Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Határelemzés

Határelemzés Korábban már említettem, hogy a mikroökonómia egyik alapkategóriája a határelemzés, nagyon fontos szerepet játszik az elméleti gazdaságtanban. A határelemzés azt jelenti, hogy mindig az utolsó egység elfogyasztása/megtermelése/felhasználása során létrejött többlet hasznot/költséget/termelést figyeljük, nem pedig az átlagot, azaz a fajlagos hasznot/költséget/termelést. Így mindig el tudjuk dönteni, hogy a következő egységnyit elfogyasszuk/felhasználjuk/megtermeljük-e vagy sem. A határelemzés során többféle határfogalmat is használunk Határhaszon: jele MU (marginal utility), azt mutatja meg, hogy a fogyasztónak hogyan változik az összhaszna (TU - total utility), ha egy egységgel növeli a fogyasztását az adott termékből (MU = teljes haszon változás / mennyiség változás). Eleinte a határhaszon nőhet, de jellemzően a legelső szelet/darab/korty elfogyasztása jelenti a legtöbb többlethasznot, az összes többi

már kevesebbel növeli az összfogyasztást. Gondoljunk csak arra, hogy ha nagyon éhesek vagyunk, az első szelet pizza milyen jólesik, a második is még jó, esetleg a harmadikat is meg tudjuk enni, de a negyediket már lehet, hogy csak a szemünk kívánja, az ötödik meg talán vissza is jönne, ha megennénk. Ez a legtöbb termékre igaz, ezt az elvet hívják a csökkenő határhaszon elvének, ebből adódik az, hogy ha valamiből kevés van, az újabb darabért sok minden mást ajánlunk fel cserébe, ha abból a másból sok van, pl. van 2 db őszibarackunk és 10 db almánk, akkor valószínűleg akár 5 db almát is hajlandók vagyunk felajánlani 1 db őszibarackért (a tényleges arányok az egyéni preferenciáktól függnek). Határtermék: jele MP (marginal product), azt mutatja meg, hogyan változik a termelés mennyisége, ha egy egységgel növeljük a termelési tényező felhasználását (MP = termelés változás / termelési tényező felhasználásának

változása). Eleinte nő, majd csökken Nézzünk erre egy egyszerű példát: a suli mellett fénymásoló üzemet nyit néhány fiatal. Van 5 gépük, eleinte egy ember dolgozik az 5 gép mellett, nyilván nem túl termelékeny. Felvesznek még egy embert, így már ketten dolgoznak az 5 géppel, megugrik a termelékenység, de még mindig kevesen vannak. A harmadik ember felvételével még mindig nő a termelés, de már kisebb mértékben, mint korábban (innentől igaz a csökkenő hozadék elve: a termelés egyre kisebb mértékben nő, ahogy növeljük a termelési tényező felhasználását), ugyanígy a 4. és az 5. emberrel Amikor 5 ember dolgozik az 5 gép mellett, maximális a termelés, ugyanis ha felveszik a 6. embert, ő már zavarja a többieket a munkában, nem fér hozzá a gépekhez, unatkozik, beszélgetni akar. A 6 ember határterméke tehát már negatív, azaz őt már felesleges felvenni. Határköltség: jele MC (marginal cost), azt mutatja meg, hogyan

változik az összköltség, ha egy egységgel növeljük a termelést (MC = teljes költségváltozás / mennyiség változás). Eleinte a határköltség csökken, majd elkezd nőni, az MC görbe nagyjából U alakú (ill. pipaalakúnak is szokták ábrázolni) A határköltség függvény alakját az határozza meg, hogy a termelési függvény hogyan néz ki, hiszen a határköltséget a teljes költségből számítjuk ki, a teljes költséget viszont a termelési függvény determinálja. Határbevétel: jele MR (marginal revenue), azt mutatja meg, hogyan változik a bevétel, ha egy egységgel növeljük az eladást (MR = bevétel változás / mennyiség változás). Vagy állandó (ha minden egyes terméket ugyanannyiért tudunk eladni), vagy pedig csökkenő (ha csökkentenünk kell az árat annak érdekében, hogy több terméket tudjunk eladni). Amennyiben egy újabb termék megtermelése és eladása esetén a határköltség nagyobb, mint a határbevétel, akkor már

nem érdemes megtermelni azt a terméket, hiszen összességében veszítünk rajta (a határprofit negatív ; határprofit = határbevétel - határköltség). Ha a határbevétel a nagyobb, akkor érdemes megtermelni azt a terméket. Mivel a határbevétel függvény vízszintes vagy negatív meredekségű, a határköltség függvény pedig U alakú, így a két függvény két helyen metszi egymást. Az első metszéspont még nem releváns tartomány a döntés szempontjából, mivel itt még javuló tendenciát mutat a határköltség és a határbevétel különbsége, azaz ha innen növeljük a termelést, javítunk a nyereségen. A következő metszéspontig végig a határbevétel függvény van magasabban, azaz itt még nem érdemes megállni a termeléssel, mert tovább javítható az eredmény. A második metszéspont után viszont már csökkenne a nyereség, azaz akkor kell megállni, amikor MR = MC, és ez a második metszéspont (az a profitmaximalizálás

kritériuma). Mindezeket függvényben is be fogom mutatni hamarosan, hogy jobban követhető legyen