A költemény erőteljes felszólítással indul, melyben a költő a magyar nemzetet szólítja fel cselekvésre a magyarság megőrzése érdekében. Hazaszeretetre, a haza iránti hűségre és ennek vállalására szólít fel. Indokul a származást hozza fel: „Bölcsőd az s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.” Ennek az indoklásnak nagy nyomatékot adnak az ellentétek: „Itt élned, halnod kell.”, „Bölcsőd az, s majdan sírod is”. A költő megismétli a kezdeti felszólítást az óda utolsó strófájában, mellyel keretes szerkezetet eredményez a műnek. A vers végi felszólításban a költő már igéket használ, mellyel mozgósít: „Áldjon vagy verjen”. A költő megismétli a „bölcső – sír”, „élned – halnod” ellentétet a következő sorokban: „Légy híve rendületlenül hazádnak, oh magyar: ez éltetőd, s ha elbukál, hantjával ez takar.”
A Szózat felépítése és keretes szerkezete hasonlít Kölcsey Ferenc Himnuszához. A Himnuszzáró és nyitó kerete közre fogta: könyörgés Isten áldásáért és az esedezést Isten áldásáért, míg a Szózatnyitó kerete felhív a haza iránti hűségre és záró kerete pedig szintén a haza iránti hűségre szólít fel, csak már sokkal erőteljesebben.
Vörösmarty 3 strófát szán a nemzeti múlt eseményeinek bemutatására. Számos példát sorakoztat fel a magyar nép zivataros századaiból. Ilyenek: apáink vére, Árpád honfoglalása, Hunyadi Mátyás uralkodása, szabadságharc. A 3.vsz.-ban kétszer ismétlődik az ez mutató névmás: „Ez a föld”, „Ez, melyhez”. A 4. és az 5. versszakban egy határozószó ismétlődik, mégpedig az itt (itten): „Itt küzdtenek”, „Itt törtek össze”, „Szabadság! Itten hordozák”. Az ismétlések nyomatékosító és mozgósító hatást érnek el. A költő a múlt szörnyű eseményeit is megemlíti, ezekhez bizakodva viszonyul, a nép megszenvedte sorsát, most már megérdemelné a békét, a boldog életet. („Még jőni kell, még jőni fog egy jobb kor”) Kölcsey ezeket a sorscsapásokat Isten büntetésének vélte, megérdemelt büntetésnek, és éppen ez okból helyezte versében központi helyzetbe az Istenhez való könyörgést a magyar nép nyugodt életéért. Vörösmarty szerint a múltbeli veszteségek sajnos megtörténtek, de bízni kell az ideális jövőben, míg Kölcsey szerint ezek a veszteségek erősítették meg a magyar nemzetet.
A 7.vsz.-ban egy felkiáltást fogalmaz meg a költő („Egy ezredévi szenvedés kér éltet vagy halált!”), melyet a magyarságnak intéz. Választás elé állítja a magyar nemzetet: vagy marad örökké mások által elnyomott, uralt nemzet vagy pedig kiáll az érdekeiért és megteremti önálló magyar nemzetét. Ezek a szenvedések feljogosítják erre a magyarságot.
A 8-9. vsz.-ban Vörösmarty meg kívánja győzni a magyarságot, hogy igenis van lehetőség a szebb világra, csak tenni kell érte. Ez pedig jellegzetesen reformkori mozzanat. Mindkét vsz. „ az nem lehet, hogy…” mondattal kezd. Ezután pozitív jövőképet kapunk a múlt negatív képeivel szemben. A költő ennek alátámasztásául az ismétlés, a fokozás, felsorolás nyelvi eszközeivel él.
A 10. vsz. ezzel szemben a kezdéssel változtatásával indul: „még jőni kell, még jőni fog”. A költő ezzel két fajta jövőképet tár elénk. Egyrészt a boldog, kivívott magyarság jövőjét másrészt a hősi halált halt magyarságot. Köztük kapcsolat van, mégpedig olyan téren, hogy mindkét alternatíva végül a magyarság dicsőségét, függetlenségét eredményezi. Ezekkel visszautal a nyitó keretre: „Itt élned, halnod kell”.
Megismétlődik a „népek hazája nagyvilág” motívum a következő sorokban: „Hol a temetkezés fölött egy ország vérben áll.” Ezek után az előzmények után indokolttá válik a vers végén elhangzó erőteljes felszólítás a haza szeretetére.
Kapcsolódó olvasnivalók
A székelyföldi autonóm tartományról
A Magyar Autonóm Tartomány 1952. szeptember 21-én szovjet nyomásra jött létre Romániában, Marosvásárhely központtal. A maga korában egy korszerű közigazgatási rendszernek számított, és területén belül segítette az erdélyi (székely) magyarság önazonosságának megőrzését, bár létére hivatkozva a román állam az erdélyi szórványmagyarságot hátrányos intézkedésekkel sújtotta.
A bűnüldözés mesterei: Thaisz Elek
Thaisz Elek rendőrtisztviselő, 1861-től Pest, 1873-tól 1885-ig az egyesített Székesfőváros, Budapest rendőrfőkapitánya volt. Pesten született 1820-ban, apja Thaisz András (1789–1840) jogász, királyi táblai ügyvéd, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
A természetjárás története
Ennek leggyakoribb módja a gyalogos túrázás, de ide tartoznak a vizitúrák, sítúrák és más, fizikai igénybevétellel járó, csoportos, nem egyszer versenyként lebonyolított túrák is. A társadalom egy fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része a fiatalok, illetve a természetbe vágyók oktatása.
Kapcsolódó doksik
Középiskolai anyagok
Illyés Gyula Bartók c. művének elemzése
Illés Gyula: Bartók
A mű egy indulatos felkiáltással kezdődik. A költő itt önmagával vitatkozik. Ez az egész vers vitázó alaphangját adja meg. Illyés védelmébe veszi a disszonáns hangzásokban bővelkedő Bartók-zenét, hiszen a világban is ez uralkodik.
A bartóki hangzásokat zajokkal, zörejekkel hozza párhuzamba. Ilyenek a „Földre hullt pohár fölcsattanó...
Tóth Árpád élete és munkássága
Tóth Árpád (1886-1928) a Nyugat első nemzedékének egyik kiemelkedő alakja, akinek uralkodó hangja mindvégig a fájdalom, a szeretetre, boldogságra hiába váró ember szomorúsága.
1886-ban született Aradon. Hároméves korában Debrecenbe költöznek. Ott érettségizik a reáliskolában, ezután Pesten, a bölcsészkaron végzi a magyar-német szakot. Ekkor már elég súlyos a tüdőbaja, mely...
Népiesség, Helyzetdal, Életkép
A népiesség mint a népi irodalom (elsősorban a népköltészet) formai és tartalmi követése, ill. beemelése a szépirodalomba a romantikán belül következett be Magyarországon, de a kezdemények korábbiak. A népiesség beépülése a magyar nemzeti irodalomba Petőfi Sándor költészete által lett végleges tény. 1849 után irodalmunk fő társadalmi feladata a nemzeti hagyományok ápolása...
