Agrártudomány | Borászat » A borfogyasztás kultúrája

A borfogyasztás kultúrája Egy francia gourmand a borivás művészetéről beszélt a walesi hercegnek. „A nagy bornál nézzük annak játékát a pohárban, beleheljük illatát, és azután. Megisszuk! - vágott közbe a herceg. Nem, herceg - folytatta a gourmand - előbb beszélünk róla.” (Grimod de la Reyniere) Talán itt kezdődik a lényeg: meg kell adni a módját. Ahhoz, hogy kellően értékeljünk egy bort, minél többet kell tudnunk róla. A kulturált borfogyasztás általában étkezéshez kapcsolódik, a bor zamata is így érvényesül a legjobban. „A bornak ágyat kell vetni” hangzik a régi mondás Ha nem főétkezéshez kapcsolódik a borivás, akkor is ajánlatos megalapozni: mogyoróval, mandulával, gesztenyével, sajttal. A bort kortyonként, lassan érdemes fogyasztani. „Az igazán értő kortyolgatva issza a borát, mert ahányszor csak szünetet tart, ugyanannyi gyönyörűséget érez, mint amennyit akkor érzett volna, ha egy hajtásra

kiüríti poharát.” - írja Brillat-Savarin „Az ivásnál minden körülmény fontos. A bor természetéhez meg kell választani az évszakot és napszakot. Van henyélő bor, kacér bor, mesélő bor, tragikus bor A legnagyobb érzéketlenségre vall, pl. kedélyes családi ebéden drámai bort inni Ugyanilyen ízléstelenség hivatalos lakomán parázna bort inni. Ha egyedül vagy és kint, mindig keress távlatot; a bor szereti a magasságot és a kilátást, és szeret felülről nézni.” (Hamvas Béla) „JÓ BOR, JÓ EGÉSZSÉG” A magyar borok közül a somlói és a tokaji is szerepel a gyógyszerkönyvekben. A patikákban ma is láthatók olyan régi porcelán tégelyek, melyeken olvasható a nevük. A bor gyógyító hatásáról már az ókorban könyveket írtak. Használták sebkezelésre, fejfájás ellen, gyomorbajok gyógyítására Hippokratész, az orvostudományok atyja is hasznosnak ítélte, és ajánlotta Plinius egy könyvet szentelt a gyógyboroknak. A

középkorban a bor volt a legfőbb fertőtlenítő szer. Kolostorokban és kórházakban mindig tartottak bor erre a célra. Mátyás király füveskönyvében leírt kúrák szerint a bort gyógyfüvekkel együtt alkalmazták. A XVII. században Erdélyben megjelent Pax corporis (Pápai Páriz Ferenc munkája) is gyógynövény-kivonattal - csipkebogyó, zsálya, ánizs, rozmaring, bodza stb. - készített bort ajánl. A tokaji bor vérképző és erőnlét fenntartó hatását külföldön is felismerték Daniel Fischer német orvos 1732-ben megjelent tanulmánya a „De terra medicinali Tokayensi” címet viseli. Pasteur, a mikrobiológia megalapozója a bort a legegészségesebb italnak tartotta Az orvosok a mai napig ajánlják a borfogyasztást, többek között emésztést serkentő, vizelethajtó hatása, valamint ásványi só tartalma miatt. A polifenolok baktericid hatása régóta ismert Újabban - elsősorban - a vörösborok érrendszeri megbetegedések

megelőzésében betöltött szerepéről jelennek meg orvosi közlemények. Nem hagyhatjuk említés nélkül a bor lélekre kifejtett pozitív hatását sem, ezt példázza számos irodalmi és zenei alkotás. „A BOR AZ IZMOK ERŐSÍTŐJE, A SZELLEM ÖSZTÖNZŐJE” (Brillat-Savarin) Az ókoriak szerint a bor a lélek és a test tápláléka: „A kenyér és a bor képezi az ember erejét.”- szól az ókori mondás Homérosz hősei sokáig borba mártott kenyérrel táplálkoztak, és ez hosszú ideig biztosított számukra elegendő energiát. A bor könnyen asszimilálható anyagokat tartalmaz: cukrokat, savakat, glicerint, cserzőanyagot, észtereket, aldehideket, fehérjéket, aminosavakat, vitaminokat, sókat. A borban lévő szőlőcukor energiaforrásként lehet hasznos. A savak - borkősav, almasav, citromsav, borostyánkősav - segédkeznek az emésztésben, főleg a szénhidrátok és a zsírok lebontásában. A tanninok nyálkahártyát összehúzó hatásúak,

csökkentik a fokozott bélműködést A bor vitaminokat: A-provitamint, B-vitaminokat, C-vitamint, valamint nyomelemeket: vasat, kalciumot stb. tartalmaz A glicerintartalom javítja a szervezet zsír- és nitrogénháztartását. A bor táplálék-kiegészítőnek is tekinthető, mivel 1 liter 10 fokos bor 3000 kJ-t tartalmaz. „SINE BACCHO FRIGET VENUS" - "BOR NÉLKÜL FÁZIK VÉNUSZ” Id. Plinius megállapítása szerint a bor révén az ember lett az egyetlen állat, mely akkor is iszik, ha nem szomjas. Hogy miért iszik? Mert a bornak nemcsak íze, illata és szesztartalma van, hanem szelleme is. A bor múzsa, s - Galilei szerint - a fény és a humor keveréke. Hamvas Béla szavaival: „Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik, az érkező kis géniuszt a már bentlévők énekszóval és virágesővel fogadják. A

tündérke el van bűvölve, és az örömtől majd meggyullad Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja.” „AKI A BORBÓL CSÚFOT ŰZ, AZZAL A BOR IS AZT TESZI” Ismerni kell a mértéket - borivásban éppúgy, mint az élet egyéb dolgaiban. Nem véletlenül írták az ókorban a delphoi jósda falára: „Ismerd meg önmagad, és légy mértékletes.” Arisztotelész meg is fogalmazta a mértéket: „. az első kupa az egészségé, a második a vidámságé, a harmadik a keserűségé, a negyedik a mértéktelenségé!”