Betekintés: Platón és Arisztotelész államelméletének összehasonlítása

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


Platón és Arisztotelész államelméletének összehasonlítása A Kr. e. 4. sz. első felére a rabszolgatartó görög demokrácia helyzete általános válságba torkollott. Bár a hatalmat a demokrácia tartja a kezében, a politikai hatalom mégis nagyon ingatag és a társadalom erőteljes differenciálódása mellett Athén is elveszti a kereskedelemben betöltött központi szerepét. Ezért először Platón, majd rövid idő múlva Arisztotelész, hogy "megjavítsák" koruk társadalmát, államát és hogy hazájukat megmentsék a fenyegető pusztulástól megalkották saját államutópiáikat. A kor kedvezőtlen társadalmipolitikai-gazdasági viszonyait a saját elképzeléseik alapján kívánták orvosolni. Platón életéről viszonylag keveset tudunk, mert a feljegyzések nagy része a római császárok uralkodásának korai időszakában megsemmisüt. Az azonban biztos, hogy i.e. 427-ben az egyik legelőkelőbb athéni arisztokrata családban született.

Eredeti neve Arisztoklész, melyet később (máig sem tudjuk pontosan miért) Platónra változtatott. Származásának megfelelően széleskörű oktatásban részesült, egy ideig költészettel is foglalkozott, s tragédiákat, epigrammákat és dithüramboszokat írt. Húsz évesen találkozott Szókratésszal, akinek személyisége annyira elbűvolte, hogy 8 éven keresztül mellette tanult. Mesterének tragikus halála után Megarába ment, majd néhány év múlva visszatért Athénba. Már ekkor megfogalmazódott benne egy nagy külföldi utazás terve, melyet i.e. 390-ben kezd el és többek között Egyiptomba is ellátogat. Ezen állam berendezkedésének szerkezete nagy hatást gyakorolt rá, aminek nyomai többek között társadalomutópiájában is jól megfigyelhetőek. Kr.e. 387-ben megalapította Akadémosz görög félisten kertjében az Akadémiát, mely egészen Kr.u. 529-ig működött. Életének (egyik) nagy megrázkódtatása, hogy államutópiáját

ellenségesen fogadták, s II. Dionüsziosz is becsapta aki ígéretet tett neki ezen elképzelése megvalósítására, de ahelyett, hogy támogatta volna a nagy filozófust inkább börtönbe záratta. Ezek a keserű tapasztalatok hatással vannak korábbi elképzeléseire is, melyek ezen "élmények" hatására sokkal közelebb kerülnek a valóság adta lehetőségekhez. Platón tanítványa, az ókori görög filozófia másik kiemelkedő alakja Arisztotelész. Neki már nem egy idealizált állam álomképe lebegett a szeme előtt, hanem a p latóni állam negatív vonásaiból kiindulva a lehető legjobb, de a valóságban is megvalósítható állam modelljét kívánta megalkotni. Maga Arisztotelész i.e. 384-ben Sztageirosz városában született. A ránk maradt adatok alapján 17 évesen Athénba ment, ahol Platón Akadémiájának a diákja 20 éven át. I.e. 443-ban II Philipposz meghívja a filozófust, hogy legyen fia (Nagy Sándor) nevelője. Arisztotelész

3-4 éven át oktatta Alexandroszt, majd miután apja i.e. 340-ban uralkodóhelyettessé nevezte ki fiát, véget ér tanítói foglalkozása a későbbi makedón uralkodó mellett. I.e. 335-ben visszatér Athénba, s létrehozza saját bölcseleti iskoláját, a Lükeiont. Ebben az iskolában Arisztotelész több mint 15 éven át munkálkodik. Nagy Sándor halála után (i.e. 323) azonban ez a tevékenysége megszakad, mert az Athénban hatalomra kerülő makadónellenes erők istentelenség vádjával perbe fogják a városban polgárjog nélkül élő filozófust. Erre Arisztotelész az Euboia szigetén levő Khalkiszba távozott. Rövid idő múlva itt is érte utól a halál. Platón saját államáról alkotott elképzeléseit Állam című dialógusában foglalta össze. "Nos, állam -véleményem szerint- akkor keletkezik, ha az egyes ember már nem tudja magát ellátni, hanem sok segítségre van szüksége; ...ha az ember valami szükséglet okából egy másik

embert vesz maga mellé, s aztán egy más szükséglet okából megint másikat, s -mivel sokféle dologra van szükségük- egyre több segítőtársakat gyűjtenek össze egy lakóhelyre: ennek az összetelepülésnek szoktuk az >>állam<< nevet adni"[1] -írja Platón. Államának társadalmából kizárja a rabszolgákat, akiket csupán egyszerű vagyontárgyaknak tekint (noha hangsúlyozza a velük való emberséges bánásmód szükségességét). Az államban mindenkinek megvan a saját munkaköre és ebből adódóan saját kiválósága, hiszen egy bizonyos feladat elvégzésére ő a legalkalmasabb. A szabadokat ennek megfelelően további három csoportra osztja: filozófusokra, őrökre és dolgozókra. A filozófusok lennének az állam vezetői, hiszen csak ők rendelkeznek azokkal a sajátos képességekkel, melyek az "igazságos" társadalom megteremtéséhez szükségesek. Ők hoznák a törvényeket és ők is gondoskodnának azok

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


végrehajtásáról, ügyelnének arra, hogy a magánérdek ne érvényesülhessen a közérdek rovására. Platón elképzelése szerint "ha...valakinek, akkor csakis az állam vezetőinek áll jogáben a hazugsággal való megtévesztés, akár az ellenséggel, akár a polgársággal szemben, az állam érdekében; mindeni másnak tilos ehhez az eszközhöz folyamodnia"[2], és véleménye szerint a f ilozófusokat kényszeríteni kell az állam vezetésére. A platóni elképzelés figyelemre méltó vonása, hogy a nőket a férfiakkal egyenrangúnak tekinti, s alkalmasnak tartja őket a filozófusi feladat ellátására. A második társadalmi csoportot az őrök alkotják, akiknek a feladata az államnak a külső és belső ellenségtől való védelme. Ezen feladat elvégzéséből a réteg nőtagjai is kivennék részüket. A harmadik csoport a dolgozókból áll, akiknek nincs politikai joguk, egyedüli feladatuk pedig a társadalom számára szükséges javak

előállítása. Ez az elképzelés jelentős visszalépést jelentett a korabeli demokráciához képest, ahol minden szabad polgár politikai joggal rendelkezett és a saját módján kivehette részét az állam irányításából. Platón a társadalom saját maga által történő felosztását többféle módon próbálta indokolni. Az egyik elképzelés szerint az emberi lélek noha egységes, mégis három különböző (egy gondolkodó, egy akaró és egy vágyakozó) részből áll. A filozófusokban a gondolkodó, az őrökben az akaró, a dolgozókban pedig a vágyakozó rész van túlsúlyban. De ezen lélekrészekhez meghatározott erény is társul: a gondolkodáshoz a bölcsesség, az akaráshoz a bátorság, a vágyakozáshoz a mértékletesség. A másik (mítikus) elképzelés szerint az emberi testbe a születés előtt bizonyos fém kerül, s a fém minőségétől függően tartozik az ember egyegy meghatározott társadalmi csoportba. Akik aranyat hoztak magukban

a világra a filozófusok, akik ezüstöt az őrök, akik pedig vasat vagy bronzot a dolgozók rétegébe kerülnek. S mivel hasonló csak hasonlót hozhat létre, a társadalom tagolódása Platón szerint örök, csak ritkán fordulhatna elő, hogy valamelyik utód egy másik (magasabb vagy alacsonyabb) társadalmi rétegbe kerül. Platón szerint ugyanakkor a különböző emberek lelke nem egyformán alkalmas az ideák befogadására. Ez a harmadik érv amivel a társadalom általa történő felosztását indokolja. A filozófusok és a közülük kiválasztott király az akinek a lelke a legtöbb ideát látta, az őröké kevesebbet, míg a kézműveseké a legkevesebbet és a rabszolgák lelke semmit sem. Ebből is következik, hogy a filozófusoknak kell a társadalmat irányítani, miközben "a >>tömeg<< ...az érzéki megismerés csalóka világának rabja marad"[3] Lélekrész Ész társadalmi csoport Királyok,filozófusok erények Bölcsesség

székhely Fej Akaraterő Vágyakozás Őrök Kézművesek Bátorság Mértékletesség Szív Gyomor 1. számú táblázat A filozófusok két csoportjában (mivel az őrök is közülük kerülnek ki) fel akarja számolni a magántulajdont és fogyasztási közösséget kíván létrehozni, ahol e két csoport tagjai közösen fogyasztanák el a dolgozók által megtermelt élelmet. Továbbá el kívánja törölni a monogám családformát, és helyébe nő- és gyermekközösséget kíván létrehozni, ahol a g yermekeket a szülőktől elválasztva nevelnék. Mindezek mellett szembeötlő, hogy a magántulajdont és a monogám családformát meg kívánja hagyni a dolgozók körében, ugyanis "...a vagyoni és vérségi ellentétektől marcangolt, politikailag teljesen jogfosztott termelőket az utópikus állam urai ...sokkalta könnyebben képesek megfékezni"[4]. A jó állam legfontosabb támaszának Platón a vallást tartotta. Még Homéroszt is elítéli,

mert műveiben (Platón szerint) hamis képet fest az istenekről és csorbítja méltóságukat. Véleménye szerint a javíthatatlan istentagadókat ki kellene végezni, hogy az általa elképzelt tökéletes állam rendjét biztosítani lehessen. Platónnak az Állam-ban kidolgozott elképzelései kedvezőtlen fogadtatásra leltek, ugyanakkor a valóságba sem sikerült átültetnie őket, ezért halála után kiadott másik alkotásában, a Törvények-ben módosította eredeti elképzeléseit. Ezen dialógusában az állam élére már nem a filozófusokat, hanem a leghozzáértőbb és legbecsületesebb férfiakat állítja és lemond a magántulajdonnal kapcsolatos korábbi elképzeléseiről, továbbá módosítja a nő- és gyermekközösség felállításáról alkotott véleményét is. Az őt ért kudarcok és államelméletét ért támadások miatt életének utolsó szakaszában eredeti törekvéseit feladta és úgy vélte, hogy ha "a bölcs embernek... az a

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


véleménye, hogy hazáját helytelenül kormányozzák, szavát csak akkor emelje fel, ha azt hiszi, nem hiába beszél, és szavai nem fogják a vesztét okozni"[5]. Az antik gondolkodás másik kiemelkedő alakja, Platón tanítványa, az Akadémia "diákja" és Nagy Sándor nevelője Arisztotelész.Ő már a platóni államutópiából kiindulva kívánta felvázolni a lehető legjobb, de meg is valósítható állam modelljét. Arisztotelész erősen bírálta mestere elképzelését, elsősorban annak vagyon-, nő- illetve gyermekközösségre vonatkozó gondolatait, ugyanis úgy vélte, hogy az emberek ezekről a legelemibb dolgokról nem lennének képesek és nem is lennének hajlandóak lemondani. Ugyanakkor mesteréhez hasonlóan a rabszolgaság intézményét ő is természeti eredetűnek tartotta és megtartotta elméletében. Arisztotelész 8 könyvből álló Politiká-ját azzal a cél lal írta meg, hogy a tények, a körülmények adta lehetőségek

figyelembevételével egy megvalósítható elképzelést alkosson. Ehhez nagy segítséget jelentett, hogy összegyűjtötte és tanulmányozta 158 görög polisz alkotmányát. (Ezek a leírások a későbbiek során elvesztek.) Nézeteinek alapja, hogy az ember "zoón politikon", azaz "természeténél fogva állami életre hivatott élőlény"[6]. A nőket azonban Platóntól eltérően már nem tekinti egyenrangúnak a férfiakkal, akik szerinte eleve a vezetésre hivatottak. Ugyanakkor úgy véli, hogy az emberi társadalomban megfigyelhető bizonyos körforgás, de van történeti fejlődés is, amit az bizonyít, hogy a különböző államformák meghatározott sorrendben jönnek létre, fejlődnek ki egymásból. Ezen államformákat két csoportra (jókra és rosszakra) bontja. A jók közé tartozik a királyság, az arisztokrácia és a politeia, ahol a közérdek uralkodik a magánérdek felett, míg az oligarchiában, a türanniszban és a

szélsőséges demokráciában a magánérdek a közérdek felé kerül, ezért ezek a rossz államformák közé tartoznak, amik a jók elkorcsosulásával jöttek létre. Saját maga tervezett államformáját politeiának nevezte és az oligarchia illetve a d emokrácia bizonyos elemeinek ötvözésével kívánta megteremteni. "Méghozzá olyanképpen, hogy a társadalom szélsőséges elemeit -a nagyon szegényeket és az igen gazdagokat- korlátozni akarja törekvéseikben, aminek a szociális alakulat stabilitása lenne a következménye"[7] -írja Pais István. Arisztotelész úgy gondolja, hogy ha a középvagyonos réteg lenne a hatalom birtokosa megteremthető lenne az állam szilárdsága. Ő fogalmazza meg elsőként a törvényhozó-, bírói-, és végrehajtó hatalom szétválasztásának szükségességét, amelyek a "tökéletes" állam egységét biztosíthatják. Mind Platón, mind Arisztotelész fontosnak tartotta a jó törvényeket és ezek

megfelelő alkalmazását. "Törvényeket okvetlenül hozni kell az emberek számára, ...különben mit sem különböznek a legvadabb állatoktól"[8] -írja Platón. Véleményük szerint az önkénnyel szemben ezen törvények kell, hogy érvényesüljenek, melyek az állam vezetőire is kötelezőek. Arisztotelész is fontosnak tartja a vallást, illetve ennek tudatos felhasználását az állam felépítésében. Szerinte a vezetőknek minden ostobaság nélkül kell megjátszaniuk a v allásos buzgóságot, hogy ezzel is a társadalom egyéb rétegei felé emelkedhessenek, s könnyebben tudják őket irányítani. A "tökéletes" társadalomban nagyon fontos alá- és fölérendeltségi viszonyok vannak, melyek az úr-szolga, férj-feleség, apa-fiú kapcsolatrendszerekben nyilatkoznak meg. Ezeket az alá- és felérendeltségi viszonyokat a következő érvekkel igyekszik igazolni: " 1. Az úr és a szolga egymásra vannak utalva, mint a lélek és a

test. 2. a szolga alacsonyabbrendű lélekkel bír, tehát nem boldogulna ura nélkül. 3. A szolgának jobb sora van ura mellett, mint a vadállatnak. Úr nélkül szervezetlenség, vadság, anarchia lenne. 4. Már a természet megkülönbözteti az urat és a szolgát. Az utóbbi nagy testi erővel, görnyedt testtartással születik, az előbbi viszont egyenes testtartással és magasabb intelligenciával. 5. Az úr-szolga kapcsolat csak akkor lenne felesleges, ha a gépek működéséhez nem lenne szükség emberi erőre."[9] Mindezek mellett Arisztotelész elvet mindenféle "világteremtő, büntető-jutalmazó istenséget"[10], és úgy véli, hogy az istenek világának hierarchiája csupán az emberi társadalom hierarchiájának vallásos kivetítése. Csakúgy mint Platón ő is nagy gondot fordít a nevelésre, aminek egyformának, "társadalminak" kell lennie, ezért már a gyermekek világra jöttét is szabályozni igyekszik utópiájában. A

Figyelem! Ez itt a doksi tartalma kivonata.
Kérlek kattints ide, ha a dokumentum olvasóban szeretnéd megnézni!


gyereket 7 éves koráig a család nevelné, ahol már korán elkezdenék a fizikai edzéseket. Mivel azonban egy gyermek életében az első élmények meghatározó jelentőségűek a kicsik nem láthatnak és hallhatnak olyan dolgokat, melyek eltorzítják az egyéniségüket és alkalmatlanná teszik őket arra, hogy később a társadalom tökéletes, teljes jogú tagjai lehessenek. A fiatalok csak olyan tevékenységeket sajátíthatnak el, melyek elősegítik az erkölcsi nemesedést és nem alacsonyítják le a szabad embert. Úgy véli, hogy a lélek formálásában, az erények kialakításában meghatározó fontosságú a zene, ami a boldog életmód része és elvezeti a fiatalokat az erényhez, s előkészíti őket, hogy a tökéletes állam méltó tagjai lehessenek. A két filozófus nézeteiket tekintve megegyezik abban, hogy a kereskedelemnek az a f ajtája, mely termelőtevékenység végzése nélkül igyekszik haszonra szert tenni káros, s ezért az állam

teljes jogú polgárai számára nem engedélyezik a kereskedelemnek ezen formáját, sem pedig a hozzá szorosan kapcsolódó kézművességet. Ezek elvégzésének feladatát Platón a metoikoszokra bízza. Sajátos utópiájában mindkét filozófus a kor válságából kivezető utat kereste, s noha elképzeléseik nem valósultak meg, mégis a későbbi filozófia ezen ágának nagyon fontos alapjául szolgálnak és többen felhasználták ezen elméleteket saját elképzeléseik fontos részeként, bizonyítva ezzel Platón és Arisztotelész szellemi nagyságát. Jegyzetek: 1 : Platón összes művei Második kötet Az állam Európa Könyvkiadó Budapest 1984 106. Oldal 2 : Platón összes művei Második kötet Az állam Európa Könyvkiadó Budapest 1984 156. Oldal 3 : Diószegi György: A bölcselet eredete Gondolat zsebkönyvek 2. változatlan kiadás Gondolat 1988 112. Oldal 4 : Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 354. Oldal 5 : Pais

istván: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 300. Oldal 6 : Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 399. Oldal 7 : Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 401. Oldal 8 : Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 344. Oldal 9 : Diószegi György: A bölcselet eredete Gondolat zsebkönyvek 2. változatlan kiadás Gondolat 1988 118. Oldal 10 : Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 404. Oldal Ábra: 1. számú ábra: Diószegi György: A bölcselet eredete Gondolat zsebkönyvek 2. változatlan kiadás Gondolat Budapest 1988 Felhasznált irodalom: Pais István: A görög filozófia Szerzői kiadás Budapest 1988 Platón összes művei Második kötet Az állam Európa könyvkiadó Budapest 1988 Diószegi György: A bölcselet eredete Gondolat zsebkönyvek 2. változatlan kiadás Gondolat Budapest 1988