Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » A mikroökonómia alapfogalmai

Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév A mikroökonómia alapfogalmai (1. fejezet) Közgazdaságtan: az embereknek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival, e döntések társadalmi következményeivel foglalkozó tudományág. Termelési tényezők: A termelés erőforrásai, amelyek megkülönböztethetők egymástól aszerint, hogy milyen funkcióval vesznek részt a javak és szolgáltatások előállításában. Négy alapvető termelési tényező: - Munka: az ember mindazon szellemi, fizikai képességeinek összessége, amelyeket a termelési tevékenység során felhasználhat. - Természeti tényezők: a földterület, erdők, vizek, bányakincsek stb. melyek eredeti természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra. - Tőke javak: a termelésben alkalmazott mesterséges eszközök, gépek, épületek, felszerelések, alkatrészek stb., (reáljavak) és az ezek

feletti rendelkezést képviselő pénz és értékpapírok. - A vállalkozói szolgáltatások Mikroökonómia: a gazdasági szereplők, az „egyéni döntések”, „egyéni döntéshozók” (fogyasztók, háztartások, vállalatok stb.) valamint ezek általánosítható viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A gazdaságot elkülönült gazdálkodó egységek együtteseként ábrázolja. Makroökonómia: összevont mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményeit, állapotát, fejlődési tendenciáit. A makroszintű eredmények, mikro szintű események eredői, következményei. Az összetétel csapdája: Ami igaz minden egyénre külön-külön, az nem igaz a csoport egészére. Gazdasági racionalitás: minden olyan célkitűzés vagy cselekedet, amely jobb gazdasági eredmények elérésére, vagy rosszabb eredmények bekövetkeztének elkerülésére irányul. Fajtái: - Fogyasztói racionalitás - Üzleti (vállalati)

racionalitás - Termelési tényezők tulajdonosainak racionalitása - Kormányzati ill. irányító szervek racionalitása Hatékonyság: olyan tevékenységeket választanak, melyek adott felhasznált ráfordításokkal a legnagyobb kibocsátást eredményezik, vagy fordítva: adott kibocsátást a legkisebb ráfordítással teremtik elő. Piac: a tényleges és potenciális eladók és vevők, illetve azok cserekapcsolatainak rendszere, melynek legfőbb tényezői a kereslet, a kínálat, az ár és a jövedelem. Piaci szereplők: azok a személyek, szervezetek és csoportok, akik termelési vagy fogyasztási tevékenységükkel közvetlenül befolyásolják a piaci folyamatokat, és a piaci események szempontjából egységesnek tekinthetők. Láthatatlan kéz: a saját céljaikat, érdekeiket önző módon követő szereplőket egy „láthatatlan kéz” vezérli. (pl ha csökken vminek az ára nő a kereslet, és fordítva, ha vminek nő az ára csökken a kereslet) Kereslet:

azt fejezi ki, hogy a fogyasztó / felhasználó hajlandó és képes valamilyen terméket vagy szolgáltatást megvásárolni. Piaci kereslet: egy adott árú valamennyi szóba jöhető fogyasztójának fizetőképes keresletét összesíti. 1 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Fizetőképes kereslet: A szükségletek, az igények és a vágyak nem minősülnek keresletnek, amíg meg nem jelennek a fogyasztók fizetőképes keresleteként. A kereslet pénzel alátámasztott, realizálható gazdasági szükséglet. Kínálat: a cég képes és hajlandó eladás céljából valamely terméket vagy szolgáltatást előállítani, teljesíteni. Piaci kínálat: az adott termék valamennyi termelőjének lehetséges / szándékolt termelését, azaz egyéni kínálatok összegét jelenti. (iparági kínálatnak is nevezik) Piaci verseny: a piac alapvető mozgatórugója, döntő jelentőségű a kereslet és kínálat összehangolódási folyamatában. A piaci

szereplő igyekeznek saját céljaikat érvényesíteni Keresleti függvény: a kereslet nagysága és valamennyi meghatározó tényezője közötti matematikai összefüggéseket mutatja. D=f(P,I,E) D Kereslet P Az ár I A jövedelem E Egyéb tényezők Keresleti görbe: megmutatja, mekkora a jószágból keresett mennyiség bármely lehetséges ár esetén, feltéve, hogy az egyéb tényezők változatlanok. Az a mennyiség melyet a vásárlók hajlandóak megvásárolni adott ár mellett. DP  f (P ) ÁR P0 P1 D0 D1 KERESETT MENNYISÉG A kereslet árrugalmassága: megmutatja, hogy az áru árának egy százalékos változására az áru keresletének hány százalékos változása esik. A kereslet árrugalmassága = Kereslet százalékos változása / Ár százalékos változása D 100  D  D  P EP  P P D 100  P D a keresett mennyiség ∆D a keresett mennyiség változása P az ár nagysága ∆P az ár változása 2

Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Teljesen rugalmatlan kereslet: Rugalmatlan kereslet: Egységnyi kereslet rugalmasság: Rugalmas kereslet: Végtelenül rugalmas kereslet: E P =0 0< E P <1 E P =1 E P >1 E P =+∞ Q Q Kereslet jövedelem rugalmassága: e y  Y Y Y: Az eredeti jövedelem nagysága ∆Y: Jövedelemváltozás mértéke Q A QA Kereslet kereszt árrugalmassága: ed  PB PB Kínálati függvény: a keresletet is felfoghatjuk különböző változók függvényeként. S=f(P,E) S a kínálat nagysága P az ár E az egyéb tényezők Kínálati görbe: A piaci árak és a termelők által eladni kívánt jószágmennyiség köztikapcsolatot mutatja, bármely lehetséges ár esetén. A kínálat árrugalmassága: hasonlóan értelmezhető, mint a keresleté. Piaci ár: tendenciájának megállapítása csak a keresleti és kínálati görbe együttes kezelésével lehetséges, ugyan abban a koordináta rendszerben ábrázolva a

kettőt, megkapjuk, az egyensúlyi árat. 3 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Marshall kereszt: az egyensúlyi ár (a keresleti és a kínálati görbe metszéspontjában) grafikusan ábrázolva. Egyensúlyi ár: olyan ár, amelynél az önként kínált és önként keresett mennyiség éppen egyenlő. 4 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév A fogyasztói magatartás (2. fejezet) Hasznosság: a fogyasztói magatartás elemzésének kulcs kategóriája. A fogyasztó számára célként az elérhető haszon maximalizálása jelenik meg. Kétféle megközelítése: - Kardinális hasznosság elmélet: feltételezi a fogyasztóról, hogy az meg tudja mondani egy–egy jószág, illetve jószágkombináció esetében, hogy annak fogyasztása mennyi hasznot biztosít számára. - Ordinális hasznosság elmélet: az egyén nem képes mérni a hasznosságot, így nem tudja pontosan megmondani, hogy számára egy-egy jószágkosár mennyire hasznos, de

két jószágkosár közül képes eldönteni melyik a hasznosabb számára, képes rangsorolni. Fogyasztói kosár: egy lehetséges jószágkombináció, amely minden jószágból bizonyos mennyiséget tartalmaz. Minden jószágkosárhoz a hasznosság egy bizonyos foka rendelhető Preferencia-rendszer: konkrét fogyasztói kosarak közti kapcsolatot ír le a hasznosság szempontjából. A fogyasztói magatartás ordinális megközelítését jelenti Hasznossági függvény: függvényszerű kapcsolatot teremt a jószágkosarak és az általuk elérhető hasznossági szint között. U=f(x,y,z,) Ez egy folytonos függvény, vagyis feltételezzük, hogy a javak végtelenül kis részre oszthatók. Teljes haszon: a fogyasztás során nyert összhaszon. Jele: TU Telítettségi pont: az a pont a hasznossági függvényen, ahol a fogyasztó összhaszna maximális. Határhaszon: a teljes haszon növekménye. Jele: MU Kifejezi, hogyan változik az összhaszon, ha az elfogyasztott jószágok

mennyiségét egy-egységgel növeljük. MU  TU dx Gossen I. törvénye: csökkenő határhaszon elve A pótlólagos jószág egységek elfogyasztásával az összhaszon egyre kisebb mértékben nő. A pénz határhaszna: kifejezi, hogy az utoljára elköltött pénzegység mekkora hasznosságnövekedést eredményez a fogyasztó számára. Jele: MU M Kiszámíthatjuk, ha az MU X utoljára megvásárolt jószágegységet elosztjuk az árával. MU M  pX 5 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Közömbösségi görbe: a fogyasztói egyensúlyi helyzetet ábrázolja. A B C D Élelmiszer 1 2 3 4 Ruházat 6 3 2 1,5 Minél ritkább egy jószág, annál nagyobb a relatív helyettesítési értéke; határhaszna növekszik a bőségessé vált jószág határhasznához képest. Költségvetési egyenes: A fogyasztó költségvetési (budget), más néven fogyasztási lehetőségeit mutató egyenes. Egyensúlyi pont: A fogyasztó számára legkívánatosabb és

lehetséges fogyasztói kosár a B pontba érhető el. 6 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Vállalat, vállalkozás (3. fejezet) Vállalkozás: valami új és értékes dolog létrehozásának folyamata, amelyben a vállalkozó biztosítja a szükséges időt, és erőfeszítést, vállalja a felmerülő pénzügyi, pszichikai és szociális kockázatot, és megkapja az ennek következtében létrejövő pénzbeli és személyes megelégedettséget, nyújtó jutalmakat. Másképp: a jövedelem- és vagyonszerzésre irányuló vagy azt eredményező gazdasági tevékenység. Egyéni vállalkozó: az a belföldi személy, aki üzletszerűen, ellenérték fejében, nyereség és haszonszerzés céljából rendszeresen folytat termelő- vagy szolgáltató tevékenységet. Az egyéni vállalkozást csak vállalkozói igazolvány birtokában lehet gyakorolni. Gazdasági társaság: két vagy több tulajdonos által alapított üzleti vállalkozás, amelyben a

tulajdonosok megosztják egymás között a vállalkozás eredményét és a vezetés felelősségét is. Közkereseti társaság (kkt.): tagjai arra vállalnak kötelezettséget, hogy korlátlan és egyetemleges felelősség vállalásuk mellett közös gazdasági tevékenységet folytatnak, és az ehhez szükséges vagyont a társaság rendelkezésére bocsátják. Betéti társaság (bt.): tagjai közös gazdasági tevékenység folytatására vállalnak kötelezettséget oly módon, hogy legalább egy tag (beltag) felelőssége korlátlan a többi beltaggal egyetemlegesen a társaság – vagyona által nem fedezett – kötelezettségeiért, s legalább egy másik tag (kültag) felelőssége vagyoni betétje mértékéig korlátozott. Korlátolt felelősségű társaság (kft.): olyan gazdasági társaság, amely előre meghatározott törzsbetétekből álló törzstőkével alakul, és amelynél a tag kötelezettsége a társasággal szemben a törzsbetét és a társasági

szerződésben esetleg megállapított egyéb vagyoni hozzájárulás szolgáltatására terjed ki. Részvénytársaság (rt.): előre meghatározott összegű és névértékű részvényekből álló alaptőkével alakuló gazdasági társaság, amelynél a tag (részvényes) felelőssége a társasággal szemben a részvény névértékének, vagy kibocsátási értékének befizetésére terjed ki. Egyesülés: A tagok gazdálkodása erdeményességének előmozdítására és gazdasági tevékenysége összehangolására, valamint szakmai érdekeik képviseletére alapított kooperációs társaság. Ezeknek a feladatoknak az ellátását elősegítő gazdasági tevékenységet is végezhet. Saját nyereségre nem törekszik Vagyonát meghaladó tartozásaiért a tagok korlátlanul és egyetemlegesen felelősek. Előtársaság: A gazdasági társaság létesítésének napjától cégbírósági bejegyzésig előtársaságként működik. Ezen idő alatt a céget „bejegyzés

alatt” toldalékkal kell jegyezni Közös vállalat (kv.): a tagok által alapított olyan gazdasági társaság, amely a tagjai által rendelkezésre bocsátott alaptőkével és egyéb vagyonával felel kötelezettségeiért. A közös vállalat a tagok tevékenységét kiegészítő tevékenységet végez, vagy közös beszerzést, értékesítést, fejlesztést lát el. Technikai hatékonyság: technikailag hatékony az a termelési mennyiség, ami adott tényező kombinációval előállítható. Ezt a termék mennyiséget tehát nem lehet ennél kevesebb termelési tényezővel előállítani, és az adott ráfordításokkal, nem lehet ennél többet termelni. Termelési függvény: a felhasznált tőke és munka kombinációihoz azon termelési értékeket rendeli hozzá, amelyek a technikailag hatékony megoldásokat jelentik. Tehát a különböző tőke és munka kombinációkhoz, a velük maximálisan termelhető termékmennyiséget rendeli hozzá. Skálahozadéki

függvény: a termelési függvény azon pontjainak halmaza, amelyek azonos tőke – munka arány melletti tényezőkombinációk és a termelés mennyisége közötti összefüggést mutatják meg. A skálahozadéki függvény mentén a termelési tényezők mennyiségét azonos mértékben változtatva vizsgáljuk a termelés változását. Parciális termelési függvény: azt mutatja meg, hogyan alakul a termelés, ha az egyik tényező felhasználását változtatjuk, miközben a másik tényező mennyisége változatlan. 7 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Hosszú táv: -nak tekintjük, azt az időtávot, amelyen belül bármelyik termelési tényező mennyiséget megváltoztathatjuk, korlátlanul módosíthatjuk a termelési tényezőket. Rövidtáv: -on azzal kell számolni, hogy a termelési tényezők mennyiségének többségét nem tudjuk változtatni, de legalább az egyik tényező változtatható. Piaci időtáv: az az idő, amelyen belül egyik

termelési tényező mennyisége sem változtatható meg. Határtermék (MP): kifejezi, hogy az egyik termelési tényező egységnyi változása mennyivel Q Q változtatja meg a termelést, miközben a másik tényező változatlan. MPL  MPK  L K Határtermék függvény: a termelési tényező különböző értékeihez rendeli hozzá az általa eredményezett termelésváltozást. A termelés függvénynek a változó szerinti parciális derivált függvénye. 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 L 0 10 30 60 80 95 105 112 112 108 100 Q 10 20 30 20 15 10 7 0 -4 -8 MPL Munkatermelékenység = átlagtermék (AP): a termelt mennyiség és a felhasznált tényező mennyiségek hányados. Általában nem egy konkrét érték, hanem egy függvény Q Q APL  APK  L K Átlagtermék függvény: a felhasznált tényező különböző mennyiségeihez rendeli hozzá az Q( K , L) Q ( K , L) APK  f ( K )  átlagtermék különböző értékeit. APL  f ( L)  L K 0 1 2 3 4 5 6

7 8 9 10 L 0 10 30 60 80 95 105 112 112 108 100 Q 10 20 30 20 15 10 7 0 -4 -8 MPL 10 15 20 20 19 17,5 16 14 12 10 APL 8 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Technikai optimum: a változó tényező technikai optimumában az átlagtermék maximális, és értéke megegyezik a határtermékkel. Költség: mindazon ráfordítás pénzben kifejezve, ami a termelés során felmerül. Alternatív költség (opportunit cost  ejtsd: oportjunit kószt ): azokat a lehetőségeket jelenti, amelyeket a vállalat elveszít azzal, ha erőforrásait egy meghatározott célra használta fel. Elsüllyedt költségek (sunk cost szánk kószt ): azok a kiadások amelyek már megtörténtek és az adott pillanatban már nem változtathatók meg. Áldozati ár: pénzben méri az áldozatot, hogy az adott erőforrást elvonták más felhasználási lehetőségektől. Explicit költség: azok a költségek, melyek adott időszakban közvetlen kifizetést igényelnek. Implicit

költség: a számviteli költségek másik része. Nem járnak tényleges pénzmozgással, csak a gazdasági kalkulációval állapítják meg nagyságukat. Befektetett eszköz: A termelésben felhasznált tőke javak egy része, hosszú időn keresztül működtethetők, csak lassan használódnak el. pl egy gép éveken keresztül termel, egy épület évtizedekig biztosítja a termelés feltételeit. /Na, ez az!/ Értékcsökkenés: a befektetett eszköz elhasználódik, értéke csökken, amortizálódik /mint a suliban a padok, na érted már?!/ Forgó – eszköz: a termelés során azonnal elhasználódik, és értékesítéskor azonnal megtérül. (nyersanyag, üzemanyag, alkatrészek) Folyó költség: egy adott időszakban a termelés során felmerülő közvetlen ráfordítások. Számviteli költség: az implicit költségek egy része elszámolható számviteli költség. Gazdasági költség: nem találtam definíciót csak egy táblázat van a csoportosítására.

Gazdasági költségek Explicit költségek Elszámolható implicit Alternatív költségek költségek (normál profit) Implicit költségek 9 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Profit: a vállalkozásból származó bevételek és a termelés során felmerült költségek különbsége. Számviteli profit: az összbevétel és a számviteli költségek különbsége. Gazdasági profit: az összes bevétel és a gazdasági költségek különbsége. ÁRBEVÉTEL Gazdasági költségek Számviteli költségek Számviteli profit Explicit költségek Elszámolható Alternatív Gazdasági profit Implicit költségek Költségek (normál profit) Implicit költségek Költségfüggvények: a költségek és a termelés kapcsolatát vezethetjük le belőle. Minden esetben gazdasági költségekre vonatkoznak. Kifejezi, hogyan változnak a költségek a termelés változásával C=f(Q) Állandó költség (fix költség): nem változik a termelés változásával, még

akkor is felmerül, ha nincs termelés. (jele: FC) Változó költség: azon folyó költségek, amelynek nagyság a termelésméretétől függ.(jele: VC – Variable Cost) Összes költség: a változó és állandó költségek együtt. (jele: TC – Total cost) Átlagköltség (darab költség): az egységnyi termékre jutó összköltség. (jele AC) FC Átlagos fix költség: a termékegységre jutó állandó költség. (jele: AFC) AFC (Q)  Q Átlagos változó költség: a termékegységre jutó változó költség. (jele: AVC) VC PL  L 1 AVC (Q)    PL  Q Q APL Átlagköltség: AC (Q)  AVC (Q)  AFC (Q) Határköltség: a termelés egységnyi változása által előidézett összköltségváltozás. (jele: MC) TC VC MC   Q Q 10 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Piactípusok, vállalati magatartás (4. fejezet) Tökéletes verseny: az a piaci forma, amelyben a piac végtelenül nagy egy-egy versenyzőhöz képest,

és a szereplők árelfogadóak. Tiszta monopólium: az a piacforma, amikor egyetlen eladója van a terméknek (képes annyit termelni, amennyit a piac igényel),már nem árelfogadó, hanem önmaga is képes befolyásolni a piaci árat. Monopszónia: vásárlási monopólium. Pl: egy dohányfeldolgozó sok kis termelőtől, egyetlen cég veszi meg a dohánylevelet. Oligopólium: az a piacforma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a piacot. Tehát monopolizált piac, formájában és tartalmában átmenet a tiszta verseny és a tiszta monopólium között. Teljes bevétel: (a tökéletesen versenyző vállalatnál) az ár és a mennyiség szorzata: TR=P·Q Határbevétel: (a tökéletesen versenyző vállalatnál) a piaci ár (MR=P) mert egyel többet eladva termékéből az összes bevétel is épp a fix ’’p’’. Átlag bevétel: a tökéletesen versenyző vállalat átlagos bevétele is a piaci ár, hiszen az összbevétel és a mennyiség hányadosa.

AR=TR/Q=MR=P Összprofit: az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége. T∏=TR-TC Átlagos profit: a gazdasági profit, egy termékre jutó nagysága. A∏= T∏/Q Határprofit: az összprofit változásának az az összege, amely a termelés egységnyi változásának eredménye. Üzemszüneti pont: az átlagos változó költségek minimuma, mert ennél nagyobb piaci ár mellett célszerű termelni, ennél kisebb piaci ár esetén szüneteltetni kell a termelést. Holtteher-veszteség: A fogyasztói többlet egy része úgy veszik el a társadalom számára , hogy (a monopólium miatt) még meg sem termelődött. Kartell: /hö király!/ a nagy vállalatok megegyezése a verseny korlátozására. Összejátszásos oligopólium: két vagy több cég együttesen határozzák meg az árakat és a kibocsátást, felosztják egymás között a piacot, vagy közösen hoznak meg üzleti döntéseket. Duopólium: Két vállalat verseng egymással, ha nincs mód

összejátszásra, akkor a vállalatoknak, megalapozott előrejelzést kell készíteni a másik vállalatról, hogy az hogyan válaszol majd egy-egy ár változtatásra. Az ellenstratégiák tudatában maximalizálják a profitot. /vagy valami ilyesmi elég zavaros TK 107old/ Tröszt ellenes politika: a piaci hatalom korlátozásának legfontosabb módszere. A tröszt ellenes törvények tiltanak bizonyos cselekvési formákat és korlátozzák egyes piaci szerkezetek létrejöttét. Hatósági ármegállapítás: sok terméken és szolgáltatáson érvényesítették háborús időkben, az infláció korlátozására és az árak alacsony szinten tartására. Nehézkes módszer, rossz árbeállítás esetén hiányok alakulhatnak ki. 11 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév A termelési tényezők piaca (5. fejezet) Származékos kereslet: a vállalat azért és annyiban keres inputtényezőt, mert a vásárlók meg kívánják venni a terméket, olyan árat

kínálva érte, ami hosszú távon legalább normál profitot hoz számára. A határtermék piaci értéke (VMP): az adott input tényező határtermékének és a termék piaci egységárának szorzata. PLxdL=MFC=VMPL=MPLxPx /az L-ek indexben vannak/ A tényezők határköltsége (MFC): az adott inputtényező mennyiségének változása és az input egységárának szorzata. Az úgynevezett reáltőke és pénztőke megkülönböztetése néha nagyon fontos, máskor lényegtelen. Ha egy vállalat kötvényt bocsát ki, hogy pénzhez jusson, és a pénzen gépeket vásárol, akkor a tőkéje a gépekben testesül meg. Ugyanakkor a kötvények tulajdonosai értékpapír tőkét birtokolnak. Tőzsde: „egy nem profit célú” szervezet, a termelők, vevők, kereskedők önkéntes társulása, amely gyors információt és sokféle üzleti előnyt nyújt tagjainak. Terméktőzsde: a nagytömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adásvételének színtere,

intézménye. Kamat: a kölcsönadott pénz vagy eszköz használati díja. Vagyonértékelés: már működő eszközök felmérésére szolgál. Tőkebefektetések értékelése: többnyire tervezett lehetőségek összehasonlítását jelenti, előzetes kalkulációk alapján. Könyv szerinti érték: a vállalati reálvagyontárgyak nettó értéke. Eszköz-értékelés: amikor vagyontárgyanként végeznek műszaki-gazdasági értékelést a reális érték kimutatása céljából. Egy eszköz reális értéke kiszámítható abból kiindulva, hogy mennyiért lehetne most megépíteni vagy újonnan megvásárolni. Jövedelemtermelő képesség: egy vagyontárgy tőkésített értéke. Felkamatolás: az az eljárás, amikor a vizsgálat időpontjában rendelkezésre álló pénzösszeg jövőbeni értékét állapítjuk meg a piaci kamatláb és az időtartam figyelembevételével. Tőke jövőbeni értéke: a t-edik évben: FVt  PV0 (1  r ) t . Ez egy adott összeg

felkamatolt értéke egy későbbi időpontra. Diszkontálás: a jövőbeni összeg jelenértékének meghatározása a kamatláb és az időtartam figyelembevételével. Jelenérték: egy vagyontárgy tőkésített értéke. Ez jövedelmeinek a kamatlábbal diszkontált hozadékösszege. Nettó jelenérték: a tőkebefektetési összeg és a tőke jelenértékének különbsége. Belső kamatláb: az a szám, amely megmutatja, hogy egy tőkebefektetés átlagosan évi hány % kamatot hoz. Munka kínálati függvénye: /Magyarázat TK. 120old hosszú példa/ 12 Közgazdaságtan Jegyzet – Kandó – I. félév Humántőke: az a gazdasági tényező, amit a munkás bérbe ad a vállalkozónak, a vállalatának, amikor aláírja a munkaszerződést. A föld bérleti díja: a bérlő szempontjából a föl tényezőára. A földterület termelőképessége fenntartható, fokozható, illetve gazdasági épületek, építmények tehetik értékesebbé. Abszolút földjáradék: az

a díj, amit a legrosszabb minőségű föl átengedésért kell fizetni a tulajdonosnak. Különbözeti följáradék: a legrosszabbnál jobb földeken keletkezett jövedelmeket. A földek minőségi különbségén alapul, és mindig keletkezik a jobb minőségű földeken, ha a rosszabb minőségű földek ráfordításai határozzák meg a termék piaci árát. Termőföld ára: a földjáradék tőkésített értéke határozza meg. Értékpapír: valamilyen vagyonnal kapcsolatos jogot megtestesítő forgalomképes okirat. Kötvény: hosszabb lejáratú, kamatozó értékpapír. Névre vagy bemutatóra szólhat Kibocsátója arra kötelezi magát, hogy egy előre meghatározott időpontban visszafizeti a kötvény névértékének megfelelő összeget és az addig esedékes kamatot is megfizeti. Névérték: a kötvény, a részvény kibocsátásakor megállapított, az értékpapírra rányomtatott összeg. A névérték után számoljuk a kamatot a kötvényeknél, részvények

esetén az osztalék a névértékkel arányos. Árfolyam: az értékpapír pillanatnyi forgalmi értéke, a tőzsdén kialakuló ára. Az értékpapír pontosan meghatározható, vagy várható jövedelmeknek tőkésítése, a piaci kamatláb alapján. Hozam: valamely értékpapír birtoklásából származó jövedelem az értékpapír névértékének százalékában. 2 részből áll: névleges kamat és osztalék vagy árfolyamnyereség Elsődleges-értékpapír piac: itt folyik az új értékpapírok kibocsátása, azaz itt alakulnak át az egyéni és vállalati megtakarítások tőkévé. Másodlagos-értékpapír piac: már forgalomban lévő értékpapírok adásvétele folyik, a kibocsátónak itt aktív szerepe már nincs, csak a befektetők személye változik. Hitelpiac: a pénzösszegek rövidebb vagy hosszabb időre történő kölcsönzése folyik itt. - Tőke piac: 1 évnél hosszabb lejáratú műveletek. - Pénzpiac: 1 éven belüli lejáratú műveletek.

Tőzsdebizományos (bróker): olyan tőzsdeügynök, aki kizárólag ügyfelei megbízásából ad és vesz értékpapírokat, jutalék ellenében, saját számlájára nem köthet üzletet. Szabad ügynök (dealer): saját nevében és saját számlájára is bonyolíthat ügyleteket. A tőzsde árfolyamnyereségére spekulálók két tendenciát igyekeznek kihasználni: - Hausse: az értékpapírok árfolyam növekedése. - Baisse: várható árfolyamcsökkenés. Készpénz ügyletek: az ügyletet a kötéstől számított 2-5 napon belül kell lebonyolítani. Az eladónak szállítani kell a megrendelt értékpapírt, a vevőnek, pedig egyidejűleg ki kell egyenlíteni a vételárat. Határidős ügyletek: a teljesítés és a fizetés egy, az ügyletkötéskor meghatározott későbbi időpontban történik. Az ellenérték a vevőnek a kötés időpontjában érvényes árfolyamon kell kiegyenlíteni. 13