Gazdasági Ismeretek | Közgazdaságtan » Mikroökonómia részletesen

Alapadatok

Év, oldalszám:2004, 46 oldal

Nyelv:magyar

Letöltések száma:3357

Feltöltve:2004. június 06.

Méret:293 KB

Intézmény:-

Csatolmány:-

Letöltés PDF-ben:Kérlek jelentkezz be!



Értékelések

Nincs még értékelés. Legyél Te az első!


Tartalmi kivonat

1. Tétel: A közgazdaságtan tárgya, módszere, vizsgálati területe és alapvető kategóriái A közgazdaságtan tárgya, megközelítési módszerei A közgazdaságtan az embereknek a termelésben, az elosztásban, a cserében és a fogyasztásban felmerülő döntési alternatíváival és e döntések megvalósulásának társadalmi következményeivel foglalkozó társadalomtudomány. A közgazdaságtan ún. problémaorientált megközelítése az anyagi termelés és szükségletkielégítés során kialakult emberi viszonyokat tekinti e tudomány tárgyának. A szükségletkielégítés lehetősége korlátozott a szűkös erőforrások következtében. Ezért állandóan és a gazdaság valamennyi szintjén (szférájában) elkerülhetetlen a javak rangsorolása, az erőforrások kombinálása, az alternatív lehetőségek közötti választás. A termelés feltételeinek, összetételének e döntések nyomán bekövetkező megváltozása azonban megváltoztatja a javak

elosztását is, ami személyek, csoportok, rétegek, ill. társadalmi osztályok alapvető konfliktustényezőit hordozza. Ez utóbbi sajátosság teszi a közgazdaságtant társadalomtudománnyá, mivel legegyszerűbb termelési kalkulációi, piaci elemzései, pénzelméleti tételei akarva-akaratlan is eltérő érdekekhez kapcsolódnak. A módszerorientált (praxeológiai) megközelítések szerint a közgazdaságtan vizsgálódásainak fókuszában az előbb említett racionális döntések állnak. A hangsúlyt azonban ez a megközelítés nem e döntések társadalmi következményeire teszi, hanem azokra a gazdaságelemzési módszerekre, amelyekkel elemezhetőek és előre jelezhetők a gazdasági szereplők (egyének, háztartások, vállalatok, stb.) választási alternatívái Megvizsgálandó továbbá, hogyan és mivé összegződnek a szereplők döntései a gazdaság egészének szintjén, s alapvető előrejelzések fogalmazhatók meg a gazdaság, a piac fejlődései

tendenciáiról. Vizsgálati területei A közgazdasági elemzések két alapvető szintje a mikroökonómia és a makroökonómia. A mikroökonómia fókuszában a gazdasági szereplők, az „egyéni döntések”, az „egyéni döntéshozók” (fogyasztók, háztartások, vállalatok, stb.) állnak, illetőleg ezek általánosítható viselkedési jellemzői, döntési alternatívái, gazdasági reakciói. A mikroökonomia a gazdaságot elkülönült gazdálkodó (döntéshozó) egységek együtteseként ábrázolja, melyek gazdasági javakat állítanak elő és fogyasztanak el, egymással bonyolult kapcsolatokra (piaci és nem piaci jellegű viszonyokba) kerülve. Egyéni döntéseik hatására alakulnak ki, például a kereslet és kínálat összpiaci mennyiségei és arányai. A makroökonómia összevont (aggregált) mutatók, jellemzők formájában elemzi a gazdaság teljesítményét, állapotát, fejlődési tendenciáit (éves nemzeti jövedelem, munkanélküliség,

infláció, gazdasági növekedés, stb.) A vizsgálat eltérő tárgya a mikroökonómiától eltérő elemzési eljárásokat is igényel. A gazdaságelemzés két szintje természetesen erősen összefügg. Számos esetben csak önkényes eljárással lehet valamely jelenséget kizárólagosan a mikro-vagy kizárólag a markroökonómia tárgykörébe sorolni. Például a bérek növekedése egyidejűleg jelent a vállalatoknak (mikroszintű) költségnövekedést és makroszinten bérszínvonal-növekedést, áttételesen esetleg inflációt, mely utóbbi jelenség már egyértelműen az egész gazdaságra vonatkozó kategória, hiszen a gazdaság makroszintű jellemzője, és egy vállalatra nem is értelmezhető. A makroszintű eredmények mikroszintű események eredői, következményei, de sok esetben ez nem egyszerű összegződést jelent. E tényt szokták az összetétel csapdája néven is említeni. Piaci példával élve: ha egy árus olcsóbban adja a tojásait, mert

úgy véli sok van a piacon, vagy mert épp siet valahová, abból még nincs baj. Azonban ha nagyon sokan leszállítják a tojás árát egyidejűleg, akkor lehet, hogy az árus még az alacsonyabb áron sem tud eladni egyetlen darabot sem, hiába szeretne gyorsan megszabadulni tőlük. A közgazdasági elemzés két alapvető szintje mindkét irányban tovább bővíthető. „Mikro-mikro” vagy „szubmikro”, azaz mikro alatti szintek is elhatárolhatók az alkalmazott gazdaságtanok tárgykörébe tartozó vállalatokon belüli egységekre, funkcionális területekre vonatkozó elemzések összefoglalásával. A mikro-mikro gazdasági elemzés foglalkozik például az egyének motivációival, a vállalaton belüli egyéni viselkedéssel. A makroökonómia pedig „makro-makro” ökonómiának is nevezhető, amennyiben egy adott ország határain, gazdaságán túl, világrészek vagy sok országot átfogó nemzetközi szervezetek teljesítményeit, viszonyát tekinti

tárgyának. 2. Tétel: A közgazdaságtan alapkérdései, termelési lehetőségek határa, gazdasági racionalitás, önérdek Gazdasági racionalitás, önérdek A gazdasági viselkedés m ozgatórugóit ne héz r öviden kör ülírni. A dolog áttekinthetővé tétele végett a közgadaságtan bizonyos f eltevésekkel é l a z emberek, szervezetek, gazdasági szereplők viselkedését illetően. Ezzel összefügg több köz gazdasági ir ányzat a lapfeltevése, m iszerint az emberek racionálisan cselekszenek. Gazdasági racionalitás, azaz gazdaságilag racionális viselkedés minden olyan cselekedet, a mely j obb ga zdasági e redmények e lérését, va gy r osszabb eredmények bekövetkezésének elkerülésést célozza. A racionális cselekvés azonban nem azonosítható az önzéssel. A jó eredmények általában a c selekvések ( eredmények) több, eltérő sorozatával (csomagjával, kombinációjával) egyaránt elérhetők.Az önérdek jóval szélesebb

valóságtartalommal bír, mint azt a közgazdasági modellek általában feltételezik. Sőt bizton állítható, hogy a gazdasági racionalitás tartalmát egy adott társadalom szokásai, hagyományai, erkölcsi, va llási, politika i é rtékrendje határozza meg alapvetően, s csak a valóság egy részére igazak azok a modellek, amelyek egyszerű számértékekkel kívánják helyettesíteni az önérdek és a racionalitás tartalmát. Az e gyének döntései a ga zdasági r acionalitáson túl, sz emélyes tulajdonságaiktól, céljaiktól ill. e rkölcsi, politika i é s sz ociális sa játosságoktól, szokásoktól egyaránt függnek. A gazdasági racionalitás tartalma nem fogalmazható meg a társadalom minden tagjára általánosan. A gazdasági tevékenységek (szereplők) négy fő csoportjára például többé-kevésbé eltérő gazdasági racionalitás jellemző: A fogyasztó racionalitásának lényege, hogy sz ükségleteinek m aximális kielégítésére

törekszik, ezért jövedelmének legjobb felhasználásaképp azokat a javakat szerzi be , m elyeket vonz óbbnak vé l m ásoknál. Á ltalábban f eltesszük, hogy a f ogyasztó vá lasztásában, ill. é rtékítéletében köve tkezetes, tehát a fogyasztó egy perifériaskálával rendelkezik, mely egyértelmű, azaz mindig el tudja dönteni két jószágról, hogy számára melyik az előnyösebb, avagy két dolog azonos jelentőségű-e számára. Az üzleti (vállalati) racionalitás lényege a legáltalánosabb feltételezés szerint a jövedelem (profit) maximalizálása. Egy vá llalatnak á ltalában a ddig é rdemes növelnie termelését, ill. piaci eladásait, a míg a zok növe lik tisz ta e redményét (profitját). Vagy fordítva: érdemes csökkenteni a termelést, ha ezáltal a költség jobban csökken, mint az árbevétel. A termelési tényezők tulajdonosainak racionalitása a t ermelési tényezők felhasználásaval vagy átengedésével elérhető

jövedelem nagyságának maximalizálásával jellemezhető (ezt a jövedelmet a kamat, a bérleti díj és a munkabér képviseli). A kormányzati, ill. irányítószervek gazdasági racionalitásának lényege a társadalmi jólét növelése. E cél által vezérelve kell beavatkozniuk a gazdasági folyamatokba például vámokkal, a dókkal, a z á rak növe lésével va gy „befagyasztással”. Vannak oly an j avak, m elyeket a ga zdasági a lanyok, sz ervetek saját céljaik alapján nem elegendő mértékben vagy széles néptömegek által meg nem fizethető áron állítanának elő („közjavak”, infrastruktúra, egészségügy, védelem, közrend, stb.) E javak és szolgáltatások biztosítása is alapvető gazdasági döntéseket igényel, ezt is racionalitás jellemzi, de ennek jellege lényegesen eltér a profit vagy a kamat növelésével kapcsolatos döntésektől. Termelési lehetőségek határa Újratermelésnek nevezzük a t

ermelés-csere-elosztás-fogyasztás né gypolusú állandó körfolyamatát, amelynek főbb mozgatói az emberek szükségeleti, vágyai, igényei. A köz gazdaságtan e zen új ratermelési f olyamattal foglalkozik. Ezzel összefüggésben alapkérdés a szűkős erőfforások felhasználása, az igények és szükségletek minél teljesebb kie légítése érdekében. A társadalom szükségletei korlátlanok, míg ehhez képest az erőforrások, a nyersanyagok, az energia, a technika, a munkaerő szűkős mennyiségben állnak rendelkezésre. Ebből következően valamely jószág megszerzése egyet jelent más javakról való lemondással, azaz a termelési, csere, elosztási és fogyasztási folyamatok a szűkős lehetőségek közötti választások sorozatát is magukba foglalják. Termelési tényezőnek nevezzük a termelés erőforrásait, amelyek megkülönböztethetőek egymástól aszerint, hogy milyen funkcióval vesznek részt a javak é s szolgálatások

előállításában. Négy alapvető termelési tényezőt különböztetünk meg: - Munka-munkaerő az e mber m indazon sz ellemi, fizikai képességeinek összesége, amelyeket a te rmelési te vékenység sor án f elhasználhat. /elsődleges termelési tényező/ - Természeti tényezők a földterület, erdők, vizek, bányakincsek, stb., melyek eredeti természetes formában alkalmasak a termelési folyamatban történő felhasználásra. - Tőkejavak mindazok a te rmelésben a lkalmazott m esterséges e szközök, gépek, é pületek, f elszerelések, a lkatrészek, stb., a melyeket a termelőfolyamatban felhasználhatunk. - A vállalkozó, mint termelési tényező a puszta munkaerőtől elkülöníthető faktor, amely az embernek a többi termelési tényező kombinálásában, a róluk hoz ott dönté sekeben m egnyilvánuló készséget jelöli, tehát tulajdonosi, üz leti é s kockázatvállalási tevékenységeinek, készségeinek összeségét jelenti. Az összes

termelési tényezőt szervezi egységessé a termelési és szolgáltatási tevékenységek során. A közgazdaságtan három alapkérdése Mit, azaz mely javakat és szolgáltatásokat és azok milyen mennyiségét kell termelni? Azokat a j avakat é s sz olgáltatásokat a melyekre va n ke reslet é s oly an mennyiségben amennyit el lehet adni. Hogyan, milyen erőforrás kombinációval termeljünk? A termelési tényezők optimális felhasználásával, kom binációjával a legkevesebb ráfordítás mellett. Kinek, azaz a társadalom mely csoportjának termeljünk? Azoknak, akik meg tudják venni az adott szolgáltatást vagy javakat. A KINEK kérdéskör a háztartásokat képviseli, amelyek birtokolják a termelési tényezők többségét, és egyben a javak és szolgáltatások fogyasztói. A MIT és HOGYAN kérdések a vállalatokat képviselik. 3. Tétel: A piac és kategóriái, a piaci mechanizmus A piac és kategóriái A piac a tényleges és potenciális eladók

és vevők, ill. azok cserekapcsolatainak rendszere, melynek legfőbb tényezői: - a kereslet - a kínálat - az ár - a jövedelem - és a verseny A piac kifejezés vonatkozhat egy termékre (banán piaca), egy termékcsoportra (háztartási gépek), egy földrajzi területre ( balatoni pia c), e gy or szágra ( Mo.) vagy egy nagyobb nemzetközi régióra (Közös Piac) a vizsgálat konkrét céljától, megközelítési módjától, adatbázisától függően. A piac nem passzív színtere a csereaktusoknak (pl.: nem egy bevásárlóközpont), hanem élő önszabályozó rendszer, ahol a szereplőknek alapvető szabályokkal, törvényszerűségekkel kell szembenézniük. A piaci önszabályozás lényegét gyakran jellemzik a piaci autómechanizmusok kifejezéssel is. A kereslet egyéni és piaci. Egyéni: azon jószágok összessége, amit a fogyasztó hajlandó és képes megvásárolni. Az egyéni kereslet összegződése a piaci kereslet. A kínálat az a j ószágmennyiség, a

mit a t ermelő hajlandó és képes előállítani. Az egyéni kínálat összegződése a piaci kínálat. Az ár információs é s e lszámoló e szköz, a lkalmas a te rmékek, a z a nyagok, a z eszközök, a vagyontárgyak és a tevékenységek nyilvántartására. Az árrendszer másfelől méri a termékeket, a teljesítményeket. E minőségében nagy szerepet játszik annak meghatározásában, miből, mennyit termeljen a gazdaság, továbbá hogyan, milyen technológiák felhasználásával termeljenek. Az árak informálják mind a termelőket, mind a fogyasztókat, akik – a m ikroökonómia szerint – egyéni érdekük kielégítése céljából a piac igényeinek megfelelően kénytelenek cselekedni. A jövedelem a termék értékesítéséből származik, melyet a bővített újratermelésben felhasználnak (befektetik). Verseny: A piac alapvető mozgatója a piaci szereplők versenye. A piaci szereplők egy adott piacon egymással versengve igyekeznek – a k ereslet

é s kínálat adottságait, lehetőségeit kihasználva – saját c éljaikat é rvényesíteni. A piaci verseny jellege sokféle lehet, melyet döntő módon befolyásol az, hogyan viszonyul egymáshoz a szereplők mérete, hatalma, gazdasági egyensúlya. Van két szélsőséges piaci helyzet: - a tökéletes verseny - és a monopólium. A tökéletes verseny, azaz tökéletesen versenyző piac az a piaci forma, amelyben a pia ci té nyezők a szereplők számára külső adottságok, tehát nincs olyan szereplő, amely egyéni döntéseivel képes lenne befolyásolni a piaci árat, az összkínálatot, összkeresletet, más szereplők be-és kilé pését a z a dott te rmék piacán. A pia con a kkor le het töké letes verseny, ha a piaci résztvevők száma nagy, nagyon sok az eladó, nagyon sok a vevő és méretűk sem különbözik egymástól jelentős mértékben. Az iparágba való szabad ki-és belépést pia ci poz íciók, egyezmények, törvények nem

akadályozzák. A pia c terméke homogén, vagyis minden termelő azonos minőségben, formában kínálja ugyanazt a terméket és az összkínálat egy-egy termelő lehetőségeihez képest óriási. A piaci szereplők Piaci szereplők mindazon személyek, szervezetek és csoportok, akik termelési vagy f ogyasztási te vékenységükkel köz vetlenül be folyásolják a piaci folyamatokat, és a piaci események szempontjából egységnek tekinthetők (fogyasztók, vállalatok, költségvetési szervezetek, intézmények). A mikroökonómiai vizsgálatok első számú szereplője a fogyasztó. Le het e gy személy, egy család (háztartás), emberek valamely csoportja, szervezete, amely végső fogyasztás céljából szerez be javakat és szolgáltatásokat. A fogyasztó tehát elsősorban vásárlása célja szerint különböztethető meg a gazdaság többi szereplőjétől, és nem emberi tulajdonságai, nem a termék jellege a döntő. A fogyasztókat leggyakrabban mindössze

egyetlen tulajdonságúkkal, kereletükkel jellemezzük a mikroökonómiai m odellekben. A lapfeltevés, hogy va lamennyi termék külön -külön jellemezhető egy piaci k eresleti függv énnyel, a mely a z összes potenciális vásárló fizetőképes keresletét fejezi ki a termék árának függvényében. A termelő, a vállalat, a vállalkozás az a szereplő, amely javak és szolgáltatások kínálatával jelenik meg a piacon. Ez az elsődleges funkciója, de ennek alárendelten természetesen termelési tényezők, anyagok, gépek, munka vásárlója. A vá llalatok keresletét származékos k eresletnek is ne vezzük, uta lva arra, hogy a vállalat kereslete termelői céljából származik, s nem ízlés, biológiai szükséglet á ll m ögötte, m int a köz önséges f ogyasztók e setében. A vá llalatok kínálata a piaci k ínálati függv ényben összegződik bonyolult folyamatok eredőjeként. A keresleti és kínálati függvény A keresleti függvény adott

termék fizetőképes keresletének mennyiségeit fejezi ki a termék árának függvényében. Tökéletesen versenyző (kompetitív) piacon a keresleti függvény minden résztvevő számára adottság, melyet igyekszik megismerni, de nem képes befolyásolni. A keresleti függvény nem a tényelegesen megtörtént vásárlásokat képviseli, hanem mindazon á rak é s ke resett m ennyiségek össz ességét, m elyek ezen áru piacán elvileg megvalósulhatnak. A keresleti függvény jellemző módon negatív lejtésű, azaz alacsony árhoz nagy kereslet, növekvő árhoz pedig csökkenő kereslet tartozik. A kínálati függvény azt fejezi ki, milyen mennyiséget kínálnak a termelők különböző árak mellett. A kínálati függvény alakja és helyzete a termelők számától, ill. a termék eladási árának é s a r áfordításoknak a visz onyától f ügg. A z utóbbit a termelés technológiája és az inputtényezők ára határozza meg. A kínálati függvény jellemző

módon nő a termék árának növekedésével (pozitív lejtésű függvény). Változatlan ráfordítások mellett ugyanis, a magasabb eladási ár ösztönzi a termelőket a kínálat fokozására. A keresleti és kíná lati f üggvények e gyüttesen j ellemzik e gy te rmék pia cának egészét. E ké t f üggvény f elrajzolható e gy közös koordináta-rendszerbe is Mindkét esetben a termék ára a független változó, s a kínálat és kereslet mennyisége azonos termékre vonatkozik. Marshall-kereszt néven is ismeretes a piaci kereslet és kínálat közös ábrája, mert A. Marshall munkássága alapozta meg a piaci jelenségek ezen mikroökonómiai magyarázatát. Egyensúlyi ár az a pia ci á r, a mely m ellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő. Tökéletes verseny esetén, hosszabb távon c sak a te rmék e gyensúlyi á ra maradhat fenn. Egyéb árak mellett jelentős mozgás, átrendeződés várható vagy a ke resleti, vagy a kíná lati olda

lon. E mozgások az egyensúly irányába mozdítják e l m ind a z árat, m ind a ke reslet é s kínálat mennyiségét, hiszen egyikőjük változásával mindhárom módosul! Mindezek miatt az egyensúlyi ár piactisztító ár néven ismert. 4. Tétel: A fogyasztási magatartás általános jellemzése Alapfogalmak Egy adott áru iránti kereslet legfőbb megtestesítői maguk a vásárlók. Vevő lehet bármely egyén, a háztartás egésze amelyben él, egy vállalat, a kormányzat vagy külföldi gazdasági szereplő. Mindezen bőség ellenére a mikroökonómia végső fogyasztóként csak a háztartást ill. az azt alkotó egyéneket kezeli, mivel minden más vevő (vállalat, állam) lényegében további termelés céljából támaszt a piacon keresletet. A gazdasági élet meghatározó szereplői a háztartások. A háztartások szerepe a gazdaság vérkeringésében a következőkben jelölhető meg: 1. Végső fogyasztói a megtermelt javaknak, 2. Munkaerő

kínálatot teremtenek a termelő és szolgáltató szféra felé, amennyiben regenerálják és reprodukálják a gazdaság munkaerő bázisát. 3. Jövedelmük egy részét megtakarítják, így bizonyos megtakarítás (hitel) kínálatot hoznak létre. Minden végső fogyasztás alapvető mozgatórugója valamilyen szükséglet, amit úgy tekinthetünk kis egyszerűsítéssel, mint hiányérzetet, amely cselekvést vált ki önm aga m egszüntetésére. A z e mberi sz ükségletek sok te kintetben társadalmilag meghatározottak, sohasem keletkeznek ill. értelmezhetőek környezetükből kiszakítva, hanem e gy sz ükségleti str uktúrának nevezett komplex r endszer r észeként j elennek meg. Mivel nem azonos intenzitással jelentkeznek, tová bbá ha lmazuk m indenkor f elülmúlja m ind a reáljövedelem, mind a termelés szabta ke reteket, a f ogyasztó e gy biz onyos hie rarchia sz erint rangsorolni kénytelen őket. E preferenciaskála is jórészt társadalmilag

meghatározott. A kereslet, mint a pia cgazdaság ka tegóriája, m indenkor m eghatározott mennyiségű és minőségű javakra ill. szolgáltatásokra irányuló fizetőképes szükséglet. A fizetőképességet egy pénz vezérelte gazdaságban a fogyasztók vásárlóképessége szabja meg, ami nem más, mint az adott pénzjövedelem révén adott időben megvásárolható jószágkombinációk halmaza. Ezt a mikroökonómiában m ás sz óval reáljövedelemnek nevezzük. A f ogyasztó jövedelmi korlátja a következőképp fejezhető ki: n R=Σ(PiQi) i=1 ahol R a f ogyasztó pé nzjövedelme, a Pi az i -edik te rmék va gy sz olgáltatás aktuális á ra a piacon, Qi pedig a z i -edik j ószágból vá sárolható m ennyiség. A fogyasztó r eáljövedelmét a lehetséges Qi (i= 1n) kom binációk ha lmaza a dja meg. Az eddigiekből is következik részben, hogy mindig van kielégítetlen szükséglet, ami a piacon rejtve marad, de ott m unkál a háttérben, így el nem

hanyagolható szerepet játszik a fizetőképes szükségletek rangsorolásában. A szükségletkielégítésre alkalmas javak megszerzése és felhasználása, azaz maga a szükségletkielégítés folyamata a fogyasztás. Közgazdaságtani megközelítés A közgazdászok arra törekednek, hogy a piaci kereslet alakulását meghatározó fogyasztói viselkedést modellezzék. Modellek a lkotására é s e zen ke resztül szükségszerű egyszerűsítésekre, absztrakciókra azért van szükség az elemzés során, mert a fogyasztók szükségleti skálája rendkívül sokszínű, ill. maguk a fogyasztók is végtelen változatosságban jelennek meg a piacon. A közgazdaságtan a fogyasztó racionális viselkedését feltételezi. A fogyasztói racionalitás kritériuma két dimenzióból tevődik össze. A racionális gazdasági szereplőről egyrészt azt feltételezzük, hogy döntéseiben konzisztens (következetes, önellentmondásoktól mentes), azaz lényegében meghatározott

és a közgazdászok által axiómákban rögzíthető szabályok alapján dönt minden egyes választási helyzetben. Másrészt a döntéseit vezérlő szabályokkal helyzetének optimalizációjára törekszik, ami maximalizáló (vagy minimalizáló) tevékenységet jelent adott kor látok mellett. R acionális e gy f ogyasztó te hát, ha szükségleteit a lehetséges maximális mértékben igyekszik kielégíteni (optimalizáció), vagyis ha adott reáljövedelem mellett maximalizálja „fogyasztói hasznát” ( ezzel e gyben m inimalizálja sz ükséges köl tekezésének mértékét), és ha bármely helyzetben ennek a célnak megfelelően ugyanazon szabályok alapján cselekszik (konzisztencia). Fogyasztói modellek A m ikroökonómia a lapfelfogása sz erint: a fogyasztó mindenkor azt a jószághalmazt választja (keresi), amelyet lehetőségei közül a leginkább akar. A fogyasztó lehetőségeit a reáljövedelme korlátozza, akaratát pedig szükségleti struktúrája

befolyásolja. A f ogyasztói sz ükségletek ha lmazának j ellemzésére a köz gazdaságtanban ké t alapvető elmélet ismert: a hasznosság ún. kardinális és a z ú n ordinális megközelítése. Hasznosságon (U) értjük azt a kielégülést, amelyet a fogyasztó valamely jószág vagy szolgáltatás elfogyasztása révén nyer. A szükségleti összefüggések megjelenítője az ún. hasznossági függvény, a mi képletszerű kapcsolatot teremt a fogyasztás és az általa nyert vagy nyerhető kielégülés mértéke között: U=U(x 1 , x 2 , x n ) Ahol x 1 , x 2 , x n a j ószágok ill. sz olgáltatások ha lmazának e lemei, m íg U a hasznosság valamilyen mérőszáma. A hasznossági függvény mindenkori tényleges alakját a fogyasztók ízlésvilága (preferenciája) határozza meg. Feltevések melyekkel a modellek élnek 1. Adottaknak tételezzük f el a viz sgálandó ha sznossági r elációkat, a zaz a mögöttük húz ódó fogyasztási preferenciák nem

változhatnak meg az elemzés során. 2. A modellekből hiányzik a dinamikus vegyület, vagyis ne m foglalkoznak az időtényező hatásával (pedig a vásárláshoz fogyasztáshoz ténylegesen időre van szükség), minden vonatkozásban végtelen reakciósebességet té teleznek f el, va lamint csak az egyensúlyi helyzetekre összpontosítanak, azaz eltekintenek a tanulási, tapasztalási folyamat szerepétől, hatásától. Ez átvezet a harmadik feltevéshez: 3. A fogyasztó racionális és szuverén, vagyis teljes az informáltsága lehetőségeiről (piaci árak, termékskála stb.) és egyedül ezen információk alapján dönt fogyasztásáról pr eferenciái é s j övedelme f üggvényében (optimalizáció). 5. Tétel: A hasznosság kardinális megközelítése (csökkenő határhaszon elve, előnykiegyenlítődés, Gossen törvényei) A hasznosság kardinális megközelítéséről akkor beszélünk, amikor az alkalmazott modellben jelentőséget tulajdonítunk a

szerezhető hasznosság abszolút nagyságának, azaz a fogyasztót úgy képzeljük el, mint aki a különféle javaktól és szolgáltatásoktól várható szükséglet-kielégülésének mértékét egymással térben és időben összevethető tőszámokkal képes felmérni. Valójában már a 18. század francia fiziokratái is vallották Jean Baptiste Say (1767-1832), francia közgazdász azon megállapítását, amely szerint az áru értékét, ill. a piaci árát a fogyasztók által nekik tulajdonított hasznosság szabja meg. Szükség volt azonban egy koherens elméletre, amely képes magyarázatot adni arra a paradoxonnak tűnő jelenségre, hogy miért drága például a gyémánt vagy az elefántcsont, amik önmagukban haszontalanok, míg ugyanakkor a levegő, az élet létfontosságú feltétele ingyenes. 1854-ben mutatott rá a német Hermann Gossen (1810-1858) a határhaszon elmélet előfutára, hogy e paradoxonnak látszó eset mögött egy egyszerű, bárki által

megfigyelhető összefüggés a csökkenő élvezetek elve húzódik meg. E tételből nőtt ki a kardinális haszonelmélet, ami mindent, az időközben csökkenő határhaszon elvévé (Gossen I. törvénye) átkeresztelt törvénnyel igyekezett megmagyarázni. A csökkenő határhaszon elve kimondja, hogy az egymást követő pótlólagos jószágegységek elfogyasztásakor a teljes haszon egyre kisebb ütemben nő (ha létezik telítettségi pont, azt követően csökken) azaz minél többet fogyasztott már valaki, annál kisebb hasznosságot képvisel egy új termékegység. TU=Σ MU MU= a teljes haszon változása X fogyasztásban történt egységnyi változás = ∆U ∆x Matematikai nyelven a határhaszon függvény a mindenkori teljes haszon függvény adott pontban vett meredeksége. A racionálisan viselkedő fogyasztó célja összhasznának maximalizálása, azaz hogy elérje a lehetséges legnagyobb kielégülést a fogyasztásban. E cél megközelítése során

azonban számos korláttal kell számolnia, melyek közül jövedelme ill. vagyona (készlete) a legfontosabb Szűkös erőforrásait végtelen módon oszthatja fel a megvásárolni kívánt fogyasztási cikkek között, így végtelen számú lehetséges fogyasztási szerkezettel néz szembe. Miként tudja ilyen esetben mégis kiválasztani azt a fogyasztási szerkezetet, mellyel helyzetét optimalizálhatja? Az előnykiegyenlítődés elve kimondja, hogy a helyzetét optimalizálni igyekvő fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát, ameddig fogyasztási szerkezetének átrendezése során nyert haszna meghaladja feláldozott haszna mértékét. Optimális helyzetben az előnyök, így a nyert és feláldozott hasznok kiegyenlítődnek. Gossen II. törvénye: a fogyasztó adott jövedelmét akkor költi el optimálisan, ha az utolsó pénzegység által nyerhető határhaszon bármely termékre vonatkozóan azonos, és ez egyenlő a rendelkezésre álló pénzjövedelem egy

egységének határhasznával. MUx = MUy = MUz = MUM Px Py Pz 6. Tétel: A hasznosság ordinális megközelítése A hasznosság ordinális m egközelítésekor a zt feltételezzük, hogy a f ogyasztó különböző jószágkombinációkat (fogyasztói kosarakat) sorrendbe tudja állítani aszerint, hogy azok e gymáshoz ké pest na gyobb, kise bb vagy egyenlő mértékű szükséglet-kielégítést j elentenek. E zt a r angsorolást nevezzük preferenciarendszernek. Fogyasztói kosár: az a termék ha lmaz, m elyet a f ogyasztó sz ükségletei kielégítése céljából megvásárol-megvásárolhat. Minden jószágfajta homogén és folyamatosan osztható termék, azaz akármilyen nem negatív valós mennyiségben fogyasztható. A fogyasztói tér: (a választás színtere) egy fogyasztó számára érzékelhető összes jószágkombinációk halmaza (fogyasztói kosá r), a melyek köz ül választhat. Hasznosság: a termék hasznos tulajdonságainak összessége, ill. az a

kielégülés melyet a fogyasztó az adott dolog elfogyasztásával nyer. A közömbösségi görbe: azon pontok mértani he lye, a melyek e gymással közömbösségi visz onyban á lló f ogyasztói kosa rakat j elölnek e gy kéttermékes modellben. A közömbösségi térkép jellemzői: - a köz ömbösségi té rkép m inden e gyes pontj a x é s y j ószág valamely mennyiségét j elöli, a z ily en j ószágkombinációkat ne vezzük f ogyasztói kosárnak. - Egy gör be a dott U hossz úságot ké pvisel. A z x é s y j ószág olyan mennyiségi kombinációi, melyek azonos görbén helyezkednek el, egyben azonos hasznosságot j elentenek. A f ogyasztó sz ámára a z össz es ily en fogyasztási lehetőség a hasznosság szempontjából egyenértékű. - Minél magasabban f ekszik e gy U gör be, a nnál na gyobb ha sznosságot jelöl. A köz ömbösségi té rkép a lapján m egállapíthatjuk, hogy le hetségesek oly an cserék, amelyek következtében úgy változik meg a

fogyasztói kosár összetétele, hogy közben a hasznosság változatlan m arad. A f ogyasztó ha jlandó le het e gy jószág v alamely mennyiségét feláldozni egy másik jószág valamely mennyiségéért akkor, ha köz ben ugy anolyan sz inten tudj a kie légíteni szükségleteit. A jószágok a f ogyasztásban e gymással helyettesíthetők, s mint láttuk, a közömbösségi térképről számszerűen is leolvashatók a helyettesítés arányai (∆y/∆x). A helyettesítési ráta megmutatja, hogy milyen arányban hajlandó a fogyasztó helyettesíteni egyik terméket a másikkal, azonos szükséglet-kielégítés mellett. A költségvetési egyenes azon j ószágkosarak össz esége a közömbösségi térképen, melyeket a fogyasztó adott pénzjövedelméből megvásárolhat annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett. Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzjövedelméből elérhető legmagasabb

közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a köz ömbösségi gör be é rintési pontj ához tartozó jószágkombináció. 7. Tétel: Az optimális jószág-kombináció meghatározása Jószág (javak): természeti tárgy, termék vagy szolgáltatás - amely szükségletek kielégítésére alkalmas. Fogyasztói kosár: az a termék ha lmaz, m elyet a f ogyasztó sz ükségletei kielégítése céljából megvásárol-megvásárolhat. Minden jószágfajta homogén és folyamatosan osztható termék, azaz akármilyen nem negatív valós mennyiségben fogyasztható. Akkor választ optimálisan a fogyasztó, ha jövedelmét úgy költi el, hogy az adott pénzösszegből elérhető legmagasabb közömbösségi görbén választ. Az optimális választás az egyenes és a köz ömbösségi gör be é rintési pontj ához tartozó jószágkombináció. 8. Tétel: Az üzleti szervezetek, vállalati magatartás A vállalkozás gazdasági

tevékenység f olytatása nyereség é s va gyonszerzés céljából, üzletszerűen ellenérték fejében történő termelő vagy szolgáltató tevékenység. A vállalat (cég) a vállalkozás szervezeti keretének általánosan használt elnevezése. A vállalatok alapfunkciói: Gazdasági: a fizetőképes kereslet kielégítése termelés ill. szolgáltatás által Szociális funkció: a munkahelyek biztosítása. A vállalkozó szempontjából: jövedelem létrehozása (profit=bevétel-költség). A mu nkavállaló sz empontjából: egzisztencia biztosítása, személyes fejlődés biztosítása. A vevő szempontjából: színvonalas termék előállítása. Az üzleti vállalkozás, azaz ü zleti sz ervezet valamivel tágabb kategória, mint a vállalat, mert magában foglalja a vállalkozás több lehetséges formáját. a.) A kis üzleti szervezetet, amely lehet egyéni vállalkozás (egyszemélyes bolt, néhány fős apró szervezet). Ezeket általában nem szoktuk

vállalatnak nevezni b.) A társulást, a mi né hány na gyobb vagyonnal rendelkező tulajdonos közös vállalkozása. Ez már általában hivatalosan is a vállalat nevet viseli c.) A részvénytársaságot, m ely ny itott t ársulás ( bárki s zerezhet benne részesedést) és a mai legnagyobb vállalatok szervezeti formája. Termelő vállalat működése: a.) Erőforrások, vagyis emberek, gépek, felszerelések, anyagok áramlanak be b.) Termékeket szállítanak ki Az előbbieket szokás inputnak, míg az utóbbiakat outputnak nevezni. A ki-és beáramlási f olyamatok k özött sz oros összefüggés van. Különféle i nformációk, visszajelzések segítik a két pólus megfelelő kapcsolatban tartását. Az inputok és outputok más értelemben információ-kibocsátás és információbefogadás. Klasszikus vállalatról beszélünk, ha feltesszük, hogy külső kapcsolatait (és információforrását) kizárólag a piac jelenti. A modern vállalatokra ezzel szemben

jelentős közvetlen és közvetett befolyást gyakorol a z állam és k ülönféle m ás sz ervezetek ( pártok, szakszervezetek, érdekvédelmi szervezetek) is. Minden vá llalat ké t, közgazdaságilag különböző piaccal áll kapcsolatban. A termékek p iacán a v állalat e ladó, sa ját t ermék va gy sz olgáltatás kí nálatával jelenik m eg. A vállalat vásárló az erőforrások piacán, a mit a t ermészeti erőforrások (föld piaca), a termeléssel létrehozott erőforrások (tőkejavak piaca), valamint a munkapiac (munkaerőpiac) és részben a pénzpiac alkot. A vállalat társadalmi funkciói és célrendszere A vállalat társadalmi funkciója, hogy ráfordításokat alakít át kibocsátásokká. E termelési vagy szolgáltatási f unkció m iatt mondhatjuk, h ogy a vá llalat a társadalom gazdasági alapegysége. A vá llalat e gy oly an s zervezet, r endszer, melynek sa ját c éljai va nnak, e zek megvalósítására törekszik, de céljai eléréséhez a

környezetnek, a külső feltételeknek: - társadalmi funkcióknak, - piaci feltételeknek és - sajátos külső céltényezőknek kell eleget tennie. Ebben az értelemben a vállalat belső céljai, illetve azok összefüggései, a felsorolt külső feltételeket is tükrözik. A táblázatból is kitűnik, hogy a vállalat nem egyetlen u niverzális céllal, hanem bonyolult, összefüggő célrendszerrel rendelkezik. A célok erősen összefüggnek a vállalat külső környezeti feltételrendszerével, amihez céljai elérése érdekében alkalmazkodnia kell. KÜLSŐ FELTÉTELEK I. Társadalmi funkciók a.) termelési alapegység - egyesíti a munkaerőt és a termelési eszközöket - ráfordításokat a lakít á t kibocsátásokká - racionalitás b.) társadalmi szükségletek kielégítése c.) vagyon megtartása II. Külső céltényezők a.) törvények és gazdasági szabályozók b.) közvetlen egyedi utasítások c.) társadalmi felelősség BELSŐ CÉLOK 1. Profit,

jövedelmezőség 2. Tartós fennmaradás (túlélés) 3. Növekedés, fejlődés 4. Piaci p ozíciók megtartása, javítása 5. Innováció é s te rmelékenység növelése 6. Fizetőképesség (likviditás) 7. Társadalmi elismerés (image) 8. Fizikai és pénzügyi erőforrások 9. Vezetői célok 10. Dolgozók te ljesítménye é s attitűdje III. Piaci környezeti hatások a.) piaci igények b.) verseny A m odern vállalat az egyszerű piaci reagáláson túl, tudatosan is befolyásolja környezeti feltételeit. Jövedelmeinek, il l piaci p ozícióinak javítása érdekében reklámozza te rmékeit, e zzel be folyásolja a tá rsadalmi sz ükségleti s kálát, va gy igényes többletszolgáltatást nyújt (garancia, szervízellátás, használati információk stb.) Külső céltényezőknek n evezzük a zokat a z e szközöket, m elyek önm agukban sem ne m funkciói, sem ne m céljai a vállalatnak, de vélt vagy valós társadalmi érdekből kényszerítik a vállaltot

elfogadásukra. Számos pénzügyi, munkaügyi szabályt kell a vállalatnak betartania kötelező érvénnyel, holott belső céljai között nem szerepel. A vállalatok társadalmi felelőssége elsősorban a munkanélküliséggel és a környezetvédelemmel van kapcsolatban. A társadalmi felelősségviselést részben a vállalat funkciójának, részben céljának is tekintik. A vállalatot a rövid és hosszú távú célok ellentmondása is jellemzi. Kérdés, hogy r övid vagy hos szú távon kívánja-e maximalizálni a profitját a vállalat. A kétféle cél gyakran eltérő viselkedést igényel. Inkább azt szokás feltételezni, hogy a hosszú távú profitszempontok szerint cselekednek. A hosszú távú profitmaximalizálás kapcsolatos a zzal i s, ho gy a vá llalat a tartós fennmaradás célját tartja elsődlegesnek, s ennek érdekében átmenetileg csekély pr ofittal i s megelégszik. E z u tóbbinak o ka lehet a piaci r észesedés, a piaci pozíciók

megtartásának célja. Sajátos dom ináns c él l ehet a vezetők személyes érdekeltsége valamely termék, piac vagy jövedelem vonatkozásában. Döntési időtáv és gazdasági hatékonyság Az elemzésnél két jelenséget figyelünk: az eltérő idősávok megkülönböztetését és a technikai és a gazdasági hatékonyság megkülönböztetését. A döntések több idősávját kell a termelés, a költségek és a bevételek (eredmények) szempontjából megkülönböztetni: Nagyon rövid időtáv: az az időszak, amelyen belül a vállalat csak outputtényezőkkel (például készletek eladásával) képes reagálni a külső környezet felé. E periódusban a termelési (input) tényezőit fixnek kell tekinteni, ezért ezt az időszakot szokás piaci időtávnak is nevezni. Rövid táv: az a p eriódus, a melyen be lül a vállalat le galább e gy in putja, termelési tényezője fix, azaz megváltoztathatatlan adottság (például épületek, telkek, nagyobb

géprendszerek stb.), miközben legalább egy másik tényező ráfordítása megváltozhat (munkaerő, anyagok, energia stb.) Hosszú távú: a z a z i dőperiódus, melyen belül a cég valamennyi termelési tényezője megváltozhat, de technológiájának gyökeres átalakulása nem következik be. Bár újabb gépeket vásárolhat, új munkaerőt vehet fel, a cég technikai jellege, „termelési függvénye”, terméke alapvetően nem változik meg. Nagyon hosszú táv: az a periódus, amikor a vállalat eredendően új technológiát is k épes be vezetni. Ú j ta lálmányokat, magas f okú i nnovációt r ealizálhat E zen idő alatt a cég gyökeresen átalakulhat, a „termelési függvénye” megváltozhat. Technikailag hatékony termelési eljárás rövid távon a termelési tényezők azon kombinációja, amikor egyetlen alkalmazott tényezőben sincs fölös, kihasználatlan kapacitás. A gazdasági hatékonyság: az a technikailag hatékony eljárás tekinthető

gazdaságilag ha tékonynak, a mely a le gkisebb napi költséget e redményezi a vállalat számára, azonos termelési teljesítmény mellett. 9. Tétel: Termelési tényezők piaca, erőforrások kereslete, tőke piac Termelési tényezők piaca A termelési tényezők 4 fő csoportját különböztetjük meg: a föld (A), a tőke (K), a munkaerő (L), a vállalkozó (E). Az utóbbi a munka tényezőcsoport egyik megkülönböztetett részének is f elfogható. T ermészetesen m ind a né gy tényezőcsoport nagyon összetett. A föld, pl talajerő, domborzat, éghajlat szerint sorolható c soportokba, melyek e gyütt a lkotják a „föld piacát”. A munka p iaca szakmai, f oglalkozási, te rületi pi acokból áll. A tőketényezők piaca pedig épületek, gépek, anyagok, energia, pénz és értékpapírok piacából áll. A tényezők eltérő piacainak megkülönböztetése elsősorban a kínálat és a jövedelmek keletkezése szempontjából fontos. A különbségekre

már a tényezők természeti tulajdonságainak nyilvánvaló e ltérése is uta l. A köz gazdasági megkülönböztetésüknek az az alapja, hogy nagyon eltérő okok határozzák meg, milyen mennyiségben állnak az egyes tényezőfajták a társadalom rendelkezésére. A fentieknek megfelelően a termelési tényezők a következőképpen is csoportosíthatók: Elsődleges tényezők munka – humán tőke természeti tényezők értékpapírtőke Tőketényezők termelt tőkejavak pénz-és Az elsődleges termelési tényezők nem gazdasági okokból keletkeznek, de a gazdasági folyamatokban is felhasználhatók, s ekkor tőkejavak. Az elsődleges tényezők csak részben kapcsolódnak be a ga zdasági folyamatokba, c sak té nyleges f elhasználásuk m értéke határozódik meg a gazdasági folyamatok sor án. A z e mber ne m tá rgya, hanem a lanya a társadalomnak. A népesség számának alakulása történelmi, erkölcsi tényezők, szokások függvénye, melyet sem egy

ország anyagi gazdasága, sem a termelési folyamatok ún. munkaerőigénye nem befolyásol számottevő mértékben A tényleges pia ci m unkakínálatra é s a nnak sz akmák sz erinti a megoszlására azonban már gazdasági tényezők is erősen hatnak. A természeti tényezők külső, környezeti adottságként jelennek meg a gazdaság számára. A termőföld, a telek, az élővizek, ásványkincsek mennyisége nem növelhető, ezzel szemben elszennyezhető és kimeríthető. A termelt tőkejavak mindazon anyagi és pénzügyi források, amelyeket gazdasági folyamatokban állítanak elő. A termelés jelentős részében nem állítanak elő közvetlenül fogyasztási cikkeket, hanem épületeket, gépeket, be rendezéseket, szállító-és tá rolóeszközöket gyártanak. E zeket m ikroökonómiai sz empontból úgy f ogjuk fel, hogy közvetetten állítanak elő fogyasztási cikkeket. Pl: ha egy gépgyár csokoládégyártó gépsort készít, ezzel közvetetten

csokoládét készített, hiszen a gépsorhoz „már csak” tej, cukor, kakaó és munka kell és kész a csokoládé. Ez a termelt tőkejavak legfontosabb tulajdonsága. Az erőforrások kereslete A vállalatok termelési tényezők iránti kereslete alapvetően eltér az egyén, ill. a háztartás keresletétől. A ga zdaságban a f olyamat m ozgatója a termékpiac, ahonnan keresleti és árjelzéseket k ap a v állalat, s e zekre s aját kínálatával reagál. Válaszát, azaz kínálatát saját belső feltételrendszere h atározza m eg, a mit a termelési-, a költség-, a b evételi-és a pr ofitfüggvények j ellemeznek. A pr ofitmaximalizálás általános köve telménye sz erint a ddig ke ll f okoznia a te rmelést, a míg a te rmék határköltsége el nem éri a határbevételt (MCx=MRx). Származékos kereslet: a vállalat azért keres inputtényezőket, mert a vásárlók meg kívánják venni a termékét, s ebből profitot remél. A vállalat a tényezőpiacon

vásárol, amellyel kapcsolatban kínálati (s’) és árjelzéseket (p’) észlel. A vállalat keresleti magatartása tehát azt mutatja, hogy az inputtényezők milyen mennyiségét kell beszereznie a pr ofitmaximalizáló outputnak megfelelően. Erre utal a vállalat származékos kereslete kifejezés A tőkepiac A termeléssel létrehozott anyagi (reál) tényezők, valamint a pénz é s az értékpapírok együtt alkotják a szűkebben vett tőkepiacot. A tőke igen sok formában lé tezik. A z ún r eál-és pénztőke megkülönböztetése néha nagyon fontos, m áskor lé nyegtelen. H a e gy vá llalat kötvé nyt boc sát ki, hogy pénzhez jusson, és a pénzen gépeket vásárol, akkor vagyona reáltőkében, a gépekben testesül meg. Ugyanakkor a kötvények megvásárlói értékpapírtőkét birtokolnak, ami azért jött létre, hogy a termelővállalatnak gépei lehessenek. A reáltőke olyan szorosan összefügg a z é rtékpapírokkal, hogy a pé nz-és é

rtékpapírpiacot önmagában is tőkepiacnak nevezik. A tőkeeszközök piaca A termelt tőketényezők piacát megkülönböztetésül tőkeeszközök piacának vagy eszközpiacnak is nevezik. Ennek főbb részei a gyártóberendezések, járművek, alkatrészek, féltermékek, anyagok, energia, mezőgazdasági termények piacai. A tőkeeszközök piaca több szempontból eltér a fogyasztási cikkek piacától. Tőkeeszközöket vállalkozók, vállalatok vásárolnak, és a forgalom formája is ehhez igazodik. Általában nagy tételek, nagy értékek cserélnek gazdát ezeken a piacokon. A f orgalmat na gykereskedelmi vá llalatok, árubemutatók, vásárok, keresleti és kínálati ajánlatok (tenderek), továbbá a termelő és felhasználó vállalatok közötti közvetlen kapcsolatok, rövid vagy hosszú távú szerződések segítik. Ez részben azért van így, mert a tőkeeszközök jelentős részét előzetes megrendelésre gyártják, s a vevők saját igényei

szerint módosítják. A nyersanyagok és a mezőgazdasági termények egy része speciális szervezett piacon, az ún. árutőzsdén (terméktőzsdén) kerülnek forgalomba A terméktőzsde a nagy tömegű nyersanyagok, alapanyagok, mezőgazdasági termények adás-vételének színtere. Feladata a búza, kávé, sertés-és marhahús, az acél, a kőolaj és sok egyéb termék cseréjének előmozdítása. A tőzsde előnye, hogy minden eladó több vevővel, minden vevő több eladóval találkozhat, és egyben gyorsan értesül mindenki az árakról és az eladott mennyiségekről. A tőzsde egy nem profit célú szervezet, a termelők, vevők, kereskedők önkéntes társulása, amely gyors információt és sokféle üzleti előnyt nyújt tagjainak. 10. Tétel: A pénz-és értékpapírpiac A pénz és értékpapírok piaca kivételes jelentőségű része a modern gazdaságoknak. A tőkebefektetések, a tőkemozgások lényegében pénz-vagy értékpapír-forgalom

formájában történnek. Egy esztergagép természetesen már termelési eszköz, amikor elkészítik, viszont csak akkor válik tőketényezővé, amikor tőkebefektetési céllal vásárolja meg valaki. A tőkebefektetés ott történik, ahol döntenek arról, hogy 2 millió forintot esztergagép megvásárlására kell fordítani. A 2 millió forint ezzel tőkebefektetéssé vált A reálmozgások mögött m indig ott va n va lamilyen pé nzmozgás is, ezért helyes a pénz-és értékpapírpiacot szűkebben tőkepiacnak nevezni. A tőkés az, aki tulajdonosa egy tőketényezőnek, de nem vállalkozó, csupán kölcsön a dja a zt. A vállalkozóról pedig feltesszük, hogy minden tőketényezőt bérel, s ezért kamatot fizet. Persze nem mindegy, hogy tízezer vagy tízmillió forintot fektet-e be valaki. A mikroökonómia szempontjából tőkésnek számít bárki, aki 10000 Ft-ért részvényt vagy kötvényt vásárol. Az ilyen kisbefektetők együttes megtakarításai igen

jelentős szerepet játszanak a gazdaság finanszírozásában. A kisbefektetők azért nem igazi tőkések, s ezért mindenütt a világon különleges elbánásban részesülnek, pl.: betét-vagy befektetésbiztosításban részesülnek A tőke általában nem közvetlenül jut el a tulajdonosoktól a vállalkozókhoz, hanem a pénz-és tőkepiaci intézményeken keresztül. A hitelintézetek (bankok), befektetési alapok, s a közvetítésre szakosodott brókercégek gyűjtik össze a szabad pénzeszközöket a tulajdonosok, a tőkések ezreitől, s az ő feladatuk mozgatni, a vállalkozások rendelkezésére bocsátani a tőkét. A bankok és egyéb pénzintézetek, mint közvetítők állnak a tőkepiac középpontjában és két részre osztják azt. A tőkepiac e gyik olda lán a pé nz-és tőketulajdonosok kínálata, a másik oldalán pedig az államkincstár, a z önkor mányzatok é s a vá llalkozók kereslete áll. A tőkepiac egy-egy szereplője megjelenhet a piac

mindkét oldalán, hiszen egy vállalat nemcsak beszerez, hanem időnként maga is elhelyez tőkét a piacon. A bank is kilép egyszerű közvetítői szerepéből, ha több saját tőkére van szüksége (mert maga is növekedni szeretne), s kötvé nyt vagy részvényt bocsát ki, miáltal tőkét szív fel a piacról. A pénzpiac szereplője valamennyi á llampolgár, üz leti é s ne m üz leti sz ervezet, hiszen napi rendszerességgel mozgatja a pénzét, költekezik. A tőkepiac keresleti oldalának szereplői az állami költségvetés, ill. á llamkincstár, önkormányzatok, részvénytársaságok, akik értékpapírokat boc sátanak ki, hogy tőkéhez jussanak. A kínálati oldalon állnak az intézményi befektetők (biztosítótársaságok, be fektetési a lapok, m elyek értékpapírokat vásárolnak, hogy csökkentsék a kockázatukat és növeljék a hozamukat, a magánbefektetők, akik értékpapír-vásárlással m ai fogyasztásuk he lyett m egtakarításaikat

befektetik a jövőbeni nagyobb jövedelem reményében. A tőkepiac termékei: az állampapírok (államkötvények és kincstárjegyek), bankkötvények (bankok által kibocsátott kötvények és letéti jegyek), vállalati és önkormányzati kötvények, vállalati és ba nki r észvények, sz övetkezeti részjegyek, befektetési jegyek, a megtakarítás jellegű biztosítások és a tartós bankbetétek. A pénz-és tőkepiac együtt szemben áll az ún. reálszférával, bizonyos értelemben tükörképe a reálszférának, hiszen a z ún. r eálfolyamatok m indig m egjelennek pénzügyi elszámolások, ill. pénzmozgások formájában is Nincsenek szigorú határok a pénz-és tőkepiac különböző szegmensei között. Az időtényező jelzi leginkább az elvi határvonalat a pénz-és tőkemozgások között. Az egy évnél rövidebb időre vonatkozó tranzakciókat pénzpiaci műveleteknek, az ennél hossz abb távra vona tkozó tr anzakciókat és termékeket a tőkepiac

részének tekintjük. 11. Tétel: Gazdasági időtávok és a termelés technikai összefüggései Gazdasági időtávok A gazdasági időtávokat a gazdasági szereplők reakcióihoz, a piaci eseményekhez kötik. Így a különböző időtávokat a piaci alkalmazkodás lehetősége szerint határozzuk meg: - piaci - rövid - hosszú időtáv - nagyon hosszú Nagyon rövid időtáv: az az időszak, amelyen belül a vállalat csak outputtényezőkkel (például készletek eladásával) képes reagálni a külső környezet felé. E periódusban a termelési (input) tényezőit fixnek kell tekinteni, ezért ezt az időszakot szokás piaci időtávnak is nevezni. Rövid időtáv: az a pe riódus, a melyen be lül a vá llalat le galább e gy inputj a, termelési tényezője fix, azaz megváltoztathatatlan adottság (például épületek, telkek, na gyobb gé prendszerek stb.), miközben legalább egy másik tényező ráfordítása megváltozhat (munkaerő, anyagok, energia stb.)

Hosszú időtávú: az az időperiódus, melyen belül a cég valamennyi termelési tényezője megváltozhat, de technológiájának gyökeres átalakulása nem következik be. Bár újabb gépeket vásárolhat, új munkaerőt vehet fel, a cég technikai jellege, „termelési függvénye”, terméke alapvetően nem változik meg. Nagyon hosszú időtáv: az a periódus, amikor a vállalat eredendően új technológiát is ké pes be vezetni. Ú j t alálmányokat, m agas f okú innová ciót realizálhat. Ezen idő alatt a cég gyökeresen átalakulhat, a „termelési függvénye” megváltozhat. A termelés technikai összefüggései A technikai össz efüggések ha tározzák m eg a vá llalatok ga zdasági f olyamatait vagy éppen fordítva. Technológia: valamely termék termelési, gyártási eljárásainak összessége. Pl: tőke-munka (K-L) kombináció. Ha a vállalat bizonyos mennyiségű kibocsátást akar elérni, tudni kell ehhez milyen mennyiségű és összetételű

termelési tényezőre van szűksége, va gy fordítva, ha bizonyos mennyiségű termelési tényezővel rendelkezik, milyen mennyiségű termék előállítására képes Technológiailag hatékonynak tekinthető minden olyan technológia, amelyben egyetlen tényezőből sincs fölös kapacitás. A vállalatok a tényező ráfordítások a dott m ennyiségével a le gnagyobb kibocsátást é rjék e l, va gy egy a dott kibocsátási szintet a legkisebb tényezőráfordítással valósítsák meg. Fő kérdés, hogy gazdaságilag melyik a hatékonyabb (optimális) termelési eljárás. A gazdasági hatékonyság: - adott feladat elvégzése e setén a z a gazdaságilag ha tékony, a melyik a z összes technikailag hatékony eljárás közül a legkisebb összköltségű. - Az adott összköltségű eljárások köz ül pe dig a z a melyik a le gnagyobb eredményt hozza. 12. Tétel: Termelési költségek és profitok Költségnek nevezzük a ráfordítások pénzben kifejezett

értékét. Az eredményes vállalat gazdálkodási feltétele: - ésszerű gazdálkodás - költségek ismerete, elemzése A vállalat jövedelmezősége attól függ, hogy az összbevétel ( TR) és a z összköltség (TC) hogyan viszonyul egymáshoz. Ha: TR > TC akkor eredményes a gazdálkodás – gazdasági profit van. Ha: TC < TR veszteség keletkezik. Befektetések és költségek Tartós befektetésnek (lekötött tőke) nevezzük azokat a kiadásokat, amelyek a termelés é rdekében e gyszeri nagy ös szegben m erülnek f el, d e la ssan, fokozatosan használódnak el, lassan térülnek meg. Folyamatos ( folyó) költségek a zok a t ermelési r áfordítások, amelyek a z a dott évben merülnek fel és a termékek eladásával az adott évben megtérülnek. Explicit (kifejezett) költségek azok, melyek adott időszak alatt termeléssel kapcsolatban s zámlákon, pé nzügyi á tutalásokban, kifizetésekben kifejezett formában megjelennek. Explicit költségek pl:

- kifizetett munkadíj - bérleti díj - anyagköltség - szállítási költség - kamat-költség Implicit költségnek ne vezzük a zokat a r áfordításokat, a melyek pé nzügyi formában nem kimutathatóak. Pl: - saját munka - saját tőkeráfordítás értéke Az e xplicit és implicit költségek összege a zt fejezi ki, hogy mennyit ke ll áldoznia a vállalatnak annak érdekében, hogy biztosítsa a szűkös erőforrásokat. Az alternatív költségek: haszonáldozat, elveszett hozam, amelyről a vállalkozás érdekében le kell mondani. Pl: - kamat - saját vállalkozói munkabér Számviteli költség: a viz sgált é vben f elmerült é s a s zámviteli r endszerben nyilvántartott költség. Pl: - folyó költség - az adott évi tartós lekötések - elszámolható amortizáció Gazdasági költség: magában f oglalja a te rmelés é rdekében f elmerült valamennyi ráfordítás pénzben kifejezett értékét. Fix vagy állandó költség: azon kö ltségek,

melyeket a vá llalatnak a kkor i s fizetnie kell, ha nem produkál kibocsátást. Pl: - amortizáció - bérleti díj - kölcsön kamata Változó költség: a kibocsátás mennyiségével együtt változik. Pl: - anyagköltség - munkabér - közmű díjak (villanyszámla, vízdíj stb.) Teljes költség (összköltség): a fix és a változó költség összege. Költség-függvények Rövid távon: a v állalat le galább e gy in putját m eg tu dja v áltoztatni, a melynek hatására a piaci kereslet és kínálat is változhat. Hosszú távon: a vállalat minden inputját képes megváltoztatni. A vállalat bevételei és profitjai Árbevétel = számviteli költség + számviteli profit TR = TC + Tπ Árbevétel = teljes gazdasági költség + gazdasági profit TR = telj. gazd ktg + Gπ Teljes gazdasági költség = számviteli költség + nettó profit Telj. Gazd ktg = TC + Nπ Teljes gazdasági költség = explicit költség + implicit Számviteli költség = változó

költség + fix költség TC = VC + FC Számviteli költség (TC) = explicit költség + elszámolható implicit Számviteli profit = nettó profit + gazdasági profit Tπ = Nπ + Gπ Nettó profit ( Nπ) = vállalkozói nyereség + tőke költség Nettó profit (Nπ) = el nem számolható implicit A kiszámítás módjának táblázata: TR (árbevétel) Teljes gazdasági költség Számviteli költség (TC) Változó költség Fix költség (FC) (VC) Explicit költség Elszámolható Gazdasági profit (Gπ) Számviteli profit (Tπ) Nettó profit (Nπ) El nem számolható Implicit költség 13. Tétel: A vállalat kínálata és bevételei tökéletes verseny esetén A vá llalat a z e ladott te rmékeinek é s sz olgáltatásainak f ejében j ut bevételhez. Bevételeinek nagyságát a piacon eladott mennyiség és a piaci ár határozza meg. Tökéletes versenyesetén a vállalat nem képes a piaci ár befolyásolására. A vállalat összbevétele (TR): a p iaci á r ( P) és

a z e ladott m ennyiség ( Q) szorzata. TR = P*Q A vállalat minden egyes termékét a zon á ron tudj a e ladni, össz bevétel eredménye az origóból ered. A vállalat határbevétele (MR): egyenlő a piaci árral, mert a termékből egy egységgel többet eladva már az összbevételt mutatja és így épp a fix ( P) árral növekszik. MP =P Mindebből következik, hogy a tökéletes verseny vállalatának átlagos bevétele is a piaci ár. Hiszen az átlagos bevétele az összbevétel és a mennyiség hányadosa AR = TR/Q = MR = P A határbevétel (MR): az eladásváltozás egységre jutó összbevétel-változása. MR = ∆TR/∆Q A vállalat legfőbb célja a profit elérése. A profit legáltalánosabban a bevételek és a költsé gek különbsé ge. Természetesen a profit is különböző formákban jelenik meg. A gazdasági profit: az összbevétel és az összes gazdasági költség különbsége. Tπ = TR – TC Az átlagos profit: a gazdaság profit egy termékre jutó

nagysága. Aπ = Tπ/Q Az átlagos profit egy vállalat egy termékének profittartalmát mutatja. A határprofit: az eladásváltozás egységre jutó profitváltozás. Mπ = ∆π/∆Q A vállalat a lkalmazkodása a töké letes versenyhez kettős: e lfogadja a z á rat é s megállapítja saját optimális termelési mennyiségét. A tökéletes verseny egy vállalatának profitja akkor maximális, ha addig fokozza termelését, amíg határköltsége éppen egyenlővé válik határbevételével. Üzemszüneti pont az átlagos v áltozó k öltségek m inimuma, m ert ennél kisebb piaci á r e setén szüne teltetni k ell a te rmelést, s c sak ennél nagyobb piaci ár mellet célszerű termelni. Három eset lehetséges tehát a tökéletes verseny vállalata számára: • Gazdasági pr ofitot r ealizál, ha a pia ci á r m agasabb, m int a z á tlagköltségek minimuma ( AC). É ppen e zért f edezeti pontna k ( F) ne vezzük az átlagköltség minimumának megfelelő

termelést, mert ekkor éppen megtérül a tökéletes verseny vá llalatának m inden ga zdasági költsé ge. F edezve va n m ind a fix és változó költsége és ezekben a normál profitja is. Ezért zérus gazdasági profittal tartósan működőképes a tökéletes verseny vállalata. • Veszteségminimalizálás a vállalat stratégiája, ha a pia ci á r a z á tlagköltség alatt, de a z á tlagos vá ltozó költsé g f ölött va n. Ekkor azért érdemes termelnie, mert m inden változó költsége megtérül és a fix költségből is megtérül valamennyi, attól függően mennyivel magasabb az ár az AVC minimumánál. • Szünetelteti a termelést, mindaddig, amíg a piaci ár kisebb, mint a minimális átlagos vá ltozó költsé g, mert e kkor a termék közvetlen költségei sem térülnek meg. Nem érdemes anyagot pazarolni, mert anyag formájában ekkor nagyobb a piaci értéke, mint az elkészült termék formájában. 14. Tétel: A tiszta monopólium

kínálata és bevételei A monopólium, mint minden vállalat a profit maximalizálását tartja szemelőtt. MC = MR A m onopóliumnak ninc s ve télytársa, így a ke resleti f üggvénye m egegyezik a piaci ke resleti f üggvénnyel, a keresleti függvény se gítségével a z össz bevétel (TR) a meghatározó. - Monopólium esetén a határbevétel kisebb, mint az ár: MR < P - Monopóliumnál a ha tárbevételi f üggvény m indig a keresleti görbe alatt helyezkedik el. - Maximum profit: MR = MC, a z így meghatározott mennyiséghez ta rtozó á r magasabb, mint MC . - Ha P > Q, akkor monopólium van és a vállalat nem versenyző (a fogyasztók rosszul járnak). - A monopólium létéből adodó veszteség: a monopólium kibocsájtása a társadalom szempontjából nem hatékony. - A monopólium létéből származó holttehet veszteség: az elmaradt kibocsájtást méri. (+ ábrák) 15. Tétel: A piaci szerkezet és a piaci forma, a tökéletes és a tökéletlen

verseny Piaci szerkezet: a szereplők számától és relatív nagyságuktól függő piaci viszonyrendszer. Tökéletesen versenyző vagy kompetitív piaci szerkezet: olyan pi aci szerkezet, ahol elég sok, a pia ci össz kereslethez ké pest ige n kic siny sz ereplő van jelen - ezek hatása a piac működésére és a piaci árra egyenként elenyésző. Oligopól piaci szerkezet: olyan piaci szerkezet, a hol né hány, a z össz piaci kereslettel összemérhető, de azért jelentősen kisebb méretű szereplő van jelen, akik a versenyt csak korlátozni tudják, megakadályozni nem, viszont egyenként is jelentős hatással vannak a piac működésére és a piaci árra. Monopól piaci szerkezet: olyan piaci szerkezet, ahol legalább az egyik oldalon csak egy, a piaci összkereslettel azonos nagyságrendű szereplő van, amelyik akarva-akaratlanul tevékenységével alapvetően befolyásolja a piac működését és a piaci árat, kizárja a versenyt. Piaci forma: a te rmék (

homogén va gy dif ferenciált) j ellegének hatása a piaci szerkezetre. Homogén piaci formák: homogén terméket forgalmazó pia cok vi szonyrendszere. A kompetitív piac mindig homogénnek tekinthető, a homogén oligopól pia ci f ormára a z összejátszás a jellemző, monopól piac esetén a homogén forma nem jellemző. Differenciált piaci formák: differenciált te rméket f orgalmazó pia cok viszonyrendszere. A kompetitív piacon a differenciált termékek visszavezethetők a homogén esetre, a differenciált oligópol piaci formára a monopolista verseny jellemző, a monopól piac jellemzően differenciált (lásd diverzifikáció). Tökéletes vagy kompetitív verseny: a pia con va ló be ntmaradásért folytatott rövid távú, taktikai jellegű, szolid verseny, amelyben a többiek piaci helyzete érdektelen. Monopolista verseny: a többie k kisz orítására é s m onopólhelyzet megszerzésére, illetve mások monopólhelyzetének megakadályozására irányuló

hosszútávú, stratégiai jellegű, agresszív verseny. ALAPVETŐ PIACI SZERKEZETEK (FORMÁK) BELÉPÉSI KORLÁT ELADÓK SZÁMA BELÉPÉSI KORLÁT VEVŐK SZÁMA nincs van sok 1 van 1 van 1 egyedi van néhány nincs sok OLIGOPSZÓLIUM nincs sok van néhány MONOPOLISZTIKUS VERSENY VERSENYPIAC nincs sok nincs sok homogén v. differenciált homogén v. differenciált differenciált nincs sok nincs sok homogén PIACI SZERKEZETEK MONOPÓLIUM MONOPSZÓNIUM (állami megrendelés) KÉTOLDALÚ MONOPÓLIUM OLIGOPÓLIUM van nincs 1 sok TERMÉK JELLEGE egyedi egyedi 16. Tétel: A tökéletesen versenyző vállalat Ennek a pia cnak na gyszámú többé -kevésbé egyenlő gazdasági (üzleti) erejű résztvevője van kínálati oldalon. Biztosítja a termelők egymástól független cselekvését, másfelől lehetetlenné teszi a piaci paraméterek (összkínálat, á r) egyedi befolyását. Tökéletesen versenyző vállalat egyedi keresleti görbéje

vízszintes. A kompetitív vá llalat költsé gfüggvényei: oly an inte rvallum, a melyben a termelés e gy-egy újabb egységgel va ló növe lése ne m növe li a rányosan a költségeket. Profitmaximalizálás hosszú távon: a tökéletesen versenyző vállalatok egyedi cselekvéseik miatt árelfogadóak. Termelésük na gyságát úgy ke ll m egválasztani, hogy költsé gek é s te rmékek adott piaci ár figyelembe vételével profitot maximalizáljanak. Π = TR – TC MΠ = MR –MC Maximális pr ofit: a ha tárbevétel a pia ci á r f orgalmából a dódik. A kom petatív vállalat profitmaximalizálási kr itériuma: a kom petatív vá llalat pr ofitja, a kkor maximális, addig fokozza a termelést, ameddig határköltsége éppen egyenlővé válik a határbevételével és a piaci árral. Rövid távon a fix költségek adottak, nem csökkenthetőek. Minden olyan ár mellet érdemes termelni, amelyben a termékegység előállításakor felmerült változó költségeken

túl a fix költségből is megtérül valamennyi. Ha a pia ci f eltételek ne m vá ltoznak a vá llalat m inden P = PF mellet hossz ú távon egyensúlyba kerülhet. A gazdasági profit miatt új termelőket vonz az ágazatba egészen addig, míg a kínálat-növekedés miatt csökkenő ár a gazdasági profitot el nem tünteti. 17. Tétel: A tökéletlen verseny Tökéletlen verseny: érvényesül e gy ipa rágban va gy a z ipa rágak e gy csoportjában, amikor az egyes eladók dd (keresleti) görbéi nem vízszintesek, s ezáltal bizonyos mértékig ellenőrzést gyakorolnak az ár felett. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a cégnek abszolút monopolista hatalma van az általa felszámítható ár felett. A különböző tökéletlenül kompetitív piacokon a monopolista tökéletlenségek különböző fokozatai léteznek. Tökéletlen versenyről akkor beszélünk, amikor csupán egy néhány cég képes egy bizonyos terméket a fennálló ár mellet kínálni. A piaci

tökéletlenség két f orrását a költsé gviszonyok é s a ve rseny a kadályai képezik. Tökéletlen (monopolizált) piacok A m onopól pia c különle ges e sete a tiszta monopólium, amikor egyetlen termelőre szűkül egy termék piaca. Ha egy vállalat egyedüli eladója valamely terméknek vagy szolgáltatásnak, se m ha zai ve rsenytársai, se m im portált termékek nem befolyásolják érdemben a ha zai pia cát, a kkor m onopól-, a zaz egyeduralkodó szerepet játszik. A monopólium kialakulásának több oka lehet. Egy gazdasági szereplő valamely gazdasági adottságával, pl.: óriási méretű üzemével, egy jó bánya birtoklásával vagy va lamilyen j ogi f eltétellel vá lik m onopóliummá. E setenként a z állam ad engedélyt biz onyos dolgok termelésére (pl.: cukortermelő monopólium, a kőolaj, a szén, a só stb. monopóliuma) /mesterséges monopólium/ Ekkor új termelők, eladók belépése erősen korlátozott. Néha műszaki okok miatt nem

célszerű több vállalatot létesíteni, pl.: A Fővárosi Vízművek egyedül szolgáltat ivóvizet 2 millió embernek és a fővárosi ipari üzemeknek, tehát helyi monopólium. Monopszónia: olyan piaci szerkezet, ahol egy vállalat a termelési tényezők piacán monopol helyzetű vásárló, a terméke piacán viszont tökéletesen versenyző. Bilaterális monopólium: a mindkét piacon monopól-helyzetű vállalat. Az oligopólium egy gyakran előforduló monopolizált piac, ami formájában és tartalmában átmenet a tisz ta ve rseny é s a tisz ta m onopólium köz ött. E zen a piacon a termelők ismerik egymás fontosabb termelési va gy e ladási a datait. Nem egyeztetik a tevékenységüket, de mégis képesek a lkalmazkodni egymáshoz. Oligopólium az a piaci forma, amikor néhány nagyobb termelő kínálata látja el a teljes piacot. Kvóta-vezérelt oligopól piac: az oligopól vállalatok m eghatározott mennyiségű kibocsátással (kvótával) lépnek a

piacra, miközben az árat a piaci mechanizmus határozza meg. Ár-vezérelt oligopól piac: az oligopól vá llalatok m eghatározott á rakat próbálnak meg érvényesíteni a piacon, miközben a piaci részesedéseket a piaci mechanizmus alakítja ki. 18. Tétel: A különböző piaci formák hatékonysága Hatékony az a gazdaság, amelyben egyesek jóléte már nem növelhető mások jólétének csökkenése nélkül. A hatékonyság tiszta ga zdasági politika , ne m z árja ki j ómódnak é s szegénységnek egymás melletti létezését. A tökéletes verseny hatékonysága: A verseny feltételei: - A f ogyasztási j avak a P areto-optimumnak megfelelően oszlanak meg a társadalom tagjai között. - A termelési erőforrások optimálisan oszlanak el a vállalatok (termékek) között. A tökéletes verseny jellemzője: optimális üzemméret é s m inimális átlagköltségek mellett történik az e gyes te rmékek te rmelése. A te rmékek á ra gazdasági profitot

nem tartalmaz, a fogyasztók annyit fizetnek az utolsó termékegységért, mint amennyivel annak előállítása a termelési költséget növeli. Bővül a kínálat, a míg e gyes új abb te rmékeken f ogyasztói többle t realizálható. A monopólium és a hatékonyság: a m onopol vállalatban az eltérő feltételrendszer é s másféle pia ci a lkalmazkodás miatt a z árak, a kibocsátás, az átlagköltségek és a fogyasztói többlet másként jelentkezik. Először is a monopólium nem a hosszútávú, átlagköltség minimumának megfelelő, technikailag optimális üzemmértét valósítja meg. Másodszor a monopolhelyzet kedvezőtlen hatással van a társadalmi jólétre a fogyasztók helyzetére. A digopólium és a hatékonyság: a digopólium ha tékonyságának m egítélése hasonló a m onopóliuméhoz, te chnikailag optim ális üz emméret c sak véletlenül alakulhat ki, az ár meghaladja a határköltségeket. A piaci erők által létrehozott oligopol

szituációk szétrombolása túl költséges, nem túl nagy hatékonysággal jár. Monopólisztikus verseny hatékonysága: esetén a P = MC egyenlőség nem áll fenn. A ha tékonysági ve szteség a zonban ugy ancsak f elfogható a fogyasztható szempontjából e gyfajta á rként is, a melyet a te rmékek sokf éleségéért ke ll megfizetni. 19. Tétel Az externáliák Externáliák (külső gazdasági hatások) Előfordul, hogy bizonyos termelési vagy fogyasztási folyamatok kapcsán nemcsak az adott termelőnek, ill. fogyasztónak merülnek fel költségei az alaptevékenységből adódóan, hanem ún. külső, harmadlagos szereplőkre hárulnak olyan váratlan költségek, amelyek beleegyezésük nélkül terhelik őket. Pl.: a D una v ízének s zennyezése a v egyi ü zemek által, a levegőnek az autók kipufogógáza miatt bekövetkező szmogosodása, a veszélyen hulladékok termőföldbe való e lásása na gyon sokunk sz ámára há trányos, ne gatívan

befolyásolják környezetünk állapotát, ill. pluszköltséget okoznak számunkra Az ilyen jelenségekre használjuk az externália (külső hatás) kifejezést. Az elnevezés a rra uta l, hogy a z e xternáliát okoz ó a laptevékenység nor mális pia ci adás-vétel tárgyát képezi egy termelő és fogyasztó között, akik a piacon keresztül szerződésben állnak egymással. A károsan érintett harmadik szereplő viszont nem részese a piacnak, nincs szerződése a termelővel vagy a fogyasztóval, tehát piacon kívüli hatást kénytelen e lviselni, é s ké ptelen a pia con e lszámoltatni a költsé geit. A z externáliák, ill. a következményeikből adódó problémák rendezéséhez nem elég tehát a piaci mechanizmus. Az extern hatások csoportosítása A küls ő gazdasági ha tásokat többf éleképpen c soportosíthatjuk. A z e gyik lehetséges felosztás szerint pozitív és negatív externáliáról beszélhetünk. Pozitív externália esetében a külső

hatás által befolyásolt személy számára az externália kedvezően befolyásolja a környezetét. Ez azt jelenti, hogy az érintett ember tevékenysége a külső hatásnak köszönhetően nagyobb hasznossággal jár vagy kisebb költséggel valósítható meg, mint e xtern ha tás né lkül. E kkor a z e gyedi ka lkuláció r évén megvalósuló profitmaximalizáló out put kisebb le sz, m int a tá rsadalmilag kívá natos mennyiség (MSC=MSB). Negatív externália esetében a külső hatás által befolyásolt személy számára az externália hátrányosan befolyásolja a környezetét. Ekkor az externália az azonos volumenű termelés költségeinek emelkedését, ill. az azonos nagyságú fogyasztás hasznosságának csökkenését idézi elő. Ekkor az egyéni költsé gek é s be vételek á ltal m eghatározott pr ofitmaximalizáló output meghaladja a társadalmilag kívánatos mennyiséget. Megkülönböztetjük a fogyasztói és termelői externáliákat is. Ha

egy fogyasztói tevékenység okoz külső hatást, akkor fogyasztói externáliáról beszélünk. Amikor pe dig e gy te rmelő tevékenysége idéz elő környezeti hatást, akkor termelői externáliáról van szó. Az externáliák két speciális területe a pozitív externáliák sorában az újítások, a negatív externáliák között a környezetszennyezés. 20. Tétel: A társadalmi optimum meghatározása az externál hatások internalizálása A külsõ gazdasági hatások (externáliák): a termelés vagy a fogyasztás olyan mellékhatásai, a melyek a pia ci tr anzakción kívül á lló gazdasági szereplõket érintenek. A tá rsadalmi optimum meghatározása a z e xternál ha tások internalizálása. Az extern hatások megítélése pozitív vagy negatív, a termelők és fogyasztók számára a megszerezhető profitmaximum, ill. A részükre elérhető hasznosság a döntő. Nem veszik figyelembe azt, hogy saját tevékenységük révén a velük közvetlen

kapcsolatban nem álló gazdasági szereplők számára ezek az externáliák milyen járulékos hasznokat, ill. költésegeket jelentenek Ebből következik, hogy az erőforrások amelyek rendelkezésre állnak, akkor osztodnának el optimálisan, ha az érintett tevékenység társadalmi haszna határozná meg azt az optimális mennyiséget amelyre a társadalomnak szüksége van. Ez a mennyiség pedig optimálisan ott va n, ahol ez a társadalmi határköltséggel megegyezik. Amennyiben a negatív hatás az erősebb, akkor profitmaximalizáló output nagyobb a társadalmilag optimális volumennél. Pozitív externália esetén pedig ennél kisebb. Pozitív externália: alultermelést idéz elő. Negatív externália: túltermelést idéz elő. A tá rsadalmilag kívá natos s zintet meg tudjuk határozni, ezeket a külső hatásokat belsővé kell tenni vagyis szüksége van ezeknek az internalizálására. Internalizálás:A láthatatlan költsé gek va lóssá vá ljanak a ne

gatív e xternál hatást okoz ó sz ámára. T ényleges kif izetés f ormájában jelenjenek meg tevékenységének káros hatásai, ill. A poz itív ha tást e lõidézõ va lamilyen formában kapja meg járulékos ha sznát a zok r észérõl, a kik a z õ te vékenysége során ehhez jutottak. Az internalizálási törekvés mindkét részről sikerül, akkor az egyéni határhaszon és a határköltség megegyezik a társadalmi határhaszonnal és határköltséggel. Az extern hatások láthatóvá tételének több változata ismeretes: Amennyiben az extern hatást okozó és ennek érintettje egymás érdekeit képesek kölcsönössen f igyelembe ve nni, a kkor a z é rintett f elek köz ött létrejöhet önkéntesen egy kölcsönös megállapodás. Pl: városi közvilágítás, eső ellen védő helyi a utúbusz m egálló stb. , e zek a j avak té rbelileg kor látozott haszonhatású közjavak. Ezeket a javakat szokták túlzsufoltságra hajlamos javaknak nevezni, amelyek

fogyasztásában nagy szerepet játszik a sorbanállás, a véletlen. 21. Tétel: Az állami beavatkozás és a gazdasági szereplők kapcsolatrendszere, mint externália, közjavak Az á llam gazdaságban b etöltött sz erepét három c soportba sor oljuk: allokációs, újraelosztási és stabilizációs szerep. Az allokációs f unkció: az a llokáció minden olyan kor mányzati te vékenységet összefog, amely az előállított termékek és szolgáltatások mennyiségét és minőségét befolyásolja. A közjavak: azokat a gazdasági javakat amelyekből egyazon terméket vagy szolgáltatást többen is fogyaszthatnak anélkül, hogy ezzel csökkentenék a másik fogyasztó rendelkezésére álló mennyiséget. Azokat a ga zdasági j avakat sor oljuk a tiszta k özjavak körébe a melynek fogyasztásából se nki se m z árható ki, é s a z e gységes f ogyasztók által történt fogyasztás nem befolyásolja mások fogyasztási lehetőségeit. Az irányított

elosztású javak esetén a fogyasztók saját döntésük alapján nem fogyasztanának annyit az adott termékből vagy szolgáltatásból, amennyit a közösség szükségesnek ta rtana, e zért a z á llamnak ke ll ösz tönöznie a z állampolgárokat a fogyasztásra. (pl közoktatás, védőoltások használata, stb) A külső gazdasági hatások (externáliák): a termelés vagy a fogyasztás olyan mellékhatásai, amelyek a piaci tranzakción kívül álló gazdasági szereplőket érintenek. A tá rsadalmi optim um meghatározása a z e xternál ha tások internalizálása. Internalizálás:A láthatatlan költsé gek va lóssá vá ljanak a ne gatív e xternál hatást okoz ó sz ámára. T ényleges kif izetés f ormájában jelenjenek meg tevékenységének káros hatásai, ill. A pozitív hatást előidéző valamilyen formában kapja meg járulékos hasznát azok részéről, akik az ő tevékenysége során ehhez jutottak. Mindezen állami tevékenységek egy-egy termék

piaca működésének kudarcait ellensúlyozzák - egyes területeken helyettesítik magát a piacot, más területeken pedig korrigálják működését. Az újraelosztási funkció: a piacgazdaságban a jövedelmek elosztása az egyes egyéneknek a termeléshez való hozzájárulásán alapul: a termelési tényesők tulajdonosai annak fejében kapnak jövedelmet, hogy hoz zájárulnak a te rmék létrehozásához. Az á llam feladatának te kinti a jövedelmek újrae losztását a társadalom tagjai között. A j övedelem-újraelosztás legfontosabb e szköze a z a dóztatás é s a tr anszferek nyújtása. A különféle adók és adójellegű állami jövedelmek beszedése miatt az elkölthető jövedelem kisebb lesz, mint a piacon realizált jövedelem. A szociális és jóléti transzferek pedig növeli a családok rendelkezésére álló jövedelmét. Stabilizációs f unkció: legfontosabb á llami f eladat a ga zdasági stabilitás fenntartása: a z e gyenletes ga

zdasági növe kedés, a te ljes f oglalkoztatás é s a z árstabilitás biztosítása, valamint a belső és külső pénzügy egyensúly megőrzése. A stabilizáció általános célkitűzése, hogy magas szinten tartsa a kibocsátást és ezzel a f oglalkoztatást, ille tve e lkerülje e zek n agy i ngadozásait. A z á llam a rra törekszik, hogy a z össz keresletet va gy a z össz kínálatot növe lje, é s ezen keresztül befolyásolja a foglalkoztatás szintjét is. Az állam stabilizációs szerepe nagymértékben függ az ország gazdasági helyzetétől. Az állami beavatkozás eszközei (a költségvetési politika) Az állami k öltségvetés a kormányzat, a központi és he lyi á llami sz ervek bevételeinek és kiadásainak összessége. Az állami költségvetés bevétele a gazdasági szereplők befizetéseiből származik. Lehetnek: adók, vámok, illetékek, vagy állami tulajdonban lévő gazdasági egységek jövedelmei. Az adó mindazon közvetlen

ellenszolgáltatás nélküli állami bevétel, amelynek befizetését az állami szervek törvényekkel vagy egyéb kényszerítő eszközökkel érik el. Az egyösszegű adók közé ta rtozik a z inga tlan- vagy va gyonadó, a gépjárműadó, stb. A jövedelemtől függő adók egy része a gazdasági szereplők jövedelmével közvetlenül arányos. Az állam i k öltségvetés kiadásai lehetnek á llami t ranszferek ( ezek a magánszektor j övedelmét vá ltoztatják), va gy állami vá sárlások (amelyet a z állam közvetlen áruvásárlásra fordít). A k öltségvetés p olitika az á llami be vételekre é s kia dásokra, va lamint e zek egyenlegére vonatkozó döntések összessége. A monetáris politika A monetáris politika a kormányzat - a központi bank - azon célkitűzéseinek és eszközeinek össz essége, a mellyel a pé nzpiacot sz abályozza, e zen belül elsősorban a forgalomban lévő pénzmennyiséget. A monetáris politikát a központ bank

alakítja a gazdaság egészének működését szem előtt tartva. A központi bank az állam képviselője a pénzügyek terén.