Informatika | Számítógép-architektúrák » A BIOS és beállításainak jelentése

A Bios és beállításai A BIOS, ami a Basic Input/Output System (tükörfordításban: alapvetõ bemeneti-kimeneti rendszer) rövidítése, a számítógép idegrendszere. Fontos, és tulajdonképpen nélkülözhetetlen eszköze a PC problémamentes mûködésének: minden ehhez szükséges feladatot ellát, kezdve a cache és lemez-elérésektõl, az IDE vezérlõn és a rendszer idõzítésén át egészen a soros/párhuzamos portokig. A BIOS az, ami mûködésbe lép a számítógép bekapcsolásakor is; "õt" látjuk elsõként a képernyõn, mielõtt betöltené az operációs rendszert. Minthogy a BIOS ily fontos része a PC-nek, nem árt tisztában lenni beállításaival, azaz hogy miként lehet vele beleszólni a mûködésbe. Az évek során persze egyre több és több opcióval gazdagodott: napjainkban automatikusan detektálja a meghajtókat és egyszersmind a rendszer valamennyi kártyáját, perifériáját is a plug and play-nak hála, valamint ellátja az

áramfelvétel szabályozását is. Mindezt annak érdekében, hogy minél több terhet vegyen le a felhasználóról: ne kelljen annyit bíbelõdnie a sokszor hireoglifikusnak tetszõ kapcsolókkal. Mindazonáltal kétségtelen, hogy így is gyakran van szükség a felfedezésére. Különösen igaz ez akkor, ha szeretnénk a legtöbbet kicsikarni számítógépünkbõl: ez esetben a BIOS kell legyen második anyanyelvünk. Alapok Mint említettük, a BIOS nélkülözhetetlenül lényeges a PC mûködési metódusában. Tulajdonképpen keretet ad ahhoz, hogy a gép képes legyen lefuttatni, kezelni a további programokat. Elõször is ellátja a POST (Power On Self Test - "rendszerindításkori önellenõrzés") feladatait, amit minden egyes újraindításkor elvégez, s célja, hogy meggyõzõdjön a számítógép egészének hibátlanságáról, mintegy megakadályozva, hogy az alkatrészek esetleges hiábi csak a munka során bukkanjanak fel és okozzanak gondokat (jó

példa erre a memória: a POST, ha engedjük neki a teljes vizsgálatot, már az elején kiszûri a legapróbb gondot is, míg ha ezt nem tenné, akkor meglehetõsen váratlanul érne, amikor az operációs rendszer minden elõzetes figyelmeztetés nélkül - elérve a hibás címtartományt - lefagyna); illetve a speakeren keresztüli hangjelzések révén tájékoztatni képes, hogy valószínûleg hol a probléma, amennyiben már képet se kapnánk a monitoron. A BIOS tevékenysége azonban eredetileg nem korlátozódott pusztán arra, hogy az indításkor felkutassa a problémákat és megadja az alapvetõ mûködési paramétereket. Mindvégig megbújt az operációs rendszer hátterében; tulajdonképpen úgy is megközelíthetnénk a kérdést, hogy az operációs rendszer a BIOS egyszerûsített kezelõfelülete volt. Ez természetesen erõs túlzás, hisz maga a Linux/Unix/Windows/OS/2, stb. is ugyanolyan elengedhetetlen tartozéka a PC-nek, de semmit sem tett, illetve nem

tudott tenni a BIOS nélkül. Amikor ugyanis például leütünk egy billentyût, a processzor meghív egy megszakítást, hogy kiolvassa azt (magyarán hogy megtudja, mit is nyomtunk le); a megszakításokat azonban a BIOS kezelte és rendezte el (és ez ugyanúgy mûködött valamennyi másik periféria esetében is) - a baj ezzel az, hogy a mai operációs rendszerek többsége már megkerüli a BIOS-t. Ezzel a módszerrel a CPU egyébként számos feladatot képes párhuzamosan ellátni, természetesen tekintettel a többi hardveregységre is. A BIOS fogalmát gyakran összekeverik a CMOS-al, s úgy gondolják - tévesen -, hogy a kettõ egyet és ugyanazt jelenti. Valójában azonban a CMOS (Complementary Metal Oxide Semiconductor "kiegészítõ metál-oxid félvezetõ") egy 64 bájt méretû RAM, mely a BIOS mûködéséhez szükséges beállításokat tartalmazza. Egy apró integrált áramkörben (másnéven IC-ben) található meg az alaplapon, egy elem

társaságában, mely a szükséges áramot generálja. Az újabb PC-kben NiCad elemet alkalmaznak e célra, mely folyamatosan újratölti magát, míg a számítógép be van kapcsolva; a régebbiekben azonban egy olyan szabványos példányt használtak, amelyiket ki kellett cserélni, ha elfogyott az energiája. Mindkét esetben egyszerû a CMOS tartalmának törlése, hiszen csak le kell kapcsolni az elemrõl - ennek fõleg akkor van értelme, ha a tartalma, magyarán a BIOS beállításai megrongálódtak, vagy hibásan lett eleve konfigurálva. Természetesen az újabb alaplapoknál még ennyi dolgunk sincsen, hiszen általában található rajtuk egy jumper, amelyik kifejezetten eme feladat elvégzésére szolgál, néhány pofonegyszerû mozdulat segítségével. Beállítások Tehát szükség van a BIOS felhasználó általi finomhangolására - ennek eszköze a Bios Setup, mely rendszerindításkor általában a DEL vagy ESC billentyûvel érhetõ el, de természetesen

vannak extrém kombinációs megoldások is. Ennek révén egy menübõl variálhatjuk az elérhetõ funkciókat, és ezáltal befolyásoljuk, hogy a BIOS miként szabályozza a chipsetet. Ez azonban messze nem olyan egyszerû, mint amilyennek tûnik. A számítógép fejlõdésével, az újabb és újabb technológiák megjelenésével ugyanis a BIOS-nak egyre több és több feladatot kell ellátnia, növekvõ mennyiségû hardveregységet felismernie és kezelnie. Ennek köszönhetõen a Setup igencsak megterebélyesedett, és tele van olyan kínainak tûnõ fogalmakkal, lehetõségekkel, melyeket sokszor a szakemberek sem értenek. Ezért mi még csak nem is feltételezzük, hogy az alábbiakban sikerül teljes képet nyújtani, de remélhetõleg segítünk egy kicsit a tájékozódásban. A legalapvetõbb dolgokról csupán néhány szót. A BIOS Setup-ba rendszerindításkor léphetünk be, a videókártya inicializációja után, amikor a kép alsó és/vagy felsõ részén

megjelennek az azonosító kódsorok, a jobb fölsõ sarokban egy apró kép, és a POST - beállítástól függõen gyorsan vagy lassan - leszámlálja a memóriát. Ekkor nincs más teendõnk, mint leütni az e célt szolgáló billentyût: ez általában az ESC, néha az F1, de természetesen kismillió egyéb variáció is van (például CTRL+ESC, sõt, néha még CTRL+ALT+DEL is). Ekkor megjelenik elõttünk rendszerint kék hátteren a menü, és nincs más dolgunk, mint beleásni magunkat a lehetõségekbe. Ha végeztünk, akkor két lehetõségünk van: Quit And Save Changes (azaz kilépés a változtatások elmentésével) és Quit Without Saving Changes (magyarul kilépés az esetleges választások elveszejtésével, figyelmen kívül hagyásával). Még mielõtt belevágnánk, szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy a kedves olvasó háromféle jelzéssel találkozhat az egyes opciók elõtt. A ? olyan funkciók elõtt található meg, melyek beállítása abszolút az

adott gép felépítésének, illetve a felhasználó kénye-kedvének függvénye. A + arra utal, hogy a tárgyalt lehetõséggel mindenképp érdemes foglalkoznunk, sõt, a csak két alternatívát (Enable/Disable) felkínáló opcióknál egyben azt is jelenti, hogy lehetõleg kapcsoljuk be (Enabled). A - jel pedig olyan esetekben jön elõ, amelyekben az ajánlott mód a Disabled. Standard Setup Nevébõl is adódik: ez a legalapvetõbb rész. Itt olyan opciókat találunk, melyek beállítása abszolút nélkülözhetetlen vagy legalábbis célszerû a PC mûködéséhez. ? Date (mm:dd:yy) (Dátum) és Time (hh:mm:ss) (Idõ) A rendszer dátumának és idejének megadása. ? Hard Disks (merevlemezek) Rendszerint ez egy kis táblázat formájában jelenik meg, amely mutatja az összes installált IDE merevlemezt és a hozzájuk tartozó beállításokat. Ezt általában Auto-ra állítják, ami azt jelenti, hogy a BIOS automatikusan detektálja a megfelelõ paramétereket. Némely

BIOS-ban (fõleg a régebbiekben) azonban szükség lehet a sajátkezû konfigurálásra (User mód). Összesen tehát három alternatívánk lehet: a már ismeretett Auto, a None (azaz nincs winchester a számítógépben az adott IDE csatotnán), és a User. Utóbbi esetében a következõkre kell figyelnünk: ϒ Size (méret): ezt általában a BIOS maga határozza a fejek, szektorok és cilinderek száma alapján; ϒ Cylinders: a merevlemez cilindereinek száma - általában megadják a winchester cimkéjén; ϒ Heads: a merevlemez fejeinek száma - szintén meg szokták adni a merevlemez cimkéjén. ϒ Write precompensation: a legújabb meghajtókon nem nagyon használják; régebben célja az volt, hogy összeegyeztesse azokat a merevlemezeket, melyek trackenként azonos számú szektorral rendelkeztek, beleértve mind a külsõ és belsõ trackeket. Az SCSI meghajtókon ezt -1-re kell állítani, az IDE felületûek esetében azonban ezzel nem kell sokat törõdni, mert

meghatározása automatikus; ϒ Landing zone: ismét egy, a régebi idõkbõl visszamaradt emlék: olyan merevlemezeken használták, amelyik nem rendelkezett az "auto- parking" funkcióval; mivel azonban ez egyetlen mai meghajtóra sem áll, elég nullára állítani; ϒ Sector: a szektorok száma trackenként; ugyancsak fellehetõ a merevlemez cimkéjén. ? Floppy Drive A Az A meghajtó típusát adhatjuk meg. A legáltalánosabb beállítás 144M, 35", de elõfordulhat más felállás is. ? Floppy Drive B Ugyanaz igaz, mint a Floppy Drive A esetében. Ha csak egy hajlékonylemez-meghajtónk van, állítsuk None-ra (azaz nincs). ? Primary Display / Video A videókártya típusa. Rendszerint VGA Ha két videókártyával rendelkezünk, az elsõdleges megjelenítõt használjuk ennek beállítására. ? Keyboard Ha nincs installált billentyûzet, ez az opció adja meg a BIOS-nak, hogy ugorja át a POST-ban annak ellenõrzését. Ez különösen olyan

számítógépekben használatos, mint például a szerverekben, amelyek elindíthatók billentyûzet nélkül. ? Halt On Utasítja a BIOS-t, hogy mely hibákat hagyja figyelmen kívül a POST során. Például, ha azt akarjuk, hogy a rendszerindítás folytatódjék, akár talál hibát a billentyûzet ellenõrzésekor, akár nem, állítsuk ezt "All, but keyboard"-ra, azaz "Mindenféle [hiba esetében álljon meg], kivéve a keyboard-ot". Advanced Settings Ez az a része a BIOS-nak, ami a legtöbb ember számára kínainak hat. A legérdekesebb funkciók számottevõ része itt található. Ezeket vesszük most sorra az alábbiakban Ne felejtsük, hogy a BIOS chipünk márkájától és gyártási évétõl függõen ennél kevesebb vagy több lehetõség is lehet, és ez az ezt követõ további témakörökre is egyaránt igaz lesz. ? Virus Warning Ha képes rá a BIOS-unk, ez szabályozza a vírus-detektálási képességeit. Hogy aktiváljuk-e vagy nem, ez

teljesen rajtunk múlik. Az Award BIOS most a Trend módszert alkalmazza, úgyhogy talán ehhez is találunk beállítási lehetõséget. - Typematic Rate Programming Ajánlott beállítás: kikapcsolva, ugyanis a billentyûzetünknek képes kell lennie magának kezelnie. Ha mégsem, két dolgot kell megadnunk. A Typematic Rate Delay határozza meg, hogy amikor lenyomva tartunk egy billentyût, mennyi idõt várjon a rendszer, mielõtt a gombnak megfelelõ értéket elkezdi megismételni. A Typematic Rate (Chars/Sec) pedig azt definiálja, hogy milyen gyorsan végezze az érték megismétlését újra és újra, amíg lenyomva tartjuk a billentyût. Állítsuk, amire csak akarjuk. A 15 jó, a maximum általában 30 - Above 1MB Memory Test Ez szabályozza, hogy a POST ellenõrizze-e induláskor az egész rendszermemóriát hibák után kutatva. Ugyanezt elvégzi a DOS HimemSys drivere is (kivéve, ha a testmem: off kapcsolóval ezt letiltjük), amit azonban Windows 95/98 alatt már

nincs sok értelme használni. Ez a mûvelet meglehetõsen idõigényes, ráadásul minél több memóriánk van, annál hosszabb, ezért nem érdemes alkalmazni (természetesen szerverekben például sosem ártanak az efféle nehézkes, ám utóbb talán megfizetõdõ óvatosságok). ? Memory Tick Sound Azt szabályozza, hogy a rendszer kísérje-e hallható kattogással a memória számlálását rendszerindításkor. + Memority Parity Error Check A kérdés: felderítésre kerüljenek-e a memória hibái? Az ellenõrzést úgy úgy végzi, hogy megvizsgálja az adatok kilencedik bitjét, ami egy parity érték. A parity bit az összes bit összeadásával születik meg, tehát a végeredmény páratlan. Ha azonban mégsem (tehát a szám páros), akkor a rendszer meghív egy Non-Maskable megszakítást (másnéven NMI-t) és leáll. Néhány alaplapon ez a funkcó kikapcsolható, azonban ajánlott aktiválni a biztonság kedvéért (nincs semmilyen negatív vagy lassító

hatással a rendszer mûködésére). ? Wait for F1 Megadja, hogy amennyiben hibát észlel, a rendsze töltõdése leálljon-e addig, amíg a felhasználó lenyomja az F1-et (kvázi jelezve, hogy vette-e az üzenetet). A Disable ajánlott a gyorsabb indításhoz, illetõleg a fájl-szervereknél, de az Enabled biztosítja, hogy minden esetleges hibajelzést látni fogunk. ? Boout Up NumLock Status .aktiválódjon-e a NumLock rendszerindításkor vagy ne (ez - akármilyen apróságnak, sõt tán mulatságosnak is tûnhet - fontos szempont lehet például azok esetében, akik például magyar billentyûzetet használnak és a nullát a keypadról érik el, ami azonban csak akkor lehetséges, ha a NumLock aktív; sokak számára kényelmi szempont lehet, hogy a bekapcsolásával ne kelljen külön foglalkozniuk). + Numeric Processor Test Ha matematikai coprocesszorral ellátott processzorunk van (ami igaz minden mai CPU-ra), akkor kapcsoljuk be. Enélkül ugyanis a rendszer figyelmen

kívül hagyja az FPU-t, látványosan csökkentve a teljesítményt. Disable csak akkor ajánlott, ha régebbi processzorunk van FPU vagy coprocesszor nélkül (ez is egyike a régmúlt emlékeinek, ma már nem sok haszna van és nem is nagyon szokták feltüntetni az újabb BIOS-okban). - Floppy Drive Seek At Boot Ha Enabled, akkor a gép a bekapcsolás után felpörgeti a hajlékonylemez-meghajtóinkat, mintegy ellenõrzésképpen. Hátránya, hogy lassú és ráadásul feleslegesen dolgoztatja egységinket Célszerû ezért deaktiválni, amivel gyorsabb rendszerindítás érhetõ el és talán a meghajtóink is tovább élnek. ? Boot Sequence A kérdés: milyen sorrendben vizsgálja át a BIOS legkülönfélébb meghajtóinkat betölthetõ operációs rendszer után. A gépünk felépítésétõl függõen ennek ezeregy variánsa lehet, beleértve a ZIP vagy LS-120 drive-ról való töltést is (persze ha ezt támogatja a BIOS). A felhasználók többsége az A, C beállítást

használja, aminek eredményeképpen a BIOS elõször az A meghajtóban keres rendszerlemezt, majd a merevlemezen. Bár csupán egy másodperc ez a mûvelet, sokaknak ez is csak egy felesleges idõpocsékolás, ezért nekik jól jöhet a C, A variáció lehetõsége is. + Bootup CPU Speed Még ma is sok ház van forgalomban, mely tartalmaz egy Turbo kapcsolót az elején, amivel visszavehettük a processzor sebességét Low állás esetében. Ennek BIOS-beli megfelelõje ez az opció, amit természetesen célszerû High-on tartani, az ellenkezõ megoldással pedig csak akkor kísérletezni, ha valami baj lenne a rendszer mûködésével. + External Cache Memory Napjaink legtöbb rendszere tartalmaz másodszintû gyorsítótárat, így a felhasználók többségének ezt érdemes bekapcsolnia (kivéve például az Intel nem A-jelû Celeron 266 és 300 processzorait). Gyakori probléma, hogy a felhasználónak van ugyan L2 cache memóriája, viszont ez az opció ki van kapcsolva, ami

ahhoz vezet, hogy a gép érezhetõen lassabban dolgozik, mint amennyire képes lenne. Persze ha nincs másodszintû gyorsítótárunk, akkor kapcsoljuk ki, mert ha ennek ellenére aktiváljuk, akkor ez a rendszer leállásához vezethet. + Internal Cache Memory (De)aktiválja a CPU elsõszintû gyorsítótárát. A legtöbb modern processzor, kezdve a 486-osoktól, rendelkezik ilyennel. Ha ennél régebbi processzorunk van, amin esetleg nincs ilyen, akkor hagyjuk kikapcsolva (ám ez megint csak egyike azoknak a lehetõségeknek, melyeknek napjainkban már nem sok hasznuk van). + Fast Gate A20 Option Az A20 az extended, azaz kibõvített memória elsõ 64KB-jára utal, amit high memory area-ként ismerhetünk. Eme opció szabályozza, hogy ezt a kis tartományt használja-e a rendszer az 1MB fölötti tárterület kezelésére. A régebbi PC-kben általában a billentyûzet-vezérlõ chip látta el ezt a feladatot. A nagyobb teljesítmény érdekében azonban érdemes ezt a funkcót

aktiválni ? Turbo Switch A Bootup CPU Speed-nél emlegetett jellegzetes kapcsoló, melyet az újabb házakon már elhagynak, illetve ATX-eseknél a Sleep-pel helyettesítik. A legtöbb rendszeren érdemes használaton kívül helyezni a Disable révén. + Shadow Memory Cacheable Legyen Enable a nagyobb teljesítmény kedvéért. Ez a BIOS kódját a rendszer memóriájába másolja a gyorsabb elérés érdekében. Ha viszont valami problémát érzékelünk ezáltal, kapcsoljuk ki + Video ROM Shadow Ugyancsak ajánlott az Enable. Célja hasonló az elõzõhöz: a videókártya ROM kódját másolja a gyorsabban elérhetõ RAM-ba. ? Adapter ROM Shadow. .a vége valamilyen memóriacím-tartomány Ez vezérli, hogy az elõzõ két opcióhoz hasonló módon a BIOS átmásolja-e az akármelyik kiegészítõ kártya által használt ROM-ot a rendszer memóriájába a gyorsabb hozzáférésért. Mivel azonban ennek megítéléséhez tudnunk kell, hogy melyik kártya mely memóriacímeket

használja, ajánlott kikapcsolni. A chipset memória-frissítési beállításai ? Automatic Configuration A legkönnyebb megoldás. A BIOS az alábbi beállítások egy jó részét elvégzi a felhasználó helyett + Slow Refresh Ez lehetõvé teszi, hogy a memória-frissítési ciklus ritkábban kerüljön végrehajtásra, emígyen gyorsítva a rendszer sebességét és csökkentve áramfelvételét. Az Enabled ezért ajánlott, de persze csak ha a memóriamodul támogatja. + Concurrent Refresh Aktiválása révén egyidejûleg olvashat/írhat a processzor a memóriából/-ba és ezzel párhuzamosan megtörténhet a memória tartalmának frissítése is. A nagyobb teljesítmény kedvéért éljünk a lehetõséggel. + Burst Refresh Egyidõben több memória-frissítést is elvégez. + DRAM Burst At Four Refresh A memóriát négyes burst-ökben frissíti. + High-Speed Refresh Ha a memória támogatja, ez gyorsabb frissítési ciklusokat tesz lehetõvé. ? Staggered Refresh A

frissítés ennek révén memóriabankonként történik, vagyis egymás után, tehát nem egyidejûleg. Ez csökkenti az áramfelvételt, de a sebességet is. + Decoupled Refresh A kérdés, hogy az ISA busz ás a memória frissítése külön-külön történjék-e. Minthogy at ISA busz frissítése tovább tart (több idõt igényel), ezért eme opció aktivilása könnyíthet egy kicsit a helyzeten. + Refresh Value Minél alacsonyabb, annál jobb. + Read Wait States Mithogy a CPU általában gyorsabb, mint a memória, a wait states beállítást arra használják, hogy a memóriát összhangba hozzák a sebesebb processzorral, így megakadályozva a paritáshibákat (azaz a CPU ne kérhesse gyorsabban az adatokat, mint azokat a memória ki tudná szolgáltatni). Minél alacsonyabb ez az érték, annál gyorsabb a rendszer. + Write Wait States Ugyanaz áll rá, mint az elõbbire, csak itt az írásra vonatkozóan. Sok esetben ezt a két opciót egy beállításba kombinálják, amit

DRAM Wait State-nek hívnak. - CAS Timing Delay Alapbeállításban általában ez le van tiltva (magyarán ne legyen késleltetés). A CAS a Column Access Strobe rövidítése. A DRAM ugyanis sorokba és oszlopoba szervezõdik Valamennyi részét (területét) impulzusok révén érhetjük el. Amikor a CPU egy memória-hozzáférést végez el, aktiválja a RAS-t (Row Access Strobe), hogy megtalálja a sort, amelyik a keresett adatot tartalmazza. Ezután a CAS meghatározza az oszlopot is, ezáltal konkretizálva az igényelt adat helyét. A RAS sebessége megegyezik a chip sebességével, míg a CAS sebessége a RAS sebességének a fele. Busz-beállítások ? AT Bus Clock Selection Ez határozza meg azt az osztót, amit a CPU órajelére alkalmazva a BIOS megadja az ISA/EISA busz sebességét, méghozzá CLK/x formában, ahol "x" az osztó. A CPU órajele konkrétan a CPU frekvenciája, de nem a belsõ, hanem a külsõ frekvencia, magyarán az a szám, amit megszoroz

a processzor, hogy megkapja a tényleges mûködési sebességét. Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy ha például a Pentium 100 úgy kapja meg a 100 Mhz-et, hogy kettõvel szorozza az 50Mhz-et, akkor a CLK/x azt adja meg, hogy az 50Mhz-et mennyivel osztja el a BIOS. A legjobb ebben a beállításban egyébként az, hogy az újabb alaplapok már mind elvégzik maguk ezt a beállítást. ? ISA Bus Speed Ugyanaz, mint az elõzõ, csak a PCI-ra vonatkozóan. + Wait States Valahányszor valami történik az AT buszon, ez megadja, hogy mennyit várakozzon a gép a mûvelettel. Ez, hasonlóan a memóriánál említett beállításhoz, a régebbi ISA kártyákat segíti, hogy hibátlanul mûködhessenek a gyorsabb rendszerekben. Termésteresen minél alacsonyabb az érték, annál jobb. + Fast AT Cycle Kapcsoljuk be, hogy picit nagyobb teljesítményre ösztökéljük az ISA kártyákat, különösen videókártya esetén. ? ISA IRQ Megadja a PCI kártyáknak, hogy az ISA kártyák mely

IRQ-kat használják, így lehetõvé téve, hogy ne egyazon megszakításra üljenek, hanem keressenek maguknak mást. Ezt általában a plug-andplay operációs rendszerek tudják jól kihasználni - Memory Remapping + DMA Wait States .mennyit várakozzon a gép, mielõtt a DMA-t használja Minél alacsonyabb az érték, annál jobb Cache beállítások + Cache Read Option Még az SRAM is használ wait state-eket. Ez az opció meghatározza, hogy mennyi órajel szükség négy 32 bites word feltöltésére a CPU belsõ gyorsítótárába. Ezt általában a "clocks per word" elnevezéssel illetik. Általában az m-n-n-n formában adják meg, és korlátot csak az szab, hogy a CPU milyen burst módot támogat. A legelterjedtebb a 2-1-1-1, a 3-1-1-1 vagy a 3-2-2-2 Minél alacsonyabb, annál jobb. A 4-1-1-1 már jó + Fast Cache Read/Write Kapcsoljuk be, ha két cache memóriabankunk van, 64K vagy 256K. + Cache Wait States Mit minden wait state esetében: az alacsonyabb

érték a gyorsabb. A legjobb a nulla 33Mhz feletti buszsebességeknél esetleg szükség lehet rá, hogy 1-re állítsuk. + Tag RAM Includes Dirty Aktivilásáa növeli a teljesítményt, minthogy a cache RAM tartalma egyszerûen felülításra kerül, ahelyett, hogy felcserélõdne. Integrated Peripherals Ebben a részben találhatók meg azon opciók, melyek a számítógép legkülönfélébb portjait irányítják, beleértve a soros, párhuzamos és IDE portokat. + IDE HDD Block Mode Ajánlott bekapcsolni. Lehetõvé teszi a multi-szektoros adatátviteleket ? Primary PIO Eme funkció révén az IDE meghajtó egyidejûleg több szektort is képes átvinni. Erre több mód is van. ϒ Mode 0: egyidejûleg egy szektort; ϒ Mode 1: ? ϒ Mode 2: a szektorok átvitele egy szimpla burst-ben történik; ϒ Mode 3: 32 bites utasítások, legfeljebb 11.1MB másodpercenkénti adatátvitel; ϒ Mode 4: maximum 16.7MB/másodperces adatátvitel; ϒ Mode 5: 20MB/másodperces

adatátvitelt. Napjaink meghajtóinál már általánosnak tekinthetõ a Mode 4. Azonban ezzel sokszor nem is kell törõdnünk, hisz a legtöbb BIOS-nak van egy automatikus beállítása, amikor is maga állapítja meg a legjobb megoldást. A megfelelõ módot egyébként egyenként, mindegyik drive-ra meg kell adni (akár így, akár úgy), beleértve a primary master és slave valamint a secondary master és slave meghajtókat. ? IDE DMA Állítsuk Auto-ra. Ha biztosak vagyunk benne, hogy a winchesterünk UDMA-kompatibilis, akkor nyugodtan válasszuk az Enabled-et. ? On-Chip PCI IDE Aktiválhatjuk és kikapcsolhatjuk az alaplapra integrált IDE vezérlõt. ? SMART Néhány BIOS felajánlja ezt a lehetõséget, hogy magunk dönthessük el, élni akarunk-e a merevlemez SMART képességeivel vagy nem. A SMART a Self Monitoring Analysis and Reporting Technology rövidítése. Arra szokták használni, hogy detektálja és értesítsen a fenyegetõ lemezhibákról. Néhány

felhasználói program ugyanezt a technológiát használja a merevlemez ellenõrzésekor (vigyázat! - nem minden winchester rendelkezik ilyen képességekkel). ? USB Controller Ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált USB-vezérlõt. ? FDD-vezérlõ Ki-és bekapcsolhatjuk az alaplapra integrált floppy-vezérlõt. ? Serial Port Deaktiválhatjuk a soros portot, illetve megadhatjuk a hozzá tartozó IRQ és DMA címet. ? Parallel Port Ugyanaz áll rá, mint a soros portra, csakhogy ehhez tartozhat még egy másik beállítás is (Parallel Port Mode), ami lehet SPP, EPP/SPP, ECP vagy ECP/EPP. Ajánlott az ECP, EPP vagy ECP/EPP beállítás, ami magas adatátviteli sebességet ígér a porton át, illetve megadja a kétirányú adatátvitel lehetõségét. Ezzel azonban bánjunk óvatosan, mert régebbi nyomtatók esetében ez problémát okozhat és elképzelhetõ, hogy csak össze-vissza karakterek kerülnek a papírra; ez esetben maradjunk meg a - ha lassabban is, de -

biztosabban mûködõ SPP. Power Management A "Green PC" specifikációnak megfelelõ PC-kben található egy ilyen szekciót a BIOS-ban, melynek révén szabályozhatjuk a különbözõ energiatakarékos üzemmódokat. Ezt három oldalról érhetjük el: az APM (Advanced Power Management) szabványt az Intel és a Microsoft alkotta meg, az ATA (AT Attachment) az IDE meghajtók kezelésére szolgál, míg a DPMS (Display Power Management Signaling) a monitor és a videókártya kikapcsolására képes. ? Power Management Az energiatakarékosság szintje állítható be. Kapcsoljuk ki, ha egyáltalán nincs szükségünk rá Egyébiránt választhatunk az elõre beállított minimum és maximum lehetõségek között, vagy dönthetünk a User Define mellett, ahol szabad kezet kapunk. ? PM by APM Az APM-féle energiatakarékosság ki-és bekapcsolása. ? Video Off A DPMS ki-és bekapcsolása. ? PM Timers Megadhatjuk, mennyit várjon a PC, mielõtt elkezdi lekapcsolgatni az

egységeit. Ha akarjuk, kikapcsoljuk, egyébiránt beállíthatjuk a várakozási idõt különbözõ esetekben (merevlemez lekapcsolása, doze mode, suspend mode, stb.) ? Soft-On By Power BTTN Azt szabályozza, hogy a power gomb megnyomása után azonnal kikapcsoljon a gép, vagy csak pár másodperces késleltetést követõen. A flash BIOS A flash BIOS-ok lehetõvé teszik, hogy szoftveresen átégethetõ legyen a tartalmuk. Ha új hardvereszköz jelenik meg és a BIOS nem támogatja azt, a gép nem tudja kezelni, mivel nincs megszakítás, amit ehhez meghívhat. Régebben emiatt az egész chipet ki kellett cserélni, EEPROM vagy flash BIOS esetében azonban ez DOS parancssorból megoldható. A frissítéseket a jobb alaplapgyártók rendszeresen biztosítják, amennyiben azonban márkátlan termékkel rendelkezünk, amelyhez nincs update, a chip azonban flash, még van remény (lásd alább). A frissítésre számos okunk lehet. Régebben például problémát jelentett, hogy az

528 Mb-nál nagyobb merevlemez kezeléséhez hiányzott a BIOS-ból az LBA (Logical Block Addressing) támogatás, így szoftveres driverekkel kellett megoldani, hogy teljesen ki lehessen használni a winchestert. A Plug and Play Windows 95/98-as, tökéletes támogatásához is feltétlenül szükséges volt az update, de a kisebb hibajavítások és az új beállítások is jó okot biztosíthatnak (például bootolás CD-rõl vagy SCSI egységrõl illetve újabban a 120 MB-os floppyikról, stb.) Hogyan ismerjük fel a flash BIOS-t? A legegyszerûbb és legáltalánosabb megközelítésben: minden BIOS chip, amin tapintható egy kör alakú mélyedés, az flash. Ha azonban biztosak akarunk lenni a dolgunkban vagy netalántán EEPROM chip van a gépben, járjunk el az alábbiak szerint. Nyissuk fel a gépet és a 28 vagy 32 tûs BIOS chiprõl szedjük le a márkajelzést tartalmazó matricát. A chip felületén a következõ jelölések lehetnek: ϒ 28Fxxx - 12 voltos flash

memória; ϒ 29Cxxx - 5 voltos flash memória; ϒ 29LVxxx - 3 voltos Flash memória (ritka); ϒ 28Cxxx - EEPROM (hasonló a flash memóriához); ϒ 27Cxxx - mélyedéssel: EPROM: csak olvasható, programozó kell az írásához és UV a törléséhez; ϒ PH29EE010: SST ROM chip - flash memória; ϒ 29EE011 - Winbond chip - 5 voltos flash memória; ϒ 29C010 - Atmel chip - 5 voltos flash memória; Minden egyéb BIOS, amin nincs mélyedés és jelzése nem 28-cal vagy 29-cel kezdodik, valószínûleg nem flash. Ha nincs BIOS-frissítés az alaplaphoz. Rengeteg alaplap van a piacon, amelyik támogatás nélküli, noname termékként kerül a boltokba. Ezek között elég sok az olyan, mely mindezek ellenére ugyanolyan jó normál körülmények közt, mint a márkás változatok, sõt elõfordul, hogy a túlhajtás éppúgy muködik. BIOS frissítés hiányában azonban az újonan megjelenõ termékeket (elsõsorban processzorokat) nem képesek azonosítani, így

lehetetlenné válik a továbbfejlesztés. Az is problémát jelenthet, ha az aktuális BIOS bugos (pl gyárilag be van kapcsolva a Boot Virus Warning, de a setup nem ad lehetõséget a kiiktatására). Szerencsére jó eséllyel átléphetõ a probléma egy másik alaplapgyártótól származó BIOS frissítéssel. Ezesetben azonban nagyon körültekintõnek és óvatosnak kell lennünk. Néhány fontos szabályt be kell tartanunk az új BIOS kiválasztásakor. A frissítés eredetileg készüljön olyan alaplaphoz, melynek minimum a chipsete és az I/O chipe megegyezik a miénkkel. Természetesen az sem elhanyagolandó szempont, hogy a BIOS márkája (Award/AMI/MRBIOS/Phoenix) legalább egyezzen meg és ne downgrade legyen a szándékunk. Mire van szükség? Elõször is egy programra, mely elvégzi a beégetést. Award BIOS-oknál az esetek többségében jól mûködik a BIOS-gyártó saját készítésá segédprogramja, az Award Flasher, de vannak alaplapkészítõk (például

Asus), amelyeknél csak a cég saját készítésû szoftverét használhatjuk. A legbiztosabb megoldást a Mr BIOS Flasher jelenti, amely azáltal, hogy közvetlenül a BIOS chippel kommunikál, 100%-os valószínuségû sikerrel végzi el a frissítést - egyetlen hátránya, hogy a jelenleg elérhetõ változatai csak az Intel Triton chipsetekkel mûködnek együtt. Még egy fontos dolog: mindenképp tartsunk kéznél egy biztosan mûködõ BIOS-t - leginkább az eredetit, amit könnyedén lementhetünk, mivel a flasher programok többsége felajánlja ezt a lehetõséget (illetve erre módot ad a MODBIN és az AMISetup is). Ha figyelembe vesszük a fentiekben említett szempontokat, szinte kizárt, hogy olyan kárt okozzunk, mely teljesen megakadályozza a rendszerindítást, mindazonáltal érdemes felkészülni. Ha mégis megtörténne az elkerülhetõ, akkor sincs veszve minden (lásd a következõ pontoz). Ha a BIOS tartalma megsérült. Az alábbiakban az ún. hot-swapping

eljárást ismertetjük, mely rendszertõl függetlenül, minden BIOS esetében mûködik. Egyes gyártóknál természetesen elképzelhetõk egyéb, alternatív megoldások is. Szerezzünk egy mûködõ BIOS chipet. Ez nem kell, hogy kifejezetten az adott alaplaphoz legyen készítve, mivel csak egyetlen feladatot kell ellátnia: lehetõséget adni a gép és a DOS elindítására az egyetlen, amit azért vegyünk figyelembe, hogy legalább a chipset egyezzen meg és a System BIOS cachable opció legyen bekapcsolva. Ez általában alapbeállítás, de gyõzõdjünk meg róla biztosan. Az utolsó, amire szükség van, az egy flash program Cseréljük ki a rossz BIOS chipet a jóra és indítsuk el a gépet, töltsük be a DOS-t floppyról. Mûködés közben (!) cseréljük vissza a BIOS chipet - ez az esetek túlnyomó többségében mûködik, mivel a System BIOS cacheable opciónak hála, a BIOS a memóriába van másolva ("shadowed"). Most a flash programmal

frissítsük a BIOS-t, majd indítsuk újra a gépet. Mint azt már említettük, ez a módszer egy általános megoldást hivatott bemutatni, mely az esetek túlnyomó többségében mûködik. Award BIOS-oknál elég lehet egy ISA videókártyával rendszerlemezrol bootolni és újra elvégezni a frissítést, illetve az Intel alaplapoknál például külön kapcsoló szolgál a hasonló problémák megoldására. Alaplap azonosítása Felmerül a kérdés: miért lehet szükség az alaplap azonosítására a BIOS segítségével? Az ok egyszerû. Nagyon sok használt, OEM vagy más formátumú, dokumentáció nélküli termékkel lehet találkozni (ez persze nem csak az alaplapokra igaz). Ilyenkor igencsak nehéz meghatározni a márkát, hiszen a kevésbé neves gyártók (hogy az abszolút noname esetekrõl ne is szóljunk) általában nem tüntetik fel nevüket sehol (persze elõfordulhat az is, hogy egyszerûen csak nem szeretnénk felnyitni a gépet csupán ezen ismeret

megszerzésének kedvéért). Ha viszont technikai segítségre szorulunk, netán esedékes lenne egy új BIOSfrissítés (például az újonan megjelenõ processzorok esetében), akkor jól jönne az adatok pontos ismerete, hisz ma már alapnak tekinthetõ, hogy a legjelentéktelenebb cégeknek is van egy elsõdleges (gyakran egyetlen) információforrásként szolgáló honlapjuk. Ám még ha ennek lehetõsége nem is áll fenn, a chipset pontos típusának ismerete jó lehetõséget adhat egy hasonló felépítésû, rendes támogatottságot élvezõ alaplap felkutatása, melynek BIOS-frissítése talán éppolyan jó lesz a kérdéses termékhez is. Egyszerûbbnek tûnik természetesen a letöltési oldalon elérhetõ segédprogramok egyikének használata, melyek a DOS parancssorból leolvasott karaktersorozatból azonnal, automatikusan rekonstruálják a közérthetõ információkat. Ezt azonban nem tekinthetjük univerzális megoldásnak, hisz ezek sem ismerhetnek mindent,

másfelõl a rendszerindításkori, általunk történõ jegyzetelés abszolút operációs rendszer-független. Ezért ezen az oldalon igyekszünk bemutatni lehetõleg minél több (szerencsés esetben az összes elõforduló) kód megfejtését. Award BIOS Az Award BIOS egy számkódsort jelenít meg a képernyõ bal alsó sarkában a gép bekapcsolásakor. Ezt könnyen feljegyezhetjük, ha lenyomjuk a Pause gombot, amely az ismételt leütésig felfüggeszti a rendszerindítást. Lássunk egy példát: 2A59CQ1CC Ebbõl kiolvashatjuk az alaplap gyártóját és a használt chipsetet egyaránt. A mintában szereplõ kód elsõ öt karaktere jelzi a chipsetet, ami esetünkben az Intel Triton FX. A hatodik karakter (Q) a gyártó kezdõbetûjének felel meg, de mivel több név is kezdõdhet azonos módon, ezért utána szerepel egy szám is (1). E kettõ révén egyértelmûen meghatározható az alaplap márkája (esetünkben a QDI). Az utolsó két betû (CC) pedig az adott modell

kódjele (a fentiekben P5I437/250A). Háromféle lehetoséggel lehet egy biost "feltörni". Ez mire jó ? Például ha valamit be kell állítani a biosba de az le van védve jelszóval amit te nem tudsz akkor nincs más hátra mint feltörni. (Munkahely, Iskolai gépek, stb) Az egyik lehetoség, hogy az itt jónéhány "jelszó" közül az egyikkel sikerül az alapbeállításokra kényszeríteni a biost, ekkor enm kér jelszót még a winyót se ismeri fel, mielott nekiesnék ennek a muveletnek érdemes áttanulmányozni a bios leírást. Mikor és hol kell a jelszóval próbálkozni ? Bootoláskor ha figyelmesek vagyunk eltudjuk olvasni milyen bios is van a gépbe, ez már csökkenti a lehetségel "jelszók" listáját. Továbbá azt is megfigyelhetjük, hogy melyik domb segítségével léphetünk be a biosba. (F8 és társai) Ha bentvagyunk kiírja, hogy adja meg a jelszót, nos ide lehet beírni valamelyik "jelszót". Vigyázz 3szor

probalkozhatsz utánan kilép, ujraindítás után ujrapróbálkozhatsz ! :-) A másik lehetséges módszer, hogy windowsba/dos ba a lent letöltheto programok egyikével kiolvassuk, alaphelyzetbe állítjuk a biost. Ezt nem komentálnám A harmadik lehetséges módszer csak olyan helyen lehetséges ahol bele lehet nyúlni a gépbe, ugyonis az alaplapon van egy elem ami felel minden egyes beállításért (óráért), ha ezt eltávolítjuk, rövidre zárjuk elfelejt mindent alapbeállítások lépnek életbe. Bios tipus ! "Jelszó" Advanced Integration Advance AMI Amptron AST Award 589589 A.MI aammii AMI MI!SW AMI.KEY ami.kez AMI?SW AMI SW AMI~ ami° amiami amidecod AMIPSWD amipswd AMISETUP bios310 BIOSPASS CMOSPWD helgaßs HEWITT RAND KILLCMOS Polrty SnuFG5 ?award 01322222 1EAAh 256256 589589 589721 admin alfarome aLLy aPAf award AWARD SW award.sw AWARD?SW award ? award ps AWARD PW AWARD SW awkward BIOS bios* biosstar biostar CONCAT condo CONDO djonet efmukl g6PJ

h6BB HELGA-S HEWITT RAND HLT j09F j256 j262 j322 j64 lkw peter lkwpeter PASSWORD SER setup SKY FOX SWITCHES SW Sxyz SZYX t0ch20x t0ch88 TTPTHA ttptha TzqF wodj ZAAADA zbaaaca zjaaadc Biostar Biostar Q54arwms Compaq Compaq Concord last CTX International CTX 123 CyberMax Congress Daewoo Daewuu Daytek Daytec Dell Dell Digital Equipment komprie Enox xo11nE Epox central Freetech Posterie HP Vectra hewlpack IBM IBM MBIUO sertafu Iwill iwill JetWay spoom1 57gbz6 Joss Technology technolgi M Technology mMmM MachSpeed sp99dd Magic-Pro prost Megastar star sldkj754 Micron xyzall Micronics dn 04rjc Nimble xdfk9874t3 Packard Bell bell9 QDI QDI teX1 Quantex xljlbj Research Col2ogro2 Shuttle Spacve Siemens Nixdorf SKY FOX SpeedEasy lesarot1 SuperMicro ksdjfg934t Tinys tiny TMC BIGO 24Banc81 Toshiba Toshiba toshy99 Vextrec Technology Vextrex Vobis merlin WIMBIOSnbsp BIOS v2.10 Compleri 03098z Zenith Zenith ZEOS zeosx Ami Ami2000 Amidecod Amipsw Amipswd Aw Awsetup Bioscr Biosr1 Cmpwd13a Cmpwd13b

Killcmos Rpass26