A japán holdszonda végzete

Dátum: 2009. június 12. 00:00:00.
Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület

A 2007. szeptember 14-én útnak indított japán SELENE (Kaguya="Holdhercegnő") az előzetes terveknek megfelelően 2009. június 10-én, magyar idő szerint 20:25-kor a Hold felénk forduló oldalának délkeleti peremén, a Gill-kráter közelében égi kísérőnk felszínébe csapódott. A becsapódás a néhény nappal korábban közzétett 20:30-es időponthoz képest mintegy öt perccel hamarabb következett be.

Ugyanis a legutolsó keringési pályaszakaszon megfigyelt pályaadatok alapvetően meghatározzák az ütközés előtti pályakorrekciókat és így az ütközés pontos időpontja csak ezek után válhat ismertté. A szonda a holdrajzi keleti hosszúság 80,4 fok, déli szélesség 65,5 fok közelében érte el a felszínt a Japán Űrügynökség (JAXA) adatai alapján. A becsapódás a holdi esti terminátor közelében történt, így a fényfelvillanást földi távcsövekkel is meg lehetett figyelni, adataiból pedig a holdfelszín kémiai összetételére és fizikai tulajdonságaira lehet következtetni. A Holdba eddig becsapódott szondák helyét majd a NASA LRO holdszondája nagyfelbontású kamerája fogja megtalálni (az LRO a tervek szerint most június 17-én, jövő szerdán indul útnak).

A japán SELENE holdszonda valószínű becsapódási helyét piros kör jelöli az ESA SMART-1 holdszondája 2005-ben készült fotóján (kép: ESA, B. Grieger, B. Foing)

Hazánkból sajnos nem látszott a SELENE becsapódási felvillanása, mivel nálunk a Hold csak jóval később kelt fel, de Japántól Ausztráliáig több helyen megfigyelhették. E sorok írásakor még csak az Angol-Ausztrál Obszervatóriumban készített megfigyelések ismeretesek, illetve azt is tudjuk, hogy Új-Zélandon sajnos rossz idő volt (Mt. Johns obszervatórium). Japánból és Hawaii-ból készült megfigyelések még nem ismeretesek. Az Angol-Ausztrál Obszervatórium 3,9 méteres teleszkópjának IRIS2 képalkotó spektrográfjával felvételsorozatot készítettek, amelynek képeiből mutatunk be néhányat. A felvételek a 2,3 mikron körüli keskeny infravörös sávban készültek 1 másodperces expozíciós idővel és a képek között 0,6 másodperces holtidő van.

A japán SELENE holdszonda valószínű becsapódási helyét piros kör jelöli az ESA SMART-1 holdszondája 2005-ben készült fotóján (kép: ESA, B. Grieger, B. Foing)

A SELENE rendkívül sok és értékes tudományos ismeretanyagot gyűjtött a Holdról és annak kozmikus környezetéről. Többek között részletes gravitációs térképet állított össze, valamint lézer, radar, illetve optikai képalkotókkal pontos domborzati térkép készült az egész Holdról. A felszín egyes vidékeiről egyszerre sikerült nagyfelbontású képeket és színképeket is elkészíteni a kémiai és ásványtani felméréshez. A japán holdkutatási program a SELENE-2 Holdra leszálló szondával folytatódik, amelyet a tervek szerint 2010 első félévében indítanak útnak.

Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!

Kapcsolódó olvasnivalók

A Tunguz katasztrófáról

A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.

A modernkori Holdkutatás története

A Hold (nagybetűvel) a Föld kísérőjét (holdját) jelenti. A Földtől való átlagos távolsága 384 403 kilométer, nagyjából a Föld átmérőjének 30-szorosa, más mértékegység szerint 1,3 fénymásodperc. Átmérője 3476 kilométer, hozzávetőleg a Földének negyede. Ezzel a Hold a Jupiter három holdja, a Ganümédész, a Kalliszto és az Io, valamint a Szaturnusz Titán holdja után a Naprendszer ötödik legnagyobb holdja.

09.11-én omlott össze a WTC

A Világkereskedelmi Központ (World Trade Center - WTC) 110 emeletes, 414 méter magas, Manhattan sziklatalapzatába 20 méter mélyen beágyazott ikertornyainak gyors romba dőlése számos technológiai kérdést is felvetett, melyek évekre ellátták kutatási témával az építészeket. Az okok magyarázata messzire vezetett.