Politika, Politológia | Felsőoktatás » Hunfalvi Mária - Az 1867-es kiegyezési törvény néhány sarkalatos pontja

Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Művelődésszervező Szak Politikai gondolkodás házi dolgozat Az 1867-es kiegyezési törvény néhány sarkalatos pontja Deák Ferenc és Kossuth Lajos vitájának tükrében Készítette: Hunfalvi Mária Levelező tagozat I. évfolyam 2 félév HUNLABF.SZE 2004. május 26 1 Tartalomjegyzék: I. Bevezetés. 2 II. A kiegyezéshez vezető folyamatok. 3 2.1 Megtorlás 3 2.2 Belpolitika 3 2.3 Kossuth a „turini remete” 3 2.4 A nemzetközi helyzet 4 2.5 Az 1861-es országgyűlés 5 2.6 Deák Ferenc a „haza bölcse” 5 2.7 Provizórium 6 III. Deák Ferenc: A közös ügyek tárgyában készült javaslatról 7 IV. Kossuth Lajos: Deák Ferencnek 11 V. Deák válasza Kossuthnak 14 VI. A kiegyezés a kortársak szemszögéből 15 6.1 Részletek Madarász József emlékirataiból 15 6.2 Podmaniczky Frigyes a kiegyezésről 15 VII. Szemelvények az 1867-es kiegyezési törvényből 17 VIII. Összegzés 20 2 I. Bevezetés

Dolgozatom témájául egy máig vitatott kérdést választottam – az 1867-es kiegyezést -, mely kérdésben a XIX. Századi magyar közélet két meghatározó alakja sem tudott megegyezni. Mindenek előtt magához a kiegyezéshez vezető utat szeretném vázolni, bemutatva ezzel azt a folyamatot, ami a forradalmat követő évek bizonytalan politikai életétől a hatvanas évek kiegyensúlyozottabb gazdasági társadalompolitikai helyzetéig vezetett. Ezek után a két politikus, Kossuth Lajos és Deák Ferenc politikai pályájáról ejtenék pár szót, ezáltal hangsúlyozva azt kettősséget, megosztottságot, amely az akkori Magyarország politikai közéletét jellemezte. Remélhetőleg ezáltal megvilágítom azt az ellentétet, amely a két közéleti személyiség beszédeiben jelen volt. Végső konklúzióként néhány kortárs gondolkodó véleményét ismertetném az 1867-ben a két ország között létrejött kiegyezésről, amely teljes képet ad Kossuth és

Deák mellett a hazai közélet látásmódjáról az 1860-as évekből. Írásom legvégén bemutatnám az 1867. évi XII törvénycikk kivonatát 3 II. A kiegyezéshez vezető folyamatok 2.1 Megtorlás „Egész Európának példát fogok mutatni, hogyan kell bánni a lázadókkal és hogyan kell rendet, nyugalmat és békességet egy évszázadra biztosítani” - Haynau – Ezzel az eltökélt szándékkal kezdte meg véres működését a bécsi forradalom évfordulóján, amikor végrehajtatta a halálos ítéletet az aradi vértanukon. Haynau egy gyötrelmes hosszú éven át, 1850 júniusáig volt Magyarország tejhatalmú katonai parancsnoka Ezen időszakban „mindössze” 120 ember halálát rendelte el, de ennél jóval többek sorsát tette siralmassá. 2.2 Belpolitika Hosszú út vezetet az aradi kivégzésektől az 1861-es országgyűlésig. Az ország döntő többsége elutasította mind Haynau rémuralmát, mind az utána következő Bachkorszak

abszolutizmusát. Voltak, akik fegyveresen szálltak szembe az önkénnyel, azonban mind elbuktak A vezető réteg zöme passzív ellenállásba vonult Nem érintkeztek a hatóságokkal, nem vállaltak hivatalt, amikor lehetett, nem fizették az adókat. A rendszer nem tudott bázist kiépíteni magának. Számolniuk kellett az emigrációval is Kossuth, Teleki, Klapka és az őket követő több száz emigráns minden nemzetközi eshetőséget megragadott, hogy szembe forduljon a Habsburgokkal, és újra kezdje a szabadságküzdelmet. 2.3 Kossuth a „turini remete” 1802-ben Monokon született elszegényedett nemesi család sarjaként, ezért számára nem volt evidens a politikai karrier. Országos hírnevét elsősorban írásai, országgyűlési tudósításai adták. Ezek a tudósítások abban játszottak szerepet, hogy objektivitásukkal nyilvánosságot biztosított a liberális ellenzéknek. A kormányzat nem nézte jó szemmel tevékenységét, betiltotta a

Törvényhatósági Tudósítások címmel megjelent lapját, s Őt 4 magát börtönbe vetette. Itt is tovább képezte magát és szorgalmának és fáradhatatlanságának köszönhetően széles körű ismeretekre tett szert kora valóságáról Szabadulását követően aktív közéleti szerepet vállalt, ami az 1848-ban megalakult első felelős magyar kormányban betöltött pénzügyminiszteri posztban csúcsosodott ki. Aktívan részt vett az áprilisi törvények megalkotásában. A szabadságharc leverése után az emigrációba kényszerülő vezetők élére állva merész tervet dolgozott ki a Duna-völgyi népek Habsburg-ellenes összefogásáról, államszövetségéről. 1851-ben írt egy alkotmánytervezetet, mely dunai konföderációs elképzelésként vált ismertté 1862-ben a L’Alleanza című olasz lapban A tervezet tartalmazza a dunai népek konföderációját, mellyel egyrészt a nagyhatalmakat akarta biztosítani az európai egyensúly fenntartása

felöl, másrészt meg kívánta oldani a magyarországi nemzetiségi kérdést. A jövendő államot Magyarország, Erdély, Horvátország, Szerbia és Románia alkotta volna Az egységes állam működése szempontjából a következő területeket tartotta közösen kezelendőnek: hadügy, külügy, pénzügy (közös pénz, és gazdaságügy). Az államszövetségnek közös törvényhozást alkotott volna, mintának az Egyesült Államok felépítését javasolta. A tervezet a hazai vezető réteg nemtetszését váltotta ki, mivel benne a magyar államiság feladását látták, úgy érezték, hogy ezáltal kevesebb önállósággal rendelkeznének, mint a Habsburg Birodalom tagjaként. A nemzetiségi vezetők is elutasították, mivel a hőn áhított területi autonómiát nem biztosította számukra. Sokakat épp ez az alkotmánytervezett győzött meg a kiegyezés szükségességéről. Az egy évtizede tartó passzív ellenállás kifárasztotta a nemességet. 2.4

Nemzetközi helyzet A nyugati nagyhatalmak, elsősorban a döntő befolyással rendelkező NagyBritannia politikáját az európai egyensúly fenntartása jellemezte. Az angolok a Habsburg Birodalmat tekintették az európai egyensúly egyik talpkövének. A magyarországi szabadságharc leverését követően Oroszország hatalmi helyzete megerősödött. Emiatt Anglia és Franciaország fenyegetve érezte magát a Habsburg Birodalommal szemben, és a helyzetből való kilábalást a Kossuth vezette magyar emigráció támogatásában látta. Ausztria nehéz helyzetbe került: ha támogatja Oroszországot, akkor a nyugatiak kihasználják vele szemben a magyar ütőkártyát. Ezért Ferenc József szakított 5 szövetségesével, és ezáltal elveszítette egyetlen külpolitikai támaszát, hiszen a magyar szabadságharc leverését az oroszoknak köszönhette. A Habsburg-kormányzatot is komoly tényezők kényszeríttették az engedményekre. Az állam a csőd szélén állt

Ugyanakkor a magyar kérdés is hozzájárult külpolitikai kudarcaihoz. Az 50-es években Ausztria külpolitikai helyzete olyan mértékben megromlott, hogy Ferenc József a helyzet stabilizálása érdekében reformokat ígért, ami az 1861-es magyar országgyűlés összehívásához vezetett. 2.5 1861-es országgyűlés Az 1861 tavaszán összeülő országgyűlésen a Deák Ferenc vezette Felirati Párt és Teleki László Határozati Pártja egységesen elutasította a Ferenc József által kiadott Októberi Diplomát és Februári Pátenst, amely látszat önállóságot biztosított csupán. Megoszlott viszont a két párt véleménye az önállóság mértékét illetőleg A Felirati Párt a Pragmatica Sanctio-hoz való visszatérést szorgalmazta, míg a Határozati Párt teljes önállóságot követelt az országnak. Mivel az országgyűlés a Habsburg Birodalom számára kedvező politikai döntést nem hozott, Ferenc József feloszlatta a magyar diétát és új

kormányzási rendszert vezetett be. 2.6 Deák Ferenc a „haza bölcse” 1803-ban született Söjtörön tehetős nemesi családba. Korán árvaságra jutott Két idősebb testvére vette magához és neveltetését is ők irányították. Olvasmányai révén európai műveltséggel vértezte fel magát Jogi műveltségét, páratlan lexikális tudását a győri akadémián szerezte. Liberális meggyőződését erősítették azok a gyakorlati tapasztalatok, melyeket a pályája kezdetén szerzett. Az 1848-as Batthyány-kormányban igazságügy miniszteri posztot töltött be. Nem volt módja a beígért polgári és büntető törvénykönyveket elkészíteni. Már 1849-ben belátta, hogy Magyarország biztonsága és jövője csak a Monarchia keretein belül képzelhető el A szabadságharc leverését követően eladta családi birtokát, Pestre költözött és a passzív ellenállást választotta. A kivárásos politikát tartotta célszerűnek: „Elsősorban az a

föladat, hogy a nemzetben ébren tartassék az alkotmányos szabadságért való érzék és 6 lelkesedés, mert akkor egy kedvező pillanatban egy tollvonással lehet helyreállítani a magyar alkotmányt, és huszonnégy óra alatt lehet szabad, alkotmányos államunk; holott, ha a népből kihalt az érzék ezen legmagasabb javak iránt, sem a sors kedvezése, sem az uralkodó kegyelme nem adhatja nekünk vissza az igazi alkotmányos szabadságot.” 1 Az 1850-es, 60-as éveket arra használta fel, hogy elképzeléseit célra vezesse. Magyarország függetlenségét megtartva a Habsburg Birodalom védelme alá vonja, ezáltal a belső gazdaságpolitikai rendszert megszilárdítsa. A külföldi példákat szem előtt tartva a vezető szerepet a polgárság kezébe adja. 2.7 Provizórium Az országgyűlés határozatképtelenségét látva Ferenc József kihasználta a magyar politikai elit megosztottságát és a nemzetiségek számára biztosított előnyökkel próbálta

gyengíteni a magyar közélet helyzetét és saját pozícióját megszilárdítani. A magyar elit belátta, hogy ha nem enged, az uralkodó a nemzetiségekkel fog szövetséget kötni. 1865 húsvétján Deák tollat ragadott és megírta húsvéti cikkét, amelyben megfelelő feltételek esetén engedményeket helyezett kilátásba. Ez a kiegyezési tárgyalások kiindulópontja lett Az uralkodó 1865 decemberében összehívta az országgyűlést, melynek Deák párti többsége elkötelezte magát a kiegyezés mellett. Ezen a diétán egy bizottságot választottak, melynek feladata a közös ügyekre és a monarchia dualista berendezkedésére vonatkozó törvényjavaslatainak kidolgozása volt 1 Részlet Deák Ferenc 1858-as Pesti Naplóban megjelent beszédéből. In: Molnár András: Deák Ferenc 1998. Új Mandátum Könyvkiadó 33 old 7 III. Deák Ferenc: A közös ügyek tárgyában készült javaslatról 2 (Pest, 1867. március 28) (részletek) „Magyarország

közjogának történelmében legfontosabb korszakot képez azon átalakulás, mely 18471848-ban tétetett, mert enélkül a kornak igényei s a fejlődő eszmék hatalma rég elsöprötték volna alkotmányunkat.” „De az 1847- és 48-i törvények ezen átalakulást be nem végezhették. Csak az alap volt letéve, s a további fejlődés a legközelebbi országgyűlés föladata lett volna.” „Azon ünnepélyes alapszerződés, mely alkotmányunkat biztosította, a sanctio pragmatica, lényegében ignoráltatott, és fölfüggesztett alkotmányunk helyett más alkotmányt akartak reánk oktrojálni, mely merőben ellenkezett ősi alkotmányunkkal.” „Mi ezen oktrojált alkotmányt el nem fogadhattuk, a sanctio pragmaticát mellőznünk szabad nem volt, s a 61-i országgyűlésről fölküldött két föliratunkban kifejtettük az ország jogait, és bebizonyítottuk ügyünk igazságát. Ez volt a 61-i országgyűlés föladata, és ezen föladatát híven teljesítette.

Föliratainknak nem sikerült ugyan kivívni akkor alkotmányunk visszaállítását; de ügyünknek bebizonyított igazsága előtt elnémult a jogvesztésnek fonák elmélete,” „Fölhagytak ugyan a jogvesztés elméletével, de azt hozták föl ellenünk, hogy ha jogaink kétségtelenek és ügyünk igazságos volna is, alkotmányunkat a 48-i események után s a 48-i törvények szerint visszaállítani nem lehet, mert ezen visszaállítás a birodalom fönnállásának biztosságát veszélyeztetné.” „E helyzetben csak három út állott előttünk: vagy fegyverrel vívni ki jogainkat; vágy várni a véletlentől és oly eseményektől, melyeket se előidézni, se irányozni és vezetni képesek nem valánk; vagy arra törekedni, hogy meggyőzzük a fejedelmet és az el nem fogult közvéleményt arról, hogy alkotmányunk visszaállítása a birodalom fönnállásának biztosságával is összhangzásba hozható. Fegyver és forradalom még .a siker reménye mellett is

oly eszköz, melyhez csak a kétségbeesés küszöbén nyúlhatna a nemzet.” „Országgyűlésünk e föladatát teljesen fölfogta, és egy hatvanhét tagból álló választmányt küldött ki a kívánt, javaslat elkészítésére. Mi, kik e bizottságnak tagjai valánk, 2 In: Gondolkodó magyarok sorozat; Deák Ferenc – Kossuth Lajos Párbeszéd a kiegyezésről 1981. Magvető Kiadó Budapest Részletek 16-52 old 8 teljesítettük megbízásunkat; a pragmatica sanctióból indultunk ki, mert ezt tekintettük legbiztosabb, sőt egyetlen jogalapnak a közös viszonyok meghatározására.” „Több ellenvetések és aggodalmak merültek föl vitatkozásaink folytán e javaslat lényeges pontjai ellen. Méltányolom minden honfinak aggodalmát, ki az ország sorsát elhatározó fontos ügyekben, a tárgynak másik oldalát megvizsgálva, nehézségeket keres és talál, és azokat a törvényhozás terén figyelmeztetésül előadja. Hiszen ez is teljesítése a

hazafiúi kötelességnek, és igen természetes, hogy a féltett kincsnek megőrzése sok óvatosságot igényel. De engedje meg a tisztelt ház, hogy ezen ellenvetések és aggodalmak lényegesebb részére megtehessem én is ellenészrevételeimet Azt mondják némelyek: a pragmatica sanctio köztünk és őfelsége többi országai között csak perszonáluniót hozott létre, és ez nem terjed ki egyébre, mint egyedül a trónöröklés megállapítására; közös ügyek tehát nem is léteznek. Igenis perszonálunió az, melyet a pragmatica sanctio létrehozott; de a trónöröklésen kívül még az is benne foglaltatik ezen ünnepélyes alapszerződésben, hogy mind Magyarország és az ahhoz kapcsolt részek és országok, mind őfelségének több országai és tartományai ugyanazon közös uralkodó által föloszthatatlanul és elválaszthatatlanul birtoklandók.” „A pragmatica sanctio tehát, midőn, a trónörökléshez kötve, az elválaszthatatlanság és

föloszthatatlanság elvét kimondotta, kimondotta egyszersmind a védelmi kötelezettséget.” „Léteztek tehát és léteznek közös viszonyok; és ha azok csakugyan léteznek, nem természetes-e, hogy azon ügyek is közösek, melyek ezen viszonyokra vonatkoznak vagy azokból erednek? Közös viszony közös ügyek nélkül se az állam, se a magánosok életében nemigen létezhetik.” „A közös ügyek tehát nem most születtek, hanem most azok eddigi kezelésének módját különösen az osztrák tartományoknak alkotmányossága miatt szükséges megváltoztatni. Ha valaki a pragmatica sanctiót figyelemmel végigolvassa, nem fog kétkedni azon, hogy megkötésénél egyik fő cél a viszonos védelem is volt. Az 1723/1 cikkben megköszönik az ország rendei őfelségének, hogy Magyarország javára a szomszéd országokkal és örökös tartományokkal külerőszak ellen is megállapítandó egyességre irányozta gondoskodását és igyekezetét. A 2

törvénycikkben hasonlóul meg van különösen említve a külső erő elleni védelem.” 9 „Tekintsük bár a folytonosan fönnállott gyakorlatot: minden ellenség ellen, mely őfelségének birodalmát megtámadta, a rendes magyar katonaság közösen és együtt harcolt őfelsége többi seregeivel, ugyanazon vezérlet alatt állott, és elkülönözve nem működött.” „Most oly harcképes seregnek kell mindig készen állani, amely együtt és közösen működhessék, mert még időnk sem volna a háború fölött tanácskozni, már annak vége s talán szerencsétlen vége is lehetne. Mutatták a közelebb lefolyt események, hogy alig volt néhány hét szükséges egy nagyszerű háború befejezésére.” „Meggyőződésem tehát az, hogy a közös és viszonos védelem oly kötelezettség Magyarországra nézve is, mely egyenesen a pragmatica sanctióból foly, melyet az ország soha kétségbe nem vont, melynek hű teljesítését soha meg nem tagadta.”

„Mind a magyar katonaság, mind pedig őfelségének egyéb seregei összevéve képezik azon fegyveres erőt, melynek föladata megvédeni minket úgy, mint a többi tartományokat. E hadsereg mindig közösen és együtt működött a birodalom védelmében, és kérdem, nem része-e a magyar sereg is ezen fegyveres erő összegének? Én ezen eszmében és ezen szavakban az ország jogainak csorbítását nem találom.” „Legsúlyosabb vád, mely ellenünk az eddigi vitatkozások folytában fölhozatott, kétségtelenül az, hogy javaslatunk az ország alkotmányos függetlenségét megsemmisíti, és Magyarországot némi autonómiával bíró osztrák tartománnyá teszi. Súlyos e vád és nagy horderejű a kifejezés: „az ország alkotmányos függetlenségének megsemmisítése"; és vissza-riadnék tőle magam is, ha csakugyan alaposnak tekinthetném azt.” „A külügy békés eszköze az állam védelmének,” „Közös uralkodó és közös védelem mellett

két külön vezetett külügyet képzelni sálig lehet anélkül, hogy a legnagyobb zavarok és fonák ellentétek,” „Mióta a trónöröklés s az elválaszthatatlan és föloszthatatlan birtoklás meg van állapítva, nem is gyakorolta, nem is követelte Magyarország a külügyek külön vezetését.” „Az 1848-i törvények sem szólnak külön külügyekről és külön külügyminisztériumról s az 1861-i fölirat is fejedelmi jognak ismerte el a külügyek vezetését.” „sőt, ha az elfogadtatik, Magyarország szabadon választott delegációja által, tehát saját meghatalmazottjai által közvetve a külügyekre oly befolyást fog gyakorolni, minőt eddig se közvetve, se közvetlenül nem gyakorolt.” „a költségvetés megállapítása mind a külügyekre, mind a hadsereg költségeire nézve; és e pont ellen van leginkább irányozva azon vád, hogy az ország alkotmányos függetlenségét megsemmisíti, mert azt mondják, hogy Magyarország eddig saját

adójáról 10 maga rendelkezett, javaslatunk szerint pedig az adónak, egy tetemes részét a delegációk fogják megállapítani,” „A delegáció tagjait mindenik fél alkotmányos úton, a paritás alapján, hasonló számmal szabadon választja meg. Választjuk tehát mi a magunk delegátusait oly férfiakból, kikben az országgyűlés többségének bizalma van; választjuk csupán egy évre, tehát egyévi költség megállapítására. Mindenik félnek delegációja saját elnökét megválasztja;” „kiszámíttatik, hogy a következő évre mennyi költséget igényelnek a közös védelemnek eszközei, ti. a védelem békés eszköze, a külügy, és a védelem fegyveres eszköze, a hadsereg. E kiszámítás közöltetik külön mindenik delegációval,” „mind a két félnek érdeke ugyanaz lesz, hogy ti. a védelem célszerű legyen s minél kevesebbe kerüljön Magyarország tehát ezentúl is fogja gyakorolni adó-megajánlási jogát a külügy és

hadsereg költségeire nézve,” „Minden egyéb intézkedés a két fél külön országgyűléseinek és felelős minisztériumainak köréhez tartozik,” „Azon aggódnak némelyek, hogy az osztrák birodalmat fölbomlás veszélye fenyegeti, és azért nem kívánják Magyarország sorsát hozzákötni. Állítják, hogyha egykor Európa politikai szükségnek tartotta is az osztrák birodalom fönnállását, most ezen nézet nagyrészt megváltozott.” „Félek, nagyon félek, hogy e fölbomlás által nem mi nyernénk, s a mi sorsunk jobbra nem változnék.” „Örülne minden magyar és örülnék én is, ha oly erővel és hatalommal bírnánk, minőt ily önállás megkíván. Nem becsülöm én kisebbre nemzetünk erejét a valónál Azt mondta valaki, hogy ne mondogassuk mi magunkat gyöngéknek. Úgy hiszem, önérzetünk ettől meg fog óvni bennünket. Egyébiránt a történelemben nem tudok példát arra, hogy hazánkat azért érte volna veszély, mert

erősebb volt, mint milyennek magát hitte; ellenben abból, hogy erősebbnek hitte magát, mint amilyen volt, szomorú következések származtak; a mohácsi vész egyik oka erőnknek éppen ezen túlbecsülése lehetett.” 11 IV. Kossuth Lajos: Deák Ferencnek 3 (Párizs, 1867. május 22) (részletek) „Együtt állottunk őrt a nemzet jogai mellett az 1848-i válság előestéjén, midőn mint minisztertársak közegyetértéssel megköveteltük a bécsi udvartól s kormánytól, hogy „hazánknak törvényes önállása és szabadsága minden tekintetben, a pénz- és hadügyek önálló, független és minden idegen avatkozástól ment kormányzatát is világosan oda értve, nyíltan elismerve és megóva legyen". „változhatlanul el vagyunk határozva a magyar nemzetnek önállásából semmi áron egy hajszálnyit sem engedni,” „választanunk kellett, ha beváltsuk-e a jogszerű visszatorlás változhatlannak nyilatkoztatott határozatát, vagy védtelenül

fogadjuk a halálos csapást, mit az önkény hazánk nemzeti s állami életére mért. Te, mert nem bíztál nemzetünk erejében, a visszavonulást választottad. Én azok soraiba állottam, kik istenbe, jogaikba s önmagukba bízva, az ellenséges megtámadásra jogszerű visszatorlással feleltek, miként ezt együtt, a nemzet nevében, a hatalomnak megizentük volt.” „Elvált utainkon kiindulási pontunk s utunk iránya különbözik, csaknem mondhatnám ellenkezik. De nem mondhatod, hogy utadban állottam; nem mondhatod, hogy nehézségeket iparkodtam elédbe gördíteni, vagy számvetésídet megzavarni. Azonban hazafi vagyok, nemzetem sorsa szívemen fekszik. S ez érdekeltségnél, e kötelességnél fogva szemmel kísértem folyvást polgári működésedet, reményivé néha, aggódva sokszor, figyelemmel mindig de nem szólottam. Most szólok, és hozzád és nyíltan szólok, mert úgy látom s az évek és szenvedések terhe alatt meghiggadt ítélet

tekintetével látom úgy , hogy nemzetünk a jogfeladások sikamlós meredélyén veszélybe, többe, mint veszélybe, halálba sodortatik.” „Mert olyannak ismertelek, ki mérséklettel szab határt kívánalmainak, komolyan megfontolva, amit követel: de a joghoz, melyet így megfontolva követelt, tántoríthatlanul ragaszkodik.” 3 Részletek Kossuth Lajos Cassandra leveléből. A történelem alternatívái sorozat; Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái Korona Kiadó, Budapest, 1995. 32-38 old 12 „magad mondád, s helyesen mondád, hogy a jogot, melyet az erőszak elveszen, vissza lehet szerezni, s veszve csak az van, amiről a nemzet maga lemondott.” „Végigfutom elmémben az ezen javaslatok elseje által törvényesítendő közösügyi munkálatot, mely hazánkat állami állásából kétségtelenül kivetkőzted, s az osztrák birodalommal egy államtestületté összeforrasztja.” „A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg

kiegészítő részévé dekretáltatik, s annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar miniszteri felelősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány rendelkezése alá bocsáttatik. A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyűléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegációkra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá. Ezáltal elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfőbb, legpraktikusabb életbiztosítékát.” „A közösügyi munkálatnak egyéb, nemcsak a nemzet állami életére s önállására, de még anyagi felvirágozhatására is sérelmes intézkedéseit nem is említve, maga ezen két tény elég arra, miszerint tagadni ne lehessen, hogy Magyarország mindazon magasabb attribútumokból kivet-kőztetik, melyek egy országnak állami típust adnak;” „Hanem te fájdalom nem bízol a

nemzet erejében, s azzal vigasztalva magadat, hogy az élet és a körülmények enyhíteni fogják a következményeket, elfogadod a jogfeláldozásokat, miszerint megmentsed, amit megmenthetőnek vélsz mert politikád tengelye akörül forog, hogy „el kell fogadni. ami kivihető, miután többet elérni nem lehet" De éppen ez az, ami ellen úgy a jog, mint a politika nevében tiltakoznom kell.” „Nemzetnek lehet elnyomást tűrnie, de jogai valósításainak reménye iránt semmi körülmények közt nem szabad kétségbeesnie, s azért, mert valamely jogát nyomban nem képes valósítani, nem szabad arról önként, örök időkre lemondani. De hiba is ezen lemondás, éspedig olyan hiba, mely a körülmények által sem menthető.” „Amit most a közösügyi munkálat az úgynevezett birodalmi egységnek s nagyhatalmi állásnak áldozatul hoz, az lényegében éppen az, ami 1848-ban Jellasics betörését megelőzött ultimátumképp tőlünk követeltetett.”

„volt-e az országgyűlésen csak egyetlen hang is, mely azon most annyi készséggel elfogadott követeléseket csak tárgyalásra is méltónak tartotta volna? Nem volt. Az egész minisztérium, Te és Eötvös éppúgy, mint én, s én úgy, mint az egész országgyűlés, indignációval utasítottuk vissza a jogtalan, a nemzeti öngyilkolást 13 kívánó követelést. Te visszavonultál, Eötvös a vihar elől külföldre vonult; én védelemre határoztam magamat; de a követelt jogfeláldozást egyikünk sem írta alá.” „És most állasz reá, mit akkoron elfogadni sem szabadnak, sem kénytelenségnek nem ítéltél?” „Ilyenkor mond le Magyarország legbecsesebb állami jogairól, és lemond oly módon, lemond, magát oly politikának eszközéül szegődtetve, mely szomszédainkat úgy nyugat, mint kelet felé ellenségeinkké teszi; a nemzetiségi belkérdés kielégítő megoldását, a horyátországgali kiegyezkedést lehetetleníti, s szemlátomást

közelgő európai bonyodalmaknál hazánkat a vetélkedő ambícióknak céltáblául tűzi ki. És ha azt kérdem magamtól, mi hát az, amit nemzetünk ennyi feláldozásért jutalmul kap? látom azt, hogy kapja az idegen érdekekérti katonáskodás kötelességének általánosítását; ezer néhány száz millió forint államadósságot s vele az elviselhetetlen tömérdek adók megörökítését, melyeknek ily viszonyok mellett még csak legcsekélyebb enyhítésére sem lehet gondolni.” „Hazánknak, s éppen hazánknak alkotmányos biztosítékokra nagyon is szüksége van.” „De én e tényben a nemzet halálát látom; s mert ezt látom, kötelességemnek tartom megtörni hallgatásomat; nem avégett, hogy vitatkozzam, hanem hogy Isten, a Haza s az utókor nevében esdekelve felszólítsalak: nézz körül magasb államférfiúi tekintettel, s fontold meg a maradandó következéseket, melyek felé vezeted a hazát” „ – Ne vidd azon pontra a nemzetet,

melyről többé a jövőnek nem lehet mestere!” 14 V. Deák válasza Kossuthnak 4 (Pesti Napló 1867 május) (részletek) „De Kossuthnak hozzám idézett levele nem magánlevél, ő maga is nyilt levélnek nevezi azt. Kossuth nem nekem akart írni, hanem ellenem, s midőn levelét postán hozzám küldötte, egyszersmind megküldötte azt a Magyar Újságnak is hírlapi közlés végett | Nem tekinthetem tehát e levelet egyébnek, mint hírlapi czikknek, melylyell mind vádirattal lép fel a közönség előtt Kossuth ellenem és eddigi eljárásom ellen, hogy nevének és múltjának súlyát ő is a mérlegbe vesse kárhoztatásomra.” „Kifejtettem azon egyéni véleményemet, hogy én helyzetünkben a békés kiegyenlítést üdvösebbnek tartom, mint oly politikát, mely bizonytalan ígéretek mellett várakozásra, további szenvedésre utalva, csupán véletlen eseményektől, talán forradalomtól s a birodalom szétbomlásától, külföldi segélytől, melynél

bizonyosan nem a mi érdekünk volna a főtekintet, új és idegen szövetkezéstől, melynek sem alapja, sem czélja, sem haszna még tudva nincs, függesztené fel sorsunk jövendőjét. Kifejtettem, hogy a kiegyenlítésnek azon módja, melyet én is javaslok alkotmányos szabadságunkat nem veszélyezteti s hazánkra nézve sok tekintetben előnyös” 4 Részletek: A történelem alternatívái sorozat; Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái Korona Kiadó, Budapest, 1995. 39-40 old 15 VI. A kiegyezés a kortársak szemszögéből 6.1 Részletek Madarász József emlékirataiból 5 „1867 gonosz év Magyarország történetében! Márczius 2-án hiába küzdöttünk, ekkor a nemzetcsigázó adókat, 4-ikén az alkotmánysértő ujonczozást szavazták meg; amabban mi 18-an 306 ellen, ez utóbbiban a balközépiekből is támogatván, 57-en voltunk 256 ellen. Szerencsétlen nemzet! idegen önkény, zsarnokság meg nem törhetett, de ön gyermekeid, véred

és húsodon kívánván rágódni, életerős megtöretett. Márczius 20 kezdődött a nemzet bilincseinek kovácsolása a közösen érdeklő viszonyok megalkotásában. A Deák-párt önnemzetünkben bizalmát vesztve, idegen erőbe vetette reménye horgonyát; feledve a példaszót „segíts magadon, isten is megsegít”. Isten és világ, választóik és Magyarország előtt, úgy az utókornál, ez által igazolván azt, hogy a sok jelesek vérével szerzett, s eddi szeplőtlenül megvédett független Magyarország állami életével, és az 1848-ki törvények rendelte alkotmányával, önállóságával ellenkező határozatoknak ellene nyilatkoznak.” 6.2 Podmaniczky Frigyes a kiegyezésről 6 „Csakugyan igazuk volt azoknak, akik megjósolták annak idején, hogy Magyarország sorsa azok kezében leend letéve, akik ez évben ki lettek küldve Bécsbe, megvinni Erzsébet királynénak az újévi üdvözletet. A következmény legalább oda látszik mutatni, hogy Beust

még Pesten léte alkalmával úgy rendezte az ügyeket, hogy a Deák-párt nevesebb férfiai vegyenek rész e küldöttségben, s hogy felhasználva az alkalmat némi irányt adó eszmecserébe lehessen bocsátkozni a fennemlített államférfiakkal. Ugy is lett; mert Andrássy, Eötvös, Lónyay nem jövének le velünk Pestre, hanem Bécsben maradtak. Ekkor vették kezdetöket mindazon egyezkedési kísérletek, melyek nyomán a 67es bizottmány elfogadta a többség javaslatát a Bécsben történt puctatiokkal E puctatiok elfogadása következtében lett kinevezve a minisztérium s történt azóta mindazon ha5 A történelem alternatívái sorozat; Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái Korona Kiadó, Budapest, 1995. 57 old Részletek 6 A történelem alternatívái sorozat; Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái Korona Kiadó, Budapest, 1995. 63 old Részletek 16 zánkra nézve rendkívül fontos esemény, amelyek kapcsán azután 1867.

június 8-án ment végbe I. Ferenc József, Magyarország királyává való megkoronáztatása Budán és Pesten, helyesebben mondva Budapesten, amint már 1860 óta címezzük fővárosunkat Bármint fogjuk is fel, a kiegyezés sokak által megtámadott, mások által kárhoztatott művét, de annyit kénytelenek leszünk mindannyian bevallani, hogyha a nekünk nyújtott előnyöket okosan, higgadtan fogjuk felhasználni, s egy elfogulatlan visszapillantást ejtünk hazánk a múl századok alatt lefolyt történelmére, oda fogjuk vihetni hazánk ügyeinek állását, hogy végre is nemzetünk a mohácsi vész óta boldogabb s szerencsésebb időszakot a jelenleginél alig fog tudni vésni végzetének könyvébe.” 17 VII. Szemelvények az 1867-es kiegyezési törvényből 7 2. § Megállapitván ez ünnepélyes alapszerzodés a Habsburg-ház noágának trónöröklési jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a megállapitott

öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatatlanul és elválhatatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság együttes erovel leendo védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely egyenesen a pragmatica sanctióból származik 8. § A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a külügyek czélszerü vezetése E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre nézve, melyek az O Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik Ennélfogva a birodalom diplomaticai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerzodések tekintetében fölmerülheto intézkedések, mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminister teendoi közé tartoznak. A nemzetközi szerzodéseket mindenik ministerium saját törvényhozásával közli

Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, s kész azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi 18., 19, 20, 21 és 22 pontokban körülirt módon fog megállapittatni 9. § A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy szóval: a hadügy. 11. § O Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészito részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik. O Felsége által intézendonek ismertetik el. 12. § De a magyar hadseregnek idonkénti kiegészitését s az ujonczok megajánlásának jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati idonek meghatározását, ugyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illeto intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind a törvényhozás, mind a

kormányzati körében, az ország magának tartja fen. 13. § Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapitása vagy átalakitása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik. Miután azonban az ily megállapitás épen ugy, mint a késobbi 7 Netjogtár: 1867. évi XII törvénycikk, szemelvények 18 átalakitás is, csak egyenlo elvek szerint eszközölheto czélszerüen: ennélfogva minden ily esetben, a két ministerium eloleges megállapodása után, egyenlo elvekbol kiinduló javaslat fog terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán fölmerülheto különbségek kiegyenlitése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által érintkezik. 16. § A pénzügyet annyiban ismeri a magyar országgyülés közösnek, a mennyiben közösek lesznek azon költségek, melyek a fenebbiekben közöseknek elismert tárgyakra forditandók. Ez azonban ugy

értelmezendo: hogy az emlitett tárgyakra megkivántató összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésrol szóló alábbi szakaszokban eloadatik; de azon összegnek, mely a költségekbol az alábbi 18., 19., 20, 21, és 22 pontokban körülirt módon megállapitandó arány szerint Magyarországra esik, kivetésérol, beszedésérol s az illeto helyre leendo áttételérol Magyarország országgyülése és felelos ministeriuma fognak intézkedni, oly módon, a mint a kezelésrol szóló alábbi pontok megállapitják. 18. § Ezek azon tárgyak, melyeknek a fenirt módon közössége a pragmatica sanctióból folyónak tekintetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a megállapodás: kölcsönös alku által elore kell meghatározni azon arányt, mely szerint a magyar korona országai a sanctio pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és költségeit viselendik. 27. § Egy közös ministeriumot kell

felállitani azon tárgyakra nézve, melyek, mint valósággal közösek, se a magyar korona országainak, se O Felsége többi országainak külön kormányzata alá nem tartoznak. E ministerium a közös ügyek mellett se egyik, se másik résznek külön kormányzata ügyeit nem viheti, azokra befolyást nem gyakorolhat. Felelos lesz e ministerium minden tagja mindazokra nézve, a mik köréhez tartoznak, felelos lesz az egész ministerium is együtt, oly hivatalos intézkedéseire nézve, melyeket együtt állapitott meg 28. § A közös ügyek azon részére nézve, mely nem tisztán a kormányzat köréhez tartozik, Magyarország se teljes birodalmi tanácsot, se bármi néven nevezheto közös vagy középponti parlamentet czélszerünek nem tart, s ezeknek egyikét sem fogadja el; hanem ahhoz ragaszkodik, hogy, miután O Felsége legmagasabb trónbeszéde szerint is, közös kiindulási pont a pragmatica sanctio: egyrészrol a magyar korona országai együtt, másrészrol O

Felsége többi országai és tartományai együtt ugy tekintessenek, mint két külön s teljesen egyenjogu fél. Következve: a két fél között a közös ügyek kezelésére nézve mellozhetetlen föltétel a teljes paritas. 19 29. § Ezen paritas elvénél fogva Magyarország részérol a magyar országgyülés választáson saját kebelébol egy meghatározott számu bizottságot (delegatio) és pedig az országgyülés mindenik házából. Válaszszanak O Felsége többi országai és tartományai is hasonlóul alkotmányos módon egy épen annyi tagból álló bizottságot a maguk részérol. Ezen bizottságok tagjainak száma a két fél egyetértésével fog meghatároztatni Ezen szám egy-egy részrol hatvanat meg nem haladhat. 30. § E bizottságok csak egy évre, vagyis az országgyülésnek egy ülésszakára választandók, s az év leteltével, vagyis az uj ülésszak kezdetével, azoknak minden hatásköre teljesen megszünik. Tagjaik azonban ismét

megválaszthatók 32. § A bizottságokat mindenkor O Felsége fogja összehivni bizonyos határnapra és azon helyre, hol O Felsége azon idoben tartózkodik. Óhajtja azonban a magyar törvényhozás, hogy az ülések fölváltva, egyik évben Pesten, másik évben Bécsben, vagy ha O Felsége többi országainak gyülése és O Felsége igy akarná, azon országok más valamelyik fovárosában tartassanak 37. § E bizottságok hatásköréhez csak azon tárgyak tartozhatnak, melyek a jelen határozatban, mint közösek, határozottan e bizottságokhoz vannak utasitva Ezeken túl a bizottságok intézkedéseiben nem terjeszkedhetnek s a magyar országgyülés és magyar kormányzat részére fentartott ügyekbe nem avatkozhatnak. 40. § A közös költségvetés megállapitása leend e bizottságok feladatának évenkint eloforduló legfontosabb része. E költségvetést, mely egyedül azon költségekre terjedhet, a melyek a jelen határozatban közöseknek vannak kijelölve, a

közös ministerium mind a két külön felelos ministeriumnak befolyásával fogja késziteni, s ugy adja azt át mindenik bizottságnak külön. A bizottságok a fenebb körülirt mód szerint fogják azt külön tárgyalni, s észrevételeiket egymással irásban közlik, s a mely pontra nézve nézeteik meg nem egyeznének, azt együttes ülésben szavazattal határozzák el. 44. § Azokon kivül, a miket a közös felelos ministerium terjeszt elo a közösügyi bizottságoknak (delegatio), e bizottságok mindegyike bir kezdeményezési joggal, de csak oly tárgyakra vonatkozólag, melyek mint közös ügyek, a jelen határozat szerint szorosan e bizottságok köréhez tartoznak. Mindenik bizottság tehet ilynemü javaslatot, s azt a másik bizottsággal irásban közölheti Az ekkép inditványozott javaslat pedig szintugy lesz tárgyalandó, mint egyéb, a bizottságok köréhez tartozó kérdésekre nézve már fenebb elmondatott. 45. § A bizottságok ülései rendesen

nyilvánosak lesznek A kiviteli szabályok e részben az ügyrend által fognak megállapitatni. Határozat azonban csak nyilt ülésben hozathatik 20 46. § Az esetben, ha O Felsége valamelyik országgyülést föloszlatná, a föloszlatott országgyülésnek delagatiója is megszünik, s az ujabb országgyülés uj bizottságot (delegatio) választ. 21 VIII. Összegzés A kiegyezés a magyar vezető réteg számára mindenképpen előnyös volt. Biztosította az országnak a lehető legnagyobb önállóságot, ami egy birodalomban elképzelhető A birodalom oltalmat ígért a szomszédos nagyhatalmakkal – az orosz és német törekvésekkel – szemben. Lehetővé tette, hogy az ország irányítását ne kelljen megosztani a nemzetiségi vezető réteggel. Míg politikai megfontolásokból kifogásokat emelhetünk ellene – hiányolva a nemzeti függetlenséget és a teljes alkotmányosságot -, addig gazdasági téren az ország számára a kiegyezés kedvező

körülményeket biztosított. A hatalmas, egységes, védett piac volt a következő évek gazdasági fellendülésének a forrása. A politikai kiegyezést gazdasági megállapodás is követte, de az előbbivel ellentétben 10 évenkénti újratárgyalással. Ennek alapján megállapodtak a közös valutában, vámpolitikában, a munkaerő szabad vándorlásában A közös költségek fedezetére a magyar részesedés 30% volt, ami kedvezőnek mondható. A kiegyezéssel lezárult a már évtizedek óta tartó politikai küzdelem, az országra nyugalmasabb korszak következett. A kialakított rendszer évtizedeken át biztosította a térség stabilitását és virágzását. 22 Irodalomjegyzék 1. Gondolkodó Magyarok sorozat: Deák Ferenc – Kossuth Lajos: Párbeszéd a kiegyezésről Magvető Kiadó, Budapest 1981 2. A Történelem Alternatívái sorozat: Pölöskei Ferenc: Az 1867-es kiegyezés alternatívái Korona Kiadó, Budapest 1995. 3. Magyar Szabadelvűek sorozat:

Molnár András: Deák Ferenc Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 1998. 4. Magyar Szabadelvűek sorozat: Pajkossy Gábor: Kossuth Lajos Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest 1998 (1999). 5. História folyóirat: XI évf 6 szám 1998 6. Felkai László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége Akadémiai Kiadó, Budapest 1979. 7. Netjogtár: A KJK Kerszöv Kft CompLex jogi adatbázisából www1000 evhu 2003 23