Sport | Vízi sportok » Rafting, mint önálló vadvízi sportág

Rafting, mint önálló vadvízi sportág Magyarországon a rafting szót általában a különböző típusú vadvízi hajóban történő evezés gyűjtőneveként használják, bár ez valójában egy önálló vadvízi sportág. A nevét a hajóról kapta, melyet eredetileg hadászati célokra fejlesztettek ki Amerikában. Raftnak, vagy rafthajónak azokat a vadvízi gumihajókat nevezzük, melyekben 4-6-8-10 fő tud egyszerre evezni. Mivel a hajó sebességét a legénység együttes és összehangolt evezése adja meg, ezért ez a sport kiválóan alkalmas csapatépítő és csapatösszetartó jellegű programokhoz. A hajó Azokat a hajókat, amelyekkel egy normál vadvízi evezés során találkozhattok, két nagy csoportba, sorolhatjuk. Az egyik a Raft hajók csoportja. Ezekre jellemző, hogy 4-12 fő befogadására alkalmasak Ezekben a hajókban az emberek két oldalt, a hajó oldalán ülve eveznek, míg hátul a kormányos középről próbálja irányítani ezt a hatalmas

monstrumot. Aki már valaha is próbálkozott ezzel a feladattal az tisztában van vele, hogy ez bizony nem egyszerű dolog. A másik a Trekking/Outsider hajók csoportja. Ezek 2-4 fő befogadására alkalmasak A legszembetűnőbb a raftokkal szemben hogy ezek a hajók sokkal keskenyebbek és ezekben az emberek egymás mögött foglalnak helyet félig ülő félig térdelő pozícióban. Természetesen itt is hátul foglal helyet a legrutinosabb ember, a kormányos. Négy, illetve annál kevesebb fő befogadására alkalmas hajónak az alábbiakkal kell rendelkeznie: - legalább 3 egymástól független légkamra - kívül körben kapaszkodó kötél - önürítési lehetőség (vízkifolyók) Négynél több személy befogadására alkalmas hajónak az alábbiakkal kell rendelkeznie: - csúszás biztos ülőfelület - lábbújtató, úgy felszerelve, hogy a lábak becsúszása ne legyen lehetséges - legalább 5 egymástól független légkamra - kívül körben kötél - lehetőség

a kikötéshez - önürítési lehetőség (vízkifolyók) Felszerelések A vadvízi sportok mindegyikéhez elengedhetetlenül szükséges a speciális neoprén ruha. A ruhának két nagyon fontos feladata van. Egyrészt megvéd a hideg víztől, azaz a kihűléstől Másrészt védelmet nyújt a kisebb ütések és horzsolások ellen. Nem elhanyagolható tényező a felhajtó ereje sem, ami jól jöhet a borulásnál. Maga a ruha egy 3-4 mm vastag gumiszerű anyagból készült, amely apró, levegővel teli mikropólusokkal rendelkezik. Ne essünk tévedésbe, a neoprén felszerelés nem vízálló! Ez a speciális anyag átengedi a vizet és bent is tartja a ruhában, az így "bent rekedt" víz a testünk hőmérsékletét átvéve melegen tart. A ruha alá csak fürdőruhát, maximum egy pólót érdemes felvenni. Fontos kiegészítő még a cipő, amely a ruhához hasonlóan szintén neoprénből készül, megerősített talppal. "A sisakok legfontosabb feladata

a fej védelme. Ezen belül külön ki kell emelnünk két területet: a halántékot és a tarkót. Bármelyik testrész sérülése -- sisak nélkül -- életveszélyt (ájulás a víz alatt) esetleg egyéb komoly sérülést okozhat. Ez kockázat a megfelelő sisak használatával teljesen kiküszöbölhető. A fentiek alapján tehát két fontos kritériuma van a vadvízi sisaknak: az egyik, hogy védje a tarkót, a másik, hogy védje a halántékot. A jó sisak legyen stabil, hogy ne izegjen-mozogjon a fejen, és nem utolsó sorban a színe menjen az egyéniségedhez! :))" A mentőmellény talán ez egyik legfontosabb védőfelszerelés, mivel közvetlenül az életet védi. A vadvízben általában nem lehet úszni, mivel sok a szikla és a zúgó, melyek komoly sérüléseket okozhatnak. A mentőmellény lehetővé teszi, hogy a vízbe esett túrázó lebegve jusson el a partig, vagy másszon vissza a csónakba. Milyen egy jó vadvízi mentőmellény? Először is olyan,

amit vadvízre gyártottak (nem vitorlás, nem surf-ös.), melynek felhajtóereje jóval nagyobb, mint a síkvízi mellényeké. Másodszor is speciális kiképzésű, ún gyors csattal rendelkezik. Ezen kívül legyen élénk színű és méretben pont megfelelő Talán első hallásra furcsának tűnik, de a lapát a védőfelszerelések közé tartozik, mindemellett természetesen eredeti funkcióját is betölti. A lapáttal távol tarthatóak a sziklák vagy egyéb terepakadályok, illetve a csónak megbillenése esetén segítségével rá lehet támaszkodni a vízre, elkerülve a borulást. Ezen okok miatt a vadvízi lapát mindig jóval erősebb anyagból készül, mint a síkvízi megfelelője. A vadvizek osztályozása WW I: könnyű, egyenletes sodrás, egyenletes hullámzás, egyszerű, nyitott folyókanyarulatok, könnyen kikerülhető akadályok, könnyen belátható útvonal WW II: közepesen nehéz, változó sodrás, változó hullámzás, kisebb hengerek, örvények,

egyszerű akadályok a sodrásban, kisebb lépcsők, összességében jól belátható útvonal WW III: nehéz, magas, rendszertelen hullámok, hengerek, örvények, limányok, nagyobb akadályok a mederben, lépcsők, kisebb torlaszok a mederben, az áramlat bokrok alatt halad át, az útvonal helyenként nehezen belátható WW IV: nagyon nehéz, magas, rendszertelen hullámok, nagy hengerek, örvények, és akadályok a mederben, az útvonal belátását akadályozó torlaszok, az útvonal helyenként nem belátható, parti felderítés szükséges WW V: különösen nehéz a meder extrém esése nagy vízhozam mellett, magas hengerek és lépcsők, az útvonal belátását akadályozó, szűk, nehezen átjárható torlaszok, vízesések, a parti felderítés elengedhetetlen WW VI: járhatatlan vadvíz, általánosságban véve nem járható vadvíz. Előfordul, hogy bizonyos vízállásnál a VI-os fokozatú helyek járhatóvá vállnak, de ez minden esetben nagyon

balesetveszélyes