Jogi ismeretek | Jogtörténet » Hűbériség

Hűbériség Hűbériség Max Weber szerint három fő uralmi forma különböztethető meg: 1. Legális: racionális, bürokratikus (hivatalnokrendszerre épülő) uralmi forma 2. Tradicionális: Hagyománykora épülő uralmi forma  patriarchális  gerontokrata  patrimoniális  tiszta  prebendális  hűbéri  rendi 3. Karizmatikus: Valamilyen vallási tanítás épül be a hatalmi ideológiába A hűbériség kialakulása A hűbéri rendszer a vazallitás (személyi elem) és a beneficium (dologi elem) intézményének az összekapcsolódásával jött létre tipikusa európai intézmény. 1. vazallitás (személyes szolgálat): Az vazallus elnevezés kelta eredetű, jelentése szolgáló katona. A vazallitás eredete kettős: a) germán királyi kíséret: A germán királyok békeidőben is jelentős fegyveres kísérettel rendelkeztek. Ezek tagjai előkelő fiatalemberek voltak, akik hűségükért és szolgálatukért cserébe uruktól ellátást,

fegyvereket, hadimént és zsoldot kaptak s a hadizsákmányból is részesültek. Urukat nemcsak a harcba kísérték el, hanem a népgyűlésre is. b) gall-római commendatio: Lényege, hogy egy szabad ember birtokával együtt egy nagyobb úr szolgálatába állt. Urától védelmet, esetleg ellátást kapott, s cserébe feltétlen engedelmességgel tartozott, de szabadságát megtartotta. 2. beneficium (nem öröklődő adománybirtok): A Meroving korban a királyok híveiket megadományozták a rendelkezésükre álló földekből. Ezek szolgálati birtokok voltak, a megadományozott nem rendelkezhetett vele s halál után visszaszállt a királyra. A vazallitás és a beneficium a VIII. században kapcsolódott össze olya módon, hogy a vazallitás a beneficium feltételévé vált. A hűbéri kapcsolatot eredetileg mind a vazallus, mind az úr halál megszüntette. Fokozatosan azonban öröklődővé vált az adománybirtok és ezzel együtt a hűbéri kapcsolat is. Kopsz

Károly pl egy 877 évben kiadott capitulare-jában elrendelte, hogy a beneficiumok apáról fiúra szálljanak. Az öröklődővé vált adománybirtok új nevet kapott: feudum (a szó gót eredetű, a szarvasmarha ill. lábasjószág kifejezésből származik) A hűbériség jegyei 1. személyesség: A hűbériség konkrét személyek közötti viszonyok hálózata Konkrét személyek közötti személyes kapcsolatra épül. Ezek a konkrét személyek: - hűbérúr (senior): A király, nemzetségfők, római előkelők köréből kerülnek ki. 2 - vazallus: A germán törzsek szabad jogállású, felemelkedett férfi tagjai ill. a római, romanizált lakosság középrétegei közül kerültek ki. A hűbéri jogviszony létrejöttéhez „hűbérképességre” volt szükség. Ez eredetileg főleg a katonai szolgálatra való alkalmasságot jelentette. Később, amikor a hűbéri viszony örökletessé vált a hűbérképesség születési előjoggá lett. Általában nem

lehettek hűbéresek a papok, a parasztok és a polgárok, de voltak kivételek, francia és angol területen is ismert volt a paraszti és a polgári hűbér. A nők nem voltak alkalmasak katonai szolgálatra, ezért általában nem voltak hűbérképesek, s így a hűbérbirtokot sem örökölhették. De ez aló is volt kivétel A hűbérúr és a vazallus úgy is megállapodhatott, hogy férfi örökös hiányában a leány, ill. leszármazói is örökölhetnek. Ilyenkor a teljesítendő szolgálatot helyettes vazallus látta el. A hűbéri viszony keletkezéséhez szertartásra is szükség volt. A vazallus fölajánlotta szolgálatait, s ha ezt elfogadta a hűbérúr, a vazallus hűbéri esküt tett, majd ezt követte a hűbércsók. A hűbérviszony létesítését írásbeli szerződésben is rögzítették. Mivel a jogviszony akár a vazallus, akár az úr halálával megszűnt, a túlélő rokonok egy év és egy napon belül rendszerint megújították. Ez úgy történt,

hogy az úr hűbérlevelet, a vazallus pedig reverzálist adott, amelyben kölcsönösen elismerték egymás jogait és vállalták kötelezettségeiket. 2. szerződéses jelleg: A hűbérúr és a hűbéres kapcsolata konkrét tartalommal telik meg A hűbéres személyes hűségre és szolgálatra vállal kötelezettséget, a hűbérúr ennek fejében vagyoni juttatásban – birtokadományban – részesíti a hűbértest. A hűbéri viszony alapján a vazallus és a hűbérurat egyaránt megillették jogok és terhelték kötelezettségek: A vazallus kötelezettségei: fegyveres szolgálat, tanácsadás, egyéb szolgáltatások, bővebben: a) Fegyveres szolgálat: A vazallusok hadba hívása 6 héttel megelőzte a gyülekezőt. Az alvazallusok csak uruk révén voltak mozgósíthatók Általában csak az adott országon belül voltak kötelesek hadba vonulni, és saját költségükön csak 6 hétig voltak kötelesek szolgálni. b) Tanácsadás: Ez azzal járt, hogy a vazallusnak

meghatározott időben meg kellett jelennie uránál, s ott részt kellett vennie az udvari (vazallusi) gyűlésen. Itt szóba kerültek igazgatási, törvényhozási kérdések, s a gyűlés bírói fórum is volt. A vazallusok elmondták véleményüket és a felmerült kérdésekről, s itt adták elő panaszaikat is. c) Egyéb vazallusi szolgáltatások: 1 Marsall: Föl kellett segítenie a páncélt viselő urát a lóra. 2 A fogságban lévő úr kiszabadítása ill. túszként kellett helytállnia a fogságba esett úrért. 3 Meghatározott összeg fizetése az úrnak, ha lovaggá ütötték az úr fiát, vagy férjhez ment az úr lánya stb. A hűbérúr kötelezettségei: a) Védelem: Meg kellett védenie szükség esetén vazallusa személyét és birtokát. b) Tartási kötelezettség: 3  Ezt kiegyenlíthette hűbérbirtok adományozásával.  Ha ez nem volt a vazallusok az úr udvarában éltek s ott kaptak természetben ellátást. A hűség megsértésének

következményei: 1 Ha a vazallus volt hűtlen, elveszítette hűbérbirtokát. 2 Ha az úr volt hűtlen, a hűbérbirtok a hűbéres szabad birtokává, allódiumává vált, az úr szerepét pedig átvette a főhűbéres (király). 3. önkéntesség: A hűbéri viszonyok mögött nincs kényszer, önkéntes alapon jön létre A szerződő felek szabadon léphetnek bele ebbe a kapcsolatrendszerbe. Gyakorlatilag inkább a direkt kényszer hiányáról van szó. 4. aszimmetrikus kölcsönösség: A hűbéri viszony résztvevői nem egyenrangúak, aláfölé rendeltségi viszony van köztük Ezzel együtt kölcsönösség jellemzi ezt a kapcsolatot, tehát nem egyszerűen katonai beosztott és parancsnok viszonyáról van szó. A hűbérúr és a hűbéres kölcsönösen tartozik egymás irányában kötelezettségekkel és kölcsönösen jogosultságok is megilletik őket. A hűbériség típusai 1. láncolatos: Ez a hűbériség legősibb típusa A hűbéri kapcsoltok piramis jellegű

rendszert alkotnak, amelyben az egyes konkrét hűbéri kapcsolatok láncszerűen illeszkednek egymáshoz. A rendszer csúcsán (a lánc fölső végén) az uralkodó áll A vazallus általában korlátlanul továbbadhatta hűbérbirtokát vagy annak egy részét. Eredetileg többnyire 3 fokozatú volt a rendszer (hűbérúr –vazallus -alvazallus). Ez azonban idővel tovább tagolódott. Ebben a láncolatos rendszerben közvetlen kapcsolat csak a hűbérúr és a vazallus között volt. Egyébként közvetett volt a kapcsolat a rendszer távolabbi tagjai között, amit jól kifejez az az elv, hogy „a vazallusom vazallusa nem az én vazallusom”. A láncolatos hűbériség legkidolgozottabb struktúrája Németországban alakult ki, ez a hadipajzsrendszer (Heerschildsordnung). Ez a társadalom lovagi részének az egymáshoz való viszonyát modellezi. A korai középkorban alakul ki, de átvezet az érett középkorba. (Kialakulásában nagy szerepe volt I (Barbarossa) Frigyes

törekvéseinek) Az adott hadipajzs azt jelezte, hogy az ahhoz tartozó lovag hol helyezkedik el a hadszervezetben és a hűbéri hierarchiában. Az egymás alatt – fölött elhelyezkedő rétegek (hadipajzsok) tagjai viszonyultak egymáshoz. Az egyes hadipajzsok tömörítették azokat a személyeket, akik ugyanabba a rendfokozatba tartoztak. Megjelent az anonimitás A Szásztükör szerint a hadipajzs hét fokozatú volt: I. király II. egyházi fejedelmek III. világi fejedelmek IV. grófok bárok V. esküdt képesek VI. az előbbiek emberei VII.megnevezés nélküliek A Svábtükör szerint : I-IV ua. mint a Szásztükörben V. középszabadok VI. miniszteriálisok 4 VII. egypajzsos lovagok A hadipajzsrendszer szabályai: a) adománykényszer (hűbérkényszer, Leihezwang): A visszaháramlott hűbérbirtokot a hűbérúr egy éven és egy napon belül (ez volt a germán elbirtoklási idő) köteles volt újra eladományozni. Ezt elsősorban a királytól tudták

kikényszeríteni a fejedelmek. Ez súlyos korlátozást jelentett a legfőbb hűbérúrnak. Egyedülálló intézmény volt Európában. Nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nem tudott kialakulni központi államhatalom a németeknél. A német királyoknak soha nem volt meg az a joguk, hogy visszatartsák a visszaháramlott birtokokat. Az is gyakran előfordult, hogy a megürült hűbérbirtok nem került vissza a királyhoz (ugyanis nem volt megfelelő nyilvántartás), hanem „elhallgatás” folytán szabad tulajdonná vált, ami mintegy kilyuggatta a hűbéri rendszert. b) csak felülről azaz a magasabb hadipajzsban lévőtől lehetett hűbérbirtokot elfogadni, azonos vagy alacsonyabb hadipajzsban helyet foglaló személytől nem, különben az illető lejjebb süllyedt. Pedig gyakran előfordult, hogy egy alacsonyabb pajzsbeli jóval vagyonosabb volt, mint a magasabb pajzsbeliek. c) Az egy hadipajzsban lévők egymással egyenrangúak. d) A király csak aktív

hűbérképességgel bírt, azaz csak adhatott hűbért, az egypajzsos lovagok csak kaphattak hűbért, így ők csak passzív hűbérképességgel rendelkeztek. e) a 2. és a 3 hadipajzs tagjai egyenrangúak voltak, így közvetlenül a királyhoz kapcsolódtak. f) A király bármely fokozatban lévő személynek adhatott hűbért, de a királyi adomány sem emelhette az alacsonyabb pajzsbelieket a világi tartományurak szintjére. 2. centrális hűbériség (felülírásos modell): Kialakulása arra vezethető vissza, hogy nemcsak a hűbéresnek lehetett több vazallusa, hanem ugyanazt a vazallust több hűbérúrhoz is fűzhette hűbéri viszony. Sokszor adott okot viszályra az, hogy adott esetben a vazallus melyik hűbérurának engedelmeskedjen. Ezért Franciaországban a XI században kialakult a homagium ligium intézménye, amelynek lényege, hogy a vazallust szorosan az urához kapcsolta. A hűbéres személyes ellátást kapott, urának birtokán élet, s állandóan az ő

rendelkezésére kellett állnia, új hűbér pedig csak az ő engedélyével vállalhatott. A másik problémát az okozta, hogy a királlyal, mint legfőbb hűbérúrral szembeni hűség szembe kerülhetett egy alacsonyabb rangú hűbérúrral szembeni hűséggel. Franciaországban a XIII. században – a királyi hatalom megerősödésének következtében – kialakult az a jogelv, hogy a nagyobb rangú hűbérúr iránti kötelezettség „felülírja” az alacsonyabb rangú hűbérúrral szembeni kötelezettséget, ill. hogy senki sem vállalhat olyan hűbéri kötelezettséget, ami ellentétben áll a király érdekével. Ha mégis vállalt volna, hűtlenségbe esett, s birtoka visszaszállt a királyra. A legjellegzetesebb centrális hűbéri viszonyt a normannok hozták létre a szigetországban. Hódító Vilmos 1066-ban megverte Hanstings-nél Hitvalló Edvárd seregét és elfoglalta a királyi trónt. 1085-ben minden lovagot meghívott a Salisbury-i gyűlésre, s

elismertette a 5 királlyal, mint legfőbb hűbérúrral szembeni hűséget, ami nem kerülhetett szembe más hűbérúrral szembeni hűséggel. Ez a centrális hűbéri viszony nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Angliában a királyi hatalom mindig viszonylag erős maradt. Magyarországon is hasonló helyzet alakult ki az erős központi hatalom miatt nem alakultak ki a klasszikus hűbéri viszonyok. Létrejöttek ugyan a hűbériséghez hasonló viszonyok, de kezdettől fogva érvényesült, azaz elv, hogy a királlyal szembeni hűség elsődleges. Ennek a jele volt az ősiség törvénynek, azaz előírása miszerint felségsértés (hűtlenség) esetén a királyra szállt a nemes birtoka. A hűbérjog forrásai 1. Szokásjog: Ez volt a hűbérjog alapforrása, amely területenként és koronként eltérően alakult. 2. Törvény: Jelentősebb hűbérjogi törvényhozással csak Lombardiában találkozunk Lombardiában a római jog továbbélt és fokozatosan törvényileg is

korszerűsítették (longobárd jog). Nagy Károly 774-ben meghódította Lombardiát, amely utóbb a Német-Római Birodalomhoz került, de nem német tartománynak minősült. A német királyok esetenként hoztak olyan törvényeket, amelyek csak a lombard tartományokra vonatkoztak. Ezek közé tartozott II Konrád 1037. évi hűbérjogi törvénye, de III Lothar és I Frigyes is adott ki ilyen törvényeket Ezeket a XIII. századtól a római joggal és a kánonjoggal együtt glosszálták, kommentálták és tanították Bolognában és más egyetemeken. Az így kialakult longobárd hűbérjogot subsidiarius (másodlagos, kisegítő jellegű) jogként Európa-szerte alkalmazták. Nagy teret azonban nem nyert mert vazallus-barát volt