Vallás | Keresztény » A kereszténység elterjedése

A kereszténység elterjedése Intézményrendszerének kialakulása: pápák, püspökök, pápaválasztás. Szerzetesek és szerzetesrendek.; A “keresztény császárság” felújítása: a Karoling reneszánsz A középkorba való átmenet évszázadaiban az intézményi folyamatosságot jelenti a keresztény egyház, integrálja a görög-római és a barbár hagyományokat – később, a középkor évszázadaiban a politikai hatalom fontos letéteményese, a kultúra monopóliumával rendelkezik. Indulásánál szerepet játszik a zsidó hagyomány, kis közösség hitéből vált univerzális világvallássá, katholikosszá, azaz egyetemessé. Elterjedése: a Római Birodalomban: üldözött – megtűrt – kivételezett helyzet – birodalomszerte a zsidó diaszpórának köszönhetően – a páli fordulat után, vállalva a jézusi küldetést, nem zsidó etnikum körében is a birodalomban – nem követelik meg a mózesi törvények betartását és a

körülmetélkedést – új inkulturációja – görög nyelvűek az Evangéliumok és a legkorábbi keresztény írások Pál: gazdag zsidó, római polgár, buzgó farizeusként részt vesz a keresztények üldözésében, a damaszkuszi úton történt jelenés hatására a kereszténység terjesztését a nem zsidók között is szorgalmazza – államvallás lesz, terjed a RB egész területén, először városokban, később falvakba is Terjedése Nyugaton: – segíti a római közigazgatás és infrastruktúra – igény van a magasabb rendű értékek iránt – 4. század: Szent Jeromos lefordítja görögből a Bibliát Vulgata még a 16 századi tridenti zsinat (1545–1563) szerint is könnyebb a terjedés, görögül nyugaton ekkor már kevesen értenek Vulgata: a Biblia Jeromos által készített latin fordítása (görögből és héberből) – a tridenti zsinat autentikusnak fogadta el abban az értelemben, hogy dogmatikai tévedéseket nem tartalmaz – –

lassú, de folyamatos növekedés, főleg a városokban 2. és 4 század között elterjed Galliában, Hispaniában, Nagy-Britanniában, de még ritka a vidéki területeken (lásd: paganus – paysan, païen – falusi=pogány) – 5. század végén csupán csak néhány kisebb nem keresztény sziget létezik – lásd: térkép! Új benne: – szigorúbb erkölcsi elvek (Tízparancsolat) fennálló erkölcs megváltoztatása (eltörli a keresztség előtt elkövetett bűnöket, ám új bűnök esetén vezeklést és bűnbánatot kell tartania – szinte korlátlan képesség a megbocsátásra – karitatív tevékenység fontossága – gazdaság átformálása – az egyház vagyonra tesz szert Háttér: – császárok megtérése az 1. században zavar értékelésük körül Rómában, üldözések (pl Néró: az emberi nem ellenségei – nem vesznek részt a császár istenítésében, új birodalom eljövetelét várják és hirdetik) 3. század közepén, Diocletianus

alatt még üldözés, hivatalviselésük tiltása (pogány szertartások végzésével is együtt jár), elbocsátásuk, istentiszteletek betiltása constantinusi fordulat – csata a milviusi hídnál: In hoc signo vinces intézkedések a keresztények érdekében 313: milanói ediktum Milanói ediktum (313) – engedélyezi a szabad vallásgyakorlást – a keresztények és szervezeteik visszakapják elkobzott vagyonukat – papok mentesítése a közilletmények alól – egyházi intézmények mentesítése a telekadó alól – elfogadhatják a rájuk íratott vagyont (a lateráni palota pl. Constantinus feleségéé volt) 314: arles-i zsinat: államvallás, betölthetnek a keresztények közhivatalokat Julianus (361–362) – visszaesés, újbóli üldözések – pogányság, mint a különböző vallások szintézise „felsőbbrendű” + „nemzeti” eszmét képvisel a kereszténység univerzalizmusával, kozmopolitizmusával szemben Theodosius (375–395) – újra

egyesíti, már keresztény császárként rövid időre a birodalmat, végérvényesen megtéríti a rómaiakat Augustinus (354–) – ötvözi az antik hagyományokat is, harc a tévtanok ellen – egyház intézményesülése (pápaság és egyházszervezet kiépülése) a) püspökségek kiépülése – a városokban létrejött gyülekezetek, egyházak (ekklészia) monarchikus szervezete, egyszemélyi vezetése a gyülekezet által választott püspök (episzkoposz = felügyelő) kezében van – Pál apostol szerint egyszer nősültnek, józannak, mértéktartónak, megértőnek, békeszeretőnek, nem kapzsinak stb. kell lennie és a tanításra rátermettnek – preszbütérek (öregek) és diakónusok (szolgák) segítik a munkáját – a gyülekezeti házban lakik, s itt végzik a szertartásokat is b) püspök feladatköre – egyházi és világi (lásd Tours-i Gergely leírását: szül 540 körül, előkelő család, hagyomány a közszolgálat, ősei közt 4 szent,

később ő maga is, az előző 18 tours-i püspök közül 5 kivételével mind rokona, megírta a frankok történetét: Historia Francorum) egyházi birtokok igazgatása polgárok lelki és gyakran testi védelme templomok építése a népvándorlás idején ők biztosítják a stabilitást hatalmuk fennmarad a barbár királyságokban is a katolikus lakosság természetes vezetői közvetítenek egyház és király között érvényesítik az egyház jogait megvédik a nyájat a királyi tisztségviselők túlkapásaitól fontos, hogy műveltek legyenek c) plébániák kiépülése d) a pápaság intézményesülése Pápa = atya (görög) – 7. századig minden püspököt és a papokat is megilleti a megszólítás, 7. századtól csak a római püspök – Szent Péter utóda az egész egyház fölötti felsőbbségének ez az alapja: az egyházon belül övé a legfőbb törvényhozó hatalom, a legfőbb tanítói hatalom, a legfőbb bírói hatalom, a legfőbb

kormányzati hatalom kialakulása a 4. és 8 század között (756: a Pápai Állam megszületése) Tévtanok: középpontban a Szentháromság tana, ill. Isten emberré válása Jézus alakjában: – Ariánusok – Jézusban csak embert látnak, csak az Atya istenségét fogadják el a fiúét nem (alapítója: Arius alexandriai pap) – nesztoriánusok – Jézus két természettel rendelkezik két alakkal is Jézus az ember és az Isten fia – monofiziták – egy, azaz isteni természetű, emberi látszattestbe zárva – az első ökumenikus zsinat: 325, Nicea – fiú egylényegű vagy hasonlényegű (homousion vagy homoiusion) + egyházszervezeti kérdése a triumfáló egyház Az első zsinatok dogmatikai állásfoglalásai Hely 1. niceai 2. I konstantinápolyi 3. efezusi 4. khalkedoni 5. II konstantinápolyi 6. III konstantinápolyi 7. II niceai 8. IV konstantinápolyi Időpont 325 381 431 451 553 680–681 787 869 Dogma A Fiú istensége = egylényegű az atyával

Szentlélek istensége Mária Isten anyja Jézus: 2 természet, 1 személy Megerősíti az előző zsinat határozatát Jézusnak két akarata van (isteni és emberi) Képtisztelet mellett Képtisztelet mellett Egyházszakadás után (1054) Római pápa Latin rítus Áldozás kovásztalan kenyérrel Borotváltság Más ünnepek Egyház és állam részben elkülönül – Konstantinápolyi pátriárka Görög rítus Áldozás kovászos kenyérrel Hosszú szakáll Világi és egyházi hatalom nem válik szét szerzetesség intézménye a) Keleten: főleg remeteség (egyéni vezeklés) a 3. századi üldözések elől menekülnek a pusztákba az új életmódot összhangban lévőnek találják a keresztény életeszménnyel a sivatag megtelik szentekkel b) Nyugaton: cönobita típus (koinobion = együttélés szóból, zárt, szigorú szerzetesi közösségek) – az első aszkéták hatalmas kolostortelepeket hoznak létre Egyiptomban vándorlások, visszaélések mellett

másutt 5. századig rendkívül szigorú, rendezetlen szabályok 6. században: Nursiai Szent Benedek (Monte Cassino: 543 Ora et labora) – szelídebb szabályok, a hit védelmezéséhez erő kell megfelelő táplálkozás és Szent Kolumbán – szigor, aszkézis, vezeklés, önsanyargatás, böjt – regulája „munkájuk”: imádkozás: egységes liturgia – magukért, családjukért, a társadalomért (hit a kollektív megváltás lehetőségében) szellemi munka: kódexek másolása, írása (Tours-i Gergely, Sevillai Izidor, Beda Venerabilis) testi munka: parlagok megművelése, mocsarak lecsapolása, házépítés, kézművesség missziós, hittérítő tevékenység új, európai arculat kimunkálása, nem pusztítják el sem a helyi nyelveket, sem a szokásokat, szállítják a filozófiát és a közös nyelvet, a latint, új erkölcs (bűnök, de bűnbocsánat) harc a 4 legfőbb kísértés (harc, háború, arany, asszony) ellen