|
Dátum: 2010. április 26. 00:00:00. Forrás : Magyar Csillagászati Egyesület |
Talán meglepő, de igaz: a Hubble-űrtávcső már 20 éve kering a Föld körül - pontosan két évtizede, 1990. április 24-én helyezték Föld körüli pályára a Discovery űrrepülőgép asztronautái. Attól kezdve szinte minden hónapban fontos csillagászati felfedezések születtek a Hubble-űrtávcső mérései alapján, illetve az általa készített felvételek elemzéséből.
Az űrből végzett csillagászati kutatások kapcsán legtöbben rögtön a Hubble-űrtávcsőre gondolnak. Ez az űrobszervatórium azonban csak egy a csillagászok rendelkezésére álló űreszközök közül. Az űrcsillagászatnak ráadásul legalább fél évszázados a története, azaz nem is a Hubble-űrtávcsővel kezdődött. Már az 1960-as években is bocsátottak fel űrszondákat kifejezetten csillagászati kutatások céljából. Napjainkban pedig legalább tucatnyi űrtávcső végez csillagászati megfigyeléseket az elektromágneses színkép különféle hullámhossztartományaiban. Némelyikük nem is a Föld körül kering, mesterséges holdként, hanem a Nap körül, csillagunk mesterséges bolygójaként. Néhányat kiemelve a jelenleg is „szolgálatban lévő” Földön kívüli csillagvizsgálókból megemlítjük a működésének második évtizedébe lépett Chandra és XMM-Newton röntgenszondákat, a kozmikus gammaforrásokat észlelő Integral, Swift és Fermi szondákat, a kozmoszból érkező infravörös sugárzást észlelő Spitzer és Herschel űrobszervatóriumokat, a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzást vizsgáló Planck-szondát, valamint az ibolyántúli színképtartományban érzékeny GALEX űrszondát.
A teleszkóp által készített képekből készült válogatás
A Hubble-űrtávcső felé talán azért fordul az átlagosnál nagyobb figyelem, mert ez a távcső a fókuszában elhelyezett detektorokkal ugyanazokat az égitesteket vizsgálja, mint a földfelszíni távcsövek, csak sokkal élesebb képeket ad, mint a földi optikai távcsövek. Valójában azonban ennél sokkal többet „tud”, mert a földi légkör fölé emelt műszer nemcsak a kiváló szögfelbontásával tűnik ki, hanem azzal is, hogy a látható fénynél kissé rövidebb hullámhosszú ibolyántúli, illetve az optikainál kicsit hosszabb hullámhosszú közeli-infravörös sugárzás detektálásra is alkalmas. Így aztán nem számít, hogy mérete nem vetélkedik a 8-10 m tükörátmérőjű földi óriástávcsövekével, a 2,4 m tükörátmérőjű Hubble-űrtávcső teljesítménye mégis azokéval összemérhető.
A teleszkóp
A „Hubble” népszerűségéhez az is hozzájárult, hogy a távcső készítése során hibás alakúra csiszolt főtükör miatt az észlelések kezdetekor látszólag kudarcot vallott misszió a szakemberek ötletességének köszönhetően sikeresre fordult, és már az első néhány év után jócskán túlteljesítette az előzetes várakozásokat.
A NASA által végrehajtott időnkénti szervizküldetések alkalmával az amerikai űrhajósok mindig a legkorszerűbb eszközökre cserélték az elromlott vagy addig működő, de egyszerűen csak kevésbé érzékeny detektorokat. Így sikerült képet alkotni olyan távoli tájakról is, ahonnan a fénysugár több mint tízmilliárd évig utazott, mielőtt az űrtávcső kamerájába jutott, de a közelebbi égitestekről is páratlan részletességű felvételek születtek.
A Hubble-űrtávcső eddigi legfontosabb eredményei közé tartozik a protoplanetáris korongok felfedezése kialakulóban levő csillagok körül, szupernagy tömegű fekete lyukak kimutatása extragalaxisok középpontjában, a kvazárok természetének megfejtése (ti. aktív galaxismagok az Univerzum fiatal állapotában), a Világegyetem távolságskálájának pontosítása, a sötét energia létének kimutatása, … és még hosszasan lehetne sorolni. Reményeink szerint a lista a jövőbeni eredményekkel is bővíthető lesz.
Van jó témaötleted? Írj nekünk egy vendégcikket!
Kapcsolódó olvasnivalók
A Tunguz katasztrófáról
A Tunguz-esemény 1908. június 30-án reggel 7 óra 13 perckor Szibéria középső részén az Alsó-Tunguszka és a Léna folyók között a légkörbe lépett, majd felrobbant tűzgömb volt. Kelet-délkelet felől nyugat-északnyugat felé haladt, viszonylag lapos (5-22 fokos) szögben süllyedve mintegy 4-500 kilométert tett meg, majd mintegy 5-8 kilométer magasságban felrobbant.
A mesterlövész
A mesterlövész, a gyalogos katona fegyverei számára elérhető hasznos lőtávot akár többszörösen is túlteljesítő, mesterlövész puskákkal dolgozik. Két alapvető csoport különböztethető meg, a katonai mesterlövész (sniper) és a rendészeti (sharpshooter), melyek közötti technikai különbségekről később lesz szó.
Az AK-47 és az M16 gépkarabélyok
Az AK-47 szovjet gyártású gépkarabélytípust, amit mindenki Kalasnyikovként ismer, illetve amerikai riválisát, az M16-ost ma is előszeretettel használják a különböző országok hadseregei. Cikkünkben rámutatunk a kézifegyverek felhasználási területeire, a köztük lévő különbségekre, az összehasonlítást pedig egy videóval zárjuk.
