van. A cégbíróság mindig megyei (fővárosi) bírósági szintet jelent. A cégbíróság nem önálló szervezeti formát vagy valamilyen elkülönült bírósági szervezetet, hanem megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozó meghatározott feladatkört jelent. Ezért a megyei (fővárosi) bíróságot csak

olyankor nevezik cégbíróságnak, amikor ebben a sajátos, a cégnyilvántartással és a cégekkel kapcsolatos törvényességi felügyeleti jog- és feladatkörében jár el. A cégjegyzék: A cégre vonatkozó adatok nyilvántartása a cégjegyzékben történik. A cégjegyzék valamennyi cég esetében tartalmazza: a) a cég cégjegyzékszámát, b) a magyar, illetve külföldi részvétellel működő cég esetében az érintett állam(ok) betűjelét; külföldi vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetében pedig a külföldi vállalkozás székhelye szerinti állam betűjelét, c) a cég nevét, d) a cég székhelyét, e) a létesítő okirat, társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály keltét, f) a cég által a létesítő okiratban megjelölt tevékenységi köröket, a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott nómenklatúra szerint, g) a cég jegyzett tőkéjét, és ezen belül a pénzbeli és nem

pénzbeli hozzájárulás mértékét, h) a cégjegyzés módját, i) a cégjegyzésre jogosultak nevét (cégét) és lakóhelyét (székhelyét), valamint tisztségét, j) a cég adószámát, valamint statisztikai számjelét, k) a cégbejegyzés időpontját. A cégnév: A cégnévnek a cég alapvető tevékenységét és tényleges formáját kell kifejeznie, és nem kelthet olyan látszatot, amely ezekkel ellentétes. A cégek elnevezésének szabályozása három fő alapelv érvényesülését szolgálja. Ezek a cégvalódiság, a cégszabatosság és a cégkizárólagosság követelménye. A cégvalódiság követelményének az a lényege, hogy a cég elnevezése sem a cég alapvető tevékenységét sem a cég formáját illetően nem tartalmazhat valótlanságot és nem lehet egyéb módon sem félrevezetésre vagy megtévesztésre alkalmas. Ezt a követelményt a cégbíróság a cégbejegyzési - változás bejegyzési eljárás során hivatalból vizsgálja. A fentiek

alapján a cégvalódiság követelményének három tartalmi eleme van. Az első elem a cégnévnek arra a kötelező tartalmi részére vonatkozik, hogy minden cég elnevezéséből ki kell tűnnie a fő tevékenységi körnek. Elegendő - de egyben kötelező is - legalább azt az egy vagy két fő tevékenységi kört feltüntetni a cég elnevezésében, amire a cég profilja elsődlegesen irányul. A fő tevékenység meghatározása a cég alapítóinak, illetve tulajdonosainak a kizárólagos joga és feladata. Ez azonban nem zárja ki, hogy a cégbíróság adott esetben a rendelkezésre álló adatok mérlegelése alapján állást foglaljon abban, hogy mi a cég legjellemzőbb tevékenysége és ezt a cég neve mennyiben fejezi ki. A cégvalódiság követelményének második eleme azzal kapcsolatos, hogy minden cég elnevezésének kötelező része a cég formájának megjelölése. A cégvalódiság harmadik eleme a valótlan, illetve megtévesztő jelző

alkalmazásának tilalma. Ezért vitatható lehet minden olyan reklám jellegű vagy túlzó, fellengzős toldat, kiegészítés vagy megnevezés a cégnévben, aminek a valóságtartalma aggályos vagy a potenciális versenytársak hátrányosabb helyzetbe hozását célozza. A cégnév vezérszót is tartalmazhat. A vezérszó olyan kifejezés vagy mozaikszó, amely a cégnévben az első helyen áll, és elősegíti a cég azonosítását, illetve más, azonos vagy hasonló tevékenységű cégtől való megkülönböztetését. A cégnév három alapeleméből kettő - a cég fő tevékenységi köre és a cégforma – már említésre került. Ez a két elem minden cégnév kötelező része, enélkül a cég elnevezése nem fogadható el. A cégnév harmadik eleme a vezérszó, aminek a felvétele - bár rendkívül elterjedt és egyes esetekben szinte általános - nem kötelező. A vezérszó, mint az elnevezése is mutatja, ha van, akkor a cégnévben az első helyen áll. A

vezérszó egyaránt lehet önálló jelentésű szó vagy fantázia elemekből összeállított kifejezés, illetve mozaikszó. A cég rövidített neve a vezérszóból és a cég formájának megjelöléséből áll. A cégnévben a vezérszón kívül csak magyar szavak szerepelhetnek, a magyar helyesírás szabályainak megfelelően. A cégnévben rövidítés csak a vezérszó esetén, illetve a cégforma meghatározásánál lehetséges. A történelem kiemelkedő személyiségének nevét a Magyar Tudományos Akadémia engedélyével, olyan elnevezést pedig, amelyhez másnak jogi érdeke fűződik, csak a jogosult hozzájárulásával lehet a cégnévben szerepeltetni. A cégbejegyzési eljárás alatt a bejegyzést kérőnek a cégnevet (rövidített nevet) "bejegyzés alatt" ("b.a") toldattal, a cég felszámolása, illetve végelszámolása esetén pedig a cégnek a nevét "felszámolás alatt" ("f.a") és "végelszámolás

alatt" ("va") toldattal kell használnia A cégnévnek (rövidített névnek) az ország területén a cégnévben azonos tevékenységet feltüntető más cég elnevezésétől egyértelműen különböznie kell. Két vagy több azonos nevű cég közül a választott név viselésének joga azt illeti meg, amelyik a cégbejegyzési kérelmét elsőként nyújtotta be. Ez a rendelkezés nem érinti a cégtulajdonosnak, illetve a tagoknak azt a jogát, hogy nevüket a cégnévben vezérszóként feltüntethessék. Székhely, telephely, fióktelep: A cég székhelye: a központi ügyintézés helye, melyet a cégnek cégtáblával kell megjelölnie. A cég - székhelyétől különböző helyen lévő - telephelye a tevékenység gyakorlásának helye, a cég fióktelepe pedig olyan telephely, amely más városban vagy községben van, mint a cég székhelye és telephelye. A cégjegyzés: A cégjegyzési jog a cég írásbeli képviseletére, a cég nevében történő

aláírásra való jogosultság. A cégjegyzés módja: önálló vagy együttes Kettőnél több cégjegyzésre jogosult esetén úgy is rendelkezni lehet, hogy egyes jogosultakat önálló, más jogosultakat együttes cégjegyzési jog illet meg, vagy az egyik aláíró mindig meghatározott személy. Ugyanaz a személy csak egyféle módon - vagy önállóan vagy mással együttesen - jegyezheti a céget. Mind az önálló, mind az együttes cégjegyzési jog korlátozható, a korlátozás azonban harmadik személyekkel szemben hatálytalan. A cégjegyzés fogalmának lényegét olyan képviseleti jogosultságként lehet megjelölni, aminek alapján a legkülönbözőbb írásbeli jognyilatkozatok tételére van a cég nevében lehetőség. A cégjegyzés módja pedig azt határozza meg, hogy a cég nevében aláírásra jogosult személy egyedül vagy csak további egy vagy több aláírásra jogosult személlyel együttesen tehet a cég képviseletében írásbeli

jognyilatkozatot. Ezért a cégjegyzés módjának pontos betartása olyan eljárásjogi kérdés, ami érvénytelenné tehet adott esetben egy szerződést csak azért, mert az egyedül aláíró személy cégjegyzési módja nem önálló, hanem együttes. A cégjegyzési jog a társasági szerződésben, alapító okiratban stb. korlátozható, de arra a cég harmadik személlyel szemben jogot nem alapíthat. Ezért az ilyen korlátozás ellenére történő esetleges kötelezettségvállalás harmadik személlyel szemben a céget köti és azért helytállni tartozik. Legfeljebb a jogkörét túllépő képviselővel szemben léphet fel a cég adott esetben pl. kártérítési igénnyel. A cégjegyzésre jogosultnak a cég nevében olyan módon, illetve formában kell aláírnia, ahogyan azt a hiteles cégaláírási nyilatkozat (címpéldány) tartalmazza. A közjegyzői aláírás-hitelesítéssel ellátott címpéldányon - a létesítő okiratban foglaltakkal egyezően - fel

kell tüntetni a cég nevét, a cégjegyzésre jogosult nevét, lakóhelyét, anyjának leánykori nevét, a cégjegyzésre jogosult tisztségét, a cégjegyzés módját, valamint a cégjegyzésre jogosult aláírási mintáját. A címpéldány elnevezésű okirat tartalmazza a cég képviseletében aláírásra jogosultak cégjegyzésre jogosultak - aláírásának mintáját. A cégbejegyzési eljárás közös szabályai: A cégbejegyzési eljárás nemperes eljárás, amelyre a Polgári perrendtartás szabályait megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye. Az eljárás során az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak nincs helye A cégbejegyzési - változás bejegyzési - eljárás egyike az ún. peren kívüli, azaz nemperes eljárásoknak. Ezért mögöttes jogszabályként a Pp rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni. A cég adatainak a cégjegyzékbe történő bejegyzése - ha törvény eltérően nem rendelkezik - kérelemre

történik. A cégbejegyzési eljárásban a jogi képviselet kötelező A cégbejegyzési kérelem benyújtása: Kötelező cégbejegyzés esetén a bejegyzési kérelem előterjesztésének határideje a létesítő okirat aláírásától, illetve az alapszabály elfogadásától számított 30 nap. Ha a cég alapításához hatósági engedély szükséges, a 30 napos határidőt az engedély kézhezvételétől kell számítani. A cégbíróság 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújthatja azt a személyt, aki a fent írt kötelezettségét késedelmesen teljesíti. Ha a cég létrejöttéhez hatósági engedély szükséges, a cégbírósághoz az erre vonatkozó engedélyt (hatósági határozatot) csatolni kell. A tevékenység gyakorlásához szükséges hatósági engedélyt az engedélyköteles tevékenység megkezdésekor kell benyújtani a cégbírósághoz. A cégek bejegyzési kérelmét vagy postai úton vagy félfogadási időben közvetlenül kell

az illetékes cégbíróságon beadni. A cégeljárás sajátosságai folytán annak ellenére, hogy mögöttes jogszabályként a Pp. rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni, nincs lehetőség a Pp. általános rendelkezései alapján a kérelemnek a peres, de számos peren kívüli eljárásban is biztosított jegyzőkönyvbe diktálására. Ennek alapvetően a cégbejegyzési eljárásban kötelező jogi képviselet az oka, ami indokolatlanná teszi a bíróság ilyen jellegű közreműködését a bejegyzési kérelem elkészítésében és beadásában. A cégbejegyzési kérelem hiánypótlási eljárás lefolytatás nélküli elutasítása: A cégbíróság a bejegyzési kérelmet a megvizsgálja abból a szempontból, hogy ahhoz valamennyi, a törvény mellékletében felsorolt okiratot csatolták-e, és megfizették-e a törvény által meghatározott eljárási illetéket. Ha a bejegyzési kérelemhez az okiratokat nem csatolták vagy azok hiányosak, az illetéket

nem vagy csak részben fizették meg, a cégbíróság a cégbejegyzés iránti kérelmet a benyújtásától számított 8 napon belül hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja. A cégbejegyzési kérelemmel kapcsolatos egyéb rendelkezések: A bejegyzési kérelem visszavonása esetén a cégbíróság az eljárást megszünteti. A bejegyzési kérelmet a cég bármikor és indokolás nélkül visszavonhatja. A cégbíróságot az ilyen nyilatkozat köti Ezért ha az alakilag-formailag megfelelő, akkor az eljárást meg kell szüntetni. A formai érvényességi kellék lényegében azt jelenti, hogy ebben az esetben is kötelező a jogi képviselet, vagyis ezt a jognyilatkozatot is csak jogi képviselő útján lehet joghatályosan megtenni, mert a visszavonó nyilatkozatra is a cégbejegyzési eljárás során kerül sor. A bejegyezni kért adat a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, a bejegyzés napjával válik hatályossá. A változás bejegyzési

eljárás közös szabályai: A cég bejegyzett adataiban bekövetkezett változás bejegyzése iránti kérelmet a változástól számított 30 napon belül kell előterjeszteni a cégbíróságnál. Jogi személyiségű cég a jegyzett tőke mértékének változását a változástól számított 60 napon belül köteles bejelenteni a cégbíróságnál. A változás bejegyzési eljárásra ideértve a cég kérelemre történő törlése iránti eljárást is - a cégbejegyzési eljárás rendelkezései megfelelően irányadóak. A cég székhelyét (telephelyét, fióktelepét), valamint a cég tagjait (tulajdonosait), a vezető tisztségviselőket, a felügyelő bizottság tagjait, illetve a könyvvizsgáló személyét érintő változás a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszamenőlegesen válik hatályossá. A cégbíróság a cégnyilvántartásban átvezetett változásokról, így különösen a cég bejegyzéséről, törléséről,

székhelyének vagy cégjegyzékben nyilvántartott tevékenységi körének megváltoztatásáról, valamint az eljárás megszüntetéséről, illetve a bejegyzési kérelem elutasításáról értesíti az érintett kamarát, adóhatóságot, valamint a Központi Statisztikai Hivatalt. A cégbíróság a cég bejegyzéséről, törléséről, székhelyének változásáról, az eljárás megszüntetéséről adatot szolgáltat a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, továbbá az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság és területi igazgatási szerveik részére. Az adatszolgáltatásra a Céginformációs Szolgálat útján on-line módon kerül sor. A cégbíróság eljárása a jogi személyiség nélküli cégek cégbejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben: A jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben a bírósági ügyintéző is önállóan, önálló aláírási joggal

eljárhat. A bírósági ügyintéző a cégbejegyzésről (változásbejegyzésről) végzéssel határoz. A bejegyzési kérelmet elutasító végzést azonban csak a bíró előzetes hozzájárulásával hozhat. A jogi személyiség nélküli cégek bejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben a cégbíróság csak azt vizsgálja, hogy a bejegyzési kérelemben azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan e törvény előírja, megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek, valamint, hogy a létesítő okirat, illetve módosításai tartalmazzák-e azokat az adatokat, amelyeket az adott cégformára vonatkozó jogszabály előír, a bejegyzés elbírálásához szükséges - e törvény mellékletében meghatározott - okiratokat mellékelték-e, és a törvény által előírt mértékű illetéket megfizették-e. A Cégbíróság döntése: A cégbíróság a forgalom biztonsága, a hitelezői érdekek védelme érdekében köteles a

bejegyzési (változásbejegyzési) ügyekben legkésőbb a kérelem érkezésétől számított 30 napon belül dönteni a bejegyzésről vagy annak elutasításáról. E határidő számításakor a hiánypótlásra felhívó végzés postára adásától a hiányok pótlásáig eltelt idő nem vehető figyelembe. Ha a cégbíróság a döntési kötelezettségének e határidőn belül nem tesz eleget, a cégbíróság vezetője a határidő lejártát követő 8 napon belül intézkedik a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem elbírálásáról. Ennek során hiánypótlásra történő felhívásnak nincs helye. A cégbíróság a cég bejegyzéséről (változásbejegyzéséről) 8 napon belül végzésével értesíti a bejegyzést kérőt. A kérelemnek helytadó végzést nem kell indokolni. A cégbíróság eljárása a jogi személyiségű cégek bejegyzési (változásbejegyzési) ügyeiben: A cégbíróság a jogi személyiségű cégek bejegyzési

(változásbejegyzési) ügyeiben azt vizsgálja, hogy azok az adatok, amelyeknek bejegyzését az adott cégformára vonatkozóan a törvény előírja, illetve a létesítő okirat és annak módosításai, valamint a bejegyzési (változásbejegyzési) kérelem alapjául szolgáló egyéb okiratok megfelelnek-e a jogszabályok rendelkezéseinek. A törvényességi felügyeleti eljárás általános szabályai: A törvényességi felügyeleti eljárás nemperes eljárás, amelyre a Polgári perrendtartás szabályait - ha törvény másként nem rendelkezik - megfelelően alkalmazni kell, szünetelésnek azonban nincs helye. Az eljárás során az okirati bizonyításon kívül egyéb bizonyításnak nincs helye. Törvényességi felügyeleti eljárásának van helye, ha: a) a cégjegyzékbe bejegyzett adat törvénysértő jellegét a bejegyzési eljárásban a cégbíróság még nem ismerte, mivel az adat törvénysértő jellegéről csak később szerzett tudomást, b) a

cégjegyzékbe bejegyzett adat a bejegyzést követően keletkezett ok folytán vált törvénysértővé, c) a létesítő okirat vagy annak módosítása, illetve ennek alapján a cégjegyzék nem tartalmazza vagy jogszabályba ütköző módon tartalmazza azt, amit a cégre vonatkozó anyagi jogszabályok kötelezően előírnak, d) a cég a működése során nem tartja be a szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket, illetve a létesítő okiratában foglaltakat, e) ha törvény a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását kötelezővé teszi. A törvényességi felügyeleti eljárás kérelemre vagy hivatalból indul. A cégbíróság törvényességi felügyeleti eljárását az arra okot adó körülményről való tudomásszerzéstől számított 30 napon belül lehet kezdeményezni. Az eljárásra okot adó körülmény bekövetkezésétől számított 1 év eltelte után törvényességi felügyeleti eljárásnak nincs helye. E

határidő elmulasztása miatt igazolással nem lehet élni. A törvényességi felügyeleti eljárást kezdeményezheti: a) az ügyész, b) a cég tevékenységének ellenőrzésére jogosult közigazgatási szerv vezetője, c) tagjával szemben az illetékes kamara tisztségviselője, d) aki az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdekét valószínűsíti. A törvényességi felügyeleti eljárásban a jogi képviselet nem kötelező. A törvényességi felügyeleti eljárás megindítására irányuló kérelmet, illetve bejelentést a cégbíróság megküldi a cégnek azzal, hogy a) a kérelemre vonatkozóan legkésőbb 30 napon belül írásban nyilatkozhat, vagy b) ha nem vitatja a kérelemben foglaltakat, úgy a törvénysértő állapotot szüntesse meg. A törvényességi felügyeleti eljárás keretében a cégbíróság dönt a törvényességi felügyeleti kérelemről, és indokolt esetben - az intézkedésre okot adó körülmény súlyától függően - a

következő intézkedést hozza: a) írásban felhívja a céget a törvényes működés helyreállítására, b) a céget 50 000 Ft-tól 500 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtja, c) a cég határozatának végrehajtását meghatározott időre felfüggeszti, illetve megsemmisíti azt, és szükség esetén új határozat hozatalát írja elő, d) a cég törvényes működésének helyreállítása céljából összehívja a cég vezető testületét, e) meghatározott időre felfüggeszti a cég működését, f) a céget eltiltja a további működéstől, és egyben megszűntnek nyilvánítja, amennyiben a törvényes működés másként nem biztosítható. A cégbíróság a felsorolt intézkedéseket együttesen is alkalmazhatja. A cég megszűntnek nyilvánítására csak abban az esetben kerülhet sor, ha egyéb intézkedések nem vezettek eredményre. Ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánítja - és az adott cégformára irányadó anyagi jogszabályok

így rendelkeznek - végelszámolásnak, illetve, ha fizetésképtelenségre vonatkozó adatok merülnek fel, felszámolási eljárás megindításának van helye. Végelszámolás esetén a cégbíróság jelöli ki a cég végelszámolóját, a céget megszűntnek nyilvánító végzésében. A hivatalbóli törlési eljárás: Ha a cégbíróság tudomást szerez arról, hogy a cég a székhelyén, illetve telephelyén, fióktelepén sem található, illetve a cég képviseletére jogosult személyek tartózkodásának helye ismeretlen, törlési eljárást folytat le. A törlési eljárás során a cégbíróság a törvényességi eljárás szabályait, illetve szükség szerint a fentebb meghatározott intézkedéseket alkalmazza. A törlési eljárás megindításáról szóló hirdetményi végzést - a kézbesítés mellőzésével - a cégbíróság a Cégközlönyben teszi közzé. A végzésnek felhívást kell tartalmaznia, melynek értelmében a cég törlése ellen

kifogás terjeszthető elő. A kifogást a hirdetmény megjelenésétől számított 30 nap alatt lehet bejelenteni. A cégbíróság a kifogásról 8 napon belül határoz. A kifogás akkor alapos, ha a cég székhelyére, működésére, illetve a képviselő lakóhelyére vonatkozó új adatot tartalmaz. A kifogás előterjesztésére nyitva álló határidő eredménytelen elteltét követően, illetve amennyiben a kifogás nem alapos, a cégbíróság a cég törléséről - felszámolási eljárás kezdeményezése, illetve végelszámolás elrendelése nélkül - végzéssel határoz. E végzést a kifogás előterjesztőjén kívül másnak kézbesíteni nem kell. A végzést a Cégközlönyben közzé kell tenni azzal, hogy a végzés ellen a megjelenésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye. A cég törlését elrendelő végzés jogerőre emelkedését a Cégközlönyben közzé kell tenni. A cégjegyzékben a törlés bejegyzése mellett fel kell

tüntetni a "a cég hivatalból törölve" megjegyzést is. A gazdasági társaságok megszűnése 1) Megszűnési okok A gazdasági társaságok általános megszűnési okai a következők: A gazdasági társaság megszűnik, ha - társasági szerződésben (alapító okiratban, alapszabályban) meghatározott időtartam eltelt vagy más megszűnési feltétel megvalósult, - elhatározza jogutód nélküli megszűnését, - elhatározza jogutódlással történő megszűnését (átalakulását), - tagjainak száma egy főre csökkent, kivéve ha az egyes társasági formákra vonatkozó szabályok ettől eltérően rendelkeznek, - a cégbíróság megszűntnek nyilvánítja, - a cégbíróság hivatalból elrendeli törlését, - a bíróság felszámolási eljárás során megszünteti. A megszűnésnek emellett az egyes társasági formákra meghatározott speciális esetei is lehetségesek. A gazdasági társaság a cégnyilvántartásból való törléssel szűnik

meg, a törlés napjától számítottan ex nunc hatállyal, azaz a jövőre nézve. 2) A megszűnt gazdasági társaság kötelezettségeiért való felelősség A társaság megszűnése esetén a fennmaradó kötelezettségekért a tagok felelősséggel tartoznak a társaság megszűnése után is. A gazdasági társaság megszűnése esetén fennmaradó kötelezettségekért való felelősség eltérést mutat aszerint, hogy az adott gazdasági társaság jogutódlással vagy jogutód nélkül szűnt meg, és különbözik aszerint, hogy a tag felelőssége a társaságot terhelő kötelezettségekért korlátlan avagy korlátozott volt-e a társaság fennállása alatt. A jogutódlással való megszűnése esetén, a megszűnt gazdasági társaság jogosultságai és kötelezettségei egységesen szállnak át a jogutód társaságra, tehát a megszűnt társaságot terhelő tartozásokért elsődlegesen a jogutód társaság felel. Csak abban az esetben, ha a jogutód cég nem

vagy nem teljes mértékben tud eleget tenni helytállási kötelezettségének – másodlagosan és feltételesen – beáll a jogelőd társaság tagjainak (részvényeseinek) a felelőssége a kielégítetlen kötelezettség mértékéig. Abban az esetben azonban, ha a társaság jogutód nélkül szűnik meg, a tagokon (részvényeseken) kívül nincs más aki felelősséggel tartozhatna a megszűnt társaság után maradt adóságokért. A tagok (részvényesek) felelőssége azonban attól függ, hogy milyen felelősség terhelte őket a gazdasági társaság működése idején. - Amennyiben a tagok a társaság fennállása alatt korlátlan és egyetemleges felelősséggel tartoztak a társaságot terhelő kötelezettségekért, úgy a megszűnt társaság tartozásaiért is ilyen módon, azaz korlátlanul és egyetemlegesen kötelesek helytállni. Azt követően pedig, hogy a tagok rendezték a hitelezők irányában – vagyis kifelé – az adósságokat, „befelé” a

felosztott társasági vagyonból való részesedésük arányában kötelesek megosztani egymás között ezt a helytállási kötelezettségre tekintettel felmerült tartozást. - A közös vállalat tagjai együttesen, kezesként felelnek a vállalat tartozásaiért vagyoni hozzájárulásuk arányában. Ha pedig a tagok csak korlátozott felelősséggel tartoztak a társaság kötelezettségeiért annak működése alatt, akkor a megszűnése esetén is fennmarad felelősségük korlátozott volta. A kft az rt és a betéti társaság kültagjai esetén a tag felelőssége a megszűnt társaság kötelezettségeiért – főszabályként – korlátozott, vagyis csak a társaság megszűnésekor az általa kapott vagyoni hányad erejéig áll fenn. Csődeljárás és felszámolási eljárás Közös szabályok A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós - a csődegyezség megkötése érdekében fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség

megkötésére tesz kísérletet. A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet - a jogutód nélküli megszűnését elhatározva - a hitelezőit kielégíti. a) gazdálkodó szervezet: az állami vállalat, a tröszt, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a szövetkezet, a gazdasági társaság, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a vízgazdálkodási társulat (a víziközmű-társulat kivételével), az erdőbirtokossági társulat, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, valamint a magánnyugdíjpénztár. Gazdálkodó szervezetnek minősül az egyesülés, a sportegyesület és a sportszövetség is; b) adós: az a gazdálkodó szervezet, amely

tartozását (tartozásait) az esedékességkor nem tudta vagy előreláthatóan nem tudja kiegyenlíteni; c) hitelező: a csődeljárásban és a felszámolási eljárásban - a felszámolás kezdő időpontjáig az, akinek az adóssal szemben jogerős és végrehajtható bírósági, hatósági határozaton (végrehajtható okiraton) alapuló, vagy az adós által nem vitatott, vagy elismert, lejárt pénzvagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, továbbá a csődeljárásban az is, akinek a csődeljárás kezdő időpontjában még le nem járt, de az adós által elismert pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A végelszámolási eljárásban hitelező mindenki, akinek a gazdálkodó szervezettel szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van. A felszámolás kezdő időpontja után hitelező mindenki, akinek az adóssal szemben pénz- vagy pénzben kifejezett vagyoni követelése van, és azt a felszámoló nyilvántartásba vette; d)

gazdálkodó szervezet vezetője: állami vállalatnál, trösztnél, tröszti vállalatnál, egyéb állami gazdálkodó szervnél, egyes jogi személyek vállalatánál, leányvállalatnál, illetve vízgazdálkodási társulatnál az igazgató (vállalati biztos), szövetkezetnél az igazgatóság (ügyvezető igazgató) vagy az ügyvezető elnök, közkereseti és betéti társaságnál az üzletvezetésre és képviseletre jogosult tag(ok), egyesülésnél, közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető(k), részvénytársaságnál az igazgatóság vagy az alapszabályban az ügyvezetésre feljogosított személy(ek), önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál az ügyvezető (ha a pénztár ügyvezetőt nem alkalmaz, az igazgatótanács), a magánnyugdíjpénztárnál az ügyvezető, sportegyesületnél és sportszövetségnél az ügyintéző képviseleti szerv; e) vagyon: mindaz, amit a számvitelről szóló törvény

befektetett eszköznek vagy forgóeszköznek minősít; A csődeljárás és a felszámolási eljárás, valamint a végelszámolás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a csőd- vagy a felszámolási eljárás, illetve a végelszámolás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A gazdálkodó szervezet vagyona a tulajdonában (kezelésében) levő vagyon. Az adós vezetője, a vagyonfelügyelő, a felszámoló és a végelszámoló a csődeljárás, a felszámolási eljárás és a végelszámolás alatt kérésükre 15 napon belül köteles tájékoztatni a) a hitelezői választmányt, illetve ennek hiányában a hitelezői követelések legalább 10%-át képviselő hitelezők csoportját az adós vagyoni és pénzügyi helyzetéről; b) a munkavállalókat, a szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat), valamint a területileg illetékes munkaügyi

központokat a munkavállalókat érintő kérdésekről. A hitelezők vagy csoportjaik érdekeik képviseletére hitelezői választmányt alakíthatnak. A választmány az azt létrehozó hitelezőket képviseli a bíróság előtt, illetve a vagyonfelügyelővel, a felszámolóval és a végelszámolóval való kapcsolat során. Minden gazdálkodó szervezetnél csak egy választmány működhet. A választmány megalakításának feltétele, hogy azt legalább a bejelentkezett hitelezők egyharmada hozza létre, és ezek a hitelezők rendelkezzenek a bejelentett hitelezői követelések legalább egyharmadával. E hitelezők maguk közül háromtagú választmányt választanak A választmány jogosultságait, képviseletét és működési rendjét a hitelezők egymás között megállapodásban rögzítik. A hitelező a választmány létrejöttét követően is csatlakozhat a választmányt létrehozó hitelezőkhöz, ha elfogadja a megállapodásban foglaltakat. A választmány

a megalakításáról, tagjairól és jogairól a megalakulását követő 8 napon belül értesíti az adóst, a bíróságot, a vagyonfelügyelőt vagy a felszámolót, illetve a végelszámolót. A csődeljárás és a felszámolási eljárás az adós székhelye szerint illetékes megyei (fővárosi) bíróság a végelszámolás pedig ezen bíróság, mint cégbíróság hatáskörébe tartozó nemperes eljárás. Azokra az eljárási kérdésekre, amelyeket csődtörvény külön nem szabályoz, a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III törvény rendelkezései - a polgári nemperes eljárás sajátosságaiból eredő eltérésekkel - megfelelően irányadóak azzal, hogy a csődeljárásban és a végelszámolási eljárásban felfüggesztésnek, félbeszakadásnak és szünetelésnek, a felszámolási eljárásban pedig félbeszakadásnak nincs helye. A csődeljárás A csődeljárás megindítása A gazdálkodó szervezet vezetője a bírósághoz csődeljárás

lefolytatása iránti kérelmet nyújthat be. A csődeljárás iránti kérelemnek a bírósághoz való érkezésétől számított két éven belül az adós újabb kérelmet nem nyújthat be, ha a korábban lefolytatott eljárás során már fizetési haladékban részesült. A kérelem benyújtásához a) a vállalati tanács, a dolgozók közgyűlése vagy küldöttgyűlés vezetésével működő állami vállalatnál az általános vezetést ellátó testület; b) szövetkezetnél a közgyűlés; c) közkereseti társaságnál és betéti társaságnál a tagság, egyesülésnél és közös vállalatnál az igazgatótanács, korlátolt felelősségű társaságnál és vízgazdálkodási társulatnál a taggyűlés, részvénytársaságnál a közgyűlés; d) államigazgatási felügyelet alatt álló állami vállalatnál, trösztnél és egyéb állami gazdálkodó szervnél az alapítói jogokat gyakorló szerv; e) egyes jogi személyek vállalatánál és a

leányvállalatnál a létesítő szerv; f) tröszti vállalatnál a tröszt előzetes egyetértése szükséges. A kérelem benyújtásáról a munkavállalókat, a szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) tájékoztatni kell. A csődeljárás iránti kérelemhez a felsorolt szervek előzetes egyetértésének megadását bizonyító okiratot, három hónapnál nem régebbi mérleget (egyszerűsített mérleget) és az adós adószámát, valamint a hitelezők névsorát, a hitelek összegét és lejáratok időpontját, illetve a közzétételi költségtérítés befizetését igazoló okiratot mellékelni kell. Az adósnak nyilatkoznia kell arról is, hogy a kérelem benyújtását megelőző két éven belül részesült-e fizetési haladékban. A csődeljárás kezdő időpontja az a nap, amelyen az adós kérelme a bírósághoz érkezett. Az adós a fizetési haladék igénybevételéhez szükséges hitelezői egyetértés megszerzése érdekében - a

csődeljárás kezdő időpontjától számított 30 napon belül - tárgyalást tart, amelyre a kérelem benyújtásával egyidejűleg az ismert hitelezőit közvetlenül, ismeretlen hitelezőit pedig hirdetmény útján hívja meg. A hirdetményt a csődeljárás kezdő időpontját követő 3 napon belül két országos napilapban kell közzétenni. A tárgyaláson az adós kéri a hitelezők egyetértését a fizetési haladékhoz. Az egyetértést megadottnak kell tekinteni, ha a csődeljárás kezdő időpontjában lejárt hitelezői követelések jogosultjainak több mint a fele, és a le nem járt hitelezői követelések jogosultjainak több mint egynegyede egyetért a fizetési haladék igénybevételével, feltéve, ha ezeknek a hitelezőknek az összes követelése eléri az adós által a mérlegben (egyszerűsített mérlegben) szereplő összes hitelezői követelés kétharmadát. A fizetési haladékhoz való hozzájárulással egyidejűleg - a szavazati arány

alkalmazásával meg kell határozni azt az összeget is, amelyre vonatkozó kötelezettségvállaláshoz és annak pénzügyi teljesítéséhez az adósnak be kell szereznie a vagyonfelügyelő hozzájárulását. Az adós a tárgyalás eredményét a tárgyalás megtartását követő három napon belül köteles a bíróságnak bejelenteni. A hitelezői egyetértést bizonyító okiratokat a bejelentéshez mellékelni kell. A bíróság a bejelentést követően dönt az eljárás megszüntetéséről vagy a fizetési haladékot tartalmazó végzés meghozataláról. A bíróság az eljárást megszünteti, ha a) a csődeljárás iránti kérelmet nem az arra jogosult nyújtotta be; b) a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a bejelentő 8 napon belül nem egészítette ki, vagy azt ismét hiányosan terjesztette elő; c) nincs meg a szervek előzetes egyetértése; d) a kétéves határidő még nem telt el; e) ha az adós a fizetési haladék megadásához szükséges

hitelezői egyetértést nem kapta meg, vagy a tárgyalás eredményének bejelentésére előírt határidőn belül bejelentést nem tesz. A bíróság 15 napon belül intézkedik a csődeljárás megszüntetéséről szóló végzésnek, illetve a fizetési haladékot tartalmazó végzésnek a Cégközlönyben való közzétételéről. A fizetési haladék a) a csődeljárás kezdő időpontjában fennálló és kezdő időpontja után keletkezett követeléseken alapuló munkabér és a bérjellegű egyéb juttatások, az ezeket terhelő személyi jövedelemadó előleg, egészségbiztosítási és nyugdíjjárulék (ideértve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is), társadalombiztosítási járulék, baleseti járulék, a foglalkoztatás elősegítésére és a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény alapján fizetendő járulék, végkielégítés, tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék és bányászati keresetkiegészítés, szakképzési

hozzájárulási kötelezettség, szakképzésben részt vevő tanulóknak járó juttatások és kedvezmények, továbbá a külön jogszabályban meghatározott szolgáltatási kötelezettség alapján járó víz- és csatornadíj, illetve a vagyonfelügyelőnek a felszámított költségei; továbbá b) a csődeljárás kezdő időpontja után keletkezett követeléseken alapuló esedékes általános forgalmi adó kifizetése alól nem mentesít. A fizetési haladék tartama alatt a pénzfizetési kötelezettség nem teljesítéséhez vagy késedelmes teljesítéséhez fűződő jogkövetkezmények nem állnak be. A fizetési haladék tartama alatt az adóssal szemben a pénzkövetelések végrehajtása szünetel. Az adós és a meghatározott arányt képviselő hitelezők kérelmére a bíróság a fizetési haladék időtartamát legfeljebb 60 nappal meghosszabbítja. A vagyonfelügyelő A bíróság a fizetési haladékról szóló végzésben a felszámolók

névjegyzékéből vagyonfelügyelőt rendel ki. Az adós gazdálkodó szervezet vezetői a hatáskörüket csak a vagyonfelügyelő részére biztosított jogok megsértése nélkül gyakorolhatják. A vagyonfelügyelő a hitelezői érdekek védelmének szem előtt tartásával figyelemmel kíséri az adós gazdasági tevékenységét. Ennek keretében a) áttekinti az adós vagyoni helyzetét, ennek során betekinthet az adós könyveibe, pénztárát, értékpapír- és áruállományát, szerződéseit, bankszámláit megvizsgálhatja, a gazdálkodó szervezet vezetőitől felvilágosítást kérhet, és erről a hitelezőket megfelelően tájékoztatja; b) jóváhagyja az adósnak a csődeljárás kezdő időpontját követően keletkező vagyoni jellegű kötelezettségvállalásait, ha azok a fizetési haladékkal egyetértő hitelezők által meghatározott összeget meghaladják; c) felhívja az adóst követeléseinek érvényesítésére, és ellenőrzi annak

végrehajtását; d) keresettel megtámadhatja az adósnak a csődeljárás kezdő napját megelőző egy éven belül és az eljárás kezdetét követően megkötött szerződését vagy jognyilatkozatát, ha annak tárgya az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetőleg a vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás vagy harmadik személy javára feltűnően nagy értékkülönbséggel megkötött visszterhes jogügylet. A vagyonfelügyelő részt vesz a fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó program és egyezségi javaslat megtárgyalásán. A vagyonfelügyelő jóváhagyja a csődeljárásban kötött egyezséget. A vagyonfelügyelő a bíróság felhívására a bíróság által megadott határidőn belül és módon köteles saját tevékenységéről és az adós vagyoni helyzetéről beszámolni. A vagyonfelügyelő jogszabálysértő vagy a felek, illetve más személy jogos érdekét sértő tevékenysége vagy

mulasztása ellen a sérelmet szenvedett, a tudomásszerzéstől számított 8 napon belül a csődeljárást lefolytató bíróságnál kifogással élhet. Ha a bíróság a kifogást megalapozottnak találja, a vagyonfelügyelő intézkedését megsemmisíti, vagy kötelezi a megfelelő intézkedés megtételére, ellenkező esetben a kifogást elutasítja. A vagyonfelügyelő díját és igazolt költségeit az adós viseli. Egyezség a csődeljárásban Az adós köteles a fizetőképesség helyreállítását vagy megőrzését célzó programot és egyezségi javaslatot készíteni. A fizetési haladék tartama alatt az adósnak egyezségi tárgyalást kell tartania, amelyre az egyezségi javaslat és a fizetőképesség helyreállítását (megőrzését) célzó program kézbesítésével az ismert hitelezőit és a vagyonfelügyelőt meghívja. A meghívót és mellékleteit legalább 15 nappal a tárgyalást megelőzően kell a meghívottakhoz eljuttatni. Ha a tárgyalás nem

vezet eredményre, a fizetési haladék tartama alatt több tárgyalás is tartható. Egyezség akkor köthető, ha ahhoz a követelésekből a meghatározott arányban részesedő hitelezők hozzájárulnak. A megkötött egyezség azokra az egyezségkötésre jogosult hitelezőkre is kiterjed, akik az egyezséghez nem járultak hozzá, vagy szabályszerű értesítésük ellenére az egyezség megkötésében nem vettek részt. Az egyezség e hitelezőkre vonatkozóan nem állapíthat meg kedvezőtlenebb feltételeket, mint amelyeket az egyezséghez hozzájáruló hitelezőkre megállapított. Az egyezség keretében az adós tartozásait hitelezői vagy harmadik személyek átvállalhatják, az adós vagyonában tulajdont szerezhetnek, illetve kötelezettségeiért kezességet vállalhatnak. Az egyezséget írásba kell foglalni. A megállapodásnak tartalmaznia kell különösen a) a hitelezők által elfogadott programot, a végrehajtás és ellenőrzés módját; b) a

teljesítési határidők esetleges módosítását, a hitelezők követeléseinek elengedését vagy átvállalását, illetve mindazt, amit az adós és a hitelezők az adós fizetőképességének helyreállítása vagy megőrzése érdekében szükségesnek tartanak. Az egyezségi tárgyalás eredményét legkésőbb a fizetési haladék lejártát követő 3 napon belül köteles az adós gazdálkodó szervezet vezetője a bíróságnak bejelenteni, illetve egyezség esetében az egyezségi megállapodást is köteles mellékelni. E kötelezettség elmulasztása esetén 50 000 Ft-ig terjedő pénzbírsággal sújtható. Ha a felek között az egyezség nem jött létre, illetve azt nem hagyták jóvá, vagy nem felel meg a törvényben foglaltaknak, a bíróság az eljárást megszünteti. Ha az egyezség megfelel a törvényben foglaltaknak, a bíróság végzéssel a csődeljárást befejezetté nyilvánítja. A felszámolási eljárás A felszámolási eljárás megindítása A

felszámolási eljárás az adós fizetésképtelensége esetén - az adós, a hitelező vagy a végelszámoló kérelmére vagy - a cégbíróság értesítése alapján, ha a cégbíróság a céget megszűntnek nyilvánította folytatható le. Ha a felszámolási eljárás lefolytatását az adós kéri a kérelemben be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát, ideértve a kérelem benyújtását követően nyitott számlák számát is. Az adós a felszámolási eljárás lefolytatását akkor kérheti, ha a csődeljárás lehetőségével nem kíván élni. Ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelemben meg kell nevezni az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. A kérelemben foglaltak bizonyítására a szükséges iratokat csatolni kell. Ha a felszámolási

eljárás lefolytatását a hitelező kérte, és a bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül nem utasította el, a bíróság a kérelem benyújtásáról - a kérelem egy példányának megküldésével - haladéktalanul értesíti az adóst. Az adós köteles az értesítés kézhezvételétől számított 8 napon belül a bíróságnak nyilatkozni arról, hogy a kérelemben foglaltakat elismeri-e. Ha az adós a kérelemben foglaltakat elismeri, egyidejűleg nyilatkoznia kell arról is, hogy kér-e a tartozás kiegyenlítésére haladékot, illetve be kell jelentenie a számláit vezető valamennyi pénzintézet nevét és az ott vezetett számlák számát - ideértve a kérelem kézhezvételét követően nyitott számlák számát is -, továbbá koncesszió esetén tájékoztatnia kell a koncesszióba adót a felszámolási eljárás megindításáról. Ha az adós a fenti határidőn belül a bíróságnak nem nyilatkozik, a fizetésképtelenség tényét vélelmezni

kell. A bíróság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja, ha a) azt nem az arra jogosult terjesztette elő; b) azt a moratórium időszakában terjesztették elő; c) a hiánypótlásra visszaadott kérelmet a kérelmező 8 napon belül nem, vagy ismét olyan hiányosan adta be, hogy amiatt az nem bírálható el; d) az adós a kérelmező és az előírt szervek egyetértése hiányzik; A bíróság megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. A bíróság az adós kérelmére a tartozás kiegyenlítésére legfeljebb 30 napos határidőt engedélyezhet. Szünetelésnek kizárólag az adós és a felszámolási eljárás lefolytatását kérő hitelezők együttes kérelmére, a felszámolás elrendeléséről szóló végzés meghozataláig van helye. A bíróság az adós felszámolását végzéssel elrendeli, ha az adós fizetésképtelenségét állapítja meg. A bíróság a felszámolást elrendelő végzést az eljárás lefolytatására irányuló kérelem

beérkezését követő 60 napon belül hozza meg. A felszámolás kezdő időpontja a végzés jogerőre emelkedésének napja, de a hitelezői igények bejelentése tekintetében a felszámolást elrendelő végzés közzétételének napja minősül kezdő időpontnak. A bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha a) nem vitatott vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki, vagy b) a vele szemben lefolytatott végrehajtás eredménytelen volt, vagy c) a fizetési kötelezettségét a csődeljárásban kötött egyezség ellenére nem teljesítette. Ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti. A bíróság a felszámolást elrendelő végzésben kijelöli a felszámolót. Felszámolónak a felszámolást esetleg megelőző csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő is kijelölhető. A felszámolóként kijelölhetők körét a Kormány rendelettel állapítja

meg. A Kormány a felszámolók névjegyzékébe való felvételre nyilvános pályázatot ír ki. A nem természetes személy felszámoló az adós felszámolásának lefolytatására felszámolóbiztost nevez ki, aki a felszámolóval létesített munkaviszonya, tagsági viszonya vagy megbízási jogviszonya alapján, annak nevében jár el. A felszámolás lefolytatása Ha az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság elrendeli e végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. A felszámolás elrendeléséről a bíróság értesíti: a) azt a cégbíróságot, ahol a gazdálkodó szervezetet a cégjegyzékbe bejegyezték, b) az illetékes adó- és vámhatóságot, illetékhivatalt, valamint a nyugdíjbiztosítási önkormányzat és az egészségbiztosítási önkormányzat igazgatási szervét, c) a területileg illetékes állami munkaerőpiaci szervet, d) az illetékes környezetvédelmi és a munkavédelmi felügyelőséget, e) a

bíróság Gazdasági Hivatalát, f) az adós székhelye szerint illetékes levéltárat, g) az adós bankszámláit vezető valamennyi pénzintézetet, h) a területileg illetékes földhivatalt. A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet vezetője köteles: a) a felszámolás kezdő időpontját megelőző nappal záróleltárt, valamint éves beszámolót, egyszerűsített éves beszámolót vagy egyszerűsített mérleget (a továbbiakban: tevékenységet lezáró mérleg), továbbá adóbevallást és az eredmény felosztása után zárómérleget készíteni, és azt a felszámolás kezdő időpontját követő 45 napon belül a felszámolónak és az adóhatóságnak átadni. b) a nem selejtezhető és titkos minősítésű iratokról iratjegyzéket készíteni és azokat, valamint az irattári anyagot és a folyamatban lévő ügyekről az információkat a felszámolónak átadni, c) a felszámolás kezdő időpontjától számított 30 napon belül a felszámolónak

és az illetékes környezetvédelmi felügyelőségnek nyilatkozatot tenni arról, hogy maradtak-e fenn olyan környezeti károsodások, környezeti terhek, melyekből bírságfizetési vagy egyéb fizetési kötelezettség, a károsodások, illetve terhek rendezéséhez szükséges kiadás származhat, d) a felszámolónak tájékoztatást adni minden jogügyletről, illetve kötelezettségvállalásról, e) a felszámolás elrendeléséről a munkavállalókat, illetve a szövetkezeti tagokat, szakszervezeteket, az üzemi tanácsot (üzemi megbízottat) haladéktalanul tájékoztatni, f) a felszámolás elrendeléséről a követelések jogosultjait a felszámolás kezdő időpontját követő 30 napon belül tájékoztatni. A bíróság az adott gazdálkodó szervezettől a felszámolás kezdő időpontját megelőző évben felvett jövedelemnek 50%-ig vagy - ha a vezető jövedelme nem állapítható meg - 1 millió forintig terjedő pénzbírsággal sújthatja a gazdálkodó

szervezet vezetőjét, aki a kötelezettségét elmulasztotta, vagy valótlan adatokat közölt, akkor is, ha már nem áll az adósnál munkaviszonyban, munkavégzési kötelezettséggel járó egyéb jogviszonyban, tagsági viszonyban, vagy vezetői tisztségviselői minősége megszűnt. A felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek a tulajdonosnak a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályokban meghatározott jogai. A felszámolás kezdő időpontjától a gazdálkodó szervezet vagyonával kapcsolatos jognyilatkozatot csak a felszámoló tehet. A felszámolás kezdő időpontjától az adós cég nevét a "felszámolás alatt", illetve "f.a" toldattal kiegészítve kell használni. A felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá (esedékessé) válik. A felszámolás során csak olyan követelés számítható be, amelyet a felszámoló elismertként nyilvántartásba vett, és amelynek

tekintetében a felszámolás kezdő időpontját - vagy ha a követelés később keletkezett, a keletkezését - követően nem került sor engedményezésre. Az adóssal szemben fennálló olyan követeléseket, amelyeket a felszámolás közzétételétől számított 40 napon túl, de egy éven belül jelentettek be, a felszámoló nyilvántartásba veszi, és kielégíti, ha a tartozások kiegyenlítése után van rá vagyoni fedezet. Több késedelmesen bejelentkező hitelező között a kielégítési sorrend általános szabályai az irányadók. Az adós ellen a felszámolás kezdő időpontjában folyamatban lévő - a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos - végrehajtási eljárásokat a végrehajtást foganatosító bíróságnak (hatóságnak) haladéktalanul meg kell szüntetni, a lefoglalt vagyontárgyakat és a befolyt, de még ki nem fizetett pénzeszközöket a kijelölt felszámolónak kell átadni. Az adós ingatlanán fennálló végrehajtási jog

a felszámolás kezdő időpontjában megszűnik. A hitelezői választmány megalakítása céljából a felszámoló a felszámolást elrendelő végzés közzétételi időpontjától számított 90 napon belül köteles a nyilvántartásba vett hitelezőket összehívni. A felszámoló eltekinthet a hitelezői választmány összehívásától, ha a felszámolás folyamán nyilvánvalóvá válik, hogy egyszerűsített felszámolás bejelentése szükséges. A hitelező a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjától, a felszámoló pedig a felszámolás kezdő időpontjától számított 90 napon belül a bíróság előtt keresettel megtámadhatja az adósnak a felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelem bíróságra történő beérkezése napját megelőző egy éven belül és azt követően megkötött szerződését vagy más jognyilatkozatát, ha annak tárgya a) az adós vagyonából történő ingyenes elidegenítés, illetve a

vagyont terhelő ingyenes kötelezettségvállalás; vagy b) a harmadik személy javára feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött visszterhes jogügylet; c) egyéb, a hitelező vagy a hitelezők kijátszására szolgáló, az adós vagyonát csökkentő jogügylet. Egyezség a felszámolás során A felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 40 nap eltelte után, a felszámolási zárómérleg benyújtásáig a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. Mindazok, akik a felszámolási eljárásba hitelezőként nem jelentkeztek be, egyezségkötés esetén az eljárás befejezését követően követelésüket az adóssal szemben nem érvényesíthetik. Az egyezségi tárgyalásra az adós köteles a fizetőképesség helyreállítására alkalmas programot és egyezségi javaslatot készíteni. A bíróság az adós kérelmére, a kérelem beérkezését követően 60 napon belül egyezségi tárgyalást tart, melyre az

adóst, a felszámolót és az egyezség megkötésére jogosult hitelezőket idézi a fizetőképesség helyreállítására alkalmas program és az egyezségi javaslat, valamint a hitelezők felsorolásának kézbesítésével. Az egyezségi tárgyalás során a felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet és a hitelezők megállapodhatnak a tartozások a) kielégítésének sorrendjében, b) teljesítési határidejének módosításában, c) kielégítésének arányában és módjában, továbbá d) mindabban, amit a felek az adós fizetőképességének helyreállítása érdekében vagy egyébként szükségesnek tartanak, különös tekintettel a bevételek növekedését eredményező intézkedésekre. Egyezségre akkor kerülhet sor, ha ahhoz az egyezség megkötésére jogosult hitelezők legalább fele minden csoportban hozzájárul feltéve, hogy követelésük az egyezség megkötésére jogosultak összes követelésének a kétharmad részét kiteszi. Ebben az

esetben az egyezség hatálya valamennyi hitelezőre kiterjed (kényszeregyezség). A felszámoló az egyezségkötés napjával köteles felszámolási zárómérleget és bevételköltségkimutatást elkészíteni, és azt az adóhatóságnak az egyezségkötést követő 30 napon belül átadni. Ha az egyezség folytán a gazdálkodó szervezet fizetésképtelensége megszűnik és az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság az egyezséget jóváhagyja, ellenkező esetben azt megtagadó végzést hoz. A felszámoló eljárása A felszámoló felméri a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetét és a vele szemben támasztott követeléseket. A felszámoló nyitó felszámolási mérleget készít, megtervezi a felszámolás végrehajtásához szükséges költségeket és ütemtervet készít, ideértve a gazdasági tevékenység ésszerű befejezéséhez, valamint az állagmegóváshoz szükséges feladatokat és pénzügyi feltételeket, különös tekintettel a

felesleges munkaerő leépítésére. A felszámoló az ütemtervet köteles a hitelezői választmánynak vagy bármely hitelezőnek - kérésre - bemutatni, aki az ellen a bíróságnál kifogással élhet. Ha a hitelezők választmányt alakítottak, a felszámoló az adós gazdasági tevékenységének felszámolás alatti továbbfolytatásához köteles megszerezni a választmány hozzájárulását a felszámolás közzétételét követő 120 napon belül. Ha a választmány később jön létre, a hozzájárulást a választmány megalakulásának bejelentésétől számított 60 napon belül kell beszerezni. A felszámoló külön nyilvántartásba veszi - a 40 napon belül bejelentett követeléseket, és - a 40 napon túl, de egy éven belül bejelentett követeléseket. A felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik

felet ennek folytán megillető követelés az elállás illetve a felmondás közlésétől számított 40 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető. A felszámolás kezdő időpontjától - a jogszabályok, a kollektív szerződés és a belső szabályzatok és a munkaszerződések keretei között - a felszámoló gyakorolja a munkáltatói jogokat, és teljesíti a kötelezettségeket. A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az erdőfelújítási és erdőállomány nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző

időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti. A felszámoló az adós vagyontárgyait nyilvánosan értékesíti a forgalomban elérhető legmagasabb áron. A felszámoló az értékesítést pályázat vagy árverés keretében végzi Ezen eljárások alkalmazásától csak akkor tekinthet el a felszámoló, ha ehhez a választmány hozzájárul, vagy ha a várható bevételek nem fedezik az értékesítés költségeit, vagy ha a várható bevételek és az értékesítés előrelátható költségei közötti különbség kevesebb, mint 100 000 Ft. Ebben az esetben a felszámoló az értékesítés egyéb nyilvános formáját is alkalmazhatja a kedvezőbb eredmény elérése érdekében. Az értékesítést - ha a

választmány ettől eltérően nem rendelkezik - a felszámolás közzétételének időpontjától számított 120 napon belül kell megkezdeni. Az értékesítésen a felszámoló, a vagyonfelügyelő, annak tulajdonosa (tagja, részvényese, létesítője), illetve annak vezető tisztségviselője, valamint ezek közeli hozzátartozója tulajdonjogot vagy más vagyoni értékű jogot nem szerezhet. Ha a felszámolási eljárás során a hitelezők igényeinek kielégítéséhez elegendő pénzeszköz folyt be, a felszámoló a követelések bejelentésére megadott határidő letelte után, közbenső felszámolási mérleget készíthet. A felszámolás kezdetétől évente a közbenső mérleg elkészítése kötelező. A felszámolás várható költségeire és a vitás hitelezői igények fedezetére a közbenső mérleg alapján tartalékot kell képezni. A tartalékon felüli pénzvagyon terhére - a kielégítési sorrendben - a jogerős bírósági, hatósági határozaton

alapuló vagy a nem vitatott hitelezői követelések részben vagy egészben kielégíthetők. A közbenső mérleget, a bevételek és költségek alakulásáról készített kimutatást és a hitelezők részbeni kielégítésének sorrendjét és összegét tartalmazó részleges vagyonfelosztási javaslatot a felszámoló köteles a hitelezőknek - választmány alakítása esetén a választmánynak is - megküldeni azzal, hogy arra 15 napon belül észrevételt tehetnek. A bíróság a közbenső mérleget és a részleges vagyonfelosztási javaslatot 30 napon belül végzéssel jóváhagyja, vagy elutasítja. A felszámoló a felszámolás befejezésekor felszámolási zárómérleget, a bevételek és költségek alakulásáról kimutatást, záró adóbevallást, zárójelentést és vagyonfelosztási javaslatot készít, és mindezeket megküldi a bíróságnak és az adóhatóságnak, valamint intézkedik a gazdálkodó szervezet iratanyagának az elhelyezéséről. A

felszámolás kezdő időpontjától számított két év elteltével a felszámolási zárómérleg elkészítése kötelező, kivéve, ha az adós ellen folyó per hitelezője pernyertessége esetében - a hitelezőnek a kielégítési sorrendben elfoglalt helyére tekintettel - mód van a hitelező követelésének legalább részbeni kielégítésére. A felszámoló a felszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel. A felszámoló felelőssége az adósnak a felszámolás kezdő időpontjában meglévő - illetve a felszámolás alatt szerzett - vagyonára terjed ki. A felszámoló elvárható gondosságának körébe tartozik, hogy amennyiben a fizetésképtelenség bírósági megállapítása előtti időszakban jogszabályellenes vagyonkimentés történik, és a felszámoló úgy látja, hogy az ilyen

vagyonkimentéssel szembeni fellépéssel a felszámolói vagyon növelhető, köteles az eljárásokat megindítani, tájékoztatva erről a hitelezői választmányt is. A felszámolási eljárás befejezése A bíróság a felszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot a kézhezvételtől számított 30 napon belül megküldi a hitelezőknek. Bármelyik hitelező a kézbesítéstől számított 30 napon belül a felszámolási zárómérlegben és a vagyonfelosztási javaslatban foglaltakat írásban kifogásolhatja. A kifogás benyújtására rendelkezésre álló határidő elmulasztása jogvesztéssel jár. A bíróság tárgyalást tűz ki, amelyre megidézi a kifogást előterjesztőt, valamint a felszámolót. A bíróság a kifogásról a tárgyaláson határoz, és annak eredményeképpen a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A kifogás elutasítása ellen külön fellebbezésnek nincs helye. A gazdálkodó szervezetnek a felszámolás körébe

tartozó vagyonából a tartozásokat a következő sorrend figyelembevételével kell kielégíteni: a) a felszámolás költségei, b) a felszámolás kezdő időpontja előtt zálogjoggal, óvadékkal biztosított követelések ideértve az önálló zálogjogot, valamint azt a követelést is, amely kizárólag a zálogtárgyból történő kielégítés tűrésére irányul (dologi kötelezettség) - a zálogtárgy (óvadék) értékének erejéig, feltéve, hogy a zálogszerződés tekintetében a fedezet elvonásának rosszhiszeműségét, illetve ingyenességét vélelmezni nem kell. c) a gazdálkodó szervezetet terhelő tartásdíj, életjáradék, kártérítési járadék, bányászati keresetkiegészítés, továbbá a mezőgazdasági szövetkezet tagja részére a háztáji föld vagy termény helyett adott pénzbeli juttatás, amely a jogosultat élete végéig megilleti, d) a kötvényen alapuló követelések kivételével, magánszemély nem gazdasági

tevékenységből eredő más követelése (így különösen a hibás teljesítésből, a kártérítésből eredő követelések, a szakmában szokásos várható szavatossági vagy jótállási kötelezettségek felszámoló által számszerűsített összegét is ideértve), a kis- és mikrovállalkozás, valamint a mezőgazdasági őstermelő követelése, e) a társadalombiztosítási tartozások, az adók és adók módjára behajtható köztartozások, a visszafizetendő állami támogatások, valamint a víz- és csatornadíjak, f) egyéb követelések, g) a keletkezés idejétől és jogcímétől függetlenül a késedelmi kamat és késedelmi pótlék, továbbá a pótlék és bírság jellegű tartozás. A felszámolási költségek a következők: a) az adóst terhelő munkabér és egyéb bérjellegű juttatások - ideértve a munkaviszony megszűnésekor járó végkielégítést is, ha a felszámolás kezdő időpontját megelőzően esedékessé vált munkabért és

egyéb bérjellegű juttatásokat a felszámolás kezdő időpontja után fizették ki, az ezeket terhelő adó- és járulékfizetési kötelezettség is (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is); b) az adóst terhelő, a Bérgarancia Alapból kapott támogatás; c) a felszámolás kezdő időpontja után az adós gazdasági tevékenységének ésszerű befejezésével, továbbá vagyonának megóvásával, megőrzésével kapcsolatos költségek, ideértve a környezeti károsodások és terhek rendezésének költségeit, valamint az adósnak azokat a hiteltartozásait, adó- és járulékfizetési (ideértve az egészségügyi hozzájárulást, illetve a magánnyugdíjpénztári tagdíjat is), kártérítési kötelezettségeit, amelyek a felszámolási eljárás kezdő időpontja utáni gazdasági tevékenységből keletkeztek, kivéve a nyereségből fizetendő adókat; d) a vagyon értékesítésével és a követelések

érvényesítésével kapcsolatos igazolt költségek; e) a felszámolással kapcsolatos bírósági eljárás során felmerült, a gazdálkodó szervezetet terhelő költségek; f) az adós iratanyagának rendezésével, elhelyezésével és őrzésével kapcsolatos költségek; g) a felszámoló díja, mely tartalmazza a felszámoló által igénybe vett teljesítési segéd közreműködésével összefüggésben felmerült kiadásokat. A felszámoló díjának összege a felszámolás során az eladott vagyontárgyak árbevétele és a befolyt követelések pénzbevétele együttes összegének 5%-a, de legalább 100 000 Ft. Az adós felszámolás alatti tevékenysége esetén az ebből eredő árbevétel 2%-a vehető díjként figyelembe. A bíróság ettől különösen bonyolult ügyben eltérhet Az egyszerűsített felszámolási eljárásban a felszámoló díja 300 000 Ft. Egyezség esetén a felszámoló díja az egyezség körébe vonható vagyon értékének 5%-a, de

legalább 100 000 forint. A bíróság a felszámolási zárómérleg és a vagyonfelosztási javaslat alapján végzéssel határoz a költségek viseléséről, a felszámoló díjazásáról, a hitelezők követelésének kielégítéséről és a bankszámlák megszüntetéséről, valamint kötelezi a felszámolót a még szükséges intézkedések megtételére. Ezzel egyidejűleg dönt a felszámolás befejezéséről és az adós megszüntetéséről Az adós vagyonából ki nem elégített hitelezői követelések teljesítéséért az állam nem felel. Egyszerűsített felszámolás Ha a vagyon a várható felszámolási költségek fedezetére sem elegendő, vagy a nyilvántartások, illetve a könyvvezetés hiányai miatt az eljárás technikailag lebonyolíthatatlan, a bíróság a felszámoló kérelmére és írásbeli előkészítése alapján - a kérelem beérkezését követő 15 napon belül - végzésben elrendeli az adós vagyonának, illetve be nem hajtott

követeléseinek a hitelezők közötti felosztását, valamint az adós megszüntetését. A bíróság elrendeli a jogerős végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét Az írásbeli előkészítésnek tartalmaznia kell a hitelezői igények összesítését, a felszámoló költségkimutatását, valamint a behajthatatlan követelések, pénz- és vagyonmaradvány felosztására vonatkozó javaslatot. Az írásbeli előkészítés során a felszámolónak a hitelezői igényt bejelentett hitelezőket (választmányt) tájékoztatnia kell arról, hogy egyszerűsített felszámolás iránti kérelmet kíván a bírósághoz benyújtani. Fel kell hívnia a hitelezőket, hogy ha tudomásuk van az adós bárhol fellelhető vagyonáról, illetve segítséget tudnak nyújtani az eljárás rendes szabályok szerinti lebonyolításához, úgy azt megfelelő határidőn belül jelentsék be a felszámolónak. Végelszámolás, mint jogutód nélküli megszűnés 1) A

végelszámolás általános szabályai A jogutód nélküli megszűnése esetén – a fizetésképtelenség miatt indított felszámolási eljárás, valamint a cégbíróság által történő hivatalból való törlés esetét kivéve – végelszámolásnak van helye. A gazdásági társaságok törvényességi felügyeletét ellátó cégbíróság – amennyiben a cég törvényes működésének helyreállítása egyéb módon nem érhető el – a céget megszüntetheti, s ilyen esetben is végelszámolásra (vagy felszámolási eljárásra) kerül sor. A jogutód nélküli megszűnés elhatározása a társaság belső ügye, s a társasági formára irányadó szabályok, létesítő okiratok alapján meghatározott eljárási rendben, legalább a törvény által meghatározott mértékű szavazattal a társaság legfőbb szerve jogosult dönteni e kérdésben. A végelszámolás lebonyolítása a végelszámoló feladata, akit – fő szabályként – a legfőbb szerv a

végelszámolás megindításáról hozott határozatában jelöl ki. A határozatnak arról kell szólni, hogy - a gazdasági társaság jogutód nélküli megszüntetésére kerül sor, - ki kell jelölni a végelszámolót, - meg kell határozni a végelszámolás kezdő időpontját, a határozatban egyidejűleg kötelezően rendelkezni kell azoknak a másodlagos szervezeteknek a megszüntetéséről is, amelyek tartozásaiért a társaság kezesi felelősséggel tartozik (pl. leányvállalat) A végelszámolás kezdő időpontja tehát a megszűnésről rendelkező határozatban megállapított időpont, de az nem lehet a határozat keltétől korábbi. Végelszámolásnál vagyonként a végelszámolás kezdő időpontjában meglévő, valamint a végelszámolási eljárás alatt szerzett vagyon vehető figyelembe. Végelszámoló lehet - a társaság vezető tisztségviselője (ha több személy van, akkor csak egyikük), - bármely más személy (nem kell, hogy tagsági

vagy egyéb kötődése legyen a társasággal). A cégbíróság a legfőbb szerv által határozatban megnevezett végelszámoló helyett más végelszámolót jelöl, ha - a törvényességi felügyeleti eljárás keretében kerül sor a társaság jogutód nélküli megszűnésére, - a társaság hitelezője, - a jegyzett tőke legalább egytizedét – társaság létesítő okirata szerint ennél kisebb hányadot – képviselő tagok (részvényesek) az ok megjelölésével írásban kérik. A végelszámoló kijelölésével, illetve a végelszámolás kezdő időpontjával a társaság képviseleti helyzete megváltozik, mert az eddigi szervezeti, illetve megbízott képviselők képviseleti joga megszűnik. Ezeket a jogokat és kötelezettségeket, ideértve a cégjegyzési jogosultságokat is, kizárólag a végelszámoló gyakorolhatja. A végelszámolás alatt nem szűnik meg a társaság legfőbb szervének működése, gyakorolja a kizárólagosan hatáskörébe

tartozó kérdésekben a jogszabályban meghatározott jogosítványokkal rendelkezik. Ezen túlmenően azonban a végelszámoló önállóan jár el. 2) A végelszámolás megindítása A gazdálkodó szerv vezetője (akinek személye megegyezhet a végelszámolóval, de nem feltétlenül) a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot köteles legkésőbb 8 napon belül a cégbíróság felé megküldeni (polgári jogi kártérítési felelőssége érvényesüléses és vezetőt terhelő pénzbírság terhe mellett). A cégbíróság a végelszámolási eljárás megindítását valamennyi gazdálkodó szerv tekintetében a Cégközlönyben közzéteszi. Igen fontos tartalmi eleme a hirdetménynek a hitelezőknek szóló felhívás, amely arra vonatkozik, hogy ismert vagy összegszerűségében ismeretlen vagy összegszerűségében változó követeléseiket a közzétételtől számított 40 napon belül a végelszámoló felé jelentsék be. A hitelezői igény

bejelentésének elmaradása olyan jogkövetkezménnyel jár, hogy a végelszámoló még abban az esetben sem köteles az ilyen tartozásokat kiegyenlíteni, ha a követelés előtte ismert, mert a társaság könyveiben szerepel. A 40 napos határidő azonban nem jogvesztő, tehát ha a hitelező később jelentkezik, ki kell elégíteni, az már a hitelező kockázata, hogy marad-e vagyon vagy sem. 3) A gazdálkodó szervezet vezetőjének kötelezettsége A törvény sajátos szemléletű rendelkezéseivel – annak ellenére, hogy a gazdálkodó szerv vezetőjének képviseleti, cégjegyzési jogosultsága a végelszámolással megszűnt – mégis bizonyos feladatokat a szerv vezetőjére hárít, így: - Köteles – a végelszámolás kezdő időpontját megelőző nappal – éves beszámolóra, illetve az egyszerűsített mérlegre vonatkozó előírások szerinti záróleltárt, beszámolót, adóbevallást készíteni és mindezt az adóhatóságnak és a

végelszámolónak át kell adni – a végelszámolás kezdő napjától számított 30 napon belül. - A nem selejtezhető és titkos iratokról köteles jegyzéket készíteni, az iratanyagokat és a folyamatban lévő ügyekre vonatkozó információkat a végelszámolónak átadni. - A végelszámolás közzétételétől számított 30 napon belül a környezeti károsodások tekintetében nyilatkozat tételi kötelezettsége van az illetékes környezetvédelmi felügyelőség és a végelszámoló felé. - Végül a munkavállalókat (szövetkezeti tagokat, szakszervezeteket, üzemi tanácsokat) értesíti a végelszámolás megindításáról. 4) A végelszámoló jogai, kötelezettségei A végelszámoló a beérkezett hitelezői követeléseket nyilvántartásba veszi, s amennyiben a végelszámoló a követelést vitatja, erről a kézhezvételtől számított 45 napon belül köteles az igény bejelentőjét értesíteni. A végelszámoló feladatai közé tartozik a

hitelezők jegyzékének elkészítése. A végelszámolási eljárás nem teszi a társaság követeléseit lejárttá, folyamatosan teljesítenie kell a kötelezettségeit. Az eljárásnak a célja azonban a társaság megszüntetése, ezért szükségszerűen felmerül a szerződéses kapcsolatok felszámolása is. A végelszámoló számára a jogszabály – a magán- és kereskedelmi jogban ismert egyoldalú megszüntetési okokon kívüli – jogosultságokat biztosít. Jogosult a gazdálkodó szervezet szerződéseinek azonnali hatályú felmondására, illetve amennyiben ennek jogi lehetőség fennáll – mert a felek egyike sem teljesített még szolgáltatást – a végelszámolás alatti szervezet nevében a szerződéstől elállhat. Nincs helye azonnali hatályú felmondásnak, illetve elállásnak: - természetes személyekkel kötött lakásra fennálló helyiségek bérleti szerződései vonatkozásában (kivéve szolgálati lakás vagy garázs esetét), - iskolával

vagy tanulóval a gyakorlati képzés szervezésére kötött szerződések, - a nem gazdasági tevékenységgel összefüggő kölcsönszerződések (pl. a munkavállalókkal lakásépítésével összefüggő kölcsönök), - a szövetkezeti tagok vállalkozás jellegű jogviszonyával összefüggő szerződések, - a munkaszerződések, - a kollektív szerződések tekintetében. Tartási és életjáradéki szerződések felmondhatók ugyan, de itt a másik felet megfelelő kielégítés illeti meg, ami azt jelenti, hogy a nyújtott szolgáltatás ellenértékére feltétlenül igényt tarthat. A végelszámoló, mint a gazdálkodó szervezet képviselője, annak kötelezettségeit a lejárattól függetlenül teljesíti, kintlévőségeit behajtja, igényeit érvényesíti és vagyonát szükség szerint értékesíti. A társaság végelszámolási mérlegét összeállítja – amelynek kiindulópontja a gazdálkodó szervezet vezetője által elkészített mérleg – s

jóváhagyásra a legfőbb szerv elé tárja a végelszámolási eljárás megindításától számított 45 napon belül. Amennyiben megállapítása szerint a társaság vagyona az ismert hitelezői követelések fedezetére sem elégséges, - köteles a felszámolási eljárás megindítása iránt intézkedni, azaz a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelmet haladéktalanul előterjeszteni, és - a felszámolás elrendelése esetén a záródokumentumokat elkészíteni. A végelszámoló feladata gondoskodni a végelszámolási folyamat alatt a szervezet vagyonának megóvásáról, megőrzéséről – ideértve a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének a fenntartását is. Különösen abban az esetben, ha a végelszámolás elhúzódik, a hitelezők tájékoztatására folyamatosan szükség van. Ezért rendeli el a törvény, hogy a végelszámolás kezdetét követő egy év eltelte után tájékoztatót kell készíteni, amelyben

különösen ki kell térni a társaság vagyoni helyzetére, a végelszámolás várható befejezésére. Ezt a tájékoztatót a cégbíróságnak, a legfőbb szervnek, illetve a hitelezőknek is meg kell küldeni. 5) A végelszámolás befejezése A végelszámolás befejezésekor a végelszámoló záróokmányokat (éves beszámoló, zárómérleg, adóbevallás, zárójelentés, vagyonfelosztási javaslat) készíti, megküldi az adóhatóságnak, intézkedik a szervezet iratanyagának elhelyezéséről. Jelentéseit és javaslatait a jogutód nélküli megszűnést kimondó határozatot meghozó szervezetnek bemutatja, amely a zárómérleg jóváhagyásával egyidejűleg határoz a végelszámoló, igazgató, ügyvezető, igazgatóság, felügyelő-bizottság tagjainak és a könyvvizsgáló felmentéséről. Ezen döntés meghozataláig a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervezet dönthet a végelszámolás megszüntetéséről és a működés

továbbfolytatásáról. Ha mégis az eljárás befejezéséről dönt, az arról szóló határozatot – az iratok csatolása mellett – a cégbíróságnak be kell jelenteni. (Természetesen ugyanez a kötelezettség terheli, ha a végelszámolás megszüntetéséről és a működés továbbfolytatásáról határoz). Ez még a végelszámoló feladata A bejelentést követően a cégbíróság törli a céget a cégjegyzékből. A végelszámolási eljárás befejező mozzanata, amikor a társaság legfőbb szerve lefogadja a végelszámolási zárómérleget és a vagyonfelosztási javaslatot. Ezt követően kerül sor a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó vagyonnak – a társasági szerződés és a Gt. rendelkezései szerint – a tagok közötti felosztására, az egyes társasági formáknál megismert módon. Munkajog (1992. évi XXII törvény: a Munka Törvénykönyvéről) A törvény hatálya A törvény hatálya - ha jogszabály eltérően nem

rendelkezik - kiterjed minden olyan munkaviszonyra, amelynek alapján a munkát a Magyar Köztársaság területén végzik, továbbá, amelynél a magyar munkáltató munkavállalója a munkát külföldön, kiküldetésben végzi. Vízi- vagy légifuvarozó járművön szolgálatot teljesítő munkavállaló munkaviszonyára a törvény rendelkezéseit kell alkalmazni, ha a jármű magyar lobogó vagy felségjel alatt közlekedik; más fuvarozó esetében akkor, ha a munkáltató személyes joga a magyar jog. Ha a munkáltató külföldi állam, államhatalmi vagy közigazgatási szerv, továbbá Magyarországon diplomáciai képviseletként működő, vagy egyébként a magyar joghatóság alól mentes más szerv vagy személy és a szerződő felek személyes joga azonos, a munkaviszonyra ezt a személyes jogot kell alkalmazni. A törvény hatálya - eltérő rendelkezés hiányában - nem terjed ki arra a munkaviszonyra, amelynek alapján külföldi munkáltató munkavállalója a

munkát a Magyar Köztársaság területén kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében végzi. Általános szabályok: A jogok gyakorlásának és a kötelezettségek teljesítésének alapvető szabályai A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkáltató, az üzemi tanács, a szakszervezet és a munkavállaló a jóhiszeműség és a tisztesség követelményeinek megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni. A munkáltató a munkavállalót, az üzemi tanácsot, illetve a szakszervezetet köteles minden olyan tényről, körülményről, illetőleg ennek változásáról tájékoztatni, amely a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából jelentős. A munkáltatót a munkavállalóval szemben ez a kötelezettség a munkaszerződés megkötését megelőző eljárás során is terheli. A munkáltató a munkavállalóra vonatkozó tényt, adatot, véleményt harmadik személlyel csak

törvényben meghatározott esetben vagy a munkavállaló hozzájárulásával közölhet. A munkavállalóra vonatkozó adatok statisztikai célra felhasználhatók és statisztikai célú felhasználásra - személyazonosításra alkalmatlan módon - átadhatók. A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt - kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné. A törvényben meghatározott jogokat és kötelezettségeket rendeltetésüknek megfelelően kell gyakorolni, illetőleg teljesíteni. A jog gyakorlása különösen akkor nem rendeltetésszerű, ha az mások jogos érdekének csorbítására, érdekérvényesítési lehetőségének korlátozására, zaklatására, véleménynyilvánításának elfojtására irányul, vagy erre vezet. A hátrányos megkülönböztetés tilalma és az előnyben részesítés kötelezettsége A munkaviszonnyal kapcsolatosan tilos

hátrányos megkülönböztetést alkalmazni a munkavállalók között nemük, koruk, családi vagy fogyatékos állapotuk, nemzetiségük, fajuk, származásuk, vallásuk, politikai meggyőződésük, munkavállalói érdekképviselethez való tartozásuk, vagy ezzel összefüggő tevékenységük, továbbá minden egyéb, a munkaviszonnyal össze nem függő körülmény miatt. Közvetett hátrányos megkülönböztetés valósul meg, ha az érintett munkavállalói kör túlnyomórészt egységes csoportnak tekinthető és a munkaviszonnyal kapcsolatos, formálisan mindenkivel szemben azonos követelményt támasztó vagy mindenkinek azonos jogot biztosító rendelkezés, intézkedés, feltétel, gyakorlat rájuk nézve aránytalanul kedvezőtlen, kivéve, ha ez megfelelő és szükséges, illetve objektív tényezőkkel indokolható. A munkáltató hátrányos megkülönböztetés nélkül köteles biztosítani - különösen a szakmai képességek, a gyakorlat, a teljesítmény,

illetve a betöltendő munkakör szempontjából lényeges körülmények alapján - a munkavállaló magasabb munkakörbe való előrelépésének lehetőségét. Nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek a munka jellegéből vagy természetéből egyértelműen következő megkülönböztetés. Munkaviszonyra vonatkozó szabály a munkavállalók meghatározott körére - a munkaviszonnyal összefüggésben - azonos feltételek esetén előnyben részesítési kötelezettséget írhat elő. A jognyilatkozatok A munkaviszonnyal kapcsolatos nyilatkozatokat - ha munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérően nem rendelkezik - alaki kötöttség nélkül lehet megtenni. A munkavállaló kérésére a nyilatkozatot akkor is írásba kell foglalni, ha az egyébként nem kötelező. Az érvénytelenség A megállapodás megtámadható, ha a fél annak megkötésekor lényeges tényben vagy körülményben tévedett, feltéve, ha tévedését a másik fél okozta vagy azt

felismerhette, illetőleg, ha mindkét fél ugyanabban a téves feltevésben volt. Megtámadható a nyilatkozat akkor is, ha annak megtételére a felet jogellenes fenyegetéssel vették rá. A megállapodást az támadhatja meg, akit megtévesztettek, a nyilatkozat megtételére jogellenes fenyegetéssel vették rá, illetőleg az, aki téves feltevésben volt. A megtámadás határideje harminc nap, amely a tévedés vagy a megtévesztés felismerésétől, illetve jogellenes fenyegetés esetén a kényszerhelyzet megszűnésétől kezdődik. A megtámadási határidőre az elévülés szabályai megfelelően irányadók azzal, hogy hat hónap elteltével a megtámadás joga nem gyakorolható. A törvény alkalmazásában megállapodás a munkaszerződés, illetve a munkáltató és a munkavállaló között létrejött munkaviszonnyal kapcsolatos egyéb megállapodás. Semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba, vagy egyébként jogszabályba

ütközik. A semmis és a sikeresen megtámadott megállapodás érvénytelen. A munkáltató hibájából eredő érvénytelenség esetén a munkáltatói rendes felmondás jogkövetkezményeit kell megfelelően alkalmazni. A munkaviszonyból származó igény elévülése A munkaviszonnyal kapcsolatos igény három év alatt évül el. A bűncselekménnyel okozott kárért fennálló felelősség öt év, ha pedig a büntethetőség elévülési ideje ennél hosszabb, ennek megfelelő idő alatt évül el. Ha a jogosult az igényét menthető okból nem tudja érvényesíteni, az akadály megszűnésétől számított hat hónapon belül ezt akkor is megteheti, ha az elévülési idő már eltelt, vagy abból hat hónapnál kevesebb van hátra. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok A munkaviszonnyal összefüggő kérdéseket törvény, illetőleg törvényi felhatalmazás alapján egyéb jogszabály szabályozza. Kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármelyik

kérdésről rendelkezhet, de jogszabállyal ellentétes nem lehet. Kollektív szerződés, illetve a felek megállapodása a munkaviszonyra vonatkozó szabályoktól - ha a törvény másképp nem rendelkezik - eltérhet. Ennek feltétele, hogy a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapítson meg. A kollektív szerződés Kollektív szerződés szabályozhatja: a) a munkaviszonyból származó jogokat és kötelezettségeket, ezek gyakorlásának, illetve teljesítésének módját, az ezzel kapcsolatos eljárás rendjét; b) a kollektív szerződést kötő felek közötti kapcsolatrendszert. Kollektív szerződést egyrészről a munkáltató, a munkáltatói érdekképviseleti szervezet, vagy több munkáltató, másrészről a szakszervezet, illetve több szakszervezet köthet. Ha a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet nincs, a munkáltató és az üzemi tanács a fent meghatározott kérdéseket üzemi megállapodásban szabályozhatja. Kollektív

szerződés kötésére az a szakszervezet, illetve az a munkáltatói érdekképviseleti szervezet jogosult, amely érdekképviseleti tevékenységében a kollektív szerződést kötő másik féllel szemben független. A munkáltatói érdekképviseleti szervezet kollektívszerződés-kötési jogosultságához szükséges az is, hogy tagjai erre felhatalmazzák. A munkáltatónál egy kollektív szerződés köthető. A szakszervezet jogosult a munkáltatóval a kollektív szerződést megkötni, ha jelöltjei az üzemi tanács választáson a leadott szavazatok több mint felét megszerezték. Ha a munkáltatónál több szakszervezet rendelkezik képviselettel, a kollektív szerződést valamennyi szakszervezet együttesen kötheti meg. Ennek feltétele, hogy e szakszervezetek jelöltjei az üzemi tanács választáson együttesen megszerezzék a leadott szavazatok több mint felét. A kollektív szerződés hatálya kiterjed arra a munkáltatóra, amely a) a kollektív

szerződést kötötte, vagy b) a kollektív szerződés megkötése idején a szerződést kötő munkáltatói érdekképviseleti szervezetnek tagja, illetőleg c) később a munkáltatói érdek-képviseleti szervhez csatlakozott. A kollektív szerződés - eltérő megállapodás hiányában - a kihirdetéssel lép hatályba. A munkáltató köteles elősegíteni, hogy a kollektív szerződést a munkavállalók megismerjék. A munkáltató köteles ellátni a kollektív szerződés egy-egy példányával azt a munkavállalót, akinek munkaköri kötelessége a kollektív szerződés rendelkezéseinek alkalmazása, valamint az üzemi tanács tagjait és a szakszervezet munkahelyi tisztségviselőit. A kollektív szerződést - eltérő megállapodás hiányában - bármelyik szerződéskötő fél három hónapos határidővel felmondhatja. A felmondási jogot a kollektív szerződés megkötésétől számított hat hónapon belül egyik fél sem gyakorolhatja. A munkáltató vagy

a szakszervezet jogutód nélküli megszűnésével a kollektív szerződés hatályát veszti. Ha a kollektív szerződést több munkáltató, illetve munkáltatói érdekképviseleti szervezet vagy több szakszervezet kötötte, a kollektív szerződés csak valamennyi munkáltató, illetve szakszervezet jogutód nélküli megszűnése esetén veszti hatályát. A munkáltató, illetve a szakszervezet jogutóddal történő megszűnése a kollektív szerződés hatályát nem érinti. A munkaviszonyra vonatkozó szabályok A munkaviszony alanyai: a munkáltató és a munkavállaló. Munkaviszonyt munkavállalóként az létesíthet, aki tizenhatodik életévét betöltötte. Korlátozottan cselekvőképes személy törvényes képviselőjének hozzájárulása nélkül is létesíthet munkaviszonyt. A munkaviszony szempontjából fiatal munkavállaló az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. Munkaviszonyt létesíthet a tizenötödik életévét betöltött,

általános iskolában, szakiskolában, középiskolában nappali rendszerű képzés keretében tanulmányokat folytató tanuló az iskolai szünet alatt. A tizenhat éven aluli fiatal munkavállaló munkaviszony létesítéséhez törvényes képviselőjének hozzájárulása is szükséges. A tanköteles fiatal munkavállaló a gyámhatóság engedélye alapján, a külön jogszabályban meghatározott művészeti, sport-, modell- vagy hirdetési tevékenység keretében foglalkoztatható. Munkáltató az lehet, aki jogképes. A munkáltató köteles a munkavállalóval közölni, hogy a munkaviszonyból eredő munkáltatói jogokat és kötelességeket (munkáltatói jogkör) mely szerv vagy személy gyakorolja, illetve teljesíti. Nőt és fiatal munkavállalót nem szabad olyan munkára alkalmazni, amely testi alkatára, illetve fejlettségére tekintettel rá hátrányos következményekkel járhat. A munkaviszony létesítése A munkaviszony - ha törvény másként nem

rendelkezik - munkaszerződéssel jön létre. A munkaszerződést írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmulasztása miatt a munkaszerződés érvénytelenségére csak a munkavállaló - a munkába lépést követő harminc napon belül hivatkozhat. A munkaszerződésben a felek bármely kérdésben megállapodhatnak. A munkaszerződés jogszabállyal, illetve kollektív szerződéssel ellentétben nem állhat, kivéve, ha a munkavállalóra kedvezőbb feltételt állapít meg. A feleknek a munkaszerződésben meg kell állapodniuk a munkavállaló személyi alapbérében, munkakörében, illetve munkavégzési helyében. A munkaszerződésben meg kell jelölni a felek nevét, illetve megnevezését és a munkaviszony szempontjából lényeges adatait. A munkaszerződés megkötésével egyidejűleg a munkáltató a munkavállalót tájékoztatja a) az irányadó munkarendről, b) a munkabér egyéb elemeiről, c) a bérfizetés napjáról, d) a munkába lépés

napjáról, e) a rendes szabadság mértékének számítási módjáról és kiadásának, illetve f) a munkáltatóra és a munkavállalóra irányadó felmondási idő megállapításának szabályairól, valamint g) arról, hogy a munkáltató kollektív szerződés hatálya alá tartozik-e. A munkáltató a tájékoztatást legkésőbb a munkaszerződés megkötésétől számított harminc napon belül írásban is köteles a munkavállaló részére átadni. A munkaviszony - a felek megállapodásának megfelelően - állandó vagy változó munkahelyen történő munkavégzésre jön létre. A munkaszerződést nem kell módosítani, ha a munkavállaló munkavégzési helye a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt módosul, kivéve, ha a változás a munkavállaló számára személyi, családi vagy egyéb körülményeire, így különösen a munkavégzés feltételeire, az utazás időtartamára, illetve költségére tekintettel aránytalan vagy

jelentős sérelemmel jár. A munkaviszony kezdete a munkába lépés napja. A munkába lépés napját a felek a munkaszerződésben határozzák meg. Erre vonatkozó megállapodás hiányában a munkaszerződés megkötését követő munkanapon kell a munkavállalót munkába állítani. A munkaviszony - eltérő megállapodás hiányában - határozatlan időtartamra jön létre. A határozott idejű munkaviszony határozatlan idejűvé alakul, ha a munkavállaló az időtartam lejártát követően legalább egy munkanapot, közvetlen vezetője tudtával tovább dolgozik. A harmincnapos vagy ennél rövidebb időre létesített munkaviszony azonban csak annyi idővel hosszabbodik meg, amilyen időtartamra eredetileg létrehozták. Pályázat Ha jogszabály vagy munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a munkáltató döntése alapján meghatározott munkakör betöltése pályázat alapján történik, e munkakörre csak olyan munkavállalóval lehet munkaszerződést kötni,

aki a pályázaton részt vett és a pályázati feltételeknek megfelelt. A pályázati felhívásban meg kell jelölni a pályázat elbírálásának határidejét is, ettől érvényesen eltérni nem lehet. Próbaidő A munkaszerződésben, a munkaviszony létesítésekor próbaidő is kiköthető. A próbaidő tartama harminc nap. Kollektív szerződés, illetve a felek ennél rövidebb vagy hosszabb, de legfeljebb három hónapig terjedő próbaidőt is megállapíthatnak. A próbaidő meghosszabbítása tilos, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A próbaidő alatt a munkaviszonyt bármelyik fél azonnali hatállyal megszüntetheti. A munkaszerződés módosítása A munkáltató és a munkavállaló a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Kollektív szerződés a munkaszerződést a munkavállaló hátrányára nem módosíthatja. A munkaszerződés módosítására a megkötésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni. Ha a

munkavállalót megállapodás alapján határozott időre a munkaszerződéstől eltérően foglalkoztatják, a határozott idő lejártát követően a munkaszerződés szerint kell tovább foglalkoztatni, és munkabérét az időközben bekövetkezett bérfejlesztésekre tekintettel módosítani kell. Nem minősül munkaszerződés-módosításnak, ha a munkavállaló - a munkáltató működésével összefüggő okból, ideiglenesen - a munkáltató utasítása alapján, eredeti munkaköre helyett, vagy eredeti munkaköre mellett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el (átirányítás). Az átirányítás a munkavállalóra nézve - különösen beosztására, képzettségére, korára, egészségi állapotára vagy egyéb körülményeire tekintettel - aránytalan sérelemmel nem járhat. Az átirányítás várható időtartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell. Az átirányítás alapján történő munkavégzés időtartama - kollektív szerződés eltérő

rendelkezése hiányában - nem haladhatja meg naptári évenként a negyvennégy munkanapot. Ha az átirányítás időtartama egy munkanapon belül a négy órát meghaladja, azt egy munkanapként kell számításba venni. Egy naptári éven belül a több alkalommal elrendelt átirányítások időtartamát össze kell számítani. Ha a munkavállaló eredeti munkaköre helyett más munkakörbe tartozó feladatokat lát el, a munkavállalót az átirányítás időtartamára a ténylegesen végzett munka alapján illeti meg díjazás, de az nem lehet kevesebb a távolléti díjánál. A munkavállaló személyi alapbérét a sorkatonai vagy polgári szolgálat teljesítését, illetve a gyermek ápolása, gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, továbbá a közeli hozzátartozó ápolására vagy gondozására biztosított fizetés nélküli szabadság megszűnését követően a munkáltatónál az azonos munkakörrel és gyakorlattal rendelkező

munkavállalók részére időközben megvalósított átlagos éves bérfejlesztésnek megfelelően módosítani kell. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos, éves bérfejlesztés mértéke az irányadó. A nőt terhessége megállapításától gyermeke egyéves koráig - munkaköri alkalmasságára vonatkozó orvosi véleménybemutatása alapján - az állapotának egészségügyi szempontból megfelelő munkakörbe kell ideiglenesen áthelyezni, vagy meglévő munkakörében a munkafeltételeket kell megfelelően módosítani. Az új munkakör kijelöléséhez a munkavállaló hozzájárulása szükséges. Az ideiglenesen áthelyezett, illetőleg áthelyezés nélkül módosított munkafeltételek mellett foglalkoztatott nő munkabére nem lehet kevesebb előző átlagkereseténél. Ha a munkáltató nem tud az egészségi állapotának megfelelő munkakört biztosítani, akkor a nőt a munkavégzés alól fel kell menteni, és erre

az időre részére az állásidőre járó munkabért kell folyósítani. A munkáltató a munkaviszony fennállása alatt megváltozott munkaképességűvé vált munkavállalót köteles az állapotának megfelelő munkakörben tovább foglalkoztatni. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás esetén a munkaviszonyból származó jogok és kötelességek a jogutódlás időpontjában a jogelőd munkáltatóról a jogutód munkáltatóra szállnak át. A jogelőd munkáltató a munkavállalóval szemben, a jogutódlás időpontját megelőzően keletkezett kötelezettségekért - az igénynek a jogutódlás időpontját követő egy éven belüli érvényesítése esetén - a jogutód munkáltatóval egyetemlegesen felelős. A munkaviszony megszűnése A munkaviszony megszűnik: a) a munkavállaló halálával, b) a munkáltató jogutód nélküli megszűnésével, c) a határozott idő lejártával. Ha a

munkaviszony a b) pont alapján szűnik meg, a munkavállaló részére a munkáltató rendes felmondása esetén meghatározott munkavégzés alóli mentesítési idejére járó átlagkeresetnek megfelelő összeget ki kell fizetni, kivéve, ha rendes felmondás esetén a munkavégzés alóli mentesítés időtartamára a munkavállaló munkabérre nem lenne jogosult. A munkaviszony megszüntetése A munkaviszony megszüntethető: a) a munkáltató és a munkavállaló közös megegyezésével; b) rendes felmondással; c) rendkívüli felmondással; d) azonnali hatállyal a próbaidő alatt; e) a munkáltató úgy is megszüntetheti a határozott időre alkalmazott munkavállaló munkaviszonyát, hogy a munkavállalót egyévi, ha a határozott időből még hátralévő idő egy évnél rövidebb, a hátralévő időre jutó átlagkeresetben részesíti. A munkaviszony megszüntetésére irányuló megállapodást, illetve nyilatkozatokat írásba kell foglalni. A határozott

időtartamú munkaviszony megszüntetése A határozott időre szóló munkaviszony csak közös megegyezéssel vagy rendkívüli felmondással, próbaidő kikötése esetén azonnali hatállyal illetve e) pont alapján szüntethető meg. A rendes felmondás A határozatlan idejű munkaviszonyt mind a munkavállaló, mind a munkáltató felmondással megszüntetheti, ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató köteles felmondását megindokolni. Az indokolásból a felmondás okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. A felmondás indoka csak a munkavállaló képességeivel, a munkaviszonnyal kapcsolatos magatartásával, illetve a munkáltató működésével összefüggő ok lehet. A munkáltató személyében bekövetkező jogutódlás önmagában nem szolgálhat a határozatlan idejű munkaviszony rendes felmondással történő megszüntetésének indokául. A

munkavállaló munkavégzésére vagy magatartására hivatkozással történő munkáltatói felmondás előtt lehetőséget kell adni a vele szemben felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el. A munkáltató a rendes felmondását nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül. A munkáltató nem szüntetheti meg rendes felmondással a munkaviszonyt az alábbiakban meghatározott időtartam alatt: a) a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év, továbbá az üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés miatti keresőképtelenség alatt a táppénzre való jogosultság, b) a beteg gyermek ápolására táppénzes állományba helyezés, c) a közeli hozzátartozó otthoni ápolása vagy gondozása céljából kapott fizetés nélküli szabadság, d) a terhesség, a szülést követő három hónap,

illetve a szülési szabadság, e) a gyermek ápolása, illetve gondozása céljára kapott fizetés nélküli szabadság, f) a sor- vagy tartalékos katonai szolgálatnak a behívóparancs, a polgári szolgálatnak a teljesítésre vonatkozó felhívás kézhezvételétől számított időtartama. Ha a felmondási védelem időtartama a) a tizenöt napot meghaladja, ezt követően csak tizenöt nap, b) a harminc napot meghaladja, ezt követően csak harminc nap elteltével kezdődhet el a felmondási idő. A felmondási idő legalább harminc nap, az egy évet azonban nem haladhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet. A munkáltató rendes felmondása esetén köteles a munkavállalót a munkavégzés alól felmenteni. Ennek mértéke a felmondási idő fele A töredéknapot egész napként kell figyelembe venni. A munkavégzés alól a munkavállalót - legalább a felmentési idő felének megfelelő időtartamban - a kívánságának megfelelő időben és részletekben

kell felmenteni. A munkavégzés alóli felmentés időtartamára a munkavállalót átlagkeresete illeti meg. A csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szabályok Csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző féléves átlagos statisztikai létszáma szerint a) húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz, b) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók tíz százaléka, c) háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló munkaviszonyát kívánja harmincnapos időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni. Ha a munkáltató csoportos létszámcsökkentés végrehajtását tervezi, a döntést megelőzően legalább tizenöt nappal köteles az üzemi tanáccsal, üzemi tanács hiányában a munkáltatónál képviselettel rendelkező

szakszervezetek és a munkavállalók képviselőiből létrehozott bizottsággal (a továbbiakban együtt: a munkavállalók képviselői) konzultációt kezdeményezni és azt a döntésének meghozataláig vagy a megállapodás megkötéséig folytatni. A munkáltató a csoportos létszámcsökkentésre vonatkozó szándékáról írásban értesíti az érintett telephely szerint illetékes munkaügyi központot. Az értesítést a munkavállalók képviselői részére történő tájékoztatással egyidejűleg kell megküldeni a munkaügyi központnak, és ennek másolatát a munkavállalók képviselőinek át kell adni. Végkielégítés A munkavállalót végkielégítés illeti meg, ha munkaviszonya a munkáltató rendes felmondása vagy jogutód nélküli megszűnése következtében szűnik meg. Nem jár végkielégítés a munkavállalónak, ha legkésőbb a munkaviszony megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül. A végkielégítésre való jogosultság

feltétele, hogy a munkaviszony a munkáltatónál meghatározott időtartamban fennálljon. A végkielégítés mértéke a) legalább három év esetén: egyhavi; b) legalább öt év esetén: kéthavi; c) legalább tíz év esetén: háromhavi; d) legalább tizenöt év esetén: négyhavi; e) legalább húsz év esetén: öthavi; f) legalább huszonöt év esetén: hathavi átlagkereset összege. Rendkívüli felmondás A munkáltató, illetve a munkavállaló a munkaviszonyt rendkívüli felmondással megszüntetheti, ha a másik fél a) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy b) egyébként olyan magatartást tanúsít, amely a munkaviszony fenntartását lehetetlenné teszi. Ettől érvényesen eltérni nem lehet A munkáltatói rendkívüli felmondás közlése előtt lehetőséget kell adni a munkavállalónak a tervezett intézkedés indokainak megismerésére és a vele szemben

felhozott kifogások elleni védekezésre, kivéve, ha az eset összes körülményeiből következően ez a munkáltatótól nem várható el. A rendkívüli felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. Ha a rendkívüli felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, a tudomásszerzés időpontjának azt kell tekinteni, amikor a rendkívüli felmondás okáról a testületet - mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet - tájékoztatják. A rendes felmondás szabályai nem alkalmazhatóak, kivéve - ha a munkaviszonyt a munkavállaló szünteti meg rendkívüli felmondással, a munkáltató köteles annyi időre járó átlagkeresetet részére kifizetni, amennyi a munkáltató rendes felmondása esetén járna, - továbbá megfelelően

alkalmazni kell a végkielégítés szabályait is - a munkavállaló követelheti felmerült kárának megtérítését is. Eljárás a munkaviszony megszűnése, illetve megszüntetése esetén A munkavállaló munkaviszonya megszüntetésekor (megszűnésekor) munkakörét az erre előírt rendben köteles átadni és a munkáltatóval elszámolni. A munkakör-átadás és az elszámolás feltételeit a munkáltató köteles megfelelően biztosítani. A munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére az utolsó munkában töltött napon ki kell fizetni a munkabérét, egyéb járandóságait, valamint ki kell adni a munkaviszonyra vonatkozó szabályban és egyéb jogszabályokban előírt igazolásokat. A munkáltató a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) a munkavállaló részére igazolást állít ki, amely tartalmazza: a) munkavállaló személyi adatait (név, leánykori név, anyja neve, születési hely, év, hónap, nap), b) a

munkavállaló TAJ számát, c) a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő tartamát; d) a munkavállaló munkabéréből jogerős határozat vagy jogszabály alapján levonandó tartozást, illetve ennek jogosultságát; e) a munkavállaló által a munkaviszony megszűnésének évében igénybe vett betegszabadság időtartamát. A munkáltató köteles igazolni azt is, ha a munkavállaló munkabérét a d) pontban meghatározott tartozás nem terheli. A munkavállaló kérelmére munkaviszonyának megszüntetésekor (megszűnésekor), illetve az ezt követő egy éven belül a munkáltató köteles működési bizonyítványt adni, amely tartalmazza: a) a munkáltatónál a munkavállaló által betöltött munkakört, b) a munkavállaló munkájának értékelését. (3) A munkáltató a b) pontban foglalt körülményről csak a munkavállaló kifejezett kérésére adhat tájékoztatást. A munkavégzés szabályai A munkáltató köteles a munkavállalót a

munkaszerződés, a munkaviszonyra vonatkozó szabályok, illetve az egyéb jogszabályok szerint foglalkoztatni, az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit biztosítani, továbbá köteles: a) a munkát úgy megszervezni, hogy a munkavállaló a munkaviszonyból eredő jogait gyakorolni, kötelezettségeit teljesíteni tudja; b) a munkavállaló számára a munkavégzéshez szükséges tájékoztatást és irányítást megadni; c) a munkavégzéshez szükséges ismeretek megszerzését biztosítani. A munkáltató köteles a munkavállaló számára a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban, illetve a munkaszerződésben foglaltaknak megfelelően munkabért fizetni. A munkavállaló köteles: a) az előírt helyen és időben, munkára képes állapotban megjelenni és a munkaidejét munkában tölteni, illetőleg ez alatt munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni; b) munkáját az elvárható szakértelemmel és gondossággal, a munkájára

vonatkozó szabályok, előírások és utasítások szerint végezni; c) munkatársaival együttműködni, és munkáját úgy végezni, valamint általában olyan magatartást tanúsítani, hogy ez más egészségét és testi épségét ne veszélyeztesse, munkáját ne zavarja, anyagi károsodását vagy helytelen megítélését ne idézze elő; d) munkáját személyesen ellátni. A munkavállaló köteles a munkaviszonyra vonatkozó szabályban vagy a munkaszerződésben megállapított, a munkaköréhez kapcsolódó előkészítő és befejező munkákat elvégezni. A munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzemi (üzleti) titkot, valamint a munkáltatóra, illetve a tevékenységére vonatkozó alapvető fontosságú információkat megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre

hátrányos következménnyel járna. A munkavállaló - munkabérének és költségeinek megtérítése mellett - köteles a munkáltató által kijelölt tanfolyamon vagy továbbképzésen részt venni, és az előírt vizsgákat letenni, kivéve, ha ez személyi vagy családi körülményeire tekintettel reá aránytalanul sérelmes. Eltérő megállapodás hiányában a munkavállaló a munkát a munkáltató utasítása szerint köteles ellátni. Nem köteles a munkavállaló teljesíteni az utasítást, ha annak végrehajtása jogszabályba vagy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. Ha az utasítás végrehajtása kárt idézhet elő és a munkavállaló ezzel számolhat, köteles erre az utasítást adó figyelmét felhívni. Utóbbi esetben az utasítás teljesítését azonban nem tagadhatja meg A munkavállaló köteles megtagadni az utasítás teljesítését, ha annak végrehajtása más személy életét, testi épségét vagy egészségét közvetlenül és

súlyosan veszélyeztetné. A munkáltató gazdasági érdekből ideiglenesen, a szokásos munkavégzési helyén kívüli munkavégzésre kötelezheti a munkavállalót (kiküldetés). Ennek feltétele, hogy a munkavállaló ezen időtartam alatt is a munkáltató irányítása és utasításai alapján végezze a munkáját. Nem minősül kiküldetésnek, ha a munkavállaló a munkáját - a munka természetéből eredően - szokásosan telephelyen kívül végzi. Nem kötelezhető beleegyezése nélkül más helységben végzendő munkára a nő terhessége megállapításának kezdetétől gyermeke hároméves koráig. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell a gyermekét egyedül nevelő férfira is. Mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól a) amíg állampolgári kötelezettségét teljesíti; b) közeli hozzátartozója halálakor, esetenként legalább két munkanapon át; c) ha keresőképtelen beteg; d) a kötelező orvosi vizsgálat

(ideértve a terhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára; e) amíg önkéntes, illetőleg létesítményi tűzoltóként tűzoltási vagy műszaki mentési szolgálatot lát el, feltéve, hogy a tűzoltás és a műszaki mentés nem munkaköri kötelessége; f) a véradás miatt távol töltött teljes időtartamra, a munkahelyen kívül szervezett véradás esetén legalább négy órára; g) ha elháríthatatlan ok miatt nem tud a munkahelyén megjelenni; h) munkaviszonyra vonatkozó szabály vagy a munkáltató engedélye alapján. Ha a munkavállaló a munkaviszonyának fennállása alatt további munkaviszonyt vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyt létesít, köteles azt a munkáltatójának bejelenteni. A munkavállaló kártérítési felelőssége A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik. A munkavállaló vétkességét, a kár

bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem haladhatja meg. Kollektív szerződés vagy munkaszerződés a károkozás, illetve a károkozó körülményeire, így különösen a vétkesség fokára, a károkozás jellegére, gyakoriságára, valamint a munkavállaló beosztására tekintettel a kártérítés mértékét eltérően is szabályozhatja. A kártérítés mértékét a munkaszerződés legfeljebb másfél havi, a kollektív szerződés legfeljebb hathavi átlagkeresetig határozhatja meg; ettől érvényesen eltérni nem lehet. Gondatlan károkozás esetén is teljes kárért felel a pénzintézet pénztári számfejtője és ellenőre a számfejtés körében előidézett vagy az ezzel összefüggő ellenőrzés elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével okozott

kárért. Szándékos károkozás esetén a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni. A munkavállaló vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni a visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dolgokban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Mentesül a munkavállaló a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A munkavállalót teljes anyagi felelősség csak akkor terheli, ha a dolgot (szerszám, termék, áru, anyag stb.) jegyzék vagy elismervény alapján vette át A pénztárost, a pénzkezelőt vagy értékkezelőt e nélkül is terheli a felelősség az általa kezelt pénz, értékpapír és egyéb értéktárgy tekintetében. Ha a kárt többen együttesen okozták, vétkességük, a megőrzésre átadott dolgokban

bekövetkezett hiány esetén pedig munkabérük arányában felelnek. Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye. A munkáltató kártérítési felelőssége A munkáltató a munkavállalónak munkaviszonyával összefüggésben okozott kárért vétkességére tekintet nélkül, teljes mértékében felel. Mentesül a munkáltató a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Nem kell megtéríteni a kárnak azt a részét, amelyet a munkavállaló vétkes magatartása idézett elő. A munkavállaló bizonyítja, hogy a károkozás a munkaviszonyával okozati összefüggésben következett be. A munkáltató működési körébe esnek különösen a munkáltató által feladatai során kifejtett tevékenységgel összefüggő magatartásból, a használt anyag, felszerelés, berendezés és energia

tulajdonságából, állapotából, mozgatásából és működéséből eredő okok. A munkáltatót felelősség terheli a munkavállaló munkahelyre bevitt tárgyaiban, dolgaiban bekövetkezett károkért. A munkáltató előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltözőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel. Kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani. Rendszerint járadékot kell megállapítani akkor, ha a kártérítés a munkavállaló vagy vele szemben tartásra jogosult hozzátartozója tartását, illetőleg tartásának kiegészítését hivatott szolgálni. Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a

munkáltató olyan összegű általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható. Peres és peren kívüli eljárások (1952. évi III törvény: a polgári perrendtartásról) A polgári eljárásnak két fajtája van a peres és a nemperes eljárás. A Pp a peres eljárás, a polgári per törvénykönyve. A törvény célja - amely tartalma szerint megegyezik a polgári per céljával - a bírósági útra tartozó polgári ügyekben az érdekeltek között keletkezett jogviták eldöntése. Polgári ügynek nevezzük mindazokat az ügyeket, amelyeket a bíróság a polgári eljárásjog szabályai szerint tárgyal és bírál el. A törvény tárgyi hatálya tehát kiterjed a polgári anyagi jogi, családjogi, munkaügyi, szövetkezeti tagsági viszonnyal kapcsolatos jogvitákra, de a bíróság a Pp. szabályai szerint jár el a közigazgatási

határozatok törvényességének felülvizsgálata során is. A bíróság feladatai a polgári perben A bíróságnak az a feladata, hogy a feleknek a jogviták elbírálásához, a perek tisztességes lefolytatásához és ésszerű időn belül történő befejezéséhez való jogát érvényesítse. A per befejezésének ésszerű időtartama a jogvita tárgyát és természetét, valamint az eljárás lefolytatásának egyedi körülményeit is figyelembe véve határozható meg. Nem hivatkozhat a per ésszerű időn belül történő befejezésének követelményére az a fél, aki magatartásával, illetve mulasztásával a per elhúzódásához maga is hozzájárult. A bíróság a polgári ügyek körében felmerült jogvitát erre irányuló kérelem esetén bírálja el. Ilyen kérelmet - ha törvény eltérően nem rendelkezik - csak a vitában érdekelt fél terjeszthet elő. A polgári per kérelemre indul. A perindítás előfeltétele az írásbeli keresetlevél

előterjesztése, amely tartalmazza a keresetet és a per megindításához szükséges egyéb adatokat. A perindítás joga elsődlegesen a vitában érdekelt felet, az anyagi jog jogosultját illeti meg. A rendszerint kifejezés arra utal, hogy a törvény vagy külön jogszabály az ügyészt vagy más szervet is feljogosíthat a perindításra. A bíróság - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van. A bíróság a fél által előadott kérelmeket, nyilatkozatokat nem alakszerű megjelölésük, hanem tartalmuk szerint veszi figyelembe. A jogvita elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre bocsátása - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a feleket terheli. A bíróság a bizonyítási indítványhoz, illetve a bizonyítást elrendelő határozatához nincs kötve. A bíróság mellőzi a bizonyítás elrendelését, vagy a már elrendelt bizonyítás lefolytatását

(kiegészítését, megismétlését), ha az a jogvita elbírálása szempontjából szükségtelen. A bíróság a bizonyítás elrendelését mellőzni köteles, ha a bizonyítási indítványt a fél neki felróható okból elkésetten, vagy egyébként a jóhiszemű pervitellel össze nem egyeztethető módon terjeszti elő, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. Ha törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához nincs kötve, szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás felderítésére alkalmas. A bíróság köteles gondoskodni arról, hogy a felek minden, az eljárás során előterjesztett kérelmet, jognyilatkozatot, valamint a bírósághoz benyújtott okiratot megismerhessenek és azokra - törvényben előírt időn belül -

nyilatkozhassanak. A bíróság - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a felek közötti jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el. A bíróság a nyilvánosságot indokolt határozatával az egész tárgyalásról vagy annak egy részéről kizárhatja, ha az államtitok, szolgálati titok, üzleti titok vagy külön törvényben meghatározott más titok megőrzése végett feltétlenül szükséges. A bíróság a nyilvánosságot a közerkölcs védelmében, valamint az ügyfél kérelmére abban az esetben is kizárhatja, ha az a fél személyiségi jogainak védelme érdekében indokolt. A bírósági eljárás nyelve a magyar. A magyar nyelv nem tudása miatt senkit hátrány nem érhet. A bírósági eljárásban - nemzetközi egyezményben meghatározott körben - mindenki jogosult anyanyelvét, regionális vagy kisebbségi nyelvét használni. A bíróság - jogszabályban előírt esetekben - kérelemre segítséget nyújt ahhoz, hogy a fél jogai, illetve

törvényes érdekei védelmében bírósághoz fordulhasson, aminek teljesülése érdekében a bíróság köteles a felet, ha nincs jogi képviselője - perbeli eljárási jogairól és kötelezettségeiről -, a szükséges tájékoztatással ellátni, illetve meghatározott esetben részére jogi képviselőt kirendelni. A bíróság köteles biztosítani, hogy a felek és a per többi résztvevője jogaikat rendeltetésszerűen gyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek. A bíróság köteles megakadályozni minden olyan eljárást, cselekményt vagy egyéb magatartást, amely a jóhiszemű joggyakorlás követelményével ellentétes, így azt, amely a per elhúzására irányul, vagy erre vezethet. A bíróság a feleket a perbeli jogok jóhiszemű gyakorlására figyelmeztetni köteles. A figyelmeztetésnek ki kell terjednie a rosszhiszemű pervitel következményeire is. A jóhiszemű joggyakorlás követelményének az felel meg, ha a felek az eljárás

során kötelezettségeiket maradéktalanul teljesítik, jogaikat pedig akkor és úgy gyakorolják, ahogyan azt a törvény előírja. A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet vagy képviselőt, aki akár a tárgyaláson, akár valamely periratban jobb tudomása ellenére vagy nagyfokú gondatlanságból: a) az ügyre vonatkozó oly tényt állított, amelyről bebizonyult, hogy valótlan, vagy az ügyre tartozó oly tényt tagadott, amelyről bebizonyult, hogy igaz, b) olyan tényt elhallgatott, amelyről tudnia kellett, hogy a per eldöntése céljából jelentős, vagy c) nyilvánvalóan alaptalanul hivatkozott valamely bizonyítékra. A bíróság pénzbírsággal sújtja azt a felet (képviselőt) is, valamint más perbeli személyt, aki valamely nyilatkozatot indokolatlanul késedelmesen tesz meg, vagy azt felhívás ellenére sem teszi meg és ezáltal a per befejezését késlelteti. A bíróság azt a felet (képviselőt), aki egyes perbeli cselekményekkel

indokolatlanul késedelmeskedik, valamely határidőt vagy határnapot mulaszt, vagy más módon felesleges költségeket okoz, a törvény értelmében a költségek megtérítésére való kötelezésen felül pernyertességére vagy pervesztességére tekintet nélkül - pénzbírság megfizetésére kötelezi, továbbá a felet a törvényben meghatározott más jogkövetkezménnyel sújtja. Az ügyész feladatai a polgári perben Az ügyészi perindításnak a Pp. két esetkörét szabályozza: a) Általános keresetindítási jogot biztosít az ügyésznek, ha az anyagi jog jogosultja képtelen a jogérvényesítésre, a perindításra és a per vitelére. Kizárt azonban az ügyészi perindítás olyan jog iránt, amelyet csak jogszabályban meghatározott személy, vagy szervezet érvényesíthet (pl. házassági bontóper, személyhez fűződő jogok érvényesítése) b) Az ügyész pert indíthat akkor, ha arra külön törvény rendelkezése jogosítja fel. Az ügyész e

jogát gyakorolhatja kizárólagosan, vagy mások perindítási jogával együttesen. Így például pert indíthat az ügyész is - a fogyasztók igényeinek érvényesítése iránt az ellen, aki jogszabályba ütköző tevékenységével a fogyasztók széles körét érinti, - a termőföld tulajdonjogára vonatkozó szerződés vagy szerződési kikötés semmisségének megállapítása - a cégbejegyzési kérelemnek helyt adó végzés esetén a végzésben foglalt adatok tartalmának jogszabályba ütközése miatt a cég ellen, a végzés hatályon kívül helyezése iránt Kizárólag az ügyész indíthat pert pl.: - ha a közigazgatási szerv felülvizsgálni kért határozata ellen az ügyész óvást nyújtott be, de azzal a közigazgatási szerv nem ért egyet - a házasság érvénytelenítése iránt, ha a fél a házasságkötéskor teljes cselekvőképtelen állapotban volt, és a cselekvőképessége visszanyerése előtt meghalt A Pp. két esetben lehetőséget ad

az ügyész elleni perindításra Így a szülői felügyelet visszaállítása és a gondnokság alá helyezés megszüntetése iránti pert az ügyész ellen kell megindítani, ha a szülői felügyelet megszüntetésére, a gondnokság alá helyezésre az ügyész keresete alapján került sor. Fellépés Az ügyész a már folyamatban lévő perben fellépő jogalanyként vehet részt, ha az anyagi jogi jogosult jogvédelmi képtelensége az általa megindított per folyamán követezik be, illetve akkor is, ha egyébként a kereset megindítására törvény alapján az ügyész is jogosult. Ilyen esetekben az ügyész a fellépés jogát a felperes pertársakénti perbe lépéssel gyakorolja. Az ügyész perbeli jogállására a fél jogai és kötelezettségei irányadók azzal az eltéréssel, hogy az ún. rendelkező cselekmények (egyezség, joglemondás, jogelismerés) gyakorlására nem jogosult. Eljáró bíróságok Első fokon ítélkeznek: a helyi bíróság

(városi bíróság, kerületi bíróság) és a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság). Másodfokon ítélkeznek: a helyi bírósághoz (városi bírósághoz, kerületi bírósághoz) tartozó ügyekben a megyei bíróság (Fővárosi Bíróság), a megyei bírósághoz (Fővárosi Bírósághoz) tartozó ügyekben a Legfelsőbb Bíróság. Bírósági hatáskör és illetékesség A helyi bíróság hatáskörébe tartoznak mindazok a perek, amelyek elbírálását törvény nem utalja a megyei bíróságok hatáskörébe. Eljárásjogi szempontból a bírósági hatáskört szabályozó rendelkezések arra a kérdésre adnak választ, hogy a perbevitt jogvita elbírálása melyik szinten szervezett bíróságra, azaz helyi (városi és kerületi), megyei vagy munkaügyi bíróságra tartozik-e. A megyei bíróság hatáskörébe tartoznak: a) azok a vagyonjogi perek, amelyek tárgyának értéke a tízmillió forintot meghaladja, a házassági vagyonjogi perek kivételével; b)

azok a perek, amelyeket a közigazgatási jogkörben eljáró személyek által hivatalos eljárásukban okozott károk megtérítése iránt indítanak; c) szerzői jogi és iparjogvédelmi perek; d) a nemzetközi árufuvarozási vagy szállítmányozási szerződéssel kapcsolatos perek; e) a cégbejegyzés alapjául szolgáló okirat érvénytelenségének megállapítása iránti perek; f) a választottbírósági ítélet vagy választottbíróság által ítéletbe foglalt egyezség érvénytelenítése iránti perek; g) azok a perek, amelyeket törvény a megyei bíróság hatáskörébe utal; h) a közigazgatási perek. A bíróság hatáskörének megállapításánál a per tárgyának értékére a keresetlevél beadásának időpontja irányadó. Ha azonban a per a pertárgy értékében a keresetlevél beadása után bekövetkezett változás folytán tartoznék a bíróság hatáskörébe, a bíróság hatáskörét akkor is meg kell állapítani. A kereseti követelés

felemelése esetében a hatáskört a felemelt érték alapján kell megállapítani, annak leszállítása ellenben a bíróság hatáskörét nem érinti. Az a bíróság, amelynek területén az alperes lakik, mindazokban a perekben illetékes, amelyekre más bíróság kizárólagos illetékessége megállapítva nincs (általános illetékesség). Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség az alperes tartózkodási helyéhez igazodik; ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, az utolsó belföldi lakóhely irányadó, ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, az illetékességet a felperes lakóhelye, illetőleg ennek hiányában a felperes tartózkodási helye, ha a felperes nem természetes személy, a felperes székhelye alapítja meg. Ha az alperes állandó munkahelye nem azonos lakóhelyével, a bíróság az alperesnek legkésőbb az első tárgyaláson előadott kérelmére a pert a

munkahely bíróságához teszi át tárgyalás és elbírálás végett. A jogi személyek elleni perekben az általános illetékességet a jogi személy és az annak képviseletére hivatott szerv székhelye egyaránt megalapítja. Székhelynek - kétség esetében az ügyintézés helyét kell tekinteni Vagyonjogi perekre az a bíróság is illetékes, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között (pl. mint munkavállaló, tanuló) tartózkodik Olyan alperes ellen, akinek belföldön sem lakóhelye, sem tartózkodási helye nincs, vagyonjogi pert az előtt a bíróság előtt is lehet indítani, amelynek területén a per tárgya van, vagy amelynek területén az alperesnek lefoglalható vagyona található. Ha a vagyon követelésből áll, a pert az alperes adósának lakóhelyén, ha pedig a követelést valamilyen dolog biztosítja, azon a helyen is meg lehet indítani, ahol ez a dolog van. A tartásra, járadékra és más

hasonló célú időszakos szolgáltatásra kötelezés iránti per az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is megindítható. A gyermek elhelyezésére irányuló pert a gyermek lakóhelye szerint illetékes bíróság előtt is meg lehet indítani. Azok a perek, amelyek ingatlan tulajdonára, birtokára vagy ingatlant terhelő jogra vonatkoznak, avagy ingatlanra vonatkozó jogviszonyból erednek, az ingatlan fekvése szerint illetékes bíróság előtt is megindíthatók. A kártérítési per a károkozás helyének a bírósága, illetőleg az előtt a bíróság előtt is megindítható, amelynek területén a kár bekövetkezett. Vagyonjogi ügyek tekintetében a felek a felmerült jogvitájukra vagy a meghatározott jogviszonyból eredő jövőbeli jogvitájuk esetére kiköthetik valamely bíróság illetékességét (alávetés). Ilyen kikötéssel a felek élhetnek a) írásban; b) szóban, írásbeli megerősítéssel; c)

olyan formában, amely megfelel a felek között kialakult üzleti szokásoknak; vagy d) nemzetközi kereskedelemben olyan formában, amely megfelel az olyan kereskedelmi szokásoknak, amelyet a felek ismertek vagy ismerniük kellett, és amelyet az ilyen típusú szerződést kötő felek a szóban forgó üzletágban általánosan ismernek és rendszeresen figyelembe vesznek. Nincs helye illetékességi kikötésnek olyan ügyekben, amelyekre a törvény valamely bíróság kizárólagos illetékességét állapítja meg. A felek és más perbeli személyek Perképesség A perben fél az lehet (perbeli jogképesség), akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek. A perben mint fél személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, akinek a polgári jog szabályai szerint teljes cselekvőképessége van, illetőleg, aki a per tárgyáról a polgári jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhetik (perbeli cselekvőképesség).

A perbeli jog és cselekvőképesség és a törvényes képviselet az egész eljárás során hivatalból vizsgálandóak, ha ez iránt kétség merül fel. Jogképesség hiánya esetében ugyanis nincs per, a perbeli cselekvőképességgel nem rendelkező fél pedig joghatályos perbeli cselekményeket nem végezhet. Pertársaság Több felperes együtt indíthat pert, illetőleg több alperes együtt perelhető, ha: a) a per tárgya olyan közös jog, illetőleg olyan közös kötelezettség, amely csak egységesen dönthető el, vagy ha a perben hozott döntés a pertársakra a perben való részvétel nélkül is kiterjedne; b) a perbeli követelések ugyanabból a jogviszonyból erednek; c) a perbeli követelések hasonló ténybeli és jogi alapból erednek, és ugyanannak a bíróságnak az illetékessége mindegyik alperessel szemben megállapítható. Beavatkozás a perbe Akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban levő per miként

dőljön el, a perbe - az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat. A beavatkozást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell bejelenteni, s a beavatkozónak meg kell jelölnie, hogy melyik fél pernyertességét kívánja előmozdítani, továbbá, hogy a fél pernyertességéhez milyen jogi érdeke fűződik. A bejelentést a felekkel közölni kell A bíróság a beavatkozás megengedése tárgyában határozathozatal előtt a feleket és a beavatkozót szükség esetén meghallgatja. A beavatkozó - az egyezséget, az elismerést és a jogról való lemondást kivéve - minden cselekményre jogosult, amelyet az általa támogatott fél megtehet, cselekményeinek azonban csak annyiban van hatálya, amennyiben a fél a cselekményt elmulasztja, illetőleg amennyiben a beavatkozó cselekményei a fél cselekményeivel nem állnak ellentétben. Az a fél, aki

pervesztessége esetére harmadik személy ellen kíván követelést érvényesíteni, vagy harmadik személy követelésétől tart, ezt a harmadik személyt az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig perbe hívhatja. Perbehívással a beavatkozó és a perbehívott is élhet. A perbehívást írásban vagy a tárgyaláson szóval kell előterjeszteni, abban meg kell jelölni a perbehívás okát és röviden elő kell adni a per állását. A perbehívást az ellenféllel is közölni kell. Ha a perbehívott a perbehívást elfogadja, a perbehívóhoz beavatkozóként csatlakozhatik; ezt akár írásban, akár a tárgyaláson szóval is bejelentheti. A perbehívás elfogadása nem jelenti azt, hogy ezzel a perbehívott a kötelezettségét a perbehívóval szemben elismerné. A perbehívó és a perbehívott közötti jogviszony ebben a perben nem dönthető el. Változások a felek személyében Ha a per alapjául szolgáló jogviszonyban a polgári

jog szabályai szerint valamelyik fél helyébe a per folyamán jogutód lép, a jogutód a perbe félként önként beléphet, illetőleg a jogutódot az ellenfél is perbe vonhatja. A felperes jogutódját csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, illetve jogutódlással történő megszűnése miatt következett be. A felperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez a felperes hozzájárulása, az alperesi jogutód önkéntes perbelépéséhez pedig mindkét fél hozzájárulása szükséges. Hozzájárulásra nincs szükség, ha a perbelépés azért történik, mert a jogelőd meghalt vagy jogutódlással megszűnt, a jogutódlást azonban valószínűsíteni kell. A jogutód perbelépése, illetőleg perbevonása esetén - ha ez nem a jogelőd halála miatt történt - a jogelődöt kérelmére az ellenfél hozzájárulásával a perből el kell bocsátani. A jogutód a perből elbocsátott jogelődjének helyébe lép; a jogelőd elbocsátásáig

végzett perbeli cselekmények és az addig meghozott bírói határozatok vele szemben is hatályosak. Ha a jogelődöt a perből nem bocsátják el, a jogutód a perben a jogelőd pertársaként vesz részt. Képviselet: meghatalmazottak Amennyiben a törvény egyes perbeli cselekményekre másként nem rendelkezik, a fél helyett az általa, illetőleg törvényes képviselője által választott meghatalmazott is eljárhat. A perben meghatalmazottként eljárhat: a) a félnek a hozzátartozója; b) a fél pertársa, továbbá pertársának törvényes képviselője vagy meghatalmazottja; c) az ügyvéd és az ügyvédi iroda; d) állami szerv (közigazgatási szerv, intézet, intézmény, hivatal stb.) ügyintézője az állami szerv tevékenységével kapcsolatos ügyekben; e) a helyi önkormányzat képviselő-testületének, illetve a helyi kisebbségi önkormányzatnak a tagja, a jegyző, a főjegyző, a képviselő-testület hivatalának ügyintézője, a kerületi hivatal

elöljárója, ügyintézője a helyi önkormányzatot, kisebbségi önkormányzatot, továbbá azok szerveit érintő perekben; a megyei (fővárosi) közigazgatási hivatal ügyintézője a hivatalt érintő perekben; f) a szakszervezet a saját tagjának perében, valamint a külön jogszabályban meghatározott perekben; g) az érdek-képviseleti célra alapított szervezet saját tagjának olyan perében, amelynek tárgya a szervezet alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célok körébe vonható; h) a szövetkezet ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja a szövetkezet pereiben; i) a gazdálkodó szervezet, valamint az egyéni vállalkozó alkalmazottja munkáltatójának gazdasági tevékenységével kapcsolatos perekben, a gazdálkodó szervezet jogtanácsosa (jogi előadója) pedig azokban a perekben is, amelyekben külön jogszabály a képviseletre feljogosítja; j) akit erre külön jogszabály feljogosít. Nem lehet meghatalmazott: a) aki

tizennyolcadik életévét még nem töltötte be; b) akit jogerős bírói ítélet a közügyektől eltiltott; c) akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett. A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Írásbeli meghatalmazás esetében a meghatalmazott köteles eredeti meghatalmazását vagy annak hitelesített másolatát első jelentkezése alkalmával az iratokhoz csatolás végett a bíróságnak bemutatni. Az írásbeli meghatalmazást közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni. Jogi személy a képviselője részére olyan meghatalmazást is adhat, amely azt perek vitelére általánosságban jogosítja fel (általános meghatalmazás). Az általános meghatalmazást nyilvántartásbavétel végett a bíróságnál be kell jelenteni. A nyilvántartásba vett általános meghatalmazás a nyilvántartást vezető bíróságnál pótolja az egyes perekre szóló külön meghatalmazást. A jogi képviselet

kötelező: a) a Legfelsőbb Bíróság előtti eljárásban a fellebbezést (felülvizsgálati kérelmet) előterjesztő fél számára, b) törvényben meghatározott egyéb esetben. Az ügygondnok jogállása Ha a cselekvőképtelen félnek vagy a jogi személynek törvényes képviselője, illetőleg az ismeretlen helyen tartózkodó félnek meghatalmazottja nincs, a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel. Az ügygondnokra - amennyiben a törvény másként nem rendelkezik - a per vitelére meghatalmazott jogállását szabályozó rendelkezéseket azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy az ügygondnok a bíróság külön felhatalmazása nélkül a peres pénzt vagy dolgot nem veheti át, továbbá egyezséget csak akkor köthet, s a vitás jogot csak akkor ismerheti el, illetőleg arról csak akkor mondhat le, ha ezáltal az általa képviselt felet nyilvánvaló károsodástól óvja meg. A perköltség fogalma Perköltség - a törvényben meghatározott

kivételeket nem tekintve - mindaz a költség, ami a felek célszerű és jóhiszemű pervitelével kapcsolatban akár a bíróság előtt, akár a bíróságon kívül merült fel (előzetes tudakozódás és levelezés költsége, eljárási illeték, tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsdíj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) A perköltséghez hozzá kell számítani a felet képviselő ügyvéd, jogtanácsos, illetve szabadalmi ügyvivő készkiadásait és munkadíját is. A költségek előlegezése: A bizonyítási eljárással járó költségeket (a tanú-, szakértői és tolmácsdíjat, a helyszíni tárgyalás és szemle költségét stb.) a bizonyító fél köteles előlegezni, a bíróság azonban - ha ezt méltányosnak tartja - kivételesen a bizonyító fél ellenfelét is kötelezheti a bizonyítási eljárással felmerülő költségeknek vagy azok egy részének előlegezésére. Az előlegezés felől a bíróság a költségek

felmerülésekor határoz, ha azonban már előre valószínűnek mutatkozik, hogy a felmerülő költségek jelentősebb összeget érnek el, vagy más körülmények ezt indokolttá teszik, a bíróság azt is elrendelheti, hogy a fél a költségek fedezésére előreláthatóan szükséges összeget a bíróságnál előzetesen tegye le. Szakértő kirendelése esetében a bíróság a szakértői díj fedezésére előreláthatólag szükséges összeg letétbe helyezését köteles elrendelni. A perköltség viselése: A bíróság a perköltség viselése felől az ítéletben vagy az eljárást befejező egyéb határozatban dönt. A pernyertes fél költségeinek megfizetésére a pervesztes felet kell kötelezni. Részleges pernyertesség esetében a bíróság a perköltség felől a pernyertesség arányának, valamint az egyes felek által előlegezett költségek összegének figyelembevételével határoz. Ha a pernyertesség és pervesztesség aránya, valamint az

előlegezett költségek összege között nincsen számottevő különbség, a bíróság akként rendelkezik, hogy mindegyik fél maga viseli a saját költségét. Költségmentesség Azt a felet, aki jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán a perköltséget fedezni nem tudja, jogai érvényesítésének megkönnyítése végett az alábbi kedvezmények illetik meg (költségmentesség): a) illetékmentesség; b) mentesség az eljárás során felmerülő költségek (tanú- és szakértői díj, ügygondnoki és tolmácsi díj, helyszíni tárgyalás és szemle költsége stb.) előlegezése, illetőleg - ha e törvény másként nem rendelkezik - megfizetése alól; c) mentesség a perköltség-biztosíték letétele alól; d) pártfogó ügyvéd kirendelésére való igény. A költségmentességet kérelemre a bíróság engedélyezi, és a bíróság határoz az engedélyezett költségmentesség visszavonása tárgyában is. Az eljárás félbeszakadása -Ha valamelyik fél

meghal, vagy megszűnik, az eljárás a jogutód perbelépéséig, illetve perbevonásáig félbeszakad. -Ha az olyan fél, akinek a per vitelére nincs meghatalmazottja, cselekvőképességét elveszti, az eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt törvényes képviselő személyét be nem jelentik. -Ha a fél törvényes képviselője hal meg, és a törvényes képviselőnek a per vitelére nem volt meghatalmazottja, az eljárás mindaddig félbeszakad, míg a fél részére kirendelt új törvényes képviselő személyét be nem jelentik. Ugyanez áll akkor is, ha a fél törvényes képviselőjének ez a jogosultsága anélkül szűnik meg, hogy az általa képviselt fél cselekvőképessé vált volna. -Ha a bíróság működése háború vagy valamely elháríthatatlan esemény miatt szünetel, vagy a féllel ilyen okból nem lehet érintkezni, az eljárás az akadály megszűnéséig félbeszakad. Az eljárás félbeszakadásával minden határidő

megszakad; a félbeszakadás megszűnésétől a határidő újra kezdődik. ELSŐFOKÚ ELJÁRÁS A keresetlevél benyújtása és kellékei A pert keresetlevéllel kell megindítani; a keresetlevélben fel kell tüntetni: a) az eljáró bíróságot; b) a feleknek, valamint a felek képviselőinek nevét, lakóhelyét és perbeli állását; c) az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainak előadásával; d) azokat az adatokat, amelyekből a bíróság hatásköre és illetékessége megállapítható; e) a bíróság döntésére irányuló határozott kérelmet (kereseti kérelem). Intézkedések a keresetlevél alapján A bíróság a keresetlevelet nyomban, de legkésőbb a bírósághoz érkezésétől számított harminc napon belül megvizsgálja annak megállapítás érdekében, hogy nem kell-e azt a félnek hiánypótlásra visszaadni, nincs-e helye az ügy áttételének, illetőleg a keresetlevél idézés

kibocsátása nélküli elutasításának, és a szükséges intézkedéseket megteszi. A bíróság a keresetlevelet - hiánypótlási felhívás kiadását mellőzve - idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a jogi képviselővel eljáró fél keresetlevele nem tartalmazza a törvény által előírtakat, illetve, ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy elmulasztották az eljárási illeték megfizetésére vonatkozó kötelezettség teljesítését. A tárgyalás kitűzése A bíróság legkésőbb a keresetlevélnek a bírósághoz való érkezését követő harminc napon belül intézkedik a tárgyalási határnap kitűzéséről, mely határnapra a feleket a keresetlevél kézbesítése mellett megidézi. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy a keresetlevélnek az alperes részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal, munkaviszonyból származó, a gyermek tartására, illetve az apaság megállapítására

irányuló, valamint a gazdasági társaság tagjának kizárása iránti perben a tárgyalás napját legalább nyolc nappal, váltóperben pedig legkésőbb három nappal megelőzze. A tárgyalási időközt az elnök sürgős esetben megrövidítheti. A tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az első tárgyalási nap a keresetlevélnek a bírósághoz érkezését követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen. A tárgyalási határnap azonban nem tűzhető ki a keresetlevélnek a bírósághoz érkezésétől számított kilencedik hónapnál későbbi időpontra. A szóbeli Egyezségi kísérletre idézés kereset azonnali tárgyalása. Ha a kereset jegyzőkönyvbe mondása alkalmával a felperessel együtt a bíróság előtt az alperes is megjelenik, a bíróság a felek kérelmére a tárgyalást nyomban megtartja. Ebben az esetben a keresetet a tárgyalási jegyzőkönyvbe kell foglalni, és azt a bíróság illetékességének hiánya miatt - a

kizárólagos illetékesség esetét kivéve - elutasítani vagy más bírósághoz áttenni nem lehet. Ha a bíróság a perre illetékes, de az alperes a kereset jegyzőkönyvbe mondása alkalmával nincs jelen, a tárgyalásra az előző rendelkezések szerint azonnal határnapot kell kitűzni, s arra a felperest szóval meg kell idézni. Keresetindítás előtt a perre hatáskörrel bíró és illetékes helyi bíróság előtt egyezségi kísérletre idézést lehet kérni. Az idézést kérő félnek a határnapot szóval is tudtára lehet adni A létrejött egyezséget jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ha mind a két fél megjelent, de az egyezség nem jött létre, a bíróság a felperes kívánságára a keresetet jegyzőkönyvbe foglalja. Elutasítás A bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha megállapítható, hogy a) a perre a magyar bíróság joghatósága a törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezése alapján kizárt; b) a

felperes követelésének érvényesítése más bíróság vagy más hatóság hatáskörébe tartozik, vagy a perre más bíróság illetékes c) a pert más hatósági eljárásnak kell megelőznie; d) a felek között ugyanabból a ténybeli alapból származó ugyanazon jog iránt - akár ugyanazon bíróság, akár más bíróság előtt - a per már folyamatban van, vagy annak tárgyában már jogerős ítéletet hoztak; e) a félnek nincs perbeli jogképessége; f) a felperes követelése időelőtti, vagy - az elévülés esetét ide nem értve - bírói úton nem érvényesíthető; g) a pert nem a jogszabályban erre feljogosított személy indítja, vagy a per csak jogszabályban meghatározott személy ellen indítható, illetve meghatározott személyek perben állása kötelező, s a felperes e személyt (személyeket) - felhívás ellenére - nem vonta perbe; h) külön jogszabály a keresetindításra határidőt állapít meg, ezt a felperes elmulasztja, és

igazolási kérelmet sem terjeszt elő, vagy azt a bíróság elutasítja; i) a jogi képviselő által benyújtott keresetlevél nem tartalmazza a kötelező elemeket, illetve ha a jogi képviselő nem csatolta a meghatalmazását, vagy nem fizették meg az eljárási illetéket; i) a felperes a hiánypótlás végett neki visszaadott keresetlevelet a kitűzött határidő alatt nem adta be, vagy újból hiányosan adta be, és emiatt a keresetlevél nem bírálható el. A tárgyalás A tárgyalást az elnök vezeti. A törvény keretei között az elnök szabja meg azoknak a cselekményeknek a sorrendjét, amelyeket a tárgyaláson teljesíteni kell. A felekhez, valamint az elnök által kihallgatott más személyekhez kérdéseket a bíróság tagjain kívül a felek és képviselőik is intézhetnek. A tárgyalás rendjének fenntartásáról az elnök gondoskodik. Az elnök a hallgatóság köréből a tizennyolc éven aluli személyeket eltávolíthatja. A feleket és

képviselőiket, valamint a tanúkat és a szakértőket, úgyszintén a hallgatóság tagjait, ha a tárgyalás rendjét megzavarják, az elnök rendreutasítja. Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében a bíróság pénzbírságot szab ki Ismételt vagy súlyosabb rendzavarás esetében - akár a pénzbírság kiszabására vonatkozó rendelkezéssel egyidejűleg, akár anélkül vagy azt követően - a bíróság a feleket és képviselőiket, a tanúkat és a szakértőket, valamint a hallgatókat a teremből kiutasíthatja, illetőleg kivezettetheti. A felek jelenléte a tárgyaláson A tárgyalás megnyitása után az elnök megállapítja, hogy a felek személyesen vagy képviselőik útján megjelentek-e. Ha valamelyik fél a tárgyaláson nem jelent meg, meg kell állapítani, hogy a tárgyalásra szabályszerű idézése megtörtént-e. Ha ez megtörtént, a tárgyalást a fél részéről elmulasztottnak kell tekinteni, s a mulasztás esetére megállapított

rendelkezéseket kell alkalmazni; ellenkező esetben a tárgyalást el kell halasztani. A tárgyalás elmulasztásának következményei Ha az első tárgyalást a felperes mulasztja el, és megelőzőleg nem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg, a bíróság az alperes kérelmére a pert megszünteti. Ha az első tárgyalást az alperes mulasztja el, és írásbeli védekezést nem terjesztett elő, a bíróság a felperes kérelmére az alperest az idézéssel közölt kereseti kérelemnek megfelelően bírósági meghagyással kötelezi, egyben marasztalja a felperes költségeiben. Nem bocsáthatja ki a bíróság a meghagyást, ha a per megszüntetésének lenne helye. A bírósági meghagyás ellen a kézbesítésétől számított tizenöt napon belül bármelyik fél szóban vagy írásban a meghagyást kibocsátó bíróságnál ellentmondással élhet. Nem tekinthető a bírósági meghagyás megtámadásának, ha az alperes a követelés

összegét teljes egészében elismeri, és csak a fizetésre halasztást vagy részletben való fizetést, illetőleg csak a bírósági meghagyás kijavítását kéri. A kellő időben benyújtott ellentmondás esetében a bírósági meghagyást kibocsátó bíróság a per tárgyalására új határnapot tűz ki. A bírósági meghagyásnak ellentmondással meg nem támadott része jogerőre emelkedik, és az új tárgyalást csak a megtámadott részre vonatkozóan kell kitűzni. Az eljárás szünetelése Az eljárás szünetel, ha a) a felek erre vonatkozó kölcsönös megegyezésüket akár az első tárgyalást megelőzően, akár az első fokú eljárás folyamán bármikor bejelentik, vagy b) a felek közül bármelyik tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg, vagy a megjelent fél az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, és a távollevő felperes megelőzőleg egyik esetben sem kérte, hogy a bíróság a tárgyalást

távollétében is tartsa meg, vagy c) a felperes a megadott lakcímről nem idézhető, illetőleg ismeretlen helyre költözött, és az alperes hirdetményi idézést nem kér, vagy az ügy tárgyalását nem kívánja, illetőleg nyilatkozatot egyáltalában nem tesz, vagy d) hirdetményi idézésnek volna helye, és a fél ezt nem kéri. A szünetelés a határidők folyását nem érinti. Bármelyik fél kérelmére az eljárást folytatni kell Hathónapi szünetelés után a per megszűnik. A tárgyalás menete Az első tárgyalás kezdetén a felperes vagy az elnök felolvassa vagy ismerteti a keresetlevelet. Ezután a felperes nyilatkozik arra nézve, hogy a keresetlevélben előadott keresetét változatlanul fenntartja-e, illetőleg, hogy azt miként módosítja vagy változtatja meg. A felperes nyilatkozata után az alperes terjeszti elő ellenkérelmét, amely vagy a per megszüntetésére irányul, vagy érdemi védekezést, illetve ellenkövetelést (viszontkereset,

beszámítás) tartalmaz a felperes kereseti kérelmével szemben. Az ellenkérelemben elő kell adni az annak alapjául szolgáló tényeket és ezek bizonyítékait. Ha az alperes ellenkérelmében a per megszüntetését kéri, a bíróság mindenekelőtt ebben a kérdésben tárgyal és határoz. Ha a bíróság a pert nem szünteti meg, az ügyet érdemben tárgyalja, s ha a tényállás már az első tárgyaláson kideríthető, nyomban érdemben határoz. A bíróság a jelenlevő felek meghallgatása alapján megállapítja azokat az adatokat is, amelyek a végrehajtási eljárásban az érdekelt azonosságának megállapításához szükségesek (születési hely, idő, anyja neve, lakóhely, munkahely; gazdálkodó szervezet esetében a bankszámla száma és a számlát vezető pénzintézeti szerv neve). A bíróság - ha ez a tényállás megállapításához szükséges -, a feleket felhívja nyilatkozataik megtételére és lefolytatja a bizonyítási eljárást. A fél

köteles a tényállításait, nyilatkozatait, bizonyítékait - a per állása szerint - a gondos és az eljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben előadni, illetve előterjeszteni. Ha a bizonyítás lefolytatása az első tárgyaláson ennek ellenére nem lehetséges, vagy csak részben lehetséges, a bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendelheti a per további előkészítését. Folytatólagos tárgyalás Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a tárgyalás elhalasztása esetében a folytatólagos tárgyalás határnapját a bíróság nyomban kitűzi és azt a jelenlévő felekkel kihirdetés útján közli. Ha az ügy körülményei azt nem zárják ki, a folytatólagos tárgyalást úgy kell kitűzni, hogy az az elhalasztott tárgyalás napját követően legkésőbb négy hónapon belül megtartható legyen. Ha az eljárás tartama alatt az eljáró tanács bármely tagjának, illetve az egyesbírónak a személye megváltozott, a perbeli

jogvita anyagának átfogó ismertetésére a bíróság hivatalból köteles. A tárgyalás berekesztése Ha a per vagy valamely külön eldöntésre alkalmas kérdés a határozathozatalra megérett, az elnök a tárgyalást berekeszti. A tárgyalás berekesztése előtt az elnök köteles a feleket erre figyelmeztetni és megkérdezni, hogy kívánnak-e még valamit előadni. A bíróság a berekesztett tárgyalást a határozat kihirdetése előtt újból megnyithatja, ha valamely kérdés további tárgyalása mutatkozik szükségesnek. Újból meg kell nyitni a tárgyalást, ha a tárgyalás berekesztése és a határozathozatal között a bírák személyében változás állott be. Keresetváltoztatás A felperes a keresetét az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig bármikor megváltoztathatja, feltéve, hogy a megváltoztatott keresettel érvényesített jog ugyanabból a jogviszonyból ered, mint az eredeti kereset, vagy azzal összefügg. A

kereset megváltoztatását írásban kell benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. Viszontkereset Az első fokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig az alperes a felperes ellen viszontkeresetet indíthat, ha az ekként érvényesíteni kívánt jog a felperes keresetével azonos vagy azzal összefüggő jogviszonyból ered, vagy ha a viszontkereset tárgyául szolgáló követelés a felperes kereseti követelésével szemben beszámításra alkalmas. A bíróság érdemi tárgyalás nélkül végzéssel elutasíthatja a viszontkeresetet, ha nyilvánvaló, hogy a fél azt azért terjesztette elő késedelmesen, hogy a per befejezését hátráltassa. Egyezség A bíróság a per bármely szakában megkísérelheti, hogy a felek a jogvitát vagy a vitás kérdések egy részét egyezséggel rendezzék. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a bíróság azt végzéssel jóváhagyja, ellenkező esetben pedig a jóváhagyást megtagadja, és az

eljárást folytatja. A bíróság által jóváhagyott egyezségnek ugyanaz a hatálya, mint a bírói ítéletnek; a jóváhagyó végzés ellen beadott fellebbezésnek az egyezség végrehajtására nincs halasztó hatálya. A tárgyalás elhalasztása A bíróság a tárgyalást a feleknek a kitűzött határnap előtt legkésőbb nyolc nappal előterjesztett, indokolt közös kérelmére - az új tárgyalási határnap kitűzésével egyidejűleg elhalasztja. Később előterjesztett közös kérelemre a tárgyalás csak kivételesen fontos okból halasztható el. A tárgyaláson előterjesztett kérelemre a bíróság a tárgyalást csak akkor halaszthatja el, ha a keresetet az alperessel nem, vagy nem idejében közölték, vagy ha a felperes a keresetét a tárgyaláson megváltoztatta, vagy valamely más kérelmét lényegesen módosította és ezzel összefüggésben az ellenkérelem előterjesztésére az alperesnek megfelelő időt kell biztosítani. A bíróság

hivatalból csak fontos okból, annak megjelölésével halaszthatja el a tárgyalást. A tárgyalás elhalasztásáról a megidézetteket - ha erre mód van előzetesen értesíteni kell Az idézésre megjelent tanúkat és szakértőket lehetőség szerint a tárgyalás elhalasztása esetén is ki kell hallgatni. A tárgyalás felfüggesztése Ha a per eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában az eljárás büntetőbírói vagy államigazgatási hatáskörbe tartozik, a bíróság a per tárgyalását ennek az eljárásnak jogerős befejezéséig felfüggesztheti. Ha ez az eljárás még megindítva nincs, a büntetőeljárás megindításáról hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében a bíróság gondoskodik, egyébként pedig az eljárás megindítására megfelelő határidőt tűz ki. Ha a határidő eredménytelenül telik le, a tárgyalást folytatni kell. A bíróság a tárgyalást akkor is felfüggesztheti, ha a per

eldöntése olyan előzetes kérdés elbírálásától függ, amelynek tárgyában más polgári per vagy a bíróság hatáskörébe tartozó más polgári eljárás már folyamatban van. Ha a per eldöntése házasság létezésétől vagy érvényességétől, illetőleg gyermek családi jogállásának bírói megállapításától függ, és ez iránt per van folyamatban, a tárgyalást annak jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni. A tárgyalás felfüggesztésével minden határidő megszakad; a felfüggesztés megszűnésétől a határidő újra kezdődik. A felfüggesztés tartama alatt tett minden bírói rendelkezés, úgyszintén a felek által teljesített minden perbeli cselekmény hatálytalan, kivéve a felfüggesztéssel, illetőleg az annak megszüntetésével kapcsolatos bírói rendelkezéseket és perbeli cselekményeket. Ideiglenes intézkedések A bíróság kérelemre ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a kereseti kérelemben (viszontkeresetben),

illetve az ideiglenes intézkedés iránti kérelemben foglaltak teljesítését, ha ez közvetlenül fenyegető kár elhárítása vagy a jogvitára okot adó állapot változatlan fenntartása, illetve a kérelmező különös méltánylást érdemlő jogvédelme érdekében szükséges, és az intézkedéssel okozott hátrány nem haladja meg az intézkedéssel elérhető előnyöket. Az ideiglenes intézkedés tárgyában a bíróság soron kívül határoz A bíróság döntése előtt a feleket személyesen meghallgatja, illetve lehetővé teszi, hogy a kérelemre írásban nyilatkozzanak. A felek meghallgatása csak rendkívül sürgős szükség esetében, valamint akkor mellőzhető, ha a fél a meghallgatásra kitűzött határnapot, illetve határidőt elmulasztja. A per megszüntetése A bíróság a pert megszünteti: a)ha a keresetlevelet már idézés kibocsátása nélkül el kellett volna utasítani; b) ha a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e

hiányt a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig sem pótolták; c) ha a bíróság az alperes kívánságára a külföldi felperest a perrel felmerülő költségek fedezése végett biztosítékadásra kötelezte, de a felperes a kitűzött, illetőleg meghosszabbított határidő alatt vagy legkésőbb az annak lejártát közvetlenül követő tárgyalás berekesztéséig biztosítékot nem adott; d) ha a felperes az első tárgyalást elmulasztotta; e) ha a felperes keresetétől elállott; e) ha a felek a per megszüntetését közösen kérték. Ha az első tárgyalást a felperes mulasztotta el, a pert csak az alperes kérelmére lehet megszüntetni. Nincs helye a per megszüntetésének, ha a felperes a bíróságtól kérte, hogy a tárgyalást távollétében is tartsa meg. A felperes a per érdemi tárgyalása előtt keresetétől az alperes hozzájárulása nélkül

is elállhat, az érdemi tárgyalás megkezdése után azonban csak akkor, ha az elálláshoz az alperes hozzájárul. A felperes mindkét esetben köteles alperesnek a keresetindítás folytán felmerült költségeit megtéríteni. A bizonyítás A bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett bizonyítást rendel el. A bíróság az ellenfél beismerése, mindkét fél egyező vagy az egyik félnek az ellenfél által bírói felhívás ellenére kétségbe nem vont előadása folytán valónak fogadhat el tényeket, ha azok tekintetében kételye nem merül fel. A bíróság az általa köztudomásúnak ismert tényeket valónak fogadhatja el. Ugyanez áll azokra a tényekre is, amelyekről a bíróságnak hivatalos tudomása van. Ezeket a tényeket a bíróság akkor is figyelembe veszi, ha azokat a felek nem hozták fel, köteles azonban a feleket e tényekre a tárgyaláson figyelmeztetni. A per eldöntéséhez szükséges tényeket általában

annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. Bizonyítási eszközök Bizonyítási eszközök különösen a tanúvallomások, a szakértői vélemények, a szemlék, az okiratok és egyéb tárgyi bizonyítékok. Tanúk Ha a fél a tényállításait tanúkkal kívánja bizonyítani, meg kell jelölnie a bizonyítani kívánt tényeket és be kell jelentenie a tanúk nevét, foglalkozását és pontos címét, vagy pedig a tanúkat a tárgyalásra elő kell állítania. A tanút az elnök idézi meg Az idézésben meg lehet jelölni azokat a körülményeket is, amelyekre a tanú kihallgatása szükségesnek mutatkozik, s a tanút fel lehet hívni, hogy meghatározott feljegyzéseit, iratait vagy a bizonyításnál felhasználható egyéb tárgyait hozza magával. Azt, akitől testi vagy szellemi fogyatkozása miatt helyes vallomás nem várható, tanúként kihallgatni nem lehet. A tanú, ha a titoktartás alól

felmentést nem kapott, nem hallgatható ki olyan kérdésre, amely államtitoknak minősül, vagy amelyre a szolgálati, illetőleg az üzleti titoktartás kötelezettsége kiterjed. A tanúvallomást megtagadhatja: a) a felek bármelyikének a hozzátartozója; b) az, aki a tanúvallomás folytán magát vagy a hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az azzal kapcsolatos kérdésben; c) az ügyvéd, az orvos és más olyan személy, aki hivatásánál fogva titoktartásra köteles, ha a tanúvallomással titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. Az a) és b) pont alapján a tanúságtétel nem tagadható meg, ha a kérdés: a) olyan jogügyletre vonatkozik, amelynél a tanú mint valamelyik fél képviselője vagy mint ügyleti tanú maga is közreműködött, vagy amelynél valamelyik fél a tanúnak képviselője volt, vagy ha a tanú a kérdéses jogviszonyban a felek valamelyikének jogelődje; b)

a tanú családtagjának származására, házasságára, életbenlétére, halálára, kiskorú családtagjának elhelyezésére, kiadására vagy családi viszonyon alapuló vagyonjogi ügyre vonatkozik. Az a) és c) pont esetében a tanút mentességére kihallgatása előtt, illetőleg mihelyt a mentesség kiderül, figyelmeztetni kell. Ennek megtörténtét, valamint a tanúnak a figyelmeztetésre adott válaszát a jegyzőkönyvbe fel kell venni. A kihallgatás megkezdése előtt a tanút figyelmeztetni kell a hamis tanúzás következményeire. A kihallgatás kezdetén a tanútól meg kell kérdezni a nevét, születési helyét, idejét, anyja nevét, lakóhelyét, foglalkozását, valamint azt, hogy a felekkel milyen viszonyban van, s hogy ennek folytán vagy más okból nem elfogult-e. Ezekre a kérdésekre a tanú akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástétel megtagadására jogosult. Szakértők Ha a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény

megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. Rendszerint egy szakértőt kell alkalmazni, több szakértőt csak különböző szakkérdések felmerülése esetében lehet kirendelni. Tolmács Ha a perben meghallgatandó személy magyarul nem beszél, és az általa használt nyelvben az eljáró bíróságnak nincs kellő jártassága, a meghallgatásnál tolmácsot kell alkalmazni. Tolmácsot kell alkalmazni akkor is, ha a süket vagy néma személy meghallgatása írásbeli érintkezés útján nem lehetséges. Kényszerítő eszközök tanúkkal és szakértőkkel szemben Az eljáró bíróság a) azt a tanút, illetve szakértőt, aki szabályszerű idézés (kirendelés) ellenére nem jelent meg, és elmaradását alapos okkal előzetesen ki nem mentette, vagy engedély nélkül eltávozott, b) azt a tanút, aki a vallomástételt, illetve a

közreműködést, továbbá azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítást az ok előadása nélkül vagy a bíróság jogerős határozata ellenére, a következményekre történt figyelmeztetés után megtagadja, c) azt a szakértőt, aki a véleménynyilvánítással alapos ok nélkül késlekedik, illetve a véleménynyilvánításának várható késedelméről a részére nyitva álló határidő lejártát megelőzően a bíróságot nem értesíti, az okozott költségek megtérítésére kötelezi, s egyben pénzbírsággal sújthatja. A bíróság egyúttal elrendelheti a meg nem jelent (eltávozott) tanú vagy szakértő elővezetését is. Szemle Szemlének van helye, ha lényeges körülmény megállapításához vagy felderítéséhez személy, tárgy, tény vagy helyszín közvetlen megfigyelése, illetőleg megvizsgálása szükséges. A szemle céljára szükséges tárgy birtokosát a bíróság arra kötelezi, hogy a tárgyat mutassa be vagy bocsássa

rendelkezésre, illetőleg a tárgy megszemlélését tegye lehetővé. A bíróság szükség esetében a szemlét karhatalom igénybevételével is foganatosíthatja. Okiratok Ha a fél tényállításait okirattal kívánja bizonyítani, az okiratot a tárgyaláson megtekintés végett be kell mutatnia. A bíróság a bizonyító fél kérelmére az ellenfelet kötelezheti a birtokában levő olyan okirat bemutatására, amelyet a polgári jog szabályai szerint egyébként is köteles kiadni vagy bemutatni. Ilyen kötelezettség az ellenfelet különösen akkor terheli, ha az okiratot a bizonyító fél érdekében állították ki, vagy az reá vonatkozó jogviszonyt tanúsít, vagy ilyen jogviszonnyal kapcsolatos tárgyalásra vonatkozik. Ha az okirat olyan személy birtokában van, aki a perben nem vesz részt, az utóbbi személyt tanúként kell kihallgatni s a kihallgatás során kötelezni kell az okirat bemutatására. Bíróságnál, más hatóságnál, közjegyzőnél

vagy valamely szervezetnél lévő irat beszerzése iránt a fél kérelmére a bíróság intézkedik, ha az irat kiadását a fél közvetlenül nem kérheti. Az eredeti okirat beszerzése mellőzhető, ha az eredeti okirat megtekintésére nincs szükség és a fél a tárgyaláson annak hiteles vagy egyszerű másolatát bemutatja. Olyan tényállásra vonatkozóan, amely okirattal bizonyítható, a bíróság az egyéb bizonyítást mellőzheti. Az olyan okirat, amelyet bíróság, közjegyző vagy más hatóság, illetve közigazgatási szerv ügykörén belül a megszabott alakban állított ki, mint közokirat teljesen bizonyítja a benne foglalt intézkedést vagy határozatot, továbbá az okirattal tanúsított adatok és tények valóságát, úgyszintén az okiratban foglalt nyilatkozat megtételét, valamint annak idejét és módját. Ugyanilyen bizonyító ereje van az olyan okiratnak is, amelyet más jogszabály közokiratnak nyilvánít. A magánokirat az ellenkező

bebizonyításáig teljes bizonyítékul szolgál arra, hogy kiállítója az abban foglalt nyilatkozatot megtette, illetőleg elfogadta, vagy magára kötelezőnek ismerte el, feltéve, hogy az alábbi feltételek valamelyike fennáll: a) a kiállító az okiratot sajátkezűleg írta és aláírta; b) két tanú az okiraton aláírásával igazolja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előttük írta alá, vagy aláírását előttük sajátkezű aláírásának ismerte el; az okiraton a tanúk lakóhelyét (címét) is fel kell tüntetni; c) a kiállító aláírása vagy kézjegye az okiraton bíróilag vagy közjegyzőileg hitelesítve van; d) a gazdálkodó szervezet által üzleti körében kiállított okiratot szabályszerűen aláírták; e) ügyvéd (jogtanácsos) az általa készített okirat szabályszerű ellenjegyzésével bizonyítja, hogy a kiállító a nem általa írt okiratot előtte írta alá, vagy aláírását előtte saját kezű aláírásának

ismerte el, illetőleg a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik; f) az elektronikus okiraton kiállítója minősített elektronikus aláírást helyezett el. A bizonyítás eredményének mérlegelése A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. Határozatok A bíróság a per érdemében ítélettel, a per során felmerült minden más kérdésben - ideértve a per megszüntetését is - végzéssel határoz. A bíróság ítéletét "A Magyar Köztársaság nevében" hozza. Ítélet Az ítéletben foglalt döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A bíróság egyes kereseti kérelmek felől vagy a

kereseti kérelemnek önállóan elbírálható egyes részei felől külön ítélettel (részítélet) is határozhat, ha ebben a vonatkozásban további tárgyalásra nincs szükség, és ha a többi kereseti kérelem vagy a beszámítási kifogás eldöntése végett a tárgyalást el kell halasztani. A részítélet a később hozott ítélettel a beszámítási kifogásra, illetőleg a viszontkeresetre vonatkozó tárgyalás eredményéhez képest hatályon kívül helyezhető, vagy megfelelően módosítható. Ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető, a bíróság a jog fennállását ítélettel előzetesen is megállapíthatja (közbenső ítélet). Ebben az esetben a tárgyalás a követelés összegére (mennyiségére) vonatkozóan csak a közbenső ítélet jogerőre emelkedése után folytatható. Határozathozatal A bíróság a határozatát - ha

tanácsban jár el - zárt tanácskozás után szavazással hozza meg. Egyhangúság hiányában a határozatot szavazattöbbséggel dönti el. A fiatalabb bíró az idősebbet megelőzően szavaz, az elnök utolsónak adja le szavazatát. A szavazásnál kisebbségben maradó bíró jogosult írásbafoglalt különvéleményét zárt borítékban az okirathoz csatolni. A különvéleményt csak a perorvoslat tárgyában eljáró bíróság tekintheti meg. Az érdemi döntés korlátai A döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen; ez a szabály a főkövetelés járulékaira (kamat, költség stb.) is kiterjed Ha a kereseti követelés a polgári jog szabályai szerint az alperes vagyonának csupán valamely részéből hajtható be, a bíróságnak ezt a részt határozatában meg kell jelölnie. Teljesítési határidő A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint tizenöt napos határidőt kell szabni. A

bíróság tizenöt napnál rövidebb, illetőleg hosszabb teljesítési határidőt is megállapíthat, ha ez a felek méltányos érdekeinek mérlegelése alapján vagy a kötelezettség természetére való tekintettel indokoltnak mutatkozik. A teljesítési határidő megállapításánál figyelembe kell venni a feleknek a per vitelében megnyilvánult jó- vagy rosszhiszeműségét is. A bíróság a kötelezettségnek részletekben való teljesítését is elrendelheti. Kivételes esetekben a határozat jogerőre emelkedése után az első fokon eljárt bíróság a részletekben való teljesítést, illetőleg a részletekben való teljesítés módosítását bármelyik fél erre irányuló indokolt kérelme alapján - az ellenérdekű fél meghallgatása után - végzésben engedélyezheti. A bíróság e végzését tárgyaláson kívül hozza meg, de határozathozatal előtt a másik felet köteles meghallgatni. Részletekben való teljesítés engedélyezése esetében a

bíróság azt is kimondhatja, hogy bármely részlet megfizetésének elmulasztása esetében az egész tartozás esedékessé válik. Kivételek: - Birtokperben a birtokállapot helyreállítására, illetőleg a birtoklás zavarásának megszüntetésére az alperest a felperes kérelmére azonnali hatállyal kell kötelezni. - Az ingatlan kiürítését elrendelő határozatban a kötelezett kérelmére különös méltánylást érdemlő esetben legfeljebb hat hónapig terjedő teljesítési határidő állapítható meg, ha a) az ingatlan a kötelezett lakóhelye, egyúttal az ő és közvetlen családtagjainak egyedüli lakóingatlana, b) a kérelemben a kötelezett valószínűsítette, hogy a saját és családja elhelyezését ideiglenesen sem tudja biztosítani, c) a per során bírsággal nem sújtották, és a per vitele során nem tanúsított rosszhiszemű magatartást, d) nem önkényesen elfoglalt lakást kell kiüríteni. A teljesítés határideje a határozat

közlését követő napon kezdődik. A határozatok kihirdetése és közlése A tárgyalás folyamán hozott végzéseket és az ítéletet a tárgyalás napján ki kell hirdetni, s a kihirdetést csak az ítéletre nézve és csak akkor lehet - legfeljebb nyolc napra - elhalasztani, ha ez az ügy bonyolultsága miatt feltétlenül szükséges. A kihirdetés határnapját ilyen esetben nyomban ki kell tűzni, s a határozatot a kihirdetés napjáig írásba is kell foglalni. A határozatok kihirdetése a rendelkező rész felolvasásából és az indokok rövid ismertetéséből áll; az utóbbi elmarad, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni. Kézbesítés útján kell közölni: a) az ítéletet a felekkel; b) a tárgyaláson hozott végzést azzal a féllel, aki a tárgyalásra nem volt szabályszerűen megidézve; c) a tárgyalás folyamán hozott olyan végzést, amely új határnap kitűzésére vonatkozik, vagy amely ellen külön fellebbezésnek van

helye, azzal a féllel, aki a tárgyalást elmulasztotta; d) a tárgyaláson kívül hozott végzést az érdekelt féllel; e) az eljárás során hozott minden határozatot azzal a személlyel, akinek érdekében az ügyész, illetőleg a külön jogszabállyal erre feljogosított szervezet az eljárást megindította. A határozatot - kivéve, ha annak kihirdetését a bíróság elhalasztotta - annak meghozatalától számított legkésőbb tizenöt napon belül kell írásba foglalni és az írásba foglalást követő tizenöt napon belül kézbesíteni kell. A felek részére a határozatnak nemcsak a rendelkező részét, hanem indokolását is kézbesíteni kell, kivéve, ha a határozatot a törvény szerint nem kell megindokolni. A határozatok tartalma Az írásbafoglalt ítéletnek tartalmaznia kell: a) a bíróság megjelölését és a bírósági ügyszámot; b) a feleknek és képviselőiknek nevét, lakóhelyét és perbeli állását; c) a per tárgyának

megjelölését; d) az ítélet rendelkező részét és indokolását; e) az ítélethozatal helyének és idejének megfelelő keltezést. Az ítéletnek a rendelkező részt követően tájékoztatást kell nyújtania arról, hogy az ítélet ellen van-e helye fellebbezésnek és hogy azt, hol és mennyi idő alatt kell benyújtani Az írásba foglalt ítélet öt szerkezeti részre tagolható. 1. fejrész 2. rendelkező rész 3. fellebbezési záradék 4. indokolás 5. záró rész A fejrész tartalmazza a)-c) pontokban feltüntetetteket. Az ítélet indokolásában röviden elő kell adni a bíróság által megállapított tényállást az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével, hivatkozni kell azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapszik. Meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely

tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte. Ha az ügy ténybeli és jogi megítélése egyszerű, az ítélet indokolásának csak a megállapított tényállás rövid leírását kell tartalmaznia, valamint - utalásként - az alkalmazott jogszabályokat kell feltüntetnie. A határozatok jogereje Amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a saját határozatához abban a perben, amelyben azt hozta, kötve van, mégpedig a határozat kihirdetésétől kezdve, ha pedig a határozat kihirdetve nem volt, annak közlésétől kezdve. A pervezetésre vonatkozó, valamint az egyoldalú kérelmet elutasító végzéshez a bíróság nincs kötve, olyan végzést azonban, amely határidőhöz kötött perbeli cselekményt utasít el, a bíróság csak annak jogerőre emelkedése előtt változtathat meg. Az a határozat, amely fellebbezéssel nem támadható meg, kihirdetésével emelkedik jogerőre; azok a határidők

azonban, amelyeket a határozat jogerőre emelkedésétől kell számítani, a határozatnak a féllel történt közlésétől kezdődnek. A jogerő, a bíróságnak az általa hozott határozathoz való kötöttségén túlmutató fogalom, amely alaki értelemben azt jelenti, hogy az adott döntés fellebbezéssel nem támadható. Ekként alakilag jogerős az a határozat - amely ellen nincs helye fellebbezésnek, - amely fellebbezéssel sérelmezhető, de az erre jogosultak a törvényes határidő alatt a fellebbezési jogukkal nem éltek, vagy fellebbezésüket visszavonták, illetve e jogukról lemondtak, Előzetes végrehajthatóság Fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak kell nyilvánítani: a) a tartásdíjban, járadékban és más hasonló célú időszakos szolgáltatásban marasztaló ítéletet; b) a birtokháborítás megszüntetésére kötelező ítéletet; c) az alperes által elismert követelésben marasztaló ítéletet; d) a közokiratban vagy

teljes bizonyító erejű magánokiratban vállalt kötelezettségen alapuló pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha az annak alapjául szolgáló összes körülményeket ilyen okirattal bizonyították; e) a nem pénzbeli marasztalást tartalmazó ítéletet, ha a felperesnek a végrehajtás elhalasztásából aránytalanul súlyos vagy nehezen megállapítható kára származnék, és ha a felperes megfelelő biztosítékot nyújt. PERORVOSLATOK Fellebbezés (ún. rendes jogorvoslat) Az elsőfokú bíróság határozata ellen - amennyiben a törvény ki nem zárja - fellebbezésnek van helye. Fellebbezéssel élhet a fél, a beavatkozó, végül az, akire a határozat rendelkezést tartalmaz, a rendelkezés reá vonatkozó része ellen. Fellebbezésnek nincs helye: a) az eljárás folyamán hozott végzések ellen, kivéve a perköltségben vagy pénzbírságban marasztaló végzéseket, valamint azokat a végzéseket, amelyekkel szemben a törvény a fellebbezést

külön megengedi; A fellebbezés célja a fellebbező szempontjából a jogsérelem vagy joghátrány orvoslása, a bíróság oldaláról pedig a törvényesség biztosítása és betartatása. A rendes jogorvoslat ezért garanciális jellegű, s e sajátosságából ered, hogy a fellebbezés jogának korlátozásáról vagy kizárásáról is csak a törvény rendelkezhet. A fellebbezés határideje, tartalma és halasztó hatálya A fellebbezés határideje a határozat közlésétől számított tizenöt nap, váltóperekben három nap. A fellebbezést az elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, vagy jegyzőkönyvbe mondani. A fellebbezésben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a fellebbezés irányul és elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására akkor kerülhet sor, ha az új tény vagy az új bizonyíték az első

fokú határozat meghozatalát követően jutott a fellebbező fél tudomására, feltéve, hogy az - elbírálása esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezett volna. A fellebbezésben új tény állítására, illetve új bizonyíték előadására, vagy az első fokú bíróság által mellőzött bizonyítás lefolytatásának indítványozására akkor is sor kerülhet, ha az az első fokú határozat jogszabálysértő voltának alátámasztására irányul A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve ha a törvény vagy a törvény alapján a bíróság másként rendelkezik. A fellebbezés elutasítása vagy felterjesztése Ha a fellebbezés elkésett, vagy olyan határozat ellen irányul, amely ellen a fellebbező nem élhet fellebbezéssel, továbbá ha a fél a fellebbezést felhívás ellenére nem, vagy hiányosan adja be, az első fokú bíróság a fellebbezést hivatalból elutasítja. Ha a fellebbezési határidő valamennyi

féllel szemben lejárt, illetőleg, ha a fellebbezést valamennyi fél hiánytalanul benyújtotta, az elsőfokú bíróság azt a per összes irataival együtt legkésőbb nyolc napon belül felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Intézkedések a fellebbezési tárgyalás kitűzése előtt Ítélet ellen irányuló fellebbezés esetében az elnök az iratoknak a másodfokú bírósághoz való beérkezése után a szükséghez képest intézkedik az esetleges hiányok pótlása iránt, ha pedig a fellebbezést már az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania, ennek megfelelően határoz. A fellebbező a fellebbezését mindaddig visszavonhatja, amíg a bíróság a másodfokú határozat meghozatala céljából vissza nem vonul. A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni nem lehet. A fellebbezési tárgyalás kitűzése Ha külön intézkedésekre nincs szükség a fellebbezés tárgyalására a tanács elnöke a fellebbezés felterjesztését követően

legkésőbb harminc napon belül határnapot tűz ki és arra a feleket, valamint a beavatkozókat, továbbá azokat, akik a határozat ellen fellebbezéssel éltek, megidézi. Az idézéshez csatolni kell a fellebbezés másolatának egy-egy példányát Ha az első fokú eljárásban az ügyész részt vett, a tárgyalásról az illetékes ügyészt is értesíteni kell. Fellebbezési ellenkérelem, csatlakozó fellebbezés A fellebbező fél ellenfelét a fellebbezési tárgyalásra szóló idézésben arra is figyelmeztetni kell, hogy a fellebbezésre vonatkozóan ellenkérelmet terjeszthet elő, ha pedig a fellebbezéssel megtámadott ítélet megváltoztatását is kívánja - annyiban, amennyiben az ítélet ellen fellebbezésnek helye van - csatlakozó fellebbezést nyújthat be. Ha a fellebbezés a per főtárgyát nem érinti, a per főtárgyára vonatkozóan csatlakozó fellebbezésnek nincs helye. A fellebbezési ellenkérelmet legkésőbb a tárgyaláson, a csatlakozó

fellebbezést pedig a fellebbezés kézbesítésétől számított nyolc napon belül kell a másodfokú bíróságnál előterjeszteni. A másodfokú bíróság a fellebbezési ellenkérelem, illetőleg a csatlakozó fellebbezés másodpéldányát haladéktalanul kézbesíti a fellebbező félnek. A fellebbezési tárgyalás elmulasztása A fellebbezési tárgyalásra szabályszerűen megidézettnek vagy valamelyiküknek az elmaradása a tárgyalás megtartását és a fellebbezés elintézését nem gátolja. Ilyen esetben a tárgyalás elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. A bíróság azonban, ha a meg nem jelentek valamelyikének meghallgatását szükségesnek tartja, erre tekintettel - a másodfokú eljárás során egyszer, új tárgyalási határnap kitűzésével - a tárgyalást elhalaszthatja. A fellebbezési tárgyalás lefolyása A fellebbezési tárgyalás megnyitása után az elnök vagy az általa kijelölt bíró ismerteti az első fokú eljárásban

előterjesztett keresetet és ellenkérelmet, valamint a bizonyítás eredményét és a per eldöntése szempontjából lényeges egyéb adatokat. Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező részét fel kell olvasni, és ismertetni kell az indokolást is. Az ügy ismertetése után a fellebbező fél vagy az elnök, illetőleg az általa kijelölt bíró ismerteti a fellebbezést. Az ügy ismertetésének befejezése után a bíróság tagjai, valamint a felek az iratokból további ismertetést kérhetnek. Ezután a fellebbező fél az írásbeli fellebbezését módosíthatja vagy kiegészítheti. A fellebbezés előadása után az ellenfél terjeszti elő fellebbezési ellenkérelmét Az írásban már előterjesztett fellebbezési ellenkérelmet, illetőleg a csatlakozó fellebbezést csupán ismertetni kell, és csak az azoktól való eltéréseket kell külön előterjeszteni. A másodfokú eljárásban a keresetet megváltoztatni nem lehet. Ez a rendelkezés nem zárja

ki, hogy a fél a) az eredetileg követelt dolog helyett utóbb beállott változás folytán más dolgot vagy kártérítést követelhessen; b) a keresetét felemelhesse vagy leszállíthassa, illetőleg az eredetileg nem követelt járulékokra vagy a követeléseknek, illetőleg járulékoknak a per folyamán esedékessé vált részleteire is kiterjeszthesse; d) megállapítás helyett teljesítést vagy teljesítés helyett megállapítást követelhessen. A fellebbezési tárgyalás alapján hozott határozatok - Ha a másodfokú bíróság a pert a tárgyalás alapján a megszünteti, az elsőfokú bíróság ítéletét végzéssel teljes egészében vagy abban a részében, amelyre a megszüntetés oka fennáll, hatályon kívül helyezi. - A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezi, és

az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítja, ha az elsőfokú bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy az ítélet meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. - A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem, illetőleg a fellebbezési ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül - végzéssel hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja, ha az elsőfokú eljárás lényeges szabályainak megsértése miatt szükséges a tárgyalás megismétlése, illetőleg kiegészítése. - Ha a bizonyítási eljárásnak nagyterjedelmű vagy teljes megismétlése, illetőleg kiegészítése szükséges, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - mindenkor a fellebbezési (csatlakozó

fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között - hatályon kívül helyezheti, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasíthatja. - A másodfokú bíróság a fellebbezési tárgyalás alapján, ha nem a törvény megelőző rendelkezései szerint kell határoznia, az ügy érdemében dönt. - Ha az elsőfokú bíróság ítélete érdemben helyes, a másodfokú bíróság ezt helybenhagyja, ellenkező esetben az elsőfokú bíróság ítéletét egészben vagy részben megváltoztatja, illetőleg közbenső ítéletet vagy részítéletet hoz. - A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét csak a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelem és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között változtathatja meg, e korlátok között azonban a perben érvényesített jog, illetőleg az azzal szemben felhozott védekezés alapjául szolgáló olyan

kérdésekben is határozhat, amelyekben az elsőfokú bíróság nem tárgyalt, illetőleg nem határozott. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletével együtt a per folyamán hozott egyéb határozatokat is felülbírálja, kivéve azokat, amelyek ellen fellebbezésnek egyáltalában nincs helye, vagy amelyek külön fellebbezéssel támadhatók meg. Az ítélet jogerőssé, illetőleg végrehajthatóvá nyilvánítása A fellebbezési tárgyalás elhalasztása esetében a bíróság az érdekelt fél kérelmére a per összes adatainak mérlegelésével a végrehajthatónak nyilvánított ítélet végrehajtását egészen vagy részben felfüggesztheti, illetőleg az ítéletet egészen vagy részben végrehajthatóvá nyilváníthatja. A másodfokú bíróság kérelemre a másodfokú eljárás során végzéssel bármikor megállapíthatja, hogy az ítéletnek fellebbezéssel, illetőleg csatlakozó fellebbezéssel meg nem támadott része jogerőre emelkedet.

A fellebbezés elbírálása tárgyaláson kívül A másodfokú bíróság az ítélet ellen irányuló fellebbezést tárgyaláson kívül bírálhatja el, ha a) az elsőfokú bíróság ítéletét, megszüntetési ok, eljárási szabálysértés, kizárt bíró vett részt az eljárásban vagy nem volt szabályszerűen megalakítva okokból kell hatályon kívül helyezni; b) a fellebbezés csak a kamatfizetésre, a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik; c) a fellebbezés csak az előzetes végrehajthatósággal, a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével kapcsolatos; d) a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul; e) a felek ezt kérték; f) megítélése szerint - tekintettel a fellebbezési (csatlakozó fellebbezési) kérelemben, illetve fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra - az ügy eldöntése tárgyaláson

kívül is lehetséges. Fellebbezés végzés ellen Ha az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott végzéséhez nincs kötve, a fellebbezésnek maga is eleget tehet. Egyébként a végzés ellen beadott fellebbezés tárgyában a másodfokú bíróság tárgyaláson kívül határoz. A fellebbezés másodpéldányát az elsőfokú bíróság azzal a figyelmeztetéssel kézbesíti a fellebbező fél ellenfelének, hogy a fellebbezés kézhezvételétől számított nyolc nap alatt az elsőfokú bíróságnál észrevételeket terjeszthet elő. Csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A határidő indokolt esetben megrövidíthető. A határidő eltelte után az elsőfokú bíróság az iratokat - az esetleg benyújtott észrevételekkel együtt - felterjeszti. A másodfokú bíróság a feleket a szükséghez képest meghallgatja. Ha a fellebbezéssel megtámadott végzés jogszabályt sért, a megváltoztatásához szükséges adatok pedig nem

állapíthatók meg, a másodfokú bíróság a végzést hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új határozat hozatalára utasítja. Ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak a pert megszüntető végzését hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróságot utasítja a per további tárgyalására és újabb határozat hozatalára. A kifogás A másodfokú eljárásban, illetve a felülvizsgálati eljárásban hozott olyan végzés ellen, amely ellen az első fokú eljárásban fellebbezésnek lenne helye, a végzés közlésétől számított 8 napon belül az érdekelt kifogással élhet. Az elmulasztott határidő utolsó napjától számított 15 nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott az érdekelt tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg. Kifogásnak nincs helye a másodfokú eljárásban hozott végzés ellen, ha a végzés felülvizsgálata kérelmezhető. A bíróság a végzést

a kifogás alapján maga is megváltoztathatja. Ennek hiányában a kifogást a bíróságnak ugyanazon a fokon eljáró másik tanácsa - a végzés elleni fellebbezésre vonatkozó szabályok megfelelő alkalmazásával - tárgyaláson kívül bírálja el. E határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye. A perújítás (ún. rendkívüli jogorvoslat) A jogerős ítélet ellen perújításnak van helye, ha a) a fél oly tényre vagy bizonyítékra, illetőleg olyan jogerős bírói vagy más hatósági határozatra hivatkozik, amelyet a bíróság a perben nem bírált el, feltéve, hogy az - elbírálás esetén - reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna; b) a fél az ítélet hozatalában részt vett bírónak, az ellenfélnek vagy másnak bűncselekménye miatt a törvény ellenére lett pervesztes; c) a perben hozott ítéletet megelőzően ugyanarra a jogra nézve már korábban jogerős ítéletet hoztak. Az a) pont alapján a felek bármelyike csak akkor

élhet perújítással, ha az ott említett tényt, bizonyítékot vagy határozatot a korábbi eljárás során hibáján kívül nem érvényesíthette. A b) pontja alapján perújításnak csak akkor van helye, ha a perújítás okaként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős bírói ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet hozatalát nem a bizonyítékok hiánya, hanem más ok zárta ki. A perújítási kérelem előterjesztésének határideje hat hónap; ezt a határidőt a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől, ha pedig a perújítás okáról a fél csak később szerzett tudomást, vagy csak később jutott abba a helyzetbe, hogy perújítással élhessen, ettől az időponttól kell számítani. A tudomásszerzés időpontját elegendő valószínűvé tenni Az ügyész - ha az eljárásban nem vett részt - az alatt a határidő alatt terjeszthet elő perújítási kérelmet, amely a kérelem előterjesztésére a felek részére is

rendelkezésre áll. Az ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével perújításnak helye nincs; e határidő elmulasztása miatt igazolással élni nem lehet. A perújítási kérelem előterjesztése és elbírálása A perújítási kérelmet a perben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani. A kérelmet a fél jegyzőkönyvbe is mondhatja. A perújítási kérelemben meg kell jelölni azt az ítéletet, amely ellen a perújítás irányul, s annak megváltoztatása iránt kérelmet kell előterjeszteni. A kérelemben meg kell jelölni a perújítás alapjául szolgáló tényeket és azok bizonyítékait; ha a kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított hat hónap eltelte után terjesztik elő, ennek okait elő kell adni. Ha a perújítási kérelmet a megtámadott ítélet jogerőre emelkedésétől számított öt év elteltével terjesztették elő, a bíróság azt tárgyalás kitűzése nélkül,

hivatalból elutasítja. Ha a perújító fél az első tárgyalást elmulasztja, a bíróság a perújítási kérelmet hivatalból elutasítja; az ellenfél mulasztása a tárgyalás megtartását nem gátolja. Ez a rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha a perújító fél kérte, hogy a bíróság a tárgyalást távollétében is tartsa meg. A bíróság hivatalból vizsgálja, hogy a perújításnak az előfeltételei fennállanak-e. Ha a bíróság a perújítást megengedhetőnek találja, az érdemi tárgyalást kitűzi, illetőleg a tárgyalást érdemben folytatja, ellenkező esetben pedig a perújítási kérelmet, mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant, elutasítja. Ha a bíróság a perújítási kérelem megengedhetősége tárgyában külön hoz határozatot, határozata ellen külön fellebbezésnek van helye; ilyen esetben az érdemi tárgyalás csak a határozat jogerőre emelkedése után folytatható. Ha a perújítás sikere valószínűnek

mutatkozik, a bíróság a megtámadott ítélet végrehajtását, közbenső ítélet elleni perújítás esetében pedig a per tárgyalásának folytatását hivatalból is felfüggesztheti; a feleket - ha a tárgyaláson jelen vannak - a felfüggesztés tárgyában meg kell hallgatni. A bíróság a felfüggesztés tárgyában hozott határozatát utóbb megváltoztathatja A bíróság a per újbóli tárgyalásának eredményéhez képest a perújítási kérelemmel megtámadott ítéletet hatályában fenntartja, illetőleg annak egészben vagy részben hatályon kívül helyezése mellett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz. A bíróság a perújítás érdemében mindig ítélettel dönt. Felülvizsgálat (ún. rendkívüli jogorvoslat) Ha törvény másként nem rendelkezik, a jogerős ítélet felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól - jogszabálysértésre hivatkozva - a fél, a beavatkozó, valamint - a rendelkezés reá vonatkozó része ellen -

az kérheti, akire a határozat rendelkezést tartalmaz. Felülvizsgálati kérelemnek van helye az előbb írtak alapján a keresetlevelet (fizetési meghagyást) idézés kibocsátása nélkül elutasító, a pert megszüntető és az egyezséget jóváhagyó jogerős végzés ellen, továbbá - külön jogszabály rendelkezése alapján - más, az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen. Nincs helye felülvizsgálatnak: a) az első fokon jogerőre emelkedett határozat ellen, kivéve, ha azt törvény lehetővé teszi; b) ha a fél a fellebbezési jogával nem élt és a másik fél fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az első fokú határozatot helyben hagyta; c) a házasságot érvénytelenítő vagy felbontó ítélet ellen az érvénytelenítés vagy a felbontás kérdésében; d) az apaság vélelmét megdöntő ítélet ellen - az apaság vélelmét megdöntő részében -, ha az apaság vélelmének megdöntését követően a gyermeket valamely személy

teljes hatályú apai elismeréssel a magáénak ismerte el, vagy az apaságot jogerős bírói ítélet állapította meg, illetve, ha a gyermek anyjának utólagos házasságkötése folytán az anya férjét kell a gyermek apjának tekinteni; e) ha azt törvény kizárja. Nincs helye további felülvizsgálatnak, ha a határozatot a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozta, valamint olyan vagyonjogi ügyben, amelyben a felülvizsgálati kérelemben vitatott érték az ötszázezer forintot nem haladja meg. A felülvizsgálati kérelmet az első fokú határozatot hozó bíróságnál a határozat közlésétől számított hatvan napon belül kell benyújtani kettővel több példányban, mint ahány fél a perben érdekelve van. A felülvizsgálati kérelem benyújtására előírt határidő elmulasztása esetén az elmulasztott határidő utolsó napjától számított harminc nap elteltével igazolásnak akkor sincs helye, ha a mulasztás csak később jutott

a fél tudomására, vagy az akadály csak később szűnt meg. A felülvizsgálati kérelemben meg kell jelölni azt a határozatot, amely ellen a felülvizsgálati kérelem irányul, továbbá elő kell adni, hogy a fél a határozat megváltoztatását mennyiben és milyen okból kívánja. A felülvizsgálati kérelemhez - ha arra korábban nem került sor - csatolni kell a jogi képviselő meghatalmazását is. Ügyvédjelölt (jogi előadó) a Legfelsőbb Bíróság előtt nem járhat el Ha a felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő valamennyi féllel szemben lejárt, illetve, ha a felülvizsgálati kérelmet valamennyi fél benyújtotta, az első fokú határozatot hozó bíróság azt a per irataival együtt haladéktalanul felterjeszti a Legfelsőbb Bírósághoz, a jogerős határozatot hozó bíróságot pedig a felülvizsgálati kérelem másolatának megküldésével értesíti az eljárás megindításáról. Ha a végrehajtás elrendelése már

megtörtént, a felülvizsgálati kérelmet beérkezését követően haladéktalanul fel kell terjeszteni. A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság az eljárás bármely szakaszában akkor is hivatalból elutasítja, ha a) felülvizsgálati kérelemnek nincs helye; b) azt nem az arra jogosult nyújtotta be; c) a kérelmet előterjesztő fél a megszűnt jogi képviseletének pótlásáról felhívás ellenére nem gondoskodik; d) a kérelem előterjesztője a megadott lakóhelyről (székhelyről) nem idézhető, illetve onnan ismeretlen helyre költözött. A felülvizsgálati kérelem benyújtásának a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, de a határozat végrehajtását a Legfelsőbb Bíróság felfüggesztheti. A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni; a kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a

Legfelsőbb Bíróság határoz. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri. Végzés ellen benyújtott felülvizsgálati kérelem esetében tárgyalás tartása nem kérhető. Tárgyalás tartását a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél a felülvizsgálati kérelmében, illetve az ellenfél csatlakozó felülvizsgálati kérelmének kézhezvételétől számított nyolc napon belül, az ellenfél pedig a felülvizsgálati kérelem kézhezvételétől számított nyolc napon belül kérheti. A határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye. Ha a felülvizsgálati kérelem elbírálása tárgyaláson történik, a tanács elnöke a tárgyalást úgy tűzi ki, hogy a felülvizsgálati kérelemnek a felek részére való kézbesítése a tárgyalás napját legalább tizenöt nappal megelőzze. Az idézésben figyelmeztetni kell a feleket, hogy távolmaradásuk

a felülvizsgálati kérelem elbírálását nem gátolja. A felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, illetve a határozat meghozatalában olyan bíró vett részt, akivel szemben a törvény értelmében kizáró ok áll fenn. Ha a felülvizsgálni kért határozat a jogszabályoknak megfelel, vagy olyan eljárási szabálysértés történt, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt, a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot hatályában fenntartja. Ha a határozat jogszabályt sért, és a

döntéshez szükséges tények megállapíthatóak, a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozat helyett a jogszabályoknak megfelelő új határozatot hoz, egyébként a jogszabálysértő határozatot egészben vagy részben hatályon kívül helyezi, és az ügyben eljárt első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja. Ha a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő határozatot hatályon kívül helyezi és az első- vagy másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja, a hatályon kívül helyező végzésben az új eljárás lefolytatására vonatkozóan kötelező utasításokat adhat. Ebben az esetben csak a felmerült költség összegét állapítja meg, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt. Ha a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságot utasítja új eljárásra, határozatát a másodfokú bíróság, egyébként pedig az elsőfokú bíróság

közli a felekkel és intézkedik - a határozathoz képest - a végrehajtásnak vagy a végrehajtás felfüggesztésének megszüntetése, illetve korlátozása iránt. Új eljárásra utasítás esetében a tárgyalás a Legfelsőbb Bíróság határozatának felolvasásával kezdődik; a bíróság a továbbiakban a reá nézve irányadó szabályok szerint folytatja le az eljárást. KÜLÖNLEGES ELJÁRÁSOK Fizetési meghagyásos eljárás A pénz fizetésére vagy ingó dolog kiadására irányuló követelés fizetési meghagyás útján is érvényesíthető. Kizárólag fizetési meghagyás útján érvényesíthető a pénz fizetésére irányuló olyan követelés, amelynek összege a kettőszázezer forintot nem haladja meg, feltéve, ha van olyan bíróság, amely a fizetési meghagyás kibocsátására illetékes. A fizetési meghagyás kibocsátására irányuló kérelem Fizetési meghagyást nem lehet kibocsátani, ha a kötelezettnek nincs belföldön ismert

lakóhelye (tartózkodási helye vagy székhelye). A fizetési meghagyás iránti kérelmet az erre rendszeresített űrlapon kell előterjeszteni. Ingó dolog kiadása iránti követelés esetében a kérelemben azt a pénzösszeget is meg kell jelölni, amelyet a jogosult a dolog helyett elfogadni hajlandó. A kérelem a kötelezett ellen fennálló több követelés tekintetében, valamint több kötelezett ellen fennálló azonos követelés tekintetében együttesen is előterjeszthető. Több kötelezett ellen fennálló követelés esetében az egyes kötelezetteket terhelő összegeket határozottan meg kell jelölni, egyetemleges kötelezettség esetében pedig a kérelemben ezt kell feltüntetni. Ha a jogosult a kérelmet nem az arra rendszeresített űrlapon terjesztette elő, vagy nem megfelelően töltötte ki, illetve nem csatolta a szükséges példányszámban, őt a bíróság a hiányok pótlására hívja fel. A fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelem

előterjesztésének ugyanaz a hatálya, mint a keresetlevél beadásának. A kérelem elintézése A fizetési meghagyást - a jogosult külön kérelme hiányában - csak a kötelezett részére kell kézbesíteni. A bíróság a fizetési meghagyást a jogosultnak is kézbesítteti, ha a fizetési meghagyást a kérelmétől eltérően bocsátja ki. A bíróság a fizetési meghagyást az ellenfél meghallgatása nélkül, legkésőbb a kérelem beérkezésétől számított harminc napon belül bocsátja ki. A fizetési meghagyásnak tartalmaznia kell: a) az eljáró bíróságot és a bírósági ügyszámot; b) a feleknek és képviselőiknek nevét és lakóhelyét; c) a követelés jogalapját, valamint a követelésnek és járulékainak összegét, ingó dolog kiadására irányuló követelés esetében pedig a dolognak, valamint annak a pénzösszegnek megjelölését, amelyet a jogosult a dolog helyett elfogadni hajlandó; d) azt a meghagyást, hogy a kötelezett a

követelésnek a meghagyás kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt tegyen eleget és az összegszerűen meghatározott eljárási költségeket is fizesse meg; e) azt a figyelmeztetést, hogy a kötelezett, ha a követelést alaptalannak tartja - a meghagyás ellen ellentmondással élhet. Ellentmondás - Tárgyalás A fizetési meghagyás ellen a kötelezett annak kézbesítésétől számított tizenöt nap - váltón alapuló követelés esetében három nap - alatt a fizetési meghagyást kibocsátó bíróságnál írásban ellentmondással élhet. Ha az ellentmondás a fizetési meghagyásnak csak valamely része vagy rendelkezése ellen irányul, a fizetési meghagyásnak az ellentmondással nem érintett része (rendelkezése) jogerőre emelkedik. Nem tekinthető a fizetési meghagyás megtámadásának, ha a kötelezett a követelés összegét teljes egészében elismeri, és csak a fizetésre

halasztásnak vagy az összeg részletekben való megfizetésének engedélyezését kéri. Ha a kötelezett az ellentmondásban okirati bizonyítékkal valószínűvé teszi, hogy az érvényesített követelést a fizetési meghagyás kibocsátását követően már teljesítette, a bíróság az okirati bizonyíték másolatának csatolásával felhívja a jogosultat, hogy tizenöt napon belül nyilatkozzék a követelés fennállásáról. Ha a jogosult a kötelezett állítását elismeri, vagy a felhívásra nem nyilatkozik, a bíróság az eljárást megszünteti, egyébként pedig tárgyalást tűz ki. Ha a jogosult a kötelezett nyilatkozata alapján a fizetési meghagyásban érvényesített követelését leszállítja, tárgyalást csak erre a követelésre kell kitűzni. A kötelezettnek a követelésre az ellentmondásban nyilatkoznia kell, és elő kell adnia a védekezésének alapjául szolgáló tényeket, valamint ezek bizonyítékait; okirati bizonyítékait

eredetiben vagy másolatban csatolnia kell. A kötelezett ellentmondását (nyilatkozatát) jegyzőkönyvbe is mondhatja. Ha a fizetési meghagyást ellentmondással kellő időben nem támadták meg, annak ugyanolyan hatálya van, mint a jogerős ítéletnek Ha a kötelezett a fizetési meghagyást kellő időben ellentmondással nem támadja meg, a bíróság a meghagyásnak a kérelem előterjesztésével egyidejűleg evégből benyújtott példányát jogerősítési záradékkal látja el, és így kézbesítteti a jogosultnak. Ha az ellentmondás elkésett, a bíróság azt hivatalból elutasítja. A kellő időben előterjesztett ellentmondás folytán a fizetési meghagyásos eljárás perré alakul át. A bíróság felhívja a jogosultat, hogy az illetéket nyolc napon belül a peres eljárás illetékének összegére egészítse ki. Ennek elmulasztása esetében a bíróság a pert megszünteti Az illeték kiegészítése esetében a bíróság az ügy tárgyalására

határnapot tűz ki, és arra a jogosultat felperesként, a kötelezettet pedig alperesként megidézi. Az ellentmondás folytán kitűzött tárgyalásra a keresetlevél alapján kitűzött első tárgyalás szabályait, a további eljárásra pedig az első fokú eljárásra vonatkozó általános rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni. A bírósági (1994. évi LIII törvény: a bírósági végrehajtásról) végrehajtás A bíróságok és a jogvitát eldöntő más szervek határozatait, továbbá egyes okiratokon alapuló követeléseket bírósági végrehajtás útján kell végrehajtani. A munkabérre és egyéb járandóságra, valamint a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtás foganatosítása esetén a bírósági végrehajtás szabályai irányadók akkor is, ha a pénzkövetelést közigazgatási végrehajtás vagy közvetlen végrehajtás útján hajtják be. Ha törvény másképpen nem rendelkezik, a bírósági végrehajtás

szabályai irányadók a közigazgatási végrehajtás során foganatosított ingó- és ingatlan-végrehajtás esetén is. A végrehajtási kényszer alkalmazása A bírósági végrehajtás során állami kényszerrel is el kell érni, hogy a pénzfizetésre, illetőleg az egyéb magatartásra kötelezett (adós) teljesítse a kötelezettségét. Az állami kényszer - a törvény keretei között - elsősorban az adós vagyoni jogait korlátozhatja, kivételesen az adós személyiségi jogait is érintheti. Az adós személye elleni kényszercselekményt - a bíróság, illetőleg a bírósági végrehajtó intézkedése alapján - a rendőrség végzi el. A rendőrség jogosult és köteles mindazokat a kényszerítő intézkedéseket megtenni és kényszerítő eszközöket alkalmazni, amelyek a rendőrségről szóló jogszabályok szerint megtehetők, illetőleg alkalmazhatók, és az adott esetben a végrehajtás eredményes befejezéséhez szükségesek. A bírósági

végrehajtási eljárás során az adós és az eljárásban részt vevő más személy a végrehajtó felszólítására köteles a személyazonosságát okirattal igazolni, ennek megtagadása esetén a végrehajtó intézkedhet a személyazonosságnak a rendőrség közreműködésével történő megállapítása iránt. A pénzforgalmi úton érvényesíthető pénzkövetelést azonnali beszedési megbízással kell behajtani; bírósági végrehajtásnak akkor van helye, ha az azonnali beszedési megbízás nem vezetett eredményre. Pénzforgalmi úton lehet behajtani a pénzkövetelést, ha a) a jogosult - a lakás-előtakarékossági számla kivételével - bankszámlával, a kötelezett pedig pénzforgalmi bankszámlával rendelkezik, b) a végrehajtás általános feltételei fennállnak, c) a követelés teljesítését bírósági, közjegyzői határozat írja elő, vagy közjegyzői okiratban foglalt kötelezettségvállaláson alapul, és d) a jogosult a behajtást

végző pénzügyi intézménynek nyilatkozik arról, hogy nincs folyamatban a követelése behajtására irányuló bírósági végrehajtási eljárás, illetőleg nem terjesztett elő végrehajtás elrendelése iránti kérelmet, vagy ilyen kérelme alapján a követelése nem nyert kielégítést. Ha a kötelezett pénzforgalmi számlája nem ismert, és az a cégnyilvántartásból sem állapítható meg, a végrehajtás elrendelésére jogosult bíróság a jogosult kérelmére felhívja az adóhatóságot a számlaszám közlésére. Az adóhatóság köteles a felhívásnak haladéktalanul eleget tenni. Ha a pénzforgalmi úton történő behajtás fedezet hiánya miatt nem vagy csak részben vezetett eredményre, bírósági végrehajtásnak csak akkor van helye, ha a végrehajtást kérő igazolja, hogy a kötelezett számlavezető pénzügyi intézményétől nem kérte az azonnali beszedési megbízás további függőben tartását, és megjelöli, hogy az azonnali

beszedési megbízást milyen összegben teljesítette a pénzügyi intézmény. A bírósági végrehajtás során a pénzkövetelést elsősorban a pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összegből, illetőleg az adós munkabéréből, illetményéből, munkadíjából, a munkaviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóságából, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazásából, juttatásából, követeléséből kell behajtani. Ha előre látható, hogy a követelést a munkabérre, illetőleg a pénzügyi intézménynél kezelt összegre vezetett végrehajtással nem lehet viszonylag rövidebb időn belül behajtani, az adós bármilyen lefoglalható vagyontárgya végrehajtás alá vonható. A lefoglalt ingatlant azonban csak akkor lehet

értékesíteni, ha a követelés az adós egyéb vagyontárgyaiból nincs teljesen fedezve, vagy csak aránytalanul hosszú idő múlva elégíthető ki. A bíróság a végrehajtási kényszer arányos, illetőleg fokozatos alkalmazása céljából a végrehajtást kérő rendelkezésétől az adós érdekében eltérhet. Végrehajtás elrendelése A bírósági végrehajtást végrehajtható okirat kiállításával kell elrendelni. A végrehajtható okiratok a következők: a) a bíróság által kiállított végrehajtási lap, b) az olyan okirat, amelyet a bíróság végrehajtási záradékkal látott el, c) a bíróság végrehajtást elrendelő, letiltó, illetőleg átutalási végzése, továbbá közvetlen bírósági felhívást tartalmazó határozata, d) a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról, elkobzás alá eső érték és vagyoni előny megfizetésére kötelezésről, valamint bűnügyi költségről szóló

értesítése, továbbá a bírósági gazdasági hivatalnak a nyomozó hatóság és az ügyészség által kiszabott rendbírságról szóló értesítése, f) a bűnügyi zárlatot elrendelő határozat. Végrehajtási kérelem A bíróság a végrehajtható okiratot a végrehajtást kérő kérelmére állítja ki. A végrehajtást kérő közölni köteles a végrehajtási kérelem előterjesztésekor a) az adós nevét (cégnevét) és az azonosításához szükséges adatokat (legalább a születési idejét vagy az anyja nevét, illetőleg a cégjegyzékszámát), továbbá b) az ügy körülményeitől függően: az adós lakóhelyét, munkahelyét, illetőleg székhelyét, telephelyét (a továbbiakban: székhelyét) és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helyét; e pontban felsorolt adatok közül legalább egyet közölni kell. Ingatlan-végrehajtás kérése esetén közölni kell az ingatlannyilvántartási adatokat. A végrehajtási kérelmet a kellő

példányban, megfelelően kitöltött végrehajtható okirat nyomtatványon kell előterjeszteni. Ha a végrehajtást kérő a kérelmét nem a nyomtatványon terjesztette elő, illetőleg a nyomtatványt nem a kellő példányban nyújtotta be, vagy nem megfelelően töltötte ki, a bíróság a hiányt pótolja, vagy felhívja a végrehajtást kérőt a hiány pótlására, illetőleg a helyes eljárásra. A bíróság a szóban előterjesztett kérelmet a végrehajtható okirat nyomtatvány kitöltésével foglalja írásba. A végrehajtó a kérelmet - ha a szükséges adatok rendelkezésre állnak - 15 napon belül elkészíti és megfelelő példányszámban továbbítja a bírósághoz. Ha a rendelkezésre bocsátott iratok alapján megállapítható, hogy az ügyben nincs helye végrehajtás elrendelésének, erről a kérelem elkészítésére előírt határidőn belül tájékoztatja a kérelmet előterjesztőt. A végrehajtás A végrehajtható okiratot akkor a)

kötelezést b) jogerős vagy c) a teljesítési határidő letelt. lehet általános feltételei kiállítani, ha a végrehajtandó határozat (marasztalást) tartalmaz, előzetesen végrehajtható, és A bíróság által jóváhagyott egyezség alapján akkor is végrehajtható okiratot lehet kiállítani, ha a jóváhagyó végzést megfellebbezték. Ez a rendelkezés a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezségre is irányadó. Végrehajtási lap Az első fokon eljárt bíróság végrehajtási lapot állít ki a) a bíróság polgári ügyben hozott marasztaló határozata alapján, b) a bíróság büntetőügyben hozott határozatának a polgári jogi igénnyel kapcsolatos marasztalást tartalmazó része alapján, c) a bíróság által jóváhagyott egyezség alapján. Végrehajtási lapot állít ki a) a közjegyző által hozott, marasztalást tartalmazó végzés és a közjegyző által jóváhagyott - a bírósági

egyezséggel azonos hatályú - egyezség, továbbá a közjegyzőnek a közjegyzői nemperes eljárás lefolytatásáért felszámított díjról és költségről kiállított költségjegyzéke alapján a közjegyző székhelye szerinti helyi bíróság, b) a bíróság fegyelmi bíróságának kártérítésre kötelező határozata, a közjegyzői fegyelmi bíróságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozata, valamint a bírósági végrehajtói fegyelmi bíróságnak pénzbírság, eljárási költség és kamarai tagdíj megfizetésére kötelező határozata alapján az adós lakóhelye szerinti helyi bíróság, c) külföldi bírósági határozat alapján az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén a fióktelep, illetőleg a képviselet helye -

szerinti megyei bíróság székhelyén működő helyi bíróság, Budapesten a Budai Központi Kerületi Bíróság, d) belföldi és külföldi választottbírósági határozat és egyezség alapján az adós lakóhelye, székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye, külföldi vállalkozások magyarországi fióktelepe, illetve közvetlen kereskedelmi képviselete esetén pedig a fióktelep, illetőleg a képviselet helye - szerinti megyei bíróság, illetőleg Fővárosi Bíróság (a továbbiakban: megyei bíróság). Minden ügyben rendszerint egy végrehajtási lapot kell kiállítani. Több végrehajtási lapot kell kiállítani, ha a) a követelés több végrehajtást kérőt illet meg, és a követelésnek az egyes végrehajtást kérőkre eső része a végrehajtandó határozatban pontosan meg van jelölve, vagy b) a követelés több adóssal szemben áll fenn. A bíróság a végrehajtási lap kiállítását megtagadja, ha

a végrehajtási kérelem teljesen alaptalan. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek kézbesítteti Ha a végrehajtási kérelem részben alaptalan, a bíróság a végrehajtási lapot a kérelemtől eltérően állítja ki. Erről a bíróság végzést hoz, és azt a végrehajtást kérőnek közvetlenül, az adósnak a végrehajtó útján kézbesítteti. Végrehajtási záradék Az adós lakóhelye, illetőleg székhelye - ezek hiányában az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye - szerinti helyi bíróság végrehajtási záradékkal látja el az okiratot. A végrehajtási záradékra megfelelően alkalmazni kell a végrehajtási lapra vonatkozó rendelkezéseket. A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást, b) a jogosult és a kötelezett nevét, c) a kötelezettség tárgyát,

mennyiségét (összegét) és jogcímét, d) a teljesítés módját és határidejét. Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa. Akkor van helye végrehajtásnak, ha a közjegyzői okiratba foglalt követelés bírósági végrehajtási útra tartozik, és ha a követelés teljesítési határideje letelt. A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a) a községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek a birtokvitában hozott, az elmaradt haszon, a kár és a költség megtérítésére kötelező határozatát, b) az orvosi és az ügyvédi fegyelmi hatóságnak pénzbírság és eljárási költség megfizetésére kötelező határozatát, c) a zálogszerződésről szóló közokiratot, ha a követelés teljesítési határideje letelt, d) azt a közokiratot és teljes bizonyító erejű magánokiratot, amely az

ingatlan közös tulajdonának árveréssel történő megszüntetésére irányuló szerződésről szól, ha az okirat tartalmazza az ingatlan becsértékét, az árverési feltételeket, továbbá az eljárási költség viselésének és a befolyt vételár felosztásának a módját, d) az Országgyűlésnek az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény alapján hozott határozatát. A bíróság végrehajtási záradékkal látja el a munkáltatónak a Munka Törvénykönyve alapján a) a munkavállalóhoz intézett olyan - keresettel meg nem támadott - írásbeli felszólítását, amely a munkavállaló részére jogalap nélkül kifizetett munkabérnek vagy a munkavállaló munkaviszonnyal összefüggő más tartozásának a megtérítésére irányul, b) a munkavállalót kártérítésre kötelező - jogerős és végrehajtható - határozatát, c) a munkavállalóval a békéltető eljárás során kötött egyezségét. Az írásbeli

felszólítás, határozat és egyezség akkor látható el végrehajtási záradékkal, ha a tartozásnak a munkabérből való közvetlen levonására nincs lehetőség, illetőleg az nem vezetett vagy aránytalanul hosszú idő múlva vezetne eredményre. Közvetlen bírósági letiltás A végrehajtási lap kiállítására jogosult bíróság - a végrehajtási lap kiállítása helyett közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést. A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját, illetőleg az adós számára járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően folyósító szervet vagy személyt (munkáltató) arra hívja fel, hogy - a letiltó végzés jogerőre emelkedésének bevárása nélkül - az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és haladéktalanul fizesse ki a végrehajtást

kérőnek. A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti. A végzés elleni fellebbezésnek a letiltott összeg levonására és kifizetésére nézve nincs halasztó hatálya. Az okirat végrehajtási záradékolására jogosult bíróság - a végrehajtási záradékolás helyett közvetlenül letiltó végzést hoz, ha kizárólag az adós munkabéréből kell behajtani a követelést. A letiltó végzésben a bíróság az adós munkáltatóját arra hívja fel, hogy az adós munkabéréből a végzésben feltüntetett összeget vonja le, és - ha a végzés kézbesítésétől számított 45 napon belül a bíróságtól nem kap értesítést - a levont és visszatartott összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek. A bíróság a letiltó végzést a munkáltatónak és a feleknek kézbesítteti A végzés elleni fellebbezésről a bíróság a munkáltatót haladéktalanul értesíti, és felhívja őt, hogy a levonást folytassa, de a

levont összeget újabb értesítésig ne fizesse ki. Ha a letiltó végzés elleni fellebbezés esetén a másodfokú bíróság helyben hagyta a végzést, az elsőfokú bíróság a munkáltatót arra hívja fel, hogy a levont összeget fizesse ki a végrehajtást kérőnek. Ha a letiltás kérdésében hozott végzés elleni fellebbezés alapján a másodfokú bíróság megváltoztatta a végzést, a másodfokú bíróság - a végrehajtási kérelem alapossága esetén - a letiltást a határozatában mondja ki, és azt 3 napon belül megküldi a munkáltatónak. Kizárólag közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, c) a végrehajtás tartásdíj vagy más, részletekben fizetendő összeg iránt folyik, és a munkabér végrehajtás alá vonható része az esedékes összeget fedezi. Elsősorban közvetlen letiltással kell behajtani a követelést, ha a) a végrehajtást kérő járulék nélkül számított követelése

(főkövetelés) a társadalombiztosítási jogszabály szerint a munkaviszony alapján megállapított saját jogú öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegét nem haladja meg, vagy c) a bíróság a közvetlen letiltást tartja indokoltnak. Közvetlen bírósági felhívás A bíróság az olyan határozatában, amellyel a munkabérben részesülő személyt tartásdíj fizetésére kötelezte, a munkáltatót egyúttal közvetlenül felhívja arra, hogy a határozatban megállapított összeget vonja le, és fizesse ki a jogosultnak. A bíróság a tartásdíj fizetésére kötelező határozat rendelkező részét a határozat meghozatalától számított 3 napon belül megküldi a munkáltatónak. Ezen eljárásnak akkor van helye, ha azt a jogosult kérte. E kérelem lehetőségéről a bíróság köteles a jogosultat tájékoztatni. Egyéb rendelkezések Nincs helye közvetlen letiltásnak és felhívásnak, ha a bíróság a követelésre vonatkozólag korábban más

végrehajtható okiratot állított ki. A közvetlen letiltás és felhívás a végrehajtási lappal, illetőleg a végrehajtási záradékkal ellátott okirattal esik egy tekintet alá. Ahol a törvény a végrehajtás foganatosításával kapcsolatban a végrehajtót említi, ott helyette a közvetlen letiltást, felhívást kibocsátó bíróságot kell érteni. Ha a közvetlen letiltást, felhívást követően az ügyben további intézkedés szükséges, ez az ügyben eljáró elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozik. Ha a végrehajtást kérő (a jogosult) bejelentette, hogy a közvetlen letiltás, felhívás nem vezetett a követelés kielégítésére, és az adós egyéb vagyontárgyát kívánja végrehajtás alá vonni, a bíróság kiállítja a megfelelő végrehajtható okiratot. Ha a jogosult követelése jogerős vagy előzetesen végrehajtható bírósági vagy közjegyzői határozaton, illetőleg a bíróság által jóváhagyott vagy a közjegyző által

jóváhagyott - a bírósági egyezséggel azonos hatályú - egyezségen, továbbá közjegyzői okiraton alapul, az önálló bírósági végrehajtó a jogosult kérelmére tájékoztatást ad az adósnak az adatairól, a végrehajtással kapcsolatos jogszabályi rendelkezésekről, és az eljárás lefolytatásának módjáról (előzetes eljárás). Az előzetes eljárás keretében a kamara által az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartás adatai, valamint a közhiteles nyilvántartásokban szereplő, az adós végrehajtás alá vonható jövedelmére, vagyonára, ezek fellelhetőségére vonatkozó adatok adhatók ki a jogosult részére. Ha az adós ellen más végrehajtó foganatosít eljárást, erről a jogosultat tájékoztatni kell azzal, hogy a másik követelés a kielégítési sorrendben hol foglal helyet a végrehajtást kérő követeléséhez képest. A végrehajtás foganatosításának közös szabályai A bíróság, illetőleg a

végrehajtható okiratot kiállító szerv a végrehajtható okiratot megküldi az adós lakóhelye, illetőleg székhelye szerinti végrehajtónak és a végrehajtást kérőnek. A végrehajtható okiratot az adós végrehajtás alá vonható vagyontárgyának helye szerinti végrehajtóhoz kell eljuttatni, ha a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, vagy b) ha az általános szabály az adós lakóhelye, illetőleg székhelye hiányában nem alkalmazható. Költség A végrehajtás során felmerülő költséget - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - a végrehajtást kérő előlegezi, és az adós viseli. A szakértő-becsüs közreműködésével és az árverés, nyilvános pályázat közhírré tételével felmerülő költségeket az köteles előlegezni, aki ezeket az intézkedéseket kérte. Az állam által előlegezett végrehajtási költséget behajthatatlanság esetén az állam viseli. A felek az általuk előlegezett költség összegét kötelesek a

végrehajtó elszámolási számlájára befizetni, illetőleg nyugta ellenében a végrehajtónak átadni. Az önálló bírósági végrehajtó az adóstól a behajtott követelésen felül, a végrehajtási költségekkel együtt hajtja be az általános költségátalányt, és azt befizeti, illetőleg átutalja a kamarának. Az általános költségátalány mértéke 500 000 Ft alatti végrehajtási ügyérték esetén ügyenként 1000 Ft, 500 000 Ft feletti végrehajtási ügyérték esetén az ügyérték 1%-a. Jegyzőkönyv A végrehajtó a helyszíni eljárásáról, továbbá a jogszabályban meghatározott más végrehajtási cselekményekről jegyzőkönyvet készít. A helyszíni eljárásról a jegyzőkönyvet a helyszínen kell elkészíteni. A végrehajtó akadályoztatása esetén a jegyzőkönyv máshol is elkészíthető, ilyenkor a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni az elkészítés helyét és azt, hogy a végrehajtó milyen okból nem tudta a helyszínen

elkészíteni a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet a végrehajtó, a végrehajtási cselekménynél jelen levő felek és más érdekeltek aláírják. Az aláírás megtagadását és ennek okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni A végrehajtó az eljárási cselekményről a jegyzőkönyvön kívül indokolt esetben kép- és hangfelvételt is készíthet. A végrehajtó a felvételeket az iratoktól elkülönítve, az ügy irattárba helyezésétől számított 5 évig tárolja, ezt követően azokat megsemmisíti. A felvételeket a végrehajtó csak a bíróság és a büntetőügyben eljáró hatóság részére adhatja ki, és részükre teheti lehetővé a felvételekbe való betekintést. Kézbesítés A végrehajtó a végrehajtás foganatosításának megkezdésekor a helyszínen adja át a végrehajtható okiratot az adósnak, és egyúttal felhívja őt az azonnali teljesítésre. Ha a végrehajtást kérő kívánja, a végrehajtható okiratot postán kell

kézbesíteni az adósnak. Ha az adós távolléte miatt a végrehajtható okiratot nem lehetett a helyszínen átadni, ez a végrehajtás foganatosítását nem gátolja. Ilyenkor a végrehajtható okiratot a végrehajtási cselekményről készített jegyzőkönyvvel együtt postán kell kézbesíteni az adósnak. A végrehajtást kérő részvétele az eljárásban A végrehajtást kérő részt vehet a végrehajtási eljárási cselekmények foganatosításánál, az adós és más személyek sem akadályozhatják meg a végrehajtást kérőt e jogának gyakorlásában. Ha a végrehajtást kérő kívánja, őt a végrehajtási eljárási cselekmények időpontjáról előzetesen értesíteni kell. Az eljárás időpontja A végrehajtási cselekményeket - vasárnap és munkaszüneti nap kivételével - bármely napon, reggel 6 óra és este 10 óra között lehet elvégezni. A végrehajtó munkaszüneti napon, továbbá reggel 6 óra előtt és este 10 óra után akkor járhat el,

ha erre a végrehajtást foganatosító bíróság elnöke írásban engedélyt adott. Helyszíni kényszercselekmények A végrehajtás során a végrehajtó megtekintheti és átvizsgálhatja az adós a) lakását és egyéb helyiségét, b) bármely vagyontárgyát, c) gazdasági tevékenységével kapcsolatos iratait. A végrehajtás során személymotozásnak nincs helye. A végrehajtó szükség esetén az adós lezárt lakását, a tartózkodási helyéül szolgáló vagy egyéb helyiségét, a hozzájuk vezető bejáratot, továbbá az adós bútorát vagy más ingóságát felnyithatja. Ha ilyenkor az adós vagy nagykorú családtagja nincs jelen, tanút kell alkalmazni A végrehajtó bármely más eljárási cselekmény lefolytatásánál is alkalmazhat tanút. Ellenszegülés esetén a végrehajtó közvetlenül a legközelebbi helyi rendőri szervhez fordul, amely köteles a végrehajtási eljárásban haladéktalanul közreműködni az ellenszegülés megszüntetése

végett. Rendbírság A végrehajtást foganatosító bíróság 500 000 Ft-ig terjedő rendbírsággal sújtja az adóst vagy a végrehajtási eljárásban közreműködésre kötelezett személyt, szervezetet, ha a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tesz eleget, vagy a végrehajtást végző hatóság intézkedésének eredményességét akadályozó magatartást tanúsít. A kiszabott rendbírság összege nem haladhatja meg a végrehajtási ügyértéket. Az adóssal szemben nem lehet rendbírságot kiszabni kizárólag abból az okból, hogy a végrehajtható okiratban foglalt kötelezettségét nem teljesíti. Ha a végrehajtó a bírságolás alapjául szolgáló körülményről szerez tudomást, a bírságolás kilátásba helyezésével haladéktalanul felhívja a jogsértőt kötelezettségeinek teljesítésére, illetve a magatartás abbahagyására. A végrehajtó a felhívást jegyzőkönyvben rögzíti, annak eredménytelensége

esetén a szükséges iratok megküldésével indítványt tesz a bíróságnál a rendbírság kiszabására. A bíróság az indítvány tárgyában haladéktalanul végzést hoz, amelyet bírság kiszabása esetén a végrehajtónak és a megbírságoltnak, az indítvány elutasítása esetén a végrehajtónak kézbesít. A rendbírságot kiszabó végzés ellen fellebbezésnek van helye. (5) A bíróságnak a jogerősen kiszabott rendbírságról szóló értesítése végrehajtható okirat, amelyet a rendbírságot kiszabó bíróság a végrehajtónak küld meg. Ha az adós a megbírságolt, és a rendbírság kiszabására az eljárás befejezését megelőzően került sor, a rendbírság behajtását a végrehajtó az alapügyben foganatosítja. Ügygondnok A végrehajtó az adós részére ügygondnokot rendel, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós a) lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, b) külföldön lakik, vagy hosszabb ideig ott

tartózkodik, c) meghalt, és jogutóda ismeretlen. Nincs szükség ügygondnokra, ha az adósnak képviselője van. Az adósra vonatkozó adatok beszerzése és kezelése A végrehajtási eljárás eredményes lefolytatása érdekében a végrehajtó szükség esetén beszerzi az adós lakóhelyére (tartózkodási helyére), székhelyére, telephelyére, munkahelyére (egyéni vállalkozására), jövedelmére és a végrehajtás alá vonható vagyontárgyaira (ingó, ingatlan vagyon, bankszámla, betét, értékpapír, érdekeltség gazdasági társaságban stb.) vonatkozó adatokat. A végrehajtó megkeresheti az adósra és vagyonára vonatkozó adatokat kezelő hatóságokat, szervezeteket, így különösen a rendőrséget, a gépjárműveket nyilvántartó hatóságot, a személyiadat- és lakcímnyilvántartó szerveket, okmányirodát, társadalombiztosítási szerveket, illetékhivatalt, adóhatóságot, cégbíróságot, pénzügyi intézményeket, befektetési

szolgáltatókat, földhivatalt, a vízi és légi járművek lajstromát, illetve nyilvántartását vezető szerveket, a távközlési szervezeteket, az ingó jelzálogjogi nyilvántartást (a továbbiakban: zálogjogi nyilvántartás), a közjegyzőket, továbbá a kamarát az adós gazdálkodó szervezetekről vezetett nyilvántartásba történő betekintés céljából. A nyilvántartásokat vezető hatóságok és szervezetek a végrehajtó megkeresésének 8 napon belül, illeték- és díjmentesen kötelesek eleget tenni. A végrehajtás felfüggesztése A végrehajtást foganatosító bíróság köteles a végrehajtást felfüggeszteni, ha ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a felfüggesztés másnak a jogát nem sérti. A végrehajtást foganatosító bíróság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás

során korábban nem sújtották rendbírsággal. A bíróság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében kiemelten értékeli különösen az adós által eltartásra köteles és tartásra szoruló személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegségét, a végrehajtási eljárás során bekövetkezett és az adóst is sújtó természeti katasztrófát. Ha a végrehajtás ingatlan kiürítése iránt folyik, felfüggesztés az adós kérelmére egy ízben, legfeljebb 6 hónapra rendelhető el. A végrehajtás szünetelése A végrehajtás szünetel, ha a) az adós személyazonossága a szükséges adatok hiányában nem állapítható meg, b) az adós meghalt, vagy a nem természetes személy adós megszűnt, és a végrehajtást kérő nem kérte a jogutódlás megállapítását, c) a végrehajtást kérő az eljárásban való közreműködését megtagadta, d) az adósnak nincs lefoglalható vagyontárgya,

illetőleg a lefoglalt vagyontárgy értékesítése sikertelen volt, e) a végrehajtást kérő a végrehajtási költséget - bár köteles rá - nem előlegezte, f) az adós a teljesítésre halasztást kapott, vagy a részletekben való teljesítést engedélyezték neki, g) külön törvény így rendelkezik. A végrehajtás megszüntetése és korlátozása A végrehajtást foganatosító bíróság a végrehajtást köteles végzéssel megszüntetni, illetőleg korlátozni, ha a) ezt kívánta a végrehajtást kérő, és a megszüntetés, illetőleg korlátozás másnak a jogát nem sérti, c) külön törvény így rendelkezik. A végrehajtási jog elévülése A végrehajtási jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el. A végrehajtási jog elévülését általában kérelemre kell figyelembe venni; hivatalból akkor vehető figyelembe, ha az alapjául szolgáló követelés elévülését is hivatalból kell figyelembe venni. A végrehajtási jog elévülését

bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Pénzkövetelés végrehajtása Végrehajtói letiltás Ha az adós a végrehajtó helyszíni eljárása alkalmával, illetőleg a végrehajtható okirat postai kézbesítésétől számított 15 napon belül nem fizette meg a tartozását, a végrehajtó az adós munkabérét letiltja, és ilyen módon lefoglalja. A letiltásban a végrehajtó felhívja az adós munkáltatóját, hogy az adós munkabéréből a letiltásban feltüntetett összeget vonja le, és - a felhívásnak megfelelően - fizesse ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen utalja át a végrehajtói letéti vagy más számlára. A végrehajtó a letiltást megküldi a munkáltatónak és a feleknek. A munkabérre vezetett végrehajtás hatálya újabb letiltás nélkül kiterjed arra a munkabérre is, amelyet az adós - a munkáltató megváltozása esetén - az új munkáltatótól kap. A levonás közös szabályai A végrehajtás során a

munkabérből történő levonásnál azt az összeget kell alapul venni, amely a munkabért terhelő, abból a külön jogszabály szerint levonással teljesítendő adónak (adóelőlegnek), egészségbiztosítási és nyugdíjjáruléknak, magánnyugdíj-pénztári tagdíjnak, továbbá egyéb járuléknak a levonása után fennmarad. A csökkentett összegből - a törvényben foglalt részletes szabályok szerint - általában legfeljebb 33%-ot, kivételesen legfeljebb 50%-ot lehet levonni. A levonás során mentes a végrehajtás alól a havonta kifizetett munkabérnek az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Ez a mentesség nem áll fenn a gyermektartásdíj és a szüléssel járó költség végrehajtása esetén. Levonás a munkavállalói munkabérből A munkaviszony alapján kapott munkabérből legfeljebb 33%-ot lehet levonni. A levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében: a)

tartásdíj, b) az adóssal szemben fennálló munkavállalói munkabér követelés, c) jogalap nélkül felvett munkavállalói munkabér és társadalombiztosítási ellátás. Több letiltás esetén a levonás a munkavállalói munkabérnek legfeljebb 50%-áig terjedhet. Levonás a nyugdíjból Az adós társadalombiztosítási nyugellátásából legfeljebb 33%-ot lehet levonni. A levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet az alábbi követelések fejében: a) gyermektartásdíj, b) jogalap nélkül felvett nyugellátás. Több letiltás esetén a levonás a nyugellátásnak legfeljebb 50%-áig terjedhet. Levonás egészségbiztosítási pénzbeli ellátásból A baleseti járadékból, a baleseti táppénzből, a táppénzből, a gyermekgondozási díjból, valamint a terhességi-gyermekágyi segélyből legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében: a) gyermektartásdíj, b) jogalap nélkül felvett egészségbiztosítási ellátás. Levonás

egyéb járandóságból A tartalékos katonai szolgálatot teljesítő tiszt, zászlós és tiszthelyettes illetményéből csak a tartásdíj címén fennálló követelést lehet levonni. A levonás a csökkentett illetmény 50%-áig terjedhet. A munkanélküli ellátásból (munkanélküli járadékból, nyugdíj előtti munkanélküli segélyből, keresetkiegészítésből, és keresetpótló juttatásból) legfeljebb 33%-ot lehet levonni az alábbi követelések fejében: a) tartásdíj, c) jogalap nélkül felvett munkanélküli ellátás. Mentes juttatások Mentes a végrehajtás alól a) a nemzeti gondozási díj és a hadigondozottak pénzbeli ellátása, az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló törvény szerint járó életjáradék, b) az átmeneti segély, ideértve a meghatározott célra kapott segélyt is, a rendszeres szociális segély, az időskorúak járadéka, a munkanélküliek

jövedelempótló támogatása, az ápolási díj, c) az anyasági segély, d) a rokkantsági járadék és a vakok személyi járadéka, e) a megváltozott munkaképességű személyt megillető juttatás (keresetkiegészítés, átmeneti keresetkiegészítés, jövedelemkiegészítés, átmeneti jövedelemkiegészítés, átmeneti járadék, bányász dolgozók egészségkárosodási járadéka), f) a törvényen alapuló tartásdíj, ideértve a bíróság által előlegezett gyermektartásdíjat is, a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényen alapuló gyermekvédelmi pénzbeli ellátások, g) a nevelőszülő részére az államilag gondozott gyermek tartásáért fizetett gondozási díj, h) az ösztöndíj, a tudományos továbbképzési ösztöndíjas munkabér jellegű ösztöndíjának kivételével, i) a kiküldetéssel, külszolgálattal és munkába járással összefüggő költségtérítés, j) a meghatározott kiadás fedezésére

szolgáló összeg, k) a sorkatonai, illetőleg polgári szolgálatot teljesítő személy illetménye, l) a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő tisztes és honvéd illetménye, m) a tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személy természetbeni ellátásának pénzegyenértéke, n) a fogyatékossági támogatás. A munkáltatónak a letiltással kapcsolatos kötelessége A munkáltató köteles az adós munkabéréből a letiltásban meghatározott összeget levonni és a letiltásban foglalt felhívás szerint - kifizetni a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen átutalni a végrehajtói letéti vagy más számlára. A munkáltató kötelessége, hogy legkésőbb a letiltás átvételét követő munkanapon a) értesítse az adóst a letiltásról, b) intézkedjék, hogy a munkabér esedékessé válásakor (a kifizetésének napján) a letiltott összeget a munkabérből vonják le, és fizessék ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg kivételesen

utalják át a végrehajtói letéti vagy más számlára, c) értesítse a letiltás foganatosításának akadályáról a letiltást kibocsátó szervet. Ha az adós munkabéréből a rendszeresen, időszakonként visszatérő részletekben levonandó követelést valamelyik hónap folyamán részben vagy egyáltalán nem lehetett levonni, az elmaradt részleteket le kell vonni, mihelyt lehetséges. Tartozásigazolás A munkáltató köteles az adós részére a munkaviszony megszűnésekor olyan igazolást kiállítani, amely feltünteti, hogy a munkabérből milyen tartozásokat, milyen határozat vagy jogszabály alapján, kinek a részére kell levonni. Igazolást kell adni arról is, hogy a munkavállalónak tartozása nincs. Ha az adós (munkavállaló) újabb munkaviszonyt létesít, köteles a tartozásigazolást a munkába lépése előtt az új munkáltatójának átadni. Az új munkáltató köteles a tartozásigazolást az adóstól (munkavállalótól) bekérni és a

végrehajtást folytatni. A munkáltató felelőssége A munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelesség megszegése esetén a munkáltató a le nem vont összeg erejéig készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Ha a munkabérre vezetett végrehajtásra vonatkozó kötelességet a munkáltató alkalmazottja szándékosan szegte meg, és a munkáltatótól a le nem vont összeget nem lehetett behajtani, a be nem hajtott összeg erejéig az alkalmazott készfizető kezesként felel a végrehajtást kérőnek. Végrehajtás pénzügyi intézménynél kezelt összegre Közös szabályok A pénzügyi intézménynél kezelt, az adóst megillető pénzösszeg teljes összegben végrehajtás alá vonható, kivéve a természetes személyt megillető pénzösszegeket. A pénzügyi intézménynél kezelt, természetes személyt megillető összegből az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese feletti összeg korlátlanul végrehajtás alá

vonható, az ez alatti összegből pedig az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összege és az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének négyszerese közötti rész 50%-a vonható végrehajtás alá. A pénzügyi intézménynél kezelt, természetes személyt megillető pénzösszegnek mentes a végrehajtás alól az a része, amely megfelel az öregségi nyugdíj legalacsonyabb összegének. Ha a végrehajtás gyermektartásdíj vagy szüléssel járó költség behajtására folyik, ennek az összegnek az 50%-a is végrehajtás alá vonható. Ha az átutalási végzésben vagy a végrehajtó által benyújtott azonnali beszedési megbízásban megjelölt bankszámlán kezelt összeg nem, vagy csak részben fedezi a követelés összegét, a pénzügyi intézmény a teljesítést kiterjeszti a további bankszámlaszerződés, illetve betétszerződés vagy takarékbetét-szerződés alapján kezelt, adóst megillető összegre is. A pénzügyi intézmény a kiterjesztést az

alábbi sorrend szerint végzi el: a) pénzforgalmi számlán kezelt összeg, ha az nem tartozik a b) pont hatálya alá, b) a pénzforgalmi számlán betétszerződés alapján kezelt összeg, c) a Ptk.-ban meghatározott bankszámlaszerződés alapján kezelt összeg, ha az nem tartozik az a) pont hatálya alá, d) a Ptk.-ban meghatározott betétszerződés alapján elhelyezett összeg, ha azt a pénzügyi intézmény a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezeli, e) a Ptk.-ban meghatározott takarékbetét-szerződés alapján elhelyezett összeg, ha azt a pénzügyi intézmény a bankszámlaszerződés szabályainak megfelelően kezeli. Az a)-e) pontokban meghatározott sorrendet először az adós rendelkezése alatt álló összes, forintban kezelt, azt követően pedig az összes, külföldi pénznemben kezelt összegre kell alkalmazni. Az ugyanazon pontokban szereplő összegek közül előbb az alacsonyabb kamatozású betétösszegeket, majd ezt követően a

magasabb kamatozású betétösszegeket, az azonos kamatozású betétösszegek közül előbb a korábban lekötött betétösszegeket, majd ezt követően a később lekötött betétösszegeket kell végrehajtás alá vonni. Átutalási végzés A végrehajtást kérő kérelmére a végrehajtási lap kiállítására, illetve a végrehajtási záradékolásra jogosult bíróság a pénzkövetelés behajtása céljából a pénzügyi intézménynél kezelt, adós rendelkezése alatt álló összeg - ideértve a nem pénzforgalmi számlán kezelt összegeket is - végrehajtás alá vonására átutalási végzést hoz, ha azonnali beszedési megbízásra azért nem volt lehetőség, mert a) a jogosult nem rendelkezik bankszámlával, illetve csak lakás-előtakarékossági számlával rendelkezik, vagy b) a kötelezett nem rendelkezik pénzforgalmi bankszámlával. A bíróság az átutalási végzésben felhívja az adóst megillető összeget kezelő pénzügyi intézményt, hogy a

követelés összegét - a felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt bankszámlára. A bíróság az átutalási végzést a pénzügyi intézménynek azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a végzésben feltüntetett követelés összegét tartsa vissza, és azt az adósnak ne fizesse ki. A bíróság az átutalási végzés jogerőre emelkedéséről a pénzügyi intézményt azzal a rendelkezéssel értesíti, hogy a visszatartott összeget - az átutalási végzésben foglalt felhívásnak megfelelően - utalja ki a végrehajtást kérőnek, illetőleg utalja át a végrehajtást kérő által megjelölt számlára. Gondoskodás a pénzügyi fedezetről Ha a költségvetési szerv elleni végrehajtás során a pénzügyi intézmény fedezet hiánya miatt nem tudott eleget tenni az átutalási végzésben foglalt felhívásnak, a pénzügyi intézmény köteles erről az adós pénzügyi

ellátását végző szervet és a bíróságot haladéktalanul értesíteni. A pénzügyi ellátást végző szerv - ha az adóst a kötelezettség a költségvetését meghaladó mértékben is terheli - a költségvetési gazdálkodás szabályai szerint gondoskodik a pénzügyi fedezet rendelkezésre bocsátásáról. A végrehajtó intézkedése a pénzügyi intézménynél kezelt összeg végrehajtás alá vonása iránt A pénzügyi intézménynél kezelt, az adós rendelkezése alatt álló összeg - ideértve a nem pénzforgalmi számlán kezelt összegeket is - végrehajtás alá vonása iránt a végrehajtó a végrehajtói letéti számla javára benyújtott azonnali beszedési megbízással intézkedik. A pénzügyi intézmény a végrehajtó intézkedésének megfelelően köteles a számlán lévő összegből a megbízásnak megfelelő összeget a végrehajtói letéti számlára átutalni. Ha az azonnali beszedési megbízás fedezet hiánya miatt nem, vagy csak

részben vezetett eredményre, a végrehajtó a végrehajtást kérő erre irányuló kérelmére azt ismételten benyújtja. Ha az adós elévülésre hivatkozik, a végrehajtó beterjeszti az iratokat a végrehajtást foganatosító bírósághoz, amely elévülés esetén a végrehajtást végzéssel megszünteti. Az elévülés bejelentése nem mentesíti a pénzügyi intézményt a megbízás teljesítésének kötelezettsége alól. Takarékbetét végrehajtás alá vonása A pénzügyi intézménynél elhelyezett betét, takarékbetét, valamint a róla szóló betétkönyv és más okirat korlátozás nélkül végrehajtás alá vonható. Ingóvégrehajtás Az ingófoglalás általános szabályai Ha az adós a végrehajtható okiratban feltüntetett kötelezettségét önként nem teljesítette, a végrehajtó az adós ingóságait foglalási jegyzőkönyvben összeírja, és ilyen módon lefoglalja. Az ingófoglalásra a végrehajtási költség megelőlegezésének

időpontjától számított 30 napon belül kerül sor. Ha a végrehajtó az adósnak a végrehajtható okiratot személyesen adta át, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén köteles az ingófoglalást haladéktalanul elvégezni. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítették, a kézbesítéstől számított 45 napon belül kell az ingófoglalást elvégezni. A végrehajtó a végrehajtást kérő kérelmére a Magyar Országos Közjegyzői Kamaránál vezetett ingó jelzálogjogi nyilvántartásból történő tájékozódással meggyőződik arról, hogy az adós zálogkötelezettként szerepel-e a nyilvántartásban, továbbá hogy vagyonát illetőleg valamely vagyontárgyát terheli-e jelzálogjog, és szükség esetén ebből a célból megkeresi a közjegyzőt. A végrehajtó a foglaláskor felhívja az adóst, hogy a helyszínen nyilatkozzon arról: mely vagyontárgyait terheli zálogjog. Ha a végrehajtható okiratot postán kézbesítik, a végrehajtó ezzel

egyidejűleg felhívja az adóst, hogy a végrehajtható okirat kézbesítésétől számított 15 napon belül nyilatkozzék a vagyontárgyait terhelő zálogjogról. A foglalást lehetőleg az adósnak, illetőleg képviselőjének, távollétükben pedig az adóssal együtt lakó nagykorú családtagnak a jelenlétében kell elvégezni. Lefoglalható ingóságok Lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő vagy más olyan ingóságot lehet, amelyről valószínűsíthető, hogy az adós tulajdonában van. Nem lehet lefoglalni az adós birtokában, őrizetében levő ingóságot, ha a rajta levő jelből vagy más körülményből minden bizonyítás nélkül kétségtelenül megállapítható, hogy az ingóság nincs az adós tulajdonában. A házassági életközösség tartama alatt a házastársaknak vagy bármelyiküknek a vagyontárgyát bármelyik házastárs ellen külön vezetett végrehajtás során is le lehet foglalni. Nincs helye a foglalásnak, ha az a

házastárs, aki ellen a végrehajtás nem irányul, kétséget kizáróan igazolja, hogy a szóban levő vagyontárgy nem a házastársi vagyonközösséghez, hanem az ő különvagyonához tartozik. Több ingóság esetén a lefoglalásuk sorrendjét a végrehajtó állapítja meg. A végrehajtó a foglalást addig folytatja, amíg a követelés - járulékaival együtt, ideértve az eljárás befejezéséig előreláthatóan felmerülő végrehajtási költséget - nincs teljesen fedezve. Végrehajtás alól mentes vagyontárgyak Nem lehet lefoglalni - még az adós beleegyezésével sem - azokat a vagyontárgyakat, amelyeket a törvény a végrehajtás alól mentesít. Mentesek a végrehajtás alól a következő ingóságok: a) az olyan eszköz, amely nélkül az adós foglalkozásának (hivatásának) gyakorlása lehetetlenné válik, így különösen a nélkülözhetetlen szerszám, műszer, technikai, katonai és egyéb felszerelési tárgy, egyenruha, önvédelmi fegyver,

szállítóeszköz, ide nem értve a gépjárművet, b) a rendszeres tanulmányok folytatásához nélkülözhetetlen eszköz, így különösen a tankönyv, tanszer, hangszer, c) a szükséges ruházati cikk, felsőruházatból 3 felsőruha, 1 télikabát, 1 felöltő, 3 pár lábbeli, d) a szükséges ágynemű: személyenként 1 készlet a hozzávaló 2 huzattal, e) az adós háztartásához tartozók számának megfelelően szükséges bútor, legfeljebb 3 asztal és 3 szekrény vagy azonos célt szolgáló más bútor, személyenként 1 ágy vagy más fekvőhely és 1 szék vagy más ülőbútor, f) a szükséges fűtő- és világító eszköz, g) az adós háztartásához nélkülözhetetlen konyhai és háztartási felszerelés, továbbá 1 hűtőgép vagy fagyasztószekrény és 1 mosógép, h) az a kitüntetés (érdemrend, érem, jelvény, plakett), amelyet az adós kapott, ha ezt okirattal igazolta, i) az adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges

gyógyszer, gyógyászati és technikai segédeszköz, a mozgásában korlátozott adós gépjárműve, j) az adós háztartásához tartozó kiskorú gyermek által használt - jellegénél fogva gyermekek részére szolgáló - tárgy, k) az adós és a háztartásához tartozók részére 1 hónapra szükséges élelmiszer és 3 hónapra szükséges tüzelőanyag, l) a lábon álló, illetőleg be nem takarított termés, gyümölcs, m) az a dolog, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni. Ha az adós élethivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel foglalkozik - a felsoroltakon kívül , mentes a végrehajtás alól: a) az adós földjének megműveléséhez szükséges vetőmag, mezőgazdasági gép és felszerelés, igavonó állat és takarmány, b) 1 tehén vagy más haszonállat és a részére 3 hónapra szükséges takarmány. Mentes a végrehajtás alól: a) a kitüntetéssel, kitüntető címmel, díjjal,

jelvénnyel, oklevéllel együtt járó összeg, b) a biztosítási összeg, a lefoglalt ingóságért járó összeg kivételével, c) a szakszervezet sztrájkalapjába helyezett összeg. Becslés A végrehajtó a foglaláskor becsléssel megállapítja a lefoglalt ingóság értékét. A becsérték megállapításánál a végrehajtó a forgalmi árat veszi alapul. Ha a felek a becsértékben megegyeztek, ez az irányadó. Ha valamelyik fél kívánja, a végrehajtó a foglalásnál szakértő-becsüst alkalmaz. A foglalás után a végrehajtó szakértő-becsüs közreműködésével a becsértéket módosíthatja, ha ezt bármelyik fél a foglalási jegyzőkönyv kézbesítésétől számított 8 napon belül kérte. A lefoglalt ingóság megőrzése A lefoglalt ingóságot - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - az adós őrizetében kell hagyni. Az adós a lefoglalt ingóságot - az elhasználható dolog kivételével - használhatja, de csak rendeltetésének

megfelelően és az állag sérelme nélkül. A lefoglalt ingóságon elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn. Az adós a lefoglalt ingóságot köteles gondosan megőrizni. A lefoglalt ingóság elhasználása, elzálogosítása, elidegenítése, megsemmisítése vagy a végrehajtás alól más módon való elvonása a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény. Zár alá vétel Ha valószínű, hogy az adós a lefoglalt ingóságot nem fogja megőrizni, a végrehajtó az ingóságot a megőrzésére alkalmas tárolóban (szekrényben, ládában stb.) vagy külön helyiségben helyezi el, azt lezárja és lepecsételi. A tároló, a helyiség felnyitása, illetőleg a pecsét megsértése vagy eltávolítása a Büntető Törvénykönyv szerint bűncselekmény. A végrehajtó a lefoglalt ingóság megőrzésére zárgondnokot jelöl ki, ha a) az adós a megőrzésre nem vállalkozott, b) az adós hosszabb ideig távol van, c) a végrehajtást kérő zárgondnok

kijelölését kérte, és ez az ügy körülményeire tekintettel a végrehajtó szerint indokolt, d) ezt az eljárás eredményessége szempontjából szükségesnek tartja, és a zárgondnok kijelöléséhez a végrehajtást kérő hozzájárult. Foglalás harmadik személynél Ha valószínű, hogy az adós tulajdonában levő ingóság a feleken kívül álló harmadik személynél van, a végrehajtó a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel. A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy a) nála van-e a felhívásban megjelölt ingóság és milyen jogcímen, b) elismeri-e az adósnak az ingóságra vonatkozó tulajdonjogát, c) tart-e valaki igényt az ingóságra és milyen jogcímen. Ha a harmadik személy elismerte, hogy a nála levő ingóság az adós tulajdonában van, a végrehajtó az ingóságot a helyszínen lefoglalja. Ha a harmadik személy a nyilatkozatot elmulasztotta,

vagy az adós tulajdonjogát nem ismerte el, a végrehajtást kérő pert indíthat ellene a foglalás tűrése iránt. Követelés lefoglalása Ha az adósnak harmadik személlyel szemben követelése van, illetőleg az adós harmadik személlyel olyan szerződést kötött, amelyből később követelése keletkezik, a végrehajtó a követelést lefoglalja, egyúttal a harmadik személyt nyilatkozatra hívja fel. A harmadik személy a felhívás kézbesítésétől számított 8 napon belül nyilatkozatban köteles a végrehajtóval közölni, hogy a) elismeri-e a követelést, illetőleg a később keletkező követelésről szóló szerződést, b) a követelés mikor esedékes, c) tart-e valaki igényt a követelésre és milyen jogcímen. A harmadik személy a felhívás kézbesítése után a követelést sem az adós, sem más javára nem teljesítheti, hanem köteles legkésőbb az esedékesség napján a követelés összegét befizetni a végrehajtói letéti számlára,

illetőleg köteles a követelés tárgyát bírósági letétbe helyezni. Ha a harmadik személy a követelést bárkinek a javára teljesítette, a követelés összegéig (értékéig) felelős a végrehajtást kérőnek. Az ingóság értékesítésének időpontja A végrehajtó a lefoglalt ingóság értékesítése iránt a foglalást, illetve a vízi, légi jármű lajstromának, valamint az ingózálogjogi nyilvántartás adatainak beszerzését követő 30 nap eltelte után haladéktalanul intézkedik. Ha a foglalástól számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt vagyontárgy értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni. A végrehajtó az értékesítést olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb. A romlandó dolgot a foglalás után haladéktalanul értékesíteni kell. A végrehajtó a romlandó dolgot árverésen kívül, árverési vétel hatályával adja el, ha a felek

ezt kifejezetten kérték, és megjelölték a vevő személyét, valamint a vételár összegét. Ha a romlandó dolog árverésen kívüli eladására nincs lehetőség, a végrehajtó a romlandó dolgot a forgalmazásával foglalkozó kereskedőnek adja el, vagy az önkormányzat által kijelölt legközelebbi piacon, vásáron, vásárcsarnokban - a piaci, vásári értékesítés szabályai szerint, az ingóárverés szabályainak megfelelő alkalmazásával - értékesíti. Ilyenkor a végrehajtó az árverésről nem készít hirdetményt, hanem az értékesítést a helyi körülmények között legcélszerűbb módon teszi közzé. Elszállítás Az értékesítendő ingóságnak az értékesítés helyére történő elszállításáról a végrehajtó gondoskodik. Ha a bíróság a vagyonelkobzást az adós egész vagyonára rendelte el, a végrehajtó azonnal intézkedik a lefoglalt ingóságok elszállítása iránt. Ha az elszállítás akadályba ütközik, a zár alá

vétel szabályait kell alkalmazni. Zár alá kell venni azt a dolgot is, amelyre nézve már korábban igénypert indítottak. Ha a bíróság a vagyonelkobzást az adós meghatározott ingóságára rendelte el, a végrehajtó azonnal intézkedik az elszállítása iránt. Ingóárverés Az ingóságot - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - rendszerint árverésen kell értékesíteni. Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti: a) a felek nevét, b) az árverés helyét és idejét, c) az árverésre kerülő ingóságokat és becsértéküket, d) azt, hogy az ingóságokat az árverés előtt hol és mikor lehet megnézni. Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell: a) a feleknek, b) az árverés helye szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek. Az árverező személyesen vagy megbízottja, illetve képviselője útján árverezhet. Az ügyben eljáró végrehajtó, a végrehajtó alkalmazottja, a

végrehajtói iroda tagja és alkalmazottja, továbbá ezek közeli hozzátartozója és élettársa, valamint a végrehajtást foganatosító bíróság állományába tartozó személy és az adós az árverésen sem személyesen, sem megbízottja vagy képviselője útján nem árverezhet, és az ingóságot árvereztetéssel közvetve sem szerezheti meg. Az adós meghatározhatja az ingóságok árverezésének sorrendjét. Ha nem élt ezzel a jogával, az ingóságokat a foglalási jegyzőkönyvben feltüntetett sorrendben kell elárverezni. Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingóság becsértékét (a kikiáltási árat), és felhívja őket ajánlatuk megtételére. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték egynegyedéig. Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár

háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingóságot a legtöbbet ajánló megvette. Ha az első árverés sikertelen, az ingóságokat a második és harmadik árverésen egyenként kell értékesíteni. A legtöbbet ajánló köteles a teljes vételárat a megvett ingóság elárverezése után készpénzben azonnal kifizetni. Ha nem fizette ki, az ingóságot nyomban tovább kell árverezni A fizetést elmulasztó árverező nem vehet tovább részt az árverésben. Az árverésen eladott ingóságon az árverési vevő a vételár kifizetésével tulajdonjogot szerez. Az engedély alapján birtokban tartható ingóság (lőfegyver, méreg, radioaktív anyag stb.) árverésen nem értékesíthető, azt a végrehajtó az adott dolog forgalmazására jogosult személynek, gazdálkodó szervezetnek adja át bizományi értékesítés céljából a legkisebb vételár (becsérték) meghatározásával. Az első árverésen el nem adott ingóságot második árverésen kell

értékesíteni. A végrehajtó a második árverést az első árveréstől számított 3 hónapon belüli olyan időpontra tűzi ki, amely a helyi körülmények között a legcélszerűbb. Ingóság árverésen kívüli eladása A végrehajtó az ingóságot a felek kívánságára - az általuk meghatározott vevő részére és az általuk megállapított becsértéken - árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el. Ha az értékesítésből befolyó vételárból a végrehajtási eljárás költsége és valamennyi végrehajtást kérő követelése előreláthatólag kielégíthető, az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges a végrehajtást kérők beleegyezése. Ebben az esetben a végrehajtó az ingóságot az adós által megjelölt személynek az adós által megállapított becsértéken adja el. Az ingóság átvétele a végrehajtást kérő által Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, a végrehajtást kérő az ingóságot a

becsérték egynegyedének megfelelő összeg fejében átveheti. Ha több végrehajtást kérő van, vagy elsőbbségi igényt jelentettek be, az ingóságot az veheti át, aki a becsérték egynegyedét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Az ingóság visszaadása az adósnak Ha az ingóságot nem sikerült értékesíteni, és azt a végrehajtást kérő nem vette át, a végrehajtó felhívja az adóst, hogy az ingóságot 30 napon belül vigye el, amennyiben az adós az ingóságért a végrehajtónál jelentkezett, a végrehajtó az ingóságot feloldja a foglalás alól, és visszaadja az adósnak. Ha az adós a felhívástól számított 30 napon belül az ingóságért nem jelentkezett, a végrehajtó megszünteti az ingóság további őrzését, és az ingóság megsemmisítése vagy hulladékként való átadása iránt intézkedik. A vagyonelkobzás végrehajtása során lefoglalt ingóságot nem lehet visszaadni az adósnak. Az ingatlan-végrehajtás Az adós

tulajdonában levő ingatlant az ingatlan jellegére, művelési ágára és az ingatlant terhelő jogra vagy tilalomra, továbbá az ingatlanhoz kapcsolódó, az ingatlan-nyilvántartásba feljegyzett tényekre tekintet nélkül végrehajtás alá lehet vonni. Mentes a végrehajtás alól az az ingatlan, amelyet a felszámolási eljárás során nem lehet az adós vagyonához tartozóként figyelembe venni. A végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát csak a következő jogok terhelhetik: a) a telki szolgalom, b) a közérdekű használati jog, c) az ingatlannyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, e) a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlannyilvántartásba bejegyezve. Az ingatlan lefoglalása Ha a végrehajtható okirat tartalmazza az ingatlan adatait, a végrehajtó a végrehajtási költség megelőlegezését követő 3 munkanapon belül lefoglalja az ingatlant. Ha a végrehajtást kérő a

végrehajtási kérelemben úgy rendelkezett, hogy az adós ingatlanát is vonják végrehajtás alá, vagy az adós ingatlanának végrehajtás alá vonását nem zárta ki, de a végrehajtási kérelemben az ingatlan adatait nem jelölte meg, a végrehajtó a végrehajtási költség előlegezését és az ingatlan adatainak beszerzését követő 3 munkanapon belül intézkedik az ingatlan lefoglalása iránt. A végrehajtó az ingatlan lefoglalása végett megkeresi a földhivatalt, hogy a végrehajtási jogot jegyezze be az ingatlan-nyilvántartásba, egyúttal felhívja a földhivatalt, hogy a végrehajtási jog bejegyzésével kapcsolatos határozatának megküldésével együtt tájékoztassa a végrehajtót azoknak a nevéről és lakóhelyéről (székhelyéről), akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. A foglalás a végrehajtási jog bejegyzésével valósul meg. A földhivatal a végrehajtási jog bejegyzését - ideértve a

megelőző beadványokat is - soron kívül intézi el. Az ingatlan értékesítésének időpontja A végrehajtó a lefoglalt ingatlan értékesítése iránt akkor intézkedhet, ha a követelés viszonylag rövidebb időn belüli behajtása másképpen nem lehetséges, és a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 45 nap eltelt. Ha a végrehajtási jog bejegyzéséről szóló határozatnak a végrehajtó részére történt kézbesítésétől számított 8 napon belül igénypert indítottak, az igényelt ingatlan értékesítése iránt az igényper jogerős befejezése után lehet intézkedni. A végrehajtó az ingatlant a becsérték megállapításától, végrehajtási kifogás előterjesztése esetén a becsérték tárgyában hozott jogerős bírósági határozat kézhezvételétől számított 3 hónapon belül olyan időpontban köteles értékesíteni, amely a helyi körülmények

között a legcélszerűbb. Az ingatlan becsértéke A végrehajtó az ingatlan értékesítése előtt a 6 hónapnál nem régebbi adó- és értékbizonyítványt is figyelembe véve vagy - bármelyik fél erre irányuló kérelmére - szakértő becsüs véleménye alapján megállapítja az ingatlan becsértékét mind a beköltözhető, mind pedig a lakott állapotban történő értékesítés esetére. A végrehajtó az ingatlan becsértékét közli a felekkel és azokkal, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van. A becsérték közlésével egyidejűleg a végrehajtó tájékoztatja a végrehajtást kérőt, hogy a közlés kézbesítésétől számított 15 napon belül a végrehajtótól nyilvános pályázat megrendezését kérheti, amelyre több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő ilyen tartalmú nyilatkozata alapján kerülhet sor. A végrehajtó a becsérték közlésével egyidejűleg

tájékoztatja az adóst arról, hogy az értékesítést követően fennálló kiköltözési kötelezettsége teljesítésének elhalasztása iránti kérelmét legkésőbb a közlés kézhezvételétől számított 15 napon belül terjesztheti elő a bíróságnál. Ha a közléstől számított 15 napon belül végrehajtási kifogást terjesztettek elő, a becsértéket a bíróság - szükség esetén szakértő közreműködésével - állapítja meg. Ingatlanárverés Az ingatlant - ha a törvény másképpen nem rendelkezik - rendszerint árverésen kell értékesíteni. Az ingatlant beköltözhető állapotban kell árverezni. Lakottan kell árverezni az ingatlant, a) ha abban a végrehajtási eljárás megindulását megelőzően kötött, érvényes bérleti szerződés alapján bérlő lakik, kivéve ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg, és a bérleti szerződés

megkötésére e megállapodás ellenére került sor, b) ha abban haszonélvező lakik, c) ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanban a nem adós tulajdonostárs lakik, d) ha az adós és a végrehajtást kérő (több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő) a lakottan történő értékesítésben megállapodott, vagy e) ha a lakottan történő értékesítéssel valamennyi végrehajtást kérő egyetért, f) ha abban az adós egyenesági felmenője lakik, és lakóhelye a végrehajtási eljárás megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt, az ingatlan tulajdonjogát az adós tőle ingyenesen szerezte, kivéve ha az adós és a zálogjogosult korábban az ingatlan beköltözhető állapotban történő értékesítésében állapodott meg. Az árverést a végrehajtó árverési hirdetménnyel tűzi ki, és ebben feltünteti: a) nevét, hivatali helyiségének címét, telefonszámát, letéti számlájának számát, b) a felek nevét, a

főkövetelések jogcímét és összegét, c) az ingatlan ingatlan-nyilvántartási adatait (helyrajzi szám, művelési ág, a fekvés helye, tulajdonos, a terhek), d) az ingatlan tartozékait, jellemző sajátosságait, e) az ingatlan lakott vagy beköltözhető állapotban történő értékesítését, f) az ingatlan becsértékét, g) az árverési előleg összegét, h) azt, hogy az árverésen a kikiáltási ár összege milyen mértékben csökkenthető, Az árverési hirdetményt kézbesíteni kell a) a feleknek, b) azoknak, akiknek az ingatlanra vonatkozólag az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joguk van, c) az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek, d) a földhivatalnak. A földhivatal az árverés kitűzését bejegyzi az ingatlannyilvántartásba. Ingatlanra az árverezhet, aki előlegként az ingatlan becsértékének 10%-át legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt a végrehajtónál letétbe helyezte. Az

előleg letétbe helyezése átutalással is történhet, az előleg összegét olyan időpontban kell átutalni, hogy az az árverés időpontját megelőzően megérkezzen a végrehajtói letéti számlára. A letétbe helyező az utóbbi esetben akkor árverezhet, ha az átutalásról szóló terhelési értesítőt legkésőbb az árverési ajánlatának megtétele előtt a végrehajtónak bemutatja, annak másolatát pedig részére átadja. Az árverés megkezdésekor a végrehajtó az árverezőkkel közli az ingatlan becsértékét (a kikiáltási árat), ismerteti az árverési feltételeket, és felhívja az árverezőket ajánlatuk megtételére. Ha a felajánlott vételár nem éri el a kikiáltási árat, azt fokozatosan lejjebb kell szállítani a becsérték feléig. Lakóingatlan esetén a kikiáltási ár a becsérték 70%-ának megfelelő összegre szállítható le, ha az adósnak ez az egyetlen lakóingatlana, lakóhelye ebben van, és a végrehajtási eljárás

megindítását megelőző 6 hónapban is ebben volt. Lakóingatlannak kell tekinteni a) a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlant (tulajdoni illetőséget) a hozzá tartozó földrészlettel, ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki, b) az ingatlan-nyilvántartásban tanyaként feltüntetett lakó-, illetőleg gazdasági épületet, épületcsoportot és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttesét. Az árverést addig kell folytatni, amíg ajánlatot tesznek. Ha nincs további ajánlat, a végrehajtó a felajánlott legmagasabb vételár háromszori kikiáltása után kijelenti, hogy az ingatlant a legtöbbet ajánló megvette. Az árverési vevő letétbe helyezett előlegét be kell számítani a vételárba. Az árverési vevőn kívüli többi árverezőnek az előleget az árverés befejezése után azonnal vissza kell adni,

illetőleg visszautalásáról intézkedni kell. Az árverési vevő köteles a teljes vételárat az árveréstől - ha pedig az árverést jogorvoslattal támadták meg, a jogorvoslatot eldöntő határozat rendelkezése szerint a jogerőre emelkedéstől - számított 15 napon belül befizetni vagy átutalni a végrehajtói letéti számlára; ha elmulasztja, előlegét elveszti. A végrehajtó a vételár megfizetésére legfeljebb 2 hónapig terjedő halasztást adhat, ha ezt a vételár nagyobb összege vagy más fontos körülmény indokolttá teszi. Ha az árverési vevő a teljes vételárat kifizette, és az árveréstől számított 30 nap eltelt, a végrehajtó az árverésen megvett ingatlant átadja az árverési vevőnek. Az ingatlan után az adó és más köztartozás az árverési vevőt az árverés napjától terheli. Az adós és az adós jogán az ingatlanban lakó személyek az árveréstől számított 30. napig, ha a végrehajtó ennél hosszabb határidőt

adott a vételár megfizetésére, eddig az időpontig, jogorvoslat előterjesztése esetén pedig az erről szóló határozat rendelkezése szerint a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15. napig kötelesek az ingatlant ingóságaiktól kiürítve elhagyni, és biztosítani, hogy a végrehajtó átadja azt az árverési vevőnek. Az első árverés sikertelenségének megállapításától számított 3 hónapon belül - a végrehajtó által kitűzött időpontban - második árverést kell tartani. Nem kell megtartani a második árverést, ha az árverési vevő a második árverés megkezdése előtt befizette a vételárat, vagy azt átutalta és az erről szóló terhelési értesítőt a végrehajtónak bemutatta, másolatát részére átadta, továbbá megtérítette a második árverés kitűzésével felmerült költséget. A második árverésen a korábbi árverési vevő nem árverezhet. A második árverésen is az ingatlan becsértéke a kikiáltási

ár, amelyet a becsérték feléig, lakóingatlan esetén a becsérték 70%ának megfelelő összegig lehet leszállítani. Ha a második árverésen az ingatlant alacsonyabb áron adták el, mint amelyet az első árverésen a korábbi árverési vevő felajánlott, a különbözetet a korábbi árverési vevő köteles a végrehajtást foganatosító bíróság végzése alapján megtéríteni. Nyilvános pályázat Az ingatlant a végrehajtást kérő, több végrehajtást kérő esetén valamennyi végrehajtást kérő kívánságára az árverési vétel hatályával, nyilvános pályázaton kell értékesíteni. A pályázatra vonatkozó nyilatkozatot a végrehajtóval írásban kell közölni, a végrehajtó az ilyen tárgyú, előtte szóban tett nyilatkozatot jegyzőkönyvbe foglalja. A végrehajtó pályázati hirdetmény készítésével gondoskodik a pályázat közzétételéről. A pályázati hirdetményt kézbesíteni kell a) a feleknek, b) azoknak, akiknek az

ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, c) az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyzőnek, d) a földhivatalnak. A pályázati hirdetményt - a megérkezését követő első munkanaptól kezdődően - 15 napig ki kell függeszteni a végrehajtást foganatosító bíróságnak, az ingatlan fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi polgármesteri hivatalnak, valamint a földhivatalnak a hirdetőtáblájára, és közzé kell tenni a kamara hivatalos lapjában. Az ajánlatot ügyvéd által vagy az ajánlatot tevő szervezet jogtanácsosa által ellenjegyzett okiratba kell foglalni. Az ajánlatot zárt borítékban, "pályázati ajánlat" megjelöléssel kell átadni a végrehajtó irodájában a végrehajtónak vagy alkalmazottjának a határidő lejártáig. Az ajánlat átvételéről az átvevő elismervényt ad az átadónak. A végrehajtó a hivatali helyiségében, a hirdetményben

megjelölt időpontban az ajánlatokat tartalmazó zárt iratokat felbontja, és ismerteti az ajánlattevők nevét, címét (székhelyét), valamint a vételárra tett ajánlatokat. A felbontásról jegyzőkönyvet kell készíteni A felbontási eljáráson a végrehajtón és alkalmazottjain kívül a felek, azok, akiknek az ingatlanra vonatkozóan az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joguk van, továbbá az ajánlattevők vehetnek részt személyesen vagy meghatalmazott útján; távolmaradásuk az eljárás lefolytatásának nem akadálya. Az ajánlatok ismertetése után a végrehajtó megvizsgálja az ajánlatokat, és megállapítja, hogy azok érvényesek-e, és az eljárás eredményes-e. A pályázatot az nyeri, aki a legmagasabb összegű vételárat ajánlotta fel. Ha több azonos összegű ajánlat érkezett, a végrehajtó az eredményhirdetésen megjelent érintett feleket erről tájékoztatja, és felhívja őket, hogy szóban újabb ajánlatot tehetnek. Az

eljárást addig kell folytatni, amíg a megjelentek ajánlatot tesznek, ilyenkor a legmagasabb ajánlatot tevő nyeri a pályázatot. Ha az eredményhirdetésen az azonos ajánlatot tevők nem jelentek meg, vagy a jelen levő, azonos ajánlatot tevők nem tettek újabb, magasabb összegű ajánlatot, illetve újabb ajánlataik ugyanolyan összegű vételárra vonatkoznak, az eljárást eredménytelennek kell nyilvánítani. A pályázat nyertese a pályázati eredményről készült jegyzőkönyv kézhezvételétől - ha pedig a pályázatot végrehajtási kifogással támadták meg, az ezt eldöntő határozat jogerőre emelkedésétől - számított 30 napon belül köteles a vételár előleggel csökkentett összegét a végrehajtói letéti számlára befizetni. Ha ezt elmulasztja, a további pályázaton nem vehet részt, és elveszti az előleget, amely a végrehajtás során befolyt összeget növeli. A vételár befizetésének elmulasztása esetén a végrehajtó az

eljárás eredménytelenségét állapítja meg. Ha a pályázat nyertese a vételárat befizette, és a pályázat eredményességének megállapításától számított 30 nap eltelt, a végrehajtó a pályázati eredményt rögzítő jegyzőkönyv kivonatának megküldésével megkeresi a földhivatalt a vevő tulajdonjogának az ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése céljából, és erről a pályázat nyertesét értesíti. A pályázat eredménytelensége esetén a végrehajtást kérőknek az erről szóló jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül előterjesztett kérelmére a pályázat ismét kiírható. Ilyen kérelem hiányában árverést kell tartani, amelyre a második árverés szabályai irányadók azzal, hogy azon a korábban érvényes ajánlatot tevők is részt vehetnek. Ingatlan árverésen kívüli eladása A végrehajtó az ingatlant a felek kívánságára - az általuk meghatározott vevő részére és az általuk

megállapított becsértéken - árverésen kívül, de árverési vétel hatályával adja el. Ha az értékesítésből befolyó vételárból a végrehajtási eljárás költsége és valamennyi végrehajtást kérő követelése előreláthatólag kielégíthető, és az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett joga, az árverésen kívüli eladáshoz nem szükséges a végrehajtást kérők beleegyezése. Ebben az esetben a végrehajtó az ingatlant az adós által megjelölt személynek az adós által megállapított becsértéken adja el. Ha az ingatlanra vonatkozólag más érdekeltnek az ingatlannyilvántartásba bejegyzett joga van, az árverésen kívüli eladáshoz az ő beleegyezése szükséges. Az ingatlan átvétele a végrehajtást kérő által Ha a megtartott második árverés is sikertelen volt, a végrehajtást kérő az árverési jegyzőkönyv kézhezvételétől számított 15 napon belül az ingatlant a

becsérték felének megfelelő összeg fejében átveheti. Ha több végrehajtást kérő van, az ingatlant az veheti át, aki a becsérték felét meghaladó legmagasabb árajánlatot tette. Közös tulajdonban levő ingatlan árverése Ha az osztatlan közös tulajdonban levő ingatlanra nem valamennyi tulajdonostárssal szemben van a végrehajtási jog bejegyezve, az árverést csak az adós tulajdoni hányadára lehet kitűzni. Az adós tulajdonostársai együttesen kérhetik, hogy árverezzék el az egész ingatlant. A kérelmet a végrehajtó által jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatban vagy közjegyzői okiratban kell előterjeszteni. Az ingatlanra - az adós kivételével bármelyik tulajdonostárs is árverezhet, - az árverező tulajdonostárs a tulajdoni hányadának megfelelően arányosan csökkentett előleget köteles letétbe helyezni, és ha az ingatlant megvette, nem kell megfizetnie a vételárnak azt a részét, amely az ő tulajdoni hányadára esik, - a

tulajdonostárs hozzájárulásával lehet az ő tulajdoni hányadát a becsértékénél alacsonyabb áron elárverezni. Ingatlanra kimondott vagyonelkobzás végrehajtása Ingatlanra kimondott vagyonelkobzás esetén, továbbá ha az adós egész vagyonára elrendelt vagyonelkobzás végrehajtása során megállapították, hogy a vagyonhoz ingatlan is tartozik, a végrehajtó haladéktalanul megkeresi a földhivatalt, hogy az ingatlanra az állam tulajdonjogát jegyezze be. A megkeresésben az állam tulajdonosi jogait gyakorló szervezetként a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot kell megjelölni, és erről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot értesíteni kell. A végrehajtási költség elsőbbsége A végrehajtás során befolyt összegből mindenekelőtt a végrehajtási költséget - az eljárás kezdeményezésével, elrendelésével és foganatosításával felmerült költséget - kell kielégíteni. Kielégítési sorrend Ha a befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás

során behajtani kívánt valamennyi követelést, a kielégítési sorrend - a követelések jogcímét alapul véve - a következő: a) gyermektartásdíj, b) egyéb tartásdíj, c) munkavállalói munkabér és a vele egy tekintet alá eső járandóság, d) a büntető és a büntetésvégrehajtási, valamint a szabálysértési eljárásban az adóssal szemben megállapított, az állam javára fizetendő összeg, a vagyonelkobzásból eredő követelés, e) adó, társadalombiztosítási követelés és más köztartozás, f) egyéb követelés, g) a végrehajtási eljárásban kiszabott rendbírság. A követelés érvényesítésével és behajtásával felmerült, a bíróság (hatóság) által megállapított költséget és a követelés egyéb járulékait a követeléssel azonos sorrendben kell kielégíteni. A sorrendben előbb álló követelés teljes kielégítése után lehet a sorrendben hátrább álló követelést kielégíteni. Ha a befolyt összeg nem

fedezi az azonos sorrendben felsorolt valamennyi követelést, e követeléseket arányosan kell kielégíteni. Felosztási terv Ha a végrehajtás alá vont vagyonból befolyt összeg nem fedezi a végrehajtás során behajtani kívánt valamennyi követelést, a végrehajtó az intézkedésének, illetőleg a végrehajtás során történő értékesítésnek a jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül felosztási tervet készít, és azt megküldi a feleknek, egyúttal tájékoztatja őket a felosztási tervben foglaltakkal szemben benyújtható jogorvoslat lehetőségéről