Vallás | Hindu » Napi rutin

Alapadatok

Év, oldalszám:2009, 2 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:69

Feltöltve:2009. május 25.

Méret:53 KB

Intézmény:
-

Megjegyzés:

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

Napi rutin Hindukként azért szabályozzuk a mindennapi életünket, hogy képesek legyünk egész nap emlékezni Istenre és szolgálni őt. Számunkra az iránta érzett odaadás az életmódunkat jelenti inkább, mint csak egy vallást, és a célunk az, hogy szerető kapcsolat alakuljon ki Vele a folyamatos szolgálaton keresztül. Mindenekfelett megszeretni őt, és mindig rá emlékezni: ezt jelenti a bhakti yoga. A bhakti a jóga egyetlen rendszer, amely során a tudatnak megengedett, hogy az elmén és az érzékeken keresztül cselekedjen. Ha egy gyerek nem viselkedik megfelelően, két módszerrel lehet őt fegyelmezni. Az első az, hogy arra utasítjuk, hogy üljön le, nyugodjon meg és maradjon csendben. Ez talán egy darabig eredményes, de alkalmanként visszatér a gyermek majd a csintalan viselkedéshez. Ennél egy magasabb szintű megoldás, ha egy pozitív módon foglaljuk le a gyereket valamivel. A bhakti yoga is hasonló folyamat, mivel általa eltereljük az elme

és az érzékek figyelmét az anyagi cselekedetekről, és odaadó tettekben foglaljuk le. Azzal kezdjük a napot, hogy kora reggel felkelünk, imádatot mutatunk be és imádkozunk. A védikus szentírásokban az áll, hogy az összpontosítást leginkább elősegítő időszak reggel 4 és 3 óra között van, a nap további részének a hangulatát és ütemét is ez határozza meg. Azzal kezdjük, hogy imaláncokon Isten szent neveit meghatározott mennyiségben elénekeljük. Bár Istennek sok neve akad, számunkra a legismertebbek a Visnu, Ráma vagy a Krisna. Megértjük, hogy Isten neve nem különbözik magától Istentől Például, nem várnánk, hogy azzal el tudjuk oltani a szomjunkat, hogy azt kiáltjuk: „Vizet, vizet, vizet!”, mivel a név és a szubsztancia, maga a víz, különbözőek. Azonban mivel Isten és a neve egy és ugyanaz, ez lehetővé teszi a hívő számára, hogy nagyon személyes kapcsolatba kerüljön az imádatának tárgyával. Így az ember

elméje lecsitul, belső elégedettséget érez, és a világi örömök iránti sóvárgás nagymértékben lecsökken benne. A templomi vagy otthoni murti (istenszobor) imádata egy másik reggeli gyakorlat, és ismét egy lehetőség arra, hogy az Úrral személyes kapcsolatot fejlesszünk ki. Ő mindenütt jelen van, de hogyan tudod mindenütt felajánlani a virágot? Murti formájában könnyedén elérhetővé válik mindenki számára. Amikor jelen van előttünk, mint Legfelsőbb személy, természetes vágy ébred bennünk arra, hogy elégedetté tegyük valamilyen szolgálattal. Mi magunk felkelünk, lefürdünk, tiszta ruhát veszünk fel, eszünk és iszunk, és lehet ezekhez hasonló szolgálatot ajánlani a reggeli imádat során is a murtinak is. Miután megfürdettük az Urat, illatos olajat, füstölőt, vizet, virágokat és különféle gyümölcsöket, dióféléket, édességeket és csemegéket ajánlunk fel Neki. Felismerjük, hogy nincsen szüksége azokra a

dolgokra, amelyeket felajánlunk Neki, mivel önmagában teljes és elégedett. Azonban a felajánlásban rejlő szeretet, odaadás és hit mértékéhez képest tesszük elégedetté, és Ő természetszerűleg viszonozza azt. Így a szolgálat minősége fontosabb, mint a mennyisége. Amikor az Ő örömére főzünk, és a szeretettel átitatott szolgálat hangulatában ajánljuk fel az ételt, a szeretet és odaadás zamata az, amely az étel minden további hozzávalóját felülmúlja. Ennek a foka határozza meg azt, mennyire szentesül az étel, avagy lényegül át lelkileg. Ezért amikor szent ételt eszünk, nem csak a testünket tápláljuk, hanem a szívünkben is nagy elégedettséget érzünk. Bármilyen parányi mértékben tegyük is Őt elégedetté, sokszor úgy tűnik, hogy többszörösen kapjuk meg érte a viszonzást. Ezt követően az egész nap során az otthoni és munkahelyi teendőinket is ugyanebben az odaadó hangulatban végezzük. Azt tapasztaltuk,

hogy ha megtesszük ezt a plusz erőfeszítést, és belevesszük Istent is a mindennapi életünkbe, akkor ennek a világnak a kettősségeit sokkal könnyebb kezelni. Olyan ez, mint amikor egy fa tövét öntözzük, és az ágak, levelek és virágok önmaguktól elégedett válnak. Ehhez hasonlóan, ha Istent is elégedetté tesszük, automatikusan elégedetté válunk magunk is. A hitünk lényege ezért az, hogy állandóan úgy éljünk, hogy közben kölcsönös szeretettel és gyengédséggel viseltessünk az Úrral szemben, egészen addig a pontig, amíg kialakul a versengés, hogy ki akar a másiknak még nagyobb örömet okozni. Hare Krisna! Dhirasanta dasa