2030-ban már nem ehetünk igazi halat

Dátum: 2010. április 15. 00:00:00.
Forrás : Origo

Ha manapság tengeri hal fekszik a tányérunkon, igen nagy az esély van arra, hogy valamelyik tenyészetből származik. Lehet a skóciai Orkney-szigetek környékén tenyésztett lazac, vagy éppen Görögországban hizlalt tengeri keszeg - napjainkra szinte minden falat halhús, ami az emberek gyomrába kerül, gondosan ellenőrzött víz alatti ketrecekben vagy éppen szárazföldi tartályokban nő fel.

Napjainkban több mint 50 millió tonna pikkelyes haszonállat él összezsúfolva, hormonokkal és antibiotikumokkal kezelve tenyésztelepeken, arra várva, hogy kitermelése után megkezdje hosszú útját a Föld körül, amíg a világ másik felén tányérra nem kerül. A haltenyésztés a világ leggyorsabban fejlődő élelmiszeripari ágazatává vált.

A tonhal

Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) adatai szerint az 1970-es években a világon forgalomba hozott összes halhús 6 százaléka származott tenyészetekből, 2006-ra viszont ez az arány 50 százalék fölé növekedett. A trend pedig töretlen, mivel az óceánokból egyszerűen nem fogható ki annyi hal, amennyi a folyamatosan növekedő igényeket fedezni tudná. Mértékadó becslések szerint a Föld lakossága 2030-ra eléri a 8 milliárd főt. Ha a mai, átlagosan 17 kg/fő/év-es halfogyasztással számolunk, húsz éven belül további 29 millió tonna halhúst kell előállítani évente, miközben a világtengerek halpopulációinak egyharmada jelentős mértékben túlhalászott, azaz az összeomlás szélén áll.
A helyzet megoldása a haltenyésztési technológiák fejlesztése lehet, de eközben a fogyasztói szokásokat is meg kellene változtatni. A legnépszerűbb és legértékesebb lazac és tőkehal ugyanis ragadozó, azaz táplálkozásukkal az amúgy is jelentős nyomás alatt álló halpopulációkat terhelik. A jövőt például a mindenevő nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) jelentheti, a gyorsan növekedő és igénytelen faj egyre keresettebb terméknek számít a piacon is.
Ma a hagyományos eljárásokkal dolgozó halfarmok jellemzően békés vidéki környezetben találhatóak, mindössze néhány összekapcsolt medencéből állnak, amelyekben ha az állomány elér egy bizonyos méretet, továbbítják őket a következő medencébe. Egy ilyen, hagyományosan működő halfarmon a környezeti konfliktus legfeljebb a vidrák és a halfogyasztó madarak (kormoránok, gémek) elleni küzdelmet jelenti. A hozam és a nyereség azonban modernizációval, azaz az állatorvostudomány, a genetika és az ökológia eredményeinek egyidejű alkalmazásával jelentősen növelhető. A tudományos megközelítés növelheti a hasznot, de emellett számos új problémát is generál.
Egy modern, iparosított halfarmhoz óriási szárazföldi tartálygyűjtemény vagy éppen tengeralatti ketrecek mérföldes láncolata tartozik. A környezeti hatások ennek megfelelően exponenciálisan nőnek. A délkelet-ázsiai ráktenyészetek dinamikus fejlődése miatt például a Fülöp-szigeteken a mangrovemocsarak kétharmadát (109 ezer hektárt) irtották ki az 1970-es évek óta. A halfarmokon nagy mennyiségben felhasznált tápanyagok jelentős nitrogén- és foszforterhelést okoznak a környező vizekben, ami algavirágzáshoz, majd az algák pusztulása után oxigénhiányhoz vezet.
A haltenyésztés végső soron nem tudja teljesen kiváltani a vadon fogott halmennyiséget, hiszen számos tenyésztett fajt halhússal és halolajjal kell táplálni. 2006-ban az iparág a világ halhústermelésének 56%-át, halolajtermelésének pedig 87%-kát használta fel. A legnagyobb tömegben tenyészett hét halfaj közül ugyan öt mindenevő pontyféle, amelyek a legkevésbé igénylik a halhús-táplálékot, a fejlett világ polgárai között viszont a pontyhús nem túl népszerű.

Tonhalak kifogása egy tenyészfarmon

A gazdaságos és a kedvencek
A lista 8. helyezettje a nílusi tilápia (Oreochromis niloticus) egyre nagyobb népszerűségre tesz szert. A 80-as évekig a haltenyésztők szinte nem is hallottak róla, mára viszont - nem kis részben az időközben bevezetett hibridizációs technológiáknak és hormonkezeléseknek köszönhetően- a tilápiahús termelése az évenkénti 2 millió tonnára nőtt. Sokan vízi csirkének is gúnyolják rendkívül gyors fejlődése és kitűnő táplálékhasznosítása miatt. Sem a táplálék, sem az élőhely tekintetében nem túl válogatós, félsós vizekben is remekül érzi magát, ráadásul a tápláléklánc alsó régiójában helyezkedik el, így kicsi a veszélye annak, hogy nehézfémek (például higany, molibdén) halmozódnának fel benne, ami ragadozó fajoknál nem elhanyagolható veszély. Húsa lágy, enyhe ízű, nem túl szálkás, így napjainkra a haltenyésztők kedvenc állatává vált.
A tilápia növekvő népszerűsége és viszonylagos olcsósága ellenére a nyugati országokban továbbra is a ragadozók a favoritok: a lazac, tonhal, tengeri sügér és társaik jóval magasabb áron adhatók el, így a halfarmokon továbbra is nagy tömegben tenyésztik őket. Szerencsére néhány tengeri ragadozó növényi táplálékon is jól nevelhető, a lazac például akár 25% szóját tartalmazó táplálékon is megnő, ha a megfelelő időpontokban halhús és halolaj kiegészítést is kap. A szójával etetett lazacok húsában viszont jelentősen csökken a táplálkozás-élettanilag előnyös omega3-zsírsavak mennyisége, ami a lazachús népszerűségének egyik fő oszlopa. A megoldás a géntechnológia lehet, hiszen a génmódosított lazacok szóján is remekül elélnek és az omega3-zsírsavak mennyisége is megfelelően magas a húsukban. A géntechnológia ellenzői szerint viszont az ilyen halaknak már nem sok közük van ez eredeti lazachoz, a génmódosított példányok pedig könnyen kiszabadulhatnak a halfarmokról, ami komolyan veszélyeztetheti a vad lazacpopulációkat.

A jövő
Szakértők szerint a haltenyésztési technológia a jövőben két irányban haladhat. Az egyik tábor a szárazföldi, zárt rendszerű, recirkulált tartályokban folyó tenyésztés mellett áll ki, amely során a halak fejlődése folyamatos kontroll alatt tartható, a káros környezeti hatások pedig minimálisak. Ez a technológia előnyei mellett komoly fejlesztéseket igényel, azaz jelentős költségekkel jár.
A haltenyésztők másik fele inkább a nyílt-tengeri halfarmokat preferálja. A jelenlegi, partközelben elhelyezett víz alatti ketrecrendszerrel rendelkező halfarmok folyamatos konfliktusban állnak a vízi sportok kedvelőivel, a horgászokkal, hajósokkal, ráadásul a partközeli vizeken a törvényi szabályozás is igen bonyolult. A nyílt óceánon hatalmas terület állna rendelkezésre, ám itt is óriási költségekkel járna az óceáni hullámzásnak és viharoknak ellenálló új technológia kidolgozása.
Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy a vadon élő halpopulációk kimerülése miatt a nyílt-tengeri halászat helyett mindenképpen a haltenyésztésé a jövő. Az, hogy melyik technológia tesz szert előnyre, vagy hogy mindkettő alkalmazásra kerül-e, a közeljövőben derül ki. Abban azonban biztosak lehetünk, hogy 2030-ra a tányérunkra kerülő halnak már szinte semmi köze sem lesz a halászathoz, az óceánhoz, sőt valószínűleg ősei génállományához sem.

A tonhal húsa

Halak és egészség
A halételek és halkészítmények rendszeres fogyasztása főleg a tengerparti országokra jellemző. Magyarországon az utóbbi időben valamelyest nőtt a fogyasztás (évi 3,7 kg/fő), ami még mindig messze elmarad a kívánatos mennyiségtől. A halak teljes értékű fehérjéi könnyen emészthetőek, zsírsavösszetételük értékes telítetlen zsírsavakból áll. Nagyobb mennyiségben találhatók bennük zsíroldékony és vízoldékony vitaminok, és kiemelkedő az ásványianyag-tartalmuk (a tengeri halakban jód is van). A hidegtengeri halak legértékesebb tápanyagai a többszörösen telítetlen omega-3-zsírsavak, melyek a halak húsában, illetve olajában találhatóak meg nagyobb mennyiségben (a busában is kimutatható kisebb mennyiségben). Az édesvízi halak nem tartalmaznak omega-3-zsírsavakat, amelyeknek nagy szerepe van a szív- és érrendszeri és más betegségek megelőzésében, illetve kezelésében. Tudni kell azonban, hogy a halfajok tápanyag-összetételét és ezzel összefüggésben a betegségek megelőzésében játszott szerepét nagymértékben befolyásolja a hal kora, tápláléka és az, hogy milyen környezetben élt, illetve hol tenyésztették.

Schöll Károly

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Kötvény ETF befektetésekről

Számos befektetési lehetőség érhető el egy kisbefektető számára. A részvények, kötvények, opciók, árutőzsdei ügyletek, befektetési alapok lehetőséget nyújtanak a diverzifikálásra, hasonlóan a kötvény ETF-ekhez. Azon befektetőknek ajánljuk cikkünket, akik érdeklődése túlmutat a magyar állampapírokon, a kötvénypiacon szeretnének olcsón diverzifikálni, akár kontinensen-, szektorokon átnyúlóan.

Karácsony ünnepének eredete

A Karácsony a katolikus egyház egyik legfontosabb ünnepe, amelyen Jézus születésére emlékeznek. Időpontja december 25-e. Magyarországon a nem vallásos, de keresztény kultúrkörbe tartozók számára általában a szeretet ünnepét jelképezi. Elterjedt szokás karácsonykor a rokonok és ismerősök megajándékozása; ennek következtében a keresztény többségű országokban a gazdaságilag legjelentősebb ünnep.

Kereskedés, spekuláció, befektetés

A tőke- pénz és árupiacok világának szereplői legfőbb célja, hogy pénzt keressenek, illetve a származékos piacokon bizonyos esetekben kockázataikat fedezzék (az első határidős tőzsdék elsősorban ezzel a céllal jöttek létre).