Gazdasági Ismeretek | Nonprofit szféra » Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorban

ALAPÍTVÁNY A MAGYAR FELSŐOKTATÁSÉRT ÉS KUTATÁSÉRT „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj BARTAL ANNA MÁRIA PH.D CÉL- ÉS ÉRDEKORIENTÁLT SZERVEZETEK A NONPROFIT SZEKTORBAN - a nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján 2004. szeptember Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján TARTALOM BEVEZETÉS 3 „EGY HARMADIK SZEKTOR A HARMADIK ÉVEZRED ELEJÉN?” AZ ELSŐ TREND: A NONPROFIT SZEKTOR TÉRNYERÉSE A MÁSODIK TREND: A NONPROFIT SZEKTOR „KUDARCAI” A HARMADIK TREND: A JÓLÉTI PLURALIZMUS, AVAGY 5 5 6 8 A NONPROFIT

SZEKTOR MINT INTERMEDIER TERÜLET Az előzmények A jóléti pluralista koncepció és céljai A jóléti pluralizmus aktorai és jellemzőik A nonprofit szektor mint intermedier terület A nonprofit szektor kapcsolati mintái a jóléti pluralizmus aktoraival Mit kínál a jóléti pluralizmus koncepció? MAGYAR VONATKOZÁSÚ KÉRDÉSEK CÉL ÉS ÉRDEKORIENTÁLT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA A NONPROFIT SZEKTOR ÉS SZERVEZETEINEK FUNKCIONÁLIS 9 10 13 15 17 19 21 24 24 MEGKÖZELÍTÉSE Példák a nonprofit szervezetek funkcionális értelmezésére és csoportosítására A KUTATÁS CÉLJAI A KUTATÁS MÓDSZEREI EREDMÉNYEK A cél- és érdekorientált szervezetek alapvető formális jellemzői A cél- és érdekorientált szervezetek által ellátott feladatok és kapcsolataik más szektorokkal A cél- és érdekorientált szervezetek problémái a működés terén A cél- és érdekorientált szervezetek tapasztalatai és attitűdjei az érdekérvényesítés terén ÖSSZEGZÉS

IRODALOM MELLÉKLET 25 33 35 41 41 48 57 60 64 68 73 2 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Bevezetés Az elmúlt tizenöt évben a magyar nonprofit szektorban is kitermelődött – főleg bevételei vonatkozásában – a szervezeteknek egy „elit rétege”, amely már jelentős erőforrásokat – anyagi, kulturális és társadalmi társadalmi tőkét - halmozott fel. Erről az elitről azonban csak formális statisztikai (szevezeti forma, tevékenységtípus, bevétel, stb.) ismereteink vannak, és nagyon keveset tudunk arról, hogy milyen funkciókat tölt be a magyar nonprofit szektorban. Ahogy egy társadalmat

minősít az, hogy milyen az elitje, úgy egy szektort is markánsan fémjelez, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik és hogyan viselkedik – szektoron kívüli és szektoron belüli viszonylataiban – az őt reprezentáló csoport. Jelen kutatás alapvető célja annak vizsgálata - a funkcionális és strukturális elemzések előnyeinek ötvözésével-, hogy a magyar nonprofit szektor statisztikailag egy jól körülírható csoportja – a szektor elitje –, milyen jellemző sajátosságokal írható le az érdekérvényesítés és a nonprofit szektor problémái terén. Az érdekképviseleti funkció a nonprofit szektor egyik legfontosabb legitimációs forrása. Úgy véljük, a hazai nonprofit szektor jelenlegi és jövőbeni alakulása szempontjából, nem lényegtelen: miként vélekedik és milyen attitűdöket vesz fel a szektort reprezentáló csoport az érdekérvényesítés és a szektor problémáit illetően. Mennyire csak a szektoron kívüli – a piaci, az

állami – szereplőkkel való kapcsolatokban érvényesül ez a szerep, és miként nyilvánul meg a szektoron belüli szerepvállalásokban? Ezzel a szerepvállalással szorosan összefügg, hogy az elit milyen problémákat észlel a magyar nonprofit szektor működésében, milyen kényszerek és kihívások terhelik meg mindennapi működését. Amikor az elit érdekérvényesítés terén betöltött funcióira keressük a válaszokat, akkor ezt egy jóléti pluralista modell keretein belül véljük megtalálni. A jóléti pluralista modell elméleti koncepciója kevés szakmai nyílvánosságot kapott Magyarországon. Úgy gondoljuk ennek részletesebb elemzése rávilágít azokra a fő kérdésekre, amelyekről egyrészt, az elmúlt két évben - a „jólét állam”- polémia ürügyén - a hazai nyilvánosságnak szólnia kellett volna. Másrészt rámutat a nonprofit szektornak, mint intermedier területnek arra az erőforrás mobilizáló szerepére, amelyet egy

jóléti vegyesgazdaságban betölt. 3 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A fentiekből következően a tanulmány két fő részből áll. Ez első részben bemutatjuk azokat a magyarázó elméleteket, amelyek a nonprofit szektor fejlődésének három trendjét kísérelték meg elemezni. Ezen belül külön és részletesen elemezzük a jóléti pluralizmus előzményeit, aktorait és jellemzőiket, valamint a nonprofit szektor jóléti pluralizmusban elfoglalt helyét, kapcsolati mintáit az állami, piaci és az informális szektorral. Kitérünk azokra a magyar vonatkozású kérdésekre, amelyeket a jóléti

pluralizmus koncepció kapcsán felmerülnek, úgy mint: az egyes szektorok szerepe, az államtalanítási trendről vallott felfogások és magyar a nonprofit szektor közszolgáltatásokban betöltött szerepe. A tanulmány második részében foglalkozunk a cél- és érdekorientált szervezetek vizsgálatával. A kutatás céljainak és módszereinek ismertetése előtt a funkcionális megközelítés „hasznosságát” és példáit mutatjuk be a nonprofit szektor és szervezeteinek elemzésében. Ezt követően a magyar nonprofit szektor elitjét reprezentáló mintában kimutatott két csoport – a cél- és érdekorientált szervezetek – eltérő és közös jellegzetességeit vizsgáljuk a következő szempontok alapján: a cél- és érdekorientált szervezetek alapvető formális jellemzői, ellátott feladataik és kapcsolataik más szektorokkal, problémáik a működés és végezetül pedig tapasztalaik és attitűdjük az érdekérvényesítés terén. 4

Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján „EGY HARMADIK SZEKTOR A HARMADIK ÉVEZREDBEN?” Ezzel a szembeötlő címmel közölte a Voluntas - az önkéntes és nonprofit szervezetek nemzetközi folyóirata –, 2000. márciusi számában Ralph M KRAMER, a School of Social Welfare (UC Berkeley) professzorának tanulmányát, amely főként az amerikai nonprofit szektor elmúlt negyven évben betöltött szerepét, és az ezeket magyarázó elméleteket tekintette át 1 . Ralph M. KRAMER szerint három trend határozta meg a nonprofit szervezetek szerepét az új (jóléti) vegyesgazdaság (new mixed economy) fejlődésében. A

trendváltások, valamint a nonprofit szektor szerepének magyarázatára különböző teóriák születtek. Előre kell bocsátani, hogy míg az első két trend értelmezése szorosan kapcsolódott az amerikai nonprofit szektor fejlődéséhez és annak elméleti megalapozásához, addig a harmadik trend inkább az európai fejlődés jellegzetességei és teoretikus megközelítései által vált elemezhetővé. AZ ELSŐ TREND: A NONPROFIT SZEKTOR TÉRNYERÉSE. A jóléti államok fejlődésében a hatvanas évek közepére tehető egy új paradigma, a harmadik vagy nonprofit szektor megjelenése. A nonprofit szervezetek számának és típusainak nagymértékű növekedése és elterjedése, valamint egyre számottevőbb gazdasági és társadalmi jelentőségük olyan kérdések elé állították a politika, a gazdaság szereplőit és intézményeit, melyre a tudományos kutatásoknak is választ kellett adniuk. Az állam és a piac mellett a harmadik, vagy nonprofit szektor

fejlődésének, de leginkább a gazdaságban betöltött szerepének magyarázatára érthető módon, a közgazdaságtan reagált először. A neoklasszikus közgazdaságtani szemléletű, keresleti (WEISBROD, 1975;1977; HANSMANN, 1987) és kínálati (JAMES, 1987) elméletek a piac, az állam „kudarcát” vagy a fogyasztók bizalmát (l.:a szerződéses kapcsolatok kudarcának elmélete) tették meg magyarázó változónak. Elemzési kiinduló pontjuk – a közjavak szolgáltatása területén - a piac, de leginkább az állam kudarcának definiálása, és amely kudarcokra megoldásként „fedezik fel" a nonprofit szektort. A nonprofit szektort úgy definiálták, mint a kollektív javak biztosításának kormányzaton kívül létrejött intézményét, amely kiegészíti a közjavak állami kínálatát, alternatívát nyújt a kollektív javak helyettesítésére szánt piaci szektor által előállított magánjavakkal szemben, és amely történetileg megelőzi a

közjavakról való kormányzati gondolkodás kialakulását (WEISBROD, 1975). A közgazdaságtani megközelítésű elméletek szerint a három szektor – az állami, a piaci és nonprofit - egymáshoz való viszonyát (a közszolgáltatások 1 KRAMER, R.H (2000): A Third Sector in the Third Millennium? Voluntas, vol11 No1 pp:1-23 5 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján területén) a versenyből eredő konfliktus határozza meg. Ez az alaptétel megmarad akkor is, amikor az elemzések az állam - nonprofit szektor viszonyrendszerét vizsgálják, és megengedő módon meghagyják, bizonyos esetekben az együttműködés, de

inkább az egymásra utaltság lehetőségét 2 . A MÁSODIK TREND: A NONPROFIT SZEKTOR „KUDARCAI”. A nyolcvanas évek közepétől a nonprofit szektor helyzetének értelmezése szorosan összekapcsolódott a jóléti állam válságából kivezető út keresésével. Ennek az időszaknak a fő jellemzője az állami feladatok, közszolgáltatások privatizálása és piacosítása, különösen az egészségügyi, oktatási és a szociális szolgáltató szektorokban, amelyek mindaddig a nonprofit szervezetek által dominált területeknek számítottak az indirekt (pl. adókedvezmények) vagy a direkt (szubvenciók) támogatások, illetve az úgynevezett kihelyezett szolgáltatások révén. A kormányzati forrásokból származó bevételkiesések rávilágítottak a nonprofit szektor erős, főként finanszírozásban megmutatkozó, állami függésére. Számos nonprofit szervezet a hiányzó forrásokat részleges vagy teljes profitorientált státuszba való

„meneküléssel” próbálta meg fedezni (GIDRON et al., 1992; RYAN, 1999), illetve több profitorientált vállalkozás hozott létre nonprofit jellegű leányvállalatokat (WEISBROD, 1998). 3 Az állam és a nonprofit szervezetek kapcsolatának megalapozottabb, mélyebb kutatásához a döntő lökést tehát a REAGAN-kormányzat által végrehajtott költségvetés-csökkentési intézkedések adták. A nyolcvanas évek végén ez a helyzet szinte laboratóriumi feltételeket teremtett a jelenség vizsgálatához. Tanulmányok egész sora jelent meg a nonprofit szektor pénzügyi függőségének dokumentálására, a költségvetési támogatások csökkentéséből származó következmények elemzésére és a tapasztalatok 2 Lásd erről bővebben: BARTAL, A.M(1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve, Ligatura, Budapest, 36-48.o 3 Ennek egyik tipikus példája az, amit WEISBROD (1998) az általa szerkesztett “To profit or not for Profit: The commercial transformation of

the nonprofit sector” c. tanulmánykötet harmadik fejezetében leír. A szervezetek általában azon közjavak, közszolgáltatások előállítását helyezik előtérbe, amelyek küldetésükkel összhagban vannak. A szervezet anyagi viszonyainak vagy a külső körülmények (pl.gazdasági szabályozók) megváltozása a „nem preferált” magánjavak termelésére kényszeríthetik őket, hogy finanszírozni tudják a „preferált” (köz)javak termelését. Ebből következően a nonprofit szervezetek multiproduktív szervezetekké válhatnak. Néhány termékük „preferált”, illetve konzisztens a karitatív missziójukkal, míg mások „nem preferáltak”, vagyis inkonzisztensek a karitatív misszióval, de szükségesek a küldetés anyagi alapjának megteremtéséhez. A „nem preferált” eredmények vegyesek: hasznot termelnek a misszió keresztfinanszírozásával, viszont hátrányuk, hogy eltérítik az erőforrásokat a karitatív célok

megvalósításától és negatív nyilvános arculatot alakítanak, ami kihathat a szervezet adományi bevételeire. A szervezetek általában úgy egyensúlyozzák a „nem preferált” piaci aktivitás előnyeit és hátrányait, hogy törekednek a lehető legtöbb „preferált” termék előállítsára, az ellentétes tőketeremtési feltételek mellett. 6 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján elméleti összefüggéseinek feltárására (DIMAGGIO ÉS ANHEIER, 1990). Az elméleti összefüggések feltárásának nem csak teoretikus, hanem - a politikai viták szempontjából - igen komoly gyakorlati jelentősége is

volt. A probléma legkidolgozottabb elméleti igényű összefoglalását Lester SALAMON (1987) - a politológia és a közgazdaságtan határmezsgyéjére tehető - interdependencia elmélete adta. Az interdependencia elmélet alapvető célja annak a paradoxonnak a megmagyarázása és koherens elemzése, hogy az állam és a nonprofit szervezetek között miért, milyen okok hatására és milyen helyzetekben alakul(hat) ki partneri viszony. Lester SALAMON kiindulási pontja az, hogy a jóléti államban a kormány - a jóléti szolgáltatások biztosításában - felléphet irányítói, finanszírozói és a szolgáltatások előállítója szerepkörben. Elemzése színterén - az amerikai jóléti államban - a kormányzat leginkább az első funkció betöltésére vállalkozik. "A hagyományos elméletek által feltételezett monolit bürokratikus struktúra létrehozása helyett az amerikai jóléti állam nagyrészt a külső szolgáltatókra építve oldja meg a

kormányzati feladatok ellátását." 4 Az így létrejövő kapcsolatrendszert Lester SALAMON (1987) a "third party government" elnevezéssel illette, amely azt jelenti, hogy a közösségi pénzek elköltése és a közösségi szolgáltatások biztosítása egyaránt külső szolgáltatók bevonásával történik. Ezek a külső szolgáltatók pedig leggyakrabban a magán és a nonprofit szervezetek. Az állam és a nonprofit szervezetek között kialakuló partneri viszony vizsgálatának gyakorlati tapasztalatai arra indították SALAMONt, hogy megkérdőjelezze az eddigi elméletek azon állítását, miszerint: a nonprofit szektor egy másodlagos képződmény, amely azokon a területeken lép fel, amit az elsődleges rendszerek (a piac és az állam) betöltetlenül hagynak. Elméletében azt a tételt állítja fel, hogy a piac kudarcára a társadalom az öntevékeny szervezetek létrehozásával reagál. Nézete szerint nem az öntevékeny nonprofit

szervezetek a másodlagos képződmények, hanem a kormány, amely éppen az öntevékeny szervezetek belső korlátai meghaladásaként, és kudarcaira (az alacsony hatékonyság, a filantróp partikularizmus, paternalizmus és amatőrizmus) válaszolva, vállal szerepet a kollektív javak előállításában és finanszírozásában. Az interdependencia elmélet bemutatása végén meg kell jegyezni, hogy ez a teória az amerikai társadalmi, politikai felfogáson nyugszik, amely – mint TOCQUEVILLE óta tudjuk -, mindig jobban támaszkodott az önszerveződések erejére, mint az állami intézményekre. 4 SALAMON, L.M (1987): A piac kudarca, az öntevékenység kudarca és a kormány nonprofit szektorral kialakított kapcsolatai a modern jóléti államban. In: A harmadik szektor (szerk: Kuti, É, Marschall, M.) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991 62o 7 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban”

oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A HARMADIK TREND: A JÓLÉTI PLURALIZMUS, AVAGY A NONPTOFIT SZEKTOR MINT INTERMEDIER TERÜLET. A jóléti államok fejlődésében a kilencvenes évek az állam szerepének, feladatainak és szereplőinek újradefiniálásáról szóltak. Ennek a folyamatnak az elméleti modellálása a jólétmix, illetve a jóléti pluralizmus koncepciójában jelent meg. A nonprofit szektor jellegét és szerepét illetően két nézet bontakozott ki a szakirodalomban. Az egyik, az optimistább és dominánsabb nézet (lásd, pl SALAMON et al and Ass., 1999; SALAMON, SOKOLOWSKI, LIST, 2003; ANHEIER,GLASIUS, KALDOR, 2001) a harmadik szektor gyors intézményesülését ünnepelte, amely a szolgáltatások nyújtásában a

kormányzat alapvető partnere és a civil társadalom megjelenítőjévé vált. A másik, szkeptikus és kevésbé domináns nézet (lásd, pl. KRAMER, 2000; WEISBROD, 1998) szerint a neokonzervatív kormányzati politikák által elindított privatizációs folyamatok jelentősen hozzájárultak az állami, a piaci és nonprofit szektorok közötti határok elmosódásához és kölcsönös függés kialakulásához. Vajon van-e értelme még szektorokról beszélni, ha az elmúlt másfél évtizedben ezek a határok egyre átjárhatóbbakká és homályosabbakká váltak? A figyelmes olvasónak talán feltűnt, hogy KRAMER is idézett tanulmánycímének végére kérdőjelet tett. Azok közé tartozik, akik úgy vélik, hogy egyfelől a szervezetek szektorokba rendezése inkább elméleti konvencióvá lett, és amit a gyakorlatban egyre nehezebb a maguk valódi tisztaságában igazolni (ANHEIER, SEIBEL, 1990). Másfelől a szektorok közötti megkülönböztetés – különösen

a közszolgáltatások nyújtásakor - nagyon gyakran elfedi a legfontosabb kérdést, nevezetesen: „kinek és milyen szolgáltatást kellene kapnia” (KRAMER, 1987). A továbbiakban a jóléti pluralizmus koncepcióval - mint a kevert és nyitott rendszerek elméletével - és a nonprofit szektorral, mint köztes, vagy intermedier területtel foglalkozunk. Ezzel egyrészt továbbvezetjük a KRAMER által megkezdett elméleti vezérfonalat, és bemutatjuk az utóbbi másfél évtized egyik figyelemre méltó magyarázó elméletét, amellyel a hazai (nonprofit) szakirodalom kevéssé foglalkozott. Másrészt a jóléti pluralista koncepció részletes elemzése rávilágít azokra a fő kérdésekre, amelyekről az elmúlt két évben - a „jólét állam”- polémia ürügyén - a hazai nyilvánosságnak szólnia kellett volna. A jóléti pluralizmus koncepció abban az értelemben, ahogy az eddig ismertetett elméletek a nonprofit szektorral kapcsolatosan állást foglaltak, nem

nevezhető „valódi” nonprofit elméletnek. A nyolcvanas évek közepétől kezdődően, a főként angol és német nyelvterület interdiszciplináris megközelítésű kutatásainak középpontjában inkább a jóléti szolgáltatásokban részvevő intézmények elemzése és rendszerezése állt, és a nonprofit szervezetekkel csak, mint „másodlagos” kérdéssel foglalkoztak. Míg az amerikai harmadik szektorkutatások kizárták a háztartások által 8 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján megjelenített informális szférát elemzéseikből, addig az „európai” elméletek mintegy újra felfedezték a

háztartási szektort, sőt ezen keresztül jutottak el a nonprofit szektor szerepének vizsgálatához. Az előzmények. Az új modell, amelynek keretein belül a háztartások gazdaságban, ezen belül, pedig a foglalkoztatásban betöltött szerepére keresték a magyarázatot, a jólétmix 5 volt. A jólétmix koncepciók teoretikusai 6 ugyanúgy hadat üzentek a "biszektoriális" gazdaság- és társadalomszemléletnek, mint az amerikai nonprofit elméletek képviselői. Ők is úgy vélték, tarthatatlan az a nézet, hogy a társadalomtudományokban és mindenek előtt a gazdasági érvelésekben a gazdasági fejlődést és a stratégiákat kizárólag a formális gazdaság és az állami intézmények változásainak tekintetében vizsgálták. A háztartásokat a „biszektoriális” nézőpontú értelmezések tehát csak mint fogyasztókat jelenítették meg, elhanyagolva gazdasági szerepüket és a jóléthez való hozzájárulásukat, mivel a gazdasági és

társadalmi cselekvések valódi színterének a (piac)gazdaságot és az államot tartották. 7 A szemléleti áttörés lényege, hogy a háztartásokat már nemcsak fogyasztóként, hanem egy harmadik, aktív gazdasági tényezőként tekintették. A „jólétmix” megközelítéseknek az volt a céljuk, hogy feltárják, miként lehetne a háztartásokat tudatosabban felhasználni - különösen a foglalkoztatás révén - mint a társadalmi integráció forrásait. A háztartások gazdálkodását megjelenítő "harmadik" vagy "informális", "önkéntes", "autonóm", jelzőkkel ellátott szektor működése az empirikus vizsgálatok szerint, ellentétes trendek jelenlétével írható le: egyrészt érvényesül egy piaci trend abban az értelemben, hogy a háztartások az "informális saját-termelés" révén vagy aláássák, vagy kibővítik a piaci kínálatot, másrészt egy "államtalanítási" trend, miszerint a

családi, társadalmi életet „meg kell védeni” a külső beavatkozásoktól. Adalbert EVERS (1988) szerint azonban "az önsegély és a szociális támogatás apró hálózatai nem csupán az emberek jólétének védelmét szolgáló elemként fejlődtek ki, hanem azért is, hogy közeget szolgáltassanak 5 Ezt a főként közgazdaságtani megközelítést az angolszász irodalomban mixed economy of wefare/care elnevezéssel illették. 6 Lásd például: REIN, M., RAINWATER, L (1986): Introduction In: Public/Private Interplay in Social Protection (eds.:REIN, M, RAINWATER, L) Armonk, New York; ROSE, R (1986): Common Goals but Different Roles: The States Contribution to the Welfare Mix. In: The Welfare State East and West (eds.:ROSE, R, SHIRATORI, R) Oxford University Press, New York 7 EVERS, A. (1988): Eltolódások a jólétmixben Új megközelítés a jólét- és a szociálpolitika transzformációinak tanulmányozásához. In: Társadalmi rétegzõdés

(szerk:ANDORKA, R, HRADIL, S, PESCHAR, J.L) Aula Kiadó, Budapest, 1995607o 9 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján új szükségletek kifejezésére és új jogok igénylésére." 8 Úgy vélte, hogy miután a "harmadik, vagy informális" szektorban ilyen ellentmondásos trendek érvényesülnek, szakítani kell azzal, a "maradék szemlélettel", amely szerint ezt a szektort egyoldalú viszonylatok strukturálnak és emésztenek fel, és ahol a gazdaság vagy az állam szereplői mindent használati tárggyá, professzionális szolgáltatássá, vagy a formális termelés és üzlet részeivé

alakítanak át. Ezen tézisek alapján az eltolódó jólétmix változásait Adalbert EVERS (1988) az úgynevezett "jóléti háromszögben" modellálta. A jólétmix meghatározó szereplői és szervezetei a jóléti háromszögben (piac)gazdaság állam formális köz informális magán háztartások piacorientált, formális szervezetek önsegélyző csoportok szövetkezetek önkéntes szervezetek Forrás: EVERS, 1988. A "jóléti háromszög" alatt egy olyan rendszert ért, amely egymás közti viszonylatai révén működik, "miután mind a háztartás, mind a piac, mind az állam önmagában tökéletlenül biztosítja a jólétet." 9 Ez a modell a nonprofit szervezeteket megtestesítő önkéntes szervezeteket és önsegélyző csoportokat, az állam és a háztartások - vagy az eversi-terminológia szerint 8 EVERS, A. (1988): Eltolódások a jólétmixben Új megközelítés a jólét- és a szociálpolitika transzformációinak

tanulmányozásához. In: Társadalmi rétegzõdés (szerk:ANDORKA, R, HRADIL, S, PESCHAR, J.L) Aula Kiadó, Budapest, 1995607o 9 ROSE, R. (1985): The States Contribution to the Welfare Mix University of Strathclyde, Studies in Public Policy, No.140 p4 10 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján a köz- és magán újítások -, illetve az informális és formális szerveződések között helyezte el. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a jólétmixben a nonprofit szektor nem egy „összeálló”, homogén struktúra, hanem a különböző funkciójú szervezetek által reprezentált. "Ezek (mármint az önkéntes

szervezetek és önsegélyző csoportok) olyan érdekeket képviselnek, amelyeknek kétségtelenül van egy gazdasági dimenziójuk, de nem korlátozhatók arra. E mozgalmak és intézmények, kétségbe vonva a gazdasági, a társadalmi és a politikai vagy másképpen szólva a "magán" és a "köz" hagyományos, merev elválasztását a jóléti háromszög feszültségi terének különböző pontjain helyezkednek el." 10 Míg tehát, a nyolcvanas évek főként közgazdaságtani megközelítései a jóléti szolgáltatások előállításában résztvevő intézmények (állam – piac háztartások) funkciójára és szerepére koncentráltak, addig a kilencvenes évek a szociálpolitikai, szociológiai és politológiai elemzései – felhasználva a közgazdaságtani megközelítések eredményeit – már a négy szektor (állam – piac – nonprofit szektor - háztartások) egymáshoz való viszonyát, a jóléti pluralizmus 11 kérdését

vizsgálták. A szemléletváltozások irányát és a (jóléti államok szociálpolitikájában végbement) változások által ösztönzött gondolati építkezés fokozatosságát jól tükrözi, hogy az Adalbert EVERS és Thomas OLK 1996-ban közzétett könyvének már „A jóléti államtól a jóléti társadalomig” címet adta. A továbbiakban a jóléti pluralizmus koncepcióját EVERS (1988; 1992; 1995) és szerzőtársai (OLK, 1996; SVETLIK, 1992; WINTERSBERGER, 1988), valamint elemzői (WALCHER,1997) és kritikusai (SALAMON, ANHEIER, 1996; MISHRA, 1996) munkái alapján mutatjuk be. A jóléti pluralista koncepció és céljai. A jóléti pluralista koncepció azzal az igénnyel lép fel, hogy társadalomtudományi megközelítésben, a rendszerelmélet eredményeit felhasználva meghaladja a szektoriális nézőpontok korlátozottságát, 10 EVERS, A. (1988): Eltolódások a jólétmixben Új megközelítés a jólét- és a szociálpolitika transzformációinak

tanulmányozásához. In: Társadalmi rétegzõdés (szerk:ANDORKA, R, HRADIL, S, PESCHAR, J.L) Aula Kiadó, Budapest,1995 613o 11 Az angolszász diszkussziókban a meghonosodott „welfare pluralism“ kifejezés alatt az állami, az üzleti, az önkéntes és az informális szektor jóléti termékek előállításában játszott szerepét értik. Az amerikai harmadik szektor kutatás ezen a területen keresztül jutott a nonprofit szervezetek leírásához és vizsgálatához. A német kutatásokat az állam dominálta elemzõ perspektíva jellemezte és a hetvenes évek végétõl egyre több figyelmet szenteltek a "nem professzionális társadalmi rendszereknek - nicht-professionelle Sozialsysteme" (BANDURA és von FERBER, 1981). Ezzel az új fogalmi kiterjesztéssel az intermedier területek egyre nagyobb szerephez jutottak a német szociálpolitikai kutatásokban. 11 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a

civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján bemutassa az intézmények pluralitását és a köztük létrejövő „kapcsolati hálót”, felvázolja a jóléti pluralisztikus megközelítések és stratégiáinak lehetséges útjait. 12 Az előzőekben bemutatott nonprofit elméletek középpontjában mindig valamilyen szektorspecifikus teljesítmények kiegészítése vagy pótlása állt. A piac kudarca, az állam kudarca vagy a nonprofit szervezetek kudarca azt mutatta, hogy a három szektor jóléti céljait csak más szektorok deficitjei árán tudja érvényesíteni. Adalbert EVERS és Thomas OLK (1996:18) jóléti pluralista koncepciójukban abból indultak ki, hogy a jólét termelése 13 a piac, az állami

intézmények, a háztartások és a civil/nonprofit szervezetek összjátékaként valósítható meg. A négy szektort Adalbert EVERS és THOMAS OLK az egyéni és kollektív jólét fontos előfeltételeinek tekintik. Ellentétben más jóléti-pluralista 14 felfogásokkal, a szerzők felhasználták a nonprofit elméletek eredményeit is, és a szektorok közötti együttműködés mellett foglalnak állást. Fő kérdésük a jóléti pluralizmus elemzésekor az, hogy milyen módon és milyen kombinációs formában tudják az egyének, háztartások - a különböző prioritások befolyása alatt – saját jólétükre használni a különböző szektorok szolgáltatásait? Mennyiben hat vissza ez a kereslet a szektorok által nyújtott szolgáltatásokra (a kínálatra)? Úgy vélik, hogy a saját élethelyzet és jólét nem egyetlen szektor terméke, hanem több különböző szektor produkciójának a kombinációjából áll össze. (Ezt az anyagi és nem anyagi

erőforrások – jószágok, társadalmi tőke, 15 szolgáltatások, idő mobilizálására egyformán érvényesnek tartják.) EVERS és OLK a „szektor-használat” feltételeként a háztartások bevételi (köz és magán) szerkezetét tartják döntőnek, és úgy látják, hogy ebből a bevételi formákból különböző cselekvési játéktér és különböző cselekvési 12 EVERS, A., OLK, TH (1996) Wohlfahrtspluralizmus – Analytische und normativ-politische Dimensionen eines Leitbegriffs. In: Wohlfartspluralismus Vom Wohlfartsstaat zur Wohlfahrtsgesellschaft (Hrsg: Evers, A., Olk, Th) Westdeutscher Verlag, Opladen S: 12-18o 13 EVERS és OLK véleménye szerint a jólét egy fogyasztási folyamat végterméke, amelynek során javak, szolgáltatások, idő és energia bevetésével, felhasználásával objektíven és szubjektíven észlelhető szükséglet kielégítés történik. 14 KAUFMANN (1994) szerint a négy szektort egyfajta hierarchia és

rendszerspecifikusság is jellemzi. Így például, míg az állami szektor részvétele a szolgáltatások nyújtásában erős intézményi alapokra, a szociális jogok védelmére és biztosítására helyeződik, addig a privát és a nonprofit szektor szolgáltatásai leginkább speciális jellegűek, illetve köz- vagy magánjogi karakterűek. 15 A társadalmi tőkét - COLEMAN alapján - a képességek, tehetségek, társadalmi erőforrások, a társadalmi hálózati kapcsolatok összessége jelenti a szerzők értelmezésében is. A társadalmi tőke a közjavak közé tartozik és ellentétben a pénztőkével nem célirányos stratégia végterméke, hanem mellékterméke más tevékenységeknek. 12 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása

egy empírikus kutatás eredményei alapján struktúrák alakulnak ki. Ezek a cselekvési játékterek és struktúrák nem egyszerűen a fennálló helyzetek passzív elfogadását jelentik, hanem sokszor igen aktív, tudatos döntés eredményei. (Például a nők, akik életük átmeneti fázisában gyermeket nevelnek, a munkarő-piaci részvétellel szemben előnyben részesítik, az állami szektor juttatásait, a gyest vagy a gyedet.) A kívánt jóléti nívó - melynek növelése leginkább a rendelkezésre álló (társadalmi)tőkétől és az időtől függ - elérésére széles spektrumú stratégiák alakulhatnak ki: főfoglalkozásból származó jövedelem és/vagy mellékkereset és/vagy háztartási munka spórolása és/vagy alkalmi, fekete munka. Hasonló viselkedési minták és konfigurációk a szociális szolgáltatások igénybevételekor is tetten érhetők. A személyes

szolgáltatásokat vizsgáló kutatások (EVERS, 1992) például ez idősgondozás esetében kimutatták, hogy a háztartások igen gyakran élnek a fizetett és nem fizetett szolgáltatások kombinációs formáival. Összegezve: az EVERS és OLK által felállított jóléti pluralista koncepció szerint az egyéni és kollektív jólét nem egyszerűen csak a rendelkezésre álló jóléti erőforrások (jószágok, társadalmi tőke, idő) függvénye, hanem inkább ezen erőforrások mobilizálásához szükséges preferenciáktól és képességektől függ. A jólét növelése két különböző, mikro- és makro-dimenzióban mozgó cselekvést igényel. Mikroszinten az egyéni képességeket és cselekvési stratégiákat a jóléti terméket előállító szervezetek saját logikájával és szelektivitásával kell összekapcsolni, míg makroszinten a jólét növelését a négy különböző jóléti szektor újrakombinálása által biztosítani az esélyeket, egy

önirányított élethelyzet kialakításához. A jóléti pluralizmus aktorai és jellemzőik. A jóléti pluralizmus négy aktora képviseli a jóléti termelés négy szintjét, amelyek jellemzője az, hogy saját intézményi logikájukat követik, megvannak a saját specifikus hozzáférési követelményeik, erősségeik és gyengeségeik. A négy aktor által megjelenített négy szektor, hierarchikusan és horizontálisan rendezett, mint ahogy az a következő táblázatból kiderül. A piac intézménye az egyidőben jelentkező kereslet és kínálat közötti koordinációs mechanizmus, amely lehetővé teszi az eladók és vevők közötti kapcsolatok felállítását. A verseny, mint az intézmény legfőbb cselekvés koordináló elve, megadja az egyéni, választási szabadság lehetőségeit. A piacnak jellegéből fakadóan két deficitje van: egyrészt az egyenlőtlenségek egyik eredője, másrészt ennek a szektornak az intézményeiben a nem monetarizálható

szükségletek nem érvényesíthetők. 13 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A jóléti pluralizmus szereplői és jellemzőik INTÉZMÉNY PIAC ÁLLAM KÖZÖSSÉG CIVILTÁRSADALOM A JÓLÉTI PIACI TERMELÉS SZEKTOR ÁLLAMI SZEKTOR SZEKTORAI INFORMÁLIS SZEKTOR/ A HÁZTARTÁSI TERMELÉS NONPROFIT SZEKTOR/ SZEKTORA INTERMEDIER Személyes elkötelezettség Önkéntesség TERÜLET A CSELEKVÉS- Verseny Hierarchia KOORDINÁCIÓ ELVE A KÍNÁLATI vállalkozások Államigazgatás OLDAL AKTORAI A KERESLETI OLDAL AKTORAI ÉRINTKEZÉSI SZABÁLY CSERE- Fogyasztó, vásárló Állampolgár

Fizetőképesség Pénz Legális polgári igényjog Jog Választási szabadság Egyenlőség Jólét Biztonság  egyenlőtlenség  a nem monetarizálható következmények tagadása  a kisebbségi szükségletek elhanyagolása  rendelkezési szabadság korlátozottsága  az önsegítési motívumok elbátortalanítása Beleszületés, kooptálás Értékmegőrzés, figyelem Reciprocitás, altruizmus MÉDIUM A FŐ VONATKOZTATÁSI Családok (szomEgyesületek szédságok, további rokoni, vállalati, baráti kapcsolatok) A közösség tagja Egyesületek tagjai (család, nemzet) Rászorultság argumentálás, kommunikáció Szolidaritás ÉRTÉK JÁRULÉKOS Személyes részvétel JÓSZÁG Társadalmi és politikai aktivitás KRITÉRIUM AZ INTÉZMÉNYEK DEFICITE  egyenlőtlen  a választási részesedés a szabadság teljesítmékorlátozása a nyekből és morális jószágokból kötelezettség révén  professzio a nem-tagok nalizálódási

kizárása deficit  management és a szervezeti struktúra redukált hatékonysága Forrás: EVERS, A., és OLK, T, 1996 23o Az állami szektor, mint közszolgáltató, célja a társadalompolitikai kritériumok – az egyenlőség és a biztonság - alapján történő elosztás, szolgáltatás, finanszírozás, valamint támogatás megszervezése. A szektor intézményei által megjelenített hierarchia az irányíthatóság, a kiszámíthatóság maximumát biztosítja. A szektor deficitje abból következik, 14 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján hogy az univerzalizáló és standardizáló szolgáltatással figyelmen

kívül hagyja a kisebbségi igényeket, korlátozza az egyéni rendelkezési szabadságot és gyengíti az önsegítési motívumok érvényre jutását. Az informális szektor bázisát a családok, a háztartások és a társadalmi hálózatok (szomszédságok, rokoni, baráti, stb. kapcsolatok) alkotják Ezek fő jellemzője, hogy személyes részvételen nyugvó, viszonossági kapcsolatokon alapulnak. Ennek a reciprocitási elvnek azonban az a hátránya, hogy a szabadság az egyenlőség és az egyenlő részvállalás értékeit nem tudja figyelembe venni. A nonprofit szektor a modellben egy rugalmas, mobilis struktúraként van értelmezve. A szerzők egyrészt úgy interpretálják mint szociális szolgáltató szervezeteket, másrészt mint a társadalmi integráció lényeges elemét. A szektor jellegzetességeinek leírásakor felhasználják a keresleti, kínálati modellek, valamint az interdependencia elmélet fontosabb eredményeit. A nonprofit szektor mint intermedier

terület. A jóléti pluralista koncepció egyfelől abban tér el a nonprofit elméletektől, hogy a jóléti pluralista megközelítésben nem annyira az egyes szektorok közötti különbségek, hanem az állam, a piac és a háztartás közötti átmenetek és feszültségek kapnak kiemelt jelentőséget. Másfelől, a korábban ismertetett elméletekben (például WEISBROD közjavak, HANSMANN bizalom, JAMES kínálati vagy SALAMON interdependencia - elméletében) erősen háttérbe szorult nonprofit szervezetek szélesebb körű funkcionális elemzése. Ugyanis az amerikai nonprofit elméletek a nonprofit szektor szervezeteinek csak egy részére, a közszolgáltató szervezetek szerepére koncentráltak, míg az érdekérvényesítő, illetve a tag- és önsegítő, valamint a segélyező szervezetek szerepét teljesen figyelmen kívül hagyták (WALCHER, 1997). A jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor egyfajta intermedier terület, amely a komplex kapcsolatok

színtere az által, hogy összekapcsolja a jóléti háromszög többi elemét. Szervezeti céljaiban, irányítási elveiben és cselekvési racionalitásaiban a többi három jóléti aktor elemeiből épül fel, és jellegzetes módon „felveszi” a többi aktor valamilyen szerepét. Ez a különleges „kevert jelleg” adja a nonprofit szervezetek hibrid karakterét, és ebből vezeti le a jóléti pluralizmus koncepció a szervezetek különlegességét is. 15 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A jóléti pluralizmus modellálása (piac)gazdaság állam formális köz "intermedier" terület nonprofit

szektor informális magán háztartások Forrás: EVERS, 1988. EVERS (1995) a nonprofit szektor köztes jellegét számos, különböző fejlődési folyamat és kapcsolat hatékonyságából eredezteti, amelyek által a szektorok közötti határok áteresztőbbek és a közöttük lévő interakciók intenzívebbé vál(hat)nak. Így például: a nonprofit szektor és az állam közötti kapcsolatok vizsgálatában inkább a kooperáció kap kitüntetett figyelmet, és kisebb hangsúly jut az állammal szembeni autonómiára. A piaci intézményekkel való interakció hatása - EVERS szerint - megmutatkozik egyrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek management-építése egyre inkább piaci jellemzőket vehet és vesz fel. Másrészt abban, hogy a nonprofit szervezetek vállalkozásaik révén versenyhelyzetbe kerülnek a piaci szereplőkkel, amely verseny erősen visszahat a szervezetek küldetésére, missziójára. Az informális szektorban megjelenő, szolidaritáson

alapuló, kollektív vagy szubkulturális igények igen gyakran a nonprofit szektorban nyernek formalizált teret. Mindezek a nonprofit szektort a civil társadalom és a nyilvánosság képviseletével ruházzák fel. Az informális és a nonprofit szektor közötti interakció a társadalmi szolidaritást, a demokrácia és a társadalmi igazságosság érvényesülését van hivatott kifejezni. 16 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Mely faktorok határozzák meg a nonprofit szektor és szervezeteinek fejlődési útját és specifikus jellegét? EVERS és OLK (1996) szerint ebben a nonprofit szektor és szervezetei által

történő erőforrás-mobilizálás (jószágok, társadalmi tőke, idő) mikéntjének van meghatározó szerepe. Ez azon múlik, hogy a nonprofit szervezetek - az intermedier helyzetből következően azokat az erőforrásokat, amelyeket az államtól (pl. támogatások), piac (pl.vállalkozási bevétel), és az informális szektorból (pltársadalmi tőke) nyernek, össze tudják–e kapcsolni a saját kompetenciáikkal és cselekvési stratégiáikkal. Az a mód, ahogy az egyes nonprofit szervezetek ezekkel az erőforrásokkal, kívülről jövő hatásokkal, befolyásokkal bánnak, illetve ezeket miként alakítják, meghatározza a szervezetek fejlődéstörténetét és „karrierjét” is. Mindez szektor szinten úgy értelmezhető, hogy a nonprofit szektor mennyiben tudja az erőforrásadó szektor saját logikájával és intézményi szelektivitásával összekapcsolni a maga cselekvési logikáját és szelektivitását. A szektorok közötti kapcsolatok kvalitatív

kialakítása egyfajta igazodási magatartásokat indít el, méghozzá két különböző dimenzióban. Egyfelől az erőforrást adó partner (szektor) érdeke, hogy a nonprofit szektor teljesítménypotenciálját úgy használja ki, hogy a jóléti pluralizmusban elfoglalt szerepét erősítse (például az idősellátás során megvalósuló kihelyezett szolgáltatás, amit nonprofit szervezetek látnak el, olyan állami közfeladat teljesítése, amelyért normatív támogatást kapnak a szervezetek). Másfelől viszont, a nonprofit szektor (és szervezetei) szempontjából az a lényeges, hogy kompetenciáikat és cselekvési stratégiáikat úgy igazítsák partnerükhöz, hogy a szükséges erőforrásokat biztosítani tudják tevékenységük ellátásához és egyben saját preferenciáikat és függetlenségüket is, megőrizzék. A nonprofit szektor kapcsolati mintái a jóléti pluralizmus más aktoraival. A nonprofit szektor és a különböző „társadalmi”

partnerek (szektorok) között kialakuló kapcsolatok megmutatására EVERS (1995) három alapvető mintát különböztet meg: a szektorok közötti asszimilációt, a kizáródást (exklúziót) és a konfliktuális együttműködést. A nonprofit szektor és szervezeteinek az állammal vagy a piaccal kapcsolatos asszimilációja mindig akkor következik be, ha a szervezet „nonprofit” funkcióját veszély fenyegeti, és ennek következtében egy másik szektor cselekvés-logikákájára szorul. Ez olyan esetekben fordul(hat) elő, amikor a „küldetés” helyett egy szervezet nem-intézményesített céljai értékelődnek fel. Ezekben az esetekben a nonprofit szervezet nem tud többfunkciós intermedier szervezetként működni, hanem „felveszi” az állami, vagy a nyereségorientált intézmények tulajdonságait. Így például az állami a 17 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói

ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján támogatásoktól való függés a nonprofit szervezet túlbürokratizálódásához vezethet. Ez a szervezetnek éppen azt a rugalmasságát és innovációs készségét ássa alá, ami megkülönbözteti az állami intézményektől. Vagy olyan vállalkozási formává válik - álcázott nonprofitként -, melyben minden cél és eszköz arra irányul, hogy minél hamarabb alkalmazkodjon a helyi piachoz, ami pedig a civil társadalmi kezdeményezéseket szoríthatja háttérbe. A kizáródás, kiilleszkedés (exklúzió) a fentebb ismertetett minta másik oldalát jelenti. Amikor a nonprofit szervezetek társadalmi szerepe összeférhetetlennek bizonyul az állami és piaci szervezetekével, akkor sok szervezet

számára a tiltakozás vagy a defenzív önszervezés vállalása marad. E két ok következtében a szervezetek elesnek az állami és a piaci szektor erőforrásaitól. Az ilyen szervezetek küldetésük betöltéséhez - külső erőforrások hiányában - nagyrészt a társadalmi szolidaritáson vagy az egyéni altruizmuson alapuló motívumokra lesznek utalva, ami főként az informális szektorból jövő adományokban, hozzájárulásokban és önkéntes munkában mutatkozik meg. Az „exklúzíós ellenkultúrában” való megmaradás EVERS szerint szintén negatív értékelésű, mivel az autonómia sohasem realizálható totálisan, hanem csak relatíve. A nonprofit szektor és az állam, mint társadalmi partner között az ideáltipikus kapcsolati minta - a “third party government” téziseire támaszkodva - a konfliktuális kooperáció. Mit jelent ez az első pillantásra egymásnak ellentmondó szókapcsolat? A kooperáció azt jelenti egyrészt, hogy az állam és

a nonprofit szervezetek közötti együttműködési formák a szolgáltatás - ellenszolgáltatás formájában alakulnak ki. Másrészt jelenti azt, hogy a nonprofit szervezetek teljesítményét állami oldalról elismerik, ami legitimálja a további támogatásokat, valamint a nonprofit szervezetek az állami hozzájárulásokat mint szubvenciókat ismerik el, melyek hozzájárulnak a szervezetek önfenntartási költségeihez és a céljaik teljesítéséhez. Ez a szektorok közötti „társadalmi szerződés” fontos követelménye a mind újabb és újabb társadalmi innovációk létrejöttének. EVERS (1995:165) szerint egy jóléti pluralista modellben a harmadik szektor társadalmi partnerként való elismerése nem maradhat meg az állam, a piac és a nonprofit szektor szembeállításának hagyományos keretei között, mivel annak társadalmi és demokratikus tartalmából következően újszerű konfliktusok kiinduló pontjaivá válhat. Ezért a kooperatív

feladatmegosztás dimenziói mellett figyelembe kell venni az állam és a nonprofitok céljai közötti konfliktusokat is. 18 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Mit kínál a jóléti pluralizmus koncepció? A jóléti pluralizmus koncepció teoretikus újdonságát abban látjuk, hogy egyfajta alternatív nézőpontot ad a hagyományos szektoriális nézőponttal szemben. Az intermedier vagy köztes szféra újrafogalmazásával ez a modell a gazdasági és társadalmi szerveződések hálózati összefüggéseire 16 irányítja a figyelmet. KRAMER (2000:16) alapján a jóléti pluralista koncepció alkalmazásának - a

társadalompolitika és a kutatás számára kínálkozó - előnyeit a következőkben foglalhatjuk össze. 1. A jóléti pluralista (vagy a politikai gazdaságtan által használt mix-) koncepció lényege, hogy az államot - mint egyetlen olyan aktort, ahol finanszírozás és a szolgáltatás nyújtása nem elkülönült - korrigálja a tekintetben, hogy többszereplőssé teszi ezt a folyamatot, kapcsolatot. A jóléti állammal foglalkozó számos összehasonlító tanulmány - a közszolgáltatások területén - még mindig az állami prioritásról szól annak ellenére, hogy a nonprofit szervezetek sokfajta szerepet játszanak a közpolitikák megvalósításában. 2. A jóléti pluralista koncepció további figyelemre méltó – egyben más modellektől eltérő – „teljesítménye”, hogy megvilágítja a szolgáltatások területén az újonnan belépő - különösen az informális szektorból rekrutálódó - szereplőket is, tehát nem egy statikus, hanem egy

dinamikus állapotot próbál rögzíteni. 3. A kormányzat számára a jóléti pluralista koncepció – különösen a szociálpolitikai alternatívák választásakor - ráirányíthatja a figyelmet olyan politikai döntések meghozatalára, amikor többfunkciós intézkedéseket, szabályozásokat monitoringokat kell kialakítani, szabályozni. Érdemes itt SVETLIK (1991:11) figyelemre méltó gondolatát idézni, mely szerint: „Az igaz kérdés a társadalompolitika számára.nem az, hogy egyik vagy másik szektort válasszuk, hanem az, hogy a gazdasági és társadalmi életben hogyan tudjuk őket a leghatékonyabban kombinálni.” 4. A jóléti pluralista koncepció törekszik a különböző szociális partnerek (szektorok), szerveződési formák cselekvési lehetőségeit és korlátait, illetve azt megmutatni, hogy ezek a szereplők miként tudnak egy társadalmi környezetben hálózatként viselkedni. Ebben a hálózati megközelítésben a családok, szomszédok és

más informális elemek 16 A szociológiában mind nagyobb teret nyerő hálózatelemzés kitüntett vizsgálati területe a hálózatban megjelenő (tranzakciós, kommunikációs, határokat átmetsző, instrumentális, tekintély és hatalmi) viszonyok illetve ezek tartalmának, valamint a hálózatban megjelenő pozíciók és az ebből adódó struktúrák elemzése. 19 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján (szomszédság, önkéntesek) által kialakított kapcsolatok kitüntetett szerepet kapnak, mint a nonprofit szektorban formalizálódó törekvések „előfutárai”. 5. Az összehasonlító nemzetközi kutatások

területén a jóléti pluralizmus koncepció azt a komparatív lehetőséget kínálja, amivel a különböző jóléti modellekben a szektor-használat közötti különbségek feltárására megtörténhet, például: melyek a piaci vállalkozások, a nonprofit szervezetek és az informális hálózatok különleges előnyei és korláti azokon a közszolgáltatási területeken, ahol helyettesítik és/vagy kiegészítik az államot. 6. Végül a jóléti pluralista koncepció elősegítheti a vitát, újabb kutatásokat indukálhat a négy szektor funkcionális felelősségéről és lehetőségeiről, előnyeiről és hátrányairól. A jóléti pluralista koncepció bírálói egyrészt „a szektorok egymással helyettesíthetőségét” kérdőjelezik meg. Ramesh MISHRA (1996) ezzel kapcsolatosan megállapítja, hogy a szociális ellátás formái nem tekinthetők egymás puszta helyettesítőinek, mivel meg kell különböztetni az állam jóléti szolgáltató szerepét a

jóléti szabályozó szerepétől. Véleménye szerint a jóléti pluralisták nagyon gyakran összemossák e két szerep- és feladatkört, amikor a szolgáltatások "privatizációjáról" beszélnek. Másrészt a teória kritikusai az egyéni fogyasztók szabad választásának „abszolutizálását” vonják kétségbe. A Lester SALAMON és Helmut ANHEIER (1996) nevével fémjelzett "társadalmi eredet" teória első tézise, hogy a választás - a közszolgálatok igénybevételekor az egyes szektorok között - nem egyszerűen az egyéni fogyasztók szabad döntésétől függ, mint azt a közgazdaságtani elméletek eredményeit felhasználó jóléti pluralista koncepciók feltételezik. Sokkal valószínűbbnek tűnik - véli SALAMON és ANHEIER -, hogy ezeket a választásokat a történeti fejlődés előzményei befolyásolják és ezek a tényezők pedig szignifikánsan determinálják az egy adott időben és helyen elérhető lehetőségek

skáláját. Úgy véljük, hogy a koncepció további vitatatható kérdése, hogy EVERS és OLK a „szektor-használatban” a háztartások bevételi szerkezetét, az egyéni preferenciákat és kompetenciákat tartják döntőnek, és implicite feltételezik a tudatos, a különböző szektorok szolgáltatásairól maximálisan informált egyéni fogyasztói magatartást. Ez egy olyan kérdés, amelyet a további empirikus kutatásoknak kell tisztázniuk. A jóléti pluralizmus koncepció egy leíró, szituatív nézőpontra koncentrál anélkül, hogy vizsgálná azt, ami egy partnerség kvantitatív, illetve a kapcsolatok kvalitatív létrejöttéhez vagy létre nem jöttéhez vezet. Nem ad választ arra sem ez a modell, hogy a kapcsolatok kialakításában 20 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit

szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján melyik „társadalmi partnernek” van definíciós hatalma, azaz melyik szereplő és mikor domináns a kapcsolatok létrejöttében. Mindezek ellenére a modell nagy előnyének tartjuk a hálózati szempontú megközelítést. A kapcsolati hálózatok elemzése a szociológiában egyre nagyobb teret nyer, és úgy gondolom, ez a módszer a nonprofit szektor és szervezeteinek kutatásában is olyan eredményeket hozhat, amelyek hozzájárulhatnak a szektor társadalompolitikai szerepének mind differenciáltabb, mind mélyebb értelmezéséhez, valamint hatékonyabb társadalmi szerepvállalásának elősegítéséhez. MAGYAR VONATKOZÁSÚ KÉRDÉSEK. A jóléti pluralista modell elemzése kapcsán három – a hazai viszonyainkra vonatkoztatható - kérdéskört kell megemlíteni. Az első ilyen az

egyes szektorok szerepére, a második az államtalanítási trendről vallott felfogásokra, a harmadik kérdéskör pedig a nonprofit szektor helyzetére vonatkozik. Míg a kilencvenes évek első felében a nemzetközi szakirodalom a jóléti állam szerepének újradefiniálása jegyében az egyes szektorok (piac, állam, háztartások, nonprofit szektor) közötti feladat megosztással foglalkozott, addig Magyarországon a rendszerváltást követően, a szociálpolitikai és közgazdaságtani elemzések főként az állami és a piaci szektor jóléti ellátásokban betöltött szerepvállalásával és arányaival foglalkoztak 17 . Ez utóbbi talán nem véletlen, hiszen Magyarországon a háromszektoros gazdaság két tényezője, a valódi piaci és nonprofit szektor csaknem egyidőben, egymást feltételezve született újjá. A megszakított fejlődésű és csak részben szervesen intézményesült magyar nonprofit szektor ekkor még csak mint potenciális szereplő jelent

és jelenhetett meg az elgondolásokban (BARTAL, 1998). Jól mutatja ezt, hogy a kérdések leginkább úgy merültek fel, 17 A társadalom- és szociálpolitika "rendszerváltó" jellegét tekintve három elvi álláspont körvonalazódott a magyar szakirodalomban. Terjedelmi keretek miatt, nagyon leegyszerűsítve: az első álláspont szerint a szociálpolitika finanszírozásában az államnak továbbra is központi szerepet kell játszania és a jóléti szolgáltatások pluralizálása inkább kiegészítheti, mint kiválthatja az államot (FERGE, 1992) A második nézet (ANDORKA, KONDRATAS, TÓTH, 1995) a magyar jóléti rendszer reformját szorgalmazta, a jóléti ellátások szélesebb körű piacosítása mellett. A nézetek egy harmadik típusa egy szociálpolitikai vegyes rendszerben (piac – állam - nonprofit szektor) gondolkodott, bemutatva a nyugat-európai és az amerikai modellek közötti választás alternatíváit (KUTI, 1991; LÉVAI, SZÉMAN, 1993;). A

három szektor kapcsolatát a jóléti szolgáltatások finanszírozásában és nyújtásában az előnyöket maximalizáló és a hátrányokat minimalizáló együttműködési mechanizmusban látták. Az elmúlt évtizedben a szociálpolitika gyakorlati megvalósulásában egyik nézet sem vált "tiszta" formájában uralkodóvá. A leglátványosabb változások az ellátások piacosításában – amely a Bokroscsomag idején kormányprogrammá is vált –, és a társadalmi biztonság rendszereinek segéllyel való felváltásában nyilvánultak meg. Ugyanakkor kevésbé látványosan, de bizonyos szolgáltatások (hajléktalan ellátás, idősgondozás) területén kialakultak az állami és nonprofit szereplők hatékony együttműködései. 21 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit

szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján hogy "állam helyett piac" vagy "állam helyett civil társadalom", és kevésbé úgy, hogy "állam és/vagy piac és/vagy civil társadalom". Magyarországon a három szektor viszonyáról vallott felfogások a harmadik évezred elején mintha tovább egyszerűsödtek volna. Egy jóléti pluralista modell kormányzati kidolgozása helyett, egy üzleti modell, a piaci és az állami szektor kapcsolatát megfogalmazó „public-private partnership” került előtérbe a magyar társadalompolitika alakításában. Mind a nemzetközi, mind a rendszerváltás utáni magyar elméleti megközelítésekben érvényesült egyfajta „államtalanítási trend”, csak merőben más kiindulási helyzetből és aspektusból. A nemzetközi megközelítések „államtalanítási

trendje” egy rendszer-stabilitási (eufémisztikusan: „valaminek változnia kell, hogy minden a régiben maradjon”) alapállásból fogalmazódtak meg azzal a céllal, hogy a klasszikus jóléti állam feladatait - főként a közszolgáltatások területén - miként lehetne (költség)hatékonyan megosztani a társadalom, gazdaság különböző szereplői (szektorai) között. A magyar elméleti viták „államtalanítási trendje” egy transzformációs válság (KORNAI, 1993) helyzetéből fogalmazódtak meg, a „gondoskodó” állam szerepeinek és feladatainak lebontásáról, illetve át- és újraértékeléséről szóltak 18 . A kilencvenes évek első harmadában született magyar modellálási kísérletek egyfelől, a nonprofit szervezetek és az integráció szerepét (HEGYESi, 1991), másfelől a nonprofit szervezetek helyét vizsgálták egy új „jóléti modellben” (LÉVAI, SZÉMAN, 1993), illetve bemutatták a magyar nonprofit szektor előtt álló

előképeket, a társadalmi szolgáltatások amerikai és a nyugat-európai modelljét (KUTI, 1991). Ma már megállapítható, hogy a nonprofit szektorral foglalkozó kutatók egy része inkább az amerikai, nonprofit alapú modellt kívánta az újjászerveződő magyar nonprofit szektor és az állami szabályozás elé példaként állítani. Ráadásul úgy tűnt, hogy a magyar nonprofit szektor első pár évének fejlődése mintha alá is támasztotta volna ezt a vélekedést. Ugyanakkor kevés figyelmet szentelt a hazai kutatás 18 Különösen hangsúlyos volt ez az át- és újraértékelés a jóléti ellátások irányításának, finanszírozásának és szolgáltatásának kérdésében. Nem tekinthető véletlennek, hogy éppen az állam jóléti ellátásokban, legfőképpen azok finanszírozásában játszott szerepe tematizálódott a vitákban. Az okok közül - a kilencvenes évek első harmadában - többek között az alábbiak kerültek a figyelem

középpontjába: először is a jelentősebb jóléti transzferek (például a családi pótlék) leváltak a foglalkoztatásról, és függetlenedtek tőle. Másrészt a szociális juttatások, reálértéküket tekintve, hirtelen nagymértékű erodálódáson mentek keresztül, ami különösen a szegény háztartásokat rendítette meg. Harmadrészt, a szociális kiadások (a természetbeni, a pénzbeli ellátások és a szubvenciók) arányában jelentős elmozdulás történt a közvetett támogatási formáktól a közvetlen kifizetések felé. Ezek, noha megadták az "elköltés szabadságát", de nem szükségképpen a hátrányos helyzetben lévőket célozták meg. Végezetül, a kilencvenes évek elejére rendkívül lecsökkent az állam szerepe a gazdaságban, noha a jóléti kiadások relatív mértéke szembeötlően emelkedett (míg 1985ben a jóléti kiadások az összes államháztartási kiadásnak még a 39%-át tettek ki, addig ez az arány 1993-ban

55%-ra növekedett). 22 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján a kontinentális modellek elemzésének. Ez egyrészt hátrányt jelentett a hazai folyamatok komplexebb elemzésében, másrészt az európai modellek nem kellő elemzése, az uniós csatlakozásban való félkészülésben nem tudta megfelelően segíteni a szektort és szervezeteit. Az elmúlt tíz évben, a magyar nonprofit szektor és szervezetei úgy váltak egy jóléti (plurális?) modell egyre inkább nem figyelmen kívül hagyható szereplőivé, hogy egyfelől - különösen kormányzati szinte(ke)n - nem vált tisztázottá: melyek azok a közösségi

szolgáltatások amelyeknek az előállításához, vagy felhasználásához valamilyen állami (ebben az összefüggésben: központi költségvetési vagy helyi önkormányzati) részvétel elengedhetetlenül szükséges, valamint a különböző állami kötelezettségvállalásokon belül melyek azok a szolgáltatások, amelyeket közvetlenül az államnak kell ellátnia saját intézményrendszerén keresztül, és melyek azok, amelyeket kihelyezett szolgáltatások formájában a nonprofit vagy akár a piac szereplőinek a bevonásával biztosít (HARSÁNYI, 1997). Másfelől tovább bonyolította és nehezítette a három szektor együttműködésének lehetőségeit, hogy míg a magyar nonprofit szektor fejlődésével párhuzamosan – jellege, belső struktúrája és funkciói tekintetében - egyre differenciáltabbá vált, addig a piaci és az állami szektorok képviselői még mindig homogén struktúraként, egynemű szereplőként kezelték (vagy csak

közszolgáltatói vagy csak civil/érdekérvényesítési szerepeiket figyelembe véve és értékelve). Mindezek számos feszültséggel terhelték meg a magyar nonprofit szervezetek inter- és intraszektoriális (szektoron kívüli és szektoron belüli) kapcsolatait. KRAMER (1991:129) általános érvényű megfogalmazása szerint a civil/nonprofit szervezeteknek „történetileg mindig is kettős küldetésük volt; egyrészt szolgáltatásokat nyújtottak, másrészt harcoltak az általuk ellátottak érdekeinek érvényesítéséért. Ahogy a szociális szolgáltatásokat nyújtó kormányzati, öntevékeny és profitorientált szervezetek közötti szervezeti különbségek csökkennek (hiszen ezek voltaképpen valamennyien ugyanazoktól a tényezőktől, politikától szabályozástól, környezettől függnek), és ahogy a jóléti szervezetek a jóléti államban egyre inkább univerzálissá válnak, egyre fontosabb lesz az öntevékeny szervezetek történelmi

küldetése. Ez nem jelenti azt, hogy ebben a kormányzati és más érdekcsoportoknak nincs szerepük, de annyit igen, hogy az érdekképviseleti funkció az öntevékeny szektor legfontosabb legitimációs forrása. Ez még akkor is igaz, ha öntevékeny szervezeteknek nyújtott állami támogatás nagy része, valamint e szervezetek befolyása is sokkal inkább a szolgáltatói, mint érdekképviseleti szerepükön alapul”. Ez a fajta külső és belső 23 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján szerepértelmezés és az ebből eredő szerepkonfliktus a kilencvenes évek közepétől a magyar nonprofit szektor egyik –

olykor látensen, máskor direkten kifejeződő – problémájaként jelentkezett, és amely a Nemzeti Civil Alapprogram képviseleti választásai során vált igazán kitapinthatóvá. Mindezek alapján úgy véljük a nonprofit szervezetek érdekérvényesítéssel kapcsolatos szerepeinek, attitűdjeinek vizsgálata még inkább indoklást nyer. CÉL- ÉS ÉRDEKORIENTÁLT SZERVEZETEK VIZSGÁLATA A nemzetközi nonprofit szakirodalomban a kilencvenes évek elejétől a formális ismérveken (jogi, szervezeti forma, hatókör, szervezet nagyság, stb.) nyugvó szervezetleírások mellett egyre inkább előtérbe kerültek a nonprofit szervezetek funkcionális szempontú értelmezései. Anett ZIMMER (2002) szerint ennek a szemléletváltásnak az egyik magyarázata az, hogy az elsődlegesen empirikus irányultságú nonprofit kutatások erősen interdiszciplináris jellegűekké váltak, és ennek megfelelően a szervezetek társadalmi és politikai beágyazódása kapott hangsúlyt a

strukturális és kvantitatív statisztikai elemzésekben is. A másik magyarázat pedig az, hogy az aktuális kutatások súlypontja a nonprofit szervezetek jóléti államban betöltött szolgáltatói szerepéről eltolódott a szervezetek civil társadalmi funkcióinak vizsgálata felé. A NONPROFIT SZEKTOR ÉS SZERVEZETEINEK FUNKCIONÁLIS MEGKÖZELÍTÉSE. A funkcionális szempontú megközelítések, csoportosítások a nonprofit szervezeteket a betöltött közös funkciók, illetve vállalt szerepeik szerint értelmezik. A funkció ugyanis a motivációk, célok teljesülését feltételezi A funkcionális elemzéskor főként négy kérdésre keressük a választ: miért, milyen célra jönnek létre nonprofit szervezetek, illetve milyen szerepekkel tudjuk azonosítani az ide sorolható szervezeteket, és végezetül pedig milyen hatással van működésük a társadalomra. A nonprofit szervezetek funkcionális elemzésének fő célja az, hogy a szektor mélyebb

elemzéséhez, megismeréséhez járuljon hozzá (PAVLUSKA, 1999:63). A funkcionális elemzések legfőképpen a nonprofit szektor és szervezeteinek a társadalmi, a gazdasági és politikai szerepeit emelik ki. A nonprofit szervezetek társadalmi szerepét illetően minden elemző hangsúlyozza, hogy a szervezetek a demokrácia fontos intézményei: megjelenítik az autnóm, szabad cselekvés jogát, a civil társadalmi törekvéseket és a pluralizmust. Kezdeményezéseik és újításaik révén 24 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján hozzájárulnak a társadalom formálásához, a társadalmi integrációs folyamatok

megvalósulásához, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséhez, valamint a harmonikus társadalmi élet megteremtéséhez, a társadalom szellemi gazdagodásához az által, hogy erősítik az állampolgári, öntudatot és a toleranciát. Gazdasági szerepeikben mérhető gazdasági teljesítményeket hoznak létre, megjelennek, mint foglalkoztatók és a redisztribúció fontos intézményei. Politikai szerepkörükben a hatalmi döntések befolyásolói, kontrolljai és jól működő társadalmakban számottevő aktorai. Példák a nonprofit szervezetek funkcionális szempontú értelmezésére és csoportosítására. A nonprofit szervezetek funkcionális értelmezése és csoportosítása kiindulhat egyfajta teoretikus, és egy úgynevezett gyakorlatközeli megközelítésből. A cél azonban mindkét esetben azonos: miként lehetne ezt a heterogén, sokfunkciós szektort és szervezeteit a maguk teljességében jellemezni, a társadalmi gazdasági környezetben

betöltött szerepeiket minél differenciáltabban feltárni. Gesa WALCHER (1997) a jóléti pluralizmus koncepció elméleti alapvetései alapján kísérli meg a nonprofit szektor és szervezeteinek szektoron kívüli és belüli szerepeit modellálni. Meg kell jegyezni, hogy a funkcionális elemzés során a nonprofit szervezetek inter- és intraszektoriális (szektoron kívüli és szektoron belüli) szerepei csak teoretikusan választhatók szét, mivel a gyakorlatban ez a két szerep egymást feltételezve, egymást alakítva adja meg a szervezetek szerepkészletét. WALCHER két tézisből indul ki. Az egyik a nonprofit szektor „sokfunkcióssága”, amely azokból a különböző tulajdonságokból és szervezeti célokból vezethető le, amiket a nonprofit szervezetek az állammal, a piaccal és a háztartásokkal közösen megosztanak. A másik tézis pedig az, hogy a nonprofit szervezetek az egyes funkciókat az állam, a piac és a háztartások által szolgáltatott

erőforrások függvényében töltik be. Az erőforrások iránya akkor garantált, ha az ezzel támogatott funkció az erőforrás szolgáltató szervezeti céljainak is megfelel. Az így kialakuló komplex erőforrás-hálózatban a külkapcsolat a meghatározó, a vezető paraméter. Másképp fogalmazva: a jóléti pluralizmusban a nonprofit szektor legfőbb szerepe a szektor külkapcsolataiban nyert erőforrás közvetítése. 25 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A nonprofit szektor funkció a jóléti pluralizmusban A Harmadik Szektor funkciói A külkapcsolatok kialakítása Erőforrások előállítása Állam

Piac Asszimiláció Kooperáció allokatív: Az állam és a piac hiányosságainak kiegészítése Nonprofit szervezetek Háztartások integratív: A Civil Society stabilizálása, szociális és politikai aktiválás Erőforráshasználat vagy kizárás Forrás: WALCHER (1997:24) A jóléti pluralizmus modell a nonprofit szektor két intraszektoriális szerepét emeli ki: az allokatív és az integratív szerepet. Az allokatív funkció abban nyilvánul meg, hogy a nonprofit szektor kiegészíti az állam és a piac hiányosságait, míg az integratív funkciót a civil társadalom stabilizálásában és társadalmi, politikai aktivizálásban határozza meg a modell. A nonprofit szektor interszektoriális – külkapcsolatokban megnyilvánuló – funkciói e teoretikus értelmezésben, a már korábban leírt, asszimilációban és konfliktuális kooperációban nyilvánulnak meg. A fenti teoretikus megközelítéssel szemben a nonprofit szervezetek gyakorlatközeli,

strukturális-funkcionalista csoportosítását használja Christoph BADELT (2002) legújabban megjelent „Nonprofit szervezetek kézikönyvében”. Úgy véli, hogy a formális kritériumok, mint például a szervezeti forma, a szervezeti nagyság, stb. és a relatívabb társadalmi, politikai beágyazódás szempontjai mellett egy institucionalista (szervezeti, intézményi közelséget vizsgáló) megközelítéssel direktebben ragadható meg 26 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján a nonprofit szektor számos szervezettípusa. 19 Ez a funkcionális megközelítés abból indul ki, hogy a nonprofit szervezetek a

különböző társadalmi részrendszerek (politika, egészségügy, jogrendszer, stb.) kapcsolódási pontjain állnak. Sikeres működésük egyik fontos feltétele egyfajta nyitottság vagy pontosabban, egyfajta kapcsolódási képesség kialakítása az „(intézményi) rendszer” többi szereplőjével. Ezt a fajta kapcsolódási képességet nagyban befolyásolja az, hogy miért, milyen célból jöttek létre és milyen szerepe(ke)t akarnak betölteni az adott társadalmi mikro- vagy makro-környezetben (a szektoron kívül), illetve magán a szektoron belül. Az intézményi rendszer többi szereplőjével kialakított kapcsolódási képesség lehet direkt, de kialakulhat különböző kényszerek hatására indirekt módon is. Mindezek alapján ZAUNER (2002) – a gyakorlatból levezetve - a nonprofit szervezetek, mint intézményi szereplők három típusát különbözteti meg: az államhoz/közigazgatáshoz közelálló (verwaltungsnahe), gazdaságközeli

(wirtschaftsnahe), és a bázisközeli (basisnahe) nonprofit szervezeteket. Az állam/közigazgatás környezetében számos szociális, kulturális, oktatási célkitűzésű nonprofit szervezet található. E nonprofit szervezeteknek többé-kevésbé erős a kötöttsége az állami/közigazgatási szervezetekhez, ami nemcsak a finanszírozás (támogatások, ellátási szerződések,) szintjén, hanem szervezeti és személyzeti szinteken (alapítók) is megfigyelhető (lásd például:közalapítványok, közhasznú társaságok). Feladatellátásuk során ezek a szervezetek gyakran szembesülnek olyan problémákkal, melyeket a közigazgatás nem tud megoldani, de nem is hagyhat figyelmen kívül. Így tehát, az ebbe a csoportba tartozó szervezetek egyrészt az állami törekvések „nonprofitosított” megjelenítői, másrészt olyan közfeladatok ellátására szerződött szervezetek, amelyek az állami közszolgáltatói funkciókat kiegészítik vagy korrigálják. A

gazdaságközeli nonprofit szervezetek egyik jellemzője, hogy költségvetésük túlnyomó részét a klienseknek nyújtott szolgáltatás és/vagy a vállalkozásokból eredő bevételei és esetleg normatív kormányzati/önkormányzati támogatások teszik ki. Ilyen szervezeteket főként a közhasznú társaságok, illetve nagyobb alapítványok és egyesületek körében találhatunk. Másik jellemzője az ide tartozó szervezeteknek, hogy mind működésükben, mind szervezeti felépítésükben a „monetáris” jelleg a meghatározó. Noha korrigálhatják vagy helyettesíthetik az állami közfeladatok ellátását, esetükben a nonprofit forma választását erős racionális (főként gazdasági és adózási) szempontok befolyásolják. 19 BADELT, Ch.: Handbuch der Nonprofit Organisation Strukturen und Management Schaffer- Poeschel Verlag, 2002. 4o 27 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban”

oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Jellegüknél fogva a legheterogénebb szervezeti csoportot a bázisközeli nonprofit szervezetek alkotják. A tagság- és bázisközeli nonprofit szervezetek közé tartoznak a karitatív szervezetek, az érdek- és szolidaritáscsoportok és a széles tömegeket integráló kulturális, szabadidős nonprofit szervezetek. E szervezetek legfőképpen olyan szolgáltatásokat és tevékenységeket fejtenek ki, amelyek a tagságra irányulnak és csak tagok vehetnek igénybe, valamint ezeket a szolgáltatásokat és tevékenységeket az önkéntességre alapozva látják el. Az Európai Közösség Bizottságának 1998-ban megjelent Közleménye a nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatások 20

eredményeit felhasználva, ugyancsak funkciók szerinti csoportosítást adott az alapítványokról és az önkéntes szervezetekről. Eszerint: “a legtöbb önkéntes szervezetet és alapítványt () olyan szervezeteknek tekinthetjük, amelyek a következő funkciók valamelyikével (vagy esetleg több funkcióval is egyszerre) rendelkezik” 21 : szolgáltatások nyújtása, gondoskodás – a tagoknak, ügyfeleknek különböző jellegű szolgáltatásokat nyújtó szervezetek, képviselet – olyan szervezetek tartoznak ide, amelyek különböző módszerekkel és akciókkal hatást próbálnak gyakorolni (egy ügy vagy egy csoport érdekében) a közpolitika vagy a közvélekedés megváltoztatásának érdekében, önsegítés vagy kölcsönös segítségnyújtás – az ebbe a csoportba azok a szervezetek tartoznak, amelyeket a közös érdekkel vagy szükséglettel rendelkező egyének hozták létre abból a célból, hogy kölcsönösen segítsék, támogassák egymást,

forrás és koordináló szervezeteket úgynevezett „köztes testületeknek” is nevezik, mivel „határfelületet képeznek a szektor és az állami hatóságok között az által, hogy koordinálják az egyes szervezetek vagy a szektor egészének tevékenységét. Ez a fajta „szervezetsemleges”, gyakorlatközeli és jogrendszertől független megközelítés lehetőséget nyújt arra, hogy az Unióban a nemzetenként eltérő formális tulajdonságokkal rendelkező szervezeteket egységes értelmezési kategóriák alatt tudják kezelni. Magyarországon a kilencvenes évek közepétől a nonprofit szektor egyre sokszínűbbé és heterogénebbé vált. A kutatásokban mind erősebben 20 SALAMON, L.-ANHEIER, H: Social Origins of Civil Society: Explaining the Nonprofit Sector CrossNationally The Johns Hopkins University, Baltimore, 1996 21 Az Európai Közösség Bizottságának Közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről

Európában. Európa Ház, Budapest, 1998 23-24o 28 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján felmerült annak az igénye, hogy a formális osztályozási szempontok felhasználásával, de azon túllépve, a szervezetek gyakorlatközeli, tényleges tevékenységének jellemzői alapján határozzák meg a szektor tipikus csoportjait. KUTI Éva (1998:141) szerint például a magyar nonprofit szektorban a szervezetek a domináns tevékenység és az általuk elsődlegesen betöltött funkciók alapján hét típusba sorolhatók: adományosztó, adománygyűjtő, szolgáltatásokat nyújtó, érdekvédelmi, felhalmozási célú,

önsegélyező jellegű, társadalmi érintkezést szolgáló, klubjellegű szervezetek és korábbi állami igazgatási tevékenységet „átvállaló” köztestületek. Ezek jellemzőit a szerző leírása alapján a következőkben foglalhatjuk össze: Az elsődlegesen adományosztó és adománygyűjtő nonprofit szervezetek többsége alapítványi formában működött és működik ma is. Az olyan - a nyugati nonprofit gyakorlatban általánosnak számító - klasszikus adományosztó alapítványok, amelyek alaptőkéjük hozadékából élnek, Magyarországon viszonylag ritkák. Forrásaikat tekintve, ma az adományosztó alapítványok három altípusát különböztethetjük meg. Az egyik altípusba tartozik az a néhány "gazdagnak" mondható alapítvány, amelyeket főként külföldi támogatásokból finanszíroznak. A másik altípust azok az adományosztó alapítványok jelenítik meg, amelyek fő feladata az állami támogatások társadalmasított

elosztása. (Ma már ezek egy része közalapítványként, részben továbbra is magánalapítványként működik.) Az adományosztó alapítványok harmadik altípusába azok a sok kisebbnagyobb (magán)alapítványok tartoznak, amelyek egy-egy közintézmény (leggyakrabban iskola, bölcsőde, óvoda, idősek otthona) támogatására jöttek létre. Lényegében a funkciójuk az, hogy a lakosságtól és a piaci szektorból származó adományokat a közszolgálatok finanszírozására hasznosítsák. Az adománygyűjtő alapítványok - amelyek sokkal gyakoribbak a magyar nonprofit szektorban, mint az adományosztó alapítványok - az alapítótól évenkénti támogatásra, illetve egyéb adományokra alapozzák működésüket. Céljuk egy-egy konkrét intézmény, ügy vagy valamely meghatározott cél elérése, és ennek érdekében több szállal is kapcsolódnak az állami, önkormányzati szervezetekhez, intézményekhez. Az elsődlegesen szolgáltatásokat nyújtó

szervezetek között a legváltozatosabb nonprofit szervezeti formákat találjuk: alapítványi, egyesületi és a közhasznú társasági formákat. Tevékenységük három fő területre koncentrálódik, úgymint:  az államtól átvállalt közfeladatok ellátása (például: alap- vagy középfokú oktatás, stb.)  a társadalmi problémák kezelése (például: munkanélküliség) valamint 29 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján  speciális réteg-igényeket kielégítő szolgáltatások (például: rekreációs szolgálatások). Az érdekvédelmi, az önsegélyző és társadalmi érintkezést szolgáló

klubjellegű szervezetek többsége főként egyesületi formában működik. Elsődlegesen saját tagjaik érdekeivel és céljaival összhangban tevékenykednek. A társadalmi integrációban szerepük nélkülözhetetlen az által, hogy a társadalmi igények fontos indikátorai. A magyar nonprofit szektor közel felét ezek a szervezetek teszik ki. SEBESTÉNY István (2001) legutóbbi tanulmányában az eddig alkalmazott formális és funkcionális megközelítéseken túl, de azok felhasználásával, egy több dimenzió mentén kialakított osztályozási rendszert – nonprofit prízmát – dolgozott ki a nonprofit szervezetek funkcionális csoportosítására. A nonprofit prízma a következő dimenziókon keresztül vizsgálja a nonprofit szervezetek funkcionális jellegzetességeit: Ki? (kik alapították a szervezetet és milyen formában működik) Mit? (milyen tevékenységet folytat) Kinek? (milyen sokaság érdekeit, igényeit tartja szem előtt) Hogyan? (milyen

eszközökkel kívánja az adott célt elérni) Miért? (milyen cél elérésére törekszik). Az e kérdésekre adott legjellemzőbb válaszok alapján SEBESTÉNY olyan ideáltípusokat határol le csoportosításában, melyekkel a nonprofit szektor szervezeteinek többsége leírhatóvá válik. Hét ilyen „ideáltípust” különböztet meg: önkiszolgáló, csoportkiszolgáló, közkiszolgáló, többcélú közszolgáló, adományosztó és üzleti szervezeteket. Ezek különböző dimenziók mentén megnyilvánuló jellegzetességeit az alábbi táblázat mutatja be. E teoretikus jellegű, funkcionális csoportosítás célja az, hogy lehetőséget adjon: „bizonyos kérdéseket ne a szektorral, hanem annak egy jól körülhatárolható szeletével kapcsolatban vessünk fel, illetve a nonprofit szektorban „elhelyezkedő” szervezetek felépítését, motivációját, működési mechanizmusát, tényleges tevékenységét és nem utolsósorban problémáit jobban

megérthessük.” 22 22 SEBESTÉNY I.: A nonprofit szektor funkcionális megközelítése - a nonprofit prízma Statisztikai Szemle, 4-5.sz 2001 339o 30 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A funkcionális megközelítéshez használt ismérvek funkcionális csoportok szerint Megnevezés Önkiszol gáló Csoportkiszolgáló Közkiszol gáló Céltámo gató Többcélú adományo zó Közkiszolgá Üzleti lóadományo zó Bárki Érdekeltek (állam, önkormányz at) általában általában alapítvány, egyesület, egyesület közhasznú társaság, pénztár jellemző meghatározó Alapítók érdekeltek

Érdekeltek bárki (állam, önkormányz at) Érdekeltek bárki (állam, önkormányz at) Forma általában egyesület bármilyen Általában alapítvány általában alapítvány Intézményesültség Legjellemzőbb hatókör nem fontos általában egyesület , érdekképvise let, párt, egyház nem fontos jellemző nem fontos Fontos egy cél, intézmény, település egy település, országos egy település, országos egy cél, intézmény, település Tevékenység saját szükséglet kielégítése saját és csoportszükséglet kielégítése közszükségle t kielégítése adott cél, intézmény támogatása egy település, országos, nemzetközi közcél támogatása egy település, országos, nemzetközi közszükségle t kielégítése, közcél támogatása Célcsoport saját közösség saját közösség és hasonló helyzetű csoportok adott helyzetű egyének népességcsoportok, társadalom meghatározo tt intézmény, személy,

csoport, cél, program adott helyzetű egyének népességcsoportok, társadalom adott helyzetű egyének népességcsoportok, társadalom Érdekkör saját, magán Csoport közügy csoport, speciális ügy Közügy közügy Állami, Alkalmi önkormányzat i kapcsolat, együttműködé s Piaci kapcsolat Alkalmi alkalmi, rendszeres rendszeres, hivatalos Alkalmi alkalmi, rendszeres, hivatalos alkalmi, rendszeres, hivatalos Alkalmi Alkalmi Kapcsolat a lakossággal Önkéntes munka Foglalkoztatás Magántámogatás Állami támogatás Vállalkozás Pénzügyi befektetés Haszonérdekeltség Szolgáltatás- Alkalmi Rendszeres Alkalmi Alkalmi, rendszeres Rendszeres Jellemző Jellemző Lehet alkalmi, rendszeres rendszeres, meghatározó Fontos rendszeres, üzleti rendszeres jellemző alkalmi, rendszeres rendszeres, meghatározó fontos Lehet Lehet Lehet Fontos jellemző fontos nem jellemző Jellemző Fontos Fontos jellemző Fontos fontos nem jellemző lehet

(alkalmi) Lehet Lehet Lehet Lehet Fontos lehet Lehet Lehet fontos (normatív) lehet lehet nem jellemző Jellemző nem jellemző Nem jellemző Fontos fontos Fontos nem jellemző nem jellemző Lehet Jellemző Jellemző jellemző egy cél, intézmény, település, országos bármilyen szükséglet kielégítése, cél támogatása saját közösség és adott helyzetű egyének, csoportok, társadalom magán, csoport, közügy rendszeres, hivatalos nem jellemző fontos fontos nem jellemző nem jellemző nem jellemző fontos nem jellemző nem jellemző Fontos 31 fontos Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján nyújtás

Adománygyűjtés nem jellemző Adományosztá nem s jellemző Pályázás Pályáztatás Jellemző méret Lehet nem jellemző Bármilyen (meghatároz ó) nem jellemző jellemző nem jellemző lehet Fontos (meghatároz ó) Fontos Lehet fontos (meghatároz ó) Jellemző fontos Fontos Lehet nem jellemző nem jellemző nem jellemző Fontos Bármilyen közepes, nagy kicsi, közepes közepes, nagy Fontos (meghatároz ó) nem jellemző Fontos nem jellemző jellemző Lehet nem jellemző nem jellemző közepes, nagy nagy Forrás: SEBESTÉNY (2001) SEBESTÉNY szerint egy funkcionális megközelítéssel kialakított osztályozási rendszer nagyban hozzájárulna a nemzeti szektorok összehasonlíthatóságához is, mivel a nemzetközi összehasonlító vizsgálatok egyik központi problémája a különböző nemzeti szektorok, és ezen belül a különböző – az adott ország társadalmi, gazdasági, történelmi és jogi viszonyai által kialakított – szervezeti

formák egységes és általános értelmezése. Mindehhez természetesen a funkcionális modellek empirikus tesztelésére lenne szükség, amely a modellek gyakorlati alkalmazhatóságát is próbára tenné. Összegezve tehát, megállapíthatjuk: a leíró jellegű, szektorspecifikus tevékenységek és funkciók szerinti csoportosítások előnye, hogy nagyon fontos, árnyalt információkat nyújtanak a nonprofit szervezetek társadalomban, gazdaságban, a kultúrában és nem utolsó sorban magában a szektorban elfoglalt szerepéről, jelentőségéről. A funkcionális jellegű csoportosítások azt a gyakorlati célt szolgálják, hogy megváltoztassák a politikai döntéshozatalban tetten érhető téves nézeteket, miszerint a nonprofit szektor egy homogén struktúra. Ezért a funkcionális elemzések a nonprofit szektort alkotó szervezetek sokszínűségére és funkcionális sajátosságaira igyekeznek a figyelmet felhívni, melyeknek érvényesülniük kellene a jogi,

gazdasági szabályozásokban és politikai döntéshozatalokban is. A funkcionális csoportosítások alkalmazásának az a hátránya, hogy a csoportba sorolás kritériumai statisztikailag nehezen megragadhatók, a típusok közötti határok elmosódóak és erősen támaszkodnak a kutató szektorismeretére és tapasztalataira. Ebből következően a funkcionális elemzések mindaddig „hátrányban lesznek” – a gyakorlati alkalmazás terén a formális elemzésekkel szemben, míg két lényeges problémára választ nem adnak. Ez a két probléma pedig nem más, mint a verifikálhatóság és az operacionalizálás, azaz, hogy milyen módszereket használunk a csoportok megalkotásakor, illetve milyen kritériumok alapján végezzük el a 32 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana

nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján csoportosításokat, valamint ezt követően statisztikailag mi jellemzi az egyes csoportokat. Az alább ismertetendő kutatásban ezen problémák megoldására mutatunk be egy kísérletet azzal a szándékkal, hogy egyfelől a nonprofit szektor bizonyos szervezeteinek tevékenységét és szerepét jobban megérthessük, másfelől további vizsgálatokat, vitákat indítsunk el a témában, hangsúlyozva, hogy ez csak az egyik lehetséges megközelítése a nonprofit szervezetek funkcionális jellemzésének és csoportosításának. A KUTATÁS CÉLJAI. A Nonprofit Kutatócsoport 2001-ben kutatást végzett „A nonprofit szervezetek jogi helyzete” c. témában 23 A kutatás elsődleges célkitűzése az volt, hogy képet adjon – egy formális elemzés keretében a magyar nonprofit szektor „elitjét” 24

reprezentáló minta megkérdezésével – az elmúlt tíz év jogi, gazdálkodási szabályozásának hatásairól, megítélésről. Úgy véltük, hogy ezen szervezetek működésének, gazdálkodásának, tevékenységének jellege és módja lehetőséget ad a problémák széleskörű feltárására. Abból indultunk ki, hogy az elitet reprezentáló szervezetek olyan komplex tevékenységeket látnak el, amelynek során sokkal inkább és hatványozottan találkoznak a jogi szabályozás és a szektort érintő problémákkal, mint a kisbevételű, rövidebb ideje működő és közszolgálatokat kevésbé ellátó szervezetek. Mindezzel nem állítjuk azt, hogy ezek a szervezetek problémái nem relevánsak a kutatások számára, de a vizsgálatban főként a problémák koncentráltságát akartuk megragadni. A kutatás részeredményeként - mind a jogi szabályozás, mind a nonprofit szektoron belüli és kívüli problémák és az érdekérvényesítés tekintetében, a

szervezetek két hipotetikus csoportja bontakozott ki, amelyeket akkor empirikusan még nem tudtunk igazolni. Az egyik csoportot olyan szervezetek alkották, amelyek főként informális, önsegítő csoportosulásokból formalizálódtak és léptek be a nonprofit szektorba. Másrészt, tevékenységüket tekintve, igen fontos közszolgáltatásokat láttak el a kulturális, oktatási és szociális területeken, de ezeket főként különleges, „reziduális” igényeket képviselő (például: lisztérzékenyek, végtaghiányosok, vesebetegek, autisták, hospice stb.) csoportoknak nyújtották. Mindezek alapján úgy véltük, hogy ezen 23 EMLA Egyesület Nosza projekt. : BÍRÓ, E: Nonprofit szektor analízis Civil szervezetek jogi környezete. EMLA Egyesület, Budapest Nosza-projekt, 2002 wwwemlahu 24 A főként bevételi szerkezetükben (5 millió feletti bevétel), illetve tevékenységük jellegében (közszolgálatok dominanciája) és folyamatos több éve tartó

működésükben megmutatkozó jellemzőik alapján tartottuk ezen szervezeteket a magyar nonprofit szektor „elitjét” reprezentáló csoportnak. 33 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján szervezetek számára a misszió, a cél teljesítése volt az elsődleges, és a nonprofit lét, a szektort érintő külső és belső problémák, valamint érdekérvényesítési kérdések másodlagosnak számítottak. A másik csoportba tartozó szervezetek meghatározó tulajdonságának mutatkozott, hogy tudatosan választottak szervezeti formát, valamint nagyobb társadalmi csoportokat képviseltek, és komplex közszolgálati és

adományozói feladatokat láttak el. Úgy találtuk, hogy ezek a jellemzők főként a szociális és érdekérvényesítés területén működő szervezetekre vonatkoznak. Feltűnő volt, hogy az ebbe a csoportba tartozó szervezetek nagy többsége rendelkezett valamilyen szövetségi vagy érdekképviseleti tagsággal (pl. Szociális Konzultatív Tanács, Hallássérültek Szövetsége, stb) és tapasztalataik voltak az érdekérvényesítés területén. Ezekből következően a szektorral kapcsolatos jogi, gazdasági és általános problémák megítélésében is aktívabbnak és konstruktívabbnak mutatkoztak. Jelen kutatás elsődleges célja volt, hogy a funkcionális és strukturális megközelítések előnyeit ötvözve  egyrészt modellálja és empirikusan igazolja, hogy a nonprofit szektor statisztikailag egy jól körülhatárolt szegmense - a magyar nonprofit szektor „elitje” - az érdekérvényesítés és a nonprofit szektor problémáit illetően milyen

szerepeket vesz fel,  ennek alapján kategorizálja főbb jellemzőiket és feltárja miért, milyen célok és érdekek mentén jött létre ezek a szervezetek.  További célja volt a kutatásnak, hogy elemezze és bemutassa: feladatvállalásaik során az eliten belül lehatárolható csoportok milyen kapcsolatokat alakítanak ki a többi szektorral, valamint milyen szerepe(ke)t vállalnak fel és töltenek be a magyar nonprofit szektorban. Úgy gondoljuk fontos elméleti és gyakorlati következményei vannak annak, hogy : míg a bemutatott funkcionális elemzések és csoportosítások a szektor egészét kívánták jellemezi teoretikus vagy gyakorlatközeli módon, addig a jelen vizsgálatban a hazai nonprofit szektor egy részét, a szektor elitjét reprezentáló mintán belül ezt a fajta – a szektort érintő problémák és az érdekérvényesítés területén megmutatkozó differenciálódást (hangsúlyozni szeretném nem megosztottságot) empirikusan is igazolni

tudjuk. Az ilyen szempontú megközelítés a különböző funkcionális csoportosítások egyik dimenzióját fedi le (pl. a SEBESTÉNY–féle táblázatban az érdekkör alatt találunk hasonló megközelítést), és azt mutatja meg, hogy egy 34 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján funkcionális csoporton belül a szervezetek különböző szerepeket vehetnek fel az érdekérvényesítés területén és a szektor problémáit illetően. A nonprofit szervezeteknek - mint ahogy már KRAMER (1991) alapján említettük - hagyományosan két funkciójuk volt és van: a szolgáltatások nyújtása és az általuk ellátottak

érdekeinek képviselete. E két szerepnek nem minden szervezet tud egyformán megfelelni: vannak szervezetek azonban, amelyek működésük során a szolgáltatásra helyezik a nagyobb hangsúlyt, és vannak szervezetek, amelyek érdekképviseleti funkciónak tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Igen ritka, amikor ez a két funkció egyforma súllyal esik a latba egy szervezet működése során. A különböző tevékenységi területeken létrejött szövetségek, ernyő- és érdekképviseleti szervezetek kettős funkciónak kell, hogy megfeleljenek. Egyszerre kell tudniuk képviselniük azokat a társadalmi csoportokat, amelyeknek érdekében tevékenykednek, és azokat a szervezeteket, amelyek életre hívták őket. Ez utóbbi, a szervezeti-képviseleti funkció létrejötte egybeesik azzal az igénnyel, hogy a nonprofit szervezetek szektorként jelenítsék meg közös igényeiket és törekvéseiket. Max WEBER közösségi cselekvésről írott megállapításában kifejti:

„Ha az emberek csoportja azért fizet valakit hogy az illető (mint egy „szerv”) állandóan készen legyen rendszeresen óvni a közös érdeket, és ennek megfelelően cselekedni, vagy ha ebből a célból valahogyan – közvetve vagy közvetlenül – megfizetnek egy érdekképviseletet, az különösen alkalmas rá, hogy olyan társulást teremtsen, amely minden körülmények között komoly garanciát jelent a közösségi cselekvés fennmaradására. Az időszakos és irracionális alkalmi cselekvés helyébe tervszerűen működő, racionális üzem kerül, amely akkor is tovább működik, ha az érintettek maguk már rég elvesztették lelkesedésüket eszméik iránt.” 25 Egy jóléti pluralista modellben a nonprofit szektor és szervezetei által történő erőforrás-mobilizálás (jószágok, társadalmi tőke, idő) mikéntjének van meghatározó szerepe. Az a mód, ahogy ezek a – tevékenységi és érdekképviseleti célokat felvállaló - szervezetek

ezekkel az erőforrásokkal (és kapcsolatokkal) bánnak, illetve azokat miként alakítják át meghatározza a szervezetek jellegét, valamint a társadalmi-gazdasági közegben kialakított kapcsolataik irányát és minőségét. Fontos azt látni, hogy az így megnyilvánuló különböző szerepek és funkciók nemcsak a nonprofit szektoron kívüli, más „társadalmi partnerekkel” való kapcsolatokban nyernek jelentőséget, hanem magán a nonprofit szektoron belül is. A nonprofit szektoron belül igen komoly feszültségeket okozhat a szektor differenciáltságának nem kellő ismerete, 25 WEBER, M. (1992): Gazdaság és társadalom, 2/1 Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 43o 35 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy

empírikus kutatás eredményei alapján illetve ebből a differenciáltságból következő eltérő érdekek, motivációk képviselete. A KUTATÁS MÓDSZEREI. A kutatási célok igazolására a vizsgálat módszertani lépései a következők voltak:  Az osztályozási módszer, illetve a szempontok kidolgozása és felállítása,  A többszörösen rétegzett mintavétellel előállított 145 elemszámú minta újrastrukturálása a felállított szempontok alapján,  Az eltérő jellegű csoportok vizsgálata a következő fő kérdéscsoportok mentén: a szervezetek létrehozása és a közhasznúsági bejegyzés, a szervezetek főbb tevékenységi területei és kapcsolatai más szektorokkal, a működés problémái, valamint az érdekérvényesítés kérdéskörei. Jelen kutatás vizsgálati mintájának kiválasztására a következőképpen került sor: az alapsokaság előállítása a

Központi Statisztikai Hivatal a nonprofit szektorra vonatkozó 1999. évi statisztikai adatgyűjtésből, többszörösen rétegzett mintavétellel történt.  A mintavétel elsődleges szempontja az éves bevétel nagysága volt, nevezetesen: a szervezet éves bevétele érje el az évi öt millió forintot. (1999-ben a nonprofit szervezetek 33%-ának bevétele 500 ezer és 5 millió forint között, 14%-nak 5 millió forint felett volt.)  A következő mintavételi szempontként határoztuk meg, hogy a szervezet folyamatos működése haladja meg az öt évet.  Végezetül a harmadik legfontosabb mintavételi szempontnak tartottuk, hogy a szervezet tevékenységében a közszolgáltatások domináns jellegűek legyenek. A Központi Statisztikai Hivatal 1999. évi évkönyvében szereplő adatokból kiindulva, az így leszűkített alapsokaság tevékenységi szerkezete a következőképpen alakult: A szervezetek száma Kultúra Vallás Oktatás Kutatás Egészségügy

Szociális ellátás Polgárvédelem, tűzoltás Környezetvédelem 36 212 94 285 124 140 278 5 39 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Településfejlesztés Gazdaságfejlesztés Jogvédelem Közbiztonság védelme Többcélú adományozás Nemzetközi kapcsolatok Szakmai, gazdi. érdekképviselet Politika Összesen 47 72 23 26 126 39 340 6 1856 Az ebből kiválasztott 150 elemű minta két szempontnak kellett, hogy megfeleljen:  egyrészt kielégítően képviselve legyenek benne – a korrigált alapsokaság szerkezetének megfelelő struktúrában – a különböző tevékenységek,  másrészt a minta tükrözze

vissza a korrigált alapsokaság intézménytípusok (alapítvány, egyesület, stb.) szerinti szerkezetét A konkrét vizsgálat egy 102 (39 nyitott és 63 zárt) kérdést tartalmazó, kérdező biztosok által 2001. december 10 és 2001 január 15 között felvett kérdőíves felvétel keretében zajlott le. A mintába bekerült szervezetek 70%-a budapesti volt és a többi 30% arányosan oszlott meg – Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok, Veszprém megyék kivételével – 11 megye között (Baranya, Bács-Kiskun, Békés, Borsod-AbaújZemplén, Csongrád, Győr-Moson-Sopron, Hajdú-Bihar, Heves, Pest, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Zala). Ebből következően a szektor elitjét reprezentáló mintában egy budapesti túlsúly állt be. A kérdőív négy nagyobb témakört ölelt fel úgy, mint:  a szervezet létrehozása és a közhasznúsági bejegyzés;  a működés jogi, gazdasági szabályozásának problémái;  a szervezet tevékenységi területei;  a civil jelleg

és az érdekérvényesítés kérdésköreit. A kérdőívek feldolgozása során 145 értékelhető anyag született. A kérdőívek számítógépes feldolgozás során létrejövő adatállományból - a jelen kutatásban – hierarchikus klaszterelemzéssel 26 kíséreltük 26 A klaszterelmezés a klaszterképző változók által kifeszített hipertérben az egymáshoz legközelebb eső eseteket vonja össze egy klaszterbe. Egy elem abba a klaszterbe fog kerülni, amelyikben a már benne lévő tagok egymástól számított belső távolsága a legkisebb mértékben növekszik az adott elem bekerülésével. Amikor az összes elem a megfelelő klaszterbe, azaz helyére került, akkor mindegyik klaszter egy képzeletbeli pontfelhőt képez. Az egy klaszterbe tartozó elemek egymástól viszonyított helyzetét vizsgálva minden esetben találunk egy, csak elméletben létező középpontot, amely segítségével értelmezhetővé tehetjük a kapott klasztereket. 37

Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján meg lehatárolni a nonprofit szektor elitjét alkotó csoportokat. Az elemzés során tizenegy olyan változót találtunk az adatbázisban, amelyek alapján a szervezetek közös vagy eltérő tulajdonságot vettek fel. A klaszterelemzés szerint a minta 65%-a (94 szervezet) közös tulajdonságának mutatkozott, hogy bár a szervezetek felének voltak tapasztalatai az érdekérvényesítés területén, de alig egyharmaduk volt tagja valamilyen szövetségnek vagy ernyőszervezetnek, tehát a szervezetek többsége a szektort érintő külső és belső érdekérvényesítésben még tagsági

szinten sem vett részt. Az ebbe a csoportba tartozó szervezetek további jellemzője volt egyfelől, hogy döntő többségük a feladathoz keresett szervezeti formát, másfelől pedig alacsony szervezeti professzionalizációval rendelkezett. Végezetül az Európai Uniós csatlakozás küszöbén (2001-ben) a szervezetek jelentős többségének nem voltak tapasztalataik és ismereteik más országok nonprofit szektort érintő szabályozásáról. Ezeket a szervezeteket célorientált szervezeteknek neveztük el, mivel ezeknek a szervezeteknek a működésének középpontjában inkább saját szervezeti céljainak a megvalósítása állt, mint a nonprofit szektor érdekérvényesítési és működési problémái. A minta 35%-a (51 szervezet) a kalszterelemzés során egy másik csoportot alkotott. Az idetartozó szervezetek döntő többségének voltak tapasztalataik az érdekérvényesítés terén és tagsági viszonnyal is rendelkeztek valamilyen szövetségben vagy

ernyőszervezetben. Ebből következően a szektor külső és belső érdekérvényesítésével kapcsolatos kérdésekre érzékenyen és tudatosan reagáltak. Ezek a szervezetek ugyancsak a tevékenységükhöz választottak szervezeti formát, de ezt nagyban befolyásolták szervezetépítési megfontolások. Közel kétharmaduk szervezetileg magasan professzionalizált szervezetnek mutatkozott. Végezetül ez ebbe a csoportba sorolható szervezetek többsége felkészülten nézett az uniós csatlakozás elébe, mivel jelentős részüknek voltak ismeretei más országok nonprofit gyakorlatáról, illetve a nonprofit szervezeteket érintő szabályozásokról. Mindezen jellemzők alapján ezeket a szervezeteket érdekorientált szervezeteknek neveztük el, mivel működésük középpontjában elsődlegesen az általuk képviselt csoportok és szervezetek érdekképviselete állt. Az alábbi táblázat és ábra azt a tizenegy változót mutatja be, amelynek során a nonprofit

szektor elitjét reprezentáló minta két meghatározó csoportját fel tudtuk állítani, illetve azt, hogy a hierarchikus klaszterelemzés során mely változónak volt tulajdonítható a legerősebb szegmentáló potenciál és melyiknek a legkisebb. 27 27 Természetesen mindez ez csak az adott vizsgálatban feltett kérdésekre adott válaszokból értelmezhető. 38 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A klaszterképzők hierarchikus sorrendje a klaszterképző változókra adott igenlő válaszok százalékos aránya alapján "Célorientált" "Érdekorientált" 1 13% 86% 2 37% 82% Van

tapasztalata a szervezetnek az érdekérvényesítés területén 3 50% 98% Problémát jelent a szektoron kívüli érdekérvényesítés, kapcsolattartás 4 36% 75% Vannak tapasztalataik, ismereteik az EU nonprofit szektort érintő szabályozási megoldásairól 5 9% 75% Szakmai konferenciákról szerzik (szerezték) ismereteiket a szervezet működését meghatározó jogszabályokról 6 12% 47% Nonprofit szektoron belüli szinteken jelent meg az érdekérvényesítés 7 12% 47% Problémát jelent a szektoron belüli érdekérvényesítés, kapcsolattartás 8 22% 43% Van a szervezetnek menedzsmentje 9 31% 65% 10 54% 76% 11 9% 39% Vannak tapasztalatai, ismeretei más országok nonprofit szektort érintő szabályozási megoldásairól. A szervezet tagja valamilyen szövetségnek, vagy ernyőszervezetnek Részt vennének érdekérvényesítést célul kitűző szervezet(ek) megalakításában, működtetésében Szervezetépítési megfontolások

befolyásolták az adott szervezeti forma választását Mint a fenti táblázat mutatja a két csoportot differenciáló klaszterképző változók három, jól körülírható problématerület köré rendeződnek. Az első 39 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján csoportba azok a változók sorolhatók, amelyek az érdekérvényesítéssel kapcsolatos különbségeket mutatják, úgymint: a szervezet tagsága és tapasztalata az érdekérvényesítés területén, a szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés problémái. A másik csoportot azok a változók alkotják, amelyek az egyes szervezetek más országok

nonprofit szektoráról és az Európai Unió nonprofit szektort érintő szabályozásáról szerzett ismeretekre és tapasztalatokra vonatkoznak. A harmadik csoportot pedig a szervezetépítéssel és a szervezet működtetésével kapcsolatos változók alkották. A klaszterképző változókra adott igenlő válaszok aránya az egyes klasztereken belül (százalékban) 1 100% 90% 11 2 80% 70% 60% 50% 10 3 40% 30% 20% 10% 0% 9 4 8 5 7 6 "Érdekorientált" "Célorientált" Módszertanilag a kutatás következő lépése az volt, hogy a klaszterelemzés alapján létrejött két csoport statisztikai jellemzőit felállítsuk, majd pedig elemezzük eltérő és közös jellegzetességeiket az alábbi szempontok alapján: 40 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana

nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A cél- és érdekorientált szervezetek alapvető formális tulajdonságai (szervezeti forma, alapítási év, alapítók, tevékenységi terület, közhasznúsági státusz), a cél- és érdekorientált szervezetek által ellátott tevékenységek és ezen keresztül kapcsolataik más szektorokkal, a cél- és érdekorientált szervezetek problémái a nonprofit működés területén, valamint a két típus érdekérvényesítéssel kapcsolatos attitűdjei. EREDMÉNYEK: a cél- és érdekorientált szervezetek alapvető formális jellemzői. Az első jellegzetes eltérést a szervezeti, működési forma tekintetében találtuk a két csoport között. Míg a mintában szereplő célorientált szervezetek közel egyenlő arányban működtek alapítványi és társas nonprofit (főként egyesületi) formában,

addig az érdekorientált szervezetek domináns szervezeti formája a társas (egyesületi, érdekképviseleti) nonprofit forma volt. A cél- és érdekorientált szervezetek jellemzői szervezeti forma tekintetében 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 35% 65% érdekorientált szervezetek (n=51) Alapítványok 49% 51% célorientált szevezetek (n=94) Társas nonprofit szervezetek Az eltérést az az általános tapasztalat magyarázza, hogy a főként egyesületi, érdekképviseleti forma társas jellegénél fogva nagyobb lehetőséget ad az érdekérvényesítés kifejezésére, illetve a legtöbb ernyőszervezet, szövetség számára ez kínálja az adekvát szervezeti, működési formát. Ugyanakkor a célorientált szervezetek csoportjában az alapítványok jelentős aránya azt 41 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált

szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján tükrözi, hogy a „személyi elemmel” szemben a célracionalitás kap nagyobb hangsúlyt a szervezeti forma választásakor. A mintát alkotó érdekorientált szervezetek 69%-a, a célorientált szervezetek 58%-a nyilatkozott úgy hogy a szervezet alapítása előtt mérlegelte a szervezeti formák előnyeit és hátrányait. E tekintetben a két csoport között nem mutatkozott szignifikáns eltérés, tehát mind a cél-, mind az érdekorientált szervezetek többsége a tevékenységéhez keresett megfelelő szervezeti formát. A szervezeti forma választását befolyásoló szempontok közül mind a két csoportnál az „elvégzendő feladatnak ez felelt meg” válasz volt a leggyakoribb. Feltételeztük, hogy az érdekorientált szervezetek esetében a szervezeti

forma választásakor a „szervezetépítési megfontolások” lesz az egyik meghatározó szempont. Az eredmények szerint a két csoport között e tekintetben szingnifikáns különbség volt, mivel az érdekorientált szervezetek 39%-a, a célorientált szervezetek közül pedig csak 9% választott működési formát szervezetépítési megfontolások alapján. Ez összefügg azzal, hogy az érdekorientált szervezetek többségét olyan ernyő- és érdekképviseletek alkotják, amelyek különböző szervezeti összefogásokból nőttek ki. A szervezeti forma választását befolyásoló szempontok (az említések százalékában) 90% 80% 82% 70% 67% 60% 50% 40% 39% 30% 20% 10% 13% 9% 0% elvégzendő feladat szervezetépítés 6% 10% 9% 6% adókedvezmények érdekorientált szervezetek 42 6% 6% anyagi szempontok 12% gazdasági szempontok célorientált szervezetek jogi,eljárási megfontolás Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért

„Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Az adatokból úgy tűnik, hogy – a szervezeti forma választásakor - a gazdasági (adókedvezmények), gazdaságossági szempontok jobban érvényesültek a célorientált, mint az érdekorientált szervezeteknél. Ugyanakkor a jogi eljárási megfontolásokat az érdekorientált szervezetek vették inkább figyelembe. A szervezetek anyagi és szakmai erősségét mutatja, hogy milyen foglalkoztatási potenciállal rendelkeznek. Míg a célorientált szervezetek csak 31%-a rendelkezett fő- vagy mellékállású szakemberrel, illetve a szervezetek napi ügyeit vivő menedzsmenttel, addig ez az érdekorientált szervezetek közel kétharmadára

(65%-ra) volt jellemző, tehát az érdekorientált szervezetek erősebb foglalkoztatási potenciált és „bürokratizálódást” mutattak fel. A két csoport e jellemző tekintetében is a különbségek szignifikánsak voltak. A célorientált szervezetek alkalmazott munkatársak helyett inkább önkéntes munkatársak segítségét vette igénybe (a szervezetek 36%-a), vagy pedig kétötödük kihelyezte (külső magáncégekhez) a szervezet adminisztratív feladatait. Az érdekorientált szervezetek - a magasabb fő-vagy mellékállású alkalmazotti arányból következően - csak egyötöde alkalmazott önkéntes munkatársakat és csak 26%-uk oldotta meg külső munkatársakkal az adminisztratív ügyek kezelését. A hazai nonprofit szektor elitjét reprezentáló mintában - az alapítási év tekintetében –, a differenciálható cél- és érdekorientált szervezetek több figyelemre méltó jellegzetessége mutatható meg. A két csoportban 20-21% körül mozogott

azon szervezetek száma, amelyeket a rendszerváltás előtt alapítottak. A vizsgált szervezetek egy részének működése tehát több évtizedre tekint vissza (a legkorábbi alapítású szervezet 1841-re datálja működésének kezdetét), és a rendszerváltozás után is jól tudta konvertálni azt a társadalmi, kulturális és anyagi tőkét, amit korábban felhalmozott. Némi fáziseltolódás figyelhető meg a két csoport között a tekintetben, hogy míg az érdekorientált szervezetek „alapítási láza” 1989-90 között érte el csúcspontját, addig ugyanez a célorientált szervezetek esetében 1990-91 között zajlott le. (Megjegyzendő, hogy a makrostatisztikai adatok szerint 1991-92 volt az „alapítási láz éve” a hazai nonprofit szervezetek körében.) Figyelemre méltó az is, hogy az érdekorientált szervezetek körében az 1993.évi XCII törvény hatására (amikor új nonprofit formák – a közalapítvány, köztestület és a közhasznú

társaság – létrehozására nyílik lehetőség) egy kiugrás, majd ezt követően erős visszaesés következik be a szervezetek alapításában. (A vizsgált mintában nem találtunk olyan érdekorientált szervezetet, amelyet 1995 után alapítottak volna.) A magyar 43 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján nonprofit szektor elitjét reprezentáló mintában az érdekképviseleti funkciókat is felvállaló szervezetek döntő többségét (80%-át), tehát a kilencvenes évek első felében hozták létre. Úgy tűnik, hogy a kilencvenes évek második felében és azt követően létrejött érdekképviseleti funkciót

is ellátó nonprofit szervezeteknek - főként anyagi tőkéjük miatt - nem volt, vagy nincs lehetőségük, hogy a szektor meghatározó csoportjába bekerüljenek. A cél- és érdekorientált szervezetek megoszlása alapítási év szerint 25% 20% 15% 10% 5% 0% 1970 előtt 19701988 1989 1990 1991 érdekorientált szervezetek 1992 1993 1994 1995 után célorientált szervezetek A fentiektől eltérő tendenciát mutatott a célorientált szervezetek alapítási év szerinti megoszlása. 1991 után erős visszaesés tapasztalható az e csoportba tartozó szervezetek alapítási arányában, ugyanakkor a kilencvenes évek második felében alapított, közszolgáltatásokat ellátó szervezetek is be tudtak kerülni a szektor elitjébe. Mind a célorientált, mind az érdekorientált szervezetek alapítói között a magánszemélyek a legtipikusabb alapítók, őket követik – a két csoportban eltérő részvételi arányokkal – nonprofit szervezetek és/vagy az

egyházak, és/vagy az kormányzati, önkormányzati szervezetek, illetve a hazai vállalatok, cégek. Míg az érdekorientált szervezetek esetében az alapítói bázis általában négyszereplős (főként magánszemélyek és/vagy nonprofit szervezetek, egyházak és/vagy önkormányzatok és/vagy hazai 44 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján cégek, vállaltok), addig a célorientált szervezetek esetében csak három (főként magánszemélyek és/vagy nonprofit szervezetek egyházak és/vagy hazai vállalatok, cégek). Megállapítható, hogy mindkét csoport esetében a civil jelleg a meghatározó az alapításban. A

célorientált szervezetek esetében az alapító magánszemélyek kategórián belül 48% az elkötelezett személyeket említette meg, ami megerősíti azt a feltételezést, hogy a célorientált szervezetek általában civil, önsegítő csoportokból formalizálódtak. Figyelemre méltó, hogy az érdekorientált szervezeteknél mint alapítók, a kormányzati, önkormányzati szereplők magasabb arányban képviseltetik magukat. A cél- és érdekorientált szervezetek megoszlása alapítóik szerint 30% 30% 28% 25% 20% 21% 17% 16% 16% 15% 15% 12% 10% 5% 0% 6% 4% 2% érdekorientált szervezetek 4% célorientált szervezetek magánszemélyek nonprofit szervezetek, egyházak kormányzati,önkormányzati szervezetek vállalatok, cégek magánvállalkozások külföldiek Számos érdekorientált szervezet – szövetség, ernyőszervezet, szakmai, gazdasági érdekképviselet - alapításában a nonprofit szervezetek és/vagy kormányzati, önkormányzati

szervezetek is résztvesznek. Például a Nonprofit Humánszolgáltatók Szövetsége, amely magánszemélyek és nonprofit szervezetek, a Fogyasztók Érdekvédelmi Egyesülete, amely magánszemélyek és kormányzati szervezetek, vagy pedig a Magyar Településfejlesztési Szövetség, amely magánszemélyek és önkormányzatok alapításában jött létre. 45 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A minta tevékenységi terület szerinti vizsgálata azt mutatta, hogy míg a célorientált csoport körében magas arányban voltak oktatási, kutatási, illetve kulturális, vallási valamint egészségügyi, szociális

szervezetek, addig az érdekorientált csoport meghatározó szereplői elsősorban az egészségügyi, szociális, a szakmai, gazdasági érdekképviseletet ellátó, valamint az oktatás, kutatás területén működő szervezetek közül kerültek ki. Mindezek alapján megállapítható, hogy: a kulturális és vallási szervezetek dominánsan célorientált (pl. Kórusok Szövetsége, Szegedi Táncegyüttes Alapítvány, Soli Deo Glória Egyesület, Anyanyelvművelők Egyesülete, stb.), a szakmai, gazdasági érdekképviseleti szervezetek – jellegükből adódóan – pedig dominánsan érdekképviseleti funkciót töltenek be a szektor elitjében (pl. Menedzserek Szövetsége, Gyógyszergyártók Egyesülete, Magyar Írók Alapítványa, stb.) Ugyanakkor a két tipikusan közszolgálati területen működő oktatási kutatási és egészségügyi- szociális szervezetek között markáns különbségek látszanak. Míg az oktatási-kutatási szervezetek körében alacsonyabb,

addig az egészségügyi-szociális területen működő szervezetek körében magasabb azon szervezetek aránya, amelyek tevékenységük mellett érdekképviseleti funkciót is ellátnak. Noha a mintában igen kis arányban vannak képviseltetve a jogvédelemmel, a környezetvédelemmel, valamint a település- és gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szervezetek, azért érdemes figyelmet szentelni ezen szervezetek cél- és érdekorientált megoszlásának is. A jogvédelemmel, illetve a település- és gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szervezetek között nagyobb arányban találunk olyan szervezeteket, amelyek tevékenységének középpontjában az érdekérvényesítés áll (pl. az ismertté vált Habeas Corpus Egyesület vagy a Raoul Wallenberg Társaság, illetve az Önkormányzatok Országos Szövetsége) míg a környezetvédelem területén működő szervezetek esetében a cél- és érdekorientált csoport aránya megegyezik. (a két típusra példa lehet a

Környezeti Nevelésért Alapítvány vagy éppen az Ökotárs, a Levegő Munkacsoport Egyesület működése). Mindezek alapján megállapítható, hogy a cél- és érdekorientáltság tekintetében az egyes tevékenységtípusok igen eltérően rétegzettek. Az is jól érzékelhető, hogy minden tevékenységi típusban kitermelődtek a sajátos érdekvédelmi szervezetek, de bizonyos tevékenységi csoportokban ez a funkció dominánsabb jelleget kapott. Mindennek következményei megmutatkozhatnak a szektoron kívüli kapcsolatok - az állami, piaci és informális szektorral való „konfliktuális kooperáció” – kivitelezésében, illetve a szektoron belüli érdekek artikulálásában. Így például az erősebb érdekérvényesítéssel rendelkező tevékenységcsoportok könnyebben jutnak 46 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és

érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján hozzá azokhoz az erőforrásokhoz (társadalmi, anyagi tőke, kapcsolatok), amelyek feladataik ellátásához szükségesek, illetve a szektoron belüli stratégiák kialakítását ezen szervezetek szempontjai erőteljesebben befolyásolhatják. A cél- és érdekorientált szervezetek megoszlása tevékenységi terület szerint 5% szakmai,gazdasági érdekképviselet jogvédelem 3% 4% környezetvédelem 4% 4% település- és gazdaságfejlesztés 3% 25% 8% 24% eü.,szociális oktatás,kutatás 34% 20% kulturális,vallási 0% 33% 27% 6% 5% 10% 15% érdekorientált szervezetek 20% 25% 30% 35% célorientált szervezetek Mint az alábbi táblázat mutatja, a magyar nonprofit szektor elitjét olyan szervezetek alkotják, amelyek többsége

közhasznú szervezet, azaz tevékenységüket a társadalmi hasznosság határozza meg. Az érdekorientált szervezetek 80%-a folyamodott a közhasznú státuszért és 74%-a meg is kapta a közhasznú vagy a kiemelkedően közhasznú minősítést. Ugyanezen arányok a célorientált szervezetek esetében 70%, illetve 63% körül alakultak. A két csoport között e tekintetben szignifikáns különbségek nem, hanem némi aránybeli eltérések voltak. A cél- és érdekorientált szervezetek megoszlása közhasznú státusz szerint Folyamodtak –e Megkapták a közhasznú Nem közhasznú kiemelkedően folyavagy kiemelkedően közhasznú közhasznú státuszt? modtak státuszért? igen nem Célorientált 42% 28% 30% 63% 7% Szervezetek (n=94) Érdekorientált 37% 43% 20% 74% 6% 47 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek

a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján szervezetek (n=51) A közhasznú státuszt elnyert célorientált szervezetek 93%-a, az érdekorientált szervezetek 72%-a nyilatkozott úgy, hogy érdemes volt megszerezni a közhasznú vagy a kiemelkedően közhasznú státuszt, aminek előnyeit leginkább az állami, önkormányzati forrásokra való pályázásnál látták. Az érdekorientált szervezetek kritikusságát az magyarázza, hogy a közhasznúsági státusz elnyerésével kapcsolatos jogi eljárás a szervezetek több mint harmada számára kifejezetten problémás volt. Ezek a szervezetek úgy ítélték meg, hogy a közhasznúsági pályázat sokkal több erőfeszítéssel járt, mint „haszonnal”. Figyelemre méltó a vizsgált szervezetek azon vélekedése, hogy a közhasznú, illetve a kiemelten közhasznú státusz

elnyerése ma még csak a szektoron belül jelent valamifajta pozitív megítélést. Hiányosnak tartják a közhasznú, illetve a kiemelten közhasznú státusz jelentőségének szektoron kívüli kommunikációját, a társadalmi nyilvánosságban történő elismertetését. EREDMÉNYEK: a cél- és érdekorientált szervezetek által ellátott feladatok és kapcsolataik más szektorokkal. A cél és érdekorientált szervezetek által ellátott feladatok három típusát vizsgáljuk: a közszolgáltatatói, adományozói és vállalkozói tevékenységet. 28 Az alábbi ábra azt mutatja, hogy a célorientált szervezetek valamivel több mint a fele végzett adományozói és közszolgáltatói feladatokat, és több mint egynegyedük folytatott vállalkozási tevékenységet is. Az érdekorientált szervezetek tevékenységében a közszolgáltatói feladatok és az adományozói tevékenység kaptak hangsúlyt, míg vállalkozást a szervezetek 29%-a folytatott. A két csoport

által ellátott tevékenységek arányaiban lényeges eltérést tehát, a közszolgáltatások és az adományozás terén találtunk, ami a szervezetek aktivitásának eltérő jellegére utal. 28 A különböző – közszolgálati, adományozói és vállalkozó – tevékenységekre konkrét példákat lásd a mellékletben. 48 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A cél- és érdekorientált szervezetek által ellátott feladatok (az említések százalékában) 27% 29% 53% 69% 63% 55% közszolgáltatás adományozás vállalkozás A külső kör ábrázolja a cél- és a belső kör pedig az érdekorientált

szervezetek által ellátott feladatok százalékos megoszlását. Mielőtt rátérnénk az egyes tevékenységek jellemzésére előre kell előrebocsátani: a hazai nonprofit szektor elitjét reprezentáló minta kiválasztásánál az egyik szempont az volt, hogy a szervezetek végezzenek közszolgáltatásokat. Ugyanakkor a mintába bekerült szervezetek közel kétötöde úgy nyilatkozott, hogy nem végez olyan közszolgáltatást, amit a közvélemény általában állami feladatnak tart. Ezért a téma jellege és terjedelmi korlátok miatt, csak a közszolgáltatást végző cél- és érdekorientált szervezetek feladatellátásait elemezzük részletesebben. A közszolgáltatást végző cél- és érdekorientált szervezetek. Mint a fenti ábrán is látható, a célorientált szervezetek 53%-a (50 szervezet) és az érdekorientált szervezetek 69%-a (35 szervezet) végzett állami feladatnak számító közszolgáltatást. Ez a fajta feladatvállalás a célorientált

szervezetek esetében az alapítványi formában (58%), míg az érdekorientáltaknál inkább a társas nonprofit formában (57%) működő szervezetekre volt jellemző. A közszolgáltatást végző célorientált szervezetek tevékenységi területei az alábbiak szerint alakultak: Egészségügyi-szociális: 36% (18 szervezet) Oktatás-kutatás: 30% (15 szervezet) 49 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Kultúrális-vallási: 16% (8 szervezet) Környezetvédelem: 8% (4 szervezet) Egyéb tevékenységi területek: 10% (5 szervezet) A közszolgáltatást végző érdekorientált szervezetek tevékenységi területei a

fentiektől némi eltérést mutattak: Egészségügyi-szociális: 40% (14 szervezet) Oktatás-kutatás: 20% (7 szervezet) Szakmai, gazdasági érdekképviseletek: 14% (5 szervezet) Kulturális-vallási 9% (3 szervezet) Település és gazdaságfejlesztés 9% (3 szervezet) Egyéb szervezetek 8% (3 szervezet) Megállapítható, hogy a közszolgáltatások terén mindkét csoportnak az egészségügyi-szociális, illetve az oktatás-kutatás a domináns tevékenységi területei. Az ellátott közszolgáltatási tevékenységgel kapcsolatosan az érdekorientált szervezetek sokkal pozitívabban nyilatkoztak, mint a célorientáltak, mivel a szervezetek háromnegyede szerint bővült, 20%-a szerint nem változott és csak 6%-a mondta azt, hogy szűkült a tevékenysége az elmúlt időszakban (a célorientáltaknál 44%-nak bővült, 42%-nak nem változott és 14%-nak szűkült ez irányú tevékenysége). A változások okait az érdekorientált szervezetek inkább a javuló, bővülő

keresletben és a bövülő tevékenységek ellátásában látták, míg a célorientáltak a normatív finanszírozás változásaiban, illetve a kereslet romlásában vélték megtalálni. A közszolgáltatást ellátó szervezetek tevékenységének nagyon fontos mutatója, hogy kik alkotják a szervezetek által nyújtott szolgáltatások megrendelői körét, azaz mely szereplők támasztanak igényt a szervezetek szolgáltatásai iránt. Ennek alapján következtethetünk arra is, hogy a különböző szervezetek mely szektorokkal lépnek szolgáltatási kapcsolatba. Az alábbi ábra adatai azt mutatják, hogy mind a cél-, mind az érdekorientált szervezetek közszolgáltatói tevékenysége iránt leginkább a magánszemélyek támasztottak keresletet. Mindkét funkcionális csoportnak tehát igen erős szolgáltatási kapcsolata alakult ki a civil, vagy a pluralista értelmezés szerint, a háztartások informális szektorával. 50 Alapítvány a Magyar

Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A közszolgáltatást végző cél- és érdekorientált szervezetek szolgáltatásainak megrendelői (az említések százalékában) piaci szervezetek intézmények 9% 14% állami szervezetek,intézmények 26% 36% önkormányzati intézmények 43% 48% 44% a tevékenység célcsoportja 14% szervezet tagsága 23% magánszemélyek 0% 54% 54% 10% 20% érdekorientált szervezetek 30% 40% 50% 58% 60% célorientált szervezetek Az érdekorientált szervezetek szolgáltatásai iránt a szervezet tagsága és célcsoportja nagyobb keresletet mutatott, mint az a célorientált szervezetek esetében

feltételezhető volt. (Majd az alábbiakban látjuk, az igénybevevői kör esetében ez egészen másképp alakul.) Ennek konkrét oka egyrészt az, hogy a mintában szereplő, közszolgáltatásokat nyújtó érdekorientált szervezetek többsége társas nonprofit (főként egyesületi) formában működött, a célorientáltaknál pedig az alapítványi forma volt a meghatározó, tehát a szervezet tagsága ezért jelenhetett meg hangsúlyosabb megrendelői státuszban az érdekorientált szervezeteknél. Másrészt úgy véljük, hogy az érdekorientált szervezetek tagsága, és tevékenységének célcsoportja sokkal „tudatosabban” támasztott keresletet a szervezetek szolgáltatásai iránt. Figyelemre méltó, hogy az állami, önkormányzati intézmények, sőt még a piaci szereplők is nagyobb arányban léptek megrendelői kapcsolatba – a közszolgáltatások terén - a célorientált, mint az érdekorientált szervezetekkel. Mindezek alapján a két csoport

különböző társadalmi – állam, piac, informális szektor – partnerekkel kialakított kapcsolati hálóját a következőképpen jellemezhetjük: Mind a cél- mind az érdekorientált szervezetek – a közszolgáltatások területen - erős kapcsolati hálóval rendelkeztek az informális szektor felé, 51 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján ugyanakkor a célorientált szervezetek erősebb megrendelői kapcsolatban álltak a kormányzati, önkormányzati és a piaci szektorral, mint az érdekorientált szervezetek. Azt is meg kell jegyezni, hogy az érdekorientált szervezetek közszolgáltatásainak jelentős része

befelé, a tagság és a célcsoport felé irányult. Eszerint a célorientált szervezetek közszolgáltatások területén megnyilvánuló kapcsolati hálóját szélesebbnek, nyitottabnak jellemezhetjük, mint az érdekorientált szervezetekét. A cél- és érdekorientált szervezetek által nyújtott szolgáltatások igénybevevőinek két meghatározó csoportja volt: a magánszemélyek és a tevékenység célcsoportja. Mindkét esetre igaz, hogy a vizsgált nonprofit szervezetek szolgáltatásai irányt alacsonyabb keresleti arányt mutattak, mint ahogy a szolgáltatások igénybe vevőiként megjelentek. A célcsoportok tehát inkább a szervezetek által készen nyújtott szolgáltatásokat vették igénybe és kevésbé jelentek meg, mint (új) szolgáltatások megrendelői, indukálói. A cél- és érdekorientált szervezetek közszolgáltatásainak igénybe vevői (az említések százalékában) 70% 69% 66% 63% 60% 66% 50% 40% 30% 23%22% 20% 17% 10% 0% 10%

magánszemélyek szervezet tagsága tevékenység célcsoportja érdekorientált szervezetek egyéb (intézmények) célorientált szervezetek A közszolgáltatások stabilitását erősítheti, ha a megrendelői kör bővül, diverzifikálódik. A szolgáltatások megrendelői körét illetően mind a cél-, mind az érdekorientált szervezetek hasonló – bővülő, illetve nem változó tendenciákról adtak számot, némi százalékos eltéréssel. Ugyanakkor a 52 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján szolgáltatások igénybe vevői körében már erősebb eltérés volt a két csoport között. Az érdekorientált

szervezetek 62%-a nyilatkozott úgy, hogy az igénybevevők köre bővült, 37% szerint pedig nem változott. A célorientált szervezetek ambivalensebb, inkább stagnálóbb állapotról adtak számot, mivel a szervezetek 52%-a szerint bővült, és 46% szerint pedig nem változott a szolgáltatást igénybevevők köre. A közszolgáltatások ellátásának valódi lehetősége meghatározóan függ attól, hogy milyen kapcsolat alakul(t) ki az állam és az ilyen tevékenységet vállaló és ellátni is képes nonprofit szervezetek között. Az állami, önkormányzati megrendelők, kliensek - mint a fenti ábrán láthattuk –, mindkét csoportban nem elhanyagolható szereplőként jelentek meg, bár arányaik kisebbek voltak a magánszféráénál. Az állami és az önkormányzati szervezetek, intézmények, illetve a nonprofit szervezetek kapcsolatában igen fontos annak vizsgálata, hogy ki kezdeményezi ezt a kapcsolatot: a megrendelő (ön)kormányzat, vagy a magát és

szolgáltatásait ajánló civil szereplő. A cél- és érdekorientált szervezetek kapcsolatai az állami, önkormányzati szervezetekkel a közszolgáltatások kezdeményezésében Célorientált Érdekorientált szervezetek szervezetek Általában a szervezet 28% 26% kezdeményez Általában az állami, 8% 9% önkormányzati szervezetek kezdeményeznek Vagy a szervezet, vagy az 20% 40% állami, önkormányzati szervezetek kezdeményeznek Kölcsönös egyeztetés 16% 9% eredménye a szolgáltatás létrejötte Egyéb 28% 17% Noha a célorientált szervezetek a kérdéskör megítélésében sokkal megosztottabbak voltak, mint az érdekorientált szervezetek, de kapcsolataik az állami, önkormányzati szereplőkkel több kölcsönös elemet tartalmazott. Mindezek összefügghetnek azzal, hogy a célorientált szervezetek nagyobb arányban álltak megrendelői kapcsolatban az állami önkormányzati szereplőkkel. Így a köztük lévő kapcsolatoknak kialakult egyfajta jól 53

Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján bejáratott gyakorlata a tekintetben, hogy mikor, ki a kezdeményező a közszolgáltatások elindításában. Az egyéb válaszok magas aránya is erre utal, mivel e válasz kategória alatt jelölték meg a szervezetek az ellátási szerződéssel kialakult kapcsolatokat. A nonprofit szervezetek egyik fontos szerepét jelentik azok a transzferszolgáltatások, amelyeket a szervezetek anyagiakban, vagy természetben nyújtanak, és amelyek abban nyilvánulnak meg, hogy a különböző forrásokból érkező donációkat, vagy a vállalkozási tevékenység eredményeit támogatások

formájában tovább adják. Ez a fajta működés főként az alapítványokra jellemző, ami esetünkben inkább a célorientált szervezetekre igaz, míg az adományozói tevékenységet folytató érdekorientált szervezetek között többségben voltak az egyesületek. A közszolgáltatást nyújtó célorientált szervezetek 60%-a (30 szervezet), az érdekorientált szervezetek 65%-a (23 szervezet) folytatott adományozói tevékenységet. 29 Az adományozói tevékenység irányulhat magánszemélyek, közösségek vagy intézmények felé. A két vizsgált csoport az adományozás irányában figyelemre méltó különbségeket mutatott. A célorientált szervezetek közül 20 (66%) magánszemélyeket, 18 (60%) közösségeket és 26 (86%) intézményeket, míg az érdekorientált szervezetek közül 15 (65%) magánszemélyeket, 10 (43%) közösségeket és 14 (61%) intézményeket támogatott adományaival. Jól látható, hogy a szervezetek jelentős hányadának

adományozói tevékenysége magánszemélyek felé irányult, de a döntő különbség a két csoport között abban nyilvánul meg, hogy a célorientált szervezetek többsége intézményeket is támogatott. Ennek oka abban lelhető fel, hogy azoknak a célcsoportoknak - melyeknek ellátása a célorientált szervezetek tevékenységének középpontjában áll (pl. lisztérzékenyek, autisták, hospice,stb.) – speciális intézményei igencsak hiányoznak mind az egészségügyi, mind a szociális, de az oktatási intézményrendszerből is. A fenti támogatási struktúra eltérő támogatási (pénzbeli, természetbeni adományok és önkéntes munka) formákat is jelent a két vizsgált csoport esetében. A célorientált szervezetek elsősorban természetbeni adományok, illetve ezt önkéntes munkával kombinálva, vagy ritkább mindhárom formájában nyújtották támogatásaikat. Az érdekorientált szervezetek A teljes mintában a célorientált szervezetek közül csak

közszolgáltatói tevékenységet a csoportba tartozó szervezetek 23%-a, csak adományozói tevékenységet a szervezetek 22%-a, mindkettőt a szervezetek 31%-a végzett, míg a szervezetek 24%-a egyik tevékenységet sem végezte. Ugyanezen arányok az érdekorientált szervezetek esetében a következőképpen alakult: csak közszolgáltatói tevékenység a szervezetek 24%-a, csak adományozói tevékenység a szervezetek 17%-a, mindkét tevékenységet a szervezetek 45%-a, míg egyiket sem a szervezetek 14%-a. 29 54 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján támogatási formájában a három támogatási forma kombinációja

volt a meghatározó. Az adományozói tevékenységhez a két vizsgált csoport igen változatos módon teremtette meg a feltételeket. A célorientált szervezetek átlagosan 2,1, míg az érdekorientált szervezetek 2,5 forrásból szerezték meg adományozói tevékenységükhöz a fedezetet. Az adományozói tevékenység fedezete a cél- és érdekorientált szervezeteknél Az adományozási Célorientált Érdekorientált tevékenység fedezete szervezetek (n=30) szervezetek (n=23) Magánszemélyek 15 szervezet (50%) 9 szervezet (39%) támogatása Cégek, vállalatok 11 szervezet (37%) 12 szervezet (52%) támogatása Állami támogatás 10 szervezet (33%) 8 szervezet (35%) Önkormányzati támogatás 9 szervezet (30%) 8 szervezet (35%) Saját tőke hozama 8 szervezet (27%) 4 szervezet (17%) Vállalkozási tevékenység 6 szervezet (20%) 7 szervezet (30%) bevételei Külföldi támogatások 6 szervezet (20%) 7 szervezet (30%) A célorientált szervezetek adományozó

tevékenységük fedezetére a magánszemélyektől kapott támogatásokat főként a cégek, vállalatok adományaival és/vagy az állami, önkormányzati támogatásokkal (pályázatok) egészítették ki nagyobb részben. Ezzel szemben az érdekorientált szervezetek elsősorban a cégek támogatásához szereztek még a magánszemélyektől és/vagy az állami önkormányzati segítséget. A közszolgáltatást is végző célorientált szervezetek adományozói tevékenységük fedezetének biztosítására tehát ugyanolyan nyitott kapcsolati hálót alkottak a többi társadalmi szereplővel, mint közszolgáltatási tevékenységük kereslete során. Ebben a kapcsolati hálóban a piaci és az állami, önkormányzati szereplők súlypontja némileg eltolódik, az előbbiek javára. Sokkal hangsúlyosabb változást találunk, ha az érdekorientált szervezetek többi szektorral kialakított kapcsolati hálóját vizsgáljuk meg a közszolgáltatói tevékenységük kereslete

és az adományozói tevékenység fedezetének biztosításában. Ez a hangsúlyosabb változás a piaci szektor felé eltolódó súlyponti változásban volt kimutatható. Ennek alapján a következő két ábra azt mutatja, hogy a közszolgáltatást végző cél- és érdekorientált szervezetek kapcsolati hálója az állami, a piaci és az informális szektorral miként modellálható a közszolgálati tevékenységek megrendelésekor, illetve az adományozói tevékenység fedezetének biztosításakor. 55 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A közszolgáltatást végző célorientált szervezetek kapcsolati

hálójának modellje állami szektor 50% 40% 30% 20% 10% 0% informális szektor piaci szektor közszolgáltatói tevékenység megrendelésekor adományozói tevékenység fedezetének biztosításakor A közszolgáltatást végző érdekorientált szervezetek kapcsolati hálójának modellje állami szektor 60% 40% 20% 0% informális szektor piaci szektor közszolgáltatói tevékenység megrendelésekor adományozói tevékenység fedezetének biztosításakor 56 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Már a fentiekben is láthattuk, hogy a közszolgáltatást nyújtó cél- és érdekorientált szervezetek 20,

illetve 30%-a vállalkozási bevételeiből is fedezte adományozói tevékenységét. Vállalkozási tevékenységet a közszolgáltatást nyújtó célorientált szervezetek közül 11 szervezet (22%), míg az érdekorientált szervezetek körében 9 szervezet (39%) végzett a megelőző évben, amely a vizsgálat idején is fennállt. Megállapítható tehát, hogy a magyar nonprofit szektor elitjét reprezentáló szervezetek körében az állami feladatok átvállalása és/vagy a klasszikus jótékonyság erősebbek, mint a piaci tevékenység. Az a fajta gyakorlat, hogy a piaci tevékenységekből származó bevételeket a szervezet által preferált tevékenységre fordítsák a szervezetek csak igen szűk szegmensére jellemző volt jellemző. (erre példákat a mellékletben olvashatunk). EREDMÉNYEK: a cél- és érdekorientált szervezetek problémái a működés terén. A kutatásban hét problématípus (a szervezetek gyakorlati működése, az anyagi bázis

megteremtése, a jogi, eljárási szabályozás, a szektoron belüli és kívüli érdekérvényesítés és szakember-ellátottsága) mentén próbáltuk meg a szervezetek mindennapi működését befolyásoló nehézségeket feltárni. A cél- és érdekorientált szervezetek működését befolyásoló problémák (az említések százalékában) 100 92 90 Érdekorientált szervezetek Célorientált szervezetek 80 70 60 50 44 40 30 20 81 76 34 30 22 18 22 11 10 37 36 34 29 17 23 57 Anyagi Szektoron kívüli érdekérvényesítés Szektoron belüli érdekérvényesítés Gazdálkodási Szakember ellátottság Működtetési Jogi Egyéb 0 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján

A szervezetek működését befolyásoló problémák közül első helyen mind a két csoporthoz tartozó szervezetek többsége a „szervezetek anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémákat” említette első helyen. Amikor az anyagi bázis megteremtésével kapcsolatos problémák ilyen nagyarányú említését próbáljuk meg értelmezni, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy itt egyrészt a szektor legjelentősebb bevételeivel rendelkező, másrészt igen komplex közszolgálati és adományosztói feladatokat ellátó szervezetekről van szó. Úgy véljük, hogy a szervezetek elsősorban ezen vállat feladataikhoz mérten érzik forrásaikat szűkösnek és gazdálkodásukat bizonytalannak. Tágabban értelmezve úgy látjuk, hogy a magyar nonprofit szektorban 1997 óta kimutatható, hogy extenzív fejlődésének határaira érkezett (bevételszerkezet, GDP-hez való

hozzájárulás) és egy minőségi átalakulás vette kezdetét. Ezzel egyidejűleg megindult egy trendváltás a jogi szabályozásban (1%-os, közhasznúsági törvény) is, ami ezt a minőségi változást támogatta. Ugyanakkor a szervezetek anyagi helyzetét és mindennapi gazdálkodását befolyásoló adóés gazdálkodási szabályok továbbra is inkább restriktív jellegűek maradtak. A működtetéssel kapcsolatos problématípusok közül a célorientált szervezetek többségének három leggyakoribb választása a következőképpen alakult: elsősorban a szervezet anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémák, másodsorban a szervezet anyagi bázisának megteremtésének problémája összekapcsolódott a gazdálkodással kapcsolatos problémák említésével, valamint harmadsorban a szervezetek anyagi bázisának megteremtése az érdekérvényesítés szektoron belüli, illetve szektoron kívüli problémájával járt együtt. Az érdekorientált

szervezetek jellemző választásai abban különböztek a fentiektől, hogy itt első helyen a szervezetek anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémák mellett a szektoron kívüli érdekérvényesítés került megemlítésre, második helyen a szervezetek anyagi bázisának megteremtésével kapcsolatos problémák és a szektoron belüli érdekérvényesítés, míg a szervezetek egy harmadik csoportja számára minden felsorolt problématípus gondot okozott. A problématípusok fent leírt koncentrálódása azt mutatja, hogy a célorientált szervezeteknek a működés során elsősorban anyagi gazdálkodási problémái voltak és csak harmadsorban okozott számukra az érdekérvényesítés kérdése gondot. A kutatás során feltételeztük, hogy az 58 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a

nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján érdekorientált szervezetek a szektoron kívüli és belüli érdekérvényesítés problémáira sokkal érzékenyebben reagálnak, mint a célorientált csoport. Az eredmények szerint e tekintetben a két csoport között szignifikáns különbség volt kimutatható. A szektoron kívüli érdekérvényesítés kérdése egyrészt arról szól, hogy itt a több éve működő jelentős feladatokat ellátó öntudatos szervezetekről van szó, akik joggal várják el, hogy a különböző hatóságok kormányzati szervek partnereknek tekintsék őket. Másrészt összefügghet azzal is, hogy mint a korábbi eredmények mutatták -, a célorientált szervezeteknek kölcsönösebb és „bejáratottabb” kapcsolataik alakultak ki az állami önkormányzati szervezetekkel és ezt a problémát

csak a szervezetek valamivel több, mint harmada jelezte. Meg kell állapítanunk, hogy az érdekérvényesítés és az egyeztetés az elmúlt években – ahogy a szervezetek megítélték – „formálissá” és „kiüresedetté” vált. Számos szervezet a jogszabályok módosításával kapcsolatosan megfogalmazta azt az elvárást, hogy „vonják be a szervezeteket is a törvényelőkésztésekbe”. Figyelemre méltó az is, hogy több szervezet sérelmezte, hogy „arra az ’ingyen’ szellemi tőkére, amely a nonprofit szervezeteknél felhalmozódott a kormányzati szervezetek nem tartanak igényt”. A magyar nonprofit szektoron belül jelentkező, talán legfontosabb probléma, amivel szembe kell nézni, az a szektortudat hiánya és az ezzel kapcsolatos identifikációs krízis. Ez az önmeghatározás pedig nem várható mástól, mint a szektor szervezeteinek összefogásától, a szervezetek tagjainak, önkénteseinek, alkalmazottainak és vezetőinek

kompromisszum kész fellépésétől. A Nemzeti Civil Alapprogram – több más előnye mellett – az egyik legfontosabb fejleménye volt, hogy a szektor kezelni tudta a képviseletében fellépő önjelölt szereplőket, és képes volt alkuk és kompromisszumok megkötésére. A szektoron belül végbemenő minőségi változásokra utal a szervezetek nagy része által megfogalmazott belső „tisztulás” igénye, és az érdekérvényesítés tartalmi megújítása, valamint konkrétumokban megmutatkozó újragondolása. A működtetés, a szakember ellátottság és a jogi szabályozás a célorientált szervezetek mintegy ötödének, míg az érdekorientált szervezetek egyharmadának okozott említésre méltó problémát. Érdemes arra felfigyelni, hogy a szakember ellátottság kérdését a jobban „bürokratizált” érdekorientált szervezetek inkább jelölték meg problémaként, mint a kevésbé „bürokratizált” célorientáltak. Továbbá a szektor jogi

szabályozásának problémáira az érdekorientált szervezetek érzékenyebben reagáltak, míg a célorientált szervezetek esetében igen gyakori válasz volt: „a nonprofit szabályozással csak akkor foglalkozunk, ha valami konkrétum 59 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján van”; „nem szeretjük ezt a kérdést”; a nonprofit szektor problémáival nem foglalkozunk, de az átláthatóságot és a nagyobb nyilvánosságot hiányoljuk.” Bár a szervezetek akkori (2001) működési problémáit kevésbé befolyásolta, hogy milyen tapasztalataik és ismereteik voltak más országok, illetve az Európai Unió

nonprofit szektort érintő szabályozásáról, de jelenlegi és jövőbeni életükben ez egyre inkább meg nem kerülhető kérdéssé válik. Némi túlzással fogalmazva e két kérdéskörben a két csoport közötti különbségek szinte „drámaiak” voltak. Más országok nonprofit szabályozásának megoldásairól az érdekorientált szervezetek 86%-ának, míg a célorientált szervezetek csak 13%-ának voltak tapasztalatai. Az Európai Unió nonprofit szektort érintő szabályozásáról az érdekorientált szervezetek 75%-a és a célorientált szervezetek 9%-a rendelkezett ismeretekkel. Tapasztalataikat az érdekorientált szervezetek valamivel több mint a fele közvetlen, az uniós országok szervezeteivel kialakított kapcsolatokon keresztül nyerte, illetve egyharmaduk az Európai Unió dokumentumait is ismerte. Viszonylag alacsony volt 2001-ben az Unió honlapjának elterjedtsége az érdekorientált szervezetek körében. Mindezek alapján megállapíthatjuk,

hogy az érdekorientált szervezetek átlagosan egynegyede felkészülten nézett a nonprofit szektort is érintő uniós csatlakozás elé, míg ez a célorientált szervezetek csak 2%-ról volt elmondható. Az érdekorientált szervezetek körében tapasztalható magasabb arányú felkészültséget az is magyarázza, hogy ez ide tartozó szövetségek, ernyőszervezetek létüknél fogva jobban rá vannak kényszerítve az uniós tapasztalatok integrálására, illetve rendelkeznek olyan apparátussal, kapcsolati tőkével, ami ezt lehetővé teszi. Ugyanakkor figyelemre méltóak ezek az adatok annak fényében, hogy itt a szektor elitjéről van szó, és némiképp érthetővé válik, hogy miért alacsony ma a nonprofit szervezetek pályázati hatékonysága az uniós forrásokra. EREDMÉNYEK: a cél- és érdekorientált szervezetek tapasztalatai és attitűdjei az érdekérvényesítés terén. Az elmúlt tizenöt évben a hazai nonprofit szektor és szervezeteinek egyik

változó erősséggel feltörő, de permanens problémája volt, hogy milyen intézményes keretek között lehetséges a szektor érdekeinek artikulálása és a megfogalmazott érdekek érvényesítése. „Ez idáig ezen a területen - dacára annak, hogy sokféle ernyőszervezet és szövetség jött létre - nem sikerült megfelelő válaszokat adni a kérdésekre. A problémát felerősíti az a körülmény is, hogy a nonprofit szervezetek tevékenysége ezer szállal kötődik különböző állami intézményekhez, sok esetben a létük attól függ, hogy egyes jogszabályok, vagy a költségvetés különböző fejezetei mennyire képesek elképzeléseik 60 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján

támogatására. De az érdekek érvényesíthetőségének hiánya esetleg komoly gondot jelenthet majd az európai integrációs folyamatokban is, amennyiben a szükségképpen bekövetkező változásoknál nem lesz mód az álláspontok világos megfogalmazására és képviseletére” (HARSÁNYI, 1997). Viszonylag keveset tudunk arról, hogy a különböző nagyságú, tevékenységű és helyzetű, mennyire részesei a már meglévő érdekképviseleti intézményeknek és milyen tapasztalatokkal rendelkeznek e téren. Nem világos továbbá - még az igények szintjén sem -, hogy az érdekegyeztetés folyamata milyen tengely(ek) - területi, szakmai, önkéntes, kötelező - mentén szervezhető meg. Nincsenek továbbá megfelelő vizsgálatok arra nézve sem, hogy az eddigiekben is működő hasonló formációk (pl. Szociális Tanács vagy a különböző szintű szövetségek, ernyőszervezetek)

tapasztalatai milyenek ezen a területen. A mintában szereplő szervezetek érdekérvényesítés terén megnyilvánuló szerepeit két változó mentén mértük: egyrészt, hogy a szervezetnek van –e tapasztalata az érdekérvényesítés terén, másrészt, hogy tagja-e valamilyen szövetségnek vagy ernyőszervezetnek. A kérdésekre adott válaszok alapján a két csoport között markáns és szignifikáns különbségeket találtunk. Az alábbi táblázat a cél- és érdekorientált szervezetek megoszlását mutatja a két vizsgált változó mentén. A cél- és érdekorientált szervezetek megoszlása az érdekérvényesítés tapasztalata és szervezeti tagság tekintetében Célorientált szervezetek Érdekorientált szervezetek (n=94) (n=51) 26% 80% 24% 18% 18% 2% 38% 0% Van tapasztalata az érdekérvényesítésben és tagja ernyőszervezetnek, szövetségnek Van tapasztalata az érdekérvényesítésben, de Nem tagja ernyőszervezetnek, szövetségnek

Nincs tapasztalata az érdekérvényesítésben, de tagja ernyőszervezetnek, szövetségnek Nincs tapasztalata az érdekérvényesítésben és Nem tagja ernyőszervezetnek, szövetségnek Ide sorolták magukat a nagyobb ernyőszervezetek és szövetségek 61 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Míg a célorientált szervezetek 50%-ának, addig az érdekorientált szervezetek 98%-ának voltak tapasztalatai az érdekérvényesítés területén. Ugyanakkor a célorientált szervezetek közül a szervezetek kevesebb mint fele (44%) rendelkezett tagsággal valamilyen ernyőszervezetben vagy szövetségben. Ezzel szemben az

érdekorientált szervezetek döntő többsége (82%) volt tagja ernyőszervezetnek vagy szövetségnek. A célorientált szervezetek közül közel egynegyedre tehető azon szervezetek aránya, amelyek vagy tapasztalattal vagy tagsági viszonnyal rendelkeznek az érdekérvényesítés terén, míg több mint egyharmaduk semmilyen szinten nem vesz részt az érdekérvényesítésben. Ez utóbbi adat azért is érdemel figyelmet, mert van a szervezeteknek egy nem elhanyagolható csoportja, amellyel kapcsolatosan joggal merül fel a kérdés: miként képzelik küldetésüket, illetve miként tudják megtalálni a helyüket a szektorban. Világosan kell látni, hogy a „magányos harcosok” kora lejárt, csak azok a szervezetek tudnak valamit tenni célcsoportjaik és saját szervezetük érdekében is, amelyek valamilyen szinten (formális) kapcsolatokat, hálózatokat alkotnak úgy, hogy közben saját (szervezeti) önazonosságukat is meg tudják tartani. Az érdekérvényesítés

színterei és színjei sokféle lehetnek, úgymint: települési, igazgatási (minisztériumok, egyéb igazgatási szervezetek), törvényalkotói, szakmai, tevékenységterületi vagy éppenséggel a nonprofit szektoron belüli szintek. Az alábbi ábra azoknak a cél- és érdekorientált szervezeteknek az érdekérvényesítési mezőjét mutatja meg, amelyeknek voltak tapasztalataik az érdekérvényesítés területén (ez a célorientált szervezetek esetében 47, míg az érdekorientált szervezeteknél 50 szervezetet jelentett). A mintában szereplő és az érdekérvényesítés területén tapasztalatokat szerzett célorientált szervezetek átlagosan két, míg az érdekorientált szervezetek átlagosan három szinten voltak jelen az érdekérvényesítés folyamatában, azaz a célorientált szervezetek szűkebb érdekérvényesítési mezőben mozognak, mint az érdekorientáltak. 62 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás

fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján A cél- és érdekorientált szervezetek érdekérvényesítésének színterei (az említések százalékában) települési szint 80% 60% 40% szektoron belüli szint igazgatási szint 20% 0% szakmai szint törvényalkotói szint érdekorientált szervezetek célorientált szervezetek Mint a fenti ábra is mutatja ez a célorientált szervezetek esetében a szakmai (57%) és az igazgatási szintet (49%), míg az érdekorientált szervezeteknél inkább az igazgatási (74%), szakmai (64%) és törvényalkotói (64%) szinteket jelentette. Ez a megoszlás egyrészt megerősíti azt a feltételezést, hogy a különböző közszolgáltatásokat végző szervezetek

alapproblémái mára szakmai jellegűvé váltak és érdekeik érvényesítését meghatározó arányban a szakmailag illetékes minisztérium, országos hatáskörű szervezet mellett vélik megtalálni. Másrészt, arra is érdemes felfigyelni, hogy mindkét vizsgált csoport a területi szintet közel azonos (43-42%-ában), de az igazgatási és a szakmai szintnél jóval alacsonyabb arányban jelölte meg. Úgy tűnik, hogy a nonprofit szervezetek életét befolyásoló érdekegyeztetések nem települési szinten, hanem sokkal inkább minisztériumi és szakmai, tevékenységi szinteken dőlnek el. Ezt a vélt vagy valós ellentmondást további kutatások adatai kell, hogy megerősítsék vagy cáfolják. Végezetül, a cél- és érdekorientált csoport között alapvető eltérés mutatkozott a szektoron belüli érdekérvényesítés során szerzett tapasztalatok tekintetében. A kérdésben vizsgált célorientált szervezetek alig 63 Alapítvány a Magyar

Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján egy negyede, míg az érdekorientált szervezetek közel fele vett részt ezen a szinten az érdekérvényesítésben. Már a korábbi adatokból jól láthattuk, hogy a szektoron belüli érdekérvényesítés kérdése ugyanilyen arányokban jelentkezett problémaként a két vizsgált csoportnál. Megállapítható, hogy ma mi történik a magyar nonprofit szektorban az sokkal inkább az érdekorientált szervezetek aktivitásától, döntéseitől függ. Ha ebben a belső érdekérvényesítési folyamatba sem tudnak a célorientált szervezetek nagyobb arányban bekapcsolódni, akkor a szektort érintő

döntésekben nem fognak megjelenni a különböző cél- és tevékenységcsoportok érdekei. ÖSSZEGZÉS A kutatás - amely a hazai nonprofit szektor elitjét (az 5 millió feletti bevételű, tartósan működő és közszolgálatokat ellátó szervezeteket) vizsgálta - egy pillantfelvételt rögzített a tekintetben, hogy ez a különleges csoport miként differenciálható az érdekérvényesítés és a szektor problémáival kapcsolatosan megfogalmazott indítékai és attitűdjei révén. A hierachikus klaszterelemzés módszerével az elit két csoportját tudtuk megjeleníteni. Célorientált szervezeteknek neveztük el azokat a jórészt önsegítő csoportokból formalizálódott szervezeteket, amelyek mindennapi működésük középpontjában nem a szektor külső és belső érdekérvényesítésének problémái álltak, hanem a közszolgáltató és adományozói tevékenység ellátása, ennek anyagi, működési és gazdálkodási feltételeinek biztosítása.

Érdekorientált szervezetekként jellemeztük az elit másik csoportját. Az idetartozó szervezetek döntő többsége a közszolgáltatói és adományozói tevékenysége mellett tudatosan vállalta fel a szektor külső és belső érdekérvényesítésének problémáit, mivel nagyrészük a különböző tevékenységi területeken létrejött szövetségek, ernyőszervezetek, illetve érdekképviseletek közül került ki. Úgy véljük, hogy - a szervezetek aktivitása, mozgósítóképessége, függetlensége és közhasznúsága (lásd:SEBESTÉNY, 2002) mellett - az érdekérvényesítéssel és a szektor problémáival kapcsolatosan elfoglalt álláspontok, és az e területeken kifejtett működés, az egyik olyan dimenzió lehet a funkcionális csoportosításokon belül, amely rávilágíthat, hogy a magyar nonprofit szektort alkotó szervezetek általában mennyiben tudják erőforrásaikat (anyagi, kapcsolati tőke, idő, stb.) az általuk képviselt csoportok és

szervezetek, illetve a szektor fejlődésének érdekében hasznosítani, illetve a szektor bizonyos statisztikailag körülhatárolt csoportjai konkrétan– jelen esetben a szektor elitje - milyen attitűdöket vesznek fel, aminek alapján 64 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján megrajzolható az a kapcsolati háló amelyben - az érdekérvényesítés és a hazai nonprofit szektor problémái tekintetében - a szektor aktív és inaktív rétegei mozognak. A következőkben tematikusan foglaljuk össze a kutatás főbb eredményeit, azaz a cél- és érdekorientált szervezetek sajátos jellegzetességeit. 1.Formális

jellemzők Szervezeti forma Szervezeti forma választása Alapítók Foglalkoztatási potenciál Tevékenységtípus Célorientált szervezetek mind alapítványi, mint társas nonprofit forma jellemző az elvégzendő feladathoz magánszemélyek és/vagy egyházak és/vagy hazai vállaltok gyenge inkább önkéntesek alkalmazása a jellemző kultúra és vallás inkább oktatás, kutatás Érdekorientált szervezetek dominánsan társas nonprofit forma jellemző az elvégzendő feladathoz + szervezetépítési megfontolások magánszemélyek és/vagy nonprofit szervezetek és/vagy kormányzati, önkormányzati intézmények erős kevésbé jellemző az önkéntesek alkalmazása szakmai, gazdasági érdekképviselet inkább szociális, egészségügy 2.Ellátott feladatok és más szektorokkal kialakított kapcsolatok Közszolgáltatások A nyújtott közszolgáltatás megrendelői köre A szolgáltatási kapcsolat létrejöttének típusa (az állami, Célorientált szervezetek

jellemző (a szervezetek valamivel több mint a fele) magánszemélyek, tevékenység célcsoportja inkább állami önkormányzati intézmények és cégek kölcsönös jellegű önkormányzati 65 Érdekorientált szervezetek inkább jellemző (a szervezetek több, mint kétharmada) magánszemélyek, tevékenység célcsoportja kevésbé állami önkormányzati intézmények és cégek vagy-vagy típusú Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján szervezetekkel) Kapcsolati háló a közszolgáltatásban Adományozás A támogatás iránya A támogatás módja A támogatás fedezete Kapcsolati háló az adományozás

megteremtésében Vállalkozási tevékenység nyitott piaci és állami kapcsolatok erős informális súlyponttal jellemző intézmények és magánszemélyek természetbeni és önkéntes munka magánadományok és vállalati támogatások, vagy állami, önkormányzati pályázati bevételek nyitott informális és piaci jellegű kevésébé nyitott dominánsan informális súlypont, gyenge piaci és állami kapcsolatokkal inkább jellemző magánszemélyek és intézmények pénzbeli, természetbeni és önkéntes munka vállalati támogatások és magántámogatások, vagy állami, önnkormányzati pályázati bevételek kevésébé nyitott dominánsan piaci jellegű inkább nem jellemző inkább jellemző 3.A működés problémái Legjellemzőbb problématípusok Tapasztalatok más országok nonprfit szabályozásáról Tapsztalatok az EU nonprofit szabályozásáról A tapsztalatok jellege Felkészültség a csatlakozásra Célorientált szervezetek anyagi bázis

megteremtése Érdekorientált szervezetek anyagi bázis megteremtése gazdálkodási problémák szektoron kívüli érdekérvényesítés szektoron belüli érdekérvényesítés jellemző a szervezetek döntő többsége szektoron kívüli érdekérvényesítés alig jellemző a szervezetek elenyésző hányad alig jellemző a szervezetek tíz százaléka jellemző a szervezetek háromnegyede formális perszonális és formális minimális a szervezetek két százaléka közepes a szervezetek egynegyede 4. Az érdekérvényesítés problémái 66 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Célorientált szervezetek

Tapasztalatok az érdekérvényesítés terén Az érdekérvényesítés színterei Nonprofit szektoron belüli szinteken Tagság szövetségekben és ernyőszervezetekben gyenge a szervezetek felére jellemző szűkek szakmai, igazgatási (minisztérium, igazgatási szervezetek) szintű gyenge gyenge a szervezetek közel fele 67 Érdekorientált szervezetek erős a szervezetek döntő többségére jellemző tágak elsősorban igazgatási, másodsorban törvényalkotói és szakmai szintű erősebb erős a szervezetek döntő többsége Irodalom Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján ANDORKA, R., KONDRATAS, A, TÓTH IGY

(1995) : A jóléti rendszer jellemzői és reformjának lehetőségei, Közgazdasági Szemle, 1.sz 2-23o ANHEIER, H.K, SEIBEL, W (eds) (1990): The nonprofit sector: International and comparative perspectives, De Gruyter, Berlin ANHEIER, H., SEIBEL, W (1993) A nonprofit szektor és a társadalmi átalakulás, Európa Fórum, 3.sz 22-37o ANHEIER, H.K, GLASIUS, M, KALDOR, M (2003): Globális civil társadalom, Typotex, Budapest Az Európai Közösség Bizottságának Közleménye az önkéntes szervezetek és alapítványok szerepének erősítéséről Európában, Európa Ház, Budapest, 1998. BADELT, Ch.(2002): Handbuch der Nonprofit Organisation Strukturen und Management, Schaffer-Poeschel Verlag, BANDURA, B., VON FERBER, CH (1981): Selbsthilfe und Selbstorganisation im Gesundheitswesen, München, Odenburg. BARTAL, A.M (1998): Elméleti kihívások és gyakorlati válaszok a nonprofit szektorban, Ph.D disszertáció ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Továbbképző Intézete,

225.o BARTAL, A.M(1999): Nonprofit alapismeretek kézikönyve, Ligatura, Budapest BARTAL, A.M, CZIKE, K (2003): Mit érdemes tudni a nonprofit szervezeteknek a nonprofit kutatásokról, www.nonprofitkutatashu/letölthető anyagok BAUER, R. (1990): Zwischen Skylla und Charybdis: Das intermediere Hilfesystem – Kritik und theoretische Asatze, Bonn. DIMAGGIO, P.J, ANHEIER, HK(1990): A nonprofit szervezetek és a nonprofit szektor szociológiája, In: A harmadik szektor (szerk.: Kuti Éva, Marschall Miklós) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991. 71-84o 69 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján EVERS, A. (1988): Eltolódások a

jólétmixben, In: Társadalmi rétegződés (szerk.: Andorka, R, Hradil, S, Peschar, J) Aula Kiadó, Budapest, 1995 605-632.o Evers, A. (1992): Soziale Bewegungen und soziale Ordnung im Konzept des Wohlfartsmix, Forschungjournal Neue Soziale Bewegungen, 4. S49-58 Evers, A. (1995): Part of the welfare mix: The third sector as a intermediate area, Voluntas, vol.6 No 2 pp:159-182 Evers, A., Olk, Th (Hrsg) (1996): Wohlfartspluralismus: Vom Wohlfartsstaat zur Wohlfartsgesellschaft, Opladen EVERS, A., SVETLIK, I (eds)(1993): Balancing pluralism: New welfare mixes in care for the elderly, Avebury, England EVERS, A., WINTERSBERGER, H (eds) (1988) Shifts in the welfare mix European Centre for Social Walfere Training and Research, Vienna. FERGE, ZS.(1993): A magyar szociálpolitika 1992, In: Magyarország politikai évkönyve (szerk.: Kurtán, S, Sándor, P, Vass L) Budapest, 268-276o GIDRON, B., KRAMER, RM, SALAMON, L (1992): Government and the third sector in comparative perspective: Allies

or adversaries? In.: Gidron, B, Kramer, R.M, Salamon, L (eds): Government and the third sector: Emerging Relationships in Welfare States, Jossey-Bass, San Francisco, California, pp.1-30 HANSMANN, H.(1987): A nonprofit szervezetek közgazdasági elméletei, In: A harmadik szektor (szerk.: Kuti Éva, Marschall Miklós) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest,1991. 29-44o HARSÁNYI, L. (1997): A nonprofit szervezetek szerepe a közszolgálatok átalakításában, Európa Fórum, 1.sz 95-100o HEGYESI, G. (1991): Integrációs modellek és a nonprofit szektor, Esély, 1sz 89-110.o JAMES, E. (1987) A nonprofit szektor elmélete nemzetközi összehasonlítások tükrében, In: A harmadik szektor (szerk.: Kuti Éva, Marschall Miklós) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest,1991. 45-56o 70 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit

szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján KORNAI, J. (1993): Transzformációs visszaesés: egy általános jelenség vizsgálata a magyar fejlődés példáján, Közgazdasági Szemle, 7-8.sz KAUFMANN, F.-X (1987): Staat, intermediare Instanzen und Selbsthilfe, München. KRAMER, R.M(1987): Öntevékeny szervezetek és szociális szolgáltatások szolgáltatások, In: A harmadik szektor (szerk.: Kuti Éva, Marschall Miklós) Nonprofit Kutatócsoport, 1991. 123-130o KRAMER, R.H (2000): A third sector in the third millennium? Voluntas, vol11 No.1 pp1-23 KUTI, É. (1991): A nonprofit szektor elméletek és a nonprofit gyakorlat lehetőségei Magyarországon, Közgazdasági Szemle, 1.sz 18-30o LÉVAI, K., SZÉMAN, ZS (1993): Társadalmi trigonometria, Scientia Humana, Budapest MISHRA, R. (1996): A jóléti állam a „válság” után, In: Az új

jobboldal és a jóléti állam (szerk.: Bujalos, I, Nyilas, M) Hilscher Rezső Szociálpolitikai Egyesület, Budapest PAVLUSKA, V. (1999) A nonprofit szektor, JPTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Intézet, Pécs RYAN, L. (1999): The new landscape for nonprofits, Harvard Business Review, 77(1) pp: 127-136. SALAMON, L.M (1987): A piac kudarca, az öntevékenység kudarca és a kormány nonprofit szektorral kialakított kapcsolatai a modern jóléti államban, In: A harmadik szektor (szerk.: KUTI, É, MARSCHALL, M) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991. 62 o SALAMON, L., ANHEIER, HK(1996): Social origins of civil society: Explaining the nonprofit sector cross-nationally, Working Pappers of the Johns Hopkins Comparative Nonprofit Sector Project. No22 The Johns Hopkins University, Baltimore SALAMON, L., et al and Ass (1999): Global Civil Society Dimensions of the Nonprofit Sector, The Johns Hopins Center for Civil Society Studies, Baltimore 71 Alapítvány a

Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján SALAMON, L., SOKOLOWSKI, SW, LIST, R világnézetben, Civitalis Egyesület, Budapest (2003) Civil társadalom SEBESTÉNY, I. (2001): A nonprofit szektor funkcionális megközelítése - a nonprofit prízma, Statisztikai Szemle, 4-5.sz SVETLIK, I. (1991): The future of welfare pluralism in the postcommunist countries, In. Evers, A, Svetlik, I (eds) New welfare mixes in care for the ederly, European Center for Social Welfare Policy and Research, Vienna, pp. 13-24. WALCHER, G. (1997): Funktionsbestimmungen des Dritten Sectors, Arbeitspapiere des Bereichts Politik und Gesellschaft, Osteuropa-Institut der

Freien Universitat Berlin, Heft 14. S:1-33 WEISBROD, B.A (1975): A háromszektoros gazdaságban működő öntevékeny szektor egy elmélete felé, In: A harmadik szektor (szerk.: KUTI, É, MARSCHALL, M.) Nonprofit Kutatócsoport, Budapest, 1991 15- 29o WEISBROD, B.A (1977): The voluntary nonprofit sector: An economic analysis, Lexington Books, Lexington WEISBROD, B.A(ed) (1998): To profit or not for profit: The commercial transformation of the nonprofit sector, Cambridge University Press, New York. ZIMMER, A. (2002): Dritter Sektor und Soziales Kapital, Münsteraner Diskussionspapiere zum Nonprfit Sektor, Nr. 19 Januar, S1-24 72 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján

MELLÉKLET 73 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján Néhány a megemlített konkrét szolgáltatásokból és ezek körülményeiről: „Tanártovábbképzés, tehetséggondozás, tanári kézikönyv sorozat kiadása, iskolarendszeren kívüli felnőttoktatás.” „Tudományos, levéltári, könyvtári tevékenység.” „Lelki egészségvédelem; mentálhigiénés betegség-megelőzés; krónikus betegek utókezelése, gondozása.” „Az alapítvány elkötelezettség létrejöttét, motiválta. a rehabilitációs Mozgássérültként központ maga is

létrehozását megéli, egy hogy belső nem áll rendelkezésre sok szolgáltatás, és mások problémáinak ismerete is megerősítette ebben. Nem elégedett meg a probléma felismerésével, hanem tenni is kívánt a helyzet javítása érdekében, és ez vezetett az alapítvány, a központ létrehozásához. Az alapítvány célja tehát a központ létrehozása és működésének biztosítása, így nincsenek megrendelői a szervezetnek, és nem is nyújt szolgáltatásokat.” „A szervezet egyik tevékenységi területe a kóbor állatok begyűjtése, ami önkormányzati feladat (lenne). Ha az önkormányzatok felkeresik őket, segítséget nyújtanak. Jellemzően alapítványnál az állami, önkormányzati megrendelések felkérés útján jelennek, de előfordult, hogy az alapítvány kezdeményezte a kapcsolatfelvételt.” „Állami feladatnak tekintett közszolgálati tevékenységként csak a folyóirat-, illetve könyvkiadást tudta említeni, ami

ebben az évben cd-romkiadással bővült (bár ezeket inkább csak félig lehet annak tekinteni, hiszen a célközönség igen szűk réteg). A megrendelői kör az egyéni előfizetőkből (kb.300), a könyvtárellátókból és a folyóirat terjesztőkből áll, ez az elmúlt években, érdemben nem változott Anyagi, természetbeni támogatásokat a szervezet nem nyújt, olyannyira nem, hogy az egyesület által kiadott könyvek írói is gyakran csak egy bizonyos számú kötetet kapnak honoráriumként. Vállalkozási tevékenységnek számít a lapkiadás és a könyvkiadás is. Működtetési tapasztalatként csak a nyomdákkal való kapcsolatot lehetne megemlíteni. Szolgáltatásaikat, esetleg vállalkozásaikat az Internet felé való nyitással szeretnék bővíteni.” „Fennállásuk óta végeznek hanglemezkiadást, de nem kereskedelmi formában, így ezt a közvélemény akár tekintheti állami tevékenységük nem változott az elmúlt években.”

74 feladatnak is. Az ilyen jellegű Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján „A templom renoválása – műemléki épület karbantartása, felújítása. Az idősekről való gondoskodás. A gyermekek szociális segítése ˝A daganatos, gyógyítható rákbetegek kezelése jól megoldott és korszerű feltételek mellett működik, addig a nem gyógyítható rákbetegeké nem – általában elfekvő kórházakban, rossz körülmények között, nagy fájdalmak és szenvedések között élik életük utolsó szakaszát. Ennek a problémának a megoldása a mi hivatásunk, és erre nagy az emberi igény.˝

információátadás/szolgáltatás szakterületükön belül; Értelmiségi Klub működtetése; konferenciák szervezése aktuális területi vagy világi eseményekről, majd ezek könyv alakban való publikálása; képzések – pl. nyugdíjasok ingyenes számítógépes oktatása, ehhez szükséges oktatási módszerek/programok kifejlesztése.” „Országos gyűjtőkörű szakmúzeum vagyunk. Ugyanazokat a feladatokat végezzük, amelyet egy önkormányzati, állami múzeum is. Gyűjtés, feldolgozás, őrzés, kiállítás Hatósági, engedélyezési, véleményezési jogköre a múzeumnak nincs.”  és az állami, önkormányzati kapcsolatok? „Az állami, önkormányzati megrendelések elsősorban a szervezet kezdeményezésére jönnek létre, ez egy partneri együttműködés, amelynek révén a szervezet ellát egy állami feladatot – lakóotthon működtetése -, és a közigazgatási hivatallal kerül szakmai és pénzügyi kapcsolatba is.”

„Az állami önkormányzati megrendelések ellátási szerződés formájában jelentek meg. Az alapítvány modell értékű programja – Kapu Program – fiatal önkéntesek képzése házi szociális gondozásra, országos érdeklődés középpontjába került. (A szerződést az alapítvány az önkormányzattal kötötte meg, amelynek révén az önkormányzat igazolja, hogy az adott szakterületen állami feladatot látnak el.)” Jellemzően előbb informálisan, utóbb formális szerződésekkel (pl. fővárosi közgyűlés illetékes bizottsága, de több megyei szerződés rögzíti).” „Állami megrendelésekhez leginkább meghívásos pályázatok révén jutnak.” „Önkormányzatoktól kapnak pénztámogatást, melynek utalását szerződésben kötött feltételek határozzák meg (pl. Budapesten kerületek kiemelt ellátása)” 75 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói

ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján „A szervezetnél, vállalkozásfejlesztés, amelynek tevékenysége információszolgáltatás, az technológiatranszfer, állami -önkormányzati megrendelések pályázati úton jelennek meg, általában a szervezet kezdeményezése folytán, bár előfordul az állami szervek megkeresése is.” „Az önkormányzat eleinte nagyon nem örült a rehabilitációs központ létrehozásának, mert hozzá kell járulni a működtetéshez (van egy szerződés az egyesület és az önkormányzat között), most már örülnek, hiszen egy kötelező feladatukat más látja el.” „Egy szükségletfelmérés mutatja meg azt, hogy mi az amit az adott önkormányzat a területén igényelne, de nem tud

elvégezni. Ha Magyar Vöröskereszt ezt el tudja vállalni esetleg kisebb rezsiért, akkor erről megállapodás köthető.” „Iskolákkal való kapcsolattartás révén, átvitt módon. Az iskolák – mint állami intézmények- igényelhetik, hogy náluk is szűrjék meg a gyerekeket hallásvizsgálattal.” „Az állami, önkormányzati megrendelések úgy jelennek meg, hogy önmaguktól jelentkeznek.” „Az OEP-pel kötött szerződést tudta itt megemlíteni: a kezelt gyermekek arányában TB-bevételek egy részét átutalják nekik támogatásként, hogy az alapítványi ambulanciát finanszírozzák. Alapszabályuk szerint segítenek szakmai jogszabályok alkotásában, illetve tanácsadást végeznek szaktárcáknak, akár felkérik őket erre, akár nem. A normatíván át, a fővároson keresztül kapnak támogatást, hogy a VIII. kerületi gyerekeket magasabb színvonalon lássák el” „Az önkormányzatoktól érkeznek a felkérések

különböző rendezvények szervezésére, lebonyolítására jeles napokon; énekkari vagy fúvós zenekari előadások, műsorok nagyobb rendezvényeken.” „Erre nagyon nehéz válaszolni. Én állami megrendelésnek tekintem, hogy mint az ország egyetlen olajipari múzeuma, az ezzel kapcsolatos feladatokat elvégezzük. Ugyanez fogalmazható meg az önkormányzatok viszonylatában is Mint kulturális teljesítmény, az állam és az önkormányzatok kötelező feladatához teszünk hozzá egy részt. Ennél konkrétabb megrendelések nem érkeznek” „1999-2000-ben szerződés alapján elláttuk a „civil ház” program zalai teendőit (MeH), idén ugyancsak a MeH-től megbízást kaptunk a „Dialógus a civil Magyarországért” nyugat-dunántúli regionális konferencia megrendezésére. Nemrég az Informatikai Kormánybiztosság bízott meg bennünket a számítógépes civil 76 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás

fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján pályázat zalai gondozásával. Több minisztérium rendszeresen eljuttatja hozzánk pályázatait, programjait, kérve, hogy terjesszük azokat. Civil regiszterünket sok önkormányzat igényli. Tömeges volt ez az igény a SAPARDprogram kapcsán. A városi szakosztályok is gyakran kérik az illetékességi területükhöz tartozó szervezetek jegyzékét, ugyanígy a Megyei Közigazgatási Hivatal is igényelte, de a megyei KSH is. Önkormányzatok gyakran kérik a segítségünket közalapítványaik létrehozása során. Nagy számú önkormányzat és önkormányzati intézmény fizet elő Nonprofit Hírlevelünkre. Tanulmányíróként és

koordinátorként közreműködtünk a város fölkérésére a zalaegerszegi információs stratégia civil részének kidolgozásában. Jelenleg folyik a Megyei Önkormányzat megbízásából a zalai horvát lakosságú települések meglévő és lehetséges horvátországi kapcsolatainak fölmérése, javaslat és projekt-tár készítése; valamint a szociális-egészségügyi nonprofit szervezetek lehetséges közfeladat-ellátási területeinek föltérképezése.”  az adományozói tevékenység „Az egyesület kedvezményes színházjegyet ad diákoknak és nyugdíjasoknak, valamint jótékonysági esteket rendeznek a szociálisan rászorulóknak. Ez a tevékenység azonban nem minősül adományozásnak.” „Idős embereknek és szegény családok gyermekeinek adnak ajándékot karácsonykor, akiket szociális rászorultság alapján választanak ki.” „A támogatási döntéseiket elsősorban az igények alapján hozzák meg, és ez

legtöbb esetben egy-egy program révén önkéntes munkában jelenik meg.” „A támogatási döntéseket a kuratórium tagjai a rászorultság és a szükségesség mentén hozzák meg.” „A támogatási döntéseket az alapító-okiratban lefektetett elvek szerint hozzák meg.” „Nagyon kevés lehetőségük van anyagi támogatásra. Példaként említette, hogy mindig az UNICEF-től vásárolják üdvözlőkártyáikat, különböző rákbetegségek kezelését támogatják lehetőségeik szerint – olyanokat támogatnak ilyen módon, ahol biztosak benne, hogy támogatásukat jó célra használják fel, illetve el is jut adományuk a megfelelő helyre.” 77 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás

eredményei alapján „A fellépések annyiban minősíthetőek anyagi támogatásnak, hogy azokat ingyen vállalják, de persze a fellépés pénzbe kerül. Így közvetlenül nem nyújtanak anyagi támogatást. támogatásként A támogatási kezeljük) döntéseket elsősorban az (amennyiben időbeliség a határozza fellépéseket meg. Ezt a tevékenységet szívesen bővítenék, ha lenne rá lehetőség. Igény, kapacitás van, a bővítésnek alapvetően anyagi függvénye van.” „A helyi adottságok figyelembevételével (I. faluközpontok) a cél alátámasztottsága, a települési központok környezeti kultúrája (II. értékmentés, értékteremtés) az Alapítvány céljainak megfelelő legyen, szükségessége.” „Támogatási döntések meghozatala: Rászorultak közül a hátrányosabb helyzetűek és azok élveznek elsőbbséget, akik saját értéket

(pénzt, humántőkét) fektetnek a programba.” „Előre meghirdetett feltételek alapján inspirálják a gyerekeket a pályázat elnyerésére. A táboroknál például a hely mértéke határozza meg, de a jelentkezés sorrendjében fogadják a gyerekeket.” „A programjuk olyan igények kiszolgálását próbálja megoldani, mely alapvetően kellene, hogy járjon minden betegnek és családjának. A támogatási döntéseket nemzetközi standardok alapján hozzák meg (WHO), mivel Magyarországon ez az ellátási forma nincs szabályozva.” „Támogatás csak tiszteletjegy formájában van rendszeresítve a Magyar Nemzet és a Pester Lloyd újságíróinak, mivel ezek az újságok ingyen hirdetik programaikat (tulajdonképpen ´bartel´).” „Eseti támogatásoknál rendelkezésünkre áll a szervezetekről vezetett Nonprofit Levéltár, amely információt ad a szervezet működéséről, tevékenységéről. Meghirdetett támogatási programunk

esetén a nagyobb megyei partner- ernyőszervezeteink képviselőit kérjük föl a munkabizottságba döntési jogosítvánnyal. Fontosnak tartjuk, hogy ne egyszeri programról, rendezvényről legyen szó, hanem hordozza a továbbélés ígéretét, viszonylag innovatív kezdeményezés legyen, erőteljes partnerségre épüljön, reálisan fogalmazza meg a program iránti szükségletet, igényt, világosan rögzítse a célt és a célcsoportot, s több anyagi forrást találjon a megvalósításhoz.” 78 Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás eredményei alapján  a vállalkozásokról most és a jövőben. „A színház

üzemeltetése valójában vállalkozásnak minősül, de a befolyó pénzt visszaforgatják, a bevételből finanszírozzák a kutatásokat. A színház üzemeltetése valójában vállalkozásnak minősül, de a befolyó pénzt visszaforgatják, a bevételből finanszírozzák a kutatásokat.” „Az egyesület „Kertvárosunk: üzemelteti Wekerle” c. a helyi lapot. A kábel tv-t, vállalkozásból képújságot, befolyó valamint pénzből a fedezik adományaikat, valamint a helyi kulturális rendezvények költségeit. Tevékenységükön nem kívánnak változtatni, véleményük szerint így is túlteljesítették az alapító okiratban foglaltakat. Elégedettek munkájukkal” Vállalkozást az egyesület eddig nem folytatott, mivel egyrészt összeférhetetlennek tartják a nonprofit szervezetek alapvető céljaival, másrészt félnek attól, hogy támadási felületet nyújtanának a rivalizáló roma szervezeteknek.” „A szövetség tíz éve

működtet egy éttermet. Az ebből befolyó jövedelem elenyésző. Vállalkozói tevékenységüket nem tartják összeférhetetlennek a civil jelleggel, gyakorlatukon nem kívánnak változtatni.” „A szervezet a vállalkozási tevékenységét felnőttoktatás keretén belül folytatja. Vagyonőröket képez (évente kb 100 fő) a Békés Megyei Regionális Átképző Központtal együttműködve. A képző központ a szakmai feladatokat látja el, az alapítvány biztosítja a résztvevőket, a költségeken és a bevételen osztozik a két szervezet. A vállalkozással kapcsolatban az a tapasztalatuk, hogy jó a szakmai együttműködésük, de igazából nincs nagy nyereségük a képzésen. A lehetőségeik a jövőben csökkenni fognak, hiszen nem lesz már szükség annyi kiképzett vagyonőrre.” „A szervezet folytat vállalkozási tevékenységet, amely különböző szolgáltatások nyújtását jelenti, mint például szoftverfejlesztés, nyomdai

tevékenység - "lehetőségek szélesebb körű felhasználása és anyagi források bővítése érdekében". A vállalkozási tevékenységhez fűződő tapasztalataik részben hasznosak, részben kudarcélményekhez kapcsolódnak. Sikeresnek bizonyult szoftverfejlesztési és egyes nyomdai szolgáltatási tevékenységük, azonban ennél kevesebb sikert könyvelhettek el információs anyagok kiadása terén. Ez utóbbiban azt látja fő problémának, hogy nem sikerült a megfelelő vevőkör kialakítása.” „Az alapítvány egy kávézót tart fenn, mely szorosan kapcsolható az alaptevékenységhez. Megnyitásával 79 elsősorban adózási, jogi, gazdálkodási Alapítvány a Magyar Felsőoktatásért és Kutatásért „Humán erőforrás fejlesztése a civil szektorban” oktatói ösztöndíj Bartal Anna Mária Ph.D Cél- és érdekorientált szervezetek a nonprofit szektorbana nonprofit szervezetek új szempontú tipizálása egy empírikus kutatás

eredményei alapján ismereteik bővültek elég sokat. Tervezik a vállalkozás bővítését: több funkcióssá szeretnék tenni részben az igényeknek, részben pedig a meglévő lehetőségeknek megfelelően. Ez a pozitív tendencia (lehetőségek megléte) vonatkozik az egyéb tevékenységeikre is: ezért más területeken is bővítéseket terveznek.” „Vállalkozási tevékenységet nem végeznek, bár van az egyesületnek egy betéti társasága, amit1996-ban hoztak létre, s amely jelenleg szünetelteti a tevékenységét, gyakorlatilag azonban sosem működött. Beltagja az egyesület, és van két magánszemély kültagja is. Létrehozásával az volt a céljuk, hogy ne csupán a pályázati úton elnyerhető pénzre támaszkodhassanak, hanem legyenek egyéb bevételeik is; pl.: oktatási tevékenységből, tábor- és rendezvényszervezésből A legnagyobb akadályt a tőke hiánya

jelentette, és tapasztalatuk sincs a vállalkozáshoz. Magát a vállalkozási lehetőséget általánosságban úgy minősítette melyből érzése szerint nem lenne igazi haszna a szervezetnek, mert nem kaphat ehhez kapcsolódóan plusz kedvezményeket. Nincsenek meg továbbá az átlag civil szervezetnek az ehhez szükséges anyagi lehetőségei sem. Gyakorlatilag tehát nem érdemes élni vele.” „Jelenleg nincs vállalkozási tevékenységük, de a Hospice Ház felépültével elképzelhetőnek tartják, hogy úgynevezett Charity Shop működtetésére lesz szükség. Nem profitorientáltan kívánják működtetni, tevékenységük működtetését szeretnék finanszírozni.” 80 hanem adományozó