Oktatás | Könyvtári ismeretek » Könyvtári szolgáltatások

Könyvtári szolgáltatások A könyvtár használói, a használók szociológiai meghatározottsága - A könyvtár szociális funkciója Könyvtárhasználók - könyvtárhasználat igénybevétel - országos - helyi meghatározottságú Vizsgálata: - a társadalom - az egyén nézőpontjából A társadalom nézőpontjából az első csoport, amelynek tagjai könyvtárhasználónak tekinthetők: - a család (szülői példamutatás, szülői értéknormák) - meghatározó a család szerepe a társadalomban a szocializáció folyamatában dől el, hogy milyen értéknormákat közvetitenek a szülők a gyerekeknek - véleményformálók - az olvasmánykinálat a könyvkiadás, illetve a társadalmi értékrend befolyásoló hatása - az olvasmányközvetités, a könyvterjesztés és könyvtárak szerepe (érvényesüljön a könyvajánló szerep) - az olvasás presztizse a társadalmi értékrendben - az olvasási készségek (olvasástechnika és iskolázottság) - olvasási

szokások (ki, mennyit, mikor, hogyan olvas) Egyéni inditékok - iskolai végzettség meghatározó az olvasás szempontjából - a munkavégzés jellege, ill. munkanélküliség a társadalmi munkamegosztásban bekövetkezett változások - a közéleti tevékenységben való részvétel, egyfajta folyamatos tájékozódást igényel - olvasás helye a szabadidős tevékenységek rendszerében - életmód, értékrend meghatározó az olvasás szempontjából - nem, életkor idősek és nyugdijasok házi ellátásra szorulók aktiv könyvtárlátogatók - olvasáshoz szükséges egyéb feltételek (tér és idő) biztositása (Ez egyfelől azt jelenti, hogy az ember otthoni, családi feltételei vannak-e olyanok, hogy lehetővé teszik az elmélyült egyéni olvasást, vagy azért szorul könyvtárba járásra, mert otthon ilyen lehetőségei nincsenek. Vagy a szabadidő-strukturája olyan-e, hogy az olvasás valahol helyet kap benne vagy nincsen szabadidő-strukturája és akkor nem

kap helyet.) - biológiai és pszichikai tényezők (fiziológiai állapot, hangulat, stb.) Megállapitható, hogy a társadalmi meghatározottság illetve az egyéni meghatározottság alapján melyek azok a rétegek és csoportok, amelyek leginkább a könyvtárat használják, annak alapján kiderül, hogy elsősorban a középosztály létformájának része a könyv- és könyvtárhasználat. A könyvtár szociális funkciója A könyvtár szociális funkcióját azért emlitem itt, mert itt különleges könyvtárhasználatról van szó. Tehát a könyvtár igénybevételének egyfajta különleges megnyilvánulásáról Manfred Nagel 1982-ben fogalmazta meg a németeknél: "Különleges segitséget jelent a szociális funkció a könyvtár egyes csoportjainak". Még azt is megfogalmazta Nagel, hogy különleges szociokulturális magatartást feltételez a tevékenység a könyvtáros részéről. Ha a könyvtár szociális funkcióját vizsgáljuk a különböző

országokban, akkor különféle eltérések figyelhetők meg az egyes országok között. Németeknél a kialakulás okai: - ezek nem egyeznek minden vonatkozásban a nálunk fellelhető okokkal, amelynek alapján a szociális funkció kialakult. - A kialakulásának okai közül Nagel első helyre teszi a népesség fejlődését, és itt nemcsak a természetes népességaránnyal foglalkozik, hanem a bevándorlással és adott országon belül a kisebb közösségek kialakulásával. - A következő tényező a munkaerőpiac. Ugyanis a munkaerőpiacot ha vizsgáljuk, egyértelműen azt lehet megfigyelni, hogy a munkaerő szakképzettsége meghatározza, hogy ki válik munkanélkülivé és ki nem. Tehát elsősorban az alacsonyabban képzett emberek válnak munkanélkülivé. - A képzési szisztémák és a képzéspolitika. Alapvető probléma Pl a magyar szakmunkásképzés, az is hoz magával bőven problémákat. - A szociális munka kialakulásának oka még a szabadidő

alakulása. Részben a munkanélküliség növeli a szabadidő, ami elég negativ tendencia, de tény. Másrészt pedig elvileg, hogyha információs társadalomban gondolkodunk, akkor eleve kell a szabadidő növekedésében gondolkodni. Ugyancsak növeli az információ és médiapiac fejlődése, egyfajta politikai kulturális fejlődés és nem utolsósorban egyfajta olyan szociális egyenlőtlenség, amely a szociális mozgástér beszűküléséből, a jövedelem és megélhetési gondokból és a jövedelem elosztásából következik. Két éve foglalkozunk a tanszéken a szociális könyvtári munkával és ezen közben született az ügyben egy szakdolgozat is, a szakdolgozatról azért szeretnék beszélni, mert végzett a szakdolgozó egy felmérést, amelyben azt mutatta, azt próbálta körüljárni, hogy a magyarországi könyvtárosok mennyiben tartják szükségesnek, lehetségesnek és fontosnak ezt a fajta könyvtári tevékenységet. A könyvtárosok jórésze nem

fogadta el ezt a tevékenységformát. Ilyenekkel indokolták, hogy pénzt von el az alaptevékenységtől, ő sajnálja a könyvtárát, ahol az alaptevékenység rovására ilyent meg kell tenni. Úgy érzem, hogy a szociális könyvtári munka a magyar könyvtárakban még nem került a megfelelő helyre. Ez azért okoz számomra gondot, mert hogyha megnézzük, hogy mik a szociális könyvtári munka végzésének a feltételei, illetve mi kell, hogy jellemezze azokat akik ezen a területen dolgoznak, hát itt igen kemény dolgok vannak. Tudniillik az egyik ami kell, hogy jellemezze ezt a tevékenységet, illetve a könyvtárosokat akik végzik, hogy a nyilvánoskönyvtárakban, tehát elsősorban közművelődési könyvtárakban kell ezt végezni. Empátiás készség kell hozzá a könyvtáros részéről. Megnyilvánulása könyvtáron belül és kivül egyaránt jellemző, mert könyvtáron belül lehet találkozni a hajléktalannal, a munkanélkülivel, az idős nyugdijassal

aki azért jár a könyvtárba, mert télen melegedni is akar, és nem tudja megvenni magának a folyóiratot, az újságot meg a többit. Könyvtáron kivül lehet találkozni a mozgássérülttel, a mozgáskorlátozottal, akik épitészeti okokból nem jutnak be a könyvtárba, nem tudja megmászni az emeletet a tolókocsival, és lehet találkozni azzal az idős olvasóval aki ugyan szivesen látogatná a könyvtárat, de idős kora miatt ő is mozgáskorlátozott, tehát kénytelen a házikölcsönzést igénybevenni. És akkor még a többi biológiai és társadalmi eredetű hátrányról nem is beszéltem. És végül jellemzője kell legyen ennek a tevékenységnek, hogy személyiség- és tevékenységorientált, tehát személyre szabott, egyéni tevékenységet jelent. Azt szeretném megnézni még, hogy melyek azok a Magyarországon periférián levő csoportok, amelyek tartósan hátrányos helyzetűek és akik ilyen fajta ellátást igényelnek. Ilyen csoportok: -

biológiai okokból hátrányban szenvedők rokkantság, betegség és mozgássérültek - demográfiai hátrány: a nagycsaládosokat jelenti, a ciágonyok jórésze is - vakok és gyengénlátók csoportjának az ellátása (hangoskönyv sok esetben az idős vagy házhoz kötött olvasóknak is jó kölcsönzési anyag lenne, ha hozzá tudnának jutni) -siketek és nagyothallók Ide ajánlom KF, 1994.: Skalitzki Judit: Siketek és nagyothallók-ről A tanulmány lényege, hogy mindazon kommunikációs formákat végigveszi, amelyek a siketek és nagyothallóknál fontosak. Ő ugyanis egy dologra nagyon rámutat, nevezetesen, hogy a legnehezebb kommunikációs kapcsolatot teremteni a siketek és nagyothallókkal, mert ha az olvasó a könyvtárban megjelentik és rajta nincs hallókészülék, akkor nincs külső jelzés arra, hogy az olvasó nagyot hall. A kommunikáció megkezdődik és a könyvtáros sokáig nem jön rá, hogy az olvasó azért nem veszi az ő jelzéseit, mert nem

hallja, hogy miről van szó. Lényeg az, hogy minden képpen valami módon nyilván kell tartani, ha a könyvtáros arról tudomást szerez, hogy ilyen olvasó van, mert a kommunikációt csak ezeknek az ismeretében lehet végigvinni. A második nagy okcsoport a társadalmi okok: - Abban, hogy hátrányos helyzet alakul ki Magyarországon, abban szerepet játszik a településszerkezet is, tehát egy hátrányos helyzetű településen egy hátrádnyos helyzetű könyvtár nem tud olyan ellátást nyújtani a hátrányos helyzetű olvasóinak, mint pl. Budapesten - A másik lényeges kérdés a társadalmi okoknál a lakásellátottság Magyarországon. Nevezetesen arra gondolok, hogy pl. az értelmiség lakik a maga kétszobás lakásában, ahol képtelen arra, hogy saját család mellett szellemi munkát végezzen. Tehát könyvtárba fog járni, mert ott találja meg azt a terepet ahol a saját tevékenységét el tudja végezni munkaidőn túl. Vagy egy pedagógusnak milyen

gondot jelent, hogy tud-e korrepetálni egy kis lakásban vagy fel tud-e készülni a saját óráira akkor, amikor a másik szobában vagy a konyhában a saját gyerekei a leckéit csinálják. Mert ezek is meghatározó tényezők - A többi társadalmi ok: manapság első helyen a munkanélküliség és a hajléktalanság, amivel a könyvtárok birkóznak. - Jön az a fajta szegénység, amely még csak azt jelenti, hogy nem tudja az illető megvenni a könyvet, ezért lesz gyakori könyvtárlátogató. - Itt vannak az etnikai csoportok. A harmadik nagy csoportok a pszichológiai és társadalmi okok: - A drog és a kábitószer egyre félelmetesebb és egyre gyakoribb vendég nálunk. Iskolás kortól kezdve kell vele számolni. - Ugyanigy probléma az alkoholfüggőség - a devianciának különféle megnyilvánulási formái és a - nehezen nevelhető és a kulcsos gyerekek Aki ebben a témában mélyebben akar tájékozódni: ! Katsányi Sándor: A könyvtár szociális

feladatai. = A könyvtár szociális funkciója. Bp 1995 OSZK-KMK 5-22 p Az olvasáspszichológiai ismeretek itt kapcsolódnak az olvasószolgálatba. A dokumentumok rendelkezésre bocsátásának lehetőségei, a szolgáltatások igénybevételének feltételei. A könyvtár minden esetben olyan társadalmi szükségleteket elégit ki, amelyek egyéni igények formájában jelentkeznek, vagy mutatkoznak meg. Az igények felmérése kétféle vonulatban történik. Igénykutatás - történhet un. makrokörnyezetben, ilyenkor a szociológia módszereivel történik - különféle olvasói csoportok vagy rétegek igényeinek felmérésére - ugyanakkor vonatkozhat ugyanazon rétegek és csoportok izlésének mérésére ezek az országos vizsgálódások azok, amelyek meghatározzák egyáltalán az olvasás és az információszerzés tendenciáit - a mikrokörnyezetben folyó vizsgálatnak - a mikrokörnyezet az magát az adott könyvtárat jelenti, ahol a vizsgálat történik -

kettős célja van. Egyfelől a könyvtár a számbavett igényeknek megfelelően alakitsa a szolgáltatásait - ez azt jelenti, hogy szerepet játszik az állománygyarapitás gyakorlatában is, másfelől megállapitja, hogy kinek milyen irodalomra van szüksége, tehát arról is képet kap, hogy milyen irodalom beszerzése szükséges. A másik fél a könyvtáron kivül, tehát az országos, illetve nagyobb, a szolgáltatási rendszerekbe való bekapcsolódás lehetősége a könyvtár számára. Tehát amikor olyan az olvasói igény, amely fontosnak tartja, hogy az olvasó igényei kielégitése céljából országos hálózatból kapjon információt. Alapkérdés, hogy az adott könyvtár ezeket a szolgáltatásokat a potenciális vagy a tényleges igénybevő? . olvasótábor esetében próbálja meg megtervezni Nyilvánvaló át kell gondolni, hogy a különböző tipusú könyvtárakban mit tekintünk potenciális és mit valóságos olvasótábornak. Potenciális

olvasótábor: az olvasónak az a köre, amelynek elvileg lehetősége van az adott könyvtár szolgáltatásait igénybe venni. Valóságos olvasótábor: a ténylegesen igénybevevők köre. Szolgáltatások a különféle tipusú könyvtárakban A legjobban igénybe vett könyvtártipus a közművelődési könyvtár, amely elvileg az IFLAirányelveket figyelembe véve elvileg mindenki számára biztositja a dokumentumok, illetve az információ hozzáférhetőségét. Potenciális olvasóköre területileg szerveződik, s a valóságos olvasóköre is területileg szerveződik. Nyilvánvaló, a különböző nagyságrendű könyvtáraknak mások a feladatai és funkciói, illetve a lakosság egészére vonatkozóan más és más ellátási lehetőségei vannak. Például egy közművelődési könyvtár, ami megyei könyvtár, városi és regionális funkcióval rendelkezik, tulajdonképpen a potenciális és valóságos olvasók köréből az olvasók különböző rétegeit

különböző módon szolgálja ki. Pl Szombathelyi megyei könyvtárnak a legfontosabb ellátási területe Szombathely város lakossága, ez azt jelenti, hogy Szombathely lakossága minden szempontból, minden dokumentumhoz és információhoz való hozzáférést meg kell, hogy kapjon. A város lakosságán túl a megye lakossága ellátást kap olyan szolgáltatásokból, dokumentumokból és információkból, amelyhez a saját területileg illetékes könyvtárán keresztül nem fér hozzá. Tehát ha a celldömölki könyvtárban hiányzik valami, akkor nyilvánvaló, a következő bázik ahova fordulhat Szombathely. S mivel Szombathely regionális, az Észak-Dunántúli régió központja és a kötelespéldány- szolgáltatás alapján a könyvtárközi kölcsönzés központja is, tehát már szolgáltatásai az országos szolgáltatások egy körére is ki van terjesztve. Tulajdonképpen a közművelődési könyvtárak esetében könyvtártipusonként igy végig lehet

zongorázni, hogy hogy módosulnak a könyvtárak alapfunkciói és feladatai aszerint, hogy milyen ellátási körbe tartoznak. Ha szűken vett szolgáltatásokat nézzük, tulajdonképpen 2 nagy körét különböztetjük meg: - az alap - járulékos szolgáltatások Az alapszolgáltatások azok, amelyeket valamennyi olvasó az esetek többségében igénybe vesz, és régebben még azt mondtam, hogy az alapszolgáltatások általában téritésmentesek, ezt ma már nem mondhatom el. Ugyanis a felsorolt alapszolgáltatások közül ki tudok emelni kettőt - például a tájékoztatás egyes megnyilvánulásai és a könyvtárközi kölcsönzés - ahol vannak bizonyos dijtételek, ahol adott könyvtárak az olvasóra háritanak át. A járulékos szolgáltatások köre az esetek többségében szintén téritéses. Ide tartoznak többek között: az előjegyzés, irodalomkutatás, fénymásolás stb. Egy dolgot szeretnék megjegyezni Magyarországon úgy vesszük, úgy beszélünk

róla, hogy amikor bármilyen dokumentumtipus kölcsönzéséről van szó, például videokölcsönzésről, AV-eszközök kölcsönzéséről, mi azt alapszolgáltatásnak tekintjük akkor is, hogyha nem hagyományos dokumentumról van szó, akkor is, hogyha téritéses szolgáltatásról van szó. Érdekes az angliai gyakorlat, mert az angliai gyakorlat ezt speciális szolgáltatásnak tekinti. Tehát itt sem azonosak a felfogások és a nézetek. A szolgáltatások igénybevétele téritésmentes vagy téritéses. A szolgáltatások köre könyvtártipusonként változik. A következő tipus a szakkönyvtár. Itt azt határoljuk be, hogy a szakkönyvtár a használóknak a szolgáltatások segitségével milyen információs igényeit óhajtja kielégiteni. A szakkönyvtár elsősorban a szakismeretekhez kapcsolódó legújabb információkat közvetiti, a munkakörhöz kapcsolódó információ-ellátást közvetiti és a személyre szabott információt közvetiti leginkább. A

következő tipus a felsőoktatási könyvtár. Ahol az alapszolgáltatások az oktatással kapcsolatosak, tehát az oktatóknak és hallgatóknak oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatásokat tekintjük alapszolgáltatásoknak a felsőoktatási könyvtárban. Általában a felsőoktatási könyvtárak korlátozottan nyilvános könyvtárak, amelyet adott esetben mivel kutatást segitenek, mivel szakanyagot is gyűjtenek és szakkönyvtári feladataik is vannak, tehát tudományos és szakkönyvtári funkciót is ellátnak egyben. Ki kell tágitani még a felsőoktatási könyvtárak szolgáltatásait az oktatók és hallgatók, de elsősorban a hallgatók szabadidős tevékenységéhez kapcsolódó irodalom szolgáltatásával. Ez az utóbbi időben meglehetősen sérült, ez leginkább anyagi okokkal magyarázható. Végül az iskolai könyvtár. Alapfunkciója az oktatás segitése Az oktatás segitése iskolai könyvtárban leginkább a helyben olvasás és a helyben

használattal történik meg. Nem a kölcsönzés az elsődleges feladata. Ezek a szolgáltatások, amelyek a legismertebbek és leggyakoribbak, de van a szolgáltatásoknak egy olyan köre, amelyet úgy nevezünk, hogy a szolgáltatások kiterjesztése. A szolgáltatások kiterjesztése más szolgáltatási formákat is magában hordoz egyfelől, másfelől pedig bemutat olyan szolgáltatási formákat, amelyek a gyakorlatban ma már kevéssé élnek, illetve alig találhatók meg. A szolgálat lehetőségeinek kiterjesztéseinek lehetőségeiről akkor beszélünk, amikor az adott könyvtárban fönnáll az állomány csökkenésének lehetősége, illetve a használati dijak meglehetősen nagy számú emelése, tudniillik ez befolyásolja az igénybe vevők körének alakulását. 1. A szolgáltatások kiterjesztésének első lehetősége a könyvtárközi kölcsönzés Ezt azért irtam, hogy a beiratkozási dijak emelése, mert ez korlátozza az olvasót abban, hogy egyszerre

több könyvtára próbáljon meg igénybe venni, hanem ezt úgy próbálja áthidalni, hogy könyvtárközi kölcsönzéssel próbál hozzájutni az országos hálózathoz, egy könyvtáron keresztül. 2. A második kölcsönzési forma a postai kölcsönzés Ez már alig élő forma Bizonyos könyvtárakban, elsősorban szakkönyvtárban voltak ennek nyomai. És lassan-lassan a 70-es években, amikor sok pénzünk volt és mindent be tudtunk szerezni, ez a kölcsönzési forma tulajdonképpen akkor ment ki a divatból, mert minden könyvtár gondoskodott róla, hogy neki is meglegyen mindene. 3. A folyóiratok körözése Erre a 70-es években a gyakorlatban komolyan vett, jó példa volt a Veszprémi Vegyipari Egyetem megrendelte a Chemical Expresset és a kisebb vegyipari vállalatokkal közösen használták ezt a folyóiratot úgy, hogy az egyes számokat körözték egymás között. Azonban lassanként mindenki eljutott odáig, hogy ő is megvette a folyóiratot és akkor

lekopott ez a kölcsönzési forma is. 4. A következő a szociális funkcióból adódó feladatok Elsősorban a biológiailag hátrányos helyzetű emberek ellátására vonatkozik. Azokra, akik nehezen tudják felkeresni a könyvtárat Például a vakok, a házi betegellátásban élők és a kórházi ellátásban élők, szanatóriumban egyéb helyeken élők. 5. Mozgókönyvtári ellátási forma Sajnos anyagi okokból alig működő ellátási forma Pár évvel ezelőtt még a Szabó Ervin Könyvtár rendelkezett bibliobusszal Budapesten, Pécsett volt bibliobusz, Kaposváron, Cegléden, Fehérváron. Elég széles körű ellátási forma volt Tágabb értelemben olyan ellátási formát értünk rajta, amely önálló állománnyal, központi raktárral és háttérrel rendelkezik, s ezeknek birtokában könyvtári szolgáltatásokat közvetiteni képes önálló szervezeti egység. Ez az ellátási forma két területen jött létre, az egyik az un peremkerületek ki nem

alakult fiókkönyvtári hálózata helyett. Tehát a peremkerületek, alvó városok, az agglomeráció ellátása, a másik pedig a rendkivül szétszórt tanyavilágban a tanyák ellátására. Szűkebb értelemben a mozgókönyvtári ellátás járművet jelent, olyan ellátási formát, amely önálló könyvtári szolgálat és a járművet magát könyvtári célra alakitották át. Az elsővel szemben ennek az a hátránya, hogy ennek nincs háttérbázisa, hanem a központi könyvtárra támaszkodik. ??? A mozgókönyvtári ellátás kialakulása: Kezdetei a XX. sz elejére tehető Csirái elsősorban Amerikában fedezhetők fel. Az első un lóvontatású vasút, lóvontatású kocsi azzal a céllal indult útnak 1905-ben ott, hogy az egymástól nagy távolságra, és a várostól viszonylag távol élő farmereket lássa el olvasni valóval. Az amerikai tapasztalatok alapján először a skandináv államokban alakult ki. Szintén a településszerkezet szétszórtsága

tette lehetővé a kialakulását Ott azonban már modernizálták, legalábbis a járműveket, ott ugyanis vonatot és sinautót alkalmaztak. A bibliobusz külföldön a 60-as évektől kezdett el terjedni és itt is elsősorban a skandináv államokban találkozunk a kialakulásával. Magyar viszonyok között a mozgókönyvtári ellátás kialakulása az 50-es évekre tehető, s ez még a művelődési autó. A művelődési autó általában egy Pobeda vagy egy Moszkvics, vagy egy terepjáró volt. Ennek kettős funkciója volt Egyfelől bizonyos könyvanyagot, 500-1000 kötetnyi könyvanyagot vitt kölcsönzésre, emellett viszont mindig vitt magával vagy egy előadót vagy valami filmet mozivetitésre. Tehát itt árukapcsolás történt, mert elment a művelődési autó a faluba, elvitte az új könyvanyagot kicserélni és mindjárt szervezett a falunak un. kulturális programot, amely vagy mozivetités volt vagy egy előadás Később ez a forma alakult át és szintén a

60-as években bibliobuszos ellátási formává, és ekkor már kialakult a háttérintézmény rendszere. A bibliobusz közel 1000 kötet szállitására volt alkalmas általában, az esetek többségében 3 hetente vagy havonta járt azonos útvonalon és mindig állandó megállói voltak és az adott megállóban megvolt a megfelelő tartózkodási idő. Általában az igénybevevői a nyugdijasok, a háziasszonyok és esetleg a gyerekek lehettek, hisz mindenki más dolgozott. A másik lényeges kérdés, hogy valamifajta kicsi kézikönyvtári állománya volt mindig, olyan 100-150 kötetnyi, ami a legfontosabb kérdések megválaszolására elegendő volt. Katalógusa nem volt, viszont volt ajánló jegyzéke, amelynek segitségével az olvasók igényeit ki tudta elégiteni. Volt némi helyben olvasási lehetőség Térkiképzése: van a könyvtárost kiszolgáló rész, ahol a könyvtáros az adminisztrációt el tudja végezni. Van egy mosdó, toalett és egyébként pedig a

buszt hosszában osztották ketté és amennyire lehetett polccal látták el, hogy minél több állományegységet el lehessen benne helyezni. Ez az ellátási forma jó szolgálatot tett azokon a területeken ahol járt - Úgy tudom, hogy Cegléden egy bibliobusz még működik, de már igencsak árnyéka önmagának. Szolgáltatások nyilvántartása, manuális megoldások A manuális megoldások. A szolgáltatások nyilvántartása tulajdonképpen az olvasók és kölcsönzések nyilvántartását jelenti. Az első kérdés mindjárt az, hogy mik a feladatai a nyilvántartásnak, tehát mire kell válaszolni a nyilvántartásnak? - Nyilván kell tartani az olvasók beiratkozását, tehát a beiratkozás adminisztrációját és ehhez kapcsolódóan el kell igazitani az olvasót az elemi könyvtárhasználatban. De nem azzal a rossz általános gyakorlattal, hogy a szerencsétlen olvasó kezét lábát töri, mert először van a könyvtárban, izgul, meg minden baja van és a

könyvtáros rámordul, hogy ott középen vannak a katalógusok, jobbra ezt talál, balra azt talál, keresse, ha nincs, akkor majd segit a könyvtáros. - A nyilvántartási feladatok közé tartozik a kölcsönzés nyilvántartása, az eljárások ki nem elégithető kölcsönzések esetén, például az előjegyzés nyilvántartása. A nyilvántartások feladata a kölcsönzési statisztika vezetése, illetve a kölcsönzött művek visszavétele és az ezzel kapcsolatos eljárások. Ezzel kapcsolatos eljárás lehet például a hosszabbitás, a késedelmi dijak bekasszálása, esetleg az elvesztett olvasójegyekkel kapcsolatos eljárások. Mind a könyvtárhasználók nyilvántartása, mind a kölcsönzések nyilvántartása 3 alapvető szempontnak kell, hogy megfeleljen: 1. az olvasószolgálati követelmények Az olvasók nyilvántartása esetén - nyilván ez a követelménycsoport ad választ arra, hogy az olvasóknak mik a jellemző adatai, tehát név, lakcim, foglalkozás

stb. - az olvasók azonositási adatai és ez ad arra választ, hogy az olvasók milyen rétegbe, szociológiai csoportba sorolhatók, ezt a lakcim, foglalkozás alapján meg lehet állapitani. Ez azért is lényeges, mert a könyvtár szolgáltatásainak igénybevételénél nagyon nem mindegy, hogy milyen az olvasók összetétele. 2. a statisztikai követelmények köre Itt tulajdonképpen az olvasók és látogatók nyilvántartásának adatai szerepelnek. Évekkel ezelőtt közművelődési könyvtárban volt olyan munkanapló, amely gondosan nyilvántartotta az olvasókat kor és nem szerint, foglalkozás szerint, sőt a gyerekeket akár iskolák szerint is, iskolai végzettség szerint. Ezek az adatok véleményem szerint az állománygyarapitásban is adtak megfelelő segitséget. 3. állományvédelmi szempont Ez az olvasók nyilvántartásánál tulajdonképpen azt jelenti, hogy abban a pillanatban, amikor az olvasó a személyi lapot aláirja és elismeri, hogy a könyvtár

vele szemben milyen követelményekkel lép fel, tehát az olvasó megismerkedik saját jogaival és követelményeivel, tulajdonképpen egy jogi aktus részese lesz, egy olyan megállapodás, egy olyan szerződéskötés ez, amely elvileg mindkét félre egyaránt vonatkozik. Ezért kell kiemelni, hogy gyerekek esetében ennek a jogi aktusnak van egy olyan kitétele, hogy a gyerek önmagáért nem felelős, hanem a szülő felelős érte, mert az önálló keresettel rendelkező személy és a nagykorú személy felel a gyerek tevékenységéért a könyvtárban. Ezért kell az a bizonyos nyilatkozat a szülő részéről, vagy jótállás a szülő részéről, amely a gyerekkönyvtári beiratkozást kiséri. Iskolai könyvtárban általában eltekintenek attól, hogy a gyerek külön beiratkozzon. Általában az a gyakorlat, hogy az osztálynapló alapján készitik el az osztály névsorát és aki azok közül jár az iskolai könyvtárba, az egyértelműen tagnak tekintett. Ennek

az a feladata, hogy tulajdonképpen a jogviszony a szülő és az iskola között jön létre és a könyvtár annak egy részintézménye, amely ugyanúgy teljesitheti a feladatát, mint az oktatás többi területe. A kölcsönzéseknél, a kölcsönzési nyilvántartásnál ugyanezen 3 szempontot kell figyelembe venni, csak más megközelitésből. Olvasószolgálati követelmény a kölcsönzési nyilvántartásnál, hogy a következőkre adjon választ: 1. Adjon választ arra,hogy hányan kölcsönöznek egy művet 2. Adott esetben, adott olvasónál milyen művek vannak 3. Adott mű kinél van 4. Adott olvasó mit olvasott Statisztikai követelmény: - az olvasók és látogatók számszerű nyilvántartása Az állományvédelmi szempont/követelmény. Két dologból csúcsosodik ki, egyrészt a - késedelem kérdése, esetleg vissza nem került könyvek, mert a kettő sok esetben együttjár - könyvrongálás Ezen szempontok alapján Magyarországon milyen manuális

kölcsönzési nyilvántartások vannak? Manuális kölcsönzési nyilvántartások: Általában kis könyvtárakra és szakkönyvtárakra kétféle kölcsönzési forma jellemző: 1. az elismervényes 2. két kártyás Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, mert szakkönyvtárban nagyon lényeges, hogy ne csak azt tudjam, hogy adott időpontban melyik olvasónál milyen könyv van, hanem azt is tudjam, hogy adott könyv adott pillanatban milyen olvasónál van. Ezt a célt szolgálta kisebb könyvtárakban - s úgy tudom, hogy vannak olyan könyvtárak ahol a forma még ma is él - hogy egyrészt az olvasó betűrendjében vagy valami szempont szerint az olvasó oldaláról, másrészt pedig a szerzők oldaláról csoportositják az adott műveket és igy kettős visszakeresési lehetőség érvényesül. Ennek előnye az, hogy bármikor erre a két alapkérdésre választ tud adni A másik ilyen kölcsönzési nyilvántartás az un. füzetes nyilvántartás: ami ugyancsak

közkedvelt volt és úgy tudom, hogy egyes iskolai könyvtárakban még ma is közkedvelt. A füzetesnek az a lényege, hogy általában egy iskolai osztálynak készitenek egy füzetet, abba beleirják a betűrendet és akkor annak az az előnye, hogy egyrészt azonnal képünk van arról, hogy a gyerekek közül ki olvas és ki kölcsönöz egy adott könyvtárból. És arról is képünk van, hogy az a gyerek abban a tanévben mit olvasott. Hátránya: tömeges kölcsönzésnél nem jó, másrészt nem kapok képet arról, hogy a gyerek mit olvasott. Egy csomó mindent olvashatott, ami oda nem kerül be. És általában az jellemző, hogy az iskolában leginkább olyan könyveket kölcsönöznek, ami az oktatáshoz szükséges. A közművelődési könyvtári gyakorlatban - ahol nagyobb az igénybevétel - a tasakos kölcsönzés terjedt el. S annak a manuális változatai közül hármat szokás emlegetni és 3 ismert a gyakorlatban. 1. tikettes: a tasakhoz hozzárendelődik

bizonyos számú tikett, a tikettet irja alá az olvasó és az elvitt könyvek kártyáival együtt annyi tikettet fognak ott, ahány könyvet kölcsönzött ki. Tehát az a bizonyiték, hogy annyi számú könyvet vitt el és azt aláirásával bizonyitja. 2. tasakos: - lejárat szerinti: előnye, hogy a napi kölcsönzés egy blokkban van, hátránya a nehézkes visszakereshetőség, voltaképpen áttekinthetetlen a lejárata - szoros sorszámos: előnye, hogy a visszakeresés sokkal rugalmasabb, viszont a felszólitás gondot okoz, mert azt gondosan ki kell kaparászni szincsikok szerint Ehhez jönnek a gépi megoldások. Téritéses és téritésmentes szolgáltatások Téritéses szolgáltatások tekintetében olyan időszakot élünk, hogy a könyvtár arra kényszerül, hogy bővitse a téritéses szolgáltatások körét. Nincs kialakult felfogás sem Magyarországon, sem külföldön a tekintetben, hogy mit kell, mit szükséges és mit fontos a téritéses, illetve

téritésmentes szolgáltatások körébe sorolni. Pl. Anglia: 1988-ban kiadtak egy un zöld könyvet Ez a zöld könyv a brit kormány állásfoglalását rögzitette a könyvtárak fejlesztését illetve fejlesztésének finanszirozására vonatkozóan. Az alaptétele a kormány elképzelésének az volt, hogy az alapvető könyvtári szolgáltatásokat meg kell őrizni közteherviselés útján. Ezeket a szolgáltatásokat támogatni kell, de ugyanakkor lehetőséget kell adni a könyvtáraknak arra, hogy vállalkozzanak és pénzt keressenek maguknak. Ilyen elképzelés volt a brit kormány részéről, hogy például egyes szolgáltatásokat szerződésesen kell üzemeltetni. Mint ahogy felkerült az a probléma is, - és ezzel nemcsak az angoloknál, hanem németeknél meg Magyarországon is lehet találkozni hogy van-e felhatalmazása a könyvtárnak arra, hogy meg tudja állapitani, hogy mit kérjen a téritéses szolgáltatásokért. Tehát hogy állapitsa meg a téritéses

szolgáltatások mértékét Mindenesetre a zöld könyvben az állásfoglalás úgy fogalmazódott meg, hogy a szolgáltatások közül az alapszolgáltatásokat ingyenesen kell az olvasók rendelkezésére bocsátani, mig a speciális szolgáltatásokat - mert itt nem járulékos, hanem speciális szolgáltatásoknak nevezik - csak téritésesen lehet a könyvtárokból kölcsönözni. Az érdekes az, hogy mit tekintenek ők alapszolgáltatásoknak. Hol húzzák meg annak a körét és mit tekintenek speciális szolgáltatásoknak, mert az ügyet ez dönti el. A legegyszerűbb szolgáltatásokat tekintik alapszolgáltatásnak, igy például a kölcsönzést, a helybenhasználatot és az általános tájékoztató szolgáltatásokat. (Kölcsönzést csak könyvre érti.) Téritésesnek tekinti a speciális szolgáltatásokat, igy az előjegyzést, az AV-dokumentumok kölcsönzése (hangkazetta, videokazetta, hanglemez stb.), valamint a szakinformációs szolgáltatások. A kérdés

az, hogy hol a határ az alap és a spciális szolgáltatások között. A kormány azzal indokolta az álláspontját ebben a tekintetben, hogy azért szükséges az alap és a speciális szolgáltatások szétválasztása, illetve a téritéses szolgáltatások körének megállapitása, mert voltaképpen az alapszolgáltatások ellátása nagyon nehézkes és bizonyos speciális szolgáltatások kielégitése csak az alapszolgáltatások terhére történne. És hogy az alapszolgáltatások köre és az ingyenesség ne szenvedjen csorbát, még inkább kiterjesztette az árazott szolgáltatások körét, mégpedig a kiemelt kölcsönzéssel. Ez a következőket jelentheti adott esetben: - újonnan megjelent dokumentum beszerzése és kölcsönzése olvasói kérésre - az előfizetéses információ-szolgáltatás - valamint a közhasznú információk szolgáltatása kiterjesztve a könyvtári kiadványokra Magyar példa: sikerkönyvtárban az olvasó 10-20-30.-Ft-ot fizet a

kölcsönzésért A zöld könyvben foglaltakkal a Brit Könyvtáros Egyesület nem értett egyet és sokáig ment a kötélhúzás a kormány és a könyvtáros egyesület között. Ugyanis a könyvtáros egyesület abból az alaptézisből indul ki, - amit az IFLA-irányelvek is előir - hogy minden állampolgárnak alapvető joga, hogy részt vehessen az ország kulturális, politikai és gazdasági ügyeiben, ez pedig csak úgy lehetséges, hogyha hozzájut a megfelelő információkhoz egyfelől, másfelől az állampolgárnak jog van az irás-olvasás készségét gyakorolnia és ehhez a könyvtári állomány is hozzásegiti és a Brit Könyvtáros Egyesület ezzel támasztotta alá, hogy miért tartja fontosnak az ingyenes szolgáltatásokat. A könyvtárközi kölcsönzést a zöld könyv nagyon ügyesen megkerüli, egyszerűen azért, mert azt mondja, hogy a könyvtárközi kölcsönzés egy olyan terület, ami későbbi végiggondolást kiván. Azért kerüli meg, mert

ebben van valami árbevételi lehetőség?, és ez a későbbiekben ki is fog jönni. Téritéses szolgáltatások: Zöld könyv: a brit kormány célkitűzéseit rögziti, amely a következő alapkérdés körül mozog: az alapvető könyvtári szolgáltatásokat közteherviselés útján kell megőrizni és támogatni és emellett lehetőséget kell adni mindenkinek a vállalkozásra, tehát a közkönyvtárakról van szó. Pl.: bizonyos szolgáltatásokat ki kell adni egyéni vállalkozásba, amelyek megoldhatók, szerződésesen kell üzemeltetni, illetve a könyvtáraknak felhatalmazást kell adni atekintetben, hogy bevezethessék a téritéses szolgáltatások körét. Ha az átképzésben gondolkodunk, akkor az a brit kormány véleménye is, hogy mindenképpen az alapszolgáltatásoknak ingyenesnek kell lennie és a speciális szolgáltatásokat kell térités útján szolgáltatni. A kérdés az, hogy mit tartunk alapszolgáltatásnak, s mit tartunk speciális

szolgáltatásnak. Alapszolgáltatások: amelyeket ingyenesnek terveznek, ide sorolják a kölcsönzést, a helyben használatot és az általános tájékoztató szolgáltatásokat. Speciális szolgáltatások: amelyeket téritésesnek gondolnak, ide sorolnak minden féle AVdokumentum kölcsönzését, az előjegyzést és a szakirodalmi szolgáltatásokat. A kérdés, hogy hol lehet a kettő között meghúzni a határt. A speciális szolgáltatásokon kivül vannak un. árazott szolgáltatások: akkor, hogyha az olvasó valami túlságosan extrát igényel. A Brit Könyvtáros Egyesület elképzelése szerint, - mert a vita megkezdődött a Brit Könyvtáros Egyesület és a kormány között - az árképzés hármas árképzési rendszerben gondolkodik. 1. Nominális árak: pl video-kölcsönzés és a primer funkcióhoz kapcsolódó szolgáltatások. 2. A piac által elfogadható árak: az olyan szolgáltatások dijazására, amelyeket az olvasók nem vesznek komolyan, tehát a

"komolytalan" szolgáltatások. Pl az olvasójegy elvesztése, vagy a késedelmi dij. 3. A gazdasági alapú szolgáltatások: amelyek kifejezetten a speciális szolgáltatásokra vonatkozik. Amikor a könyvtáros egyesület és a kormány között a szolgáltatások dijazásáról kialakult a vita, Angliában akkor az egyik alapkérdés az volt, hogy minek alapján lehet megszabni, hogy egy szolgáltatást ide- vagy odasorolom. És mi teszi lehetővé egy olvasónak, hogy igénybe vegye a könyvtár szolgáltatásait. Az a megállapitás született, hogy az ingyenes könyvtári szolgáltatásokat azért fontos fenntartani, mert mindenkinek lehetőséget kell biztositani ahhoz, hogy hozzáférjen az információhoz és az irodalomhoz és ez azért is szükséges, mert tulajdonképpen az információhoz való hozzáférés teszi az emberek számára lehetővé, hogy aktivan bekapcsolódjanak az ország gazdasági politikai és kulturális életébe. A másik alapkérdés,

ami ezt szintén megerősiteni látszik, hogy ezt az ingyenes szolgáltatások körét meg kell tartani, hogy az irni és olvasni tudás fejlesztésére hosszú ideig szükség van. Ennek a vitának az egyik legnagyobb problémája az volt, hogy majdnem teljes egészében kimaradt belőle a könyvtárközi kölcsönzéssel kapcsolatos ügy. A könyvtárközi kölcsönzés, mint központi szolgáltatás nem szerepelt sem a téritéses, sem a téritésmentes szolgáltatások között, illetve fel sem merült, hogy ennek igénybevétele akár a küldő, akár a fogadó könyvtárra, akár az olvasóra terheket ró. S még egy dolog: a kormány elképzelése szerint a dijazásokat csak általánosságban akarták megállapitani, nem vették figyelembe sem a könyvtár anyagi, tárgyi, személyi feltételeit, sem az igénybevétel, sem a fejlesztés mértékét. Tehát egy jó körülmények között lévő és egy rossz körülmények között lévő könyvtár éppenúgy kellett volna,

hogy fizessen, másfelől nem dijazták azt, ha valaki jól teljesit, ez a fajta felfogás nem ösztönözte a könyvtárakat arra, hogy ezt differenciáltan próbálja megoldani. A téritéses szolgáltatások körében majdnem minden országban problémák vannak. Pl Dánia, ahol amikor be akarták vezetni a szolgáltatások diját, a polgárok a birósághoz fordultak és megnyerték a pert azzal az indoklással, hogy egyszer már adózó állampolgárként fizet, tehát mégegyszer ugyanazért a szolgáltatásért nem fizet. A dolog ugyanigy felmerült Németországban is. Ott is az volt a kérdés, hogy mi az a határ ameddig téritésmentes, és mi az a határ, ahol téritéses a szolgáltatás. A téritéses szolgáltatás segitse hozzá a könyvtárat ahhoz, hogy kielégitse a dokumentumok és információk iránti kibővitett igényt. Én azt gondolom, hogy nem biztos, hogy a téritéses szolgáltatásokból annyi bevétel van, hogy a szolgáltatásokat ebből szélesiteni

tudom. A németek is abból indultak ki, hogy a szolgáltatások alapvetően legyenek téritésmentesek és csak akkor lehet téritéses szolgáltatásokat bevezetni , ha külön ráforditást igényel a szolgáltatás amit az olvasó igényel. Pl.: különféle médiák kölcsönzése,- s ebben a könyv nincs benn - a nemzetközi könyvtárközi kölcsönzési dij, a bibliográfiai adatbázisok használata, s különféle országos szolgáltatások igénybe vétele. A németeknél abból indultak ki tehát, hogy az alapszolgáltatások legyenek ingyenesek, a költségvetési támogatás mellett ki kell alakitani a közérdekű kötelezettségvállalás rendszerét és egyes szolgáltatások pedig legyenek téritésesek. Néhány szó a magyar gyakorlatból: 1988-ban a minisztérium Könyvtári Osztálya kiadott egy állásfoglalást a téritési dijakról és ennek 3 alaptézise volt (1988-ban): 1. Az alapszolgáltatásoknál fenn kell tartani az ingyenességet 2. A költségvetési

támogatás mellett kiegészitő jelleggel célszerű bevezetni a közérdekű kötelezettségvállalást. (Egyik megnyilvánulása ennek a könyvtárpártolói jegy) 3. Az egyértelműen téritéses szolgáltatások, amelyet ez az állásfoglalás bevételkiegészitő szolgáltatásnak tekint. Ez az állásfoglalás próbálta körvonalazni azoknak a szolgáltatásoknak a körét is,amelyek a téritéses szolgáltatásokba sorolhatók, igy: a bibliográfiai szolgáltatások: pl. tartalomjegyzékmásolatot, a regisztrativ bibliográfia, tömöritvény, szemle, tanulmány, a használóra orientált szolgáltatásokat, pl. a témafigyelés, irodalomkutatás, a faktografikus szolgáltatások és végül a technikai jellegű szolgáltatások, pl. mikrofilm és a másolat A szolgáltatások szinterei, a funkciók és az olvasószolgálati szinterek összefüggése A szabadpolcos kölcsönzési tér kialakulása a XX. sz elejétől napirenden van Országonként más és más, hogy hogy

és miképp fogadták el a szabadpolcos tér kialakulását. Az angol public library-tipusú könyvtárakban a szabadpolc jóval előbb teret hóditott, mint a porosz-tipusú könyvtárakban. Magyarországon egy kicsit a német gyakorlatot követtük, nem is vált nagyon javunkra. Nálunk már a század elején Szabó Ervin megpróbált a fővárosi könyvtárban szabadpolcot alkalmazni, azonban a szabadpolc igazi alkalmazása az 50-es években, de még az sem igazi. Újra a szabadpolc alkalmazásának kérdésével az 50-es években találkozunk, szakirodalom szerint 53-ban. Nem közművelődési könyvtárban, 1953-ban a szegedi József Attila Tudományegyetem Könyvtára a szépirodalmi állományrészből próbált szabadpolcra helyezni egy bizonyos mennyiséget, nem túl nagy mennyiséget, s ott próbálják ki, hogy hogy működik a szabadpolc. Meg se várták, hogy milyen az eredményessége, az 50-es években a Könyvtárosban azonnal kialakult egy rettenetesen nagy vita, hogy

szükséges-e nálunk a szabadpolc? Kell-e nálunk a szabadpolc? Illetve hogy tudja az olvasót befolyásolni a könyvtáros akkor, hogyha az olvasó a szabadpolcon válogat és nem kénytelen odamenni a könyvtároshoz eligazitásért? mert a dolog lényege, hogy a szabadpolc segitségével kikapcsolom a könyvtárost a folyamatból. Ezt akartuk minden áron megakadályozni A 60-as évek elejéig el is napolódott a szabadpolcrendszer bevezetésének kérdése. Sallai István és Varga Balázs elevenitették fel az ügyet. Irtak is róla egy könyvecskét: A szabadpolcos közművelődési könyvtár cimen, amely nemcsak az állomány oldaláról és az állomány polcelhelyezési oldaláról közeliti meg a kérdést, hanem elsősorban épitészeti oldalról közeliti meg a kérdést. Ez nagyon lényeges kérdés Sallai a következő alapelveket tartotta fontosnak a szabadpolcos tér kialakitásához: - a szabadpolcos tér a kölcsönzés mellett tájékoztató központ is legyen, - a

térben tudjanak lehetőséget biztositani a helyben olvasásra. És akkor még nagy összefüggő terekben gondolkodtak, amelynek jellemzője a flexibilitás, tehát mozgatható bútorokkal választjuk el a tér különböző részeit, s az arra is jó, hogy a tér az igényeknek megfelelően növelhető vagy csökkenthető. Tehát az állomány elhelyezése is könnyebben megoldható és az olvasótermet nem merev falakkal választjuk le a tér egészétől, hanem olvasó teret alakithatunk ki. A 70-es években szerepváltás következett be a könyvtár életében. Ez azt jelentette, hogy bőviteni kellett a könyvtár igénybevételének időtartamát, tehát a nyitvatartási időt kellett növelni. A sokfajta dokumentumtipus szükségessé tette, hogy különféle terekben próbálják meg biztositani az egyes dokumentumokhoz való hozzáférés lehetőségét. Papp István cikke: Az első ilyen szabadpolcos tereket tojás alakban próbálták meg ábrázolni és ebben a tojásban

próbálták elhelyezni azt az 5 övezetet, amely funkcionálisan megfelelt a szakma akkori elképzeléseinek. Az öt övezet: Klubövezet: amely funkcióját tekintve a következőknek kell, hogy megfeleljen: ez az első pont, ahová az embere belép a könyvtárba, itt van a ruhatár, itt van az összes csatlakozó előadóteremhez, büféhez, hirlapolvasóhoz stb., s innét megy el az ember szolgálathoz, a következő övezethez, ami a nyilvántartási pont. A klubövezetnek jellemzője, hogy mindenki igénybe veheti anélkül, hogy beiratkozott olvasója lenne a könyvtárnak. A következő a nyilvántartási pont: amelynek több szerepe van: egyrészt itt történik az adminisztráció (beiratkozás, könyvkölcsönzés, könyvvisszaadás stb.), s innét mehet tovább az olvasó a következő terekhez. A következő a könyvkölcsönzési v. könyvkiválasztó tér A másik nagy tér az olvasó-tér. A kettő határán helyezkedik el a tájékoztató övezet. amelybe

leginkább a katalógusokat, egy gyors tájékoztató részt és egy könyvtárost lehet vagy kell elhelyezni, aki mindkét övezetre oda tud figyelni és megfelelő segitséget tud adni. Az övezeteknél úgy kell felfogni, hogy a legzajosabbtól indulunk mindig a legcsendesebb felé, azért van az olvasó-tér legbeljebb, mert egyrészt az igénybevétele olyan, hogy a legnagyobb tömegek a klubövezetből indulnak és a nyilvántartási ponton jönnek és az olvasó-térbe a legkevesebben jutnak el. Tehát a tömegek lassan-lassan fogynak az olvasó-térig Egy másik ilyen séma, amely a klub-szerű elrendezésre vonatkozik, általában az 1 vagy 2 személyes könyvtárra jellemző. Jellemző: a könyvkiválasztó tér és az olvasó-tér nem választódik el egymástól tájékoztatási övezettel, hanem a kettő valamifajta térelválasztóval van elválasztva egymástól. A nyilvántartó és tájékoztató pont egy helyre kerül, s a klubövezet megvan és szerepel. A 80-as

években elsősorban ismét épitészeti problémák alapján gondolták végig ezt a sémát. Kialakult egy olyan eszmei könyvtári modell, amelynél abból indultak ki, hogy nem az a lényeg, hogy az épitész hogy tervezi meg az épületet, hanem az a lényeg, hogy a könyvtáros az elején elmondja a maga kivánságait és ezeket a tartalmakat próbálja meg az épitész megvalósitani. Ezek a terek hozzá kell, hogy járuljanak a könyvtári tevékenységet minőségi elvégzéséhez, tegye lehetővé, hogy a szolgáltatásokat megfelelő térben lehessen érvényesiteni és azok a terek, amelyek a könyvtárost és a használót, illetve a berendezést és az állományegységeket tartalmazzák, ennek a tartalomnak megfelelő épitészeti formát nyerjenek. Ehhez nagyon fontos, hogy a könyvtáros meg tudja mondani, hogy milyen használói kört akar fogadni és kiszolgálni, mekkora állományt akar elhelyezni, milyen fő célokat tűz a könyvtár elé és milyen folyamatok

fognak lejátszódni a könyvtárban. Fontos, hogy az általános szolgáltatás a földszinten legyen! A 70-es, 80-as években alapvető változások figyelhetők meg a használói szokásokban. Ezek megváltozása nemcsak azt jelentette, hogy az egyes használói csoportok más-más szolgáltatásokat vettek igénybe a 80-as évek közepétől, hanem megváltozott a használók köre is. Az utóbbi időben egyre inkább megfigyelhető, hogy a legszorgalmasabb könyvtárhasználó a közép- és felsőoktatásban tanuló diákok. A másik lényeges kérdés, hogy a könyvtár tud-e ezekre a változásokra reagálni. Hajlamosak vagyunk arra, hogy túlértékeljük a flexibilitás kérdését. Ez az 5 övezetes modell a 80-as évektől megváltozóban van és itt a változás a következővel mérhető: az 5 övezetes modellből 3 övezetes modell lesz. Ez azt jelenti, hogy, hogy ez a bizonyos nagy tojás egy övezetnek számit, amit úgy hivunk, hogy nyilvános szolgálat és ehhez 2

terület csatlakozik még, egyrészt a munkaszobák, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a nyilvános térrel és az un. belső raktár, amely szintén közvetlen kapcsolatban van a nyilvános térrel. Ennek a modellnek a lényeges része az, hogy a nyilvántartási pontnál legyen a szállitás végpontja, tehát oda jöjjön fel a teherlift, a csőposta stb., tehát ez jelenti a kiszolgáló egységekkel a kapcsolatot. Nem biztos, hogy abban kell gondolkodni, hogy a nyilvántartási övezetet mereven el kell választani, sokkal célszerűbb az, hogyha az olvasók igényeinek megfelelően kisebb sarkokat alakitunk ki, ahol az olvasó jobban tud dolgozni, viszont a tájékoztatási pontot megerősitjük, mert bizonyos olvasói kérések egyre inkább előtérbe kerülnek. A jó olvasószolgálati tér jellemzője: - kényelmes bútorzat elhelyezés - rendezett tér legyen - megfelelő célvilágitás - célszerű flexibilitás - megfelelő nyitvatartási idővel üzemel -

állományt megfelelően helyezi el, jó feliratozás - a legforgalmasabb szolgáltatások legelöl, amit mindenki igénybe vesz - legyen megfelelő bútorzat az olvasótérben, ahol dolgozni lehet Különgyűjteménye, különrészlegek elhelyezése: Pl. audiovizuális, vagy gyerekkönyvtár elhelyezése Lényeg: az olvasónak legyen meg az olvasóval a kapcsolata, tehát akkor célszerűbb az, hogy ezekben külön nyilvántartó övezet működik, mert akkor biztos, hogy találkozik az olvasó és a könyvtáros. Ellenkező esetben nem biztos Olvasószolgálati problémák és a szabadpolcos tér l./ Állomány és elhelyezésének kérdései 2./ Olvasókkal való kapcsolat problémái 3./ A könyvtárosok felkészültsége és a munka menete 4./ Az állományvédelem kérdései /különös tekintettel az olvasószolgálati szempontokra/ 1./ Az állomány és elhelyezése: A szabadpolc létrehozása pillanatában kiderült, hogy a szabadpolcos térben elhelyezett állománynak

nagyobb a térszükséglete, mint a raktárban elhelyezett állománynak. Ezzel kapcsolatban a következő kérdések merülnek fel: - Mekkora az az állománytest, amely adott időszakban szabadpolcra kell, hogy kerüljön? Vannak olyan könyvtári útmutatók, pl. a gyerek és iskolai könyvtárakban, hogy megszabja az állomány összetételének arányát, tehát a szépirodalom, szakirodalom arányát. Azonban ez a felnőtt állományban, illetve a szabadpolcra helyezhető állomány esetében nem jellemző. Ott nem szabunk meg arányokat Tehát azt sem szabjuk meg, hogy az állománynak hány százaléka az, amely a szabadpolcra kerülhessen. Célszerű akkorát, hogy az olvasó nyugodtan tudjon válogatni, megtalálja az őt érdeklő irodalmat. A másik ilyen lényeges kérdés, hogy: - Mi szabja meg, hogy mennyi ami szabadpolcra kerüljön? Az állomány összetétele. Nem lehet aránytalanul nagy állománytesteket szabadpolcra helyezni. Bár a használói igények

jelentkezése megszabja, hogy a szabadpolcra helyezett állomány összetételét és nagyságát mikor és hogyan kell módositani. Rendkivül problematikus, hogyha túlságosan nagy összefüggő egységekben kerülnek állománytestek szabadpolcra. Pl szépirodalom 30 ezer kötetben, egy szoros betűrendben Ez az olvasó számára zavaró. Ugyanúgy problematikus, hogyha az ismeretterjesztő irodalom az egyes főosztásokon? belül nincs különösebb bontás és az olvasónak abban a nagy szakrendi betűrendben kell keresni. Itt merül fel ismét a kiemelések, illetve különgyűjtemények problémája. Kiemelések: az állománytestekből általában az olvasói igények, illetve a könyvtár belátása alapján kétféle kiemelést szoktak alkalmazni. 1. Az állandó kiemelés: bekövetkezhet az állomány tartalmi vagy formai jegyei alapján, pl. zenei gyűjtemény, vagy helyismereti gyűjtemény, amit tartalmi szempontok alapján emelek ki. 2. Alkalmi kiemelések: ezek

közül a leggyakoribb mindenkor az Új könyvek külön csoportositása vagy a könyvkiállitások, vagy olyan tematikus összeállitások, amit a könyvtár adott időpontra különféle olvasói igények vagy saját elgondolásai alapján hoz létre. A másik kérdés, hogy: - Mi kerüljön a szabadpolcra, illetve mi kerüljön az un. kiegészitő raktárba? Itt az egyik legfontosabb alapkérdés, hogy - szabadpolcra ne kerüljenek nagy példányszámában a könyvek, - a szabadpolcra helyezett állomány megfelelően tagolt legyen. Hosszú évekig vita folyt arról, hogy a felnőtteknek jó-e ha tematikus felosztásban helyezzük el az állományt. A gyakorlat amellett foglalt állást, hogy nem kell a felnőtteknek témákat kialakitani. Egyre gyakrabb, hogy bizonyos állománytesteket a felnőttek állományában is kiemelnek, pl. krimik vagy szerelmes irodalom stb Ugyanakkor az ismeretterjesztő irodalomnál is nagyon lényeges kérdés, hogy az olvasó kiigazodik-e a szakrendki

betűrendben elhelyezett állományban. Ennek megkönnyitésére nagyon fontos 2 tényező van: - megfelelő feliratok legyenek, megfelelő válaszlapok, - feltárás, azaz a katalógus és a katalógusban is a választó lapok és a kiemelés, s szakkatalógushoz a jó betűrendes mutató Az olvasótérben való eligazodás, s az olvasó térben való könnyed mozgás érdekében nagyon fontos, hogy a polcok megfelelő tengelytávolságra helyezkedjenek el egymástól. /Erre 2 métert tartanak ideálisnak./ Nagy Attiláék végeztek egy vizsgálatot, amelynek az a lényege, hogy azt vizsgálták, hogy az olvasó ha az állományban keres, akkor milyen gyakorisággal veszi igénybe a különböző pontokon elhelyezett állománytesteket. Azt tapasztalták, hogy az olvasó leginkább a szem magasságba eső művek között válogat legszivesebben ill. leggyakrabban A válogatást általában mindig a bal felső sarokban kezdi, a legalsó 1-2 sor mindig kiesik a látótávolságából, s

a jobb alsó sarok leginkább kiesik az érdeklődési köréből. Ezért célszerű 1, másfél havonta az állományt "megforgatni". Nagyon lényeges a polcokon a rend, betűrend Két okból nagyon fontos. Egyrészt a könyvek megtalálhatósága szempontjából, másrészt igy válik áttekinthetővé, hogy bizonyos művek benn vannak-e. A szakirodalom és szépirodalom elhelyezésének különböző módjai alakultak ki a gyakorlat során. Az egyik ilyen mód: a szakrészleges általános nyilvános könyvtár bevezetése Ennek alapelveit dolgozta ki Overington. /Amit szives engedelmükkel magukra bizom, hogy olvassanak el./ Tudom, hogy a szakkönyvtár és az általános nyilvános könyvtár ellent mond egymásnak, a cim nem véletlen. Ugyanis Overington pontosan arra szeretné felhivni a figyelmet, hogy ő olyan szakrészleges könyvtár kialakitásában gondolkodik, aminek van egy un. általános övezete, a legáltalánosabb olvasói igények kielégitésére

Tehát ebben az általános övezetben keres szépirodalmat és szakirodalmat az, aki azzal jön a könyvtárba, hogy szükségem van a barkácsoláshoz valamire, vagy valami jót szeretnék olvasni, tehát a legáltalánosabban megfogalmazott igényekkel, s amikor már speciálisabb igényekkel jön, akkor kerül el a szakrészleges könyvtárban. /Én erről többet nem akarok mondani, a szakrészleges könyvtárnak vannak különféle szintjei ezt Overington szépen leirja, ugyhogy legyenek szivesek ezt áttanulmányozni./ 2. Az olvasóval való foglalkozás A közművelődési könyvtárban többféle olvasótipus használhatja a szabadpolcot. Használhatják a szabadpolcot olyanok, akik elsősorban ismeretterjesztő irodalmat keresnek, azonban atekintetben nincsenek tisztában saját elvárásaikkal, hogy milyen ismeretterjesztő irodalomra van szükségük. Meg nem fogalmazott igényekkel érkeznek, az egyetlen mód, hogy megtalálják az őket érdeklő irodalmat, hogy a polcon

böngészve válogatnak. Nekik a katalógus nem ad támpontot. - A szabadpolcot leggyakrabban használók közé soroljuk azokat az olvasókat, akik időnként "családi kalákában" kölcsönöznek könyveket, azaz családi megbizásból látják el a családot olvasni valóval, tehát mások számára is visznek olvasni valót. - Ugyanigy a szabadpolcon való böngészést segiti az könyvállomány leginkább azoknál az olvasóknál, akik minden témakörben olvasnak. Ugyancsak a szabadtéri polcon való tájékozódást segiti legjobban a könyvválasztást azoknál is, akik csak bizonyos fajta szépvagy szakirodalom iránt érdeklődnek. - Végül azok, akik legtájékozottabbak mindenféle irodalomban. - Azonban a szabadpolc nemcsak azok igényeinek kielégitésére szolgál, akik nagyon széleskörű igényekkel, s nagyon jó könyvtárhasználati ismeretekkel jelentkeznek, hanem azokra is vonatkozik, akik alig-alig igazodnak el a könyvtárban. Itt olyanokra

gondolok, akik pl. idősek és rosszul látnak A katalógust nem is tudnák használni, viszont a szabadpolcon tudnak maguknak olvasmányt keresni. - Azok az új olvasók, akik még nem nagyon tájékozódtak a könyvtárban, tehát keresni kell, hogy mit hol találnak meg. - S végül az "adjon valami jót, vagy szerelmeset" olvasni. Mind a két kategóriánál, azoknál is, akik a szabadpolcon viszonylag könnyedén, gyorsan eligazodnak, de különösen az utóbbi kategóriánál, akik a szabadpolcot igénybe veszik, de ott is viszonylag nehezen igazodnak el, semmiképpen sem küszöbölhető ki a könyvtáros kapcsolatteremtő készsége és segitsége. A kapcsolatteremtő készséget azért emelem ki, mert nem valószinű, hogy ezek az olvasók oda fognak menni a könyvtároshoz, hogy kérjenek segitséget. Tehát a könyvtárosnak magának kell észre vennie, hogy ezek az olvasók segitségre szorulnak, s meg is kell adnia ezt a segitséget. A másik lényeges kérdés

ebben a témában, hogy a könyvtáros részéről adott segitség és tájékoztatás ne legyen formális. 3. A könyvtáros felkészültsége és a munka megszervezése: Úgy lehet kiküszöbölni, hogyha a könyvtáros keresi azt, hogy melyik az az olvasó, aki segitségre szorul. Itt a könyvtárosnak kell úgy viselkedni, hogy ő a kezdeményező fél, ő hajlandó segitséget nyújtani, de nem akarja semmiképpen az olvasóra erőltetni magát. Tehát itt egy metakommunikativ jelentkezése szükséges a könyvtárosnak, amit az olvasó vagy elfogad, vagy nem. Amennyiben az olvasó úgy itéli meg, hogy ő nem, akkor szerencsésebb talán az, hogyha ebben a folyamatban a könyvtáros egy időre visszavonul. Megvárja, amig kedvezőbb lesz a helyzet ahhoz, hogy ez a verbális kapcsolatfelvétel megtörténjék. A másik problematikus kérdés, hogy nagyon sok olvasó eleve úgy fordul a könyvtároshoz, hogy segitséget kér szépirodalmi vagy szakirodalmi olvasmányai

kiválasztásához. Szakirodalmi olvasmány nem kérdés, mert itt arról van szó, hogy ezt a könyvtáros vagy tudja vagy nem. Itt egyetlen dolog van, a könyvtáros bevallja-e vagy nem, ha adott esetben nem tud segiteni. Nekem az a véleményem, hogy be kell vallani Két utam van, vagy azt mondom, hogy utánanézek és akkor egy későbbi időpontban visszatérek rá, vagy azt mondom, hogy van egy kollegám, aki ezzel foglalkozik, keressük meg őt és beszéljük meg hárman. A másik nagyon lényeges kérdés: a szépirodalmi olvasmányválasztás kérdése. Itt egy tényező van, amire nagyon szeretném felhivni a figyelmet. Nevezetesen azt, hogy segithetek az olvasónak könyvet, olvasmányt választani, ennek azonban van két feltétele. Az egyik az, hogy legyek eléggé tájékozott a mindenkori szépirodalmi állománytestről. Ezt kétféle módon lehet elérni, egyfelől akinek van második szakja, annak az egyik szakja az a szakterület, amivel foglalkozik, az

mindenképpen segiti ezt. Azonban ha nincs, a könyvtárosnak módja és lehetősége van arra, hogy folyamatosan kisérje a mindenkori szépirodalmat. A betekintés szintjén úgy, hogy bizonyos műveket elolvasok és arról véleményt formálok. Ha az olvasó segitséget kér, a segitségnyújtás ürügyén vállaljam fel saját véleményemet. Itt vissza kell idézni amit az érték kapcsán mondtunk a könyvtáros értékrendjéről. Beszéltünk arról, hogy a könyvtárosnak voltaképpen kettős értékrendje kell hogy érvényesüljön. Van egyfajta szubjektiv értékrendje, amely a mindenkori olvasmányai alapján, mindenkori érdeklődése alapján alakul ki és van a társadalmi elvárások alapján kialakult értékrendje, amelyet azokról az olvasmányokról alakit ki, amelyek saját szubjektiv értékrendjében valahogy nem kapnak helyet. Ez tekinthető a könyvtárban hivatalos értékrendnek Az olvasóval folytatott megbeszélésnek őszintének kell lennie. 4. Az

olvasószolgálati szempontból fontos állományvédelmi kérdés: Hogyan oldható meg a szabadpolcos térben, hogy ne legyen túl sok csonkitás, ne legyen túl sok lopás stb.? Néhány gondolat még, ami nagyon fontos a kölcsönző tér és az olvasószolgálat szempontjából: - Akkor küszöbölhető ki a csonkolás, a lopás, ha a tér áttekinthető és a könyvtáros mozog a térben. - Nagyon lényeges a ruhatár szerepe. Tulajdonképpen állományvédelmi funkciója is van, s a szabadpolcos szolgáltatások igénybevétele is könnyebb, ha nincsenek csomagjaink, amelyek a válogatásban akadályoznak. - Nagyon jó, hogyha a kölcsönzési pont, az ellenőrzési pont nemcsak nyilvántartási, hanem ellenőrzési pont is. - Nagyon fontos a könyvek gerincén a jelzet feltüntetése, ugyanis ez is egyfajta állományvédelmi lehetőség. Különösen akkor, ha valaki engedélyt kér arra, hogy saját könyvet bevigyen az olvasótérbe. Azonkivül a szabadpolcra való

visszaosztást is megkönnyiti Az állomány használati inditékok szerinti elhelyezése és ennek kérdései: Az állomány elhelyezésével kapcsolatban nemcsak Magyarországon folytak és folynak viták a mai napig is, hogy hogyan célszerű és hogyan fontos a szabadpolcon elhelyezni a könyvtár állományát. Nem az az elsődleges kérdés, hogy hogy kerüljenek a polcra a könyvek, hanem azt megvalósitani, hogy a polcra helyezett állomány hogyan képes több és jobb szolgáltatással szolgálni az olvasó kényelmét. Tulajdonképpen ez volt a cél akkor is, amikor a Szabó Ervin elsősorban a könyvtári használati igények figyelembe vételével egy új szempontú fejlesztési tendenciát próbált meg kialakitani. Különböző tipusú könyvtárakat kivánt létrehozni és ezek a könyvtárak az olvasói igények alapján szerveződtek. Amikor ezt az ellátást megtervezték abból indultak ki, hogy ezt a könyvtári ellátást nem lehet függetleniteni a mindenkori

közigazgatási rendszertől - tehát nem akartak változtatni a hálózaton - de ugyanakkor el kell fogadni és adaptálni kell a világszerte meghonositott lépcsőzetes könyvtári ellátás tervét. Ennek az új szervezetnek a kialakitásához úgy fogtak hozzá, hogy 3 tényezőt próbáltak meg figyelembe venni: 1. Fel kellett számolni a könyvtáraknak azt a fajta zsúfoltságát,amely már a használatoto akadályozza. 2. Az ellátási szervezetet következetesen ki kell épiteni 3. Meg kell oldani a gyerekkönyvtárak és gyerekrészlegek integrálását a felnőtt könyvtárba. ("Ezzel én vitatkoznék A Papp István azzal indokolta, hogy nem igazak azok a vélemények, hogy a gyerekek zavarják a felnőtteket. Ezt az ellátást meglehet egyben is oldani Erről nekem más a véleményem".) Tehát: 1. A használatát gátló zsúfoltság felszámolása: Itt tulajdonképpen két dologgal kellett a Szabó Ervinnek szembenéznie. Egyrészt , hogy nálunk minden

könyvtár hajlamos arra, hogy megpróbál lehetőleg minden dokumentumot gyűjteni, megszerezni magának. Ennek két alapvető oka van: Egyik, hogy a központi szolgáltatások rendkivül nehézkesek és hosszadalmasak. Pl könyvtárközi kölcsönzés A másik pedig, a könyvtár igyekszik arra gondolni, hogy bármikor jöhet olyan speciális olvasói igény, amit ki szeretne elégiteni. A másik pedig, hogy tulajdonképpen azzal, hogy a könyvtár állományát olyan olvasói igények irányába duzzasztom fel, amelyek voltaképpen a könyvtárakkal szemben nem is léteznek, a könyvtár kapacitása jóval nagyobb és differenciáltabb olvasóréteg kiszolgálására is elegendő lenne. Tulajdonképpen a zsúfoltság felszámolása két módot eredményez: - Egyrészet segiti egyfajta otthonosabb könyvtárkép kialakitását, - másrészt lehetővé teszi, hogy a ritkán előforduló speciális igények helyett a tömeges igények kielégitésére kerülhessen sor. A másik

probléma, amit a Szabó Ervin fejlesztése kapcsán emlegettek, úgy fogalmazták meg, hogy a következetes ellátás kiépitése. Azt mondták, hogy az ellátási védővonalak kiépitése Ez három dolgot jelent: 1. Az un első védő vonal a tömeges igények kielégitését segiti vagy szolgálja és ez realizálódik a családi könyvtárakban. 2. A második védő vonal egyfajta megszűrt igények kielégitését teszi lehetővé és ez realizálódik az un. két fedelű könyvtárakban 3. Mig a harmadik védő vonal az un taktikai tartalék, amely a kerületközi könyvtárakban ölt testet. A családi könyvtár, tehát ez az un. első védő vonal önmagában is létezhet, ilyen van Gazdagréten. A két fedelű könyvtár attól kétfedelű, hogy az egyik összetevője a családi könyvtár vagy családi fedél és a második pedig egy un. hagyományos könyvtár Az un. kerületközi könyvtár ez egy kibővitett második fedél Ehhez a 3 ellátási összetevőhöz tartozik

egy negyedik, ezt úgy nevezik, hogy KÖZPONTI ELLÁTÓ SZOLGÁLAT, röviditve KESZ, amelynek állománya az un. átkölcsönzési állomány Családi könyvtár: - Megoldható a gyerekkönyvtár ill. gyerekrészleg egybeolvasztása Ugyanis a családi könyvtár önmagában azt jelenti, hogy a gyerekek és felnőttek ellátása közös térben történik. Közös könyvtárhasználatról van szó, amelyben a gyerekkönyvtárakat folyamatosan integrálni lehet. Ennek a könyvtártipusnak az alapterülete 100-300 m2-ig terjed Kialakitása olyan lakókörzetben érdekes, ahol a lakosok száma 10-20 ezer, s ahol kb. 1000-re tehető az olvasók száma. - Az ellátásnál meg kell jegyezni, hogy tulajdonképpen jó, hogyha a gyerekek könyvtári ellátására külön iskolai könyvtárak működnek, amelyek segitik a közművelődési gyerekellátást. - A családi könyvtár állománya szolgaian igazodik az olvasók részéről jelentkező igényekhez. - Érvényesül a választás

szabadsága és a könyv mellett sokféle dokumentum megjelenése jellemző. Itt nagyon lényeges, hogy a témákat un. intim sarkokban helyezik el, tehát a teret is a témáknak megfelelően alakitják és különösen ügyelnek arra, hogy intim sarkokat alakitsanak ki pl. a gyerekeknek - Az állomány elhelyezésére jellemző, hogy a szép- és szakirodalom egymás mellett található. - Lényeges, hogy az olvasók által legkedveltebb általános témák megtalálhatók. - Népművelési feladatok ellátására is alkalmas. Tehát a szolgáltatásai között ez is benne van. Hátrányai közé sorolom: - Rendkivül kicsi a kézikönyvtára, s az elsősorban a könyvtáros tájékozódását segiti. - Az állomány feltárásáról nem készül katalógus. A katalógus a mindenkori könyvtáros. (20-30 ezer kötetnél nem több az állomány) - Nem kapcsolódik helyben olvasási tér hozzá. Viszont: másik oldalról meg lehet érteni, hogy nem készül katalógus, mert

voltaképpen ezek a témák, amelyeket kialakitanak, nagyon gyorsan változnak. Nehéz lenne katalóguson végigvezetni állandóan, naprakészen. A másik, hogy ezeknél a témáknál mindig kell valami megkülönböztető jelzést használni, mert ellenkező esetben a könyvtárosok sem tudják visszaosztani az állományba. A családi könyvtárban megszűnik a zsúfoltság. A családi könyvtár jellemzője: Összefonódik az egyéni és a csoportos könyvtárhasználat, csak a legáltalánosabb igények kielégitésére vállalkozik és a speciális igények kielégitését csak differenciált könyvtárakban tudja elképzelni. Gyakran előfordul, hogy a családi könyvtárban olyan dokumentumokat keresnek, amivel a könyvtár nem rendelkezik. Tulajdonképpen ennek kielégitésére hozták létre az un. KESZ-t vagy központi ellátó szolgálatot, amely abban ad segitséget, hogy viszonylag hamar elérhető módon lehetővé teszi az olvasónak, hogy a dokumentumhoz hozzájusson.

Könyvtárközi kölcsönzés 1989-től a könyvtári szolgáltatások igénybevételét egyre inkább úgy tartották fontosnak, hogyha a könyvtári feladatok megoszlását is sokoldalúan figyelembe veszik. Abból indultak ki, hogy részben a dráguló könyvárak, részben pedig a könyvtári környezetben bekövetkező változások arra kell, hogy késztessék a könyvtárakat, hogy megpróbálják saját erőiket egy kicsit összefogni és olyan szolgáltatásokat szervezni, amelyek adott esetben több könyvtár állományára támaszkodva is megélnek. Tehát nem kell mindenkinek megalapitani a saját "nemzeti könyvtárát". Alapvető kérdés, hogy egy könyvtárnak mi a funkciója és mik a szolgáltatásai, ugyanis ennek alapján tudjuk meghatározni, hogy az adott könyvtár hogy működik. Tulajdonképpen a könyvtár funkciói és szolgáltatásai utalnak arra, hogy ezek a szolgáltatások könyvtári együttműködés alapján működnek vagy nem. Az

erőforrások közös használata egyébként azt jelenti, hogy adott könyvtár nem csak saját gyűjteményére támaszkodhat. A külföldi szakirodalomban három név: 1. Chaplin 2. Dugan 3. Tricario, akik azt próbálták meg megfogalmazni, hogy melyek azok a szempontok, amelyek arra késztetik a könyvtárakat, hogy az együttműködést egymás között megvalósitsák. Chaplin szerint nemcsak pénzügyi és anyagi, hanem szakmai tényezők és arra késztetik a könyvtárakat, hogy együttműködést alakitsanak ki, mert egyszerűen kisebb településeken is lehetetlen átfogó gyűjteményeket létrehozni. Ugyanakkor Dugan és Tricario azt állapitotta meg, hogy a könyvtárak közötti együttműködés lehetővé teszi az olvasók sokoldalúbb ellátását. Azt is megállapitja, hogy melyek azok a tényezők, amelyek lehetetlenné teszik a könyvtárakban az önellátást. Ez a következők: - rendkivüli mértékben megnövekedett a szakirodalom - a társadalom

fokozódó információéhsége érezhető - jellemző a technika rohamos fejlődése, amivel a könyvtárnak is lépést kellene tartania - emelkedő dokumentumárak és a stagnáló beszerzési keretek ellentéte, ellentmondása - nagyon sokrétű használói igények. Hogy a könyvtár ezeknek a feladatoknak meg tudjon felelni arra kényszerül, hogy - részben a könyvtárközi kölcsönzését erősitse, - részben pedig próbálja meg megvalósitani a használói jogok kiterjesztését - törekedjék állománygyarapitási kooperációra. Ebből a három összetevőből, a használói jogok kiterjesztését azért mondtam előre, mert ez nekem fából vaskarika, ugyanis maga a fogalom azt jelenti, hogy a kölcsönzés és helyben használat jogát ki kell terjeszteni külső használókra is. Ez ellentmondásos, mert szembe kell nézni azzal, hogy pl. a mi főiskolai könyvtárunk is, de azt hiszem, hogy Pesten is több ilyen főiskolai és egyetemi könyvtár van, amelyik

pontosan a csökkenő beszerzési keretek és az emelkedő könyvárak miatt a meglevő használati jogot is visszafogni volt kénytelen. Ami azt jelenti, hogy nem abban gondolkodnak, hogy minél több külsőt beengedjenek az intézetbe, hanem abban gondolkodnak, hogy az eddig beengedett külsőket is megpróbálják megszűrni a szerint, hogy kit tud az intézet fogadni és kit nem. Pl az itteni főiskolai könyvtár fogadta eddig a városban és a megyében tanitó pedagógusokat, bárki bejöhetett és bárki igénybe vehette a szolgáltatást, most sajnos ezt a szolgáltatást vissza kellett fogni. A másik, az összehangolt szerzeményezés, amelyet Line támogat nagyon a szakirodalomban. Tulajdonképpen ennek is vannak már megvalósult formái. Régebben a 60-as években elfogadott ellátási forma volt, azonban hozzátartozik, hogy meglehetősen pénz- és munkaigényes szolgáltatás. Nem a dokumentumok beszerzése drága, hanem például az, hogy ha a dokumentumokat el kell

juttatni egyik könyvtárból a másik. S itt nemcsak könyvtárközi kölcsönzésről van szó, hanem egyéb formákról is. Vagy pl a másolatkészités, ami éppen olyan feladat. És tulajdonképpen ehhez az összehangolt szerzeményezéshez tartozik ez a bizonyos könyvtári kooperáció is, amelynek 3 megvalósulási formája van: - helyi könyvtárközi kooperáció, - regionális és az - országos. Könyvtárközi kölcsönzés Eltekintek a történeti áttekintéstől, mert úgy gondolom, hogy nekünk az a dolgunk, hogy elsősorban a jelen helyzetet vitassuk meg. Annyit azért megemlitek, hogy a könyvtárközi kölcsönzés tulajdonképpen a baráti segitőkészség talaján alakult ki. Segitőkész könyvtárosok először saját barátaikat anélkül, hogy az illető a könyvtáruknak használója lett volna, ilyen kölcsönzési formával segitették meg, s ebből alakult ki később legális szolgáltatásként. A belföldi és külföldi könyvtárközi

kölcsönzés közötti alapvető különbség abban van, hogy a dokumentumoknak mely körét lehet kérni, illetve szolgáltatni. A belföldi kölcsönzés elmegy addig, hogy a küldött mű szolgálhatja akár az általános művelődést és szórakozást is. Azonban ez az általános megfogalmazás azért mégsem egészen helytálló, mert a közművelődési könyvtárak közül nem egy a vonalat úgy húzták meg, hogy szépirodalmat csak nagyon indokolt esetben szolgáltatnak. A külföldi szakirodalom pedig egyértelműen a szak- és tudományos irodalomra, ill. azt a szak- és tudományos irodalmat szolgáltatja, amely a szak- és tudományos munkát szolgálja. A könyvtárközi kölcsönzés gyakorlatában 4 szempont él, amelynek segitségével a könyvtárközi kölcsönzést, mint tevékenységet minősiteni lehet. Ezek a szempontok a következők: - 1. hogy működik az országos rendszer, illetve ehhez kapcsolódóan milyen az egyes könyvtárak teljesitési készsége

- 2. a könyvtáros személyisége és felkészültsége - 3. a kérések bibliográfiai leirásának a pontossága - 4. könyvtárközi kölcsönzés költség kihatásai Maga a rendszer akkor működik jól, ha az olvasó a kért művet a lehető leggyorsabban és viszonylag olcsón megkapja. Dijszabása: Elvileg a belföldi ingyenes és a postaköltséget mindig a küldő könyvtár fedezi. Még ez szerepel abban a bizonyos 1981-es rendeletben is, de: 1995. a belföldi könyvtárközi kölcsönzésben a változás éve volt Elvileg még mindig fennáll az ingyenes szolgáltatás, gyakorlatban azonban már nem. Különösen akkor, ha hozzáteszem, hogy a belföldi kölcsönzésnek kb. 1990 óta jellemzője, hogy a másolatszolgáltatás már azóta dijtételes. A nemzetközi könyvtárközi kölcsönzés dijai: 1. Fő központja az OSZK (Rendelet úgy szól, hogy a felelős a nemzetközi kölcsönzésért a mindenkori nemzeti könyvtár, tehát az Magyarországon az OSZK, de vannak

nagy szakkönyvtárak és vannak nagy közművelődési könyvtárak, amelyek rendelkeznek pár éve nemzetközi könyvtárközi kölcsönzési joggal.) A szakirodalomban sokat lehetett olvasni, hogy az OSZK rendkivül sokat költ arra, hogy a másolatok diját fizesse. Ugyanis való igaz, hogy az olvasónak ezt forintban kell téritenie, a kérő könyvtárnak viszont ezt valutában kell fizetnie. A magyar könyvtárközi kölcsönzés gyakorlatára az jellemző, hogy mindenben megfelel a nemzetközi előirásoknak. 1978-ban készült egy IFLA-irányelvek a könyvtárközi kölcsönzésről, majd ezt 1987-ben megerősitették, azóta is ez van érvényben. Ez után 1990ben is az OSZK egy átdolgozott útmutatóval lépett a szakma elé (igaz ugyan, hogy abban az útmutatóban vannak apróbb hibák, mert nem tudom, hogy 1990-ben miért kell a zárt könyvtárakra hivatkozni, amikor elvileg a zárt könyvtárak akkor már megszűntek.) Ez az átdodlgozás nem sikerült

tökéletesen, de azért az alapját az egésznek megadja. Alapelvek, amelyek kell, hogy jellemezzék a könyvtárközi kölcsönzést az IFLA-normativák alapján: 1. Minden ország vállaljon felelősséget saját kiadványai szolgáltatásaiért a többi ország számára, különösen a kurrens és retrospektiv kiadványokért. 2. Minden országban legyen egy vagy több országos központ, amely gondozza az igényeket és koordinálja a nemzetközi kölcsönzést. 3. Minden ország törekedjék arra, hogy a könyvtárközi kölcsönzés rendszere hatékony legyen. 4. Másolatot vagy mikrofilemet szolgáltasson az eredeti művek helyett 5. A kérések minél hatékonyabb kielégitése érdekében a szolgáltatást légipostán kell bonyolitani. 6. A legnagyobb fokú gondosság jellemezze 7. Egyszerű eljárást kell biztositani Az IFLA-alapelvekhez készültek végrehajtási irányelvek is, ez a KF, 1992. 3 sz-ban elolvasható!!!! Belföldi könyvtárközi kölcsönzés: Célja az,

hogy az ország bármely részén élő olvasó, kutató hozzájuthat és hozzá is tud jutni az ország bármely könyvtárában előforduló dokumentumhoz. Magyarországon 3 szakaszát különböztethetjük meg: 1. - 1952 előtt beszerezhető vagy beszerzendő dokumentumok (Ez a megyei könyvtárak létrehozása előtti időszak, amikor minden bokumentumot biztonsággal az OSZKból lehetett beszerezni.) 2. - 1952-78 között: már nem egyedül az OSZK gyűjti, hanem a KSH és a Debreceni KLTE könyvtára. Létrejönnek a megyei könyvtárak, s ezen 3 könyvtár mellett célszerű először az illetékes megyei könyvtárban érdeklődni, s utána csak nagyobb körben keresni a dokumentumot. 3. - 1978 után: a kötelespéldány-szolgáltatás regionális átalakitásával decentralizálódik a könyvtárközi kölcsönzés is. Az emlitett 3 könyvtár mellett (OSZK, KSH, DKLTE Könyvtára) a régióközpontok azok, amelyek tudnak dokumentumot szolgáltatni. Mindig eggyel nagyobb

könyvtárban lehet keresni, pl. egy községi könyvtár keresheti egy közeli városi könyvtárban, a városi könyvtár a megyeiben és ha egyik helyen sincs, akkor kell a régióközponthoz fordulni. Az országban 5 régió működik: 1. BDMK Szombathely 2. Pécsi Tudományegyetem Könyvtára 3. Szegedi Somogyi Könyvtár 4. Debreceni KLTE Könyvtára 5. Miskolci Megyei Könyvtár és ehhez jön még az OSZK és a KSH. A 90-es évektől gond van: Elszaporodtak a kiadók, kötelespéldány-szolgáltatás. Több tanácskozás volt már kötelespéldány ügyben. Eredeti szerint: 16 kötelespéldányt kell a kiadónak beszolgáltatni, s ebből látják el a régiókat és mindent. Ezen a 16 kötelespéldánnyal van vita. Legújabb információm szerint 11-nél tart a dolog Legnagyobb baj, hogy a sok kis kiadó vissza is élhet a helyzetével azért, mert áttekinthetetlen a könyvkiadás és tulajdonképpen ez nemcsak azért baj, mert a kötelespéldány-szolgáltatás sem

egységes. Tehát vagy adják, vagy nem adják, teljesen esetleges, hanem azaért is, mert végülis áttekinthetetlenné válik a dolog. Most már lassan az is vitakérdés, hogy az OSZK megkapja vagy sem. Mikor beszélhetünk teljességre törekvően nemzeti bibliográfiáról, hogyha a könyvtár nem kapja meg a dokumentumot. A könyvtárközi kölcsönzésben az utóbbi 2-3 évben rendkivül pozitivan változott, elsősorban gyorsaság szempontjából. A könyvtárközi kölcsönzés útján még kialakulóban vannak a számitógépes lelőhelyjegyzékek. (Én ebbe nem szeretnék belemenni. Nem feladatom, hogy beszéljek róla, azonban azt el kell mondani, hogy mindenképpen a szolgáltatás gyorsabb igénybevételét, zökkenőmentesebb igénybevételét teszi ez lehetővé, s áttekinthetőbbé teszi az egész szolgáltatást.) A könyvtári technika és a szolgáltatás: Az olvasószolgálat technikai ellátottsága vagy ellátatlansága mennyire teszi lehetővé a

zökkenőmentes szolgáltatást, vagy mennyire akadályozza a zökkenőmentes szolgáltatást? A legelső dolog, s mindig a legegyszerűbből kell kiindulni, az alapkérdés amivel szembe kell nézni, hogy könyvtáron belül és kivül - tehát a belső és külső PR-t figyelembe véve - van-e olyan technikai összeköttetése a könyvtárnak a külvilággal, ami az információt oda-vissza tudja szállitani, magyarul van-e jó telefonvonala. A másik dolog könyvtáron belül, hogy az olvasószolgálat összeköttetésben legyen más munkahelyekkel. Ez nemcsak telefonösszeköttetés, hanem pl személy- és teherlift a raktárral, v. csőposta meg egyéb Külső PR-hez tartozik: - Eleve a szolgálat megközelitése szempontjából rendkivül fontos a személylift a külső olvasóknak, elsősorban a testi fogyatékos, mozgássérült és egyáltalán azoknak az olvasóknak, akik nehezen tudják a könyvtárat megközeliteni. - Fontos az olvasószolgálat gépi ellátottsága, pl.

irógép még fontos lehet - Nem hagyományos dokumentumokhoz megfelelő eszközrendszerrel rendelkezik-e az olvasószolgálat és ezek az eszközök megfelelő mennyiségben állnak-e az olvasó rendelkezésére. Itt gondolok olyasmire, hogy pl- elsősorban a különgyűjteményekről van szó - az adott könyvtárban megfelelő-e a mikrofilm-leolvasó. - Nagyon fontos a különgyűjteményeknél, - auditiv és vizuális gyűjtemények - a megfelelő apparátus, elegendő számú lehallgatóhely pl. - Egyéb eszközöket is lehet sorolni, egyetlen eszközt szeretnék kiemelni: a VIDEO-t. Fontos szabályozni, hogy milyen feltételek mellett lehet használni. - Másolatkészités. Két okból problematikus: egyrészt azért, mert az utóbbi időben rendkivül elterjedt, másrészt a szerzői jog kérdése. Egy könyvtárnak nagyon oda kell figyelnie, hogy mit és mennyit másol, hogy ez megfelel-e a szerzői jog szabályozásának. - A szolgáltatások gépesitése terén a

könyvtári adatbázisok kérdése: Ez 2 dolgot jelent, 1. a katalógusok géprevitele, tehát a saját katalógusokban való keresés, illetve 2. a külvilággal való összeköttetés Nagyon fontos lenne, hogy az olvasóknak valóban lehetőségük lenne ezek használatára, ehhez persze infrastruktúra kellene. Lehetne olyan terminálokat biztositani, amit az olvasó maga használ. A szolgáltatásokkal együttjár, hogy a használóképzés egyfelől jelentse azt, hogy megtanitom az adott könyvtár igénybevételére, használatára, másfelől megtanitom az információ elérésének összes lehetőségére. S ez már a könyvtári keret túllépése, ez már több mint az adott könyvtár használata. Az olvasóval, olvasással kapcsolatos vizsgálatok tapasztalatainak felhasználása az olvasószolgálat terén: Pl. olyan vizsgálat, amit az Erzsébet végzett, aminek az volt a célja, hogy a vizsgálat módszerét tanulmányozzuk. De lehet olyan további lépése, hogy a

tapasztalatokat az olvasószolgálati tevékenységbe adaptálni lehet, fel lehet használni. Abból kell kiindulni, hogy az olvasásszociológiai vizsgálatok két szempontúak. 1. Makroszociológiai vizsgálatok 2. Mikroszociológiai vizsgálatok (Ezt én nem fogom elmesélni, mert ezt maguk szociológiából nyilván tanulták!!!!!) Csak azért emlitem, mert hogyha egy vizsgálathoz a könyvtárban hozzáfogok, vagy hozzá szeretnék kezdeni, akkor az első dolog az, hogy meg kell állapitsam, hogy csak a saját könyvtáramban próbálok meg következtetéseket levonni, vagy a kérdőivet úgy fogalmazom meg, hogy ezt megpróbálom az országos helyzettel is összevetni. A makroszociológiai vizsgálatoknál én nagyon fontosnak tartom a rétegvizsgálatokat. Pl munkanélküliek és a könyvtár viszonya. Nagyon fontosnak tartanám a szépirodalmi izlésvizsgálatokat, mert feleletet kellene kapni arra országosan is, hogy Magyarországon miért tolódott el az olvasói izlés

ennyire a bestseller felé. Mi az oka? A könyvkiadás mennyire játszik ebben szerepet? Nagyon fontosnak tartanám, hogy vizsgálatok készüljenek, mint pl. a Berzsenyiben készitett, ahol megpróbálták a gyerekek izlését vizsgálni megyei szinten iskolákban és iskolai könyvtárakban is, de nemcsak a saját olvasóik körében. Nemcsak azokra a gyerekekre vagyunk kiváncsiak, akik a könyvtárba beiratkozott olvasók, hanem azokra is, akik a könyvtárból kiamaradnak, hogy miért nem jutnak el a könyvtárba? Ezek a vizsgálatok nagyon meghatározóak lennének. Beleértve az olvasási technikát is Nemzetközi összehasonlító vizsgálatok: Ezeket én azért tartom nagyon érdekesnek, mert nagyon hasonlitanak egyes országok a magyar szituációkra és viszont. Pl Kötelező olvasmányok. Gépi könyvtári tájékoztatás (Ördöghné) Magyarországi helyzet: A gépesités szorosan összefügg az információs technikával. A nyugati országokban jelent meg a 2.

világháború után Nálunk a 60-as évektől kezdett felfigyelni a szakma arra, hogy ezen a területen a hazai könyvtári világ elég elmaradott. A terv az volt, hogy a fejlettebb országoktól átvesszük, s azt beépitve próbálunk szolgáltatásokat létrehozni a könyvtárakon belül. Éppen a politikai rendszerből adódóan fejlett országok alatt főleg a Szovjetuniót értették. Igy a beszerzett nagy számitógépek, az Ural, stb. voltak, amelyek nem túlságosan hatékonyak és nem könnyen beszerezhető gépek voltak. Ezeket főleg azok az intézmények tudták megvásárolni, ahol valamilyen kutatóintézettel vagy nagyobb egyetemmel volt szoros kapcsolatuk. A 60-as évek első feléről csak annyit lehet elmondani, hogy nagyon lassú az átalakulás és nem zökkenőmentes, s tulajdonképpen semmi lényegi eredmény nem mutatható fel. A második felében a 60-as éveknek azonban már van néhány tényező, ami az előremutatás jegyét viseli. Az egyik dolog

például az, hogy a 60-as évek második felében végre megjegyzik az információ technológia fogalmát. Korábban Magyarországon információtechnológia alatt értettek mindenféle technikai eszközt, amit a könyvtárban használni lehet. Információtechnológia= azokkal a technikai eszközökkel és módszerekkel foglalkozik főleg, amelyek az információközvetitést és feldolgozást teszik hatékonyabbá. Tehát csak a könyvtári munkára korlátozódik. A 60-as évek második fele az amikor ezt a fogalom tisztázódik, bár a köztudatban még nem jelenik meg. 1968-ban fogalmazták meg az Irányelveket, amelynek az alapötlete a mai napig életre való és érdemes ezt előtérbe helyezni. A lényeg, hogy a hangsúly, a gépesités lényeges az legyen, hogy a szakirodalom minél jobban fel legyen tárva, minél több oldalról lehessen hozzáférni. Ennek érdekében az Irányelvek 4 alapvető szempontot fogalmaz meg: 1. A szétsugárzó és retrospektiv

szolgáltatásoknak egy bázison kell megvalósulnia 2. A szellemi előfeltételek megteremtése, értem ez alatt a könyvtárosok képzését, a könyvtári szervezet átalakitását, illetve a központi szolgáltatások létrehozását. 3. A technikai oldal, mivel ekkor még a számitógép olyan nagy terjedelemben nem jelent meg, mint napjainkban. A hangsúly a reprográfián, mikrográfián és a lyukkártya rendszerek fejlesztésén. 4. A számitógépes rendszerek előkészitése A műszaki fejlesztés oldaláról az Irányelvek azt sugalmazták, hogy úgy kell a műszaki fejlesztést végrehajtani, hogy az alátámassza ezeket a szempontokat, tehát az információ feldolgozása és visszakeresése gyorsabb és hatékonyabb legyen, a feldolgozás több szempontú, s a hozzáférhetőség pedig egyszerre több felhasználónak is biztositott legyen. Az információ technikai eszközöknek kell segiteni azt, hogy az információ elérése könnyebb legyen. A műszaki

fejlesztésnek még egy területen kellett megvalósulni, méghozzá az információátvitel ne csak a könyvtáron belül legyen hatékony, és a könyvtár és az olvasó között, hanem a könyvtár és könyvtár között. Ezeket az Irányelveket kiadványokban jelentették meg: A könyvtárak műszaki fejlesztésének irányelvei c. első mű 1 r: Számitástechnika: tartalma még főleg rendszerszervezési alapismeretek taglalja, illetve a könyvtári funkciók oldaláról próbálja megközeliteni, illetve a központi szolgáltatások oldaláról. Az Irányelvek alapján azt vártuk volna, hogy valami pozitiv mozgalom indul meg, de sajnos nem ez lett az eredménye, ugyanis konkrét tervek nem születtek a 60-as évek végén, s a 70-es években sem, ugyanis nincs együttműködés a könyvtárak között. A helyi kezdeményezések igaziból a 70-es, 80-as években jelennek meg, igy a tezauruszépités, illetve a lyukkártyarendszerek épitése. Ahelyett, hogy egymás

tapasztalatait felhasználták volna, mindenki nulláról indulva kezdett el fejlesztéseket. A másik pedig hiába gépesitettek, vagy dolgoztak fel valamilyen modernebb eszközzel információkat, nincs kompatibilitás az intézmények között, mert más módszert és más adatszerkezetet használtak. A központi szolgáltatások sem alakultak ki, ami az Irányelvekben még hangsúlyt kapott. Ennek az az oka, hogy nincsenek meg a feltételek a 70-es évek elején. Sem anyagi, sem technikai sem emberi erőforrások nincsenek erre. Úgy a képzés szintjén, mint a továbbképzés szintjén ezek az ismeretanyagok hiányoznak, s emiatt indul meg, hogy a 70-es évek közepétől nemcsak a könyvtárosképző intézmények, hanem a nagyobb könyvtárak is továbbképzéseket tartanak. A 70-es évekre tehető még az is, hogy a gépi eszközöknek, amit használtak a könyvtárak, a tezauruszépités, a különböző lyukkártyarendszerek, s ide tartozik legelőször az SDIszolgáltatás,

a mágnesszalagok szolgáltatása. Ennek a szolgáltatásnak az a lényege, hogy a nagyobb könyvtárak - ezt először Veszprémben kezdték el - bizonyos témakörre megrendeltek mágnesszalagokat, amin az időszaki kiadványok adatait dolgozzák fel, főleg időszaki kiadványokét, s ezen a mágnesszalagon meghatározott kereső profillal keresést végezhettek kutatóknak, s amit találtak azokat kinyomtatták, s nyomtatott formában adták oda a kutatónak, aki hetente, két hetente kapott egy összefoglaló anyagot. Ezen a területen már bizonyos együttműködés megjelent a könyvtárak részéről, ugyanis rájöttek arra, hogy ezek a mágnesszalagok nem túl olcsók és a cocom-korlátok miatt nem könnyen beszerezhetők. Tehát megegyeztek abban, hogy egymás között lehet adatokat cserélni és ilyen szinten már megjelent az együttműködés, vagy egymásnak elvégezték a keresést. Ehhez már számitógépes háttér szükségeltetett és kellett egy könyvtáros,

aki a keresést tudta végezni. A 80-as évek hoztak újabb lényeges előrelépést. Egyrész az új cimleirási szabvány ekkor már megjelent, s a könyvtárak próbálják bevezetni ezeket, s ez a szabvány már előremutat annyiban, hogy az adatszerkezet ugyanaz, amit használnak, s bizonyos fokú kompatibilitás az adatátvitel között lehetséges. A szabványositás egységesitése mellett megjelent az un. MARC-formátum Bár nálunk még ezt nem használják akkor még, illetve a 80-as évek első fele az, amikor az OSZK a Magyar Nemzeti Bibliográfiát off line üzemmódban kezdi feldolgozni. Ez azt jelenti, hogy űrlap segitségével viszik be az adatokat, tehát nem közvetlenül a géppel vannak kapcsolatba. Az ISIS program a 80-as évek végén jelen van a piacon. A 80-as évekre jellemző az un. Commodore-korszak Főleg a közművelődési könyvtárak szereznek be Commodore gépet és ezzel próbálják a szolgáltatásokat gépesiteni. Kb 80 féle program keringett

az országban, amit Commodore géppel tudtak használni. Nagyon nem gyorsitotta meg a folyamatot. Akkor voltak hatékonyak, ha kis állományrészeket kellett kezelni. A műszaki fejlődés a 80-as évek második felétől, a 90-es évektől indul meg, amikor az információs infrastruktúra fejlesztési program - IIF program - elindul. Ma már nemzeti, tehát NIIF. 1987-től indult ez a program Aminek a lényege az, hogy a PC-k, a személyi számitógépek vették át a korábbi számitógépek szerepét. Általában az volt a jellemző, hogy a könyvtárakon belül ha több számitógépet használtak, azokat megpróbálták egy belső hálózatba szervezni. Kb 3-4 éve beszélhetünk arról, hogy a könyvtárak egymás között is hálózatba szerveződnek. Az már más dolog, hogy ahány könyvtár, annyi fajta hálózat A használt program továbbra is az ISIS-program. Ennek két fajtája van Magyarországon: a CDS ISIS, ez a nagygépes változat és a MICRO ISIS,

adatbáziskezelő rendszer. A 90-es években megjelennek Magyarországon a könyvtári integrált rendszerek. Pl ALEPH, TINLIB, ORACLE stb. Az integrált rendszer magába foglalja az összes könyvtári munkafolyamatot és bár ezek a munkafolyamatok jól elkülönithetők, de egymással is dolgozni tudnak és nagyon gyakori, hogy egy könyvtár csak bizonyos részeket vesz meg és csak azokat használja amire pénze van. A 90-es évektől azért is lendül meg a gépesités, mert a rendszerváltás magával hozza, hogy a könyvtárak felszabadulnak egy központi korlátozás alól, tehát gyakorlatilag nyakukba szakad az önállóság, a szakma azonban egész jól megfelelt ennek a kihivásnak. Az integrált rendszerek mellett a hálózati rendszerek megjelenése, s a hálózati szolgáltatások igénybe vétele. A könyvtárnak biztositania kell, hogy ezeket a szolgáltatásokat elérje az olvasó, amennyiben szüksége van erre. Tehát például távkapcsolat távoli gépekkel, vagy

levelezni tudjon. Most már Magyarországon is megjelentek a konkurrens cégek, a virtuális kávézók, bérelhető számitógép akár egy órára is. A GOPHER, a távolabbi könyvtári szolgáltatások elérése, adatbázisokhoz való hozzáférési jog. Itt viszont felvetődik a probléma a könyvtárak részéről, hogy mennyit kérjen az olvasótól, mi szerint. A WWW (World Wide Web)hálózati szolgáltatások. A NEWS, a hirdetőtábla a hálózaton, ami elérhető Ezek a tájékozódást biztositják a hálózati szolgáltatásokról, hogyan kell használni, hol érhetem el. A MEK (magyar elektronikus könyvtár), ez nem egy adott számitógépen, hanem az ország különböző gépein találhatunk dokumentumokat, amelyek a MEK-hez tartozik, megvan hogy hol érhető el. Itt általában olyan dokumentumok vannak, amelyek copyright-ja már elévült Ezek az on-line szolgáltatások. Még egy szolgáltatás: a CD-ROM. Ezek között vannak: játékok, oktató programok, szótár

programok, hangosan beszélők ráadásul. Ez egy elég tág világ Ehhez szükséges a jó gépi háttér. Reprográfia: másoló és sokszorositó eljárásokat jelenti. A 60-as, 70-es években legkönnyebben ezeknek voltak meg a feltételei. Ezek amik szolgáltatásként megjelentek Tehát kiadványok készitése, másolat készités, szórólapok készitését vállalhatták fel a könyvtárak. És aztán ahogy a technika lép előre, a hagyományos stencil és más nyomdatechnikai eljárások mellett megjelent a fénymásoló, s ezzel már nemcsak belső anyagot másolnak a könyvtárak, hanem külsőt is tudnak vállalni. A számitógép megjelenésével elérhetjük azt, hogy a hagyományos eszközt és a számitógépet össze tudjuk kapcsolni. Pl a mikrotechnika a 70-es években a nagy újdonság, de ezt nem kell kidobni, lehet számitógéppel is használni, mert össze lehet kötni számitógéppel. Mikrokiadványok: 70-es években jelenik meg: - eredeti dokumentum

pótlására - COM-katalógusok (computer on the microfilm?) OMIKK-ban van, ahol a katalógus anyagát mikrofilmre vitték fel. Nemzetközi törekvések: NTMIR - KGST-országok együttműködése volt. Ez főleg a könyvtárakon bukott meg. Hiába voltak meg a központok, nem kapták meg az anyagot Magyarországon ennek a központja az OMIKK volt és azon keresztül próbálták nemcsak a dokumentumokat, hanem a gyártmánykatalógusokat is összegyűjteni és azokat szolgáltatni