Jogi ismeretek | Jogtörténet » Germán jog

Germán jog Germán kor (2-5. század) A germán kor népcsoportjai: -kelták (gallok, britek, írek) -germánok -szlávok A germán törzsek egy része Észak-Európa (Alpok térsége) őslakósai közé tartozott, jelentős részük a 2-3. század során Kelet felől érkeztek a Nyugat-Római birodalom területére Ide tartoztak a szászok, frankok, thüringiaiak, frízek, gótok stb Számos római forrás maradt fenn rólunk a római korból. A legjelentősebbek: -2- Julius Caesar: A gall háborúkról (leírja a korabeli gall trásadalmat) -3- Tacitus: Germania A germán kori társadalom tagozódása 1. Szabadok a) közszabadok: 1 Ők alkották a társadalom nagyobb részét.  Ők végezték a termelőmunkát (állattenyésztés, földművelés).  Háború idején katonáskodtak.  Tagjai voltak a népgyűlésnek, és gíy részt vettek a közügyek intézésében b) nemesek: 1 A pogány istenektől származó ősök leszármazottainak tekintették őket. 2 Nagy vagyonnal

rendelkeztek. 3 Vezető szerepük volt a hadvezetésben és a közügyek irányításában, közülük kerültek ki a vezető tisztségviselők. 4 Lakóhelyük „mentsváraknak” számítottak, veszély esetén ide menekültek a környéken élők c) nemesi vezetők: A legkiemelkedőbb közülük a király vagy herzog volt. E tisztségek általában egy nemzetségen belül maradtak, gyakorlatilag öröklődtek. d) kíséret: A nemesi vezetők kísérettel rendelkeztek, amelynek tagjai általában  más törzsből származó, családot még nem alapító, fegyverforgatásra képes fiatal férfiak voltak.  Uruknak életre-halálra szóló esküt tettek és kiterjedt rájuk uruk hatalma.  Uruk házközösségébe jutottak, így kiterjedt rájuk uruk védelme.  Uruktól ellátást, ruházatot, felszerelést, hadimént kaptak esetleg zsoldot is.  Rangkülönbségek voltak közöttük, egyrészt harci tapasztalatok, másrészt az alapján, hogy nemesek vagy közszabadok

voltak.  Számuk uruk anyagi helyzetétől és közszerepétől (tisztségétől) függött, de nem volt nagy.  Szerepük főleg a népek közötti háborúban volt jelentős, békeidőben inkább baj volt velük. Előfordult, hogy rabló hadjáratokban (kalandozásokban) vettek részt uruk vezetésével. A hadizsákmány ellátásukat is szolgálta  Ha a harcos saját családot (házközösséget) alapított kivált ura házközösségéből, ami a szolgálati és a védelmi viszony megszűnését jelentette. 2 2. Félszabadok (liberti): a) felszabadított szolgák: Ezeknek nem volt saját nemzetségük, ami védelmet nyújtott volna számukra, ezért uruk védőhatalma alatt maradtak, de személyükben szabadok voltak. Általában uruk földjén gazdálkodtak s járadékot fizettek. b) litek: A legyőzött ill. alávetett törzsek eredetileg szabad tagjai, akiket a győztes törzs előkelő nemesei között osztottak szét. Jogállásuk hasonló volt, mint a

felszabadoké. 3. Szolgák: Szolgaságba hadifogság, születés vagy adósság révén juthatott valaki Vagy házicselédek voltak vagy az uruk által átengedett földön gazdálkodtak és járulékot fizettek. A germán kori társadalomban az alapvető különbséget az jelentette az emberek közt, hogy rendelkeztek e személyes szabadsággal vagy nem. Csak a szabadok tartoztak nemzetségbe, ami azt jelentette, hogy joguk és egyben kötelességük volt a katonáskodás és a közszereplés. A germán kori társadalom közösségi szintjei 1. Házközösségek: Ezek voltak a társadalom alapegységei Több generációs nagycsaládokat jelentettek. Tagjai a családfő hatalma alatt álltak 2. Nemzetségek (Sippe/Mark): Fogalma: Vérségi rokonsági kapcsolatokon alapuló közösség, amely tagjainak védelmet biztosít. Eleinte germánok vándorló életmódot folytattak, később amikor letelepedtek 1-1 nemzetség 1-1 területhez is kötődött. Két formája alakult ki A

nemzetségek századokba (Hundertschaft/pagus) tömörültek a) zárt (agnát) nemzetség: A közös ősapától származó férfiak szakrális közössége. A nőket passzív, védelemre szoruló tagjainak tekinti. b) nyitott (változó) nemzetség (Magschaft): A testvérek és utódaik voltak a tagjai. Azért nyitott, mert az oldalági rokonságra is kiterjedt. Jellemzői:  békeközösség – Tagjai számára biztosítja a békét.  védelmi közösség – Védi tagjait más nemzetségekkel szemben a jogszerű bosszú intézményén keresztül. Maga a nemzetség vádol, fogadja a megítélt bírságot vérdíjat.  Jogközösség – A családi kapcsolatokban és az alacsonyabb szintű bíráskodásban érvényesül.  Védegység – A fegyverképes férfiak nemzetségenként vesznek részt a hadiszemlén és a harcban.  Települési közösség – A nemzetség tagjai együtt egy helyen telepednek le kisebbnagyobb falvakban. 3. Nép (törzs, civitas, Volk): Ezek a

törzsek és szállásterületei is kicsik voltak Közszervezete: a) Király (König) (törzsfőnök) : 1 Eredetileg Herzog azaz hadvezér. 2 A királyt a népgyűlés választotta, általában az előző király nemzetségének 3 erre alkalmas felnőtt férfi tagjai közül. 3 A megválasztott király pajzsra emelték. 4 A királyi hatalom jelképei: a királyi szék, a lándzsa és a jogar. 5 A király hatásköre:  Hadvezér  Javaslatokat terjeszt a népgyűlés elé.  Vezeti a népgyűlést.  Rendkívüli esetben összehívja a népgyűlést.  Ítélkezik a népgyűléssel együtt.  Végrehajtja a népgyűlés határozatait.  A királyt a népgyűlés elmozdíthatta, sőt fel is áldozhatta (pl. hadi vereség vagy éhínség esetén).  A király által vezetett törzseket nevezik királyi alkotmánnyal rendelkező népeknek is. b) Tanács (Rat, vének tanácsa) 1 A király tanácsadó testülete, nagyobb ügyeket tárgyal. c) Népgyűlés (Ding/mallus))

 Közvetlen, demokratikus intézmény, amelynek valamennyi szabad és fegyverképes férfi tagja volt. Általános volt a hadkötelezettség  A rendes népgyűlés havonta ült össze. A „megparancsolt” népgyűlést a király hívta össze rendkívüli esetben.  A megjelenés jog és kötelesség is volt egyben.  A népgyűlés hadiszemle is volt tagjai nemzetségenként és nagycsaládonként gyülekezetek.  A király (Herzog) vagy a pap nyitotta meg, de elnöke mindenképpen a király (Herzog) volt.  Hatásköre:  Fölvette a fiatalokat tagjai sorába (férfivá fogadás).  Döntött háború és béke kérdésében.  király ill. hercegválasztás  Bíráskodás, büntetés esetén száműzetés (békevesztés).  Idegenek felvétele.  Az eldöntendő kérdéseket a király terjesztette elő. Ha a javaslatot elvetették ezt morgással, jelezték, ha elfogadták fegyvercsörgetéssel. E szerint csak igen/nem szavazás volt d) „népi

alkotmánnyal rendelkező törzsek” – ahol nem volt király. Ezek szervei:  népgyűlés  fejedelmi tanács (a nemesi nemzetségfőkből állt)  hadvezér (Herzog), de ezt csak háború idején választottak, azt akit erre a legalkalmasabbnak tartottak. Kivétel a szászok, ők sorsolták a hadvezért a nemesi nemzetségfők közül, mert azt tartották, hogy valamennyien alkalmasak a hadvezetésre. Herzogot választottak akkor is, ha több nép (törzs) egymás mellett egyszerre szállt harcba. 4 Frank kor (5-6. század- 9-10 század) A germán törzsek közül az 5. században kiemelkedett két frank törzs: - A későbbi Németországban élő száli frankok és a - A Rajna mentén élő ribuári frankok A száli frankok vezetője Chlodvig 486-ban legyőzte Gallia provincia utolsó római helytartóját. Ezután Klodvigot a rubuári frankok is királyukká választották, majd a frankok meghódította a nyugati és a keleti gót területeket, Thüringiát,

Burgundiát és Bajorföldet is. Így a Loire vidékétől a Rajnáig terjedő országot hozott létre. A frank kori társadalom A germán népek társadalmi fejlődésében szerepet játszó tényezők: - a törzsi szervezet fokozatos bomlása - a meghódított területen élő romanizált társadalmak hatása - a keresztény egyház hatása A társadalom tagozódása: A Mark-közösségek felbomlottak, az alapvető különbség továbbra is a szabadok és a nem szabadok közt volt. A szabadok közötti társadalmi különbségeket jól mutatta a vérdíj nagysága. 1. Nemesség: A született nemesség háttérbe szorult, de teljesen soha nem veszítette el a jelentőségét. Megnőtt a szerepe a szolgáló nemességnek Ennek tagjai a királynak tett hadi vagy hivatali szolgálat fejében birtokadományban részesültek (beneficium, később feudum) 2. Közszabadok (parasztok): Szinte teljesen eltűntek, lesüllyedtek, belőlük alakult ki a jobbágyság egy része. 3. Félszabadok,

szolgák: Felemelkedtek, a jobbágyság másik részét alkották 4. Romanizált lakosság: Egyes rétegei összeolvadtak a germánok hasonló elemeivel A frank kori államszervezet Király: 1 Ő állt az állam élén. 2 Utódlás: Már nem választás útján szerezte meg pozícióját, hanem örökléssel. A germán öröklési jog szabályai szerint azonban nem egy személy örökölte trónt, hanem a király valamennyi fia egyenlő arányban. Ha nem volt fia a királynak, a 5 3 1 2   1 testvére/testvérei örököltek. Ez a többes öröklés azonban csak a hatalomgyakorlás megosztását jelentette, a jogok megosztását nem. A részkirályok a birodalom egészét érintő ügyekben elvileg közösen döntöttek. A királyi hatalom megszerzéséhez új szertartási formák kapcsolódnak, Kis Pippinnél megjelenik a felkenés (751), Nagy Károlynál pedig a koronázás (800) Ez az öröklési rend az egyes birodalomrészek elkülönüléséhez vezetett. Négy rész

jött létre:  Neustrasien (Nyugat)  Austrasien (Kelet)  Aquitania (Dél)  Burgundia (Dél) Dinasztiák:  Chlodvig – 486 Észak-Gallia, 496 – kereszténység felvétele  Mervoingok (Chlodvig utódai) –Martell Károly (732 Poitiers)  Karolingok (Martell Károly leszármazottai) Kis Pippin (az első Karoling), Nagy Károly (800 császár) A királyi hatalom jelképei:  Meroving korban: lándzsa, jogar  Karoling korban: kard, jogar, korona A királyt már nem a pogány istenek leszármazottjának tekintették, hiszen már felvették a kereszténységet. De a Karolingoktól kezdve elterjedt az az elv, hogy a király Isten kegyelméből (Dei gratia rex) uralkodik. A királyi hatalomgyakorlás eszköze volt a királyi Bann, ami parancsot és tilalmat is jelentett. Formái:  békeparancs: Megtiltja a bosszút bizonyos személyekkel (pl. özvegyek, árvák papok) szemben és bizonyos dolgokat érintően (pl. templomok, utak erdők) A király

igazságszolgáltatási jogköréből eredt.  királyi rendeletek: Kötelező normák, amelyek részben megerősítették, részben kiegészítették a népjogot. A király törvényhozó hatalmából eredtek  közigazgatási parancs: Ez a király végrehajtó hatalmához kapcsolódott, ide tartozott pl. a hadsereg parancs, ami egyrészt hadba hívó parancs volt a vazallusoknak, másrészt hadiadó kivetését is jelentette. A királyi Bannhoz kapcsolódott a Bann-bűntetés. Ennek lényege, hogy a parancs, ill a tilalom megszegése esetén bírságot kellett fizetni. Ez alapvetően hatvan solidus volt, de pl. Nagy Károly egyes jogsértéseket 1000 solidus büntetéssel fenyegetett A király a Bann kibocsátási jogkörét átruházhatta tisztségviselőire, pl. a grófokra Ez volt a királyi Bann-átruházás. Ez lett a tartományúri hatalom kialakulásának és megerősödésének jogszerű alapja. A király lakóhelye: A király és kísérete palotákban lakott. Szék ill

főváros nem volt, a királynak több palotája volt a birodalom területén szétszórtan. A palota részei: terem, királyi lakóház, palotatemplom. Ezeket a IX századtól fallal vették körül. A palotát a hozzá tartozó uradalmak látták el étellel itallal. A paloták körül kereskedők és kézművesek telepedtek le, így itt alakult ki a városok egy része. A Karoling kortól megkülönböztetünk téli és nyári palotákat. A legjelentősebb paloták: Párizs, Orleans, Reims, Metz, Aachen. Aachen Nagy Károly és Jámbor Lajos idején gyakorlatilag székvárossá, a birodalom központjává 6 vált. A királyi tisztviselők: 2 A király mellett az udvari szolgálatot négy germán eredetű főhivatal-vezetők, és ezek alá rendelt kisebb hivatalvezetők látták el. Ezek:  öregszolga: Ő gondoskodott a gazdasági ellátásról (asztalnok)  lovászmester  pincemester (pohárnok)  kamarás: Ő intézte a királyi, majd lassan az egész birodalom

pénzügyeit. Később belőlük kerültek ki a legnagyobb tartományurak.  A Karoling korban nőtt az udvari hivatalnokok száma (orvos, könyvtáros, főszakács, ajtóőr stb.)  Az írásbeli feladatokat világi udvari tisztviselők látták el, a referendáriusok (más néven cancellarius), akik alatt nótáriusok (jegyzők) dolgoztak. A Karoling korban ezt a feladatot papok vették át. Létrejött a kancellária Itt állították ki, ill hitelesítették a kancellárok a királyi okleveleket. Élén főkáplán állt Itt őrizték a királyi pecsétet is A kancellárok nemcsak a királyi kancelláriában dolgoztak, hanem grófsági jegyzőként is.  A palotagróf (comes palatii): A VI. században feltűnt királyi tisztviselő volt Kezdetben ő volt a királyi udvar vezetője, később a szerepe csökkent, de a Karoling korban ismét ő lett a legfőbb tisztviselő. Vezette az udvartartást, előkészítette a király elé kerülő ügyeket, vezette a királyi

bíróságon a tárgyalásokat, sőt Nagy Károly idején a kisebb jelentőségű ügyekben már nem a király, hanem ő ítélkezett. Ítélkezése során gyakran enyhítette a szigorú népjogot. Saját kancelláriával rendelkezett Az udvari palotagróf mellett egyes birodalomrészekben külön palotagrófok is megjelentek, akik a király helytartóiként működtek. Hatáskörük ugyanaz volt, mint az udvari palotagrófé A maior domus (udvarnagy ill. háznagy): A Meroving korban kialakult udvari tisztviselő A legfőbb udvari méltóság, a királyi udvar vezetője, külön udvarnagyi hivatallal rendelkezett. Hatásköre: 1 Helyettesíti az uralkodót (interregnum idején ténylegesen is gyakorolja a hatalmat). 2 Részt vesz az igazságszolgáltatásban (bírótárs a királyi-udvari bíróságon, a király távollétében ő vezeti a bíróságot, a kisebb ügyekben önállóan ítélkezik. 3 Közreműködik a királyi birtokok eladományozásában, utóbb maga is adományoz

ilyeneket. 4 Összehívja az egyházi zsinatot. Az egyes birodalomrészekben külön-külön maior domusok tevékenykedtek akkor is, ha a királyi hatalom egy kézben összpontosult. Egyre inkább a nemesség vezetőjeként, szószólójaként lépett fel s egyre nagyobb birtokokkal rendelkezett. Különösen megnőtt a szerepe a Karolingok elődeinek, az Amulfingereknek, akiknek tisztsége öröklődővé vált. Megszerezték a nyugati és a keleti birodalomrészben is a maior domusi tisztséget. Martell Károly maior domus 732-ben Poitiers-nél megállította az arab előretörést, s ezzel megszilárdította a hatalmát. Fia Kis Pippin 751-ben a róma püspökének a támogatásával magához ragadta a koronát (királlyá választották, az utolsó Meroving uralkodót megnyírták és kolostorba zárták) Kis Pippin és utódai soha többé nem töltötték be a maior domus-i tisztséget. Népgyűlés: A frank korban kimentek a szokásból. 7 Hadiszemlék: Márciusi (Meroving

kor) majd májusi mezők (Karoling kor) néven hívták össze ezeket. Szerepük: 1 Katonai erő biztosítása az ország ill. az uralkodó számára 2 A harcosok itt terjesztették elő politikai kívánságaikat, amelyekről a király döntött. 3 A király itt hirdette ki törvényeit, ítéleteit. Udvari gyűlés: A germán fejedelmi tanács utóda volt. Tagjai az udvari tisztségviselők és egyéb világi előkelők. A hadiszemléhez kapcsolódott (ekkor ülésezett) volt „tavaszi” és „őszi” ülésszak. A birodalmi gyűlés előzményének is tekinthető. Egyes források ugyanazzal a kifejezéssel jelölik, mint a hadiszemlét. Közigazgatás: 1 A Frank Birodalom négy fő birodalomrészre tagolódott: Austrasia, Neustrasia, Burgundia, Aquitania, élükön a részkirályokkal és a maior domusokkal. 2 Ezekhez keleten frank kori törzsi hercegségek kapcsolódtak: Alemannia, Bajorország, Thüringia, Szászország. Ezek élére a frank király nevezte ki a hercegeket, a

frank nemesség köréből. Ezek a hercegek nagyhatalommal rendelkeztek, törzsi gyűléseket is tartottak. Nagy Károly idején ezek a király szoros alárendeltségébe kerülő hivatali hercegségekké váltak, majd a X. századtól nagyobb önállóságra tettek szert. 3 Grófságok, őrgrófságok: A comes tisztsége már a késő római korban is létezett, magas rangú császári hivatalnokot jelentett. A frank korban ezek voltak a Frank Birodalom tényleges igazgatási egységei, nem pedig a birodalomrészek és a hercegségek. Kiépítésük Nagy Károly nevéhez fűződik. Élükön a gróf (comes) ill. az őrgróf állt, akit a király nevezett ki A kinevezéssel szolgálati birtok járt együtt. A kinevezést a király a birtokkal együtt bármikor visszavonhatta, később viszont e hivatal öröklődővé vált. A comes képviselte a királyt a grófságban és átruházott hatáskörben gyakorolta a királyi hatalmat. Feladatai:  Irányította, igazgatta a grófságot.

 Hadba hívás.  Terület védelmének megszervezése.  Bíráskodás.  Beszedte a királyt megillető adókat. Nem terjedt ki a hatásköre azokra az egyházi és világi nagybirtokosokra ill. ezek birtokaira, akik a királytól immunitást kaptak, de az itt élő lakosságra egyre inkább igen. A grófságok központjai a királyi uradalmak voltak, de a grófok hatásköre kiterjedt a királyi uradalommal határos nem királyi területek nemeseire és közszabadjaira is. A grófok esküt tettek a királynak és működésüket királyi küldöttek (missi dominici) ellenőrizték. Ezek ketten voltak, az egyikük pap a másik nemes A grófokhoz hasonló tisztségviselő volt a grafio. Katonai vezető és bíró volt, később tisztsége a comesébe olvadt bele. Az őrgrófságok a birodalom határvidékein helyezkedtek el. Általában nagyobb kiterjedésűek voltak, mint a grófságok, és váraik is voltak. Fokozott volt a védelmi szerepük, ezért az őrgróf katonai

hatásköre jelentősebb volt. A parancsnoksága alá 8 tartoztak az alája rendelt grófok és azok hadserege is. A frank kori őrgrófságok: breton, hispán, bajor, pannóniai, észak-bajor, szórb és észak-elbai A frank egyházszervezet Az eredetileg pogány germán törzsek egy része az ariánus kereszténységhez csatlakozott, de miután Klodvig népével a római katolikus kereszténységet vette fel a frankok által meghódított germán törzsek is erre tértek át ill. ezt vették fel A hittérítésben nagy szerepe volt az angolszász misszionáriusoknak (Szent Bonifacius) A római időben alapított érsekségek, püspökségek, szerzetesházak megmaradtak, folyamatosan tovább működtek a keleti területen pedig újak jöttek létre. Az új egyházszervezetek királyi birtokadományban részesültek A püspököt és az érseket a klérus és a hívek választották, de a felszentelésükhöz kellett a király hozzájárulása is. Idővel a király kinevezési

jogot szerzett és ő iktatta be hivatalukba a főpapokat. Ez később az invesztitúra háborúhoz vezetett A király és a főpapság között jó volt a kapcsolat: 1 Kis Pippin segítséget nyújtott a pápának a longobárdok támadásaival szemben, cserébe a pápa támogatta őt a királyi korona megszerzésében. 2 Kis Pippin a longobárdoktól megszerzett terület jelentős részét, Róma és Ravenna vidékét a pápának adományozta, s ezzel hozzájárult a Pápai Állam létrejöttéhez (756). 3 A főpapok a királyi udvarban tanácsadással tartoztak az uralkodónak. 4 Részt kellett venniük a hadjáratokban. 5 Birtokaik után járadékot fizettek a királynak. 6 Beépültek a kialakuló hűbéri rendszerbe, támogatták a feudális viszonyokat. 7 A nemesek (nyílván a gazdagabbak) maguk is építettek templomot, ezek papjait ők nevezték ki a püspök hozzájárulása nélkül. A templomot eladhatták, elajándékozhatták s a papot is bármikor elmozdíthatták. A

templom bevételei az azt alapító nemest illették meg. A papság küzdött a kiszolgáltatottság ellen, ért is el eredményeket (pl a püspöknek is közre kellett működnie a papok kinevezésében), de „a magam egyháza” elv állandóvá vált és sokáig megmaradt. Nagy Károly – Pater Europae (európa atyja) (768-814) Kis Pippin a két fia Károly és Kalmann között germán szokás szerint fölosztotta birodalmát. Ez halála után háborúhoz vezetett a fivérek közt, majd Kalmann halála után Károly az egész birodalom királya lett. A frank előkelők hűséget esküdtek neki, majd hosszas háborúkban jelentősen megnövelte a frank birodalom területét. Megszerezte a szász és a bajor hercegséget, a longobárd királyságot, megszervezte a pannoniai és a spanyol őrgrófságot. Növelte a Pápai Állam területét. 800-ban a pápa (III. Leo) császárrá emelte (a császárrá koronázás vitatott) Nagy Károly egy egységes birodalmat hozott létre, amely

már nem tagolódott részbirodalmakra. Ő teremtette meg a középkori Európát. Nála egészült ki először a királyi cím az „Isten kegyelméből” jelzővel. A birodalom központja uralkodása alatt Aachen lett. Udvarába tudósokat hívott Közülük kiemelkedik Alkuin. Az ő nevéhez fűződik az új betűtípus a Karoling minuscula kialakítása Létrehozta a kancelláriá, megnövelte az írásbeliség szerepét. 9 Kiterjesztette a grófságok rendszerét és kiépítette az őrgrófságokat. A grófok és más királyi tisztviselők ellenőrzésére bevezette a királyi kiküldöttek intézményét. Egy vazallus nemes és egy pap párban végezte az ellenőrzést Megújította a bíráskodást. Az alkalmi bírótársak helyett állandó ülnökök (esküdtek) ítélkeztek. Szétválasztotta az alacsony és a magas bíráskodást A magas a grófok hatáskörébe tartozott, az alacsony a századosok és az immunitást élvező földbirtokosok hatáskörébe. A

királyi tanács és a „birodalmi gyűlés” részvételével felújította a népjogokat és a bíróságoknak ezek alapján kellett ítélkezniük, nem a saját kútfejükből. Lehetővé válta felfolyamodás. A bíróság maga gondoskodott ítélete végrehajtásáról. Elhatárolta a grófi, a palotagrófi és a királyi kiküldötti bírói fórumok hatáskörét. Uralkodása idején élte a Frank Birodalom a fénykorát. A kortársak nevezték el Pater Europae-nak. Nagy Károlyt fia Jámbor Lajos követte a trónon. Jámbor Lajos négy fia között fölosztotta a birodalmat, akik között apjuk halála után háború tört ki, ami a verdun-i szerződéssel ért véget 843-ban. E szerint a Frank Birodalmat három részre (Lajos negyedik fia közben meghalt) osztották: 1 Kopasz Károly kapta a nyugati részt. 2 Német Lajos a keletit 3 I. Lothar a középsőt Lohtaré maradt a császári cím I. Lothart fia, II Lothar követte, de az ő halála után ezt a birodalomrészt

Kopasz Károly és Német Lajos szerezték meg. Felosztották egymás közt Lotharingiát, de a terület hovatartozása később is vitás maradt  háborúkra adott okot. A két birodalomrészt Kövér Károly két évre egyesítette, de utána véglegessé vált a birodalom két részre szakadása. 1 A nyugati Frank Birodalomból jött létre Franciaország. Itt továbbra is a Karolingok uralkodtak a X. század végéig (az utolsó Lusta Lajos volt), majd Capet Hugót választották királlyá. 2 A keleti Frank Birodalomból lett Német-Római Császárság. Itt a törzsek választották a királyt ill. a császárt: I Konrádot (ő egy frank nemes volt), őt követte I. Henrik szász herceg, majd I Nagy Ottó A germán és a frank kor joga Jogforrások I. szokásjog (ewa) = laghsaga (jogkijelentés): A germán-frank korban ez gyakorlatilag megfelelt az ún. népjognak, amely onnan kapta a nevét, hogy a népgyűlési ítélkezésben öltött testet. A germán népjog ill

szokásjog jellemzői: a) Mint minden szokásjog, spontán keletkező jogforrás, szerzőjét nem ismerjük. b) Szájhagyomány útján maradt fenn. c) Gyakran rímbe szedett mondókákba foglalták, hogy könnyebben meg tudják jegyezni. d) Pogány kultikus elemeket tartalmazott. Nagy szerepet tulajdonítottak az isteni beavatkozásnak. A germán népjognak ezek az elemei részben átmentődtek a keresztény korba (pl. istenítélet, a javak elosztásakor alkalmazott sorshúzás) e) Tárgyias szemlélet:  Ez megnyilvánult abban, hogy nagy jelentőséget tulajdonítottak a 10 vallási szertartások, vagy pl. a népgyűlések helyének  Másrészt bizonyos tárgyak szertartásos használatában. Pl: a nemzetségek közötti bosszúeljárás, a bosszúkesztyű bedobásával kezdődött, vagy pl. a bíró ítélethozatalkor eltörte a bírói pálcát f) Közösségi jelleg. Az egyes egyén a jogok és a kötelezettségek alapján kapcsolódott a közösségekhez (nagycsalád,

nemzetség, törzs) g) Törzsenként változott. II. Írott jogforrások: 1. átfogó joggyűjtemények (lex): a) Leges Romanorum (kb. Kr u 500): A római vagy romanizált helyi lakosság jogát tartalmazó joggyűjtemények. Miután a Nyugat-Római Birodalomban, már a germán kor időszakában leegyszerűsödtek a társadalmi és gazdasági viszonyok, a fejlett római jog leegyszerűsített változatát (vulgar jog) alkalmazta a római ill. romanizált lakosság, így ezek a törvénygyűjtemények a római vulgar jog összefoglalói voltak. Ilyenek azonban csak ott készültek, ahol a lakosságon belül jelentős szerepet játszott (jelentős számot képviselt) a római jogot alkalmazó római illetve romanizált lakosság. Ezek:  Lex Romana visigothorum (506): Nevezik breviarium alarici-nek is II. Alarik nyugati gót királyról. Ez az első nagy összefoglaló jellegű római jogi joggyűjtemény, ami megelőzte a justinianusi kodifikációt is. Jelentősségét az adja, hogy

számos császári rendeletet mentett át az utókornak. A frank időszakban is alkalmazták a római eredetű lakosság körében.  Lex Romana burgundionum (VI. század eleje): Teoderik keleti gót király nevéhez kötik. Ez is vulgarizált római jogi jogforrások kivonatát tartalmazta. b) Leges Barbarorum (kb. Kr u 475): Ezek germán népjogi összefoglalók, több évszázad során készültek. Jellemzőik: 1 két elemből tevődtek össze: a feljegyzett szokásjogból, és az ezt kiegészítő királyi törvényekből, de a döntő a szokásjog volt. 2 A népjog összegyűjtése az e célra összehívott népgyűléseken folyt. 3 Az írásba foglalást a király által megbízott egyházi és világi írástudók végezték. 4 Az írásba foglalás nyelve a latin volt. 5 Az egyes jogi fogalmakra a római jog terminus technicusait alkalmazták. Ez bizonyos fokú torzulásokhoz vezetett. 6 A magánjogi cikkelyek nem jelentősek, de bőven foglalkoznak a bírósági szervezettel

és a perjoggal, valamint a büntető jogi intézményekkel, így pl. a jóvátétellel, ami felváltotta a bosszút 7 Az egyes joggyűjtemények:  Codex Euritius (475): Nyugati gót népgyűjtemény nevét Euritius gót királyról kapta.  Lex Burgundionum (VI. század eleje): burgund törzsi népjog, de királyi törvényeket is tartalmaz, jellemző rá a római jog hatása, főleg az öröklésjogi szabályokban.  Lex Salica (VI. század eleje): Ez a legnagyobb hatású népjogi gyűjtemény. 11  Lex Ribuaria (VII. század eleje): A ribuári frankok számára kiadott királyi törvény, amely a burgundi népjog hatásait tükrözi.  Lex Alemannium (VII. század): Az alemánok népjogi gyűjteménye.  Lex Baiuvariorum (VIII. század): Bajor népjogi gyűjtemény.  Lex Salica Carolina (802-803): Az aacheni gyűlés nyomán egészítették ki a Lex Salicát királyi törvényekkel és újra kiadták.  Capitula legi Salicae addita (819): A száli frank jogot

birodalmi hatályúvá nyilvánította.  Lex Saxonum (IX. század eleje)  Lex Thuringorum (IX. század eleje)  Lex Friziorum (IX. század eleje): Fríz népjog 2. Törvények és formulák: Ezeket a király hozta a nép ill az előkelők egyetértésével Nem voltak hosszú életűek, jó esetben addig voltak hatályban, amíg az azt kiadó uralkodó uralkodott. Egy részük beolvadt a szokásjogba a hatályuk megszűnése után, a jó királyok pedig eleve figyelemmel voltak a szokásjogra a törvényeik meghozatala során. Formái: a Meroving korban pactus ill. decretio A Karoling korban capitulare (fejezetekre osztott törvény). A capitulare-k tárgyuk szerint lehettek egyháziak, világiak és vegyesek. A világi capitulare-kat a 802-803-as aacheni gyűlés óta két részre osztották. 1 Capitula legibus addenda: A nép megkérdezésével ill. részvételével kibocsátott törvények. 2 Capitula per se scribenda: A király saját jogán alapuló törvények. Ez akár

ellentétes is lehetett a népjoggal, de kellett hozzá a „nagyok” egyetértése. A világi capitulare-k közé sorolhatók a capitula missorum-ok. Ezek a királyi utazóbírák utasításai voltak. A capitulare-kat a királyi kancelláriában nem foglalták össze gyűjteményekben, az egyházi intézményekben azonban voltak ilyen gyűjtemények. A jogforrásoknál szokás említeni a királyi és magán okleveleket. Azért jelentősek jogtörténeti szempontból, mert anyagi jogot is tartalmaznak. Már a frank korban oklevélformulákat alkalmaztak, hogy megkönnyítsék az okiratok kiállítását. A germán jog hatálya A germán népjogban a személyhez tapadó, származáson alapuló jog elve érvényesült. Ennek lényege: - az adott népjog csak az érintett törzs tagjaira vonatkozott, csak az ő számukra határozott meg jogosultságokat és kötelezettségeket. - mindenki, aki az adott jogba „beleszületett” (a törzs tagjaként született) a jog védelme alatt

állt, függetlenül attól, hogy hol élt. Érvényesítésének eszköze a professio iuris volt, ami azt jelentette, hoyg az érintett személy kijelentette a bíró előtt, hogy ragaszkodik a származása szerint őt megillető joghoz. 12 A Karoling korban jelent meg a frank jogban a területiség elve, ami azt jelentette, hogy a jog (alapvetően a capitulare-k) származásuktól függetlenül mindenkire alkalmazandók, akik a birodalom területén éltek. Bírósági szervezet (igazságszolgáltatás) a germán és a frank korban Germán kor A germán korban a bíráskodást az ún. Rachimburgok végezték a frankoknál Kivételesen a népgyűlésnek is volt bíráskodási joga, a népgyűlés általában jelentősebb ügyekben ítélkezett. A Rachimburgok a szokásjogi normák alapján bíráskodtak. Ők voltak azok, akik elsősorban ismerték a szokásjogot. Az általuk alkalmazott szokásjogi normák szájhagyomány útján terjedtek és sokszor verses formában (mondókák)

fogalmazódtak meg, ami segítette megjegyzésüket ill. fennmaradásukat A Rachimburgokat szokás párba állítani a törzs vallási vezetőivel, akik a vallási normák ismerői voltak. Gyakran összekapcsolódott a vallási normákat őrző papok és a szokásjog alapján bíráskodó Rachimburgok tevékenysége, ami azzal magyarázható, hogy a vallási és a szokásjogi normák közös tőről fakadtak. A Rachimburgok döntései megfellebbezhetetlenek voltak. Az ősi germán jog ugyanis nem ismerte a jogorvoslat intézményét. Kivétel, quasi jogorvoslati forma volt a párviadal más néven bajvívás (Ezt a magyar jog is ismerte a Csemegi kódex még szabályozta. Ide nyúlnak vissza az európai kultúrákban sokáig élő párbaj gyökerei). A germán jog szerint ha valaki úgy érezte, hogy a Rachimburg ítélete súlyosan igazságtalan, párviadalra hívhatta ki a bírót (tehát nem az ellenfelet). Ez a bíróval vívott párviadal istenítélet jellegű volt Úgy

tartották, hogy az istenek mindent tudnak, és az igazság pártján állnak, ezért a párviadal eredménye az istenek igazságos ítéletét mutatja. Frank kor Az igazságszolgáltatás professzianizálódik, s intézményesül. Fő szervei: 1. Király ill comes palatii: A polgári államok kialakulásáig a irályi hatalom teljes volt, az egyes hatalmi ágak nem váltak szét, a királyt illette meg a legfőbb törvényhozó, végrehajtó hatalom s ő volt a legfőbb bíró is. A jogkörébe tartozó feladatok közül legnagyobb presztizse (társadalmi elismertsége) mindig a bíráskodásnak volt ( Hunyadi Mátyást is elsősorban a bíráskodási tevékenysége miatt tartották nagy királynak a kortársai, amit jelez a neve mellé ragasztott „igazságos” jelző). A király azonban a Frank- Birodalomban már nem tudta egy személyben ellátni az igazságszolgáltatást egyrészt az ügyek nagy száma, másrészt a birodalom nagy területe miatt. Fontos volt e mellett, hogy az

igazságszolgáltatást végző személy megfelelő szakértelemmel rendelkezzen. Így egy idő után a király a bíráskodással a palotagrófot bízta meg, ő járt el a királyi udvari bíróságon. 2. Thunginus (századbíróság, alapja a birodalom századkerületekre való elosztása volt): Társasbíróság volt, élén a Thunginus állt, aki 7 Rachimburg társaságában ítélkezett. Ez a bíróság 40 naponta ülésezett (a germán és a frank jogban is nagy szerepe volt a számmisztikának. A 40-es szám a zsidó és a keresztény vallásból eredt, ahol a 40 nap a várakozás a türelem időszaka. A 7-es szám pedig a germán hagyományokhoz kapcsolódik.) 3. Grófi szék: Ez volt a legfontosabb helyi bírósági fórum (kb ennek felelt meg a magyar megyésispán igazságszolgáltatási funkciója). Ez is társasbíróság volt Az elnöki funkciót a gróf töltötte be, aki mellett 7 Schöffe (scabini) vett részt az ítélkezésben. Ezek a Rachimburgokhoz hasonló

személyek voltak, de ők már nem 13 annyira az ősi szokásjog tudói voltak, inkább a későbbi esküdteknek feleltek meg. A „jogágak” 1. családjog - A társadalom alapegysége a nagycsalád, élén a családfő áll, akinek korlátlan hatalma van a családtagok személye és vagyona felett.(családfői hatalom, Munt) Ez a hatalom azonban nemcsak a családfő uralmát jelentette a gyermekei és felesége fölött (atyai ill. férji hatalom), hanem azt is magában foglalta, hogy a családfő tartozott megvédeni a család tagjait. A Munt legjelentősebb tartalmi elemi: 3 a gyermek tartása, nevelése 4 a gyermek vagyonának használata (de a családfő ezek állományát nem csökkenthette, a családfői hatalom megszűnésekor el kellett számolnia a gyermek vagyonával, ez volt az ún „vasvagyon”) 5 a leánygyermek kiházasítása (ez a házasságra kényszerítést is magában foglalta) 6 a feleség és a gyermek eladásának ill. szolgaságba adásának a joga (ez

csak szükséghelyzetben illette meg a családfőt, s később ez a jog meg is szűnt) Az apa családfői hatalma a lányok esetén a férjhezmenetellel, a fiúknál a családból (házközösségből) való kiválással ért véget. A rokoni kapcsolatokat hetedíziglen tartották számon, ami azt jelentette, hogy a hetedízigleni rokoni körön belül tilos volt a házasság. Az apai rokonságot kard- vagy lándzsarokonságnak hívták. Ez központi szerepet játszott a házközösségben és az öröklési rendben is. Ha a családfő meghalt, helyét a legidősebb férfi apai rokon vette át. Az anyai rokonságot orsó- vagy guzsalyrokonságnak nevezték. Ez az anya női és férfi rokonaira is kiterjedt, míg az apai rokonság csak az apa férfirokonaira terjedt ki. A házasság két család kapcsolatát jelentette, a két családfő celebrálta a házasságkötést. A nászéjszaka (ami nyilvános volt) után lett a házasságkötés hivatalos (Morgengabe) A consensus facit nuptias

csak a keresztény korban alakult ki. 2. Vagyonjog ingó és ingatlan szokásjoggal kapcsolatos ( bár kifejezetten a germán szokásjog nem különböztette meg az ingókat és az ingatlanokat, ill. ezeket a fogalmakat nem használta) • Gewere (birtok/~lás) Ez a Munt dologi vetülete. A dolog feletti uralmat, ill a dolog használatát jelentette. Lehetett közvetlen vagy közvetett is Közvetlen Gewere illette meg pl. telkén a jobbágyot, s közvetett a földesurat A földesurat ill a hűbérurat teljes Gewere, a jobbágyot ill. a vazallust csak használati Gewere illette meg • beneficium, feudum, allodium (a hűbéri trendszerből kikerült hűbérbirtok) • investitura (birtokátruházás; Ez alapvetően a helyszínen történt, különböző jelképek (rög+gyep+ág) segítségével. Ez nélkülözhetetlen volt a Gewere megszerzéséhez.; tanúk: felpofozás!) • tulajdon: a mai értelemben vett teljes és korlátlan tulajdonjogot a germán és a frank jog nem ismerte. A

föld és az állatállomány, tehát a nagyobb értéket képviselő dolgok a nemzetség ill. a nagycsalád „közös tulajdonában” voltak A magántulajdon elsőször a személyes használati tárgyakon alakult ki. • öröklési jog: a végrendelet intézményét a germán és a frank szokásjog nem ismerte, de tulajdonképpen nem is lett volna miről végrendelkezniük a személyes tárgyaikon kívül, a magántulajdon kialakulásának hiányában. Római jogi intézményeket 14 átvéve az egyházjog alakította ki a donatio post obitum (halál esetére szóló ajándékozás és a donatio reservato usufructu ( a haszonélvezeti jog fenntartása melletti ajándékozás ) intézményét. Kiegészítések (a tanszéki honlapon találat beugrók közül amire utólag jöttem rá hogy mi, de már idő nem volt a megfelelő helyre rakni): 1. osztott tulajdon: A láncolatos hűbériség tulajdonjogi vetülete az osztott tulajdon elvére épül. Eszerint egy adott birtokra

egyszerre több személynek is volt tulajdonjoga (A római jog szerint egy dolgon egyszerre csak egy tulajdon álhatott fenn. A közös tulajdon esetén is meg van osztva a dolog a tulajdonostársak között eszmei értelemben, tehát mindegyiknek csak a dolognak egy eszmei hányadára áll fenn a tulajdonjoga.) A láncolatos hűbériségben egyszerre állt fenn több személy tulajdonjoga (ill. birtokjoga) az ingatlan egészére a birtokadományozás következtében. Tulajdonosnak kellett tekinteni az adományozó hűbérurat, és a vazallust is, aki a birtokadományban részesült. Ez azt jelentette, hogy egyszerre egy-egy földnek több földesura is volt. Ez a hűbéri struktúrában logikus, annak törvényszerű vetülete A kontinensen fő szabályként érvényesült az osztott tulajdon elve. Angliában viszont az osztott tulajdon elve csak a salisbury-i gyűlésen meghirdetett centrális hűbériség elfogadásáig érvényesült. Ezt követően kialakult egy olyan

értelmezése a hűbéri birtokviszonyoknak, amely szerint kettévált a birtok feletti elvi tulajdon és a gyakorlati tulajdon, azaz a használat. Dominium directum: ez a hűbérurat megillető elvi tulajdon (a tulajdon kifejezés nem igazán helyes erre a helyzetre, hiszen nem teljes tulajdonjogi jogosítvány volt.) Ez egyre inkább a királyt illette a centrális hűbériség következtében. Dominium utile: ez a használati jogot foglalta magában. Annak a személynek, annak a vazallusnak a birtokjogát jelentette, aki közvetlen kapcsolatban volt az adott birtokkal, akinek tehát már nem volt vazallusa. 2. Ile de France: a francia királyi koronabirtokok 3. A 3 rend és a parasztság mozgalmai Franciaországban a XIV sz-ban - a párizsi nép felkelése 1357-ben, amelynek hatására az uralkodó kiadta a márciusi ordonance-ot, amelyben megígérte * az Etats Generaux rendszeres összehívását * a párizsi nép választott követeinek részvételét a rendi gyűlésen * a rendi

gyűlés ellenőrzési jogát a hadiadó beszedésében és a kiadások terén - jacquerie felkelés 1358: ez egy parasztfelkelés volt, ami azután kiterjedt a párizsi népre is. A százéves háború miatti elégedetlenség robbantotta ki (élelmiszerhiány, pestis, a zsoldosok rablásai) - Caboche-féle párizsi népfelkelés (1413-ban) támogatásával a rendi gyűlés jelentős pénzügyi, igazgatási és bírósági reformokat dolgozott ki, amit a király el is fogadott (ez volt a „Caboche-féle ordonance”), de a mozgalom leverése után visszavont. 15 4. a német városok eredetének elméletei: - a földesurak egyes településeknek megadták a vásártartás jogát - a vásártartás jogát nem a már meglévő települések kapták. hanem egyes kereskedők, leginkább a királytól, s ennek a jognak az alapján kezdődtek el a vásártartások, amelyek azután a város kialakulásához vezettek az adott helyen. 5. Assize of Clarendone 1166 II Henrik törvénye, amely

szerint a vádesküdtszékeknek az utazó bírák előtt kell vádat emelniük 6. germán női különjogok: ezek vagyoni jogok voltak, amelyeknek az volt a célja, hogy * anyagilag megalapozza a házasságot * biztosítsa a nő megélhetését özvegysége esetére Ezek: -stafírung: ezek olyan használati tárgyak voltak, amelyeket a menyasszony kapott a saját családjától, amikor férjhez ment (ruhanemű, ágynemű, háztartási felszerelések, ékszerek) Ezek a nő különvagyonát képezték - hozomány: a férjhez menő lány kapta a saját családjától. Ez nagyobb értékű vagyonrész volt, tulajdonképpen előrehozott örökség. Ezért, ha a lány szülői beleegyezés nélkül ment férjhez, nem járt neki - Morgengabe -dos (hitbér): ez nagyobb értékű ajándék volt, amit a férj adott a feleségnek a házasságkötés után 7. homagium: a hűbéri szolgálat felajánlása 8. fidelitas: a hűbéri szolgálat elfogadása 9. mos Italicus ill mos Gallicus: az itáliai

ill a francia egyetemeken alkalmazott tanítási módszer 10. városi jogkönyv: az adott város privilégiumainak, statutumainak és szokásjogának a gyűjteményei